Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-05 18:45:52
Üzenet elküldve: 2014-05-05 18:45:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan, de biztosan elhagyja a várost. Most jön rá, hogy milyen pokolian fáradt.*
~Talán mégiscsak bölcsebb lett volna holnap indulni.~
*És ha még azt a lehetőséget is figyelembe veszi, hogy a vörös nem lesz a szentélyben, akkor igazán siralmas jövőkép tárul elé, bár a Zöldsárkány fogadóban így is ehet valamit, a "templomban" pedig nyugovóra térhet, ahogy azt nem olyan régen tette. És hát miért is lenne ott Mordach? Elvégre ugyanolyan kósza, mint ő maga, akárhol lehet az egész világban. Lehet akár olyan távolságokra is, hogy hónapokat kellene lovagolnia.
Amint jobban átgondolja, el is veti ezt a marhaságot. Pár napja ment el Artheniorból, nem lehet még messze. Talán a szörnyvadász csoportosulás megszervezésével foglalatoskodik, talán a borászatban iszogat hölgyek társaságában, ki tudja?
A borászatról eszébe jut, hogy milyen jót is ittak ott úgy másfél héttel ezelőtt. Fontolgatja, hogy betér oda, de némi töprengés után ezt is elveti.
Megfordul a nyeregben, hogy lássa mennyit is haladt. Arthenior kezd látóhatáron kívül esni, bár ez lehet szemfényvesztés.*
- Biztos az éjszaka és a vihar miatt...
*Mordokhai körül valóban dúl az égi háború, de ez a vándort utoljára nagyjából nyolc esztendős korában zavarhatta, amikor még félt a villámoktól. Mára már az esőt és hóvihart kedveli a legjobban a mindenféle különös jelenség közül.
Kicsit utánagondol az időbeosztásának. Legkésőbb pár nap múlva oda kell érnie, jó esetben reggelre ott lesz. Elvégre Mordachkal nagyjából fél nap alatt tették meg a távot úgy, hogy egyszer megálltak és egyszer vágtáztak.
Amikor ez eszébe jut, elmosolyodik, majd vágtára bírja a lovát.*
~Talán mégiscsak bölcsebb lett volna holnap indulni.~
*És ha még azt a lehetőséget is figyelembe veszi, hogy a vörös nem lesz a szentélyben, akkor igazán siralmas jövőkép tárul elé, bár a Zöldsárkány fogadóban így is ehet valamit, a "templomban" pedig nyugovóra térhet, ahogy azt nem olyan régen tette. És hát miért is lenne ott Mordach? Elvégre ugyanolyan kósza, mint ő maga, akárhol lehet az egész világban. Lehet akár olyan távolságokra is, hogy hónapokat kellene lovagolnia.
Amint jobban átgondolja, el is veti ezt a marhaságot. Pár napja ment el Artheniorból, nem lehet még messze. Talán a szörnyvadász csoportosulás megszervezésével foglalatoskodik, talán a borászatban iszogat hölgyek társaságában, ki tudja?
A borászatról eszébe jut, hogy milyen jót is ittak ott úgy másfél héttel ezelőtt. Fontolgatja, hogy betér oda, de némi töprengés után ezt is elveti.
Megfordul a nyeregben, hogy lássa mennyit is haladt. Arthenior kezd látóhatáron kívül esni, bár ez lehet szemfényvesztés.*
- Biztos az éjszaka és a vihar miatt...
*Mordokhai körül valóban dúl az égi háború, de ez a vándort utoljára nagyjából nyolc esztendős korában zavarhatta, amikor még félt a villámoktól. Mára már az esőt és hóvihart kedveli a legjobban a mindenféle különös jelenség közül.
Kicsit utánagondol az időbeosztásának. Legkésőbb pár nap múlva oda kell érnie, jó esetben reggelre ott lesz. Elvégre Mordachkal nagyjából fél nap alatt tették meg a távot úgy, hogy egyszer megálltak és egyszer vágtáztak.
Amikor ez eszébe jut, elmosolyodik, majd vágtára bírja a lovát.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-05-04 00:59:41
Üzenet elküldve: 2014-05-04 00:59:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Léptei határozottan viszik előre az erdőből kiérve. Hamar a pihenőből vezető útra lép és már be is tájolja magát a megfelelő irányba, hogy egyenes Arthenior városa felé induljon tovább. A korai órákban csupán néhány kocsis halad el mellette. Arcát ébresztőn simítja végig a kelő nap. Tudja hova tart, tudja már hova kell mennie. Épp elég idő telt el… hetek, hónapok… de szavát adta, hát betartja… Arca megenyhülve, ridegségnek most semmi nyoma, jeges szemei háborgó tengerként tekintenek előre, mindig csak előre, céltudatosan jelezve az irányt…
Az irány az egyetlen biztos pont mit tud, nincs más a fiú számára de töretlen magabiztossággal vág neki az útnak és hagyja maga mögött a távolságokat ahogy a város felé halad… *
Az irány az egyetlen biztos pont mit tud, nincs más a fiú számára de töretlen magabiztossággal vág neki az útnak és hagyja maga mögött a távolságokat ahogy a város felé halad… *
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-30 19:35:52
Üzenet elküldve: 2014-04-30 19:35:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Vaslábú Argus//
*Rynut érdeklődve figyeli, ahogy Argus a primitív módszerekről beszél. Hátradől, kitámasztja a hátát, a kezeit a tarkójára helyezi és lesüti a szemét.*
-Bocsásson meg, de ezek elég primitív módszerek. A tízes számrendszer sokkal... Sokkal praktikusabb dolgokra is képes. *Rynut felnevet.* Hallott már netán hatványozásról, vagy a háromszög tételeiről? "Nevezetes" azonosságokról? Jó sok matematikai dolog létezik, bár jó hosszú volt ennyit megtanulni, de még én sem tudom az összeset. Van például... Az a... Remek, most a neve sem jut eszembe!
*Pero elnéz a távolba ahol fekete felhőket vél észrevenni.*
~Remek. Minden vágyam hogy megázzak!~
-Nézze! *Mutat a felhők felé.* Úgy tűnik zuhanyozni fogunk.
*Rynut érdeklődve figyeli, ahogy Argus a primitív módszerekről beszél. Hátradől, kitámasztja a hátát, a kezeit a tarkójára helyezi és lesüti a szemét.*
-Bocsásson meg, de ezek elég primitív módszerek. A tízes számrendszer sokkal... Sokkal praktikusabb dolgokra is képes. *Rynut felnevet.* Hallott már netán hatványozásról, vagy a háromszög tételeiről? "Nevezetes" azonosságokról? Jó sok matematikai dolog létezik, bár jó hosszú volt ennyit megtanulni, de még én sem tudom az összeset. Van például... Az a... Remek, most a neve sem jut eszembe!
*Pero elnéz a távolba ahol fekete felhőket vél észrevenni.*
~Remek. Minden vágyam hogy megázzak!~
-Nézze! *Mutat a felhők felé.* Úgy tűnik zuhanyozni fogunk.
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-30 19:02:34
Üzenet elküldve: 2014-04-30 19:02:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rynut War'pero//
*Három napja utaznak a kereskedővel, Argus minden nap újabb és újabb kérdést tesz fel Peronak. A legtöbb kérdés a másik iskolai élményeire, és tanulmányaira irányul.*
-Milyen módszerrel tanultak meg számolni? Apám nekem egy úgy nevezet ötös módszert, illetve később még a körmódszert tanultam meg. Az ötös módszer viszonylag egyszerű, de nagy számokhoz már nem alkalmas. Egy egység a vonal, három egység a háromszög, négyzet négy egységet ér, és persze az csillag az öt egység. Ezek vegyítésével elég sok számot össze lehet adni, vagy kivonni. Viszont a szorzás kissé körülményes. A körmódszer pedig két szám összeszorzását viszonylag könnyen megoldhatja, csak néha elég nagy köröket kell rajzolni.
