Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 271 (5401. - 5420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:55:41
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:55:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Kerti parti //
* Már eltelt egy pár nap a sérülése óta, így felhőtlenül fogja tudni élvezni majd a partit. Gyorsan felöltözik, de nem tervez semmi kirívót felvenni. Ahogy ő tudja lesznek különféle versenyek és ha részt szeretne venni rajta, akkor nem célszerű a legjobb ruháit erre elnyűnie. Egy egyszerű barna vászon nadrág és egy lenge virágmintás ing mellett dönt. Egy felsőt azért begyömöszöl a táskájába ha netán túlságosan hűvös lenne majd az este. Aztán gyors léptekkel kiviharzik a szobájából. A konyhában pompás illatok fogadják, de ennek ellenére megállja, hogy ne egyen bele semmibe. A pocakját tartalékolja a közös evésre.*
– Hali Frad! Jó illatok szállnak!* Köszön a férfinak, de a választ már nem várja meg, hanem megkap egy pár széket és kifelé veszi az irányt. A kis tisztáson már egész sok minden van. Látszik, hogy Lau már elkezdte a kipakolást. Hamar beköszön, de már fordul is vissza, hogy tudjon segítsen a kipakolásban. A virágkoszúron megakad a szeme és rögtön lenyúl egyet. Menet közben fel is helyezi a fejére. Amíg van kihordani való addig ott segédkezik, utána meg becsatlakozik a kint lévőkhöz a maradék teendők elvégzésében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.20 22:07:40, a következő indokkal:
Kérésre.
// Kerti parti //
* Már eltelt egy pár nap a sérülése óta, így felhőtlenül fogja tudni élvezni majd a partit. Gyorsan felöltözik, de nem tervez semmi kirívót felvenni. Ahogy ő tudja lesznek különféle versenyek és ha részt szeretne venni rajta, akkor nem célszerű a legjobb ruháit erre elnyűnie. Egy egyszerű barna vászon nadrág és egy lenge virágmintás ing mellett dönt. Egy felsőt azért begyömöszöl a táskájába ha netán túlságosan hűvös lenne majd az este. Aztán gyors léptekkel kiviharzik a szobájából. A konyhában pompás illatok fogadják, de ennek ellenére megállja, hogy ne egyen bele semmibe. A pocakját tartalékolja a közös evésre.*
– Hali Frad! Jó illatok szállnak!* Köszön a férfinak, de a választ már nem várja meg, hanem megkap egy pár széket és kifelé veszi az irányt. A kis tisztáson már egész sok minden van. Látszik, hogy Lau már elkezdte a kipakolást. Hamar beköszön, de már fordul is vissza, hogy tudjon segítsen a kipakolásban. A virágkoszúron megakad a szeme és rögtön lenyúl egyet. Menet közben fel is helyezi a fejére. Amíg van kihordani való addig ott segédkezik, utána meg becsatlakozik a kint lévőkhöz a maradék teendők elvégzésében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.20 22:07:40, a következő indokkal:
Kérésre.
5419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:49:41
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:49:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerti parti//
*Ki tudja már, hanyadik napja ez Szarvasligetben, mindenesetre izgatottan kel a korai órákban. Talán izgatottabb, mint valaha, hiszen nagyon kíváncsi azokra az erdei elfekre. A borostás férfiú kikászálódik az ágyból és elsősorban tűrhetővé alakítja kinézetét. Copfban fogja összehaját hátul, egy durvább szalaggal, s felveszi az ünnephez méltó öltözetét: aranygombos, fekete redingotot, világoskék inggel, trógenhózeres, barna vászonnadrággal, mellé pedig szarvasbőr cipő dukál. A kikészített tálnyi vízben megmossa arcát, majd lerobog a lépcsőn. Az előkészített, frissen sült cipókat a megbeszélt helyre viszi, egy kockás terítőben összefogva, bal kezében tartva, majd székeket vesz a szabadjába, szám szerint kettőt. A tisztás felé indul, ahol Laurentitia már ügyködik is. Lerakja az ülő alkalmatosságokat, azokra elterítve a cipókat és hangosan köszön, széles, gyermekies mosollyal.*
-Jó reggelt! *Köszön a nőre, majd fordul is egy asztalért, majd a többi székért, lassacskán fáradva, de biztosan kipakkol minden szükségest. Nem bír várni, szóval kérdések ezreit szegezi a szegény hosszúéletűhöz.*
-Lehet tudni, hogy mikor érkeznek? Addig lenne időm agyagtálast sütni? Egyáltalán lesz időm sütni? *Szinte választ sem várva, sietve rohan vissza a konyhába, a maradék lisztből, cukorból és egyéb hozzávalókból, wegtoreni faleszlit sütni. Valami csőrögéhez hasonló süteményt alkot, amely viszonylag szépre sikeredhet. Ha a konyhában lévő édessel végzett, a sütés még nem fejeződött be: finom, porhanyós, tortaszerű dolgot szeretne keszíteni, hasonló állagú, de nem zsíros húsból készült, tárkonyos raguval. Igen, húsos pite készül. Az illatok megbabonázzák a férfit, aki próbál ott és úgy segítkezni, ahol és amennyire csak tud. A sürgölődő Fräd kis kosárkákban a fánkokkal és egy nagy tálcán a három jókorára sikeredett pitével tér vissza, még délelőtt. Természetesen szegény Lau nem úszhatja meg az újabb izgatott letámadást.*
-Mit szeretnek az erdeiek? Van valamiféle különleges szokásuk? Esznek húst? Mintha hallottam volna egy olyan mondát, amiben azt mondják, nem. Ugye nem sértődékenyek? Arról is járt egy oletyka Wegtorenben, hogy... *És ez sajnos így folytatódik, miközben a székeket igazítja az asztalokhoz és utóbbik tetején a terítőt próbálja elrendezni, a cipók, fánkok és piték számára.*
//Kerti parti//
*Ki tudja már, hanyadik napja ez Szarvasligetben, mindenesetre izgatottan kel a korai órákban. Talán izgatottabb, mint valaha, hiszen nagyon kíváncsi azokra az erdei elfekre. A borostás férfiú kikászálódik az ágyból és elsősorban tűrhetővé alakítja kinézetét. Copfban fogja összehaját hátul, egy durvább szalaggal, s felveszi az ünnephez méltó öltözetét: aranygombos, fekete redingotot, világoskék inggel, trógenhózeres, barna vászonnadrággal, mellé pedig szarvasbőr cipő dukál. A kikészített tálnyi vízben megmossa arcát, majd lerobog a lépcsőn. Az előkészített, frissen sült cipókat a megbeszélt helyre viszi, egy kockás terítőben összefogva, bal kezében tartva, majd székeket vesz a szabadjába, szám szerint kettőt. A tisztás felé indul, ahol Laurentitia már ügyködik is. Lerakja az ülő alkalmatosságokat, azokra elterítve a cipókat és hangosan köszön, széles, gyermekies mosollyal.*
-Jó reggelt! *Köszön a nőre, majd fordul is egy asztalért, majd a többi székért, lassacskán fáradva, de biztosan kipakkol minden szükségest. Nem bír várni, szóval kérdések ezreit szegezi a szegény hosszúéletűhöz.*
