Archívum - Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 232 (4621. - 4640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:18:16
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:18:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kis híján hasra vágódik, miközben bambulása közepette elbukik a kikövezett út egy romperemén, de megtartja egyensúlyát. Így vagy úgy, de a nagylábujját azért istenesen beverte.*
-ÁÁÁÁÁHHH!
*Üvölt fel, majd lendül a kalapács, hogy lehetőség szerint porrá zúzhassa azt az átkozott kődarabot. Ha ez nem történik meg elsőre, hát lecsap újra.*
-DÖGÖLJ! DÖGÖLJ!
*Hangzik újra és újra az éjszakában, miközben a fegyver ütemesen csattan a kövön, majd lihegve veszi hátára újfent a hatalmas kalapácsot.*
-Má' ezt ki 'akta ide?
*Néz körbe összeszűkült szemekkel, mintha az út építője, vagy legalább a karbantartója akármelyik bozótosból előugorhatna.*
-No jó.
*Higgad le kissé egy hatalmas sóhaj kíséretében, de csak mert a fájdalom is múlóban van.*
-Kali, má most mondom, hogy baj lesz.
*Jegyzi meg nagy bölcsen a kalapácsnak, de a választ már nem várja meg. Tovább cammog a pislákoló fények felé, hogy lassan felsejledjen előtte a hajnali város.*
-ÁÁÁÁÁHHH!
*Üvölt fel, majd lendül a kalapács, hogy lehetőség szerint porrá zúzhassa azt az átkozott kődarabot. Ha ez nem történik meg elsőre, hát lecsap újra.*
-DÖGÖLJ! DÖGÖLJ!
*Hangzik újra és újra az éjszakában, miközben a fegyver ütemesen csattan a kövön, majd lihegve veszi hátára újfent a hatalmas kalapácsot.*
-Má' ezt ki 'akta ide?
*Néz körbe összeszűkült szemekkel, mintha az út építője, vagy legalább a karbantartója akármelyik bozótosból előugorhatna.*
-No jó.
*Higgad le kissé egy hatalmas sóhaj kíséretében, de csak mert a fájdalom is múlóban van.*
-Kali, má most mondom, hogy baj lesz.
*Jegyzi meg nagy bölcsen a kalapácsnak, de a választ már nem várja meg. Tovább cammog a pislákoló fények felé, hogy lassan felsejledjen előtte a hajnali város.*
4639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 18:47:39
Üzenet elküldve: 2019-01-31 18:47:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Amint hallja az elf megdöbbenését, minthogy nem igazán gondolt rá, hogy amit főzött azt meg is kóstolja, vegyes érzések kerítik hatalmukba. Egyrészt milyen lenne már, hogy ő eszik a másik meg közben lesi, másrészt viszont jóleső a gondolat, hogy csak miatta csinálta ezt az egész „főzésnek” nevezett dolgot, és a sérülés ellenére sem hagyta veszni.
Időközben előkerül a só is, hiszen ezt az egyet, ha mást nem is igazán, de ő is felismer, belenyal, így már biztos a dolgában. Összecsípve az ujjaiban egy kisebb adagot beleszór a készülő ételbe.*
-Talán jobb lenne, ha miután megfőttek a zöldségek csak azokat ennénk meg a levét nem.*Tesz javaslatot, hiszen így, hogy nincs igazán megfűszerezve biztos iszonyat pocsék íze lesz, amit egyértelműen nem tudna palástolni.*
-Nem eszem egyedül.*Jelenti ki, miközben beleszagol egy zsákba, amiben valamiféle szárított fűszer lehet, az illata mindenesetre biztató, abból is tesz 3-4 darab levelet a vízbe.*
-Ha már ennyit vesződtél vele, az a legkevesebb, hogy megkóstolom.*Miután elégedetten leporolja a kezeit, odasétál az elfhez és felemelve a felsértett kezét egy puszit nyom a bekötözött ujjára.*
-Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon.*Jegyzi meg kedvesen mosolyogva.*
*Amint hallja az elf megdöbbenését, minthogy nem igazán gondolt rá, hogy amit főzött azt meg is kóstolja, vegyes érzések kerítik hatalmukba. Egyrészt milyen lenne már, hogy ő eszik a másik meg közben lesi, másrészt viszont jóleső a gondolat, hogy csak miatta csinálta ezt az egész „főzésnek” nevezett dolgot, és a sérülés ellenére sem hagyta veszni.
Időközben előkerül a só is, hiszen ezt az egyet, ha mást nem is igazán, de ő is felismer, belenyal, így már biztos a dolgában. Összecsípve az ujjaiban egy kisebb adagot beleszór a készülő ételbe.*
-Talán jobb lenne, ha miután megfőttek a zöldségek csak azokat ennénk meg a levét nem.*Tesz javaslatot, hiszen így, hogy nincs igazán megfűszerezve biztos iszonyat pocsék íze lesz, amit egyértelműen nem tudna palástolni.*
-Nem eszem egyedül.*Jelenti ki, miközben beleszagol egy zsákba, amiben valamiféle szárított fűszer lehet, az illata mindenesetre biztató, abból is tesz 3-4 darab levelet a vízbe.*
-Ha már ennyit vesződtél vele, az a legkevesebb, hogy megkóstolom.*Miután elégedetten leporolja a kezeit, odasétál az elfhez és felemelve a felsértett kezét egy puszit nyom a bekötözött ujjára.*
-Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon.*Jegyzi meg kedvesen mosolyogva.*
4638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 15:44:41
Üzenet elküldve: 2019-01-31 15:44:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kösz! *Üvölti ismét miután ugrása sikerül, s belemélyeszti a lény mellkasába hosszú tőrét. Csak egy pillanat, míg két markával erőteljesen tartja, szinte érzi a mellette elszáguldó karmos és izmos karok ütésének a szelét.*
- Az anyád! *Sziszegi fogai alatt, s a szarvasagancsos lényre immár nem tud időt szentelni, hogy tekintetével kísérje annak útját. Csak remélni tudja, hogy van annyira értelmes, míg rajta kínlódik nem lódul meg ismét és ökleli fel a dögöt, vele együtt. Az kellemetlen lenne. Néhány lélegzetvételnyi ideje van csupán, amíg felméri az alant elterülő lényt. Körülbelül akkora lehet, mint Kócos, talán szinte egy méretűek, két hátsó lába erős, azokra könnyen felágaskodik, mellső lábain hosszú karmok, azokat ütésre használja. Pofája már nem emlősökéhez hasonló, nem hagyományos, csőrben végződik, hátából tollas szárnyak állnak ki. Umon szeme ide oda villan, míg igyekszik apró mozdulatokkal elkerülni a lény szerencsétlen kapálózását, aztán dönt. Azt már korábban elkönyvelte magában, hogy nem engedi el, miért is tenné? Nem ő kezdte, a büntetést pedig viselni kell. Amennyiben van rá lehetősége azonnal mozdul. Kis lépés csak felfelé, s, ha sikerül a tőr markolatán megtámasztott lábbal, felrugaszkodni, miközben balját elemeli, a földről fordulatból rúgja pofán, lehetőleg a csőr alatti porcos részen, már, ha van neki ilyen. Ha a tőr, saját súlyától a lény mellkasán szalad végig lefelé, az sem baj. A rúgástól függetlenül, a lény hátán, mintha lovon ülne veti meg eztán lábait, hogy hátulról bal kézzel a lény fején megtámaszkodva, abban megkapaszkodva jobbjával indítson pusztító erejű ütést a feltételezett nyakszirtre.*
- Szép álmokat baszd meg! *Csak vigyorgó fogai közül sziszeg a hang, legbelül nyugodt és kimért, akárha épp egy apró kavicsokból álló kőtornyot építene. Szeme hideg és kifejezéstelen, csak a mantrára koncentrál, melyet a lény fejének megragadása közben még halkan elmormol, sosem próbálta, de hátha sikerül.*
Umon Palasan megpróbált varázsolni egy Hallucináció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kösz! *Üvölti ismét miután ugrása sikerül, s belemélyeszti a lény mellkasába hosszú tőrét. Csak egy pillanat, míg két markával erőteljesen tartja, szinte érzi a mellette elszáguldó karmos és izmos karok ütésének a szelét.*
- Az anyád! *Sziszegi fogai alatt, s a szarvasagancsos lényre immár nem tud időt szentelni, hogy tekintetével kísérje annak útját. Csak remélni tudja, hogy van annyira értelmes, míg rajta kínlódik nem lódul meg ismét és ökleli fel a dögöt, vele együtt. Az kellemetlen lenne. Néhány lélegzetvételnyi ideje van csupán, amíg felméri az alant elterülő lényt. Körülbelül akkora lehet, mint Kócos, talán szinte egy méretűek, két hátsó lába erős, azokra könnyen felágaskodik, mellső lábain hosszú karmok, azokat ütésre használja. Pofája már nem emlősökéhez hasonló, nem hagyományos, csőrben végződik, hátából tollas szárnyak állnak ki. Umon szeme ide oda villan, míg igyekszik apró mozdulatokkal elkerülni a lény szerencsétlen kapálózását, aztán dönt. Azt már korábban elkönyvelte magában, hogy nem engedi el, miért is tenné? Nem ő kezdte, a büntetést pedig viselni kell. Amennyiben van rá lehetősége azonnal mozdul. Kis lépés csak felfelé, s, ha sikerül a tőr markolatán megtámasztott lábbal, felrugaszkodni, miközben balját elemeli, a földről fordulatból rúgja pofán, lehetőleg a csőr alatti porcos részen, már, ha van neki ilyen. Ha a tőr, saját súlyától a lény mellkasán szalad végig lefelé, az sem baj. A rúgástól függetlenül, a lény hátán, mintha lovon ülne veti meg eztán lábait, hogy hátulról bal kézzel a lény fején megtámaszkodva, abban megkapaszkodva jobbjával indítson pusztító erejű ütést a feltételezett nyakszirtre.*
- Szép álmokat baszd meg! *Csak vigyorgó fogai közül sziszeg a hang, legbelül nyugodt és kimért, akárha épp egy apró kavicsokból álló kőtornyot építene. Szeme hideg és kifejezéstelen, csak a mantrára koncentrál, melyet a lény fejének megragadása közben még halkan elmormol, sosem próbálta, de hátha sikerül.*
Umon Palasan megpróbált varázsolni egy Hallucináció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
4637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:34:09
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:34:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
- Me avagyok. De csak roszabb napokon. Nem sze'etek lopni.
