Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 211 (4201. - 4220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 17:28:15
Üzenet elküldve: 2018-12-02 17:28:15
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Kezdi úgy érezni, hogy talán érdemes lenne átgondolnia azt a végtelen türelmét, amiről azt gondolta, hogy létezik. Egyre jobban bosszantja Umon viselkedése, főleg mert nem tudja minek betudni, és ha valamit nem ért, akkor az idegesíti. Bár a barátja, és ehhez tartja is magát azért annyira nem ismeri őt, éppen ezért nyugtalansággal is tölti el az, amit a férfi művel, szíve szerint menekülne belőle. Mindenesetre hidegvérét továbbra is megőrzi.
Az érintés most kifejezetten kellemetlenül is érinti, összehúzza magát tőle. Még el is nézné, ha nem lenne tovább fokozva.*
- Ne érj hozzám! Közben eszébe jut, hogy lehet azért ez túl durva és még gyorsan hozzáfűzi. Kérlek.
*Elvégre Umon a barátja, akkor is ha most nem ismer rá, de majd talán megérti és megtudják ezt beszélni. Bízik ebben. Lesöpörné a hátára simult kézfejet, de már kettő lesz belőlük, ezért sóhajtva feláll helyéről – ha tud – és ezzel kiszabadítva magát ebből a kényelmetlen helyzetből.*
- Veszélyes?
*Tekintetét oda fordítja, ahova Umon is néz és állítólag lapul valami.*
- Igazad van, biztosan az.
*Néz, de nem lát semmit, helyette inkább elkacagja magát.*
- Nem látok semmit, de megyek inkább megnézem közelebbről. Kedvet kaptam a sétához, ha már ilyen veszélyes hely ez itt.
*Magabiztosan meg is fordul tengelye körül és elindul. Tisztában van vele, hogy az erdő éjszaka miket rejthet, de ugyan mi veszítenivalója van? Az élete, tehát semmi. Hirtelen szórakozottá vált és láthatóan jobb kedvvel, valamint igencsak magabiztosan indul neki a koromfekete bozótnak, ami nyurga lépteinek köszönhetően szélsebesen közelít. Meggondolatlan? Igen, de kicsit túlterhelt is lelkileg, és szeretne már megpihenni végre.*
*Kezdi úgy érezni, hogy talán érdemes lenne átgondolnia azt a végtelen türelmét, amiről azt gondolta, hogy létezik. Egyre jobban bosszantja Umon viselkedése, főleg mert nem tudja minek betudni, és ha valamit nem ért, akkor az idegesíti. Bár a barátja, és ehhez tartja is magát azért annyira nem ismeri őt, éppen ezért nyugtalansággal is tölti el az, amit a férfi művel, szíve szerint menekülne belőle. Mindenesetre hidegvérét továbbra is megőrzi.
Az érintés most kifejezetten kellemetlenül is érinti, összehúzza magát tőle. Még el is nézné, ha nem lenne tovább fokozva.*
- Ne érj hozzám! Közben eszébe jut, hogy lehet azért ez túl durva és még gyorsan hozzáfűzi. Kérlek.
*Elvégre Umon a barátja, akkor is ha most nem ismer rá, de majd talán megérti és megtudják ezt beszélni. Bízik ebben. Lesöpörné a hátára simult kézfejet, de már kettő lesz belőlük, ezért sóhajtva feláll helyéről – ha tud – és ezzel kiszabadítva magát ebből a kényelmetlen helyzetből.*
- Veszélyes?
*Tekintetét oda fordítja, ahova Umon is néz és állítólag lapul valami.*
- Igazad van, biztosan az.
*Néz, de nem lát semmit, helyette inkább elkacagja magát.*
- Nem látok semmit, de megyek inkább megnézem közelebbről. Kedvet kaptam a sétához, ha már ilyen veszélyes hely ez itt.
*Magabiztosan meg is fordul tengelye körül és elindul. Tisztában van vele, hogy az erdő éjszaka miket rejthet, de ugyan mi veszítenivalója van? Az élete, tehát semmi. Hirtelen szórakozottá vált és láthatóan jobb kedvvel, valamint igencsak magabiztosan indul neki a koromfekete bozótnak, ami nyurga lépteinek köszönhetően szélsebesen közelít. Meggondolatlan? Igen, de kicsit túlterhelt is lelkileg, és szeretne már megpihenni végre.*
4219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:17:46
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Lyz valamelyest megnyugszik, amikor látja a földről felkelő Denzackot, és láthatóan nincs nagy baja. Azon kívül, hogy a szokásosnál is morcosabb.
Bent a kunyhóban aztán mindenki annak rendje szerint megreggeliznek. Addigra Sadmyr is végez a lovakkal, ők pedig pakolnak maguknak némi útravalót a nyeregtáskába. Első nap Lyz nem is akar túl messzire merészkedni. Nem úgy a következő napok alatt. Mindig egyre távolabb, távolabb.*
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
*Néhány nap elteltével, a közvetlen környékről elég szép képet kapnak, de a felfedezősdi minden nappal folytatódik, és egyre tovább is nyúlik.
Hasonló céllal ébred Lyz ezen a reggelen is. És a jól bevett mozzanatokat zongorázza végig a teendőket.
Kúthideg víznél mosdik meg, majd reggelizik a többiekkel, aztán nyeregtáskába pakol. Néhány felfedező körút persze vadászatba torkollik, hisz Banya ellátmánya sem tarthat örökké, azt pedig nem árt pótolni. Szerencse két férfiember mellett vadat lőni, így ő is kiveszi a részét az elejtésből, ők pedig haza tudják cipelni, mint a minap azt az őzet.
Tae gondozásában a növények is szépen megszokhatták az új környezetet, és a tapasztalt kertész bizony nagyon is odaadóan törődik a különféle zölddel.
Amint a hidegebb idő beköszönt, Lyz előhalássza vászoningére a vastagabb kabátkáját, hajnalban pedig még néha prémes belsejű mellényét is magára ölti.
Komótosan gombolgatja a fa gombokat ma reggel is Boyta mellett állva, mielőtt ellenőrizné a csatokat a négylábún.*
- Minden kész? Indulhatunk? *kérdezi.
Mielőtt azonban lóra kapa, Denzack mellé lép.*
- Minden rendben Jayzion? Komor vagy mostanában. Zavar valami?
*Lyz úgy érzi mielőtt indulnának meg kellene beszélni, már ha valós a feltételezése. Ha pedig nem az, akkor csak örül, de a fáról huppanás óta olyan furcsának érzi a mélységit. Ám könnyen lehet az is, hogy csak neki van lelkiismeret furdalása, hogy akkor nem volt együttérzőbb, és azonnal a feladathoz parancsolt mindenkit.*
*Lyz valamelyest megnyugszik, amikor látja a földről felkelő Denzackot, és láthatóan nincs nagy baja. Azon kívül, hogy a szokásosnál is morcosabb.
Bent a kunyhóban aztán mindenki annak rendje szerint megreggeliznek. Addigra Sadmyr is végez a lovakkal, ők pedig pakolnak maguknak némi útravalót a nyeregtáskába. Első nap Lyz nem is akar túl messzire merészkedni. Nem úgy a következő napok alatt. Mindig egyre távolabb, távolabb.*
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
*Néhány nap elteltével, a közvetlen környékről elég szép képet kapnak, de a felfedezősdi minden nappal folytatódik, és egyre tovább is nyúlik.
Hasonló céllal ébred Lyz ezen a reggelen is. És a jól bevett mozzanatokat zongorázza végig a teendőket.
Kúthideg víznél mosdik meg, majd reggelizik a többiekkel, aztán nyeregtáskába pakol. Néhány felfedező körút persze vadászatba torkollik, hisz Banya ellátmánya sem tarthat örökké, azt pedig nem árt pótolni. Szerencse két férfiember mellett vadat lőni, így ő is kiveszi a részét az elejtésből, ők pedig haza tudják cipelni, mint a minap azt az őzet.
Tae gondozásában a növények is szépen megszokhatták az új környezetet, és a tapasztalt kertész bizony nagyon is odaadóan törődik a különféle zölddel.
Amint a hidegebb idő beköszönt, Lyz előhalássza vászoningére a vastagabb kabátkáját, hajnalban pedig még néha prémes belsejű mellényét is magára ölti.
Komótosan gombolgatja a fa gombokat ma reggel is Boyta mellett állva, mielőtt ellenőrizné a csatokat a négylábún.*
- Minden kész? Indulhatunk? *kérdezi.
Mielőtt azonban lóra kapa, Denzack mellé lép.*
- Minden rendben Jayzion? Komor vagy mostanában. Zavar valami?
*Lyz úgy érzi mielőtt indulnának meg kellene beszélni, már ha valós a feltételezése. Ha pedig nem az, akkor csak örül, de a fáról huppanás óta olyan furcsának érzi a mélységit. Ám könnyen lehet az is, hogy csak neki van lelkiismeret furdalása, hogy akkor nem volt együttérzőbb, és azonnal a feladathoz parancsolt mindenkit.*
4218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 09:56:38
Üzenet elküldve: 2018-12-02 09:56:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál reggel//
*Monsotor elveszi Lyztől a fatányéron neki felszolgált reggelit és nekiáll a reggeli elfogyasztásának, de amint elkezdhette volna, mintha egy leeső dolog vagy személy huppanását hallaná, és ezek szerint nem csak ő hallja, mert Lyz is felfigyel, meg is kérdezi hogy hallotta-e ő is. Erre válaszul bólint, de az óriás nem tudhatta mi lehet ez, így letette tányérját és az elf lány után indult. Amint kiértek, a fáról leeső személyt, Jaziont. Lyz már teszi is fel a kérdést felé, így fölöslegesnek tartja megint feltenni ugyanazt a kérdést. A sötételf hangneméből és szavaiból leginkább a düh érződött. Mons bemegy amint megbizonyosodott arról, hogy Denzack jól van amúgy a lila és zöld foltokat kivéve. Az óriás visszaül a kemence elé és elfogyasztja a reggelijét*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 10:25:38
*Monsotor elveszi Lyztől a fatányéron neki felszolgált reggelit és nekiáll a reggeli elfogyasztásának, de amint elkezdhette volna, mintha egy leeső dolog vagy személy huppanását hallaná, és ezek szerint nem csak ő hallja, mert Lyz is felfigyel, meg is kérdezi hogy hallotta-e ő is. Erre válaszul bólint, de az óriás nem tudhatta mi lehet ez, így letette tányérját és az elf lány után indult. Amint kiértek, a fáról leeső személyt, Jaziont. Lyz már teszi is fel a kérdést felé, így fölöslegesnek tartja megint feltenni ugyanazt a kérdést. A sötételf hangneméből és szavaiból leginkább a düh érződött. Mons bemegy amint megbizonyosodott arról, hogy Denzack jól van amúgy a lila és zöld foltokat kivéve. Az óriás visszaül a kemence elé és elfogyasztja a reggelijét*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 10:25:38
4217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 06:49:41
Üzenet elküldve: 2018-12-02 06:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy érdekes jelenség. A női nem legnagyobb kedvelője, mégis nekik okozta a legtöbb csalódást, de valahogy mégse lehet rá haragudni. Ez pedig részben annak köszönhető, hogy kitanulta ügyesen forgatni a szavakat. Bár időnként a "Rojtosra baszlak!" is pozitív visszajelzéseket szokott néhány nőből kiváltani, mégiscsak szebb a "Ki akarlak élvezni.". Int meg mint már kifejtette ad az ilyesmire. Ahogy arra is, hogy miképp tud ő is örömet okozni a partnerének úgy, hogy közben neki is jó legyen. Ezt a több érzékszervet is bevonni dolgot szívesen szokta játszani. Főleg mivel sokkal jobban meg tudja ismerni a másik testét általa és a visszajelzésekből ahogy következtet jól csinálja. Érzi a türelmetlenséget, de most rajta a sor, hogy nyújtsa a játékot. Relael reakciói tetszenek neki. Az a reszketeg sóhaj és ahogy végigsimít a testén. Ez az a nő akire szüksége volt, hogy ismét a régi legyen. Rég nem vigyorgott ennyit. Mármint őszintén, józanul. Mikor a lány veszi át a kezdeményezést a doki keze, ami továbbra is a bokán és a combon játszadozott időnkét a fenékre tévedve, most visszatér a lány hátához, hogy azt simogassa persze továbbra is meglátogatva a csípőnek és a fenéknek a környékét. A sóhajtásra pedig most Int-en van a sor mikor a lány a két legérzékenyebb pontján kezd el játszadozni. Majd mikor a doki a nyaka körül érzi a Relael karjait és várja, hogy végre mindkettejüknek jó legyen akkor rá kell jönnie, hogy még folytatódik kicsit a játszadozás. Persze nem tudna ezért megharagudni.*
-Oh, te lány!
*Hogy milyen dicséretet vagy bókot akart ez után mondani a doki, azt még maga sem tudja, de úgy érzi, hogy ennyi is elég volt és majd érti a másik. Nem kell mindig kimondani a dolgokat. Szerencsére nem kell sokat várni és megtörténik a várva várt. Int felnyög majd mikor megérzi a lány karmait felszisszen. Talán panaszt is emelne, de a zöld szemek amikkel szembe találja magát szinte szó szerint felfalják. Fel is kuncog a lány hevességén.*
~Úgy tűnik meg leszek baszva.~
*Kicsit sincs persze ellenére a dolog. Sőt! Élvezi. Melyik férfi ne élvezné ha egy Relael típusú nő így vágyna rá. A csók is csak fokozza a vágyát. Most azért észreveszi a hirtelen hangulatváltásokat. De más korra hagyja, hogy elgondolkozzon rajta. Ahogy a lány adja a ritmust ő is igyekszik felvenni a tempót. Ha pedig Relael is vadul ő se fog elmaradni ebben. A másik ajkaitól nem nagyon igyekszik elszakadni. Csonka karjával szorosan öleli őt míg másikkal nem túl finoman szánt végig körmeivel a lány hátán. Mikor szóhoz jut már az "Igen." és az "Olyan jó vagy." mellé gyakran keveredik Relael neve is. Int imádja a helyzetet. A víz hangját és ahogy a másik nedves haja hozzá tapad. Mikor pedig érzi, hogy közelít a befejezéshez akkor úgy, hogy az
a hangjában is érződik búg a lány fülébe.*
-Ölelj! Ölelj szorosan!
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy érdekes jelenség. A női nem legnagyobb kedvelője, mégis nekik okozta a legtöbb csalódást, de valahogy mégse lehet rá haragudni. Ez pedig részben annak köszönhető, hogy kitanulta ügyesen forgatni a szavakat. Bár időnként a "Rojtosra baszlak!" is pozitív visszajelzéseket szokott néhány nőből kiváltani, mégiscsak szebb a "Ki akarlak élvezni.". Int meg mint már kifejtette ad az ilyesmire. Ahogy arra is, hogy miképp tud ő is örömet okozni a partnerének úgy, hogy közben neki is jó legyen. Ezt a több érzékszervet is bevonni dolgot szívesen szokta játszani. Főleg mivel sokkal jobban meg tudja ismerni a másik testét általa és a visszajelzésekből ahogy következtet jól csinálja. Érzi a türelmetlenséget, de most rajta a sor, hogy nyújtsa a játékot. Relael reakciói tetszenek neki. Az a reszketeg sóhaj és ahogy végigsimít a testén. Ez az a nő akire szüksége volt, hogy ismét a régi legyen. Rég nem vigyorgott ennyit. Mármint őszintén, józanul. Mikor a lány veszi át a kezdeményezést a doki keze, ami továbbra is a bokán és a combon játszadozott időnkét a fenékre tévedve, most visszatér a lány hátához, hogy azt simogassa persze továbbra is meglátogatva a csípőnek és a fenéknek a környékét. A sóhajtásra pedig most Int-en van a sor mikor a lány a két legérzékenyebb pontján kezd el játszadozni. Majd mikor a doki a nyaka körül érzi a Relael karjait és várja, hogy végre mindkettejüknek jó legyen akkor rá kell jönnie, hogy még folytatódik kicsit a játszadozás. Persze nem tudna ezért megharagudni.*
-Oh, te lány!
*Hogy milyen dicséretet vagy bókot akart ez után mondani a doki, azt még maga sem tudja, de úgy érzi, hogy ennyi is elég volt és majd érti a másik. Nem kell mindig kimondani a dolgokat. Szerencsére nem kell sokat várni és megtörténik a várva várt. Int felnyög majd mikor megérzi a lány karmait felszisszen. Talán panaszt is emelne, de a zöld szemek amikkel szembe találja magát szinte szó szerint felfalják. Fel is kuncog a lány hevességén.*
~Úgy tűnik meg leszek baszva.~
*Kicsit sincs persze ellenére a dolog. Sőt! Élvezi. Melyik férfi ne élvezné ha egy Relael típusú nő így vágyna rá. A csók is csak fokozza a vágyát. Most azért észreveszi a hirtelen hangulatváltásokat. De más korra hagyja, hogy elgondolkozzon rajta. Ahogy a lány adja a ritmust ő is igyekszik felvenni a tempót. Ha pedig Relael is vadul ő se fog elmaradni ebben. A másik ajkaitól nem nagyon igyekszik elszakadni. Csonka karjával szorosan öleli őt míg másikkal nem túl finoman szánt végig körmeivel a lány hátán. Mikor szóhoz jut már az "Igen." és az "Olyan jó vagy." mellé gyakran keveredik Relael neve is. Int imádja a helyzetet. A víz hangját és ahogy a másik nedves haja hozzá tapad. Mikor pedig érzi, hogy közelít a befejezéshez akkor úgy, hogy az
a hangjában is érződik búg a lány fülébe.*
-Ölelj! Ölelj szorosan!
4216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 03:23:43
Üzenet elküldve: 2018-12-02 03:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi körmeit megérezve érzékeny bőrén önkéntelenül nagyot sóhajt és kicsit meg is remeg a feltörni akaró vágytól. Fogait összeszorítja, mielőtt kedve támadna harapni vagy felgyorsítani az eseményeket, és mint eddig is, most is olyan választ kap, ami több mint kielégítő. A bókok megteszik a hatásukat és arcára elégedettség ül ki, bár ezt Intath sajnos nem láthatja. A testét bejáró kézfej éppen olyan kellemes, mint eddig is, bizonyos pontokon pedig konkrétabb visszajelzést is ad a libabőrön túl, mégpedig megránduló izmokat.*
- Ühüm, folytasd csak.
*Fejét továbbra is egy elégedett mosollyal arcán hajtja hátra mikor az orvos hajához közelít és ezzel ismételten felkínálja nyakát, ami nagyon szereti ha foglalkoznak vele. Sóhajai egyre inkább türelmetlenségről árulkodnak, illetve amint Intath ajka elérik az áhított területet reszketegen fújja ki a levegőt. Biztos benne, hogy egykori kalóz életmódjából fakadóan ilyen ügyes, ez alátámasztja azt a tapasztalatát is, hogy általában a bűnös életűek nagyon jól értik a dolgukat.
Sajnos nem a türelméről híres, és nem szeret senkit megváratni, arról nem is beszélve, hogy Relaelt cseppet sem nehéz hangulatba hozni. Ha lehetősége van rá, akkor pedig átveszi a vezető szerepet. Karját a férfi mellkasára simítja, először csak bejárva testének részleteit, az izmok találkozásánál keletkező árkokat megrajzolja, majd határozott gyengédséggel hátrébb tolja a dokit. Ezúttal ő hajol közelebb, hogy eljátszadozzon Intath fülcimpájával miközben egyik karja lecsúszik maguk közé, hogy a víz alatt lévő területek is megfelelő törődést kapjanak. A fentebb említett türelmetlenségből fakadóan ez nem tart túl sokáig és felegyenesedik, karjait újra az orvos vállára helyezi, enyhén átölelve annak nyakát. Egyedül csípője mozdul, de még nem adva meg azt a pillanatot, amit partnere valószínűleg nagyon várhat már. Még annyi önuralma maradt, hogy kicsit gyönyörködjön találkozásukban és megfűszerezze pár látványos csípőmozgással. Ezt valószínűleg Relael sokkal jobban élvezi, de ennyi önzés szerinte jár neki, annak ellenére is, hogy Intath minden kérésének habozás nélkül eleget tesz és a kedvbében jár.