*Három napja utaznak a kereskedővel, Argus minden nap újabb és újabb kérdést tesz fel Peronak. A legtöbb kérdés a másik iskolai élményeire, és tanulmányaira irányul.*
-Milyen módszerrel tanultak meg számolni? Apám nekem egy úgy nevezet ötös módszert, illetve később még a körmódszert tanultam meg. Az ötös módszer viszonylag egyszerű, de nagy számokhoz már nem alkalmas. Egy egység a vonal, három egység a háromszög, négyzet négy egységet ér, és persze az csillag az öt egység. Ezek vegyítésével elég sok számot össze lehet adni, vagy kivonni. Viszont a szorzás kissé körülményes. A körmódszer pedig két szám összeszorzását viszonylag könnyen megoldhatja, csak néha elég nagy köröket kell rajzolni.
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-24 23:06:50
Üzenet elküldve: 2014-04-24 23:06:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Pár nap alatt megérkeznek Artheniorba. Az utat nehezítette, hogy bár a kereskedő abba beleegyezett, hogy ingyen elviszi őt a városba, de ennivalót nem adott neki. Ha valamelyik durva kalandor nem szánja meg, akkor ki tudja, mi történt volna. Ez van, már senkiben sem lehet megbízni. Bris emiatt kicsit letört, de szerencsére így teljesen ingyen megúszta az egész utat. Már tudja is, hova fog vezetni az első útja, ha beér a városba. A Pegazus fogadóba. Visszaemlékszik, hogy ott volt a főtéren, ami pedig a városba belépve egyből ott volt. Így legalább nem kell sokat menni szerencsére, mert bár nem gyalogol, mégis lefárasztotta őt az út.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.04.25 21:32:34, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, durva vesszőhibák
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.04.25 21:32:34, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, durva vesszőhibák
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-21 16:29:17
Üzenet elküldve: 2014-04-21 16:29:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
*Pyrkon büszkén, felemelt orral lépdel el a két izomagy mellett, akik útját állják, mikor kilép a városból. Amikor utoljára ment oda, nagy szerencséjére éppen járt arra egy kereskedő a szekerével, de mint ahogy a mellékelt ábra mutatja, jelenleg nem lesz ekkora mázlija, mert sem előre, sem hátra nem lát egyet sem.*
~Talán majd valamikor út közben találkozok egyel.~
*Gyors tempóban kezd neki hosszú útjának.*
~Talán majd valamikor út közben találkozok egyel.~
*Gyors tempóban kezd neki hosszú útjának.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-07 21:31:42
Üzenet elküldve: 2014-04-07 21:31:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Itt is járt már. Feleslegesen ment ide- oda annyit. Próbál pozitívumot keresni. De nagynehezen csak annyit mondhat magában, hogy így több helyet látott. Sovány vigasz ez, de mit tehetne már? Mi lesz vele? Szerete tanítványokat szerezni, de az sem megy olyan könnyen. Pedig ez az álma. Még többet szeretne fejlődni.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-07 20:43:19
Üzenet elküldve: 2014-04-07 20:43:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Az őr rossz helyet mondott, mert nem jó helyre lyukadt ki. El van egy kissé keseredve. De próbál megoldást találni. Útbaigazítást kér egy arra járó vándortól, aki megmutatja neki, hogy merre menjen, ha vissza akar jutni. A főtérhez kell eljutnia. Ez viszont némi gyaloglát jelent. Már így is ki van merülve, de nekidurálja magát, s elindul.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-04-02 21:30:19
Üzenet elküldve: 2014-04-02 21:30:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Badumir sietve hagyja el az erdőt. Az éjszaka alatt mindent összepakolt, amire szüksége van. Felszerelését magához vette, már nem olyan pőrén kell járnia, mint ahogy a Thargodarok a vadonban hagyták. Tartalék íja is nála van, ahogyan kidolgozott lándzsája is. Nagy szerencséjére még a tavalyi bőrzekéje egy ládában megőrzésre került, így a ruhája miatt sem kell aggódnia. Az egyetlen dolog, amivel változott a külseje az a vadonban 'talált' bunda, amit nagy valószínűséggel az egyik törzstag hagyott ott neki szánalomból. Badumir kesernyésen húzza el a száját, mikor meglátja a távolban a város kapuit. Régen nem járt már Artheniorban, és őszintén szólva nem is nagyon hiányzott neki a hely. Sok a ház, kevés a fa, az étel drága a hölgyek pedig akik bájaikat árulják túl sokszor akarták már megfosztani pénzes szütyőjétől. A férfi egyáltlaán nem kedveli a várost, azonban most nincs más választása. Jó pár dolgot el kell intéznie, és talán még a kovácsot is meglátogatja majd. Sok-sok elintézni valója van, amit jobb minél hamarabb befejezni. Nem neki való a város, ennyi és kész.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-26 21:33:50
Üzenet elküldve: 2014-03-26 21:33:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior városa szinte már csak egy köpésre van tőle. A már megtett úthoz képest legalábbis. Kicsit szokatlan is számára, hogy ilyen hamar (már magához képest) visszatér a civilizációba. Hónapok, vagy akár fél év is eltelik úgy a vadonban, hogy nem fordul meg a környékükön sem.
Csak ekkor jut eszébe újra a lány... Artheniorból származik. Különös érzés keríti hatalmába, ahogy felidézi azt a pár szót, mit vele váltott és titkon vágyja, hogy útjaik újra keresztezzék egymást, még ha magának sem vallja be és elhessegeti ezt a bolond gondolatot elméjéből.*
~Menj innen messze. Messze el.~
*Magyarázza magának szórakozottan.*
Csak ekkor jut eszébe újra a lány... Artheniorból származik. Különös érzés keríti hatalmába, ahogy felidézi azt a pár szót, mit vele váltott és titkon vágyja, hogy útjaik újra keresztezzék egymást, még ha magának sem vallja be és elhessegeti ezt a bolond gondolatot elméjéből.*
~Menj innen messze. Messze el.~
*Magyarázza magának szórakozottan.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-26 18:26:21
Üzenet elküldve: 2014-03-26 18:26:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az út során egy bokorcsoport mögött aludt, de inkább csak forgolódott. Nem tudja összeszedni magát annyira, hogy sikerüljön olyan békésen aludni, mint máskor. Ki kell találnia valamit. Mert így nem lesz képes semmi másra, hiszen a reggel eljövetelével is fáradt, úgy mászik vissza lova nyergébe és indul újra útnak. De aztán ráeszmél, hogy előbb talán zsákját kellene magához vennie.
Miután összeszedte holmiját, újból megindul, ám vágta helyett most lassan léptet. Fáradtan halad a város felé, lassan elég közel érve, hogy a horizonton feltűnjön a sziluettje. Ez kicsit felvidítja, de továbbra se kezdi hajtani hátasát, éppen csak valamivel lelkesebben üli meg a lovat. Jó érzés az otthon közelében lenni, még ha így is órákig fog tartani, míg megérkezik oda.*
Miután összeszedte holmiját, újból megindul, ám vágta helyett most lassan léptet. Fáradtan halad a város felé, lassan elég közel érve, hogy a horizonton feltűnjön a sziluettje. Ez kicsit felvidítja, de továbbra se kezdi hajtani hátasát, éppen csak valamivel lelkesebben üli meg a lovat. Jó érzés az otthon közelében lenni, még ha így is órákig fog tartani, míg megérkezik oda.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:24:51
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:24:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sikertelen vadászatokat követve Molgrin éppen kifelé menet az erdőből meglát egy papírt egy késsel felszögezve egy fára, amin ez áll:
„Vándor harcosokat keresünk jó fizetség fejében, Thargarod a jelentkezési hely.”
