Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2403. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 22:59:17
Üzenet elküldve: 2025-04-29 22:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Valóban, lehet Graelnek igaza van. Szikra sosem érezte magát gyereknek, legalább is, nem emlékszik rá. Így hát úgy tett, ahogy épp jól gondolta vagy éppen érezte. Ha éhes volt, ételt keresett, magának és Deresnek. Ha fázott menedéket. Egy szóval bármit amit a túléléshez szüksége volt.
Így joggal érzi bármire képes, mert bármit el kellett követnie ahhoz, hogy itt lehessen. Igen, ez jócskán jár gondokkal, ez is biztos. De ideje az van, azalatt pedig ezt is megfogja tanulni, amiket eddig nem tudott. Vagy lehet inkább elfelejtett.
Győzelem ittasan felkacag, amikor Grael végre feladja vele a vitát, és bizony ő kiélvezi minden cseppjét. Mert az ilyenekre ritkán van esélye ellene.
Az elméjét piszkáló kérdésére is fény kerül. Apró füllentés talán, de miért ne higgye el Grael szavát, nem lenne rá oka.
Aggodalmasan szól kissé közelebb hajolva ismét.*
-Ugye nem beteg? Csináljak neki sárkányfog teát ha visszaértünk?
*Ajánlja fel, sok szívességet tett már érte anyja. Ha arról lenne szó, hogy valami nyavalya bántja Mait szívesen megvizsgálja.
Valahogy tudta ha elérkeznek a házakhoz hamar lekerül az ő újdonsült paripájáról. De megérti, Deres is hamar elfárad a játékban, Graelnek is biztos pihennie kell picit. Elvégre annyira már nem kicsi mint Rellan.*
-Rendben.
*Fűzi hozzá picit szomorkásan, mert tetszett neki a hegyi levegő, de minden jónak egyszer vége szakad.
Már sétálna is tovább Grael mellett, de amaz komolyabbra fordítja a szót. A kérdésre pislog párat értetlenül, de a férfi arckifejezése arról árulkodik ez a fele sem tréfa. Így egy kis szünetnyi gondolkodás után a földet kezdi bámulni, talán még talál a követett úton egy részt ami földes, hogy rajzolhasson bele. Pár lépés után, le is guggol oda, és egy kis kavics élével a földbe kezd karistolni.*
- Olyan mint te, vagy én. Van feje, haja, füle, meg teste is. *Rajzol egy egyszerű alakot talpalatnyi földre.* - De a szája, orra szeme ilyen. *Majd az arc részt elsatírozza, mintha egy örvény lenne.* -Én kettőre emlékszem, az egyiknek hosszú haja van fehér mint nekem. A másik pedig rövid és barnás, mint a tiéd csak világosabb sokkal. *Mutat Grael hajára.* - Akinek a nevetésére emlékszem néha hosszú fehér köpenyt visel mint Nimeril.
*Ekkor áll fel leporolva kezéről azt a kis földet ami most ráragadt.*
-Tőlük kaptam Tüskét és uhut.
*Mutat rá baglyos nyakláncára.*
-De nem ők az egyetlenek, de a többi ilyen.
*Satírozza el az egész rajzát. Majd elgondolkodva a távolban látott tömegre néz a távolban. A járókelőkre.*
-Látod őket? Csukd a szemed össze így.
*Mutatja saját zöldjeivel, és egészen picit hagyja csak nyitva.*
-Látod ilyen, homályos mint a víz ha megcsapod. Ők néha a barnás hajú arctalannal beszéltek.
*Magyarázata után, amit egész összeszedetten elő is adott, megilletődve néz Graelre.*
-Grael. Mindenki olyan furán nézett rám amikor azt mondtam az arctalan gyűrűje volt amit a láncos hozott. Miért?
*Aggódik nem is kicsit, kezdi azt hinni mintha valami baj lenne saját magával.*
*Valóban, lehet Graelnek igaza van. Szikra sosem érezte magát gyereknek, legalább is, nem emlékszik rá. Így hát úgy tett, ahogy épp jól gondolta vagy éppen érezte. Ha éhes volt, ételt keresett, magának és Deresnek. Ha fázott menedéket. Egy szóval bármit amit a túléléshez szüksége volt.
Így joggal érzi bármire képes, mert bármit el kellett követnie ahhoz, hogy itt lehessen. Igen, ez jócskán jár gondokkal, ez is biztos. De ideje az van, azalatt pedig ezt is megfogja tanulni, amiket eddig nem tudott. Vagy lehet inkább elfelejtett.
Győzelem ittasan felkacag, amikor Grael végre feladja vele a vitát, és bizony ő kiélvezi minden cseppjét. Mert az ilyenekre ritkán van esélye ellene.
Az elméjét piszkáló kérdésére is fény kerül. Apró füllentés talán, de miért ne higgye el Grael szavát, nem lenne rá oka.
Aggodalmasan szól kissé közelebb hajolva ismét.*
-Ugye nem beteg? Csináljak neki sárkányfog teát ha visszaértünk?
*Ajánlja fel, sok szívességet tett már érte anyja. Ha arról lenne szó, hogy valami nyavalya bántja Mait szívesen megvizsgálja.
Valahogy tudta ha elérkeznek a házakhoz hamar lekerül az ő újdonsült paripájáról. De megérti, Deres is hamar elfárad a játékban, Graelnek is biztos pihennie kell picit. Elvégre annyira már nem kicsi mint Rellan.*
-Rendben.
*Fűzi hozzá picit szomorkásan, mert tetszett neki a hegyi levegő, de minden jónak egyszer vége szakad.
Már sétálna is tovább Grael mellett, de amaz komolyabbra fordítja a szót. A kérdésre pislog párat értetlenül, de a férfi arckifejezése arról árulkodik ez a fele sem tréfa. Így egy kis szünetnyi gondolkodás után a földet kezdi bámulni, talán még talál a követett úton egy részt ami földes, hogy rajzolhasson bele. Pár lépés után, le is guggol oda, és egy kis kavics élével a földbe kezd karistolni.*
- Olyan mint te, vagy én. Van feje, haja, füle, meg teste is. *Rajzol egy egyszerű alakot talpalatnyi földre.* - De a szája, orra szeme ilyen. *Majd az arc részt elsatírozza, mintha egy örvény lenne.* -Én kettőre emlékszem, az egyiknek hosszú haja van fehér mint nekem. A másik pedig rövid és barnás, mint a tiéd csak világosabb sokkal. *Mutat Grael hajára.* - Akinek a nevetésére emlékszem néha hosszú fehér köpenyt visel mint Nimeril.
*Ekkor áll fel leporolva kezéről azt a kis földet ami most ráragadt.*
-Tőlük kaptam Tüskét és uhut.
*Mutat rá baglyos nyakláncára.*
-De nem ők az egyetlenek, de a többi ilyen.
*Satírozza el az egész rajzát. Majd elgondolkodva a távolban látott tömegre néz a távolban. A járókelőkre.*
-Látod őket? Csukd a szemed össze így.
*Mutatja saját zöldjeivel, és egészen picit hagyja csak nyitva.*
-Látod ilyen, homályos mint a víz ha megcsapod. Ők néha a barnás hajú arctalannal beszéltek.
*Magyarázata után, amit egész összeszedetten elő is adott, megilletődve néz Graelre.*
-Grael. Mindenki olyan furán nézett rám amikor azt mondtam az arctalan gyűrűje volt amit a láncos hozott. Miért?
*Aggódik nem is kicsit, kezdi azt hinni mintha valami baj lenne saját magával.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:37:58
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:37:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Tévedés. Szikrát a viselkedése alapján pont, hogy idősebbnek hihetnék a koránál, sőt, az is elképzelhető, hogy hosszúéletű mivolta miatt gyakorlatilag még nála is idősebb, de egy elf életének hosszát és testi adottságait tekintve ő akkor is még gyerek. Egy gyerek, akit óvni kell, legfőképp a saját vakmerőségétől, és pont attól, hogy úgy érzi, már bármire képes, mert élt eleget. Nem így van. Szikra a legfontosabb szavakat nem ismeri, mint az óvatosság, a felelősség és a következmény.*
- Rendben, legyen ebben neked igazad. *Hagyja rá a lányra, hadd érezze a győzelem ízét.
Sétálnak tovább, most már romok helyett egészen szép házak között, ám Szikra továbbra sem érti, hogy nincs különösebb oka annak, hogy most jöttek el sétálni, Grael pedig kezd kifogyni az ötletekből, hogy hányszor mondja még el neki ugyanazt.*
- Mitől lenne ez a most másabb, mint egy másik most? Azért most, mert most voltam épp ott, ahol te. Tudod mit? Megadom magam, igen, Mai miatt. Fáradt, és pihenni szeretne, úgyhogy rám bízott téged. *Ez még valahol közel is van az igazsághoz, és talán végre elég lesz ahhoz, hogy ne kapjon több kérdést ezzel kapcsolatban. Bandukolnak még egy ideig, de aztán Grael megáll, elengedi a lányka lábait, és felnyúl, hogy leemelje a nyakából.*
- Most már leteszlek, jó? A nagylányok nehezek ahhoz, hogy sokat cipeljék őket. *Mondja, hátha Szikra akkor jobban szeretne még egy ideig kislány maradni. Mindenkinek jobb volna úgy. Leteszi őt a földre, amit egyébként azért tesz, hogy a fontosabb, komoly téma ecsetelése közben már rendesen lássa őt, az arckifejezéseit, és esetleg a tekintetét, ha füllenteni próbálna neki.*
- Értem *bólint a hallottakra.* Egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, mielőtt ennél mélyebbre ássuk magunkat a dolgokban. Mi az az arctalan, és miért hívod így? Mire emlékszel róla? Mondj bármit, ami jellegzetes vele kapcsolatban! *Az első és legfontosabb, hogy kiderítse, vajon a sötétség istene hálózta-e be a lányt, vagy egy más, ártalmatlan fantázia szüleménye ez az ő arctalanja. Az utóbbi nyilván megnyugtatóbb volna.*
*Tévedés. Szikrát a viselkedése alapján pont, hogy idősebbnek hihetnék a koránál, sőt, az is elképzelhető, hogy hosszúéletű mivolta miatt gyakorlatilag még nála is idősebb, de egy elf életének hosszát és testi adottságait tekintve ő akkor is még gyerek. Egy gyerek, akit óvni kell, legfőképp a saját vakmerőségétől, és pont attól, hogy úgy érzi, már bármire képes, mert élt eleget. Nem így van. Szikra a legfontosabb szavakat nem ismeri, mint az óvatosság, a felelősség és a következmény.*
- Rendben, legyen ebben neked igazad. *Hagyja rá a lányra, hadd érezze a győzelem ízét.
