Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:16:03
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:16:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Úgy tűnik mégis az ork megmentése mellett döntenek. Ha megmarad, akár hasznos információkat is ki lehet belőle szedni. Már ha ellenség egyáltalán. Ha meg nem az, akkor is szerezhetnek előnyt az érkezéséből.*
-Fogjuk rá, megmaradok.
*Egy-két óra pihenő is több a semminél, frissebb, mint azelőtt. Tény, hogy Salanel strapabíró fajta, volt ideje és lehetősége megedződni és az alváshiánynál komolyabb nehézségekkel is küzdött már. Ettől függetlenül persze nem kellemes dolog, de túl lehet élni.*
-Megyek.
*Azzal indul is tovább, hogy az északi csapatot keresse meg. Kutatása azonban felesleges, hiszen a négyes épp akkor indul el, így Salanelnek nem kell szólnia az ügy érdekében.*
-Pont most indulnak.
*Tájékoztatja Kagant, ha még eléri egyáltalán a férfit.*
*Úgy tűnik mégis az ork megmentése mellett döntenek. Ha megmarad, akár hasznos információkat is ki lehet belőle szedni. Már ha ellenség egyáltalán. Ha meg nem az, akkor is szerezhetnek előnyt az érkezéséből.*
-Fogjuk rá, megmaradok.
*Egy-két óra pihenő is több a semminél, frissebb, mint azelőtt. Tény, hogy Salanel strapabíró fajta, volt ideje és lehetősége megedződni és az alváshiánynál komolyabb nehézségekkel is küzdött már. Ettől függetlenül persze nem kellemes dolog, de túl lehet élni.*
-Megyek.
*Azzal indul is tovább, hogy az északi csapatot keresse meg. Kutatása azonban felesleges, hiszen a négyes épp akkor indul el, így Salanelnek nem kell szólnia az ügy érdekében.*
-Pont most indulnak.
*Tájékoztatja Kagant, ha még eléri egyáltalán a férfit.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:02:13
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:02:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tisztás széle//
*Isurii igyekszik leplezni zaklatottságát, de lelkének nyugodt taván fagyos szél korbácsol haragos hullámokat. Már indulna, mikor Kagan végre válaszol neki. A vezér szavaira csak aprót biccent. Nem, nem egy vérmes asszonyállat, aki puszta fogával tépné fel ellenfele torkát, de habozás nélkül döfné tőrét egy orkba. Szinte semmivel nem lehet kihozni a sodrából, de övéit a világon mindennél jobban félti a veszélytől. Eddig az orkfajzatok jelenléte csak fenyegetést jelentett számukra.
Nyugodtan léptet lovával a távozó kereskedők szekere mögött, kiktől az erdő szélen válik el. Nem vezeti be lovát a fák közé.
A nagy kavarodásban meg is feledkezett az északra indulókról egy pillanatra, pedig Leával azért indultak vissza időben, hogy búcsút vehessenek tőlük. Meg is lepődik, mikor Harath megszólítja a fák mögül. (Mert nem kell ám visszamennie a tábor közepére, elhagyva már összekészült társait azért, hogy Isuriival válthasson pár szót, hiszen a lány kilovagolt ismét.)*
-Harath!
*Örül meg a férfinek, arcára őszinte mosoly szökik. Korábbi komorságának emléke is elillan fejéből. Gyors pillantással méri végig a felkészült harcost, majd lepattan lováról. Még sem beszélgethet vele a nyeregből!*
-Ah, igen-igen. *hadarja zavartan és a nyereg mögül le is emeli az összehajtott holmit. Nem feledkezett meg róla (eddig), ezért (is) volt annyira fontos, hogy az előtt találkozhasson még Harral, hogy elindulnak.*
-Tessék.
*Nyújtja át szemlesütve a férfi köpenyét. Vállára is teríthetné, de ez már csak később jut eszébe, s amilyen ügyetlen zavarában, egészen biztos elbaltázná a dolgot. Inkább nem kockáztat.*
-Nekem?
*Pislog meglepetten a harcosra, de tekintete hamar leszökik annak arcáról és a felkínált ékszerre suhan. Óvatosan, szinte már féltve fogja kezébe a darabot.*
-Köszönöm szépen.
*Szól végül igencsak megilletődve.*
-A Szellemek óvjanak utadon!
*Búcsúzik Harathtól, de mielőtt elválhatnának gyorsan körbekémlel. Nincs a közelben senki, a tábor, s köztük deres lova áll, eltakarva őket az esetlegesen fürkésző szemek elöl, így Isu a tettek mezejére lép!
Természetesen nem cselekedhet másként, csak a rá ilyenkor oly jellemző sutasággal, de cselekszik, talán ez a fontosabb, nem a 'hogyan és miként'. Talán.
Az ezüsthajú váratlan lép közelebb a harcoshoz és hirtelen egy apró, ártatlan puszit nyom Harath arcára.
Még levegőt venni is elfelejt akciója közben, így apró sóhajjal lendül nyeregbe sietősen és vágtat vissza a táborba. Nem tartaná fel tovább az indulókat. Hátra se néz már.*
*Isurii igyekszik leplezni zaklatottságát, de lelkének nyugodt taván fagyos szél korbácsol haragos hullámokat. Már indulna, mikor Kagan végre válaszol neki. A vezér szavaira csak aprót biccent. Nem, nem egy vérmes asszonyállat, aki puszta fogával tépné fel ellenfele torkát, de habozás nélkül döfné tőrét egy orkba. Szinte semmivel nem lehet kihozni a sodrából, de övéit a világon mindennél jobban félti a veszélytől. Eddig az orkfajzatok jelenléte csak fenyegetést jelentett számukra.
Nyugodtan léptet lovával a távozó kereskedők szekere mögött, kiktől az erdő szélen válik el. Nem vezeti be lovát a fák közé.
A nagy kavarodásban meg is feledkezett az északra indulókról egy pillanatra, pedig Leával azért indultak vissza időben, hogy búcsút vehessenek tőlük. Meg is lepődik, mikor Harath megszólítja a fák mögül. (Mert nem kell ám visszamennie a tábor közepére, elhagyva már összekészült társait azért, hogy Isuriival válthasson pár szót, hiszen a lány kilovagolt ismét.)*
-Harath!
*Örül meg a férfinek, arcára őszinte mosoly szökik. Korábbi komorságának emléke is elillan fejéből. Gyors pillantással méri végig a felkészült harcost, majd lepattan lováról. Még sem beszélgethet vele a nyeregből!*
-Ah, igen-igen. *hadarja zavartan és a nyereg mögül le is emeli az összehajtott holmit. Nem feledkezett meg róla (eddig), ezért (is) volt annyira fontos, hogy az előtt találkozhasson még Harral, hogy elindulnak.*
-Tessék.
*Nyújtja át szemlesütve a férfi köpenyét. Vállára is teríthetné, de ez már csak később jut eszébe, s amilyen ügyetlen zavarában, egészen biztos elbaltázná a dolgot. Inkább nem kockáztat.*
-Nekem?
*Pislog meglepetten a harcosra, de tekintete hamar leszökik annak arcáról és a felkínált ékszerre suhan. Óvatosan, szinte már féltve fogja kezébe a darabot.*
-Köszönöm szépen.
*Szól végül igencsak megilletődve.*
-A Szellemek óvjanak utadon!
*Búcsúzik Harathtól, de mielőtt elválhatnának gyorsan körbekémlel. Nincs a közelben senki, a tábor, s köztük deres lova áll, eltakarva őket az esetlegesen fürkésző szemek elöl, így Isu a tettek mezejére lép!
Természetesen nem cselekedhet másként, csak a rá ilyenkor oly jellemző sutasággal, de cselekszik, talán ez a fontosabb, nem a 'hogyan és miként'. Talán.
Az ezüsthajú váratlan lép közelebb a harcoshoz és hirtelen egy apró, ártatlan puszit nyom Harath arcára.
Még levegőt venni is elfelejt akciója közben, így apró sóhajjal lendül nyeregbe sietősen és vágtat vissza a táborba. Nem tartaná fel tovább az indulókat. Hátra se néz már.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:00:49
Üzenet elküldve: 2014-01-05 14:00:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Észreveszik, de hát mi másért vette volna fel ezt a rikító göncöt. Eleget gyűrődik táskája alján. Elérte a célját is vele, csak hogy egyből szinte szemet szúr, pont a törzsfőnek. Majdhogynem szószerint. Nagyot sóhajt, és döntse el a foltos fenekű majom, hogy most örül, vagy bosszús.
Arra halványan emlékszik, hogy anyjáé a ruha, de hogy milyen volt benne az anyja arról fogalma sincs. Nyilván jobban állt rajta, mert Lisé korántsem olyan harcos alkat.
Kedvtelenül visszasétál a sátorba, és előkeresi nyeregtáskáját, melyben a másik váltás ruhája, a már megszokott sötétzöld rejlik, amiben szinte eltűnik. Nem csak a többiek között, de még a földbe is beolvad.Az öltözködésből nem csinál nagy ügyet, és átveszi a másik ruhát, az övet ugyanúgy visszaköti derekára, melyen ott lóg a csonttőre. Kilépve a sátorból még a köpenye csuklyáját is jobban a fejébe húzza, hogy ne látszódjon vörös haja.*
- Most már akkor segítsek?
