Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:16:02
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:16:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szívesség//
*Végül addig álldogált a város főterén, és várta az újabb égi csodát, míg unalmában imádkozni kezdett. Végül meg is érkezett a válasz, egészen pontosan egy sugallat formájában. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, ami arra indította, hogy elinduljon a kikötő irányába. Az istennő úgy is pontosan tudja, hogy hol jár, ha esetleg az érzést, ami elindítja, félre értette volna, és az korántsem isteni, vagy legalább is nem Eeyr felől származó lenne.*
~Piszok rossz előérzetem van! Valami készül!~
*Csak azt tudná, hogy pontosan hol is. Mindenesetre egyelőre a kikötő felé kell mennie, érzi, s ez az érzés olyan erős, mintha a szemével látná, hogy baj készülődik. Megmagyarázhatatlan, erős kötelék ez, ami, ha az istennőtől jön, akkor egyértelműen a kegyeibe fogadta.*
*Végül addig álldogált a város főterén, és várta az újabb égi csodát, míg unalmában imádkozni kezdett. Végül meg is érkezett a válasz, egészen pontosan egy sugallat formájában. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, ami arra indította, hogy elinduljon a kikötő irányába. Az istennő úgy is pontosan tudja, hogy hol jár, ha esetleg az érzést, ami elindítja, félre értette volna, és az korántsem isteni, vagy legalább is nem Eeyr felől származó lenne.*
~Piszok rossz előérzetem van! Valami készül!~
*Csak azt tudná, hogy pontosan hol is. Mindenesetre egyelőre a kikötő felé kell mennie, érzi, s ez az érzés olyan erős, mintha a szemével látná, hogy baj készülődik. Megmagyarázhatatlan, erős kötelék ez, ami, ha az istennőtől jön, akkor egyértelműen a kegyeibe fogadta.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:36:19
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:36:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Talán egy kis meggondolatlanság, talán vakmerőség, de nem a megszokott úton, a szántóföldek és az erdő felől közelít Arthenior felé. Azt túlzás lenne ugyan állítani, hogy arrafelé úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, de legalább megjárta már párszor. De erre még sohasem jött. Halott már felőle, hogy erre is vezet út, és kíváncsisága erősebbnek bizonyult a biztonságérzeténél. De nem is tudhatja, hogy melyik út veszélytelenebb. Talán pont ez az.
Mindenesetre kedvtelve nézi a tájat a tarka kanca nyergéből. A lankás domboldalak, a gyümölcsösök, a kis présházak, gazdasági tanyák jobban elnyerik tetszését, mint a végeláthatatlannak tűnő szántóföldek. Kényelmes tempót diktál magának, egyáltalán nem siet olyan nagyon. Már nem túl messze a várostól, egy kis erecskénél megállítja és megitatja a lovát, és ő maga is kortyol a kristálytiszta vízből. Amíg a kanca legelészik kicsit, lerúgja csizmáit és a patak partjára telepedve pucér talpaival pocsolja a vizet, kényelmesen megtámaszkodva ültében arát az ég felé fordítja, élvezi a kellemes tavaszi meleget, még szemeit is lehunyva.
Nem is számolja közben az időt, de aztán csak ráveszi magát az indulásra és a lábbeliket visszavéve és visszaülve lova hátára, folytatja az utat Arthenior felé.*
Mindenesetre kedvtelve nézi a tájat a tarka kanca nyergéből. A lankás domboldalak, a gyümölcsösök, a kis présházak, gazdasági tanyák jobban elnyerik tetszését, mint a végeláthatatlannak tűnő szántóföldek. Kényelmes tempót diktál magának, egyáltalán nem siet olyan nagyon. Már nem túl messze a várostól, egy kis erecskénél megállítja és megitatja a lovát, és ő maga is kortyol a kristálytiszta vízből. Amíg a kanca legelészik kicsit, lerúgja csizmáit és a patak partjára telepedve pucér talpaival pocsolja a vizet, kényelmesen megtámaszkodva ültében arát az ég felé fordítja, élvezi a kellemes tavaszi meleget, még szemeit is lehunyva.
Nem is számolja közben az időt, de aztán csak ráveszi magát az indulásra és a lábbeliket visszavéve és visszaülve lova hátára, folytatja az utat Arthenior felé.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:33:53
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:33:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A múlt az idő szövedékének tán legkülönösebbje. A józan ész és a tapasztalat azt sugallja, minden döntés, minden tett, de még a puszta passzivitás is egyre távolabb visz a színes, majd mind szürkébb, részleteit vesztő tablótól. Szerencsés esetben azért vissza lehet rá tekinteni, ha köd s homály nem ereszkedik elé. Csak az emlékezet, az időnként vagy tartósan hűtlen vonhat röpke vagy örök, átláthatatlan fátylat, megölve egyúttal az én érzetét. Mert az emlékezés szilánkja nélkül az ember megszűnik annak lenni, ami. A múlt köteléke nélkül nem élhet. S egyúttal mégis arra rettegésre kárhoztatja, hogy a döntések, tettek következménye egyszer utolér, s a pusztulás mindent felemészt.
A valódi Kyrossal való beszélgetése áthatol ködön és homályon. A bűbájt, melyet rá borítottak, idővel talán feloldották volna a céh mesterei, de küldetése tartamára el kellett felejtenie mindent, ami akkor történt. Talán így is maradt volna, ha nem éri Yeza súlyos, kis híján végzetes ütése, s nem találkozik az őt életbe visszahozó misztikus lénnyel. A bűbáj érvényét veszítette, neki pedig sok minden megvilágosodott. A rend nem azért keresi, mert elvarratlan szál. Azért keresi, mert nélkülözhetetlen. Sosem volt helyzetet teremtett. Azóta talán már az ő kámzsájából is két üveges szem kandikál ki, mint az ál-Kyrosséból. Egy halott helyettesítőé, míg az igazi küldetését teljesíti.
Ujjai nehezen engedik el a vörösét. Hozott egy döntést. A lányt választotta a hatalom helyett. Mozgástere tágabb, mint közönséges üldözöttként, vagy parancsmegtagadóként, de nincsen rá garancia, hogy nem mondanak le róla, s megölése árán nem ültetnek mást, engedelmesebbet a helyébe. Kyross valószínűleg már töri a fejét, a Parancs Pecsétje miért nem működik rajta. A sorsába való belenyúlással annak hatása is törlődött. Senki bábja nem lehet többé. Végigsimítja tarkóját, hajának takarása alatt, mintha csak megigazítana valamit. Oda tetoválták a jelet, miután haját felnyírták, majd azon a részen hagyták újra megnőni. Tökéletes álca, a céh gyakorta alkalmazott fogása.*
- Szeretlek *engedi el végül magától a másikat, a csók után, de nem annak puszta bűvöletében. Halálosan komolyan gondolja. Még akkor is, ha Yeza igazi nőként rögtön meg is ragadja az erszényét. Távoztával lepattan a fekvőalkalmatosságról. Fának bővében vannak, néhány hasábbal rögvest fel is táplálja az imént még lustán tekergőző, narancssárga lángnyelveket. Elgondolkodva néz a parázs derengésbe. Talán itt az ideje színt vallani, viszont még magában sem rakta helyre, mi történt. Nem, addig nem lehet. Újabb és újabb emlékek tolulnak fel. Ismeri annyira Yezát, hogy ha nem ügyesen tálalja számára a történteket, örökre elveszítheti. Egy kis időre van szüksége, hogy újra előnyt szerezhessen a múlttal szemben. Más nem történik, csak az asztalt pakolja le, hogy legyen helyük ételnek, italnak. És milyen jól teszi, a vörösre láthatóan ráborult egy bőségszaru.*
- Remélem, azért nekik is maradt *vigyorog. Előzékenyen tehermentesíti az ínycsiklandó illatú finomságoktól, s segít teríteni is. Közben apró csókokkal jutalmazza, incselkedőn. Végezetül pedig kihúzza neki a széket, hogy legyen mire letennie a formás hátsóját.*
- Azon gondolkodtam az imént, hogy saját holmikkal nem állunk túl jól.
*Ruhákkal példának okáért felettébb szűkösen, de talán a vértezetét sem ártana felújíttatnia.*
- Az első nagyobb kimenőn szükségünk lenne még néhány dologra az önálló életünk megteremtéséhez. Persze majd Sylwerant is megkérdezem, használhatunk-e ezt-azt a klánholmikból.
*Hozzá képest szokatlan ez a csacsogás. Talán a saját gondolatait szeretné vele elterelni.*
//Különóra//
*A múlt az idő szövedékének tán legkülönösebbje. A józan ész és a tapasztalat azt sugallja, minden döntés, minden tett, de még a puszta passzivitás is egyre távolabb visz a színes, majd mind szürkébb, részleteit vesztő tablótól. Szerencsés esetben azért vissza lehet rá tekinteni, ha köd s homály nem ereszkedik elé. Csak az emlékezet, az időnként vagy tartósan hűtlen vonhat röpke vagy örök, átláthatatlan fátylat, megölve egyúttal az én érzetét. Mert az emlékezés szilánkja nélkül az ember megszűnik annak lenni, ami. A múlt köteléke nélkül nem élhet. S egyúttal mégis arra rettegésre kárhoztatja, hogy a döntések, tettek következménye egyszer utolér, s a pusztulás mindent felemészt.
