Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 231 (4601. - 4620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 19:46:30
Üzenet elküldve: 2019-01-27 19:46:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Karheia Rhagodar//
*Nem bántotta meg a nőt. Sőt, a kis pimaszkodásán jót is kuncog amitől Int-nek is jobb kedve lesz. Szimpatikus neki Rheia asszony. Talán ezért is őszinte vele. Meg mert nem ismeri annyira, hogy a felháborodása komolyan megrendítse. Viszont az elkerüli. Sőt, a nő mintha boldog lenne mikor, azt mondja van neki egy különleges lány. Ez egy kicsit zavarba hozza az elfet. Nem szokás örülni az ő örömének. Mármint csak így. A kis gondolatra viszont bólint. Ő is hasonlóképp gondolkozik. Bár az ő gondolatai szerint a szerelem is múlandó. Mármint ha a nő megismeri őt akkor annyi. Szomorú dolog ez, de valahogy olyan jó érzés belegondolni, hogy őszinte lehet amíg tart. Mosolyog hát a nő szavain valami szomorúsággal a tekintetében.*
-Így igaz. Ezeket a lehetőségeket meg kell ragadni. Én is így gondolom. A vagyon meg olyan mint a rossz nő. Hol van, hol nincs. Nem érdemes a hűségében megbízni vagy törődni vele.
*Tetszik neki a saját hasonlata. Ezt jól megmondta. Büszke magára, hogy ilyen jókat tud mondani. Mikor a nő nekilát a gombát szedni és hátat fordít neki akkor elhúzza a száját.*
~Szerencsétlen nő. Hogy néz már ki?~
*A kapott kérdésre megint egy nem túl őszinte mosoly lesz a válasz.*
-Nem hiszem. Az se biztos, hogy ő is így érez. Még meglátjuk.
*Vagy, hogy megbocsájt-e neki. Őszintén szólva több oka lenne abban bízni, hogy a nő csak kalandozott vele mint a fordítottjában, de mégse teszi. Hinni akar benne, hogy tényleg visszajön ahogy ígérte. Meg az a pénz is zavarja amit kapott. Idegesítő belegondolni. Persze Int nem csak ezért kérdezett a főzésre, hogy elterelje hanem mást is meg akart tudni. Azt, nem tudta meg, de a nő lelkesedésén felkuncog majd a mutatóujját feltartva odaoson a nőhöz mintha valami nagy titkot akarna elárulni. Mert tényleg ha nem is nagy, de titkot akar elárulni neki.*
-Nem szokásom, de ha Rheia asszony megígéri, hogy nem terjeszti, elmondok egy titkos receptet. Miképp csinálhat olyan bort a kedvesének amiben a fahéj jótékony hatásai érvényesülhetnek. De csak ha megígéri, hogy másnak nem mondja el.
*Mosolyog és csillog a szeme ahogy a nőre néz kicsit eltúlozva a titok nagyságát.*
//Karheia Rhagodar//
*Nem bántotta meg a nőt. Sőt, a kis pimaszkodásán jót is kuncog amitől Int-nek is jobb kedve lesz. Szimpatikus neki Rheia asszony. Talán ezért is őszinte vele. Meg mert nem ismeri annyira, hogy a felháborodása komolyan megrendítse. Viszont az elkerüli. Sőt, a nő mintha boldog lenne mikor, azt mondja van neki egy különleges lány. Ez egy kicsit zavarba hozza az elfet. Nem szokás örülni az ő örömének. Mármint csak így. A kis gondolatra viszont bólint. Ő is hasonlóképp gondolkozik. Bár az ő gondolatai szerint a szerelem is múlandó. Mármint ha a nő megismeri őt akkor annyi. Szomorú dolog ez, de valahogy olyan jó érzés belegondolni, hogy őszinte lehet amíg tart. Mosolyog hát a nő szavain valami szomorúsággal a tekintetében.*
-Így igaz. Ezeket a lehetőségeket meg kell ragadni. Én is így gondolom. A vagyon meg olyan mint a rossz nő. Hol van, hol nincs. Nem érdemes a hűségében megbízni vagy törődni vele.
*Tetszik neki a saját hasonlata. Ezt jól megmondta. Büszke magára, hogy ilyen jókat tud mondani. Mikor a nő nekilát a gombát szedni és hátat fordít neki akkor elhúzza a száját.*
~Szerencsétlen nő. Hogy néz már ki?~
*A kapott kérdésre megint egy nem túl őszinte mosoly lesz a válasz.*
-Nem hiszem. Az se biztos, hogy ő is így érez. Még meglátjuk.
*Vagy, hogy megbocsájt-e neki. Őszintén szólva több oka lenne abban bízni, hogy a nő csak kalandozott vele mint a fordítottjában, de mégse teszi. Hinni akar benne, hogy tényleg visszajön ahogy ígérte. Meg az a pénz is zavarja amit kapott. Idegesítő belegondolni. Persze Int nem csak ezért kérdezett a főzésre, hogy elterelje hanem mást is meg akart tudni. Azt, nem tudta meg, de a nő lelkesedésén felkuncog majd a mutatóujját feltartva odaoson a nőhöz mintha valami nagy titkot akarna elárulni. Mert tényleg ha nem is nagy, de titkot akar elárulni neki.*
-Nem szokásom, de ha Rheia asszony megígéri, hogy nem terjeszti, elmondok egy titkos receptet. Miképp csinálhat olyan bort a kedvesének amiben a fahéj jótékony hatásai érvényesülhetnek. De csak ha megígéri, hogy másnak nem mondja el.
*Mosolyog és csillog a szeme ahogy a nőre néz kicsit eltúlozva a titok nagyságát.*
4619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 18:07:03
Üzenet elküldve: 2019-01-27 18:07:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
- Jaj nem, nem bántottál meg, csak elszoktam az ilyen megnevezésektől. Egyébként úgy szólítasz, ahogy jól esik.
*Számára nincs jelentősége, jóformán bármi ilyen aprósághoz hozzá tud szokni egészséges keretek között.*
- De amúgy helyes az észrevételed.
*Tetszik neki a kissé pimaszkodó Intath, aki ezzel a viselkedéssel a meglévő mosolyát kitartóan arcán tartja. Sőt, még kuncog is, pedig nem szokása, mert általában bosszantja. Biccent egyet jó kívánságra és megállapítja magában, hogy Intath nagyon rendesnek tűnik, legalábbis vele az és Karheia nagyon szereti, ha kedvesek vele.*
- Ó, ez igaz.
*Állapítja meg hümmögve és rá kell döbbennie, hogy sokat felejtett a férfiak természetéről, jobban lekötötte saját sanyarúsága. Nem hökken meg, vagy háborodik fel, talán az orvos erre számított, de hát a férfiak már csak ilyenek és ezt egy kedves asszony is éppen annyira jól tudhatja, mint a nem kedves társaik. Elvégre nem kislány már.*
- Nocsak.
*Ismét felragyog az arca a választ hallva és Intathét kezdi vizsgálgatni. Nem tudja miért, de örül a válasznak, hiszen szerinte nincs is szebb dolog egy boldog párnál.*
- Szerencsés vagy akkor. Van aki sosem találja meg a számára különlegest, éppen ezért vigyázni kell rá, ha mégis sikerül. Minden más jelentéktelen és mulandó, legyen az arany, rang vagy bármi. De az a különleges valaki felemelhet bármilyen mélységekből. Inkább legyen földönfutó a kedvesemmel az oldalamon, mint hatalmas birtokos egy üres palotában.
*Csak úgy jönnek belőle a szavak, holott senki sem kérdezte. Nem is kioktatásnak szánja, sokkal inkább csak megosztja gondolatait a férfival. Magából merít igazából, ha már úgyis megosztotta azt, hogy fél elveszíteni ezt a különleges valakit. Közben a fatörzsén megtelepedett gombához sétál és egy pici, egyszerű, láthatóan nagyon öreg késsel nekilát összeszedni azt.*
- Ez a hölgy tudja, hogy különleges a számodra?
*Annyira kezd természetes lenni számára az elf jelenléte, hogy el is feledkezik az óvatosságról és támadható felületként védtelenül hagyja hátát, főleg mert teljesen belemerül a gombák összeszedésébe. Guggolásból felpillant a számára különösen magas szőke elfre.*
- Levest szeretnék és igen, feltalálom magam úgy hiszem, bár mint kiderül van még mit tanulnom. Nagyon meglepni nem tudom, nincs saját otthonom ahol főzhetnék, de ő meglepett engem fahéjjal. Te hallottál már a fahéjról?
*Ismételten tengerkék csillogó szemeivel néz a fűzöld íriszekbe. Gyermeki lelkesedés és csodálat ragyog Karheia tekintetében.*
- Én előtte nem ismertem, de fantasztikus egy valami. Olyan különleges, nagyon tetszik.
//Intath Aldeis//
- Jaj nem, nem bántottál meg, csak elszoktam az ilyen megnevezésektől. Egyébként úgy szólítasz, ahogy jól esik.
*Számára nincs jelentősége, jóformán bármi ilyen aprósághoz hozzá tud szokni egészséges keretek között.*
- De amúgy helyes az észrevételed.
*Tetszik neki a kissé pimaszkodó Intath, aki ezzel a viselkedéssel a meglévő mosolyát kitartóan arcán tartja. Sőt, még kuncog is, pedig nem szokása, mert általában bosszantja. Biccent egyet jó kívánságra és megállapítja magában, hogy Intath nagyon rendesnek tűnik, legalábbis vele az és Karheia nagyon szereti, ha kedvesek vele.*
- Ó, ez igaz.
*Állapítja meg hümmögve és rá kell döbbennie, hogy sokat felejtett a férfiak természetéről, jobban lekötötte saját sanyarúsága. Nem hökken meg, vagy háborodik fel, talán az orvos erre számított, de hát a férfiak már csak ilyenek és ezt egy kedves asszony is éppen annyira jól tudhatja, mint a nem kedves társaik. Elvégre nem kislány már.*
- Nocsak.
*Ismét felragyog az arca a választ hallva és Intathét kezdi vizsgálgatni. Nem tudja miért, de örül a válasznak, hiszen szerinte nincs is szebb dolog egy boldog párnál.*
- Szerencsés vagy akkor. Van aki sosem találja meg a számára különlegest, éppen ezért vigyázni kell rá, ha mégis sikerül. Minden más jelentéktelen és mulandó, legyen az arany, rang vagy bármi. De az a különleges valaki felemelhet bármilyen mélységekből. Inkább legyen földönfutó a kedvesemmel az oldalamon, mint hatalmas birtokos egy üres palotában.
*Csak úgy jönnek belőle a szavak, holott senki sem kérdezte. Nem is kioktatásnak szánja, sokkal inkább csak megosztja gondolatait a férfival. Magából merít igazából, ha már úgyis megosztotta azt, hogy fél elveszíteni ezt a különleges valakit. Közben a fatörzsén megtelepedett gombához sétál és egy pici, egyszerű, láthatóan nagyon öreg késsel nekilát összeszedni azt.*
- Ez a hölgy tudja, hogy különleges a számodra?
*Annyira kezd természetes lenni számára az elf jelenléte, hogy el is feledkezik az óvatosságról és támadható felületként védtelenül hagyja hátát, főleg mert teljesen belemerül a gombák összeszedésébe. Guggolásból felpillant a számára különösen magas szőke elfre.*
- Levest szeretnék és igen, feltalálom magam úgy hiszem, bár mint kiderül van még mit tanulnom. Nagyon meglepni nem tudom, nincs saját otthonom ahol főzhetnék, de ő meglepett engem fahéjjal. Te hallottál már a fahéjról?