*kérdezi, az iménti bosszúságnak már nyoma sincsen. Mindig akad ami eltereli a figyelmét a jelenlegi lelkiállapotáról, így most kíváncsian fürkészi a sérült orkot.*
*Észreveszik, de hát mi másért vette volna fel ezt a rikító göncöt. Eleget gyűrődik táskája alján. Elérte a célját is vele, csak hogy egyből szinte szemet szúr, pont a törzsfőnek. Majdhogynem szószerint. Nagyot sóhajt, és döntse el a foltos fenekű majom, hogy most örül, vagy bosszús.
Arra halványan emlékszik, hogy anyjáé a ruha, de hogy milyen volt benne az anyja arról fogalma sincs. Nyilván jobban állt rajta, mert Lisé korántsem olyan harcos alkat.
Kedvtelenül visszasétál a sátorba, és előkeresi nyeregtáskáját, melyben a másik váltás ruhája, a már megszokott sötétzöld rejlik, amiben szinte eltűnik. Nem csak a többiek között, de még a földbe is beolvad.Az öltözködésből nem csinál nagy ügyet, és átveszi a másik ruhát, az övet ugyanúgy visszaköti derekára, melyen ott lóg a csonttőre. Kilépve a sátorból még a köpenye csuklyáját is jobban a fejébe húzza, hogy ne látszódjon vörös haja.*
- Most már akkor segítsek?
*kérdezi, az iménti bosszúságnak már nyoma sincsen. Mindig akad ami eltereli a figyelmét a jelenlegi lelkiállapotáról, így most kíváncsian fürkészi a sérült orkot.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:30:29
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:30:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Északi portya//
*Na végre elindulhatnak!
Akheel csak int a táborban maradók felé, de nem igazán akad ott olyan akitől könnyes búcsút vehetne. Érzése szerint kedvelik a törzsben, hiszen a bolondos vadász gyakran munkálkodik azon, hogy társai kedvét felvidítsa. Ennek érdekében még bolondot is csinál magából ha a helyzet úgy hozza.
Talán pont ezért nem veszik őt sosem kellően komolyan, így mély kapcsolatot sem tudott kiépíteni senkivel. Cessaval elválaszthatatlanok voltak ifjabb korukban, de mióta beindultak a hormonok és fiatal nővé cseperedtek megváltozott minden. Nem vesztek össze, nem marakodnak ma sem, mégis 'más'. Nem is keresik egymás társaságát, különösebb lelki törést már egyiküknek sem okoz, hogy külön sátorban kell aludniuk.
Nyeregbe pattan ő is, amint összeáll a csapat és szép komótosan nekiindulnak. Hosszú út áll előttük, tartalékolniuk kell az erejük. A tervet már ismerik mind. Ő személyesen Kagantól is hallhatta, akárcsak Waldran és Harath. A gnómnak meg majdhogynem mindegy. Kelekótyasági faktora talán magasabb, mint a rezesé, ami nagy szó.
Eszébe jut a reggel. Hogy megszeppent mikor a három férfi körülállt az ő kis bokrát! Telt ajaki apró mosolyra húzódnak, s jobbjával övére szerelt, zsebes kis táskájába nyúl. Ebben kaptak helyet személyes kis kacatjai, melyekhez annyira ragaszkodik. Itt van a tegnap talál kis kavics is.
Rövid kotorászással még utoljára leellenőrzi, hogy minden megvan-e. Szerencsére a készletből nem hiányzik semmi, így nem kell lóhalálában visszasietnie a táborba, hogy eltűnt csöncsöréit felkutassa.
Személyes tárgyainak rabja. Tudja, hogy ezek 'csak' tárgyak, de mégsem. Köréjük szőtt meséi, a hozzá kapcsolódó emlékei fontossá teszik őket a számára.
Gyerekes dolog, sokszor megmondták már neki, de szerencsére annyira soha nem zavarta egyik törzstagot sem, hogy drasztikus lépésekre szánva magát 'kigyógyítsa' Akheelt ezen 'betegségéből'.*
-Visz az út az erdőbe...
*Dúdolgat halkan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 13:50:11, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Na végre elindulhatnak!
Akheel csak int a táborban maradók felé, de nem igazán akad ott olyan akitől könnyes búcsút vehetne. Érzése szerint kedvelik a törzsben, hiszen a bolondos vadász gyakran munkálkodik azon, hogy társai kedvét felvidítsa. Ennek érdekében még bolondot is csinál magából ha a helyzet úgy hozza.
Talán pont ezért nem veszik őt sosem kellően komolyan, így mély kapcsolatot sem tudott kiépíteni senkivel. Cessaval elválaszthatatlanok voltak ifjabb korukban, de mióta beindultak a hormonok és fiatal nővé cseperedtek megváltozott minden. Nem vesztek össze, nem marakodnak ma sem, mégis 'más'. Nem is keresik egymás társaságát, különösebb lelki törést már egyiküknek sem okoz, hogy külön sátorban kell aludniuk.
Nyeregbe pattan ő is, amint összeáll a csapat és szép komótosan nekiindulnak. Hosszú út áll előttük, tartalékolniuk kell az erejük. A tervet már ismerik mind. Ő személyesen Kagantól is hallhatta, akárcsak Waldran és Harath. A gnómnak meg majdhogynem mindegy. Kelekótyasági faktora talán magasabb, mint a rezesé, ami nagy szó.
Eszébe jut a reggel. Hogy megszeppent mikor a három férfi körülállt az ő kis bokrát! Telt ajaki apró mosolyra húzódnak, s jobbjával övére szerelt, zsebes kis táskájába nyúl. Ebben kaptak helyet személyes kis kacatjai, melyekhez annyira ragaszkodik. Itt van a tegnap talál kis kavics is.
Rövid kotorászással még utoljára leellenőrzi, hogy minden megvan-e. Szerencsére a készletből nem hiányzik semmi, így nem kell lóhalálában visszasietnie a táborba, hogy eltűnt csöncsöréit felkutassa.
Személyes tárgyainak rabja. Tudja, hogy ezek 'csak' tárgyak, de mégsem. Köréjük szőtt meséi, a hozzá kapcsolódó emlékei fontossá teszik őket a számára.
Gyerekes dolog, sokszor megmondták már neki, de szerencsére annyira soha nem zavarta egyik törzstagot sem, hogy drasztikus lépésekre szánva magát 'kigyógyítsa' Akheelt ezen 'betegségéből'.*
-Visz az út az erdőbe...
*Dúdolgat halkan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 13:50:11, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:27:32
Üzenet elküldve: 2014-01-05 13:27:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - tábor közepe//
*Komoran mered Gramorn Kevdakra, mert a férfi szavai sajnos a rosszabb verziót, a kellemetlenebb végkicsengésű lehetőséget vetítik előre.*
~ Hát ez baj. Jobb is, ha elmentek. ~ *nem jó az idegen a táborban, amikor a Thargodarok harci készülődésbe kezdenek.*
- Rátok is. *néz elgondolkozva a távozó szekér után. Mélán megdörzsöli borostáját - a forró fürdővel hozzávetőleges pofanyírást is végzett, több-kevesebb sikerrel - majd tekintete Isuriira villan.*
- Nyugodj meg, húgom. *természetesen megérti a lány feltámadó ellenszenvét és haragját; szó szerint az oltár mellől mentették meg. Egy fiatal leányba az ilyesmi (mármint egy másfél mázsás, tetves-rühös, féregrágta orkkal való házasság rémképe) alaposan bele tud égni.*
- Még nem tudom. Mindenek előtt kihallgatjuk, aztán meglátom. *válaszol az ifjú Thargodarnak az igazsághoz híven, hiszen még fogalma sincs, mi lesz Ugug sorsa. Az sem biztos, hogy megmarad a rühönc.*
*Tekintetével követi Isuriit, így majdnem elszalasztja Lisé Henna Hawless türkizkék anyacárné megjelenését. Kagan szeme kissé besül, ahogy meglátja a kis szolgáló ruháját, amit még valószínűleg anyjától örökölt, ki a törzs egy szabad harcosának asszonya volt.*
- Először is öltözz át, Lisé. Bekönnyezik a szemem, és kiváló célpontot is nyújtasz te lány. Nyílvesszőnek és az óriások húsdorongjának egyaránt. Na sipirc! *mérgelődik egy sort - teljesen kellemetlen lenne, ha az amúgy is felspannolt, és nőt régóta nélkülöző óriások előtt tündérkézne ebben a csilli-villi csodában.*
~ Majd ha a városba megyünk, felhúzhatod, de itt csak bajt okoz. ~ *ekkor ér vissza Salanel a körútjáról, és jelentését a törzsfő egy biccentéssel fogadja.*
- Sikerült aludnod? *kérdezi a fél-elfet, ki (bár faja alapján senki nem hinné) az egyik legszívósabb fickó a törzsben. Túlélte a hosszú fogságot Grobaknál, és az már nem semmi. Ahogy a válaszra vár, pillantása újra Isurii után fordul, akit meg is pillant, csak nem egyedül.*
- Nem kellett volna már elindulniuk? *húzza fel a szemöldökét, ugyanis Harath még mindig itt van, pedig már rég nem kellene, hogy itt legyen.*
- Szólj kérlek Waldrannak, hogy most induljanak már el, hacsak nem akar éjjel is lovagolni a téli pusztán. *szól az utasítás Salanelnek, de aztán nem méregeti tovább a két fiatalt, hanem Leandanát kutatja. Vajon merre van a Szellemjáró? Talán az orknál?*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 13:29:26
