Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-23 00:28:15
Üzenet elküldve: 2017-05-23 00:28:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A lány, ha nem is feltétlen önként és dalolva, de válaszol a kérdésekre.*
-Értem, akkor te sem tudsz többet az ügyről.
*Kár, szereti tudni, pontosan mire számítson. Egy vérszomjas, emberevő óriás, de ebből még nem tudta meg, mennyire veszélyes, mi történt az áldozatokkal, és ami még fontosabb, miért. Egyszerűen szeret uralkodni másokon, elborult az elméje, vagy valami gyülekezet tagja, akik embereket esznek. Bármi legyen is, el kell kapniuk, nem mászkálhat egy ilyen szörnyeteg szabadon a világban.*
-Hogyhogy ennyire töröd a nyelvet?
*Tesz fel egy újabb kérdést. Nem egy kíváncsi természet, de a kínos csöndet sem szereti. A két férfinek is könnyebb négy szem közt beszélnie, ha közben a hölgyek elfoglalják magukat, és Caerva sem azon gondolkodik, miért töri ennyire a fenekét a nyereg.*
*A lány, ha nem is feltétlen önként és dalolva, de válaszol a kérdésekre.*
-Értem, akkor te sem tudsz többet az ügyről.
*Kár, szereti tudni, pontosan mire számítson. Egy vérszomjas, emberevő óriás, de ebből még nem tudta meg, mennyire veszélyes, mi történt az áldozatokkal, és ami még fontosabb, miért. Egyszerűen szeret uralkodni másokon, elborult az elméje, vagy valami gyülekezet tagja, akik embereket esznek. Bármi legyen is, el kell kapniuk, nem mászkálhat egy ilyen szörnyeteg szabadon a világban.*
-Hogyhogy ennyire töröd a nyelvet?
*Tesz fel egy újabb kérdést. Nem egy kíváncsi természet, de a kínos csöndet sem szereti. A két férfinek is könnyebb négy szem közt beszélnie, ha közben a hölgyek elfoglalják magukat, és Caerva sem azon gondolkodik, miért töri ennyire a fenekét a nyereg.*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 21:04:07
Üzenet elküldve: 2017-05-22 21:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Tisztában van vele, hogy Yezából sosem lesz olyan vadász, amilyen a Céh kívánalmának és elborult maximalizmusának megfelel. Akinél ennek kiművelését nem zsenge korban kezdik, annak annyi esélye van rá, mint torokmetszett orknak a bárdok versenyén. Még az sem garancia, ha valaki bekerül a kiképzendők közé. Számtalan módon bukhat el ott is. Az a furmányos hatalom, amely az ő életét is birtokba kerítette, mindig megtalálja az utat, hogyan is fedje el a sikertelen próbálkozók nyomait. Végtére is az ígéreteseknek el kell valahogy mélyedniük a vadász lét rejtelmeiben.*
- Valóban kár volna magad a céhhez mérni. Már nem tartozunk oda. Már csak az létezik, amit én tudok. Meg azt, amit neked átadhatok. Amint mi ketten eltűntünk a világból, senki sem élteti tovább az így felfogott tudást.
*Ó, vadászok lesznek, emiatt egy cseppet sem aggódik. Szakmájukban párját ritkítók. Ellenben nem szabadok. Láthatatlan fonállal gúzsba kötve élik mindennapjaikat. Nekik ritka lehetőség adatott, de velük együtt hamvába is hol majd.*
- Megteszem, amit tudok. A többi már csak rajtunk áll.
*Nála avatottabb Yeza-szakértő kevés van a világon. Talán egy sem. Meg fogja találni a módját, hogyan bánjon a kis küsszel, még akkor is, ha nyilván gyakran küszködik majd. A közeledés-távolodás izgalmas, de beteljesülést ritkán jelentő örök játékát néha már csak fél szívvel játssza. Mert olykor felöltik benne az az istentelen gondolat, hogy az egymásból nyert vibrálás, melytől az egymásra találást, a minél szorosabb közelséget remélik, néha, csak néha - minthogy hosszan érvényesítve ez kétségkívül lerombolná kapcsolatukat - kiegészíthető lenne azzal, hogy nem kicsusszannak, nem dacolnak, csak egyszerűen ott vannak egymásnak, egyszerű és magától értetődő módon, míg csak újból fel nem gerjesztik egymást. Ahogy a nagy szélsősége közötti változásokban is óhatatlanul bekövetkezik egy-egy nyugvópont.*
- Most rögtön szeretnél nekikezdeni, vagy másra szánjuk ezt az estét?
*A cirógatást jól tűri, ám most nem viszonozza. Kezei körbefonják a lányt, ahogy eddig is, de pusztán megtartják a pompás testet.
Nem azért tukmálja rá a hogyan továbbot Yezára, mert nincs kedve megnyilatkozni ez ügyben, hanem mert egy dolog súlyát mindig is cipelnie kell egy vadásznak: a döntését. No meg persze azért annak következményeit is.*
//Különóra//
*Tisztában van vele, hogy Yezából sosem lesz olyan vadász, amilyen a Céh kívánalmának és elborult maximalizmusának megfelel. Akinél ennek kiművelését nem zsenge korban kezdik, annak annyi esélye van rá, mint torokmetszett orknak a bárdok versenyén. Még az sem garancia, ha valaki bekerül a kiképzendők közé. Számtalan módon bukhat el ott is. Az a furmányos hatalom, amely az ő életét is birtokba kerítette, mindig megtalálja az utat, hogyan is fedje el a sikertelen próbálkozók nyomait. Végtére is az ígéreteseknek el kell valahogy mélyedniük a vadász lét rejtelmeiben.*
- Valóban kár volna magad a céhhez mérni. Már nem tartozunk oda. Már csak az létezik, amit én tudok. Meg azt, amit neked átadhatok. Amint mi ketten eltűntünk a világból, senki sem élteti tovább az így felfogott tudást.
*Ó, vadászok lesznek, emiatt egy cseppet sem aggódik. Szakmájukban párját ritkítók. Ellenben nem szabadok. Láthatatlan fonállal gúzsba kötve élik mindennapjaikat. Nekik ritka lehetőség adatott, de velük együtt hamvába is hol majd.*
- Megteszem, amit tudok. A többi már csak rajtunk áll.
*Nála avatottabb Yeza-szakértő kevés van a világon. Talán egy sem. Meg fogja találni a módját, hogyan bánjon a kis küsszel, még akkor is, ha nyilván gyakran küszködik majd. A közeledés-távolodás izgalmas, de beteljesülést ritkán jelentő örök játékát néha már csak fél szívvel játssza. Mert olykor felöltik benne az az istentelen gondolat, hogy az egymásból nyert vibrálás, melytől az egymásra találást, a minél szorosabb közelséget remélik, néha, csak néha - minthogy hosszan érvényesítve ez kétségkívül lerombolná kapcsolatukat - kiegészíthető lenne azzal, hogy nem kicsusszannak, nem dacolnak, csak egyszerűen ott vannak egymásnak, egyszerű és magától értetődő módon, míg csak újból fel nem gerjesztik egymást. Ahogy a nagy szélsősége közötti változásokban is óhatatlanul bekövetkezik egy-egy nyugvópont.*
- Most rögtön szeretnél nekikezdeni, vagy másra szánjuk ezt az estét?
*A cirógatást jól tűri, ám most nem viszonozza. Kezei körbefonják a lányt, ahogy eddig is, de pusztán megtartják a pompás testet.
Nem azért tukmálja rá a hogyan továbbot Yezára, mert nincs kedve megnyilatkozni ez ügyben, hanem mert egy dolog súlyát mindig is cipelnie kell egy vadásznak: a döntését. No meg persze azért annak következményeit is.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:53:25
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:53:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Sztoikus nyugalommal folytatja útját a félvér. Fél szemmel érzékeli, hogy Caerva besorol a nyomolvasó mellé és beszédbe elegyedik vele. A következő pillanatban pedig Syd terem mellette. A feltett kérdést hallva egy pillanatig értetlenül bámul a másikra. Az indulás körüli bonyodalmak teljesen kiverték a fejéből mit is akart mondani. Aztán képzeletben a homlokára csap, amikor eszébe jut.*
-Ja igen! Nem voltál a városban, így talán nem láttad a körözvényeket. Aoneer megölt valakit a Rumosban, ha jól emlékszem. Tette mindezt egy csomó tanú előtt akik most vérdíjat tűztek ki rá. Igazából Ziana hadnagy és én ezért szakítottuk meg a szabadságunkat.
*Hangját jelentősen lehalkítja, hogy lehetőleg csak az hallja szavait akinek címezte őket. Mondókája végén felvonja szemöldökét, jelezvén, hogy várja a másik őrmester mit szól a dologhoz.*
*Sztoikus nyugalommal folytatja útját a félvér. Fél szemmel érzékeli, hogy Caerva besorol a nyomolvasó mellé és beszédbe elegyedik vele. A következő pillanatban pedig Syd terem mellette. A feltett kérdést hallva egy pillanatig értetlenül bámul a másikra. Az indulás körüli bonyodalmak teljesen kiverték a fejéből mit is akart mondani. Aztán képzeletben a homlokára csap, amikor eszébe jut.*
-Ja igen! Nem voltál a városban, így talán nem láttad a körözvényeket. Aoneer megölt valakit a Rumosban, ha jól emlékszem. Tette mindezt egy csomó tanú előtt akik most vérdíjat tűztek ki rá. Igazából Ziana hadnagy és én ezért szakítottuk meg a szabadságunkat.