Sétálnak tovább, most már romok helyett egészen szép házak között, ám Szikra továbbra sem érti, hogy nincs különösebb oka annak, hogy most jöttek el sétálni, Grael pedig kezd kifogyni az ötletekből, hogy hányszor mondja még el neki ugyanazt.*
- Mitől lenne ez a most másabb, mint egy másik most? Azért most, mert most voltam épp ott, ahol te. Tudod mit? Megadom magam, igen, Mai miatt. Fáradt, és pihenni szeretne, úgyhogy rám bízott téged. *Ez még valahol közel is van az igazsághoz, és talán végre elég lesz ahhoz, hogy ne kapjon több kérdést ezzel kapcsolatban. Bandukolnak még egy ideig, de aztán Grael megáll, elengedi a lányka lábait, és felnyúl, hogy leemelje a nyakából.*
- Most már leteszlek, jó? A nagylányok nehezek ahhoz, hogy sokat cipeljék őket. *Mondja, hátha Szikra akkor jobban szeretne még egy ideig kislány maradni. Mindenkinek jobb volna úgy. Leteszi őt a földre, amit egyébként azért tesz, hogy a fontosabb, komoly téma ecsetelése közben már rendesen lássa őt, az arckifejezéseit, és esetleg a tekintetét, ha füllenteni próbálna neki.*
- Értem *bólint a hallottakra.* Egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, mielőtt ennél mélyebbre ássuk magunkat a dolgokban. Mi az az arctalan, és miért hívod így? Mire emlékszel róla? Mondj bármit, ami jellegzetes vele kapcsolatban! *Az első és legfontosabb, hogy kiderítse, vajon a sötétség istene hálózta-e be a lányt, vagy egy más, ártalmatlan fantázia szüleménye ez az ő arctalanja. Az utóbbi nyilván megnyugtatóbb volna.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:16:27
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Lehet viselkedése miatt nézik szegénykét őt ennyire gyereknek, meg hát ezen az sem segít, hogy elf létére is, korához képest is gyermeteg az arca. Mit lehet ezzel kezdeni. Talán egyszer, ha vissza kerül minden apróra tört memória szilánk a fejében rá, másképp fognak rá tekinteni. Addig viszont marad az ami.
Maradt volna ő szívesen az, de az élet inkább döntött úgy, hogy játszik helyette is. Úgy meg nem igazán élvezeti ki a fiatal éveit. Itt viszont már szerencsésnek mondhatja magát, hogy elf, mert így van bőven ideje.*
- Uh-uh. Nekem van igazam és nem neked.
*Hajol előre, és játékosan ki is ölti a nyelvét a férfira, egy pillanatra eltakarva hosszú hajával az utat. Még szerencse, hogy a fonatok még kitartanak.
Grael terve működik, ugratása, meghozza Szikra kedvét a mókázáshoz, és bele is megy a másik játékába. Már majdnem elfelejtené az őt érő problémákat, legalább is egy időre.*
- Uh-uh.
*Feleli ismét megrázva a fejét, na nem mintha a másik látná, maximum érzi, ahogy a hajzuhatag okozta kis lengedezés viszi az aprócska testet jobbra és balra a hátán.*
- Csak nem értem miért most, talán Mai miatt?
*Más nem igazán tud eszébe ötleni, minthogy Grael azért törődik jobban vele, mert Maival egy párt alkotnak már. Persze mit sem tudva a kettőjük közt lefolyó alkuról. Neki ez egy örömteli eset csupán, hogy a számára két fontos személy egymásra talált.*
-Mert ezt láttam az új emlékeimben, amikor megláttam az arctalan gyűrűjét amit a láncos hozott. Rajta volt a róka, de a gyűrűre Mai vigyáz, pedig megmutatnám neked. A napocska meg Tüskén volt rajta.
*Válaszolja szépen, nem hadar, és nem is hangzik szomorúnak. Közben csak a tájat nézegeti ami lassacskán változik át a romos házakról, a lakottakra. Ismételten megcsodálja a környéket, mert a magaslatból minden másmilyennek tűnik számára.*
*Lehet viselkedése miatt nézik szegénykét őt ennyire gyereknek, meg hát ezen az sem segít, hogy elf létére is, korához képest is gyermeteg az arca. Mit lehet ezzel kezdeni. Talán egyszer, ha vissza kerül minden apróra tört memória szilánk a fejében rá, másképp fognak rá tekinteni. Addig viszont marad az ami.
Maradt volna ő szívesen az, de az élet inkább döntött úgy, hogy játszik helyette is. Úgy meg nem igazán élvezeti ki a fiatal éveit. Itt viszont már szerencsésnek mondhatja magát, hogy elf, mert így van bőven ideje.*
- Uh-uh. Nekem van igazam és nem neked.
*Hajol előre, és játékosan ki is ölti a nyelvét a férfira, egy pillanatra eltakarva hosszú hajával az utat. Még szerencse, hogy a fonatok még kitartanak.
Grael terve működik, ugratása, meghozza Szikra kedvét a mókázáshoz, és bele is megy a másik játékába. Már majdnem elfelejtené az őt érő problémákat, legalább is egy időre.*
- Uh-uh.
*Feleli ismét megrázva a fejét, na nem mintha a másik látná, maximum érzi, ahogy a hajzuhatag okozta kis lengedezés viszi az aprócska testet jobbra és balra a hátán.*
- Csak nem értem miért most, talán Mai miatt?
*Más nem igazán tud eszébe ötleni, minthogy Grael azért törődik jobban vele, mert Maival egy párt alkotnak már. Persze mit sem tudva a kettőjük közt lefolyó alkuról. Neki ez egy örömteli eset csupán, hogy a számára két fontos személy egymásra talált.*
-Mert ezt láttam az új emlékeimben, amikor megláttam az arctalan gyűrűjét amit a láncos hozott. Rajta volt a róka, de a gyűrűre Mai vigyáz, pedig megmutatnám neked. A napocska meg Tüskén volt rajta.
*Válaszolja szépen, nem hadar, és nem is hangzik szomorúnak. Közben csak a tájat nézegeti ami lassacskán változik át a romos házakról, a lakottakra. Ismételten megcsodálja a környéket, mert a magaslatból minden másmilyennek tűnik számára.*
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:03:50
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Izgatottság mosolya jelenik meg arcán. Egy jó kártyapartira bármikor kész.*
- Akkor sose menj férjhez. *Jegyzi meg, bár ezen kérését még ő maga sem gondolja komolyan. Tudja, hogy a világ nem így működik. Mivel saját kártyapaklija nincs, első körben elmeséli az elméletet. Amit előad, az meglehetősen speciális. Egy játék, amit a kis barátjával találtak ki. Különlegessége, hogy nem vesz részt benne a pakli összes kártyája. Miközben mesél, kitér ennek is az okára.*
- ...Azért játszuk csak ezekkel a kártyákkal, mert Rózsikának nem volt meg minden a pakliból. Azt kapta meg, amit az apja már nem használt, ilyen hiányosan.
*Fejti ki, de nem sopánkodva. Kreatív volt a két kölyök. Cserébe a kitalált játék nem bonyolult. Kellett nekik egy kártyavár, ami a rendelkezésre álló lapokból épült. Kellett egy sorrend a lapoknak, amit ők határoztak meg, s ez nem feltétlenül volt átfedésben a lapok eredeti értékeivel. A játék menet pedig csupán annyi volt, hogy az előre meghatározott sorrend szerint húzták ki a kártyavárból a lapokat, melyek bárhol lehettek, véletlenszerűen a kártyavárban. Akinél ledőlt, az veszített.*
- ...És mindig tétre játszottunk. És pénzben. *Teszi hozzá vigyorogva, várva Nelira kedves tekintetében a meglepődést*
- Mármint, nem volt pénzünk. De számoltuk, hogy éppen ki lóg mennyivel a másiknak, és ha felnövünk, megadjuk. Az utolsó állás szerint én tartozom 3 arannyal. De ki tudja hol fog ő lakni, mire meg tudom adni. *Magyarázza képzeletbeli tartozását.
Ezután sokat gondolkozik, mit feleljen a verés és verekedés témájában.*
- Verekedtünk a többiekkel, de én nem mindig. Úgy értem, sokszor futottam. De nem azért, mert gyáva volnék. Csak gyorsabb vagyok a többieknél, viszont erősebb nem. De sosem fogok elfutni, ha téged bánt valaki, megígérem! *Ígéri, még ki is húzza magát. Sovány alakja igazolja, hogy nem a legokosabb mindenféle bunyóba beszállnia.*
- Felnőtt nem bántott, csak ha megfújtam valamit. Egyszer a piacon hátba dobott répával egy pasas, akitől gombát csentem. Pedig nem sokat vittem. Egy másik pálcával náspángolt el, de eskü ritkán kaptak el.
*Meséli, szinte boldogan, mert Nelirának meséli. Az, hogy itt vannak ketten, mindenre gyógyír.*
- Merlana? Szép neve van. Kedvelni fog engem? És kártyázni szeret?
*Önti a kérdéseket.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Izgatottság mosolya jelenik meg arcán. Egy jó kártyapartira bármikor kész.*
- Akkor sose menj férjhez. *Jegyzi meg, bár ezen kérését még ő maga sem gondolja komolyan. Tudja, hogy a világ nem így működik. Mivel saját kártyapaklija nincs, első körben elmeséli az elméletet. Amit előad, az meglehetősen speciális. Egy játék, amit a kis barátjával találtak ki. Különlegessége, hogy nem vesz részt benne a pakli összes kártyája. Miközben mesél, kitér ennek is az okára.*
- ...Azért játszuk csak ezekkel a kártyákkal, mert Rózsikának nem volt meg minden a pakliból. Azt kapta meg, amit az apja már nem használt, ilyen hiányosan.