*Komoran mered Gramorn Kevdakra, mert a férfi szavai sajnos a rosszabb verziót, a kellemetlenebb végkicsengésű lehetőséget vetítik előre.*
~ Hát ez baj. Jobb is, ha elmentek. ~ *nem jó az idegen a táborban, amikor a Thargodarok harci készülődésbe kezdenek.*
- Rátok is. *néz elgondolkozva a távozó szekér után. Mélán megdörzsöli borostáját - a forró fürdővel hozzávetőleges pofanyírást is végzett, több-kevesebb sikerrel - majd tekintete Isuriira villan.*
- Nyugodj meg, húgom. *természetesen megérti a lány feltámadó ellenszenvét és haragját; szó szerint az oltár mellől mentették meg. Egy fiatal leányba az ilyesmi (mármint egy másfél mázsás, tetves-rühös, féregrágta orkkal való házasság rémképe) alaposan bele tud égni.*
- Még nem tudom. Mindenek előtt kihallgatjuk, aztán meglátom. *válaszol az ifjú Thargodarnak az igazsághoz híven, hiszen még fogalma sincs, mi lesz Ugug sorsa. Az sem biztos, hogy megmarad a rühönc.*
*Tekintetével követi Isuriit, így majdnem elszalasztja Lisé Henna Hawless türkizkék anyacárné megjelenését. Kagan szeme kissé besül, ahogy meglátja a kis szolgáló ruháját, amit még valószínűleg anyjától örökölt, ki a törzs egy szabad harcosának asszonya volt.*
- Először is öltözz át, Lisé. Bekönnyezik a szemem, és kiváló célpontot is nyújtasz te lány. Nyílvesszőnek és az óriások húsdorongjának egyaránt. Na sipirc! *mérgelődik egy sort - teljesen kellemetlen lenne, ha az amúgy is felspannolt, és nőt régóta nélkülöző óriások előtt tündérkézne ebben a csilli-villi csodában.*
~ Majd ha a városba megyünk, felhúzhatod, de itt csak bajt okoz. ~ *ekkor ér vissza Salanel a körútjáról, és jelentését a törzsfő egy biccentéssel fogadja.*
- Sikerült aludnod? *kérdezi a fél-elfet, ki (bár faja alapján senki nem hinné) az egyik legszívósabb fickó a törzsben. Túlélte a hosszú fogságot Grobaknál, és az már nem semmi. Ahogy a válaszra vár, pillantása újra Isurii után fordul, akit meg is pillant, csak nem egyedül.*
- Nem kellett volna már elindulniuk? *húzza fel a szemöldökét, ugyanis Harath még mindig itt van, pedig már rég nem kellene, hogy itt legyen.*
- Szólj kérlek Waldrannak, hogy most induljanak már el, hacsak nem akar éjjel is lovagolni a téli pusztán. *szól az utasítás Salanelnek, de aztán nem méregeti tovább a két fiatalt, hanem Leandanát kutatja. Vajon merre van a Szellemjáró? Talán az orknál?*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 13:29:26
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 11:23:10
Üzenet elküldve: 2014-01-05 11:23:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás - másnap//
*Fogalma sincsen hogy keveredett a sátorba. Pedig nem emlékszik, hogy alkoholt ivott volna. Persze röhejes, mert mikor reggel felébred pár másodpercig semmire sem emlékszik. Aztán ahogy felül és kidörzsöli az álmot a szeméből szép lassan minden felelevenedik. Minden, hogy vacsora készítésen ügyködtek, majd ettek ittak. Ki alkoholt ki tejet vagy vizet. Lisé az utóbbival aludt el. Nagyot sóhajt, és csak az az egy nem tiszta mai éjjel vajon ki mellett szenderült álomra, mert már szinte senki sincsen a sátorban. Nagyot sóhajt, feláll, és a táskájából előhalássza a ruháját. Türkizkék ruháját vesz fel, melyet barna bőrövvel erősít meg derekán. A meleg gyapjú harisnyát estére le se vette, így a csizmát most egyszerűen felhúzza. Vállán átveti a táskáját, felveszi a köpenyét. A hideg miatt állati szőrmés csuklyát is a fejébe húzza, persze csak annyira, hogy a haja és arca jól látható legyen. Elvégre az övéi között van, ki elől rejtőzködjön éppen most.*
- Mi a nyavalya van itt?
*Hangja még kicsit álmosan csendül, jó lenne bizony valahol megmosakodni, jéghideg vízzel. Hallja, hogy némileg felbolydult a tábor, és hallja a törzsfő szavait is.
~Orkok..?~
Áll meg a sátor szájánál, körbe kémlel vajon mi igaz ebből most? Nem egy ijedős lány, így közelebb lép határozottan. Nem tart semmitől, mert hát látja, hogy többen vannak az övéi itt, és nem az idegen orkok. Vagy ork, fene se látja hányan vannak. Nem igazán nőtt magasra.*
- Segítsek valamit?
*Kérdezi, és közelebb lép, hátha többet lát.*
- Vagy most nincsen rám szükség?
*Kérdezgeti társait, bár néha, gyakran előfordul, hogy észre se veszik. Felsóhajt.*
- Ez van ha nem vagy nagy harcos.
*De hogy ez átok lenne, vagy sem, azt nem tudja.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 11:33:57
*Fogalma sincsen hogy keveredett a sátorba. Pedig nem emlékszik, hogy alkoholt ivott volna. Persze röhejes, mert mikor reggel felébred pár másodpercig semmire sem emlékszik. Aztán ahogy felül és kidörzsöli az álmot a szeméből szép lassan minden felelevenedik. Minden, hogy vacsora készítésen ügyködtek, majd ettek ittak. Ki alkoholt ki tejet vagy vizet. Lisé az utóbbival aludt el. Nagyot sóhajt, és csak az az egy nem tiszta mai éjjel vajon ki mellett szenderült álomra, mert már szinte senki sincsen a sátorban. Nagyot sóhajt, feláll, és a táskájából előhalássza a ruháját. Türkizkék ruháját vesz fel, melyet barna bőrövvel erősít meg derekán. A meleg gyapjú harisnyát estére le se vette, így a csizmát most egyszerűen felhúzza. Vállán átveti a táskáját, felveszi a köpenyét. A hideg miatt állati szőrmés csuklyát is a fejébe húzza, persze csak annyira, hogy a haja és arca jól látható legyen. Elvégre az övéi között van, ki elől rejtőzködjön éppen most.*
- Mi a nyavalya van itt?
*Hangja még kicsit álmosan csendül, jó lenne bizony valahol megmosakodni, jéghideg vízzel. Hallja, hogy némileg felbolydult a tábor, és hallja a törzsfő szavait is.
~Orkok..?~
Áll meg a sátor szájánál, körbe kémlel vajon mi igaz ebből most? Nem egy ijedős lány, így közelebb lép határozottan. Nem tart semmitől, mert hát látja, hogy többen vannak az övéi itt, és nem az idegen orkok. Vagy ork, fene se látja hányan vannak. Nem igazán nőtt magasra.*
- Segítsek valamit?
*Kérdezi, és közelebb lép, hátha többet lát.*
- Vagy most nincsen rám szükség?
*Kérdezgeti társait, bár néha, gyakran előfordul, hogy észre se veszik. Felsóhajt.*
- Ez van ha nem vagy nagy harcos.
*De hogy ez átok lenne, vagy sem, azt nem tudja.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 11:33:57
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 11:01:04
Üzenet elküldve: 2014-01-05 11:01:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar -tábor másnap - kis kitérő - Északi portya//
*Lépéselőnyben van társaival szemben, hiszen ő már idejekorán felkelt és előkészített mindent, így most teendő nélkül várakozik. A terv egyszerűnek mutatkozik, s mivelhogy tapasztalatuk van hasonló küldetésekben, bízik benne, hogy összeszokottan küzdenek le minden akadályt.
Míg a négyes minden tagja előkészül és útra kelnek szakít időt más, őt sokkal inkább foglalkoztató dolgokra. Mint például elbúcsúzni Isuriitól. Mégpedig úgy, hogy ez ne tűnjön fel túlzottan senkinek sem. Álcázásban jeles, már gyermekkorától fogva kénytelen volt elsajátítani eme nagyszerű képességet, akár terep akár a tábori élet "talaján" kell ezt tegye. Ráadásul az érkező vendégeik, a kereskedők kellőképpen lefoglalják a többieket. Így nem okoz nehézséget elcsípni a láthatóan kilovaglásra készülő lányt, s megszólítani.*
-Khm. *Már ha ezt lehet annak hívni.* Nemsokára indulunk.* Toldja meg, hogy hangjára felfigyelő ezüsthajú biztos lehessen benne, szavait neki címzi. Nem messze állhat tőle, teljes harci díszben, felmálházva mondhatni. Egyetlen dolog híján van, az pedig csuklyás, bélelt kabátja, mit előző este a lány vállára terített, s nála is maradt.*
-Szükségem lehet még rá. Viszont! *emeli meg hangszínét, mintegy hatásvadász módon jelezve, itt nincs vége még mondandójának.*
-Hoztam cserébe valamit. *Egy könnycsepp alakú, fűzfából készített, vékony fonalból hálóval beszőtt, madártollakkal és gyöngyökkel díszített függőt ajánl fel érte. Szavainál még fényesebben süt arcáról és szeméből a következő ki nem mondott gondolat.*
~Hogy mindig veled legyek, s óvjalak.~
*Talán ez a kis gesztus meggyőzheti, szíve megsúghatja a lánynak a válaszokat, mik ott bolyonganak lelkében és fejében alkalomadtán, ha épp a lehetőségeken morfondíroznak.