*Hangját jelentősen lehalkítja, hogy lehetőleg csak az hallja szavait akinek címezte őket. Mondókája végén felvonja szemöldökét, jelezvén, hogy várja a másik őrmester mit szól a dologhoz.*
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:19:52
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:19:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Egykedvű arckifejezéssel léptet előre lován. Nem sok mondanivalója akad ezek szerint. El foglalja magát gondolataival, kérdéseket halmoz fel, amiket adandó alkalommal fel tesz. Igyekszik mindent megjegyezni, hogy merről jöttek és merre mennek, ha esetleg úgy adódna. A jól nevelt hátassal valóban nincs gond, szinte magától megy, követi a társait. Swo-nak csak arra kell figyelnie, hogy ne essen ki a nyeregből. Hallja, majd látja is, hogy a nő közel jön hozzá. Lazán oda is fordítja a fejét. Biccent a köszönésre, majd a kérdést hallva, nem kell sokat gondolkodnia a válaszon. Hiszen hazudni nem akar, nem is fog.
Jobbja köré tekeri a kantár szárát egyszer, aztán még egyszer.*
- A városban, az egyik utcában. *Feleli lassan, majd hozzáteszi.* Valakinek nem tetszett, hogy arra járok... még a bonyodalom előtt elcipelt. *Mondja végül majdnem a teljes történetet. Kicsit lassacskán beszél, mert keresnie kell a szavakat néhol, lévén nem az anyanyelvén beszél.*
- Kérdezte, hogy mivel foglalkozom és úgy döntött jó leszek. *Vállat von, majd a következő kérdésre is felel.*
- Azt mondta, talán kelleni fogok, de nem mondta pontosan mit kell megkeresni.
*Köszörüli meg a torkát a mondatok után. Távolságtartó személyisége miatt ő nem kérdez semmit. Legalábbis egyelőre.*
*Egykedvű arckifejezéssel léptet előre lován. Nem sok mondanivalója akad ezek szerint. El foglalja magát gondolataival, kérdéseket halmoz fel, amiket adandó alkalommal fel tesz. Igyekszik mindent megjegyezni, hogy merről jöttek és merre mennek, ha esetleg úgy adódna. A jól nevelt hátassal valóban nincs gond, szinte magától megy, követi a társait. Swo-nak csak arra kell figyelnie, hogy ne essen ki a nyeregből. Hallja, majd látja is, hogy a nő közel jön hozzá. Lazán oda is fordítja a fejét. Biccent a köszönésre, majd a kérdést hallva, nem kell sokat gondolkodnia a válaszon. Hiszen hazudni nem akar, nem is fog.
Jobbja köré tekeri a kantár szárát egyszer, aztán még egyszer.*
- A városban, az egyik utcában. *Feleli lassan, majd hozzáteszi.* Valakinek nem tetszett, hogy arra járok... még a bonyodalom előtt elcipelt. *Mondja végül majdnem a teljes történetet. Kicsit lassacskán beszél, mert keresnie kell a szavakat néhol, lévén nem az anyanyelvén beszél.*
- Kérdezte, hogy mivel foglalkozom és úgy döntött jó leszek. *Vállat von, majd a következő kérdésre is felel.*
- Azt mondta, talán kelleni fogok, de nem mondta pontosan mit kell megkeresni.
*Köszörüli meg a torkát a mondatok után. Távolságtartó személyisége miatt ő nem kérdez semmit. Legalábbis egyelőre.*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 15:46:33
Üzenet elküldve: 2017-05-22 15:46:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Töprengés tipikus vonásai költöznek Yeza arcára. Valóban nem emlékezett arra a mondatra. Mondjuk ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy onnan, ahol megbújt, nem is lehetett igazán jól hallani, ráadásul kicsit jobban lefoglalta, hogy észrevétlenségét bebiztosítsa. De ezek szerint a fakó tekintetet már akkor is kivételes hatásfokkal vonzotta magára.*
- Biztosan tévedsz. Én sosem vetemedtem volna ilyesmire *hazudja szemrebbenés nélkül, a hazugság tényében sütkérezve.
A dolgok kénytelenek átértékelődni tehát, Yeza pedig ismét kénytelen lenne szégyellni magát a hamari ítélet miatt; ám a szégyen olyan dolog, ami megszokhatta már, hogy a vörös rendszerint átlépi.
Ujja a vadász ajkára simul. Elgondolkodva cirógatja meg az érzékeny felületet.*
- Nem *suttogja, s a tekintete lassan Wäoréra kúszik.* - Így nem.
*Hagy egy kis időt a csendnek, a pillantásnak.*
- Hiszen mindketten tudjuk, hogy én ezt nem bírom el. Így hát, ennél jóval többet kell ígérned nekem. Azt, hogy olyasvalakivé teszel, aki igen.
*Tenyere Wäor markáns vonásaira simul.*
- Sosem lesz belőlem vadász. Olyan nem, mint akiket a céh kinevelt. De olyan lehet, akit büszkén hívsz annak te magad.
*Szinte észrevétlenül csusszan vissza a férfi ölébe. A mozdulatait rejtik a mondandója, fedezi a pillantása komolysága.*
- Csak az ég tudja, melyikünknek lesz ez nagyobb kihívás *simít végig Wäor mellkasán cinkosul.
Mint a sebes folyókban villanó ezüstös hátú fürge kis küsz, Yeza is az a fajta, akin nem egyszerű fogást találni. Minél jobban akarná az ember a markába szorítani annál biztosabb, hogy kicsusszan onnét, ráadásul gyakorta egész szolgalelkű viselkedése ellenére nem igazán tudott soha kibékülni a gondolattal, hogy engedelmeskedjen. Wäor mondjuk épp elég rég ismeri már, hogy esetleg ki tudja húzni a lába alól a trükközések kerülőútjait. Kiderül.*
//Különóra//
*Töprengés tipikus vonásai költöznek Yeza arcára. Valóban nem emlékezett arra a mondatra. Mondjuk ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy onnan, ahol megbújt, nem is lehetett igazán jól hallani, ráadásul kicsit jobban lefoglalta, hogy észrevétlenségét bebiztosítsa. De ezek szerint a fakó tekintetet már akkor is kivételes hatásfokkal vonzotta magára.*
- Biztosan tévedsz. Én sosem vetemedtem volna ilyesmire *hazudja szemrebbenés nélkül, a hazugság tényében sütkérezve.
A dolgok kénytelenek átértékelődni tehát, Yeza pedig ismét kénytelen lenne szégyellni magát a hamari ítélet miatt; ám a szégyen olyan dolog, ami megszokhatta már, hogy a vörös rendszerint átlépi.
Ujja a vadász ajkára simul. Elgondolkodva cirógatja meg az érzékeny felületet.*
- Nem *suttogja, s a tekintete lassan Wäoréra kúszik.* - Így nem.
*Hagy egy kis időt a csendnek, a pillantásnak.*
- Hiszen mindketten tudjuk, hogy én ezt nem bírom el. Így hát, ennél jóval többet kell ígérned nekem. Azt, hogy olyasvalakivé teszel, aki igen.
*Tenyere Wäor markáns vonásaira simul.*
- Sosem lesz belőlem vadász. Olyan nem, mint akiket a céh kinevelt. De olyan lehet, akit büszkén hívsz annak te magad.
*Szinte észrevétlenül csusszan vissza a férfi ölébe. A mozdulatait rejtik a mondandója, fedezi a pillantása komolysága.*
- Csak az ég tudja, melyikünknek lesz ez nagyobb kihívás *simít végig Wäor mellkasán cinkosul.
Mint a sebes folyókban villanó ezüstös hátú fürge kis küsz, Yeza is az a fajta, akin nem egyszerű fogást találni. Minél jobban akarná az ember a markába szorítani annál biztosabb, hogy kicsusszan onnét, ráadásul gyakorta egész szolgalelkű viselkedése ellenére nem igazán tudott soha kibékülni a gondolattal, hogy engedelmeskedjen. Wäor mondjuk épp elég rég ismeri már, hogy esetleg ki tudja húzni a lába alól a trükközések kerülőútjait. Kiderül.*
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 15:02:10
Üzenet elküldve: 2017-05-22 15:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Pici szíve repes a diadalmas büszkeségtől, hogy ilyen, már-már megszeppenten tekintettel mered rá vissza férjura. Ugyan csak röpke pillanatokra láthatja szavai gyümölcsét, de az eredmény az eredmény.
Az ezt követő ölelés, és Kharasshi szavai megmelengetik a szívét, és teljesen elérzékenyül. Karjaival gyengéden átkarolja hitvesét, s szerelmes tekintettel, és egy szerény, mégis ragyogó mosollyal pillant a mélységire, egy mosollyal, amit csak ő láthat a lány arcán, és csak ő tudja előcsalogatni azt. Homlokát Kharasshi homlokának dönti, s szenvedélyes csókot vált vele.
Ám ahogy azt sejtette, a mélységi nem hagyja annyiban, máris felsorakoztatja a maga ellenérveit. És a gyakorlatban is bemutatja, hiszen Ydriss ösztönösen hátrálni kezd, s háta hamarosan már a fa törzséhez simul, férje pedig a rőt hajú vállai fölött támaszkodva a fának, csapdába ejtve az ő nimfáját. Mi tagadás, a megszeppent érzés azért ott motoszkál a lányban. Hiszen bár tudja, Kharasshi nem akar ártani neki, azért egyértelmű, ki az igazi ragadozó kettejük között, s ki lenne erőfölényben. No de nem fogja ilyen egyszerűen megadni magát, s elismerni rögtön a másik igazát. Ezt a huncut mosoly is egyértelműen jelzi.*
- Igen ám, de fehérnép vagyok, a mi módszereink a vadászatra mások. *A huncut mosoly mellé csábos kis pillantás társul, miközben egyik kezét hitvese mellkasára simítja a szíve felett, s pajkos kis simítással indítja el ujjait kicsit lentebb terelve őket.*
*Pici szíve repes a diadalmas büszkeségtől, hogy ilyen, már-már megszeppenten tekintettel mered rá vissza férjura. Ugyan csak röpke pillanatokra láthatja szavai gyümölcsét, de az eredmény az eredmény.