*Ismételten tengerkék csillogó szemeivel néz a fűzöld íriszekbe. Gyermeki lelkesedés és csodálat ragyog Karheia tekintetében.*
- Én előtte nem ismertem, de fantasztikus egy valami. Olyan különleges, nagyon tetszik.
4618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 16:46:53
Üzenet elküldve: 2019-01-27 16:46:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Egy pillanatra meginog, hisz úgy tűnik a férfi nem hajlik a kérésre, de amint az ölébe hajtja a fejét, már úgy érzi minden rendben van és megnyugszik. Egyik kezével óvatosan simogatja a másik haját, miközben hallgatja. Az elhangzó kérdésnek valóban nincsen megnevezettje, így Mady arra gondol, hogy esetleg a férfi önnön magára gondol, erre azonban ő nem tud válaszolni, csak remélheti, hogy valaha egyenesbe kerül az élete ismét.*
- Nem vagy egyedül. Hiszen nemsokára megtaláljuk a többieket, bizonyára mind jól vannak és aggódnak érted.*Majd elkezd a férfi össze vissza dobálni fél mondatokat egymás után, bár elég zavaros, mégis egy irányba mutatnak a nő fejében.*
- Nem a te hibád volt az egész, nem tehettél volna ellene semmit. Az pedig, hogy most ostorozod magad a miatt, ami már megtörtént, teljesen értelmetlen.*Ujjait óvatosan végig húzza az elf fülén.*
- Engem biztosan nem képzelsz, ha úgy jobb, beléd csípek, ahol kéred.*Jegyzi meg mosolyogva, bár úgy gondolja, annál erőteljesebb érzés nem létezik a jelenléte bemutatására, mint, amit nemrég együtt átéltek.*
- Még szerencse, hogy nem te döntöd el, hogy megérdemled-e vagy sem ezt a törődést.
*Egy pillanatra meginog, hisz úgy tűnik a férfi nem hajlik a kérésre, de amint az ölébe hajtja a fejét, már úgy érzi minden rendben van és megnyugszik. Egyik kezével óvatosan simogatja a másik haját, miközben hallgatja. Az elhangzó kérdésnek valóban nincsen megnevezettje, így Mady arra gondol, hogy esetleg a férfi önnön magára gondol, erre azonban ő nem tud válaszolni, csak remélheti, hogy valaha egyenesbe kerül az élete ismét.*
- Nem vagy egyedül. Hiszen nemsokára megtaláljuk a többieket, bizonyára mind jól vannak és aggódnak érted.*Majd elkezd a férfi össze vissza dobálni fél mondatokat egymás után, bár elég zavaros, mégis egy irányba mutatnak a nő fejében.*
- Nem a te hibád volt az egész, nem tehettél volna ellene semmit. Az pedig, hogy most ostorozod magad a miatt, ami már megtörtént, teljesen értelmetlen.*Ujjait óvatosan végig húzza az elf fülén.*
- Engem biztosan nem képzelsz, ha úgy jobb, beléd csípek, ahol kéred.*Jegyzi meg mosolyogva, bár úgy gondolja, annál erőteljesebb érzés nem létezik a jelenléte bemutatására, mint, amit nemrég együtt átéltek.*
- Még szerencse, hogy nem te döntöd el, hogy megérdemled-e vagy sem ezt a törődést.
4617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 16:28:01
Üzenet elküldve: 2019-01-27 16:28:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Valakinek azt is kell, mert a végén annyira belejössz, hogy nem tudod abbahagyni. *incselkedik vissza Shen nevetve és jelképesen megdorgálva mutatóujjával Lyzt. Az újabb kártyatámadást, már rutinosan hárítja el. Örül neki, hogy Lyzt ilyen felszabadultnak látja, de úgy látszik, ehhez az kellett, hogy jó távol legyenek Vadvédtől, mert ott a lánynak mindig volt valami dolga, ami miatt komolynak kellett lennie.*
- Nézd... *imitál hányást, de persze a szájából a kártyalapok hullanak.*
- Blöeee... *bolondozik tovább, míg fel nem nevet Lyz arcát látva. Olyan, mintha tényleg azt hitte volna, hogy rosszul van. A produkcióra újabb adag lapot kap az arcába, de már nem is védekezik, hagyja lehullani arcáról a lapokat rezignált mosollyal. A bökésre fájdalmas grimasszal válaszol, de közben kisfiúsan mosolyog.*
- Áh. *legyint, ahogy elveszi a sütit.*
- Van elég dolga, majd te megtanulod és majd sütsz nekem. *vigyorog teli szájjal, mint a rossz gyerekek.*
- A szarvast is szeretem ám. *mondja gyorsan, nehogy Lyz ki tudjon bújni a dolog alól.
A sütemény varázslatos sebességgel tűnik el Shen szájában, amikor észbe kap, már csak pár morzsa és két oldalt teletömött pofazacskója mutatja, hogy valaha volt ott valami süti.*
- Jaj, bocsánat. *merevedik le az arca.*
- Kértél volna? *kérdi, de látszik a szemén, hogy csak kajánkodik.
A nélkülözésre mondott szavaknál már az öléből és a csomagolóról szedegeti össze ujjával a morzsákat, hogy azokat is eltüntesse a szájában.*
- Az aranyat sose tartottam sokra, elf vagyok, kevés kajával is elvagyok. *mondja, ahogy akkurátusan takarít fel minden morzsát.*
- Ha pedig jó szót akarok, akkor itt vagy te. *néz fel őszinte mosollyal.*
- Énmegleon egy bugris, sok ilyennel volt már dolgom. *húzza el a száját, látszik, hogy kellemetlen számára a téma.*
- Jah, mindenkinek joga van hülyének lenni, de ő durván visszaél ezzel a lehetőségével. *grimaszol kelletlenül. Élesen él még benne a kép, ahogy az a nagydarab fickó bánt vele a fürdőben. Mintha ő bármivel is több lenne, mint a hegyesfülű.
Az utolsó kérdés láthatóan meglepetésként éri Lyzt, a kérdés súlyának megfelelően mérlegel is a lány a válasz előtt. Legalább addig van ideje mellé ülni és véletlen még a combjuk is összeér, ahogy Sheni helyet foglal. Véletlen.
A dorgálásnál csak szerényen és lehajtott fejjel somolyog. Pontosan tudja, miről beszél a lány, nem kíván védekezni. Az íjásztudományát dicsérő szavakra csak egy hitetlen pillantás a válasz, hisz Lyz egy valóságos legenda, Lyz az íjász-istennő.*
- Oké, ezeket eddig is tudtuk. *szólal meg, amikor a lány befejezi és felé fordulva egyenesen a szemébe néz.*
- De mit látsz... bennem. *talán ennyire még sohasem nézett Lyz szemeinek mélyére, őszinte választ vár.*
//Íjászverseny//
- Valakinek azt is kell, mert a végén annyira belejössz, hogy nem tudod abbahagyni. *incselkedik vissza Shen nevetve és jelképesen megdorgálva mutatóujjával Lyzt. Az újabb kártyatámadást, már rutinosan hárítja el. Örül neki, hogy Lyzt ilyen felszabadultnak látja, de úgy látszik, ehhez az kellett, hogy jó távol legyenek Vadvédtől, mert ott a lánynak mindig volt valami dolga, ami miatt komolynak kellett lennie.*
- Nézd... *imitál hányást, de persze a szájából a kártyalapok hullanak.*
- Blöeee... *bolondozik tovább, míg fel nem nevet Lyz arcát látva. Olyan, mintha tényleg azt hitte volna, hogy rosszul van. A produkcióra újabb adag lapot kap az arcába, de már nem is védekezik, hagyja lehullani arcáról a lapokat rezignált mosollyal. A bökésre fájdalmas grimasszal válaszol, de közben kisfiúsan mosolyog.*
- Áh. *legyint, ahogy elveszi a sütit.*
- Van elég dolga, majd te megtanulod és majd sütsz nekem. *vigyorog teli szájjal, mint a rossz gyerekek.*
- A szarvast is szeretem ám. *mondja gyorsan, nehogy Lyz ki tudjon bújni a dolog alól.
A sütemény varázslatos sebességgel tűnik el Shen szájában, amikor észbe kap, már csak pár morzsa és két oldalt teletömött pofazacskója mutatja, hogy valaha volt ott valami süti.*
- Jaj, bocsánat. *merevedik le az arca.*
- Kértél volna? *kérdi, de látszik a szemén, hogy csak kajánkodik.
A nélkülözésre mondott szavaknál már az öléből és a csomagolóról szedegeti össze ujjával a morzsákat, hogy azokat is eltüntesse a szájában.*
- Az aranyat sose tartottam sokra, elf vagyok, kevés kajával is elvagyok. *mondja, ahogy akkurátusan takarít fel minden morzsát.*
- Ha pedig jó szót akarok, akkor itt vagy te. *néz fel őszinte mosollyal.*
- Énmegleon egy bugris, sok ilyennel volt már dolgom. *húzza el a száját, látszik, hogy kellemetlen számára a téma.*
- Jah, mindenkinek joga van hülyének lenni, de ő durván visszaél ezzel a lehetőségével. *grimaszol kelletlenül. Élesen él még benne a kép, ahogy az a nagydarab fickó bánt vele a fürdőben. Mintha ő bármivel is több lenne, mint a hegyesfülű.
Az utolsó kérdés láthatóan meglepetésként éri Lyzt, a kérdés súlyának megfelelően mérlegel is a lány a válasz előtt. Legalább addig van ideje mellé ülni és véletlen még a combjuk is összeér, ahogy Sheni helyet foglal. Véletlen.
A dorgálásnál csak szerényen és lehajtott fejjel somolyog. Pontosan tudja, miről beszél a lány, nem kíván védekezni. Az íjásztudományát dicsérő szavakra csak egy hitetlen pillantás a válasz, hisz Lyz egy valóságos legenda, Lyz az íjász-istennő.*
- Oké, ezeket eddig is tudtuk. *szólal meg, amikor a lány befejezi és felé fordulva egyenesen a szemébe néz.*
- De mit látsz... bennem. *talán ennyire még sohasem nézett Lyz szemeinek mélyére, őszinte választ vár.*
4616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 15:18:30
Üzenet elküldve: 2019-01-27 15:18:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Lyz nem teketóriázik. Nincs ideje. Amint a félre szálló nyílvesszőt látja, azonnal tegezéhez nyúl, s újabb vesszőt húz elő. Mire célozna, megrogyik a Denzack-kal hadakozó szarvas, ellenben Monsotor sebesülést is szerez.*
~NE!~ *fordul felé. Csoda ha ennyivel megússzák, de nem szeretne még ennyi sérülést sem társainak.*
- Monsotor! Hátra! *S ha társa nincs veszélyben Lyz nyilától, akkor az óriásra támadó állat felé lövi ki azt.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.27 15:25:37
*Lyz nem teketóriázik. Nincs ideje. Amint a félre szálló nyílvesszőt látja, azonnal tegezéhez nyúl, s újabb vesszőt húz elő. Mire célozna, megrogyik a Denzack-kal hadakozó szarvas, ellenben Monsotor sebesülést is szerez.*
~NE!~ *fordul felé. Csoda ha ennyivel megússzák, de nem szeretne még ennyi sérülést sem társainak.*
- Monsotor! Hátra! *S ha társa nincs veszélyben Lyz nyilától, akkor az óriásra támadó állat felé lövi ki azt.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.27 15:25:37
4615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 13:10:51
Üzenet elküldve: 2019-01-27 13:10:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Synmira felé//
*Ard a főteret maga mögött hagyva elhagyja a várost is. Megfontolásának számos oka van, a szülei házát elhagyatottan találta meg, információt nem is tudott róluk szerezni, így fogalma sincs, hogy életben vannak-e egyáltalán, de azt reméli, hogy csak elhagyták a várost a betegség és a káosz miatt. Nagyot sóhajtva ezért úgy dönt, elhagyja Arthenior városát ismét, jó időre. Nem tudja, mikor fog visszatérni, de valószínűleg majd csak akkor, ha a szükség hozza úgy.