-Lehet tudni, hogy mikor érkeznek? Addig lenne időm agyagtálast sütni? Egyáltalán lesz időm sütni? *Szinte választ sem várva, sietve rohan vissza a konyhába, a maradék lisztből, cukorból és egyéb hozzávalókból, wegtoreni faleszlit sütni. Valami csőrögéhez hasonló süteményt alkot, amely viszonylag szépre sikeredhet. Ha a konyhában lévő édessel végzett, a sütés még nem fejeződött be: finom, porhanyós, tortaszerű dolgot szeretne keszíteni, hasonló állagú, de nem zsíros húsból készült, tárkonyos raguval. Igen, húsos pite készül. Az illatok megbabonázzák a férfit, aki próbál ott és úgy segítkezni, ahol és amennyire csak tud. A sürgölődő Fräd kis kosárkákban a fánkokkal és egy nagy tálcán a három jókorára sikeredett pitével tér vissza, még délelőtt. Természetesen szegény Lau nem úszhatja meg az újabb izgatott letámadást.*
-Mit szeretnek az erdeiek? Van valamiféle különleges szokásuk? Esznek húst? Mintha hallottam volna egy olyan mondát, amiben azt mondják, nem. Ugye nem sértődékenyek? Arról is járt egy oletyka Wegtorenben, hogy... *És ez sajnos így folytatódik, miközben a székeket igazítja az asztalokhoz és utóbbik tetején a terítőt próbálja elrendezni, a cipók, fánkok és piték számára.*
5418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:28:12
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:28:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Kerti parti//
*~Hát végre, ez a nap is elérkezett!~ gondolja magában, ahogy reggel nyújtózkodik az ágyban, míg számba veszi, mi mindent kell megcsinálnia, mire Lyzék ideérnek. ~Ez egy csodás nap lesz!~ bizakodik öltözés közben, először az ünnepség konyhai részét tervezve letudni, vagy legalábbis amit el lehet készíteni korábban is. Ez jelen esetben számtalan süteményt takar, édeset, sósat, mindenféle rágcsálnivalót, amihez korábban bevásárolt a piacon. Na persze a fő számot mégis az almás pite jelenti, amiből eleget akar készíteni egy esetleges piteevő versenyhez, ha van rá igény. Míg a sütemények sülnek, időnkénti ellenőrzés mellett a kültéri díszítés elkészítéséhez lát neki. Arra jutottak, hogy bár házavató ünnepségről lesz szó, mégis inkább kissé arrébb, a főúthoz közel tartják a rendezvényt, hogy Mil'Ochass lakói könnyedén idetaláljanak, de még épp olyan messzire, hogy látni lehessen a házat is. Egy viszonylag sík részen, melyet egyik oldalról fák szegélyeznek, hozzálát a tánctér kialakításához, fellógatva a lámpásokat és fáklyákat, hogy az éjjeli sötétségben majd kellemes világosságot biztosítsanak. A tánctértől távolabb tervezi kialakítani a megfelelő helyet a szalonna, kolbász és mindenféle egyéb ennivaló sütéséhez, bízva benne, hogy a házban lévő férfiak majd segítenek neki kihordani az asztalokat és a székeket a házból, hogy le is tudjanak majd ülni elfogyasztani az este készülő finom fogásokat. A két helyszín között, bár kicsit közelebb a házhoz, egy kissé kopárabb területen kapnak helyet az egyéb programok és játékok. Bár hallott több kósza javaslatot, hogy az iszapbirkózás milyen jó szórakozás lenne, ő ezt a maga részéről erősen kétli, így ezt az ötletet csak visszafogottabb formában igyekszik megvalósítani, idecipelve pár vödörrel a folyó menti iszapból, ha valaki esetleg mégis késztetést érezne rá, hogy ilyesmivel dobálja egymást, valamint, amolyan ellensúlyozásként úgy rendezi be a helyszínt, hogy alkalmas legyen egy kötélhúzó verseny lebonyolítására, ahol a két társaság tagjai összemérhetik az erejüket. Emellett, az inkább a pontosságot és precizitást kedvelő résztvevők számára lehetőség nyílik egy kis patkódobálásra, hisz az istállóban találni bőven elhasznált, régi patkókat, az éhesebb vendégek pedig egy gyorsasági piteevő versenyben mérettethetik meg magukat. Luni javaslatára a résztvevőket virágkoszorúk, illetve szép, szálas virágok várják majd, hogy a férfiak és a nők is találjanak kedvükre való díszeket. Sok mindent kell előkészíteni, megsütni, megfőzni, elhelyezni, felaggatni, de a többiek segítségével szerencsére sikerül idejében végezniük, és mire kellemes délutánra jár az idő, minden készen áll arra, hogy megkezdjék az ünnepséget.*
//Kerti parti//
*~Hát végre, ez a nap is elérkezett!~ gondolja magában, ahogy reggel nyújtózkodik az ágyban, míg számba veszi, mi mindent kell megcsinálnia, mire Lyzék ideérnek. ~Ez egy csodás nap lesz!~ bizakodik öltözés közben, először az ünnepség konyhai részét tervezve letudni, vagy legalábbis amit el lehet készíteni korábban is. Ez jelen esetben számtalan süteményt takar, édeset, sósat, mindenféle rágcsálnivalót, amihez korábban bevásárolt a piacon. Na persze a fő számot mégis az almás pite jelenti, amiből eleget akar készíteni egy esetleges piteevő versenyhez, ha van rá igény. Míg a sütemények sülnek, időnkénti ellenőrzés mellett a kültéri díszítés elkészítéséhez lát neki. Arra jutottak, hogy bár házavató ünnepségről lesz szó, mégis inkább kissé arrébb, a főúthoz közel tartják a rendezvényt, hogy Mil'Ochass lakói könnyedén idetaláljanak, de még épp olyan messzire, hogy látni lehessen a házat is. Egy viszonylag sík részen, melyet egyik oldalról fák szegélyeznek, hozzálát a tánctér kialakításához, fellógatva a lámpásokat és fáklyákat, hogy az éjjeli sötétségben majd kellemes világosságot biztosítsanak. A tánctértől távolabb tervezi kialakítani a megfelelő helyet a szalonna, kolbász és mindenféle egyéb ennivaló sütéséhez, bízva benne, hogy a házban lévő férfiak majd segítenek neki kihordani az asztalokat és a székeket a házból, hogy le is tudjanak majd ülni elfogyasztani az este készülő finom fogásokat. A két helyszín között, bár kicsit közelebb a házhoz, egy kissé kopárabb területen kapnak helyet az egyéb programok és játékok. Bár hallott több kósza javaslatot, hogy az iszapbirkózás milyen jó szórakozás lenne, ő ezt a maga részéről erősen kétli, így ezt az ötletet csak visszafogottabb formában igyekszik megvalósítani, idecipelve pár vödörrel a folyó menti iszapból, ha valaki esetleg mégis késztetést érezne rá, hogy ilyesmivel dobálja egymást, valamint, amolyan ellensúlyozásként úgy rendezi be a helyszínt, hogy alkalmas legyen egy kötélhúzó verseny lebonyolítására, ahol a két társaság tagjai összemérhetik az erejüket. Emellett, az inkább a pontosságot és precizitást kedvelő résztvevők számára lehetőség nyílik egy kis patkódobálásra, hisz az istállóban találni bőven elhasznált, régi patkókat, az éhesebb vendégek pedig egy gyorsasági piteevő versenyben mérettethetik meg magukat. Luni javaslatára a résztvevőket virágkoszorúk, illetve szép, szálas virágok várják majd, hogy a férfiak és a nők is találjanak kedvükre való díszeket. Sok mindent kell előkészíteni, megsütni, megfőzni, elhelyezni, felaggatni, de a többiek segítségével szerencsére sikerül idejében végezniük, és mire kellemes délutánra jár az idő, minden készen áll arra, hogy megkezdjék az ünnepséget.*