A valódi Kyrossal való beszélgetése áthatol ködön és homályon. A bűbájt, melyet rá borítottak, idővel talán feloldották volna a céh mesterei, de küldetése tartamára el kellett felejtenie mindent, ami akkor történt. Talán így is maradt volna, ha nem éri Yeza súlyos, kis híján végzetes ütése, s nem találkozik az őt életbe visszahozó misztikus lénnyel. A bűbáj érvényét veszítette, neki pedig sok minden megvilágosodott. A rend nem azért keresi, mert elvarratlan szál. Azért keresi, mert nélkülözhetetlen. Sosem volt helyzetet teremtett. Azóta talán már az ő kámzsájából is két üveges szem kandikál ki, mint az ál-Kyrosséból. Egy halott helyettesítőé, míg az igazi küldetését teljesíti.
Ujjai nehezen engedik el a vörösét. Hozott egy döntést. A lányt választotta a hatalom helyett. Mozgástere tágabb, mint közönséges üldözöttként, vagy parancsmegtagadóként, de nincsen rá garancia, hogy nem mondanak le róla, s megölése árán nem ültetnek mást, engedelmesebbet a helyébe. Kyross valószínűleg már töri a fejét, a Parancs Pecsétje miért nem működik rajta. A sorsába való belenyúlással annak hatása is törlődött. Senki bábja nem lehet többé. Végigsimítja tarkóját, hajának takarása alatt, mintha csak megigazítana valamit. Oda tetoválták a jelet, miután haját felnyírták, majd azon a részen hagyták újra megnőni. Tökéletes álca, a céh gyakorta alkalmazott fogása.*
- Szeretlek *engedi el végül magától a másikat, a csók után, de nem annak puszta bűvöletében. Halálosan komolyan gondolja. Még akkor is, ha Yeza igazi nőként rögtön meg is ragadja az erszényét. Távoztával lepattan a fekvőalkalmatosságról. Fának bővében vannak, néhány hasábbal rögvest fel is táplálja az imént még lustán tekergőző, narancssárga lángnyelveket. Elgondolkodva néz a parázs derengésbe. Talán itt az ideje színt vallani, viszont még magában sem rakta helyre, mi történt. Nem, addig nem lehet. Újabb és újabb emlékek tolulnak fel. Ismeri annyira Yezát, hogy ha nem ügyesen tálalja számára a történteket, örökre elveszítheti. Egy kis időre van szüksége, hogy újra előnyt szerezhessen a múlttal szemben. Más nem történik, csak az asztalt pakolja le, hogy legyen helyük ételnek, italnak. És milyen jól teszi, a vörösre láthatóan ráborult egy bőségszaru.*
- Remélem, azért nekik is maradt *vigyorog. Előzékenyen tehermentesíti az ínycsiklandó illatú finomságoktól, s segít teríteni is. Közben apró csókokkal jutalmazza, incselkedőn. Végezetül pedig kihúzza neki a széket, hogy legyen mire letennie a formás hátsóját.*
- Azon gondolkodtam az imént, hogy saját holmikkal nem állunk túl jól.
*Ruhákkal példának okáért felettébb szűkösen, de talán a vértezetét sem ártana felújíttatnia.*
- Az első nagyobb kimenőn szükségünk lenne még néhány dologra az önálló életünk megteremtéséhez. Persze majd Sylwerant is megkérdezem, használhatunk-e ezt-azt a klánholmikból.
*Hozzá képest szokatlan ez a csacsogás. Talán a saját gondolatait szeretné vele elterelni.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 22:04:29
Üzenet elküldve: 2017-04-17 22:04:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Nem a zsákmány motiválta elsősorban, de ha már itt van, akkor körbenéz, mi is lehetne hasznos a számára. A lovagi íjon egyből megakad a szeme, mutatós darab, magához is veszi, ha nincsen ellenvetés. A kardra és pajzsra nem tart igényt, harci stílusába egyik sem illik bele. Ugyanez a helyzet a könyvekkel. Az igazi lovag, aki reményei szerint egyszer majd az ő életébe is beköszön, és magához idomítja, nem könyvek lapjairól kell, hogy jöjjön. A ládák amúgy is sokkal jobban izgatják. Kisebb szélvész sebességével seper felfelé, némi visszahőkölés a kulcsok fordításánál, hátha csapdát rejtenek. Szerencsére csalódnia kell. Feltárul az utolsó két rejtek. Pontosan tudja, mi ebből az övé. Megmeríti ujjait az aranyban, köpenyt markol, a nyílvessző felől pedig kétsége sincsen, hogy csak őt illetheti. Egy-két pergament még megvizsgál, hátha van rajtuk hasznos információ, de már érkezik is Reust. Úgy tűnik, mindenki elégedett lehet.*
- Néhány hasznos apróságot *mutatja be új szerzeményeit. Saját részéről kész az indulásra.*
*Nem a zsákmány motiválta elsősorban, de ha már itt van, akkor körbenéz, mi is lehetne hasznos a számára. A lovagi íjon egyből megakad a szeme, mutatós darab, magához is veszi, ha nincsen ellenvetés. A kardra és pajzsra nem tart igényt, harci stílusába egyik sem illik bele. Ugyanez a helyzet a könyvekkel. Az igazi lovag, aki reményei szerint egyszer majd az ő életébe is beköszön, és magához idomítja, nem könyvek lapjairól kell, hogy jöjjön. A ládák amúgy is sokkal jobban izgatják. Kisebb szélvész sebességével seper felfelé, némi visszahőkölés a kulcsok fordításánál, hátha csapdát rejtenek. Szerencsére csalódnia kell. Feltárul az utolsó két rejtek. Pontosan tudja, mi ebből az övé. Megmeríti ujjait az aranyban, köpenyt markol, a nyílvessző felől pedig kétsége sincsen, hogy csak őt illetheti. Egy-két pergament még megvizsgál, hátha van rajtuk hasznos információ, de már érkezik is Reust. Úgy tűnik, mindenki elégedett lehet.*
- Néhány hasznos apróságot *mutatja be új szerzeményeit. Saját részéről kész az indulásra.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:53:38
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:53:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Egyre közelednek, de Nara ezt nem a jelekből tudja, sokkal inkább a mélységi viselkedéséből. Láthatóan őt is elragadja a vadász szellem és átszellemült arccal, egyre sietősebben követi a nyomokat, amikor pedig elbizonytalanodik, Bolhás siet némán a segítségére.*
~Csodálatos ez az összhang, ami köztük van.~
*Nara elvarázsoltan követi az eseményeket és várja a jelet, mikor tud végre ő is tenni valamit. Már biztos benne, hogy Rozsdás, ha ezek nem is az ő nyomai, de a közelben van. Talán egy időre össze verődött egy társával.*
~Most már talán elég közel vagyunk, hogy legyen értelme a füttyszónak. Vajon emlékszik még rám?~
*Ötlenek fel benne kételyek, ám ekkor a mélységi egyértelműen neki int, anélkül, hogy hátra fordulna. Nara egy pillanatra elgondolkodik, de aztán gyorsan leesik neki, hogy eljött az ő ideje. Megtorpan hát, és reméli a vadász és kutyája is, hogy ne zavarja meg semmilyen csörtetés nesze, és a gyermekkori dallamot felidézve felhangzik a rövid, de kellemes fütty szólam.*
~Óh, Erdő szellem hallgass meg...~
*Szavalja az első sort fejben. Csak egyszer füttyül, aztán megdermedve vár egy pár másodpercet és lélegzet visszafojtva fülel.*
//Rozsdás nyomában//
*Egyre közelednek, de Nara ezt nem a jelekből tudja, sokkal inkább a mélységi viselkedéséből. Láthatóan őt is elragadja a vadász szellem és átszellemült arccal, egyre sietősebben követi a nyomokat, amikor pedig elbizonytalanodik, Bolhás siet némán a segítségére.*
~Csodálatos ez az összhang, ami köztük van.~
*Nara elvarázsoltan követi az eseményeket és várja a jelet, mikor tud végre ő is tenni valamit. Már biztos benne, hogy Rozsdás, ha ezek nem is az ő nyomai, de a közelben van. Talán egy időre össze verődött egy társával.*
~Most már talán elég közel vagyunk, hogy legyen értelme a füttyszónak. Vajon emlékszik még rám?~
*Ötlenek fel benne kételyek, ám ekkor a mélységi egyértelműen neki int, anélkül, hogy hátra fordulna. Nara egy pillanatra elgondolkodik, de aztán gyorsan leesik neki, hogy eljött az ő ideje. Megtorpan hát, és reméli a vadász és kutyája is, hogy ne zavarja meg semmilyen csörtetés nesze, és a gyermekkori dallamot felidézve felhangzik a rövid, de kellemes fütty szólam.*
~Óh, Erdő szellem hallgass meg...~
*Szavalja az első sort fejben. Csak egyszer füttyül, aztán megdermedve vár egy pár másodpercet és lélegzet visszafojtva fülel.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:30:12
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:30:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*A nyom csak nem szűnik, sőt egyre frissebbnek érződik. Erre csak abból tud következtetni a mélységi, hogy az éjjeli esőzés óta keményedő talajban egyre kevésbé mély nyomot hagy maga után az állat, akit követnek. Ez azt jelenti, hogy nem lehet már messze, ha feltételezzik, hogy a hajnali vadászatból azóta nyugovóra tért a lyukában. A vadászat izgalmában egyre hevesebben verő szívvel követi a nyomokat, amik habár néha kihagynak, ilyen-olyan tereptárgyaknak hála, kis nyomozás után, néha Bolhás orrának köszönhetően újra felveszik a fonalat és hosszasan tudják követni a jeleket. Egy ponton újra felcseng a mélységi gondolataiban a lány korábbi állítása, így kezét a háta mögött felemeli, és amolyan "folytasd" jelzéssel biztatja a lányt, hogy csinálja, amit csinálnia kell. Ha a lány nem gondolatolasó, bizonyára érdeklődve fordul hátra a mélységi, hogy miért nem tudja, mit kér tőle, majd újra előre, hátha eddigre már kitalálta. Ha továbbra sem jutott a lány eszébe a dolog, vagy nem tett szert emberfeletti gondolatolvasó képességekre, kénytelen a vadász újra hátrafordulni, és szavakba önteni amit eddig rest volt közölni a másikkal.*
-Fütyülj.