Ha netán újra összeérne kezük, úgy arcára pír költözik, sóhaj kél ajkain, s melegség árad szét mellkasának csontketrecében. Kellő pozitív energiával töltve fel a nagy útra, mely előtte áll, s elszántsággal is, hogy mielőbb és mindenképp visszatérhessen. De tovább nem merészkedik, s nem is húzza találkájukat, mint az lehetséges anélkül, hogy felkeltené a többi táborlakó figyelmét. Még egy utolsó pillantás, ki nem mondott szavak -de olykor a szavak amúgy sem elegendőek, sem nem szükségesek- és már fordul is, s tér vissza az időközben elkészülő északra induló trióhoz, illetve saját lovához előbb, hogy kantáron vezesse társaihoz.*
-Indulhatunk? *Kérdi Waldrantól.
Ha elérkezik az idő, nyeregbe pattan, és kifelé lovagolva északnak, egy utolsót int a tábornak, barátjának, vezérének és egy másik Thargodar -vérnek is.*
*Lépéselőnyben van társaival szemben, hiszen ő már idejekorán felkelt és előkészített mindent, így most teendő nélkül várakozik. A terv egyszerűnek mutatkozik, s mivelhogy tapasztalatuk van hasonló küldetésekben, bízik benne, hogy összeszokottan küzdenek le minden akadályt.
Míg a négyes minden tagja előkészül és útra kelnek szakít időt más, őt sokkal inkább foglalkoztató dolgokra. Mint például elbúcsúzni Isuriitól. Mégpedig úgy, hogy ez ne tűnjön fel túlzottan senkinek sem. Álcázásban jeles, már gyermekkorától fogva kénytelen volt elsajátítani eme nagyszerű képességet, akár terep akár a tábori élet "talaján" kell ezt tegye. Ráadásul az érkező vendégeik, a kereskedők kellőképpen lefoglalják a többieket. Így nem okoz nehézséget elcsípni a láthatóan kilovaglásra készülő lányt, s megszólítani.*
-Khm. *Már ha ezt lehet annak hívni.* Nemsokára indulunk.* Toldja meg, hogy hangjára felfigyelő ezüsthajú biztos lehessen benne, szavait neki címzi. Nem messze állhat tőle, teljes harci díszben, felmálházva mondhatni. Egyetlen dolog híján van, az pedig csuklyás, bélelt kabátja, mit előző este a lány vállára terített, s nála is maradt.*
-Szükségem lehet még rá. Viszont! *emeli meg hangszínét, mintegy hatásvadász módon jelezve, itt nincs vége még mondandójának.*
-Hoztam cserébe valamit. *Egy könnycsepp alakú, fűzfából készített, vékony fonalból hálóval beszőtt, madártollakkal és gyöngyökkel díszített függőt ajánl fel érte. Szavainál még fényesebben süt arcáról és szeméből a következő ki nem mondott gondolat.*
~Hogy mindig veled legyek, s óvjalak.~
*Talán ez a kis gesztus meggyőzheti, szíve megsúghatja a lánynak a válaszokat, mik ott bolyonganak lelkében és fejében alkalomadtán, ha épp a lehetőségeken morfondíroznak.
Ha netán újra összeérne kezük, úgy arcára pír költözik, sóhaj kél ajkain, s melegség árad szét mellkasának csontketrecében. Kellő pozitív energiával töltve fel a nagy útra, mely előtte áll, s elszántsággal is, hogy mielőbb és mindenképp visszatérhessen. De tovább nem merészkedik, s nem is húzza találkájukat, mint az lehetséges anélkül, hogy felkeltené a többi táborlakó figyelmét. Még egy utolsó pillantás, ki nem mondott szavak -de olykor a szavak amúgy sem elegendőek, sem nem szükségesek- és már fordul is, s tér vissza az időközben elkészülő északra induló trióhoz, illetve saját lovához előbb, hogy kantáron vezesse társaihoz.*
-Indulhatunk? *Kérdi Waldrantól.
Ha elérkezik az idő, nyeregbe pattan, és kifelé lovagolva északnak, egy utolsót int a tábornak, barátjának, vezérének és egy másik Thargodar -vérnek is.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 00:59:58
Üzenet elküldve: 2014-01-05 00:59:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar tábor felé közeledvén //
* További hangokat hall tompán, sőt, nem is keveset körülötte, némelyik nyugodt, de akad indulatos, égzengéshez hasonlatos is. Most az ájulás szélén tudatosul benne, hogy mekkora vakmerőség volt tőle hívatlanul betoppanni, persze tehetett volna mást? Nyilván, de akkor már farkasok marcangolnák kivérzett tetemét a vadon sűrűjében. Igazából lehet, hogy a vérveszteség okozta halál is jobb, mint a hosszas kínvallatás, remélhetőleg nem az van számára kilátásban.
Azt még érzi, hogy erős kezek fogják közre, majd súlyos teste elemelkedik a hideg sárból, olyan érzés, mintha lebegne, de aztán minden elsötétül, éberségét magával ragadja az ájulás viharos szele. Végre elmúlt a fájdalom és a monoton zaj is elült, de éles álomkép hasít elméjébe, lelki szemei előtt felizzik a tábor képe. A sátrak felett szárnyal, talán madárként szelve a vöröslő eget, éjszín, bogár szemeit a füves pusztára vetve. Émelyítő, sűrű füstszagot érez és már látja is a táborban támadt hullámzó, forrongó tüzet, tekergőző csápjai vadul verdesnek jobbra-balra, s amihez hozzáérnek lángra gyúl rögvest.
Verítékben úszva, karjaival kapálózva tér újra magához, szúrt oldalát ismét elönti a pokoli fájdalom. Érzi, hogy ismét fekszik, így résnyire nyitja szemét-tovább nem is tudja, ez is komoly erőlködés-, homályosan látja, hogy valaki éppen a sebét piszkálja. Azt, hogy kiféle, már kivenni képtelen, inkább hagyja, hogy pillái lezáródjanak újra, zavartan gügyögve fordítja fejét oldalra.*
- Tűz... a táborban... elégnek a sátrak...
* Akaratlanul önti szavakba a nemrég látott vészjósló képet, bár mély, gurgulázó hangja a fájdalomtól torzulva talán érthetetlen.*
* További hangokat hall tompán, sőt, nem is keveset körülötte, némelyik nyugodt, de akad indulatos, égzengéshez hasonlatos is. Most az ájulás szélén tudatosul benne, hogy mekkora vakmerőség volt tőle hívatlanul betoppanni, persze tehetett volna mást? Nyilván, de akkor már farkasok marcangolnák kivérzett tetemét a vadon sűrűjében. Igazából lehet, hogy a vérveszteség okozta halál is jobb, mint a hosszas kínvallatás, remélhetőleg nem az van számára kilátásban.
Azt még érzi, hogy erős kezek fogják közre, majd súlyos teste elemelkedik a hideg sárból, olyan érzés, mintha lebegne, de aztán minden elsötétül, éberségét magával ragadja az ájulás viharos szele. Végre elmúlt a fájdalom és a monoton zaj is elült, de éles álomkép hasít elméjébe, lelki szemei előtt felizzik a tábor képe. A sátrak felett szárnyal, talán madárként szelve a vöröslő eget, éjszín, bogár szemeit a füves pusztára vetve. Émelyítő, sűrű füstszagot érez és már látja is a táborban támadt hullámzó, forrongó tüzet, tekergőző csápjai vadul verdesnek jobbra-balra, s amihez hozzáérnek lángra gyúl rögvest.
Verítékben úszva, karjaival kapálózva tér újra magához, szúrt oldalát ismét elönti a pokoli fájdalom. Érzi, hogy ismét fekszik, így résnyire nyitja szemét-tovább nem is tudja, ez is komoly erőlködés-, homályosan látja, hogy valaki éppen a sebét piszkálja. Azt, hogy kiféle, már kivenni képtelen, inkább hagyja, hogy pillái lezáródjanak újra, zavartan gügyögve fordítja fejét oldalra.*
- Tűz... a táborban... elégnek a sátrak...