5417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:52:26
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:52:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Készülődés//
*~Vajon mit szólnának egy kis szalonnasütéshez? Luni biztos élvezné, tudom, hogy régóta szeretne már ilyesmit. Na és valami verseny? Kötélhúzás vagy esetleg süteményevés? Meg persze a zene! A tánc és a mulatozás nem maradhat el! Remélem, Lyzék tényleg eljönnek. Kíváncsi vagyok, hogy alakultak végül a dolgok közte és Pycta közt... ~ ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ajkain pedig halvány mosoly játszik, ahogy a várost szép lassan maguk mögött hagyva haladnak a jól megrakott szekérrel a Szarvasliget felé.*
*~Vajon mit szólnának egy kis szalonnasütéshez? Luni biztos élvezné, tudom, hogy régóta szeretne már ilyesmit. Na és valami verseny? Kötélhúzás vagy esetleg süteményevés? Meg persze a zene! A tánc és a mulatozás nem maradhat el! Remélem, Lyzék tényleg eljönnek. Kíváncsi vagyok, hogy alakultak végül a dolgok közte és Pycta közt... ~ ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ajkain pedig halvány mosoly játszik, ahogy a várost szép lassan maguk mögött hagyva haladnak a jól megrakott szekérrel a Szarvasliget felé.*
5416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:20:00
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:20:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Készülődés//
//Napváltás//
*Túllendülve a Nimeril sérülése keltette riadalmon, a továbbiakban inkább a boldog várakozás és az izgatott készülődés adja meg az alaphangulatát a napjainak, ahogy egyre közeledik a házavató kitűzött időpontja. Annak érdekében azonban, hogy minden tökéletes legyen, szükségeltetik még egy kiruccanás a piacra, így Uraságot befogva a szekér elé el is indul, hogy beszerezzen minden kelléket. Bár nem annyira hosszú az út, míg a városhoz ér, azért menet közben mégis unatkozni kezd kissé, ezen érzését pedig halk dúdolással igyekszik elűzni, miközben a kora reggeli tájban gyönyörködik maga körül. ~Lenyűgöző!~ ismeri el magában ámulattal.*
//Napváltás//
*Túllendülve a Nimeril sérülése keltette riadalmon, a továbbiakban inkább a boldog várakozás és az izgatott készülődés adja meg az alaphangulatát a napjainak, ahogy egyre közeledik a házavató kitűzött időpontja. Annak érdekében azonban, hogy minden tökéletes legyen, szükségeltetik még egy kiruccanás a piacra, így Uraságot befogva a szekér elé el is indul, hogy beszerezzen minden kelléket. Bár nem annyira hosszú az út, míg a városhoz ér, azért menet közben mégis unatkozni kezd kissé, ezen érzését pedig halk dúdolással igyekszik elűzni, miközben a kora reggeli tájban gyönyörködik maga körül. ~Lenyűgöző!~ ismeri el magában ámulattal.*
5415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:26:10
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:26:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*Csendben, mosollyal az arcán hallgatja Dreatrya és Arlintror társalgását. Viccesnek tartja, ahogy a bárd meg nem állás nélkül csak bókol. A szándékaival még mindig nincs tisztában, de hát végül is ők keltették fel a bárdot, most még ráadásul el is vezeti őket Artheniorba. Elindul és menet közben válaszol Dreatrya kérdésére.*
-Semmi különöset. Csak látni szeretném Artheniort. A dél közeledtével kezdek éhes lenni, úgyhogy keresnék majd egy helyet ahol ehetek.
*Egyet értve bólint Arl szavaira.*
-Igen. Te miért keresed fel a várost?
*Csendben, mosollyal az arcán hallgatja Dreatrya és Arlintror társalgását. Viccesnek tartja, ahogy a bárd meg nem állás nélkül csak bókol. A szándékaival még mindig nincs tisztában, de hát végül is ők keltették fel a bárdot, most még ráadásul el is vezeti őket Artheniorba. Elindul és menet közben válaszol Dreatrya kérdésére.*
-Semmi különöset. Csak látni szeretném Artheniort. A dél közeledtével kezdek éhes lenni, úgyhogy keresnék majd egy helyet ahol ehetek.
*Egyet értve bólint Arl szavaira.*
-Igen. Te miért keresed fel a várost?
5414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:34:05
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:34:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor kiér az ingoványból, elmondhatatlan nyugalom járja végig Hosszú napok vándorlása van mögötte, hiszen egészen a tharg földekről jön, nem egy szabadban töltött éjjel, elaludt nyak. Szinte már a torkán érzi a városban lévő kút hűs vizét, ám ábrándozásaiból egy valami ébreszti fel: szomja. Sajnos hiába keresgél, a vizet elfogyott, ugyan úgy, ahogyan az élelme is. Eddig nem akarta észrevenni, de a gyomrát bizony mardossa az éhség, és pónilova sem lehet másképpen. Nincs más választása, keresnie kell egy szimpatikus házat, és bekopogni rajta, hátha valaki megszánja őket.*
5413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:49:06
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:49:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 szöveget tartalmaz!//
*Csak mennek, telik az idő, de nem akarnak odaérni. Kezd éhes lenni, fáradt is már, fáj is a lába. Ekkor aztán kitalálja, hogy az egész nem is létezik, Yrillo csak szívatja.*
- Már rég ott kéne lennünk! Jól sejtem, hogy nincs semmilyen szajré, csak engem akarsz szopatni, mi? Nahát akkor menj a retekbe, én leléptem!
*És amilyen lendülettel elindult (milyen régnek tűnik már az!) annál nagyobbal hátra-arcot csinál sértődötten, és menetel hazafelé, remélve, hogy a másik örül annak, hogy életben maradhatott.
Persze már eddig is eléggé fájt a talpa, most majd még ugyanezt az utat visszafelé, ráadásul este lesz, mire visszaér. Megint egy szenvedős érkezés lesz vissza a városba. Megesik. Már sokadjára.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 23:51:38
*Csak mennek, telik az idő, de nem akarnak odaérni. Kezd éhes lenni, fáradt is már, fáj is a lába. Ekkor aztán kitalálja, hogy az egész nem is létezik, Yrillo csak szívatja.*
- Már rég ott kéne lennünk! Jól sejtem, hogy nincs semmilyen szajré, csak engem akarsz szopatni, mi? Nahát akkor menj a retekbe, én leléptem!
*És amilyen lendülettel elindult (milyen régnek tűnik már az!) annál nagyobbal hátra-arcot csinál sértődötten, és menetel hazafelé, remélve, hogy a másik örül annak, hogy életben maradhatott.