*Suttogja felé, reménykedve a hihetetlennek tűnő mese valódiságában.*
//Rozsdás nyomában//
*A nyom csak nem szűnik, sőt egyre frissebbnek érződik. Erre csak abból tud következtetni a mélységi, hogy az éjjeli esőzés óta keményedő talajban egyre kevésbé mély nyomot hagy maga után az állat, akit követnek. Ez azt jelenti, hogy nem lehet már messze, ha feltételezzik, hogy a hajnali vadászatból azóta nyugovóra tért a lyukában. A vadászat izgalmában egyre hevesebben verő szívvel követi a nyomokat, amik habár néha kihagynak, ilyen-olyan tereptárgyaknak hála, kis nyomozás után, néha Bolhás orrának köszönhetően újra felveszik a fonalat és hosszasan tudják követni a jeleket. Egy ponton újra felcseng a mélységi gondolataiban a lány korábbi állítása, így kezét a háta mögött felemeli, és amolyan "folytasd" jelzéssel biztatja a lányt, hogy csinálja, amit csinálnia kell. Ha a lány nem gondolatolasó, bizonyára érdeklődve fordul hátra a mélységi, hogy miért nem tudja, mit kér tőle, majd újra előre, hátha eddigre már kitalálta. Ha továbbra sem jutott a lány eszébe a dolog, vagy nem tett szert emberfeletti gondolatolvasó képességekre, kénytelen a vadász újra hátrafordulni, és szavakba önteni amit eddig rest volt közölni a másikkal.*
-Fütyülj.
*Suttogja felé, reménykedve a hihetetlennek tűnő mese valódiságában.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:17:34
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:17:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*A választól azért valamivel jobban érzi magát, de a keresés izgalma őt is magával ragadja, így ő sem cseveg tovább, csak igyekszik tartani a tempót. Azért az neki is megfordul a fejében, hogy kissé hangosak egy vadászathoz, de inkább nem szól semmit. Nem ő itt a profi.*
~Ha így csörtetünk, az egész erdő tudja lassan, hol vagyunk és hova tartunk.~
*A hirtelen megállás remek alkalom, hogy behozza azt a pár lépést, amivel kezdett lemaradni, és az izgalma ha lehetséges, még jobban fokozódik, amikor a férfi lábnyomokat mutat neki, amik már egyértelműen rókához tartoznak.*
~Ő lesz az, érzem!~
*Nara hagyja kicsit, hogy a remény átjárja a lelkét, közben pedig könnyű, csendes lépteivel próbál némán haladni az avarban. Trayäk minden mozdulatát éles szemmel figyeli, de megejt egy-egy alapos pillantást a fák közé is.*
~Már nem lehet messze...~
//Rozsdás nyomában//
*A választól azért valamivel jobban érzi magát, de a keresés izgalma őt is magával ragadja, így ő sem cseveg tovább, csak igyekszik tartani a tempót. Azért az neki is megfordul a fejében, hogy kissé hangosak egy vadászathoz, de inkább nem szól semmit. Nem ő itt a profi.*
~Ha így csörtetünk, az egész erdő tudja lassan, hol vagyunk és hova tartunk.~
*A hirtelen megállás remek alkalom, hogy behozza azt a pár lépést, amivel kezdett lemaradni, és az izgalma ha lehetséges, még jobban fokozódik, amikor a férfi lábnyomokat mutat neki, amik már egyértelműen rókához tartoznak.*
~Ő lesz az, érzem!~
*Nara hagyja kicsit, hogy a remény átjárja a lelkét, közben pedig könnyű, csendes lépteivel próbál némán haladni az avarban. Trayäk minden mozdulatát éles szemmel figyeli, de megejt egy-egy alapos pillantást a fák közé is.*
~Már nem lehet messze...~
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 19:42:53
Üzenet elküldve: 2017-04-17 19:42:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Bolhás, mint aki körül megszűnt a világ, úgy koslat a földön a szag után, utána pedig a két nyomkereső, egyik viszont úgy fest jobban aggódik a kelleténél.*
-Nem tudom, csak fura a színe. Nem gondolnám, hogy túl nagy probléma, az is lehet, hogy csak sok gyümölcsöt evett.
*Nyugtatja Narát még az utolsó hajrá előtt. Ha ez tényleg a lány rókájának hagyatéka, akkor Bolhás megtalálja, csak idő kérdése. Földre szegezett tekintettel, és ezúttal a lány lelki állapotával mit sem törődve néma csendben indul meg a kutya nyomában, hosszú, csendes léptekkel, hogy a lehető legkevésbé zörgesse az avart. Bolhás ezzel szemben kevésbé ügyes, az őt követő folyamatos zörgésnek hála nem igazán rejthető el a közeledő hármas, így ha valami el akar szökni előlük, hát az bizonyára el fog. Egy valami azonban nem tud elszökni, az pedig a felpuhult talajba préselt mancsnyom. Bolhás ez elsőkön átgázol, a mélységi csak arra lesz figyelmes, hogy néhol meglehetősen furán sántíthatott a kutya, amivel párhuzamosan össze is ment a mancsa, de ehelyett rutinból rögtön a helyes megoldás felé terelődnek a gondolatai.*
-Bolhás, állj!
*Adja ki a parancsot, majd néhány lépéssel beelőzi a kopót, hogy szemügyre vegye amit látni vél. Kezével int a lánynak is, hogy jöjjön oda hozzá, mutatóujját viszont a szája elé helyezi, jelezvén, hogy ha lehet, igyekezzen minél csendesebben közlekedni. Ha mellé ért a vörös, néhány falevelet elsöpör a saját lába előtt, fényt derítve az eddig alattuk félig-meddig megbúvó nyomokra. Ahol nem közvetlen a földet érte a lépés, ott kivehetetlen a forma, de rövid ideig kell csak követni a nyomokat, hogy fény derüljön a lenyomatok gazdájára.*
-Ő lesz az.
*Suttogja, de nem vár választ, s folytatni sem óhajtja a csevejt, csak némán elindul a nyomok után, s kezével int a kutyájának is, hogy követheti őket. A szag utáni keresést egyelőre felfüggeszti, most, hogy ilyen szépen olvasható nyomra akadtak; talán többre is mennek, ha az agresszíven csörtető kutya inkább csak óvatosan lépked egy darabig, hogy ne zavarja el a jószágot, akit becserkészni terveznek.*
//Rozsdás nyomában//
*Bolhás, mint aki körül megszűnt a világ, úgy koslat a földön a szag után, utána pedig a két nyomkereső, egyik viszont úgy fest jobban aggódik a kelleténél.*
-Nem tudom, csak fura a színe. Nem gondolnám, hogy túl nagy probléma, az is lehet, hogy csak sok gyümölcsöt evett.
*Nyugtatja Narát még az utolsó hajrá előtt. Ha ez tényleg a lány rókájának hagyatéka, akkor Bolhás megtalálja, csak idő kérdése. Földre szegezett tekintettel, és ezúttal a lány lelki állapotával mit sem törődve néma csendben indul meg a kutya nyomában, hosszú, csendes léptekkel, hogy a lehető legkevésbé zörgesse az avart. Bolhás ezzel szemben kevésbé ügyes, az őt követő folyamatos zörgésnek hála nem igazán rejthető el a közeledő hármas, így ha valami el akar szökni előlük, hát az bizonyára el fog. Egy valami azonban nem tud elszökni, az pedig a felpuhult talajba préselt mancsnyom. Bolhás ez elsőkön átgázol, a mélységi csak arra lesz figyelmes, hogy néhol meglehetősen furán sántíthatott a kutya, amivel párhuzamosan össze is ment a mancsa, de ehelyett rutinból rögtön a helyes megoldás felé terelődnek a gondolatai.*
-Bolhás, állj!
*Adja ki a parancsot, majd néhány lépéssel beelőzi a kopót, hogy szemügyre vegye amit látni vél. Kezével int a lánynak is, hogy jöjjön oda hozzá, mutatóujját viszont a szája elé helyezi, jelezvén, hogy ha lehet, igyekezzen minél csendesebben közlekedni. Ha mellé ért a vörös, néhány falevelet elsöpör a saját lába előtt, fényt derítve az eddig alattuk félig-meddig megbúvó nyomokra. Ahol nem közvetlen a földet érte a lépés, ott kivehetetlen a forma, de rövid ideig kell csak követni a nyomokat, hogy fény derüljön a lenyomatok gazdájára.*
-Ő lesz az.
*Suttogja, de nem vár választ, s folytatni sem óhajtja a csevejt, csak némán elindul a nyomok után, s kezével int a kutyájának is, hogy követheti őket. A szag utáni keresést egyelőre felfüggeszti, most, hogy ilyen szépen olvasható nyomra akadtak; talán többre is mennek, ha az agresszíven csörtető kutya inkább csak óvatosan lépked egy darabig, hogy ne zavarja el a jószágot, akit becserkészni terveznek.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 19:21:15
Üzenet elküldve: 2017-04-17 19:21:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Mivel Trayäk sem tűnik teljesen biztosnak a fütty kipróbálásában, inkább csak tétován körbenéz, megint. A férfi azonban végre észrevesz valamit, és Nara úgy szökken oda, mint egy nyúl, és közvetlenül a mélységi mellett állva néz, amerre ő, hogy szemügyre vegye mit talált.*
-Pontosan mit is kellene látnom?