* Akaratlanul önti szavakba a nemrég látott vészjósló képet, bár mély, gurgulázó hangja a fájdalomtól torzulva talán érthetetlen.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-05 00:13:28
Üzenet elküldve: 2014-01-05 00:13:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
* A városból egyetlen út vezet kifelé, így el sem téveszthetné, merre kell mennie. Egy óra elteltével áll meg, hogy reggelijét, melyet még otthonról hozott magával, elköltse. Nem valami laktató, de a fogadó árai nem az ő pénztárcájához vannak méretezve, ezért sem evett ott indulás előtt. Éppen befejezi a reggelit, mikor szekeret pillant meg közeledni, rajta utasaival, két elffel. A szerencse, úgy tűnik, rámosolygott. Rögtön szóba is elegyedik a párossal, majd rövid beszélgetés árán kideríti, hozzá hasonlóan a karavánpihenőbe tartanak és hajlandóak őt elvinni. Az utazás így sokkal gyorsabb, gyalog valószínűleg nem is érné el a fogadót időben. Az út azonban kellemes társaságban gyorsan elrepül, a lány pedig örül, hogy végre fajtársakkal is szót válthat. Erre nem volt alkalma, mióta eljött otthonról. Az elfek pedig mégiscsak elfek, köztük nőtt fel, természetes hát, hogy mellettük érzi magát a legjobban.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 23:03:57
Üzenet elküldve: 2014-01-04 23:03:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*Isurii elég sok tekintetben kilóg a törzsből. A legszembetűnőbb furcsasága fehér haja. Kisebb korában igencsak bántotta amiért annyira más, mint a többi, vele egykorú gyermek, ezért édesanyja mesét szőtt fogantatása köré, hogy vígasztalja vele. Felnőtt fejjel már sejti, hogy a Hold Szellem mondájának vajmi kevés köze sincs őhozzá, de akkor igencsak jól estek neki anyja kedves szavai.
Az ezüsthajú nem csak a névtelen kereskedőben ébreszthette fel a védelmező-ösztönt. Bátyja, Kagan még a széltől is óvja a szelíd teremtést. Hát igen, nem egy vad harcos asszony, aki mesterien bánik a fegyverekkel. Még az otthon körüli teendőkben sem jeleskedik. Ha nem lenne a Thargodarok véréből való már a rabnők sorsára jutott volna, hiszen a törzsnek belőle kevés haszna származhatott még.
Míg válaszra vár, haját piszkálva méri végig ő is a másikat. Harcos-félének gondolja feszes tartásából. Úgy kémleli a távolt, mint ugrásra kész ragadozó.
Nem képzelte ilyen izmosnak és edzettnek a helyi kereskedőket. Vajon a város tartogat még számára hasonlóan kellemes meglepetéseket?
Ábrándos gondolatai közül a visszaérkező Kagan rázza vissza. Olyannyira elkalandozott, hogy már Gramorn Kevdaknak is elmulasztott válaszolni.
Az ork szó hallatán összerezzen. Tengerszín szemeinek tükre egy pillanat alatt fagy meg, akárcsak ereiben a vér.*
-Ha tudtam volna...
*Sziszegi fogai közt alig hallatón, de érezhetően bosszúsan. El is harapja mondandójának végét.
Nem akarja megszakítani a búcsúzkodást, nem akar tiszteletlen lenni Kagannal szemben, s vendégeikkel szemben sem, de azonnal nyeregbe pattan. (Ha valamiben, akkor a lovaglásban jeleskedhet.) Deres hátasa, hű társa, a megbízható Atsun izgatottan kapja fel fejét a nagy sietségre.*
-Mi a szándékod vele bátyám?
*Kérdezi Kagantól. Feszültnek tűnik, de még e körülmények ellenére is alázatosan szól vezérükhöz, véréhez.
A választ még megvárja, csak utána léptet a távozó szekér után. Az erdő szélig elkíséri őket, de nem az aggodalom hajtja. Ennél kiábrándítóbb, sokkal emberibb vágy vezérli: távol akar kerülni a sebesült bestiától.*
*Isurii elég sok tekintetben kilóg a törzsből. A legszembetűnőbb furcsasága fehér haja. Kisebb korában igencsak bántotta amiért annyira más, mint a többi, vele egykorú gyermek, ezért édesanyja mesét szőtt fogantatása köré, hogy vígasztalja vele. Felnőtt fejjel már sejti, hogy a Hold Szellem mondájának vajmi kevés köze sincs őhozzá, de akkor igencsak jól estek neki anyja kedves szavai.
Az ezüsthajú nem csak a névtelen kereskedőben ébreszthette fel a védelmező-ösztönt. Bátyja, Kagan még a széltől is óvja a szelíd teremtést. Hát igen, nem egy vad harcos asszony, aki mesterien bánik a fegyverekkel. Még az otthon körüli teendőkben sem jeleskedik. Ha nem lenne a Thargodarok véréből való már a rabnők sorsára jutott volna, hiszen a törzsnek belőle kevés haszna származhatott még.
Míg válaszra vár, haját piszkálva méri végig ő is a másikat. Harcos-félének gondolja feszes tartásából. Úgy kémleli a távolt, mint ugrásra kész ragadozó.
Nem képzelte ilyen izmosnak és edzettnek a helyi kereskedőket. Vajon a város tartogat még számára hasonlóan kellemes meglepetéseket?
Ábrándos gondolatai közül a visszaérkező Kagan rázza vissza. Olyannyira elkalandozott, hogy már Gramorn Kevdaknak is elmulasztott válaszolni.
Az ork szó hallatán összerezzen. Tengerszín szemeinek tükre egy pillanat alatt fagy meg, akárcsak ereiben a vér.*
-Ha tudtam volna...
*Sziszegi fogai közt alig hallatón, de érezhetően bosszúsan. El is harapja mondandójának végét.
Nem akarja megszakítani a búcsúzkodást, nem akar tiszteletlen lenni Kagannal szemben, s vendégeikkel szemben sem, de azonnal nyeregbe pattan. (Ha valamiben, akkor a lovaglásban jeleskedhet.) Deres hátasa, hű társa, a megbízható Atsun izgatottan kapja fel fejét a nagy sietségre.*
-Mi a szándékod vele bátyám?
*Kérdezi Kagantól. Feszültnek tűnik, de még e körülmények ellenére is alázatosan szól vezérükhöz, véréhez.
A választ még megvárja, csak utána léptet a távozó szekér után. Az erdő szélig elkíséri őket, de nem az aggodalom hajtja. Ennél kiábrándítóbb, sokkal emberibb vágy vezérli: távol akar kerülni a sebesült bestiától.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:23:02
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:23:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*Az utasításra bólint, majd segít bevonszolni a felvakart alakot. Mikor Chiari vizet kér morogva, de szerez az egyik kint őrzött tűztől némi melegvizet. Nem túl sokat, de nem is akarja törni magát olyannyira az ork életben maradásáért. Lerakja az edényt, és karba font kézzel, szó nélkül és némán figyeli az elkövetkezendő ténykedést az eszméletlen alak körül. Nem igazán tudja, minek hagyták életben, részéről hamar letudta volna a gondot. Nincsenek jó sejtései ezt illetően, úgy főleg nem, hogy még a nyakukon fog lábadozni is a fickó, ha megmarad. Pesztrálja hát majd valaki, aki szerint jó, ha a zöldbőrű kieszi őket a vagyonukból. Sajnos nemigen kételkedik az életben maradás esélyében, mivel a lelenc fajtája meglehetősen nehezen hal meg, hacsak nem értő kézzel kap hideg vasat a húsába.*
*Az utasításra bólint, majd segít bevonszolni a felvakart alakot. Mikor Chiari vizet kér morogva, de szerez az egyik kint őrzött tűztől némi melegvizet. Nem túl sokat, de nem is akarja törni magát olyannyira az ork életben maradásáért. Lerakja az edényt, és karba font kézzel, szó nélkül és némán figyeli az elkövetkezendő ténykedést az eszméletlen alak körül. Nem igazán tudja, minek hagyták életben, részéről hamar letudta volna a gondot. Nincsenek jó sejtései ezt illetően, úgy főleg nem, hogy még a nyakukon fog lábadozni is a fickó, ha megmarad. Pesztrálja hát majd valaki, aki szerint jó, ha a zöldbőrű kieszi őket a vagyonukból. Sajnos nemigen kételkedik az életben maradás esélyében, mivel a lelenc fajtája meglehetősen nehezen hal meg, hacsak nem értő kézzel kap hideg vasat a húsába.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:14:06
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:14:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A gyanú árnyékában//
* A képzelet sok mindennel tud játszani, például egy tekintet is tud fagyos vagy meleg lenni pedig ugyan az a szempár küldi ami ha az élő életfonalát elmetszik, csak üveges tekintettel mered a semmibe. Az érzés mégis igaz, a barátság ami az elf és a mélységi között kialakulóban van valódi és még igen csak gyerekcipőben jár, alig pár napos.
A nyílvesszők amiket a kovács kirak elé több fajtába tartoznak. Akad köztük egyszerű háromszögletű,talán vadászatra a legmegfelelőbb. Az ilyen nyílvesszőt a legegyszerűbb falusi kovács is képes elkészíteni. Ilyennel szoktak otthon szarvasra vagy rókára vadászni. Van gúla formájú erős vashegy ami még a vékonyabb páncélt is átüti és akad néhány kampós végű, olyan amit az elfek az ellenségeikben szeretnek leginkább látni. A kampós üti talán a legfájdalmasabb sebet. Ha nem halálos akkor sokat kínlódhat a szerencsétlen amíg sikerül megszabadulnia a ragaszkodó, húsba maró horgocskáktól. Kérdőn néz a kovács felé, az árukra volna kíváncsi. A páncéltörők a legérdekesebbek a számára, ilyennel nem rendelkezik pedig ki tudj, lehet szüksége lesz még rá az út során.*
- Ez mennyibe kerül? *mutat rá, nem rendel amíg nem tudja az árát, bár ha jobban belegondol pénz hiányában éppen ő maga sincs.
