Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 266 (5301. - 5320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5320. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:36:09
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:36:09
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaút//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen, komótosan, kimért léptekkel ballag a város felé. A csizmáján a sár kezd megszilárdulni, így próbálja leszedni azt. Talán már meg lehet gyanúsítani azzal, hogy képes volt lenyugodni. Az elméjének fogaskerekei azonban még mindig a házon kattognak. Vajon milyen házat lehetne itt venni? Valami szép, takaros majorra gondol, ahol majd vendégül láthatja barátait.* ~Barátok... két eshetőség van veletek kapcsolatban: vagy meghaltok, vagy megutáltok.~ *Szomorkodik magában a tündér. A holdvégi kastélyra gondol, ahol nemrég óta laknak. Apja a teljes családi vagyonát rá költótte még a lázadás előtt, hogy ne kelljen semelyiküknek visszamennie Artheniorba.* ~A szartól bűzlő szolgák városába.~ *Idézi fel magában az oly sokszor tőle hallott, mostanáig nem értett mondatot. Rosszul választott, mikot visszajött. Anyja felkínált egy másik opciót is neki: Arthenior helyett válassza inkább a (család álláspontja szerint) fejlődő, gazdag és fajtájának sokkal inkább való Lihanechet. Ő nem tette... miért nem tette? Értelmetlennek találja az egészet. Sokkal szebb és gazdagabb város, itt meg csak azt látni, hogy a szegények teljesen átvették a város irányítását. Magyarán mondva: kiábrándult Artheniorból, a szó legszűkebb értelmében.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen, komótosan, kimért léptekkel ballag a város felé. A csizmáján a sár kezd megszilárdulni, így próbálja leszedni azt. Talán már meg lehet gyanúsítani azzal, hogy képes volt lenyugodni. Az elméjének fogaskerekei azonban még mindig a házon kattognak. Vajon milyen házat lehetne itt venni? Valami szép, takaros majorra gondol, ahol majd vendégül láthatja barátait.* ~Barátok... két eshetőség van veletek kapcsolatban: vagy meghaltok, vagy megutáltok.~ *Szomorkodik magában a tündér. A holdvégi kastélyra gondol, ahol nemrég óta laknak. Apja a teljes családi vagyonát rá költótte még a lázadás előtt, hogy ne kelljen semelyiküknek visszamennie Artheniorba.* ~A szartól bűzlő szolgák városába.~ *Idézi fel magában az oly sokszor tőle hallott, mostanáig nem értett mondatot. Rosszul választott, mikot visszajött. Anyja felkínált egy másik opciót is neki: Arthenior helyett válassza inkább a (család álláspontja szerint) fejlődő, gazdag és fajtájának sokkal inkább való Lihanechet. Ő nem tette... miért nem tette? Értelmetlennek találja az egészet. Sokkal szebb és gazdagabb város, itt meg csak azt látni, hogy a szegények teljesen átvették a város irányítását. Magyarán mondva: kiábrándult Artheniorból, a szó legszűkebb értelmében.*
5319. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:56:24
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:56:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
//Zárás//
*Kezdi őt is meggyőzni az, hogy talán Intath valóban nem apának való, és szerencsésebb úgy, hogy nincs gyermeke, akiről gondoskodnia kellene. Nem is próbálja palástolni a döbbenetet, és a rosszallást, amikor arról esik szó, hogy éheztetéssel könnyen kezelhető a gyermekek haragja. A megvetés jelenik benne, amit ugyan szavakkal nem fejez ki, de rosszallóan ráncoló homloka, és minduntalan újra megfeszülő állkapcsa egyértelműen jelez. Nem fér a fejébe, hogy hogy mondhat valaki ilyet. Persze Karheiában is van kegyetlenség, tett elítélendő dolgokat, ez viszont az ő értékrendjébe egyáltalán nem fér bele. Rheia képes lenne a saját utolsó szelet kenyerét is oda adni egy idegen gyermeknek is, akkor is, ha neki magának jobban szüksége volna rá. Inkább nem szól semmit, azt bölcsebb megoldásnak véli.
Ez azonban megerősítette abban, hogy ideje távozni, ezért minden további nélkül, kényelmes tempóban visszasétál Csatanglóhoz. A kosárkáját a nyereghez köti, majd felpattan rá. Egy biccentéssel intézi el a búcsút Intath-tal.*
//Aranyfonál//
//Zárás//
*Kezdi őt is meggyőzni az, hogy talán Intath valóban nem apának való, és szerencsésebb úgy, hogy nincs gyermeke, akiről gondoskodnia kellene. Nem is próbálja palástolni a döbbenetet, és a rosszallást, amikor arról esik szó, hogy éheztetéssel könnyen kezelhető a gyermekek haragja. A megvetés jelenik benne, amit ugyan szavakkal nem fejez ki, de rosszallóan ráncoló homloka, és minduntalan újra megfeszülő állkapcsa egyértelműen jelez. Nem fér a fejébe, hogy hogy mondhat valaki ilyet. Persze Karheiában is van kegyetlenség, tett elítélendő dolgokat, ez viszont az ő értékrendjébe egyáltalán nem fér bele. Rheia képes lenne a saját utolsó szelet kenyerét is oda adni egy idegen gyermeknek is, akkor is, ha neki magának jobban szüksége volna rá. Inkább nem szól semmit, azt bölcsebb megoldásnak véli.
Ez azonban megerősítette abban, hogy ideje távozni, ezért minden további nélkül, kényelmes tempóban visszasétál Csatanglóhoz. A kosárkáját a nyereghez köti, majd felpattan rá. Egy biccentéssel intézi el a búcsút Intath-tal.*
5318. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:00:32
Üzenet elküldve: 2019-08-01 11:00:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorlás//
*Arraele úr segítőkész szándékkal ad némi információt a pónietetésről. Mogrim szeme kikerekedik a kukoricaabrak hallatán. Az nyilvánvaló, hogy a disznókat kukoricával hizlalják, de a pónikat miért hizlalná az ember?*
- Arraele úr nem biztos, hogy az hizlalás a legjobb egy póninak. Szegényeknek így is sok súlyt kell cipelniük, és a felhizlalásuk még akadályozná is őket. *Nem ellenkezik a többet élt tündérrel, pláne, hogy jóval idősebb lehet nála. A véleményét ennek ellenére tiszteletteljesen megosztja a másikkal. Ahogy haladnak a lápos, mocsaras rész felé, és azon keresztül, egyre sűrűbb és elviselhetetlenebb a bűz. A kabátja úja tompít egy kicsit, de még így is elég kellemetlen. Az idős tündérnek a szagra vonatkozó viccelődésén elneveti magát. Mindig tud olyat mondani, amivel megnevetteti a gnómot.*
- Ezek szerint bablevest nem fogok főzni Arraele úrnak. *Széles vigyor kúszik Mogrim arcára. Ezt nem gúnyból mondja, csupán viccelődik ő is. A tündér korára is fény derül, bár a kapott válasz nem pontos.*
- Akkor pontosan nem tudja a korát? *Mélyen elgondolkodik magában majd újra feltekint a tündérre.*
- Így végül is nem feszélyezi annyira a vég gondolata. *Talán nem a legjobb megjegyzés az idős úr korára, de gnómi kíváncsisága elgondolkoztatja. Lassan átérnek a mocsaras részen és rá tudnak térni az Arthenior közeli karavánútra. Ez az útszakasz már sokkal barátságosabb, mint az előző. Mezőkkel, fákkal, kisebb erdőkkel tarkított a táj, ami így megnyugtató és békés hangulatot kölcsönöz az utazásuknak. Arraele úr panaszkodik egy kicsit és a tempó gyorsítására szólít fel.*
- Már csak az erdős szakasz maradt. A karavánútról bemegyünk nemsokára az erdőbe. Onnantól már szinte ott leszünk. *Reméli, hogy ezzel megnyugtatja a tündért.*
*Arraele úr segítőkész szándékkal ad némi információt a pónietetésről. Mogrim szeme kikerekedik a kukoricaabrak hallatán. Az nyilvánvaló, hogy a disznókat kukoricával hizlalják, de a pónikat miért hizlalná az ember?*