*Suttogja, mintha félne, hogy elijeszti a nyomot. A férfi mögé lép, ahogy az letérdel és a válla fölött les át, hogy lássa, mit csinál. Meg is örül a szavain.*
-Talán pont az övé?
*Néz csillogó szemmel körbe, majd a kérdésre megint odapillant a mélységi ügyködésére, aki éppen a róka produktumában matat. Hallotta már ezt a technikát az apjától, és azt is tudja mire jó, de azért örül, hogy nem neki kell ezt tesztelnie.*
-Látom. Meleg még?
*Húzza el finoman az orrát, noha nem különösebben finnyás, de hát ez mégis csak ürülék, na. Válasz helyett azonban először nyugtalanító megjegyzést tesz a vadász.*
~Beteges? Jajj ne! Ugye nincs baja?~
-Meg kell találnunk!
*Eljött Bolhás ideje. Trayäk mutat, és kiadja a parancsot, a kutya pedig mindenről megfeledkezve már ott is van és szinte már túl alapos is a szagminta vételénél, és csak kicsin múlik, hogy nem vesz ízmintát is, de a parancs az parancs, és ezt láthatóan jól tudja. Orrát a kaki után a földre tapasztja és fekete árnyékként folyik a talajhoz lapulva. Pillanatok alatt meg is van egy bizonyos irány, a mélységi pedig elégedetten követi társát. Nara aggodalma azonban az utolsó megjegyzésétől is csak nőttön nő, és kissé félve, idegesen megy az összeszokott páros után.*
~Legyen ő! Kérlek, könyörgöm erdők szelleme, és vadászok istenei, legyen övé a nyom! Ha tényleg beteg és ez már nem mostani, akkor talán nagy baja is lehet azóta. Muszáj megtalálnunk! Segítsetek!~
*Fohászkodik némán és aggódó tekintettel lesi az erdőt és szedi a lábát, a másik kettő után.*
-Hogy értetted, hogy beteges? Komoly lehet?
*Kérdezi halkan a mélységitől, mert nem bírja a bizonytalanságot egy perccel sem tovább.*
//Rozsdás nyomában//
*Mivel Trayäk sem tűnik teljesen biztosnak a fütty kipróbálásában, inkább csak tétován körbenéz, megint. A férfi azonban végre észrevesz valamit, és Nara úgy szökken oda, mint egy nyúl, és közvetlenül a mélységi mellett állva néz, amerre ő, hogy szemügyre vegye mit talált.*
-Pontosan mit is kellene látnom?
*Suttogja, mintha félne, hogy elijeszti a nyomot. A férfi mögé lép, ahogy az letérdel és a válla fölött les át, hogy lássa, mit csinál. Meg is örül a szavain.*
-Talán pont az övé?
*Néz csillogó szemmel körbe, majd a kérdésre megint odapillant a mélységi ügyködésére, aki éppen a róka produktumában matat. Hallotta már ezt a technikát az apjától, és azt is tudja mire jó, de azért örül, hogy nem neki kell ezt tesztelnie.*
-Látom. Meleg még?
*Húzza el finoman az orrát, noha nem különösebben finnyás, de hát ez mégis csak ürülék, na. Válasz helyett azonban először nyugtalanító megjegyzést tesz a vadász.*
~Beteges? Jajj ne! Ugye nincs baja?~
-Meg kell találnunk!
*Eljött Bolhás ideje. Trayäk mutat, és kiadja a parancsot, a kutya pedig mindenről megfeledkezve már ott is van és szinte már túl alapos is a szagminta vételénél, és csak kicsin múlik, hogy nem vesz ízmintát is, de a parancs az parancs, és ezt láthatóan jól tudja. Orrát a kaki után a földre tapasztja és fekete árnyékként folyik a talajhoz lapulva. Pillanatok alatt meg is van egy bizonyos irány, a mélységi pedig elégedetten követi társát. Nara aggodalma azonban az utolsó megjegyzésétől is csak nőttön nő, és kissé félve, idegesen megy az összeszokott páros után.*
~Legyen ő! Kérlek, könyörgöm erdők szelleme, és vadászok istenei, legyen övé a nyom! Ha tényleg beteg és ez már nem mostani, akkor talán nagy baja is lehet azóta. Muszáj megtalálnunk! Segítsetek!~
*Fohászkodik némán és aggódó tekintettel lesi az erdőt és szedi a lábát, a másik kettő után.*
-Hogy értetted, hogy beteges? Komoly lehet?
*Kérdezi halkan a mélységitől, mert nem bírja a bizonytalanságot egy perccel sem tovább.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 14:03:48
Üzenet elküldve: 2017-04-17 14:03:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
//Broeq, Bölény//
*A férfi bólint a törpének.*
-Jól van, elvezetlek Titeket a házához. Persze lehet, hogy nem találjuk otthon, gyakran kimegy a mezőre a béreseit igazgatni, vagy maga is besegít a munkában. Dolgos ember, meg kell hagyni.
*Az óriást is figyelmesen hallgatja, bár hangyányi viszolygást tapasztalhat az, aki nagyon ért az emberek és más értelmes lényeg gesztusainak olvasásához.*
-Öszvért többen is árulnak a falunkban, abból bőven el vagyunk látva. Most főleg, pont mostanában szedjük össze azokat az állatokat, amiket Artheniorba akarunk vinni eladásra. A kereskedők jó pénzeket fizetnek értük. Tudják, hogy megbízható, terhelhető állatok.
*A következő kérdésre kissé elmosolyodik.*
-Magam is valami ilyesmi volnék. Titkárnak neveznek, én számolok a falusiak helyett, én fogom össze a közös ügyeket. Az elöljárónk arra van, abban a házban. Ő itt a bíró meg afféle mindenki nagyapja. Nála őrizzük a fontos papírokat, okleveleket, mindent, ami a közös ügyeinket érinti.
*Egy falusi viszonyok között is szép porta felé mutat.*
-Mi dolgod lenne vele? Az öszvér vásárlásra én is el tudlak kísérni, nem szükséges hozzá az elöljáró.
*Egy szöszke kislány odaszalad a férfihez, aki lehajol hozzá. A kislány valamit a fülébe susog nagy pirulva, mire a férfi elmosolyodik.*
-Jól van, Mizu, köszönöm. Most szaladj a dolgodra!
//Broeq, Bölény//
*A férfi bólint a törpének.*
-Jól van, elvezetlek Titeket a házához. Persze lehet, hogy nem találjuk otthon, gyakran kimegy a mezőre a béreseit igazgatni, vagy maga is besegít a munkában. Dolgos ember, meg kell hagyni.
*Az óriást is figyelmesen hallgatja, bár hangyányi viszolygást tapasztalhat az, aki nagyon ért az emberek és más értelmes lényeg gesztusainak olvasásához.*
-Öszvért többen is árulnak a falunkban, abból bőven el vagyunk látva. Most főleg, pont mostanában szedjük össze azokat az állatokat, amiket Artheniorba akarunk vinni eladásra. A kereskedők jó pénzeket fizetnek értük. Tudják, hogy megbízható, terhelhető állatok.
*A következő kérdésre kissé elmosolyodik.*
-Magam is valami ilyesmi volnék. Titkárnak neveznek, én számolok a falusiak helyett, én fogom össze a közös ügyeket. Az elöljárónk arra van, abban a házban. Ő itt a bíró meg afféle mindenki nagyapja. Nála őrizzük a fontos papírokat, okleveleket, mindent, ami a közös ügyeinket érinti.
*Egy falusi viszonyok között is szép porta felé mutat.*
-Mi dolgod lenne vele? Az öszvér vásárlásra én is el tudlak kísérni, nem szükséges hozzá az elöljáró.
*Egy szöszke kislány odaszalad a férfihez, aki lehajol hozzá. A kislány valamit a fülébe susog nagy pirulva, mire a férfi elmosolyodik.*
-Jól van, Mizu, köszönöm. Most szaladj a dolgodra!