*Fejti ki, de nem sopánkodva. Kreatív volt a két kölyök. Cserébe a kitalált játék nem bonyolult. Kellett nekik egy kártyavár, ami a rendelkezésre álló lapokból épült. Kellett egy sorrend a lapoknak, amit ők határoztak meg, s ez nem feltétlenül volt átfedésben a lapok eredeti értékeivel. A játék menet pedig csupán annyi volt, hogy az előre meghatározott sorrend szerint húzták ki a kártyavárból a lapokat, melyek bárhol lehettek, véletlenszerűen a kártyavárban. Akinél ledőlt, az veszített.*
- ...És mindig tétre játszottunk. És pénzben. *Teszi hozzá vigyorogva, várva Nelira kedves tekintetében a meglepődést*
- Mármint, nem volt pénzünk. De számoltuk, hogy éppen ki lóg mennyivel a másiknak, és ha felnövünk, megadjuk. Az utolsó állás szerint én tartozom 3 arannyal. De ki tudja hol fog ő lakni, mire meg tudom adni. *Magyarázza képzeletbeli tartozását.
Ezután sokat gondolkozik, mit feleljen a verés és verekedés témájában.*
- Verekedtünk a többiekkel, de én nem mindig. Úgy értem, sokszor futottam. De nem azért, mert gyáva volnék. Csak gyorsabb vagyok a többieknél, viszont erősebb nem. De sosem fogok elfutni, ha téged bánt valaki, megígérem! *Ígéri, még ki is húzza magát. Sovány alakja igazolja, hogy nem a legokosabb mindenféle bunyóba beszállnia.*
- Felnőtt nem bántott, csak ha megfújtam valamit. Egyszer a piacon hátba dobott répával egy pasas, akitől gombát csentem. Pedig nem sokat vittem. Egy másik pálcával náspángolt el, de eskü ritkán kaptak el.
*Meséli, szinte boldogan, mert Nelirának meséli. Az, hogy itt vannak ketten, mindenre gyógyír.*
- Merlana? Szép neve van. Kedvelni fog engem? És kártyázni szeret?
*Önti a kérdéseket.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-22 13:13:41
Üzenet elküldve: 2025-04-22 13:13:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hogy mennyire könnyű vagy sem a macska-kövezett úton húzni a kocsit valami földút helyett, arról tudna vitatkozni. Amúgy bármiről tudna vitatkozni most. Egy városba megérkezni mindig jó dolog, mert egy városban nagyon, nagyon sok jó dolog van: fogadók meleg étellel, fürdőházak, és sok-sok üzleti lehetőség. De egy útnak mindig a legvége a legrosszabb, amikor már fáradt, és dögnehéznek érzi a kocsiját.
Ez a város ráadásul kifejezetten kellemetlen módon van megtervezve, látszik hogy nem sok gnómnak volt hozzá köze. Még hogy ne lehessen bárhonnan megközelíteni a Piacteret..?! Hiszen annak kéne lennie a város közepének, úgy kéne ott terpeszkednie mint egy hangos, kövér póknak, sugárirányban utakkal övezve, bárhonnan elérhetően!
Szuszog, bosszankodik, morog. Ujjai már sajognak attól, ahogy a kocsi kerekei zötyögnek a köveken, és néha vissza-visszapattan az egész hóbelevanc. De már közeledik a céljához! Ebben egészen biztos!*
Ez a város ráadásul kifejezetten kellemetlen módon van megtervezve, látszik hogy nem sok gnómnak volt hozzá köze. Még hogy ne lehessen bárhonnan megközelíteni a Piacteret..?! Hiszen annak kéne lennie a város közepének, úgy kéne ott terpeszkednie mint egy hangos, kövér póknak, sugárirányban utakkal övezve, bárhonnan elérhetően!
Szuszog, bosszankodik, morog. Ujjai már sajognak attól, ahogy a kocsi kerekei zötyögnek a köveken, és néha vissza-visszapattan az egész hóbelevanc. De már közeledik a céljához! Ebben egészen biztos!*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-20 19:20:19
Üzenet elküldve: 2025-04-20 19:20:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ráérős léptek. Nyugodt mozdulatok. Épp csak annyira szorítja a botot séta közben, hogy ha valakinek eszébe jutna szemet vetni rá, akkor tudjon mit kezdeni a helyzettel. De azt látja azért, hogy erre valószínűleg nincs szüksége.
Még emlékszik a helyre abból az időből, amikor Szegénynegyed és nem Polgárnegyed volt. Akkor valószínűleg tényleg kellett volna a bot. Most? Dögunalom a hely.
A házakat nézi. Némelyiket egész jól helyrehozták, néhány viszont még régi sebeket hord. Nem, ez a környék nem neki való. Igaz, nem is házat keres itt. Csak áthalad.
Fogalma sincs hogy pontosan merre kell mennie ahhoz, hogy elérje a célját, így a megérzéseit követi. És a szélesebb utcákat. Jó megoldásnak tűnik - hamarosan a tetők felett meg is látja egy magasabb épület csúcsát. Innentől legalább az irányzéka megvan, csak oda kell érnie.
Átköp a válla felett. Sosem hitte volna, hogy valaha önszántából megy Eeyr templomába.*
Még emlékszik a helyre abból az időből, amikor Szegénynegyed és nem Polgárnegyed volt. Akkor valószínűleg tényleg kellett volna a bot. Most? Dögunalom a hely.
A házakat nézi. Némelyiket egész jól helyrehozták, néhány viszont még régi sebeket hord. Nem, ez a környék nem neki való. Igaz, nem is házat keres itt. Csak áthalad.
Fogalma sincs hogy pontosan merre kell mennie ahhoz, hogy elérje a célját, így a megérzéseit követi. És a szélesebb utcákat. Jó megoldásnak tűnik - hamarosan a tetők felett meg is látja egy magasabb épület csúcsát. Innentől legalább az irányzéka megvan, csak oda kell érnie.
Átköp a válla felett. Sosem hitte volna, hogy valaha önszántából megy Eeyr templomába.*
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-11 16:01:29
Üzenet elküldve: 2025-04-11 16:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Figyelmesen hallgat. Ez olyasfajta ritkaság, amit, ha néha meg is szeretne adni másnak, a legtöbbször megbukik, mert nem tudják lekötni a figyelmét. Most mégis sikerül a kis elf fiúcskának. Elgondolkodik, hogy talán pont azért nem ment férjhez, mert ilyesfajta kötöttségekkel jár, minthogy nem tehet azt, amit akar. Nem is lenne túl jó feleség, de azért volt, akinek semmilyen körülmények között nem mondott volna nemet.*
- Nekem nincs, de tudod mit? Így kártyázhatok veled. Mondjuk nem tudok, de ha volna hozzá kedved, megtaníthatnál rá.
*Nem szeretné, hogy egyedül érezze magát a fiúcska, ő pedig hosszútávon kevés lesz neki. De ameddig nem alakítja ki az új kis életét, miért is ne játszhatnának együtt? Talán megtanul annyira, hogy elnyeri mások pénzét, aztán azon sem kell aggódnia, hogy miből lesz betevő falat a hosszúfülűnek és neki.*
- Lehet, hogy el. Talán máshol könnyebb nekik. *Inkább nem gondol mélyen bele, hogy mi történhetett és nem is keserítené el vele a fiút. Neli elméje hajlamos arra, hogy a rosszabbnál is rosszabb dolgokat lásson.* - Téged volt, hogy bántottak? Felnőttek… a gyerekek tudom, hogy szeretnek még játékból is verekedni. *Meg kell ismerje jobban és ahhoz ez is hozzátartozik. Bár nem szeretne haragra gerjedni valamitől, amit már úgy sem tud megváltoztatni, de szívesen biztosítaná róla a kölyköt, hogy itt biztonságban van. Elköltözni sem fognak, - legalábbis nem messzire - bántani pedig sosem bántaná. Őt tényleg nem.
A sötételfen már felszalad a szemöldöke. Akaratlan jut róla eszébe Tian, akinek olyan szép obszidián bőre van… hogy nézne ki fehérben? El is fintorodik, majd csakhamar újra békésen simítja végig a lurkó fürtjeit mosolyogva.*
- Itt maradsz velem, de nem vagy bezárva. Ha mindig tudom, hogy hová mész, akkor csak bátran menj. A barátok fontosak. Nekem is van egy. Merlana. Majd egyszer bemutatom neked.
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Figyelmesen hallgat. Ez olyasfajta ritkaság, amit, ha néha meg is szeretne adni másnak, a legtöbbször megbukik, mert nem tudják lekötni a figyelmét. Most mégis sikerül a kis elf fiúcskának. Elgondolkodik, hogy talán pont azért nem ment férjhez, mert ilyesfajta kötöttségekkel jár, minthogy nem tehet azt, amit akar. Nem is lenne túl jó feleség, de azért volt, akinek semmilyen körülmények között nem mondott volna nemet.*
- Nekem nincs, de tudod mit? Így kártyázhatok veled. Mondjuk nem tudok, de ha volna hozzá kedved, megtaníthatnál rá.
*Nem szeretné, hogy egyedül érezze magát a fiúcska, ő pedig hosszútávon kevés lesz neki. De ameddig nem alakítja ki az új kis életét, miért is ne játszhatnának együtt? Talán megtanul annyira, hogy elnyeri mások pénzét, aztán azon sem kell aggódnia, hogy miből lesz betevő falat a hosszúfülűnek és neki.*
- Lehet, hogy el. Talán máshol könnyebb nekik. *Inkább nem gondol mélyen bele, hogy mi történhetett és nem is keserítené el vele a fiút. Neli elméje hajlamos arra, hogy a rosszabbnál is rosszabb dolgokat lásson.* - Téged volt, hogy bántottak? Felnőttek… a gyerekek tudom, hogy szeretnek még játékból is verekedni. *Meg kell ismerje jobban és ahhoz ez is hozzátartozik. Bár nem szeretne haragra gerjedni valamitől, amit már úgy sem tud megváltoztatni, de szívesen biztosítaná róla a kölyköt, hogy itt biztonságban van. Elköltözni sem fognak, - legalábbis nem messzire - bántani pedig sosem bántaná. Őt tényleg nem.