*Ránt is egyet a vállán. Azért tűnik piti zsebesnek, mert... hogy... megtévesszen mindenkit. Persze szíve szerint piti zsebesnek se tűnne, de hát így néz ki! Mindenesetre továbbra is tartja magát az egylépcsős tervhez, miszerint nem fedi fel remek tolvajlási képességeit a másik előtt. Mondjuk... nem mintha lenne nagyon mit felfedni. Ennyi erővel idomait is rejtegethetné nagy erőkkel. Mert hát azok sincsenek. Szíve mélyén hisz benne, hogy majd lesznek. Így van ez a tolvajlással is. Majd egyszer csak felébred, és hirtelen hatalmas tolvajlásai lesznek, és remekül fog tudni idomulni. Vagy fordítva...*
- Attó még megvan a' ára. Ha nem jön össze ez itt, akkó maj emész dógozni, meg ilyenek.
*Amint összeforrtak a csontjai, és/vagy kikerült a fogdából. Mindenesetre a lány azért nem adja fel, hogy a pénzt megpróbálja megszerezni. Valami olyan tervezetet kéne készítsen, hogy akkor is csurranjon-cseppenjen valami, ha elbénázzák (amire az esély egyébként nem kicsi). Csak ezzel a fickóval nagyon nehéz...
~ Hogy étt ez eddig? Hogy é' emost? ~
Egyszerűen nem érti, hogy maradhatott életben ilyen idős koráig egy ilyen ember. De most már ez van, vele hozta össze a sors, valamire még jó lehet. Vagy majd az akció helyszínén állomásozó további fél tucat tolvaj és bandita közül választ magának egy jobbat... Ez majd ott kiderül. Nagyban függ attól, megugatja-e ténylegesen más is a lehetséges értékeket, vagy... vagy csak ők ketten ilyen hülyék. Vagy zsenik.*
- Bódogító... Én maj' beosonok. Kis helyen is eférek, meg jó tudom áccázni magam. Maj' eljáccom, hogy bokó vagyok. Remé'em má köze' vagyunk, kezdek fáranni...
*És igen, itt érkezett el az ok, amiért nem lehetne csali. Két lépés után meg kéne állnia pihenni, ami... hát roncsolná a folyamat finom menetét.*
- Me avagyok. De csak roszabb napokon. Nem sze'etek lopni.
*Ránt is egyet a vállán. Azért tűnik piti zsebesnek, mert... hogy... megtévesszen mindenkit. Persze szíve szerint piti zsebesnek se tűnne, de hát így néz ki! Mindenesetre továbbra is tartja magát az egylépcsős tervhez, miszerint nem fedi fel remek tolvajlási képességeit a másik előtt. Mondjuk... nem mintha lenne nagyon mit felfedni. Ennyi erővel idomait is rejtegethetné nagy erőkkel. Mert hát azok sincsenek. Szíve mélyén hisz benne, hogy majd lesznek. Így van ez a tolvajlással is. Majd egyszer csak felébred, és hirtelen hatalmas tolvajlásai lesznek, és remekül fog tudni idomulni. Vagy fordítva...*
- Attó még megvan a' ára. Ha nem jön össze ez itt, akkó maj emész dógozni, meg ilyenek.
*Amint összeforrtak a csontjai, és/vagy kikerült a fogdából. Mindenesetre a lány azért nem adja fel, hogy a pénzt megpróbálja megszerezni. Valami olyan tervezetet kéne készítsen, hogy akkor is csurranjon-cseppenjen valami, ha elbénázzák (amire az esély egyébként nem kicsi). Csak ezzel a fickóval nagyon nehéz...
~ Hogy étt ez eddig? Hogy é' emost? ~
Egyszerűen nem érti, hogy maradhatott életben ilyen idős koráig egy ilyen ember. De most már ez van, vele hozta össze a sors, valamire még jó lehet. Vagy majd az akció helyszínén állomásozó további fél tucat tolvaj és bandita közül választ magának egy jobbat... Ez majd ott kiderül. Nagyban függ attól, megugatja-e ténylegesen más is a lehetséges értékeket, vagy... vagy csak ők ketten ilyen hülyék. Vagy zsenik.*
- Bódogító... Én maj' beosonok. Kis helyen is eférek, meg jó tudom áccázni magam. Maj' eljáccom, hogy bokó vagyok. Remé'em má köze' vagyunk, kezdek fáranni...
*És igen, itt érkezett el az ok, amiért nem lehetne csali. Két lépés után meg kéne állnia pihenni, ami... hát roncsolná a folyamat finom menetét.*
4636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 12:31:17
Üzenet elküldve: 2019-01-31 12:31:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*Egy komoly, de eredménytelen ütésváltás után Umon szemtől szemben áll a szárnyas varjúdöggel. Bár a férfi nyugodt, a bestia láthatóan nem az. Az, hogy nem tudja egyszerűen kettéharapni az ellenfelét, feldühíti.
A farkastestű állat, amely a segítségére siet, felökleli a felszállni készülő szörnyeteget, ami oldalra zuhanva csúszik pár métert a hóban. Umon szövetségese diadalmasan emeli szarvait a magasba, de a férfinek gyorsan ki kell használnia az adakozó alkalmat, ha nem szeretné megvárni míg ellenfele összeszedi magát.
Az ugrás jól sikerül, a két kézre markolt tőr megállíthatatlanul száguld a szárnyas dög marja felé, hogy markolatig szaladjon a testébe és csúnya, mély sebet hagyjon. Fájdalmasan víjjan fel a szörnyeteg, így nem képes felkelni, de izmos karjával megpróbálja megütni Umont, bár eléggé kiszolgáltatott helyzetben van. Nem is sikerül bevinnie egyetlen találatot sem, csak kapálózik és vergődik szárnyaival.
Umonnal sikerül a földön tartania ellenfelét, aki nem képes hatékonyan támadni ellene, ha sikerül a talajon tartania.*
//Lyzendra//
*Az elf íjász tökéletesen méri fel, hol és mikor kell segítenie közelharcot vívó társait. Bár előző lövése nem talált, nem hagyja, hogy mindez befolyásolja. Felméri, hogy Monsotor kerül szorongatott helyzetbe, bár az óriás mindkét ellenfelét sikeresen tartja fel, neki segít egy újabb lövéssel.
Az újabb lövés ezúttal nem véti el a célt, az elmozduló óriás mellett vágódik a bestia testébe. A rémszarvas oldalát találja el és fúródik a bordák közé oldalról. A szörny megbicsaklik, láthatóan komoly sérülést szenvedett, szájából sípoló hang tör fel, talán tüdőt ért a nyíl.*
//Denzack//
*A mélységi sikeresen használja ki korábbi sebzéséből fakadó előnyeit, azonnal támad a megrogyó rémszarvasra. Hosszútőre végigszántja a bestia mellkasát, a bőr szétnyílik, alatt láthatóvá válnak az izmok és bordacsontok, a szörnyeteg pedig oldalra perdül a vágás nyomán. Bár még életben lehet, de láthatóan harcképtelenné válik az újabb bekapott támadás miatt.
Denzacknak a következő támadását lehetősége nyílik oldalról megejteni a Monsotort szorongató két rémszarvas felé eső tagjára megejteni. némileg előnyösebb pozícióból, hisz mindkét bestia az óriásra figyel.*
//Monsotor//
*Az óriás hősiesen tartja fel a két rémszarvast, miközben Lyzendra halálos nyílvesszőkkel segíti őt a harcban. Ugyan beszedett egy kisebb sérülést, ez nem tántorítja el Monsotort, hogy tovább folytassa a küzdelmet.