Régi kapcsolatai alapján információt szerzett egy helyről, ahol szívesen fogadnak mágusokat, így a fiatal gnóm felkerekedik, újra felölti úti ruháját, magára ölti fegyvereit - hiszen a városon kívül védelemre van szüksége, még ha nem is a fegyveres harc imádója. Reméli, fel fogják őt fogadni mágustanoncnak, inasnak, vagy akárminek. Kevés olyan munka van, amit nem tenne meg azért, hogy nagy varázslók közelében lehessen.
Gyerekkorának véget akar vetni, eljött az ideje, hogy felnőtt döntéseket hozzon, és hatalomra tegyen szert. A túlélésért küzdeni akar.
Az útbaigazítása szerint a szántóföldeken is át kell vágnia, de úgy döntött először felméri Arthenior környékét, és a hosszabb úton megy, afféle tanulmányi kirándulást téve. Sok pletykát hallott különböző történésekről, változásokról a vidéken, és átgondolni, meditálnivalója is bőven akad a mágusokhoz való érkezését megelőzően.
~ Mit fogok nekik mondani, hogy bevegyenek? Rendesek lesznek...? ~ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futozgálnak a fejében ahogy az úton lépked.*
A hozzászólás írója (U'sernys En'ard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.27 13:19:26
*Ard a főteret maga mögött hagyva elhagyja a várost is. Megfontolásának számos oka van, a szülei házát elhagyatottan találta meg, információt nem is tudott róluk szerezni, így fogalma sincs, hogy életben vannak-e egyáltalán, de azt reméli, hogy csak elhagyták a várost a betegség és a káosz miatt. Nagyot sóhajtva ezért úgy dönt, elhagyja Arthenior városát ismét, jó időre. Nem tudja, mikor fog visszatérni, de valószínűleg majd csak akkor, ha a szükség hozza úgy.
Régi kapcsolatai alapján információt szerzett egy helyről, ahol szívesen fogadnak mágusokat, így a fiatal gnóm felkerekedik, újra felölti úti ruháját, magára ölti fegyvereit - hiszen a városon kívül védelemre van szüksége, még ha nem is a fegyveres harc imádója. Reméli, fel fogják őt fogadni mágustanoncnak, inasnak, vagy akárminek. Kevés olyan munka van, amit nem tenne meg azért, hogy nagy varázslók közelében lehessen.
Gyerekkorának véget akar vetni, eljött az ideje, hogy felnőtt döntéseket hozzon, és hatalomra tegyen szert. A túlélésért küzdeni akar.
Az útbaigazítása szerint a szántóföldeken is át kell vágnia, de úgy döntött először felméri Arthenior környékét, és a hosszabb úton megy, afféle tanulmányi kirándulást téve. Sok pletykát hallott különböző történésekről, változásokról a vidéken, és átgondolni, meditálnivalója is bőven akad a mágusokhoz való érkezését megelőzően.
~ Mit fogok nekik mondani, hogy bevegyenek? Rendesek lesznek...? ~ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futozgálnak a fejében ahogy az úton lépked.*
A hozzászólás írója (U'sernys En'ard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.27 13:19:26
4614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 22:29:17
Üzenet elküldve: 2019-01-26 22:29:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Hiába kéri Mady, hogy a férfi mozduljon, nem teszi. A volt nemes csak bámul rá, a gyönyörű tekintetét kutatva. Mikor elhangzik a a kérlek, és a finom kéz is felé nyúl minden szó nélkül dől el, és hajtja a fejét a nő ölébe.*
- Szerinted... Megtalálom?
*Kérdezi, s azt már nem mondja el, hogy mit keres. Talán nem is Riellére gondol, Mady már biztosan jól tudja, hogy ő nem is létezik, csak egy jelkép volt Aleimord megborult elméjében.*
- Úgy... Egyedül érzem magamat.
*Suttogja halkan.*
- Nem tudok megbékélni a múltammal és a gondolataimmal. Olyan jó lenne, hogy elölről tudnám kezdeni... Elfelejteni mindent... De túl könnyű volna... Sosem volt... Könnyű... Ez most így olyan jó... Lehet, hogy téged is ideképzelek... Azok után, ami tettem... Meg sem érdemlek egy ilyen csodás tévképzetet.
*Hiába kéri Mady, hogy a férfi mozduljon, nem teszi. A volt nemes csak bámul rá, a gyönyörű tekintetét kutatva. Mikor elhangzik a a kérlek, és a finom kéz is felé nyúl minden szó nélkül dől el, és hajtja a fejét a nő ölébe.*
- Szerinted... Megtalálom?
*Kérdezi, s azt már nem mondja el, hogy mit keres. Talán nem is Riellére gondol, Mady már biztosan jól tudja, hogy ő nem is létezik, csak egy jelkép volt Aleimord megborult elméjében.*
- Úgy... Egyedül érzem magamat.
*Suttogja halkan.*
- Nem tudok megbékélni a múltammal és a gondolataimmal. Olyan jó lenne, hogy elölről tudnám kezdeni... Elfelejteni mindent... De túl könnyű volna... Sosem volt... Könnyű... Ez most így olyan jó... Lehet, hogy téged is ideképzelek... Azok után, ami tettem... Meg sem érdemlek egy ilyen csodás tévképzetet.
4613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 15:09:16
Üzenet elküldve: 2019-01-26 15:09:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Összeszorított szemmel hajítja el a botot, s azonnal övéből kitépett tőrrel indul el. ~ Orron be, szájon ki... ritmus... koncentráció! ~ Nem tereli el figyelmét semmi és senki, a kavargó hópelyhek és az olykor fagyos hideg sem. Érzi az adrenalin lüktetését és a szíve dobogását, minden egyes lépésnél. Nem kalapál, nem ver összevissza, hidegvérrel és megfontoltan támad, csak gyorsan. Azt már látja menet közben, hogy a dobás nem sikerült, a lény, ahelyett, hogy arra figyelni, még inkább felé irányítja tekintetét.*
- Bassza meg! *Szűri ki fogai között, mikor elrugaszkodik, a felé vágódó csőr útját már akkor leképezi fejben, mikor az csak megmozdul. Tudja, hogy nem sikerül, azt is tudja, hogy egy taposás és számára vége mindennek. Erejét beleviszi, de az történik, amit előre vélt, a tőr lefelé ívelő csapása elcsúszik a kemény szaruból felépült csőrön. Ruganyosan, féltérdre, félig lehajtott fejjel érkezik, csak tekintetét kapja oda a mellé lecsattanó kőkemény csőrre, s abban a pillanatban téri ki kissé oldalra. Az ezt követően feltámadt portól megszállja az érzés, a csuklyát jobb lett volna meghagyni, de most már mindegy. Tőrt markoló karját szája és szeme elé kapja, majd hátrálni kezd, hogy lehetőség szerint a karmok ne érjék el. A kavargó hóban kiteljesedik a csend, Umon ismét elméje rejtekébe burkolózik, majd lába megfeszül egy újabb ugráshoz.*
- Mia?! *Fejét oldalra kapja, de rögtön lép is hátrébb ismét.* Háháá... a kurva anyád! *Elégedett vigyorral szemléli a szarvas támadását, úgy látszik ezek között a lények között is ismert a betyárbecsület.*
- Köszönöm... lény! *Kiált oda ugrás közben, majd két marokra fogva tőrét veti rá magát a földön heverő bestiára, lehetőség szerint oda szúr, ahol a érzékeny területet sejt, de még nem öli meg vele, mellkastájékra, májra, tüdőre. Majd még egyszer. Majd még egyszer, ameddig esélye nyílik rá.*
- Háá... háááá... *Kerekedik el vérszomjra ittasan a szem, miközben kaszabol, szája hideg vigyorra húzódik, s az a tőr, mely korábban Valea torkát vágta át, immár reményei szerint a szörnyeteg vérében fürdik. Lehet, hogy bekap közben egy-két sérülést a karmoktól, de az is lehet, hogy nem. Nem akarja megölni, még nem. Csak mozgásképtelenné teszi a dögöt, amennyire csak bírja. A többi utána jön.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Összeszorított szemmel hajítja el a botot, s azonnal övéből kitépett tőrrel indul el. ~ Orron be, szájon ki... ritmus... koncentráció! ~ Nem tereli el figyelmét semmi és senki, a kavargó hópelyhek és az olykor fagyos hideg sem. Érzi az adrenalin lüktetését és a szíve dobogását, minden egyes lépésnél. Nem kalapál, nem ver összevissza, hidegvérrel és megfontoltan támad, csak gyorsan. Azt már látja menet közben, hogy a dobás nem sikerült, a lény, ahelyett, hogy arra figyelni, még inkább felé irányítja tekintetét.*
- Bassza meg! *Szűri ki fogai között, mikor elrugaszkodik, a felé vágódó csőr útját már akkor leképezi fejben, mikor az csak megmozdul. Tudja, hogy nem sikerül, azt is tudja, hogy egy taposás és számára vége mindennek. Erejét beleviszi, de az történik, amit előre vélt, a tőr lefelé ívelő csapása elcsúszik a kemény szaruból felépült csőrön. Ruganyosan, féltérdre, félig lehajtott fejjel érkezik, csak tekintetét kapja oda a mellé lecsattanó kőkemény csőrre, s abban a pillanatban téri ki kissé oldalra. Az ezt követően feltámadt portól megszállja az érzés, a csuklyát jobb lett volna meghagyni, de most már mindegy. Tőrt markoló karját szája és szeme elé kapja, majd hátrálni kezd, hogy lehetőség szerint a karmok ne érjék el. A kavargó hóban kiteljesedik a csend, Umon ismét elméje rejtekébe burkolózik, majd lába megfeszül egy újabb ugráshoz.*
- Mia?! *Fejét oldalra kapja, de rögtön lép is hátrébb ismét.* Háháá... a kurva anyád! *Elégedett vigyorral szemléli a szarvas támadását, úgy látszik ezek között a lények között is ismert a betyárbecsület.*
- Köszönöm... lény! *Kiált oda ugrás közben, majd két marokra fogva tőrét veti rá magát a földön heverő bestiára, lehetőség szerint oda szúr, ahol a érzékeny területet sejt, de még nem öli meg vele, mellkastájékra, májra, tüdőre. Majd még egyszer. Majd még egyszer, ameddig esélye nyílik rá.*
- Háá... háááá... *Kerekedik el vérszomjra ittasan a szem, miközben kaszabol, szája hideg vigyorra húzódik, s az a tőr, mely korábban Valea torkát vágta át, immár reményei szerint a szörnyeteg vérében fürdik. Lehet, hogy bekap közben egy-két sérülést a karmoktól, de az is lehet, hogy nem. Nem akarja megölni, még nem. Csak mozgásképtelenné teszi a dögöt, amennyire csak bírja. A többi utána jön.*
4612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 14:46:50
Üzenet elküldve: 2019-01-26 14:46:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*Egyik ellenfél sem ér el találatot, de ettől a harc még folytatódik, Umon a gyorsabb, oldalra mozdul, miközben elterelésként elhajítja botját, majd villámgyorsan a fegyveréért nyúl. Sajnálatára a szárnyas varjúdög nem törődik az elhajított fegyverrel, csak a szeme villan felé, de mivel Umon előtte marad, őrá koncentrál, de a támadást végre tudja hajtani a szörnyeteg ellen.
