Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 269 (5361. - 5380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:03:42
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:03:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A súlyos páncélban gyalogoló óriás megpillantja úti célját. Célokkal teli, bár a keserűség sem elhanyagolható méretes szívében. Hogy miért, azt talán csak ő tudhatja. Nagyojat nyög, a testét védő fémruha zörög, miközben egyes lemezdarabok egymáson nyikorognak és csikorognak. Elfáradt a hosszúnak ható utazás során és pihenni vágyik. Nem sokat tud Artheniorról, szóval tervezni kezd, míg az egyre súlyosabbnak tűnő lábak próbálják előrébb vinni. Elsősorban egy fogadót akar találni, aztán... ki tudja? A többi még a jövő zenéje.*
5379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:16:30
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Tippre egészen jó helyen jár, persze gőze sincs róla. A Mocsári Pityókát nem tépte le, ott hagyta megrohadni ahol van. Inkább megy tovább befele az erdőben, és reméli hogy legalább egy perverz remete rátalál.*
~Most már bárhogy, csak legyen fal körülöttem éjszakára.~
*Gondolja magában, és ezen a gondolat meneten lassan az is jobb ha vissza megy a könyvtárba, és feljelenti magát, hogy kitépett lapokat a könyvekből, aljas tolvaj csukják le. De egyelőre megnyugtatja a gondolat, hogy fák között van. Eddig mindig olyan nyíltabb terepeken sétált, ahol nem volna célszerű magára hívni a figyelmet. Tőre még mindig a kezében van a köpenye alatt. Ha eddig nem volt eltévedve, akkor most. Végérvényesen. Teljesen. Totálisan. Abszolút semmilyen gőze, de még csak halovány mint az ég éppen, nincs arról merre van, honnan jött, és merre tart. De az ember ilyenkor tud megtalálni olyan helyeket amikről nem tudja hol van.*
~Most már bárhogy, csak legyen fal körülöttem éjszakára.~
*Gondolja magában, és ezen a gondolat meneten lassan az is jobb ha vissza megy a könyvtárba, és feljelenti magát, hogy kitépett lapokat a könyvekből, aljas tolvaj csukják le. De egyelőre megnyugtatja a gondolat, hogy fák között van. Eddig mindig olyan nyíltabb terepeken sétált, ahol nem volna célszerű magára hívni a figyelmet. Tőre még mindig a kezében van a köpenye alatt. Ha eddig nem volt eltévedve, akkor most. Végérvényesen. Teljesen. Totálisan. Abszolút semmilyen gőze, de még csak halovány mint az ég éppen, nincs arról merre van, honnan jött, és merre tart. De az ember ilyenkor tud megtalálni olyan helyeket amikről nem tudja hol van.*
5378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-27 00:15:20
Üzenet elküldve: 2019-09-27 00:15:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
*Természetesen Lynácska minden kérésnek eleget tesz, így Learonnak bármi legyen a szíve vágya, a kislány készségesen rohan érte, hogy az asztalra tegye. Már amennyiben rendelkezik vele, természetesen.
A különleges kifejezés kedvelt a számára, mindig előszeretettel alkalmazza akkor, amikor nem szeretne valakiben téves információt elültetni, akár azért, mert ízlésről van szó, mint most, ugyanakkor kellőképpen pozitív csengése van ahhoz, hogy Cerlyna szeresse. Mert Cerlyna mindenben törekszik a szép meglátására.*
- Persze.
*Biccent, miután letette teáját. Nagyon tetszik neki a tejes megoldás, enyhén édesen, érzi, hogy képes lenne napjában többször is ezt inni. De most a falatozás ideje van itt, és a felszeletelt kenyerekért nyúl, majd egy tompa vajazó késért, aminek segítségével megkeni lekvárral a szeletet.
Gyorsan, kapkodva eszik, láthatóan nagyon izgatott, mert csak arra tud gondolni, hogy próbálják meg elengedni galambocskáját. Azután az ablak felé pillant, azt nézi, ahogy az üvegen keresztül besütő napfényben milyen kellemesen pihen a madárka, és ez valamiért mély boldogsággal tölti el. Talán lehet mégsem Learonnal engedi majd el, hanem inkább hagyja még kicsit pihenni, erősödni, csak egy-két nap erejéig.
Jól láthatóan küszköd az étellel, éppen csak a kenyérszelet feléig ért el, de inkább még addig sem, mire feladva ezt a küzdelmet leteszi a tányérra, és inkább a teáért nyúl, hogy leöblítse a falatokat.*
- Jaj, nagyon jól laktam.
*Pedig nem evett sokat, de aprócska leány, nincs szüksége sok ételre, akkor sem, ha ilyen energikus, mint most. Egyébként is ez átmeneti, miután rendet rak egy kicsit lemosakszik, és lepihen a puha ágyában. Drameiloten úréknál még az ágy is sokkal kellemesebb a számára, mint máshol.*
- Szólj, ha kérsz még valamit. Biztos elég lesz neked ennyi az út előtt, ugye, Learon bácsi?
//Mégse búcsú//
*Természetesen Lynácska minden kérésnek eleget tesz, így Learonnak bármi legyen a szíve vágya, a kislány készségesen rohan érte, hogy az asztalra tegye. Már amennyiben rendelkezik vele, természetesen.
A különleges kifejezés kedvelt a számára, mindig előszeretettel alkalmazza akkor, amikor nem szeretne valakiben téves információt elültetni, akár azért, mert ízlésről van szó, mint most, ugyanakkor kellőképpen pozitív csengése van ahhoz, hogy Cerlyna szeresse. Mert Cerlyna mindenben törekszik a szép meglátására.*
- Persze.
*Biccent, miután letette teáját. Nagyon tetszik neki a tejes megoldás, enyhén édesen, érzi, hogy képes lenne napjában többször is ezt inni. De most a falatozás ideje van itt, és a felszeletelt kenyerekért nyúl, majd egy tompa vajazó késért, aminek segítségével megkeni lekvárral a szeletet.
Gyorsan, kapkodva eszik, láthatóan nagyon izgatott, mert csak arra tud gondolni, hogy próbálják meg elengedni galambocskáját. Azután az ablak felé pillant, azt nézi, ahogy az üvegen keresztül besütő napfényben milyen kellemesen pihen a madárka, és ez valamiért mély boldogsággal tölti el. Talán lehet mégsem Learonnal engedi majd el, hanem inkább hagyja még kicsit pihenni, erősödni, csak egy-két nap erejéig.
Jól láthatóan küszköd az étellel, éppen csak a kenyérszelet feléig ért el, de inkább még addig sem, mire feladva ezt a küzdelmet leteszi a tányérra, és inkább a teáért nyúl, hogy leöblítse a falatokat.*
- Jaj, nagyon jól laktam.
*Pedig nem evett sokat, de aprócska leány, nincs szüksége sok ételre, akkor sem, ha ilyen energikus, mint most. Egyébként is ez átmeneti, miután rendet rak egy kicsit lemosakszik, és lepihen a puha ágyában. Drameiloten úréknál még az ágy is sokkal kellemesebb a számára, mint máshol.*
- Szólj, ha kérsz még valamit. Biztos elég lesz neked ennyi az út előtt, ugye, Learon bácsi?
5377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-26 15:36:30
Üzenet elküldve: 2019-09-26 15:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
/A futár/
*Kora délelőtt éri el a férfi a város külterületéhez tartozó erdőséget. Mindig is szeretett a természetben vándorolni, mert ilyenkor egyedül lehetett a gondolataival.*
~Vajon mi lehet Madárkával? Biztos azóta már a kikötőben illegeti magát egy matróznak. Pedig nálam jó sora lehetett volna... na mindegy. Biztos találok majd valahol egy rendes asszonyt is, egyelőre most más dolog foglalkoztat.*-és párszor még újra elmormolja az üzentet, hogy biztosan ne felejtse el.*
~Biztos jó kis mulatság lesz, és mivel engem is meghívtak lesz alkalmam sokakat megismerni. Azért erről szólok a főnöknek, hátha neki is kedve van eljönni oda. Építhetne új üzleti kapcsolatokat.*-gondolja a férfi és tovább veszi az útját Mil'Ochass irányába.*
*Kora délelőtt éri el a férfi a város külterületéhez tartozó erdőséget. Mindig is szeretett a természetben vándorolni, mert ilyenkor egyedül lehetett a gondolataival.*
~Vajon mi lehet Madárkával? Biztos azóta már a kikötőben illegeti magát egy matróznak. Pedig nálam jó sora lehetett volna... na mindegy. Biztos találok majd valahol egy rendes asszonyt is, egyelőre most más dolog foglalkoztat.*-és párszor még újra elmormolja az üzentet, hogy biztosan ne felejtse el.*
~Biztos jó kis mulatság lesz, és mivel engem is meghívtak lesz alkalmam sokakat megismerni. Azért erről szólok a főnöknek, hátha neki is kedve van eljönni oda. Építhetne új üzleti kapcsolatokat.*-gondolja a férfi és tovább veszi az útját Mil'Ochass irányába.*
5376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:54:43
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Hogy a másik mit gondol Zopal-ról az rejtély. De talán lesz szerencséjük és többé tényleg nem látják egymást. Mindenesetre a ketrecek visszazárulnak és meg lesz állapítva az egyértelmű. Zopal a gyakorlófegyvert visszateszi a többi közé és a sajátját ismét magához veszi. Ezek után maga is felszáll a szekérre. A kocsis kérdésére a maga szokásos tömörségével válaszol.*
-Leszolgáltam már az időm. Elég volt az élőállat szerepből.