Végül újra lenyúl, ezúttal már határozott szándékkal, hogy igazítson magukon és lassan ráereszkedjen Intathra. Fejét hátravetve, szemhéjait lezárva nyög fel, fent maradt karja az orvos lapockája környékébe mar bele ezúttal minden finomság nélkül. Ahogy zöldjei újra láthatóvá válnak már egészen másképp néznek partnerére, olyan fesztelen vadsággal, mintha itt rögtön szeretné elfogyasztani az orvost egészen az utolsó véres kis cafatig. Most ő kezdeményez csókot, és ha megkapja, akkor minden korábbinál hevesebbet nyújt, miközben lassan de egyre fokozódó ritmusban nekikezd szenvedélyes táncának.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi körmeit megérezve érzékeny bőrén önkéntelenül nagyot sóhajt és kicsit meg is remeg a feltörni akaró vágytól. Fogait összeszorítja, mielőtt kedve támadna harapni vagy felgyorsítani az eseményeket, és mint eddig is, most is olyan választ kap, ami több mint kielégítő. A bókok megteszik a hatásukat és arcára elégedettség ül ki, bár ezt Intath sajnos nem láthatja. A testét bejáró kézfej éppen olyan kellemes, mint eddig is, bizonyos pontokon pedig konkrétabb visszajelzést is ad a libabőrön túl, mégpedig megránduló izmokat.*
- Ühüm, folytasd csak.
*Fejét továbbra is egy elégedett mosollyal arcán hajtja hátra mikor az orvos hajához közelít és ezzel ismételten felkínálja nyakát, ami nagyon szereti ha foglalkoznak vele. Sóhajai egyre inkább türelmetlenségről árulkodnak, illetve amint Intath ajka elérik az áhított területet reszketegen fújja ki a levegőt. Biztos benne, hogy egykori kalóz életmódjából fakadóan ilyen ügyes, ez alátámasztja azt a tapasztalatát is, hogy általában a bűnös életűek nagyon jól értik a dolgukat.
Sajnos nem a türelméről híres, és nem szeret senkit megváratni, arról nem is beszélve, hogy Relaelt cseppet sem nehéz hangulatba hozni. Ha lehetősége van rá, akkor pedig átveszi a vezető szerepet. Karját a férfi mellkasára simítja, először csak bejárva testének részleteit, az izmok találkozásánál keletkező árkokat megrajzolja, majd határozott gyengédséggel hátrébb tolja a dokit. Ezúttal ő hajol közelebb, hogy eljátszadozzon Intath fülcimpájával miközben egyik karja lecsúszik maguk közé, hogy a víz alatt lévő területek is megfelelő törődést kapjanak. A fentebb említett türelmetlenségből fakadóan ez nem tart túl sokáig és felegyenesedik, karjait újra az orvos vállára helyezi, enyhén átölelve annak nyakát. Egyedül csípője mozdul, de még nem adva meg azt a pillanatot, amit partnere valószínűleg nagyon várhat már. Még annyi önuralma maradt, hogy kicsit gyönyörködjön találkozásukban és megfűszerezze pár látványos csípőmozgással. Ezt valószínűleg Relael sokkal jobban élvezi, de ennyi önzés szerinte jár neki, annak ellenére is, hogy Intath minden kérésének habozás nélkül eleget tesz és a kedvbében jár.
Végül újra lenyúl, ezúttal már határozott szándékkal, hogy igazítson magukon és lassan ráereszkedjen Intathra. Fejét hátravetve, szemhéjait lezárva nyög fel, fent maradt karja az orvos lapockája környékébe mar bele ezúttal minden finomság nélkül. Ahogy zöldjei újra láthatóvá válnak már egészen másképp néznek partnerére, olyan fesztelen vadsággal, mintha itt rögtön szeretné elfogyasztani az orvost egészen az utolsó véres kis cafatig. Most ő kezdeményez csókot, és ha megkapja, akkor minden korábbinál hevesebbet nyújt, miközben lassan de egyre fokozódó ritmusban nekikezd szenvedélyes táncának.*
4215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-01 02:34:17
Üzenet elküldve: 2018-12-01 02:34:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fantazmagória//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Irza felriad a bóbiskolásból, mert egy döglégy száll a szájába.*
- Pffj-grr! Azt a rohadását a mindenségnek! Ennyire nem lehetünk büdösek?!
- Jaj, fogd már be!
*Felkel ültéből, odamászik az üsthöz, megkavarja párszor, majd belenyúl retkes ujjával és megkóstolja a főzetet.*
- Kész! Igen, Zira, én is, mehetünk haza. Most nem azért, mert mi csináltuk, de fergetegesen zseniálisra sikerült. Hmm, bár lehet egy kicsit túl sok vért tettünk bele. Nem baj, idővel úgyis veszít az erejéből, de ebből most bespájzolunk, ha szükség lenne rá.
*A farönkön kezd matatni, elővesz több üvegcsét és feltölti, majd bedugaszolva elpakolja azokat egy faládába. Egyet eltesz a bőrszütyői egyikébe, hogy kéznél legyen, a fém bögréjével együtt. Mikor lehúzta a tűzről és kikotorta az üst teljes tartalmát, a vizes tömlőjével kilögyböli, majd minden más egyebet belepakolászik. Vizet locsol a tűzre, mely sisteregve, füstölve kialszik. A füst miatt Csuri elröppen a válláról, és rászáll az egyik közeli fa ágára. Egyet csippant, majd lábával vakaródzik kicsit, aztán onnan figyeli őbanyaságát. Irza elmászik az öreg tölgy felé, mely mögött nem messze ered az a kis forrás, amit annak a szemtelen sárgaszemű orknak is említett, akitől a sarlója is van. Feltölti a vizes tömlőjét, a derekára kötözi, a borotvaéles sarlójával átellenes oldalra, majd visszamegy a megpakolt üsthöz. Már éppen ráfogna annak fülére, amikor egy erősebb hideg fuvallatot érez meg, majd valami babrál a fülénél lévő csimbókos hajfürtjeivel, és nem e-világi nyelven valamit belepusmog. A lápi boszorka rögtön botját szegezi előre.*
- Mi a… Gabi! Te vagy az?! Ne merészelj szórakozni velünk!
*Erre valami kikapja a rút némber kezéből a göcsörtös botját és egy jó nagyot rávág a sejhajára. Irza felordít fájdalmában. A bot leesik a földre, majd beteges és elégedett kuncogás hallatszik, immár valamivel távolabbról.*
- A kurva anyád hétszentségit!
*Kel ki magából rút boszorka, mélységesen felháborodva, miközben sajgó lottyadt, csontos ülepét markolássza.*
- Jaj, kérlek… ne légy már ilyen sótlan. Az elfeknél ez valami betegség, igaz?
*Szól és kérdez Az, láthatatlanul, de még mindig kuncogva. Az ocsmány asszony közben felveszi a botját.*
- Mutasd magad! Hadd vágjak hozzád valamit!
*Gabi, mímelt megrökönyödéssel a hangjában: *
- De hát azt mondtad, hogy tűnjek a francba.
*Irza zsémbesen: *
- Igen, de úgy értettem, hogy ne is legyél itt és ne is gyere vissza!
*Gabi: *
- Aj, most a lelkembe gázoltál. Pedig, hát mondtam, hogy hálám örökké üldözni fog, és gondolj csak bele. Hány lanawini mondhatja el magáról, hogy olyan fajintos árnyéka van, mint én?
*Irza az oldalánál matatva: *
- Megsértettelek? Helyes! Fordulj fel! Miért nem jársz a sorsod után inkább, az én sarkam helyett!?
*Gabi élesebb, ridegebb hangon, miközben előtűnik a semmiből, és a lápi banya felé suhan.*
- Te, engem, megsérteni? Kevés vagy hozzá vénasszony! Mindenféle értelemben!
*Őbanyasága kezében csak valami fényes villanás látszik, majd ahogy valami körkörösen forogva repül a sötét jelenség felé. A következő pillanatban már a sarló mered ki görbeségével Gabi vállából. Az túlvilágian felsikolt, és meggörnyedve kap a sérüléséhez, de hangja fülsértően nem hasonlít semmi e-világinak a hangjára. Lassan kiegyenesedik, a kámzsa alatti fehéren villanó szemek a kiálló sarlót méricskélik, amit egy határozott mozdulattal kitépi a sebből, melyből vér serken, de a fekete posztón nem látszik, milyen színű. A pofa zsákos fej lassan az elf boszorka felé fordul, és Gabi tovább suhan felé. Egyikük sem szól semmit, a banya csak lemerevedve áll, hogy a sikeres találata okozta döbbenetében, vagy az előre sejthető válasz reakció okozta rémületében, hát nem lehet egyértelműen eldönteni, talán mindkettő. Irzának nincs is sok ideje semmire se, mert Gabi sötét keze már lendül is, melyből hosszú, fekete, karmok merednek ki, a sújtás pillanatában. Öt karom szántja végig az elf némber pofáját. Az ütés, de főleg az égető sebek okozta irtózatos kíntól, Irza ordítva térdre rogy, és az arcához kap. A fán gubbasztó kis veréb, pedig úgy reszket riadalmában, hogy még csipogni sem mer. A mocsári boszorkány vértől vöröslő kezeibe mered, gyötrődve hagyják el száját a szavak.*
- Átokfajzat! Az… arcunk… és ez az égő fájdalom…
*A sötét jelenség a térdelő némber elé veti a sarlót, mely szintén vöröslik a vértől, és élvezetes elégedettség vegyül a hangjába, a végén még kuncog is.*
- Mit nyavalyogsz? Ettől már aligha lehet torzabb a képed, hidd el, észre sem lehet venni.
*Gabi mélyeket szimatol.*
- A vér… édeskés, émelyítően átható szaga… ironikus, nem? Mert az íze sós. Válaszolva az előbbi kérdésedre; mondtam, hogy majd hevesen ellenállok, és ezt már azzal is megteszem, hogy itt lógok veled. Különben meg, elismerésem koszlott szipirtyó. Megsebeztél… még hozzá egy ócska sarlóval.
*Irza: *
- Mit akarsz még, miért kínlasztasz minket? Megkaptad a jóslatod!
*Gabi lehajolva és súgva: *
- Semmit… csak rohadtul élvezem. Na, de most már elég volt. Kelj föl! Várj, majd segítek…
*A kámzsás alak megragadja mocsári asszony karját, és durván felrángatja.*
- Gyerünk talpra!
*Gabi karmai Irza húsába vájnak, mire a banya is, feljajdulva markol rá a sötét lény karjára, és hasonlóképpen vájja ő is a fekete, mocskos körmeit a másikba, mire Az már felvihog.*
- Hoppácska! Ezeket elfelejtettem visszahúzni. Nézzenek oda… hmm… ezt már szeretem, visszavág a csúf néne is.
*Gabi egyszeribe elengedi Irzát és lassan hátra felé, arrébb siklik. A lápi némber zihálva, összeszorított szemekkel, görnyedten áll, és epésen átkozódik.*
- Pusztulj innen és nyeljen el a dimenziók közi köd!
*Az fagyos nyugalommal.*
- Oh nem… nem. Én arra képtelen vagyok! Árnyék nélkül nincs fény, és fény nélkül nincs árnyék sem! A fény pedig az ősi sötét mindenségből ered. Amúgy túl ellenséges vagy. Én nem kívánok neked olyat, hogy csak a kukacok mozgassanak.
*Irza dühödten rikácsolva: *
- Akkor csak takarodj és hagyj békén!
*Gabi: *
- Azt nem, még nem tehetem, még itt kell lennem, de segítek… hova készültél indulni? Gondolj erre úgy, mint valami utazásra, és mi most az első állomáson vagyunk, mint… mint egy téli napfordulós dalban.
*Irza karját fogva és kínlódva: *
- Már megint rébuszokban beszélsz.
~ Azt hiszi olyan ostobák vagyunk, hogy megmondjuk. Irza, én félek… hogy szabadulunk meg tőle?... előbb kellett volna elindulnunk… sose megyünk már haza a mocsárba. Kussolj, Zira! ~
*Gabi: *
- Egy hibbant, remete banya az ingoványból… milyen stílusos. Na, kapd össze magad... magatok, és húzzunk innen a vérbe. Amúgy elgondolkoztattál vénasszony. Azt mondtad ebben a világban a lehetőségeim korlátlanok, odamegyek, és azt teszek, amit csak akarok. Míg nem voltam itt, találtam valamit és meg akarom mutatni. Szerintem, érdekesnek fogod tartani.
*Gabi megfogja az üst fülét, és előre suhan, de olyan mintha a holmikkal teli üst is csak súlytalan siklana utána. Ahogy Az távolodik Csuri röppen a banya vállára, össze-vissza csiripelve, a fülét izgágán bökdösve, hajtincseit húzkodva.*
- Megvagyunk Csuri. Jól van, csitulj már… így jártunk, ez van. Zira! Csendet!
*Egy idegen, sötét hang hallatszik fel a banya fejében.*
~ Örülök, hogy jól elcsevegsz a madaraddal és önmagaddal, de gyere már! Nem tudom hol laksz a lápban. ~
*Irza: *
~ Őrületnek nincsenek határai. ~
*Az elf némber csípőjére köti a sarlóját, és magához veszi a göcsörtös botját, majd egy körbepillantást vetve a táborhelyére, elindul, azzal a fura, bizarr, kúszó járásával, Gabi után. Mikor Irza kimászik a fák közül, a sötét jelenség üstöstül nyugodtan várakozik a karavánúton.*
- Mutasd az utat banyám!
*A lápi boszorka nem mondd semmit, csak megy előre egyenesen. Gabi pedig szótlanul követi, mint az árnyék, és így lépnek bele az ingoványba.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.01 03:41:26
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Irza felriad a bóbiskolásból, mert egy döglégy száll a szájába.*
- Pffj-grr! Azt a rohadását a mindenségnek! Ennyire nem lehetünk büdösek?!
- Jaj, fogd már be!
*Felkel ültéből, odamászik az üsthöz, megkavarja párszor, majd belenyúl retkes ujjával és megkóstolja a főzetet.*
- Kész! Igen, Zira, én is, mehetünk haza. Most nem azért, mert mi csináltuk, de fergetegesen zseniálisra sikerült. Hmm, bár lehet egy kicsit túl sok vért tettünk bele. Nem baj, idővel úgyis veszít az erejéből, de ebből most bespájzolunk, ha szükség lenne rá.
*A farönkön kezd matatni, elővesz több üvegcsét és feltölti, majd bedugaszolva elpakolja azokat egy faládába. Egyet eltesz a bőrszütyői egyikébe, hogy kéznél legyen, a fém bögréjével együtt. Mikor lehúzta a tűzről és kikotorta az üst teljes tartalmát, a vizes tömlőjével kilögyböli, majd minden más egyebet belepakolászik. Vizet locsol a tűzre, mely sisteregve, füstölve kialszik. A füst miatt Csuri elröppen a válláról, és rászáll az egyik közeli fa ágára. Egyet csippant, majd lábával vakaródzik kicsit, aztán onnan figyeli őbanyaságát. Irza elmászik az öreg tölgy felé, mely mögött nem messze ered az a kis forrás, amit annak a szemtelen sárgaszemű orknak is említett, akitől a sarlója is van. Feltölti a vizes tömlőjét, a derekára kötözi, a borotvaéles sarlójával átellenes oldalra, majd visszamegy a megpakolt üsthöz. Már éppen ráfogna annak fülére, amikor egy erősebb hideg fuvallatot érez meg, majd valami babrál a fülénél lévő csimbókos hajfürtjeivel, és nem e-világi nyelven valamit belepusmog. A lápi boszorka rögtön botját szegezi előre.*
- Mi a… Gabi! Te vagy az?! Ne merészelj szórakozni velünk!
*Erre valami kikapja a rút némber kezéből a göcsörtös botját és egy jó nagyot rávág a sejhajára. Irza felordít fájdalmában. A bot leesik a földre, majd beteges és elégedett kuncogás hallatszik, immár valamivel távolabbról.*
- A kurva anyád hétszentségit!
*Kel ki magából rút boszorka, mélységesen felháborodva, miközben sajgó lottyadt, csontos ülepét markolássza.*
- Jaj, kérlek… ne légy már ilyen sótlan. Az elfeknél ez valami betegség, igaz?
*Szól és kérdez Az, láthatatlanul, de még mindig kuncogva. Az ocsmány asszony közben felveszi a botját.*
- Mutasd magad! Hadd vágjak hozzád valamit!
*Gabi, mímelt megrökönyödéssel a hangjában: *
- De hát azt mondtad, hogy tűnjek a francba.
*Irza zsémbesen: *
- Igen, de úgy értettem, hogy ne is legyél itt és ne is gyere vissza!
*Gabi: *
- Aj, most a lelkembe gázoltál. Pedig, hát mondtam, hogy hálám örökké üldözni fog, és gondolj csak bele. Hány lanawini mondhatja el magáról, hogy olyan fajintos árnyéka van, mint én?
*Irza az oldalánál matatva: *
- Megsértettelek? Helyes! Fordulj fel! Miért nem jársz a sorsod után inkább, az én sarkam helyett!?
*Gabi élesebb, ridegebb hangon, miközben előtűnik a semmiből, és a lápi banya felé suhan.*
- Te, engem, megsérteni? Kevés vagy hozzá vénasszony! Mindenféle értelemben!
*Őbanyasága kezében csak valami fényes villanás látszik, majd ahogy valami körkörösen forogva repül a sötét jelenség felé. A következő pillanatban már a sarló mered ki görbeségével Gabi vállából. Az túlvilágian felsikolt, és meggörnyedve kap a sérüléséhez, de hangja fülsértően nem hasonlít semmi e-világinak a hangjára. Lassan kiegyenesedik, a kámzsa alatti fehéren villanó szemek a kiálló sarlót méricskélik, amit egy határozott mozdulattal kitépi a sebből, melyből vér serken, de a fekete posztón nem látszik, milyen színű. A pofa zsákos fej lassan az elf boszorka felé fordul, és Gabi tovább suhan felé. Egyikük sem szól semmit, a banya csak lemerevedve áll, hogy a sikeres találata okozta döbbenetében, vagy az előre sejthető válasz reakció okozta rémületében, hát nem lehet egyértelműen eldönteni, talán mindkettő. Irzának nincs is sok ideje semmire se, mert Gabi sötét keze már lendül is, melyből hosszú, fekete, karmok merednek ki, a sújtás pillanatában. Öt karom szántja végig az elf némber pofáját. Az ütés, de főleg az égető sebek okozta irtózatos kíntól, Irza ordítva térdre rogy, és az arcához kap. A fán gubbasztó kis veréb, pedig úgy reszket riadalmában, hogy még csipogni sem mer. A mocsári boszorkány vértől vöröslő kezeibe mered, gyötrődve hagyják el száját a szavak.*
- Átokfajzat! Az… arcunk… és ez az égő fájdalom…
*A sötét jelenség a térdelő némber elé veti a sarlót, mely szintén vöröslik a vértől, és élvezetes elégedettség vegyül a hangjába, a végén még kuncog is.*
- Mit nyavalyogsz? Ettől már aligha lehet torzabb a képed, hidd el, észre sem lehet venni.
*Gabi mélyeket szimatol.*
- A vér… édeskés, émelyítően átható szaga… ironikus, nem? Mert az íze sós. Válaszolva az előbbi kérdésedre; mondtam, hogy majd hevesen ellenállok, és ezt már azzal is megteszem, hogy itt lógok veled. Különben meg, elismerésem koszlott szipirtyó. Megsebeztél… még hozzá egy ócska sarlóval.
*Irza: *
- Mit akarsz még, miért kínlasztasz minket? Megkaptad a jóslatod!
*Gabi lehajolva és súgva: *
- Semmit… csak rohadtul élvezem. Na, de most már elég volt. Kelj föl! Várj, majd segítek…
*A kámzsás alak megragadja mocsári asszony karját, és durván felrángatja.*
- Gyerünk talpra!
*Gabi karmai Irza húsába vájnak, mire a banya is, feljajdulva markol rá a sötét lény karjára, és hasonlóképpen vájja ő is a fekete, mocskos körmeit a másikba, mire Az már felvihog.*
- Hoppácska! Ezeket elfelejtettem visszahúzni. Nézzenek oda… hmm… ezt már szeretem, visszavág a csúf néne is.
*Gabi egyszeribe elengedi Irzát és lassan hátra felé, arrébb siklik. A lápi némber zihálva, összeszorított szemekkel, görnyedten áll, és epésen átkozódik.*
- Pusztulj innen és nyeljen el a dimenziók közi köd!
*Az fagyos nyugalommal.*
- Oh nem… nem. Én arra képtelen vagyok! Árnyék nélkül nincs fény, és fény nélkül nincs árnyék sem! A fény pedig az ősi sötét mindenségből ered. Amúgy túl ellenséges vagy. Én nem kívánok neked olyat, hogy csak a kukacok mozgassanak.
*Irza dühödten rikácsolva: *
- Akkor csak takarodj és hagyj békén!
*Gabi: *
- Azt nem, még nem tehetem, még itt kell lennem, de segítek… hova készültél indulni? Gondolj erre úgy, mint valami utazásra, és mi most az első állomáson vagyunk, mint… mint egy téli napfordulós dalban.