Már épp támadna újra, amikor az elf lány hangját hallva maga mögül, félrelép, éppen időben ahhoz, hogy egy újabb nyílvessző szálljon el mellette és vágódjon az előtte álló bestia oldalába, amitől megtorpan és fájdalmas, artikulálatlan hangot hallat.
A mozdulat és a nyíl miatt, most előnyös helyzetbe kerül, egy ütéstávolságnál hosszabb táv választja el őket egymástól. Mellette a mélységi támadásáról éppen a földre hull egy szörnyeteg. Lassan a szervezett támadás kezdi az oldalukra billenteni a harc mérlegét.
Monsotor láthatja, hogy a sötételf oldalba kaphatja baloldali ellenfelét, Lyzendra biztonságban van mögötte-mellette pár lépésre, a hoppon maradz rémszarvas viszont felé kap, kérdés, melyikük lesz a gyorsabb a következő pillanatokban kettőjük közül.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*Egy komoly, de eredménytelen ütésváltás után Umon szemtől szemben áll a szárnyas varjúdöggel. Bár a férfi nyugodt, a bestia láthatóan nem az. Az, hogy nem tudja egyszerűen kettéharapni az ellenfelét, feldühíti.
A farkastestű állat, amely a segítségére siet, felökleli a felszállni készülő szörnyeteget, ami oldalra zuhanva csúszik pár métert a hóban. Umon szövetségese diadalmasan emeli szarvait a magasba, de a férfinek gyorsan ki kell használnia az adakozó alkalmat, ha nem szeretné megvárni míg ellenfele összeszedi magát.
Az ugrás jól sikerül, a két kézre markolt tőr megállíthatatlanul száguld a szárnyas dög marja felé, hogy markolatig szaladjon a testébe és csúnya, mély sebet hagyjon. Fájdalmasan víjjan fel a szörnyeteg, így nem képes felkelni, de izmos karjával megpróbálja megütni Umont, bár eléggé kiszolgáltatott helyzetben van. Nem is sikerül bevinnie egyetlen találatot sem, csak kapálózik és vergődik szárnyaival.
Umonnal sikerül a földön tartania ellenfelét, aki nem képes hatékonyan támadni ellene, ha sikerül a talajon tartania.*
//Lyzendra//
*Az elf íjász tökéletesen méri fel, hol és mikor kell segítenie közelharcot vívó társait. Bár előző lövése nem talált, nem hagyja, hogy mindez befolyásolja. Felméri, hogy Monsotor kerül szorongatott helyzetbe, bár az óriás mindkét ellenfelét sikeresen tartja fel, neki segít egy újabb lövéssel.
Az újabb lövés ezúttal nem véti el a célt, az elmozduló óriás mellett vágódik a bestia testébe. A rémszarvas oldalát találja el és fúródik a bordák közé oldalról. A szörny megbicsaklik, láthatóan komoly sérülést szenvedett, szájából sípoló hang tör fel, talán tüdőt ért a nyíl.*
//Denzack//
*A mélységi sikeresen használja ki korábbi sebzéséből fakadó előnyeit, azonnal támad a megrogyó rémszarvasra. Hosszútőre végigszántja a bestia mellkasát, a bőr szétnyílik, alatt láthatóvá válnak az izmok és bordacsontok, a szörnyeteg pedig oldalra perdül a vágás nyomán. Bár még életben lehet, de láthatóan harcképtelenné válik az újabb bekapott támadás miatt.
Denzacknak a következő támadását lehetősége nyílik oldalról megejteni a Monsotort szorongató két rémszarvas felé eső tagjára megejteni. némileg előnyösebb pozícióból, hisz mindkét bestia az óriásra figyel.*
//Monsotor//
*Az óriás hősiesen tartja fel a két rémszarvast, miközben Lyzendra halálos nyílvesszőkkel segíti őt a harcban. Ugyan beszedett egy kisebb sérülést, ez nem tántorítja el Monsotort, hogy tovább folytassa a küzdelmet.
Már épp támadna újra, amikor az elf lány hangját hallva maga mögül, félrelép, éppen időben ahhoz, hogy egy újabb nyílvessző szálljon el mellette és vágódjon az előtte álló bestia oldalába, amitől megtorpan és fájdalmas, artikulálatlan hangot hallat.
A mozdulat és a nyíl miatt, most előnyös helyzetbe kerül, egy ütéstávolságnál hosszabb táv választja el őket egymástól. Mellette a mélységi támadásáról éppen a földre hull egy szörnyeteg. Lassan a szervezett támadás kezdi az oldalukra billenteni a harc mérlegét.
Monsotor láthatja, hogy a sötételf oldalba kaphatja baloldali ellenfelét, Lyzendra biztonságban van mögötte-mellette pár lépésre, a hoppon maradz rémszarvas viszont felé kap, kérdés, melyikük lesz a gyorsabb a következő pillanatokban kettőjük közül.*
4635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-30 23:45:30
Üzenet elküldve: 2019-01-30 23:45:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Enni?
*Kérdez vissza, arcára őszinte döbbenet ül ki.*
- Nem gondoltam evésre.
*Tudja, hogy most érkezik az, hogy a gyomrába tukmálnak néhány falatot, de talán nem lenne baj, ha tényleg visszaszokna a normális étkezésre. És pár kilót igazán visszaszedhetne magára...*
- Nem fáj, csak egy karcolás.
*Bár Mady felöltözik. a nemes még mindig az egy szál alvónadrágjában van.*
- Öhm... Persze, biztosan van... De nekem fogalmam sincs, melyiket mire kell használni.
*Vallja be, de talán tudatlansága ezen a téren nem lepi meg annyira a nőt. Sőt, talán már akkor gondolta, hogy az elf semmit nem konyít a főzéshez mikor megtudta, hogy az voltaképpen honnan is származik.*
- Igazából lehet, hogy jobban járunk, ha elviszlek valahova enni...
- Enni?
*Kérdez vissza, arcára őszinte döbbenet ül ki.*
- Nem gondoltam evésre.
*Tudja, hogy most érkezik az, hogy a gyomrába tukmálnak néhány falatot, de talán nem lenne baj, ha tényleg visszaszokna a normális étkezésre. És pár kilót igazán visszaszedhetne magára...*
- Nem fáj, csak egy karcolás.
*Bár Mady felöltözik. a nemes még mindig az egy szál alvónadrágjában van.*
- Öhm... Persze, biztosan van... De nekem fogalmam sincs, melyiket mire kell használni.
*Vallja be, de talán tudatlansága ezen a téren nem lepi meg annyira a nőt. Sőt, talán már akkor gondolta, hogy az elf semmit nem konyít a főzéshez mikor megtudta, hogy az voltaképpen honnan is származik.*
- Igazából lehet, hogy jobban járunk, ha elviszlek valahova enni...
