Archívum - Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2876. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2857-2876
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:32:22
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:32:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Sokat hallott már erről a helyről, de most jár itt először. Lenyűgözi az erő amely képes egy ekkora építményt állandóan a levegőben tartani. A ködlépcsőre bizonytalanul teszi a lábát, de elbírja az elf nem túl nagy súlyát. A lépcsők tetejére érve nyúlna a kilincs után, de az ajtó kitárul előtte anélkül, hogy bárki hozzá ért volna. Belépve meglepi a tágas helyiség mérete, kívülről nem látszik a tornyon, hogy ennyi hely lenne benne... *
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-30 19:44:52
Üzenet elküldve: 2019-12-30 19:44:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Arsenor nem egy nagy filozófus. Nem is a mélyenszántó gondolatairól híres. Persze nem ostoba, de a mester kérdései úgy érzi, hogy számára túl nehezek. Lesüti a szemét mint egy rossz diák és csak úgy maga elé motyog.*
-Nem tudom. Fegyvertelenek kivégzése...Nem tudom.
*Ő nem hóhér vagy olyan akinek felelősséget kell sok emberért vállalnia. Ezek nem neki való kérdések. Általában a társaiért kell felelősséget vállalnia. Saját értékrendje is igen egyszerű az ilyesmivel kapcsolatban. Ha valaki rátámad akkor megvédi magát. Ha muszáj öl is. Humanoid esetében nehezebb, de ha az életéről van szó akkor megteszi. De fegyvertelenek életét elvenni és kivégzésekbe belemenni. Van még hova fejlődnie jellem szempontjából. Ehhez még fiatal. A továbbiakhoz se tud mit hozzátenni. Komoly dolgok ezek. Viszont figyel és a fontos dolgokat felfogja. Valahogy nagyon nem tetszik neki ez a dolog. Rossz érzése van a végső kimenetellel kapcsolatban. A nő kérdésére megrázza a fejét.*
-Csak erre jártunk. Örülök, hogy nem esett súlyos bajotok.
*Jön kicsit zavarba mert ők viszont elég komoly mészárlást rendeztek a másik oldalon. Ha humanoidokat öl akik értelmesebbeknek tűnnek akkor mindig bűntudata lesz. A bestiák és hasonló lények esetében más a helyzet. Viszont ezeknél meg lesz állapítva, hogy nem azok voltak. Fegyvereket használtak szóval Arsenor is úgy gondolja, hogy értelmesek. Amit a nő mond arra az ő ábrázata is elsötétül, de azért visszakérdez.*
-Miért a mesterre gyanakodtak? Ő tudtommal sose a városban tevékenykedett.
*Ez nem világos számára. Amúgy hallgat és követi a többieket. Mikor bevezetik őket a toronyba és meglátja az ételekkel italokkal alaposan megpakolt asztalt akkor odalép és ha van tömény akkor tölt magának és kérdőn néz a többiekre. Rá mindenképp ráférne egy kis szíverősítő. Ha kér más is akkor annak is tölt és koccint is. Most nem mosolyog. Az ábrázata olyan komor mint a téma. A mester kérdésére kifejti a véleményét.*
-Én nem értek egyet a módszerrel amihez fordultak. Bármilyen utánajárás nélkül fegyverrel megtámadni valakit nem szép dolog. Viszont a magam részéről az életüket nem venném. Nem csak rajtuk csattanna az ostor hanem azokon akik otthon maradtak. Asszonyokon és gyerekeken. Hogy büntetlenül megússzák az szintén nem megoldás, de hadifoglyokkal a kelleténél durvábban bánni nem megoldás. Főleg mivel ahogy a hölgy mondta velük se bántak kegyetlenül. Én a megoldást nem a bosszúban látom. Egy nép bajba került. Elsősorban talán, azt kéne, hogy segítsünk rajtuk. Segítsünk nekik túlélni. Hogy a támadásért milyen...öhm...sarcot? Azt, hiszem így hívják. Szóval, hogy azért mit fizessenek ráérne utána eldönteni. Persze ott az esély, hogy a segítségnyújtás után is ellenségesek lesznek velünk szemben és megerősödve visszatérnek, de szerintem így is jobb megoldás mint egy bajbajutott népnek további károkat okozni.
*Arsenor nem egy nagy filozófus. Nem is a mélyenszántó gondolatairól híres. Persze nem ostoba, de a mester kérdései úgy érzi, hogy számára túl nehezek. Lesüti a szemét mint egy rossz diák és csak úgy maga elé motyog.*
-Nem tudom. Fegyvertelenek kivégzése...Nem tudom.
*Ő nem hóhér vagy olyan akinek felelősséget kell sok emberért vállalnia. Ezek nem neki való kérdések. Általában a társaiért kell felelősséget vállalnia. Saját értékrendje is igen egyszerű az ilyesmivel kapcsolatban. Ha valaki rátámad akkor megvédi magát. Ha muszáj öl is. Humanoid esetében nehezebb, de ha az életéről van szó akkor megteszi. De fegyvertelenek életét elvenni és kivégzésekbe belemenni. Van még hova fejlődnie jellem szempontjából. Ehhez még fiatal. A továbbiakhoz se tud mit hozzátenni. Komoly dolgok ezek. Viszont figyel és a fontos dolgokat felfogja. Valahogy nagyon nem tetszik neki ez a dolog. Rossz érzése van a végső kimenetellel kapcsolatban. A nő kérdésére megrázza a fejét.*
-Csak erre jártunk. Örülök, hogy nem esett súlyos bajotok.
*Jön kicsit zavarba mert ők viszont elég komoly mészárlást rendeztek a másik oldalon. Ha humanoidokat öl akik értelmesebbeknek tűnnek akkor mindig bűntudata lesz. A bestiák és hasonló lények esetében más a helyzet. Viszont ezeknél meg lesz állapítva, hogy nem azok voltak. Fegyvereket használtak szóval Arsenor is úgy gondolja, hogy értelmesek. Amit a nő mond arra az ő ábrázata is elsötétül, de azért visszakérdez.*
-Miért a mesterre gyanakodtak? Ő tudtommal sose a városban tevékenykedett.
*Ez nem világos számára. Amúgy hallgat és követi a többieket. Mikor bevezetik őket a toronyba és meglátja az ételekkel italokkal alaposan megpakolt asztalt akkor odalép és ha van tömény akkor tölt magának és kérdőn néz a többiekre. Rá mindenképp ráférne egy kis szíverősítő. Ha kér más is akkor annak is tölt és koccint is. Most nem mosolyog. Az ábrázata olyan komor mint a téma. A mester kérdésére kifejti a véleményét.*
-Én nem értek egyet a módszerrel amihez fordultak. Bármilyen utánajárás nélkül fegyverrel megtámadni valakit nem szép dolog. Viszont a magam részéről az életüket nem venném. Nem csak rajtuk csattanna az ostor hanem azokon akik otthon maradtak. Asszonyokon és gyerekeken. Hogy büntetlenül megússzák az szintén nem megoldás, de hadifoglyokkal a kelleténél durvábban bánni nem megoldás. Főleg mivel ahogy a hölgy mondta velük se bántak kegyetlenül. Én a megoldást nem a bosszúban látom. Egy nép bajba került. Elsősorban talán, azt kéne, hogy segítsünk rajtuk. Segítsünk nekik túlélni. Hogy a támadásért milyen...öhm...sarcot? Azt, hiszem így hívják. Szóval, hogy azért mit fizessenek ráérne utána eldönteni. Persze ott az esély, hogy a segítségnyújtás után is ellenségesek lesznek velünk szemben és megerősödve visszatérnek, de szerintem így is jobb megoldás mint egy bajbajutott népnek további károkat okozni.
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-30 17:05:13
Üzenet elküldve: 2019-12-30 17:05:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Amikor megkötözték a foglyokat, megindulnak a torony irányába, Abogr pedig a jelenlévők véleményét kéri ki a mélységi lények sorsáról, amelyben, úgy tűnik, megoszlanak a vélemények.
Arsenor szavait is komoly arccal hallgatja, a mágusmester vonásait gondterhelt ráncok öregbítik. Ha Tozeya megosztja velük az információt, hogy az onthrokiak nem beszélik a felszíniek nyelvét, akkor a kihallgatás is eredménytelenségre van ítélve.*
- A kihallgatás tehát nem vezethet eredményre. *Sóhajtja Abogr, ahogy végignéz a foglyokon.*
- Kérdés, hogy fordított esetben ők hogyan tennének velünk és mint tudjuk, azzal a céllal érkeztek, hogy megöljenek engem, s így benneteket sem kíméltek volna. *Néz Arsenorra komor arccal.*
- Megérdemlik-e így a kegyelmet? *A kérdés súlyos, ám ennek ellenére érdekes gondolatokat feszeget Arsenor elmélkedésének mentén.*
- Fiam, a város szabályai ezen a vidéken mit sem érnek és nem is akarom, hogy bárki más ítélkezzen az én életemre törők felett. *Fordul vissza a torony irányába Abogr.*
- Bosszú. Bosszú. *Sóhajtja alig hallhatóan a mestermágus.
Az elesettek elföldelésének kérdésére pont kerül, a torony akolitái megteszik a szükséges lépéseket.*
- Ez is igaz lehet. *Válaszol még Learon felvetésére a mágikus befolyásolás kérdésében.*
- Ám lehet, hogy csak vezetőjük eltűnése volt rájuk ilyen hatással. Akadnak olyan farkasfalkák is, amelyek megfutamodnak, ha az alfa elesik. *Morfondírozik a mágusmester.*
- És mit teszünk akkor, fiam, ha visszatérnek és nagyobb sereggel jönnek? *Kérdi szomorúan Learont Abogr. Látszik a szemében, hogy őszinte az aggodalma, de ő maga is ellenzi az oktalan öldöklést.*
- Akkor talán szerencsével járnak és köztünk lesz több az elesett. Magunkra vehetjük ennek a felelősségét? *A kérdés inkább költői.
Aleimord kérdése állítja meg újra a torony felé tartó úton Abogrot. A mester megáll és visszanéz az elfre.*
- Bizony, a bosszú csak bosszút szül. *Mondja halkan, de érthetően. Ezt a lehetőséget is bele kell számolniuk a sorba. Egy ilyen bosszú-sorozat csak az egyik fél kihalásával végződhet, ám addig rengeteg áldozatot követelhet.