*Irza karját fogva és kínlódva: *
- Már megint rébuszokban beszélsz.
~ Azt hiszi olyan ostobák vagyunk, hogy megmondjuk. Irza, én félek… hogy szabadulunk meg tőle?... előbb kellett volna elindulnunk… sose megyünk már haza a mocsárba. Kussolj, Zira! ~
*Gabi: *
- Egy hibbant, remete banya az ingoványból… milyen stílusos. Na, kapd össze magad... magatok, és húzzunk innen a vérbe. Amúgy elgondolkoztattál vénasszony. Azt mondtad ebben a világban a lehetőségeim korlátlanok, odamegyek, és azt teszek, amit csak akarok. Míg nem voltam itt, találtam valamit és meg akarom mutatni. Szerintem, érdekesnek fogod tartani.
*Gabi megfogja az üst fülét, és előre suhan, de olyan mintha a holmikkal teli üst is csak súlytalan siklana utána. Ahogy Az távolodik Csuri röppen a banya vállára, össze-vissza csiripelve, a fülét izgágán bökdösve, hajtincseit húzkodva.*
- Megvagyunk Csuri. Jól van, csitulj már… így jártunk, ez van. Zira! Csendet!
*Egy idegen, sötét hang hallatszik fel a banya fejében.*
~ Örülök, hogy jól elcsevegsz a madaraddal és önmagaddal, de gyere már! Nem tudom hol laksz a lápban. ~
*Irza: *
~ Őrületnek nincsenek határai. ~
*Az elf némber csípőjére köti a sarlóját, és magához veszi a göcsörtös botját, majd egy körbepillantást vetve a táborhelyére, elindul, azzal a fura, bizarr, kúszó járásával, Gabi után. Mikor Irza kimászik a fák közül, a sötét jelenség üstöstül nyugodtan várakozik a karavánúton.*
- Mutasd az utat banyám!
*A lápi boszorka nem mondd semmit, csak megy előre egyenesen. Gabi pedig szótlanul követi, mint az árnyék, és így lépnek bele az ingoványba.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.01 03:41:26
4214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-30 02:49:55
Üzenet elküldve: 2018-11-30 02:49:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int szeret ölelkezni és a beszélgetés sincs ellenére. Kimondottan jó volt így kicsit kitárulkozni és a lányt is megismerni, de kezdi ismét látni az egyéb lehetőségeket is abban, hogy csak ketten vannak, egy dézsában, ruhátlanul. Közeledése pedig nem is lesz elutasítva. A doki már készül a csókra és az egymásba karolásba és egyebekre mikor a kívánatos ajkak helyett a lány mutatóujjával találkozik. Meglepetten pislog kettőt a váratlan helyzeten, de hamar felfogja, hogy csak cicáznak vele és bár mint a legtöbb férfire rá is jellemző a durr bele módszer visszafogja magát és tekintetében a le se tagadhatatlan vággyal vigyorog a lányra akit úgy érzi itt helyben fel is tudna falni. Mikor Relael hozzá bújik, hogy a fülébe búgjon akkor megindul a doki keze is a lány hátára, hogy a körmét nem durván, de végighúzza annak a bőrén. Nagyon jól eltalálta a másik mi a doki nagy gyengéje. Ezekkel a sóhajokkal és a fülébe dorombolással veszélyes húrokat penget meg a dokiban. A kapott kérdésre bár Int-ben nyersebben fogalmazódnak meg a vágyak, de kimondani már a letisztult szöveg kerül.*
-Ki akarlak élvezni. Mindenedet. Teljes egészében.
*Közben a keze meg is indul a vándorútjára, hogy végigsimítson a lány hátán lefelé, a csípőn át, a fenék vonalát követve végig a combon egészen a bokáig. Közben Int tovább részletezi mégis mi fog történni.*
-Tapintani,*Ezt teszi.*szagolni,*Belebújik a sötét hajzuhatagba, hogy szippantson egy mélyet, milyen is Relael.*megkóstolni.*Hajol a lány karjához, hogy onnan induljon meg a nyak felé. Hol csókolva, hol gyengéden harapdálva a szeplőkkel tarkított bársonyos bőrt. Csak a korábbi harapása nyománál vigyáz. Nem akarja bántani a lányt. Miközben pedig a kezei és a szája jár, hát nem lenne férfi, ha a csípőjével nem próbálna helyezkedni, hogy megtalálja a legkényelmesebb helyzetet számára.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int szeret ölelkezni és a beszélgetés sincs ellenére. Kimondottan jó volt így kicsit kitárulkozni és a lányt is megismerni, de kezdi ismét látni az egyéb lehetőségeket is abban, hogy csak ketten vannak, egy dézsában, ruhátlanul. Közeledése pedig nem is lesz elutasítva. A doki már készül a csókra és az egymásba karolásba és egyebekre mikor a kívánatos ajkak helyett a lány mutatóujjával találkozik. Meglepetten pislog kettőt a váratlan helyzeten, de hamar felfogja, hogy csak cicáznak vele és bár mint a legtöbb férfire rá is jellemző a durr bele módszer visszafogja magát és tekintetében a le se tagadhatatlan vággyal vigyorog a lányra akit úgy érzi itt helyben fel is tudna falni. Mikor Relael hozzá bújik, hogy a fülébe búgjon akkor megindul a doki keze is a lány hátára, hogy a körmét nem durván, de végighúzza annak a bőrén. Nagyon jól eltalálta a másik mi a doki nagy gyengéje. Ezekkel a sóhajokkal és a fülébe dorombolással veszélyes húrokat penget meg a dokiban. A kapott kérdésre bár Int-ben nyersebben fogalmazódnak meg a vágyak, de kimondani már a letisztult szöveg kerül.*
-Ki akarlak élvezni. Mindenedet. Teljes egészében.
*Közben a keze meg is indul a vándorútjára, hogy végigsimítson a lány hátán lefelé, a csípőn át, a fenék vonalát követve végig a combon egészen a bokáig. Közben Int tovább részletezi mégis mi fog történni.*
-Tapintani,*Ezt teszi.*szagolni,*Belebújik a sötét hajzuhatagba, hogy szippantson egy mélyet, milyen is Relael.*megkóstolni.*Hajol a lány karjához, hogy onnan induljon meg a nyak felé. Hol csókolva, hol gyengéden harapdálva a szeplőkkel tarkított bársonyos bőrt. Csak a korábbi harapása nyománál vigyáz. Nem akarja bántani a lányt. Miközben pedig a kezei és a szája jár, hát nem lenne férfi, ha a csípőjével nem próbálna helyezkedni, hogy megtalálja a legkényelmesebb helyzetet számára.*
4213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-30 01:02:37
Üzenet elküldve: 2018-11-30 01:02:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Mókás kijelentésére pozitív visszajelzést is kap, jól is esik neki az ölelés. Igaz nem komolynak szánta szavait mégis van igazságtartalmuk, hiszen szeret mások életében az első lenni, meg pótolhatatlan, minden figyelmet elorozni és így tovább. De most egyelőre elégedett, mert megkapja ezt és egészen új dolgokat tapasztal, például azt, hogy milyen jó is egy ölelés amiben éppen most is pihen.
Észre sem veszi az orvos pásztázó tekintetét annyira elmerül a társalgásban. Hallgatja Intath elképzeléseit, bólogat is rájuk, hogy szerinte ez egy járható út lenne, éppen kérdezne amikor előáll a doki az ötletével. Igazából neki lenne kedve még beszélgetni is, persze a dolgok jelenlegi alakulásával sincs gondja. Szemének csillogása és mosolya jellege pillanatok alatt megváltozik a felismerést követően.*
- Reméltem, hogy beváltod az ajánlatot.
*A csókot ezúttal nem adja meg, mutatóujját az orvos szájára téve megállítja őt a mozdulatban, arcáról pedig könnyen le is olvasható, hogy mennyire élvezi azt, hogy megvárathatja a másikat. Dorombolásszerű pergő, elégedett hangot ad ki, ahogy közelebb hajol, hogy egyenesen a férfi fülébe duruzsoljon.*
- Na és mi pontosan a... *Kicsit megtorpan keresve a megfelelő kifejezést, addig sóhajt egyet halkan.* szíved vágya?
*Átkarolt csípőjét mindenesetre közelebb nyomja partnerének egy kis ráhatást téve rá, egyelőre viszont tétlen marad, karjaival öleli nyakát, mellkasával pedig Intathnak préselődik. Esetleg picit forró leheletével simogatja nyakát és arcát, de egyelőre vár. A férfi mint láthatta nincs ellenére a durvaság, de ha úgy szeretné, akkor kipróbálhatnak mást is, kevésbé extrém dolgokat, ami viszont Relael számára ismeretlen terep, viszont igen gyorsan tanul.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Mókás kijelentésére pozitív visszajelzést is kap, jól is esik neki az ölelés. Igaz nem komolynak szánta szavait mégis van igazságtartalmuk, hiszen szeret mások életében az első lenni, meg pótolhatatlan, minden figyelmet elorozni és így tovább. De most egyelőre elégedett, mert megkapja ezt és egészen új dolgokat tapasztal, például azt, hogy milyen jó is egy ölelés amiben éppen most is pihen.
Észre sem veszi az orvos pásztázó tekintetét annyira elmerül a társalgásban. Hallgatja Intath elképzeléseit, bólogat is rájuk, hogy szerinte ez egy járható út lenne, éppen kérdezne amikor előáll a doki az ötletével. Igazából neki lenne kedve még beszélgetni is, persze a dolgok jelenlegi alakulásával sincs gondja. Szemének csillogása és mosolya jellege pillanatok alatt megváltozik a felismerést követően.*
- Reméltem, hogy beváltod az ajánlatot.
*A csókot ezúttal nem adja meg, mutatóujját az orvos szájára téve megállítja őt a mozdulatban, arcáról pedig könnyen le is olvasható, hogy mennyire élvezi azt, hogy megvárathatja a másikat. Dorombolásszerű pergő, elégedett hangot ad ki, ahogy közelebb hajol, hogy egyenesen a férfi fülébe duruzsoljon.*
- Na és mi pontosan a... *Kicsit megtorpan keresve a megfelelő kifejezést, addig sóhajt egyet halkan.* szíved vágya?
*Átkarolt csípőjét mindenesetre közelebb nyomja partnerének egy kis ráhatást téve rá, egyelőre viszont tétlen marad, karjaival öleli nyakát, mellkasával pedig Intathnak préselődik. Esetleg picit forró leheletével simogatja nyakát és arcát, de egyelőre vár. A férfi mint láthatta nincs ellenére a durvaság, de ha úgy szeretné, akkor kipróbálhatnak mást is, kevésbé extrém dolgokat, ami viszont Relael számára ismeretlen terep, viszont igen gyorsan tanul.*
4212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-29 18:49:27
Üzenet elküldve: 2018-11-29 18:49:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál reggel//
* Puffan egyet Denzack, amint földet ér, de szerencsére nem esik komolyabb baja, leginkább csak egy-két zöld és lila fájó folt fog kialakulni a lábán. Dühösen pattan fel az avarból, majd a lesett ágat felkapva csap egy erőteljeset a fa törzsére, mintha az érezné a fájdalmat. Eközben hangosan szitkozódik. *
- Hogy egy ork zabálna fel élve! Egyszer fel fogom gyújtani az összes férges fát, hogy hírük se maradjon.
* Ezután megfordul és észreveszi Lyzt, aki felteszi kérdését, bár Denzack éppen nincs a legjobb a lelki állapotban, így indulatosan is válaszol. *
-Ja, minden remek!
* Majd megy, hogy falatozzon kicsit, s reméli, hogy kicsit az talán jobb kedvre deríti majd, bár talán most csak az tudná felvidítani, ha valakibe belemárthatná tőrét. A reggeli után összekészül, hogy induljon a csapattal feltérképezni a területet. *
* Puffan egyet Denzack, amint földet ér, de szerencsére nem esik komolyabb baja, leginkább csak egy-két zöld és lila fájó folt fog kialakulni a lábán. Dühösen pattan fel az avarból, majd a lesett ágat felkapva csap egy erőteljeset a fa törzsére, mintha az érezné a fájdalmat. Eközben hangosan szitkozódik. *
- Hogy egy ork zabálna fel élve! Egyszer fel fogom gyújtani az összes férges fát, hogy hírük se maradjon.
* Ezután megfordul és észreveszi Lyzt, aki felteszi kérdését, bár Denzack éppen nincs a legjobb a lelki állapotban, így indulatosan is válaszol. *
-Ja, minden remek!
* Majd megy, hogy falatozzon kicsit, s reméli, hogy kicsit az talán jobb kedvre deríti majd, bár talán most csak az tudná felvidítani, ha valakibe belemárthatná tőrét. A reggeli után összekészül, hogy induljon a csapattal feltérképezni a területet. *
4211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-29 02:48:34
Üzenet elküldve: 2018-11-29 02:48:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Szívesen ellenkezne a lánnyal, de igazat kell adnia neki. Ő aztán tudja jól, hogy még azokban se lehet megbízni akik egyébként azért kapják a fizetésüket, hogy vigyázzanak az emberekre. Szóval Int csak húzza a száját, de nem tud mit mondani. Viszont azért Relael igyekszik megnyugtatni és jól is érvel. A csók után pedig a doki már be is fejezte a további aggódást. Tisztában van vele, hogy mikortól fárasztó a kedvesség és távol álljon tőle, hogy zavaróvá váljon. Kedvelik egymást és jól elvannak, de ha házasok lennének akkor is kéne önállóság. Int szerint. Ezt jó volt kibeszélni, de befejezték. A szülők esetében is csak a száját tudja húzni.*
-Kevés jó példát láttam.
*Vallja be őszintén. Azt, hogy a doki a saját családjában se látott olyat, azt valószínűleg sejtheti Relael. Aki, felkuncog Int véleményén az egykori szerelemről. Nyers lenne? Talán. A dokinak megvan a határozott véleménye bizonyos dolgokról amit általában jobb megtartani magának, de most fontosnak érezte elmondani. Főként mert nem tetszett az a beletörődés amit a lánytól hallott. Ő nem hagyná, hogy bántsák. Magához húzza és simogatja a fejét miközben beszél. Az izgalmakra és a szűkölködésre nem válaszol csak biccent egy picit. Kár tovább részletezni. Arra, hogy több ideje jut a lányra felkuncog és alaposabban megölelgeti.*
-Igen. Bármikor jöhetsz hozzám. Akármilyen baj van. Akármilyen.
*Ismétli meg nyomatékosan majd ad egy puszit a vállán pihenő buksira. Nagy szavak, de Int-re jellemzőek. Mondjuk ezelőtt egyszer se kellett megtartani őket mert mindig jött a következő kikötő. A házavatóról bár Int-re nem jellemző a naivitás, de nem teljesen jött át neki miféle kapcsolatépítésekre is számíthat viszont meg lett beszélve, hogy elmegy. Ahogy a Relael kicsit elhúzódik tőle és a téma is unalmasabb vizekre terelődik Int gondolatai elkalandoznak és a tekintete is kicsit a lány testén. A kérdésre viszont még figyel.*
-Igyekszem nem felbosszantani a főnököt. Meg ha beszélek még kicsit a húgával biztos megszeret engem a csaj. Már attól felcsillant a szeme, hogy szóba hoztam a szépítőszereket. Szerintem ha jól csinálom ő majd megvéd ha hülyeséget csinálok. Viszont*Huncut vigyor kúszik a képére és karjai a lány csípője köré fonódnak.*ez a téma kicsit uncsi. Ráér később. Mi is volt azzal a második menettel?
*Halkan felnevet és a lányhoz hajol egy csókért.*
*Szívesen ellenkezne a lánnyal, de igazat kell adnia neki. Ő aztán tudja jól, hogy még azokban se lehet megbízni akik egyébként azért kapják a fizetésüket, hogy vigyázzanak az emberekre. Szóval Int csak húzza a száját, de nem tud mit mondani. Viszont azért Relael igyekszik megnyugtatni és jól is érvel. A csók után pedig a doki már be is fejezte a további aggódást. Tisztában van vele, hogy mikortól fárasztó a kedvesség és távol álljon tőle, hogy zavaróvá váljon. Kedvelik egymást és jól elvannak, de ha házasok lennének akkor is kéne önállóság. Int szerint. Ezt jó volt kibeszélni, de befejezték. A szülők esetében is csak a száját tudja húzni.*
-Kevés jó példát láttam.
*Vallja be őszintén. Azt, hogy a doki a saját családjában se látott olyat, azt valószínűleg sejtheti Relael. Aki, felkuncog Int véleményén az egykori szerelemről. Nyers lenne? Talán. A dokinak megvan a határozott véleménye bizonyos dolgokról amit általában jobb megtartani magának, de most fontosnak érezte elmondani. Főként mert nem tetszett az a beletörődés amit a lánytól hallott. Ő nem hagyná, hogy bántsák. Magához húzza és simogatja a fejét miközben beszél. Az izgalmakra és a szűkölködésre nem válaszol csak biccent egy picit. Kár tovább részletezni. Arra, hogy több ideje jut a lányra felkuncog és alaposabban megölelgeti.*
-Igen. Bármikor jöhetsz hozzám. Akármilyen baj van. Akármilyen.
*Ismétli meg nyomatékosan majd ad egy puszit a vállán pihenő buksira. Nagy szavak, de Int-re jellemzőek. Mondjuk ezelőtt egyszer se kellett megtartani őket mert mindig jött a következő kikötő. A házavatóról bár Int-re nem jellemző a naivitás, de nem teljesen jött át neki miféle kapcsolatépítésekre is számíthat viszont meg lett beszélve, hogy elmegy. Ahogy a Relael kicsit elhúzódik tőle és a téma is unalmasabb vizekre terelődik Int gondolatai elkalandoznak és a tekintete is kicsit a lány testén. A kérdésre viszont még figyel.*
-Igyekszem nem felbosszantani a főnököt. Meg ha beszélek még kicsit a húgával biztos megszeret engem a csaj. Már attól felcsillant a szeme, hogy szóba hoztam a szépítőszereket. Szerintem ha jól csinálom ő majd megvéd ha hülyeséget csinálok. Viszont*Huncut vigyor kúszik a képére és karjai a lány csípője köré fonódnak.*ez a téma kicsit uncsi. Ráér később. Mi is volt azzal a második menettel?
*Halkan felnevet és a lányhoz hajol egy csókért.*
4210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-28 23:50:45
Üzenet elküldve: 2018-11-28 23:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Meglepetten néz Intathra, egyrészt mert rendkívül bájosnak tartja, hogy aggódik érte – meg persze végtelenül jólesik neki – másrészt meg mert nem lát gondot a rugalmas erkölcsökkel.*
- Senkiben sem lehet megbízni Intath, csak a rugalmas erkölcsűek nem rejtik annyira véka alá, hogy esélyesen átbasznak.
*A káromkodás után azért egy bájos mosolyt megejt és az italába kortyol. Ő nem hisz a hős lovagokban, akkor sem, ha éppen az orvos egy kezét áldozta egy nőért, vagy egy megmentette a zavargások során. Mindenki akar valamit, minden érdekből működik. Relael is azért beszélget Intathal, mert jól érzi magát mellette és ez nem több mint önzőség. Sóhajtva közelebb hajol, leteszi egyelőre a poharat, hogy kezével közrefoghassa az orvos arcát.*
- Azt mondtad okos vagyok, nem? Akkor ne aggódj, majd vigyázni fogok magamra.
*Ezt mi más támaszthatná jobban alá, mint egy kacsintás, majd egy csók az orvos ajkaira kicsit hosszabban kitartva azt.*
- Nem mindegyik, azt hiszem.
*Legalábbis vannak szerencsés kivételek. Intath megjegyzésén csak kuncog egyet.*
- Tetszenek a nyers gondolataid.
*Olyan széles mosoly kerekedik arcára, mintha igazából nem is lenne szomorú, esetleg szemei árulkodhatnak az ellenkezőjéről. A fejsimogatás is furcsamód beválik, jólesően bizseregni kezd tőle tarkója, ezért enged a késztetésnek és közelebb kucorodik, a férfi mellkasához bújva, fejét pedig annak vállára hajtva. Ott pihenget amíg válaszokat kap.*
- Persze, megértem. Elég izgalomban és szűkölködésben volt részed.
*Nem is veszi zokon az „elutasítást”, ez hangjából is kiérezhető. Egyébként is főleg magára gondol, és ha már csak annyit elért, hogy szükség esetén felkeresheti gondjaival Intathot, akkor már tökéletesen elégedett. Egyébként sem szeretné, ha mindenki a gondjával bajával fárasztaná az immár kedvenc dokiját.*
- Legalább több időd jut rám.
*Teszi hozzá huncutul, arcát elrejtve amin éppen játékos kifejezés ül.*
- Na, ezt megbeszéltük.