Molgrin fejében végigfut a gondolat, miszerint el kéne mennie megnézni mi az, mert a pénz az pénz, a pénz pedig étel és az étel pedig csökkenti az éhséget. Molgrin úgy dönt, hogy elindul megnézi ezt a helyet, ha más nem legalább jó barátokat szerezhet ott.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.26 07:03:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
„Vándor harcosokat keresünk jó fizetség fejében, Thargarod a jelentkezési hely.”
Molgrin fejében végigfut a gondolat, miszerint el kéne mennie megnézni mi az, mert a pénz az pénz, a pénz pedig étel és az étel pedig csökkenti az éhséget. Molgrin úgy dönt, hogy elindul megnézi ezt a helyet, ha más nem legalább jó barátokat szerezhet ott.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.26 07:03:44, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-21 17:57:45
Üzenet elküldve: 2014-03-21 17:57:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Pár nap erdei bolyongás után úgy döntött kimerészkedik a rejtőzködésre alkalmatlan, és csekély védelmet nyújtó pusztára.
Az utat követve halad, hiszen nem sok megbúvásra alkalmas helyet talált mikor pár nappal ezelőtt feltérképezte a lehetséges útvonalakat. Nem is nagyon lenne értelme bújócskázni. A támadókat ő is távolról észre venné és a nyílt terepen elfuthatna a veszély elől.
Léptei alatt ropog a zsenge fű, és friss virágok illata tölti be a levegőt. Szinte kedve lenne dalra fakadni, ha eddigi élete nem lett volna ilyen silány. Apró rágcsálók futkosásától borzong a magas pázsit, és ragadozó madarak zsákmány után kutatva repkednek a magas égben.*
~ Szokatlanul meleg van ma. ~
*Gondolja, miközben letörli homlokáról az izzadtságot. Előveszi kulacsát és párat kortyol a felmelegedett vízből. Elteszi azt és megrándítja vállát, jelezvén ivott már rosszabbat is. Csizmájával rugdossa a köveket maga előtt, miközben nyílvesszőit számolja.*
~ Ha valamit megtanultam utazásaim során akkor az az volt, hogy ha idegenek közé mész soha nem lehet nálad elég nyílvessző. És mindig a saját kupádba kérd a sört az útszéli fogadókban.~
*Egy szénával megpakolt szekér halad mellette amelyre a paraszt csak úgy fölhajította a kaszáját és az most igen ingatagan remeg. Arn mivel nem szeretne megválni fejétől inkább leáll elmajszolni a néhány erdő szélen szedett rézszínű Holsot és megvárja amíg elhalad mellette a megfáradt földműves és "hintaja". Nem igen jártas a növények ismeretében de egy elf egyszer csúnyán átverte és gyógynövényként adta el neki, azóta bármikor felismeri azt *
~ Igen, érdekes is volt mikor egy vérző sebbel az oldalamon jöttem rá, hogy átvertek~
*Eszébe jut, hogyan is kötözte ki aztán az elfet az erdő közepén és hagyta magára, majd mosollyal az arcán folytatja útját a város felé.*
Az utat követve halad, hiszen nem sok megbúvásra alkalmas helyet talált mikor pár nappal ezelőtt feltérképezte a lehetséges útvonalakat. Nem is nagyon lenne értelme bújócskázni. A támadókat ő is távolról észre venné és a nyílt terepen elfuthatna a veszély elől.
Léptei alatt ropog a zsenge fű, és friss virágok illata tölti be a levegőt. Szinte kedve lenne dalra fakadni, ha eddigi élete nem lett volna ilyen silány. Apró rágcsálók futkosásától borzong a magas pázsit, és ragadozó madarak zsákmány után kutatva repkednek a magas égben.*
~ Szokatlanul meleg van ma. ~
*Gondolja, miközben letörli homlokáról az izzadtságot. Előveszi kulacsát és párat kortyol a felmelegedett vízből. Elteszi azt és megrándítja vállát, jelezvén ivott már rosszabbat is. Csizmájával rugdossa a köveket maga előtt, miközben nyílvesszőit számolja.*
~ Ha valamit megtanultam utazásaim során akkor az az volt, hogy ha idegenek közé mész soha nem lehet nálad elég nyílvessző. És mindig a saját kupádba kérd a sört az útszéli fogadókban.~
*Egy szénával megpakolt szekér halad mellette amelyre a paraszt csak úgy fölhajította a kaszáját és az most igen ingatagan remeg. Arn mivel nem szeretne megválni fejétől inkább leáll elmajszolni a néhány erdő szélen szedett rézszínű Holsot és megvárja amíg elhalad mellette a megfáradt földműves és "hintaja". Nem igen jártas a növények ismeretében de egy elf egyszer csúnyán átverte és gyógynövényként adta el neki, azóta bármikor felismeri azt *
~ Igen, érdekes is volt mikor egy vérző sebbel az oldalamon jöttem rá, hogy átvertek~
*Eszébe jut, hogyan is kötözte ki aztán az elfet az erdő közepén és hagyta magára, majd mosollyal az arcán folytatja útját a város felé.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:53:38
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:53:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
//Umi//
*Sóhajt egyet, miután végighallgatja az újabb, számára kissé sutának tűnő gondolatot, majd továbbra is türelmesen válaszol.*
- Ha te nem vagy, akkor is menekülnék. Ha nem téged küldenek rám, akkor mást. Ha nem akkor, akkor később. De nyilvánvalóan nem tetszik nekik valamiért, hogy élek, ezt be kell látni, kár lenne tagadni. Gondolom, anyám halála lehet az ok, talán azt hiszik, hogy én öltem meg. Talán apám mégis szerette valamennyire, vagy túl jónak tartotta a munkájában ahhoz, hogy elvesszen. Igaz, most már alaposan benne lenne a korban ő is, az ötvenhez közel. Vagy még azt is el tudom képzelni, hogy csak el akarnak takarítani mindenkit, aki túl sokat tud róluk. Egyre megy, a lényeg, hogy nem miattad keresnek, ha keresnek, ezen kár aggódnod. Együtt egyébként is több az esélyünk arra, hogy szembeszálljunk velük, ha esetleg mégis megtalálnak. Nemde?
*Mosolyogva fordítja fejét a lány felé, hátha az észreveszi és valamivel jobban megnyugszik. Emlékszik még, hogy ő maga is ilyen kis nyüzsgő, aggodalmaskodó volt kamaszként, a felnőttkor határán, de hamar kinőtte. Ma már képes hideg fejjel gondolni arra is, hogy az élete csak a saját-, és a lány képességein múlik.
Lassan leszáll az est, s ezt észrevéve Umi úgy gondolja, hogy meg is állhatnának pihenni. Bizony, az neki is jól esne, és végülis a lovaknak is, így megállnak. A semmi közepén... De ez várható volt. Nem kis kockázat, de éjjel egyébként sem biztos, hogy szerencsés úton lenni. Éjjel minden zaj erősebbnek tűnik, így a patkódobogásokra is könnyebben felfigyelhetnek a banditák, mint a halk szuszogásra, ami az alvást kíséri.
Egy pokróc a fekhelyük mindössze, hiszen sátra nincs, de még ha lenne is, nem biztos, hogy a nyeregtáskába fért volna, hiszen minden ingóságát magával hozta az útra. Néhány váltóruhát, kötszereit és krémeit, a fegyvereket, jó pár könyék kötelet és persze a megvásárolt ételt.