Az ezt követő ölelés, és Kharasshi szavai megmelengetik a szívét, és teljesen elérzékenyül. Karjaival gyengéden átkarolja hitvesét, s szerelmes tekintettel, és egy szerény, mégis ragyogó mosollyal pillant a mélységire, egy mosollyal, amit csak ő láthat a lány arcán, és csak ő tudja előcsalogatni azt. Homlokát Kharasshi homlokának dönti, s szenvedélyes csókot vált vele.
Ám ahogy azt sejtette, a mélységi nem hagyja annyiban, máris felsorakoztatja a maga ellenérveit. És a gyakorlatban is bemutatja, hiszen Ydriss ösztönösen hátrálni kezd, s háta hamarosan már a fa törzséhez simul, férje pedig a rőt hajú vállai fölött támaszkodva a fának, csapdába ejtve az ő nimfáját. Mi tagadás, a megszeppent érzés azért ott motoszkál a lányban. Hiszen bár tudja, Kharasshi nem akar ártani neki, azért egyértelmű, ki az igazi ragadozó kettejük között, s ki lenne erőfölényben. No de nem fogja ilyen egyszerűen megadni magát, s elismerni rögtön a másik igazát. Ezt a huncut mosoly is egyértelműen jelzi.*
- Igen ám, de fehérnép vagyok, a mi módszereink a vadászatra mások. *A huncut mosoly mellé csábos kis pillantás társul, miközben egyik kezét hitvese mellkasára simítja a szíve felett, s pajkos kis simítással indítja el ujjait kicsit lentebb terelve őket.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 13:48:37
Üzenet elküldve: 2017-05-22 13:48:37
ÚJ
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*Végül eljut az istállóig, ami azt illeti épp idejében. Hamarosan a tömeg támadni kezd, és nem sok van már hátra ahhoz sem, hogy ez a két alak eltűnjön egy lóval ami talán az egész istálló legjobb lova. Persze jobb a helyzet mintha fegyvertelen alakok helyett pár őr, vagy dühös paraszt állna itt és védené az értékes portékát, és messze rosszabb annál, mintha senki nem lenne itt. A törpe egy dologban bízik, ez pedig az, hogy sokáig már nem tudja figyelni a két jómadarat, mert hamarosan észre kéne, hogy vegyék, hiszen épp annyira ért a rejtőzködéshez, és lapuláshoz, mint egy sánta nehéz vértes törpe aki messzire bűzlik a bagótól. Kénytelen hát elébe menni a dolgoknak.*
-Kuss. *Köszön, és fordítja számszeríját a magasabb, vastagabb formára szegezve. Csak egy lövést tud leadni, ha lehetséges akkor az érezze magát fenyegetve aki a főnök itten. Pajzsa védelmében próbál közelíteni a páros felé, számszeríját előre tartva, a kalapács most pihen. Nincs ideje arra, hogy fedezék harcot vívjon az ismeretlenekkel, azok vagy azt teszik amit mond, vagy elszabadul a pokol.*
-A lovat elviszem. Ti meg húzódjatok be a karámba amíg szépen mondom. *Ha bezárja ezt a kettőt oda ahonnan azok kivették a lovat, akkor lesz egy kis nyugta tőlük. Lehetőleg ne zavarják fel a falut az előtt, hogy ő meg akkor már az óriás barátja eltűnnének. Foglyokat persze szívesen vinne, de ahhoz idő kell, és egyelőre nem látja mennyi ideje van arra, hogy bármit is csináljon. Valószínűleg semennyi. Ha pedig semennyi ideje sincs valakinek, és már a túszuk is haldoklik, akkor rohanni kell, nem pedig a szerencsétlenül járt falusiakat gyötörni, alázni, kínozni. Az talán majd egy másik alkalommal következik be.*
*Végül eljut az istállóig, ami azt illeti épp idejében. Hamarosan a tömeg támadni kezd, és nem sok van már hátra ahhoz sem, hogy ez a két alak eltűnjön egy lóval ami talán az egész istálló legjobb lova. Persze jobb a helyzet mintha fegyvertelen alakok helyett pár őr, vagy dühös paraszt állna itt és védené az értékes portékát, és messze rosszabb annál, mintha senki nem lenne itt. A törpe egy dologban bízik, ez pedig az, hogy sokáig már nem tudja figyelni a két jómadarat, mert hamarosan észre kéne, hogy vegyék, hiszen épp annyira ért a rejtőzködéshez, és lapuláshoz, mint egy sánta nehéz vértes törpe aki messzire bűzlik a bagótól. Kénytelen hát elébe menni a dolgoknak.*
-Kuss. *Köszön, és fordítja számszeríját a magasabb, vastagabb formára szegezve. Csak egy lövést tud leadni, ha lehetséges akkor az érezze magát fenyegetve aki a főnök itten. Pajzsa védelmében próbál közelíteni a páros felé, számszeríját előre tartva, a kalapács most pihen. Nincs ideje arra, hogy fedezék harcot vívjon az ismeretlenekkel, azok vagy azt teszik amit mond, vagy elszabadul a pokol.*
-A lovat elviszem. Ti meg húzódjatok be a karámba amíg szépen mondom. *Ha bezárja ezt a kettőt oda ahonnan azok kivették a lovat, akkor lesz egy kis nyugta tőlük. Lehetőleg ne zavarják fel a falut az előtt, hogy ő meg akkor már az óriás barátja eltűnnének. Foglyokat persze szívesen vinne, de ahhoz idő kell, és egyelőre nem látja mennyi ideje van arra, hogy bármit is csináljon. Valószínűleg semennyi. Ha pedig semennyi ideje sincs valakinek, és már a túszuk is haldoklik, akkor rohanni kell, nem pedig a szerencsétlenül járt falusiakat gyötörni, alázni, kínozni. Az talán majd egy másik alkalommal következik be.*
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-22 13:08:49
Üzenet elküldve: 2017-05-22 13:08:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
//Visszaszámlálás: 2//
*A törpe balról közelít és igen jól teszi, mert bár látni nem látja, de hallhatja, hogy a környékről a kürt szavára mindenki összefutott és ha hihet a fülének, igen tettre készek. Arrafelé, amerre oson, szerencséjére senki nem lesi, ki mozog a kertek alatt, a kutyák és egyéb jószágok meg éppen elég izgatottak ahhoz, hogy senki ne figyeljen fel rá, ha még jobban rákezdenek az idegen jelenlététől. Így el is ér az istállóhoz. Közelről benézve már meg tudja különböztetni az árnyakat, így láthatja, hogy négy ló áll bent. Hogy melyik mekkora, az innen még nem látszik, csak a fejük lóg ki a karámból. De az egyiket egy nyurga figura éppen kivezeti az állásából és egy másik, vastagabb, kicsit magasabb forma segítségével fürgén nyergelni, kantározni kezdi. Látszik, indulni készülnek. A gesztikuláción látszik, hogy a magasabb, szélesebb alak instruálja a nyurgábbat, hogy merre menjen.
Az óriást nem veszik észre, vagy ha észre is veszik, senki nem adja jelét. Vállán szegény Basil teljesen elernyed, ha van is még élet szerencsétlenben, igen kevéssé pislákol már, talán már a szakértő segítség sem mentheti meg, ronda dolog a sokk. Így viszont különösebb gond sincs azzal, hogy a vállán tartsa. Az óriás is hallja a zsivalyt és tudhatja, nem két fejű tehén születése okozta ezt a nagy izgalmat. Fölötte a fa koronájában is igen nagy a zaj. A lombok között több madár is fészkel, akik hangos csipogással tudatják a világgal, ami mondanivaló madár fejükben megfogalmazódik. Egyik-másik tollas jószág a nagydarab férfit is szemügyre veszi, a feje fölötti ágakról félre fordított fejjel, gyanakodva méregetik, de mivel nem kapkod feléjük és a fészkük felé sem közeledik, hamar napirendre térnek jelenléte fölött és folytatják napi rutinjukat. Ennek része az anyagcsere végtermékektől való megszabadulás is. Bölény arra lehet figyelmes, hogy halk "plotty" hallatszik, majd a következő pillanatban fehér csík szalad végig a 4 rétegű, mellény kialakítású brigantinon, amely a bőrvértre van szíjazva azzal a nem titkolt céllal, hogy a testközelből leadott számszeríj lövést is megállítsa.*
//Visszaszámlálás: 2//
*A törpe balról közelít és igen jól teszi, mert bár látni nem látja, de hallhatja, hogy a környékről a kürt szavára mindenki összefutott és ha hihet a fülének, igen tettre készek. Arrafelé, amerre oson, szerencséjére senki nem lesi, ki mozog a kertek alatt, a kutyák és egyéb jószágok meg éppen elég izgatottak ahhoz, hogy senki ne figyeljen fel rá, ha még jobban rákezdenek az idegen jelenlététől. Így el is ér az istállóhoz. Közelről benézve már meg tudja különböztetni az árnyakat, így láthatja, hogy négy ló áll bent. Hogy melyik mekkora, az innen még nem látszik, csak a fejük lóg ki a karámból. De az egyiket egy nyurga figura éppen kivezeti az állásából és egy másik, vastagabb, kicsit magasabb forma segítségével fürgén nyergelni, kantározni kezdi. Látszik, indulni készülnek. A gesztikuláción látszik, hogy a magasabb, szélesebb alak instruálja a nyurgábbat, hogy merre menjen.