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 11:51:21
Üzenet elküldve: 2017-04-17 11:51:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Reust hátranéz a buzgó elfre és megemeli a szemöldökét.*
-Ennyi? Hát azért nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mivel az elejétől kezdve itt vagyunk, csak hát két sérültünk lett abba a szobába, ahol kezdtünk és elég nagy kitérő volt őket a városba vinni ellátásért meg utána újratoborozni és lejönni. *Rá néz a nőre, akin szintén a megkönnyebbülést látja és ezzel le is zárja a dolgot.*
-Igen választhattok innen mértékkel dolgokat, ami tetszik, van itt lovagi íj, lovagi kard, meg pajzs is. A legtöbb könyv sajnos tönkrement, de biztos jó lovagi irományok meg regények, ha érdekel valakit viheti azt is. A ládákban nem tudom mi van, nézzétek meg, én még itt összeszedem a dolgaim, az oltárnál találkozzunk, mielőtt kimegyünk. *Nincs kedve egyedül elhagyni a helyet, jobb ha együtt is távoznak majd. A kulcsokkal sikerül kinyitni a ládákat, amiben arany található erszénykékben, meg fekete köpenyek, van valami fura mágikusnak tűnő nyílvessző is egy tegezben, ami biztos értékes, ha így őrizték. Találnak még rozsdás fegyvereket, amik használhatatlanok már és foszló pergameneket, na meg ami szemet szúr, az egy kis üveg golyóbis, ami egy párnán pihen, Gavidegnek szúrja nagyon a szemét a kis fénylő tárgy.*
-Na találtatok valamit magatoknak? *Érdeklődik Reust felérve a többiekhez.*
*Reust hátranéz a buzgó elfre és megemeli a szemöldökét.*
-Ennyi? Hát azért nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mivel az elejétől kezdve itt vagyunk, csak hát két sérültünk lett abba a szobába, ahol kezdtünk és elég nagy kitérő volt őket a városba vinni ellátásért meg utána újratoborozni és lejönni. *Rá néz a nőre, akin szintén a megkönnyebbülést látja és ezzel le is zárja a dolgot.*
-Igen választhattok innen mértékkel dolgokat, ami tetszik, van itt lovagi íj, lovagi kard, meg pajzs is. A legtöbb könyv sajnos tönkrement, de biztos jó lovagi irományok meg regények, ha érdekel valakit viheti azt is. A ládákban nem tudom mi van, nézzétek meg, én még itt összeszedem a dolgaim, az oltárnál találkozzunk, mielőtt kimegyünk. *Nincs kedve egyedül elhagyni a helyet, jobb ha együtt is távoznak majd. A kulcsokkal sikerül kinyitni a ládákat, amiben arany található erszénykékben, meg fekete köpenyek, van valami fura mágikusnak tűnő nyílvessző is egy tegezben, ami biztos értékes, ha így őrizték. Találnak még rozsdás fegyvereket, amik használhatatlanok már és foszló pergameneket, na meg ami szemet szúr, az egy kis üveg golyóbis, ami egy párnán pihen, Gavidegnek szúrja nagyon a szemét a kis fénylő tárgy.*
-Na találtatok valamit magatoknak? *Érdeklődik Reust felérve a többiekhez.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:47:38
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:47:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Az elmondottak alapján a lány apja is hasonló mesterséget űzött. Érdekes, hogy pont egy vadász lányából lett ilyen nagy állatbarát. Mondjuk szintén az, hogy most egy vadászokkal teli erdei erődben él, és vadászni tanul.*
~Talán több vér van benne az apjától, mint sejti.~
*Mindenesetre a lány szavai igazat, egyelőre tényleg felesleges fütyürészni, bár vesztenivalójuk sincs. Ahogy egyre többet beszélgetnek, egyre hajlamosabb elhinni azt a kissé hajmeresztő történetet, amit korábban előadott a megismerkedésükről.*
-Igazad lehet, de ártani nem árt.
*Jegyzi meg, ezzel mintegy a lányra bízva, hogy bízik-e a szerencséjében. Ekkortájt tűnik fel neki egy apró jel, ami vörösbundás egerészt sejtet a környéken.*
-Nézd csak!
*Kiált fel szinte suttogva, ahogyan egy közeli fa földből kitüremkedő gyökereire, pontosabban annak tetejére mutat.*
-Látod?
*Teszi fel a kérdést, bár megint kihagyta a mondat tárgyát, így a lánynak egyelőre fogalma sincs, mit kell látnia, ha csak nem követte végig, hogy merre mutatott az imént a mélységi mutatóujja. Odasettenkedik, s a földre térdel a vadász, hogy szemügyre vegye az apró, furcsán kanyargós, zöldes-sárgás mellékterméket.*
-Ez szinte biztos, hogy róka.
*Lehelli halkan, áhitattal nézve az első nyomukat.*
-Látod?
*Mutatóujja hegyével, a higiénivál mit sem törődve szétnyomja a kaksit, hogy megvizsgálhassa a tartalmát.*
-Látod ezt?
*Bizonyára látja a lány, hisz ott van az orra előtt, feltéve ha nem olyan gyenge gyomrú, hogy mostanra már térdelve dobja ki a taccsot két lépéssel odébb.*
-Toll és gyümölcsmag.
*Tollnak legalábbis ami egyben maradt belőle, apró darabka, bár kellően felismerhető így is.*
-Bár kissé mintha beteges lenne.
*Teszi hozzá aggódva, s még úgy érzi kénytelen az egyértelműt is hozzáfűzni a gondolathoz.*
-De nem biztos, hogy a tiéd. Azért keressük meg, kitől van. Bolhás!
*Szól rá a kutyára, aki éppen néhány lépéssel odébb pisil egy fa tövébe.*
-Gyere csak ide. Nézd.
*Ujjával a kaksira mutat, jelezvén, hogy most bizony azzal kell foglalkoznia a jószágnak.*
-Keresd. Keresd meg!
*A vadászeb jó alapos szagmintát vesz, majd az orrát a földre szegezi, és szinte laposkúszásban indul meg egy irányba, amerre vélhetőleg az állatot sejti.*
-Nem friss mondjuk, de kezdetnek jó.
*Teszi hozzá ahogyan elindul a kopó után.*
//Rozsdás nyomában//
*Az elmondottak alapján a lány apja is hasonló mesterséget űzött. Érdekes, hogy pont egy vadász lányából lett ilyen nagy állatbarát. Mondjuk szintén az, hogy most egy vadászokkal teli erdei erődben él, és vadászni tanul.*
~Talán több vér van benne az apjától, mint sejti.~
*Mindenesetre a lány szavai igazat, egyelőre tényleg felesleges fütyürészni, bár vesztenivalójuk sincs. Ahogy egyre többet beszélgetnek, egyre hajlamosabb elhinni azt a kissé hajmeresztő történetet, amit korábban előadott a megismerkedésükről.*
-Igazad lehet, de ártani nem árt.
*Jegyzi meg, ezzel mintegy a lányra bízva, hogy bízik-e a szerencséjében. Ekkortájt tűnik fel neki egy apró jel, ami vörösbundás egerészt sejtet a környéken.*
-Nézd csak!
*Kiált fel szinte suttogva, ahogyan egy közeli fa földből kitüremkedő gyökereire, pontosabban annak tetejére mutat.*
-Látod?
*Teszi fel a kérdést, bár megint kihagyta a mondat tárgyát, így a lánynak egyelőre fogalma sincs, mit kell látnia, ha csak nem követte végig, hogy merre mutatott az imént a mélységi mutatóujja. Odasettenkedik, s a földre térdel a vadász, hogy szemügyre vegye az apró, furcsán kanyargós, zöldes-sárgás mellékterméket.*
-Ez szinte biztos, hogy róka.
*Lehelli halkan, áhitattal nézve az első nyomukat.*
-Látod?
*Mutatóujja hegyével, a higiénivál mit sem törődve szétnyomja a kaksit, hogy megvizsgálhassa a tartalmát.*
-Látod ezt?
*Bizonyára látja a lány, hisz ott van az orra előtt, feltéve ha nem olyan gyenge gyomrú, hogy mostanra már térdelve dobja ki a taccsot két lépéssel odébb.*
-Toll és gyümölcsmag.
*Tollnak legalábbis ami egyben maradt belőle, apró darabka, bár kellően felismerhető így is.*
-Bár kissé mintha beteges lenne.
*Teszi hozzá aggódva, s még úgy érzi kénytelen az egyértelműt is hozzáfűzni a gondolathoz.*
-De nem biztos, hogy a tiéd. Azért keressük meg, kitől van. Bolhás!
*Szól rá a kutyára, aki éppen néhány lépéssel odébb pisil egy fa tövébe.*
-Gyere csak ide. Nézd.
*Ujjával a kaksira mutat, jelezvén, hogy most bizony azzal kell foglalkoznia a jószágnak.*
-Keresd. Keresd meg!
*A vadászeb jó alapos szagmintát vesz, majd az orrát a földre szegezi, és szinte laposkúszásban indul meg egy irányba, amerre vélhetőleg az állatot sejti.*
-Nem friss mondjuk, de kezdetnek jó.
*Teszi hozzá ahogyan elindul a kopó után.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:26:22
Üzenet elküldve: 2017-04-16 22:26:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*A kis monológja végül nem várt hatást kelt. Azt gondolta, hogy rosszalló, vagy hitetlen, esetleg gúnyos választ kap. Ehelyett valami egészen rokonszenes módon a maga gondolatait hallja vissza pepitában. Egyetértőn bólogat hát, majd a szomorkás megoldásra megértőn közbeszúr.*
-Amíg egyedül vagyunk, a többség kényének kedvének vagyunk kitéve. De csak amíg nem találunk hasonszőrű társakat.
*Mosolyog kedvesen és Bolhásra is vet egy meleg pillantást. Esze ágában sincs elítélni a vadászt, hiszen apja is ejtett vadakat, hisz kénytelen volt pénzzé tenni tudását akkor is, amikor ő maga nem értett egyet ezzel.*
-De megtaláltad a módját, hogy változtass az életeden.
*A kérdés kissé kizökkenti, de hamar megérti mire gondol a mélységi és legszívesebben homlokon csapná magát, amiért nem jutott eszébe előbb. Ugyanakkor elbizonytalanodik miközben válaszol.*
-Igen, egy rövid dallamot fütyültem el. De, ez csak akkor ér valamit, ha elég közel vannak, hogy meghallják. Azt mondod nyoma sincs. Ha már nem jár erre, talán nem fogja meghallani.
*Persze lehet, hogy azért meg lehetne próbálni, de döntse el inkább Trayäk, hogy nem-e származik több hátrányuk, mint előnyük a próbából.*
-Szerinted van értelme megpróbálni?
//Rozsdás nyomában//
*A kis monológja végül nem várt hatást kelt. Azt gondolta, hogy rosszalló, vagy hitetlen, esetleg gúnyos választ kap. Ehelyett valami egészen rokonszenes módon a maga gondolatait hallja vissza pepitában. Egyetértőn bólogat hát, majd a szomorkás megoldásra megértőn közbeszúr.*
-Amíg egyedül vagyunk, a többség kényének kedvének vagyunk kitéve. De csak amíg nem találunk hasonszőrű társakat.