A lovakat a leterített lópokróc két oldalára állítja, az új ló kantárját pedig összeköti sajátjáéval. Tudja, hogy Taiko nem szökne meg mellőle még akkor sem, ha bajt érez, de az új lóban még nem bízik ennyire. Előveszi köpenyét is -ez lesz a takarójuk, még az eső ellen is véd valamennyire, ha netán megeredne-, és az élelmet: a sült húst, kolbászt és kenyeret. Hosszú út áll még előttük, reggeli óta folyamatosan csak menetelnek, mindenképp enniük kell valamennyit, még ha nem is fogy el mind.*
//Umi//
*Sóhajt egyet, miután végighallgatja az újabb, számára kissé sutának tűnő gondolatot, majd továbbra is türelmesen válaszol.*
- Ha te nem vagy, akkor is menekülnék. Ha nem téged küldenek rám, akkor mást. Ha nem akkor, akkor később. De nyilvánvalóan nem tetszik nekik valamiért, hogy élek, ezt be kell látni, kár lenne tagadni. Gondolom, anyám halála lehet az ok, talán azt hiszik, hogy én öltem meg. Talán apám mégis szerette valamennyire, vagy túl jónak tartotta a munkájában ahhoz, hogy elvesszen. Igaz, most már alaposan benne lenne a korban ő is, az ötvenhez közel. Vagy még azt is el tudom képzelni, hogy csak el akarnak takarítani mindenkit, aki túl sokat tud róluk. Egyre megy, a lényeg, hogy nem miattad keresnek, ha keresnek, ezen kár aggódnod. Együtt egyébként is több az esélyünk arra, hogy szembeszálljunk velük, ha esetleg mégis megtalálnak. Nemde?
*Mosolyogva fordítja fejét a lány felé, hátha az észreveszi és valamivel jobban megnyugszik. Emlékszik még, hogy ő maga is ilyen kis nyüzsgő, aggodalmaskodó volt kamaszként, a felnőttkor határán, de hamar kinőtte. Ma már képes hideg fejjel gondolni arra is, hogy az élete csak a saját-, és a lány képességein múlik.
Lassan leszáll az est, s ezt észrevéve Umi úgy gondolja, hogy meg is állhatnának pihenni. Bizony, az neki is jól esne, és végülis a lovaknak is, így megállnak. A semmi közepén... De ez várható volt. Nem kis kockázat, de éjjel egyébként sem biztos, hogy szerencsés úton lenni. Éjjel minden zaj erősebbnek tűnik, így a patkódobogásokra is könnyebben felfigyelhetnek a banditák, mint a halk szuszogásra, ami az alvást kíséri.
Egy pokróc a fekhelyük mindössze, hiszen sátra nincs, de még ha lenne is, nem biztos, hogy a nyeregtáskába fért volna, hiszen minden ingóságát magával hozta az útra. Néhány váltóruhát, kötszereit és krémeit, a fegyvereket, jó pár könyék kötelet és persze a megvásárolt ételt.
A lovakat a leterített lópokróc két oldalára állítja, az új ló kantárját pedig összeköti sajátjáéval. Tudja, hogy Taiko nem szökne meg mellőle még akkor sem, ha bajt érez, de az új lóban még nem bízik ennyire. Előveszi köpenyét is -ez lesz a takarójuk, még az eső ellen is véd valamennyire, ha netán megeredne-, és az élelmet: a sült húst, kolbászt és kenyeret. Hosszú út áll még előttük, reggeli óta folyamatosan csak menetelnek, mindenképp enniük kell valamennyit, még ha nem is fogy el mind.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:05:17
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:05:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
//Nabii//
*Nem is veszekszik, legalábbis így véli. Kettejük helyzetét viszont most elég feszültnek ítéli meg, jóformán saját magát okolva ezért. Azt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal, hogy együtt utazik valakivel, akit megkedvelt. Egyáltalán azzal sem tud megbarátkozni, hogy kedvel valakit, mert az sosem jelentett jót. Ez zavarja talán a legjobban és talán pont ezért akarja tartani a távolságot, elég nehézkesen. Miután elmondta részben, hogy mi baja, csak előre kezd figyelni. Hagyja, hogy Nabii feldolgozhassa a hallottakat. Azt hitte, hosszabb szünet fog következni, ezzel szemben nem így történik. Viszonylag hamar kap választ, mi annyira meglepi, hogy kis híján leesik a lóról. Bele is kell kapaszkodnia a kantárba, meg nyerge szélébe, azért, hogy fent maradjon. Ezt követően viszont kissé felkavart lelkiállapottal ugyan, de végig hallgatja a nőt. Nem vág most szavába. Meg akarja adni neki a tiszteletet. Egyébként sem tudja hirtelen, hogy mit mondhatna. Kezd rájönni, hogy talán nem fogalmazott túl jól. Arról viszont fogalma sem volt, hogy az idősebb eddig semmit nem csinált jóformán és hogy talán nem is hátráltatja. Ő viszont mégis úgy érzi. A 'társ' szó hallatán biccent egy aprót. Valamennyire többnek érzi a nőt, de nem meri kinyilvánítani azon gondolatait. A társ gondolata is éppen elég örömmel árasztja el szívét. Még sosem mondhatta úgy igazán, hogy van egy társa. "Bár a kis jelzőt igazán elhagyhatta volna..." durcáskodik még gondolatban, viszont újra elkomorodik. Ő most a társának tett rosszat, azzal, hogy a társa lett.*
- De... Ha én nem vagyok, akkor menekülnöd sem kellene *mondja komoran. Legszívesebben ismét meghajtaná lovát, de nem tesz így. Inkább csak csendben hallgat még, sőt, visszakérdez, érdeklődve, hogy mégis mi bosszantja az idősebbet. Elég meglepő választ kap. Ezúttal viszont nincs gondja a lovon maradással. Zavart arccal fordul el kissé. Néhány percig így lovagol, miközben egyre csak közelednek az este felé időben. Végül megálljt parancsol lovának, ki engedelmeskedik és csak úgy áll, lehajtott fejjel.*
- Én csak... félek. Furcsa ez az egész. Az, hogy már ennyire hagytalak... közel kerülni. Nem értem miért, én... Pedig megfogadtam, hogy sosem csinálok ilyet. Soha többé. Valahányszor közel kerültem valakihez, az illető meghalt. Nem akarom hogy te is... *Hangja elcsuklik, a mondatot pedig képtelen befejezni. Nem néz a nőre. Teste olykor megremeg, miközben föld felé fordított arcán néhány könny csordul végig. Kezével gyorsan eltörli azokat. Vesz néhány mély levegőt, hogy lenyugodhasson, majd megsimogatja lova sörényét.*
- Nem pihenhetnénk? Nagyon... nagyon fáj a hátam *teszi hozzá indoklását. Igazából nem csak háta fáj, hanem minden egyes tagja. Legszívesebben már a földön ülne és aludna. Mikor pedig eljön a pihenés ideje, amint lehajtja fejét földre tett nyergére, álomba is merül. Még az evésről is megfeledkezik. Nem kell neki semmi, csak az alvás, mi most egészen pirkadatig kitart. A nap első sugarai belopják magukat szemhéjai mögé. Azokra ébred fel, hogy óvatosan nyújtózkodva megmozgassa magát. Iszik és eszik egy keveset, majd hátasához lépve foglalkozik vele kicsit, mielőtt indulnának.*
//Nabii//