A sötételfen már felszalad a szemöldöke. Akaratlan jut róla eszébe Tian, akinek olyan szép obszidián bőre van… hogy nézne ki fehérben? El is fintorodik, majd csakhamar újra békésen simítja végig a lurkó fürtjeit mosolyogva.*
- Itt maradsz velem, de nem vagy bezárva. Ha mindig tudom, hogy hová mész, akkor csak bátran menj. A barátok fontosak. Nekem is van egy. Merlana. Majd egyszer bemutatom neked.
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:32:37
Üzenet elküldve: 2025-04-09 14:32:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Minden akaraterejére és lélekjelenlétére szüksége van, hogy a nő szájából elhangzott, kihívó megjegyzéseket hallva ne a benne élő férfi győzzék, hanem a józan ész. Ha az előbbi kerekedett volna felül, akkor ott és abban a pillanatban nekiesett volna, nem törődve azzal sem, hogy épp egy kovácsműhely közepén vannak.*
- Mrh… *Ehelyett egy halk morgással szabadul meg a rátörő feszültségtől. Még szerencse, hogy az azt követő szakmai diskurzus a kováccsal elfeledteti vele ezt az igazán gonosz és kegyetlen húzást. Sőt, talán pont Mai ezen lépése az oka annak is, hogy a kovácsműhelyt maguk mögött hagyva, mintha Grael két lépést hátralépett volna a férfi, hogy legyen köztük elég hely lélegezni.*
- A mesterfegyverek különlegesek, és azért veszélyesebbek az átlagos társaiknál, mert mágiával még tovább erősíthetők. Ebből pedig már ki tudod találni, hogy könnyebben lehet nagyobb pusztítást végezni velük. Az Artheniori penge, amit most megrendeltem például képes megszelídíteni a villámokat, ha egy képzett mágus ismeri hozzá a megfelelő varázslatot. *Magyaráz tovább a kardokról készségesen, s éppen ezért előbb nem is, csak utóbb tűnik fel neki, hogy már egészen közel járnak az ő házához, de a fekete hajú félvér még mindig mellette lépked. A fáradtságtól igencsak mogorván kéri is számon ezt rajta.*
- Á, a könyv. Tényleg fontos az neked. *Ő pedig valóban nagyon elfáradt. Már gyanakodni sincs kedve azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg az az átkozott könyv-e az oka annak, hogy Mai a hazaúton is vele tart. Inkább elhiszi neki, de a lány végül folytatja a magyarázatát. Mikor meghallja, Grael megtorpan, felhúzza a szemöldökeit, felé fordul és a kékekbe pillant.*
- Tudod, szeretem az egyenességet, és most őszinte voltál velem. Megértelek, szerintem sem lennél még biztonságban egyedül. Maradhatsz nyugodtan. *Egyezik bele végül, hogy a ma éjszakát még együtt töltsék. Így legalább arra is lesz lehetősége, hogy behajtsa a lányon azt az átvizsgálást, amitől a műhelyben végül eltekintett. Ha így lesz, akkor még egy éjszakára egymás társaságába feledkezve terelhetik el a figyelmüket a világ bajairól, és napok után most először egymás mellett éri el őket az édes álom, melyet többé nem zavarhatnak meg sem átkok, sem rémálmok.*
*Minden akaraterejére és lélekjelenlétére szüksége van, hogy a nő szájából elhangzott, kihívó megjegyzéseket hallva ne a benne élő férfi győzzék, hanem a józan ész. Ha az előbbi kerekedett volna felül, akkor ott és abban a pillanatban nekiesett volna, nem törődve azzal sem, hogy épp egy kovácsműhely közepén vannak.*
- Mrh… *Ehelyett egy halk morgással szabadul meg a rátörő feszültségtől. Még szerencse, hogy az azt követő szakmai diskurzus a kováccsal elfeledteti vele ezt az igazán gonosz és kegyetlen húzást. Sőt, talán pont Mai ezen lépése az oka annak is, hogy a kovácsműhelyt maguk mögött hagyva, mintha Grael két lépést hátralépett volna a férfi, hogy legyen köztük elég hely lélegezni.*
- A mesterfegyverek különlegesek, és azért veszélyesebbek az átlagos társaiknál, mert mágiával még tovább erősíthetők. Ebből pedig már ki tudod találni, hogy könnyebben lehet nagyobb pusztítást végezni velük. Az Artheniori penge, amit most megrendeltem például képes megszelídíteni a villámokat, ha egy képzett mágus ismeri hozzá a megfelelő varázslatot. *Magyaráz tovább a kardokról készségesen, s éppen ezért előbb nem is, csak utóbb tűnik fel neki, hogy már egészen közel járnak az ő házához, de a fekete hajú félvér még mindig mellette lépked. A fáradtságtól igencsak mogorván kéri is számon ezt rajta.*
- Á, a könyv. Tényleg fontos az neked. *Ő pedig valóban nagyon elfáradt. Már gyanakodni sincs kedve azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg az az átkozott könyv-e az oka annak, hogy Mai a hazaúton is vele tart. Inkább elhiszi neki, de a lány végül folytatja a magyarázatát. Mikor meghallja, Grael megtorpan, felhúzza a szemöldökeit, felé fordul és a kékekbe pillant.*
- Tudod, szeretem az egyenességet, és most őszinte voltál velem. Megértelek, szerintem sem lennél még biztonságban egyedül. Maradhatsz nyugodtan. *Egyezik bele végül, hogy a ma éjszakát még együtt töltsék. Így legalább arra is lesz lehetősége, hogy behajtsa a lányon azt az átvizsgálást, amitől a műhelyben végül eltekintett. Ha így lesz, akkor még egy éjszakára egymás társaságába feledkezve terelhetik el a figyelmüket a világ bajairól, és napok után most először egymás mellett éri el őket az édes álom, melyet többé nem zavarhatnak meg sem átkok, sem rémálmok.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-08 20:43:46
Üzenet elküldve: 2025-04-08 20:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Csupán egy nagy levegőt vesz a szavak után, habár szereti, ha valaki nyers és őszinte, kicsit kezd sok lenni Grael túlkompenzálásából. Merthogy annak véli. Ettől még nem fog tőrrel az övén mászkálni, főleg, hogy egyetlen ruhadarabjához sincs illendő öv. Mégis hová máshová tenné akkor, mint a táskájába? De ha mellette van a férfi, csakhamar kiderül, hogy nincs olyan lépése, ami jó. A látott vigyor némileg tompít az érzésen, hogy szíve szerint egy határozott taszítással lökné amazt a fegyverek közé.*
- Nem elég alapos Uram, talán nem is a táskámba rejtettem a pengét. *Simít végig a kabátján, ami van olyan szűk, mint az alatta lévő piros ruha, ami alá semmit nem tudja elrejteni.* - Hová így a közbiztonság? *Mosolyog gúnyosan, majd megfordul, hogy hadd végezze a férfi a dolgát.
Az unalom után először magában fortyog, aztán hangosan is, de csak nem hagyja meg neki, hogy kidühöngje magát. És ami a legfájóbb, hogy igaza van. Tényleg nem kellene érdekelje, főleg, hogy sosem venné vissza Nori-tól azt a házat. De még nem volt érkezése igazán feldolgozni az elmúlt napok történéseit, így valamilyen formában ki kellene, hogy jöjjön. De belé szorul.*
- Mitől veszélyesebb, mint bármilyen más penge, amit forgatni tud? *Ezt tényleg nem érti. Drágább a fém, élesebb, de sérülést egy csorbábbal is lehet okozni, ha jól használják. Mai szerint legalábbis. Aztán, ha az nem volna elég, hogy jól forgatja, ott a vérmágia. Még mélyebben belegondolva a mesterkardokat lehet illetni bűbájjal is. Ez nem az ő asztala. Inkább elhalkul és követi a férfit, maga sem tudja, hogy miért, de most még mellette érzi magát biztonságban. Eddig még bele sem gondolt, hogy milyen érzések fognak rászakadni, ha egyedül marad, ha mondjuk egy fogadóba megy éjjelre. A rezidenciához pedig még túlságosan gyenge. Ott sem kell ugyan szembesülnie saját magával, de még nem tudná kezelni a hirtelen ráomló teendőket. Erre az estére még szüksége van. Persze Grael újra olyat mond, ami csak megnehezíti a dolgát. Megtorpan.*
- Még… még vissza kell mennem hozzád. *Megrázza a fejét, s már előre üvölt belül.* - Nálad van a… *Naplót szeretne mondani, de eszébe jut az az átkos könyv is.* - a könyv, amit magammal szeretnék vinni. *Így mindjárt jobban hangzik, de aztán ráeszmél, hogy úgysem lesz ennyivel vége. Grael úgyis kikezdi, ha nem mondja el, hogy mit akar, s ha nem most, akkor a lakásban kell előhozakodnia vele. A mostnál dönt.* - Jó, nem szeretnék még visszamenni az árvaházba, nem vagyok rá kész. De egyedül lenni sem. Maradhatok még az éjjel?
*Néz fel a barnákba, utálja ezt az egészet, de nem annyira, mint azt, ha mennie kellene.*
*Csupán egy nagy levegőt vesz a szavak után, habár szereti, ha valaki nyers és őszinte, kicsit kezd sok lenni Grael túlkompenzálásából. Merthogy annak véli. Ettől még nem fog tőrrel az övén mászkálni, főleg, hogy egyetlen ruhadarabjához sincs illendő öv. Mégis hová máshová tenné akkor, mint a táskájába? De ha mellette van a férfi, csakhamar kiderül, hogy nincs olyan lépése, ami jó. A látott vigyor némileg tompít az érzésen, hogy szíve szerint egy határozott taszítással lökné amazt a fegyverek közé.*
- Nem elég alapos Uram, talán nem is a táskámba rejtettem a pengét. *Simít végig a kabátján, ami van olyan szűk, mint az alatta lévő piros ruha, ami alá semmit nem tudja elrejteni.* - Hová így a közbiztonság? *Mosolyog gúnyosan, majd megfordul, hogy hadd végezze a férfi a dolgát.