*Mosolyog kedvesen és Bolhásra is vet egy meleg pillantást. Esze ágában sincs elítélni a vadászt, hiszen apja is ejtett vadakat, hisz kénytelen volt pénzzé tenni tudását akkor is, amikor ő maga nem értett egyet ezzel.*
-De megtaláltad a módját, hogy változtass az életeden.
*A kérdés kissé kizökkenti, de hamar megérti mire gondol a mélységi és legszívesebben homlokon csapná magát, amiért nem jutott eszébe előbb. Ugyanakkor elbizonytalanodik miközben válaszol.*
-Igen, egy rövid dallamot fütyültem el. De, ez csak akkor ér valamit, ha elég közel vannak, hogy meghallják. Azt mondod nyoma sincs. Ha már nem jár erre, talán nem fogja meghallani.
*Persze lehet, hogy azért meg lehetne próbálni, de döntse el inkább Trayäk, hogy nem-e származik több hátrányuk, mint előnyük a próbából.*
-Szerinted van értelme megpróbálni?
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:40:34
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:40:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*A kérdésre persze megered a lány nyelve, mintha csak arra várt volna, hogy valamit mondhasson. Bár rövidnek és tárgyilagosnak indult, türközve a kérdés feltevőjének stílusát, hamar átitatja a beszédet a lány meleg szeretete. Érezhető, hogy nagyon szereti az állatokat, és ha az igaz, amit mesél, akkor az állatok is őt. Bolhásnak is tetszik a lány, de vadászat közben egy olyan fegyelmezettnek kell lennie, mint soha máskor, így mereven a gazdája lába mellett sétál, és várja az első parancsot. A kissé hihetetlennek ható mesét egy érdekes elgondolással, és egy a saját látásmódjával többé kevésbé egyező nézettel zárja.*
-Soha nem bírtam a városi nemes népeket, akik egy zsák aranyat fizetnek egy trófeáért, amit nem is ők érdemeltek, meg a prémbe burkolózott asszonyaikat, akik gőgösen járják az utcát közemberek számára elképzelhetetlen mennyiségű aranyba öltözve.
*Lerí a mélységiről az undor ahogy ezeket hallatja, de egy sóhajjal, szinte szégyenkezve folytatja.*
-Hát ők adták az én fizetésem.
*Döbbenet és gyűlölködés ellen felvértezi magát a vadász, hisz a lány nagy állatimádó benyomását keltette, nem csak most, de már a korábban, Vadvédben elcsípett mondatfoszlányok alapján is. Továbbra sincs nyoma rókának, de hirtelen ötlete támad a korábban hallottak alapján, így ha Nara éppen pöröl a mélységi venár léte előtti életmódjáért, most határozottan közbeszól, félbeszakítja őt, és neki szegezi a kérdését.*
-Füttyszót mondtál?
*Igen kézenfekvőnek tűnik a megoldás, talán túl egyszerű is, ha beválik, de ott az a szigorú "ha". A meseszerű történet pedig amit mesélt, ezt igazolja, de ennek a valóságalapja még mindig nem tisztázott a mélységi szemében, s talán egész addig nem is lesz az, amíg meg nem találják a jószágot.*
//Rozsdás nyomában//
*A kérdésre persze megered a lány nyelve, mintha csak arra várt volna, hogy valamit mondhasson. Bár rövidnek és tárgyilagosnak indult, türközve a kérdés feltevőjének stílusát, hamar átitatja a beszédet a lány meleg szeretete. Érezhető, hogy nagyon szereti az állatokat, és ha az igaz, amit mesél, akkor az állatok is őt. Bolhásnak is tetszik a lány, de vadászat közben egy olyan fegyelmezettnek kell lennie, mint soha máskor, így mereven a gazdája lába mellett sétál, és várja az első parancsot. A kissé hihetetlennek ható mesét egy érdekes elgondolással, és egy a saját látásmódjával többé kevésbé egyező nézettel zárja.*
-Soha nem bírtam a városi nemes népeket, akik egy zsák aranyat fizetnek egy trófeáért, amit nem is ők érdemeltek, meg a prémbe burkolózott asszonyaikat, akik gőgösen járják az utcát közemberek számára elképzelhetetlen mennyiségű aranyba öltözve.
*Lerí a mélységiről az undor ahogy ezeket hallatja, de egy sóhajjal, szinte szégyenkezve folytatja.*
-Hát ők adták az én fizetésem.
*Döbbenet és gyűlölködés ellen felvértezi magát a vadász, hisz a lány nagy állatimádó benyomását keltette, nem csak most, de már a korábban, Vadvédben elcsípett mondatfoszlányok alapján is. Továbbra sincs nyoma rókának, de hirtelen ötlete támad a korábban hallottak alapján, így ha Nara éppen pöröl a mélységi venár léte előtti életmódjáért, most határozottan közbeszól, félbeszakítja őt, és neki szegezi a kérdését.*
-Füttyszót mondtál?
*Igen kézenfekvőnek tűnik a megoldás, talán túl egyszerű is, ha beválik, de ott az a szigorú "ha". A meseszerű történet pedig amit mesélt, ezt igazolja, de ennek a valóságalapja még mindig nem tisztázott a mélységi szemében, s talán egész addig nem is lesz az, amíg meg nem találják a jószágot.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:23:53
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:23:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Annyira belefeledkezik a keresésbe, hogy váratlanul éri a férfi kérdése.*
-Persze, jól. Én csak...
*Hezitál, hogy megossza-e a félelmét, ám végül úgy érzi, nincs befolyása a valóságra nézve az ő érzéseinek.*
-Félek, hogy talán már nem is él.
*Trayäk alaposan megvizsgálja a talált nyomokat, majd biztatón magyarázni kezd, amitől Nara egyértelműen érzi, hogy inkább csak az ő megnyugtatására mondja a másik, mintsem lényeges információnak. Ettől függetlenül kedves tőle, állapítja meg magában a lány, és készséggel felel a következő kérdésre is.*
-Sokat jártam régen Arthenior körül ezeket az erdőket. Egy nap, betévedtem a területére, és összefutottunk. Sokáig néztük egymást a fák között. Utána távolról követett, amíg el nem hagytam azt.
*Mosolyodik el az emléken, miközben beszél.*
-Így ment ez napokig, sőt, hatokig és minden alkalommal közelebb merészkedett. Néha hoztam neki egy egy egeret, vagy pockot, amit a ház körüli csapdákban fogtunk. Végül egy nap, olyan közel jött, hogy megérinthettem. A szemembe nézett, és éreztem, hogy valamit mondani akar, így követtem. Így találtam meg Szellőt, egy sérült őzgidát.
*Őszintén, de röviden próbál mesélni. Eszébe sem jut, hogy amit mond, az talán túl hihetetlennek tűnhet a mélységi számára.*
-Anyámmal meggyógyítottuk az őzet, aki utána Rozsdás területén maradt, de sosem bántották egymást. Inkább kölcsönösen vigyáztak a másikra.
*Ezen a ponton azért nem csodálkozna, ha hitetlenkedő pillantásokat kapna, így megelőzendő, máris szabadkozni kezd.*
-Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de Rozsdás nem akarta bántani Szellőt, az őz pedig így nem félt tőle. Ahányszor errefelé jártam, füttyentettem nekik, ha épp nem ők éreztek meg előbb. Együtt róttuk az erdőt.
*Reménykedve néz a mélységire, hogy vajon az bolondnak tartja-e, vagy elhiszi a történetet. Fél, hogy talán kineveti, ezért kissé dacosan még hozzáteszi.*
-A legtöbb ember nem barátkozni akar az állatokkal, csak a prédát, a húst, vagy a szőrmét látja bennük. Lehet hogy bolond vagyok, de én nem így látom jónak.
*Apja sem erre tanította. Bár ő vadász is volt, de mindig tisztelte az állatokat, és sosem becsülte le egyiket sem.*
-Az állatoknak lelke van, és épp olyan egyéniségek, mint bármelyik ember, elf, ork, és társaik.
*Ezzel egyértelműen zárja a fura monológot és csak vár a reakcióra. Csupán remélni tudja, mélyen belül, hogy a férfi megérti miről beszél, hisz neki, és nem az lesz a válasza, hogy elindul hazafelé.*
//Rozsdás nyomában//
*Annyira belefeledkezik a keresésbe, hogy váratlanul éri a férfi kérdése.*
-Persze, jól. Én csak...
*Hezitál, hogy megossza-e a félelmét, ám végül úgy érzi, nincs befolyása a valóságra nézve az ő érzéseinek.*
-Félek, hogy talán már nem is él.
*Trayäk alaposan megvizsgálja a talált nyomokat, majd biztatón magyarázni kezd, amitől Nara egyértelműen érzi, hogy inkább csak az ő megnyugtatására mondja a másik, mintsem lényeges információnak. Ettől függetlenül kedves tőle, állapítja meg magában a lány, és készséggel felel a következő kérdésre is.*
-Sokat jártam régen Arthenior körül ezeket az erdőket. Egy nap, betévedtem a területére, és összefutottunk. Sokáig néztük egymást a fák között. Utána távolról követett, amíg el nem hagytam azt.
*Mosolyodik el az emléken, miközben beszél.*
-Így ment ez napokig, sőt, hatokig és minden alkalommal közelebb merészkedett. Néha hoztam neki egy egy egeret, vagy pockot, amit a ház körüli csapdákban fogtunk. Végül egy nap, olyan közel jött, hogy megérinthettem. A szemembe nézett, és éreztem, hogy valamit mondani akar, így követtem. Így találtam meg Szellőt, egy sérült őzgidát.