- Arraele úr nem biztos, hogy az hizlalás a legjobb egy póninak. Szegényeknek így is sok súlyt kell cipelniük, és a felhizlalásuk még akadályozná is őket. *Nem ellenkezik a többet élt tündérrel, pláne, hogy jóval idősebb lehet nála. A véleményét ennek ellenére tiszteletteljesen megosztja a másikkal. Ahogy haladnak a lápos, mocsaras rész felé, és azon keresztül, egyre sűrűbb és elviselhetetlenebb a bűz. A kabátja úja tompít egy kicsit, de még így is elég kellemetlen. Az idős tündérnek a szagra vonatkozó viccelődésén elneveti magát. Mindig tud olyat mondani, amivel megnevetteti a gnómot.*
- Ezek szerint bablevest nem fogok főzni Arraele úrnak. *Széles vigyor kúszik Mogrim arcára. Ezt nem gúnyból mondja, csupán viccelődik ő is. A tündér korára is fény derül, bár a kapott válasz nem pontos.*
- Akkor pontosan nem tudja a korát? *Mélyen elgondolkodik magában majd újra feltekint a tündérre.*
- Így végül is nem feszélyezi annyira a vég gondolata. *Talán nem a legjobb megjegyzés az idős úr korára, de gnómi kíváncsisága elgondolkoztatja. Lassan átérnek a mocsaras részen és rá tudnak térni az Arthenior közeli karavánútra. Ez az útszakasz már sokkal barátságosabb, mint az előző. Mezőkkel, fákkal, kisebb erdőkkel tarkított a táj, ami így megnyugtató és békés hangulatot kölcsönöz az utazásuknak. Arraele úr panaszkodik egy kicsit és a tempó gyorsítására szólít fel.*
- Már csak az erdős szakasz maradt. A karavánútról bemegyünk nemsokára az erdőbe. Onnantól már szinte ott leszünk. *Reméli, hogy ezzel megnyugtatja a tündért.*
5317. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:58:45
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:58:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors iramban sétál, szóba nem elegyedik senkivel, egyetlen cél lebeg előtte, az pedig a szántóföldek. Már rájött, másik irányba is indulhatott volna, mégsem tette, ezt az utat ismeri, így errefelé tart. Most nincs nála szekér, mit húznia kellene, így sokkal jobb ütemben halad, az út sem porzik utána. Hamarosan nótára gyújt, s kedélyesen köszön azoknak kik szembe jönnek vele, vagy épp elhagyja őket. Persze még hosszú út vár rá, a mocsáron keresztül bizony meg kell küzdenie, de nem baj. Hosszú még a nap és Garrikh igazán nem az az ideges fajta.*
5316. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:46:49
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:46:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Már túl van az ebédidőn Mërulon, mire kiér a városból. Szidja magát gondolatban, mivel úgy véli, lehetett volna annyi esze, hogy csomagol magának sült szalonnát az útra, ahelyett, hogy (mint minden utazásánál) holdsajtot kelljen ennie. *
~Bolond vagy, Mërulon, még mindig ostoba! Egy év sem segített megbuggyant elméden!~ *Gondolta magában. Az Arthenior közeli erdőség hatalmas a szemében, ráadásul mindenféle növényevő "bestiát" látni benne (itt leginkább azokra a borzalmasan rusnya drahunokra gondol). Persze a kisebb termetű ragadozók fellelhetőek még itt: borzok, nyestek, menyétek, vadmacskák, rókák és nullumok. De a határtalan erővel rendelkező medvék, a vérfagyasztó farkasok, s a fenséges erdei párducok csupán a "civilizáció határán túl" elterülő Erdőmélyén laknak. Borzalmasan kíváncsi arra a vidékre (, még brigantin páncélját is magára öltötte, egyfajta védelmet nyújtva lényének: ezzel letudta a biztonságot). Északnak tart még mindig, szakadatlanul. Ha majd elérkezik az Ingoványos vidék felé, megnézi magának az orkok pusztítását hirdető Hold karavánpihenő romjait is. Nyxa nyugodtan repdes, Mërulon véleménye szerint boldog, hogy a vadon lágy ölén lehet gazdája társaságában. Aztán úgy gondolja, itt az ideje maga mögé nézni: kíváncsi rá, most, hogy Artheniorba ért, milyennek látszik a város. Hátrafordul. Igen, megtette! És semmi változást nem tapasztal. Talán még kopott a fejében élő kép ékessége és misztikus szépsége. Arca tehát elkomorodik és tovább halad előre. Csak egyenest, megállás nélkül. Unatkozik, ez az érzés néha-néha mindig elkapja az országúton való trappolás során. Csizmája ütemes kopogását hallgatja, s lába elé néz, ahogyan száll a por. A fákat hallgatja, ahogyan a lágy nyugati szellő meg-meg cirógatja vékonyabb ágaikat. Az itteni fák boldogabbak tűnnek, mint azok, amelyek az Erdőszéli Tisztáson, vagy a Főtér mellett nőnek.*
~Ez csak természetes! A fákat nem a városba gondolták ki. Hamarabb itt voltak már, mint bármely értelmes lény. A fák a természet oszlopai.~
*Végső soron, ez a város közeli erdőség megtetszett neki. Lehet, hogy majd itt szándékozik magának házat építeni. Igazi, rendes, valamire való nemesi házat. De ahhoz megint pénz kell. Pénzt meg még mindig csak az örökségéből nyerhet.*
~Kegyetlen egy ördögi kör.~ *Jut magában határozott döntésre. Az elmélkedését megzavarja az, hogy a poros út elkezdett egy idő után nedves, majd később latyakossá válni. Ezután mocsári gőzöket sejt felfedezni a levegőben. Minden bizonnyal lassan odaér. A lépteire most már vigyáznia kell.*
*Már túl van az ebédidőn Mërulon, mire kiér a városból. Szidja magát gondolatban, mivel úgy véli, lehetett volna annyi esze, hogy csomagol magának sült szalonnát az útra, ahelyett, hogy (mint minden utazásánál) holdsajtot kelljen ennie. *
~Bolond vagy, Mërulon, még mindig ostoba! Egy év sem segített megbuggyant elméden!~ *Gondolta magában. Az Arthenior közeli erdőség hatalmas a szemében, ráadásul mindenféle növényevő "bestiát" látni benne (itt leginkább azokra a borzalmasan rusnya drahunokra gondol). Persze a kisebb termetű ragadozók fellelhetőek még itt: borzok, nyestek, menyétek, vadmacskák, rókák és nullumok. De a határtalan erővel rendelkező medvék, a vérfagyasztó farkasok, s a fenséges erdei párducok csupán a "civilizáció határán túl" elterülő Erdőmélyén laknak. Borzalmasan kíváncsi arra a vidékre (, még brigantin páncélját is magára öltötte, egyfajta védelmet nyújtva lényének: ezzel letudta a biztonságot). Északnak tart még mindig, szakadatlanul. Ha majd elérkezik az Ingoványos vidék felé, megnézi magának az orkok pusztítását hirdető Hold karavánpihenő romjait is. Nyxa nyugodtan repdes, Mërulon véleménye szerint boldog, hogy a vadon lágy ölén lehet gazdája társaságában. Aztán úgy gondolja, itt az ideje maga mögé nézni: kíváncsi rá, most, hogy Artheniorba ért, milyennek látszik a város. Hátrafordul. Igen, megtette! És semmi változást nem tapasztal. Talán még kopott a fejében élő kép ékessége és misztikus szépsége. Arca tehát elkomorodik és tovább halad előre. Csak egyenest, megállás nélkül. Unatkozik, ez az érzés néha-néha mindig elkapja az országúton való trappolás során. Csizmája ütemes kopogását hallgatja, s lába elé néz, ahogyan száll a por. A fákat hallgatja, ahogyan a lágy nyugati szellő meg-meg cirógatja vékonyabb ágaikat. Az itteni fák boldogabbak tűnnek, mint azok, amelyek az Erdőszéli Tisztáson, vagy a Főtér mellett nőnek.*
~Ez csak természetes! A fákat nem a városba gondolták ki. Hamarabb itt voltak már, mint bármely értelmes lény. A fák a természet oszlopai.~
*Végső soron, ez a város közeli erdőség megtetszett neki. Lehet, hogy majd itt szándékozik magának házat építeni. Igazi, rendes, valamire való nemesi házat. De ahhoz megint pénz kell. Pénzt meg még mindig csak az örökségéből nyerhet.*
~Kegyetlen egy ördögi kör.~ *Jut magában határozott döntésre. Az elmélkedését megzavarja az, hogy a poros út elkezdett egy idő után nedves, majd később latyakossá válni. Ezután mocsári gőzöket sejt felfedezni a levegőben. Minden bizonnyal lassan odaér. A lépteire most már vigyáznia kell.*
5315. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-24 13:07:29
Üzenet elküldve: 2019-07-24 13:07:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
*A nő szavaira a doki csak vállat von.*
-Bizonyos szempontokból biztos az.