Valuryen is hozzáfűzi a maga véleményét, amit a mágusmester ugyanolyan figyelemmel hallgat végig, mint a többiekét. Miközben az elf férfi beszél, újra végignéz az onthrokiakon, majd az erdőn, mintha az eltűnt mélységi mágust keresné.*
- Tozeya, Kilvard, tudtok valamit még jövetelük okáról? *Kérdi a két mélységet megjárt kalandort.*
- Az a varázsló, amelyik eltűnt, elég képzett varázsló volt, nem gondolom, hogy szellemi határaik ne terjednének akár a mieinkéig is. *Mondja ki véleményét a mélységi lények értelmi képességeiről.
Zeya miután összeszedte fegyvereit, követi a megduzzadt menetet a torony felé. Szavai elérik Abogrot, miszerint az onthrokiak nem ostoba ösztönlények.
A mestermágus elkomorodik, amikor Tozeya megerősíti a sebesültek és árvák tekintetében. Valami rossz történhetett a mélyben, amitől ez a nép bosszúra szomjazik. Kiderül, hogy csak az onthroki mágus ismerte a felszíniek nyelvét, így a kihallgatás kudarcra van ítélve. Pár személyes szó után Tozeya pedig rátér a mélységi nép támadásának okaira, amelyet Abogr komoran hallgat meg.*
- Az istenekre. *Süti le tekintetét a lány szavait hallva, amelyekből kiderül sok minden. Túl sok és túl valóságos. Bár neki köze sem volt a városi eseményekhez, könnyen lehet, hogy a létüket sodorta veszélybe a város egy részének beomlása. Érthető, bár elítélendő cselekedet volt részükről az ellene intézett támadás.*
- A harag a legrosszabb tanácsadó. *Motyogja maga elé.*
- Hallani akarom a te beszámolódat is, fiam. *Néz Kilvardra szigorú arccal. Kilvard volt az egyetlen, aki másképp vélekedett az onthrokiakkal kapcsolatban, s ha őket meghallgatta, akkor a varázsló szavaira is kíváncsi.
Lassan elérik a tornyot. Pár akolita érkezik, akik elkísérik a foglyokat egy másik bejáraton, míg a leharcolt kalandorok a főbejáraton jutnak egy tágas szobába, ahol étel és ital bőséggel akad. De van ott elsősegély csomag, kenőcsök és mindenféle gyógyszer, amelyeket igénybe vehetnek. Roddot Uzazd elkíséri egy akolitával és Gremmel együtt egy másik szobába, ahol gondjukat viselik majd. A maradék csapat pedig egy trónszerű székbe rogyó Abogrral marad egy szobában.*
- Egyetek, igyatok és pihenjetek. Megharcoltatok értem és a Mágustorony hálás lesz tetteitekért. De még mielőtt túllépnénk ezen, döntenünk kell. *Abogr meg akarja osztani a felelősséget azokkal, akiknek az élete forgott kockán a tó partján, de döntést akar hozni, még mielőtt a csapat szétszéled vagy megkapja honoráriumát.*
*Amikor megkötözték a foglyokat, megindulnak a torony irányába, Abogr pedig a jelenlévők véleményét kéri ki a mélységi lények sorsáról, amelyben, úgy tűnik, megoszlanak a vélemények.
Arsenor szavait is komoly arccal hallgatja, a mágusmester vonásait gondterhelt ráncok öregbítik. Ha Tozeya megosztja velük az információt, hogy az onthrokiak nem beszélik a felszíniek nyelvét, akkor a kihallgatás is eredménytelenségre van ítélve.*
- A kihallgatás tehát nem vezethet eredményre. *Sóhajtja Abogr, ahogy végignéz a foglyokon.*
- Kérdés, hogy fordított esetben ők hogyan tennének velünk és mint tudjuk, azzal a céllal érkeztek, hogy megöljenek engem, s így benneteket sem kíméltek volna. *Néz Arsenorra komor arccal.*
- Megérdemlik-e így a kegyelmet? *A kérdés súlyos, ám ennek ellenére érdekes gondolatokat feszeget Arsenor elmélkedésének mentén.*
- Fiam, a város szabályai ezen a vidéken mit sem érnek és nem is akarom, hogy bárki más ítélkezzen az én életemre törők felett. *Fordul vissza a torony irányába Abogr.*
- Bosszú. Bosszú. *Sóhajtja alig hallhatóan a mestermágus.
Az elesettek elföldelésének kérdésére pont kerül, a torony akolitái megteszik a szükséges lépéseket.*
- Ez is igaz lehet. *Válaszol még Learon felvetésére a mágikus befolyásolás kérdésében.*
- Ám lehet, hogy csak vezetőjük eltűnése volt rájuk ilyen hatással. Akadnak olyan farkasfalkák is, amelyek megfutamodnak, ha az alfa elesik. *Morfondírozik a mágusmester.*
- És mit teszünk akkor, fiam, ha visszatérnek és nagyobb sereggel jönnek? *Kérdi szomorúan Learont Abogr. Látszik a szemében, hogy őszinte az aggodalma, de ő maga is ellenzi az oktalan öldöklést.*
- Akkor talán szerencsével járnak és köztünk lesz több az elesett. Magunkra vehetjük ennek a felelősségét? *A kérdés inkább költői.
Aleimord kérdése állítja meg újra a torony felé tartó úton Abogrot. A mester megáll és visszanéz az elfre.*
- Bizony, a bosszú csak bosszút szül. *Mondja halkan, de érthetően. Ezt a lehetőséget is bele kell számolniuk a sorba. Egy ilyen bosszú-sorozat csak az egyik fél kihalásával végződhet, ám addig rengeteg áldozatot követelhet.
Valuryen is hozzáfűzi a maga véleményét, amit a mágusmester ugyanolyan figyelemmel hallgat végig, mint a többiekét. Miközben az elf férfi beszél, újra végignéz az onthrokiakon, majd az erdőn, mintha az eltűnt mélységi mágust keresné.*
- Tozeya, Kilvard, tudtok valamit még jövetelük okáról? *Kérdi a két mélységet megjárt kalandort.*
- Az a varázsló, amelyik eltűnt, elég képzett varázsló volt, nem gondolom, hogy szellemi határaik ne terjednének akár a mieinkéig is. *Mondja ki véleményét a mélységi lények értelmi képességeiről.
Zeya miután összeszedte fegyvereit, követi a megduzzadt menetet a torony felé. Szavai elérik Abogrot, miszerint az onthrokiak nem ostoba ösztönlények.
A mestermágus elkomorodik, amikor Tozeya megerősíti a sebesültek és árvák tekintetében. Valami rossz történhetett a mélyben, amitől ez a nép bosszúra szomjazik. Kiderül, hogy csak az onthroki mágus ismerte a felszíniek nyelvét, így a kihallgatás kudarcra van ítélve. Pár személyes szó után Tozeya pedig rátér a mélységi nép támadásának okaira, amelyet Abogr komoran hallgat meg.*
- Az istenekre. *Süti le tekintetét a lány szavait hallva, amelyekből kiderül sok minden. Túl sok és túl valóságos. Bár neki köze sem volt a városi eseményekhez, könnyen lehet, hogy a létüket sodorta veszélybe a város egy részének beomlása. Érthető, bár elítélendő cselekedet volt részükről az ellene intézett támadás.*
- A harag a legrosszabb tanácsadó. *Motyogja maga elé.*
- Hallani akarom a te beszámolódat is, fiam. *Néz Kilvardra szigorú arccal. Kilvard volt az egyetlen, aki másképp vélekedett az onthrokiakkal kapcsolatban, s ha őket meghallgatta, akkor a varázsló szavaira is kíváncsi.
Lassan elérik a tornyot. Pár akolita érkezik, akik elkísérik a foglyokat egy másik bejáraton, míg a leharcolt kalandorok a főbejáraton jutnak egy tágas szobába, ahol étel és ital bőséggel akad. De van ott elsősegély csomag, kenőcsök és mindenféle gyógyszer, amelyeket igénybe vehetnek. Roddot Uzazd elkíséri egy akolitával és Gremmel együtt egy másik szobába, ahol gondjukat viselik majd. A maradék csapat pedig egy trónszerű székbe rogyó Abogrral marad egy szobában.*
- Egyetek, igyatok és pihenjetek. Megharcoltatok értem és a Mágustorony hálás lesz tetteitekért. De még mielőtt túllépnénk ezen, döntenünk kell. *Abogr meg akarja osztani a felelősséget azokkal, akiknek az élete forgott kockán a tó partján, de döntést akar hozni, még mielőtt a csapat szétszéled vagy megkapja honoráriumát.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-25 18:53:16
Üzenet elküldve: 2019-12-25 18:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Lóért//
*A nap magasan jár, mire a mágustoronyhoz ér, ám nem minden viszontagság nélkül. Valamiért sokkal jobban összemocskolta ruháját, mint odafele, ezért eszében sincs felmenni a toronyba. A várost célozza meg gondolatban, ám előbb azonban meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden rendben a hátassal.
Kevés csomagja van, azzal nem lesz gond, ám borzasztóan elege van abból, hogy újra az ingoványon át kell mennie. A lovát ennek ellenére nem hagyná veszni, ha bele gebed, akkor sem.
A folyónál megpróbálja kicsit rendbe szedni csizmáját, mert csak akkor kér szállást a toronyban, ha nem úgy néz ki, mint egy csavargó.
Tarisznyájából harap néhány falatot, majd ha vissza kapja azt a szobát, amit előző éjjel, hát elfoglalja, s alszik, míg az első fénysugarak meg nem ébresztik. Másnap reggel hamar elkészül, s kantáron ragadva lovát elindul. Egy utolsó pillantás a torony felé, mielőtt elveszne szeme elől a lebegő szépség, de aztán minden figyelmét az ingoványra kell szentelnie. *
*A nap magasan jár, mire a mágustoronyhoz ér, ám nem minden viszontagság nélkül. Valamiért sokkal jobban összemocskolta ruháját, mint odafele, ezért eszében sincs felmenni a toronyba. A várost célozza meg gondolatban, ám előbb azonban meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden rendben a hátassal.