*Őszintén, de röviden próbál mesélni. Eszébe sem jut, hogy amit mond, az talán túl hihetetlennek tűnhet a mélységi számára.*
-Anyámmal meggyógyítottuk az őzet, aki utána Rozsdás területén maradt, de sosem bántották egymást. Inkább kölcsönösen vigyáztak a másikra.
*Ezen a ponton azért nem csodálkozna, ha hitetlenkedő pillantásokat kapna, így megelőzendő, máris szabadkozni kezd.*
-Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de Rozsdás nem akarta bántani Szellőt, az őz pedig így nem félt tőle. Ahányszor errefelé jártam, füttyentettem nekik, ha épp nem ők éreztek meg előbb. Együtt róttuk az erdőt.
*Reménykedve néz a mélységire, hogy vajon az bolondnak tartja-e, vagy elhiszi a történetet. Fél, hogy talán kineveti, ezért kissé dacosan még hozzáteszi.*
-A legtöbb ember nem barátkozni akar az állatokkal, csak a prédát, a húst, vagy a szőrmét látja bennük. Lehet hogy bolond vagyok, de én nem így látom jónak.
*Apja sem erre tanította. Bár ő vadász is volt, de mindig tisztelte az állatokat, és sosem becsülte le egyiket sem.*
-Az állatoknak lelke van, és épp olyan egyéniségek, mint bármelyik ember, elf, ork, és társaik.
*Ezzel egyértelműen zárja a fura monológot és csak vár a reakcióra. Csupán remélni tudja, mélyen belül, hogy a férfi megérti miről beszél, hisz neki, és nem az lesz a válasza, hogy elindul hazafelé.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:12:51
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:12:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Gavideg számára talán nem tűnik túl hosszúnak az út, amin eljutottak a célig. Neki viszont kis híján közelít az örökkévalósághoz. Halkan fellélegzik, amikor az a bizonyos lejárat feltárul, s Reust közli, hogy a keresett gyűrű megtaláltatott.*
~ Ideje volt. ~
*A családi ereklyékkel nem sok dolga van, Reust majd kiörömködi magát rajtuk. Nekik ott a reménybeli jutalom. A rutin azt mondatja vele, hogy érdemes kutakodnia. Két kulcs a jutalom értük. Elég egyértelműnek tűnik, hova is illenek.*
- Felmegyek, megvizsgálom a ládákat *jelzi a másik kettőnek, hogy egy kicsit különutaskodik. Persze ha akarnak, bátran vele tarthatnak. El is indul, hacsak nem tartják fel, s hamarosan feltárulhat a helyiség utolsó titka is.*
*Gavideg számára talán nem tűnik túl hosszúnak az út, amin eljutottak a célig. Neki viszont kis híján közelít az örökkévalósághoz. Halkan fellélegzik, amikor az a bizonyos lejárat feltárul, s Reust közli, hogy a keresett gyűrű megtaláltatott.*
~ Ideje volt. ~
*A családi ereklyékkel nem sok dolga van, Reust majd kiörömködi magát rajtuk. Nekik ott a reménybeli jutalom. A rutin azt mondatja vele, hogy érdemes kutakodnia. Két kulcs a jutalom értük. Elég egyértelműnek tűnik, hova is illenek.*
- Felmegyek, megvizsgálom a ládákat *jelzi a másik kettőnek, hogy egy kicsit különutaskodik. Persze ha akarnak, bátran vele tarthatnak. El is indul, hacsak nem tartják fel, s hamarosan feltárulhat a helyiség utolsó titka is.*
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:21:05
Üzenet elküldve: 2017-04-16 19:21:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Sehol semmi. Bosszantóan üres a környék, bár ezt magyarázhatja az eső, vagy a környéken az éjszaka ólálkodó farkas falka. Ahogy haladnak a patás meg szárnyas állatok lábnyomaival teleszórt saras talajon, a mélységinek valami furcsa érzése támad. A lányról egészen megfeledkezett, aki hosszú percek óta csak némát követi. Na persze nem bánja, hisz vadászni csendben érdemes, mégis úgy érzi kötelessége megérdeklődni, hogy miért a hirtelen támadt csend.*
-Minden rendben?
*Teszi fel a talán kissé tolakodó kérdést ahogy egyre csak a biztató nyomoktól mentes talajt vizslatja. Errefelé még kevesebb a nyom, de kétség kívül még a korábbi farkasok vadászterületén vannak.*
-Kellően messze vagyunk már a falka nyomaitól, de még elég közel, hogy megtalálhassuk a rókád. Szeretnek a vadászterületükön ólálkodni.
*Nem adja fel, hisz nincsenek a környéken csak egy fél órája, igazán nincs ok aggodalomra. Néha a megfelelő vadat felkutatni tovább tart, mint maga a hajtóvadászat.*
-És mondd csak -
*Mit is mondana szegény, hisz még kérdés sincs, nem hogy elhangzott, még a mélységi sem találta ki, mit is akar feltenni, így maga a kérdés, amire az imént felhívta a figyelmet, még várat magára néhány másodpercet. Végül kitalálja, hogy mivel is törje meg a csendet.*
- hogyan találtatok ti ketten egymásra? Mármint te meg a róka.
//Rozsdás nyomában//
*Sehol semmi. Bosszantóan üres a környék, bár ezt magyarázhatja az eső, vagy a környéken az éjszaka ólálkodó farkas falka. Ahogy haladnak a patás meg szárnyas állatok lábnyomaival teleszórt saras talajon, a mélységinek valami furcsa érzése támad. A lányról egészen megfeledkezett, aki hosszú percek óta csak némát követi. Na persze nem bánja, hisz vadászni csendben érdemes, mégis úgy érzi kötelessége megérdeklődni, hogy miért a hirtelen támadt csend.*
-Minden rendben?
*Teszi fel a talán kissé tolakodó kérdést ahogy egyre csak a biztató nyomoktól mentes talajt vizslatja. Errefelé még kevesebb a nyom, de kétség kívül még a korábbi farkasok vadászterületén vannak.*
-Kellően messze vagyunk már a falka nyomaitól, de még elég közel, hogy megtalálhassuk a rókád. Szeretnek a vadászterületükön ólálkodni.
*Nem adja fel, hisz nincsenek a környéken csak egy fél órája, igazán nincs ok aggodalomra. Néha a megfelelő vadat felkutatni tovább tart, mint maga a hajtóvadászat.*
-És mondd csak -
*Mit is mondana szegény, hisz még kérdés sincs, nem hogy elhangzott, még a mélységi sem találta ki, mit is akar feltenni, így maga a kérdés, amire az imént felhívta a figyelmet, még várat magára néhány másodpercet. Végül kitalálja, hogy mivel is törje meg a csendet.*
- hogyan találtatok ti ketten egymásra? Mármint te meg a róka.
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 18:42:10
Üzenet elküldve: 2017-04-16 18:42:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*A lány minden szóra figyel és bólint, néha hümmög is, jelezve, hogy oké, értette. A farkas nyomok neki is egyértelmű üzenet.*
~Ha itt is volt, Rozsdás már nincs itt.~
*A rókalyuk, amire a mélységi mutat, azért biztató, és a szíve is kihagy egy ütemet, ahogy közelebb lépnek, de ahogy kiderül, hogy csak egy borz volt, már biztos benne, hogy Rozsdás elment.*
~Jó régóta... Remélem csak elment, és nem elpusztult, vagy levadászták. Talán Szellő nyomába eredt. Az istenekre kérlek, legyél életben!~
*Szívét és torkát összeszorítja a félelem, hogy barátja már nem csak a környéken nincs, de nem is él. Talán a szülei sorsára jutott, amitől Nara őszintén fél. Olyan boldoggá tette, hogy esélyt kapott a viszont látásra, hogy bele sem gondolt ebbe az eshetőségbe. Csak az járt a fejében, hogy legalább egy családtagját visszakaphatja és akkor többé bárhova megy, nem lesz egyedül. Most némán követi a mélységit a mutatott irányba és szeméből gyorsan kitörli a félelem könnyeit.*
~Még nem adom fel!~
*Elszántan figyel minden apró neszre és mozgásra, amit az erdő sűrűjéből elkap. Eszébe sem jut még, hogy szóljon a mélységinek a füttyről, amivel barátját hívta.*
//Rozsdás nyomában//
*A lány minden szóra figyel és bólint, néha hümmög is, jelezve, hogy oké, értette. A farkas nyomok neki is egyértelmű üzenet.*
~Ha itt is volt, Rozsdás már nincs itt.~
*A rókalyuk, amire a mélységi mutat, azért biztató, és a szíve is kihagy egy ütemet, ahogy közelebb lépnek, de ahogy kiderül, hogy csak egy borz volt, már biztos benne, hogy Rozsdás elment.*
~Jó régóta... Remélem csak elment, és nem elpusztult, vagy levadászták. Talán Szellő nyomába eredt. Az istenekre kérlek, legyél életben!~
*Szívét és torkát összeszorítja a félelem, hogy barátja már nem csak a környéken nincs, de nem is él. Talán a szülei sorsára jutott, amitől Nara őszintén fél. Olyan boldoggá tette, hogy esélyt kapott a viszont látásra, hogy bele sem gondolt ebbe az eshetőségbe. Csak az járt a fejében, hogy legalább egy családtagját visszakaphatja és akkor többé bárhova megy, nem lesz egyedül. Most némán követi a mélységit a mutatott irányba és szeméből gyorsan kitörli a félelem könnyeit.*
~Még nem adom fel!~
*Elszántan figyel minden apró neszre és mozgásra, amit az erdő sűrűjéből elkap. Eszébe sem jut még, hogy szóljon a mélységinek a füttyről, amivel barátját hívta.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:52:04
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:52:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*A lány igen beszédes, pedig a kormos nincs hozzászokva a csevegéssel töltött vadászathoz. Nem is túl praktikus ami azt illeti, ráadásul hátszelük van, ami könnyebben viszi a hangjukat, plusz bármi ragadozó sokkal hamarabb kiszúrja őket, mint ha szemből fújna. Normál esetben arra indulnának, de mivel a hátrafelé Arthenior irányába vezet az út, így kénytelenek tartani az irányt, mivel Nara errefelé látta legutóbb a cimboráját. Nem hülye ő igazából, pontosan tudja, hogy az legjobb esetben is két vagy három hattal ezelőtt volt, hisz azóta minden nap találkoztak Vadvédben, és hacsak nem szökött meg valamikor néhány órára Sylweran tudta nélkül - mint például most, már ha Nara el nem kotyogta - akkor bizony nem járt erre a városban tett látogatásuk óta.*
-Nézd csak, ezek farkasok nyomai. Bár az eső elverte már őket, úgyhogy még esett mikor erre jártak. De látod, egy vonalban haladnak, mégis látszik, hogy több tulajdonosnak tudhatók be ezek a mancsnyomok. Erre nem fogunk sikerrel járni, a róka kerüli őket. Indulunk szerintem abba az irányba.