Tekintete közben ismét elkalandozik az üzlet áruit mustrálja, majd csodálkozva állapodik meg egy fém botnál ami mintha még megmunkálásra várna. Olyan két centis átmérőjű és egy és fél méter hosszúnak tűnik.*
- Az meg mi? kérdezi *Talán már télire hamukaparót készítenek?*
* A képzelet sok mindennel tud játszani, például egy tekintet is tud fagyos vagy meleg lenni pedig ugyan az a szempár küldi ami ha az élő életfonalát elmetszik, csak üveges tekintettel mered a semmibe. Az érzés mégis igaz, a barátság ami az elf és a mélységi között kialakulóban van valódi és még igen csak gyerekcipőben jár, alig pár napos.
A nyílvesszők amiket a kovács kirak elé több fajtába tartoznak. Akad köztük egyszerű háromszögletű,talán vadászatra a legmegfelelőbb. Az ilyen nyílvesszőt a legegyszerűbb falusi kovács is képes elkészíteni. Ilyennel szoktak otthon szarvasra vagy rókára vadászni. Van gúla formájú erős vashegy ami még a vékonyabb páncélt is átüti és akad néhány kampós végű, olyan amit az elfek az ellenségeikben szeretnek leginkább látni. A kampós üti talán a legfájdalmasabb sebet. Ha nem halálos akkor sokat kínlódhat a szerencsétlen amíg sikerül megszabadulnia a ragaszkodó, húsba maró horgocskáktól. Kérdőn néz a kovács felé, az árukra volna kíváncsi. A páncéltörők a legérdekesebbek a számára, ilyennel nem rendelkezik pedig ki tudj, lehet szüksége lesz még rá az út során.*
- Ez mennyibe kerül? *mutat rá, nem rendel amíg nem tudja az árát, bár ha jobban belegondol pénz hiányában éppen ő maga sincs.
Tekintete közben ismét elkalandozik az üzlet áruit mustrálja, majd csodálkozva állapodik meg egy fém botnál ami mintha még megmunkálásra várna. Olyan két centis átmérőjű és egy és fél méter hosszúnak tűnik.*
- Az meg mi? kérdezi *Talán már télire hamukaparót készítenek?*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:35:38
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:35:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*Az igazság az, hogy Salanel nem szívleli túlságosan az orkokat. Az előítélet élete korai szakaszára vezethető vissza. A fogvatartói ugyanis orkok voltak, ez pedig mély nyomokat hagyott a fél-elfben. Nem is nagyon tudja, hogy mit gondoljon az előttük szenvedőről. Hagyni kellene elpusztulni ? Talán az mégsem lenne helyénvaló. Elmélkedéséből Kagan zökkenti ki. Salanel elengedi kardjának markolatát, aztán csak biccent egyet és el is indul a tábor felé, hogy összekaparja az itt maradt harcosokat. Az óriásokkal kezdi a sort, őket ugyanis nagyon nehéz, már-már lehetetlen szem elől téveszteni.*
-Rolko, Krumko, legyetek készenlétben !
*Ennél többet nem is mond, nehogy túlzottan is fellelkesedjen valamelyikük és úgy járjanak, mint előző este. Az óriások után következnek a többiek. Elenyel, Lisé, Eraya, gyakorlatilag felkeres mindenkit, aki még a táborban van és kardot vagy íjat tud fogni a kezébe. Elhadarja az eseményeket, megemlíti a sebesült és tábor szélén összeeső, talán haldokló orkot, valamint Kagan parancsát, aztán már indul is tovább, hogy a következő célszemélyt keresse. Alig néhány perc, amíg az összes bevethető embert riasztja, aztán indul vissza Kaganhoz.*
-Minden fegyverforgatónak szóltam. Bront nem leltem.
*Tájékoztatja a vezért a helyzetről, aztán kortyol egyet az oldalán függő kulacsból, hogy szomját oltsa. Nagyon bízik benne, hogy ez az ork csak egy magányos farkas, nem pedig egy komolyabb csapat előszele. Bár többekkel is beszéltek már róla, hogy jól jönne egy kis csetepaté, de egy komolyabb támadás, rögtön a letáborozás utáni napokban mégsem túl szerencsés.*
*Az igazság az, hogy Salanel nem szívleli túlságosan az orkokat. Az előítélet élete korai szakaszára vezethető vissza. A fogvatartói ugyanis orkok voltak, ez pedig mély nyomokat hagyott a fél-elfben. Nem is nagyon tudja, hogy mit gondoljon az előttük szenvedőről. Hagyni kellene elpusztulni ? Talán az mégsem lenne helyénvaló. Elmélkedéséből Kagan zökkenti ki. Salanel elengedi kardjának markolatát, aztán csak biccent egyet és el is indul a tábor felé, hogy összekaparja az itt maradt harcosokat. Az óriásokkal kezdi a sort, őket ugyanis nagyon nehéz, már-már lehetetlen szem elől téveszteni.*
-Rolko, Krumko, legyetek készenlétben !
*Ennél többet nem is mond, nehogy túlzottan is fellelkesedjen valamelyikük és úgy járjanak, mint előző este. Az óriások után következnek a többiek. Elenyel, Lisé, Eraya, gyakorlatilag felkeres mindenkit, aki még a táborban van és kardot vagy íjat tud fogni a kezébe. Elhadarja az eseményeket, megemlíti a sebesült és tábor szélén összeeső, talán haldokló orkot, valamint Kagan parancsát, aztán már indul is tovább, hogy a következő célszemélyt keresse. Alig néhány perc, amíg az összes bevethető embert riasztja, aztán indul vissza Kaganhoz.*
-Minden fegyverforgatónak szóltam. Bront nem leltem.
*Tájékoztatja a vezért a helyzetről, aztán kortyol egyet az oldalán függő kulacsból, hogy szomját oltsa. Nagyon bízik benne, hogy ez az ork csak egy magányos farkas, nem pedig egy komolyabb csapat előszele. Bár többekkel is beszéltek már róla, hogy jól jönne egy kis csetepaté, de egy komolyabb támadás, rögtön a letáborozás utáni napokban mégsem túl szerencsés.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:25:54
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:25:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap//
* Kezd kissé túl hosszúra nyúlni a csend, de őt most lefoglalja az, hogy Kagan után füleljen és a lányt nézze, akinek a haja hófehér. Talán valamiféle varázsló lehet, hogy ilyen szokatlan, de szép színű hajjal lett megáldva. Az alkata is törékeny. ~A fene vinné el, az ilyen lányoktól ragad el mindig az a késztetést, hogy védjem meg őket, szinte bármitől.~ Valóban, az ilyen törékeny alkatú, fiatal és szép nő látványa mindig előhozza belőle azt, hogy vigyáznia kell rá. Pedig tévedhetnek is az érzékei és a lány pont nem az a típus, akit nagyon félteni kellene bármitől is. *
- Nem, semmi szokatlant nem láttunk. Általában csendes ilyenkor a környék.
* Tőrét visszacsúsztatja a helyére és vissza veszi a korábbi laza testtartását a korábbi feszített húr jelleg helyett. Látszólag megnyugodott, hogy nem a tábort támadják épp, ha valami más lenne a háttérben, az egy órán belül ki fog derülni. Már majdnem megkérdezi a lány nevét, mikor Kagan visszatér a hírekkel. *
- Egy orkot, itt? Merőben szokatlan, nem szokásuk ezen a környéken kószálni, portyázni, főleg nem egyedül. Lehet hogy üldözik.
- Rendben Kagan vezér, gondolok rátok és jó áron fogom hozni a jószágot.
* Nem fogja az első üzlet alkalmával kisemmizni a törzset a vagyonából, hosszú távú üzleteket akar, amik kölcsönösen jók. *
- A szellemek vigyázzanak rátok!
* Felpakolva húgát a szekérre hazaindulnak, kényelmes tempóban hajt Ry, ő pedig kezét a kardján tartja, szemét pedig a környéken. *
* Kezd kissé túl hosszúra nyúlni a csend, de őt most lefoglalja az, hogy Kagan után füleljen és a lányt nézze, akinek a haja hófehér. Talán valamiféle varázsló lehet, hogy ilyen szokatlan, de szép színű hajjal lett megáldva. Az alkata is törékeny. ~A fene vinné el, az ilyen lányoktól ragad el mindig az a késztetést, hogy védjem meg őket, szinte bármitől.~ Valóban, az ilyen törékeny alkatú, fiatal és szép nő látványa mindig előhozza belőle azt, hogy vigyáznia kell rá. Pedig tévedhetnek is az érzékei és a lány pont nem az a típus, akit nagyon félteni kellene bármitől is. *
- Nem, semmi szokatlant nem láttunk. Általában csendes ilyenkor a környék.
* Tőrét visszacsúsztatja a helyére és vissza veszi a korábbi laza testtartását a korábbi feszített húr jelleg helyett. Látszólag megnyugodott, hogy nem a tábort támadják épp, ha valami más lenne a háttérben, az egy órán belül ki fog derülni. Már majdnem megkérdezi a lány nevét, mikor Kagan visszatér a hírekkel. *
- Egy orkot, itt? Merőben szokatlan, nem szokásuk ezen a környéken kószálni, portyázni, főleg nem egyedül. Lehet hogy üldözik.