*Csak őt ez a téma kimondottan nem érdekli. Amúgy se szívleli a gyerekeket azzal pedig tisztában van milyen fontosak a szülők. Komolyabban belegondolni meg nem akar mert unalmasnak érzi a témát. A nő következő szavaira a doki értetlenül néz.*
-Én úgy tapasztaltam, hogy a félelem mindig hatásos eszköz kortól függetlenül. A harag ellen meg könnyen le lehet törni a szarvaikat mondjuk némi éheztetéssel. A gyerekek függnek a felnőttől és nem fordítva. Az a dolguk, hogy mindenben engedelmesek legyenek.
*Úgy mondja a nőnek mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mintha egy tudományos könyvből olvasná az mellett, hogy kék az ég. Neki tényleg nagyon más elképzelései vannak a gyereknevelésről mint az "átlagos" embereknek. A nő megjegyzésére magára néz. Rajta a csinos kis szarvasbőr kabátja van ami nem annyira vastag, de csak védi a hidegtől.*
-Talán jó lenne haza indulni.
*Állapítja meg bölcsen.*
//Aranyfonál//
*A nő szavaira a doki csak vállat von.*
-Bizonyos szempontokból biztos az.
*Csak őt ez a téma kimondottan nem érdekli. Amúgy se szívleli a gyerekeket azzal pedig tisztában van milyen fontosak a szülők. Komolyabban belegondolni meg nem akar mert unalmasnak érzi a témát. A nő következő szavaira a doki értetlenül néz.*
-Én úgy tapasztaltam, hogy a félelem mindig hatásos eszköz kortól függetlenül. A harag ellen meg könnyen le lehet törni a szarvaikat mondjuk némi éheztetéssel. A gyerekek függnek a felnőttől és nem fordítva. Az a dolguk, hogy mindenben engedelmesek legyenek.
*Úgy mondja a nőnek mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mintha egy tudományos könyvből olvasná az mellett, hogy kék az ég. Neki tényleg nagyon más elképzelései vannak a gyereknevelésről mint az "átlagos" embereknek. A nő megjegyzésére magára néz. Rajta a csinos kis szarvasbőr kabátja van ami nem annyira vastag, de csak védi a hidegtől.*
-Talán jó lenne haza indulni.
*Állapítja meg bölcsen.*
5314. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-24 12:28:00
Üzenet elküldve: 2019-07-24 12:28:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* A várost elhagyva, már nem olyan biztos a dolgában. Ahhoz képest, hogy már kora delelőt van, elég magas a forgalom. Valahogy azért a városban nagyobb biztonságban érezte magát. Nem mászkált sokat, egyedül a városon kívül, se itt se otthon. A tengerész iránymutatását követve halad. Az ételének az utolsó morzsáit is megette ma reggel, szóval az út mellett lévő gyümölcsfákról próbál némi pluszhoz jutni. Rengeteg különféle népséget lát maga körül, akiket jó meg is bámul. Nemsokára az emberek száma megcsappan. Ettől a fiú bátorsága is apad. Visszafordulni, már nem akar, mivel elég sokat jött. Kissé borongós hangulatban folytatja tovább az útját.*
5313. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-22 13:44:36
Üzenet elküldve: 2019-07-22 13:44:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda Hyths //
* Barátokra való támaszkodás, hát neki ez nagyon idegen. Eddigi életében szinte mindig, csak magára számíthatott. Nem hisz benne, hogy ez valaha is meg fog változni.*
– Látszik, hogy különböző helyen nőttünk fel. Nekem soha nem volt senki aki túlzottan segített volna. Mindent magamnak kellett intéznem. Ki tudja, talán ennyiből szerencsésebb, hogy az utcán nőttél fel, mert legalább igaz társakra leltél. * Mondja őszintén, de nem bánja, hogy neki nem voltak ilyen barátai. Olyan típus aki jobb szereti maga megoldani az ügyeit. Ha kudarcot vall valamibe akkor az csakis az ő hibája és másnak javarészt nem okoz vele fejfájást. Ha meg sikerre visz valamit akkor azt ő egymaga érte el, így övé a dicsőség. Mondjuk nem egy irigy fajta. Az alkohol kapcsán csak a fejét rázza.*
– Nem szoktam sokat inni. Tompítja nagyon a tudatott és én jobb szeretek tiszta fejjel járni. Ráadásul mivel nem sűrűn iszok, ezért nem is bírom túlzottan.* A negyedben még járt, szóval nincs túlzottan rálátása azt ott lévő dolgokra.*
– Nem jártam még a negyedben.* Mondja kurtán. Bár ezek után nem is kívánkozik oda. Szó nélkül halhatja, ahogy a nő mesél. Úgy néz ki az anyai szeretettből egyikőjüknek sem jutott semmi. A körözésre csak néz egy nagyot. Nem akart ugyan beleszólni YIlanda magán ügyeibe, de a szavak csak úgy kibuktak a száján és utána már nincs visszaút.*
– Ha jól hallottam a híreket, akkor lázadás volt a városban és az őrség feloszlott. Bár nem tudom ebből mi igaz. Gondolom akkor a törvény hiányában a körözés is megszűnik, vagy nem? ~ Persze csak akkor, ha az őrség adta ki a körözést. Ha valami pénzes magán személy az mindjárt más.~ * Gondolja magában, de most lakatott tesz a szájára. Van neki elég problémája anélkül is, hogy belemászna a máséba.*
* Barátokra való támaszkodás, hát neki ez nagyon idegen. Eddigi életében szinte mindig, csak magára számíthatott. Nem hisz benne, hogy ez valaha is meg fog változni.*
– Látszik, hogy különböző helyen nőttünk fel. Nekem soha nem volt senki aki túlzottan segített volna. Mindent magamnak kellett intéznem. Ki tudja, talán ennyiből szerencsésebb, hogy az utcán nőttél fel, mert legalább igaz társakra leltél. * Mondja őszintén, de nem bánja, hogy neki nem voltak ilyen barátai. Olyan típus aki jobb szereti maga megoldani az ügyeit. Ha kudarcot vall valamibe akkor az csakis az ő hibája és másnak javarészt nem okoz vele fejfájást. Ha meg sikerre visz valamit akkor azt ő egymaga érte el, így övé a dicsőség. Mondjuk nem egy irigy fajta. Az alkohol kapcsán csak a fejét rázza.*
– Nem szoktam sokat inni. Tompítja nagyon a tudatott és én jobb szeretek tiszta fejjel járni. Ráadásul mivel nem sűrűn iszok, ezért nem is bírom túlzottan.* A negyedben még járt, szóval nincs túlzottan rálátása azt ott lévő dolgokra.*
– Nem jártam még a negyedben.* Mondja kurtán. Bár ezek után nem is kívánkozik oda. Szó nélkül halhatja, ahogy a nő mesél. Úgy néz ki az anyai szeretettből egyikőjüknek sem jutott semmi. A körözésre csak néz egy nagyot. Nem akart ugyan beleszólni YIlanda magán ügyeibe, de a szavak csak úgy kibuktak a száján és utána már nincs visszaút.*
– Ha jól hallottam a híreket, akkor lázadás volt a városban és az őrség feloszlott. Bár nem tudom ebből mi igaz. Gondolom akkor a törvény hiányában a körözés is megszűnik, vagy nem? ~ Persze csak akkor, ha az őrség adta ki a körözést. Ha valami pénzes magán személy az mindjárt más.~ * Gondolja magában, de most lakatott tesz a szájára. Van neki elég problémája anélkül is, hogy belemászna a máséba.*
5312. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-21 18:56:25
Üzenet elküldve: 2019-07-21 18:56:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
*Azzal továbbra sem ért egyet, hogy jobban képesek lennének az utálatra, de elengedi ezt is, és csak kényszeredetten mosolyog egyet.*
- Annyi bizonyos, hogy komoly, talán a legnagyobb befolyással vannak a szülők a gyermekek életére. Mind a jelenlétükkel, a jelenlétük milyenségével, vagy adott esetben a hiányukkal. Ez szerintem nagyon érdekes.