*Ezzel el is mondta amit el akart. Hogy a rabszolgát mint a barmot munkára tartják vagy mint a kiéheztetett, felhergelt egymásra eresztett kutyákat szórakozásra az mindegy. Neki elege volt belőle.*
//Béklyók//
*Hogy a másik mit gondol Zopal-ról az rejtély. De talán lesz szerencséjük és többé tényleg nem látják egymást. Mindenesetre a ketrecek visszazárulnak és meg lesz állapítva az egyértelmű. Zopal a gyakorlófegyvert visszateszi a többi közé és a sajátját ismét magához veszi. Ezek után maga is felszáll a szekérre. A kocsis kérdésére a maga szokásos tömörségével válaszol.*
-Leszolgáltam már az időm. Elég volt az élőállat szerepből.
*Ezzel el is mondta amit el akart. Hogy a rabszolgát mint a barmot munkára tartják vagy mint a kiéheztetett, felhergelt egymásra eresztett kutyákat szórakozásra az mindegy. Neki elege volt belőle.*
5375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-25 14:18:19
Üzenet elküldve: 2019-09-25 14:18:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Meglepi a másikat, aki elejt egy olyan információt, egy olyan gondolatot, egy olyan foszlányt, amibe a mélységi kész tényeket lát bele. ~ Régi családnevek? Hát ismertek voltunk? ~ Mélyen hajol meg Glorgon felé, majd hangosan mondja.*
-Köszönöm, uram! Én is remélem! *Azzap elindul a szekér irányába. Nem érdekli igazán, hogy a pirtianesiek mit akarnak kezdeni a városban. Ez már hidegen hagyja. A Föld Városának sötét múltja és saját történetének kapcsolódása ehhez az archoz az, ami fantáziáját izgatja most már.*
//Béklyók//
*Meglepi a másikat, aki elejt egy olyan információt, egy olyan gondolatot, egy olyan foszlányt, amibe a mélységi kész tényeket lát bele. ~ Régi családnevek? Hát ismertek voltunk? ~ Mélyen hajol meg Glorgon felé, majd hangosan mondja.*
-Köszönöm, uram! Én is remélem! *Azzap elindul a szekér irányába. Nem érdekli igazán, hogy a pirtianesiek mit akarnak kezdeni a városban. Ez már hidegen hagyja. A Föld Városának sötét múltja és saját történetének kapcsolódása ehhez az archoz az, ami fantáziáját izgatja most már.*
5374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:19:37
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:19:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Hiába a kifejezéstelen ábrázat, a sötételf szemmel láthatóan meglepve fordul Äral felé. Egy hosszú pillanatig csak fürkészi annak arcát, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ugratják-e, vagy komolyan beszélnek.*
-A fizetséget aranyban mérik. Azonban ha régi családnevek után kutatsz... Mordelai Elgritter a nagy tudója ezeknek. Ő az Aréna főépítésze. Elkaphatod, ha visszaértetek... Talán. Elfoglalt ember a méltóságos úr.
*Hangjában nincs gúny, a legnagyobb tisztelettel beszél a férfiről.*
-A háborúk sok családot szakítottak szét. Pirtianes múltja sötétebb, mint bármely más városé e világon. Remélem sikerrel jársz.
*Biccent, miközben a két ork felé fordul, kik épp most fejezik be a küzdelmet. Még egy hosszú pillantást vet Äralra, de a e tekintet nem lesajnáló, még csak nem is kíváncsi. Sokkal inkább együttérző.*
-Gyerünk!
*Glorgon szavait immáron a tömzsi ork felé intézi, aki vonakodva fordít hátat Zopalnak és indul el ismét kalitkája felé. Vet még egy sunyi pillantást legyőzőjére a válla felett, majd kiköp. Nehéz lenne megmondani, hogy bosszús-e, mert legyőzték, vagy állandó jelleggel ily rokonszenves. Egy biztos, ha érez is hálát, orkhoz méltóan palástolja.*
-Tehát mindkettő az arénába megy.
*Biccent Glorgon, mihelyst végzett az ork ketrecének módszeres elzárásával. Még ha nem is látszik a kifejezéstelen arcon, igen csak megkönnyebbült, hogy nem kell egyik haramiát sem visszacipelniük Pirtianesbe.
A kocsisuk eközben olybá tűnik, indulásra kész. Messzire dobja a lerágott almacsutkát, majd jelentőségteljes torokköszörülés közben pillant utasaira. Ő készen áll visszatérni Artheniorba.*
-Jól pörgetted a pengét. Nem gondoltál rá, hogy felcsapj viadornak az arénában? Jó pénz.
*Fordul hátra a lócán Zopalhoz, ha amaz felkapaszkodott. A két "kiképző" teljesítette Agrilpa feladatát, nincs más hátra, mint felnyalábolni a fizetségüket.*
//Béklyók//
*Hiába a kifejezéstelen ábrázat, a sötételf szemmel láthatóan meglepve fordul Äral felé. Egy hosszú pillanatig csak fürkészi annak arcát, mint aki nem tudja eldönteni, hogy ugratják-e, vagy komolyan beszélnek.*
-A fizetséget aranyban mérik. Azonban ha régi családnevek után kutatsz... Mordelai Elgritter a nagy tudója ezeknek. Ő az Aréna főépítésze. Elkaphatod, ha visszaértetek... Talán. Elfoglalt ember a méltóságos úr.
*Hangjában nincs gúny, a legnagyobb tisztelettel beszél a férfiről.*
-A háborúk sok családot szakítottak szét. Pirtianes múltja sötétebb, mint bármely más városé e világon. Remélem sikerrel jársz.
*Biccent, miközben a két ork felé fordul, kik épp most fejezik be a küzdelmet. Még egy hosszú pillantást vet Äralra, de a e tekintet nem lesajnáló, még csak nem is kíváncsi. Sokkal inkább együttérző.*
-Gyerünk!
*Glorgon szavait immáron a tömzsi ork felé intézi, aki vonakodva fordít hátat Zopalnak és indul el ismét kalitkája felé. Vet még egy sunyi pillantást legyőzőjére a válla felett, majd kiköp. Nehéz lenne megmondani, hogy bosszús-e, mert legyőzték, vagy állandó jelleggel ily rokonszenves. Egy biztos, ha érez is hálát, orkhoz méltóan palástolja.*
-Tehát mindkettő az arénába megy.
*Biccent Glorgon, mihelyst végzett az ork ketrecének módszeres elzárásával. Még ha nem is látszik a kifejezéstelen arcon, igen csak megkönnyebbült, hogy nem kell egyik haramiát sem visszacipelniük Pirtianesbe.
A kocsisuk eközben olybá tűnik, indulásra kész. Messzire dobja a lerágott almacsutkát, majd jelentőségteljes torokköszörülés közben pillant utasaira. Ő készen áll visszatérni Artheniorba.*
-Jól pörgetted a pengét. Nem gondoltál rá, hogy felcsapj viadornak az arénában? Jó pénz.