Persze már eddig is eléggé fájt a talpa, most majd még ugyanezt az utat visszafelé, ráadásul este lesz, mire visszaér. Megint egy szenvedős érkezés lesz vissza a városba. Megesik. Már sokadjára.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.16 23:51:38
5412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-16 16:56:06
Üzenet elküldve: 2019-10-16 16:56:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
*Egyik láb a másik után. Arsenor közben egy vidám kocsmadalt fütyörészik és a tájat nézi. A természet mindig is közel állt hozzá. Nem csoda, hisz egyébként csapdás vadászatból tartja el magát. Persze ez még kicsit rendezettebb mint az erdő. Még használni is szokták időnként. Sétál a szekérúton és gondolkozik rajta, hogy mostanság vajon mennyiben másabb az ilyen kereskedelem. Talán nagy szekér karavánokkal érkeznek. Persze aztán egy nyúl elszaladása vagy egy madárraj felröppenése eltereli a figyelmét. Mindenesetre jó hangulatban telik az útja.*
5411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:26:51
Üzenet elküldve: 2019-10-16 13:26:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Nem nyugodt szívvel hagyja ott a lányokat a ligetben, főleg nem a történtek után, és ha nem lenne velük ott két másik férfi is, akik szükség esetén megvédhetik őket, nem is menne. Viszont ég a lelkében a tanulás iránti vágy, és nem aggódhat Laurenért örökre. Minél jobban beleássa magát a mágia rejtelmeibe, és minél komolyabb varázslatokat tanul meg, annál nagyobb az esélye, hogy megvédheti. Tehát ha tudja, hogy jelenleg biztonságban lehetnek, akkor ki kell használnia az időt és az alkalmat.
Lóval valószínűleg gyorsabb lenne az út, ám Aleimord erre zarándoklatként tekint, és azt jobb gyalog megtenni. A lelki tisztulásának folyamata, ahogyan baktat az út szélén az egyre hűlő levegőben, és tudja, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Apja most biztosan kinevetné, de kit érdekel az apja? Már nem él, hogy beleszóljon Aleimord dolgaiba, ő pedig végérvényesen megszabadulva minden láncától, végre befolyásoló tényezők nélkül, múltját hátradobva azt teheti, amit mindig is akart. Van ennél jobb?*
Lóval valószínűleg gyorsabb lenne az út, ám Aleimord erre zarándoklatként tekint, és azt jobb gyalog megtenni. A lelki tisztulásának folyamata, ahogyan baktat az út szélén az egyre hűlő levegőben, és tudja, hogy a szabadban kell éjszakáznia. Apja most biztosan kinevetné, de kit érdekel az apja? Már nem él, hogy beleszóljon Aleimord dolgaiba, ő pedig végérvényesen megszabadulva minden láncától, végre befolyásoló tényezők nélkül, múltját hátradobva azt teheti, amit mindig is akart. Van ennél jobb?*
5410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-15 21:38:09
Üzenet elküldve: 2019-10-15 21:38:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Nem a bátorságról beszélek, hanem a fizikai korlátokról. Az edzés megkezdése előtt meg kell erősödnötök testben.
*Laurentitia szavaira haloványa mosollyal válaszol. Nincs kétsége, hogy akarat van az otthonát megvédeni kívánók mögött, egyszerűen csak tisztában van azzal, milyen alapokkal kell rendelkeznie egy ilyen edzéshez mindenkinek. Nem lebeszélni szeretné őket, hanem, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik.*
- Ez természetes. *Hajtja meg kissé magát ültében az ima említésére. Ez a legkevesebb és a békéért imádkozni sosem hiba.*
- Részünkről az öröm. *Osztozik a meghívás örömében. Jó lesz kimozdulni kicsit. Bár Mil'Ochass az otthona, valójában a szabadban érzi legjobban magát. Persze, ha odaérnek, megint "valahol" lesz, de az út az erdőben az övé.
Van abban valami, hogy a versenyt akár veszélyesnek is lehetne nevezni, hacsak a forró hídra, a labirintusra vagy az acsarkodó kutyára gondol. De mostanra, vagy legalábbis számára, egyik sem volt túlságosan veszélyes. Így ezekről most hallgat is, nem szeretné, ha Lyzendra vagy Lau aggódnának. Pedig az irbisszé változást nagyon szívesen elmesélné neki. De majd máskor.
A lebeszélt látogatás után Lyz a vállára hajtja a fejét és egy darabig úgy utaznak. A bukkanó után szerencsére egyetlen lámpás sem sérül meg.*
- És végtelenül szerény is. *Teszi hozzá még. Most, hogy mindketten megegyeztek abban, hogy a másikuk egy kincs, az út folytatódhat tovább.
Lyz úgy rendezi, hogy a karjával átkarolhassa, így még közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag és talán lélekben is.*
- És te sem kerülsz távolabb. *Teszi hozzá a biztonságban lévő lámpások tényéhez. Ez sem utolsó szempont.
Sokáig nem szólnak, talán Lyzendra el is szunnyad kissé. A páncélos csuhás nem is zavarja meg, csak szorosabban öleli meg, egyetlen bukkanó se zavarja meg a pihenését. Laurentitia szavai ébresztik, neki csak a figyelmét keltik fel. Úgy tűnik, lassan megérkeznek, bár marad volna még nagyon sokáig. A megállás témájába nem szól bele, csak nézelődik, ismerős formák, területet keresve, hogy rájöjjön, hol is vannak. Hogy szívesen megmutatták volna neki Mil'Ochasst, csak kurtán bólint.*
- Megértem. Remélem, épségben hazaérsz. *Mondja búcsúzáskor. Míg Lyz is elbúcsúzik, igyekszik lepakolni a lámpásokat és ebben később Lyz is segítségére van.*
- A Fákban Lakó védelmezzen téged és otthonodat! Örülök, hogy megismertelek, Laurentitia. *Hajol meg búcsúzóul az elf lány előtt.
A kapu közelében mások is segítségükre tudnak lenni, hogy becipeljék a lámpásokat. Befelé Lyzendra oldalán halad, mindkét kezében egy-egy lámpással. Amikor az elf lány felemeli a derengeni kezdő lámpást. Mosolyogva gyönyörködik a lámpás fényében, amelyet az árnyak közeledte csaltak ki belőle. A lámpásról lassan a Lyzre vándorol lombzöld tekintete.*
- Látok különlegesebbet. *Válaszolja halkan, ahogy lassan beérnek Mil'Ochass központjába.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Nem a bátorságról beszélek, hanem a fizikai korlátokról. Az edzés megkezdése előtt meg kell erősödnötök testben.
*Laurentitia szavaira haloványa mosollyal válaszol. Nincs kétsége, hogy akarat van az otthonát megvédeni kívánók mögött, egyszerűen csak tisztában van azzal, milyen alapokkal kell rendelkeznie egy ilyen edzéshez mindenkinek. Nem lebeszélni szeretné őket, hanem, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik.*
- Ez természetes. *Hajtja meg kissé magát ültében az ima említésére. Ez a legkevesebb és a békéért imádkozni sosem hiba.*
- Részünkről az öröm. *Osztozik a meghívás örömében. Jó lesz kimozdulni kicsit. Bár Mil'Ochass az otthona, valójában a szabadban érzi legjobban magát. Persze, ha odaérnek, megint "valahol" lesz, de az út az erdőben az övé.
Van abban valami, hogy a versenyt akár veszélyesnek is lehetne nevezni, hacsak a forró hídra, a labirintusra vagy az acsarkodó kutyára gondol. De mostanra, vagy legalábbis számára, egyik sem volt túlságosan veszélyes. Így ezekről most hallgat is, nem szeretné, ha Lyzendra vagy Lau aggódnának. Pedig az irbisszé változást nagyon szívesen elmesélné neki. De majd máskor.
A lebeszélt látogatás után Lyz a vállára hajtja a fejét és egy darabig úgy utaznak. A bukkanó után szerencsére egyetlen lámpás sem sérül meg.*
- És végtelenül szerény is. *Teszi hozzá még. Most, hogy mindketten megegyeztek abban, hogy a másikuk egy kincs, az út folytatódhat tovább.