*Teszi még hozzá, majd közvetlen utána kicsit elmerül magában a gondolatmenetben. Egyszersmind szokatlannak, de teljesen érthető ösztönnek találja ezt.*
- Nem igazán hatotta meg őket a fenyítés. Ők értették meg velem, hogy a fenyítés nem feltétlen jó, vagy működőképes eszköz minden esetben. Sokkal eredményesebb volt náluk az, ha türelmet gyakoroltam velük szemben. Akkor sokkal nyugodtabbak lettek, és adott esetben láttam bűntudatot. Ha felképeltem őket csak harag jelent meg a szemeikben.
*Karheia ettől függetlenül nem retten meg egy olykor elcsattanó pofontól, mégis úgy véli, hogy az már amolyan utolsó utáni megoldás szabad legyen csupán. Legalábbis már így véli, régen valóban kevesebb türelme volt, ezt pedig picit bánja. Azóta a gyermekeket is jobban tiszteli, jobban figyel rájuk, hiszen általuk is rengeteget tanult, és emberileg sokat fejlődött.*
- Kicsit lehűlt a levegő, nem?
*Szakítja meg a beszélgetést, és szabad kezeivel megdörzsölgeti felkarját. Picit el is fáradt a beszélgetés során, sőt, így megpihenve döbben rá, hogy szomjas, és éhes is lett.*
//Aranyfonál//
*Azzal továbbra sem ért egyet, hogy jobban képesek lennének az utálatra, de elengedi ezt is, és csak kényszeredetten mosolyog egyet.*
- Annyi bizonyos, hogy komoly, talán a legnagyobb befolyással vannak a szülők a gyermekek életére. Mind a jelenlétükkel, a jelenlétük milyenségével, vagy adott esetben a hiányukkal. Ez szerintem nagyon érdekes.
*Teszi még hozzá, majd közvetlen utána kicsit elmerül magában a gondolatmenetben. Egyszersmind szokatlannak, de teljesen érthető ösztönnek találja ezt.*
- Nem igazán hatotta meg őket a fenyítés. Ők értették meg velem, hogy a fenyítés nem feltétlen jó, vagy működőképes eszköz minden esetben. Sokkal eredményesebb volt náluk az, ha türelmet gyakoroltam velük szemben. Akkor sokkal nyugodtabbak lettek, és adott esetben láttam bűntudatot. Ha felképeltem őket csak harag jelent meg a szemeikben.
*Karheia ettől függetlenül nem retten meg egy olykor elcsattanó pofontól, mégis úgy véli, hogy az már amolyan utolsó utáni megoldás szabad legyen csupán. Legalábbis már így véli, régen valóban kevesebb türelme volt, ezt pedig picit bánja. Azóta a gyermekeket is jobban tiszteli, jobban figyel rájuk, hiszen általuk is rengeteget tanult, és emberileg sokat fejlődött.*
- Kicsit lehűlt a levegő, nem?
*Szakítja meg a beszélgetést, és szabad kezeivel megdörzsölgeti felkarját. Picit el is fáradt a beszélgetés során, sőt, így megpihenve döbben rá, hogy szomjas, és éhes is lett.*
5311. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-21 17:44:00
Üzenet elküldve: 2019-07-21 17:44:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril Drimanow//
-Erre vannak ugye a barátok, ők megvédenek, még akkor is ha hülyeséget csinálsz. *Magyarázza, hiszen nála mindig ez az eset forgott fenn, ha túlhúzta a dolgokat és már tettlegességig fajultak a dolgok, mindig volt a közelében valaki, jobban szólva valakik, akik kihúzták a csávából.*
-Utcagyerek lévé tapasztalatból tudom, hogy mindig az jár jobban, akinek több barátja van a közelben. *Volt, persze, miért ne lett volna eset, amikor egy erszény eltulajdonítása után nyakon csíptek, főleg még tanuló siheder korában, a fiúk elterelték a figyelmet, mig ő kereket oldott.*
-Most megsúgok neked valamit, ha elég bódult már az alkoholtól, akkor az erő nem számit, sőt, minél nagyobb darab, annál hangosabbat csattan! *Bukik ki egy jóleső nevetés a száján menet közben.*
-Persze ehhez neked jobban kell bírni a piát, szóval gyakorlás kérdése az egész. Ééés nem szabad abba hagyni soha.*Húzódik egyre szélesebbre a szája. Mikor pedig a nő tovább kérdezősködik a hátteréről egyre inkább komorabbá válik a tekintete, hiszen az elszakadás még nem volt olyan rég, szinte nyílt még a seb a lelkében.*
-A szegénynegyed azt mutatja, hogy a várost nagyon érdekelné a nyomorban élők sorsa? *Kérdez rá, bár nem bizonyos benne, hogy a nő már járt ott.*
-Talán jobb is igy, hogy anyám annyiba se vett, hogy foglalkozzon velem. Miután megszülettem kimaradtak apám látogatásai, ami egyértelműen az én saram volt, szerinted mennyi esélyem volt rá, hogy az anyám emberszámba vegyen? Aztán megint csak visszatért az a szoknyavadász és csak útban voltam otthon. Mikor szólni mertem hozzá anyám kevert le egyet. *Meséli.* -Nem volt maradásom, igy a nap nagyrészét az utcákon töltöttem, néha ételt is loptam, hogy ne kelljen hazamennem. Hát igy esett, hogy találkoztam velük, aztán már csak néha, a csalóka hiányérzet miatt látogattam haza, nem mintha hiányoztam volna akárkinek is. De sajnos most kénytelenek voltunk elmenekülni onnan is és jobbnak láttuk, ha mindenki külön utakon jár.*˜ A körözés miatt, ha esetleg odáig is elmennének a sok stikli nyomán. Túlfeszítettük a húrt, nincsen ezen mit tovább magyarázni.˜ Közben beüt a szürkület, de szerencsére meg is érkeznek a házhoz, igy YIlanda letér az útról.*
-Erre vannak ugye a barátok, ők megvédenek, még akkor is ha hülyeséget csinálsz. *Magyarázza, hiszen nála mindig ez az eset forgott fenn, ha túlhúzta a dolgokat és már tettlegességig fajultak a dolgok, mindig volt a közelében valaki, jobban szólva valakik, akik kihúzták a csávából.*
-Utcagyerek lévé tapasztalatból tudom, hogy mindig az jár jobban, akinek több barátja van a közelben. *Volt, persze, miért ne lett volna eset, amikor egy erszény eltulajdonítása után nyakon csíptek, főleg még tanuló siheder korában, a fiúk elterelték a figyelmet, mig ő kereket oldott.*
-Most megsúgok neked valamit, ha elég bódult már az alkoholtól, akkor az erő nem számit, sőt, minél nagyobb darab, annál hangosabbat csattan! *Bukik ki egy jóleső nevetés a száján menet közben.*
-Persze ehhez neked jobban kell bírni a piát, szóval gyakorlás kérdése az egész. Ééés nem szabad abba hagyni soha.*Húzódik egyre szélesebbre a szája. Mikor pedig a nő tovább kérdezősködik a hátteréről egyre inkább komorabbá válik a tekintete, hiszen az elszakadás még nem volt olyan rég, szinte nyílt még a seb a lelkében.*
-A szegénynegyed azt mutatja, hogy a várost nagyon érdekelné a nyomorban élők sorsa? *Kérdez rá, bár nem bizonyos benne, hogy a nő már járt ott.*
-Talán jobb is igy, hogy anyám annyiba se vett, hogy foglalkozzon velem. Miután megszülettem kimaradtak apám látogatásai, ami egyértelműen az én saram volt, szerinted mennyi esélyem volt rá, hogy az anyám emberszámba vegyen? Aztán megint csak visszatért az a szoknyavadász és csak útban voltam otthon. Mikor szólni mertem hozzá anyám kevert le egyet. *Meséli.* -Nem volt maradásom, igy a nap nagyrészét az utcákon töltöttem, néha ételt is loptam, hogy ne kelljen hazamennem. Hát igy esett, hogy találkoztam velük, aztán már csak néha, a csalóka hiányérzet miatt látogattam haza, nem mintha hiányoztam volna akárkinek is. De sajnos most kénytelenek voltunk elmenekülni onnan is és jobbnak láttuk, ha mindenki külön utakon jár.*˜ A körözés miatt, ha esetleg odáig is elmennének a sok stikli nyomán. Túlfeszítettük a húrt, nincsen ezen mit tovább magyarázni.˜ Közben beüt a szürkület, de szerencsére meg is érkeznek a házhoz, igy YIlanda letér az útról.*
5310. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-21 15:17:34
Üzenet elküldve: 2019-07-21 15:17:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda Hyths //
– Hát lehet neked nincs bajod velük, de én félek tőlük. Egy fiatal erős egyén könnyedén elbánna velem. Én nem értek se a fegyverforgatáshoz, se a verekedéshez túlzottan. Úgy látom nem rajongsz az elfekért. * Van egy olyan érzése Nimerilnek, hogy YIlanda nem viccnek szánta amit mondott.*