*Fordul hátra a lócán Zopalhoz, ha amaz felkapaszkodott. A két "kiképző" teljesítette Agrilpa feladatát, nincs más hátra, mint felnyalábolni a fizetségüket.*
5373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-24 18:12:17
Üzenet elküldve: 2019-09-24 18:12:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
*Learon lassan kezd hozzászokni, hogy őt mindenki kedvesnek tartja és ezt elég sokszor hangoztatják is. Persze az ilyen szép lányoktól, mint Lyna ez mindig jól esik, ezért mosolyogva tekint a gyönyörű, felemás szemekbe, amik az első pillanatban elnyerték tetszését.*
-Csak egy nagyon keveset! *A méz is olyan, mint a fahéj, amiből csak egy nagyon picit szabad tenni az ételbe vagy italba, hogy jó ízt adjon. Ha az emberfia túlzásba esik, akkor elronthatja az egészet.*
-Tejjel? *Hallott már erről a hóbortról, de ő maga még talán nem is próbálta, pedig az lenne a legkézenfekvőbb, ha egy pásztor, egy tej- és sajtmester tenné a teájába először.*
-Persze! Próbáljuk ki! *Tudja, hogy a lányka már sok száz és ezer szelet kenyeret levághatott élete során, de mégis olyan aggódással tekint rá miközben vág, mintha a saját lánya lenne. Nem is illik abba az aprócska kézbe egy ilyen veszélyes tárgy.*
-A barackot jobban szeretem! *Ezzel meg is ken egy szép szelet kenyeret, de még nem harap bele, mert vár a teára. Elnézi, ahogy a lányka tejet rak a csészéjébe és figyeli azt is, hogy milyen a reakció amikor kortyol.*
-Különleges? *Neveti el magát a pásztor, hiszen ez még jelenthet bármit ebben a helyzetben. Kicsit meglepődik, hogy Lyna a saját poharát nyomja elé, de talán csak azért van, mert nem akarja, hogy a férfi rosszul válasszon a teával.*
-Ez egész jó! Mondjuk tej van benne, mitől lenne rossz? *Vigyorog és visszaadja a lánykának a poharat.*
-Teszek az enyémbe is! *Aztán a következő korty után harap egyet a kenyérből is.*
-Te is eszel velem? *Tolja oda tányérját egy szelet megkent kenyérrel. Neki egy is bőven elég lesz.*
//Mégse búcsú//
*Learon lassan kezd hozzászokni, hogy őt mindenki kedvesnek tartja és ezt elég sokszor hangoztatják is. Persze az ilyen szép lányoktól, mint Lyna ez mindig jól esik, ezért mosolyogva tekint a gyönyörű, felemás szemekbe, amik az első pillanatban elnyerték tetszését.*
-Csak egy nagyon keveset! *A méz is olyan, mint a fahéj, amiből csak egy nagyon picit szabad tenni az ételbe vagy italba, hogy jó ízt adjon. Ha az emberfia túlzásba esik, akkor elronthatja az egészet.*
-Tejjel? *Hallott már erről a hóbortról, de ő maga még talán nem is próbálta, pedig az lenne a legkézenfekvőbb, ha egy pásztor, egy tej- és sajtmester tenné a teájába először.*
-Persze! Próbáljuk ki! *Tudja, hogy a lányka már sok száz és ezer szelet kenyeret levághatott élete során, de mégis olyan aggódással tekint rá miközben vág, mintha a saját lánya lenne. Nem is illik abba az aprócska kézbe egy ilyen veszélyes tárgy.*
-A barackot jobban szeretem! *Ezzel meg is ken egy szép szelet kenyeret, de még nem harap bele, mert vár a teára. Elnézi, ahogy a lányka tejet rak a csészéjébe és figyeli azt is, hogy milyen a reakció amikor kortyol.*
-Különleges? *Neveti el magát a pásztor, hiszen ez még jelenthet bármit ebben a helyzetben. Kicsit meglepődik, hogy Lyna a saját poharát nyomja elé, de talán csak azért van, mert nem akarja, hogy a férfi rosszul válasszon a teával.*
-Ez egész jó! Mondjuk tej van benne, mitől lenne rossz? *Vigyorog és visszaadja a lánykának a poharat.*
-Teszek az enyémbe is! *Aztán a következő korty után harap egyet a kenyérből is.*
-Te is eszel velem? *Tolja oda tányérját egy szelet megkent kenyérrel. Neki egy is bőven elég lesz.*
5372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-24 13:21:13
Üzenet elküldve: 2019-09-24 13:21:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A mohás óriás már régóta alussza álmát az erdőség mélyén, ameddig a két kis patkánya hevesebben el nem kezd szaladgálni a hátán. A nagydarab test hamarosan megmozdul és a rajta lévő föld, falevél és megannyi szerves hulladék lassan lepotyog róla, amikor a végtagjait kezdi megmozdítani. A patkányok tisztes távolságból szemlélik az eseményeket és csak, amikor a mohos óriás végre feltápászkodik szaladnak fel a fészkükbe*
- ÁÁÁ. *Ásít egyet, majd hangos nyámmogás követi, majd némi szemdörzsölés és már fel is ébredt a barlanglakó.
Körbe néz és megkeresi a fegyverét, hogy maga után húzva elinduljon valamerre. Maga sem tudja merre akar indulni, de valamerre biztos. Hamar kiderül a számára, hogy mi lesz az első teendője, hiszen a hasára tekintve az hangosan megmordul.*
- Éhes vagyok! *Dörren rá a patkányokra, akik ijedtükben inkább elbújnak a mohák és bőrkérgek közé.*
- Éhezem! *Emeli meg megint a hangját, majd megint nyámmogás és kissé lehalkul, majd elindul délnek, hogy keressen magának valami harapnivalót.*
- ÁÁÁ. *Ásít egyet, majd hangos nyámmogás követi, majd némi szemdörzsölés és már fel is ébredt a barlanglakó.
Körbe néz és megkeresi a fegyverét, hogy maga után húzva elinduljon valamerre. Maga sem tudja merre akar indulni, de valamerre biztos. Hamar kiderül a számára, hogy mi lesz az első teendője, hiszen a hasára tekintve az hangosan megmordul.*
- Éhes vagyok! *Dörren rá a patkányokra, akik ijedtükben inkább elbújnak a mohák és bőrkérgek közé.*
- Éhezem! *Emeli meg megint a hangját, majd megint nyámmogás és kissé lehalkul, majd elindul délnek, hogy keressen magának valami harapnivalót.*
5371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-23 13:28:17
Üzenet elküldve: 2019-09-23 13:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*A pajzsát még időben húzza maga elé, hogy a hatalmas csapást kivédje ami ha talál meglehet, hogy tényleg betörte volna a fejét sisakon keresztül is. A válaszcsapása célt ér és a másik átveszi a fegyverét másik kézbe. Zopal szíve szerint folytatná a küzdelmet és úgy elverné ezt a büdös ork rabszolgát ahogy nem szégyen, de az nem támad és az egykori törzsfő is érzi ennyi elégvolt. Hátrál kicsit és biztos távolból a többiek felé mutatja a pajzsát amin ott a bizonyítéka a másik ork erejének.*
-Mint egy bika és tudja is forgatni a fegyvert. Méltó arénaharcosnak.
*Néz közben ellenfelére is. Egyrészt, hogy ne lepje meg másrészt, hogy lássa elégedett-e a dologgal. Valahogy van egy olyan érzése ez a fickó nem az arénában fog megdögleni.*
//Béklyók//
*A pajzsát még időben húzza maga elé, hogy a hatalmas csapást kivédje ami ha talál meglehet, hogy tényleg betörte volna a fejét sisakon keresztül is. A válaszcsapása célt ér és a másik átveszi a fegyverét másik kézbe. Zopal szíve szerint folytatná a küzdelmet és úgy elverné ezt a büdös ork rabszolgát ahogy nem szégyen, de az nem támad és az egykori törzsfő is érzi ennyi elégvolt. Hátrál kicsit és biztos távolból a többiek felé mutatja a pajzsát amin ott a bizonyítéka a másik ork erejének.*
-Mint egy bika és tudja is forgatni a fegyvert. Méltó arénaharcosnak.