*Nem is veszekszik, legalábbis így véli. Kettejük helyzetét viszont most elég feszültnek ítéli meg, jóformán saját magát okolva ezért. Azt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Azzal, hogy együtt utazik valakivel, akit megkedvelt. Egyáltalán azzal sem tud megbarátkozni, hogy kedvel valakit, mert az sosem jelentett jót. Ez zavarja talán a legjobban és talán pont ezért akarja tartani a távolságot, elég nehézkesen. Miután elmondta részben, hogy mi baja, csak előre kezd figyelni. Hagyja, hogy Nabii feldolgozhassa a hallottakat. Azt hitte, hosszabb szünet fog következni, ezzel szemben nem így történik. Viszonylag hamar kap választ, mi annyira meglepi, hogy kis híján leesik a lóról. Bele is kell kapaszkodnia a kantárba, meg nyerge szélébe, azért, hogy fent maradjon. Ezt követően viszont kissé felkavart lelkiállapottal ugyan, de végig hallgatja a nőt. Nem vág most szavába. Meg akarja adni neki a tiszteletet. Egyébként sem tudja hirtelen, hogy mit mondhatna. Kezd rájönni, hogy talán nem fogalmazott túl jól. Arról viszont fogalma sem volt, hogy az idősebb eddig semmit nem csinált jóformán és hogy talán nem is hátráltatja. Ő viszont mégis úgy érzi. A 'társ' szó hallatán biccent egy aprót. Valamennyire többnek érzi a nőt, de nem meri kinyilvánítani azon gondolatait. A társ gondolata is éppen elég örömmel árasztja el szívét. Még sosem mondhatta úgy igazán, hogy van egy társa. "Bár a kis jelzőt igazán elhagyhatta volna..." durcáskodik még gondolatban, viszont újra elkomorodik. Ő most a társának tett rosszat, azzal, hogy a társa lett.*
- De... Ha én nem vagyok, akkor menekülnöd sem kellene *mondja komoran. Legszívesebben ismét meghajtaná lovát, de nem tesz így. Inkább csak csendben hallgat még, sőt, visszakérdez, érdeklődve, hogy mégis mi bosszantja az idősebbet. Elég meglepő választ kap. Ezúttal viszont nincs gondja a lovon maradással. Zavart arccal fordul el kissé. Néhány percig így lovagol, miközben egyre csak közelednek az este felé időben. Végül megálljt parancsol lovának, ki engedelmeskedik és csak úgy áll, lehajtott fejjel.*
- Én csak... félek. Furcsa ez az egész. Az, hogy már ennyire hagytalak... közel kerülni. Nem értem miért, én... Pedig megfogadtam, hogy sosem csinálok ilyet. Soha többé. Valahányszor közel kerültem valakihez, az illető meghalt. Nem akarom hogy te is... *Hangja elcsuklik, a mondatot pedig képtelen befejezni. Nem néz a nőre. Teste olykor megremeg, miközben föld felé fordított arcán néhány könny csordul végig. Kezével gyorsan eltörli azokat. Vesz néhány mély levegőt, hogy lenyugodhasson, majd megsimogatja lova sörényét.*
- Nem pihenhetnénk? Nagyon... nagyon fáj a hátam *teszi hozzá indoklását. Igazából nem csak háta fáj, hanem minden egyes tagja. Legszívesebben már a földön ülne és aludna. Mikor pedig eljön a pihenés ideje, amint lehajtja fejét földre tett nyergére, álomba is merül. Még az evésről is megfeledkezik. Nem kell neki semmi, csak az alvás, mi most egészen pirkadatig kitart. A nap első sugarai belopják magukat szemhéjai mögé. Azokra ébred fel, hogy óvatosan nyújtózkodva megmozgassa magát. Iszik és eszik egy keveset, majd hátasához lépve foglalkozik vele kicsit, mielőtt indulnának.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-16 08:43:46
Üzenet elküldve: 2014-03-16 08:43:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok//
//Umi//
- Hát akkor ne veszekedj.
*Hangja normális esetben nyugodt lenne, de hála az ügető lovak patkódobogásainak, hangosan kell beszéljen, hogy a lány mindenképp hallja. Persze lassít lován ő is, ahogy észreveszi, hogy a lányé kicsit elmarad tőle, de a dobogást még így is túl kell szárnyalnia a hangjuknak.
Türelmesen, higgadtan hallgatja végig, amit a lány mond. Örül neki, hogy végre megszólalt és elmondja, mi a baja, annak azonban már korántsem, amit mond. Nem érti, egyszerűen nem érti, miért vágja hozzá Umi mindazokat, amik szavaiból kiderülnek. A gonosz egyezségeket, a vitákat, vagy azt, hogy kényszeríti bármire is... Hogy a terhére van... Na, főleg ezt.
Sokáig hallgat, nem reagál, próbál rájönni a szőkeség megjegyzéseinek, ellenérzéseinek okára, kirobbantójára. Nem jár túl sok sikerrel, s mindennek a tetejébe kap ő is kérdést, amit aztán pláne nem nagyon tud hová tenni. Ezen is elmélázik kicsit, de csak hogy összeszedje a kapcsolódó gondolatait és érzéseit ő is, hiszen bár megpróbálta már elmagyarázni a lánynak, miért vette a szárnyai alá -épp ezért mesélt el magáról annyi mindent ugyanis-, úgy tűnik, ez mind nem volt elég egyértelmű. Valahogy pontosabban kellene fogalmaznia, de úgy, hogy az ne legyen sértő, vagy túl szájbarágós. Ami végképp nem célja, az az, hogy a lányt megsértse, elmarja magától. Ellenkezőleg. Épp azt szeretné, ha végre jól kijönnének egymással, hiszen valóban fontos neki.*
- Nem vagy a terhemre egyáltalán, a gonosz alkuk pedig nem gonoszak. Mindig tartom magam az ígéreteimhez, és amiket eddig neked tettem, Umi, azok ígéretek. Soha, és ezt is jól jegyezd meg, soha nem ígérek olyasmit, amiről kicsit is úgy érzem, hogy nem fogom tudni megtartani. Nem akarok veled kiszúrni, nem akarlak semmi olyanra kényszeríteni, amit te nem akarsz. Talán az egyetlen olyan, amivel kapcsolatban erősködtem volna, az a város elhagyása, de azt szerintem te is tudod, miért. Mindketten tudjuk, hogy az az első hely, ahol ismét keresnének mindkettőnket.
*Kicsit helyezkedik a nyeregben, mivel kezd múlni a sebre kent krém hatása, s az ügetés okozta rázkódást így kezdi jobban megérezni hastájékon. Keres egy kényelmesebb pózt, amennyire a lehetőségek engedik, majd folytatja.*
- Nem vagy a terhemre. Umi, komolyan mondom, hogy mióta Artheniorban élek, csak unatkozom. Egyszer hajókáztam egyet, akkor valami büdös, halszagú ocsmányságok támadtak meg minket, hónapokba telt, mire helyrejött a vállam. Tegnap éjjel egy óriási polip, vagy mi támadott meg, meg pár részeg alak, aki azt hitte, nőre vágyik, pedig csak ágyba kellett volna hullaniuk. Ezen felül annyi történt, mióta itt vagyok, hogy egyszer együtt ittam egy kalózzal. Semerre sem haladt az életem eddig, Umi. Ugyan, mit hátráltatnál? Célom sem volt, csak lézengtem és elvertem a pénzem, jobbhíján bő lakomákra, amiket egymagam költöttem el, meg temérdek sörre. Nem volt jó úgy. Most van egy kis... társam?
*Kérdez vissza, hiszen ő minimum ennyinek tartaná a lányt, bár már őszintén fogalma sincs, hányadán állnak egymással.*
- Én nem vagyok feszült. Csak próbálok rájönni, hogyan közelíthetnék úgy hozzád, hogy ne utasíts el. Fontos vagy nekem, de ez láthatólag neked nem tetszik...
*Itt befejezi be a mondatot, több szót nem szánna a magyarázatra, a vitára, még akkor sem, ha jól tudja, hogy lassan rájuk esteledik és a pihenő még egy napi útra van ilyen tempóban.*
//Umi//
- Hát akkor ne veszekedj.
*Hangja normális esetben nyugodt lenne, de hála az ügető lovak patkódobogásainak, hangosan kell beszéljen, hogy a lány mindenképp hallja. Persze lassít lován ő is, ahogy észreveszi, hogy a lányé kicsit elmarad tőle, de a dobogást még így is túl kell szárnyalnia a hangjuknak.