Az óriást nem veszik észre, vagy ha észre is veszik, senki nem adja jelét. Vállán szegény Basil teljesen elernyed, ha van is még élet szerencsétlenben, igen kevéssé pislákol már, talán már a szakértő segítség sem mentheti meg, ronda dolog a sokk. Így viszont különösebb gond sincs azzal, hogy a vállán tartsa. Az óriás is hallja a zsivalyt és tudhatja, nem két fejű tehén születése okozta ezt a nagy izgalmat. Fölötte a fa koronájában is igen nagy a zaj. A lombok között több madár is fészkel, akik hangos csipogással tudatják a világgal, ami mondanivaló madár fejükben megfogalmazódik. Egyik-másik tollas jószág a nagydarab férfit is szemügyre veszi, a feje fölötti ágakról félre fordított fejjel, gyanakodva méregetik, de mivel nem kapkod feléjük és a fészkük felé sem közeledik, hamar napirendre térnek jelenléte fölött és folytatják napi rutinjukat. Ennek része az anyagcsere végtermékektől való megszabadulás is. Bölény arra lehet figyelmes, hogy halk "plotty" hallatszik, majd a következő pillanatban fehér csík szalad végig a 4 rétegű, mellény kialakítású brigantinon, amely a bőrvértre van szíjazva azzal a nem titkolt céllal, hogy a testközelből leadott számszeríj lövést is megállítsa.*
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-21 22:09:40
Üzenet elküldve: 2017-05-21 22:09:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A két férfi elfoglalja magát, és mivel nem szeretné kihallgatni őket, neki is találnia kell valamit. Vagy éppen valakit. Jobb ötlete nem révén, a lánnyal próbál beszélgetni, hátha gyorsabban telik az idő, és megtudhat egy-két dolgot újdonsült kísérőjükről.*
-Szia! *Szaporáztatja meg a ló lépteit, felzárkózik a kis piszkos mellé.* Hol találkoztál az őrmesterrel?
*Ez őszintén érdekli. Nem ismeri Sydet, de nem tűnik egy olyan alaknak, aki felad egy hirdetést, és szépen, türelmesen mindenkit meghallgat, ezzel döntve el, ki a legalkalmasabb nyomkövető. Inkább az a fajta, aki belecsap a lecsóba, nem kerüli a bajt. Sőt, szembe megy vele, amikor csak tud. De akkor hol találkozhatott Swo-val, aki úgy néz ki, mintha a szegénynegyed egyik sötét sikátorából mászott volna elő. Lehet, így is volt, ezt most lehet megtudja.*
-Mesélte, mire megyünk, mikor találkoztatok, vagy beledobott a mély vízbe?
*Halovány mosoly jelenik meg az arcán. A legjobb kiképzés a tapasztalatszerzés.*
*A két férfi elfoglalja magát, és mivel nem szeretné kihallgatni őket, neki is találnia kell valamit. Vagy éppen valakit. Jobb ötlete nem révén, a lánnyal próbál beszélgetni, hátha gyorsabban telik az idő, és megtudhat egy-két dolgot újdonsült kísérőjükről.*
-Szia! *Szaporáztatja meg a ló lépteit, felzárkózik a kis piszkos mellé.* Hol találkoztál az őrmesterrel?
*Ez őszintén érdekli. Nem ismeri Sydet, de nem tűnik egy olyan alaknak, aki felad egy hirdetést, és szépen, türelmesen mindenkit meghallgat, ezzel döntve el, ki a legalkalmasabb nyomkövető. Inkább az a fajta, aki belecsap a lecsóba, nem kerüli a bajt. Sőt, szembe megy vele, amikor csak tud. De akkor hol találkozhatott Swo-val, aki úgy néz ki, mintha a szegénynegyed egyik sötét sikátorából mászott volna elő. Lehet, így is volt, ezt most lehet megtudja.*
-Mesélte, mire megyünk, mikor találkoztatok, vagy beledobott a mély vízbe?
*Halovány mosoly jelenik meg az arcán. A legjobb kiképzés a tapasztalatszerzés.*
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-21 12:46:30
Üzenet elküldve: 2017-05-21 12:46:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Nem erőlteti a bemutatkozást, aki nem akarja megmondani a nevét a lánynak, az nem mondja meg. Ő megtette, amit az udvariasság és a célszerűség diktált, de nézete szerint előbbi mindenkinek magánügye, utóbbit meg kikényszeríti, ha szükségét látja. Ezzel mindenesetre készen van. Más dolga is akad. Úgy irányítja lovát, hogy Ald'as őrmester mellé soroljon, lehetőleg úgy, hogy egymáshoz közel, de a többiektől kicsit távolabb legyenek, hogy ha kollégájának olyan közlendői vannak, amik nem tartoznak a közlegényekre és pláne civilekre, ez ne okozzon gondot.*
-Még a Barakkban mondani akartál valamit. *emlékezteti Ald-ot.*
*Nem erőlteti a bemutatkozást, aki nem akarja megmondani a nevét a lánynak, az nem mondja meg. Ő megtette, amit az udvariasság és a célszerűség diktált, de nézete szerint előbbi mindenkinek magánügye, utóbbit meg kikényszeríti, ha szükségét látja. Ezzel mindenesetre készen van. Más dolga is akad. Úgy irányítja lovát, hogy Ald'as őrmester mellé soroljon, lehetőleg úgy, hogy egymáshoz közel, de a többiektől kicsit távolabb legyenek, hogy ha kollégájának olyan közlendői vannak, amik nem tartoznak a közlegényekre és pláne civilekre, ez ne okozzon gondot.*
-Még a Barakkban mondani akartál valamit. *emlékezteti Ald-ot.*
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-21 11:58:21
Üzenet elküldve: 2017-05-21 11:58:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A városon kívül Syd még szakít egy kis időt arra, hogy mindenkit tájékoztasson azokról a dolgokról amiket tudni lehet az előttük álló feladatról és a gyilkosról akinek most a nyomába szegődnek. ezen felül bemutatja az új lányt. Ahogy a félvér gondolta ő lesz a nyomkövetőjük. Azt is tisztázzák, hogy ennél több feladata nem lesz. Az óriás levadászása kizárólag a Városőrökre hárul.*
~Nem lesz egyszerű, de megoldjuk. Voltam már nagyobb bajban is.~
*A bemutatkozást fogai közé szorított pipája mögül ejti meg.*
-Ald'as Cotys őrmester.
*A városon kívül Syd még szakít egy kis időt arra, hogy mindenkit tájékoztasson azokról a dolgokról amiket tudni lehet az előttük álló feladatról és a gyilkosról akinek most a nyomába szegődnek. ezen felül bemutatja az új lányt. Ahogy a félvér gondolta ő lesz a nyomkövetőjük. Azt is tisztázzák, hogy ennél több feladata nem lesz. Az óriás levadászása kizárólag a Városőrökre hárul.*
~Nem lesz egyszerű, de megoldjuk. Voltam már nagyobb bajban is.~
*A bemutatkozást fogai közé szorított pipája mögül ejti meg.*
-Ald'as Cotys őrmester.
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 22:49:54
Üzenet elküldve: 2017-05-20 22:49:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
~Kibúvót?~
*Kharasshi tekintete szinte szeppenten nyílik tágra, ahogy meghőköl asszonya nekiszegezett kérdése elől. Ilyet se sokan tudnak nála elérni, de becsületére legyen mondva, hamar visszakaparja az önuralmát.
A társaságszerzési módszerek firtatására csak végigmutat magán egy cinikus félmosollyal. Hát igen, Ydriss a mai napig nem tudott igazán kibékülni a mélységiek ilyetén dolgaival.*
- Nem a szentségtelen vonzalom miatt akartalak távol tudni magamtól *vonja ölelésébe a lányt.* - Hanem mert nem akartam, hogy bajod essen... miattam.
*Teret enged a bensőséges pillanatnak. Oly sok mindent éltek meg együtt. Olyan rögös úton jutottak el idáig, hogy belegondolni is sok.*
- De akkor is ellent kell, hogy mondjak *folytatja a homlokát ráncolva, feltartott mutatóujjal, mint valami kötekedő tudósember.*
- Áldozat voltam, az lehet. De az nem ugyanaz, mint prédának lenni *magyarázza.* - Makacskodtál, igen. Kitartottál, igen, de a vadászat... *vigyorodik egész mámoros kifejezéssel* - az valami egészen más dolog.
*Ismét közelebb lép Ydrisshez, de ezúttal nem ölelésre. Van benne valami, ami hátrálásra késztet, és ezt ki is használja. Egészen addig, míg a rőt nimfa háta nem koccan a fa törzsén. A fáén, mely alatt először Kharasshié lett.
A hím megtámasztja kezét Ydriss válla felett és hozzá hajol.*
- Biztosan érzed a különbséget, kis fakóvérű, nem igaz?
~Kibúvót?~
*Kharasshi tekintete szinte szeppenten nyílik tágra, ahogy meghőköl asszonya nekiszegezett kérdése elől. Ilyet se sokan tudnak nála elérni, de becsületére legyen mondva, hamar visszakaparja az önuralmát.
A társaságszerzési módszerek firtatására csak végigmutat magán egy cinikus félmosollyal. Hát igen, Ydriss a mai napig nem tudott igazán kibékülni a mélységiek ilyetén dolgaival.*
- Nem a szentségtelen vonzalom miatt akartalak távol tudni magamtól *vonja ölelésébe a lányt.* - Hanem mert nem akartam, hogy bajod essen... miattam.