Az unalom után először magában fortyog, aztán hangosan is, de csak nem hagyja meg neki, hogy kidühöngje magát. És ami a legfájóbb, hogy igaza van. Tényleg nem kellene érdekelje, főleg, hogy sosem venné vissza Nori-tól azt a házat. De még nem volt érkezése igazán feldolgozni az elmúlt napok történéseit, így valamilyen formában ki kellene, hogy jöjjön. De belé szorul.*
- Mitől veszélyesebb, mint bármilyen más penge, amit forgatni tud? *Ezt tényleg nem érti. Drágább a fém, élesebb, de sérülést egy csorbábbal is lehet okozni, ha jól használják. Mai szerint legalábbis. Aztán, ha az nem volna elég, hogy jól forgatja, ott a vérmágia. Még mélyebben belegondolva a mesterkardokat lehet illetni bűbájjal is. Ez nem az ő asztala. Inkább elhalkul és követi a férfit, maga sem tudja, hogy miért, de most még mellette érzi magát biztonságban. Eddig még bele sem gondolt, hogy milyen érzések fognak rászakadni, ha egyedül marad, ha mondjuk egy fogadóba megy éjjelre. A rezidenciához pedig még túlságosan gyenge. Ott sem kell ugyan szembesülnie saját magával, de még nem tudná kezelni a hirtelen ráomló teendőket. Erre az estére még szüksége van. Persze Grael újra olyat mond, ami csak megnehezíti a dolgát. Megtorpan.*
- Még… még vissza kell mennem hozzád. *Megrázza a fejét, s már előre üvölt belül.* - Nálad van a… *Naplót szeretne mondani, de eszébe jut az az átkos könyv is.* - a könyv, amit magammal szeretnék vinni. *Így mindjárt jobban hangzik, de aztán ráeszmél, hogy úgysem lesz ennyivel vége. Grael úgyis kikezdi, ha nem mondja el, hogy mit akar, s ha nem most, akkor a lakásban kell előhozakodnia vele. A mostnál dönt.* - Jó, nem szeretnék még visszamenni az árvaházba, nem vagyok rá kész. De egyedül lenni sem. Maradhatok még az éjjel?
*Néz fel a barnákba, utálja ezt az egészet, de nem annyira, mint azt, ha mennie kellene.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-07 19:43:43
Üzenet elküldve: 2025-04-07 19:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha a fegyverek nem is kifejezetten érdeklik, az igen, hogy milyen témák vannak, amiktől megered Grael nyelve. Szeret hallgatni másokat, ha olyanról beszélnek, ami kedves a szívüknek. Sokat mutat, s közben sokszor elfelejtenek túl keménynek mutatkozni. Egy halvány mosoly húzódik végig Mai ajkain, s ott is marad egészen hosszú ideig. Tetszik neki, amikor a kimondott szavak közepette ér el valakit a ráébredés. Valahogy így gondolja ő is… ha aranyad van, kinyílnak olyan kapuk is, amik másnak nem. De ezt nem mondja ki hangosan. Jó a tudat, hogy neki van elég, de nem ez kell, hogy meghatározza. Egy időre elfelejti azt is, hogy egy kisebb háznyi vagyont emlegetett a férfi, amin most mérgesnek kellene lennie. Ehelyett csak elveszik a vonásokban majd csendesen megvacsoráznak. Még csak túl nagy gondot sem okoz neki a művelet. A dicséret sem maradhat el. Viszont az a mosoly igen kacérrá válik a válasz után, amit rettentő gyorsasággal tüntet el, ahogy ráeszmél, hogy mit csinál. Épp elég a naplóban lévő sok ostoba betű, nem kell még alá is támasztania.
Fel is áll, de nem sikeredik túl kecsesre a mozdulat a szédüléstől. Ezt is korrigálja persze, mint a véletlen kihívó vigyort.*
- Csak egy kis séta, nem lesz gond. Gondolom nincs messze. *Kell neki a levegő is, hogy tovább frissüljön tőle az elméje.* - Már kezdtem azt hinni, hogy ilyen gondoskodó vagy. *Válla elől hátra sepri a haját, majd ő is nekilát készülődni. * - Majdnem meghívtalak magamhoz. *Mondja csak úgy mellékesen, rá sem nézve Grael-re, de ő maga igen jókedvűvé vált, ami látszik is a felfelé görbülő íven ami a száján húzódik végig.* - De a világért sem terhelnélek tovább magammal. *Visszafojtja a kacajt, majd magára kanyarítja a hosszú fekete kabátot, amit persze gondosan be is gombol.*
- Kész, igen.
*Sokkal biztosabb léptekkel indul el a férfi mellett, mint az várható volt tőle. Persze lehet, hogy perceken belül elmúlik a lendület, de a Kovácsműhelyig azért ki fogja bírni.*
*Ha a fegyverek nem is kifejezetten érdeklik, az igen, hogy milyen témák vannak, amiktől megered Grael nyelve. Szeret hallgatni másokat, ha olyanról beszélnek, ami kedves a szívüknek. Sokat mutat, s közben sokszor elfelejtenek túl keménynek mutatkozni. Egy halvány mosoly húzódik végig Mai ajkain, s ott is marad egészen hosszú ideig. Tetszik neki, amikor a kimondott szavak közepette ér el valakit a ráébredés. Valahogy így gondolja ő is… ha aranyad van, kinyílnak olyan kapuk is, amik másnak nem. De ezt nem mondja ki hangosan. Jó a tudat, hogy neki van elég, de nem ez kell, hogy meghatározza. Egy időre elfelejti azt is, hogy egy kisebb háznyi vagyont emlegetett a férfi, amin most mérgesnek kellene lennie. Ehelyett csak elveszik a vonásokban majd csendesen megvacsoráznak. Még csak túl nagy gondot sem okoz neki a művelet. A dicséret sem maradhat el. Viszont az a mosoly igen kacérrá válik a válasz után, amit rettentő gyorsasággal tüntet el, ahogy ráeszmél, hogy mit csinál. Épp elég a naplóban lévő sok ostoba betű, nem kell még alá is támasztania.
Fel is áll, de nem sikeredik túl kecsesre a mozdulat a szédüléstől. Ezt is korrigálja persze, mint a véletlen kihívó vigyort.*
- Csak egy kis séta, nem lesz gond. Gondolom nincs messze. *Kell neki a levegő is, hogy tovább frissüljön tőle az elméje.* - Már kezdtem azt hinni, hogy ilyen gondoskodó vagy. *Válla elől hátra sepri a haját, majd ő is nekilát készülődni. * - Majdnem meghívtalak magamhoz. *Mondja csak úgy mellékesen, rá sem nézve Grael-re, de ő maga igen jókedvűvé vált, ami látszik is a felfelé görbülő íven ami a száján húzódik végig.* - De a világért sem terhelnélek tovább magammal. *Visszafojtja a kacajt, majd magára kanyarítja a hosszú fekete kabátot, amit persze gondosan be is gombol.*
- Kész, igen.
*Sokkal biztosabb léptekkel indul el a férfi mellett, mint az várható volt tőle. Persze lehet, hogy perceken belül elmúlik a lendület, de a Kovácsműhelyig azért ki fogja bírni.*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:09
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hagyja, hogy Mai magában érzékenyüljön el egy kislány puszta létezése miatt, ehhez ő túl sokat nem tud hozzátenni, legfeljebb olyan kérdésekre válaszolhat, melyeket tényként közölhet, mint például a Sárkányfog fellelhetősége.*
- Mivel olyan, mint a tobozok, gondolom tűlevelű fákon, de nem tudom pontosan. *Mondja, de közben már az étel elkészítésével serénykedik, és közben elmélyül a fegyverek témájában, amiről végre szívesen is beszél. Azokról nem kell órákig elmélkedni, nem kell megfejteni sem a gondolataikat, sem a lelküket. A fegyverek, ha elég élesek vagy hegyesek, akkor ölnek, és kész.*
- Nem. Nem adnának, ha nem találnak rá méltónak. A kovácsmesterek számára ezek kincsek, ereklyék. Olyanok, mint a legszebb, legritkább ékszerek. Csak annak hajlandóak elkészíteni, akik elég képzett harcosok ahhoz, hogy később esetleg bárdok említsék meg az általuk készített karddal véghezvitt hőstetteket. Vagy valami ilyesmiről álmodnak, ebben biztos vagyok. *Ránt végül vállat, mert ez a történet így kimondva számára is inkább egy buta legendának hangzik, mint igazságnak. A feketepiacon egész biztos hozzá lehet jutni a mesterkardokhoz tehetség nélkül is, ha valaki eleget fizet értük.
Az étel közben elkészül, az illata kellemes, pont annyira ropogós és puha is egyben, amennyire kell, és még az íze is egészen finom. Talán nem egy hercegnőhöz méltó étek került az asztalra, de Mainak egy szava sem lehet. Együtt, szavak nélkül vacsoráznak meg végül. Nem piszkálja a lányt azért, amiért csak egyet eszik, habár az ő méretes, férfi testébe négy szelet is belefér.*
- Lesz még időd felfedezni őket *válaszolja vigyorogva a különös kérdésre.* Igazán nincs mit. *Gyanúsan pillant a másikra, mikor feláll, még a szemeit is összehúzza a látványra. Nem biztos benne, hogy Mai fel van készülve a kiruccanásra, de nem akarja tovább négy fal közé zárva tartani.*
- Ha megígéred, hogy nem terheled túl magad, akkor mehetünk. A kabátodat meg gombold be rendesen! Nem akarom, hogy még napokig a nyakamon maradj azért is, mert megfáztál. *Adja ki az utasításait, és közben ő is felveszi a csizmáját. Azt, amelyik még nem csupa sár, illetve a vértjét, fegyvereit is magára ölti, melyek nélkül ki nem mozdulna otthonról, végül pedig minderre jön rá a kabátja és a sálja.*
- Kész vagy? *Pillant újra a lányra, és ha helyeslő választ kap, akkor az udvarra lépve bezárja maguk mögött a ház ajtaját, és a szürkületben meg is indulhatnak a kovácsműhely irányába.*
*Hagyja, hogy Mai magában érzékenyüljön el egy kislány puszta létezése miatt, ehhez ő túl sokat nem tud hozzátenni, legfeljebb olyan kérdésekre válaszolhat, melyeket tényként közölhet, mint például a Sárkányfog fellelhetősége.*
- Mivel olyan, mint a tobozok, gondolom tűlevelű fákon, de nem tudom pontosan. *Mondja, de közben már az étel elkészítésével serénykedik, és közben elmélyül a fegyverek témájában, amiről végre szívesen is beszél. Azokról nem kell órákig elmélkedni, nem kell megfejteni sem a gondolataikat, sem a lelküket. A fegyverek, ha elég élesek vagy hegyesek, akkor ölnek, és kész.*
- Nem. Nem adnának, ha nem találnak rá méltónak. A kovácsmesterek számára ezek kincsek, ereklyék. Olyanok, mint a legszebb, legritkább ékszerek. Csak annak hajlandóak elkészíteni, akik elég képzett harcosok ahhoz, hogy később esetleg bárdok említsék meg az általuk készített karddal véghezvitt hőstetteket. Vagy valami ilyesmiről álmodnak, ebben biztos vagyok. *Ránt végül vállat, mert ez a történet így kimondva számára is inkább egy buta legendának hangzik, mint igazságnak. A feketepiacon egész biztos hozzá lehet jutni a mesterkardokhoz tehetség nélkül is, ha valaki eleget fizet értük.