– Igen bátor lehetsz, ha még hagyod is ezt. Én nem merném ezt megcsinálni. Talán a későbbiekben nem árt, majd ha gyakorolok egy kis önvédelmet is.* Veszi fontolóra a dolgot. Egy pillanatra belegondol abba amit a nő mondott az utcai életről. Bizony neki nem lehet oka panaszra, mert a nélkülözést soha nem kellett megtapasztalnia. Azon nem csodálkozik, hogy kinevette a történetét. Így visszagondolva tényleg vicces volt nézni ahogy az öreg eldőlt, mint egy zsák. Nimral is elmosolyodik egy pillanatra.*
– Igazad van pénzbe kerül. Szörnyű lehetett az utcán élni.* Nem tud több dolgot hozzátenni. Inkább figyelmesen hallgatja tovább YIlandát. Mire a nő befejezi a nő a meséjét egyre inkább gondolja azt, hogy neki még így is nagy szerencséje volt.*
– Ez szörnyű lehetett. A város nem nyújtott segítséget? Hagyják, hogy az emberek ilyen módon éljenek. * Eddig is erős nőnek tartotta YIlandát és az amit most mondott csak jobban megerősítette ezen megállapítását. Az viszont feltűnik neki, hogy a fiú akiről beszélt közzel állhatott hozzá. Inkább nem firtatja a dolgot, ha akarja akkor majd beszél róla úgyis a nő. Úgy tűnik az elfek nem lehetnek túl jók az apa szerepben, mint kiderült. A cuppanós hanggal egybekötött kézmozdulatra elég fura fejet vág. Az arcára van írva, hogy mi járhat a fejében.*
– Nem kedvelem az elfeket, bár nem sokat ismerek. Egy pár éve megkeresett az apám, hogy menjek és éljek vele az erdőben egy nagy közösségben. Persze a vagyonom ami az anyai örökségem volt az belekerült volna a közös kasszába. Gondolhatod, hogy elhajtottam a fenébe. Bár végül is az örökségem így is elúszott.* Valami nem hagyja Nimerilt nyugodni YIlanda családjával kapcsolatban. Óvatosan rá is kérdez a dologra.*
– Kérdezhetek valami személyeset? Ha nem akarsz ne válaszolj. * Ha igenlő választ kap akkor folytatja.*
– Mesélted, hogy éltetek az utcán, de a szüleidet nem említetted. Nélkülük nőttél fel? * Teszi fel a kérdést, mert nem tudja hova tenni a dolgot.*
– Hát lehet neked nincs bajod velük, de én félek tőlük. Egy fiatal erős egyén könnyedén elbánna velem. Én nem értek se a fegyverforgatáshoz, se a verekedéshez túlzottan. Úgy látom nem rajongsz az elfekért. * Van egy olyan érzése Nimerilnek, hogy YIlanda nem viccnek szánta amit mondott.*
– Igen bátor lehetsz, ha még hagyod is ezt. Én nem merném ezt megcsinálni. Talán a későbbiekben nem árt, majd ha gyakorolok egy kis önvédelmet is.* Veszi fontolóra a dolgot. Egy pillanatra belegondol abba amit a nő mondott az utcai életről. Bizony neki nem lehet oka panaszra, mert a nélkülözést soha nem kellett megtapasztalnia. Azon nem csodálkozik, hogy kinevette a történetét. Így visszagondolva tényleg vicces volt nézni ahogy az öreg eldőlt, mint egy zsák. Nimral is elmosolyodik egy pillanatra.*
– Igazad van pénzbe kerül. Szörnyű lehetett az utcán élni.* Nem tud több dolgot hozzátenni. Inkább figyelmesen hallgatja tovább YIlandát. Mire a nő befejezi a nő a meséjét egyre inkább gondolja azt, hogy neki még így is nagy szerencséje volt.*
– Ez szörnyű lehetett. A város nem nyújtott segítséget? Hagyják, hogy az emberek ilyen módon éljenek. * Eddig is erős nőnek tartotta YIlandát és az amit most mondott csak jobban megerősítette ezen megállapítását. Az viszont feltűnik neki, hogy a fiú akiről beszélt közzel állhatott hozzá. Inkább nem firtatja a dolgot, ha akarja akkor majd beszél róla úgyis a nő. Úgy tűnik az elfek nem lehetnek túl jók az apa szerepben, mint kiderült. A cuppanós hanggal egybekötött kézmozdulatra elég fura fejet vág. Az arcára van írva, hogy mi járhat a fejében.*
– Nem kedvelem az elfeket, bár nem sokat ismerek. Egy pár éve megkeresett az apám, hogy menjek és éljek vele az erdőben egy nagy közösségben. Persze a vagyonom ami az anyai örökségem volt az belekerült volna a közös kasszába. Gondolhatod, hogy elhajtottam a fenébe. Bár végül is az örökségem így is elúszott.* Valami nem hagyja Nimerilt nyugodni YIlanda családjával kapcsolatban. Óvatosan rá is kérdez a dologra.*
– Kérdezhetek valami személyeset? Ha nem akarsz ne válaszolj. * Ha igenlő választ kap akkor folytatja.*
– Mesélted, hogy éltetek az utcán, de a szüleidet nem említetted. Nélkülük nőttél fel? * Teszi fel a kérdést, mert nem tudja hova tenni a dolgot.*
5309. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:29:02
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:29:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril Drimanow//
-De ők legalább udvariasak és előzékenyek, azokkal nincs bajom. Kivéve, ha elfek. Azok egytől egyig mind férgek, agyon taposnám az összeset. *Jelenti ki minden indulatmentesen, de elég határozottan ahhoz, hogy a másik érezze, ez már nem új keletű dolog a nőnél.*
-Sőt, a lovagiasabb fajta még a piámat is fizeti. *Néz vissza a nőre, széles mosollyal, hiszen ismert ilyet, nem is tagadja, hogy kölcsönös volt a haszon, persze nem volt rendszeres, de megesett még vele is.*
-Minek nézel te engem? Biztos nagyon úri neveltetésed volt, de az ilyesmi felénk utcagyerekeknek nem szokás, sőt! Ott gondolom, időt kell tölteni, amiért fizetség jár az iskolának. Nekünk inkább fordítva volt rá szükségünk. Időt töltöttünk azzal, hogy összeszedjük a pénzt. *Dörzsöli össze nyomatékosítás képen a mutató és a hüvelyk ujjait maga mellett. A történeten jót derül, el is hagyja egy kibukó nevetés a száját, úgy fest, egyre szimpatikusabb neki a nő.*
-Tudod a szegényebb részeken, az hogy voltak barátaid azt jelentette, hogy majdnem minden nap tudtál enni. Valaki csak szerencsével járt. *Mi is lett volna vele a többiek nélkül, pontosan ugyan olyan fontos része volt a bandának, mint akármelyik másik tag. Nem számított se a kor se a nem, sőt, a kisebbek néha ügyesebbek is voltak, de az idősebbek éltek már meg annyit, hogy ismerjenek nívósabb célpontokat vagy tudják éppen melyik nap érdemes megrövidíteni a kofákat.*
-Nálunk a legidősebb fiú konyított valamicskét a gyógyításhoz, szerencsére pont elég volt ahhoz, hogy valamennyiünket életben tartson. *Sóhajt nagyot, hiszen nemrég véget kellett vetniük ennek a nagy együttműködésnek is, általában még éjjelente álmában visszatér a régi helyre és látja őket. Általában beszélni nem tud velük, csak észleli az árnyak játékát a deszkákon, de elérni soha nem képes őket, se megszólítani. Tagadhatatlan most már egyre inkább eléri a szívét a honvágy, hogy „testvére” is csak így itt hagyta, bár most úgy fest szilárd a feje felett a tető, aggodalomra semmi ok. És mégis.*
-Akkor neked is kijutott a csapodár elf apák népes nemzetségéből. Ne is mondd, az enyém is ilyen, csak hogy, nekem még anyám szereti is! A bűvkörébe vonta, mást nem is lát csak őt, már amikor kedve szottyan meglátogatni. *Húzza ki a mutató ujjával a szája szélét egy cuppanós hangot kiadva, úgy fest, utalni kíván valamire, de lehet csak jólesett neki.*
-De ők legalább udvariasak és előzékenyek, azokkal nincs bajom. Kivéve, ha elfek. Azok egytől egyig mind férgek, agyon taposnám az összeset. *Jelenti ki minden indulatmentesen, de elég határozottan ahhoz, hogy a másik érezze, ez már nem új keletű dolog a nőnél.*
-Sőt, a lovagiasabb fajta még a piámat is fizeti. *Néz vissza a nőre, széles mosollyal, hiszen ismert ilyet, nem is tagadja, hogy kölcsönös volt a haszon, persze nem volt rendszeres, de megesett még vele is.*
-Minek nézel te engem? Biztos nagyon úri neveltetésed volt, de az ilyesmi felénk utcagyerekeknek nem szokás, sőt! Ott gondolom, időt kell tölteni, amiért fizetség jár az iskolának. Nekünk inkább fordítva volt rá szükségünk. Időt töltöttünk azzal, hogy összeszedjük a pénzt. *Dörzsöli össze nyomatékosítás képen a mutató és a hüvelyk ujjait maga mellett. A történeten jót derül, el is hagyja egy kibukó nevetés a száját, úgy fest, egyre szimpatikusabb neki a nő.*