- Rendben Kagan vezér, gondolok rátok és jó áron fogom hozni a jószágot.
* Nem fogja az első üzlet alkalmával kisemmizni a törzset a vagyonából, hosszú távú üzleteket akar, amik kölcsönösen jók. *
- A szellemek vigyázzanak rátok!
* Felpakolva húgát a szekérre hazaindulnak, kényelmes tempóban hajt Ry, ő pedig kezét a kardján tartja, szemét pedig a környéken. *
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 20:57:06
Üzenet elküldve: 2014-01-04 20:57:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*A tábor egy része felbolydul, a harcosok pedig - legalábbis azok, kik elérhetőek, nincsenek se küldetésen, se őrségben, se máshol - máris megjelennek.*
- Kell, Salanel: mint látjátok, orkot fogtunk. *fanyalog undorodva, ám a zöldbőrű állapotát látva kardját visszadugja a hüvelybe. Rühelli az orkokat, és erre számos igen alapos, rendesen alátámasztott oka van.*
*Felrémlik előtte az az este, amikor megfogalmazódott benne a lázadás gondolata. Az este, amikor tulajdon apja szájából kellett hallania: "a húgodat hozzáadom Grobak Hrodgához!" Hrodgához, kinek a nagyapja - már ha hihetünk a fattyú állításának, és tényleg Ughor véréből származik - még a Thargodarok egy csahos harci ebe volt, nem több!*
~ De véredet vettem, kutya! ~ *na igen. Jutalma száműzetés és 10 éves véres küzdelem a pusztán. Most pedig, mikor talán nyugodt kikötőbe fut életük hajója, megint megjelenik egy ork.*
- Kell... menj Chiarival, őrizd a férget, nehogy valami mocsokságon törhesse a fejét. Ha életben marad, majd kikérdezzük. *fordul közvetlen paranccsal Cadavresre. A fickó elég magának való, de fegyelmezett és jó harcos.*
- Salanel, hívd össze a táborban maradt harcosokat, akit csak tudsz. Az óriásokat is, mindenkit. *ennyinek elégnek kell lennie. Ezen a vidéken nem gyakoriak az orkfélék, de azért előfordulnak - lehet véletlen is, balszerencse. De lehet egy közeli törzs száműzöttje, vagy egy hadiösvényen járó ork vadászkülönítmény dezertőre is. És ezt már komolyan kell venni.*
*Egyik kicsit még ácsorog, ragadozópillantásával az erdősávot fürkészve, majd visszaindul a vendégeihez. Isurii már szóba elegyedett a párossal, így ő csak távollétét indokolja meg.*
- Megbocsáss, Gav...Gramorn Kevdak, és te is, Ryamtia Thogretor. Kósza orkot fogtunk a tábor szélén. Egy másik alkalommal majd folytatjuk, szívesen látott vendége vagy sátramnak. *persze folytathatják Gramorn kőjurtájában is, csak ahhoz vezető kell, hogy megmutassa, merre is található; ugyanis amilyen biztonsággal mozognak a Thargodarok az erdő-mezők, meg a sziklák titkos útjain, olyan furcsa lehet majd a kővárosok megannyi útja, sikátora és tere.*
- Azon is gondolkozz majd el, kereskedő, hogy azt a bizonyos "sertés" nevű jószágot milyen áron tudnád nekünk... *rövid szünet, mintha a beszélő épp barátkozna a szóval.*
- Eladni. Igen. Gondolkodj ezen. A szellemek kísérjenek!
*A tábor egy része felbolydul, a harcosok pedig - legalábbis azok, kik elérhetőek, nincsenek se küldetésen, se őrségben, se máshol - máris megjelennek.*
- Kell, Salanel: mint látjátok, orkot fogtunk. *fanyalog undorodva, ám a zöldbőrű állapotát látva kardját visszadugja a hüvelybe. Rühelli az orkokat, és erre számos igen alapos, rendesen alátámasztott oka van.*
*Felrémlik előtte az az este, amikor megfogalmazódott benne a lázadás gondolata. Az este, amikor tulajdon apja szájából kellett hallania: "a húgodat hozzáadom Grobak Hrodgához!" Hrodgához, kinek a nagyapja - már ha hihetünk a fattyú állításának, és tényleg Ughor véréből származik - még a Thargodarok egy csahos harci ebe volt, nem több!*
~ De véredet vettem, kutya! ~ *na igen. Jutalma száműzetés és 10 éves véres küzdelem a pusztán. Most pedig, mikor talán nyugodt kikötőbe fut életük hajója, megint megjelenik egy ork.*
- Kell... menj Chiarival, őrizd a férget, nehogy valami mocsokságon törhesse a fejét. Ha életben marad, majd kikérdezzük. *fordul közvetlen paranccsal Cadavresre. A fickó elég magának való, de fegyelmezett és jó harcos.*
- Salanel, hívd össze a táborban maradt harcosokat, akit csak tudsz. Az óriásokat is, mindenkit. *ennyinek elégnek kell lennie. Ezen a vidéken nem gyakoriak az orkfélék, de azért előfordulnak - lehet véletlen is, balszerencse. De lehet egy közeli törzs száműzöttje, vagy egy hadiösvényen járó ork vadászkülönítmény dezertőre is. És ezt már komolyan kell venni.*
*Egyik kicsit még ácsorog, ragadozópillantásával az erdősávot fürkészve, majd visszaindul a vendégeihez. Isurii már szóba elegyedett a párossal, így ő csak távollétét indokolja meg.*
- Megbocsáss, Gav...Gramorn Kevdak, és te is, Ryamtia Thogretor. Kósza orkot fogtunk a tábor szélén. Egy másik alkalommal majd folytatjuk, szívesen látott vendége vagy sátramnak. *persze folytathatják Gramorn kőjurtájában is, csak ahhoz vezető kell, hogy megmutassa, merre is található; ugyanis amilyen biztonsággal mozognak a Thargodarok az erdő-mezők, meg a sziklák titkos útjain, olyan furcsa lehet majd a kővárosok megannyi útja, sikátora és tere.*
- Azon is gondolkozz majd el, kereskedő, hogy azt a bizonyos "sertés" nevű jószágot milyen áron tudnád nekünk... *rövid szünet, mintha a beszélő épp barátkozna a szóval.*
- Eladni. Igen. Gondolkodj ezen. A szellemek kísérjenek!
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 20:54:22
Üzenet elküldve: 2014-01-04 20:54:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Shydir Tonlery//
*Zaphira még éjszaka sem áll meg, hogy sátrat verjen magának, vagy egyáltalán pihenjen. Nem, ő inkább még a vaksötétben, ahol csak a Hold fénye ad némi fényt, még akkor is az út porát tapossa, hisz már nemsokára Artheniorba ér, ott majd kipihenheti magát.
Azonban borzalmasan fázik a lány, e ezen még a viszonylag meleg köpeny sem segít, de bírja, mert bírnia kell. Egyszer csak az út mentén tüzet vél felfedezni, mellette pedig egy elf férfi ül, aki odahívja magához, a tűz mellé, azonban nem szólnak egymáshoz, mintha idegenek lennének egymásnak, ami igaz is, de azért a csend az nyomasztó. Zaphirának különben sincs mondandója az elf férfinék, csak némán figyeli minden apró mozdulatát, arcát, és mindent, amiből akár csak egy keveset is megtud a férfiról.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 00:07:20, a következő indokkal:
A játékostársad hozzászólásának módosítása után értelmetlen részek maradtak ebben, így átszerkesztésre került.
*Zaphira még éjszaka sem áll meg, hogy sátrat verjen magának, vagy egyáltalán pihenjen. Nem, ő inkább még a vaksötétben, ahol csak a Hold fénye ad némi fényt, még akkor is az út porát tapossa, hisz már nemsokára Artheniorba ér, ott majd kipihenheti magát.
Azonban borzalmasan fázik a lány, e ezen még a viszonylag meleg köpeny sem segít, de bírja, mert bírnia kell. Egyszer csak az út mentén tüzet vél felfedezni, mellette pedig egy elf férfi ül, aki odahívja magához, a tűz mellé, azonban nem szólnak egymáshoz, mintha idegenek lennének egymásnak, ami igaz is, de azért a csend az nyomasztó. Zaphirának különben sincs mondandója az elf férfinék, csak némán figyeli minden apró mozdulatát, arcát, és mindent, amiből akár csak egy keveset is megtud a férfiról.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 00:07:20, a következő indokkal:
A játékostársad hozzászólásának módosítása után értelmetlen részek maradtak ebben, így átszerkesztésre került.
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 19:16:56
Üzenet elküldve: 2014-01-04 19:16:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Már éppen csak annyi ereje marad, hogy felverje a sátrat és aludni térjen.Vacsorázni sem vacsorázik.Nyugtalan álma van.Az éjszaka közepén felriad egy hangra.Gyorsan feltesz egy nyílvesszőt az íja húrjára, a tegezt a hátára dobja és kilép a sötétbe.A zaj forrása azonban nem volt más mint egy kis mókus.*~Ennem kéne valamit~*gondolja majd egy nyílvesszőt ereszt a mókusba.Tüzet rak és megsüti a mókust.Egy alak közeledik az úton.Feláll és újabb nyilat helyez az íjra.A közeledő alak azonban nem más mint egy elf lány.Leülteti a tűz köré és betakarja egy pokróccal.Miután megvacsoráznak a férfi rájön, hogy ez nem lehet elf.De nem sötételf de ember sem.Inkább amolyan fél-elf fajta.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 00:06:10, a következő indokkal:
A világgal inkonzisztens részek törlése.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 00:06:10, a következő indokkal:
A világgal inkonzisztens részek törlése.