4634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-30 19:25:05
Üzenet elküldve: 2019-01-30 19:25:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mikor meghallja a férfi hangját megnyugszik, felé fordul, majd egy pillanatra kiül az arcára az aggodalom.*
- Szóval reggelit csinálsz nekem? Te nem eszel belőle?*Pontosan tudja, hogy mennyit ért az elf a főzéshez így nem táplál hiú reményeket a reggelije irányába, bár talán azt se venné zokon ha nem lenne. Most veszi csak észre, hogy a férfi arcán egyfajta boldog mosoly ül, ami elég szokatlan, de Madynek egyértelműen tetszik, így viszonozza.*
- Milyen aranyos vagy hogy gondoltál rám, mindjárt megyek.*Mondja, majd a kanapéhoz visszasétálva magára kapja a szoknyáját és az inget is, így tér be a konyhába. Az elf ujjára is azért rápillantott, mikor mutatta és úgy vélte, hogy az nem akkora seb, amiről érdemes lenne megemlékezni, inkább egyre csak eltölti a boldogság, hogy még ennek ellenére is iparkodik a kedvére tenni. Egy fürkésző pillantással körbepásztáz odabent, majd megállapítja, hogy valóban lázas munka folyt a helyiségben még néhány perccel ezelőtt.*
- Nagyon fáj?*Kérdezi azért meg, miközben belepillant a lábasba, beleszagol a felemelkedő gőzbe, majd az ujját is beledugja, hogy mintát vegyen. Megállapítást nyer nem is olyan sokára, hogy bizony ez nem lesz így annyira jó és ha agyon dicséri, elveszítheti az elf szemében a szavahihetőségét és a bizalmát, lelohasztani viszont a lelkesedését nem szeretné. Bár főzni nem tud, de ez még bevillan neki, hogy a só nagyon fontos meg a fűszerek.*
- Valami fűszer fellelhető a környéken? Biztos akad.*Kezdi el nyitogatni a szekrényeket.*
*Mikor meghallja a férfi hangját megnyugszik, felé fordul, majd egy pillanatra kiül az arcára az aggodalom.*
- Szóval reggelit csinálsz nekem? Te nem eszel belőle?*Pontosan tudja, hogy mennyit ért az elf a főzéshez így nem táplál hiú reményeket a reggelije irányába, bár talán azt se venné zokon ha nem lenne. Most veszi csak észre, hogy a férfi arcán egyfajta boldog mosoly ül, ami elég szokatlan, de Madynek egyértelműen tetszik, így viszonozza.*
- Milyen aranyos vagy hogy gondoltál rám, mindjárt megyek.*Mondja, majd a kanapéhoz visszasétálva magára kapja a szoknyáját és az inget is, így tér be a konyhába. Az elf ujjára is azért rápillantott, mikor mutatta és úgy vélte, hogy az nem akkora seb, amiről érdemes lenne megemlékezni, inkább egyre csak eltölti a boldogság, hogy még ennek ellenére is iparkodik a kedvére tenni. Egy fürkésző pillantással körbepásztáz odabent, majd megállapítja, hogy valóban lázas munka folyt a helyiségben még néhány perccel ezelőtt.*
- Nagyon fáj?*Kérdezi azért meg, miközben belepillant a lábasba, beleszagol a felemelkedő gőzbe, majd az ujját is beledugja, hogy mintát vegyen. Megállapítást nyer nem is olyan sokára, hogy bizony ez nem lesz így annyira jó és ha agyon dicséri, elveszítheti az elf szemében a szavahihetőségét és a bizalmát, lelohasztani viszont a lelkesedését nem szeretné. Bár főzni nem tud, de ez még bevillan neki, hogy a só nagyon fontos meg a fűszerek.*
- Valami fűszer fellelhető a környéken? Biztos akad.*Kezdi el nyitogatni a szekrényeket.*
4633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-30 18:32:49
Üzenet elküldve: 2019-01-30 18:32:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*A rénszarvas mely jelenleg előtte van, kitér a felütés elől és egyből támad is karmaival, de Mons egy jó hátraugrással ki tud térni a bestia elől, és a másik felé fordul, amint meglátja szeme sarkából hogy az a lény is támad, akit korábban már eltántorított, de a szörny gyorsabban csap le mint amilyen gyors az óriás reakcióideje, így a támadás most a sisakján és a fején csattan egy fájdalmas, de inkább csúnya sérülés formájában. De most nincs ideje nyalogatni a sebeit, a szerzetes már törlesztene is egy nyíl egyenes bal kezes ütéssel, de ekkor Lyz kiáltása vág közbe a folyamatba, s az óriás az ütés félbehagyja és gyorsan hátrafelé, kissé oldalasan elhátrálna a sérülését okozó rémtől, így az óriás már nincs útban, valamint most a távolság miatt a két lénynek kell közeledni Monsotor felé.*
*A rénszarvas mely jelenleg előtte van, kitér a felütés elől és egyből támad is karmaival, de Mons egy jó hátraugrással ki tud térni a bestia elől, és a másik felé fordul, amint meglátja szeme sarkából hogy az a lény is támad, akit korábban már eltántorított, de a szörny gyorsabban csap le mint amilyen gyors az óriás reakcióideje, így a támadás most a sisakján és a fején csattan egy fájdalmas, de inkább csúnya sérülés formájában. De most nincs ideje nyalogatni a sebeit, a szerzetes már törlesztene is egy nyíl egyenes bal kezes ütéssel, de ekkor Lyz kiáltása vág közbe a folyamatba, s az óriás az ütés félbehagyja és gyorsan hátrafelé, kissé oldalasan elhátrálna a sérülését okozó rémtől, így az óriás már nincs útban, valamint most a távolság miatt a két lénynek kell közeledni Monsotor felé.*
4632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-29 20:43:03
Üzenet elküldve: 2019-01-29 20:43:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Lyz lövése nem találja el a szarvas lényt, s Denzack meg is lepődik, hiszen nem szokott hozzá, hogy Lyz hibázik, de annak tudja be, hogy még biztosan kába. Kicsit idegesíti is viszont a dolog, hogy cserben kell hagynia óriás társukat, de nincs más választása. Míg ezen idegeskedik, a bestia egyik támadása majdnem betalál, csak az utolsó pillanatban tudja menteni a helyzetet a sötételf, ugyanis pengéjével fogja fel az ütést. A sötételf se rest és rögvest viszonozza a kedves gesztust, majd pengéjét a dög lábába mélyeszti. Ez kárpótolja az eddigiekért, hiszen végre látja, hogy ő is meg tudja sebezni ezeket. Persze nem bízza el magát, hiszen jól tudja, hogy gyakran egy apró tényező is megboríthatja a mérleg tányérjait, de mindenesetre reménykedik benne, hogy gyorsan véget vethet kettejük harcának. Éppen ezért igyekszik minden erejét összeszedni a következő támadásokhoz. *
* Lyz lövése nem találja el a szarvas lényt, s Denzack meg is lepődik, hiszen nem szokott hozzá, hogy Lyz hibázik, de annak tudja be, hogy még biztosan kába. Kicsit idegesíti is viszont a dolog, hogy cserben kell hagynia óriás társukat, de nincs más választása. Míg ezen idegeskedik, a bestia egyik támadása majdnem betalál, csak az utolsó pillanatban tudja menteni a helyzetet a sötételf, ugyanis pengéjével fogja fel az ütést. A sötételf se rest és rögvest viszonozza a kedves gesztust, majd pengéjét a dög lábába mélyeszti. Ez kárpótolja az eddigiekért, hiszen végre látja, hogy ő is meg tudja sebezni ezeket. Persze nem bízza el magát, hiszen jól tudja, hogy gyakran egy apró tényező is megboríthatja a mérleg tányérjait, de mindenesetre reménykedik benne, hogy gyorsan véget vethet kettejük harcának. Éppen ezért igyekszik minden erejét összeszedni a következő támadásokhoz. *
4631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-29 20:41:20
Üzenet elküldve: 2019-01-29 20:41:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Éppen a vízbe rakja bele a zöldségeket, mikor meghallja a kiabálást. Az arcára szokatlan mosoly ül ki, még a fakanál is a kezében marad, miközben kisiet az előtérbe.*
- Felébredtél? Éppen reggelit csinálok neked!
*Mosolya szinte a fülig ér a boldogságtól.*
- Igazából nem sok zöldséget találtam, ami nem romlott meg... És soha nem főztem még reggelit, szóval...
*Azért lelkesedését kimutatva felemeli a fakanalat, amiről még mindig csöpög a lé.*
- Lehet, hogy jobb, ha leellenőrzöd, hogy milyen. Még az ujjamat is elvágtam...
*A bekötött ujját is felmutatja.*
- Hát, biztos nem lesz olyan, mint amilyet a szakácsom készített, de remélem, ízleni fog.
*Éppen a vízbe rakja bele a zöldségeket, mikor meghallja a kiabálást. Az arcára szokatlan mosoly ül ki, még a fakanál is a kezében marad, miközben kisiet az előtérbe.*
- Felébredtél? Éppen reggelit csinálok neked!
*Mosolya szinte a fülig ér a boldogságtól.*
- Igazából nem sok zöldséget találtam, ami nem romlott meg... És soha nem főztem még reggelit, szóval...
*Azért lelkesedését kimutatva felemeli a fakanalat, amiről még mindig csöpög a lé.*
- Lehet, hogy jobb, ha leellenőrzöd, hogy milyen. Még az ujjamat is elvágtam...
*A bekötött ujját is felmutatja.*
- Hát, biztos nem lesz olyan, mint amilyet a szakácsom készített, de remélem, ízleni fog.