*Emelkedik fel lelkesen. Szinte látszanak is a fogaskerekek a fejében, ahogy elindul a tervezgetés folyamata benne.*
- Még én sem tudom pontosan, de ha itt megtalállak akkor majd szólok. Itt megtalállak, ugye?
*Feltételezhetően igen, de mivel Artheniorban is képlékeny most a helyzet, ezért nem teljesen biztos ebben.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Meglepetten néz Intathra, egyrészt mert rendkívül bájosnak tartja, hogy aggódik érte – meg persze végtelenül jólesik neki – másrészt meg mert nem lát gondot a rugalmas erkölcsökkel.*
- Senkiben sem lehet megbízni Intath, csak a rugalmas erkölcsűek nem rejtik annyira véka alá, hogy esélyesen átbasznak.
*A káromkodás után azért egy bájos mosolyt megejt és az italába kortyol. Ő nem hisz a hős lovagokban, akkor sem, ha éppen az orvos egy kezét áldozta egy nőért, vagy egy megmentette a zavargások során. Mindenki akar valamit, minden érdekből működik. Relael is azért beszélget Intathal, mert jól érzi magát mellette és ez nem több mint önzőség. Sóhajtva közelebb hajol, leteszi egyelőre a poharat, hogy kezével közrefoghassa az orvos arcát.*
- Azt mondtad okos vagyok, nem? Akkor ne aggódj, majd vigyázni fogok magamra.
*Ezt mi más támaszthatná jobban alá, mint egy kacsintás, majd egy csók az orvos ajkaira kicsit hosszabban kitartva azt.*
- Nem mindegyik, azt hiszem.
*Legalábbis vannak szerencsés kivételek. Intath megjegyzésén csak kuncog egyet.*
- Tetszenek a nyers gondolataid.
*Olyan széles mosoly kerekedik arcára, mintha igazából nem is lenne szomorú, esetleg szemei árulkodhatnak az ellenkezőjéről. A fejsimogatás is furcsamód beválik, jólesően bizseregni kezd tőle tarkója, ezért enged a késztetésnek és közelebb kucorodik, a férfi mellkasához bújva, fejét pedig annak vállára hajtva. Ott pihenget amíg válaszokat kap.*
- Persze, megértem. Elég izgalomban és szűkölködésben volt részed.
*Nem is veszi zokon az „elutasítást”, ez hangjából is kiérezhető. Egyébként is főleg magára gondol, és ha már csak annyit elért, hogy szükség esetén felkeresheti gondjaival Intathot, akkor már tökéletesen elégedett. Egyébként sem szeretné, ha mindenki a gondjával bajával fárasztaná az immár kedvenc dokiját.*
- Legalább több időd jut rám.
*Teszi hozzá huncutul, arcát elrejtve amin éppen játékos kifejezés ül.*
- Na, ezt megbeszéltük.
*Emelkedik fel lelkesen. Szinte látszanak is a fogaskerekek a fejében, ahogy elindul a tervezgetés folyamata benne.*
- Még én sem tudom pontosan, de ha itt megtalállak akkor majd szólok. Itt megtalállak, ugye?
*Feltételezhetően igen, de mivel Artheniorban is képlékeny most a helyzet, ezért nem teljesen biztos ebben.*
4209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-28 22:30:25
Üzenet elküldve: 2018-11-28 22:30:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Mereven néz lefelé, majd egy pillanatra megrázza a fejét. Aztán még egyszer.*
- Kurva erős ez a szar. *Teszi a poharat a hordóra, aztán elvigyorodik. Persze Valea érdektelen válaszára lassan visszakomorodik az arca.*
- Öhm, rendben? Valóban így gondolod? Jól van? *Ezúttal ő vonja meg a vállát, miközben az erdőt kezdi fürkészni, élvezettel figyeli, ahogyan a sötét táncol a fatörzsek között, ilyenkor egy kicsit olyan, mintha mindig figyelne valaki. Lép néhányat, mintha csak szemlélődne, ahogy elhalad Valea mellett, ujjait a lány meztelen nyakán majd vállán futtatja végig.*
- Neeeem... én nem félek. *Göcög fel.* Tudod... *Érinti meg immár a lány hátát, aki ha nem húzódik el, immár lassan két kezet is érezhet vállán, amik mintha óvatos masszázsba kezdenének. Persze, ha hagyják. Szava sem akad el, csendes és suttogó magyarázatba kezd.*
- Tudod... veszélyes a bizalom. Legalábbis bennem mindenképp. *Stigmái kósza táncot járnak, kívülről, mintha a nyugalom megtestesült szobra lenne, miközben keze folyamatosan jár. Ha nem Valea vállain, akkor csak egybefonva, hüvelykujját pörgetve maga előtt, lassan a lány mögött felé hajolva.*
- Nem. *Rázza meg lassan fejét.* Én nem félek, inkább neked kellene. Veszélyes... ilyenkor az erőd. Te nem érzed úgy, hogy valaki figyelne bennünket? *Kérdezi hirtelen felcsapott szemekkel. Majd lassan közvetlenül Valea füle mellé hajol, s hosszú levegővétellel szívja be a lány kissé borgőzős illatát:*
- Ott... *Mutat előre az ujjával a távolba, majd épp csak leheli a szavakat.* A bokor mellett... hát... nem... látod? *Kérdezi lassan el-elakadó lélegzettel.* Világító szempár les rád. Shhhhhh... csak halkan... még meghallja...
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
*Mereven néz lefelé, majd egy pillanatra megrázza a fejét. Aztán még egyszer.*
- Kurva erős ez a szar. *Teszi a poharat a hordóra, aztán elvigyorodik. Persze Valea érdektelen válaszára lassan visszakomorodik az arca.*
- Öhm, rendben? Valóban így gondolod? Jól van? *Ezúttal ő vonja meg a vállát, miközben az erdőt kezdi fürkészni, élvezettel figyeli, ahogyan a sötét táncol a fatörzsek között, ilyenkor egy kicsit olyan, mintha mindig figyelne valaki. Lép néhányat, mintha csak szemlélődne, ahogy elhalad Valea mellett, ujjait a lány meztelen nyakán majd vállán futtatja végig.*
- Neeeem... én nem félek. *Göcög fel.* Tudod... *Érinti meg immár a lány hátát, aki ha nem húzódik el, immár lassan két kezet is érezhet vállán, amik mintha óvatos masszázsba kezdenének. Persze, ha hagyják. Szava sem akad el, csendes és suttogó magyarázatba kezd.*
- Tudod... veszélyes a bizalom. Legalábbis bennem mindenképp. *Stigmái kósza táncot járnak, kívülről, mintha a nyugalom megtestesült szobra lenne, miközben keze folyamatosan jár. Ha nem Valea vállain, akkor csak egybefonva, hüvelykujját pörgetve maga előtt, lassan a lány mögött felé hajolva.*
- Nem. *Rázza meg lassan fejét.* Én nem félek, inkább neked kellene. Veszélyes... ilyenkor az erőd. Te nem érzed úgy, hogy valaki figyelne bennünket? *Kérdezi hirtelen felcsapott szemekkel. Majd lassan közvetlenül Valea füle mellé hajol, s hosszú levegővétellel szívja be a lány kissé borgőzős illatát:*
- Ott... *Mutat előre az ujjával a távolba, majd épp csak leheli a szavakat.* A bokor mellett... hát... nem... látod? *Kérdezi lassan el-elakadó lélegzettel.* Világító szempár les rád. Shhhhhh... csak halkan... még meghallja...
4208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:36:44
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:36:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Valamilyen szinten egyet ért a lánnyal. Bár szívesen kipróbálná milyen tökéletesnek lenni. És lehet, hogy egy amolyan tökéletes nőt is ki tudna élvezni. Bár lehet ráunna. Relael látszólag olyan mint azok a tökéletesnek tűnő nemes kisasszonyok, de olyanokat tud mondani amivel Int-et őszintén meg tudja lepni.*
~Szépnek találni egy levágott kezet. Fura egy lány vagy te.~
*Persze másokon ő is el tudna ilyen hiányosságokat nézni, de a sajátjára ahogy a lány is mondta nem tud úgy gondolni. Ha egy sebhely lenne akkor is azért mert a büszkeségén is sebet ejtett az eset, úgy is nehéz lenne együtt élni vele, de mint mondta ez nem egy sima kis sebhelyecske. Ő megnyomorodott. Fele annyit ér és akármit csinál érzi a kezének a hiányát. A téma kicsit megkavarta az érzelmeit, de Relael szerencsére nem feszegeti tovább a dolgot. Int a bort elfogadja és bele is kortyol. Minőségi cucc. Nagyon el lesz kapatva ebben a házban ha a főnök nem elégeli idő előtt meg. Majd továbbra is fájó, de jobban viselhető témákra eveznek. A lány eszét illető kérdésre ő teljesen őszintén tud válaszolni.*
-Biztos vagyok benne.
*Ha valaha bajba kerülne és véletlenül ott lenne Relael is, akkor Int úgy érzi, hogy a lányt nem kéne külön félteni, hogy valami butaságot csinál. Félti inkább attól, hogy ott a barbárok közt lófrál. Ő ilyen alak. Hamar megszeret másokat. Főleg ha lányok. És nem szeretné, hogy nekik rossz legyen. Majd az eddigi forgatókönyv szerint elhagyja őket és többé nem nagyon gondol rájuk. A kapott puszira elmosolyodik. Majd elégedetten hallgatja miképp nyugtatja a lány őt a thargokkal kapcsolatban. Csak a könnyű erkölcsű társaság hallatán kezdi szívni a fogát.*
-Azt, kértem nyugtass meg. A rugalmas erkölcsű alakok csak akkor megbízhatóak ha van bennük tartás.
*A takonygerincű patkányok szemében ugyanis a lány könnyen feláldozhatóvá válik ha ég a talaj a láb alatt. Nagyon vigyáznia kell Relael-nek. Int hamar leszűrte, hogy olyan alakok közé került akik nem olyan bolondok mint ő vagy azok a lovagok akik a szépet szokták tenni a nemes kisasszonyoknak. Félti őt. Ő már csak ilyen. Az apa kérdést viccesnek szánta. Jókedvűen mosolyog a lány kacaján nem érezve, hogy mi van a mögött csak mikor a kezével tapintja a kis dudorokat akkor fagy le róla a mosoly.*
-A szülők szörnyetegek.
*Őszintén mondja a véleményét. Emlékszik a saját apjára szóval nem mint egy hozzá nem értő szól a témához. Együtt érzőn simogatja meg a lány fejét és hallgatja a történetet. Ebből már jobban megismeri a lány múltját amire kíváncsi volt. A féltestvéréhez fűződő viszonyát és a szolgálókkal való kis megállapodásikat is. Majd jön a szerelmi történet. Amit még érdeklődőbben hallgat. Főleg mikor megtudja, hogy nem egy gazdag személyről volt szó. Mosolyogva hallgatja a jól kezdődő történetet majd a verés hallatán ismét elszomorodik.*
~Veled is csúnyán elbánt a sors édes. Szánalmas egy páros üldögél itt a vízben.~
*Arra, hogy így kellett történnie Int csak megrázza a fejét és bánatosan megszólal.*
-Dehogy kellett. Az ilyeneknek le kéne vágni a farkát és bedobni a sós tengervízbe őket.
*Amit mondd és az a sajnálkozó hangnem amiben mondja annyira nem passzol egymáshoz mint egy fodros szoknya egy kancsal, sörhasú törpén. Int ismét megsimogatja a lány fejét.*
~Baszki, de meg akarom védeni. Ezért fogok egyszer megdögleni.~
*A témaváltás még őt is váratlanul éri, de figyelmesen hallgat. Az ajánlat jól hangzik főleg a hadúr nejének segíteni a szülésben. Viszont ő most itt jó helyen van.*
-Egy látogatást tehetek arrafelé egyszer. Egy kicsit a nevemet elterjeszteni meg ilyenek. És ha a hadúr új asszonya valaha az én segítségemet kérné, hogy segítsek az örökös világra hozásával, hülye lennék nem elvállalni, de jelenleg ez a kis kényelmes nyugis életmód nekem tökéletesen megfelel és nem szeretném lecserélni.
*Mosolyog elégedetten. Bár csak egy napja van itt, de a puha ágy, jó ételek és minőségi borok meg a tudat, hogy nem kell senkiben sem vájkálnia vagy senkivel se vitatkoznia szó szerint felüdíti. Ki szeretné még élvezni amíg lehet. A következő ajánlat viszont olyasmi aminek nem tud ellenállni. Imádja a mulatást és jó lehetőségnek tűnik, hogy majd viszont lássa a zöld szeműt.*
-Ezt megbeszéltük. Csak majd valahogy szólj, hogy mikor lesz. Nem hagynám ki.
*Valamilyen szinten egyet ért a lánnyal. Bár szívesen kipróbálná milyen tökéletesnek lenni. És lehet, hogy egy amolyan tökéletes nőt is ki tudna élvezni. Bár lehet ráunna. Relael látszólag olyan mint azok a tökéletesnek tűnő nemes kisasszonyok, de olyanokat tud mondani amivel Int-et őszintén meg tudja lepni.*
~Szépnek találni egy levágott kezet. Fura egy lány vagy te.~
*Persze másokon ő is el tudna ilyen hiányosságokat nézni, de a sajátjára ahogy a lány is mondta nem tud úgy gondolni. Ha egy sebhely lenne akkor is azért mert a büszkeségén is sebet ejtett az eset, úgy is nehéz lenne együtt élni vele, de mint mondta ez nem egy sima kis sebhelyecske. Ő megnyomorodott. Fele annyit ér és akármit csinál érzi a kezének a hiányát. A téma kicsit megkavarta az érzelmeit, de Relael szerencsére nem feszegeti tovább a dolgot. Int a bort elfogadja és bele is kortyol. Minőségi cucc. Nagyon el lesz kapatva ebben a házban ha a főnök nem elégeli idő előtt meg. Majd továbbra is fájó, de jobban viselhető témákra eveznek. A lány eszét illető kérdésre ő teljesen őszintén tud válaszolni.*
-Biztos vagyok benne.
*Ha valaha bajba kerülne és véletlenül ott lenne Relael is, akkor Int úgy érzi, hogy a lányt nem kéne külön félteni, hogy valami butaságot csinál. Félti inkább attól, hogy ott a barbárok közt lófrál. Ő ilyen alak. Hamar megszeret másokat. Főleg ha lányok. És nem szeretné, hogy nekik rossz legyen. Majd az eddigi forgatókönyv szerint elhagyja őket és többé nem nagyon gondol rájuk. A kapott puszira elmosolyodik. Majd elégedetten hallgatja miképp nyugtatja a lány őt a thargokkal kapcsolatban. Csak a könnyű erkölcsű társaság hallatán kezdi szívni a fogát.*
-Azt, kértem nyugtass meg. A rugalmas erkölcsű alakok csak akkor megbízhatóak ha van bennük tartás.
*A takonygerincű patkányok szemében ugyanis a lány könnyen feláldozhatóvá válik ha ég a talaj a láb alatt. Nagyon vigyáznia kell Relael-nek. Int hamar leszűrte, hogy olyan alakok közé került akik nem olyan bolondok mint ő vagy azok a lovagok akik a szépet szokták tenni a nemes kisasszonyoknak. Félti őt. Ő már csak ilyen. Az apa kérdést viccesnek szánta. Jókedvűen mosolyog a lány kacaján nem érezve, hogy mi van a mögött csak mikor a kezével tapintja a kis dudorokat akkor fagy le róla a mosoly.*
-A szülők szörnyetegek.
*Őszintén mondja a véleményét. Emlékszik a saját apjára szóval nem mint egy hozzá nem értő szól a témához. Együtt érzőn simogatja meg a lány fejét és hallgatja a történetet. Ebből már jobban megismeri a lány múltját amire kíváncsi volt. A féltestvéréhez fűződő viszonyát és a szolgálókkal való kis megállapodásikat is. Majd jön a szerelmi történet. Amit még érdeklődőbben hallgat. Főleg mikor megtudja, hogy nem egy gazdag személyről volt szó. Mosolyogva hallgatja a jól kezdődő történetet majd a verés hallatán ismét elszomorodik.*
~Veled is csúnyán elbánt a sors édes. Szánalmas egy páros üldögél itt a vízben.~
*Arra, hogy így kellett történnie Int csak megrázza a fejét és bánatosan megszólal.*
-Dehogy kellett. Az ilyeneknek le kéne vágni a farkát és bedobni a sós tengervízbe őket.
*Amit mondd és az a sajnálkozó hangnem amiben mondja annyira nem passzol egymáshoz mint egy fodros szoknya egy kancsal, sörhasú törpén. Int ismét megsimogatja a lány fejét.*
~Baszki, de meg akarom védeni. Ezért fogok egyszer megdögleni.~
*A témaváltás még őt is váratlanul éri, de figyelmesen hallgat. Az ajánlat jól hangzik főleg a hadúr nejének segíteni a szülésben. Viszont ő most itt jó helyen van.*
-Egy látogatást tehetek arrafelé egyszer. Egy kicsit a nevemet elterjeszteni meg ilyenek. És ha a hadúr új asszonya valaha az én segítségemet kérné, hogy segítsek az örökös világra hozásával, hülye lennék nem elvállalni, de jelenleg ez a kis kényelmes nyugis életmód nekem tökéletesen megfelel és nem szeretném lecserélni.
*Mosolyog elégedetten. Bár csak egy napja van itt, de a puha ágy, jó ételek és minőségi borok meg a tudat, hogy nem kell senkiben sem vájkálnia vagy senkivel se vitatkoznia szó szerint felüdíti. Ki szeretné még élvezni amíg lehet. A következő ajánlat viszont olyasmi aminek nem tud ellenállni. Imádja a mulatást és jó lehetőségnek tűnik, hogy majd viszont lássa a zöld szeműt.*
-Ezt megbeszéltük. Csak majd valahogy szólj, hogy mikor lesz. Nem hagynám ki.
4207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:17:31
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál reggel//
*A kandalló előtt telepszik le, és reggelivel kínálja Monsotort. Denzackot is keresi szemével, de nem találja, ~Még nem ért vissza?~ hát félre teszi a fatányért, amit neki szán. *
- Jazion merre lehet? *kérdezi mélázva. Abban a pillanatban hall kintről egy mély puffanást.
Összevont szemöldökkel figyel körbe.*
- Te is hallottad? *Lyz elfként biztosan hall olyat, amit mások nem. Példának okáért, amikor Leon és Seles a fürdőben éppen megpecsételték kapcsolatukat, csak éppen az volt a kellemetlen, hogy más elf is tartózkodott a közelben. Akkor megadott volna bármit, csak ne éppen azon a folyosón várakozzanak, vagy nagyon gyorsan menjenek másfelé. Aztán amikor azt hitte nem lehet kellemetlenebb, Leon szambázott ki a fürdőből, és mindenki füle hallatára közölte, hogy Lyznek nincs esélye nála. Szerencsétlen elf lánynak meg fogalma sem volt arról, hogy Leon bárhogyan számol vele. Úgy állt a folyosón, mindezek után, mint akit leforráztak, és akkor még ott volt frissen érkezett Shen, aki mindezt végighallgatta. Szégyenében azt sem tudta, melyik falrepedésbe húzódjon be árnyékká válva. Ilyen kellemetlenség talán sosem történt vele azelőtt. Annyi szerencse, hogy itt talán nem kell ilyentől tartania. Denzackot ismeri még az erőd előttről. Monsontor pedig nem úgy tűnik, hogy hirtelen a semmiből kellemetlen megjegyzést, esetleg váratlan ajánlatot szeretne tenni.
Egy szó, mint száz, Lyz a puffanás után elfülel még egy kicsit, aztán úgy dönt, megnézi, mi okozta a zajt. Addig nincs baj, amíg nincs baj, így kézbe veszi tőrét, nehogy meglepetés érje őket, majd résre nyitja az ajtót. Kikukucskál rajta, de nem lát senkit és semmit. Aztán lábával löki ki az ajtót, és fel is tárul az éppen tápászkodó Denzack alakja.*
- Minden rendben? Gyere reggelizni, aztán indulunk. Tettem neked sonkát, és cipót *hívja a mélységi bajtársát.*
- Sadmyr, nyergelhetsz nekünk *szól oda az éppen mellette kislisszanó fiúnk.* Köszönöm *Aztán elnyeli a kunyhó újra.
Mire végeznek a reggelivel, Sadmyr is végez a lovakkal, ők pedig pakolhatnak maguknak némi útravalót a nyeregtáskába, és már indulhatnak is az első körútra, felfedezni a kis tanya környékét.*
*A kandalló előtt telepszik le, és reggelivel kínálja Monsotort. Denzackot is keresi szemével, de nem találja, ~Még nem ért vissza?~ hát félre teszi a fatányért, amit neki szán. *
- Jazion merre lehet? *kérdezi mélázva. Abban a pillanatban hall kintről egy mély puffanást.