-Tudod a szegényebb részeken, az hogy voltak barátaid azt jelentette, hogy majdnem minden nap tudtál enni. Valaki csak szerencsével járt. *Mi is lett volna vele a többiek nélkül, pontosan ugyan olyan fontos része volt a bandának, mint akármelyik másik tag. Nem számított se a kor se a nem, sőt, a kisebbek néha ügyesebbek is voltak, de az idősebbek éltek már meg annyit, hogy ismerjenek nívósabb célpontokat vagy tudják éppen melyik nap érdemes megrövidíteni a kofákat.*
-Nálunk a legidősebb fiú konyított valamicskét a gyógyításhoz, szerencsére pont elég volt ahhoz, hogy valamennyiünket életben tartson. *Sóhajt nagyot, hiszen nemrég véget kellett vetniük ennek a nagy együttműködésnek is, általában még éjjelente álmában visszatér a régi helyre és látja őket. Általában beszélni nem tud velük, csak észleli az árnyak játékát a deszkákon, de elérni soha nem képes őket, se megszólítani. Tagadhatatlan most már egyre inkább eléri a szívét a honvágy, hogy „testvére” is csak így itt hagyta, bár most úgy fest szilárd a feje felett a tető, aggodalomra semmi ok. És mégis.*
-Akkor neked is kijutott a csapodár elf apák népes nemzetségéből. Ne is mondd, az enyém is ilyen, csak hogy, nekem még anyám szereti is! A bűvkörébe vonta, mást nem is lát csak őt, már amikor kedve szottyan meglátogatni. *Húzza ki a mutató ujjával a szája szélét egy cuppanós hangot kiadva, úgy fest, utalni kíván valamire, de lehet csak jólesett neki.*
5308. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-18 18:56:06
Üzenet elküldve: 2019-07-18 18:56:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Lassan útja végéhez közeledik. A város fényei lassan ki fognak gyúlni, alkonyodik. Lehet elő kéne vennie a lámpását. Nyxa előrement, egyedül baktak Artheniorig. Egyenesen maga a főtér a célja. Doclen ott frissült fel. Már nagyon éhes és emellett reggel óta egy kortyot sem ivott. Kulacsa kiürült. A tücskök ciripelése megcsapja hegyes füleit. Szereti a természet neszeit-elvégre azért lett druida! A lépések egyre nehezebbek, de akaratereje megmaradt. Az első házak már karnyújtásnyira vannak. ~Én bolond! Hogy is gondolhattam, hogy gyalog tegyem meg ezt az utat!~ mormogja magában. Sárostalpú csizmái már a főtér előtt baktatnak. Végre!*
*Lassan útja végéhez közeledik. A város fényei lassan ki fognak gyúlni, alkonyodik. Lehet elő kéne vennie a lámpását. Nyxa előrement, egyedül baktak Artheniorig. Egyenesen maga a főtér a célja. Doclen ott frissült fel. Már nagyon éhes és emellett reggel óta egy kortyot sem ivott. Kulacsa kiürült. A tücskök ciripelése megcsapja hegyes füleit. Szereti a természet neszeit-elvégre azért lett druida! A lépések egyre nehezebbek, de akaratereje megmaradt. Az első házak már karnyújtásnyira vannak. ~Én bolond! Hogy is gondolhattam, hogy gyalog tegyem meg ezt az utat!~ mormogja magában. Sárostalpú csizmái már a főtér előtt baktatnak. Végre!*
5307. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-18 09:50:08
Üzenet elküldve: 2019-07-18 09:50:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Egy bizonyos elfet keresve//
*Szerencsére azért azt nem hiszi, hogy az elf bevette volna magát az erdőbe, az eddigi ismereteiből egyértelműen kivirít, hogy városi fajta. Ezért az úton nem is igazán bámészkodik, csak minél hamarabb túl akar lendülni a fákkal tarkított meneten. Néha egy-egy lovas elhalad mellette, addig odébb áll, nem igazán szeretne egy olyan testes állat alá befeküdni önszántából. Felrémlik előtte, hogy akár a fehér lovat is elköthette volna, hogy gyorsan legyen az út, de ez csak egy felreppenő, majd áthaladó gondolatként jelenik meg a fejében. Nem tud lovagolni, ki tudja milyen veszélyes az egyedül. Mert a ló, mint állat rokonszenves neki, szépek is egytől egyig mind, de nem alá valók. Meg akkor hogy vezetné le a benne feszülő energiákat, ha valami vinni a hátán és nem a lábait nyüstölné meg? Nincs is baj velük, csak nagy léptekkel viszik előre, mintha kimeríthetetlen erejük és kitartásuk lenne, úgy érzi, talán ma még a világ végére is eljuthatna átaluk.*
*Szerencsére azért azt nem hiszi, hogy az elf bevette volna magát az erdőbe, az eddigi ismereteiből egyértelműen kivirít, hogy városi fajta. Ezért az úton nem is igazán bámészkodik, csak minél hamarabb túl akar lendülni a fákkal tarkított meneten. Néha egy-egy lovas elhalad mellette, addig odébb áll, nem igazán szeretne egy olyan testes állat alá befeküdni önszántából. Felrémlik előtte, hogy akár a fehér lovat is elköthette volna, hogy gyorsan legyen az út, de ez csak egy felreppenő, majd áthaladó gondolatként jelenik meg a fejében. Nem tud lovagolni, ki tudja milyen veszélyes az egyedül. Mert a ló, mint állat rokonszenves neki, szépek is egytől egyig mind, de nem alá valók. Meg akkor hogy vezetné le a benne feszülő energiákat, ha valami vinni a hátán és nem a lábait nyüstölné meg? Nincs is baj velük, csak nagy léptekkel viszik előre, mintha kimeríthetetlen erejük és kitartásuk lenne, úgy érzi, talán ma még a világ végére is eljuthatna átaluk.*
5306. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-16 15:29:00
Üzenet elküldve: 2019-07-16 15:29:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Boreon hosszú utazás után lassan Artheniorba ér. Már lászik a város a messzi távolban, ettől csak még lelkesebbé válik. Tegnap már evett egy útszéli fogadóban, s rendes, pajkos tündér szokás szerint fogadalmat tett: addig egy falatot sem vesz magához ezen a napon, amíg a városba nem ér. Annyi mindent szeretne már látni, az ősi padokat a főtéren, a mágikus szökőkutakat és azt, hogy megannyi nép lakója képes megélni egymás mellett békében... béke... ez az, amit látni szeretne egy nagyvárosban! A békés együttélést. Tündérföldeken kívül olyannal még nem találkozott, népe tagjain kívül csak kimérájára számíthatott.* -Vajon hogy fogadnak majd a városban, druidaként? Elvégre ott is élnek állatok, nem? Valahogyan csak tudnák hasznomat venni a magas népek lakói... *ezeken morfondírozva haladt egyre gyorsabb, szinte már rohanó léptekkel Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Gombernyő Boreon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 15:30:28
A hozzászólás írója (Gombernyő Boreon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.16 15:30:28
5305. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-15 01:41:07
Üzenet elküldve: 2019-07-15 01:41:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Három barát//
*Ahseela elnézi egy darabig a csibét. Azonban, nem történik semmi, a kis pelyhes egyszerűen csak eltűnik a közeli bozótosban. Az elf lány lemondóan sóhajtva csóválja meg a fejét. Felkel és a karámfal mellett sétálgatva, kezét a keresztrudakon végighúzva, lép Denzackhoz és Monsotorhoz. Miután megkérdezte a két munkatársat is, hogy kérnek-e valamit a városból, megköszöni a közös munkát, majd még elmondja nekik, hogy a megmaradt rudakkal, levágott vastagabb ágakkal lehet kibélelni az itatót, hogy a folyósodrása ne kavarja fel az iszapot és az ivó állatok se tegyék zavarossá a vizet.*
- Innentől, idáig. – *Mutatja Ahseela lejárva, hogy meddig tartson és milyen széles legyen az itatóárok. Ezt követően bejárja még a falut és környékét, végigkérdezi, hogy kinek mit hozzon a piacról. Rothot, Datot, Umont is kérdőre vonja, majd miután mindent felírt intve elköszön a kocsmaépítőktől is. Ahseela látja, nem is lett hosszú a lista, szóval senkit nem kell megzavarnia a teendőiben. Megigazítja vállain a hátizsákját, a keresztbe vetett kötelet, tegeze szíját és lándzsáját vándorbotosan meglendítve indul el.*
- Majd jövök! – *Mondja a kaputlan kapuban ácsorgó őröknek.