4630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-29 20:03:20
Üzenet elküldve: 2019-01-29 20:03:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Nem igazán ébred fel a motoszkálásra, de egy idő után csak felcsapódnak a szemei és ijedten ugrik hátra a kanapén, minthogy annyira ismeretlen ez a hely most így, hogy a napfény beárad számolatlanul az ablakokon. Néhány pillanat múlva azonban megnyugszik, tudatosul benne, hogy hol is van, mindjárt a férfit kezdi keresni a tekintete. Megmozgatja az összes párnát és paplant hátha alatta rejtőzik, persze nem találja sehol. Összeugrik a gyomra az ijedtségtől, bevillan neki ezer és egy szörnyű lehetőség, amelyben az elf bajba kerül, esetleg megpróbál véget vetni az életének önkezével.*
- Merre vagy?! *Ugrik fel, szája szinte már sírásra görbül, felpattan a kanpéról és átsiet a másik oldalára, hátha a férfi ott rejtőzik, bár ennek már a gondolat megszületésekor is kevés esélyt jósolt.*
- Ely! Ely! *Kiabálja körbe-körbe, szívesen szólítgatná a férfit az igazi nevén, de az sajnos most nem jut eszébe hirtelen, hisz tudja, itt rajtuk kívül most senki sincsen, ha elég nagy zajt csap és az elf is akarja, akkor találkozni fognak ismét. Gyorsan felkapja a csizmáját, hogy messzebbre is eljuthasson, bár még nem tudja merre, fél is, hogy eltéved, de muszáj mennie, ha nem kerül elő a férfi.*
*Nem igazán ébred fel a motoszkálásra, de egy idő után csak felcsapódnak a szemei és ijedten ugrik hátra a kanapén, minthogy annyira ismeretlen ez a hely most így, hogy a napfény beárad számolatlanul az ablakokon. Néhány pillanat múlva azonban megnyugszik, tudatosul benne, hogy hol is van, mindjárt a férfit kezdi keresni a tekintete. Megmozgatja az összes párnát és paplant hátha alatta rejtőzik, persze nem találja sehol. Összeugrik a gyomra az ijedtségtől, bevillan neki ezer és egy szörnyű lehetőség, amelyben az elf bajba kerül, esetleg megpróbál véget vetni az életének önkezével.*
- Merre vagy?! *Ugrik fel, szája szinte már sírásra görbül, felpattan a kanpéról és átsiet a másik oldalára, hátha a férfi ott rejtőzik, bár ennek már a gondolat megszületésekor is kevés esélyt jósolt.*
- Ely! Ely! *Kiabálja körbe-körbe, szívesen szólítgatná a férfit az igazi nevén, de az sajnos most nem jut eszébe hirtelen, hisz tudja, itt rajtuk kívül most senki sincsen, ha elég nagy zajt csap és az elf is akarja, akkor találkozni fognak ismét. Gyorsan felkapja a csizmáját, hogy messzebbre is eljuthasson, bár még nem tudja merre, fél is, hogy eltéved, de muszáj mennie, ha nem kerül elő a férfi.*
4629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-29 16:08:21
Üzenet elküldve: 2019-01-29 16:08:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Az első mozzanatot tényleg beveszi. Majdnem talpra pattan, hogy a hányás elől elugorjon, még szerencse, hogy csak lapok potyognak Shen tenyeréből, mert nem kizárt, hogy páros rókát dobtak volna a pokrócra. Ha valamit nem bír Lyz, az a hányás, így már zsigereiből mozdul, s fintorodik. El sem tudja mondani, mekkora megkönnyebbülés fut végig rajta, hogy csak viccel az aranyhajú, de nevetéséből érezheti az elf. Még fel sem ocsúdik, már holmi sütemény sütést akar a nyakába varrni.*
- Hékás. Azt ki kell érdemelni. *S bár viccesen hangzik, mint aki csak le akar egy feladatot rázni magáról, valójában még sosem sütött süteményt, és senki sem volt, akiért szívesen megtanulta volna hogyan kell. A vadászattal járó alapételeket, nyársra tűzött vadat elő tudja készíteni, de a süteményhez arányokra is kell figyelni, nagyanyja szerint pedig akkor a legfinomabb, ha szeretettel sütik.*
- Ó, azt mindjárt gondoltam, hogy a szarvassültnek is találnál helyet *kacarászik.* Nem, mintha nem volna elég dolgom nekem is... holmi sütögetést varrnál a nyakamba. *Persze jó kedéllyel mondja ezt is, miközben egy kép villan lelki szemei elé, melyben bor helyett egy tányér süteményt tart kezében, s melyből egyszerre két kézzel vesz az aranyhajú, hogy aztán jólesőn harapjon belőle. A szívmelengető képet kipislogja szeméből.*
- Nem kérek, köszi. Egyed csak *Jóleső kedves mosoly húzódik továbbra is arcán, ahogy elnézi a habzsoló elfet, s hogy Énmegleont elemezve szedegeti a morzsát. Jó ötlet volt Banyát megkérni, ezt már el is könyveli.*
- Ellenben szereti Selest, és ahogy elnézem őket, oroszlánokkal is megharcolna érte. *Nem hasonlítja senkihez, és nem feltételezi, hogy más nem tenné meg ugyanezt, de ha mást nem is lehet Leon számlájára írni, mert bár Lyzzel is furcsán viselkedett, Shennel pedig bőven lekezelő volt, de Selesért tűzbe menne, ebben Lyz biztos.* Nem kell szeretned őt. Én is megvagyok nélküle, de Selest szeretem, és ha ő szereti azt a kalózt, hát én is elfogadom.
*Miután Leonról is kifejtette véleményét, Shen kerül porondra, és bár nem szűkszavú az elf lány, Shennek úgy tűnik nem elegendő.*
- Mit látok? *Smaragdszín szemei az acélszínűbe olvadnak. Csak most tudatosul benne, hogy milyen közel ült le hozzá Shen. Egy pár pillanatig újra csak nézi a felé forduló elfet. Szokatlanul felnőttes a kérdés.*
- Én csak azt tudom, hogy szeretek veled lenni. Miért? Te mit látsz bennem?
//Íjászverseny//
*Az első mozzanatot tényleg beveszi. Majdnem talpra pattan, hogy a hányás elől elugorjon, még szerencse, hogy csak lapok potyognak Shen tenyeréből, mert nem kizárt, hogy páros rókát dobtak volna a pokrócra. Ha valamit nem bír Lyz, az a hányás, így már zsigereiből mozdul, s fintorodik. El sem tudja mondani, mekkora megkönnyebbülés fut végig rajta, hogy csak viccel az aranyhajú, de nevetéséből érezheti az elf. Még fel sem ocsúdik, már holmi sütemény sütést akar a nyakába varrni.*
- Hékás. Azt ki kell érdemelni. *S bár viccesen hangzik, mint aki csak le akar egy feladatot rázni magáról, valójában még sosem sütött süteményt, és senki sem volt, akiért szívesen megtanulta volna hogyan kell. A vadászattal járó alapételeket, nyársra tűzött vadat elő tudja készíteni, de a süteményhez arányokra is kell figyelni, nagyanyja szerint pedig akkor a legfinomabb, ha szeretettel sütik.*
- Ó, azt mindjárt gondoltam, hogy a szarvassültnek is találnál helyet *kacarászik.* Nem, mintha nem volna elég dolgom nekem is... holmi sütögetést varrnál a nyakamba. *Persze jó kedéllyel mondja ezt is, miközben egy kép villan lelki szemei elé, melyben bor helyett egy tányér süteményt tart kezében, s melyből egyszerre két kézzel vesz az aranyhajú, hogy aztán jólesőn harapjon belőle. A szívmelengető képet kipislogja szeméből.*
- Nem kérek, köszi. Egyed csak *Jóleső kedves mosoly húzódik továbbra is arcán, ahogy elnézi a habzsoló elfet, s hogy Énmegleont elemezve szedegeti a morzsát. Jó ötlet volt Banyát megkérni, ezt már el is könyveli.*
- Ellenben szereti Selest, és ahogy elnézem őket, oroszlánokkal is megharcolna érte. *Nem hasonlítja senkihez, és nem feltételezi, hogy más nem tenné meg ugyanezt, de ha mást nem is lehet Leon számlájára írni, mert bár Lyzzel is furcsán viselkedett, Shennel pedig bőven lekezelő volt, de Selesért tűzbe menne, ebben Lyz biztos.* Nem kell szeretned őt. Én is megvagyok nélküle, de Selest szeretem, és ha ő szereti azt a kalózt, hát én is elfogadom.
*Miután Leonról is kifejtette véleményét, Shen kerül porondra, és bár nem szűkszavú az elf lány, Shennek úgy tűnik nem elegendő.*
- Mit látok? *Smaragdszín szemei az acélszínűbe olvadnak. Csak most tudatosul benne, hogy milyen közel ült le hozzá Shen. Egy pár pillanatig újra csak nézi a felé forduló elfet. Szokatlanul felnőttes a kérdés.*
- Én csak azt tudom, hogy szeretek veled lenni. Miért? Te mit látsz bennem?
4628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-29 15:47:18
Üzenet elküldve: 2019-01-29 15:47:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Megpróbál minél csendesebben kiszökni a konyhába. Ott persze aztán jön a fejtörés, hogy mégis mit készítsen a nőnek reggelire, ami nincs legalább félig megromolva, és nem haladja meg Aleimord alig pislákoló főzéstudományát.
Miután kihajított majdnem egy kiló megpenészedett kenyeret, megromlott tojást és egyebeket, amiket már képtelenség megenni, krumplipucolásba kezd. Természetesen szépen el is vágja az egyik ujját közben.
Fellopakodik az emeletre, hogy bekösse, ekkor hallja meg Mady motyogását. Mivel nem tudja, kiről lehet szó úgy dönt, hogy nem zavarja meg Madyt az alvásban, inkább a bekötözött ujjával együtt visszalopakodik a konyhába.
Megpucol és összedarabol három szem krumplit - mikből ügyetlenségének hála szép darabokat sikerül lefaragnia -, majd egy kicsit megáll gondolkodni. Talál pár szem hagymát, azokat is összeaprítja, szép nagy darabokra. Tovább kutat, a kezébe akad egy kis répa. Már nem olyan finom roppanós, de legalább nem romlott. Kettő a krumpli és a hagyma mellé kerül.
Miután semmi más ehetőt nem talál, nézi az alapanyagokat, és nagyban vakarni kezdi a fejét, hogy mégis ebből mit lehet kezdeni. Talán addigra Mady felkel és segít neki, ha nem, akkor jó pár perc gondolkodás után sikerül döntenie. Elővesz egy lábast, beledobálja a megmosott zöldséget, friss vizet tesz rá, majd felteszi főzni. Aleimord már ettől is győztesnek érzi magát, bár azt eszébe sem jut, hogy esetleg egy kis só nem ártana a művébe.*
*Megpróbál minél csendesebben kiszökni a konyhába. Ott persze aztán jön a fejtörés, hogy mégis mit készítsen a nőnek reggelire, ami nincs legalább félig megromolva, és nem haladja meg Aleimord alig pislákoló főzéstudományát.
