//Távol még a hajnal//
//Dwartak, Turwal//
*Kipányvázza lovát, és lepakol róla, hogy ne terhelje az állatot feleslegesen. Kipakolja táskájából tábori felszerelését, és megtisztít egy kis területet a tűzrakáshoz. Időközben inni kezdik az "utazórumot", majd nemsokára a tűz is ropogni kezd, és körbemegy a szárított hús. Ideje megbeszélni a történteket, és megvitatni a következő lépéseket. *
-Az íjász jó munkát végzett, bár a kő ellen nem sokat ért. Viszont sosem rossz, ha van ki megritkítsa kicsit az ellent, mielőtt lecsapunk. * hümmög, majd átveszi a rumot, és maga is meghúzza. *
*Zavartan köszörüli a torkát, mikor fivére felhozza a zsoldosokat. Természetesen nem felejtette el az emberek áldozatát a démon legyőzésében, de nem tudott nem a dicsőségre gondolni, amit a szörny legyőzése jelentett. Tény, hogy nem volt olyan legendákba illő csata, mint várta, de az esély, hogy megkapják a felszentelt csatapáncélt, nos lázba hozta, mi tagadás. *
-A zsoldosok áldozata nem volt hiábavaló. De hogy nélkülük nem ment volna. * puffog magában kicsit, de nem tagadhatja, hogy a csapatmunka kulcsfontosságú volt a harcban. *
*Éppen újat kortyol a rumból, mikor fivére megemlíti a bordélyt. Kissé félre is nyel, és köhögve köpi a méregerős lőrét a tűzbe, hogy az nagy lobot vetve fellobban egy pillanatra, kissé megriasztva a lovakat. *
-Bordély, mi? *kérdi krákogva. Kettejük közül mindig is Turwal szerette jobban a világi hívságokat, de minthogy közvetlenül az erődből jöttek a városba, még maga sem látott mindent, és nem esett át a tűzkeresztségen. Látja, hogy bátyja is vívódik kissé, így úgy gondolja, old egy kicsit a kínossá vált hangulaton. *
-Végül is egy sört megihatunk, meg kicsit vegyülhetünk a helyiekkel, szerintem. Elmegyünk esetleg a kovácshoz, és utána megnézzük ezt a 'Pintyet'. *igyekszik nemtörődöm hangon mondani mindezt, ha fivére még mindig vívódik, akkor még a vállára is csap, hogy kibillentse kissé, és kezébe nyomja a rumot. *