Lyz úgy rendezi, hogy a karjával átkarolhassa, így még közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag és talán lélekben is.*
- És te sem kerülsz távolabb. *Teszi hozzá a biztonságban lévő lámpások tényéhez. Ez sem utolsó szempont.
Sokáig nem szólnak, talán Lyzendra el is szunnyad kissé. A páncélos csuhás nem is zavarja meg, csak szorosabban öleli meg, egyetlen bukkanó se zavarja meg a pihenését. Laurentitia szavai ébresztik, neki csak a figyelmét keltik fel. Úgy tűnik, lassan megérkeznek, bár marad volna még nagyon sokáig. A megállás témájába nem szól bele, csak nézelődik, ismerős formák, területet keresve, hogy rájöjjön, hol is vannak. Hogy szívesen megmutatták volna neki Mil'Ochasst, csak kurtán bólint.*
- Megértem. Remélem, épségben hazaérsz. *Mondja búcsúzáskor. Míg Lyz is elbúcsúzik, igyekszik lepakolni a lámpásokat és ebben később Lyz is segítségére van.*
- A Fákban Lakó védelmezzen téged és otthonodat! Örülök, hogy megismertelek, Laurentitia. *Hajol meg búcsúzóul az elf lány előtt.
A kapu közelében mások is segítségükre tudnak lenni, hogy becipeljék a lámpásokat. Befelé Lyzendra oldalán halad, mindkét kezében egy-egy lámpással. Amikor az elf lány felemeli a derengeni kezdő lámpást. Mosolyogva gyönyörködik a lámpás fényében, amelyet az árnyak közeledte csaltak ki belőle. A lámpásról lassan a Lyzre vándorol lombzöld tekintete.*
- Látok különlegesebbet. *Válaszolja halkan, ahogy lassan beérnek Mil'Ochass központjába.*
5409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:01:22
Üzenet elküldve: 2019-10-15 19:01:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Nagyszerű akkor máris indulhatunk.
*Dreatrya Zizdalriazhoz intézett kérdés válaszára ő is kíváncsi.*
-Igen, tényleg. Ez jó kérdés. Viszont akkor te is mondd el, Dreatrya, hogy miért mész a városba? Kíváncsi vagyok rá és a gyaloglás közben legalább nem leszünk csendben. Na. *Csapja össze tenyereit.* Indulhatunk.
*Felveszi a fűben maradt holmiját és a két nő beszélgetését hallgatva a menet élére áll és elindul.*
-Nagyszerű akkor máris indulhatunk.
*Dreatrya Zizdalriazhoz intézett kérdés válaszára ő is kíváncsi.*
-Igen, tényleg. Ez jó kérdés. Viszont akkor te is mondd el, Dreatrya, hogy miért mész a városba? Kíváncsi vagyok rá és a gyaloglás közben legalább nem leszünk csendben. Na. *Csapja össze tenyereit.* Indulhatunk.
*Felveszi a fűben maradt holmiját és a két nő beszélgetését hallgatva a menet élére áll és elindul.*
5408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-15 13:31:57
Üzenet elküldve: 2019-10-15 13:31:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
~Fürge,mi? Majd meglátjuk.~
*Gondolja magában, majd kicsit megigazgatja a ruháját.*
-Igen igen. Tudom.
*Mondja a nőnek, hisz emlékszik az ő nevére is, meg így már mindenki megismerkedett némileg mindenkivel. Így azért sokkal könnyebb bármit is csinálni.*
-Kedves tőled. Akkor vezess, mutasd az utat, kérlek.
*Teszi hozzá, bár maga sem tudja, hogy miért. Talán a másik nő miatt igyekszik kicsit finomabb, nőiesebb lenni, és úgy is viselkedni. Bár nem így szokott, de igyekszik. Nem akarja elszalasztani az iránytűjét a városba.*
-És te, Zizdalriaz, ugye? Mit keresel erre? Értem, hogy a városba tartasz. De mit keresel ott? Ha szabad kérdezni. Csak kíváncsi vagyok, tudod.
~Fürge,mi? Majd meglátjuk.~
*Gondolja magában, majd kicsit megigazgatja a ruháját.*
-Igen igen. Tudom.
*Mondja a nőnek, hisz emlékszik az ő nevére is, meg így már mindenki megismerkedett némileg mindenkivel. Így azért sokkal könnyebb bármit is csinálni.*
-Kedves tőled. Akkor vezess, mutasd az utat, kérlek.
*Teszi hozzá, bár maga sem tudja, hogy miért. Talán a másik nő miatt igyekszik kicsit finomabb, nőiesebb lenni, és úgy is viselkedni. Bár nem így szokott, de igyekszik. Nem akarja elszalasztani az iránytűjét a városba.*
-És te, Zizdalriaz, ugye? Mit keresel erre? Értem, hogy a városba tartasz. De mit keresel ott? Ha szabad kérdezni. Csak kíváncsi vagyok, tudod.
5407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-14 16:30:31
Üzenet elküldve: 2019-10-14 16:30:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
*A versennyel kapcsolatos megjegyzésre kissé összeszűkül pillantása. A versenyzők veszélyessége egyenesen aránylik a versenyével Lyz szemében, de nem szeretne túlaggódni semmit. Ezzel kapcsolatban inkább csendben marad, akárcsak akkor, mikor a szépségét természetesnek állítja Pycta.
Engedi Laut és Pyctát beszélgetni kicsit, az önvédelem terén mégis a csuhátlan csuhás van otthon. Örömmel, s megnyugvással tölti el, hogy vele tart majd Laurentitiáékhoz. Így hajtja fejét a köpönyeggel takart páncélos vállra, éppen az első nagyobb bukkanóig. Kellemesen el is ringatózna, ha ezek az egyenetlenségek nem volnának. A karjára fog Pycta, melyért hálás is, de közben az elengedett lámpást is mentené, így Lyz pedig oda kap. Szerencsére baleset és üvegcsörömpölés nélkül átvészelik a bukkanót.*
- Kincs... *ismétli orra alatt motyogva, de tudja hogy még akár Laurentita is hallhatja.*
- Te vagy egy kincs
*Könyökével óvatosan oldalba böki, cinkos mosollyal szeme sarkában. Átgördíti a korábban Pycta ölébe testált lámpást sajátjába, de a csokrot egy pillanatra sem engedné el. Közelebb húzódik a csuhátlan karja alá, így talán stabilabban tudnak utazni, s nem kell attól tartania, hogy a szállítmány elszabadul, míg az elf utána kapdos, ő pedig beborul mindennek a tetejébe. Egy kicsit azért gyorsabban dobog a szíve, illetve egyre gyorsabban, de ugyanakkor úgy érzi, jobb helyen nem is lehetne. Korántsem az az ideges zavar önti el, amitől össze-vissza hablatyol, és hülyét csinál magából egy szekérkeréknyi távolság után. Az otthon kedves nyugalma, keveredik a lázas szívdobogásba.*
- Így nem gurulnak el, *pillant fel Pyctára.* és én sem *fogja mindezt félénk természetességgel a lámpásokra, s talán azért is sokkal nyugodtabb, mint a félrecsúszott csók után, mert mindezt ő maga is elhiszi. Vagy mert az erdőmélyi elf közelsége általánosságban így hat rá. Egyik térdét felhúzza, ennyivel is stabilabban ül, s ha Pycta nem húzódott el, még el is pilled a zötykölődés alatt nekitámasztja fejét továbbra is, ha teheti. Laurentitia szavai élesztik, s kezd jobban figyelni a szekéren kívüli világra is. Eltávolodik Pyctától, s kifordulva, a lámpásokat eligazgatva próbálja a menetirányt fürkészni.*
- Igen, ott nem sokára a fal. Látod? *húzza ki magát, nyakát nyújtogatva otthont váró pillantással.*
- Itt jó is lesz. Sajnálom, hogy nem maradhatsz. Szívesen megmutattuk volna Mil'Ochasst. Igaz?