Kevés csomagja van, azzal nem lesz gond, ám borzasztóan elege van abból, hogy újra az ingoványon át kell mennie. A lovát ennek ellenére nem hagyná veszni, ha bele gebed, akkor sem.
A folyónál megpróbálja kicsit rendbe szedni csizmáját, mert csak akkor kér szállást a toronyban, ha nem úgy néz ki, mint egy csavargó.
Tarisznyájából harap néhány falatot, majd ha vissza kapja azt a szobát, amit előző éjjel, hát elfoglalja, s alszik, míg az első fénysugarak meg nem ébresztik. Másnap reggel hamar elkészül, s kantáron ragadva lovát elindul. Egy utolsó pillantás a torony felé, mielőtt elveszne szeme elől a lebegő szépség, de aztán minden figyelmét az ingoványra kell szentelnie. *
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-22 23:44:15
Üzenet elküldve: 2019-12-22 23:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Csak hümmögve veszi tudomásul az érkezők véleményét, miközben bőszen simogatja szakállát. Pontosan tudja, hogy a végső ítéletet úgy is a nagymester fogja majd meghozni. Ennek ellenére ha rajta múlik, az egész meredélybagázs megy a levesbe, a lent élőkkel együtt. Hogy milyen szándék vezérelte e lényeket, jó-e vagy gonosz, édesmindegy. A Torony nem a fény és a sötétség, vagy a rossz és a jó alapkövein áll, hanem a tudásén. S ki ellene tör, az életével fizet. Legalábbis az ő olvasatában.
Tozeya beszámolójával nagyjából egyet ért, s noha a lány nem bocsátkozik részletekbe, ő nem egészíti ki a történetet. Abogr pont annyit tudhat meg belőle, amennyire szüksége van. A többi csak körítés. Így némán lépdel a nagymágus mellett, hisz már elmondta véleményét. A győzködés nem segít, ő pedig így is, úgy is elfogadja majd Abogr mester rendelkezését.*
*Csak hümmögve veszi tudomásul az érkezők véleményét, miközben bőszen simogatja szakállát. Pontosan tudja, hogy a végső ítéletet úgy is a nagymester fogja majd meghozni. Ennek ellenére ha rajta múlik, az egész meredélybagázs megy a levesbe, a lent élőkkel együtt. Hogy milyen szándék vezérelte e lényeket, jó-e vagy gonosz, édesmindegy. A Torony nem a fény és a sötétség, vagy a rossz és a jó alapkövein áll, hanem a tudásén. S ki ellene tör, az életével fizet. Legalábbis az ő olvasatában.
Tozeya beszámolójával nagyjából egyet ért, s noha a lány nem bocsátkozik részletekbe, ő nem egészíti ki a történetet. Abogr pont annyit tudhat meg belőle, amennyire szüksége van. A többi csak körítés. Így némán lépdel a nagymágus mellett, hisz már elmondta véleményét. A győzködés nem segít, ő pedig így is, úgy is elfogadja majd Abogr mester rendelkezését.*
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-21 17:44:45
Üzenet elküldve: 2019-12-21 17:44:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Nem szereti ezeket a dobókereszteket, mindig is meggyőződése volt, hogy mestere csak azért erőlteti, hogy kínozza velük. Mégis, most valahogy úgy érzi, hogy hozzátartoznak valamiképp, és nem akarja csak úgy elhagyni őket. Pedig remek kifogás lenne, mikor hazatér. A fegyvereket nem kívánja náluk hagyni, de még kellhetnek, ha esetleg elengedik őket. Ha tudja, megkéri társait, hogy osszák el maguk között, mert ha mind nála marad, akkor nem maradna szabad keze. Megfontolja Abogr véleményét a szökött mágus megfontoltságáról annak fényében, amit megismert róla.*
- Ő valóban nem ostoba.
*Motyogja végül. Az egyetértésre, hogy mozduljanak el a tópartról, bólint. A mester visszakérdezésére az árvákról szintén.*
- Igen.
*Aztán társai felé pillant, akik vele voltak odalent, hátha valaki átveszi a beszéd terhét tőle. Ilyenkor bezzeg Rodd nincs kéznél. Bár, amennyi szóval dolgozik, reggelig itt állnának, mire a végére ér a beszámolónak, amit néhány rövid mondatban is össze lehetne foglalni. Egyedül Kilvard hallatja a hangját, s Zeya valahogy úgy érzi, ha a kérdést meg is válaszolná az idegen népről, azt ugyanúgy sajátos és kíméletlen nézőpontjából tenné, mint ahogy a legyőzöttek vérét is kívánja. Nincs mese, muszáj lesz erőt vennie magán, és elmondani, amit látott. Ám előbb kiderül számára, hogy a harcosok frissen fogadott csapat, erre pedig felkapja a fejét.*
- Nem Abogr őrei vagytok?
*Végignéz rajtuk. Aleimord arcán hosszabban megállapodik a tekintete, aki talán épp ezidő tájt néz felé. Mikor megismerkedtek, éppen rejtőzött a felbőszült lázadók elől, ezért sokáig nem is látta rendesen az arcát, de most benne is megmozdul az emlék. Elkerekednek a szemei egy pillanatra, majd a fejét biccenti felé. Nem tudja, mennyire kívánja rejteni kilétét, ezért nem szól hozzá egyelőre. Aztán a többiek felé is meghajol tisztelettel.*
- Köszönjük, hogy megmentettetek minket.
*Hogy milyen jutalmat kapnak szolgálataikért, nem az ő dolga, maga csak ennyivel szolgálhat. Az elhangzó véleményekkel nem kíván versenyre kelni, csak jegyzi magában, ki mire voksol. Arsenor szavaira most már azért kiböki halkan.*
- Csak a mágus tanulta meg a nyelvünket, a többi érthetetlenül beszél.
*Learon kegyesnek tűnik megnyilatkozásai alapján. Bizonyos dolgokban egyetért vele. Aleimord meglátása is helyesnek tűnik. Tény, hogy a tapasztalataik és erejük segíthetik őket legközelebb, de nem az garantálja bántatlanságukat, hogy úgy féltucat katonát nem engednek el. Valuryen nyitott kérdésére nehéz lenne válaszolnia, hogy mennyire okosak. Az biztos, hogy a mágusuk intelligens, kezdetleges felszereltségük következhet egyszerűen abból, hogy csak azt tudják használni, ami körülöttük van. Egy alkalmas pillanatban teszi meg beszámolóját. Talán közben már elindulnak, ez esetben a foglyokat nógatja, kíséri közelről.*
- Mester. Odalent szerveződött közösség él. Számos gyermeket és asszonyt láttunk munkálkodni, férfiakat alig. Gyanítom, a legtöbb eljött velünk. Bár az is lehet, hogy társaikat keresik a romok között…
*Erre a kérdésére a vezető korábban nem válaszolt, de keserűségét tapintani lehetett.*
- A mágus a Mélységek Urának nevezi magát. Elmondása szerint Arthenior beomlásakor sokan meghaltak és eltűntek közülük, és készleteik veszélyes mértékben megcsappantak. Immár létüket fenyegeti. Úgy gondolja, te támadtad meg őket, és azért küldtél minket, hogy még többet ártsunk nekik. Ezért tervezték meg ezt a csapdát. Nem voltak a szükségesnél kegyetlenebbek velünk. Úgy gondolom, nem rosszabbak nálunk. Csak élni akarnak. Szükségük van az életben maradtakra. A vezetőjükre is. Bár ő veszélyes terveket szőhet, ha elengedjük. De beszélni is vele tudunk csak valószínűleg.
*Kimerítőnek érzi ezt az önmagához mérten hosszú beszédet. A torka kiszáradt, idejét se tudja, mikor kortyolt utoljára vizet.*
*Nem szereti ezeket a dobókereszteket, mindig is meggyőződése volt, hogy mestere csak azért erőlteti, hogy kínozza velük. Mégis, most valahogy úgy érzi, hogy hozzátartoznak valamiképp, és nem akarja csak úgy elhagyni őket. Pedig remek kifogás lenne, mikor hazatér. A fegyvereket nem kívánja náluk hagyni, de még kellhetnek, ha esetleg elengedik őket. Ha tudja, megkéri társait, hogy osszák el maguk között, mert ha mind nála marad, akkor nem maradna szabad keze. Megfontolja Abogr véleményét a szökött mágus megfontoltságáról annak fényében, amit megismert róla.*
- Ő valóban nem ostoba.
*Motyogja végül. Az egyetértésre, hogy mozduljanak el a tópartról, bólint. A mester visszakérdezésére az árvákról szintén.*
- Igen.
*Aztán társai felé pillant, akik vele voltak odalent, hátha valaki átveszi a beszéd terhét tőle. Ilyenkor bezzeg Rodd nincs kéznél. Bár, amennyi szóval dolgozik, reggelig itt állnának, mire a végére ér a beszámolónak, amit néhány rövid mondatban is össze lehetne foglalni. Egyedül Kilvard hallatja a hangját, s Zeya valahogy úgy érzi, ha a kérdést meg is válaszolná az idegen népről, azt ugyanúgy sajátos és kíméletlen nézőpontjából tenné, mint ahogy a legyőzöttek vérét is kívánja. Nincs mese, muszáj lesz erőt vennie magán, és elmondani, amit látott. Ám előbb kiderül számára, hogy a harcosok frissen fogadott csapat, erre pedig felkapja a fejét.*
- Nem Abogr őrei vagytok?
*Végignéz rajtuk. Aleimord arcán hosszabban megállapodik a tekintete, aki talán épp ezidő tájt néz felé. Mikor megismerkedtek, éppen rejtőzött a felbőszült lázadók elől, ezért sokáig nem is látta rendesen az arcát, de most benne is megmozdul az emlék. Elkerekednek a szemei egy pillanatra, majd a fejét biccenti felé. Nem tudja, mennyire kívánja rejteni kilétét, ezért nem szól hozzá egyelőre. Aztán a többiek felé is meghajol tisztelettel.*
- Köszönjük, hogy megmentettetek minket.