Haladtában csak eszébe jut két egykori jószága. Rajtuk töprengve éri el az északi karavánút elágazást és ered a Levegő városába.*
//Három barát//
*Ahseela elnézi egy darabig a csibét. Azonban, nem történik semmi, a kis pelyhes egyszerűen csak eltűnik a közeli bozótosban. Az elf lány lemondóan sóhajtva csóválja meg a fejét. Felkel és a karámfal mellett sétálgatva, kezét a keresztrudakon végighúzva, lép Denzackhoz és Monsotorhoz. Miután megkérdezte a két munkatársat is, hogy kérnek-e valamit a városból, megköszöni a közös munkát, majd még elmondja nekik, hogy a megmaradt rudakkal, levágott vastagabb ágakkal lehet kibélelni az itatót, hogy a folyósodrása ne kavarja fel az iszapot és az ivó állatok se tegyék zavarossá a vizet.*
- Innentől, idáig. – *Mutatja Ahseela lejárva, hogy meddig tartson és milyen széles legyen az itatóárok. Ezt követően bejárja még a falut és környékét, végigkérdezi, hogy kinek mit hozzon a piacról. Rothot, Datot, Umont is kérdőre vonja, majd miután mindent felírt intve elköszön a kocsmaépítőktől is. Ahseela látja, nem is lett hosszú a lista, szóval senkit nem kell megzavarnia a teendőiben. Megigazítja vállain a hátizsákját, a keresztbe vetett kötelet, tegeze szíját és lándzsáját vándorbotosan meglendítve indul el.*
- Majd jövök! – *Mondja a kaputlan kapuban ácsorgó őröknek.
Haladtában csak eszébe jut két egykori jószága. Rajtuk töprengve éri el az északi karavánút elágazást és ered a Levegő városába.*
5304. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-14 20:02:15
Üzenet elküldve: 2019-07-14 20:02:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
*Végül a nő enged a dokinak. Ez ilyen téma. Hol az egyikük, hol a másikuk enged. Könnyebb mint, azt mondani, hogy félek verném és megaláznám a kis nyomorultat. Arra, hogy nehezebben gyűlöli meg a szüleit is van válasza.*
-De jobban képesek utálni és mivel nagyobb károkat okoznak mindenért őket lehet hibáztatni.
*A történetet ő viccesnek találja. Bár, azt nem tudja felfogni, hogy a két kölyök nem érzett bűntudatot.*
-Akkor már bánták mikor a verést kapták érte gondolom.
*Nevet vidáman. Természetesnek véli, hogy elverték őket. Ő kevesebbért is kapott szóval ez természetes. Azzal pedig, hogy végül megerősíti a nő mosolyogva, hogy jó volt csend áll be a beszélgetésben. A doki erre már nem tud mit reagálni.*
~Mostanság olyan testvéres alakokkal hoz össze az ember. Aleimord, zsugori úr, most ez a nő. Csak mind olyan más. Még azok is akiknek csak egy húga van.~
-Én elképzelni se tudom ezt.
//Aranyfonál//
*Végül a nő enged a dokinak. Ez ilyen téma. Hol az egyikük, hol a másikuk enged. Könnyebb mint, azt mondani, hogy félek verném és megaláznám a kis nyomorultat. Arra, hogy nehezebben gyűlöli meg a szüleit is van válasza.*
-De jobban képesek utálni és mivel nagyobb károkat okoznak mindenért őket lehet hibáztatni.
*A történetet ő viccesnek találja. Bár, azt nem tudja felfogni, hogy a két kölyök nem érzett bűntudatot.*
-Akkor már bánták mikor a verést kapták érte gondolom.
*Nevet vidáman. Természetesnek véli, hogy elverték őket. Ő kevesebbért is kapott szóval ez természetes. Azzal pedig, hogy végül megerősíti a nő mosolyogva, hogy jó volt csend áll be a beszélgetésben. A doki erre már nem tud mit reagálni.*
~Mostanság olyan testvéres alakokkal hoz össze az ember. Aleimord, zsugori úr, most ez a nő. Csak mind olyan más. Még azok is akiknek csak egy húga van.~
-Én elképzelni se tudom ezt.
5303. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-11 16:03:21
Üzenet elküldve: 2019-07-11 16:03:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Hosszú utazás után végre megpillantja a messzeségben az úti célját. Most már nincs szüksége a karaván védelmére, ezért el is ott is hagyja őket. Alaposan megszemléli az új környéket. Mivel semmi olyat nem lát ami érdekelhetné, ezért szapora léptekkel indul meg a város felé. Első dolgai között egy nyugalmas szálláshely keresése szerepel.~ Egyelőre megelégszem egy átlagos fogadóval is, de később szükségem lesz egy saját házra. Munkára is szükségem lehet, mivel nem sok pénzem van.~ Így gondolkodik magában, miközben sétál. Szerencsére talpraesett lány, ezért nem esik kétségbe.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.12 16:17:13, a következő indokkal:
Saját kérésre
*Hosszú utazás után végre megpillantja a messzeségben az úti célját. Most már nincs szüksége a karaván védelmére, ezért el is ott is hagyja őket. Alaposan megszemléli az új környéket. Mivel semmi olyat nem lát ami érdekelhetné, ezért szapora léptekkel indul meg a város felé. Első dolgai között egy nyugalmas szálláshely keresése szerepel.~ Egyelőre megelégszem egy átlagos fogadóval is, de később szükségem lesz egy saját házra. Munkára is szükségem lehet, mivel nem sok pénzem van.~ Így gondolkodik magában, miközben sétál. Szerencsére talpraesett lány, ezért nem esik kétségbe.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.12 16:17:13, a következő indokkal:
Saját kérésre
5302. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-11 11:49:29
Üzenet elküldve: 2019-07-11 11:49:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton újra//
- Ez csak természetes. *mondja Thimnek, aki kicsit megint meglepi. Ugyan Lau is arra biztatta, hogy kérdezősködjön és érdeklődjön az életéről, és róla, ha nem szeretne mellette néma csendben sétálni egészen a mágustoronyig, ő azonban egyelőre úgy érzi, nem biztos, hogy ismeri a határt a túl személyes és a még illendő kérdések között. Ahhoz azonban, hogy megismerje, hogy pontosan hol húzódik ez a bizonyos határ, megint csak kérdeznie kellene, hogy jobban megismerje őt. Mindez a maga módján vicces paradoxon is lehetne, ha természetéből adódóan nem lenne képes mindenen sokkal többet aggódni a kelleténél.
~ Vajon annyira szegények voltak, hogy örültek, ha egyáltalán volt mit enni? ~ fut át a gondolatai között, de, hogy ez olyan kérdés, amit biztosan nem tehet fel, abban legalább teljesen biztos.