*Néz közben ellenfelére is. Egyrészt, hogy ne lepje meg másrészt, hogy lássa elégedett-e a dologgal. Valahogy van egy olyan érzése ez a fickó nem az arénában fog megdögleni.*
5370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-22 01:41:48
Üzenet elküldve: 2019-09-22 01:41:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan de biztosan közelít a város felé. Csönd van a fejében. Perchipfell előző kérdését figyelmen kívül hagyta, csak egy rövid kacajt engedett el, ezzel elérte, hogy egy kicsit el tudjon elmélkedni hosszas útja alatt. Végig gondolja kicsit önmagát. Az életét. Hogy ki is ő valójában, és mit akar elérni az életben. Megváltozott az évek alatt. Naiv ficsúrból, tapasztalattal edzett harcos lett. Megkomolyodott mikor át kellett venni Vadvédet. Már nem egy gyermek érzelmi szintjén van, és látja, hogy a világ messze nem olyan fekete fehér, ahogy azt ő eddig látta. Sok a színes folt, és még több a szürke árnyalat. Akik billegnek a jó és a rossz között. Azon gondolkozik ő milyen színű lenne.*
~Halovány szürkésbarna.~
*Mondja Perchipfell csípőből. Egy pillanatra meglepődik a lovag, de aztán eszébe jut, hogy kardja minden gondolatát hallja. Hamar a tárgyra is tér.*
~Miből gondolod.~
*Érkezik is a válasz a kardtól.*
~Jó fiú vagy te Soreyl, ne is akarj rossz lenni. Nem menne neked. Fehér lennél mint a patyolat, ha nem lennél önző egy kicsit. Ezért szürkés. De barna, mert lusta is vagy. Szétfolysz mint a sár, vagy porzol mint a homok. Ezért hát a szín összeállítás. Szívesen.~
*Fejezi be az okfejtést, nem törődve azzal, hogy nem kapott köszönetet, noha az érvelés hibátlan. Maga Soreyl is erre jutott az egzisztencia keresés rögös útján, és a Levegő Városába vezetőn. Ahova hamarost meg is érkezik.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 02:13:00
~Halovány szürkésbarna.~
*Mondja Perchipfell csípőből. Egy pillanatra meglepődik a lovag, de aztán eszébe jut, hogy kardja minden gondolatát hallja. Hamar a tárgyra is tér.*
~Miből gondolod.~
*Érkezik is a válasz a kardtól.*
~Jó fiú vagy te Soreyl, ne is akarj rossz lenni. Nem menne neked. Fehér lennél mint a patyolat, ha nem lennél önző egy kicsit. Ezért szürkés. De barna, mert lusta is vagy. Szétfolysz mint a sár, vagy porzol mint a homok. Ezért hát a szín összeállítás. Szívesen.~
*Fejezi be az okfejtést, nem törődve azzal, hogy nem kapott köszönetet, noha az érvelés hibátlan. Maga Soreyl is erre jutott az egzisztencia keresés rögös útján, és a Levegő Városába vezetőn. Ahova hamarost meg is érkezik.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.22 02:13:00
5369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:53:23
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:53:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
- Jaj Learon bácsi, olyan kedves vagy velem.
*Mondja, mint mindig most is pironkodva, és ruhája szélét gyűrögetve. Minden elhangzott alkalommal ugyanolyan értéke van a bókoknak, Cerlyna képes töretlenül hálával tekinteni a szép szavakra, és nem természetesként kezelni őket.*
- Rendben. Mézet vagy valami mást kérsz mellé?
*Kérdezi, miközben fürgén serénykedve kezd el pakolászni, meg észrevesz egy kis piszkot a földön, ezért sebtében fel is sepreget. Nem túl alaposan, inkább csak úgy, hogy ne zavarja őt a látvány. Ezután aprócska lábait kapkodva, szaladva rohan kanálkáért, meg a finom csészékért, és végül egy egész kellemes kis tálalást rittyent.*
- Hallottam olyanról is, akik gwuff tejjel isszák? Megkóstolod úgy? Azt hiszem van itthon az is.
*Igazából még ő sem kóstolta meg úgy, de lehet itt az ideje, így ha Learon nem is kér, akkor magának azért hoz, hiszen természetesen nem hagyja egyedül teázgatni a vendéget.*
- Nem kell segíteni.
*Vágja rá a leányka, miután nagy szemekkel hosszan pislog a kecskepásztorra, mert rájött, hogy a lekváros kenyeret elfelejtette. Így újabb hajsza következik, kezdve a szeletelő késtől, a kenyérig, tányérig, és a kamrában lévő baracklekvárig.*
- Most csak barack van.
*Mondja, és mindent sorra lepakol az asztalra, kissé ügyeskedve, mert nyilván mindent egyszerre akart oda hozni. Ezután a széket maga alá húzva ő is helyet foglal.*
- A szilvás a kedvencem, de ez is nagyon finom.
*Nyitja ki az üveget, és Learon elé teszi, hogy ő szolgálja ki magát először. Addig is Lynácska foglalatoskodik a teájával, amibe tölt egy kevéskét a tejből, így a forró italt már fújnia sem kell. Kicsit félve, de óvatosan belekóstol, először csak nyelve hegyét, és ajkait éppen érintve az italhoz.*
- Hű, ez...
*Fontolgatja a választ, és egy újabb, ezúttal bátrabb, nagyobb korttyal próbálkozik meg.*
- Ez nagyon különleges.
*Mondja végtelen lelkesedéssel, és poharát a férfinak nyújtja át.*
- Kóstolt meg te is. Szerintem finom, nekem nagyon tetszik.
*Mondjuk amilyen kis butuska, neki majdnem minden megfelelő, vagy finom. Nem kifejezetten válogatós típus.*
//Mégse búcsú//
- Jaj Learon bácsi, olyan kedves vagy velem.
*Mondja, mint mindig most is pironkodva, és ruhája szélét gyűrögetve. Minden elhangzott alkalommal ugyanolyan értéke van a bókoknak, Cerlyna képes töretlenül hálával tekinteni a szép szavakra, és nem természetesként kezelni őket.*
- Rendben. Mézet vagy valami mást kérsz mellé?
*Kérdezi, miközben fürgén serénykedve kezd el pakolászni, meg észrevesz egy kis piszkot a földön, ezért sebtében fel is sepreget. Nem túl alaposan, inkább csak úgy, hogy ne zavarja őt a látvány. Ezután aprócska lábait kapkodva, szaladva rohan kanálkáért, meg a finom csészékért, és végül egy egész kellemes kis tálalást rittyent.*
- Hallottam olyanról is, akik gwuff tejjel isszák? Megkóstolod úgy? Azt hiszem van itthon az is.
*Igazából még ő sem kóstolta meg úgy, de lehet itt az ideje, így ha Learon nem is kér, akkor magának azért hoz, hiszen természetesen nem hagyja egyedül teázgatni a vendéget.*
- Nem kell segíteni.
*Vágja rá a leányka, miután nagy szemekkel hosszan pislog a kecskepásztorra, mert rájött, hogy a lekváros kenyeret elfelejtette. Így újabb hajsza következik, kezdve a szeletelő késtől, a kenyérig, tányérig, és a kamrában lévő baracklekvárig.*
- Most csak barack van.
*Mondja, és mindent sorra lepakol az asztalra, kissé ügyeskedve, mert nyilván mindent egyszerre akart oda hozni. Ezután a széket maga alá húzva ő is helyet foglal.*
- A szilvás a kedvencem, de ez is nagyon finom.
*Nyitja ki az üveget, és Learon elé teszi, hogy ő szolgálja ki magát először. Addig is Lynácska foglalatoskodik a teájával, amibe tölt egy kevéskét a tejből, így a forró italt már fújnia sem kell. Kicsit félve, de óvatosan belekóstol, először csak nyelve hegyét, és ajkait éppen érintve az italhoz.*
- Hű, ez...
*Fontolgatja a választ, és egy újabb, ezúttal bátrabb, nagyobb korttyal próbálkozik meg.*
- Ez nagyon különleges.
*Mondja végtelen lelkesedéssel, és poharát a férfinak nyújtja át.*
- Kóstolt meg te is. Szerintem finom, nekem nagyon tetszik.
*Mondjuk amilyen kis butuska, neki majdnem minden megfelelő, vagy finom. Nem kifejezetten válogatós típus.*
5368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:58:23
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:58:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menekülőn//
*Minden pillanatban ellenőrzi, hogy nem követik e. Gyakorta fordul hátra, és az ismeretlen erdőben barangol. Három hat telt el azóta, hogy elhagyta a Nap karavánpihenőt, és ott még a nyomában volt a sötételfek közül kettő. A többit lerázta, vagy csak úgy hiszi. Minden neszre összerezdül. Nem lesz kellemes élményben része ha visszaviszik. Inkább halálig küzd ha össze akad egy Vadásszal. Az idő késő délután járhat, és kellemesen semmilyen a környezet. Fák, mezők, és kiességek úgy váltják fel egymást, mint a napok. Egyenletesen, természetesen. Ayer mint az űzött vad megy hatok óta, és csak a szükséges időt töltő pihenéssel. Azt is a megfelelő óvintézkedésekkel, most mégis meg kell állnia. Először előkészületek nélkül. A magas sápadt elf, egy bozótokkal sűrűn ölelt helybe botlik. Édes kis erdei tisztás. Nem nagy. Úgy tíz láb a széle, hossza, közepén egyetlen fával. Annak veti a hátát, ahogy ledől a fűbe. Sajog a lába.*
~Az is lehet hogy ma nem megyek tovább.~
*Mondja, és nem is sejti, hogy már csak egy aligra van a Levegő Városától. Egy új jövőtől. Nem feszít ki zsinórcsapdát, nem rak ki rá csengőket, nem mászik fel a fára, nem akarja eltüntetni a nyomait. Azon is elgondolkozott már, hogy be kéne várni az üldözőit. Egy kellemesen bemozogható téren csapdát állítani a Vadászoknak, és letudni az egészet. Most csak behunyja a szemét, és fülel. Az erdő apró zajait próbálja felismerni. Levélzörrenés. Az ágba kapó szelek. Ahogy a madarak rezgetik a száraz leveleket. Egy rágcsáló valahol túrja az aljnövényzetet. Egy nagyobb ág reccsen valahol.*
~Valaki jár itt.~
*Fut át az agyán, és kipattannak a szemei. Sebesen és figyelmesen tekint körbe. Várja hogy ki, vagy éppen mi kerül a szeme elé. Keze az oldalán függő kardon pihen. Használatra készen. Lélegzete lassú, és mély. Várakozással teli.*
-Ki van ott?