*Hogy milyen jutalmat kapnak szolgálataikért, nem az ő dolga, maga csak ennyivel szolgálhat. Az elhangzó véleményekkel nem kíván versenyre kelni, csak jegyzi magában, ki mire voksol. Arsenor szavaira most már azért kiböki halkan.*
- Csak a mágus tanulta meg a nyelvünket, a többi érthetetlenül beszél.
*Learon kegyesnek tűnik megnyilatkozásai alapján. Bizonyos dolgokban egyetért vele. Aleimord meglátása is helyesnek tűnik. Tény, hogy a tapasztalataik és erejük segíthetik őket legközelebb, de nem az garantálja bántatlanságukat, hogy úgy féltucat katonát nem engednek el. Valuryen nyitott kérdésére nehéz lenne válaszolnia, hogy mennyire okosak. Az biztos, hogy a mágusuk intelligens, kezdetleges felszereltségük következhet egyszerűen abból, hogy csak azt tudják használni, ami körülöttük van. Egy alkalmas pillanatban teszi meg beszámolóját. Talán közben már elindulnak, ez esetben a foglyokat nógatja, kíséri közelről.*
- Mester. Odalent szerveződött közösség él. Számos gyermeket és asszonyt láttunk munkálkodni, férfiakat alig. Gyanítom, a legtöbb eljött velünk. Bár az is lehet, hogy társaikat keresik a romok között…
*Erre a kérdésére a vezető korábban nem válaszolt, de keserűségét tapintani lehetett.*
- A mágus a Mélységek Urának nevezi magát. Elmondása szerint Arthenior beomlásakor sokan meghaltak és eltűntek közülük, és készleteik veszélyes mértékben megcsappantak. Immár létüket fenyegeti. Úgy gondolja, te támadtad meg őket, és azért küldtél minket, hogy még többet ártsunk nekik. Ezért tervezték meg ezt a csapdát. Nem voltak a szükségesnél kegyetlenebbek velünk. Úgy gondolom, nem rosszabbak nálunk. Csak élni akarnak. Szükségük van az életben maradtakra. A vezetőjükre is. Bár ő veszélyes terveket szőhet, ha elengedjük. De beszélni is vele tudunk csak valószínűleg.
*Kimerítőnek érzi ezt az önmagához mérten hosszú beszédet. A torka kiszáradt, idejét se tudja, mikor kortyolt utoljára vizet.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-21 12:21:03
Üzenet elküldve: 2019-12-21 12:21:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Ő a maga részéről kényelmesen meghallgat mindenkit, hogy hogy állnak a dolgokhoz, főleg a mester természetesen. Agyal egy darabig, mielőtt közbeszúrná a magáét.*
-Igaz. Viszont ezek a lények, vagy mik eddig is ott voltak nem? Mármint nem varászütésre kerültek oda ezek a harcosok. Akár tegnap is jöhettek volna, vagy három évvel ezelőtt is rátámadhattak volna Artheniorra, de nem tették. Gondolom jó okuk volt rá, s most ezt a leckét megkapva talán nem is jut majd eszükbe ilyen botorság.
*Von vállat, tényleg csak az ő véleménye, de úgy véli, hogy így van értelme, ez a logikus lépés.*
-Na persze nem tudom, hogy vajon mennyi eszük lehet...
*Talán ez még egy szempont is lehet, hisz kitudja, hogy milyen irracionális dolgokra képesek. Ha elindul a kis csapat, készségesen követi őket. Részéről szeretné ő is hallani az egész történetet, ha másért nem is, kíváncsiságból.*
*Ő a maga részéről kényelmesen meghallgat mindenkit, hogy hogy állnak a dolgokhoz, főleg a mester természetesen. Agyal egy darabig, mielőtt közbeszúrná a magáét.*
-Igaz. Viszont ezek a lények, vagy mik eddig is ott voltak nem? Mármint nem varászütésre kerültek oda ezek a harcosok. Akár tegnap is jöhettek volna, vagy három évvel ezelőtt is rátámadhattak volna Artheniorra, de nem tették. Gondolom jó okuk volt rá, s most ezt a leckét megkapva talán nem is jut majd eszükbe ilyen botorság.
*Von vállat, tényleg csak az ő véleménye, de úgy véli, hogy így van értelme, ez a logikus lépés.*
-Na persze nem tudom, hogy vajon mennyi eszük lehet...
*Talán ez még egy szempont is lehet, hisz kitudja, hogy milyen irracionális dolgokra képesek. Ha elindul a kis csapat, készségesen követi őket. Részéről szeretné ő is hallani az egész történetet, ha másért nem is, kíváncsiságból.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-19 11:10:35
Üzenet elküldve: 2019-12-19 11:10:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*A mestertől megnyugtató választ kap, amit hálásan megköszön. Ezután tűnik fel neki, hogy az egyik átkelő nagyon ismerős. Először nem is tudja, hogy honnan, de aztán gyorsan a fejébe villan: Zeya. Mikor a városban a húgát kereste, a nő sokat segített neki. Sajnos a lány nem lett meg, és azóta sem látták nyomát, biztos, hogy odaveszett.
Közben sikerül ellenfeleiket megkötözni, ám semmi érdekeset nem találnak náluk.
Nincs bizonyítékuk, hogy ezek a lényeg gonoszak lennének, Learonnal kell egyetértenie: könnyen lehet, hogy befolyásolták őket. Ha nem is ez áll a háttérben, annyi biztos, hogy a lények halálával nem sokat nyernek, de talán el lehet velük beszélgetni.*
- Azt sem tudhatjuk, ki jön majd bosszút állni értük *fejti ki véleményét, majd ezután ha szükséges, segít abban, hogy betereljék őket.*
*A mestertől megnyugtató választ kap, amit hálásan megköszön. Ezután tűnik fel neki, hogy az egyik átkelő nagyon ismerős. Először nem is tudja, hogy honnan, de aztán gyorsan a fejébe villan: Zeya. Mikor a városban a húgát kereste, a nő sokat segített neki. Sajnos a lány nem lett meg, és azóta sem látták nyomát, biztos, hogy odaveszett.
Közben sikerül ellenfeleiket megkötözni, ám semmi érdekeset nem találnak náluk.
Nincs bizonyítékuk, hogy ezek a lényeg gonoszak lennének, Learonnal kell egyetértenie: könnyen lehet, hogy befolyásolták őket. Ha nem is ez áll a háttérben, annyi biztos, hogy a lények halálával nem sokat nyernek, de talán el lehet velük beszélgetni.*
- Azt sem tudhatjuk, ki jön majd bosszút állni értük *fejti ki véleményét, majd ezután ha szükséges, segít abban, hogy betereljék őket.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-17 16:27:08
Üzenet elküldve: 2019-12-17 16:27:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*A megkötözés szépen halad a maga módján, közben mindenki kérdéseket tesz fel, de az egyetlen, akire igazán odafigyel, az a nő, akit eddig igazából észre sem vett, mert nem együtt harcoltak, hanem valamivel távolabb volt. Most azonban nagyon okosan szól, amin a pásztormágus is bólogat csak úgy magának. Aztán Kilvard beszéli a maga elvetemült agymenését, amiért Learontól egy rosszalló pillantást kap először. Mivel az átkutatásban egyébként semmi értékeset nem talál, úgy gondolja inkább náluk hagy mindent, nem vesz el semmit. Lehet, hogy az onthrokiaknak máskülönben fontosak a dísztárgyaik.*
-Köszönöm! *Válaszolja a holtak elföldelésére, hiszen neki számítanak ezek a dolgok, ha másnak nem is. Közben Abogr megnyugtatja őket, hogy mostanában nem kell számítani semmire az ellenségeiktől. Mivel a Sajt-mester nem ismeri ezeket a lényeket, egyszerűen hisz a mágusmesternek.*
-Ha engem kérdeztek én mindenképpen ellenzem a megölésüket. Nem tudom az indokaikat, hogy miért jöttek és nem ismerem a fajtájukat, de abból, amit láttam, a mágus vezette őket és ahogy az eltűnt, feladták a harcot. Talán valami befolyás alatt is álltak, lehet, hogy nem is volt más választásuk. Akármilyen gonosznak tűnnek most, nem hiszem, hogy elítélhetnénk őket. Szerintem fegyvertelenül vissza kéne küldeni őket oda, ahonnan jöttek. Nem hinném, hogy újra megpróbálnának megtámadni, miután látták, hogy esélyük sincs! *Learon egyszerű idealista ember, aki az élet szentségét helyezi előtérbe, de mindenképpen értelmesebbnek gondolja az igazát, mint az ostoba bosszút, amit Kilvard javasolt.*
*A megkötözés szépen halad a maga módján, közben mindenki kérdéseket tesz fel, de az egyetlen, akire igazán odafigyel, az a nő, akit eddig igazából észre sem vett, mert nem együtt harcoltak, hanem valamivel távolabb volt. Most azonban nagyon okosan szól, amin a pásztormágus is bólogat csak úgy magának. Aztán Kilvard beszéli a maga elvetemült agymenését, amiért Learontól egy rosszalló pillantást kap először. Mivel az átkutatásban egyébként semmi értékeset nem talál, úgy gondolja inkább náluk hagy mindent, nem vesz el semmit. Lehet, hogy az onthrokiaknak máskülönben fontosak a dísztárgyaik.*
-Köszönöm! *Válaszolja a holtak elföldelésére, hiszen neki számítanak ezek a dolgok, ha másnak nem is. Közben Abogr megnyugtatja őket, hogy mostanában nem kell számítani semmire az ellenségeiktől. Mivel a Sajt-mester nem ismeri ezeket a lényeket, egyszerűen hisz a mágusmesternek.*