A támadás elsiklik a csőrén én elkerüli a nyakat és a végtagokat, a férfi a sikertelen támadás után a földön landol ruganyosan, ám ezután a bestia támad rá, de csőre hasztalan csattan újra a feje mellett és karjaival sem éri el. Két támadás után egyikük sem képes megsebezni a másikat.
A szárnyas dög taktikát vált és megpróbál felemelkedni, a széles szárnyak felkavarják a porhavat körülöttük, Umon szinte alig lát, amikor ütemes és erősödő patadobogást hangja üti meg a fülét.
A következő pillanatban a szárnyas varjúdögöt oldalba kapja valami, félig már a levegőben volt, a támadás meglepetésként éri és oldalra veti, hosszan csúszik a hóban pár métert és fájdalmas-haragod vijjogással adja mindenki tudtára, mennyire nem volt ínyére a dolog.
Umon a farkastestű szarvast láthatja, ahogy kitáguló orrlikain fehér gőzfelhőket eregetve, dühösen fújtatva áll meg a roham után. Ezzel a férfi nagy lehetőséget kapott a sebzett, félig földön heverő bestiával szemben.*
//Lyzendra//
*Az elf nő gyorsan felméri jelenlegi helyzetüket. A két bátor szövetséges lefoglalja a három megsebzett rémszarvast, neki lehetősége nyílik újra lőni. Figyelmezteti társait, nehogy őket találja el, de a következő pillanatokban a lövést leadja az egyik rémszarvas szívére. A célzott hely kicsi és a szörnyek már elég kiszámíthatatlanul mozognak a harc miatt, de Lyzendra legendás, nagy esélye van találni.
Felajzza az íjat, majd lő, de a lövés sajnos céltalanul száll el a megcélzott rémszarvas karja alatt, ahogy harcol a társaival. A lövés sikertelen.*
//Monsotor//
*Az óriás sikeres harcot vív ellenfeleivel, ütése eltalálja a rémszarvas állkapcsát oldalól és a férfi nem is teketóriázik tovább, hanem újabb ütést indít, ezúttal egy felütést a szörny állkapcsára. A bestia azonban kitér a felütés előtt és karmos kezével megpróbálja végigszántani az óriást, de az ő támadása is sikertelen, a férfi szépen kitér előle.
Ám ezzel még nincs vége, mert a másik rémszarvas is rajta van, ő is támad.
Ez a szörny már sikerrel támad, ráadásul fejre. Monsotornak szerencséje van, hogy sisakot visel, a karmos mancs végigkaristolja oldalt a sisakot, de lecsúszva róla fájdalmas, de inkább csúnya, mint fájdalmas, négyes karomnyomokat hagy az óriás arcán bal oldalról indulva szem alatt egészen a másik oldalra kiterjedően az állkapocsig.
Az ütéstől nem tántorodik meg, csak kellemetlen, a következő támadással törleszthet.*
//Denzack//
*A mélységi lefoglalja az egyik rémszarvast, de Lyzendra lövés nem talál, így képzelen meglepetést okozva elvonni egy ellenfelet Monsotortól, a sajátjával kell foglalkoznia. Lassabban mozdul, mint ellenfele, így a bestia támad rá elsőként. Úgy tűnik, hogy sikerül bevinnie egy találatot a dögnek, de a sötételf egy briliáns mozdulattal levédi a támadást, így az éles karmok a fegyverén vásnak el.
A mélységi visszatámadása viszont sikeres, vágása a bestia bal lábát vágja meg mélyen. A rémszarvas megbicsaklik, valamiféle ínt vághatott át, mozgása lassul, láthatóan nehezebben tartja meg az egyensúlyát.
A következő körben bizonyosan övé lesz a kezdő támadás joga és talán pontot is tehet a harc végére egy újabb sikeres támadással.*
//Összefoglaló//
*Umon és ellenfele sem járt sikerrel a támadásban, de a férfinek segítsége érkezett.
Lyzendrának nem sikerült eltalálnia a Denzackkal harcoló rémszarvast, de a mélységi sikeresen támadta az ellenfelét, komoly előnyre téve szert.
Monsotor továbbra is két szörnnyel küzd, de támadása nem sikerült, viszont az elsőtől nem, de a másodiktól sajnos bezsebelt egy inkább csúnya, mint fájdalmas sebet.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*Egyik ellenfél sem ér el találatot, de ettől a harc még folytatódik, Umon a gyorsabb, oldalra mozdul, miközben elterelésként elhajítja botját, majd villámgyorsan a fegyveréért nyúl. Sajnálatára a szárnyas varjúdög nem törődik az elhajított fegyverrel, csak a szeme villan felé, de mivel Umon előtte marad, őrá koncentrál, de a támadást végre tudja hajtani a szörnyeteg ellen.
A támadás elsiklik a csőrén én elkerüli a nyakat és a végtagokat, a férfi a sikertelen támadás után a földön landol ruganyosan, ám ezután a bestia támad rá, de csőre hasztalan csattan újra a feje mellett és karjaival sem éri el. Két támadás után egyikük sem képes megsebezni a másikat.
A szárnyas dög taktikát vált és megpróbál felemelkedni, a széles szárnyak felkavarják a porhavat körülöttük, Umon szinte alig lát, amikor ütemes és erősödő patadobogást hangja üti meg a fülét.
A következő pillanatban a szárnyas varjúdögöt oldalba kapja valami, félig már a levegőben volt, a támadás meglepetésként éri és oldalra veti, hosszan csúszik a hóban pár métert és fájdalmas-haragod vijjogással adja mindenki tudtára, mennyire nem volt ínyére a dolog.
Umon a farkastestű szarvast láthatja, ahogy kitáguló orrlikain fehér gőzfelhőket eregetve, dühösen fújtatva áll meg a roham után. Ezzel a férfi nagy lehetőséget kapott a sebzett, félig földön heverő bestiával szemben.*
//Lyzendra//
*Az elf nő gyorsan felméri jelenlegi helyzetüket. A két bátor szövetséges lefoglalja a három megsebzett rémszarvast, neki lehetősége nyílik újra lőni. Figyelmezteti társait, nehogy őket találja el, de a következő pillanatokban a lövést leadja az egyik rémszarvas szívére. A célzott hely kicsi és a szörnyek már elég kiszámíthatatlanul mozognak a harc miatt, de Lyzendra legendás, nagy esélye van találni.
Felajzza az íjat, majd lő, de a lövés sajnos céltalanul száll el a megcélzott rémszarvas karja alatt, ahogy harcol a társaival. A lövés sikertelen.*
//Monsotor//
*Az óriás sikeres harcot vív ellenfeleivel, ütése eltalálja a rémszarvas állkapcsát oldalól és a férfi nem is teketóriázik tovább, hanem újabb ütést indít, ezúttal egy felütést a szörny állkapcsára. A bestia azonban kitér a felütés előtt és karmos kezével megpróbálja végigszántani az óriást, de az ő támadása is sikertelen, a férfi szépen kitér előle.
Ám ezzel még nincs vége, mert a másik rémszarvas is rajta van, ő is támad.
Ez a szörny már sikerrel támad, ráadásul fejre. Monsotornak szerencséje van, hogy sisakot visel, a karmos mancs végigkaristolja oldalt a sisakot, de lecsúszva róla fájdalmas, de inkább csúnya, mint fájdalmas, négyes karomnyomokat hagy az óriás arcán bal oldalról indulva szem alatt egészen a másik oldalra kiterjedően az állkapocsig.
Az ütéstől nem tántorodik meg, csak kellemetlen, a következő támadással törleszthet.*
//Denzack//
*A mélységi lefoglalja az egyik rémszarvast, de Lyzendra lövés nem talál, így képzelen meglepetést okozva elvonni egy ellenfelet Monsotortól, a sajátjával kell foglalkoznia. Lassabban mozdul, mint ellenfele, így a bestia támad rá elsőként. Úgy tűnik, hogy sikerül bevinnie egy találatot a dögnek, de a sötételf egy briliáns mozdulattal levédi a támadást, így az éles karmok a fegyverén vásnak el.
A mélységi visszatámadása viszont sikeres, vágása a bestia bal lábát vágja meg mélyen. A rémszarvas megbicsaklik, valamiféle ínt vághatott át, mozgása lassul, láthatóan nehezebben tartja meg az egyensúlyát.
A következő körben bizonyosan övé lesz a kezdő támadás joga és talán pontot is tehet a harc végére egy újabb sikeres támadással.*
//Összefoglaló//
*Umon és ellenfele sem járt sikerrel a támadásban, de a férfinek segítsége érkezett.
Lyzendrának nem sikerült eltalálnia a Denzackkal harcoló rémszarvast, de a mélységi sikeresen támadta az ellenfelét, komoly előnyre téve szert.
Monsotor továbbra is két szörnnyel küzd, de támadása nem sikerült, viszont az elsőtől nem, de a másodiktól sajnos bezsebelt egy inkább csúnya, mint fájdalmas sebet.*
4611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 13:59:14
Üzenet elküldve: 2019-01-26 13:59:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Mindig lenyűgözte a tél csendje. Békére lelni benne, akármilyen feldúlt is a lélek. A halál is csendesebben jár ilyenkor. A hideg, az éhség finoman álomba húz, de még a test melegét is elfödi a tiszta fehérség. Nem húz érte fogakat, férgeket a szag. A rothadás nyüzsgő ölelése is kivár. Nem háborgatja, amit a Tél vett el.
A kérdésre gondolkodás nélkül vágná rá az igent, hiszen Ortas oly közel áll hozzá, hogy nem érezné túlzásnak, hogy családjának nevezze. Mégis megakad benne, hogy kimondja. Tudják, hogy így van. A tekintetébe, mosolyra álló ajkára van írva az az igen. S épp úgy igen marad ez a csöndben is.
Nem áll meg, míg Ortast hallgatja. Lépteik nyomán tompán ropog a hó. Érzi, hogy ez a történet a legfontosabb, a legnehezebb, de nem biztos benne, hogy felkészültek rá. Fél tőle, igen. Mert a csöndben béke lakik, de a szavak... A tél hallgatag álmára, e hűvös, fehér arcra mindennél harsányabb jelet fest a vér. Ortas ajkai mögött, a nyelve hátán, mélyen a kimondásra váró szavakban sok-sok vér feketéllik, ezt bizonyosan tudja.
Kihúzza a kezét a férfiéból, de csak hogy egészen hozzá bújva belekaroljon. Biztosabban is lépdel így a nagy hóban.*
- Mindent a maga idején, Ortas *mondja, s néhány lépés erejéig a fejét a férfi vállára hajtja.* - Minden történet az elejéről indul és a vége felé halad. Szeretném én is eszerint hallani. *A meder alján is szépen megül a homok. Az áramlat mintákat csíkoz bele anélkül, hogy megbolygatná. A patak pedig játékos csillámmal vonja be a szemcséit. De ha összekavarjuk ezt a harmóniát, csupán sáros víz marad. Így van ez a történetekkel is.* - Kezdd az elején és ne szaladj előrébb soha annál, ahol éppen tartasz.