//Menekülőn//
*Minden pillanatban ellenőrzi, hogy nem követik e. Gyakorta fordul hátra, és az ismeretlen erdőben barangol. Három hat telt el azóta, hogy elhagyta a Nap karavánpihenőt, és ott még a nyomában volt a sötételfek közül kettő. A többit lerázta, vagy csak úgy hiszi. Minden neszre összerezdül. Nem lesz kellemes élményben része ha visszaviszik. Inkább halálig küzd ha össze akad egy Vadásszal. Az idő késő délután járhat, és kellemesen semmilyen a környezet. Fák, mezők, és kiességek úgy váltják fel egymást, mint a napok. Egyenletesen, természetesen. Ayer mint az űzött vad megy hatok óta, és csak a szükséges időt töltő pihenéssel. Azt is a megfelelő óvintézkedésekkel, most mégis meg kell állnia. Először előkészületek nélkül. A magas sápadt elf, egy bozótokkal sűrűn ölelt helybe botlik. Édes kis erdei tisztás. Nem nagy. Úgy tíz láb a széle, hossza, közepén egyetlen fával. Annak veti a hátát, ahogy ledől a fűbe. Sajog a lába.*
~Az is lehet hogy ma nem megyek tovább.~
*Mondja, és nem is sejti, hogy már csak egy aligra van a Levegő Városától. Egy új jövőtől. Nem feszít ki zsinórcsapdát, nem rak ki rá csengőket, nem mászik fel a fára, nem akarja eltüntetni a nyomait. Azon is elgondolkozott már, hogy be kéne várni az üldözőit. Egy kellemesen bemozogható téren csapdát állítani a Vadászoknak, és letudni az egészet. Most csak behunyja a szemét, és fülel. Az erdő apró zajait próbálja felismerni. Levélzörrenés. Az ágba kapó szelek. Ahogy a madarak rezgetik a száraz leveleket. Egy rágcsáló valahol túrja az aljnövényzetet. Egy nagyobb ág reccsen valahol.*
~Valaki jár itt.~
*Fut át az agyán, és kipattannak a szemei. Sebesen és figyelmesen tekint körbe. Várja hogy ki, vagy éppen mi kerül a szeme elé. Keze az oldalán függő kardon pihen. Használatra készen. Lélegzete lassú, és mély. Várakozással teli.*
-Ki van ott?
5367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:06:39
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:06:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*A fiú tudatlan és emiatt Äral újabb falakba ütközik. Teljesen elhitte, hogy itt semmire sem fog menni. Ezek alapján feladja és nyíltan fog Glorgonhoz beszélni. Most már szavait hangosan mondja, hiszen nincs olyan dolog, ami titkolni való lenne. Elsősorban az ember felé fordul.*
-Téged még megnézlek az Arénában. *Azzal a mélységihez intézi elkövetkező mondatait.*
-Mivel nekem itt a munkám véget ért, szeretnék elmondani valamit. *Önmagához képest nagyobb tisztelettel fordul a sötételf felé.* Van pár emlékfoszlányom egy síró gyermekről és egy őt csitító anyáról, egy szekér hátulján. A kölök én vagyok. *Nagyot sóhajt.* Mint fizetségemként, ha tudtok valamit a Teldorelekről, a családomról: bármit bárki, légyszíves, osszátok meg velem. Ha olyan is az információ, ami valami szörnyűséggel teli, ugyanúgy tudni szeretném és nem fogok sem bosszút állni, sem tovább kutakodni. Csak áruljátok el, kérlek. *Az összes pirtianesire szegezi tekintetét, választ várva. Közben harcolhatnak még az orkok, ha csak utána kap választ, ő azt is kivárja. Viszont, ha Rulcar céljait nem is teljesíti, a sajátjai érdeklik. A rabszolgaságról tudja, hogy tiltott Artheniorba, így nem lepi meg a válasz. ~ Egy próbát azért megért. ~ Hihetetlen dolgot vesz észre magán: izzad, félelmében. Az elkövetkező információktól fél, már ha kao olyanokat.*
A hozzászólás írója (Äral Teldorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.21 10:06:58
//Béklyók//
*A fiú tudatlan és emiatt Äral újabb falakba ütközik. Teljesen elhitte, hogy itt semmire sem fog menni. Ezek alapján feladja és nyíltan fog Glorgonhoz beszélni. Most már szavait hangosan mondja, hiszen nincs olyan dolog, ami titkolni való lenne. Elsősorban az ember felé fordul.*
-Téged még megnézlek az Arénában. *Azzal a mélységihez intézi elkövetkező mondatait.*
-Mivel nekem itt a munkám véget ért, szeretnék elmondani valamit. *Önmagához képest nagyobb tisztelettel fordul a sötételf felé.* Van pár emlékfoszlányom egy síró gyermekről és egy őt csitító anyáról, egy szekér hátulján. A kölök én vagyok. *Nagyot sóhajt.* Mint fizetségemként, ha tudtok valamit a Teldorelekről, a családomról: bármit bárki, légyszíves, osszátok meg velem. Ha olyan is az információ, ami valami szörnyűséggel teli, ugyanúgy tudni szeretném és nem fogok sem bosszút állni, sem tovább kutakodni. Csak áruljátok el, kérlek. *Az összes pirtianesire szegezi tekintetét, választ várva. Közben harcolhatnak még az orkok, ha csak utána kap választ, ő azt is kivárja. Viszont, ha Rulcar céljait nem is teljesíti, a sajátjai érdeklik. A rabszolgaságról tudja, hogy tiltott Artheniorba, így nem lepi meg a válasz. ~ Egy próbát azért megért. ~ Hihetetlen dolgot vesz észre magán: izzad, félelmében. Az elkövetkező információktól fél, már ha kao olyanokat.*
A hozzászólás írója (Äral Teldorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.21 10:06:58
5366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-21 01:01:37
Üzenet elküldve: 2019-09-21 01:01:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Äral furcsa feltételezésre jut, mégpedig arra, hogy a parasztfiú bármit is tudhat holmi arénák építéséről, Pirtianesről, vagy akár a Teldorelekről. A fiú zavarodott félelemmel tekint a hangsúlyt szaporán váltó Äralra, majd suttogva felel a kérdésekre, s csupán néhány szóra van hozzá szüksége.*
-Uram, esküszöm, nem tudom...
*Mindennek a tetejébe Glorgon viaszképén még egy meglepett mosoly is átfut a kérdésre. Ő lenne az első, akit felkötnek, ha eladogatná Pirtianes rabszolgáit.*
-Még ha el is adhatnám, Artheniorban tilos a rabszolgatartás, nem úgy, mint odahaza Pirtianesben. A dolgod elvégezted.
*Szól ridegen, majd a parasztfiú karjába kapaszkodik, hogy visszakísérje a ketrechez. Utóbbi még vet egy furcsa pillantást felszabadítójára, s engedelmeskedik az őt ráncigáló kéznek. Az ork eközben nagyot horkan a földön, de csak az oldalára fordulva folytatja eddigi tevékenységét. Äral ugyan válaszok nélkül maradt egyelőre, de egy bizalmast így is nyert, tűnjék az bármily értéktelennek is számára jelenleg.
Immáron minden figyelem a két, még harcoló ork felé irányul. A tömzsi zöldbőrű második csapása úgy fest, jó irányba száguld, ám nagyon koppan a fapajzson. Volt benne erő, annyi szent, gyakorlókard ide vagy oda, még így is beleáll egy pillanatra a fába, jókora hasadást okozva ezzel a pajzson. Ez Zopal szerencséje is egyben. A válaszcsapás célt ér, az ork pedig feljajdulva rántja el a kezét és veszi át a kardot baljába. Apró szemei dühödten méricskélik Zopalt, de szemmel láthatóan nem mozdul. Tudja, a rosszabbik karjával vajmi kevés esélye lenne, de végtére is, nem a kiképző legyűrése a cél, bármennyire is szeretné megleckéztetni.