-Ha engem kérdeztek én mindenképpen ellenzem a megölésüket. Nem tudom az indokaikat, hogy miért jöttek és nem ismerem a fajtájukat, de abból, amit láttam, a mágus vezette őket és ahogy az eltűnt, feladták a harcot. Talán valami befolyás alatt is álltak, lehet, hogy nem is volt más választásuk. Akármilyen gonosznak tűnnek most, nem hiszem, hogy elítélhetnénk őket. Szerintem fegyvertelenül vissza kéne küldeni őket oda, ahonnan jöttek. Nem hinném, hogy újra megpróbálnának megtámadni, miután látták, hogy esélyük sincs! *Learon egyszerű idealista ember, aki az élet szentségét helyezi előtérbe, de mindenképpen értelmesebbnek gondolja az igazát, mint az ostoba bosszút, amit Kilvard javasolt.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-17 15:36:32
Üzenet elküldve: 2019-12-17 15:36:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*A helyzet lenyugodott és amennyire tudják kifújják magukat és értékelik a dolgokat. Arsenor megiszik egy zöld varázsitalt, dob egyet a mágusnak aki mellette küzdött és nekiáll megkötözni az ellenfeleiket. A temetés neki nem jutott eszébe, de igaz. Meg lesz nyugtatva, hogy a templom fura kopaszai majd megoldják. Komoly dolgokról lesz szó. A város veszélyben van-e, az egyik, sőt maga a mágus, aki láthatatlanná tudta tenni a többieket elszökött, árvák és özvegyek is szóba kerülnek amire Arsenor is felkapja a fejét. Aki tud és akit már megkötözött, azt felrántja a földről, hogy tudja majd vezetni. A mester kérdése meglepi őt. Mármint, hogy őket kérdezi erről.*
-Nem tudom. Ahogy mondták az információk miatt is érdemes lenne őket kihallgatni. Ha beszélik a nyelvet. Meg ugye...már le lettek győzve és így kivégezni őket nem lenne túl becsületes dolog. Talán jogunk sincs rá. Bár nem tudom, hogy az új városőrség és a városi szabályok mit mondanak erről. De nekünk akiknek fogalmunk sincs arról se, hogy mi ösztönözte őket főleg nincs jogunk ilyesmit eldönteni. Nem is értem milyen bosszúról van szó.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*A helyzet lenyugodott és amennyire tudják kifújják magukat és értékelik a dolgokat. Arsenor megiszik egy zöld varázsitalt, dob egyet a mágusnak aki mellette küzdött és nekiáll megkötözni az ellenfeleiket. A temetés neki nem jutott eszébe, de igaz. Meg lesz nyugtatva, hogy a templom fura kopaszai majd megoldják. Komoly dolgokról lesz szó. A város veszélyben van-e, az egyik, sőt maga a mágus, aki láthatatlanná tudta tenni a többieket elszökött, árvák és özvegyek is szóba kerülnek amire Arsenor is felkapja a fejét. Aki tud és akit már megkötözött, azt felrántja a földről, hogy tudja majd vezetni. A mester kérdése meglepi őt. Mármint, hogy őket kérdezi erről.*
-Nem tudom. Ahogy mondták az információk miatt is érdemes lenne őket kihallgatni. Ha beszélik a nyelvet. Meg ugye...már le lettek győzve és így kivégezni őket nem lenne túl becsületes dolog. Talán jogunk sincs rá. Bár nem tudom, hogy az új városőrség és a városi szabályok mit mondanak erről. De nekünk akiknek fogalmunk sincs arról se, hogy mi ösztönözte őket főleg nincs jogunk ilyesmit eldönteni. Nem is értem milyen bosszúról van szó.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-17 14:45:15
Üzenet elküldve: 2019-12-17 14:45:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Arsenor ellátja a sebeit egy varázsitallal. A pillantás, amellyel pedig le akarná állítani azokat, akik esetleg a sérült vagy harcképtelen onthrokiak életére törnének, talán hatásos lesz, talán nem.
Learon nem talál ékszereket, egyszerű, inkább kőből és bőrből készült nyakláncokat vagy karkötőket lát. Az onthrokiak nem adnak a szépségre vagy másban mérik a szépet, mint aranyban vagy ezüstben. Az Arsenortól kapott itallal Learon is meggyógyul, kérdéseire és gondolataira egyelőre azonban nem kap választ. Az ásós kérdésre Abogr a férfi felé néz, pillantása hideg, ekkor emeli fel kezeit az iszapból, ahol eddig tartotta, hogy a mágia még éljen. Komótosan ruhájába törli vizes-sáros kezét, majd sóhajtva válaszol.*
- A toronyban biztosan akad. *Fáradt a hangja, lassan végignéz a csatatérré vált tóparton.*
- Az akoliták majd elintézik. *Mondja végül.
Aleimorddal karöltve a kutatók találnak sziklafegyvereket, tőrt és egy parittya-féle távolsági fegyvert, pár színes kavicsot, kristályt, de semmi a felszíniek számára érdekes vagy értékes dolgot. Az elf férfi Abogrhoz intézett kérdésére a mestermágus Aleimord felé fordítja arcát.*
- Nem hiszem, hogy veszélyben lenne a város. Most elég nagy leckét kaptak, de nem is vehetjük félvállról. Úgy főleg nem, hogy az egyikük megszökött. *Néz el az erdő felé, de persze nem lát semmit, ami arra utalna, a megszökött onthroki még ott lenne.
Valuryennek nem sikerült a varázsdobozos ötlet, de senki sem neveti ki vagy veti a szemére, hogy megpróbálta. Az elf szótlan figyeli, ahogy társai megkötözik és átkutatják a sérült vagy már lefegyverzett onthrokiakat. A szarvas lények csak szótlanul, rezignáltan tűrik a megkötözést, lesütik sárga szemüket. Valuryen feldobja az ötletet, hogy akár ki is hallgathatnák őket.
Tozeyának sikerül minden eldobott fegyverét előkeríteni, bár beletelik pár percbe, mire mind visszakerül hozzá. Learon választ kaphat tőle pár kérdésére, de nem mindre.*
- Talán nem lesz annyira ostoba, hogy egyedül megpróbálja, miután minden harcosát legyőztük. *Szólal meg Abogr, amikor szóba kerül a neve. Újra végigfuttatja a tekintetét a sötétbe vesző erdőszélen.
A lány Valuryen ötletére csak egy félmondattal válaszol, Valuryen nem tudhatja, hogy a lények nem beszélik a felszíniek nyelvét, egyedül Quorqueraq beszélte, akit Bervold tanított meg a nyelvükre. Talán maga Bevold sem értette volna az onthrokiak nyelvét.*
- Vigyük a társaidat és a sebesülteket biztos helyre. Aztán kitaláljuk, hogyan tovább. *Mondja Abogr.*
- Árvák és sebesültek? *Kérdez rá összeráncolva homlokát, ez az információ új lehet neki.*
- Induljunk el és közben mindent mondjatok el. Kísérjétek őket a toronyba. *Int a megkötözöttek felé.
Kilvard sötét szavai az egyetlenek, amelyek az onthrokiak halálát vetítené elő, Arsenor pillantása a máguséval találkozhat, ha tartaná magát szavaihoz. Abogr érdeklődve hallgatja őt, ahogy elindulnának.*
- Ez nem kérdés. *Biccent a nagymester végignézve azokon, kik mágiával és acéllal óvták meg az életét.*
- Erre is sort kerítünk, de egyelőre más dolgunk van. *Sóhajtja és elsőként indul el a torony felé.*
- Beszéljetek és hallani akarom a véleményetek is, hogyan döntsünk ezen lények sorsa felől. *Mondja még a társaság felé. Közben csatlakozik hozzájuk Uzazd, aki Roddot cipelve követi őket, a sort pedig az ijedt arcú Grem zárja.*
*Arsenor ellátja a sebeit egy varázsitallal. A pillantás, amellyel pedig le akarná állítani azokat, akik esetleg a sérült vagy harcképtelen onthrokiak életére törnének, talán hatásos lesz, talán nem.
Learon nem talál ékszereket, egyszerű, inkább kőből és bőrből készült nyakláncokat vagy karkötőket lát. Az onthrokiak nem adnak a szépségre vagy másban mérik a szépet, mint aranyban vagy ezüstben. Az Arsenortól kapott itallal Learon is meggyógyul, kérdéseire és gondolataira egyelőre azonban nem kap választ. Az ásós kérdésre Abogr a férfi felé néz, pillantása hideg, ekkor emeli fel kezeit az iszapból, ahol eddig tartotta, hogy a mágia még éljen. Komótosan ruhájába törli vizes-sáros kezét, majd sóhajtva válaszol.*
- A toronyban biztosan akad. *Fáradt a hangja, lassan végignéz a csatatérré vált tóparton.*
- Az akoliták majd elintézik. *Mondja végül.
Aleimorddal karöltve a kutatók találnak sziklafegyvereket, tőrt és egy parittya-féle távolsági fegyvert, pár színes kavicsot, kristályt, de semmi a felszíniek számára érdekes vagy értékes dolgot. Az elf férfi Abogrhoz intézett kérdésére a mestermágus Aleimord felé fordítja arcát.*
- Nem hiszem, hogy veszélyben lenne a város. Most elég nagy leckét kaptak, de nem is vehetjük félvállról. Úgy főleg nem, hogy az egyikük megszökött. *Néz el az erdő felé, de persze nem lát semmit, ami arra utalna, a megszökött onthroki még ott lenne.
Valuryennek nem sikerült a varázsdobozos ötlet, de senki sem neveti ki vagy veti a szemére, hogy megpróbálta. Az elf szótlan figyeli, ahogy társai megkötözik és átkutatják a sérült vagy már lefegyverzett onthrokiakat. A szarvas lények csak szótlanul, rezignáltan tűrik a megkötözést, lesütik sárga szemüket. Valuryen feldobja az ötletet, hogy akár ki is hallgathatnák őket.
Tozeyának sikerül minden eldobott fegyverét előkeríteni, bár beletelik pár percbe, mire mind visszakerül hozzá. Learon választ kaphat tőle pár kérdésére, de nem mindre.*
- Talán nem lesz annyira ostoba, hogy egyedül megpróbálja, miután minden harcosát legyőztük. *Szólal meg Abogr, amikor szóba kerül a neve. Újra végigfuttatja a tekintetét a sötétbe vesző erdőszélen.