*Lassan kibontakozik előttük a fák között megbúvó kis házikó sziluettje, Kaiyko pedig újra kézen fogja Ortast. Futásnak ered vele, húzza magával. A hideg pirosra csípte már az arcát s lilára dermesztette az ajkát, de ebben a pillanatban már az se érdekelné, ha jégcsap lógna az orráról.*
- Nézd, Ortas! Nézd!
*Mindig lenyűgözte a tél csendje. Békére lelni benne, akármilyen feldúlt is a lélek. A halál is csendesebben jár ilyenkor. A hideg, az éhség finoman álomba húz, de még a test melegét is elfödi a tiszta fehérség. Nem húz érte fogakat, férgeket a szag. A rothadás nyüzsgő ölelése is kivár. Nem háborgatja, amit a Tél vett el.
A kérdésre gondolkodás nélkül vágná rá az igent, hiszen Ortas oly közel áll hozzá, hogy nem érezné túlzásnak, hogy családjának nevezze. Mégis megakad benne, hogy kimondja. Tudják, hogy így van. A tekintetébe, mosolyra álló ajkára van írva az az igen. S épp úgy igen marad ez a csöndben is.
Nem áll meg, míg Ortast hallgatja. Lépteik nyomán tompán ropog a hó. Érzi, hogy ez a történet a legfontosabb, a legnehezebb, de nem biztos benne, hogy felkészültek rá. Fél tőle, igen. Mert a csöndben béke lakik, de a szavak... A tél hallgatag álmára, e hűvös, fehér arcra mindennél harsányabb jelet fest a vér. Ortas ajkai mögött, a nyelve hátán, mélyen a kimondásra váró szavakban sok-sok vér feketéllik, ezt bizonyosan tudja.
Kihúzza a kezét a férfiéból, de csak hogy egészen hozzá bújva belekaroljon. Biztosabban is lépdel így a nagy hóban.*
- Mindent a maga idején, Ortas *mondja, s néhány lépés erejéig a fejét a férfi vállára hajtja.* - Minden történet az elejéről indul és a vége felé halad. Szeretném én is eszerint hallani. *A meder alján is szépen megül a homok. Az áramlat mintákat csíkoz bele anélkül, hogy megbolygatná. A patak pedig játékos csillámmal vonja be a szemcséit. De ha összekavarjuk ezt a harmóniát, csupán sáros víz marad. Így van ez a történetekkel is.* - Kezdd az elején és ne szaladj előrébb soha annál, ahol éppen tartasz.
*Lassan kibontakozik előttük a fák között megbúvó kis házikó sziluettje, Kaiyko pedig újra kézen fogja Ortast. Futásnak ered vele, húzza magával. A hideg pirosra csípte már az arcát s lilára dermesztette az ajkát, de ebben a pillanatban már az se érdekelné, ha jégcsap lógna az orráról.*
- Nézd, Ortas! Nézd!
4610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 12:29:14
Üzenet elküldve: 2019-01-26 12:29:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Megnyugodva látja, hogy nem szükséges a férfi után mennie, hiszen időben visszaért. Nagy kő esett le a szívéről, bizonyára eltévedt volna, és legalább öt percig győzködnie kellett volna magát indulás előtt, hogy már pedig most ő lesz a bátor és egyedül is képes kivitelezni a dolgokat, szerencsére az elf ettől megmentette mind a kettejüket. Mikor pedig a paplan megérkezik, azonnal magára teríti ültében, oldalt a combjai alá tűri.*
- Alszol az ölemben?*Kérdezi a másik szemeit keresve, egyik kezével megpaskolja az ölében a puha anyagot, másik kezével keres egy kisebb díszpárnát, hogy még kényelmesebbé tegye a dolgokat.*
- Ha felhúzod egy kicsit a térdeidet, szerintem elférsz fekve a kanapén.*Nem igazán tudja, hogy a nemrég történteket hogyan rendezi le magával a férfi, így nem szeretné, ha egy távoli sarokban elmélkedne ezen, inkább szívesebben nyugtatná az ölében. Bár most úgy tűnhet, ragaszkodik a másik jelenlétéhez, de talán az a tekintetén is látszik, hogy nem romantikus értelemben, aggódását viszont óvatosan leplezi.*
- Kérlek. *Engedi még el halkan, az elf felé nyúlva, hogy azt mozdulásra késztesse.*
*Megnyugodva látja, hogy nem szükséges a férfi után mennie, hiszen időben visszaért. Nagy kő esett le a szívéről, bizonyára eltévedt volna, és legalább öt percig győzködnie kellett volna magát indulás előtt, hogy már pedig most ő lesz a bátor és egyedül is képes kivitelezni a dolgokat, szerencsére az elf ettől megmentette mind a kettejüket. Mikor pedig a paplan megérkezik, azonnal magára teríti ültében, oldalt a combjai alá tűri.*
- Alszol az ölemben?*Kérdezi a másik szemeit keresve, egyik kezével megpaskolja az ölében a puha anyagot, másik kezével keres egy kisebb díszpárnát, hogy még kényelmesebbé tegye a dolgokat.*
- Ha felhúzod egy kicsit a térdeidet, szerintem elférsz fekve a kanapén.*Nem igazán tudja, hogy a nemrég történteket hogyan rendezi le magával a férfi, így nem szeretné, ha egy távoli sarokban elmélkedne ezen, inkább szívesebben nyugtatná az ölében. Bár most úgy tűnhet, ragaszkodik a másik jelenlétéhez, de talán az a tekintetén is látszik, hogy nem romantikus értelemben, aggódását viszont óvatosan leplezi.*
- Kérlek. *Engedi még el halkan, az elf felé nyúlva, hogy azt mozdulásra késztesse.*
4609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 10:36:17
Üzenet elküldve: 2019-01-26 10:36:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Thim váratlan válaszára felkapja a fejét, aztán hamarosan megérti a tréfát és halkan kuncog hozzá. Egyre boldogabb, ahogy kezdeti szimpátiája egyre nagyobb mélységeit tárja föl.*
- Szóval ti is csak most találkoztatok. Értem.
*Maga is megpróbál néhány ágat magához venni, de igazán akkor szabadul fel a keze, amikor leteheti a holmiját tervezett táborhelyükre.*
- Hozzunk még!
*Bólint Ilidrion szavaira, s a fák felé indul, amerről két pártfogója érkezett.*
- Én tanulni jöttem. Arra gondoltam, hogy a legnagyobb levegőmágusok a Levegő Városában vannak.
*Megvonja vállait szerényen mosolyogva. Elérik az erdős részt, itt szorgosan gyűjteni kezdi a tüzelőanyagot a karjába.*
- No és ti? Mi szél fújt erre titeket, ily messze az otthonotoktól?
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Thim váratlan válaszára felkapja a fejét, aztán hamarosan megérti a tréfát és halkan kuncog hozzá. Egyre boldogabb, ahogy kezdeti szimpátiája egyre nagyobb mélységeit tárja föl.*
- Szóval ti is csak most találkoztatok. Értem.
*Maga is megpróbál néhány ágat magához venni, de igazán akkor szabadul fel a keze, amikor leteheti a holmiját tervezett táborhelyükre.*
- Hozzunk még!
*Bólint Ilidrion szavaira, s a fák felé indul, amerről két pártfogója érkezett.*
- Én tanulni jöttem. Arra gondoltam, hogy a legnagyobb levegőmágusok a Levegő Városában vannak.
*Megvonja vállait szerényen mosolyogva. Elérik az erdős részt, itt szorgosan gyűjteni kezdi a tüzelőanyagot a karjába.*
- No és ti? Mi szél fújt erre titeket, ily messze az otthonotoktól?
4608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 01:26:49
Üzenet elküldve: 2019-01-26 01:26:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Int-nek néha valóban kicsit érdekes stílusa lehet. Más ahogy magáról beszél és más ahogy másokról. Esetenként bunkó, de tud olyan óvatosan is fogalmazni, hogy egy diplomata is megirigyelné. A nővel az utóbbi lehetőséget választja. A válasz pedig pont annyira semmit mondó mint amit várhatott. Viszont a fejében el lett vetve egy kis gondolatcsíra amire még nem kérdez rá. Csak később. A nem túl udvarias megszólítása a nőnek is erre következtet amire természetesen van magyarázata. Mosolyogva néz a kék szemekbe és mintha természetes lenne közli a nem túl bonyolult levezetést.*
-Bocsánat nem akartam megbántani. Csak úgy tapasztaltam, hogy ha egy nő adni szeretne a külsejére azt egy férfi miatt teszi. Jobb lenne a kisasszony? Esetleg a hölgy?
*A hangja nem gúnyolódik. A tekintete is vidáman csillog. Mókázik a nővel, de esze ágában sincs megbántani. Csak komiszkodik kicsit. Rhagodar úr megemlítésére a nő mintha fiatalodott volna kicsit. Talán ha nem úgy nézne ki mint egy frissen szabadult rabszolga kimondottan csinos is lehetne.*
-Nos? Ne csigázzon!
*Hajol közelebb a nőhöz mintha valami huncut dologról lenne szó. Pedig tudja jól, hogy egyáltalán nincs semmi huncutság abban amiről szó van. A szavaiból ítélve pedig ezzel a nő is tisztában van. Valahogy magára ismer a szavak mögött, de lehet, hogy csak képzeli. Mindenesetre őszintén reagál a vallomásra.*
-Akkor reméljük, hogy jó sokáig tart még.
~Ezek szerint nincs is gyereke? Erre azért nem kérdezek rá, de olyan anyukás volt az előbb. Asszem. Két három komisz kölyök igencsak illene hozzá.~
*A kérdését pedig vissza is kapja. Amire pedig őszintén válaszol. Nem tudja azért-e mert a nő is így tett az előbb vagy mert csak véletlenül sodorta őket össze a szél és nem hiszi, hogy volna veszteni valója, de meglepő akár felháborítónak is gondolható nyíltsággal válaszol.*
-Őszintén szólva nem nehéz választani. Sima nők közül nehéz volna választani egyet is, de ha ott van köztük a számomra különleges akkor könnyen felismerem.~Nagyjából.~Szóval*Teszi szét a kezét felemelt vállakkal, a fejét kicsit oldalra döntve.*van ilyen lány.
*Neki nem lesz ilyen könnyű bevallani, hogy különleges mint ennek az ismeretlen nőnek, de a doki majd megbirkózik vele. Meglátva a fákat egyből rá is mutat.*
-Ott is van. A gombák meg a törzsén.
*Hajlongani legalább nem kell érte. Érettek is, szépek is a nő keresve se talált volna ilyet. Ugye azok az elf szemek... Közben pedig míg a nő dolgozik Int a hátát az egyik fának dönti és járatja az elf száját.*
-Mi finomat készít majd Rheia asszony? Valahogy van egy olyan érzésem jól feltalálja magát a konyhában.~Talán csak azért érzem így mert olyan anyukás. Bár az én anyám hiába főzött jól szar szülő volt.~Múltkor mivel lepte meg magát vagy Rhagodar urat.
*Vigyorog pimaszul. Pedig egy számára fontos kérdést tett fel.*
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Int-nek néha valóban kicsit érdekes stílusa lehet. Más ahogy magáról beszél és más ahogy másokról. Esetenként bunkó, de tud olyan óvatosan is fogalmazni, hogy egy diplomata is megirigyelné. A nővel az utóbbi lehetőséget választja. A válasz pedig pont annyira semmit mondó mint amit várhatott. Viszont a fejében el lett vetve egy kis gondolatcsíra amire még nem kérdez rá. Csak később. A nem túl udvarias megszólítása a nőnek is erre következtet amire természetesen van magyarázata. Mosolyogva néz a kék szemekbe és mintha természetes lenne közli a nem túl bonyolult levezetést.*
-Bocsánat nem akartam megbántani. Csak úgy tapasztaltam, hogy ha egy nő adni szeretne a külsejére azt egy férfi miatt teszi. Jobb lenne a kisasszony? Esetleg a hölgy?