Türelmesen, higgadtan hallgatja végig, amit a lány mond. Örül neki, hogy végre megszólalt és elmondja, mi a baja, annak azonban már korántsem, amit mond. Nem érti, egyszerűen nem érti, miért vágja hozzá Umi mindazokat, amik szavaiból kiderülnek. A gonosz egyezségeket, a vitákat, vagy azt, hogy kényszeríti bármire is... Hogy a terhére van... Na, főleg ezt.
Sokáig hallgat, nem reagál, próbál rájönni a szőkeség megjegyzéseinek, ellenérzéseinek okára, kirobbantójára. Nem jár túl sok sikerrel, s mindennek a tetejébe kap ő is kérdést, amit aztán pláne nem nagyon tud hová tenni. Ezen is elmélázik kicsit, de csak hogy összeszedje a kapcsolódó gondolatait és érzéseit ő is, hiszen bár megpróbálta már elmagyarázni a lánynak, miért vette a szárnyai alá -épp ezért mesélt el magáról annyi mindent ugyanis-, úgy tűnik, ez mind nem volt elég egyértelmű. Valahogy pontosabban kellene fogalmaznia, de úgy, hogy az ne legyen sértő, vagy túl szájbarágós. Ami végképp nem célja, az az, hogy a lányt megsértse, elmarja magától. Ellenkezőleg. Épp azt szeretné, ha végre jól kijönnének egymással, hiszen valóban fontos neki.*
- Nem vagy a terhemre egyáltalán, a gonosz alkuk pedig nem gonoszak. Mindig tartom magam az ígéreteimhez, és amiket eddig neked tettem, Umi, azok ígéretek. Soha, és ezt is jól jegyezd meg, soha nem ígérek olyasmit, amiről kicsit is úgy érzem, hogy nem fogom tudni megtartani. Nem akarok veled kiszúrni, nem akarlak semmi olyanra kényszeríteni, amit te nem akarsz. Talán az egyetlen olyan, amivel kapcsolatban erősködtem volna, az a város elhagyása, de azt szerintem te is tudod, miért. Mindketten tudjuk, hogy az az első hely, ahol ismét keresnének mindkettőnket.
*Kicsit helyezkedik a nyeregben, mivel kezd múlni a sebre kent krém hatása, s az ügetés okozta rázkódást így kezdi jobban megérezni hastájékon. Keres egy kényelmesebb pózt, amennyire a lehetőségek engedik, majd folytatja.*
- Nem vagy a terhemre. Umi, komolyan mondom, hogy mióta Artheniorban élek, csak unatkozom. Egyszer hajókáztam egyet, akkor valami büdös, halszagú ocsmányságok támadtak meg minket, hónapokba telt, mire helyrejött a vállam. Tegnap éjjel egy óriási polip, vagy mi támadott meg, meg pár részeg alak, aki azt hitte, nőre vágyik, pedig csak ágyba kellett volna hullaniuk. Ezen felül annyi történt, mióta itt vagyok, hogy egyszer együtt ittam egy kalózzal. Semerre sem haladt az életem eddig, Umi. Ugyan, mit hátráltatnál? Célom sem volt, csak lézengtem és elvertem a pénzem, jobbhíján bő lakomákra, amiket egymagam költöttem el, meg temérdek sörre. Nem volt jó úgy. Most van egy kis... társam?
*Kérdez vissza, hiszen ő minimum ennyinek tartaná a lányt, bár már őszintén fogalma sincs, hányadán állnak egymással.*
- Én nem vagyok feszült. Csak próbálok rájönni, hogyan közelíthetnék úgy hozzád, hogy ne utasíts el. Fontos vagy nekem, de ez láthatólag neked nem tetszik...
*Itt befejezi be a mondatot, több szót nem szánna a magyarázatra, a vitára, még akkor sem, ha jól tudja, hogy lassan rájuk esteledik és a pihenő még egy napi útra van ilyen tempóban.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-15 23:22:58
Üzenet elküldve: 2014-03-15 23:22:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Nem telik bele sok idő, Nabii máris utoléri. Újabb kérdést viszont nem kap, legnagyobb meglepetésére. Pedig már azon gondolkozott, hogy vajon most hogyan úszhatná meg. Nem akarja megint itt hagyni. Elég volt abból mára az elmúlt két alkalom. Neki sem esne jól, ha faképnél hagynák, így valószínűleg a másiknak sem. Ennek ellenére még mindig nem szólal meg. Jó ideig csak csendben mered előre, nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Szívesen mondana valamit, de fél attól, hogy abból csak újabb vita lesz. Hogy jobban tudjon figyelni, némiképp visszafogja lovát. Így ő sem fárad annyira, nem mellesleg tényleg könnyebben marad fent hátán. Remélhetőleg az idősebb észreveszi ezt és ő maga is lassítani kezd. Umi közben egy pillanatra lova nyakára hajol. Vesz néhány nagyobb levegőt, majd megsimogatja nyakát, mielőtt kiegyenesedne.*
- Nem... nem akarok veszekedni... *kezd bele most már mondandójába. Arcán vörös pír jelenik meg. A szavakat keresi, amikkel kifejezhetné, hogy mégis mi nem tetszik neki ennyire.*
- Nem szeretem, hogy valahányszor ellenkezem, egyből gonosz kompromisszumon töröd a fejed, tudván, hogy úgyis elfogadom. Mindig beígérsz valamit és tudom jól, hogy újra és újra ez lesz. Ez nem tetszik! Egyáltalán nem! És... *állítja meg a szavakat hirtelen. Igazán belelendült, most viszont csak szorít egyet a kezeiben fogott kantáron, miközben fejét lehajtja kissé.*
- Mindig úgy érzem, hogy csak a terhedre vagyok. A sérülések, a kitörések... A viták... Úgy érzem, mind miattam van. Én hátráltatlak, azzal, hogy velem akarsz foglalkozni! Pedig erre semmi szükség, meg tudom védeni magam! Nem vagyok már kislány... *teszi hozzá halkan. Volna még mivel folytatnia, de inkább csendben marad. Helyette inkább elfordul. Arcán továbbra is ott uralkodik a vörös pír. Elég egyelőre ennyit elmondani. Így is megkönnyebbült, hogy ezeket elmondta. Most már nem feszíti őt annyira belül. A lelkében, merthogy ott nyomta már kegyetlenül. Mindig van mit megelégelnie, viszont bizonyára van Nabiinak is néhány ilyen dolga. El is gondolkozik azon, hogy vajon mik lehetnek azok. Ha pedig már ennyire benne vannak, akkor talán rá is kérdezhetne minderre.*
- Mond... Téged mi idegesít? Nem csak én vagyok feszült, hanem te is... Mégis miért?