A lány Valuryen ötletére csak egy félmondattal válaszol, Valuryen nem tudhatja, hogy a lények nem beszélik a felszíniek nyelvét, egyedül Quorqueraq beszélte, akit Bervold tanított meg a nyelvükre. Talán maga Bevold sem értette volna az onthrokiak nyelvét.*
- Vigyük a társaidat és a sebesülteket biztos helyre. Aztán kitaláljuk, hogyan tovább. *Mondja Abogr.*
- Árvák és sebesültek? *Kérdez rá összeráncolva homlokát, ez az információ új lehet neki.*
- Induljunk el és közben mindent mondjatok el. Kísérjétek őket a toronyba. *Int a megkötözöttek felé.
Kilvard sötét szavai az egyetlenek, amelyek az onthrokiak halálát vetítené elő, Arsenor pillantása a máguséval találkozhat, ha tartaná magát szavaihoz. Abogr érdeklődve hallgatja őt, ahogy elindulnának.*
- Ez nem kérdés. *Biccent a nagymester végignézve azokon, kik mágiával és acéllal óvták meg az életét.*
- Erre is sort kerítünk, de egyelőre más dolgunk van. *Sóhajtja és elsőként indul el a torony felé.*
- Beszéljetek és hallani akarom a véleményetek is, hogyan döntsünk ezen lények sorsa felől. *Mondja még a társaság felé. Közben csatlakozik hozzájuk Uzazd, aki Roddot cipelve követi őket, a sort pedig az ijedt arcú Grem zárja.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-16 19:39:38
Üzenet elküldve: 2019-12-16 19:39:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második születésnap//
*Amilyen szelíd és kedves ez a lány, olyan vad ambíciói vannak. Thim talán ezek miatt látja egészen élettel telinek. Luni sokat tanult és még többre vágyik.
~ Nem szegte kedvét a kemény munka. Ugyanolyan lelkes, mint mikor megérkeztünk ide. ~ mosolyog magában. Luni valószínűleg tart attól, hogy Thim rosszul értékeli tudásvágyát, különösen a kósza álom nevezetű varázslat tekintetében. Ha így van, ez a félelem nem teljesül be. Thim lelki békéje stabil és úgy hiszi, tökéletesen érti Luni indítékait.*
- Egyáltalán nem furcsa, hogy ez is érdekel. Miért zárkóznál el? Attól még ugyanúgy lennének gonosz dolgok, sőt.
*Sosem ellenezné a tanulást, bármi is az aktuális célja. A tudás önmagában még nem ölt meg senkit. Szerencsére nem ragadnak le ilyen sötét témák mellett. Szép a reggel, még a fantázia is madárháton szárnyal. Szó szerint.*
- Tényleg sokkal kényelmesebb megoldás volna egy ilyen madár, mint a kötél. *Felnevet, ahogy összehasonlítja Luni ötletét saját álomképeivel.* - Ha már egyszer feljutottál a holdra, nem is értem, miért nem gondoltam, hogy más hatalmas dolgokra is képes lehetsz.
*A kötél már szinte méltatlannak tűnik ehhez a holdas koncepcióhoz, de hát az álmokban ritkán van logika. Ezután már csak a fájó búcsú marad ettől a szép helytől. A sátor ugyan nem épül újra, de egyértelművé válik, Thim nem hiába jött el. Itt volt a helye végig Luni mellett, ebben biztos lehet. Tekintetével lassan követi a kék szempárt, mely Eát keresi és így Thim is a szőke elf felé néz. Bólint némán Luni szavaira. Nem volna jó, ha Ea meghallaná, esetleg rákérdezne erre a különös álomra.*
- Igen, így lesz a legjobb. Ne aggódj, vissza jövünk még!
*Amilyen szelíd és kedves ez a lány, olyan vad ambíciói vannak. Thim talán ezek miatt látja egészen élettel telinek. Luni sokat tanult és még többre vágyik.
~ Nem szegte kedvét a kemény munka. Ugyanolyan lelkes, mint mikor megérkeztünk ide. ~ mosolyog magában. Luni valószínűleg tart attól, hogy Thim rosszul értékeli tudásvágyát, különösen a kósza álom nevezetű varázslat tekintetében. Ha így van, ez a félelem nem teljesül be. Thim lelki békéje stabil és úgy hiszi, tökéletesen érti Luni indítékait.*
- Egyáltalán nem furcsa, hogy ez is érdekel. Miért zárkóznál el? Attól még ugyanúgy lennének gonosz dolgok, sőt.
*Sosem ellenezné a tanulást, bármi is az aktuális célja. A tudás önmagában még nem ölt meg senkit. Szerencsére nem ragadnak le ilyen sötét témák mellett. Szép a reggel, még a fantázia is madárháton szárnyal. Szó szerint.*
- Tényleg sokkal kényelmesebb megoldás volna egy ilyen madár, mint a kötél. *Felnevet, ahogy összehasonlítja Luni ötletét saját álomképeivel.* - Ha már egyszer feljutottál a holdra, nem is értem, miért nem gondoltam, hogy más hatalmas dolgokra is képes lehetsz.
*A kötél már szinte méltatlannak tűnik ehhez a holdas koncepcióhoz, de hát az álmokban ritkán van logika. Ezután már csak a fájó búcsú marad ettől a szép helytől. A sátor ugyan nem épül újra, de egyértelművé válik, Thim nem hiába jött el. Itt volt a helye végig Luni mellett, ebben biztos lehet. Tekintetével lassan követi a kék szempárt, mely Eát keresi és így Thim is a szőke elf felé néz. Bólint némán Luni szavaira. Nem volna jó, ha Ea meghallaná, esetleg rákérdezne erre a különös álomra.*
- Igen, így lesz a legjobb. Ne aggódj, vissza jövünk még!
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-14 19:32:31
Üzenet elküldve: 2019-12-14 19:32:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
-Világos, hogy az Ősi Tudás Vára ellen törtek, nem pedig a világunk ellen. S ki ember ilyet tesz, halálnak halálával kell lakoljon. Üzennünk kell. Többé nem támadják meg a Tornyot, az egyszer biztos.
*Egy elégedett szusszanással toldja meg gondolatmenetét, majd a mesterre sandít. Egyértelmű, hogy ő fogja kimondani a végső szót, s ki más tanácsát fogadná meg, mint a Torony egy őréét?*
-A sötétség szolgái e lények, nem vitás.
*Tekintete egy pillanatra a sebesültre kalandozik, de nem állapodik meg rajta. Helyette felméri az egybegyűlteket, kik az életük tették kockára a Torony védelmében.*
-E bátor harcosok jutalmat érdemelnek, nagymester. Tán legközelebb is visszatérnek majd, ha a szükség úgy kívánja.
-Világos, hogy az Ősi Tudás Vára ellen törtek, nem pedig a világunk ellen. S ki ember ilyet tesz, halálnak halálával kell lakoljon. Üzennünk kell. Többé nem támadják meg a Tornyot, az egyszer biztos.
*Egy elégedett szusszanással toldja meg gondolatmenetét, majd a mesterre sandít. Egyértelmű, hogy ő fogja kimondani a végső szót, s ki más tanácsát fogadná meg, mint a Torony egy őréét?*
-A sötétség szolgái e lények, nem vitás.
*Tekintete egy pillanatra a sebesültre kalandozik, de nem állapodik meg rajta. Helyette felméri az egybegyűlteket, kik az életük tették kockára a Torony védelmében.*
-E bátor harcosok jutalmat érdemelnek, nagymester. Tán legközelebb is visszatérnek majd, ha a szükség úgy kívánja.
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-11 00:43:24
Üzenet elküldve: 2019-12-11 00:43:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Valuryen különös mágiájára nem szól, csak tisztes távolságot vesz fel tőle. Kilvard szigorúsága szinte már meg sem lepi. A maga részéről a kötözéssel, az ellenfelek számlálásával és dobókeresztjeinek visszaszerzésével van elfoglalva, nem próbál javakat szerezni tőlük, legfeljebb, ha fegyvernek tűnik. Nem szeretné, ha esélyt kapnának a szökésre. Bervold fölött csak elhúzza a száját. Gyáva volt, köpönyegforgató, de utolsó tettével nekik segített. Csak késéssel kapcsolódik be a beszélgetésbe. Learon kérdésére dünnyög elsőként.*
- Bosszúért jöttek. A mestert akarták megölni. És a mágus eltűnt. Ez senkit nem aggaszt?
*Felnéz az égre. Éjjel borul rájuk, ez hátrányos helyzet.*
- A sötét neki kedvez. Akár itt állhat, ha megint láthatatlanná vált, de ha nem, nappalra valószínűleg elbújik. Amíg szabadlábon van, Abogr nincs biztonságban.
*A foglyokra néz, már csak azért se szeretné szem elől téveszteni őket, nehogy megtréfálják a teadélután nyugalmába hajló egyeztetést. Valuryen kihallgatós ötletére csak szenvtelenül pillant oda.*
- Sok sikert...
*Csipkelődésén felül hozzáteszi saját gondolatát is.*
- Lehet, hogy megpróbálja kiszabadítani őket. Lehetnének csalétek. Vagy vissza lehetne küldeni őket.
*Fordul Abogrhoz vállrándítással.*
- Odalent árvák és özvegyek tengődnek.
*Tekintete Uzazdot, majd Roddot keresi.*
- A társunkat megmérgezte egy denevér, ágyban lenne a helye. Van rá ötlet, hogyan találjuk meg a mágust?
*Ennyi bizarr mágiahasználó mellett fogalma sincs, mire képes a csapat, de ha megpróbálják megtalálni, nem jó vesztegetni az időt.*
- Ha nincs, akkor viszont jó lenne biztonságos helyre vonulni.
*Valuryen különös mágiájára nem szól, csak tisztes távolságot vesz fel tőle. Kilvard szigorúsága szinte már meg sem lepi. A maga részéről a kötözéssel, az ellenfelek számlálásával és dobókeresztjeinek visszaszerzésével van elfoglalva, nem próbál javakat szerezni tőlük, legfeljebb, ha fegyvernek tűnik. Nem szeretné, ha esélyt kapnának a szökésre. Bervold fölött csak elhúzza a száját. Gyáva volt, köpönyegforgató, de utolsó tettével nekik segített. Csak késéssel kapcsolódik be a beszélgetésbe. Learon kérdésére dünnyög elsőként.*
- Bosszúért jöttek. A mestert akarták megölni. És a mágus eltűnt. Ez senkit nem aggaszt?