*A hangja nem gúnyolódik. A tekintete is vidáman csillog. Mókázik a nővel, de esze ágában sincs megbántani. Csak komiszkodik kicsit. Rhagodar úr megemlítésére a nő mintha fiatalodott volna kicsit. Talán ha nem úgy nézne ki mint egy frissen szabadult rabszolga kimondottan csinos is lehetne.*
-Nos? Ne csigázzon!
*Hajol közelebb a nőhöz mintha valami huncut dologról lenne szó. Pedig tudja jól, hogy egyáltalán nincs semmi huncutság abban amiről szó van. A szavaiból ítélve pedig ezzel a nő is tisztában van. Valahogy magára ismer a szavak mögött, de lehet, hogy csak képzeli. Mindenesetre őszintén reagál a vallomásra.*
-Akkor reméljük, hogy jó sokáig tart még.
~Ezek szerint nincs is gyereke? Erre azért nem kérdezek rá, de olyan anyukás volt az előbb. Asszem. Két három komisz kölyök igencsak illene hozzá.~
*A kérdését pedig vissza is kapja. Amire pedig őszintén válaszol. Nem tudja azért-e mert a nő is így tett az előbb vagy mert csak véletlenül sodorta őket össze a szél és nem hiszi, hogy volna veszteni valója, de meglepő akár felháborítónak is gondolható nyíltsággal válaszol.*
-Őszintén szólva nem nehéz választani. Sima nők közül nehéz volna választani egyet is, de ha ott van köztük a számomra különleges akkor könnyen felismerem.~Nagyjából.~Szóval*Teszi szét a kezét felemelt vállakkal, a fejét kicsit oldalra döntve.*van ilyen lány.
*Neki nem lesz ilyen könnyű bevallani, hogy különleges mint ennek az ismeretlen nőnek, de a doki majd megbirkózik vele. Meglátva a fákat egyből rá is mutat.*
-Ott is van. A gombák meg a törzsén.
*Hajlongani legalább nem kell érte. Érettek is, szépek is a nő keresve se talált volna ilyet. Ugye azok az elf szemek... Közben pedig míg a nő dolgozik Int a hátát az egyik fának dönti és járatja az elf száját.*
-Mi finomat készít majd Rheia asszony? Valahogy van egy olyan érzésem jól feltalálja magát a konyhában.~Talán csak azért érzem így mert olyan anyukás. Bár az én anyám hiába főzött jól szar szülő volt.~Múltkor mivel lepte meg magát vagy Rhagodar urat.
*Vigyorog pimaszul. Pedig egy számára fontos kérdést tett fel.*
4607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-26 00:47:17
Üzenet elküldve: 2019-01-26 00:47:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Furcsa a válasz, nem csak az, hanem a mikéntje is, de Karheia nem törődik ilyenekkel egy idegennel szemben. Már nem azért, mert nem érdekelné Intath lelkivilága csupán tisztában van vele, hogy válaszait befolyásolhatja rövid és felszínes ismeretségük is.
Cseppet sem bántja meg az észrevétel és az sem, hogy Intath ennek hangot ad, inkább csak a tény, hogy ez így van. Erről senki sem tehet, ő maga sem, bár kicsit sem enyhít az a tudatán, hogy van aminek egyszerű elszenvedője volt, ettől csak szánalmasabbnak érzi magát. Ahogy ezekre gondol elfogja a szokásos kellemetlen érzés, amitől picit elkomorodik arca, ezért a szokásos jól bevált módszer alkalmazza és a homokba dugja a fejét, illetve elfojtja érzéseit, gondolatait.*
- Igen, úgy valahogy.
*Feleli kurtán, hiszen hogy mondhatná szebben vagy máshogy? Sehogy. Konkrétan pedig nem szeretne ezekről továbbra sem beszélgetni, de úgy vette észre az orvos kellőképpen diszkrét és tudja is, hogy hogyan kerülje meg ügyesen a megfelelő szavakkal. Ez szimpatikus a számára.
A válaszra azért fellelkesül és bár talán nem kéne, de rögtön bele is éli magát, annak ellenére is, hogy mit mond neki Intath. Csodát nem vár el természetesen és valahol nem is szeretné kiradírozni annak a sok évnek a következményét, mert nem akar mindent teljesen meg nem történtté tenni, de ha ezzel kicsit kapósabb lehet és jobban tetszhetne Nozarinnak, akkor bizony megéri neki. Akkor is, ha nagyot fog csalódni végül.*
- Rheia asszony?
*Mosolyogva pillant fel a magas elf férfira. Egészen tetszik neki ez a megnevezés. Megkérdezné, hogy ilyen öregnek néz ki, de valójában időközben rájön, hogy nem akarja hallani a választ, egyrészt mert tudja mi lenne az, másrészt mert nem akar megint elszontyolodni.*
- Háááát...
*Zavartan lehajtja fejét és ugyan komiszul mosolyog segítőjére, de bármiféle egészséges huncutság nem tudja elnyomni tekintetében megjelenő őszinte érzelmeket. Ez pedig nem más, mint a szeretet, egy olyan személy iránt, aki észrevette minden nem túl vonzó tulajdonsága ellenére, felkarolta és egy új élet lehetőségét is adta meg neki valahol.*
- Mondhatjuk így is. Rhagodar úr túlzás lenne, de van aki kedves és törődik velem. Szóval hálás vagyok érte és örülök amíg tart.
*Mert sajnos tapasztalatból tudja, hogy az élet gyakran fordítja a rusnyábbik oldalát felé és ragadja el tőle azokat, akik fontosak. Szeretné hinni, hogy ezúttal másképp lesz, de fél is ebben túlzottan megbízni.*
- Na és a lányok között van valaki számodra, aki különleges? Persze megértem, hogy nehéz választani.
*Kedvesen Intathra mosolyog, akiről meggyőződése, hogy biztos népszerű csonka karja ellenére is. Persze ezt csak azért gondolja így, mert számára ez nem mérvadó, még úgysem, hogy szerinte a környék legjóképűbb férfijával töltheti el idejét. De hát egy ennyire megfáradt asszony már nem törődik jelentéktelen felszínes ostobaságokkal.*
- De biztos akad, aki gyakrabban jár az eszedben és a szívedhez közelebb áll.
//Intath Aldeis//
*Furcsa a válasz, nem csak az, hanem a mikéntje is, de Karheia nem törődik ilyenekkel egy idegennel szemben. Már nem azért, mert nem érdekelné Intath lelkivilága csupán tisztában van vele, hogy válaszait befolyásolhatja rövid és felszínes ismeretségük is.
Cseppet sem bántja meg az észrevétel és az sem, hogy Intath ennek hangot ad, inkább csak a tény, hogy ez így van. Erről senki sem tehet, ő maga sem, bár kicsit sem enyhít az a tudatán, hogy van aminek egyszerű elszenvedője volt, ettől csak szánalmasabbnak érzi magát. Ahogy ezekre gondol elfogja a szokásos kellemetlen érzés, amitől picit elkomorodik arca, ezért a szokásos jól bevált módszer alkalmazza és a homokba dugja a fejét, illetve elfojtja érzéseit, gondolatait.*
- Igen, úgy valahogy.
*Feleli kurtán, hiszen hogy mondhatná szebben vagy máshogy? Sehogy. Konkrétan pedig nem szeretne ezekről továbbra sem beszélgetni, de úgy vette észre az orvos kellőképpen diszkrét és tudja is, hogy hogyan kerülje meg ügyesen a megfelelő szavakkal. Ez szimpatikus a számára.
A válaszra azért fellelkesül és bár talán nem kéne, de rögtön bele is éli magát, annak ellenére is, hogy mit mond neki Intath. Csodát nem vár el természetesen és valahol nem is szeretné kiradírozni annak a sok évnek a következményét, mert nem akar mindent teljesen meg nem történtté tenni, de ha ezzel kicsit kapósabb lehet és jobban tetszhetne Nozarinnak, akkor bizony megéri neki. Akkor is, ha nagyot fog csalódni végül.*
- Rheia asszony?
*Mosolyogva pillant fel a magas elf férfira. Egészen tetszik neki ez a megnevezés. Megkérdezné, hogy ilyen öregnek néz ki, de valójában időközben rájön, hogy nem akarja hallani a választ, egyrészt mert tudja mi lenne az, másrészt mert nem akar megint elszontyolodni.*
- Háááát...
*Zavartan lehajtja fejét és ugyan komiszul mosolyog segítőjére, de bármiféle egészséges huncutság nem tudja elnyomni tekintetében megjelenő őszinte érzelmeket. Ez pedig nem más, mint a szeretet, egy olyan személy iránt, aki észrevette minden nem túl vonzó tulajdonsága ellenére, felkarolta és egy új élet lehetőségét is adta meg neki valahol.*
- Mondhatjuk így is. Rhagodar úr túlzás lenne, de van aki kedves és törődik velem. Szóval hálás vagyok érte és örülök amíg tart.
*Mert sajnos tapasztalatból tudja, hogy az élet gyakran fordítja a rusnyábbik oldalát felé és ragadja el tőle azokat, akik fontosak. Szeretné hinni, hogy ezúttal másképp lesz, de fél is ebben túlzottan megbízni.*
- Na és a lányok között van valaki számodra, aki különleges? Persze megértem, hogy nehéz választani.
*Kedvesen Intathra mosolyog, akiről meggyőződése, hogy biztos népszerű csonka karja ellenére is. Persze ezt csak azért gondolja így, mert számára ez nem mérvadó, még úgysem, hogy szerinte a környék legjóképűbb férfijával töltheti el idejét. De hát egy ennyire megfáradt asszony már nem törődik jelentéktelen felszínes ostobaságokkal.*
- De biztos akad, aki gyakrabban jár az eszedben és a szívedhez közelebb áll.
4606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 22:35:56
Üzenet elküldve: 2019-01-25 22:35:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Lyllinor kedves hangja és Thim magyarázata a humorával igazán melengeti a lelkét, ezáltal nyugodtabbá is válik, az elf szavaira elmosolyodik.*
- A hírek mindenképpen fontosak, csak egy kicsit megleptek, azt hiszem. Jobb hamar megtudni ezeket, mint túl későn. *Válaszol már egy kicsit derűsebben, ahogy követi a gnómlányt. Thim példáját követve ő maga is gyűjtögeti a gallyakat, főleg a kisebbekre koncentrál, gondolva, hogyha egyszer be tudják gyújtani, utána már könnyebb dolguk lesz.
Nagybátyja, ahogy ő mondta “a tűz útját követve” egy apró csettintéssel megoldaná, de ő nem járatos a mágiában, úgyhogy több időbe fog ez telni.