*Nem telik bele sok idő, Nabii máris utoléri. Újabb kérdést viszont nem kap, legnagyobb meglepetésére. Pedig már azon gondolkozott, hogy vajon most hogyan úszhatná meg. Nem akarja megint itt hagyni. Elég volt abból mára az elmúlt két alkalom. Neki sem esne jól, ha faképnél hagynák, így valószínűleg a másiknak sem. Ennek ellenére még mindig nem szólal meg. Jó ideig csak csendben mered előre, nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Szívesen mondana valamit, de fél attól, hogy abból csak újabb vita lesz. Hogy jobban tudjon figyelni, némiképp visszafogja lovát. Így ő sem fárad annyira, nem mellesleg tényleg könnyebben marad fent hátán. Remélhetőleg az idősebb észreveszi ezt és ő maga is lassítani kezd. Umi közben egy pillanatra lova nyakára hajol. Vesz néhány nagyobb levegőt, majd megsimogatja nyakát, mielőtt kiegyenesedne.*
- Nem... nem akarok veszekedni... *kezd bele most már mondandójába. Arcán vörös pír jelenik meg. A szavakat keresi, amikkel kifejezhetné, hogy mégis mi nem tetszik neki ennyire.*
- Nem szeretem, hogy valahányszor ellenkezem, egyből gonosz kompromisszumon töröd a fejed, tudván, hogy úgyis elfogadom. Mindig beígérsz valamit és tudom jól, hogy újra és újra ez lesz. Ez nem tetszik! Egyáltalán nem! És... *állítja meg a szavakat hirtelen. Igazán belelendült, most viszont csak szorít egyet a kezeiben fogott kantáron, miközben fejét lehajtja kissé.*
- Mindig úgy érzem, hogy csak a terhedre vagyok. A sérülések, a kitörések... A viták... Úgy érzem, mind miattam van. Én hátráltatlak, azzal, hogy velem akarsz foglalkozni! Pedig erre semmi szükség, meg tudom védeni magam! Nem vagyok már kislány... *teszi hozzá halkan. Volna még mivel folytatnia, de inkább csendben marad. Helyette inkább elfordul. Arcán továbbra is ott uralkodik a vörös pír. Elég egyelőre ennyit elmondani. Így is megkönnyebbült, hogy ezeket elmondta. Most már nem feszíti őt annyira belül. A lelkében, merthogy ott nyomta már kegyetlenül. Mindig van mit megelégelnie, viszont bizonyára van Nabiinak is néhány ilyen dolga. El is gondolkozik azon, hogy vajon mik lehetnek azok. Ha pedig már ennyire benne vannak, akkor talán rá is kérdezhetne minderre.*
- Mond... Téged mi idegesít? Nem csak én vagyok feszült, hanem te is... Mégis miért?
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:45:25
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:45:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Kérdése úgy tűnik, süket fülekre talál, a lány nem válaszol, sőt, egy árva mukkot sem szól hozzá továbbra sem. Jó ideje eljöttek a barakkból már, a nap lassan delel, de egy köszöneten kívül egyetlen hang nem jött ki jóformán a lány torkán azóta. És a tetejébe még itt is hagyja. Ismét.
Taiko egyhelyben léptet párat, ahogy a másik ló megindul mellőle, prüszköl is a felkavart portól, s kissé megrázza a fejét. Nabii jól tudja, hogy ez azt jelenti, hogy már unja a tétlenül ácsorgást, s indulna, de megvárja a gazda utasítását.*
- Vagy úgy. Itt hagysz, mint a macska azt a bizonyost a fűben. Ha így, hát legyen így.
*Magyaráz leginkább maga elé, s még bólint is, majd végre ráz egyet a kantáron is, hogy megindítsa a négylábút. Eleinte lépésben halad, majd egyre gyorsabban szedi lábait a hátas, ahogy gazdája erre utasítja. Célja beérni a lányt természetesen, hiszen valóban nem veszélytelen környék az, amerre tartanak, semmiképpen sem lenne jó, ha Umi egyedül kószál, ha ők ketten nagyon szétszélednek. Egy-egy valaki sokkal biztosabban esik támadás áldozatául, mint már kettő.
Nem telik sok időbe utolérni a sárgát és hordozottját, hiszen szerencsére a lány az övéhez hasonló lovat választotta. Azt a fajtát, amelyik nem vágtázik túl gyorsan, csak egyszerűen hatékonyabban és sokkal tovább képes tartani egy egész gyors tempót.
Ahogy beéri, csak felsóhajt. Acélszín tekintete is csak egy pillanatra téved Umira, aztán visszavándorol a messzeséget fürkészni. Nem szólal meg. Nem firtatja az előző kérdést, a lány dacos viselkedését, az elzárkózását, sem azt, hogy milyen csúnyán ott hagyta ismét. Egyáltalán nem akaródzik hozzászólnia. Bár fejében ott motoszkál a rengeteg kérdés most is, s köztük a legfőbb: ha ennyire úgy érzi, hogy a terhére van, mégis minek tart vele? De hiába van már szinte a nyelve hegyén ez is, nem teszi fel. Nem és nem. Ha Umi hallgatást meg távolságot akar, akkor meg is kapja azt. Ilyen egyszerű az egész.*
*Kérdése úgy tűnik, süket fülekre talál, a lány nem válaszol, sőt, egy árva mukkot sem szól hozzá továbbra sem. Jó ideje eljöttek a barakkból már, a nap lassan delel, de egy köszöneten kívül egyetlen hang nem jött ki jóformán a lány torkán azóta. És a tetejébe még itt is hagyja. Ismét.
Taiko egyhelyben léptet párat, ahogy a másik ló megindul mellőle, prüszköl is a felkavart portól, s kissé megrázza a fejét. Nabii jól tudja, hogy ez azt jelenti, hogy már unja a tétlenül ácsorgást, s indulna, de megvárja a gazda utasítását.*
- Vagy úgy. Itt hagysz, mint a macska azt a bizonyost a fűben. Ha így, hát legyen így.
*Magyaráz leginkább maga elé, s még bólint is, majd végre ráz egyet a kantáron is, hogy megindítsa a négylábút. Eleinte lépésben halad, majd egyre gyorsabban szedi lábait a hátas, ahogy gazdája erre utasítja. Célja beérni a lányt természetesen, hiszen valóban nem veszélytelen környék az, amerre tartanak, semmiképpen sem lenne jó, ha Umi egyedül kószál, ha ők ketten nagyon szétszélednek. Egy-egy valaki sokkal biztosabban esik támadás áldozatául, mint már kettő.
Nem telik sok időbe utolérni a sárgát és hordozottját, hiszen szerencsére a lány az övéhez hasonló lovat választotta. Azt a fajtát, amelyik nem vágtázik túl gyorsan, csak egyszerűen hatékonyabban és sokkal tovább képes tartani egy egész gyors tempót.
Ahogy beéri, csak felsóhajt. Acélszín tekintete is csak egy pillanatra téved Umira, aztán visszavándorol a messzeséget fürkészni. Nem szólal meg. Nem firtatja az előző kérdést, a lány dacos viselkedését, az elzárkózását, sem azt, hogy milyen csúnyán ott hagyta ismét. Egyáltalán nem akaródzik hozzászólnia. Bár fejében ott motoszkál a rengeteg kérdés most is, s köztük a legfőbb: ha ennyire úgy érzi, hogy a terhére van, mégis minek tart vele? De hiába van már szinte a nyelve hegyén ez is, nem teszi fel. Nem és nem. Ha Umi hallgatást meg távolságot akar, akkor meg is kapja azt. Ilyen egyszerű az egész.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-11 09:43:10
Üzenet elküldve: 2014-03-11 09:43:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hosszas vándorlás után egy város falai tűnnek fel előtte. Már idejét se tudja, hogy mikor hagyta ott a falut édesanyjával együtt, de hosszú ideje ez az első nagyobb település, ami az útjába került. Szándékosan kerülte a falvakat és városokat, még az ösvényekről is letért az erdőben, csak azért, hogy ne találkozzon össze senkivel. Most viszont itt van ez a város. Diala elbizonytalanodik.
~Egyszerűen csak kikerülöm.~ Határozza el, ám kíváncsisága úrrá lesz rajta, hiszen olyan régen volt emberek -és más lények- között. Na, nem mintha vágyna a társaságukra, nem is szándékozik beszélgetésbe elegyedni senkivel sem, csak ha nagyon muszáj. De ettől függetlenül kíváncsi a város lakóira. Kíváncsi arra, hogy milyen érzés, amikor nincs mindenki ellene, hogy milyen mindenki számára ismeretlennek lenni.