*Teret enged a bensőséges pillanatnak. Oly sok mindent éltek meg együtt. Olyan rögös úton jutottak el idáig, hogy belegondolni is sok.*
- De akkor is ellent kell, hogy mondjak *folytatja a homlokát ráncolva, feltartott mutatóujjal, mint valami kötekedő tudósember.*
- Áldozat voltam, az lehet. De az nem ugyanaz, mint prédának lenni *magyarázza.* - Makacskodtál, igen. Kitartottál, igen, de a vadászat... *vigyorodik egész mámoros kifejezéssel* - az valami egészen más dolog.
*Ismét közelebb lép Ydrisshez, de ezúttal nem ölelésre. Van benne valami, ami hátrálásra késztet, és ezt ki is használja. Egészen addig, míg a rőt nimfa háta nem koccan a fa törzsén. A fáén, mely alatt először Kharasshié lett.
A hím megtámasztja kezét Ydriss válla felett és hozzá hajol.*
- Biztosan érzed a különbséget, kis fakóvérű, nem igaz?
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 22:48:11
Üzenet elküldve: 2017-05-20 22:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Kapcsolatuk sohasem volt zökkenőmentes. Mindig is átjárták a szélsőséges, mindent elsöprő érzelmek. Eleven, parázs ölén táncoló tűz, mely örökké lobog. Az övé bévül, a lánghajúé a külvilág felé irányozva. Azon a külső fronton Yeza már a jéggel kellett, hogy találkozzon, a vadász szilárddá fordított hűs önuralmával. Ezért sistergés minden vággyal teljes, ölelő, egymásba bújó érintésük. Csillapodó tűz és olvadó jég: így lesznek teljes egésszé.
A vörösnek mindig is idő kellett, hogy dühét kiadja, ha beleakadt a vadász racionális, nyugtató praktikáiba, mely mögött mindig kettős értelem húzódott meg. Miután az eredeti lefoszlott, egy új réteg mutatkozhatott meg. A fájdalom szavait fel sem veszi, mit számít néhány tompa ütés a másik szenvedéséhez képest, mellyel magát marcangolja? Ő már csak tudja, sokkal több van ebben a lányban, mint amit magáról el mer hinni. Bizalma, hite és szeretete feltétlen az irányában. Bizonyítani belőle annyit tud, amennyire a maga csekély lehetőségeivel képes.
Szorosan átöleli a visszakuncsorgó szerelmest, visszhangként érzi magán dacosan lüktető érverését. A csók elmondhatatlanul jól esik, szusszanó lélegzettel hajol a másik nyakára.*
- Ezek szerint túl régen volt az a beavatási rituálé. Azt hiszed, hogy nem láttalak megbújni? A nyakadat is kitekerték volna, ha rajtakapnak.
*A vadászlét kezdetén jártak, a kiképzés elején. Yeza még csak egy kósza mosoly volt az arcán, finom csiklandozás a gyomrában, friss lélegzet a tüdejében. És tudta, ő sem közömbös a számára. Aznap megtudta, hogy a legnagyobb veszélyt is képes érte vállalni. Belógni a beavatásra, a kiképzés előszobájára és elindítójára.*
- Ígérni csak annyit ígérhetek, amennyit magad elbírsz. Ezekkel a szavakkal kezdődik a kiképzés.
*Folytatódni komorabban folytatódik, de reményei szerint kedvesének erről még ennyire sincsenek emlékei.*
- Így is vállalod?
*És ezzel a maga fura módján, de elfogadja a vörös felkérését. Már csak megerősítésre vár.*
//Különóra//
*Kapcsolatuk sohasem volt zökkenőmentes. Mindig is átjárták a szélsőséges, mindent elsöprő érzelmek. Eleven, parázs ölén táncoló tűz, mely örökké lobog. Az övé bévül, a lánghajúé a külvilág felé irányozva. Azon a külső fronton Yeza már a jéggel kellett, hogy találkozzon, a vadász szilárddá fordított hűs önuralmával. Ezért sistergés minden vággyal teljes, ölelő, egymásba bújó érintésük. Csillapodó tűz és olvadó jég: így lesznek teljes egésszé.
A vörösnek mindig is idő kellett, hogy dühét kiadja, ha beleakadt a vadász racionális, nyugtató praktikáiba, mely mögött mindig kettős értelem húzódott meg. Miután az eredeti lefoszlott, egy új réteg mutatkozhatott meg. A fájdalom szavait fel sem veszi, mit számít néhány tompa ütés a másik szenvedéséhez képest, mellyel magát marcangolja? Ő már csak tudja, sokkal több van ebben a lányban, mint amit magáról el mer hinni. Bizalma, hite és szeretete feltétlen az irányában. Bizonyítani belőle annyit tud, amennyire a maga csekély lehetőségeivel képes.
Szorosan átöleli a visszakuncsorgó szerelmest, visszhangként érzi magán dacosan lüktető érverését. A csók elmondhatatlanul jól esik, szusszanó lélegzettel hajol a másik nyakára.*
- Ezek szerint túl régen volt az a beavatási rituálé. Azt hiszed, hogy nem láttalak megbújni? A nyakadat is kitekerték volna, ha rajtakapnak.
*A vadászlét kezdetén jártak, a kiképzés elején. Yeza még csak egy kósza mosoly volt az arcán, finom csiklandozás a gyomrában, friss lélegzet a tüdejében. És tudta, ő sem közömbös a számára. Aznap megtudta, hogy a legnagyobb veszélyt is képes érte vállalni. Belógni a beavatásra, a kiképzés előszobájára és elindítójára.*
- Ígérni csak annyit ígérhetek, amennyit magad elbírsz. Ezekkel a szavakkal kezdődik a kiképzés.
*Folytatódni komorabban folytatódik, de reményei szerint kedvesének erről még ennyire sincsenek emlékei.*
- Így is vállalod?
*És ezzel a maga fura módján, de elfogadja a vörös felkérését. Már csak megerősítésre vár.*
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 22:05:34
Üzenet elküldve: 2017-05-20 22:05:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Sokaknak biztos megmosolyogtató lehet, hogy a Niyss húgocskáit büszkeséggel társítsák. Elvégre ők azok, akik számára ez nem jelent gátat. Viszont aki azt hiszi, ez azért van, mert híján vannak, az nagyobbat nem is tévedhetne. Yeza mindig csapnivaló volt a többiek között. Meglehet, épp a hiányosságai miatt ügyeskedik jól a maga ellentmondásos útjain.
Nem szívesen kér, főleg, ha rászorul a segítségre, így ilyenkor a huncut kacérság alatt jóval-jóval sebezhetőbb is. Csak egészen lassan tűnik el az ajkáról a mosolygás. Wäor élcére a Niyssről még kitartott úgy-ahogy, de amikor a következő mondat is elhangzik, a derű búcsút int a rőt leánytó vonásainak.
~Csak annyit, amennyit magad elbírsz?~
Hát ennyi? Ezt a diplomatikus lerázást kapja? Semmi kétsége a helyzet állásáról. Wäor kineveti őt, már az ötlet miatt is. Kevésnek tartja hozzá. Silány alapanyagnak, amibe kár is energiát ölni. És aztán jön az i-re a pont.
~Ó, szóval hagyjam ezt a dolgot azokra, akik értenek is hozzá, én meg csak melegítsem az ágyad esténként, mert arra legalább jó vagyok. Nehogy nevetségessé tegyem az imádott vadászaid presztízsét a szerencsétlenkedésemmel!~
A barna szempár szinte szikrát vet.*
- Felejtsd el! *szisszeni visszakozva, s a hajlékony testecske egy fordulással már ki is csusszant a vadász kezei közül, s már talpon is van. Eligazgatja a ruháit, megzabolázza a kusza vörös tincseket és Wäorra se néz.* - Ha azt mondom, csapnivaló húgocska lennél, hazudnék. A Niyss tanai csak megrágnának és kiköpnének egy magadfajtát *mondja hűvös tárgyilagossággal, mintha az egyértelműen komolytalan feltétel miatt állna csak el az egyezségtől.
Amikor megfordul, már szelíd mosolygás ül a vonásain, pedig ez most nem kis kihívás.*
- És én soha nem is voltam kiképző *von vállat. Nincs él a hangjában. Egyetlen zönge mélyén sem. Talán csak egy kis szomorkásság amiatt, hogy a rá eső részt megfelelő képességek híján nem alkalmas teljesíteni.*
- Kár volt szóba hoznom az egészet *legyint, aztán visszatelepszik Wäor mellé. Szeretetteljes a pillantás, amivel a vadászra néz. Tenyerei közé veszi az arcát és lágyan megcsókolja.* - Ne haragudj *suttogja.
Soha nem voltak még ennyire távol. A valóság kettejük között mindig át-átszökött a Niyss szirmai között. De ezúttal nem. Yeza dühe, nyomorult megbántottsága nem szökik ki.*
//Különóra//
*Sokaknak biztos megmosolyogtató lehet, hogy a Niyss húgocskáit büszkeséggel társítsák. Elvégre ők azok, akik számára ez nem jelent gátat. Viszont aki azt hiszi, ez azért van, mert híján vannak, az nagyobbat nem is tévedhetne. Yeza mindig csapnivaló volt a többiek között. Meglehet, épp a hiányosságai miatt ügyeskedik jól a maga ellentmondásos útjain.
Nem szívesen kér, főleg, ha rászorul a segítségre, így ilyenkor a huncut kacérság alatt jóval-jóval sebezhetőbb is. Csak egészen lassan tűnik el az ajkáról a mosolygás. Wäor élcére a Niyssről még kitartott úgy-ahogy, de amikor a következő mondat is elhangzik, a derű búcsút int a rőt leánytó vonásainak.