Miután kihajított majdnem egy kiló megpenészedett kenyeret, megromlott tojást és egyebeket, amiket már képtelenség megenni, krumplipucolásba kezd. Természetesen szépen el is vágja az egyik ujját közben.
Fellopakodik az emeletre, hogy bekösse, ekkor hallja meg Mady motyogását. Mivel nem tudja, kiről lehet szó úgy dönt, hogy nem zavarja meg Madyt az alvásban, inkább a bekötözött ujjával együtt visszalopakodik a konyhába.
Megpucol és összedarabol három szem krumplit - mikből ügyetlenségének hála szép darabokat sikerül lefaragnia -, majd egy kicsit megáll gondolkodni. Talál pár szem hagymát, azokat is összeaprítja, szép nagy darabokra. Tovább kutat, a kezébe akad egy kis répa. Már nem olyan finom roppanós, de legalább nem romlott. Kettő a krumpli és a hagyma mellé kerül.
Miután semmi más ehetőt nem talál, nézi az alapanyagokat, és nagyban vakarni kezdi a fejét, hogy mégis ebből mit lehet kezdeni. Talán addigra Mady felkel és segít neki, ha nem, akkor jó pár perc gondolkodás után sikerül döntenie. Elővesz egy lábast, beledobálja a megmosott zöldséget, friss vizet tesz rá, majd felteszi főzni. Aleimord már ettől is győztesnek érzi magát, bár azt eszébe sem jut, hogy esetleg egy kis só nem ártana a művébe.*
4627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-28 19:47:21
Üzenet elküldve: 2019-01-28 19:47:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cerlyna és Drammy //
* Épp az ágyán heverészik és roppant mód unja az agyát, mert semmi dolga sincsen. Haja kócos, nem volt még kedve kifésülni, túl hosszú és mikor belenéz a tükörbe már elmegy a kedve mindenféle szelídítési módszertől. Lassan festeni is kell, még nem látszik a szőke szín felül, de már azért átsejlik, hogy hamarosan fog, amit nem szabad megvárni mert az már igazán nem szép.
Éppen ilyen és hasonló, semmire sem jó gondolatokkal van elfoglalva mikor bekopognak és egy szolgáló jelenti, hogy Dram várja őt a könyvtárban.
Na ez aztán a nap híre, rögtön fel is pattan és átrohan a könyvtárba, szinte kivágva az ajtót, mert arról nincs fogalma, hogy van benn más is, ezzel csak akkor szembesül mikor már benn van.
Kicsit felhúzza orrát zavartan, meg az ingét is begyűri gyors a nadrágjába. *
- Ki ő? - * kérdezi miközben kezd féltékeny lenni amiért egy nő ott van Drammal kettesben. *
//Cerlyna és Drammy //
* Épp az ágyán heverészik és roppant mód unja az agyát, mert semmi dolga sincsen. Haja kócos, nem volt még kedve kifésülni, túl hosszú és mikor belenéz a tükörbe már elmegy a kedve mindenféle szelídítési módszertől. Lassan festeni is kell, még nem látszik a szőke szín felül, de már azért átsejlik, hogy hamarosan fog, amit nem szabad megvárni mert az már igazán nem szép.
Éppen ilyen és hasonló, semmire sem jó gondolatokkal van elfoglalva mikor bekopognak és egy szolgáló jelenti, hogy Dram várja őt a könyvtárban.
Na ez aztán a nap híre, rögtön fel is pattan és átrohan a könyvtárba, szinte kivágva az ajtót, mert arról nincs fogalma, hogy van benn más is, ezzel csak akkor szembesül mikor már benn van.
Kicsit felhúzza orrát zavartan, meg az ingét is begyűri gyors a nadrágjába. *
- Ki ő? - * kérdezi miközben kezd féltékeny lenni amiért egy nő ott van Drammal kettesben. *
4626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-28 18:58:02
Üzenet elküldve: 2019-01-28 18:58:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
-Igazad van, sajnálom, hogy akkor nem voltam ott veled, hogy segítsek, iszonyú lehetett.*Mondja kedvesen, közben finoman simogatja az elf haját, az arcát és a fülét. Mikor pedig úgy érzi lassan elnyomja az álom, kezét a férfi vállára teszi. Mivel általában egyedül alszik, társaság nélkül így most már csak az is szokatlan, hogy van még valaki a szobában rajta kívül. Minden egyes rándulásra és később a kiáltásokra is felriad. Kedvesen közelebb hajolva súgja az elf füléhez, duruzsoló hangon.*
-Semmi baj, nincsen semmi baj, nyugalom, szeretlek, nem lesz semmi baj.*Közben pedig a hátán simít végig lassan, majd a vállán és végül ismét a fején, amíg ismét vissza nem alszik maga is. Mikor a férfi felébred, ő még alszik, fejét hátravetve, kezét a másik nyakán pihentetve szuszog nagyokat, amint pedig kicsusszan a kezei közül, teste érzékeli a keletkező űrt és oldalra eldőlve válaszol. Nem fekszik el a kanapé teljes hosszán, csak amennyit az oldalra dőléssel elfoglal, lábait felhúzza és magára rángatja a paplant. Haja vége oldalt lelóg, azon pihenteti az arcát, néha a levegővétellel egy-két kósza hajszála is közelebb araszol az orrához, majd kifújáskor elröpül vissza a helyére.*
-Elaj…*Motyogja maga elé néha, közben óvatosan a hajába markol.*-… merre vagy… Elaj… *Ismételgeti halkan.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 18:58:45
-Igazad van, sajnálom, hogy akkor nem voltam ott veled, hogy segítsek, iszonyú lehetett.*Mondja kedvesen, közben finoman simogatja az elf haját, az arcát és a fülét. Mikor pedig úgy érzi lassan elnyomja az álom, kezét a férfi vállára teszi. Mivel általában egyedül alszik, társaság nélkül így most már csak az is szokatlan, hogy van még valaki a szobában rajta kívül. Minden egyes rándulásra és később a kiáltásokra is felriad. Kedvesen közelebb hajolva súgja az elf füléhez, duruzsoló hangon.*
-Semmi baj, nincsen semmi baj, nyugalom, szeretlek, nem lesz semmi baj.*Közben pedig a hátán simít végig lassan, majd a vállán és végül ismét a fején, amíg ismét vissza nem alszik maga is. Mikor a férfi felébred, ő még alszik, fejét hátravetve, kezét a másik nyakán pihentetve szuszog nagyokat, amint pedig kicsusszan a kezei közül, teste érzékeli a keletkező űrt és oldalra eldőlve válaszol. Nem fekszik el a kanapé teljes hosszán, csak amennyit az oldalra dőléssel elfoglal, lábait felhúzza és magára rángatja a paplant. Haja vége oldalt lelóg, azon pihenteti az arcát, néha a levegővétellel egy-két kósza hajszála is közelebb araszol az orrához, majd kifújáskor elröpül vissza a helyére.*
-Elaj…*Motyogja maga elé néha, közben óvatosan a hajába markol.*-… merre vagy… Elaj… *Ismételgeti halkan.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.28 18:58:45
4625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-28 16:39:42
Üzenet elküldve: 2019-01-28 16:39:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Intath Aldeis//
*Jót vigyorog a dicséreten. Tényleg büszke magára. Beszélni, azt tud. Magától tanult meg ilyen szépen fogalmazni. Odafigyelt és mindenhonnan szívta magába a tudást amit aztán továbbfejlesztett. Szeret is hasonlatokat használni. Azért akart szépen beszélni, hogy tanultabbnak tűnjön és ne lássák rajta, hogy csak egy elárvult zugdoki akiből kalóz lett. Be is szokott válni. A pénz kérdése annyiban is lesz hagyva viszont a szerelem még terítéken marad. Méghozzá Int szerelme. A kérdésre vállat ránt.*
-Hát valamilyen módon biztos felkeltettem a figyelmét. De lehet, hogy szeretőnek gondol vagy barátnak.*Sóhajt egyet és néz mosolyogva Rheia asszonyra.*A nőknek van az a rossz szokásuk, hogy nem mondanak ki dolgokat. Vagy próbára teszik a férfiakat.
*Sokkal egyszerűbb lett volna neki ha egyenesen meg van mondva mit szabad és mit nem és mi van köztük. Mondjuk a lány, azt mondta, hogy ne cserélje le, de az most, azt jelenti...Áh! Megint ezek a már sokszor ismételt körök amik a doki fejében futnak. Tudja jól, hogy nem kaphat választ mégis mindig belefut. A következő kérdés már jobban felvidítja. A mosolya szélesebb lesz ahogy mesél.*
-Igen elf. Nem, de úgy eddig ér nekem.*Mutat mellkas magasságba.*És ahhhh! Olyan szép! Szeplős pofi, játékosan csillogó világoszöld szemek. Gyönyörű barna haj. A teste mint egy álom. És amivel lenyűgözött*csillan fel a szeme* hogy egy igazi nő. Tudja mit akar, tudja mit csinál, jó talán egy kicsit könnyelmű, de életrevaló és...jó volt hozzám. Jó ég, de ki vagyok tőle.