Az étel közben elkészül, az illata kellemes, pont annyira ropogós és puha is egyben, amennyire kell, és még az íze is egészen finom. Talán nem egy hercegnőhöz méltó étek került az asztalra, de Mainak egy szava sem lehet. Együtt, szavak nélkül vacsoráznak meg végül. Nem piszkálja a lányt azért, amiért csak egyet eszik, habár az ő méretes, férfi testébe négy szelet is belefér.*
- Lesz még időd felfedezni őket *válaszolja vigyorogva a különös kérdésre.* Igazán nincs mit. *Gyanúsan pillant a másikra, mikor feláll, még a szemeit is összehúzza a látványra. Nem biztos benne, hogy Mai fel van készülve a kiruccanásra, de nem akarja tovább négy fal közé zárva tartani.*
- Ha megígéred, hogy nem terheled túl magad, akkor mehetünk. A kabátodat meg gombold be rendesen! Nem akarom, hogy még napokig a nyakamon maradj azért is, mert megfáztál. *Adja ki az utasításait, és közben ő is felveszi a csizmáját. Azt, amelyik még nem csupa sár, illetve a vértjét, fegyvereit is magára ölti, melyek nélkül ki nem mozdulna otthonról, végül pedig minderre jön rá a kabátja és a sálja.*
- Kész vagy? *Pillant újra a lányra, és ha helyeslő választ kap, akkor az udvarra lépve bezárja maguk mögött a ház ajtaját, és a szürkületben meg is indulhatnak a kovácsműhely irányába.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 21:12:35
Üzenet elküldve: 2025-04-06 21:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hogy a pénzt átadja neki Grael, az is sokat jelez, de Szikrának biztos, hogy sokkal könnyebb, hogy le tudta magáról tenni ezt a terhet. Ha nem tudta volna lezárni ezen tettével, akkor küzdhetne a gondolatokkal. Így viszont kezd minden a helyére kerülni, még ha igen furcsa is ez az egész helyzet. Azon most képtelen gondolkodni, hogy mi sülhet ki ebből a legvégén.*
- Édesem… *Nem tudja magában tartani a szót. Nincs tisztább lény ezen a világon a kis elftől. Nem kellett volna egy percet sem csodálkoznia Grael-nek azon, hogy meg akarta védeni. Most sem hezitálna. Viszont a többi információra felkapja a fejét.*
- Elhagyta a várost… növényekért? Hol… hol lehet ilyet találni? *Nem vár választ igazából, pontosan tudja, hogy az erdőben is igen sok időt töltött el a lány és jól ismeri a növényeket. De már minden bizonnyal a rezidencián van, amiről szintén gondoskodott Grael. Remélhetőleg nem éri több sokk a mai napon, mert ha az átoktól nem őrült meg, lassan a hallottaktól fog.
Az étel készül, a férfi pedig igen beszédes, ha a fegyverekről van szó. Bár érdekelné Mai-t is, de igazából egy cseppet sem. De nem telhet el perc anélkül, hogy valami ne próbálna rámenni az idegeire. Ha nem a kislány, akkor Grael. Ha nem Grael, akkor… Nori. Dühössé válik, de magában tartja, jól hallotta azt, amit. Egy kisebb ház ára. Még jó hogy vele megy a kovácshoz, hogy kiderítse a pontos összeget. Kedve lenne felégetni azt a rohadt házat. De ehelyett csak szelíden mosolyog.*
- Nem juthat hozzá mindenki? Miért, ha én odavinnék annyi aranyat, nem adnának? Nem mintha fel bírnám egyáltalán emelni… *Csak fecseg, hogy kissé oldja a benne tomboló dühöt. Ez a része mondjuk érdekli. Közben a férfi tálal és elé kerül a kenyér. Megvárja, amíg elkészül az összes, bár nem szeret társaságban étkezni, most muszáj lesz. De nem vesz maga elé, csupán egyetlen szeletet. Kivételesen annyi oka van, hogy a megpróbáltatások miatt a szokásosnál is szűkebb a gyomra. De meg kell hagyni, Grael finomat készített. Lassan eszik, inkább csak csipeget, s láthatóan gondolkodik. Mikor végzett, rámosolyog a férfire.*
- Milyen rejtett tehetséged van még? Köszönöm.
*Egy kis dicséret nem árt, bár elméletben nem kell hozzá nagy tudás, viszont ő biztos szénné égetné. Ha amaz is befejezte, akkor viszont felpattan. Meg is szédül kissé, de megkapaszkodik az asztalban, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna.*
- Megyünk?
*Sietőssé vált az a kovács, ami egyébként sosem érdekelné. *
*Hogy a pénzt átadja neki Grael, az is sokat jelez, de Szikrának biztos, hogy sokkal könnyebb, hogy le tudta magáról tenni ezt a terhet. Ha nem tudta volna lezárni ezen tettével, akkor küzdhetne a gondolatokkal. Így viszont kezd minden a helyére kerülni, még ha igen furcsa is ez az egész helyzet. Azon most képtelen gondolkodni, hogy mi sülhet ki ebből a legvégén.*
- Édesem… *Nem tudja magában tartani a szót. Nincs tisztább lény ezen a világon a kis elftől. Nem kellett volna egy percet sem csodálkoznia Grael-nek azon, hogy meg akarta védeni. Most sem hezitálna. Viszont a többi információra felkapja a fejét.*
- Elhagyta a várost… növényekért? Hol… hol lehet ilyet találni? *Nem vár választ igazából, pontosan tudja, hogy az erdőben is igen sok időt töltött el a lány és jól ismeri a növényeket. De már minden bizonnyal a rezidencián van, amiről szintén gondoskodott Grael. Remélhetőleg nem éri több sokk a mai napon, mert ha az átoktól nem őrült meg, lassan a hallottaktól fog.
Az étel készül, a férfi pedig igen beszédes, ha a fegyverekről van szó. Bár érdekelné Mai-t is, de igazából egy cseppet sem. De nem telhet el perc anélkül, hogy valami ne próbálna rámenni az idegeire. Ha nem a kislány, akkor Grael. Ha nem Grael, akkor… Nori. Dühössé válik, de magában tartja, jól hallotta azt, amit. Egy kisebb ház ára. Még jó hogy vele megy a kovácshoz, hogy kiderítse a pontos összeget. Kedve lenne felégetni azt a rohadt házat. De ehelyett csak szelíden mosolyog.*
- Nem juthat hozzá mindenki? Miért, ha én odavinnék annyi aranyat, nem adnának? Nem mintha fel bírnám egyáltalán emelni… *Csak fecseg, hogy kissé oldja a benne tomboló dühöt. Ez a része mondjuk érdekli. Közben a férfi tálal és elé kerül a kenyér. Megvárja, amíg elkészül az összes, bár nem szeret társaságban étkezni, most muszáj lesz. De nem vesz maga elé, csupán egyetlen szeletet. Kivételesen annyi oka van, hogy a megpróbáltatások miatt a szokásosnál is szűkebb a gyomra. De meg kell hagyni, Grael finomat készített. Lassan eszik, inkább csak csipeget, s láthatóan gondolkodik. Mikor végzett, rámosolyog a férfire.*
- Milyen rejtett tehetséged van még? Köszönöm.
*Egy kis dicséret nem árt, bár elméletben nem kell hozzá nagy tudás, viszont ő biztos szénné égetné. Ha amaz is befejezte, akkor viszont felpattan. Meg is szédül kissé, de megkapaszkodik az asztalban, majd kihúzza magát, mintha mi sem történt volna.*
- Megyünk?
*Sietőssé vált az a kovács, ami egyébként sosem érdekelné. *
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:27:46
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:27:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Maga sem tudja eldönteni még mindig, hogy mi is ő valójában. Egy sötét szörnyeteg, egy érzéketlen tuskó, egy magányos bolond, vagy valaki, akiben sokkal több van ezeken a jelzőkön kívül? Fogalma sincs, de Mai egyre jobban arra ösztönzi, hogy keresse magában ezeket a válaszokat, de egyelőre még nem találja őket. Nem is biztos, hogy léteznek.
Ami Szikrát illeti, a megerősítés nélkül is biztos volt már abban, hogy a helyes döntés az, ha a pénzt átadja Mainak, aztán majd ő eldönti, hogy mit kezd vele a jövőben. Lehet, hogy a többi „ajándékkal” is így kellett volna tennie, de azoknak a bizonyos emlékeknek a gondolata nem hagyja, hogy elengedje őket.*
- Azok tobozra hasonlító növények. Gyógyszert lehet készíteni a nedvéből. Szikra azt mondta, hogy… azért adja nekem, hogy ne legyek beteg. *Válaszolja a kérdésekre, s végül csak elárulja ezt az apró, szívet melengető kis részletet. Akkor, mikor a kislány szájából hallotta mindezt, talán még egy reccsenést is érzett, ahogy a jég megtörik az ő szívén. Fájdalmas, mégis jóleső érzés volt, amit legbelül nem akar elengedni.*
- Nem hiszem, hogy lopta, ilyet könnyedén lehet találni is. Szerintem, mikor megszökött, elhagyta a várost is. *Mondja el a hírt, amitől talán Mai egy kisebb szívrohamot kap majd, de talán egy fokkal mégis jobb, mintha tényleg lopta volna a lány a növényeket.