~Csak annyit, amennyit magad elbírsz?~
Hát ennyi? Ezt a diplomatikus lerázást kapja? Semmi kétsége a helyzet állásáról. Wäor kineveti őt, már az ötlet miatt is. Kevésnek tartja hozzá. Silány alapanyagnak, amibe kár is energiát ölni. És aztán jön az i-re a pont.
~Ó, szóval hagyjam ezt a dolgot azokra, akik értenek is hozzá, én meg csak melegítsem az ágyad esténként, mert arra legalább jó vagyok. Nehogy nevetségessé tegyem az imádott vadászaid presztízsét a szerencsétlenkedésemmel!~
A barna szempár szinte szikrát vet.*
- Felejtsd el! *szisszeni visszakozva, s a hajlékony testecske egy fordulással már ki is csusszant a vadász kezei közül, s már talpon is van. Eligazgatja a ruháit, megzabolázza a kusza vörös tincseket és Wäorra se néz.* - Ha azt mondom, csapnivaló húgocska lennél, hazudnék. A Niyss tanai csak megrágnának és kiköpnének egy magadfajtát *mondja hűvös tárgyilagossággal, mintha az egyértelműen komolytalan feltétel miatt állna csak el az egyezségtől.
Amikor megfordul, már szelíd mosolygás ül a vonásain, pedig ez most nem kis kihívás.*
- És én soha nem is voltam kiképző *von vállat. Nincs él a hangjában. Egyetlen zönge mélyén sem. Talán csak egy kis szomorkásság amiatt, hogy a rá eső részt megfelelő képességek híján nem alkalmas teljesíteni.*
- Kár volt szóba hoznom az egészet *legyint, aztán visszatelepszik Wäor mellé. Szeretetteljes a pillantás, amivel a vadászra néz. Tenyerei közé veszi az arcát és lágyan megcsókolja.* - Ne haragudj *suttogja.
Soha nem voltak még ennyire távol. A valóság kettejük között mindig át-átszökött a Niyss szirmai között. De ezúttal nem. Yeza dühe, nyomorult megbántottsága nem szökik ki.*
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 21:01:55
Üzenet elküldve: 2017-05-20 21:01:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
~ Aki nem magabiztos, az halott. ~
*Minden vadász jól ismeri a rendben ezt az egyszerű, avatatlan fül számára bugyutának tűnő mondatot. Pedig tömören foglalja össze a lényeget. Bárki, aki ebben a legcsekélyebb mértékig meginog, rövid idő múltán távozik a közösségből. Leginkább holtan, s tán mindegy is, hogy a társak iktatják ki a gyenge láncszemet vagy pedig a küldetés fúl alkalmatlanság okán kudarcba. Így bár jó pár dolog megkérdőjelezett az életében, ezt a pajzsot, legfőbb erősségét sosem adta fel. Önmagát rombolná vele. A mindent lebíró karok Yeza pompás ívű domborulataira feszülnek. Nem erőlteti a távolság feloldását, pusztán jelét adja annak, hogy tisztes játékban akarja elnyerni jussát. El is vehetné, de aztán többé a saját megvetésérére sem tartaná méltónak magát.
Az ujjak bilincse enged, hagyja az ágyra omlani a buja, kéjsóvár testet. Az elgondolkodtató felvezetés is ebbe az irányba terelgeti. Szerelme kérései többnyire túlmutatnak a szokványoson, érdemes hát figyelmet fordítani rájuk. A mostani viszont nem kevéssel haladja meg ezt a szintet. Egy röpke pillantásra még a szó is megdermed benne, mint levegőbe permetezett pára kemény, cudar telek idején.*
- Jó, de akkor te is kiképzel Niyss leányának.
*Az effajta jeget az ajkakra kúszó humor olvasztja fel legkönnyebben.*
~ Kiképezni, vadásznak?. ~
*A többség számára egy élet munkája is kevés hozzá. Pazar tehetségek hullanak és tiportatnak el az évek hosszú során, mint búzakalász könyörtelen, vasalt csizmák talpa alatt. Hibátlan fizikum, magabírás, sodrott kötél idegek, a feltétel nélküli parancsteljesítés képessége, s meg száz még ezer, melyek közül ha egy is hibádzik, a bukás szinte biztosra vehető. Barátja, Cäyron, az egyetlen, akit magánál is többre tartott vadészlét terén, egyetlen apró anomália miatt jutott a bukottak sorsára. Lengedező, megcsonkított és meggyalázott hullája örök, intő például szolgált a többiek számára.
Ezen életen át formáló üdvös gyötrelem eredményének gyors átadását kéri tőle most a vörös. Hogy is mondhatna igent? Hogy is mondhatna nemet? Az ereje mindkettőhöz megvan, de egyikkel sem segítene. Adhat valamit, de a többi már a lány belátására van bízva.*
- Ígérni csak annyit ígérhetek, amennyit magad elbírsz.
*Szereti ezt az önfejű fruskát, ezért megadja, ami az adott helyzetben a legtöbbet segíthet. Célt. Értelmet a küzdelmének. A formálódás, a változás lehetőségét, mely az életet előre viszik. Talán majd abból megérti idővel, hogy maga a változás az út, a többi nem számít.*
- Egymásra is szükségünk van. Nem csak a helyre.
*Minden eddiginél jobban. Célok nélkül még a halál mezsgyéjén járt Wäoreyn Tineough sem élhet.*
//Különóra//
~ Aki nem magabiztos, az halott. ~
*Minden vadász jól ismeri a rendben ezt az egyszerű, avatatlan fül számára bugyutának tűnő mondatot. Pedig tömören foglalja össze a lényeget. Bárki, aki ebben a legcsekélyebb mértékig meginog, rövid idő múltán távozik a közösségből. Leginkább holtan, s tán mindegy is, hogy a társak iktatják ki a gyenge láncszemet vagy pedig a küldetés fúl alkalmatlanság okán kudarcba. Így bár jó pár dolog megkérdőjelezett az életében, ezt a pajzsot, legfőbb erősségét sosem adta fel. Önmagát rombolná vele. A mindent lebíró karok Yeza pompás ívű domborulataira feszülnek. Nem erőlteti a távolság feloldását, pusztán jelét adja annak, hogy tisztes játékban akarja elnyerni jussát. El is vehetné, de aztán többé a saját megvetésérére sem tartaná méltónak magát.
Az ujjak bilincse enged, hagyja az ágyra omlani a buja, kéjsóvár testet. Az elgondolkodtató felvezetés is ebbe az irányba terelgeti. Szerelme kérései többnyire túlmutatnak a szokványoson, érdemes hát figyelmet fordítani rájuk. A mostani viszont nem kevéssel haladja meg ezt a szintet. Egy röpke pillantásra még a szó is megdermed benne, mint levegőbe permetezett pára kemény, cudar telek idején.*
- Jó, de akkor te is kiképzel Niyss leányának.
*Az effajta jeget az ajkakra kúszó humor olvasztja fel legkönnyebben.*
~ Kiképezni, vadásznak?. ~
*A többség számára egy élet munkája is kevés hozzá. Pazar tehetségek hullanak és tiportatnak el az évek hosszú során, mint búzakalász könyörtelen, vasalt csizmák talpa alatt. Hibátlan fizikum, magabírás, sodrott kötél idegek, a feltétel nélküli parancsteljesítés képessége, s meg száz még ezer, melyek közül ha egy is hibádzik, a bukás szinte biztosra vehető. Barátja, Cäyron, az egyetlen, akit magánál is többre tartott vadészlét terén, egyetlen apró anomália miatt jutott a bukottak sorsára. Lengedező, megcsonkított és meggyalázott hullája örök, intő például szolgált a többiek számára.
Ezen életen át formáló üdvös gyötrelem eredményének gyors átadását kéri tőle most a vörös. Hogy is mondhatna igent? Hogy is mondhatna nemet? Az ereje mindkettőhöz megvan, de egyikkel sem segítene. Adhat valamit, de a többi már a lány belátására van bízva.*
- Ígérni csak annyit ígérhetek, amennyit magad elbírsz.
*Szereti ezt az önfejű fruskát, ezért megadja, ami az adott helyzetben a legtöbbet segíthet. Célt. Értelmet a küzdelmének. A formálódás, a változás lehetőségét, mely az életet előre viszik. Talán majd abból megérti idővel, hogy maga a változás az út, a többi nem számít.*
- Egymásra is szükségünk van. Nem csak a helyre.
*Minden eddiginél jobban. Célok nélkül még a halál mezsgyéjén járt Wäoreyn Tineough sem élhet.*
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 19:50:57
Üzenet elküldve: 2017-05-20 19:50:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Szerencsére nem sokat vacakolnak a főtéren. Swo hagyja, hogy a városőrség előre menjen, majd a lovát utánuk irányítva követi őket. Egykedvűen néz maga elé, azon gondolkodik, hogy mi lesz a feladata. A megbeszéltekhez tartotta magát, s ezen nem is szándékozik változtatni a továbbiakban sem.
Kiérnek a városból és a férfi itt kezd beszélni. A vándor figyelemmel hallgat és igyekszik megjegyezni minden szót. A biztató tekintetre csak bólint. Ennél többet ő sem tud megosztani, az meg, hogy mi a kedvenc színe, senkit nem érdekel.
Az eligazítást is végig követi, majd mikor nevén szólítják magasabbra emeli a fejét.*
- Értettem. *Mondja, ám a katonás keménység elmarad hangjából, helyette szokásos recsegősnek ható beszéde hallatszik. Látszik rajta, hogy nem abból él, hogy parancsokat követ. Viszont tudomásul vesz mindent, főleg akkor, amikor az élete is kockán forog. Ha közel megy az óriáshoz az öli meg, ha miatta szökik meg, mert az őrség útjába áll, akkor pedig ők gyilkolják meg. Elképzelései szerint.