*Sóhajt fel és löki hátát a fának.*
~Kicsit tényleg nagyon beleéltem magam a dologba. Fájni fog ez a nő az biztos.~
*Int bár, azt hihetnék, hogy szerencsés a szerelemben ez nem így van. Ért a nőkhöz, de a szerelemben kimondottan bénácska. Vagy nem jött össze vagy lelépett mielőtt elkötelezte volna magát. Most viszont ezt nem teheti. És ő vár a nőre aki elment. Rá szokás várni mikor elmegy, de ő nem is jött egyszer se vissza a szerelmes nőhöz. Ironikus helyzet. Rheia asszony szerencsésebb a szerelemben nála úgy tűnik. Ő még fahéjat is kap. Amiről Int szívesen megosztaná az egyik titkát. A sugdolózás pedig be is válik. Látja, hogy a nőt is kíváncsi. Ami természetes is hisz nő. Még szép, hogy kíváncsi. A doki fojtott hangon kezdi magyarázni.*
-Bizony, hogy van. Egy jó orvos a fűszerekhez is ért nem csak a gyógyszerekhez. Javítja az étvágyat, erősíti a gyomrot, csökkenti a fájdalmat és a gyulladásokat és méregtelenít is. A fűszereknek sok jótékony hatása van és ez a recept is ezeket használja ki. Fogni kell egy üveg fehérbort. Beletenni egy kakukkfűágat, fél teáskanál szerecsendiót, negyed teáskanál friss gyömbért, egy rúd fahéjat és tíz mazsolaszemet. Aztán az üveget le kell dugaszolni és két hét múlva leszűrni. Napi fél pohár ebből az erősítő borból segít megőrizni az egészséget vagy pont, hogy összeszednie magát az embernek egy nehéz időszak után. Meg ugye melyik férfi ne ölelgetné meg a párját ha ilyen itallal ajándékozza meg.
*Ő is ilyet tervez Rel-nek adni mivel hideg van és barbár földön ki tudja milyen az idő. Rheia asszonynak meg sejthető, de pont azért árulta el ezt a titkot, hogy ő maga is iszogasson kicsit abból. Egy kis erősödés rá is ráférne.*
-De ez ugye a mi titkunk?
*Mosolyog a nőre és nyújtja a kisujját neki.*
//Intath Aldeis//
*Jót vigyorog a dicséreten. Tényleg büszke magára. Beszélni, azt tud. Magától tanult meg ilyen szépen fogalmazni. Odafigyelt és mindenhonnan szívta magába a tudást amit aztán továbbfejlesztett. Szeret is hasonlatokat használni. Azért akart szépen beszélni, hogy tanultabbnak tűnjön és ne lássák rajta, hogy csak egy elárvult zugdoki akiből kalóz lett. Be is szokott válni. A pénz kérdése annyiban is lesz hagyva viszont a szerelem még terítéken marad. Méghozzá Int szerelme. A kérdésre vállat ránt.*
-Hát valamilyen módon biztos felkeltettem a figyelmét. De lehet, hogy szeretőnek gondol vagy barátnak.*Sóhajt egyet és néz mosolyogva Rheia asszonyra.*A nőknek van az a rossz szokásuk, hogy nem mondanak ki dolgokat. Vagy próbára teszik a férfiakat.
*Sokkal egyszerűbb lett volna neki ha egyenesen meg van mondva mit szabad és mit nem és mi van köztük. Mondjuk a lány, azt mondta, hogy ne cserélje le, de az most, azt jelenti...Áh! Megint ezek a már sokszor ismételt körök amik a doki fejében futnak. Tudja jól, hogy nem kaphat választ mégis mindig belefut. A következő kérdés már jobban felvidítja. A mosolya szélesebb lesz ahogy mesél.*
-Igen elf. Nem, de úgy eddig ér nekem.*Mutat mellkas magasságba.*És ahhhh! Olyan szép! Szeplős pofi, játékosan csillogó világoszöld szemek. Gyönyörű barna haj. A teste mint egy álom. És amivel lenyűgözött*csillan fel a szeme* hogy egy igazi nő. Tudja mit akar, tudja mit csinál, jó talán egy kicsit könnyelmű, de életrevaló és...jó volt hozzám. Jó ég, de ki vagyok tőle.
*Sóhajt fel és löki hátát a fának.*
~Kicsit tényleg nagyon beleéltem magam a dologba. Fájni fog ez a nő az biztos.~
*Int bár, azt hihetnék, hogy szerencsés a szerelemben ez nem így van. Ért a nőkhöz, de a szerelemben kimondottan bénácska. Vagy nem jött össze vagy lelépett mielőtt elkötelezte volna magát. Most viszont ezt nem teheti. És ő vár a nőre aki elment. Rá szokás várni mikor elmegy, de ő nem is jött egyszer se vissza a szerelmes nőhöz. Ironikus helyzet. Rheia asszony szerencsésebb a szerelemben nála úgy tűnik. Ő még fahéjat is kap. Amiről Int szívesen megosztaná az egyik titkát. A sugdolózás pedig be is válik. Látja, hogy a nőt is kíváncsi. Ami természetes is hisz nő. Még szép, hogy kíváncsi. A doki fojtott hangon kezdi magyarázni.*
-Bizony, hogy van. Egy jó orvos a fűszerekhez is ért nem csak a gyógyszerekhez. Javítja az étvágyat, erősíti a gyomrot, csökkenti a fájdalmat és a gyulladásokat és méregtelenít is. A fűszereknek sok jótékony hatása van és ez a recept is ezeket használja ki. Fogni kell egy üveg fehérbort. Beletenni egy kakukkfűágat, fél teáskanál szerecsendiót, negyed teáskanál friss gyömbért, egy rúd fahéjat és tíz mazsolaszemet. Aztán az üveget le kell dugaszolni és két hét múlva leszűrni. Napi fél pohár ebből az erősítő borból segít megőrizni az egészséget vagy pont, hogy összeszednie magát az embernek egy nehéz időszak után. Meg ugye melyik férfi ne ölelgetné meg a párját ha ilyen itallal ajándékozza meg.
*Ő is ilyet tervez Rel-nek adni mivel hideg van és barbár földön ki tudja milyen az idő. Rheia asszonynak meg sejthető, de pont azért árulta el ezt a titkot, hogy ő maga is iszogasson kicsit abból. Egy kis erősödés rá is ráférne.*
-De ez ugye a mi titkunk?
*Mosolyog a nőre és nyújtja a kisujját neki.*
4624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-28 15:33:47
Üzenet elküldve: 2019-01-28 15:33:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
- Micsoda példa.
*Mosolyog jókedvűen és szinte látja az elfen büszkeségét frappánsága miatt.*
- Egyébként igen, ez egy elég jó hasonlat.
*Egyet is ért vele, igaz neki nem sok tapasztalata van ilyen nőkkel, már csak azért sem, mert ő maga sem olyan fajta. A különleges lányt illetően kicsit alább hagy a lelkesedése, mert nem egészen olyan választ kap amire számított.*
- Ó értem. De úgy viselkedett veled, hogy feltételezhető, hogy ő is érdeklődik irántad?
*Kérdezősködik tovább, remélhetőleg nem zavarva ezzel az elfet, csak nagyon kíváncsi, ha szerelemről vagy családról van szó. Magában közben megállapítja, hogy az elf férfi rengeteget mosolyog, nem mindig érzi őszintének is és ez számára kissé különös, az észrevételen kívül viszont nem kezd semmit az információval. Nem is ért ő annyira az emberszerű lények lelkéhez, úgyhogy van még mit tanulniuk róla bőven.*
- Sebaj, majd jó lesz minden. Én drukkolok nektek. Egyébként elf leány? Olyan elképesztően magas mint te?
*Megint olyan csodálattal pillant a lenyűgözően magas elfre. Az orkok között látott jól megtermetteket, de ilyen szép fajt nem és ez nagyon tetszik neki. Szívesen lenne ő is egy gyönyörű szőke, magas elf nő, karcsú testtel. Igaz utóbbi meg is van neki, de nem egészen azért, mert ilyennek született volna. Kicsit meglepődik, hogy Intath mögé oson, össze is rezzen és kissé kényelmetlenül is érzi magát. Nem szereti, ha mögötte vannak, de ezt hamar elfelejti az érdekes információt hallva. Ismételten felcsillannak szemei és lelkesen közelebb hajol, ha már titokról van szó. Igaz egyedül vannak egy erdőben, de a titkokról érdemes halkan beszélgetni.*
- Jaj, dehogy árulom el. Becsület szavamra.
*De a recepten kívül még valami érdekességet hall, ami sokkal inkább felkelti figyelmét.*
- Jótékony hatásai? Mifélék? Jaj, hát lehet valami olyan finom és jó is? Milyen csodálatos!
*Teljesen el van ragadtatva, ha fahéjról van szó. Egyébként is lelkes minden új dolgot illetően, de a fahéjat különösen a szívébe zárta Nozarin miatt.*
//Intath Aldeis//
- Micsoda példa.