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 19:03:18
Üzenet elküldve: 2014-01-04 19:03:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar honfoglalás - másnap//
* Lefőzi a feketét és tölt belőle. Csendben figyel a beszélgetés alatt s csak egyszer pillant félre, mikor Xomorr elindul a város felé. Gondolatban kíván csak neki sikeres utat. Lassan a törzs többi tagja is magához tér, készülődnek, ki erre, ki arra. Narkesh is felbukkant már reggelizni de tovább is állt. Egyedül Eanna az, akit még hiányol a sorból. Az ismerkedést Isurri kiáltása és megjelenése akasztja meg. A sérülés hallatán önként is menne, még ha idegenről van is szó. Felpattanva hát Kagan után siet és szerencsére nem kivégzés lesz a kaland vége. Az ork-szerzet, nagy szerencséjére esélyt kap a túlélésre. *
- Innen átveszem.
* Szól és átveszi az ork melletti egyik helyet
Leandana helyett. *
- Vigyük a mi sátrunkba, ott van minden, ami kellhet.
* Bátyjával beljebb viszik és lefektetik a sérültet. *
- Elég ha egy valaki még a közelben marad, ezzel a sebbel nem fog ugrálni.
* Nem kerülte el figyelmét a hím motyogása és az sem, ahogy az öve körül matat. Gyorsan megnézi az erszényeket és a sok kábító, mérgező növény között talál kettőt, ami hasznos most. ~Gyógyító lehet, vagy valami vajákosféle~*
- Hozz be egy kis meleg vizet.
* "Kicsomagolja" a sebet és kiszedegeti belőle az oda tömködött növényeket. A sebet ki kell tisztítani, össze kell varrni. Utána már a sérültön múlik, hogy elég erős e a felépüléshez. *
* Lefőzi a feketét és tölt belőle. Csendben figyel a beszélgetés alatt s csak egyszer pillant félre, mikor Xomorr elindul a város felé. Gondolatban kíván csak neki sikeres utat. Lassan a törzs többi tagja is magához tér, készülődnek, ki erre, ki arra. Narkesh is felbukkant már reggelizni de tovább is állt. Egyedül Eanna az, akit még hiányol a sorból. Az ismerkedést Isurri kiáltása és megjelenése akasztja meg. A sérülés hallatán önként is menne, még ha idegenről van is szó. Felpattanva hát Kagan után siet és szerencsére nem kivégzés lesz a kaland vége. Az ork-szerzet, nagy szerencséjére esélyt kap a túlélésre. *
- Innen átveszem.
* Szól és átveszi az ork melletti egyik helyet
Leandana helyett. *
- Vigyük a mi sátrunkba, ott van minden, ami kellhet.
* Bátyjával beljebb viszik és lefektetik a sérültet. *
- Elég ha egy valaki még a közelben marad, ezzel a sebbel nem fog ugrálni.
* Nem kerülte el figyelmét a hím motyogása és az sem, ahogy az öve körül matat. Gyorsan megnézi az erszényeket és a sok kábító, mérgező növény között talál kettőt, ami hasznos most. ~Gyógyító lehet, vagy valami vajákosféle~*
- Hozz be egy kis meleg vizet.
* "Kicsomagolja" a sebet és kiszedegeti belőle az oda tömködött növényeket. A sebet ki kell tisztítani, össze kell varrni. Utána már a sérültön múlik, hogy elég erős e a felépüléshez. *
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:00:11
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:00:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Azonosság//
//Aeil O Yala//
*A főtéren a tündérlány libabőrösen várja, s kérésére átöleli köpenyével, majd Asqu hátán szorosan összebújnak és elindulnak a Hold karavánpihenőbe. Egész napos lovaglásuk során többször is megállnak pihenni. Ilyenkor Asqu is legelhet kicsit az őket körülvevő végtelen füves puszta kínálatából, illetve az azt átszelő pár pataknál tudnak inni mindannyian.*
//Aeil O Yala//
*A főtéren a tündérlány libabőrösen várja, s kérésére átöleli köpenyével, majd Asqu hátán szorosan összebújnak és elindulnak a Hold karavánpihenőbe. Egész napos lovaglásuk során többször is megállnak pihenni. Ilyenkor Asqu is legelhet kicsit az őket körülvevő végtelen füves puszta kínálatából, illetve az azt átszelő pár pataknál tudnak inni mindannyian.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-01-04 14:44:41
Üzenet elküldve: 2014-01-04 14:44:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - másnap//
*A maga részéről miután Bron távozott, még folytatja a körbekémlelést. Egész hosszan, míg az ételosztás végetér, és lassacskán szállingóznak pihenni a többiek is. Hűl némileg az idő méginkább, ezért is nem bánja, hogy mikor végre leváltják, ő maga is nyugovóra térhet az egyik sátorban, melyen többekkel osztozik. Érdekli is őt ez...egy nyugodalmas helyre elkészíti a fekhelyét, és miután elfeküdt, az eddig hátát takaró vastag köpenyt teríti magára. Karba font kezekkel várja ki, míg teste átmelegíti a bőröket, és elégedett halk mormogással alszik el. Néha fel felébred a többiek motoszkálására, de rendesen akkor ébred fel, mikor az egyik távozó kissé indokoltnál hangosabban trappolva hagyja el a sátrat. Felül, nyújtózkodik és csontropogtatót ásít. Végül kikel a fekhelyéről, és a köpenyt magára véve elrendezi kissé szétzilált ruházatát, az eddig mellette heverő fegyverét is előkotorva. Fogalma sincs, mi történik kint, míg meghallja Kagan kiáltását, miszerint baj van. Talán Bron ért vissza, és az okozott kalamajkát? Fogalma sincs, de belátja, amíg elő nem bújik, vajmi keveset fog megtudni a fejleményekről. Gyorsan elkészül hát és sietős, tőle telhetően hosszú léptekkel odasiet, ahol látja a vezért, és ami fontosabb, valami földön heverő alakot. Odaérve kicsit felméri a helyzetet, és bár pajzsát a sátorban hagyta a sietség okán, az övén függő bárd nyeléhez közel helyezi a kezét. Kérdőn néz a jelenlévőkre, majd harákolás után rekedtes szó is elhagyja a száját*
- Mi folyik itt? Ti kaptátok el ezt a förmedvényt?
*Int fejével a fekvő felé, majd körültekint, de nem lát egyéb mozgást a környékükön, mely további idegeskedést indokolna. No persze fene tudja, ettől független van e ok az aggodalomra, de egyelőre elégnek ítél ennyi felmérést, még álom maradék ködétől nehezen forgó gondolatokkal.*
*A maga részéről miután Bron távozott, még folytatja a körbekémlelést. Egész hosszan, míg az ételosztás végetér, és lassacskán szállingóznak pihenni a többiek is. Hűl némileg az idő méginkább, ezért is nem bánja, hogy mikor végre leváltják, ő maga is nyugovóra térhet az egyik sátorban, melyen többekkel osztozik. Érdekli is őt ez...egy nyugodalmas helyre elkészíti a fekhelyét, és miután elfeküdt, az eddig hátát takaró vastag köpenyt teríti magára. Karba font kezekkel várja ki, míg teste átmelegíti a bőröket, és elégedett halk mormogással alszik el. Néha fel felébred a többiek motoszkálására, de rendesen akkor ébred fel, mikor az egyik távozó kissé indokoltnál hangosabban trappolva hagyja el a sátrat. Felül, nyújtózkodik és csontropogtatót ásít. Végül kikel a fekhelyéről, és a köpenyt magára véve elrendezi kissé szétzilált ruházatát, az eddig mellette heverő fegyverét is előkotorva. Fogalma sincs, mi történik kint, míg meghallja Kagan kiáltását, miszerint baj van. Talán Bron ért vissza, és az okozott kalamajkát? Fogalma sincs, de belátja, amíg elő nem bújik, vajmi keveset fog megtudni a fejleményekről. Gyorsan elkészül hát és sietős, tőle telhetően hosszú léptekkel odasiet, ahol látja a vezért, és ami fontosabb, valami földön heverő alakot. Odaérve kicsit felméri a helyzetet, és bár pajzsát a sátorban hagyta a sietség okán, az övén függő bárd nyeléhez közel helyezi a kezét. Kérdőn néz a jelenlévőkre, majd harákolás után rekedtes szó is elhagyja a száját*
- Mi folyik itt? Ti kaptátok el ezt a förmedvényt?
*Int fejével a fekvő felé, majd körültekint, de nem lát egyéb mozgást a környékükön, mely további idegeskedést indokolna. No persze fene tudja, ettől független van e ok az aggodalomra, de egyelőre elégnek ítél ennyi felmérést, még álom maradék ködétől nehezen forgó gondolatokkal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579