A lány is mond valamit. Úgy gondolja, hogy a nevét hallhatta, de ezt nem nagyon jegyzi meg, pláne nem az egészet. Az eleje is megteszi, hogy szólítani tudja, ha szükséges lesz.*
- Egy óriásról van szó? *Teszi fel a kérdést, ha engedélyt kap rá, jól kiemelve az első szót. Nem mindegy, hogy egy óriás, vagy kettő, esetleg egy óriás és még valami más, vagy sok más teremtmény rohangál vele. Mert nem mindegy. Nem tudja honnan értesültek a létezéséről ennek a szörnyetegnek, de nem ártana kérdezősködés közben azt is megtudni, hogy mennyi ellenféllel állnak szemben, s nem csak azt, hogy merre ment.*
*Szerencsére nem sokat vacakolnak a főtéren. Swo hagyja, hogy a városőrség előre menjen, majd a lovát utánuk irányítva követi őket. Egykedvűen néz maga elé, azon gondolkodik, hogy mi lesz a feladata. A megbeszéltekhez tartotta magát, s ezen nem is szándékozik változtatni a továbbiakban sem.
Kiérnek a városból és a férfi itt kezd beszélni. A vándor figyelemmel hallgat és igyekszik megjegyezni minden szót. A biztató tekintetre csak bólint. Ennél többet ő sem tud megosztani, az meg, hogy mi a kedvenc színe, senkit nem érdekel.
Az eligazítást is végig követi, majd mikor nevén szólítják magasabbra emeli a fejét.*
- Értettem. *Mondja, ám a katonás keménység elmarad hangjából, helyette szokásos recsegősnek ható beszéde hallatszik. Látszik rajta, hogy nem abból él, hogy parancsokat követ. Viszont tudomásul vesz mindent, főleg akkor, amikor az élete is kockán forog. Ha közel megy az óriáshoz az öli meg, ha miatta szökik meg, mert az őrség útjába áll, akkor pedig ők gyilkolják meg. Elképzelései szerint.
A lány is mond valamit. Úgy gondolja, hogy a nevét hallhatta, de ezt nem nagyon jegyzi meg, pláne nem az egészet. Az eleje is megteszi, hogy szólítani tudja, ha szükséges lesz.*
- Egy óriásról van szó? *Teszi fel a kérdést, ha engedélyt kap rá, jól kiemelve az első szót. Nem mindegy, hogy egy óriás, vagy kettő, esetleg egy óriás és még valami más, vagy sok más teremtmény rohangál vele. Mert nem mindegy. Nem tudja honnan értesültek a létezéséről ennek a szörnyetegnek, de nem ártana kérdezősködés közben azt is megtudni, hogy mennyi ellenféllel állnak szemben, s nem csak azt, hogy merre ment.*
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 19:25:57
Üzenet elküldve: 2017-05-20 19:25:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Ismeri már ezt a nézést. Bizony, a galád vadász nagyon is tisztában van vele, hogy ő az élő bizonyítéka annak, hogy ez az ajnározott szakmaiság nem mindig működik. Vagy csak a vadász nem sejti, hogyan működik. Talán még maga Yeza sem igazán.
Pimasz fráter! Nagyon biztos magában. Persze lehet is, ezt mindketten tudják. Ez a játék már túl régóta vibrál közöttük. Érzékeik vele rezonálnak, buja ívű amplitúdók hegyvölgyeinek mámorában.
Yeza azért kitámaszt, karjainak hiteltelen erőfeszítést állítja a hódító és maga közé, de talán nem is szól másról a dolog, mint hogy érezze ezt a lehengerlő erőt, mellyel a csodás test izmai dolgoznak. Mindig elbűvölte e húsból és inakból gyúrt fenség. Az erő dinamikája, ahogy feszül és ernyed a vasakarat és a vadászok kötelességének végletekig kigyakorolt művészete alatt.
Ujjai saját életet élve cirógatják Wäor mellkasának szemrevaló domborzatát. De Yeza nem adja meg magát. Nem enged a közelségnek.*
- Mi lenne, ha inkább te bizonyítanál? *mosolyodik boszorkányosan.* - Úgy emlékszem, az elsők között válogattak be a kiképzők közé a céhnél az újoncokhoz.
*Hajlik a dereka, míg egészen hanyatt nem dől. Menekvés gúnyájába bújtatott csalfa csábítás, mely hívja, csalogatja magával a férfit.*
- Kössünk üzletet. Azt akarom, hogy kiképezz vadásznak. Szükségem lesz rá, ha itt boldogulni akarok. Sylweran talán jó, de ismersz már, találok kibúvót... mert ezt diktálja a természetem *vonja meg a vállát.*
- Nálad jobban senki nem ismer, és nálad jobban senki nem tudja, mekkora szükségünk van erre a helyre. De ehhez a helyhez meg kell erősödnöm. Minél előbb.
//Különóra//
*Ismeri már ezt a nézést. Bizony, a galád vadász nagyon is tisztában van vele, hogy ő az élő bizonyítéka annak, hogy ez az ajnározott szakmaiság nem mindig működik. Vagy csak a vadász nem sejti, hogyan működik. Talán még maga Yeza sem igazán.
Pimasz fráter! Nagyon biztos magában. Persze lehet is, ezt mindketten tudják. Ez a játék már túl régóta vibrál közöttük. Érzékeik vele rezonálnak, buja ívű amplitúdók hegyvölgyeinek mámorában.
Yeza azért kitámaszt, karjainak hiteltelen erőfeszítést állítja a hódító és maga közé, de talán nem is szól másról a dolog, mint hogy érezze ezt a lehengerlő erőt, mellyel a csodás test izmai dolgoznak. Mindig elbűvölte e húsból és inakból gyúrt fenség. Az erő dinamikája, ahogy feszül és ernyed a vasakarat és a vadászok kötelességének végletekig kigyakorolt művészete alatt.
Ujjai saját életet élve cirógatják Wäor mellkasának szemrevaló domborzatát. De Yeza nem adja meg magát. Nem enged a közelségnek.*
- Mi lenne, ha inkább te bizonyítanál? *mosolyodik boszorkányosan.* - Úgy emlékszem, az elsők között válogattak be a kiképzők közé a céhnél az újoncokhoz.
*Hajlik a dereka, míg egészen hanyatt nem dől. Menekvés gúnyájába bújtatott csalfa csábítás, mely hívja, csalogatja magával a férfit.*
- Kössünk üzletet. Azt akarom, hogy kiképezz vadásznak. Szükségem lesz rá, ha itt boldogulni akarok. Sylweran talán jó, de ismersz már, találok kibúvót... mert ezt diktálja a természetem *vonja meg a vállát.*
- Nálad jobban senki nem ismer, és nálad jobban senki nem tudja, mekkora szükségünk van erre a helyre. De ehhez a helyhez meg kell erősödnöm. Minél előbb.
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 14:47:01
Üzenet elküldve: 2017-05-20 14:47:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Nem teljesen érti, minek nekik nyomkövető. Vett már részt vadászaton, nem is egyszer, és egyszer sem volt szükség szakavatott nyomkövetőre. Pedig ők aztán nem óriásra mentek, csak nyúlra és vaddisznóra. Milyen nyomokat fog követni? Ahol egy legalább három méter magas óriás jár, ott nem a fűben megbújó, bokrok alatt hagyott nyomokról van szó, hanem letört ágakról, mély lábnyomokról és veszett bűzről. Hogy miben lesz segítségükre a lány, fogalma sincs, de reméli, meglepi valami különlegessel, és nem csak a csapat ivararányát javítja.*
-Caerva Erenostyl.
*Biccent Swo felé, ezzel le is tudva a bemutatkozás rá eső részét. Nem egy beszédes tag, mint az kiderült, most sem tervezi a kelleténél többet nyitva tartani a száját. Figyelmesen hallgatja az őrmester eligazítását, amit eddig nem sikerült megejteniük a körülmények alakulása miatt. Emberevő szörnyeteg, dél felé tart, és nem kell finomkodni vele. Most, hogy így belegondol, lehet, ennyien kevesek lesznek egy dühöngő óriáshoz. Óvatosnak kell lenniük, figyelni a hatalmas mancsokra, amik feléjük suhintanak, na és persze közben jól célozni. Böhöm nagy lehet, csak nem lesz nehéz dolguk...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.05.20 21:33:20, a következő indokkal:
Kérésre.
*Nem teljesen érti, minek nekik nyomkövető. Vett már részt vadászaton, nem is egyszer, és egyszer sem volt szükség szakavatott nyomkövetőre. Pedig ők aztán nem óriásra mentek, csak nyúlra és vaddisznóra. Milyen nyomokat fog követni? Ahol egy legalább három méter magas óriás jár, ott nem a fűben megbújó, bokrok alatt hagyott nyomokról van szó, hanem letört ágakról, mély lábnyomokról és veszett bűzről. Hogy miben lesz segítségükre a lány, fogalma sincs, de reméli, meglepi valami különlegessel, és nem csak a csapat ivararányát javítja.*
-Caerva Erenostyl.
*Biccent Swo felé, ezzel le is tudva a bemutatkozás rá eső részét. Nem egy beszédes tag, mint az kiderült, most sem tervezi a kelleténél többet nyitva tartani a száját. Figyelmesen hallgatja az őrmester eligazítását, amit eddig nem sikerült megejteniük a körülmények alakulása miatt. Emberevő szörnyeteg, dél felé tart, és nem kell finomkodni vele. Most, hogy így belegondol, lehet, ennyien kevesek lesznek egy dühöngő óriáshoz. Óvatosnak kell lenniük, figyelni a hatalmas mancsokra, amik feléjük suhintanak, na és persze közben jól célozni. Böhöm nagy lehet, csak nem lesz nehéz dolguk...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.05.20 21:33:20, a következő indokkal:
Kérésre.