Összevont szemöldökkel figyel körbe.*
- Te is hallottad? *Lyz elfként biztosan hall olyat, amit mások nem. Példának okáért, amikor Leon és Seles a fürdőben éppen megpecsételték kapcsolatukat, csak éppen az volt a kellemetlen, hogy más elf is tartózkodott a közelben. Akkor megadott volna bármit, csak ne éppen azon a folyosón várakozzanak, vagy nagyon gyorsan menjenek másfelé. Aztán amikor azt hitte nem lehet kellemetlenebb, Leon szambázott ki a fürdőből, és mindenki füle hallatára közölte, hogy Lyznek nincs esélye nála. Szerencsétlen elf lánynak meg fogalma sem volt arról, hogy Leon bárhogyan számol vele. Úgy állt a folyosón, mindezek után, mint akit leforráztak, és akkor még ott volt frissen érkezett Shen, aki mindezt végighallgatta. Szégyenében azt sem tudta, melyik falrepedésbe húzódjon be árnyékká válva. Ilyen kellemetlenség talán sosem történt vele azelőtt. Annyi szerencse, hogy itt talán nem kell ilyentől tartania. Denzackot ismeri még az erőd előttről. Monsontor pedig nem úgy tűnik, hogy hirtelen a semmiből kellemetlen megjegyzést, esetleg váratlan ajánlatot szeretne tenni.
Egy szó, mint száz, Lyz a puffanás után elfülel még egy kicsit, aztán úgy dönt, megnézi, mi okozta a zajt. Addig nincs baj, amíg nincs baj, így kézbe veszi tőrét, nehogy meglepetés érje őket, majd résre nyitja az ajtót. Kikukucskál rajta, de nem lát senkit és semmit. Aztán lábával löki ki az ajtót, és fel is tárul az éppen tápászkodó Denzack alakja.*
- Minden rendben? Gyere reggelizni, aztán indulunk. Tettem neked sonkát, és cipót *hívja a mélységi bajtársát.*
- Sadmyr, nyergelhetsz nekünk *szól oda az éppen mellette kislisszanó fiúnk.* Köszönöm *Aztán elnyeli a kunyhó újra.
Mire végeznek a reggelivel, Sadmyr is végez a lovakkal, ők pedig pakolhatnak maguknak némi útravalót a nyeregtáskába, és már indulhatnak is az első körútra, felfedezni a kis tanya környékét.*
4206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:37:08
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:37:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fantazmagória//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az öreg tölgy olybá tűnik időtlen áll az erdő rejtekén, nem messze az északi karavánúttól a város, és a mocsár peremén. Napvilágos csend honol, és köd üli meg a tájat. A kopár ágak sokasága között harmat és pára járják nyirkos táncuk. Hallgat az erdő és hallgatnak a vadak is. Ám, ekkor a tölgy egyik kisebb ágára egy veréb száll rá, mely kilengve ring fel s alá.*
- Csivit.
*Szól a madár, és kis fejét ide-oda forgatva néz szét okos kis fekete szemeivel.*
- Csivit.
*Csivitel megint a kis veréb, mire egy darabig nem történik semmi, de aztán zsémbesen rikácsolós hang hallatszik fel a közelből.*
- Csuri! Fogd már be a csőröd, hát itt vagyok! Sipítozol itt. Gyere ide, nem látod!?
*A veréb elrugaszkodva azonnal szárnyra kap és a hang felé veszi az irányt. A ködben nem látszott, de a csupasz lombkoronák között füst csík kúszik a magasba. Csuri leereszkedik a lombkoronaszint alá, majd Irza göcsörtös botjára röppen, és onnan nézi, mit ügyködik a lápi banya. A tűzön egy nagyobbacska üst rotyog benne valami sűrű barnával, melyből bűzös kipárolgások szállnak fel. Az üst mellett egy szélesebb, korhadt farönk melyen furábbnál, furább bigyó és vacak van. A remete asszony éppen beleszór valami összemorzsolt akármit a főzetbe, majd összedörzsölve kezeit szájához emeli ütött-kopott bögréjét és hörpint egy kis teát, kisujját eltartva. Letéve a teáját egy hosszabb girbegurba husánggal megkavarja párszor a sűrű kulimászt, majd a husángot leveregetve, az üst szélére teszi. Az ocsmány némber azzal a fura, bizarr, kúszó járásával, göcsörtös botjára támaszkodva elmászik némi rőzséért még a főzéshez. Haladtukban, Csuri, Irza vállára huppan, aki így szól, szokásos magán vitapartiját folytatva.*
- Hallgass már! Na, ne mondd… képzeld én is tudom hol találunk. Hát, ne is… nagyon jól tudod, hogy ki nem állhatom, amikor fölöslegesen közbe pofázol. Az már igaz. Remek ötlet. Végre csend lenne. Dehogy unatkoznék. Na, kuss Zira, ha mondom!
*A büdös vénség egyszeribe csak megáll.*
- Nézd Csuri! Csipkebogyó bokor. Megtömted ma már a hasad?
*A veréb nagyokat pislog fekete kis szemeivel, és cserregve kedvesen megbökdösi Irza fülcimpáját.*
- Sejtettük.
*Azzal leszakít egy pár szemet a bokorról és egyet Csuri kis csőre elé tart. A kis madár elvéve a bogyót, kis lábával ráfogva, lát hozzá eszegetni. Irza tovább halad, láthatóan célirányosan, mikor odaér ahova tartott, megáll. Az elf némber lehajol és egy részen félrekotorva az avart száraz rőzsét szedeget fel a cserjésből. A kis veréb elreppen az egyik közeli bokorra, hogy onnan figyelje ő-banyaságát. Irza mikor már elég tűzre valót gyűjtött öregesen nyögve kiegyenesedik és megfordul. Azonban ledermed, karjaiból lehull minden. Csuri a bokron ugrálva, tollait borzolva kezd hangosan és rettentően fenyegetően csipogni. Irza torz képére a döbbeneten kívül nagyon sok minden más van írva; riadalom, értetlenség, hitetlenség. Szürkén fátyolos szemei ide-oda járnak, de nem állapodnak meg egy ponton sem. A vénség cserepes szája elhűlve nyílik szét, de se sikoly, se kiáltás, se semmilyen hang nem hagyja el, csak részben kivillannak a undorító sárgás-feketés fogai.*
- Beszélnünk kell!
*Szól Az, ami ledermesztette a mocsári boszorkányt, és képes volt belé fojtani a szót. Irza hátrálni kezd. Csuri eszeveszettül csipog.*
- Ki… ki vagy? Nem hallottalak.
*Az elf banya előtt egy sötét kámzsás alak áll, groteszk módon kezeit hanyagul zsebre téve. A ruházata földig ér, különösen rezeg körülötte a levegő, mint a sivatagban a délibáb.*
- Voltam, aki voltam, vagyok, aki vagyok, és leszek, aki leszek. Azért nem láttál és hallottál, mert én nem akartam.
*Nyilatkozik meg Az, és nyugodtan áll tovább egy helyben, mire Irza felocsúdva göcsörtös botját szegezi rá.*
- Miféle beszéd ez?! A hanta rizsát, mi is ismerjük! Eriggy innét! Nincs veled dolgunk. Ne hidd, hogy csak egy védtelen vénasszonyok vagyunk! Meg tudjuk védeni magunkat.
*Pár pillanatig nem hallatszik más csak a kis veréb fülsértő csiripelése, majd Az felemeli egyik kezét, melyen mintha fekete kesztyű lenne.*
- Nyugodj meg vén satrafa! Ha bántani akarnálak már megtettem volna, és nekem most szükségem van rád.
*A lápi banya leengedi botját, és gyanakvón oldalazva elkúszik egy pár lépést, mire Csuri azonnal a botra röppen, amin tollait borzolva ugrál.*
- Ránk? Mi dolgod velünk? Ki vagy te egyáltalán?
*A fekete jelenség visszadugja zsebre a kezeit.*
- Miféle Látó vagy, Zira és Irza, hát nem tudod? Tudom, hogy megriaszt és borzasztóan zavar, hogy nem látod. Eddig még ilyen nem fordult elő senkivel szemben. Igaz?
*A remete némber megrökönyödve megtorpan.*
- Honnan… ki vagy te, és hogy merészelsz velünk így…?!
*A sötét kámzsás alak közbevág.*
- Csiripelték a verebek. Értelmes, sokat látott asszony vagy. Mondd meg hát, akkor te, hogy ki vagyok, és máris választ kapsz minden kérdésedre.
*Irza két kézzel fog rá göcsörtös botjára és lehunyja fátyolos szemeit. A veréb is elhallgat, csak tollait borzolva gubbaszt a bot tetején.*
- Nem értjük, Belső Szemünk nem lát semmit.
*Mikor a banya kinyitja szemeit vörös derengés sejlik fel bennük, de nem izzanak fel, hanem fátyolosan fürkészik a fekete alakot, aki így szól: *
- Lehet az vagyok, aminek látsz. Semmi. Gondold végig.
*Irza: *
- Hogy lehetnél, hiszen a semmi nincs, az megfoghatatlan, csak a valami van.
*Az: *
- Na, látod! De én még is itt vagyok. Hogy lehet az?
*A mocsári banya eltűnődve hallgat, Az pedig csak áll rendületlen. Irza szemei elkerekednek, hosszú fekete körmeit feszülten vájja a botjába.*
- Az lehetetlen! Ti nem járhattok át csak úgy a dimenziók között. Nem vagytok rá képesek önerőtökből. Nem!
*Az ismét kiveszi egyik zsebre dugott kezét szórakozottan végigmutatva magán, és egész halkan felkuncog.*
- Hát, nekem mégis sikerült valahogy meglelnem a módját.
*Irza elképedve: *
- Hogy jöttél át a síkok között? Melyik képességet birtoklod?
*Az: *
- Ezek maradjanak az én titkaim. Legyen elég annyi, hogy a fajtám béliek közül is a fantáziadúsabbak közé tartozom.
~ Néha túlságosan is, úgy kell magam visszafognom, mert ha elszabadulok, abból mindig csak a baj van. ~
- Különben sem tartozik a tárgyhoz, amiért felkerestelek.
*Irza: *
- Mit akarhat tőlünk egy olyan extradimenzionális lény, mint te?
*Az: *
- Vess sorsot, adj jóslatot!
*Irza döbbenten: *
- Sorsot? Minek az neked? Hiszen ebben a világban a lehetőségeid korlátlanok. Azt teszel és odamész, ahova csak akarsz.
*Az zsebre dugott kézzel, látható fejcsóválással, ahogy a kámzsa meglibben a fején: *
- Nem tudom, csak tudom, hogy így van. Tőled kell sorsot kérnem, hogy az lehessek, ami leszek.
*A lápi banya barázdált képén, még a ráncok is kisimulnak, olyan feszült sejtelmességgel szól, miközben még a csontos, tollas botját is intőn felemeli.*
- Vigyázz, mit kívánsz! Minden sorsra vonatkozó jóslat önbeteljesítő, ha akarja az illető, ha nem. Mi csak felfedjük az ismeretlenség homályát egy röpke pillanatra, hogy betekintést adjunk. Utána sokan megpróbálnak ágálni nem tetsző sorsuk ellen, de sokszor éppen azzal végzik be.
*Az a vállait megvonva: *
- Vállalom, de akkor a szépasszony jósoljon valami jót nekem, és én majd hevesen ágálok ellene.
*Irza felhördülve rikácsolja: *
- Pofátlan! Hogy merészelsz gúnyolódni velünk?! Hogy képzeled, hogy ezután még segítünk neked, ugyan miért tennénk?! Takarodj!
*Az halkan felkuncogva: *
- Az vagyok. Hát így és ezért.
*A sötét alak rezgő aurája füstölve vibrálni kezd, majd egy gomolygó fekete spirállal önmagába fordul és a következő pillanatban egy fekete sárkány robban ki a füstölgő semmiből. A bestia felszegi tüskés, tarajos fejét, majd mély hörgő-morranást hallatva a banya felé vág farkával. Irza hasra vágódik, Csuri riadtan elreppen. A sárkány tüskés farkával tövestül, gyökerestül tör ki legalább egy tucat fát. A lápi boszorkány a földre borulva, fejét karjaival védve, hasal. Az erdőtörő robaj elülte után emeli fel fejét és néz hátra, majd előre a bestiára, de addigra már csak Az áll ott sötét egyszerű mivoltában, mintha az előbbi jelenség meg sem történt volna. Irza sípolva veszi a levegőt, göcsörtös botjához kap, ami mellette hever, és vénséges nyögdécseléssel, de igen hamar feltápászkodik. Botjára támaszkodva lassan bólint, koszlott hajtincsei a csúf ábrázatába borulnak, majd lassan felnéz, azzal az elborult banyamosolyával.*
- Jól van, legyen! Menjünk vissza az üstünkhöz! Ott mondunk neked jövendőt!
*Az: *
- Tudtam, hogy így már meg fogjuk egymást érteni. Hát, akkor menjünk!
*A derengő sötét jelenség egy helyben megfordul, mintha csak egy állványon tenné ezt. Majd megindul vissza, amerről Irza érkezett – láthatóan tudja merre kell menni, minden bizonnyal idáig követte a banyát –, de a kámzsás lény mozgása kísérteties, mert nem látszik, hogy lábakon járna. Fekete ruházata hangtalanul súrolja a falevelekkel borított nyirkos talajt, melyen járásra utaló nyomokat se hagy maga után. Az csak lassan suhan, mintha siklana az éterben. Irza elnézi ezt, de az előbbiek és a lény mivolta miatt már meg sem lepődik ezen. A leejtett rőzséből összeszedeget valamennyit, majd azzal a fura, bizarr járásával követi Azt.*
- Milyen névvel illessünk sötét lélek?
*Kérdi a lápi banya az előtte suhanó hátától.*
- Név? A mi síkunkon nincsenek olyan nevek, mint itt nálatok.
*Tovább haladnak, a rút boszorkány elhallgat, mert erre nem tud mit mondani.*
- Különben is túl hosszú és felfoghatatlan lenne a nevem az e világiaknak.
~ Haurus Belphegor Minoson Gabaradia ~
- De legyen, szólíts Gabinak!
*Ő-banyasága eltűnődik a név hallatán, de nem tesz rá megjegyzést.*
~ Milyen különös név… Gabi… olyan együgyű hangzása van. Nem, Zira? De tök furi. ~
*Az: *
- Most én figyelmeztetlek büdös némber! Vigyázz, mert ebben az alakomban is képes vagyok kárt tenni benned, anélkül, hogy meghalnál! Nekem attól pedig csak jobb kedvem lenne, szóval ne ingerelj!
*A hátralévő távot szótlanul teszik meg, csupán annyi történik, hogy Csuri feltűnik a színen és Irza vállára röppen, ahol bebújik a banya csimbókos hajfürtjei közé és onnan pislog kifelé. A fortyogó üsthöz érve Az, akit most már nevezhetünk a nevén; Gabi, egyszeribe csak megáll. Irza eloldalazva elmászik mellette. Az üst alá pakolja a rőzsét, hogy tovább főzze annak sűrű barna tartalmát, amit most szintén jól megkavar, azzal a girbegurba husánggal. A fekete jelenséget láthatóan nem zavarja a lápi boszorkány ügyködése és türelmetlenségnek leghalványabb jele sem látszik rajta. Csak áll egy helyben, rendületlen, és némán nézi, mint pepecsel ráérősen ő-banyasága. Nyilván a dimenziók között más értelme van az idő múlásának, és hát a hosszúéletű boszorka sem szokott siet sehova. Első ízben hörpint egy kis teát fém bögréjéből, amit visszatesz a kőre a tűz mellé. Aztán a farönkről egy pár szál varjúhájat dob az üstbe. Egy másik lezárt, átlátszó edényből, amiben láthatóan valami sárga folyadékban döglött siklók, varangyos békák úszkálnak, kivesz egyet-egyet. A tőrével feldarabolja a kígyót, és a békát, majd bekotorja az üstbe. Egy fakalitkát vesz elő, amiben néhány denevér kezd verdesve és sivítva vergődni a szabadságért. Elkapja az egyik bőregeret, de rosszul fog rá és az állat megharapja. A rönkre nyomva a denevért egy gyors mozdulattal leszeli a fejét, amit a löttybe pottyant, a bőregérből a vért az üstbe facsarja, majd elhajítja a kifacsart, szárnyas tetemet. Irza kézfejéről is csepeg némi vér a főzetbe.*
~ Na, nem baj… úgyis kellett volna bele. ~
*Majd lenyalogatja a csörgedező vérét, és tovább folytatja a főzést. Egy kis fémdobozkából, egy bezoárkövet, egy másik tégelyből egy pár szem holdsajtot hajít a főzetbe, és végül – legalább is úgy tűnik –, hogy egy tő ezüstcsörgőt és pár levélnyi ördögvigyort tesz hozzá, majd jól megkavarja. Megint szürcsöl egy kis teát, majd leül a fortyogó üst mellé, és kérdő fátyolos szemekkel Gabira néz.*
- Nem ülsz le?
*Gabi: *
- Eme alakomban testetlenül, a ti síkotokon, nem érzem a fizikai fáradtságot.
*A mocsári banya zsémbesen morogva.*
- Szarunk rája! Mi viszont öreg vagyunk és hasogat a hátunk, és borzasztóan idegesít minket, ha úgy kell beszélnünk valakivel, hogy az áll, míg mi ülünk. Ülj már le az eredarba is!
*A sötét kámzsás alak nem szól, felháborodásnak sem adja tanú jelét, csak lassan lejjebb kezd ereszkedni, de nem dől előre, vagy oldalra, ahogy leül valaki, és lába jelenléte sem mutatkozik meg, mert ahogy Gabi „leül” csak a fekete ruházatának alja gyűrődik össze, ahogy még jobban a talajt érik, de térdeinek kidomborodása nem látható.*
- Mit főzöl?
*Kérdi a sötét jelenség.*
- Egy bájitalt, ami egész sok mindenre használható, de most hagyjuk ezt.
*Irza a botján függő bőrszütyők között kezd matatni, majd elővesz az egyikből egy kártyapaklit. Mint mindig elképesztő, hogy milyen rutinos, gyors mozdulatokkal keveri a kopott lapokat, duzzadt ízületes, kissé remegő kezei ellenére is.*
- Mivel Belső Szemünk nem lát beléd nem e világi mivoltod miatt, ezért más módszert kell alkalmaznunk, amit valamiféle honoráriumért szoktunk másoknak felajánlani, nagy ritkán.
*A mocsári boszorkány ültében kihúzza magát, már amennyire görnyedt testtartása engedi. Hangját fátyolosság járja át.*
- Ahogy nincs két egyforma lanawini, úgy nincs két egyforma sors sem, ezért minden sorsnak megvan a maga ára. Neked… *Valahogy nem jön a banya szájára az a megnevezés, hogy Gabi.* az ára, amit kérünk…
*Gabi ismét közbevág.*
- Tudom nekem mi az ára.
*A kámzsás alak, mintha a semmiből, de valójában csak a zsebéből pöccint egy érmét Irza felé, amit ő öreges reflexei miatt nem tud elkapni, de nem is kell, mert az ölébe pottyan a csillogó aranyérme, amit boszorka megszemlél, majd szó nélkül elteszi a botján lévő bőrszütyők egyikébe, de azért kérdőn pillant Gabira.*
- Honnan van neked aranyad?
*Az ismét kuncogva: *
- Hát, csak nem gondolod, hogy költőpénz nélkül jövök el hazulról egy másik síkra?
*Irza házsártosan: *
- Már megint csúfolódsz velünk.
*Az: *
- Dehogyis. Én sosem tennék olyat, senkivel sem.
*Irza bosszúsan.*
- Jól van, hagyjuk, mert csak megint felbőszítesz minket. Inkább kivetem a sorsod.
*A mocsári banya jól megkeveri a paklit, majd sorra leteszi a lapokat. Nem kommentál, hogy milyen vetés módot, hány lapot, és hogy az egyes kártyák helye mit jelent, csak kiveti azokat. Eltöpreng a lapok felett, majd cserepes szája undorító mosolyra húzódik, ismét láttatni engedvén fertelmes sárgás-feketés fogait. Szürkén fátyolos tekintetét Gabira emeli, közben elpakolja a lapokat és a paklit, majd feláll kezeit oldalra széttárva. Valahogy megváltozik a zsigerből is taszító kisugárzása, magasabbnak is tűnik, mint eddig, pedig ugyanolyan görnyedten áll. Aurája eme pillanatban nem vénséges inkább, olyan időtlenül megfoghatatlan. Ahogy beszélni kezd a szemei hirtelenjében vörösen felizzanak. Fátyolos hangon, pátoszossággal átszellemülten, így szól: *
- Halld hát szavunk és a majdan eljövendőt, mit neked szán a végzet, ha bevégzed!