Az ideiglenes táborhelyre megérkezve a gyűjtött ágakat elkezdi szétválogatni, az apróbbakat alulra gyűjtve, az ágakból pedig szellős kupolához készülődik elő.*
- És ti milyen okból jöttetek Artheniorba, ha már ti sem innen származtok? *Dobja be a témát, ahogy felméri az ágkészletet.*
- Azt hiszem, még kelleni fog valamennyi alapanyag. *Húzza el a száját, és körbepillant, merre lehetne még fellelni néhány szárazabb fadarabot.*
//Csak ezt ússzuk meg szárazon//
*Lyllinor kedves hangja és Thim magyarázata a humorával igazán melengeti a lelkét, ezáltal nyugodtabbá is válik, az elf szavaira elmosolyodik.*
- A hírek mindenképpen fontosak, csak egy kicsit megleptek, azt hiszem. Jobb hamar megtudni ezeket, mint túl későn. *Válaszol már egy kicsit derűsebben, ahogy követi a gnómlányt. Thim példáját követve ő maga is gyűjtögeti a gallyakat, főleg a kisebbekre koncentrál, gondolva, hogyha egyszer be tudják gyújtani, utána már könnyebb dolguk lesz.
Nagybátyja, ahogy ő mondta “a tűz útját követve” egy apró csettintéssel megoldaná, de ő nem járatos a mágiában, úgyhogy több időbe fog ez telni.
Az ideiglenes táborhelyre megérkezve a gyűjtött ágakat elkezdi szétválogatni, az apróbbakat alulra gyűjtve, az ágakból pedig szellős kupolához készülődik elő.*
- És ti milyen okból jöttetek Artheniorba, ha már ti sem innen származtok? *Dobja be a témát, ahogy felméri az ágkészletet.*
- Azt hiszem, még kelleni fog valamennyi alapanyag. *Húzza el a száját, és körbepillant, merre lehetne még fellelni néhány szárazabb fadarabot.*
4605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 19:03:09
Üzenet elküldve: 2019-01-25 19:03:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Bizony nagy felelőtlenség volt, hogy nem kötötték ki a lovakat, hiszen így elég bajos lesz a visszaút, ha egyáltalán túlélik ezt a kalandot. Persze ahhoz talán kétség sem fér, hogy bátran harcolnak saját, illetve egymás életéért. Denzack is félelmet nem ismerve avatkozik be a harcba, s az egyik szarvas lényt sikeresen le is foglalja, de rendkívül bosszantja, hogy nem tud találatot bevinni. Az állóharc közben, a mélységi fülében felcsendülnek Lyz szavai, s igyekszik megkönnyíteni az elf dolgát, de azért tétlen se akar maradni. Ha sikeresen el tud távolodni a sötételf, akkor megpróbál Monsotornak segíteni és egy meglepetés szerű támadással igyekezne leszúrni az egyik lényt, de ha ez nem menne neki, akkor is megpróbálja segíteni az óriást, persze ennek az is feltétele, hogy Lyz lövése is célt találjon, mert másként nem hagyja magára a csontszarvast, akivel eddig is küzdött. Denzack kezdi egyre kevésbé reménytelennek látni a helyzetet, hiszen úgy érzi, hogy ha kitartóan összedolgoznak, akkor előbb vagy utóbb legyőzhetik ezeket az iszonyú szörnyeket. *
* Bizony nagy felelőtlenség volt, hogy nem kötötték ki a lovakat, hiszen így elég bajos lesz a visszaút, ha egyáltalán túlélik ezt a kalandot. Persze ahhoz talán kétség sem fér, hogy bátran harcolnak saját, illetve egymás életéért. Denzack is félelmet nem ismerve avatkozik be a harcba, s az egyik szarvas lényt sikeresen le is foglalja, de rendkívül bosszantja, hogy nem tud találatot bevinni. Az állóharc közben, a mélységi fülében felcsendülnek Lyz szavai, s igyekszik megkönnyíteni az elf dolgát, de azért tétlen se akar maradni. Ha sikeresen el tud távolodni a sötételf, akkor megpróbál Monsotornak segíteni és egy meglepetés szerű támadással igyekezne leszúrni az egyik lényt, de ha ez nem menne neki, akkor is megpróbálja segíteni az óriást, persze ennek az is feltétele, hogy Lyz lövése is célt találjon, mert másként nem hagyja magára a csontszarvast, akivel eddig is küzdött. Denzack kezdi egyre kevésbé reménytelennek látni a helyzetet, hiszen úgy érzi, hogy ha kitartóan összedolgoznak, akkor előbb vagy utóbb legyőzhetik ezeket az iszonyú szörnyeket. *
4604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 18:53:24
Üzenet elküldve: 2019-01-25 18:53:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Rendben, ahogyan gondolod.
*Ha a nő annyira együtt akarja tölteni vele az éjszakát, hogy képes ülve is aludni, Aleimord nem akadályozhatja meg benne.
Miután a tűz ég, felindul az emeletre, ahol valóban nagyon hideg van. A falak teljesen kihűltek azon a pár nap alatt, mikor nem volt itt, ráadásul így ruhátlanul még kellemetlenebb hideg járja át. Gyorsan az első szobába megy, ahol magára húz egy nadrágot, amiben aludhat, majd leveszi az ágyról a paplant, és megkeresi a párját. Nem pokróc, de legalább biztos, hogy meleg. Magára teríti mindkettőt, és úgy sétál vissza az előszobába.*
- Igazad van, teljesen kihűltek a falak.
*Mondja, miközben leül a kanapéra, az egyik takarót magára teríti, a másikat pedig maga mellé teszi.*
- Rendben, ahogyan gondolod.
*Ha a nő annyira együtt akarja tölteni vele az éjszakát, hogy képes ülve is aludni, Aleimord nem akadályozhatja meg benne.
Miután a tűz ég, felindul az emeletre, ahol valóban nagyon hideg van. A falak teljesen kihűltek azon a pár nap alatt, mikor nem volt itt, ráadásul így ruhátlanul még kellemetlenebb hideg járja át. Gyorsan az első szobába megy, ahol magára húz egy nadrágot, amiben aludhat, majd leveszi az ágyról a paplant, és megkeresi a párját. Nem pokróc, de legalább biztos, hogy meleg. Magára teríti mindkettőt, és úgy sétál vissza az előszobába.*
- Igazad van, teljesen kihűltek a falak.
*Mondja, miközben leül a kanapéra, az egyik takarót magára teríti, a másikat pedig maga mellé teszi.*
4603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 13:33:53
Üzenet elküldve: 2019-01-25 13:33:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
*Úgy fest, csalatkoznia kell, és a férfi semmi törvénytelenre nem készül. Legalábbis meggyőzően adta elő az "aki kapja, marja" szabályt, csak há később elrontja azzal, hogy ezt egyszerű lopássá alacsonyítja.*
- Jóhanzik... Má hogy akasz te ilyet csináni? Nem tűsz valami nagy tóvajnak.
*Persze a szakma nagyjai sosem tűnnek annak, ezt Yrilo jól tudja, azonban azok inkább átlagosnak tűnnek, mint ez a fickó inkább a koldus színvonalat súrolja.
~ Nem jó e' így... Nem lehetnek olya ba'fasz őrök, hogy kijáccuk őket... ~
Jó lett volna a csapatba legalább egy olyan, aki kicsit rutinosabb. Persze a lány nem akar messzemenő következtetéseket levonni, de valamiért azt érzi, hogy kettőjük közül ő ért jobban a tolvajláshoz, és ez... ez bizony nagy baj. Mindegy, majd az évek és a rutin, a sok csalódásból merített erő segíti hozzá az akció sikeréhez, vagy ilyenek...*
- Segíni? Emondom, mi van. Én itt evezettelek téged a jó útra pézér. De ha nem segítek neked, akkó nem lopsz te semmit, amibő kifizethetné. Szóva nincs váasztásom igazán. Sőt! Még ketten se nagyon lopunk bámit, de epróbát megé. De azt má mos mondom, hogy nem leszek elterlés.
*A fickó talán olyasmi terven gondolkodik, hogy a lány majd megdobálja az őröket kakival, és amíg kergetik, addig ő beoson fosztogatni. Fontosnak látta már az elején leszögezni, hogy ne tegye. Persze a lány is ilyesmin agyal, csak abban a forgatókönyvben a férfi lenne a csali, persze visszafogottabban. Az a baj, hogy még nem látta a terepet, de nem tartja kizártnak, hogy az őrök elmozdítása nélkül is be tudna osonni. Az a rész nem tiszta, hogy jönne ki a javakkal...
~ Vami ősi átok ül a tágyakon, attán azé' nem szabanna hábógatni őket... Eza' alak meg lehetne vami átokszakéttő... ~
Ezen a ponton megszakad a gondolatmenete, és megint azon sajnálkozik, hogy nem egy kicsivel igényesebben kinéző társasággal hozta össze a sors. Habár valami erdei remetének elmegy egy kis sárral... Ezt az ötletet elraktározza.*
*Úgy fest, csalatkoznia kell, és a férfi semmi törvénytelenre nem készül. Legalábbis meggyőzően adta elő az "aki kapja, marja" szabályt, csak há később elrontja azzal, hogy ezt egyszerű lopássá alacsonyítja.*
- Jóhanzik... Má hogy akasz te ilyet csináni? Nem tűsz valami nagy tóvajnak.
*Persze a szakma nagyjai sosem tűnnek annak, ezt Yrilo jól tudja, azonban azok inkább átlagosnak tűnnek, mint ez a fickó inkább a koldus színvonalat súrolja.
~ Nem jó e' így... Nem lehetnek olya ba'fasz őrök, hogy kijáccuk őket... ~
Jó lett volna a csapatba legalább egy olyan, aki kicsit rutinosabb. Persze a lány nem akar messzemenő következtetéseket levonni, de valamiért azt érzi, hogy kettőjük közül ő ért jobban a tolvajláshoz, és ez... ez bizony nagy baj. Mindegy, majd az évek és a rutin, a sok csalódásból merített erő segíti hozzá az akció sikeréhez, vagy ilyenek...*
- Segíni? Emondom, mi van. Én itt evezettelek téged a jó útra pézér. De ha nem segítek neked, akkó nem lopsz te semmit, amibő kifizethetné. Szóva nincs váasztásom igazán. Sőt! Még ketten se nagyon lopunk bámit, de epróbát megé. De azt má mos mondom, hogy nem leszek elterlés.
*A fickó talán olyasmi terven gondolkodik, hogy a lány majd megdobálja az őröket kakival, és amíg kergetik, addig ő beoson fosztogatni. Fontosnak látta már az elején leszögezni, hogy ne tegye. Persze a lány is ilyesmin agyal, csak abban a forgatókönyvben a férfi lenne a csali, persze visszafogottabban. Az a baj, hogy még nem látta a terepet, de nem tartja kizártnak, hogy az őrök elmozdítása nélkül is be tudna osonni. Az a rész nem tiszta, hogy jönne ki a javakkal...