*Laurentitia kedves nő, Lyz pedig bármennyire is ránézésre különbözőnek érzi magától, mégis érez benne valami közösséget.*
- De ha sietsz, majd legközelebb kerítünk rá sort.* Összeszedelőzködik, s lefordul a kocsiról, hogy eloldozza Hajnalt, és elbúcsúzzon Lautól.*
- Én is örülök, hogy megismertelek. Erdő Szíve vigyázzon rád Laurentitia! *Megöleli az elf lányt, majd a lámpásokkal foglalkozik, hogy mielőbb lekerülhessenek a kocsiról. Szerencse, hogy a kapuban álltak meg, mert így Araiven is tud nekik segíteni a lámpások behurcolásában. Lyz még áll egy haloványan derengeni kezdő gömbbel kezében, és úgy int a távolodó szekér után, s csak azután fordul Pycta és az őr felé szerény, de boldog mosollyal. Pycta mellett sétál be a kapun.*
- Ugye, milyen különleges? *emeli a sötétedésben derengeni kezdő gömböcskét magasabbra. Alig várja, hogy elhelyezhessék őket, megajándékozva társaikat, s ez a várakozás sugárzik az arcáról a tündérlámpás fényében.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
*A versennyel kapcsolatos megjegyzésre kissé összeszűkül pillantása. A versenyzők veszélyessége egyenesen aránylik a versenyével Lyz szemében, de nem szeretne túlaggódni semmit. Ezzel kapcsolatban inkább csendben marad, akárcsak akkor, mikor a szépségét természetesnek állítja Pycta.
Engedi Laut és Pyctát beszélgetni kicsit, az önvédelem terén mégis a csuhátlan csuhás van otthon. Örömmel, s megnyugvással tölti el, hogy vele tart majd Laurentitiáékhoz. Így hajtja fejét a köpönyeggel takart páncélos vállra, éppen az első nagyobb bukkanóig. Kellemesen el is ringatózna, ha ezek az egyenetlenségek nem volnának. A karjára fog Pycta, melyért hálás is, de közben az elengedett lámpást is mentené, így Lyz pedig oda kap. Szerencsére baleset és üvegcsörömpölés nélkül átvészelik a bukkanót.*
- Kincs... *ismétli orra alatt motyogva, de tudja hogy még akár Laurentita is hallhatja.*
- Te vagy egy kincs
*Könyökével óvatosan oldalba böki, cinkos mosollyal szeme sarkában. Átgördíti a korábban Pycta ölébe testált lámpást sajátjába, de a csokrot egy pillanatra sem engedné el. Közelebb húzódik a csuhátlan karja alá, így talán stabilabban tudnak utazni, s nem kell attól tartania, hogy a szállítmány elszabadul, míg az elf utána kapdos, ő pedig beborul mindennek a tetejébe. Egy kicsit azért gyorsabban dobog a szíve, illetve egyre gyorsabban, de ugyanakkor úgy érzi, jobb helyen nem is lehetne. Korántsem az az ideges zavar önti el, amitől össze-vissza hablatyol, és hülyét csinál magából egy szekérkeréknyi távolság után. Az otthon kedves nyugalma, keveredik a lázas szívdobogásba.*
- Így nem gurulnak el, *pillant fel Pyctára.* és én sem *fogja mindezt félénk természetességgel a lámpásokra, s talán azért is sokkal nyugodtabb, mint a félrecsúszott csók után, mert mindezt ő maga is elhiszi. Vagy mert az erdőmélyi elf közelsége általánosságban így hat rá. Egyik térdét felhúzza, ennyivel is stabilabban ül, s ha Pycta nem húzódott el, még el is pilled a zötykölődés alatt nekitámasztja fejét továbbra is, ha teheti. Laurentitia szavai élesztik, s kezd jobban figyelni a szekéren kívüli világra is. Eltávolodik Pyctától, s kifordulva, a lámpásokat eligazgatva próbálja a menetirányt fürkészni.*
- Igen, ott nem sokára a fal. Látod? *húzza ki magát, nyakát nyújtogatva otthont váró pillantással.*
- Itt jó is lesz. Sajnálom, hogy nem maradhatsz. Szívesen megmutattuk volna Mil'Ochasst. Igaz?
*Laurentitia kedves nő, Lyz pedig bármennyire is ránézésre különbözőnek érzi magától, mégis érez benne valami közösséget.*
- De ha sietsz, majd legközelebb kerítünk rá sort.* Összeszedelőzködik, s lefordul a kocsiról, hogy eloldozza Hajnalt, és elbúcsúzzon Lautól.*
- Én is örülök, hogy megismertelek. Erdő Szíve vigyázzon rád Laurentitia! *Megöleli az elf lányt, majd a lámpásokkal foglalkozik, hogy mielőbb lekerülhessenek a kocsiról. Szerencse, hogy a kapuban álltak meg, mert így Araiven is tud nekik segíteni a lámpások behurcolásában. Lyz még áll egy haloványan derengeni kezdő gömbbel kezében, és úgy int a távolodó szekér után, s csak azután fordul Pycta és az őr felé szerény, de boldog mosollyal. Pycta mellett sétál be a kapun.*
- Ugye, milyen különleges? *emeli a sötétedésben derengeni kezdő gömböcskét magasabbra. Alig várja, hogy elhelyezhessék őket, megajándékozva társaikat, s ez a várakozás sugárzik az arcáról a tündérlámpás fényében.*
5406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:01:53
Üzenet elküldve: 2019-10-14 15:01:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A lócsökevény menet közben megmakacsolja magát és le is löki magáról az öreget, aki puffan is a földre. Szerencséjére puha avarra esik.*
- Mi ütött belíd te csökevíny. Mingyá elkenem a szádat ha mígegyszer ilyesmit művelsz.
*Alig mászna vissza a jószágra hát nem megvadul? Ki tudja, mi történik vele éppen az elméjében de otthagyja a poros fészkes erdőben az öreget.*
- Szagot fogtá te csökevíny, vagy mi van?
*Gőze sincs, hogy mi ütött a pónilóba. Volt, most meg nincs. Öreg háta is sajog már, nem az erdőre találták ki. Megtelepszik a puha avarban és szusszan egy cseppet.*
~Mogrim fijjam hun vagy? Adjál nekem valami jelet! Egyesűté azzal az erűvel vagy mi?~
*Várja a jelet az öreg ámbár semmi nem történik. El is tenteredik egy pillanatra.*
- Mi ütött belíd te csökevíny. Mingyá elkenem a szádat ha mígegyszer ilyesmit művelsz.
*Alig mászna vissza a jószágra hát nem megvadul? Ki tudja, mi történik vele éppen az elméjében de otthagyja a poros fészkes erdőben az öreget.*
- Szagot fogtá te csökevíny, vagy mi van?