Csak is Zopalon múlik, hogy folytatja-e a küzdelmet, a csekélyszámú közönség mindenesetre érdeklődve figyeli az eseményeket.*
//Béklyók//
*Äral furcsa feltételezésre jut, mégpedig arra, hogy a parasztfiú bármit is tudhat holmi arénák építéséről, Pirtianesről, vagy akár a Teldorelekről. A fiú zavarodott félelemmel tekint a hangsúlyt szaporán váltó Äralra, majd suttogva felel a kérdésekre, s csupán néhány szóra van hozzá szüksége.*
-Uram, esküszöm, nem tudom...
*Mindennek a tetejébe Glorgon viaszképén még egy meglepett mosoly is átfut a kérdésre. Ő lenne az első, akit felkötnek, ha eladogatná Pirtianes rabszolgáit.*
-Még ha el is adhatnám, Artheniorban tilos a rabszolgatartás, nem úgy, mint odahaza Pirtianesben. A dolgod elvégezted.
*Szól ridegen, majd a parasztfiú karjába kapaszkodik, hogy visszakísérje a ketrechez. Utóbbi még vet egy furcsa pillantást felszabadítójára, s engedelmeskedik az őt ráncigáló kéznek. Az ork eközben nagyot horkan a földön, de csak az oldalára fordulva folytatja eddigi tevékenységét. Äral ugyan válaszok nélkül maradt egyelőre, de egy bizalmast így is nyert, tűnjék az bármily értéktelennek is számára jelenleg.
Immáron minden figyelem a két, még harcoló ork felé irányul. A tömzsi zöldbőrű második csapása úgy fest, jó irányba száguld, ám nagyon koppan a fapajzson. Volt benne erő, annyi szent, gyakorlókard ide vagy oda, még így is beleáll egy pillanatra a fába, jókora hasadást okozva ezzel a pajzson. Ez Zopal szerencséje is egyben. A válaszcsapás célt ér, az ork pedig feljajdulva rántja el a kezét és veszi át a kardot baljába. Apró szemei dühödten méricskélik Zopalt, de szemmel láthatóan nem mozdul. Tudja, a rosszabbik karjával vajmi kevés esélye lenne, de végtére is, nem a kiképző legyűrése a cél, bármennyire is szeretné megleckéztetni.
Csak is Zopalon múlik, hogy folytatja-e a küzdelmet, a csekélyszámú közönség mindenesetre érdeklődve figyeli az eseményeket.*
5365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:53:39
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:53:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Útnak előre //
*Elhagyja Artheniort és a külső területeket szemléli. A nap jóval a feje felett halad már el, késő délután felé járhat az idő és Gwaandril még mindig semmit sem talált. Kezdi feladni a reményt és kétségek között gyötrődve hever le egy kidőlt fa tuskójára. Fejét kezeire támasztja, s a mellé heveredett kutyájához kezd beszélni.*
-Feleslegesen jöttünk ide, Juhar. Tévedtem. Nincs itt egyetlen elf kolónia sem! Senki nem él az erdőkben. *A kajla fülű kan félrecsapja fejét, érdeklődve figyeli gazdáját, vagy talán valami mást. Az erdei hosszúéletű ezt jelnek veszi arra nézve, hogy az állat éhes. Előveszi a csirkét és letépi az egyik combját.*
-Tessék, fald be. *Ajánlja fel kedvesen mosolyogva, a kutya pedig óvatosan kiveszi kezéből a falatot. Ha ezzel megvoltak, az elf lassan feláll, majd elindul visszafelé.*
-Gyere, menjünk vissza a Pegazusba. *Elindulnak egy vonalon, de ekkor Juhar hirtelen megáll.*
-Mit találtál, pajti? *Teszi fel érdeklődve a kérdést, de az eb már szaglászik a földön. Gwaandrilban felcsillan a reménynek egy sugara. Az eb szagot fogott. ~ De vajon jó nyomon van és tényleg elfek után szomatolna? Esetleg egy ló után, minx vagy gwuff nyomában? ~ A sejtelmekre nem kap választ, csak követi a társát.*
-Ügyes kutya! Csak vezess el oda. *Ennek ellenére fogalma sincs, hol az az ott. Kételkedve, de gyorsított tempóban követi a felcsigázott állatot és még mindig reménység csillog szemeiben.*
*Elhagyja Artheniort és a külső területeket szemléli. A nap jóval a feje felett halad már el, késő délután felé járhat az idő és Gwaandril még mindig semmit sem talált. Kezdi feladni a reményt és kétségek között gyötrődve hever le egy kidőlt fa tuskójára. Fejét kezeire támasztja, s a mellé heveredett kutyájához kezd beszélni.*
-Feleslegesen jöttünk ide, Juhar. Tévedtem. Nincs itt egyetlen elf kolónia sem! Senki nem él az erdőkben. *A kajla fülű kan félrecsapja fejét, érdeklődve figyeli gazdáját, vagy talán valami mást. Az erdei hosszúéletű ezt jelnek veszi arra nézve, hogy az állat éhes. Előveszi a csirkét és letépi az egyik combját.*
-Tessék, fald be. *Ajánlja fel kedvesen mosolyogva, a kutya pedig óvatosan kiveszi kezéből a falatot. Ha ezzel megvoltak, az elf lassan feláll, majd elindul visszafelé.*
-Gyere, menjünk vissza a Pegazusba. *Elindulnak egy vonalon, de ekkor Juhar hirtelen megáll.*
-Mit találtál, pajti? *Teszi fel érdeklődve a kérdést, de az eb már szaglászik a földön. Gwaandrilban felcsillan a reménynek egy sugara. Az eb szagot fogott. ~ De vajon jó nyomon van és tényleg elfek után szomatolna? Esetleg egy ló után, minx vagy gwuff nyomában? ~ A sejtelmekre nem kap választ, csak követi a társát.*
-Ügyes kutya! Csak vezess el oda. *Ennek ellenére fogalma sincs, hol az az ott. Kételkedve, de gyorsított tempóban követi a felcsigázott állatot és még mindig reménység csillog szemeiben.*
5364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:43:45
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:43:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
-De, pontosan az, bár relatív, hogy mi a szép! *Neki például annyira nem tetszik az elf, de ízlések és pofonok, ahogy szokták mondani.* ~Te sokkal inkább tetszel, ha már itt tartunk, Lyna!~ *Húzódik félmosolyra a szája már a gondolattól is, de valahogy úgy érzi, hogy Dorát könnyebb lenne rávenni arra, amire az imént gondolt.*
-Ne akarj olyan lenni. Legyél magad, mert te sokkal jobb és kedvesebb vagy! *Simogatja meg megint a lányka buksiját, hiszen sokkal jobb egy olyan lány, aki, ha sebesültet lát, inkább meggyógyítani akarja, nem pedig anatómiailag megvizsgálni, esetleg felboncolni az illetőt. Mert Dora az pont ilyen, már amennyit Learon tud róla. Kicsit furcsállja, hogy senkit nem találnak otthon, de Lyna olyan gyakorlottan tesz vesz a házban, hogy a mágusnak eszében sincs gyanakodni semmire. Aztán ahogy hellyel kínálja őt Lyna, ő el is fogadja és lerakja megfáradt csontjait egy székre és mosolyogva nézi, ahogy a kis fészket megalkotja kis útitársa.* ~Nahát, mindenre gondol! Ő maga a gondoskodás! Ha nem itt dolgozna, szívesen magammal vinném!~
-Köszönöm, tökéletes lesz! *Azonban az ágyat már túlzásnak tartja. csak nemrég kelt fel még és még semmi munkát nem végzett a kissé gyors ütemű sétától eltekintve. Ilyenkor már rég túl van a fejésen és az állatokkal való minden munkán és még akkor sem szokott lefeküdni.*
-Nem, azt inkább nem! Neked kéne pihenni inkább, nagy út volt ez, teli izgalmakkal! *A lekváros kenyeret nem lehet visszautasítani.*
-Kérek! Hát az egy olyan dolog, amivel megfogtál! *Nevet a pásztor.*
-Eszel te is velem? Esetleg segítsek valamit? *Teszi fel az illedelmes kérdést, de ahogy Lyna buzgalmát látja, úgyis nemleges választ fog kapni.*
//Mégse búcsú//
-De, pontosan az, bár relatív, hogy mi a szép! *Neki például annyira nem tetszik az elf, de ízlések és pofonok, ahogy szokták mondani.* ~Te sokkal inkább tetszel, ha már itt tartunk, Lyna!~ *Húzódik félmosolyra a szája már a gondolattól is, de valahogy úgy érzi, hogy Dorát könnyebb lenne rávenni arra, amire az imént gondolt.*
-Ne akarj olyan lenni. Legyél magad, mert te sokkal jobb és kedvesebb vagy! *Simogatja meg megint a lányka buksiját, hiszen sokkal jobb egy olyan lány, aki, ha sebesültet lát, inkább meggyógyítani akarja, nem pedig anatómiailag megvizsgálni, esetleg felboncolni az illetőt. Mert Dora az pont ilyen, már amennyit Learon tud róla. Kicsit furcsállja, hogy senkit nem találnak otthon, de Lyna olyan gyakorlottan tesz vesz a házban, hogy a mágusnak eszében sincs gyanakodni semmire. Aztán ahogy hellyel kínálja őt Lyna, ő el is fogadja és lerakja megfáradt csontjait egy székre és mosolyogva nézi, ahogy a kis fészket megalkotja kis útitársa.* ~Nahát, mindenre gondol! Ő maga a gondoskodás! Ha nem itt dolgozna, szívesen magammal vinném!~
-Köszönöm, tökéletes lesz! *Azonban az ágyat már túlzásnak tartja. csak nemrég kelt fel még és még semmi munkát nem végzett a kissé gyors ütemű sétától eltekintve. Ilyenkor már rég túl van a fejésen és az állatokkal való minden munkán és még akkor sem szokott lefeküdni.*
-Nem, azt inkább nem! Neked kéne pihenni inkább, nagy út volt ez, teli izgalmakkal! *A lekváros kenyeret nem lehet visszautasítani.*
-Kérek! Hát az egy olyan dolog, amivel megfogtál! *Nevet a pásztor.*
-Eszel te is velem? Esetleg segítsek valamit? *Teszi fel az illedelmes kérdést, de ahogy Lyna buzgalmát látja, úgyis nemleges választ fog kapni.*
5363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-19 01:46:39
Üzenet elküldve: 2019-09-19 01:46:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sayqueves birtok//
//Mégse búcsú//
- Úgy gondolod?