A hőn gömb lészen tied, derűben, amíg meg nem'
Lőn a delelő tolója átszeli a szikrázó kőmezsgyét.
Négy kehely meg egy, vérverőn sár-valló s halló.
Bűvöleti hetes náspáng, csak egy kiálló kitaláló,
de jőn deviáns fogadó raló udvari apród-ló,
s öt kereken roskadó pentagramnak véget vet.
*A Látó leengedve karjait elhallgat, a vörös izzás kihuny szemeiben és visszanyerik szürke fátyolosságukat. A banya kissé sípoló légzéssel rogy vissza előbbi ülőhelyére. A sötét jelenség emelkedni kezd „ültéből”.*
- Köszönöm szépséges öreganyám!
*Irza fejét felkapva házsártosan rikácsolva: *
- Ótvaros mocsadék lélek, tudod kit nevezz öreganyádnak! Takarodj a már a francba, és ne gyötörjél minket!
*Az zsebre dugott kézzel vállat vonva: *
- Jól van büdös banya, hálám örökké üldözni fog. Most még látsz…
*Gabi hirtelen áttetszővé válik, majd teljesen eltűnik.*
- De most már nem látsz.
*Csak távolodó kuncogás hallatszik, amit elnyel a füstös köd. A mocsári boszorkány meg csak ül fortyogó üstje mellett, és öreges fáradtsággal néz a sötét jelenség után.*
- Hát, ez remek Zira… már csak ez hiányzott nekünk… ha ez a nyakunkra fog járni… de talán az ingoványban nem fog minket megtalálni. Igen, de még kell a főzetnek egy kis idő, de aztán vára az édes lápunk és a barlangunk.
*A banya feláll és az elhangzottak szerint, magával nagy egyetértésben, jár el. Megkavarja még párszor a sűrű barnát, aztán amíg ül az üstje mellett, már megint óhatatlanul is bedobja a banyaszunyát, persze csak a szemeit pihenteti, hátra nyaklott fejjel és kaffantó tátott szájjal.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az öreg tölgy olybá tűnik időtlen áll az erdő rejtekén, nem messze az északi karavánúttól a város, és a mocsár peremén. Napvilágos csend honol, és köd üli meg a tájat. A kopár ágak sokasága között harmat és pára járják nyirkos táncuk. Hallgat az erdő és hallgatnak a vadak is. Ám, ekkor a tölgy egyik kisebb ágára egy veréb száll rá, mely kilengve ring fel s alá.*
- Csivit.
*Szól a madár, és kis fejét ide-oda forgatva néz szét okos kis fekete szemeivel.*
- Csivit.
*Csivitel megint a kis veréb, mire egy darabig nem történik semmi, de aztán zsémbesen rikácsolós hang hallatszik fel a közelből.*
- Csuri! Fogd már be a csőröd, hát itt vagyok! Sipítozol itt. Gyere ide, nem látod!?
*A veréb elrugaszkodva azonnal szárnyra kap és a hang felé veszi az irányt. A ködben nem látszott, de a csupasz lombkoronák között füst csík kúszik a magasba. Csuri leereszkedik a lombkoronaszint alá, majd Irza göcsörtös botjára röppen, és onnan nézi, mit ügyködik a lápi banya. A tűzön egy nagyobbacska üst rotyog benne valami sűrű barnával, melyből bűzös kipárolgások szállnak fel. Az üst mellett egy szélesebb, korhadt farönk melyen furábbnál, furább bigyó és vacak van. A remete asszony éppen beleszór valami összemorzsolt akármit a főzetbe, majd összedörzsölve kezeit szájához emeli ütött-kopott bögréjét és hörpint egy kis teát, kisujját eltartva. Letéve a teáját egy hosszabb girbegurba husánggal megkavarja párszor a sűrű kulimászt, majd a husángot leveregetve, az üst szélére teszi. Az ocsmány némber azzal a fura, bizarr, kúszó járásával, göcsörtös botjára támaszkodva elmászik némi rőzséért még a főzéshez. Haladtukban, Csuri, Irza vállára huppan, aki így szól, szokásos magán vitapartiját folytatva.*
- Hallgass már! Na, ne mondd… képzeld én is tudom hol találunk. Hát, ne is… nagyon jól tudod, hogy ki nem állhatom, amikor fölöslegesen közbe pofázol. Az már igaz. Remek ötlet. Végre csend lenne. Dehogy unatkoznék. Na, kuss Zira, ha mondom!
*A büdös vénség egyszeribe csak megáll.*
- Nézd Csuri! Csipkebogyó bokor. Megtömted ma már a hasad?
*A veréb nagyokat pislog fekete kis szemeivel, és cserregve kedvesen megbökdösi Irza fülcimpáját.*
- Sejtettük.
*Azzal leszakít egy pár szemet a bokorról és egyet Csuri kis csőre elé tart. A kis madár elvéve a bogyót, kis lábával ráfogva, lát hozzá eszegetni. Irza tovább halad, láthatóan célirányosan, mikor odaér ahova tartott, megáll. Az elf némber lehajol és egy részen félrekotorva az avart száraz rőzsét szedeget fel a cserjésből. A kis veréb elreppen az egyik közeli bokorra, hogy onnan figyelje ő-banyaságát. Irza mikor már elég tűzre valót gyűjtött öregesen nyögve kiegyenesedik és megfordul. Azonban ledermed, karjaiból lehull minden. Csuri a bokron ugrálva, tollait borzolva kezd hangosan és rettentően fenyegetően csipogni. Irza torz képére a döbbeneten kívül nagyon sok minden más van írva; riadalom, értetlenség, hitetlenség. Szürkén fátyolos szemei ide-oda járnak, de nem állapodnak meg egy ponton sem. A vénség cserepes szája elhűlve nyílik szét, de se sikoly, se kiáltás, se semmilyen hang nem hagyja el, csak részben kivillannak a undorító sárgás-feketés fogai.*
- Beszélnünk kell!
*Szól Az, ami ledermesztette a mocsári boszorkányt, és képes volt belé fojtani a szót. Irza hátrálni kezd. Csuri eszeveszettül csipog.*
- Ki… ki vagy? Nem hallottalak.
*Az elf banya előtt egy sötét kámzsás alak áll, groteszk módon kezeit hanyagul zsebre téve. A ruházata földig ér, különösen rezeg körülötte a levegő, mint a sivatagban a délibáb.*
- Voltam, aki voltam, vagyok, aki vagyok, és leszek, aki leszek. Azért nem láttál és hallottál, mert én nem akartam.
*Nyilatkozik meg Az, és nyugodtan áll tovább egy helyben, mire Irza felocsúdva göcsörtös botját szegezi rá.*
- Miféle beszéd ez?! A hanta rizsát, mi is ismerjük! Eriggy innét! Nincs veled dolgunk. Ne hidd, hogy csak egy védtelen vénasszonyok vagyunk! Meg tudjuk védeni magunkat.
*Pár pillanatig nem hallatszik más csak a kis veréb fülsértő csiripelése, majd Az felemeli egyik kezét, melyen mintha fekete kesztyű lenne.*
- Nyugodj meg vén satrafa! Ha bántani akarnálak már megtettem volna, és nekem most szükségem van rád.
*A lápi banya leengedi botját, és gyanakvón oldalazva elkúszik egy pár lépést, mire Csuri azonnal a botra röppen, amin tollait borzolva ugrál.*
- Ránk? Mi dolgod velünk? Ki vagy te egyáltalán?
*A fekete jelenség visszadugja zsebre a kezeit.*
- Miféle Látó vagy, Zira és Irza, hát nem tudod? Tudom, hogy megriaszt és borzasztóan zavar, hogy nem látod. Eddig még ilyen nem fordult elő senkivel szemben. Igaz?
*A remete némber megrökönyödve megtorpan.*
- Honnan… ki vagy te, és hogy merészelsz velünk így…?!
*A sötét kámzsás alak közbevág.*
- Csiripelték a verebek. Értelmes, sokat látott asszony vagy. Mondd meg hát, akkor te, hogy ki vagyok, és máris választ kapsz minden kérdésedre.
*Irza két kézzel fog rá göcsörtös botjára és lehunyja fátyolos szemeit. A veréb is elhallgat, csak tollait borzolva gubbaszt a bot tetején.*
- Nem értjük, Belső Szemünk nem lát semmit.
*Mikor a banya kinyitja szemeit vörös derengés sejlik fel bennük, de nem izzanak fel, hanem fátyolosan fürkészik a fekete alakot, aki így szól: *
- Lehet az vagyok, aminek látsz. Semmi. Gondold végig.
*Irza: *
- Hogy lehetnél, hiszen a semmi nincs, az megfoghatatlan, csak a valami van.
*Az: *
- Na, látod! De én még is itt vagyok. Hogy lehet az?
*A mocsári banya eltűnődve hallgat, Az pedig csak áll rendületlen. Irza szemei elkerekednek, hosszú fekete körmeit feszülten vájja a botjába.*
- Az lehetetlen! Ti nem járhattok át csak úgy a dimenziók között. Nem vagytok rá képesek önerőtökből. Nem!
*Az ismét kiveszi egyik zsebre dugott kezét szórakozottan végigmutatva magán, és egész halkan felkuncog.*
- Hát, nekem mégis sikerült valahogy meglelnem a módját.
*Irza elképedve: *
- Hogy jöttél át a síkok között? Melyik képességet birtoklod?
*Az: *
- Ezek maradjanak az én titkaim. Legyen elég annyi, hogy a fajtám béliek közül is a fantáziadúsabbak közé tartozom.
~ Néha túlságosan is, úgy kell magam visszafognom, mert ha elszabadulok, abból mindig csak a baj van. ~
- Különben sem tartozik a tárgyhoz, amiért felkerestelek.
*Irza: *
- Mit akarhat tőlünk egy olyan extradimenzionális lény, mint te?
*Az: *
- Vess sorsot, adj jóslatot!
*Irza döbbenten: *
- Sorsot? Minek az neked? Hiszen ebben a világban a lehetőségeid korlátlanok. Azt teszel és odamész, ahova csak akarsz.
*Az zsebre dugott kézzel, látható fejcsóválással, ahogy a kámzsa meglibben a fején: *
- Nem tudom, csak tudom, hogy így van. Tőled kell sorsot kérnem, hogy az lehessek, ami leszek.
*A lápi banya barázdált képén, még a ráncok is kisimulnak, olyan feszült sejtelmességgel szól, miközben még a csontos, tollas botját is intőn felemeli.*
- Vigyázz, mit kívánsz! Minden sorsra vonatkozó jóslat önbeteljesítő, ha akarja az illető, ha nem. Mi csak felfedjük az ismeretlenség homályát egy röpke pillanatra, hogy betekintést adjunk. Utána sokan megpróbálnak ágálni nem tetsző sorsuk ellen, de sokszor éppen azzal végzik be.
*Az a vállait megvonva: *
- Vállalom, de akkor a szépasszony jósoljon valami jót nekem, és én majd hevesen ágálok ellene.
*Irza felhördülve rikácsolja: *
- Pofátlan! Hogy merészelsz gúnyolódni velünk?! Hogy képzeled, hogy ezután még segítünk neked, ugyan miért tennénk?! Takarodj!
*Az halkan felkuncogva: *
- Az vagyok. Hát így és ezért.
*A sötét alak rezgő aurája füstölve vibrálni kezd, majd egy gomolygó fekete spirállal önmagába fordul és a következő pillanatban egy fekete sárkány robban ki a füstölgő semmiből. A bestia felszegi tüskés, tarajos fejét, majd mély hörgő-morranást hallatva a banya felé vág farkával. Irza hasra vágódik, Csuri riadtan elreppen. A sárkány tüskés farkával tövestül, gyökerestül tör ki legalább egy tucat fát. A lápi boszorkány a földre borulva, fejét karjaival védve, hasal. Az erdőtörő robaj elülte után emeli fel fejét és néz hátra, majd előre a bestiára, de addigra már csak Az áll ott sötét egyszerű mivoltában, mintha az előbbi jelenség meg sem történt volna. Irza sípolva veszi a levegőt, göcsörtös botjához kap, ami mellette hever, és vénséges nyögdécseléssel, de igen hamar feltápászkodik. Botjára támaszkodva lassan bólint, koszlott hajtincsei a csúf ábrázatába borulnak, majd lassan felnéz, azzal az elborult banyamosolyával.*
- Jól van, legyen! Menjünk vissza az üstünkhöz! Ott mondunk neked jövendőt!
*Az: *
- Tudtam, hogy így már meg fogjuk egymást érteni. Hát, akkor menjünk!
*A derengő sötét jelenség egy helyben megfordul, mintha csak egy állványon tenné ezt. Majd megindul vissza, amerről Irza érkezett – láthatóan tudja merre kell menni, minden bizonnyal idáig követte a banyát –, de a kámzsás lény mozgása kísérteties, mert nem látszik, hogy lábakon járna. Fekete ruházata hangtalanul súrolja a falevelekkel borított nyirkos talajt, melyen járásra utaló nyomokat se hagy maga után. Az csak lassan suhan, mintha siklana az éterben. Irza elnézi ezt, de az előbbiek és a lény mivolta miatt már meg sem lepődik ezen. A leejtett rőzséből összeszedeget valamennyit, majd azzal a fura, bizarr járásával követi Azt.*
- Milyen névvel illessünk sötét lélek?
*Kérdi a lápi banya az előtte suhanó hátától.*
- Név? A mi síkunkon nincsenek olyan nevek, mint itt nálatok.
*Tovább haladnak, a rút boszorkány elhallgat, mert erre nem tud mit mondani.*
- Különben is túl hosszú és felfoghatatlan lenne a nevem az e világiaknak.
~ Haurus Belphegor Minoson Gabaradia ~
- De legyen, szólíts Gabinak!
*Ő-banyasága eltűnődik a név hallatán, de nem tesz rá megjegyzést.*
~ Milyen különös név… Gabi… olyan együgyű hangzása van. Nem, Zira? De tök furi. ~
*Az: *
- Most én figyelmeztetlek büdös némber! Vigyázz, mert ebben az alakomban is képes vagyok kárt tenni benned, anélkül, hogy meghalnál! Nekem attól pedig csak jobb kedvem lenne, szóval ne ingerelj!
*A hátralévő távot szótlanul teszik meg, csupán annyi történik, hogy Csuri feltűnik a színen és Irza vállára röppen, ahol bebújik a banya csimbókos hajfürtjei közé és onnan pislog kifelé. A fortyogó üsthöz érve Az, akit most már nevezhetünk a nevén; Gabi, egyszeribe csak megáll. Irza eloldalazva elmászik mellette. Az üst alá pakolja a rőzsét, hogy tovább főzze annak sűrű barna tartalmát, amit most szintén jól megkavar, azzal a girbegurba husánggal. A fekete jelenséget láthatóan nem zavarja a lápi boszorkány ügyködése és türelmetlenségnek leghalványabb jele sem látszik rajta. Csak áll egy helyben, rendületlen, és némán nézi, mint pepecsel ráérősen ő-banyasága. Nyilván a dimenziók között más értelme van az idő múlásának, és hát a hosszúéletű boszorka sem szokott siet sehova. Első ízben hörpint egy kis teát fém bögréjéből, amit visszatesz a kőre a tűz mellé. Aztán a farönkről egy pár szál varjúhájat dob az üstbe. Egy másik lezárt, átlátszó edényből, amiben láthatóan valami sárga folyadékban döglött siklók, varangyos békák úszkálnak, kivesz egyet-egyet. A tőrével feldarabolja a kígyót, és a békát, majd bekotorja az üstbe. Egy fakalitkát vesz elő, amiben néhány denevér kezd verdesve és sivítva vergődni a szabadságért. Elkapja az egyik bőregeret, de rosszul fog rá és az állat megharapja. A rönkre nyomva a denevért egy gyors mozdulattal leszeli a fejét, amit a löttybe pottyant, a bőregérből a vért az üstbe facsarja, majd elhajítja a kifacsart, szárnyas tetemet. Irza kézfejéről is csepeg némi vér a főzetbe.*
~ Na, nem baj… úgyis kellett volna bele. ~
*Majd lenyalogatja a csörgedező vérét, és tovább folytatja a főzést. Egy kis fémdobozkából, egy bezoárkövet, egy másik tégelyből egy pár szem holdsajtot hajít a főzetbe, és végül – legalább is úgy tűnik –, hogy egy tő ezüstcsörgőt és pár levélnyi ördögvigyort tesz hozzá, majd jól megkavarja. Megint szürcsöl egy kis teát, majd leül a fortyogó üst mellé, és kérdő fátyolos szemekkel Gabira néz.*
- Nem ülsz le?
*Gabi: *
- Eme alakomban testetlenül, a ti síkotokon, nem érzem a fizikai fáradtságot.
*A mocsári banya zsémbesen morogva.*
- Szarunk rája! Mi viszont öreg vagyunk és hasogat a hátunk, és borzasztóan idegesít minket, ha úgy kell beszélnünk valakivel, hogy az áll, míg mi ülünk. Ülj már le az eredarba is!
*A sötét kámzsás alak nem szól, felháborodásnak sem adja tanú jelét, csak lassan lejjebb kezd ereszkedni, de nem dől előre, vagy oldalra, ahogy leül valaki, és lába jelenléte sem mutatkozik meg, mert ahogy Gabi „leül” csak a fekete ruházatának alja gyűrődik össze, ahogy még jobban a talajt érik, de térdeinek kidomborodása nem látható.*
- Mit főzöl?
*Kérdi a sötét jelenség.*
- Egy bájitalt, ami egész sok mindenre használható, de most hagyjuk ezt.
*Irza a botján függő bőrszütyők között kezd matatni, majd elővesz az egyikből egy kártyapaklit. Mint mindig elképesztő, hogy milyen rutinos, gyors mozdulatokkal keveri a kopott lapokat, duzzadt ízületes, kissé remegő kezei ellenére is.*
- Mivel Belső Szemünk nem lát beléd nem e világi mivoltod miatt, ezért más módszert kell alkalmaznunk, amit valamiféle honoráriumért szoktunk másoknak felajánlani, nagy ritkán.
*A mocsári boszorkány ültében kihúzza magát, már amennyire görnyedt testtartása engedi. Hangját fátyolosság járja át.*
- Ahogy nincs két egyforma lanawini, úgy nincs két egyforma sors sem, ezért minden sorsnak megvan a maga ára. Neked… *Valahogy nem jön a banya szájára az a megnevezés, hogy Gabi.* az ára, amit kérünk…
*Gabi ismét közbevág.*
- Tudom nekem mi az ára.
*A kámzsás alak, mintha a semmiből, de valójában csak a zsebéből pöccint egy érmét Irza felé, amit ő öreges reflexei miatt nem tud elkapni, de nem is kell, mert az ölébe pottyan a csillogó aranyérme, amit boszorka megszemlél, majd szó nélkül elteszi a botján lévő bőrszütyők egyikébe, de azért kérdőn pillant Gabira.*
- Honnan van neked aranyad?
*Az ismét kuncogva: *
- Hát, csak nem gondolod, hogy költőpénz nélkül jövök el hazulról egy másik síkra?
*Irza házsártosan: *
- Már megint csúfolódsz velünk.
*Az: *
- Dehogyis. Én sosem tennék olyat, senkivel sem.
*Irza bosszúsan.*
- Jól van, hagyjuk, mert csak megint felbőszítesz minket. Inkább kivetem a sorsod.
*A mocsári banya jól megkeveri a paklit, majd sorra leteszi a lapokat. Nem kommentál, hogy milyen vetés módot, hány lapot, és hogy az egyes kártyák helye mit jelent, csak kiveti azokat. Eltöpreng a lapok felett, majd cserepes szája undorító mosolyra húzódik, ismét láttatni engedvén fertelmes sárgás-feketés fogait. Szürkén fátyolos tekintetét Gabira emeli, közben elpakolja a lapokat és a paklit, majd feláll kezeit oldalra széttárva. Valahogy megváltozik a zsigerből is taszító kisugárzása, magasabbnak is tűnik, mint eddig, pedig ugyanolyan görnyedten áll. Aurája eme pillanatban nem vénséges inkább, olyan időtlenül megfoghatatlan. Ahogy beszélni kezd a szemei hirtelenjében vörösen felizzanak. Fátyolos hangon, pátoszossággal átszellemülten, így szól: *
- Halld hát szavunk és a majdan eljövendőt, mit neked szán a végzet, ha bevégzed!
A hőn gömb lészen tied, derűben, amíg meg nem'
Lőn a delelő tolója átszeli a szikrázó kőmezsgyét.