*Gőze sincs, hogy mi ütött a pónilóba. Volt, most meg nincs. Öreg háta is sajog már, nem az erdőre találták ki. Megtelepszik a puha avarban és szusszan egy cseppet.*
~Mogrim fijjam hun vagy? Adjál nekem valami jelet! Egyesűté azzal az erűvel vagy mi?~
*Várja a jelet az öreg ámbár semmi nem történik. El is tenteredik egy pillanatra.*
5405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:24:40
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:24:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
*A kéz csók után a bárd Dreatryával beszél. A bárd elég nyomulós, ezt már észrevette. De úgy tűnik kitartó is. Bókot bók után ad. ~Biztos lehet valami hátsó szándéka, vagy csak ilyen a természete. Bár egy férfitól ez nem szokatlan.~ Most végre ő is megtudta a másik nő nevét.*
-Szia. Előbb hallhattad a nevem, úgyhogy felesleges bemutatkoznom.
*Szól Dreatryához.*
-Igen. Én is városba tartok. Nekem nincs ellenemre, hogy elkísérjen.
*Válaszol Arlintrornak.*
*A kéz csók után a bárd Dreatryával beszél. A bárd elég nyomulós, ezt már észrevette. De úgy tűnik kitartó is. Bókot bók után ad. ~Biztos lehet valami hátsó szándéka, vagy csak ilyen a természete. Bár egy férfitól ez nem szokatlan.~ Most végre ő is megtudta a másik nő nevét.*
-Szia. Előbb hallhattad a nevem, úgyhogy felesleges bemutatkoznom.
*Szól Dreatryához.*
-Igen. Én is városba tartok. Nekem nincs ellenemre, hogy elkísérjen.
*Válaszol Arlintrornak.*
5404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:09:23
Üzenet elküldve: 2019-10-13 16:09:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bárd élete//
-Ez a rigó fürge ám, és egyet értek. Itt kint aludni ingyenes. Bár azért ételt egyáltalán nem szolgálnak fel, de azért kényelmes.
*Örül neki, hogy a kéz csókkal zavarba hozta Zizdalriazt.*
-Hm. Visszautasítja az istennői megszólítást? Még szerény is a mi amazon harcosnőnk.
*Mosolyog cinkosul a nőre.*
-Dreatrya, Zizdalriaz.*Mondja ki hangosan a két nő nevét.* Mindkettőtöknek szép neve van. Áá, tehát ön, amazon istennőm, Artheniorba tart. Remek. Én épp ott vagyok zenész. Elkísérhetem. Sőt. El is kísérem. Gondolom ön is Artheniorba készül Zizdalriaz kisasszony? Leszek a kísérőjük. Ellentmondás nincs.
-Ez a rigó fürge ám, és egyet értek. Itt kint aludni ingyenes. Bár azért ételt egyáltalán nem szolgálnak fel, de azért kényelmes.
*Örül neki, hogy a kéz csókkal zavarba hozta Zizdalriazt.*
-Hm. Visszautasítja az istennői megszólítást? Még szerény is a mi amazon harcosnőnk.
*Mosolyog cinkosul a nőre.*
-Dreatrya, Zizdalriaz.*Mondja ki hangosan a két nő nevét.* Mindkettőtöknek szép neve van. Áá, tehát ön, amazon istennőm, Artheniorba tart. Remek. Én épp ott vagyok zenész. Elkísérhetem. Sőt. El is kísérem. Gondolom ön is Artheniorba készül Zizdalriaz kisasszony? Leszek a kísérőjük. Ellentmondás nincs.
5403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-13 11:44:56
Üzenet elküldve: 2019-10-13 11:44:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Ó, nem kell ám engem annyira félteni! *jegyzi meg nevetve az óvatoskodó megjegyzések hallatán* Csak azért, mert elfúj az első szél, még nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek kinézek. Kicsi a bors, de erős! *folytatja tovább, hiszen régen volt gyerekkorában, mielőtt még a házvezetés töltötte volna ki a napjait, igencsak bátor, már-már vakmerő és bajkeverő kislány volt, aki nem félt semmitől. Ezt a testén lévő számtalan apróbb seb is tanúsíthatja, melyek régi csínytevések emlékei*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű. De akkor is, szeretném legalább megpróbálni. *pillant hátra, ezúttal már teljesen komolyan beszélve. Bár biztos benne, nem ez volt a szándékuk, mégis kissé az az érzése, mintha Lyz és Pycta megpróbálnák lebeszélni arról, hogy az önvédelemmel próbálkozzon, ezért is igyekszik ennyire bizonygatni, hogy tényleg képes állni a sarat, és nem ijed meg a kemény edzésektől*
- De köszönöm, hogy imádkozol értünk. *ereszt meg egy mosolyt Pycta felé, hiszen Lyz elbeszéléséből már sejti, milyen nagy dolog is ez az ő kis közösségükben*
- Ezt örömmel hallom! *jegyzi meg elégedetten, megnyugodva, amikor mindketten beleegyeznek, hogy ellátogatnak hozzájuk. Nem kerüli el azonban a figyelmét, hogy új barátai mintha újfent közelebb kerültek volna egymáshoz, mint korábban, így a továbbiakban nem is nagyon zavarja őket beszélgetéssel, és csak akkor szólal meg, mikor már feltétlen muszáj*
- Azt hiszem, mindjárt megérkezünk! *jelenti ki, ahogy feltűnik előttük a folyókanyarulat, amelynek közelében számításai szerint Mil'Ochass leledzik, már ha jól értette Lyzendra elbeszélést a hely hollétét illetően*
- Hol álljunk meg? *kérdezi a hátul ülőktől, majd a kapott utasításoknak megfelelően igyekszik megállítani Uraságot, hogy Lyzék minél könnyebben be tudják majd cipelni a lámpásokat*
- Ha nem bánjátok, nem maradnék sokáig, szeretnék még sötétedés előtt hazaérni! *szabadkozik, hiszen szívesen beszélgetne még velük, de sajnos kezd későre járni az idő*
- Igazán örülök, hogy találkoztunk, és remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást! *búcsúzik mosolyogva új barátaitól, és ha lepakoltak mindent, valamint Hajnal is visszakerült Lyzhez, integetve kászálódik fel újra a bakra, hogy megfordítva a szekeret visszainduljon a Szarvasliget felé.*
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//
//Zárás//
- Ó, nem kell ám engem annyira félteni! *jegyzi meg nevetve az óvatoskodó megjegyzések hallatán* Csak azért, mert elfúj az első szél, még nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek kinézek. Kicsi a bors, de erős! *folytatja tovább, hiszen régen volt gyerekkorában, mielőtt még a házvezetés töltötte volna ki a napjait, igencsak bátor, már-már vakmerő és bajkeverő kislány volt, aki nem félt semmitől. Ezt a testén lévő számtalan apróbb seb is tanúsíthatja, melyek régi csínytevések emlékei*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű. De akkor is, szeretném legalább megpróbálni. *pillant hátra, ezúttal már teljesen komolyan beszélve. Bár biztos benne, nem ez volt a szándékuk, mégis kissé az az érzése, mintha Lyz és Pycta megpróbálnák lebeszélni arról, hogy az önvédelemmel próbálkozzon, ezért is igyekszik ennyire bizonygatni, hogy tényleg képes állni a sarat, és nem ijed meg a kemény edzésektől*
- De köszönöm, hogy imádkozol értünk. *ereszt meg egy mosolyt Pycta felé, hiszen Lyz elbeszéléséből már sejti, milyen nagy dolog is ez az ő kis közösségükben*
- Ezt örömmel hallom! *jegyzi meg elégedetten, megnyugodva, amikor mindketten beleegyeznek, hogy ellátogatnak hozzájuk. Nem kerüli el azonban a figyelmét, hogy új barátai mintha újfent közelebb kerültek volna egymáshoz, mint korábban, így a továbbiakban nem is nagyon zavarja őket beszélgetéssel, és csak akkor szólal meg, mikor már feltétlen muszáj*
- Azt hiszem, mindjárt megérkezünk! *jelenti ki, ahogy feltűnik előttük a folyókanyarulat, amelynek közelében számításai szerint Mil'Ochass leledzik, már ha jól értette Lyzendra elbeszélést a hely hollétét illetően*
- Hol álljunk meg? *kérdezi a hátul ülőktől, majd a kapott utasításoknak megfelelően igyekszik megállítani Uraságot, hogy Lyzék minél könnyebben be tudják majd cipelni a lámpásokat*
- Ha nem bánjátok, nem maradnék sokáig, szeretnék még sötétedés előtt hazaérni! *szabadkozik, hiszen szívesen beszélgetne még velük, de sajnos kezd későre járni az idő*
- Igazán örülök, hogy találkoztunk, és remélem, hamarosan viszontlátjuk egymást! *búcsúzik mosolyogva új barátaitól, és ha lepakoltak mindent, valamint Hajnal is visszakerült Lyzhez, integetve kászálódik fel újra a bakra, hogy megfordítva a szekeret visszainduljon a Szarvasliget felé.*
5402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:01:19
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:01:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiskastélykeresőben//
*A főteret elhagyva előbb betájolja magát a nap alapján, majd elindul előbb a járt úton. Ha Holdvég korábban nemesi birtok volt, akkor bizonyosan vezetett oda út, amely a főútról kanyarodott le oda. A tündi elég magabiztos volt, tehát feltételezi, hogy valóban létezik a kúria és nem csak valami hagymázas képzelgés.