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-20 01:48:00
Üzenet elküldve: 2017-05-20 01:48:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ottfelejtett kalóz//
*A kockázatvállalás kifizetődőnek tűnik, olyan értelemben, hogy bár mindketten eltaknyolnak, kalózunk markába nyomnak valamit, ami akár a szabadság kulcsa is lehet, erősen meg is ragadja azt. Ha esetleg megjutalmazzák pár pofonnal, akkor is megérte a mutatvány.*
-Ne te mondd má' meg! *veti még oda, mikor a helyére vágják, háta nyekken a szekér oldalán. Képén azonban szélesedik a farkasvigyor, ahogy félőrült tekintetével továbbra is rabtársát fixírozza.*
-Jól van na. *köp ki egyet oldalra, pillantása az őrök felé villan.*
-Jól viselkedünk, addig is. Majd ott eljátszadozunk egymással. *kacsint a loboncosra, s hátradől, tarkójával is megtámogatva a szekeret. Közben nagyon apró, de kellően precíz mozdulatokkal ujjai közé játssza az apró alkalmatosságot, bármi lett légyen is az. Az apró fémdarab érintése ismerős, hát az ügyes ujjak munkához látnak. Minél kevesebb feltűnéssel igyekszik a zárba ügyeskedni a tolvajkulcsot, egyszerre mindig keveset mozdul, hogy ne legyen feltűnő, a szekér döccenéseit használva álcaként. Reményei szerint már készen áll arra, hogy amikor a másik megadja a jelet, megtegye, amit kell. Egyelőre nem történik semmi, csak fütyörészik a másik, mintha élvezné az utazást. Egyébként ennek a lehetőségét nem lehet kizárni, hiszen szökni igyekeznek mind a ketten, ez igen hamar kiderült, már ismerkedésük legelső fázisaiban is.
Kalózunk várja a jelet, mely tán meg is érkezik, egy szándékosan, élesen melléfújt hang képében, s Draenon izmai megfeszülnek. Készen áll rá, hogy csuklója egy mozdulatával kattintson a kezeit közrefogó bilincs zárján. A szabadságáért cserébe hajlandó bármelyik jelenlévő életét feláldozni, gondolkodás nélkül, akár a sajátját is, ha már út nincsen. Előbb-utóbb úgyis a kötélen végzi, ha rájönnek, kicsoda ő, hacsak ráérősen meg nem nyúzzák előtte. Ennél még a menekülés közben lapockák közé fúródó nyílvessző is jobb.*
*A kockázatvállalás kifizetődőnek tűnik, olyan értelemben, hogy bár mindketten eltaknyolnak, kalózunk markába nyomnak valamit, ami akár a szabadság kulcsa is lehet, erősen meg is ragadja azt. Ha esetleg megjutalmazzák pár pofonnal, akkor is megérte a mutatvány.*
-Ne te mondd má' meg! *veti még oda, mikor a helyére vágják, háta nyekken a szekér oldalán. Képén azonban szélesedik a farkasvigyor, ahogy félőrült tekintetével továbbra is rabtársát fixírozza.*
-Jól van na. *köp ki egyet oldalra, pillantása az őrök felé villan.*
-Jól viselkedünk, addig is. Majd ott eljátszadozunk egymással. *kacsint a loboncosra, s hátradől, tarkójával is megtámogatva a szekeret. Közben nagyon apró, de kellően precíz mozdulatokkal ujjai közé játssza az apró alkalmatosságot, bármi lett légyen is az. Az apró fémdarab érintése ismerős, hát az ügyes ujjak munkához látnak. Minél kevesebb feltűnéssel igyekszik a zárba ügyeskedni a tolvajkulcsot, egyszerre mindig keveset mozdul, hogy ne legyen feltűnő, a szekér döccenéseit használva álcaként. Reményei szerint már készen áll arra, hogy amikor a másik megadja a jelet, megtegye, amit kell. Egyelőre nem történik semmi, csak fütyörészik a másik, mintha élvezné az utazást. Egyébként ennek a lehetőségét nem lehet kizárni, hiszen szökni igyekeznek mind a ketten, ez igen hamar kiderült, már ismerkedésük legelső fázisaiban is.
Kalózunk várja a jelet, mely tán meg is érkezik, egy szándékosan, élesen melléfújt hang képében, s Draenon izmai megfeszülnek. Készen áll rá, hogy csuklója egy mozdulatával kattintson a kezeit közrefogó bilincs zárján. A szabadságáért cserébe hajlandó bármelyik jelenlévő életét feláldozni, gondolkodás nélkül, akár a sajátját is, ha már út nincsen. Előbb-utóbb úgyis a kötélen végzi, ha rájönnek, kicsoda ő, hacsak ráérősen meg nem nyúzzák előtte. Ennél még a menekülés közben lapockák közé fúródó nyílvessző is jobb.*
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-05-19 16:58:38
Üzenet elküldve: 2017-05-19 16:58:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A városban nem akarta ezzel húzni az időt, de most, hogy elindultak, szükségesnek érzi, hogy rendesen bemutassa a lányt a csapatnak. Úgy helyezkedik a lóval, hogy lehetőleg mindenki hallja, amit mond, aztán a megfelelő hangerővel beszélni kezd.*
-Ő itt Swo. Vadászként él, jól ért a nyomkövetéshez is. Segíteni fog nekünk a gyilkos kézre kerítésében *a lányra pillant, erről tulajdonképpen eddig nem sok szó esett* némi díjazásért cserébe.
*Biztatóan pillant Swora, ha el szeretne mondani valamit magáról a többieknek, itt a remek alkalom. Akárhogy is ér véget a bemutatkozás, folytatja az elmondani valók elmondását.*
-Legutóbbi információink szerint a célpontunk dél felé indult, tehát mi is így teszünk. Út közben mindenkit megállítunk és kifaggatunk, minden fogadóba betérünk, minden élő lelket kikérdezünk. Ha nem találunk követhető nyomot, a déli falvakat és tanyákat is sorra járjuk innen Amon Ruadhig. Egyelőre ennyi, ha valakinek bármi ötlete van, mondja!
*De még mielőtt bárki mondhatná, folytatja. Az ötleteket majd a végén hallgatják meg.*
-A célpontról is essék egy-két szó. Nagy és agresszív, legalább négy embert már agyonvert, aztán felfalta őket és ezek csak azok az áldozatai, akikről tudunk. Ez alapján nem számítok arra, hogy békésen tűri, hogy megkötözzük és elszállítsuk a városba. Mindenki nagyon vigyázzon, hogy ne kerüljön a közelébe, ahol akár kézzel, akár fegyverrel elérheti! Azért hoztunk lőfegyvereket, hogy ha nincs más választás, ezeket használjuk a megfékezésére. Swo, amennyiben feltűnik az óriás, csak arra figyelj, hogy ne kerülj közénk és közé! Maradj mindig mögöttünk kellően nagy távolságban ahhoz, hogy akkor se legyél útban, hogyha hátrálnunk kell! Harc közben nem fogunk tudni rád is figyelni, szóval magadnak kell messze maradnod a bajtól.
*Most hallgat el és néz körbe, hogy van-e valakinek valami kérdése vagy ötlete, javaslata az elhangzottakkal kapcsolatban.*
*A városban nem akarta ezzel húzni az időt, de most, hogy elindultak, szükségesnek érzi, hogy rendesen bemutassa a lányt a csapatnak. Úgy helyezkedik a lóval, hogy lehetőleg mindenki hallja, amit mond, aztán a megfelelő hangerővel beszélni kezd.*
-Ő itt Swo. Vadászként él, jól ért a nyomkövetéshez is. Segíteni fog nekünk a gyilkos kézre kerítésében *a lányra pillant, erről tulajdonképpen eddig nem sok szó esett* némi díjazásért cserébe.
*Biztatóan pillant Swora, ha el szeretne mondani valamit magáról a többieknek, itt a remek alkalom. Akárhogy is ér véget a bemutatkozás, folytatja az elmondani valók elmondását.*
-Legutóbbi információink szerint a célpontunk dél felé indult, tehát mi is így teszünk. Út közben mindenkit megállítunk és kifaggatunk, minden fogadóba betérünk, minden élő lelket kikérdezünk. Ha nem találunk követhető nyomot, a déli falvakat és tanyákat is sorra járjuk innen Amon Ruadhig. Egyelőre ennyi, ha valakinek bármi ötlete van, mondja!
*De még mielőtt bárki mondhatná, folytatja. Az ötleteket majd a végén hallgatják meg.*
-A célpontról is essék egy-két szó. Nagy és agresszív, legalább négy embert már agyonvert, aztán felfalta őket és ezek csak azok az áldozatai, akikről tudunk. Ez alapján nem számítok arra, hogy békésen tűri, hogy megkötözzük és elszállítsuk a városba. Mindenki nagyon vigyázzon, hogy ne kerüljön a közelébe, ahol akár kézzel, akár fegyverrel elérheti! Azért hoztunk lőfegyvereket, hogy ha nincs más választás, ezeket használjuk a megfékezésére. Swo, amennyiben feltűnik az óriás, csak arra figyelj, hogy ne kerülj közénk és közé! Maradj mindig mögöttünk kellően nagy távolságban ahhoz, hogy akkor se legyél útban, hogyha hátrálnunk kell! Harc közben nem fogunk tudni rád is figyelni, szóval magadnak kell messze maradnod a bajtól.
*Most hallgat el és néz körbe, hogy van-e valakinek valami kérdése vagy ötlete, javaslata az elhangzottakkal kapcsolatban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579