Az étel közben készül, és úgy tűnik, Mainak sincs ellenvetése a vacsora ellen.*
- Akkor jó. *Még mindig gyanús a lány, de nem találja a hibát, így megint csak a visszafordul a pulthoz, majd a tűzhöz lép, hogy sütni kezdje a bundás kenyeret. Munka közben válaszol a hányadik? Talán negyedik kérdésre az elmúlt két percben.*
- Egy új fegyverre van szükségem. A régiek már kopottak, és nem vagyok benne biztos, hogy egy éles helyzetben megállnák a helyüket. Érdeklődni akarok a kovácsnál a mesterkardokról. Egy kisebb ház árát elkérik érte, valószínűleg a benne használt gyémánt vagy mithril miatt, de azt mondják, megéri. Már, ha tényleg az van benne, igazából senki sem tudja. Nagyon ritka fegyverek, nem is juthat hozzá mindenki, épp ezért ilyen drágák.
*A fegyverek kérdése már neki való téma, így azokról könnyebben és szívesebben is mesél, miközben az első szelet kenyerek el is készülnek. Egy tányéron az asztal közepére rakja őket, majd még egy-egy tányért tesz oda maguknak.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de ő még egyelőre nem ül le enni, befejezi a maradék kenyér sütését is.*
*Maga sem tudja eldönteni még mindig, hogy mi is ő valójában. Egy sötét szörnyeteg, egy érzéketlen tuskó, egy magányos bolond, vagy valaki, akiben sokkal több van ezeken a jelzőkön kívül? Fogalma sincs, de Mai egyre jobban arra ösztönzi, hogy keresse magában ezeket a válaszokat, de egyelőre még nem találja őket. Nem is biztos, hogy léteznek.
Ami Szikrát illeti, a megerősítés nélkül is biztos volt már abban, hogy a helyes döntés az, ha a pénzt átadja Mainak, aztán majd ő eldönti, hogy mit kezd vele a jövőben. Lehet, hogy a többi „ajándékkal” is így kellett volna tennie, de azoknak a bizonyos emlékeknek a gondolata nem hagyja, hogy elengedje őket.*
- Azok tobozra hasonlító növények. Gyógyszert lehet készíteni a nedvéből. Szikra azt mondta, hogy… azért adja nekem, hogy ne legyek beteg. *Válaszolja a kérdésekre, s végül csak elárulja ezt az apró, szívet melengető kis részletet. Akkor, mikor a kislány szájából hallotta mindezt, talán még egy reccsenést is érzett, ahogy a jég megtörik az ő szívén. Fájdalmas, mégis jóleső érzés volt, amit legbelül nem akar elengedni.*
- Nem hiszem, hogy lopta, ilyet könnyedén lehet találni is. Szerintem, mikor megszökött, elhagyta a várost is. *Mondja el a hírt, amitől talán Mai egy kisebb szívrohamot kap majd, de talán egy fokkal mégis jobb, mintha tényleg lopta volna a lány a növényeket.
Az étel közben készül, és úgy tűnik, Mainak sincs ellenvetése a vacsora ellen.*
- Akkor jó. *Még mindig gyanús a lány, de nem találja a hibát, így megint csak a visszafordul a pulthoz, majd a tűzhöz lép, hogy sütni kezdje a bundás kenyeret. Munka közben válaszol a hányadik? Talán negyedik kérdésre az elmúlt két percben.*
- Egy új fegyverre van szükségem. A régiek már kopottak, és nem vagyok benne biztos, hogy egy éles helyzetben megállnák a helyüket. Érdeklődni akarok a kovácsnál a mesterkardokról. Egy kisebb ház árát elkérik érte, valószínűleg a benne használt gyémánt vagy mithril miatt, de azt mondják, megéri. Már, ha tényleg az van benne, igazából senki sem tudja. Nagyon ritka fegyverek, nem is juthat hozzá mindenki, épp ezért ilyen drágák.
*A fegyverek kérdése már neki való téma, így azokról könnyebben és szívesebben is mesél, miközben az első szelet kenyerek el is készülnek. Egy tányéron az asztal közepére rakja őket, majd még egy-egy tányért tesz oda maguknak.*
- Jó étvágyat! *Mondja, de ő még egyelőre nem ül le enni, befejezi a maradék kenyér sütését is.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:43:41
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ahogy látja szélesedni a vigyort, az ő tekintete úgy keményedik meg. A szemei szinte szúrnak, ahogy a barnákat megtalálja, majd a ráfagyott haraggal az arcán néz rajta végig tetőtől-talpig és vissza. És még csak nem is rá mérges, hanem saját magára. Ha pedig hátrál egyet, akkor Norira, ha pedig még egyet, akkor megint magára. Ki ne kapna az alkalmon, hogy beleolvasson egy ilyen könyvecskébe? Helyenként olyan ködösen fogalmazott, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, de voltak esték, amikor muszáj volt tisztán tennie, hogy ő is megértse azt, amit csupán fejben kibogozni képtelenség. Meg is lett az eredménye, egy önelégült tahó vigyorát fixírozhatja. Mégis ő segítette át az elmúlt napok gyötrelmein. Teljesen felesleges minden szó, valahogy majd beletörődik, majd átformálja.
Szikra fontosabb, legalább kissé el tud kalandozni miatta.*
- Értem. *Mondja tűnődve, de természetesen nem merül ki ennyiben.* - Jól tetted, hogy elfogadtad. Így könnyebb neki, biztos vagyok benne. Elteszem neki, egyszer még biztos jól fog jönni. *Nem mintha ne lenne pénze, amit rákölthet, de ennek azért szimbolikája is van. Rájön ám, hogy mi van a dolgok mögött, de nem játszik ráébresztősdit. Épp elég tudnia, hogy nem olyan szörnyeteg Grael, mint amilyennek tűnt, vagy mint amilyennek hiszi magát. Azok a szavak megmaradtak benne. Bár már azt is tudja, hogy ilyen gondolatok után szokott Mai pofára esni.*
- Sárkányfogak? Az mire jó? Azt is lopta?
*Ha nem lett volna elég, kap néhány újabb kérdést, majd nézi a tüsténkedést. Tetszik neki a kép, hogy Grael serénykedik, de ezt most egy isten kedvéért sem mutatná ki. Csak egykedvűen mered előre, s közben azt is elfojtja, amit a bundás kenyérről gondol. Igazából tényleg ideje ennie. Sok energiájába került az átok átvészelése.*
- Mh, igen. *Hogy igazat mond-e, nem derül ki, mert meggyőzte magát, hogy szükséges. *
- Mit szeretnél a kovácsnál?
*Már most unja, hogy tétlenkedik, pedig még mindig nehezére fog esni az út is odáig. *
*Ahogy látja szélesedni a vigyort, az ő tekintete úgy keményedik meg. A szemei szinte szúrnak, ahogy a barnákat megtalálja, majd a ráfagyott haraggal az arcán néz rajta végig tetőtől-talpig és vissza. És még csak nem is rá mérges, hanem saját magára. Ha pedig hátrál egyet, akkor Norira, ha pedig még egyet, akkor megint magára. Ki ne kapna az alkalmon, hogy beleolvasson egy ilyen könyvecskébe? Helyenként olyan ködösen fogalmazott, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, de voltak esték, amikor muszáj volt tisztán tennie, hogy ő is megértse azt, amit csupán fejben kibogozni képtelenség. Meg is lett az eredménye, egy önelégült tahó vigyorát fixírozhatja. Mégis ő segítette át az elmúlt napok gyötrelmein. Teljesen felesleges minden szó, valahogy majd beletörődik, majd átformálja.
Szikra fontosabb, legalább kissé el tud kalandozni miatta.*
- Értem. *Mondja tűnődve, de természetesen nem merül ki ennyiben.* - Jól tetted, hogy elfogadtad. Így könnyebb neki, biztos vagyok benne. Elteszem neki, egyszer még biztos jól fog jönni. *Nem mintha ne lenne pénze, amit rákölthet, de ennek azért szimbolikája is van. Rájön ám, hogy mi van a dolgok mögött, de nem játszik ráébresztősdit. Épp elég tudnia, hogy nem olyan szörnyeteg Grael, mint amilyennek tűnt, vagy mint amilyennek hiszi magát. Azok a szavak megmaradtak benne. Bár már azt is tudja, hogy ilyen gondolatok után szokott Mai pofára esni.*
- Sárkányfogak? Az mire jó? Azt is lopta?
*Ha nem lett volna elég, kap néhány újabb kérdést, majd nézi a tüsténkedést. Tetszik neki a kép, hogy Grael serénykedik, de ezt most egy isten kedvéért sem mutatná ki. Csak egykedvűen mered előre, s közben azt is elfojtja, amit a bundás kenyérről gondol. Igazából tényleg ideje ennie. Sok energiájába került az átok átvészelése.*
- Mh, igen. *Hogy igazat mond-e, nem derül ki, mert meggyőzte magát, hogy szükséges. *
- Mit szeretnél a kovácsnál?
*Már most unja, hogy tétlenkedik, pedig még mindig nehezére fog esni az út is odáig. *
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:07:31
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Dehogy fogja letörölni a vigyorát. Eszében sincs, az csak még szélesebbé válik, mikor megjegyzést kap róla. Az a vigyor az ő totális győzelmét jelenti a kettejük üzletében, ahol innentől kezdve már ő és csakis ő diktálja a feltételeket, Mai pedig a tartozásainak és annak az információnak köszönhetően, melyeket Grael megtudott róla, nem fog tudni ellenkezni.*
- Nem. *Mond csak ennyit továbbra is a másik számára valószínűleg rettentő idegesítően vigyorogva, de ha már egyelőre semmit nem kér a lovagiasságáért cserébe, ennyit megengedhet magának.
Ami a naplót és annak tartalmát illeti, nem téved a lány. Talán kezdenek visszatérni az ép gondolatai, mert tökéletesen látja azt, hogy vannak szavak, melyeket Grael ugyan tud, de szándékosan nem fog kimondani ő sem, még csak azért sem, hogy húzza vele a félvér agyát.