*Mutat egy a farkasok haladási irányával merőleges irányba, majd meg sem várja a lány válaszát, elindul arra.*
-Elvégre is hosszú évekig ebből éltem.
*Magyarázza meg az őt ért dicséretének okát, és leplezett büszkeséggel pásztázza tovább a talajt.*
-A fáról lehulló gyümölcsöt is szereti.
*Jegyzi meg, bár inkább csak amúgy tájékoztató jelleggel, hisz lényegi jelentősége jelen esetben nincs az információnak.*
-Normál esetben egyébként a lábnyomai egy vonalban vannak. Mármint nem úgy mint Bolhásé, hogy egy jobb oldalt, egy bal oldalt cikkcakkosan, hanem egy vonal mentén.
*Tray ekkor mintha meglátott volna egy gyanúsnak tűnő rókaüreget, bár a nyomok hiánya aggodalomra ad okoz.*
-Nézzük csak meg azt.
*Mutat az üreg irányába, és rögtön oda is lép.*
-Látod ezeket a nyomokat.
*Mutat az üregből ki, majd egy látszólag tetszőleges irányba vonuló mancslenyomatokra.*
-Ez borz, látod mind az öt ujját. Szeretnek beköltözni az elhagyott rókaüregbe, persze csak ha már jó régóta üres. Menjünk tovább.
//Rozsdás nyomában//
*A lány igen beszédes, pedig a kormos nincs hozzászokva a csevegéssel töltött vadászathoz. Nem is túl praktikus ami azt illeti, ráadásul hátszelük van, ami könnyebben viszi a hangjukat, plusz bármi ragadozó sokkal hamarabb kiszúrja őket, mint ha szemből fújna. Normál esetben arra indulnának, de mivel a hátrafelé Arthenior irányába vezet az út, így kénytelenek tartani az irányt, mivel Nara errefelé látta legutóbb a cimboráját. Nem hülye ő igazából, pontosan tudja, hogy az legjobb esetben is két vagy három hattal ezelőtt volt, hisz azóta minden nap találkoztak Vadvédben, és hacsak nem szökött meg valamikor néhány órára Sylweran tudta nélkül - mint például most, már ha Nara el nem kotyogta - akkor bizony nem járt erre a városban tett látogatásuk óta.*
-Nézd csak, ezek farkasok nyomai. Bár az eső elverte már őket, úgyhogy még esett mikor erre jártak. De látod, egy vonalban haladnak, mégis látszik, hogy több tulajdonosnak tudhatók be ezek a mancsnyomok. Erre nem fogunk sikerrel járni, a róka kerüli őket. Indulunk szerintem abba az irányba.
*Mutat egy a farkasok haladási irányával merőleges irányba, majd meg sem várja a lány válaszát, elindul arra.*
-Elvégre is hosszú évekig ebből éltem.
*Magyarázza meg az őt ért dicséretének okát, és leplezett büszkeséggel pásztázza tovább a talajt.*
-A fáról lehulló gyümölcsöt is szereti.
*Jegyzi meg, bár inkább csak amúgy tájékoztató jelleggel, hisz lényegi jelentősége jelen esetben nincs az információnak.*
-Normál esetben egyébként a lábnyomai egy vonalban vannak. Mármint nem úgy mint Bolhásé, hogy egy jobb oldalt, egy bal oldalt cikkcakkosan, hanem egy vonal mentén.
*Tray ekkor mintha meglátott volna egy gyanúsnak tűnő rókaüreget, bár a nyomok hiánya aggodalomra ad okoz.*
-Nézzük csak meg azt.
*Mutat az üreg irányába, és rögtön oda is lép.*
-Látod ezeket a nyomokat.
*Mutat az üregből ki, majd egy látszólag tetszőleges irányba vonuló mancslenyomatokra.*
-Ez borz, látod mind az öt ujját. Szeretnek beköltözni az elhagyott rókaüregbe, persze csak ha már jó régóta üres. Menjünk tovább.
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:32:41
Üzenet elküldve: 2017-04-16 17:32:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Csillogó szemmel, lélegzet visszafojtva hallgatja a férfit, ahogy végre belekezd.*
~Magasra? Mit szeretnek magasra? Most mi van? Mond már!~
-Igen?
*Sürgeti a befejezést, de ahogy megkapja a választ, a szemöldöke magasra szökik és arcára értetlenség kúszik. Felsandít a legközelebbi fára, majd tesz egy óvatos lépést jobbra.*
~Biztos ami biztos.~
*Trayäk azonban látva a lány értetlenségét, kifejti a dolgot, és Nara megkönnyebbülve, de nem túl hangosan felkacag.*
-Oh, már értem. Ezt jó tudni.
*A nyomokkal folytatja a mélységi és Bolhás lábnyomát megfigyelve ő is hálával gondol az előző éjszakai viharnak, mert a kutya lábnyomai teljesen egyértelműen és élesen rajzolódnak ki a felpuhult talajban.*
-Igen, ez nagyon jó. A lábnyomára emlékszem milyen, láttam már korábban.
*Mosolyog lelkesen bólogatva a férfire és őszinte remény önti el a szívét. Így, ha Rozsdás járt erre az elmúlt másfél napban, akkor annak bizony nyoma van, és ők megtalálják. Reményét a mélységivel is megosztja.*
-Akkor így könnyebben megtaláljuk, ugye?
*Reményének legfőbb okát is hozzáteszi.*
-A többiek szerint kiváló nyomkereső és vadász vagy.
*Nem kérdezi, hanem kijelenti és egyelőre nem is kételkedik, hisz a többi venár ítéletében. Nem is tehet mást, hiszen ő maga még sosem próbált tegnap estig még csak beszélgetni sem a férfival. Csodálattól csillogó szemmel tekint rá, ahogy az a nyomokat pásztázza éles szemmel.*
~Igen. Ha valaki, ő megtalálja Rozsdást.~
*Trayäkon kívül egy férfit ismert csak, aki bármit megtalált. Az apjánál jobb vadászt még sosem ismert, de itt a lehetőség a férfinek, hogy bizonyítsa a róla szóló dicséretek jogosságát.*
~Bárcsak apa is itt lenne. Ő tudná hol keressük.~
//Rozsdás nyomában//
*Csillogó szemmel, lélegzet visszafojtva hallgatja a férfit, ahogy végre belekezd.*
~Magasra? Mit szeretnek magasra? Most mi van? Mond már!~
-Igen?
*Sürgeti a befejezést, de ahogy megkapja a választ, a szemöldöke magasra szökik és arcára értetlenség kúszik. Felsandít a legközelebbi fára, majd tesz egy óvatos lépést jobbra.*
~Biztos ami biztos.~
*Trayäk azonban látva a lány értetlenségét, kifejti a dolgot, és Nara megkönnyebbülve, de nem túl hangosan felkacag.*
-Oh, már értem. Ezt jó tudni.
*A nyomokkal folytatja a mélységi és Bolhás lábnyomát megfigyelve ő is hálával gondol az előző éjszakai viharnak, mert a kutya lábnyomai teljesen egyértelműen és élesen rajzolódnak ki a felpuhult talajban.*
-Igen, ez nagyon jó. A lábnyomára emlékszem milyen, láttam már korábban.
*Mosolyog lelkesen bólogatva a férfire és őszinte remény önti el a szívét. Így, ha Rozsdás járt erre az elmúlt másfél napban, akkor annak bizony nyoma van, és ők megtalálják. Reményét a mélységivel is megosztja.*
-Akkor így könnyebben megtaláljuk, ugye?
*Reményének legfőbb okát is hozzáteszi.*
-A többiek szerint kiváló nyomkereső és vadász vagy.
*Nem kérdezi, hanem kijelenti és egyelőre nem is kételkedik, hisz a többi venár ítéletében. Nem is tehet mást, hiszen ő maga még sosem próbált tegnap estig még csak beszélgetni sem a férfival. Csodálattól csillogó szemmel tekint rá, ahogy az a nyomokat pásztázza éles szemmel.*
~Igen. Ha valaki, ő megtalálja Rozsdást.~
*Trayäkon kívül egy férfit ismert csak, aki bármit megtalált. Az apjánál jobb vadászt még sosem ismert, de itt a lehetőség a férfinek, hogy bizonyítsa a róla szóló dicséretek jogosságát.*
~Bárcsak apa is itt lenne. Ő tudná hol keressük.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579