~ Vami ősi átok ül a tágyakon, attán azé' nem szabanna hábógatni őket... Eza' alak meg lehetne vami átokszakéttő... ~
Ezen a ponton megszakad a gondolatmenete, és megint azon sajnálkozik, hogy nem egy kicsivel igényesebben kinéző társasággal hozta össze a sors. Habár valami erdei remetének elmegy egy kis sárral... Ezt az ötletet elraktározza.*
4602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 11:50:31
Üzenet elküldve: 2019-01-25 11:50:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Nézi, ahogy a férfi kikecmereg mellőle és a tűz felélesztésén kezd munkálkodni.*
- Ha hideg van, akkor oda nem megyünk föl.*Mondja kedvesen mosolyogva.*
- Csak két pokróc kellene, meg talán két nagyobb párna. Én ülve is remekül alszom.*Ejti ki a száján, sugalmazva, hogy talán így a kanapén éjszakázhatnak mind a ketten. A dézsa kiürítésére csak bólint, majd felkapja a pizsamának gúnyolt anyagot, bár durva, de a semminél ez is jobb, meg a csizmáit is felhúzza, még a poncsóba bújik bele, minthogy a tűz már nem ég, így annyira meleg már nincsen. Az elf kérdését nem igazán hallja, hiszen éppen a vízzel és a kannával foglalatoskodik, de hogy felmegy felöltözni, az már eljut a füléig.*
- Akkor hoznál fentről még egy pokrócot?*Néz utána és azért számon tartja majd az időt, nem szeretné, hogy túl sokáig egyedül legyen a végén még baj lesz belőle. Azért megnézi merre megy, hogy ha szükség lesz rá, azért utána találjon, vagy legalább jó irányba induljon keresgélni.*
- Siess vissza!*Kiált még utána, hogy tudatosítsa benne, hogy visszavárja hamarosan.*
*Nézi, ahogy a férfi kikecmereg mellőle és a tűz felélesztésén kezd munkálkodni.*
- Ha hideg van, akkor oda nem megyünk föl.*Mondja kedvesen mosolyogva.*
- Csak két pokróc kellene, meg talán két nagyobb párna. Én ülve is remekül alszom.*Ejti ki a száján, sugalmazva, hogy talán így a kanapén éjszakázhatnak mind a ketten. A dézsa kiürítésére csak bólint, majd felkapja a pizsamának gúnyolt anyagot, bár durva, de a semminél ez is jobb, meg a csizmáit is felhúzza, még a poncsóba bújik bele, minthogy a tűz már nem ég, így annyira meleg már nincsen. Az elf kérdését nem igazán hallja, hiszen éppen a vízzel és a kannával foglalatoskodik, de hogy felmegy felöltözni, az már eljut a füléig.*
- Akkor hoznál fentről még egy pokrócot?*Néz utána és azért számon tartja majd az időt, nem szeretné, hogy túl sokáig egyedül legyen a végén még baj lesz belőle. Azért megnézi merre megy, hogy ha szükség lesz rá, azért utána találjon, vagy legalább jó irányba induljon keresgélni.*
- Siess vissza!*Kiált még utána, hogy tudatosítsa benne, hogy visszavárja hamarosan.*
4601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-25 07:13:47
Üzenet elküldve: 2019-01-25 07:13:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Nocsak! Shen'eriel óvja a szavaimat. Hmm… milyen furcsa fordulat. *Már-már büszke mégis incselkedő szavakkal piszkálja az elfet, és ezt a kártyatámadással toldja meg. De régen volt már ilyen felszabadult.
A kártyaszedegetés is jó hangulatban telik, mire Shen elhallgat, és mint aki menten a pokrócra termel, öklendezést imitál. Lyz nem látja még rajta, hogy csak viccel, vagy komolyan rosszul van a gondolattól. Teljesen hihető annak tükrében, hogy valóban megkóstolta azt a húst. Lyz is megjárta egyszer, és sosem felejti el azt a keserű ízt, ha csak rágondol, bukfencet vet a gyomra. Persze, ezt a vicc előtt kellett volna jobban átgondolnia. Ám mivel ez nem történt meg, így azonnal térdre tolja magát, hogy már pattanjon is el a vélt sugár útjából, de a kártyafolyam abban a pillanatban landol előtte. *
- Húba… jaj… *dermed meg a mozdulatban.* Hú, de rászedtél, te piszok! Azt hittem, iderókázol.
*Láthatóan megkönnyebbül, hogy nem így lett, de azért egy marék lapot így is Shenhez hajít. A lapok némelyike mellkasára tapad, aztán hullik csak a pokrócra vissza. Aztán ha a laptámadás nem volna elég, még vállon is böki az elfet.*
- Jobb. De talán, meg sem érdemled. *Dorgálón szól, ugyanakkor cseppet sem haragszik.*
- Dede! Ezt mondta, szóról szóra. És ugye tudod, hogy csak kérned kell Banyát? Ha tudnék sütni, én is szívesen sütnék neked, de hamarabb készítek nyárson egy egész szarvast, mint süteményt. *Ám a gondolati felajánlásra nincs is szükség, Shen a nélkül is oda van meg vissza a sütitől. Mire észbe kap, már fel is falta, és csak néhány szem morzsa árulkodik arról, hogy valaha volt egy kis süti is a csomagban. *
- Ez igen! *dönti hátát a fatörzsnek. A nélkülözés említésére, kicsit összeszorul a szíve, de igazából a múlton nem szeret rágódni. Shen szomorú múltján sem szeretne, mert a jövő igazán csak rajtuk múlik.*
- Ne köszönd Shen *Mosolyog.*Az erődben ezután már nem kell nélkülöznöd. Sem ételben, sem aranyban, sem pedig a jó szóban. *Úgy hiszi főleg az utóbbiból volt kevés a fiú életében.*
- Énmegleon sem utál téged, hiszem, hogy csak félre értettétek egymást, de szívetek joga nem kedvelni a másikat.
*Az utolsó kérdés viszont meglepi. Sosem hitte, hogy érdekli az elfet, hogy mit gondolnak róla. Látszik, hogy félrebillenti fejét, elgondolkodó mosoly költözik, a korábbi mosoly helyére. Réveteg.
Háta a fának vetve, térdeit felhúzza, s megpaskolja maga mellett a pokróc egy nagyobb gyűrődését, hogy oda foglaljon helyet Shen, ha addig még nem tette.*
- Hm… azt látom, szeleburdi vagy, és az idegeimre mész, pusztán a jelenléteddel. Főleg reggelinél és vacsoránál. Bárgyún vigyorogsz, de aztán nem szólsz semmit, csak beveted magad krumplit pucolni, mielőtt rákérdezhetnék, hogy fűcsomó ragadt-e a hajamba, vagy egy méhraj fészkelt-e bele, hogy így bámulsz.
*Szeme sarkából lesi az elfet, mit szól a szavakhoz, melyek úgy buknak belőle, mint a lihanechi vízesésen a gazdátlan uszadék. Pár pillanatig nem szól, így éppen Shennek lehet alkalma védekezni a nem koholt vádak ellen, de aztán, folytatja.*
- Azt is látom, hogy dolgos vagy. Banya keze alá dolgozol, pedig akkora lapátok közelében én sem volnék nyugodt. Ebből gondolom, hogy alapjáraton mégsem vagy beszari. Azt látom, hogy remek íjász vagy, és hogy néhány hat, sem kell, hogy beérj. *Kipillant szeme sarkából újra a fiúra, jelentőségteljes nyomaték, hogy az pediglen nagy szó. Lyz nem kérkedik, de tisztában van azzal, hogy Lanawin egyik legjobb íjásza. És igen, Shen dolgos, bátor, remek íjász. Ezeket látja Lyz, mert többet eddig nemigen láthatott, de a korábbi korholást talán ellensúlyozza. Illetve van más is, de ennyi éppen elegendő egy szuszra, s talán nem is egy napra való minden.*
//Íjászverseny//
- Nocsak! Shen'eriel óvja a szavaimat. Hmm… milyen furcsa fordulat. *Már-már büszke mégis incselkedő szavakkal piszkálja az elfet, és ezt a kártyatámadással toldja meg. De régen volt már ilyen felszabadult.
A kártyaszedegetés is jó hangulatban telik, mire Shen elhallgat, és mint aki menten a pokrócra termel, öklendezést imitál. Lyz nem látja még rajta, hogy csak viccel, vagy komolyan rosszul van a gondolattól. Teljesen hihető annak tükrében, hogy valóban megkóstolta azt a húst. Lyz is megjárta egyszer, és sosem felejti el azt a keserű ízt, ha csak rágondol, bukfencet vet a gyomra. Persze, ezt a vicc előtt kellett volna jobban átgondolnia. Ám mivel ez nem történt meg, így azonnal térdre tolja magát, hogy már pattanjon is el a vélt sugár útjából, de a kártyafolyam abban a pillanatban landol előtte. *
- Húba… jaj… *dermed meg a mozdulatban.* Hú, de rászedtél, te piszok! Azt hittem, iderókázol.
*Láthatóan megkönnyebbül, hogy nem így lett, de azért egy marék lapot így is Shenhez hajít. A lapok némelyike mellkasára tapad, aztán hullik csak a pokrócra vissza. Aztán ha a laptámadás nem volna elég, még vállon is böki az elfet.*
- Jobb. De talán, meg sem érdemled. *Dorgálón szól, ugyanakkor cseppet sem haragszik.*
- Dede! Ezt mondta, szóról szóra. És ugye tudod, hogy csak kérned kell Banyát? Ha tudnék sütni, én is szívesen sütnék neked, de hamarabb készítek nyárson egy egész szarvast, mint süteményt. *Ám a gondolati felajánlásra nincs is szükség, Shen a nélkül is oda van meg vissza a sütitől. Mire észbe kap, már fel is falta, és csak néhány szem morzsa árulkodik arról, hogy valaha volt egy kis süti is a csomagban. *
- Ez igen! *dönti hátát a fatörzsnek. A nélkülözés említésére, kicsit összeszorul a szíve, de igazából a múlton nem szeret rágódni. Shen szomorú múltján sem szeretne, mert a jövő igazán csak rajtuk múlik.*
- Ne köszönd Shen *Mosolyog.*Az erődben ezután már nem kell nélkülöznöd. Sem ételben, sem aranyban, sem pedig a jó szóban. *Úgy hiszi főleg az utóbbiból volt kevés a fiú életében.*
- Énmegleon sem utál téged, hiszem, hogy csak félre értettétek egymást, de szívetek joga nem kedvelni a másikat.
*Az utolsó kérdés viszont meglepi. Sosem hitte, hogy érdekli az elfet, hogy mit gondolnak róla. Látszik, hogy félrebillenti fejét, elgondolkodó mosoly költözik, a korábbi mosoly helyére. Réveteg.
Háta a fának vetve, térdeit felhúzza, s megpaskolja maga mellett a pokróc egy nagyobb gyűrődését, hogy oda foglaljon helyet Shen, ha addig még nem tette.*
- Hm… azt látom, szeleburdi vagy, és az idegeimre mész, pusztán a jelenléteddel. Főleg reggelinél és vacsoránál. Bárgyún vigyorogsz, de aztán nem szólsz semmit, csak beveted magad krumplit pucolni, mielőtt rákérdezhetnék, hogy fűcsomó ragadt-e a hajamba, vagy egy méhraj fészkelt-e bele, hogy így bámulsz.
*Szeme sarkából lesi az elfet, mit szól a szavakhoz, melyek úgy buknak belőle, mint a lihanechi vízesésen a gazdátlan uszadék. Pár pillanatig nem szól, így éppen Shennek lehet alkalma védekezni a nem koholt vádak ellen, de aztán, folytatja.*
- Azt is látom, hogy dolgos vagy. Banya keze alá dolgozol, pedig akkora lapátok közelében én sem volnék nyugodt. Ebből gondolom, hogy alapjáraton mégsem vagy beszari. Azt látom, hogy remek íjász vagy, és hogy néhány hat, sem kell, hogy beérj. *Kipillant szeme sarkából újra a fiúra, jelentőségteljes nyomaték, hogy az pediglen nagy szó. Lyz nem kérkedik, de tisztában van azzal, hogy Lanawin egyik legjobb íjásza. És igen, Shen dolgos, bátor, remek íjász. Ezeket látja Lyz, mert többet eddig nemigen láthatott, de a korábbi korholást talán ellensúlyozza. Illetve van más is, de ennyi éppen elegendő egy szuszra, s talán nem is egy napra való minden.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579