*Felnéz az égre. Éjjel borul rájuk, ez hátrányos helyzet.*
- A sötét neki kedvez. Akár itt állhat, ha megint láthatatlanná vált, de ha nem, nappalra valószínűleg elbújik. Amíg szabadlábon van, Abogr nincs biztonságban.
*A foglyokra néz, már csak azért se szeretné szem elől téveszteni őket, nehogy megtréfálják a teadélután nyugalmába hajló egyeztetést. Valuryen kihallgatós ötletére csak szenvtelenül pillant oda.*
- Sok sikert...
*Csipkelődésén felül hozzáteszi saját gondolatát is.*
- Lehet, hogy megpróbálja kiszabadítani őket. Lehetnének csalétek. Vagy vissza lehetne küldeni őket.
*Fordul Abogrhoz vállrándítással.*
- Odalent árvák és özvegyek tengődnek.
*Tekintete Uzazdot, majd Roddot keresi.*
- A társunkat megmérgezte egy denevér, ágyban lenne a helye. Van rá ötlet, hogyan találjuk meg a mágust?
*Ennyi bizarr mágiahasználó mellett fogalma sincs, mire képes a csapat, de ha megpróbálják megtalálni, nem jó vesztegetni az időt.*
- Ha nincs, akkor viszont jó lenne biztonságos helyre vonulni.
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:39:56
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:39:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Valuryen csak zavartan megfogja fejét, és megrázza azt, majd halkan fel is kacag, saját magán.*
-Hát egy próbát megért. hehe. Ez nem az a mese, amire számoltam. Bocsánat.
*Mondja, majd kissé bele is vörösödik, de hát hamar el is múlik ez a dolog nála, talán az első ötven évében még zavarta volna az ilyesmi, de ilyen idősen már nem vesz fel ilyen gyermeteg dolgokat. Annyira. Pár percig maga is csak figyeli az eseményeket, hisz azért mégiscsak varázslatos, majd a megkötözést nézi, ahogy mindenki szorgosan dolgozik, ki ezt, ki azt. Ő maga kicsit tehetetlenül áll, hisz dolga aligha akad egyéb, amiben mások nem előzték volna meg, bár ki tudja. Talán csak rossz felől szemléli a dolgokat.*
-Ha tudok valamit hozzátenni, kérlek mondjátok nyugodtan. Talán kihallgatni valamelyiküket tényleg jó ötlet.
*Valuryen csak zavartan megfogja fejét, és megrázza azt, majd halkan fel is kacag, saját magán.*
-Hát egy próbát megért. hehe. Ez nem az a mese, amire számoltam. Bocsánat.
*Mondja, majd kissé bele is vörösödik, de hát hamar el is múlik ez a dolog nála, talán az első ötven évében még zavarta volna az ilyesmi, de ilyen idősen már nem vesz fel ilyen gyermeteg dolgokat. Annyira. Pár percig maga is csak figyeli az eseményeket, hisz azért mégiscsak varázslatos, majd a megkötözést nézi, ahogy mindenki szorgosan dolgozik, ki ezt, ki azt. Ő maga kicsit tehetetlenül áll, hisz dolga aligha akad egyéb, amiben mások nem előzték volna meg, bár ki tudja. Talán csak rossz felől szemléli a dolgokat.*
-Ha tudok valamit hozzátenni, kérlek mondjátok nyugodtan. Talán kihallgatni valamelyiküket tényleg jó ötlet.
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:04:37
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:04:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Aleimord is kiveszi a részét a megkötözésbe és a foglyok átkutatásában. Ha talál valami érdekeset vagy értékeset, akkor azt átadja a hozzá legközelebb állónak. Elsülne a bőr a képéről, ha megtartaná őket. Persze ha valami nagyon érdekeset talál, azt megnézni, de az egyszerű fegyverekre, esetleg aranyra, ékszerre és más dologra egyszerűen nincs szüksége, másnak annál inkább - főleg, ha el tudja adni. Ezután Abogrhoz lép.*
- Nagymester! Mit gondol, veszélyben lehet a város? Néhány barátomnak ajándékoztam az ottani kúriámat, szeretnének beköltözni, de ha veszélyben lesznek... Nem szeretném, ha bajuk esne, ha esetleg ezek a lények kitörnek.
*Aleimord is kiveszi a részét a megkötözésbe és a foglyok átkutatásában. Ha talál valami érdekeset vagy értékeset, akkor azt átadja a hozzá legközelebb állónak. Elsülne a bőr a képéről, ha megtartaná őket. Persze ha valami nagyon érdekeset talál, azt megnézni, de az egyszerű fegyverekre, esetleg aranyra, ékszerre és más dologra egyszerűen nincs szüksége, másnak annál inkább - főleg, ha el tudja adni. Ezután Abogrhoz lép.*
- Nagymester! Mit gondol, veszélyben lehet a város? Néhány barátomnak ajándékoztam az ottani kúriámat, szeretnének beköltözni, de ha veszélyben lesznek... Nem szeretném, ha bajuk esne, ha esetleg ezek a lények kitörnek.
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-09 00:36:46
Üzenet elküldve: 2019-12-09 00:36:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Learon elindul segíteni a többieknek a megkötözésben, közben felméri, hogy van-e valami értékes az onthrokiaknál. Szeme aranyláncot, karperecet, ilyesmiket keres, bár inkább az élőkön, mint a halottakon, akikre csak futó pillantást vet. Örüljenek, hogy életben maradtak egy ilyen csata után.*
-Mi értelme volt ennyi emberrel megtámadni az egész emberiséget? *Húzza fel szemöldökét a pásztormágus, hiszen ez az alig tucatnyi harcos arra sem volt elég, hogy az erre járó mágusokat és harcosokat legyőzzék. Valószínűleg a városban járkáló milíciák és banditák is lassan megölték volna őket, még ha áldozatokkal is járt volna a dolog.*
-Nem értem! Ennyien vannak összesen? *Értetlenkedik tovább, szavai Kilvardékhoz és Abogrhoz szólnak, akik valószínűleg tudják, hogy honnan és miért jöttek a gonoszék. A felé dobott italt elkapja és egy gyors megköszönés után lehúzza. Persze meggyógyíthatná magát, de úgy dönt, hogy inkább nem sérti meg a harcost, aki talán azért adta, mert a Sajt-mester segített neki a harcban. Ha most visszaadná, lehet, hogy nem venné jó néven a férfi.*
-Abogr uram, van esetleg egy ásója? Hiába oly rút szándékkal támadtak ezek a lények, mégis szeretném nekik a végtisztességet megadni! *Szól oda kérlelő hangon Learon a mestermágushoz. Nála nem az elégetés dívik, és gyanítja, hogy a barlangokból jött ellenség sem ezt a fajta túlvilágra juttatást részesíti előnyben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Learon elindul segíteni a többieknek a megkötözésben, közben felméri, hogy van-e valami értékes az onthrokiaknál. Szeme aranyláncot, karperecet, ilyesmiket keres, bár inkább az élőkön, mint a halottakon, akikre csak futó pillantást vet. Örüljenek, hogy életben maradtak egy ilyen csata után.*
-Mi értelme volt ennyi emberrel megtámadni az egész emberiséget? *Húzza fel szemöldökét a pásztormágus, hiszen ez az alig tucatnyi harcos arra sem volt elég, hogy az erre járó mágusokat és harcosokat legyőzzék. Valószínűleg a városban járkáló milíciák és banditák is lassan megölték volna őket, még ha áldozatokkal is járt volna a dolog.*
-Nem értem! Ennyien vannak összesen? *Értetlenkedik tovább, szavai Kilvardékhoz és Abogrhoz szólnak, akik valószínűleg tudják, hogy honnan és miért jöttek a gonoszék. A felé dobott italt elkapja és egy gyors megköszönés után lehúzza. Persze meggyógyíthatná magát, de úgy dönt, hogy inkább nem sérti meg a harcost, aki talán azért adta, mert a Sajt-mester segített neki a harcban. Ha most visszaadná, lehet, hogy nem venné jó néven a férfi.*
-Abogr uram, van esetleg egy ásója? Hiába oly rút szándékkal támadtak ezek a lények, mégis szeretném nekik a végtisztességet megadni! *Szól oda kérlelő hangon Learon a mestermágushoz. Nála nem az elégetés dívik, és gyanítja, hogy a barlangokból jött ellenség sem ezt a fajta túlvilágra juttatást részesíti előnyben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-07 18:31:29
Üzenet elküldve: 2019-12-07 18:31:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Arsenor lándzsája a levegőbe emelkedik és lecsap. Ha az onthroki a vízben van akkor még kihúzza onnan nehogy belefulladjon. A többieknek nem lett semmi baja. A látvány elég csúnya amire az még rátesz, hogy a víz mintha maga is vérből lenne. Arsenor lehúz 1 Világoszöld varázsitalt majd majd a szakállas mágusnak odafüttyent aki mellette küzdött(Learon Derin) és neki is odadobja a maradék fiolát ami nála van.
*
-Ne fáraszd magad koma!
*Az, aki mészárlást akarna rendezni csak egy pillantást kap. Le kéne nyugodnia. Szerencsére van aki értelmesebb ötletekkel is előáll és a mester is megfontoltan dönt. Arsenor nekiáll keríteni valamit és megkötözni az áldozatát. Ha kötelet nem talál és az ájultnak nincs nadrágszíja akkor a sajátját kell a célra felhasználnia.*
*Arsenor lándzsája a levegőbe emelkedik és lecsap. Ha az onthroki a vízben van akkor még kihúzza onnan nehogy belefulladjon. A többieknek nem lett semmi baja. A látvány elég csúnya amire az még rátesz, hogy a víz mintha maga is vérből lenne. Arsenor lehúz 1 Világoszöld varázsitalt majd majd a szakállas mágusnak odafüttyent aki mellette küzdött(Learon Derin) és neki is odadobja a maradék fiolát ami nála van.
*-Ne fáraszd magad koma!