Miközben komótosan léptet a csatamén nyeregében egyelőre ismeretlen célja felé, azon gondolkodik, hogy hogyan haladhat a tündér a nagy terv megvalósításában. Az is lehet, hogy a többi csatlakozó is visszalépett, amikor rájöttek, hogy a megbízójuk nem egészen ép elméjű. Az sem baj, ha nem, annak a nagypofájú elfnek szívesen beverné a képét a csatakesztyűvel.
Ha úgy érzi, eleget haladt már és lassan eléri a térkép által mutatott távolságot, akkor leszáll a ló nyergéből és elindul az út azon oldalán, amelyiken a térkép jelezte az utat Holdvég felé. Terve, hogy alaposan megnézi magának az út azon részét, amerre az út lehet. Unalmas lépésről lépésre haladni, de ahhoz, hogy egy régmúlt nemesi kúriába vezető utat megtaláljon, kénytelen alapos lenni. Meg amúgy is fűti a vágy, hogy keresztbe tegyen a tündérnek és kis csapatának.*
*A főteret elhagyva előbb betájolja magát a nap alapján, majd elindul előbb a járt úton. Ha Holdvég korábban nemesi birtok volt, akkor bizonyosan vezetett oda út, amely a főútról kanyarodott le oda. A tündi elég magabiztos volt, tehát feltételezi, hogy valóban létezik a kúria és nem csak valami hagymázas képzelgés.
Miközben komótosan léptet a csatamén nyeregében egyelőre ismeretlen célja felé, azon gondolkodik, hogy hogyan haladhat a tündér a nagy terv megvalósításában. Az is lehet, hogy a többi csatlakozó is visszalépett, amikor rájöttek, hogy a megbízójuk nem egészen ép elméjű. Az sem baj, ha nem, annak a nagypofájú elfnek szívesen beverné a képét a csatakesztyűvel.
Ha úgy érzi, eleget haladt már és lassan eléri a térkép által mutatott távolságot, akkor leszáll a ló nyergéből és elindul az út azon oldalán, amelyiken a térkép jelezte az utat Holdvég felé. Terve, hogy alaposan megnézi magának az út azon részét, amerre az út lehet. Unalmas lépésről lépésre haladni, de ahhoz, hogy egy régmúlt nemesi kúriába vezető utat megtaláljon, kénytelen alapos lenni. Meg amúgy is fűti a vágy, hogy keresztbe tegyen a tündérnek és kis csapatának.*
5401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:10:18
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:10:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra otthon//
//A színek havában, valamikor Oren egyik reggelén//
*Egy fekete mén patái koptatják az országutat, felverve a port a késő délutáni órákban. A ló nagyokat prüszköl, mély, ütemes hangját hallgatja. Valószínűleg erőltetett tempóban haladt eddig. Ki tudja: menekültek e a lovasával, esetleg így támadt kedve a gazdának haladni. Mert ez az igazság: a patás fel van szerszámozva, s hátán ül valaki. Nem tűnik hétköznapi személynek, legalábbis ruhái ezt sejtetik. Finom fehér kesztyűt visel, hasonlóan puha anyagú, aranyozott gombokkal díszített kabátot. A ruha ujja és a kesztyű vége közötti résznél, cseppet kivillan a sötétszürke bőr, amely az egész testen általánosnak mondható. A finom ruhás kétség kívül sötételf, ráadásul férfi. Arcára kúszva leolvasható a gunyoros vigyor, de szeme mégis boldogságról tanúskodik. Esetleg az még a vidámság oka lehet, hogy mélységink valójában nem véletlenül jött Artheniorba. A kormos hazatérni készül. Ha a világosszürke szemekbe pillantunk, megfigyelhetjük azt, hogy az íriszek egyenesen a Levegő Városa felé merednek, s meghatódnak. Igen: meghatódnak, mivel visszatért ide. Túlélte az elégtételt és épen tér vissza. A finom, úriasnak ható csizmák oldalba bökik a csődört, hogy az utolsó pár mérföldet is vágtában tegyék meg. A finoman öltözködött mélységi képtelen tovább várni, miután meglátta hazáját.*
//A színek havában, valamikor Oren egyik reggelén//
*Egy fekete mén patái koptatják az országutat, felverve a port a késő délutáni órákban. A ló nagyokat prüszköl, mély, ütemes hangját hallgatja. Valószínűleg erőltetett tempóban haladt eddig. Ki tudja: menekültek e a lovasával, esetleg így támadt kedve a gazdának haladni. Mert ez az igazság: a patás fel van szerszámozva, s hátán ül valaki. Nem tűnik hétköznapi személynek, legalábbis ruhái ezt sejtetik. Finom fehér kesztyűt visel, hasonlóan puha anyagú, aranyozott gombokkal díszített kabátot. A ruha ujja és a kesztyű vége közötti résznél, cseppet kivillan a sötétszürke bőr, amely az egész testen általánosnak mondható. A finom ruhás kétség kívül sötételf, ráadásul férfi. Arcára kúszva leolvasható a gunyoros vigyor, de szeme mégis boldogságról tanúskodik. Esetleg az még a vidámság oka lehet, hogy mélységink valójában nem véletlenül jött Artheniorba. A kormos hazatérni készül. Ha a világosszürke szemekbe pillantunk, megfigyelhetjük azt, hogy az íriszek egyenesen a Levegő Városa felé merednek, s meghatódnak. Igen: meghatódnak, mivel visszatért ide. Túlélte az elégtételt és épen tér vissza. A finom, úriasnak ható csizmák oldalba bökik a csődört, hogy az utolsó pár mérföldet is vágtában tegyék meg. A finoman öltözködött mélységi képtelen tovább várni, miután meglátta hazáját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579