Végül úgy dönt, hogy vesz egy gyors pillantást a városra, de nem szándékozik sok időt ott tölteni. Csupán keresztül megy rajta. ~Abból baj nem lehet.~ Biztatja magát, majd megindul az előtte tornyosuló falak irányába.
Az odafele vezető út nagyon hosszúnak tűnik a lány számára, mert még mindig hezitál, hogy vajon érdemes e átvágni a városon, és nem e lenne jobb inkább kerülni, vagy akár visszafordulni. ~Az erdőben nincsenek kíváncsi tekintetek, ha mégis, tőlük könnyen el lehet rejtőzni...de itt sokan vannak.~ Amikor már majdnem odaér, fejébe húzza csuklyáját, hogy eltakarja ezzel arcát, és ami még fontosabb, feltűnő haját, bízva abban, hogy így csupán egy jelentéktelen alaknak fogják tartani, akire nem érdemes sok figyelmet fordítani, és senki se áll le vele így majd beszélgetni. ~Minél előbb átjutok, annál jobb.~
A kapuhoz érve megtorpan. Egy ideig csak nézi a teret, de még mindig a városon kívülről. Szemlátomást az őrök nem tulajdonítanak neki nagy figyelmet. Csupán egy pillantást vetnek rá, majd folytatják is tovább a beszélgetést. A tér elég nyugisnak, meghittnek tűnik, nem fog gondot okozni neki az áthaladás. Fel se fog tűnni senkinek, hogy ott járt. Vesz egy mély levegőt, majd megindul.*
-Jó napot! *Mormolja alig hallhatóan az őrök felé, de nem néz rájuk a csuklya alól. Földre szegezett tekintettel halad el mellettük. Valószínűleg halk szavait meghallották, mert üdvözlésképpen feléje biccentenek, majd folytatják is tovább a félbehagyott beszélgetésüket.
~Micsoda biztonság. Jó tudni, hogy ezektől aztán bárki nyugodtan jöhet-mehet, lehet az akár bármiféle veszélyes bűnöző.~ Persze Diala nem az, és örül is neki, hogy nem kezdték el faggatni a lányt, de azért nyugtalanítja a gondolat, hogy lehet a város tele van veszélyesebbnél veszélyesebb alakokkal, az őröknek meg lehet az se tűnne fel, ha valaki lemészárolná a fél várost.
Diala talán túl paranoiás lett az elmúlt időkben, de így legalább szinte semmi sem érheti váratlanul. Viszont ennek következtében nyugodtan se tud aludni. Rég járt emberek között, és nem is szerzett sok jó tapasztalatot velük kapcsolatban. Most, hogy újra egy emberek -és mások- által lakott helyen találja magát, eszébe jut a faluja és az ott élők, akikkel kimondottan rossz volt a kapcsolata.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.11 20:49:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
~Egyszerűen csak kikerülöm.~ Határozza el, ám kíváncsisága úrrá lesz rajta, hiszen olyan régen volt emberek -és más lények- között. Na, nem mintha vágyna a társaságukra, nem is szándékozik beszélgetésbe elegyedni senkivel sem, csak ha nagyon muszáj. De ettől függetlenül kíváncsi a város lakóira. Kíváncsi arra, hogy milyen érzés, amikor nincs mindenki ellene, hogy milyen mindenki számára ismeretlennek lenni.
Végül úgy dönt, hogy vesz egy gyors pillantást a városra, de nem szándékozik sok időt ott tölteni. Csupán keresztül megy rajta. ~Abból baj nem lehet.~ Biztatja magát, majd megindul az előtte tornyosuló falak irányába.
Az odafele vezető út nagyon hosszúnak tűnik a lány számára, mert még mindig hezitál, hogy vajon érdemes e átvágni a városon, és nem e lenne jobb inkább kerülni, vagy akár visszafordulni. ~Az erdőben nincsenek kíváncsi tekintetek, ha mégis, tőlük könnyen el lehet rejtőzni...de itt sokan vannak.~ Amikor már majdnem odaér, fejébe húzza csuklyáját, hogy eltakarja ezzel arcát, és ami még fontosabb, feltűnő haját, bízva abban, hogy így csupán egy jelentéktelen alaknak fogják tartani, akire nem érdemes sok figyelmet fordítani, és senki se áll le vele így majd beszélgetni. ~Minél előbb átjutok, annál jobb.~
A kapuhoz érve megtorpan. Egy ideig csak nézi a teret, de még mindig a városon kívülről. Szemlátomást az őrök nem tulajdonítanak neki nagy figyelmet. Csupán egy pillantást vetnek rá, majd folytatják is tovább a beszélgetést. A tér elég nyugisnak, meghittnek tűnik, nem fog gondot okozni neki az áthaladás. Fel se fog tűnni senkinek, hogy ott járt. Vesz egy mély levegőt, majd megindul.*
-Jó napot! *Mormolja alig hallhatóan az őrök felé, de nem néz rájuk a csuklya alól. Földre szegezett tekintettel halad el mellettük. Valószínűleg halk szavait meghallották, mert üdvözlésképpen feléje biccentenek, majd folytatják is tovább a félbehagyott beszélgetésüket.
~Micsoda biztonság. Jó tudni, hogy ezektől aztán bárki nyugodtan jöhet-mehet, lehet az akár bármiféle veszélyes bűnöző.~ Persze Diala nem az, és örül is neki, hogy nem kezdték el faggatni a lányt, de azért nyugtalanítja a gondolat, hogy lehet a város tele van veszélyesebbnél veszélyesebb alakokkal, az őröknek meg lehet az se tűnne fel, ha valaki lemészárolná a fél várost.
Diala talán túl paranoiás lett az elmúlt időkben, de így legalább szinte semmi sem érheti váratlanul. Viszont ennek következtében nyugodtan se tud aludni. Rég járt emberek között, és nem is szerzett sok jó tapasztalatot velük kapcsolatban. Most, hogy újra egy emberek -és mások- által lakott helyen találja magát, eszébe jut a faluja és az ott élők, akikkel kimondottan rossz volt a kapcsolata.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.11 20:49:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:57:24
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:57:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő 3//
*Valahogy nem lepi meg, hogy milyen sorsra jutott, és van is egy ötlete amivel esetleg tehet valamit a bánya elkerülése érdekében.*
-És mi lenne, ha esetleg az is számítana, hogy én mit mondok? Egyáltalán semmit sem csináltam, csak rám lőttek.*Ez bizonyos szinten igaz is, mivel nem vallotta be senkinek, hogy a rablók tagja volt, és a harcban se nagyon vett részt, mivel amint megjelent azonnal lelőtték, ha az a dög aki lelőtte nem mondja el, hogy mit látott akár meg is úszhatja, hisz ő csak véletlenül keveredett bele.~De valamit mindenképp tennem kell, hogy megbosszuljam a megmentőimet, mert attól még, hogy nem voltak sötételfek, ők adtak ennem és innom, és majdhogynem a barátaim lettek.~Gondolkodik a dolgok állásán.*
*Valahogy nem lepi meg, hogy milyen sorsra jutott, és van is egy ötlete amivel esetleg tehet valamit a bánya elkerülése érdekében.*
-És mi lenne, ha esetleg az is számítana, hogy én mit mondok? Egyáltalán semmit sem csináltam, csak rám lőttek.*Ez bizonyos szinten igaz is, mivel nem vallotta be senkinek, hogy a rablók tagja volt, és a harcban se nagyon vett részt, mivel amint megjelent azonnal lelőtték, ha az a dög aki lelőtte nem mondja el, hogy mit látott akár meg is úszhatja, hisz ő csak véletlenül keveredett bele.~De valamit mindenképp tennem kell, hogy megbosszuljam a megmentőimet, mert attól még, hogy nem voltak sötételfek, ők adtak ennem és innom, és majdhogynem a barátaim lettek.~Gondolkodik a dolgok állásán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579