*Az, aki mészárlást akarna rendezni csak egy pillantást kap. Le kéne nyugodnia. Szerencsére van aki értelmesebb ötletekkel is előáll és a mester is megfontoltan dönt. Arsenor nekiáll keríteni valamit és megkötözni az áldozatát. Ha kötelet nem talál és az ájultnak nincs nadrágszíja akkor a sajátját kell a célra felhasználnia.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-07 12:12:14
Üzenet elküldve: 2019-12-07 12:12:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Arsenor ugyan elszámította magát, de legalább nem sérült meg újra és Abogr varázslata után már nem kell tovább harcolnia. Vére még ott dübörög a dobhártyáján, de kegyelmet gyakorol az előtte vicsorgó onthroki felett és nem öli meg. Lándzsájának tompa végével ütést mér a mélységi lény szarvai közé, ami az eszméletlenségbe taszítja.
Learon a sikeres támadás után végignéz a csatatérré vált partszakaszon. A félbevágott nassiky teste még a vízben hever mozdulatlanul, ám ránézésre nehéz megállapítani, melyik onthroki halott vagy csak eszméletlen. Az biztos, hogy a társai között nincs olyan, aki nagyon komolyan megsérült volna. Aleimord is sérült ugyan, de egyik sem életveszélyes. A harapások inkább fájdalmasak, mint veszélyesek, bár talán érdemes volna kimosni, mielőtt meggyógyul vagy később másképp elejét venni a fertőzésnek. Mindenesetre Learon gyógyításba kezd, amelynek hatására sikerül is begyógyítani a tűhegyes fogak okozta sérüléseket a tenyeréből fakadó vízsugárral.
Alimord ugyan nem ölt meg senkit, de jelenléte és harca lehetővé tette, hogy a kővé dermedt mestermágus visszaváltozhasson. Ha nincs az elf, talán még azelőtt legyőzi őket a túlerő, mielőtt Abogr visszaváltozik.
Learon szavaira a mestermágus körbefordul, keresve az említett erős mágust, de úgy tűnik, ő sem leli.
A Valuryen által eltalált onthroki nyöszörögve szorítja combsebére a kezét, amit megnehezít Abogr varázslata, de a legyőzöttek élete nem könnyű.
Az elfnek ötlete támad, hogy megpróbálja rekonstruálni a tó partján lezajlott csatát, de rá kell jönnie, hogy a tündér varázstárgy nem alkalmas ilyesmire. Amikor használni szeretné, egy kitalált mese képei elevenednek meg a szemei előtt, amely semmiben nem kapcsolódik az elmúlt percekben történtekhez. Az ötlet eredeti volt, de a végrehajtás sajnos eredménytelen.
Aborg láthatóan nem keres semmit az iszapban, koncentrálva tartja a földre tapasztva tenyereit, amelynek eredménye lehet a varázslat, amely úgy tűnik, csak az onthrokiakra hat. Tozeya sem kívánja megölni mozdulatlanságra kárhoztatott ellenfelet, rúgása eredményes, az onthroki elájul tőle.
Rövid kutatás után meglátja a kötelét a vízben, pár méterre tőle és Uzazd is visszatér mellé, Roddot nem messze fektette le a parton, távolabb a harctól. Grem is visszatér vele, sikerült megszabadulniuk köteleiktől, négy kötelük van. Bervold élettelen teste a partra vetődve fekszik arccal lefelé, körülötte vörösre festett vízzel. Az egyetlen felszíni áldozat.
Kilvard végre a partra vergődik, érthetőek az érzelmei, szavai az onthrokiak halálát vetítik elő. Egyértelmű üzenetet akar küldeni a mélységben lakó fajnak.*
- Mielőtt megszüntetem a varázst, kötözzétek meg őket, aztán döntünk a sorsuk felől. *Mondja Aborg komolyan, de kezeit még mindig az iszapban tartja, hogy az onthrokiakat uraló mágiát fenntartsa.
Bárhogyan is, de sikerül megkötözni a sérült vagy eszméletlen, de harcképtelen mélységi faj képviselőit, akik rezignáltan tűrik az intézkedést. Kevesen maradtak, többen közülük meghaltak és a Mélység Ura is eltűnt. Ezek így együtt lerombolták a moráljukat, némán, sárgán izzó szemmel tűrik a körülöttük zajló eseményeket. Láthatóan nem értették Kilvard szavait, hogy milyen sorsot szán nekik a varázsló.
Quorqueraq pedig valóban felszívódott, eltűnt valamerre.*
*Arsenor ugyan elszámította magát, de legalább nem sérült meg újra és Abogr varázslata után már nem kell tovább harcolnia. Vére még ott dübörög a dobhártyáján, de kegyelmet gyakorol az előtte vicsorgó onthroki felett és nem öli meg. Lándzsájának tompa végével ütést mér a mélységi lény szarvai közé, ami az eszméletlenségbe taszítja.
Learon a sikeres támadás után végignéz a csatatérré vált partszakaszon. A félbevágott nassiky teste még a vízben hever mozdulatlanul, ám ránézésre nehéz megállapítani, melyik onthroki halott vagy csak eszméletlen. Az biztos, hogy a társai között nincs olyan, aki nagyon komolyan megsérült volna. Aleimord is sérült ugyan, de egyik sem életveszélyes. A harapások inkább fájdalmasak, mint veszélyesek, bár talán érdemes volna kimosni, mielőtt meggyógyul vagy később másképp elejét venni a fertőzésnek. Mindenesetre Learon gyógyításba kezd, amelynek hatására sikerül is begyógyítani a tűhegyes fogak okozta sérüléseket a tenyeréből fakadó vízsugárral.
Alimord ugyan nem ölt meg senkit, de jelenléte és harca lehetővé tette, hogy a kővé dermedt mestermágus visszaváltozhasson. Ha nincs az elf, talán még azelőtt legyőzi őket a túlerő, mielőtt Abogr visszaváltozik.
Learon szavaira a mestermágus körbefordul, keresve az említett erős mágust, de úgy tűnik, ő sem leli.
A Valuryen által eltalált onthroki nyöszörögve szorítja combsebére a kezét, amit megnehezít Abogr varázslata, de a legyőzöttek élete nem könnyű.
Az elfnek ötlete támad, hogy megpróbálja rekonstruálni a tó partján lezajlott csatát, de rá kell jönnie, hogy a tündér varázstárgy nem alkalmas ilyesmire. Amikor használni szeretné, egy kitalált mese képei elevenednek meg a szemei előtt, amely semmiben nem kapcsolódik az elmúlt percekben történtekhez. Az ötlet eredeti volt, de a végrehajtás sajnos eredménytelen.
Aborg láthatóan nem keres semmit az iszapban, koncentrálva tartja a földre tapasztva tenyereit, amelynek eredménye lehet a varázslat, amely úgy tűnik, csak az onthrokiakra hat. Tozeya sem kívánja megölni mozdulatlanságra kárhoztatott ellenfelet, rúgása eredményes, az onthroki elájul tőle.
Rövid kutatás után meglátja a kötelét a vízben, pár méterre tőle és Uzazd is visszatér mellé, Roddot nem messze fektette le a parton, távolabb a harctól. Grem is visszatér vele, sikerült megszabadulniuk köteleiktől, négy kötelük van. Bervold élettelen teste a partra vetődve fekszik arccal lefelé, körülötte vörösre festett vízzel. Az egyetlen felszíni áldozat.
Kilvard végre a partra vergődik, érthetőek az érzelmei, szavai az onthrokiak halálát vetítik elő. Egyértelmű üzenetet akar küldeni a mélységben lakó fajnak.*
- Mielőtt megszüntetem a varázst, kötözzétek meg őket, aztán döntünk a sorsuk felől. *Mondja Aborg komolyan, de kezeit még mindig az iszapban tartja, hogy az onthrokiakat uraló mágiát fenntartsa.
Bárhogyan is, de sikerül megkötözni a sérült vagy eszméletlen, de harcképtelen mélységi faj képviselőit, akik rezignáltan tűrik az intézkedést. Kevesen maradtak, többen közülük meghaltak és a Mélység Ura is eltűnt. Ezek így együtt lerombolták a moráljukat, némán, sárgán izzó szemmel tűrik a körülöttük zajló eseményeket. Láthatóan nem értették Kilvard szavait, hogy milyen sorsot szán nekik a varázsló.
Quorqueraq pedig valóban felszívódott, eltűnt valamerre.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-12-04 02:31:22
Üzenet elküldve: 2019-12-04 02:31:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
-Ezaz!
*Csap öklébe immáron béklyóktól szabadult kezével, és Abogr felé fordul.*
-Minddel végeznünk kell, üzennünk kell a mélység lakóinak, ki a Torony ellen tör, halállal lakol.
*Jókora biccentéssel toldja meg a dolgot, s tekintete merően pásztázza végig a csatateret. Testek, vér s mágia nyomai. Rég láthatott e vidék ilyen tűzijátékot, mint amit varázslat terén leműveltek az elmúlt órákban. Bárhogy is, olybá tűnik, felülkerekedtek a támadókon.*
-Nem ily viszontlátásra számítottam, de a küldetés nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük.
*Tekintetével megkeresi Toyezát, majd fejével biccent, hátha a leány is közelebb jön. Hosszú időt töltöttek odalenn a sötétben, s hogy feladatuk kimenetelét a főmágus csavaros agytekervényeivel hogyan értékeli majd, az alighanem hamarost eldől.*
-Ezaz!
*Csap öklébe immáron béklyóktól szabadult kezével, és Abogr felé fordul.*
-Minddel végeznünk kell, üzennünk kell a mélység lakóinak, ki a Torony ellen tör, halállal lakol.
*Jókora biccentéssel toldja meg a dolgot, s tekintete merően pásztázza végig a csatateret. Testek, vér s mágia nyomai. Rég láthatott e vidék ilyen tűzijátékot, mint amit varázslat terén leműveltek az elmúlt órákban. Bárhogy is, olybá tűnik, felülkerekedtek a támadókon.*
-Nem ily viszontlátásra számítottam, de a küldetés nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük.
*Tekintetével megkeresi Toyezát, majd fejével biccent, hátha a leány is közelebb jön. Hosszú időt töltöttek odalenn a sötétben, s hogy feladatuk kimenetelét a főmágus csavaros agytekervényeivel hogyan értékeli majd, az alighanem hamarost eldől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2857-2876