Négy kehely meg egy, vérverőn sár-valló s halló.
Bűvöleti hetes náspáng, csak egy kiálló kitaláló,
de jőn deviáns fogadó raló udvari apród-ló,
s öt kereken roskadó pentagramnak véget vet.
*A Látó leengedve karjait elhallgat, a vörös izzás kihuny szemeiben és visszanyerik szürke fátyolosságukat. A banya kissé sípoló légzéssel rogy vissza előbbi ülőhelyére. A sötét jelenség emelkedni kezd „ültéből”.*
- Köszönöm szépséges öreganyám!
*Irza fejét felkapva házsártosan rikácsolva: *
- Ótvaros mocsadék lélek, tudod kit nevezz öreganyádnak! Takarodj a már a francba, és ne gyötörjél minket!
*Az zsebre dugott kézzel vállat vonva: *
- Jól van büdös banya, hálám örökké üldözni fog. Most még látsz…
*Gabi hirtelen áttetszővé válik, majd teljesen eltűnik.*
- De most már nem látsz.
*Csak távolodó kuncogás hallatszik, amit elnyel a füstös köd. A mocsári boszorkány meg csak ül fortyogó üstje mellett, és öreges fáradtsággal néz a sötét jelenség után.*
- Hát, ez remek Zira… már csak ez hiányzott nekünk… ha ez a nyakunkra fog járni… de talán az ingoványban nem fog minket megtalálni. Igen, de még kell a főzetnek egy kis idő, de aztán vára az édes lápunk és a barlangunk.
*A banya feláll és az elhangzottak szerint, magával nagy egyetértésben, jár el. Megkavarja még párszor a sűrű barnát, aztán amíg ül az üstje mellett, már megint óhatatlanul is bedobja a banyaszunyát, persze csak a szemeit pihenteti, hátra nyaklott fejjel és kaffantó tátott szájjal.*
4205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-26 17:13:37
Üzenet elküldve: 2018-11-26 17:13:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Sejtette, hogy nem fognak egyetérteni ebben, ezt pedig általában szereti. Örömmel hallgatja az ellenérveket és megérti, hogy Intath miért gondolja így, illetve úgy a nagy többség is. Be kell lássa, hogy szokatlan az ízlése és a morális rendszere.*
- Persze fontos a szépség, de nem feltétlenül a tökéletlenség a szép, sőt.
*Nyilván megérti, hogy egy kis hiba a fogsoron nem egyenlő egy kéz hiányával, ő ettől függetlenül továbbra is szereti a szokatlan részleteket.
- Gondoltam, hogy nem és megértem, hogy miért nem. Magamon a legapróbb hibát sem bírom elviselni, másokon viszont tetszik.
Egy kicsit szigorúbb is magával a kelleténél, bár ez nagyon hangulatától függ. Van, hogy a világon magán kívül senkit sem szeret jobban és van, hogy pont ellenkezőleg. Engedi, hogy az orvos rajta pihentesse fejét és továbbra is kíváncsian hallgatja őt. Szomorú ezeket hallgatni, és tud is vele azonosulni. Valószínűleg ő maga egy kisebb sérülés miatt is felakasztaná magát, ezért csak nem mondva erre semmit vigasztalóan megsimogatja Intath arcát.*
- Á, a bor, igen.
*Tölt Intathnak belőle, és meglepi, hogy annyira belefeledkezett a beszélgetésbe - ami ritka -, hogy annyira még az alkohol sem érdekli. Persze az az üveg kétségtelenül el fog fogyni.*
- Úgy gondolod?
*Kérdez vissza és kissé el is mereng ezen, és ebben sem értenek egyet, attól függetlenül, hogy jólesik neki ezt hallani. Mivel nem igazán az esze érdekel bárkit is, ezért nem is gondolja, hogy ténylegesen rendelkezik vele, ezt viszont csendben megtartja magának.
Az meglepi, hogy aggodalmat érez ki az orvos hanghordozásából és a szavaiból egyaránt. Aki talán valaha aggódott érte az Valea volt egyedül, és bár nem mondja ki, de magában megállapítja, hogy jólesik neki. Ettől azt érzi, hogy fontos valakinek.*
- Jaj, olyan kedves vagy velem.
*Megint megsimogatja Intath arcát és egy puszit is nyom rá. Mosolya a szokásos huncut helyett ezúttal bájos, szelíd, olyan, amilyen valaha volt egykoron.*
- Tényleg nagyon jó szívvel fogadtak minket, ami őszintén meglepett, és amilyen barátságosak az ottaniak ténylegesen azt érzem nincs mitől tartanom. Illetve emellett megismerkedtem egy kis... megosztó társasággal. Képzettek, de rugalmas erkölcsökkel.
*Ennél szebben és burkoltabban talán meg sem tudná senki fogalmazni, nagyon büszke is magára egy pillanatig.*
- Úgy vélem oda is sikerült beilleszkednem, ez pedig szintén megnyugtató valahol.
*Szintén nagyon megfontolt megfogalmazása annak, hogy ügyesen szétrakta a lábát azoknak, akik számítanak.*
- Apám engedékeny?
*Felkacag és megfogva Intath kezét a hajához vezeti, hogy fejbőrén kitapogathassa azokat a dudorokat, amit egy régi kellemetlen incidens eredményezett. Talán ezeket korábban nem vette észre, végig tapogatva a férfi viszont érezheti, hogy ebből igen sok akad Relael koponyájának hátulsó részén.*
- De még szerencse, hogy volt egy féltestvérem, aki mindig fedezte a szép fenekem és a szolgálók sem szúrtak ki velem ilyen szinten, mert én voltam a kedvenc és volt ráhatásom az otthoni dolgokra. Egy kis béremelés, több étel, pár jó szó egy hiba után sokat jelenthetett számukra.
*Egy-két pofon persze olykor kijárt nekik, de azt ő is kapott, ezzel semmi problémát nem látott.*
- Ezekről pedig hát úgy tudok, hogy fiatalság, bolondság, na meg persze a szerelem.
*Ábrándosan maga elé mered, miközben fejét félrebillenti. Fájó pont igaz, de mégis van olyan része amire kellemes visszagondolni.*
- Hosszú évekig voltam titkon együtt egy szegényebb sorból származó fiatal férfivel, ő megtanított pár dologra, elvitt pár helyre. Valahogy a nemes férfiak sosem tetszettek.
*Megvonja vállát.*
- Na mindegy, végül persze egyre gyakrabban kezdett el verni, gondolom már nem tetszettem neki annyira, vagy volt másik lány, nem tudom. Végül apám rájött és nagyon nagyon megvert, ő pedig jobbnak látta lelépni.
~ Elhagyni. ~
- Pedig nagyon szerettem és mindent elnéztem neki. Gondolom ennek így kellett történnie.
*Persze ha meglátná ma egykori szívszerelmét biztosan megforgatná benne párszor a kést, hogy tudja mennyire fájt az akkor neki. Meg ha nem a szépre gondol csupán, akkor rájön, hogy milyen rosszul bántak vele akkor is és persze ezt hagyta.*
- Kicsit elkanyarodva.
*Hirtelen eszébe jut valami beszélgetésük miatt.*
- Mindenképpen szeretném, ha majd eljönnél a thargokhoz. Én nem tudok arról, hogy ott lenne orvos és nagyon szívesen látják a képzett szakembereket, szerintem jó lehetőség lenne számodra. Gondolom szüléssel kapcsolatban is van tapasztalatod, és tudod említettem, hogy a Hadúrnak van új asszonya, biztos majd előbb utóbb lesz ott örökös. Persze csak ha akarod.
*Nem erőlteti, pedig örülne neki, mert jót beszélgetnek és szívesen megismételné ezt.*
- Meg majd házavatót is rendezünk Nairadával, oda mindenképpen el kell jönnöd, tudod, kapcsolatokat építeni.
*Mondjuk ilyenről nem beszélt Nairadával, de biztos nem lesz ellenére. Vagy úgy fogja kimagyarázni, hogy ne legyen a lány ellenére, bár a legutóbbi után talán még a félvér kedvére is lenne az a lelki szemei előtt megjelenő kissé deviáns ötlet. Aztán majd kiderül mi valósul meg ebből.*
*Sejtette, hogy nem fognak egyetérteni ebben, ezt pedig általában szereti. Örömmel hallgatja az ellenérveket és megérti, hogy Intath miért gondolja így, illetve úgy a nagy többség is. Be kell lássa, hogy szokatlan az ízlése és a morális rendszere.*
- Persze fontos a szépség, de nem feltétlenül a tökéletlenség a szép, sőt.
*Nyilván megérti, hogy egy kis hiba a fogsoron nem egyenlő egy kéz hiányával, ő ettől függetlenül továbbra is szereti a szokatlan részleteket.
- Gondoltam, hogy nem és megértem, hogy miért nem. Magamon a legapróbb hibát sem bírom elviselni, másokon viszont tetszik.
Egy kicsit szigorúbb is magával a kelleténél, bár ez nagyon hangulatától függ. Van, hogy a világon magán kívül senkit sem szeret jobban és van, hogy pont ellenkezőleg. Engedi, hogy az orvos rajta pihentesse fejét és továbbra is kíváncsian hallgatja őt. Szomorú ezeket hallgatni, és tud is vele azonosulni. Valószínűleg ő maga egy kisebb sérülés miatt is felakasztaná magát, ezért csak nem mondva erre semmit vigasztalóan megsimogatja Intath arcát.*
- Á, a bor, igen.
*Tölt Intathnak belőle, és meglepi, hogy annyira belefeledkezett a beszélgetésbe - ami ritka -, hogy annyira még az alkohol sem érdekli. Persze az az üveg kétségtelenül el fog fogyni.*
- Úgy gondolod?
*Kérdez vissza és kissé el is mereng ezen, és ebben sem értenek egyet, attól függetlenül, hogy jólesik neki ezt hallani. Mivel nem igazán az esze érdekel bárkit is, ezért nem is gondolja, hogy ténylegesen rendelkezik vele, ezt viszont csendben megtartja magának.
Az meglepi, hogy aggodalmat érez ki az orvos hanghordozásából és a szavaiból egyaránt. Aki talán valaha aggódott érte az Valea volt egyedül, és bár nem mondja ki, de magában megállapítja, hogy jólesik neki. Ettől azt érzi, hogy fontos valakinek.*
- Jaj, olyan kedves vagy velem.
*Megint megsimogatja Intath arcát és egy puszit is nyom rá. Mosolya a szokásos huncut helyett ezúttal bájos, szelíd, olyan, amilyen valaha volt egykoron.*
- Tényleg nagyon jó szívvel fogadtak minket, ami őszintén meglepett, és amilyen barátságosak az ottaniak ténylegesen azt érzem nincs mitől tartanom. Illetve emellett megismerkedtem egy kis... megosztó társasággal. Képzettek, de rugalmas erkölcsökkel.
*Ennél szebben és burkoltabban talán meg sem tudná senki fogalmazni, nagyon büszke is magára egy pillanatig.*
- Úgy vélem oda is sikerült beilleszkednem, ez pedig szintén megnyugtató valahol.
*Szintén nagyon megfontolt megfogalmazása annak, hogy ügyesen szétrakta a lábát azoknak, akik számítanak.*
- Apám engedékeny?
*Felkacag és megfogva Intath kezét a hajához vezeti, hogy fejbőrén kitapogathassa azokat a dudorokat, amit egy régi kellemetlen incidens eredményezett. Talán ezeket korábban nem vette észre, végig tapogatva a férfi viszont érezheti, hogy ebből igen sok akad Relael koponyájának hátulsó részén.*
- De még szerencse, hogy volt egy féltestvérem, aki mindig fedezte a szép fenekem és a szolgálók sem szúrtak ki velem ilyen szinten, mert én voltam a kedvenc és volt ráhatásom az otthoni dolgokra. Egy kis béremelés, több étel, pár jó szó egy hiba után sokat jelenthetett számukra.
*Egy-két pofon persze olykor kijárt nekik, de azt ő is kapott, ezzel semmi problémát nem látott.*
- Ezekről pedig hát úgy tudok, hogy fiatalság, bolondság, na meg persze a szerelem.
*Ábrándosan maga elé mered, miközben fejét félrebillenti. Fájó pont igaz, de mégis van olyan része amire kellemes visszagondolni.*
- Hosszú évekig voltam titkon együtt egy szegényebb sorból származó fiatal férfivel, ő megtanított pár dologra, elvitt pár helyre. Valahogy a nemes férfiak sosem tetszettek.
*Megvonja vállát.*
- Na mindegy, végül persze egyre gyakrabban kezdett el verni, gondolom már nem tetszettem neki annyira, vagy volt másik lány, nem tudom. Végül apám rájött és nagyon nagyon megvert, ő pedig jobbnak látta lelépni.
~ Elhagyni. ~
- Pedig nagyon szerettem és mindent elnéztem neki. Gondolom ennek így kellett történnie.
*Persze ha meglátná ma egykori szívszerelmét biztosan megforgatná benne párszor a kést, hogy tudja mennyire fájt az akkor neki. Meg ha nem a szépre gondol csupán, akkor rájön, hogy milyen rosszul bántak vele akkor is és persze ezt hagyta.*
- Kicsit elkanyarodva.
*Hirtelen eszébe jut valami beszélgetésük miatt.*
- Mindenképpen szeretném, ha majd eljönnél a thargokhoz. Én nem tudok arról, hogy ott lenne orvos és nagyon szívesen látják a képzett szakembereket, szerintem jó lehetőség lenne számodra. Gondolom szüléssel kapcsolatban is van tapasztalatod, és tudod említettem, hogy a Hadúrnak van új asszonya, biztos majd előbb utóbb lesz ott örökös. Persze csak ha akarod.
*Nem erőlteti, pedig örülne neki, mert jót beszélgetnek és szívesen megismételné ezt.*
- Meg majd házavatót is rendezünk Nairadával, oda mindenképpen el kell jönnöd, tudod, kapcsolatokat építeni.
*Mondjuk ilyenről nem beszélt Nairadával, de biztos nem lesz ellenére. Vagy úgy fogja kimagyarázni, hogy ne legyen a lány ellenére, bár a legutóbbi után talán még a félvér kedvére is lenne az a lelki szemei előtt megjelenő kissé deviáns ötlet. Aztán majd kiderül mi valósul meg ebből.*
4204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-26 03:47:48
Üzenet elküldve: 2018-11-26 03:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
-Hát, hát.
*Vigyorog a nagy bölcsességen miközben egy csinos nővel fürdőcskézik, aki olyan dolgokra tudná rávenni amik biztos veszélyesebbek mint egy talán csak képzelt halnő szerelme. A lány meséjét figyelmesen hallgatja milyen egy unalmas élet. Meg kell hagynia el tudja hinni miért utálta annyira. Hallgatni is rossz.*
-Hát ez nem hangzik jól.
*Összegzi végül egyszerűen a dolgot. Ezért is volt jó kalóznak lenni. Azt, tetted amit akartál. Ha valaki nem tetszett belekötöttél és ha baj volt jöttek a haverok. Szép élet. A szépségről alkotott vélemény viszont meglepi.*
-Én mindig sokat adtam a szépségre és hogy más legyek mint ami. Megmondtam persze amit akartam vagy gondoltam, de a külsőségek fontosak. Meghatározzák, hogy minek tartod magad. Lehetsz egy szegénynegyedbeli zugdoki, aki olyan szerencsétleneket kezel akiket jobb orvosok elküldenének és bottal se piszkálnának meg vagy lehetsz egy elüldözött rangját vesztett nemes hölgy, ha megvan a stílus és a küllem akkor van okod úgy gondolni, hogy érsz valamit. Mert mások is így gondolják.
~Csak azért néha mégse gondolod úgy és nehezedre esik nem úgy kinézni mint egy szakadt csövesnek.~
*A kezére gondol. Azt, sajnos nem tudja elrejteni szép ruhákkal és beszéddel. A lány értetlenségére rápillant a kezére nem szól semmit. A kérdésre pedig tényszerűen válaszol.*
-A legtöbbeket taszítja. Én se szeretem.
*Vallja be őszintén. A lány vallomását komoly tekintettel hallgatja végig, de végül csak a fejét rázza. A kiegészítés hallatán Relael-re néz, de nem tud rá haragudni. Pedig kicsit fáj amit hall ugyanis tudja jól, hogy a másik téved. Sóhajt egyet és a lányhoz hajolva annak vállára hajtja a fejét.*
-Tévedsz kedves. A fájdalmat túl lehet élni. Ha szerencséd van a fertőzéseket is, de a sebhely örökre megmarad. És ez nem csak egy sebhely.*Ismét sóhajt egyet, de megremeg a hangja ahogy kifújja a levegőt.*Én nyomorék vagyok.
*Nem tud többet mondani. Azt, se tudja ezt miért mondta ki. Egyáltalán a lány személye miatt történt vagy már olyan rég benne volt, hogy akárkire rázúdította volna? Valószínűleg a másik érintése tehette és az őszintesége. Ha a lány nem húzódik el akkor egy kicsit még élvezi ahogy hozzábújhat kicsit majd elhúzódik és egy nem túl őszinte mosollyal tovább pörgeti a jelenetet.*
-Kóstoljuk meg, azt a bort.
*Remélhetőleg ezzel túl is lennének a szánalmas dolgokon, de Int ismét csak mesedélutánt tart. Most a tanulóévek jönnek. Ezek nem annyira viselik meg. Tényeket közöl. Magában már túl is van rajta. Az a vén kecske is valószínűleg már megdöglött.*
-Megtanultam amit kellett.
*Nem csak az orvoslás terén. A világgal kapcsolatban is és arról is, hogy neki hol van a helye. A kapitány szolgálatában pedig, hogy miképp gondoljon erre a sorsra amit kapott. Tanulságos élete volt. De a lánynak is. A papa tanácsán jót mosolyog.*
-Az előző kettőben nincs panasz. De annál biztos vagyok benne, hogy több eszed van.
*Komolyan gondolja. A lány nem csak egy csinos ágymelegítő ahogy már kifejtette. Úgy véli veszélyes tud lenni ha akar. A történetet figyelmesen hallgatja. Anyuci a foglalkozásának hallatán csodálkozva elkerekednek a szemei, de nem szól. Azon pedig, hogy a szajhát egy házban tartotta a felségével Int egy amolyan "Na, ez kemény!" bólintással reagál. A kis jelzésre megértőn bólint. Nem szól közbe. A világért se szakítaná félbe a lány történetét. Pedig a befejezés elég kurtára sikerül. Kicsit azért megrágja magában. Végül enyhe aggódással a hangjában szólal meg.*
-Tényleg ilyen bizakodó vagy? Van rá valami okod is? Jó lenne ha meg tudnál nyugtatni. Megkedveltelek smaragd szemű.*Mosolyodik el kedvesen. Majd tettetett szigorral folytatja.*De a lényeget ki tetszett hagyni. Honnan a tapasztalat a kikötői késdobálókról vagy azokról a dohányokról amiktől csuda hangulatba lehet kerülni? Vagy apukáék ilyen engedékenyek voltak kis hölgy?
-Hát, hát.
*Vigyorog a nagy bölcsességen miközben egy csinos nővel fürdőcskézik, aki olyan dolgokra tudná rávenni amik biztos veszélyesebbek mint egy talán csak képzelt halnő szerelme. A lány meséjét figyelmesen hallgatja milyen egy unalmas élet. Meg kell hagynia el tudja hinni miért utálta annyira. Hallgatni is rossz.*
-Hát ez nem hangzik jól.
*Összegzi végül egyszerűen a dolgot. Ezért is volt jó kalóznak lenni. Azt, tetted amit akartál. Ha valaki nem tetszett belekötöttél és ha baj volt jöttek a haverok. Szép élet. A szépségről alkotott vélemény viszont meglepi.*
-Én mindig sokat adtam a szépségre és hogy más legyek mint ami. Megmondtam persze amit akartam vagy gondoltam, de a külsőségek fontosak. Meghatározzák, hogy minek tartod magad. Lehetsz egy szegénynegyedbeli zugdoki, aki olyan szerencsétleneket kezel akiket jobb orvosok elküldenének és bottal se piszkálnának meg vagy lehetsz egy elüldözött rangját vesztett nemes hölgy, ha megvan a stílus és a küllem akkor van okod úgy gondolni, hogy érsz valamit. Mert mások is így gondolják.
~Csak azért néha mégse gondolod úgy és nehezedre esik nem úgy kinézni mint egy szakadt csövesnek.~
*A kezére gondol. Azt, sajnos nem tudja elrejteni szép ruhákkal és beszéddel. A lány értetlenségére rápillant a kezére nem szól semmit. A kérdésre pedig tényszerűen válaszol.*
-A legtöbbeket taszítja. Én se szeretem.