*Kérdez vissza mosolyogva, kissé elmerengve. Ezután felmerül egy ismerő név a számára, ennek köszönhetően újra visszatér a valóságba.*
- Dora? Véletlenül nem egy szép elf lány ez a Dora?
*Feltételezi, hogy ugyanarra gondolnak, ha a szakmában jártas Dora nevezetű lányokról van szó. Persze nm kizárt, hogy van más okos, orvos Dora is, de Cerlyna egyet ismer, és őt még mindig csodálja.*
- Találkoztam egyszer vele. Nagyon kedves volt, és nagyon okos. Bárcsak olyan lennék, mint ő.
*Szalad ki a száján, ezután pedig hosszan, vágyakozóan felsóhajt. Cerlyna szerint Dorawyna gyönyörű, magabiztos, intelligens lány, csomó olyan tulajdonsággal, amire ténylegesen érdemes felnézni, különösen egy ilyen szerény, félénk, egyszerű leánykának. Dorawyna számára olyan, mint azok a hercegnők a tündérmesékből, akikre minden lány hasonlítani akar, csupán gazdag herceg nélkül, és kellő önállósággal.*
- Éhesen nem lehet elindulni.
*Rázza meg fejét akaratosan. Ha nem is csinál rántottát, hiszen Learon elfoglalt, biztos nem akar több időt vesztegetni erre, de egy pár kenyeret lekvárral mindenképpen csomagol neki.*
- Hahó!
*Nyitja ki az ajtót, majd gyorsan belép, és megtartva azt megvárja, amíg Learon is követi őt. Hamarosan elcsíp egy éppen arra járó szolgálót, akikkel nem ismeretlenek egymás számára, hiszen volt szerencséjük Drameiloten úr által megismerkedni egymással.*
- Drameiloten úr, vagy Wymnter kisasszony nincsenek itt?
*Kérdi, mire a válasz nemleges. Ez szokatlan Cerlyna számára, kissé el is tölti az aggodalom, de egyelőre a vendégével foglalkozik. Majd ha ideje lesz, akkor kideríti merre kószálnak munkaadói, és imádkozik majd épségükért Eeyrhez.*
- Arra van a konyha.
*Előre szalad, megpördül, és int a mágusnak, hogy kövesse őt oda.*
- Nyugodtan ülj csak le, és pihenj. Máris csinálom a teát.
*Hadarja, miközben az egyik széket felkínálja, ezt követően pedig pár koszos törlőrongyból fészket formál az ablakpárkányon, hogy oda beleültethesse galambocskáját. Aztán serénykedni kezd, kezdve a kézmosással, aminek fontosságára Vasborda bácsi hívta fel a figyelmét.*
- Zsálya tea jó lesz? Egyébként ne készítsek elő egy ágyat, nem szeretnél pihenni egyet, Learon bácsi.
*Már készíti is a vizet, hogy addig is melegedjen. Amint ez megvan a csészék felkutatásába kezd, hiszen még annyira nem ismeri ki magát, éppen csak annyira, hogy nagyjából tudja merre keresse a holmikat, és ne legyen szükséges az összes szekrényt kipakolnia.*
- Azért egy kis lekváros kenyeret nem kérsz? Vagy bármi mást. Nem szeretném, ha üres hassal mennél el.
*Igaz, hogy Learon emlegette a barátságos farkasszellemet, de lehet a farkasszellem is elfárad, és egyébként is, Cerlyna szeret másoknak ételt készíteni, vagy gondoskodni róluk.*
//Mégse búcsú//
- Úgy gondolod?
*Kérdez vissza mosolyogva, kissé elmerengve. Ezután felmerül egy ismerő név a számára, ennek köszönhetően újra visszatér a valóságba.*
- Dora? Véletlenül nem egy szép elf lány ez a Dora?
*Feltételezi, hogy ugyanarra gondolnak, ha a szakmában jártas Dora nevezetű lányokról van szó. Persze nm kizárt, hogy van más okos, orvos Dora is, de Cerlyna egyet ismer, és őt még mindig csodálja.*
- Találkoztam egyszer vele. Nagyon kedves volt, és nagyon okos. Bárcsak olyan lennék, mint ő.
*Szalad ki a száján, ezután pedig hosszan, vágyakozóan felsóhajt. Cerlyna szerint Dorawyna gyönyörű, magabiztos, intelligens lány, csomó olyan tulajdonsággal, amire ténylegesen érdemes felnézni, különösen egy ilyen szerény, félénk, egyszerű leánykának. Dorawyna számára olyan, mint azok a hercegnők a tündérmesékből, akikre minden lány hasonlítani akar, csupán gazdag herceg nélkül, és kellő önállósággal.*
- Éhesen nem lehet elindulni.
*Rázza meg fejét akaratosan. Ha nem is csinál rántottát, hiszen Learon elfoglalt, biztos nem akar több időt vesztegetni erre, de egy pár kenyeret lekvárral mindenképpen csomagol neki.*
- Hahó!
*Nyitja ki az ajtót, majd gyorsan belép, és megtartva azt megvárja, amíg Learon is követi őt. Hamarosan elcsíp egy éppen arra járó szolgálót, akikkel nem ismeretlenek egymás számára, hiszen volt szerencséjük Drameiloten úr által megismerkedni egymással.*
- Drameiloten úr, vagy Wymnter kisasszony nincsenek itt?
*Kérdi, mire a válasz nemleges. Ez szokatlan Cerlyna számára, kissé el is tölti az aggodalom, de egyelőre a vendégével foglalkozik. Majd ha ideje lesz, akkor kideríti merre kószálnak munkaadói, és imádkozik majd épségükért Eeyrhez.*
- Arra van a konyha.
*Előre szalad, megpördül, és int a mágusnak, hogy kövesse őt oda.*
- Nyugodtan ülj csak le, és pihenj. Máris csinálom a teát.
*Hadarja, miközben az egyik széket felkínálja, ezt követően pedig pár koszos törlőrongyból fészket formál az ablakpárkányon, hogy oda beleültethesse galambocskáját. Aztán serénykedni kezd, kezdve a kézmosással, aminek fontosságára Vasborda bácsi hívta fel a figyelmét.*
- Zsálya tea jó lesz? Egyébként ne készítsek elő egy ágyat, nem szeretnél pihenni egyet, Learon bácsi.