Reméli mindenesetre, hogy mindössze rossz következtetést vont le.*
- Ha elárulod, hogy mi a kedvenced, készítek majd neked, amikor hazaértünk. *ajánlja fel, egyrészt kárpótlásképpen a reggeli sajt helyett, másrészt pedig, hogy ezzel is megköszönje Thimnek, hogy nem egyedül kell megtennie ezt az utat.
A család miatt mindenesetre, amelyik kedvesen útba igazítja őket, beszélgetésüket egy időre félbe kell szakítaniuk, így egyelőre azt sem tudja meg, hogy útitársa tud és szokott-e vadászni, avagy nem.
Ő maga is köszön, majd érdeklődve hallgatja a választ a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Kedvesen mosolyog a gyerekekre, egyik kislánynak még integet is játéknyulai mancsaival.*
- Csak egy út vezet át a mocsáron, de vigyázzatok le ne térjetek róla! *kotyog közbe pont ugyanez a kislány láthatóan nagyon lelkesen és jól értesülten.* Nagypapa azt mondta, hogy ott van a mocsár másik oldalán, egy nagy tó közepén. A levegőben lebeg, és felhőlépcsőn lehet felsétálni hozzá.
*Szavaira az öreg is bólogat.*
- Biztosan gyönyörű lehet. Nagyon szépen köszönjük! További szép napot, és a legjobbakat! *mondja mosolyogva, még meg is hajol kicsit, közben pedig reméli, hogy érzik, nem csak udvariasságból, hanem tényleg tiszta szívből kívánja nekik a legjobbakat. Hálás a segítőkészségükért, a kedvességükért, és irigyli is őket, hogy ilyen szép és nagy családként láthatóan vidáman dolgoznak egymással, és nyilván egymásért is. Még kicsit melengeti is a szívét a tudat, hogy bár ők nem család vér szerint, odahaza Szarvasligetben, ahová visszavárják, valami nagyon hasonlót csinálnak éppen ők is.
Ha a toronyba vezető útjuk úgy végződik, ahogyan szeretné, visszafelé nagyon szívesen varázsolna nekik is valami szépet, és persze majd a többieknek is otthon.
Elálmodozik kicsit ezen, miközben akaratlanul és ösztönösen is megszaporázza a lépteit kicsit, hogy minél hamarabb elérjék az ingoványt. Éppen csak annyi időre áll meg, hogy játéknyulait elrakja a táskájába, mivel sejti, hogy a mocsár nem nagyon tetszene nekik, aztán a táskát lezárja, visszaveszi a hátára és siet is tovább.
Kisvártatva azért csak eszébe jut, hogy miről is beszéltek korábban, illetve, hogy miről kérdezősködött Thimtől.*
- Szóval, tudsz vadászni? *kérdi mosolyogva.* Nem mintha attól félnék, hogy éhen maradunk, ha nem, csak érdekelne. Mivel mifelénk ez a férfiak dolga volt, nekem teljesen kimaradt. De bevallom, nem is bánom. Persze, szeretem a húst, és tudom, hogy az állatot, amit eszek, valakinek előtte meg kellett ölnie, de azért csak jobb, ha nem nekem kell.
- Ez csak természetes. *mondja Thimnek, aki kicsit megint meglepi. Ugyan Lau is arra biztatta, hogy kérdezősködjön és érdeklődjön az életéről, és róla, ha nem szeretne mellette néma csendben sétálni egészen a mágustoronyig, ő azonban egyelőre úgy érzi, nem biztos, hogy ismeri a határt a túl személyes és a még illendő kérdések között. Ahhoz azonban, hogy megismerje, hogy pontosan hol húzódik ez a bizonyos határ, megint csak kérdeznie kellene, hogy jobban megismerje őt. Mindez a maga módján vicces paradoxon is lehetne, ha természetéből adódóan nem lenne képes mindenen sokkal többet aggódni a kelleténél.
~ Vajon annyira szegények voltak, hogy örültek, ha egyáltalán volt mit enni? ~ fut át a gondolatai között, de, hogy ez olyan kérdés, amit biztosan nem tehet fel, abban legalább teljesen biztos.
Reméli mindenesetre, hogy mindössze rossz következtetést vont le.*
- Ha elárulod, hogy mi a kedvenced, készítek majd neked, amikor hazaértünk. *ajánlja fel, egyrészt kárpótlásképpen a reggeli sajt helyett, másrészt pedig, hogy ezzel is megköszönje Thimnek, hogy nem egyedül kell megtennie ezt az utat.
A család miatt mindenesetre, amelyik kedvesen útba igazítja őket, beszélgetésüket egy időre félbe kell szakítaniuk, így egyelőre azt sem tudja meg, hogy útitársa tud és szokott-e vadászni, avagy nem.
Ő maga is köszön, majd érdeklődve hallgatja a választ a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. Kedvesen mosolyog a gyerekekre, egyik kislánynak még integet is játéknyulai mancsaival.*
- Csak egy út vezet át a mocsáron, de vigyázzatok le ne térjetek róla! *kotyog közbe pont ugyanez a kislány láthatóan nagyon lelkesen és jól értesülten.* Nagypapa azt mondta, hogy ott van a mocsár másik oldalán, egy nagy tó közepén. A levegőben lebeg, és felhőlépcsőn lehet felsétálni hozzá.
*Szavaira az öreg is bólogat.*
- Biztosan gyönyörű lehet. Nagyon szépen köszönjük! További szép napot, és a legjobbakat! *mondja mosolyogva, még meg is hajol kicsit, közben pedig reméli, hogy érzik, nem csak udvariasságból, hanem tényleg tiszta szívből kívánja nekik a legjobbakat. Hálás a segítőkészségükért, a kedvességükért, és irigyli is őket, hogy ilyen szép és nagy családként láthatóan vidáman dolgoznak egymással, és nyilván egymásért is. Még kicsit melengeti is a szívét a tudat, hogy bár ők nem család vér szerint, odahaza Szarvasligetben, ahová visszavárják, valami nagyon hasonlót csinálnak éppen ők is.
Ha a toronyba vezető útjuk úgy végződik, ahogyan szeretné, visszafelé nagyon szívesen varázsolna nekik is valami szépet, és persze majd a többieknek is otthon.
Elálmodozik kicsit ezen, miközben akaratlanul és ösztönösen is megszaporázza a lépteit kicsit, hogy minél hamarabb elérjék az ingoványt. Éppen csak annyi időre áll meg, hogy játéknyulait elrakja a táskájába, mivel sejti, hogy a mocsár nem nagyon tetszene nekik, aztán a táskát lezárja, visszaveszi a hátára és siet is tovább.
Kisvártatva azért csak eszébe jut, hogy miről is beszéltek korábban, illetve, hogy miről kérdezősködött Thimtől.*
- Szóval, tudsz vadászni? *kérdi mosolyogva.* Nem mintha attól félnék, hogy éhen maradunk, ha nem, csak érdekelne. Mivel mifelénk ez a férfiak dolga volt, nekem teljesen kimaradt. De bevallom, nem is bánom. Persze, szeretem a húst, és tudom, hogy az állatot, amit eszek, valakinek előtte meg kellett ölnie, de azért csak jobb, ha nem nekem kell.
5301. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:08:52
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:08:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gorvin gyalog sétál Arthenior felé. Lovát két hete temette el, mikor az állat lábát szegte. A lovag kis híján nyakát szegte, de még idejében elgurult a súlyos test elől. Nem különösebben zavarta a saját lábai koptatása, csupán a jószágot sajnálta. Testén néhány folt még jelezte az esést, ám ez közel se volt elviselhetetlen fájdalom. Inkább afféle, amiket fiatalkorában szenvedett mikor a gyakorló kard a hátán vagy a vállán puffant.
Gorvin a köpenye alól egy zöld almát vesz elő és az út mentén húzódó mezőket és földeket figyeli elmerengve, a régi időkre mikor még hasonló helyeken nevelkedett és dolgozgatott. Halvány mosoly villan át a szakáll alatt, de tova is tűnik amint a lovag dúdolgatva tovább halad.*
Gorvin a köpenye alól egy zöld almát vesz elő és az út mentén húzódó mezőket és földeket figyeli elmerengve, a régi időkre mikor még hasonló helyeken nevelkedett és dolgozgatott. Halvány mosoly villan át a szakáll alatt, de tova is tűnik amint a lovag dúdolgatva tovább halad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579