*Vallja be őszintén. A lány vallomását komoly tekintettel hallgatja végig, de végül csak a fejét rázza. A kiegészítés hallatán Relael-re néz, de nem tud rá haragudni. Pedig kicsit fáj amit hall ugyanis tudja jól, hogy a másik téved. Sóhajt egyet és a lányhoz hajolva annak vállára hajtja a fejét.*
-Tévedsz kedves. A fájdalmat túl lehet élni. Ha szerencséd van a fertőzéseket is, de a sebhely örökre megmarad. És ez nem csak egy sebhely.*Ismét sóhajt egyet, de megremeg a hangja ahogy kifújja a levegőt.*Én nyomorék vagyok.
*Nem tud többet mondani. Azt, se tudja ezt miért mondta ki. Egyáltalán a lány személye miatt történt vagy már olyan rég benne volt, hogy akárkire rázúdította volna? Valószínűleg a másik érintése tehette és az őszintesége. Ha a lány nem húzódik el akkor egy kicsit még élvezi ahogy hozzábújhat kicsit majd elhúzódik és egy nem túl őszinte mosollyal tovább pörgeti a jelenetet.*
-Kóstoljuk meg, azt a bort.
*Remélhetőleg ezzel túl is lennének a szánalmas dolgokon, de Int ismét csak mesedélutánt tart. Most a tanulóévek jönnek. Ezek nem annyira viselik meg. Tényeket közöl. Magában már túl is van rajta. Az a vén kecske is valószínűleg már megdöglött.*
-Megtanultam amit kellett.
*Nem csak az orvoslás terén. A világgal kapcsolatban is és arról is, hogy neki hol van a helye. A kapitány szolgálatában pedig, hogy miképp gondoljon erre a sorsra amit kapott. Tanulságos élete volt. De a lánynak is. A papa tanácsán jót mosolyog.*
-Az előző kettőben nincs panasz. De annál biztos vagyok benne, hogy több eszed van.
*Komolyan gondolja. A lány nem csak egy csinos ágymelegítő ahogy már kifejtette. Úgy véli veszélyes tud lenni ha akar. A történetet figyelmesen hallgatja. Anyuci a foglalkozásának hallatán csodálkozva elkerekednek a szemei, de nem szól. Azon pedig, hogy a szajhát egy házban tartotta a felségével Int egy amolyan "Na, ez kemény!" bólintással reagál. A kis jelzésre megértőn bólint. Nem szól közbe. A világért se szakítaná félbe a lány történetét. Pedig a befejezés elég kurtára sikerül. Kicsit azért megrágja magában. Végül enyhe aggódással a hangjában szólal meg.*
-Tényleg ilyen bizakodó vagy? Van rá valami okod is? Jó lenne ha meg tudnál nyugtatni. Megkedveltelek smaragd szemű.*Mosolyodik el kedvesen. Majd tettetett szigorral folytatja.*De a lényeget ki tetszett hagyni. Honnan a tapasztalat a kikötői késdobálókról vagy azokról a dohányokról amiktől csuda hangulatba lehet kerülni? Vagy apukáék ilyen engedékenyek voltak kis hölgy?
4203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:15:36
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:15:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
- Áh ezek a nők.
*Nem érdemes beléjük zúgni, az már biztos. Tapasztalatai szerint általában rosszul szokott végződni.*
- Hm, hát az olyan, amikor a dada hosszan magyaráz arról, hogy milyen a szép egyenes öltés a hímzésben, vagy az illemről. Vagy ha már tudsz olvasni, akkor izgalmas történetek helyett unalmas és száraz írásokat kell magolnod, mert kikérdezik. Vagy a bájcsevejek, amikből rengeteg akad, mindig más szereplőkkel, de nagyjából ugyanolyan történettel, vagy befejezéssel, és habár az arcok és a nevek mások, de mindenki ugyanolyan.
*Beszéd közben már el is kezd lüktetni az agya ezektől. Bár szerette a nemesi életet, mert a sok pénz és a kiszolgálás nyilván vonzó, de voltak olyan bosszantó aspektusai, ami cseppet sem hiányzik számára. Bár nem is szeretne teljesen szakítani kékvérű mivoltával, most mégis inkább egy másik utat választana, ha más nem, de ideiglenesen.*
- Tudod Intath szeretem a valós embereket. A valós érzéseket, és nem a mosolygó álarcokat. Unom, hogy mindenki szépnek mutatja magát, pedig a szép az annyira unalmas.
*Nyilván ő is gyakran teszi a szépet, valahogy mégsem olyan alaposan mint régebben. Szeretne kicsit önmaga lenni, és már közel sem rejti annyira véka alá, hogy milyen is ő valójában, mert nagyon belefáradt, éppen ezért nagyon értékeli azokat a személyeket akik előtt megnyílhat.*
- Hm?
*Meglepetten pislog fel Intath zöld szemeibe, aztán rájön, hogy miről is van szó.*
- Kéne?
*Nézegeti még egy kicsit a csonkot, ami tényleg furcsa, de taszítónak nem nevezné.*
- Szeretem a hibákat. Különlegessé tesznek. A féltestvéremnek megégett a teste egy része és mindig rejtegeti a kérdezősködés miatt, pedig szerintem szép és azt mondja el, hogy milyen erős, mert túlélt valami veszélyeset. A nők gondolom ezért szeretik a sebhelyeket.
*Valahol tényleg esztétikusnak tartja az eldeformálódott bőrt, vagy adott esetben Intath kezének hiányát. Továbbra is gyengéden érinti meg az orvost, óvatosan ráfektetve az említett területre kezét, így körbeölelve azt.*
- Ez szerintem azt mondja el, hogy erős voltál, mert túlélted. Erősebb voltál, mint a fájdalom, a fertőzések...
*Kicsit zavarba jön, mert ténylegesen így látja és az ha nem hazudik mindig sebezhetővé teszi őt, legalábbis tapasztalatai szerint. Közben azt megállapítja magában, hogy Intath is sokat mosolyog, mint ő és ugyanolyan sokféle, illetve beszédes, mint sajátja.*
- Hát ez hümpf, megedzett gondolom mindenhogy.
*El sem tudná képzelni, hogy huzamosabb ideig ilyen körülmények között éljen, éppen elég volt a menekülés napján. Persze ha nagyon akarná, akkor biztosan bírná, mert tudja magáról, hogy van annyira eltökélt.*
- Ó az okossal kicsit túlzásba estél.
*Mosolyogva kortyol a borába.*
- Elvégre nekem sosem kellett igazán annak lennem, apám is megmondta. Mindig mondta, hogy legyek szép, legyek jó az ágyban és éppen csak annyi eszem legyen, hogy tudjam mikor kell kushadni.
*Elgondolkodik, mert nem tudja, hogy mennyit kéne vagy akar mesélni. Nem szokott mesélni a múltjáról, általában csak lenyeli a rossz emlékeket az italával együtt.*
- Van egy féltestvérem, és hát a családomból már csak ő maradt. Édesanyám egy örömlány volt, akibe apám fülig szerelmes lett és így jöttem én is a világra. Állítólag, mármint nem csak állítólag amúgy tényleg nagyon hasonlítottam anyámra, ezért a nevét is megkaptam részben. Viharos volt mindenesetre ott az élet, egyrészt mert apám a feleségét és a szeretőjét egy házban tartotta, másrészt meg mert generációk óta valami nem működik rendesen ott fejben.
*Mutatóujjával jelzi is halántékára bökve mindezt egy huncut mosollyal arcán.*
- De aztán betegek lettek mind, hánytak, meg legyengültek és sajnos meghaltak. Úgyhogy egyedül maradtam.
*Megrántja vállait.*
- Bár nem igazán maradt semmim, de nem vagyok elveszve. A thargok befogadtak és szerintem jó helyem lesz ott.
- Áh ezek a nők.
*Nem érdemes beléjük zúgni, az már biztos. Tapasztalatai szerint általában rosszul szokott végződni.*
- Hm, hát az olyan, amikor a dada hosszan magyaráz arról, hogy milyen a szép egyenes öltés a hímzésben, vagy az illemről. Vagy ha már tudsz olvasni, akkor izgalmas történetek helyett unalmas és száraz írásokat kell magolnod, mert kikérdezik. Vagy a bájcsevejek, amikből rengeteg akad, mindig más szereplőkkel, de nagyjából ugyanolyan történettel, vagy befejezéssel, és habár az arcok és a nevek mások, de mindenki ugyanolyan.
*Beszéd közben már el is kezd lüktetni az agya ezektől. Bár szerette a nemesi életet, mert a sok pénz és a kiszolgálás nyilván vonzó, de voltak olyan bosszantó aspektusai, ami cseppet sem hiányzik számára. Bár nem is szeretne teljesen szakítani kékvérű mivoltával, most mégis inkább egy másik utat választana, ha más nem, de ideiglenesen.*
- Tudod Intath szeretem a valós embereket. A valós érzéseket, és nem a mosolygó álarcokat. Unom, hogy mindenki szépnek mutatja magát, pedig a szép az annyira unalmas.
*Nyilván ő is gyakran teszi a szépet, valahogy mégsem olyan alaposan mint régebben. Szeretne kicsit önmaga lenni, és már közel sem rejti annyira véka alá, hogy milyen is ő valójában, mert nagyon belefáradt, éppen ezért nagyon értékeli azokat a személyeket akik előtt megnyílhat.*
- Hm?
*Meglepetten pislog fel Intath zöld szemeibe, aztán rájön, hogy miről is van szó.*
- Kéne?
*Nézegeti még egy kicsit a csonkot, ami tényleg furcsa, de taszítónak nem nevezné.*
- Szeretem a hibákat. Különlegessé tesznek. A féltestvéremnek megégett a teste egy része és mindig rejtegeti a kérdezősködés miatt, pedig szerintem szép és azt mondja el, hogy milyen erős, mert túlélt valami veszélyeset. A nők gondolom ezért szeretik a sebhelyeket.
*Valahol tényleg esztétikusnak tartja az eldeformálódott bőrt, vagy adott esetben Intath kezének hiányát. Továbbra is gyengéden érinti meg az orvost, óvatosan ráfektetve az említett területre kezét, így körbeölelve azt.*
- Ez szerintem azt mondja el, hogy erős voltál, mert túlélted. Erősebb voltál, mint a fájdalom, a fertőzések...
*Kicsit zavarba jön, mert ténylegesen így látja és az ha nem hazudik mindig sebezhetővé teszi őt, legalábbis tapasztalatai szerint. Közben azt megállapítja magában, hogy Intath is sokat mosolyog, mint ő és ugyanolyan sokféle, illetve beszédes, mint sajátja.*
- Hát ez hümpf, megedzett gondolom mindenhogy.
*El sem tudná képzelni, hogy huzamosabb ideig ilyen körülmények között éljen, éppen elég volt a menekülés napján. Persze ha nagyon akarná, akkor biztosan bírná, mert tudja magáról, hogy van annyira eltökélt.*
- Ó az okossal kicsit túlzásba estél.
*Mosolyogva kortyol a borába.*
- Elvégre nekem sosem kellett igazán annak lennem, apám is megmondta. Mindig mondta, hogy legyek szép, legyek jó az ágyban és éppen csak annyi eszem legyen, hogy tudjam mikor kell kushadni.
*Elgondolkodik, mert nem tudja, hogy mennyit kéne vagy akar mesélni. Nem szokott mesélni a múltjáról, általában csak lenyeli a rossz emlékeket az italával együtt.*
- Van egy féltestvérem, és hát a családomból már csak ő maradt. Édesanyám egy örömlány volt, akibe apám fülig szerelmes lett és így jöttem én is a világra. Állítólag, mármint nem csak állítólag amúgy tényleg nagyon hasonlítottam anyámra, ezért a nevét is megkaptam részben. Viharos volt mindenesetre ott az élet, egyrészt mert apám a feleségét és a szeretőjét egy házban tartotta, másrészt meg mert generációk óta valami nem működik rendesen ott fejben.
*Mutatóujjával jelzi is halántékára bökve mindezt egy huncut mosollyal arcán.*
- De aztán betegek lettek mind, hánytak, meg legyengültek és sajnos meghaltak. Úgyhogy egyedül maradtam.
*Megrántja vállait.*
- Bár nem igazán maradt semmim, de nem vagyok elveszve. A thargok befogadtak és szerintem jó helyem lesz ott.
4202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-25 16:41:50
Üzenet elküldve: 2018-11-25 16:41:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Kis tanyánál reggel//
* Denzack számára kissé nosztalgikus ez az egész helyzet, hogy nem a meleg ágyban hajtották álomra fejüket, s kezdi egyre inkább úgy érezni, hogy végre újra teljesen önmaga lesz. Olyan ez, mintha Vadvédben más lenne, olyankor ő Jayzionként, de itt és a városban leginkább Denzackként viselkedik. Bár nem alszik olyan kényelmesen, mint Vadvédben, mégis kipihentnek érzi magát, sőt még izgatott is a jövő történéseivel kapcsolatban. Nem is ébred fel egészen addig, míg az óriás járkálni nem kezd. Lehetséges, hogy már magától is felébredt volna, de mégiscsak a neszre kapta fel a fejét. Kíváncsiságból ki is pillant a kunyhóból, hogy merre mehetett az óriás, na meg Lyz, majd végül úgy dönt, hogy ismét fára mászik, hiszen onnan jobban belátja a terepet. Körbenéz, s mikor megpillantja a megfelelő fát, akkor felmászik és egy vastagabb ágon fekvő pózba vágja magát. Figyeli a terepet, miközben a nap lágyan ragyog reá. Az óriás köröz egyet a kunyhó körül, majd vissza is lép az épületben. Nem túl sokkal később Lyz is belép a kunyhóba, s Denzack egészen jól hallja, amit az elf nő odabent mond. Igyekszik is lejutni a termetes növényről, mikor reggeli figyelmetlenségében egy vékonyabb gallyba kapaszkodik meg, mikor már majdnem leért volna, így egy nagy reccsenés kíséretében, egyensúlyát elveszítve puffan egyet a földön. *
//Kis tanyánál reggel//
* Denzack számára kissé nosztalgikus ez az egész helyzet, hogy nem a meleg ágyban hajtották álomra fejüket, s kezdi egyre inkább úgy érezni, hogy végre újra teljesen önmaga lesz. Olyan ez, mintha Vadvédben más lenne, olyankor ő Jayzionként, de itt és a városban leginkább Denzackként viselkedik. Bár nem alszik olyan kényelmesen, mint Vadvédben, mégis kipihentnek érzi magát, sőt még izgatott is a jövő történéseivel kapcsolatban. Nem is ébred fel egészen addig, míg az óriás járkálni nem kezd. Lehetséges, hogy már magától is felébredt volna, de mégiscsak a neszre kapta fel a fejét. Kíváncsiságból ki is pillant a kunyhóból, hogy merre mehetett az óriás, na meg Lyz, majd végül úgy dönt, hogy ismét fára mászik, hiszen onnan jobban belátja a terepet. Körbenéz, s mikor megpillantja a megfelelő fát, akkor felmászik és egy vastagabb ágon fekvő pózba vágja magát. Figyeli a terepet, miközben a nap lágyan ragyog reá. Az óriás köröz egyet a kunyhó körül, majd vissza is lép az épületben. Nem túl sokkal később Lyz is belép a kunyhóba, s Denzack egészen jól hallja, amit az elf nő odabent mond. Igyekszik is lejutni a termetes növényről, mikor reggeli figyelmetlenségében egy vékonyabb gallyba kapaszkodik meg, mikor már majdnem leért volna, így egy nagy reccsenés kíséretében, egyensúlyát elveszítve puffan egyet a földön. *
4201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-25 16:38:47
Üzenet elküldve: 2018-11-25 16:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
-Az. Bele is zúgott rendesen.
~Az egyetlen Roxanne az életében. Tiszta Aern.~
*A lány szavaira érdeklődve felfigyel.*
-Még nem nagyon volt szerencsém kiábrándítóan unalmas élethez. Milyen az?
*Unatkozni nem nagyon volt lehetősége mert mindig volt valami feladata. Általában azért mert lefoglalta a munkája. A szegénynegyedben is mikor volt lehetősége megtapasztalni milyen egy dolgozó felnőtt élete majd meggebedt a sok feladat alatt. Jöttek a betegek, tisztán tartani a rendelőt, a hiányzó dolgokat pótolni... Utálta. A lány érintését és vizsgálódását érdeklődve figyeli. A seb már rég elmúlt és bár érzékenyebb a csonk, de fájni nem szokott. Csak néha akkor is az időjárás miatt. A lány pedig természetesen kellően óvatos, hogy ne bántsa.*
-Nem taszít?
*Tényleg kíváncsi. Saját véleménye szerint undorító. Volt aki sikított mikor meglátta vagy a szája elé kapta a kezét. Olyannal, aki hosszan vizsgálgatta volna még nem találkozott. A családjáról kapott kérdésen elmosolyodik. Egy újabb mosoly. A "Na, persze. Majd biztosan." mosoly.*
-Cöhh. Nem olyannak születtem akit hiányolni szokás. Életem első és valaha volt legbölcsebb önálló döntése volt, hogy elszöktem velük és a saját lábamra álltam. Miután, mondjuk úgy a család szétszakadt kicsi Int-et egy, a városban nagyon sokra tartott nagybecsű orvos vette magához. Vén kecske. Arra kellettem, hogy oktatás címszóval éhbérért és egy fűtetlen szerszámos kamrában elhelyezett szalmával megszórt szőnyegért vagyis szállásért dolgoztasson. Egyébként meg is dögölhettem volna felőle is. Viszont az alapokat megtanultam és nála kellett először segítenem egy hullát letenni az asztalról szóval amit kellett ott megtanultam. Most te jössz. Mesélj magadról! Biztos vagyok benne, hogy különleges lány vagy. Nem az átlag világidegen nemeske aki a szép fürtjein nem lát át. Szerintem tudod mit akarsz és azt is, hogy ahhoz miként juthatsz hozzá. Egy csinos és okos lány pedig ezekkel a zöld szemekkel kimondottan veszélyesnek számít ha akar és ez tetszik.
*A lány ezt veheti bóknak is. Int az utolsó szavát annak is szánta. A többi csak őszinte ténymegállapítás volt.*
-Az. Bele is zúgott rendesen.
~Az egyetlen Roxanne az életében. Tiszta Aern.~
*A lány szavaira érdeklődve felfigyel.*
-Még nem nagyon volt szerencsém kiábrándítóan unalmas élethez. Milyen az?
*Unatkozni nem nagyon volt lehetősége mert mindig volt valami feladata. Általában azért mert lefoglalta a munkája. A szegénynegyedben is mikor volt lehetősége megtapasztalni milyen egy dolgozó felnőtt élete majd meggebedt a sok feladat alatt. Jöttek a betegek, tisztán tartani a rendelőt, a hiányzó dolgokat pótolni... Utálta. A lány érintését és vizsgálódását érdeklődve figyeli. A seb már rég elmúlt és bár érzékenyebb a csonk, de fájni nem szokott. Csak néha akkor is az időjárás miatt. A lány pedig természetesen kellően óvatos, hogy ne bántsa.*
-Nem taszít?
*Tényleg kíváncsi. Saját véleménye szerint undorító. Volt aki sikított mikor meglátta vagy a szája elé kapta a kezét. Olyannal, aki hosszan vizsgálgatta volna még nem találkozott. A családjáról kapott kérdésen elmosolyodik. Egy újabb mosoly. A "Na, persze. Majd biztosan." mosoly.*
-Cöhh. Nem olyannak születtem akit hiányolni szokás. Életem első és valaha volt legbölcsebb önálló döntése volt, hogy elszöktem velük és a saját lábamra álltam. Miután, mondjuk úgy a család szétszakadt kicsi Int-et egy, a városban nagyon sokra tartott nagybecsű orvos vette magához. Vén kecske. Arra kellettem, hogy oktatás címszóval éhbérért és egy fűtetlen szerszámos kamrában elhelyezett szalmával megszórt szőnyegért vagyis szállásért dolgoztasson. Egyébként meg is dögölhettem volna felőle is. Viszont az alapokat megtanultam és nála kellett először segítenem egy hullát letenni az asztalról szóval amit kellett ott megtanultam. Most te jössz. Mesélj magadról! Biztos vagyok benne, hogy különleges lány vagy. Nem az átlag világidegen nemeske aki a szép fürtjein nem lát át. Szerintem tudod mit akarsz és azt is, hogy ahhoz miként juthatsz hozzá. Egy csinos és okos lány pedig ezekkel a zöld szemekkel kimondottan veszélyesnek számít ha akar és ez tetszik.
*A lány ezt veheti bóknak is. Int az utolsó szavát annak is szánta. A többi csak őszinte ténymegállapítás volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579