*Már készíti is a vizet, hogy addig is melegedjen. Amint ez megvan a csészék felkutatásába kezd, hiszen még annyira nem ismeri ki magát, éppen csak annyira, hogy nagyjából tudja merre keresse a holmikat, és ne legyen szükséges az összes szekrényt kipakolnia.*
- Azért egy kis lekváros kenyeret nem kérsz? Vagy bármi mást. Nem szeretném, ha üres hassal mennél el.
*Igaz, hogy Learon emlegette a barátságos farkasszellemet, de lehet a farkasszellem is elfárad, és egyébként is, Cerlyna szeret másoknak ételt készíteni, vagy gondoskodni róluk.*
5362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-16 23:47:40
Üzenet elküldve: 2019-09-16 23:47:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
*Szokásos szűkszavú ork fenyegetések. De úgy tűnik, hogy most két tényleg veszélyes ellenfél került össze és nem csak két forróvérű siheder akiknek párszor be kell még verni a képét, hogy tisztességes orkok legyenek. Bizonyára ők ketten már megkapták a maguk leckéit. Egymással szembe kerülnek és a másik támad Zopal felé. Olyat ami valóban veszélyes lehet rá annak ellenére is, hogy rajta páncél van. Megpróbál elmozogni a csapás elől és a pajzsát is úgy kitartani, hogy elvezesse az ütés erejét valahova oda ahol nem árthat neki és ha sikerült megpróbál lecsapni a másik fegyvert fogó kezére. Ellenfele dühös. Talán okkal. Zopal két okból nem engedte még át. Az egyik, hogy alapos munkát akar végezni és megdolgozni a pénzéért. A másik pedig, hogy ellenfele egy büdös ork féreg aminek rühelli a fajtáját. Annak ellenére, hogy ő is az.*
//Béklyók//
*Szokásos szűkszavú ork fenyegetések. De úgy tűnik, hogy most két tényleg veszélyes ellenfél került össze és nem csak két forróvérű siheder akiknek párszor be kell még verni a képét, hogy tisztességes orkok legyenek. Bizonyára ők ketten már megkapták a maguk leckéit. Egymással szembe kerülnek és a másik támad Zopal felé. Olyat ami valóban veszélyes lehet rá annak ellenére is, hogy rajta páncél van. Megpróbál elmozogni a csapás elől és a pajzsát is úgy kitartani, hogy elvezesse az ütés erejét valahova oda ahol nem árthat neki és ha sikerült megpróbál lecsapni a másik fegyvert fogó kezére. Ellenfele dühös. Talán okkal. Zopal két okból nem engedte még át. Az egyik, hogy alapos munkát akar végezni és megdolgozni a pénzéért. A másik pedig, hogy ellenfele egy büdös ork féreg aminek rühelli a fajtáját. Annak ellenére, hogy ő is az.*
5361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:46:03
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:46:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapács és Penge//
//Béklyók//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az előadás jól sikerül. Túl jól. Äral leszédül a fiúról, mikor az fejbe vágja. ~ Bezzeg most van benne szufla. ~ Mikor valamennyire észhez tér, a meglepődött Glorgon felé fordul. Az értetlenséget és a magát többnek képzelő, de szarvatört vesztest alakítja. Dühösnek mutatja magát és így szól a mélységihez, ha tudja, még a parasztfiú grabancát is elkapná.*
-Beszélni akarok vele. *Ha nem szólnak érte semmit, akkor megfogja az embert és szitkok közepette arrébb húzná. Jó távolra mennének, hallótávolságnál csak az ordibáláson belül, de még jól láthatóan. A biztonság érzetet fent kell tartani. Äral próbálja dühösnek és bosszúszomjasnak mutatni magát. A fiúnak suttog egy sort.*
-Figyelj és mindenre válaszolj, az ordítozást meg ne vedd komolyan. *Azzal kezdené is a műsort.* MEKKORA EGY ALJAS FÉREG VAGY TE, SZUKA FATTYA? *Suttogás hadarva.* Kik kezdeményezték az Aréna építését; arthenioriak vagy pirtianesiek? *Azzal megint ordítani kezd, de mellé meg is rázza a gyereket. Annak a színpadi rész alatt van ideje válaszolni.* AZT HITTED, ÄRAL TELDORELT CSAK ÚGY KI LEHET ÜTNI? ALJASUL? *Újabb gyors suttogás.* Miért költöznek egyre többen a városodból ide? Erre tudod a választ? Mi van nálatok? *Megint rázás, bár most hosszabb válasznak hagy időt.* JA, HOGY MÁR VÁLASZRA SEM MÉLTATSZ?! NÁLAD HITVÁNYABB FÖLDIT MÉG SOSEM LÁTTAM, VÁROSOD SZÉGYENE! BÁRCSAK SZÉTTÉPTEK VOLNA ÚTKÖZBEN A FARKASOK, MÉG ÚGY IS TÖBB HASZNOD LENNE! *Azzal az utolsó, de számára legfontosabb dolgot teszi fel.* Végül: tudod, kik azok a Teldorelek és mi lett velük. *Itt változatosan kiabál, végig, míg a fiú be nem fejezi. Persze ezek csak akkor lehetségesek, ha elhúzhatta a gyereket. Ha viszont sikerrel járt és befejezhette, parasztostul visszatér Glorgonékhoz és a fiút eléjük dobja. Viszont mielőtt ezt megteszi, odasúgja a fülébe.*
-Köszönöm! Sok szerencsét. *Azzal rideg arccal kérdi a felügyelő mélységit.*
-Ez a hitvány *mutat a gyerekre* számomra is sértést okozott. Sajnos nyert a viadalunkban, de szeretném, ha kiválthatnám rabszolgámnak. *Azzal sértődött arccal várja a választ.*
//Béklyók//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az előadás jól sikerül. Túl jól. Äral leszédül a fiúról, mikor az fejbe vágja. ~ Bezzeg most van benne szufla. ~ Mikor valamennyire észhez tér, a meglepődött Glorgon felé fordul. Az értetlenséget és a magát többnek képzelő, de szarvatört vesztest alakítja. Dühösnek mutatja magát és így szól a mélységihez, ha tudja, még a parasztfiú grabancát is elkapná.*
-Beszélni akarok vele. *Ha nem szólnak érte semmit, akkor megfogja az embert és szitkok közepette arrébb húzná. Jó távolra mennének, hallótávolságnál csak az ordibáláson belül, de még jól láthatóan. A biztonság érzetet fent kell tartani. Äral próbálja dühösnek és bosszúszomjasnak mutatni magát. A fiúnak suttog egy sort.*
-Figyelj és mindenre válaszolj, az ordítozást meg ne vedd komolyan. *Azzal kezdené is a műsort.* MEKKORA EGY ALJAS FÉREG VAGY TE, SZUKA FATTYA? *Suttogás hadarva.* Kik kezdeményezték az Aréna építését; arthenioriak vagy pirtianesiek? *Azzal megint ordítani kezd, de mellé meg is rázza a gyereket. Annak a színpadi rész alatt van ideje válaszolni.* AZT HITTED, ÄRAL TELDORELT CSAK ÚGY KI LEHET ÜTNI? ALJASUL? *Újabb gyors suttogás.* Miért költöznek egyre többen a városodból ide? Erre tudod a választ? Mi van nálatok? *Megint rázás, bár most hosszabb válasznak hagy időt.* JA, HOGY MÁR VÁLASZRA SEM MÉLTATSZ?! NÁLAD HITVÁNYABB FÖLDIT MÉG SOSEM LÁTTAM, VÁROSOD SZÉGYENE! BÁRCSAK SZÉTTÉPTEK VOLNA ÚTKÖZBEN A FARKASOK, MÉG ÚGY IS TÖBB HASZNOD LENNE! *Azzal az utolsó, de számára legfontosabb dolgot teszi fel.* Végül: tudod, kik azok a Teldorelek és mi lett velük. *Itt változatosan kiabál, végig, míg a fiú be nem fejezi. Persze ezek csak akkor lehetségesek, ha elhúzhatta a gyereket. Ha viszont sikerrel járt és befejezhette, parasztostul visszatér Glorgonékhoz és a fiút eléjük dobja. Viszont mielőtt ezt megteszi, odasúgja a fülébe.*
-Köszönöm! Sok szerencsét. *Azzal rideg arccal kérdi a felügyelő mélységit.*
-Ez a hitvány *mutat a gyerekre* számomra is sértést okozott. Sajnos nyert a viadalunkban, de szeretném, ha kiválthatnám rabszolgámnak. *Azzal sértődött arccal várja a választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579