*Mosolyog jókedvűen és szinte látja az elfen büszkeségét frappánsága miatt.*
- Egyébként igen, ez egy elég jó hasonlat.
*Egyet is ért vele, igaz neki nem sok tapasztalata van ilyen nőkkel, már csak azért sem, mert ő maga sem olyan fajta. A különleges lányt illetően kicsit alább hagy a lelkesedése, mert nem egészen olyan választ kap amire számított.*
- Ó értem. De úgy viselkedett veled, hogy feltételezhető, hogy ő is érdeklődik irántad?
*Kérdezősködik tovább, remélhetőleg nem zavarva ezzel az elfet, csak nagyon kíváncsi, ha szerelemről vagy családról van szó. Magában közben megállapítja, hogy az elf férfi rengeteget mosolyog, nem mindig érzi őszintének is és ez számára kissé különös, az észrevételen kívül viszont nem kezd semmit az információval. Nem is ért ő annyira az emberszerű lények lelkéhez, úgyhogy van még mit tanulniuk róla bőven.*
- Sebaj, majd jó lesz minden. Én drukkolok nektek. Egyébként elf leány? Olyan elképesztően magas mint te?
*Megint olyan csodálattal pillant a lenyűgözően magas elfre. Az orkok között látott jól megtermetteket, de ilyen szép fajt nem és ez nagyon tetszik neki. Szívesen lenne ő is egy gyönyörű szőke, magas elf nő, karcsú testtel. Igaz utóbbi meg is van neki, de nem egészen azért, mert ilyennek született volna. Kicsit meglepődik, hogy Intath mögé oson, össze is rezzen és kissé kényelmetlenül is érzi magát. Nem szereti, ha mögötte vannak, de ezt hamar elfelejti az érdekes információt hallva. Ismételten felcsillannak szemei és lelkesen közelebb hajol, ha már titokról van szó. Igaz egyedül vannak egy erdőben, de a titkokról érdemes halkan beszélgetni.*
- Jaj, dehogy árulom el. Becsület szavamra.
*De a recepten kívül még valami érdekességet hall, ami sokkal inkább felkelti figyelmét.*
- Jótékony hatásai? Mifélék? Jaj, hát lehet valami olyan finom és jó is? Milyen csodálatos!
*Teljesen el van ragadtatva, ha fahéjról van szó. Egyébként is lelkes minden új dolgot illetően, de a fahéjat különösen a szívébe zárta Nozarin miatt.*
4623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-28 15:23:08
Üzenet elküldve: 2019-01-28 15:23:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cerlyna Niphryl //
- Bizony, hogy színesebbé teszi. * Sóhajt Drameiloten szerelmesen, de persze gyorsan észbe kap, és rendezi ábrándos arckifejezését, miközben gondolatban ostorozza magát az ilyen esendőségért. *
- Ne haragudj. * Legyint egyszerűen, és reméli, hogy ennyiben hagyhatják a témát. *
- Nos, velem szerintem mindent megbeszéltél, úgyhogy már csak Wymni maradt hátra... Máris szólok neki. * Mosolyog Dram, és felkel a székből, hogy az ajtóhoz lépve kiszóljon rajta az egyik szolgálónak, aki alighanem a húgért siet. *
- Amíg várakozunk, kérlek mesélj, hogy mit hallottál a családomról, és rólunk. Őszintén, bármit elmondhatsz. Szeretném tudni, hogy milyen szóbeszéd járja rólunk, és hogy mi vett rá egy ilyen szépséges kisasszonyt, hogy minket válasszon mint munkaadói. * Közben vissza is ül a fotelbe, és várakozva figyeli Lynát, látszik rajta, hogy tényleg szeretné tudni, hogy mit pletykálnak róluk. *
//Cerlyna Niphryl //
- Bizony, hogy színesebbé teszi. * Sóhajt Drameiloten szerelmesen, de persze gyorsan észbe kap, és rendezi ábrándos arckifejezését, miközben gondolatban ostorozza magát az ilyen esendőségért. *
- Ne haragudj. * Legyint egyszerűen, és reméli, hogy ennyiben hagyhatják a témát. *
- Nos, velem szerintem mindent megbeszéltél, úgyhogy már csak Wymni maradt hátra... Máris szólok neki. * Mosolyog Dram, és felkel a székből, hogy az ajtóhoz lépve kiszóljon rajta az egyik szolgálónak, aki alighanem a húgért siet. *
- Amíg várakozunk, kérlek mesélj, hogy mit hallottál a családomról, és rólunk. Őszintén, bármit elmondhatsz. Szeretném tudni, hogy milyen szóbeszéd járja rólunk, és hogy mi vett rá egy ilyen szépséges kisasszonyt, hogy minket válasszon mint munkaadói. * Közben vissza is ül a fotelbe, és várakozva figyeli Lynát, látszik rajta, hogy tényleg szeretné tudni, hogy mit pletykálnak róluk. *
4622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-28 12:50:17
Üzenet elküldve: 2019-01-28 12:50:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- De te nem voltál ott...
*Suttogja halkan. Nem hiszi el, hogy nem az ő hibája, elvégre Mady csak arról tud, amennyit Aleimord elmondott neki.*
- Legyen igazad.
*Többet nem beszél. Próbál elaludni de csak nehezen akarnak lecsukódni a szemei, amikor pedig mégis, akkor borzalmasat álmodik. Motyog Aleniáról, levágott karról, vérről, meggyilkolt szülőkről, és arról is, hogy mennyire egyedül érzi magát. Van, mikor fel-felkiált álmában.
Annyi biztos, hogy reggel nem fog kellemesen ébredni, ahogyan egyik reggel sem a lázadás óta. Volt, hogy napokig nem aludt az álmaiban őt üldöző rémségektől. Most, hogy itt van mellette Mady sokkal könnyebben enged a teste ezen szükségletének, bár kérdéses, hogy a nő mennyire tud mellette aludni. Ha reggel úgy kelnek, hogy Mady még pihen, akkor Aleimord próbál minél finomabban elmenni mellőle, hogy hagyhassa még egy kicsit.*
- De te nem voltál ott...
*Suttogja halkan. Nem hiszi el, hogy nem az ő hibája, elvégre Mady csak arról tud, amennyit Aleimord elmondott neki.*
- Legyen igazad.
*Többet nem beszél. Próbál elaludni de csak nehezen akarnak lecsukódni a szemei, amikor pedig mégis, akkor borzalmasat álmodik. Motyog Aleniáról, levágott karról, vérről, meggyilkolt szülőkről, és arról is, hogy mennyire egyedül érzi magát. Van, mikor fel-felkiált álmában.
Annyi biztos, hogy reggel nem fog kellemesen ébredni, ahogyan egyik reggel sem a lázadás óta. Volt, hogy napokig nem aludt az álmaiban őt üldöző rémségektől. Most, hogy itt van mellette Mady sokkal könnyebben enged a teste ezen szükségletének, bár kérdéses, hogy a nő mennyire tud mellette aludni. Ha reggel úgy kelnek, hogy Mady még pihen, akkor Aleimord próbál minél finomabban elmenni mellőle, hogy hagyhassa még egy kicsit.*
4621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-27 20:58:06
Üzenet elküldve: 2019-01-27 20:58:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
- Úgy tudom, a tolvajlás nem az úgy tűnésről szól. Amúgy te se tűnsz piti zsebesnél többnek.
*Hősünk nem gondolja túl a kompetencia-dolgot; vállalt már ennél rázósabb, és bonyolultabb dolgot, hát mi ez ahhoz képest.*
- Tudtad, hogy nincs pénzem, amikor elindultunk, mégis beleegyeztél. És magáért az elvezetésért nem kértél egy lyukas fagarast sem. A zsákmányból kértél, amelyen készségesen osztozom.
*Magyarázza mosolyogva.*
- És hogy téged elterelésnek? Ugyan már, ha kiáltanál, se vennének észre.
*Mondja, valójában viszont most el kell vetnie emiatt az A tervet. Meg a B-t. Meg a C-t is.*
- Az őröket bízd rám, van pár ötletem... Bár majd látjuk, hányan vannak.
- Úgy tudom, a tolvajlás nem az úgy tűnésről szól. Amúgy te se tűnsz piti zsebesnél többnek.
*Hősünk nem gondolja túl a kompetencia-dolgot; vállalt már ennél rázósabb, és bonyolultabb dolgot, hát mi ez ahhoz képest.*
- Tudtad, hogy nincs pénzem, amikor elindultunk, mégis beleegyeztél. És magáért az elvezetésért nem kértél egy lyukas fagarast sem. A zsákmányból kértél, amelyen készségesen osztozom.
*Magyarázza mosolyogva.*
- És hogy téged elterelésnek? Ugyan már, ha kiáltanál, se vennének észre.
*Mondja, valójában viszont most el kell vetnie emiatt az A tervet. Meg a B-t. Meg a C-t is.*
- Az őröket bízd rám, van pár ötletem... Bár majd látjuk, hányan vannak.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5560-5579