A Szikrától kapott arany mindeközben Mai előtt landol. Mindenképp az volt a terve, hogy neki adja vissza a pénzt, de meg akarta várni, míg fel is fogja, hogy miért kapja.*
- Eljött hozzám, és azt mondta, hogy már nem akar többet lopni nekem. Bátor, őszinte vallomás volt. Szerinte tartozott még nekem ennyivel, ezért nekem adta azt a zsák aranyat. Úgysem engedte volna, hogy ne fogadjam el, ezért döntöttem így, hogy majd neked odaadom. Adott még mást is. Sárkányfogakat és ételt, de azt megtartom. Azért, mert… *Hirtelen félbehagyja a mondatot. Nem fogja azt sem elárulni, hogy azért, mert a kis történet hozzá, amit Szikra mesélt bizony meghatotta az ő fagyos szívét is. Örülni ő talán képtelen bárminek is, de ragaszkodni egy ajándékhoz, egy emlékhez annál jobban tud.*
- Mert az kell. *Ennyivel zárja le végül a mondatot, de sejti, hogy Mainak ez nem lesz elég. Ennek a Mainak, aki még a hamuban fetreng ugyan, de már nyitogatja főnixként a szárnyait, biztosan nem. Megcsóválja a fejét, és visszafordul a pulthoz, hogy ételt készítsen. Reggeli vagy vacsora, nem számít… Annyi szarral van most tele a feje, hogy nem csoda, hogy eltévesztette.*
- Arra gondoltam, hogy bundás kenyeret csinálok. Remélem, szereted. *Pillant újra hátra, keresve a kékeket és benne a hazugságot. A napló azon részei ködösek, melyek az étkezésről szólnak, de abban biztos, hogy valami nem stimmel velük. Ki akarja deríteni, hogy mi az.*
*Dehogy fogja letörölni a vigyorát. Eszében sincs, az csak még szélesebbé válik, mikor megjegyzést kap róla. Az a vigyor az ő totális győzelmét jelenti a kettejük üzletében, ahol innentől kezdve már ő és csakis ő diktálja a feltételeket, Mai pedig a tartozásainak és annak az információnak köszönhetően, melyeket Grael megtudott róla, nem fog tudni ellenkezni.*
- Nem. *Mond csak ennyit továbbra is a másik számára valószínűleg rettentő idegesítően vigyorogva, de ha már egyelőre semmit nem kér a lovagiasságáért cserébe, ennyit megengedhet magának.
Ami a naplót és annak tartalmát illeti, nem téved a lány. Talán kezdenek visszatérni az ép gondolatai, mert tökéletesen látja azt, hogy vannak szavak, melyeket Grael ugyan tud, de szándékosan nem fog kimondani ő sem, még csak azért sem, hogy húzza vele a félvér agyát.
A Szikrától kapott arany mindeközben Mai előtt landol. Mindenképp az volt a terve, hogy neki adja vissza a pénzt, de meg akarta várni, míg fel is fogja, hogy miért kapja.*
- Eljött hozzám, és azt mondta, hogy már nem akar többet lopni nekem. Bátor, őszinte vallomás volt. Szerinte tartozott még nekem ennyivel, ezért nekem adta azt a zsák aranyat. Úgysem engedte volna, hogy ne fogadjam el, ezért döntöttem így, hogy majd neked odaadom. Adott még mást is. Sárkányfogakat és ételt, de azt megtartom. Azért, mert… *Hirtelen félbehagyja a mondatot. Nem fogja azt sem elárulni, hogy azért, mert a kis történet hozzá, amit Szikra mesélt bizony meghatotta az ő fagyos szívét is. Örülni ő talán képtelen bárminek is, de ragaszkodni egy ajándékhoz, egy emlékhez annál jobban tud.*
- Mert az kell. *Ennyivel zárja le végül a mondatot, de sejti, hogy Mainak ez nem lesz elég. Ennek a Mainak, aki még a hamuban fetreng ugyan, de már nyitogatja főnixként a szárnyait, biztosan nem. Megcsóválja a fejét, és visszafordul a pulthoz, hogy ételt készítsen. Reggeli vagy vacsora, nem számít… Annyi szarral van most tele a feje, hogy nem csoda, hogy eltévesztette.*
- Arra gondoltam, hogy bundás kenyeret csinálok. Remélem, szereted. *Pillant újra hátra, keresve a kékeket és benne a hazugságot. A napló azon részei ködösek, melyek az étkezésről szólnak, de abban biztos, hogy valami nem stimmel velük. Ki akarja deríteni, hogy mi az.*
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:59:55
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Az, hogy minden helyzetben tökéletesen kell festenie, már vele van hosszú ideje. Amikor megérkezett a városba elnyomta daccal, de amint el kellett valamit érnie, szinte tudta, hogy ez nem olyasmi, amivel szembe kellene mennie. Még jól emlékszik az első pillanatra, amikor Nori előtt felfedte, hogy mire is képes neveltetése okán, s hogy utána szinte azonnal minden az ölébe hullott. Valahol élvezi, de már-már kényszeres, s most igen röstelli, hogy nem az volt az első dolga, hogy szép ruhát öltött. A másik szavai túlságosan ismerősen csengenek, de csak mosakodás közben villan be egy ezzel kapcsolatos gondolat. Ami másoknak semmi, neki igen árulkodó. Ez egyszerre jó és rossz érzés, de még nem mélyed el benne igazán. Lesz mit kiszálaznia, az egyszer biztos.
Nem úgy, mint Grael-nek, aki mindent tud, amit tudhat. Ugyan csak azóta, hogy a rezidenciára érkezett, de éppen elég. Olyat kapott a kezébe, amivel ténylegesen vissza lehet élni, de eleinte ez a gondolat sem tud beérni. Az elmúlt napok nyomot hagytak, ha tudott is aludni valamennyit, még koránt sem elég ahhoz, hogy igazán éles legyen az az elme. Amikor hallgatja az első szavakat, még csupán megvonná a vállát, de az utolsóktól megfagy a lélegzete is. Azokat még jóformán maga elől is titkolja. *
- Töröld már le a képedről azt a vigyort legalább.
*Ellenkezhetne, mondhatná, hogy pillanatnyi zavarok csupán a leírt szavak, de most nem megy még egy hazugság sem. Egy dologba tud kapaszkodni, hogy azt az egyet nem hozta fel, - legalábbis még - amit talán a férfi sem akar hallani. Illetve e mentén egy másik dologba is, mégpedig hogy az elmúlt időszak, noha ködös is, nem az üzlet miatt volt. Ettől egy leheletnyivel jobban érzi magát, még akkor is, ha ez sosem lesz olyasmi, amit kihangosítanának egymásnak. Olvasni lehet, vagy gondolkodni róla, de kimondani… *
- Elmesélnéd ezt az egészet, úgy hogy éppen észnél is vagyok? *Csak nézi az erszény aranyat és megingatja a fejét. Nem tudja, mit érezzen ezzel kapcsolatban, hiszen az ő kis kincse pont ugyanaz, mint ő… és ezt látni igen ébresztő. Mindennel szembe megy valakiért, aki, vagy ami fontos neki. Nem hiába szökött el, s nem hiába ide, holott pontosan tudta, hogy ezzel mit is okozhat, vagy milyen büntetés vár rá. De még hallania kell teljes egészében a történetet. *
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, a többit elengedi a füle mellett, ha nem kér semmit, hát nem.
A másik is fáradt lehet, de ez miatta van, ezért nem rója fel neki, hogy amaz félrebeszél. De kimozdulni mindenképp jó ötlet, a levegőre szüksége van, még akkor is, ha nem kész visszatérni az árvaházba. Majd reggel… talán nem zavarja el a férfi.*
- Mehetünk, jót fog tenni. *Hagyja jóvá, majd újra a naplóbejegyzései egyes részei villannak be. Így hát most megpróbálja megcáfolni, már amennyire azt lehetséges.* - Mit lehet? *Kérdi, mosolyt erőltetve magára. Honnan tudhatná, hogy mi van a kamrájában? *
*Az, hogy minden helyzetben tökéletesen kell festenie, már vele van hosszú ideje. Amikor megérkezett a városba elnyomta daccal, de amint el kellett valamit érnie, szinte tudta, hogy ez nem olyasmi, amivel szembe kellene mennie. Még jól emlékszik az első pillanatra, amikor Nori előtt felfedte, hogy mire is képes neveltetése okán, s hogy utána szinte azonnal minden az ölébe hullott. Valahol élvezi, de már-már kényszeres, s most igen röstelli, hogy nem az volt az első dolga, hogy szép ruhát öltött. A másik szavai túlságosan ismerősen csengenek, de csak mosakodás közben villan be egy ezzel kapcsolatos gondolat. Ami másoknak semmi, neki igen árulkodó. Ez egyszerre jó és rossz érzés, de még nem mélyed el benne igazán. Lesz mit kiszálaznia, az egyszer biztos.
Nem úgy, mint Grael-nek, aki mindent tud, amit tudhat. Ugyan csak azóta, hogy a rezidenciára érkezett, de éppen elég. Olyat kapott a kezébe, amivel ténylegesen vissza lehet élni, de eleinte ez a gondolat sem tud beérni. Az elmúlt napok nyomot hagytak, ha tudott is aludni valamennyit, még koránt sem elég ahhoz, hogy igazán éles legyen az az elme. Amikor hallgatja az első szavakat, még csupán megvonná a vállát, de az utolsóktól megfagy a lélegzete is. Azokat még jóformán maga elől is titkolja. *
- Töröld már le a képedről azt a vigyort legalább.
*Ellenkezhetne, mondhatná, hogy pillanatnyi zavarok csupán a leírt szavak, de most nem megy még egy hazugság sem. Egy dologba tud kapaszkodni, hogy azt az egyet nem hozta fel, - legalábbis még - amit talán a férfi sem akar hallani. Illetve e mentén egy másik dologba is, mégpedig hogy az elmúlt időszak, noha ködös is, nem az üzlet miatt volt. Ettől egy leheletnyivel jobban érzi magát, még akkor is, ha ez sosem lesz olyasmi, amit kihangosítanának egymásnak. Olvasni lehet, vagy gondolkodni róla, de kimondani… *
- Elmesélnéd ezt az egészet, úgy hogy éppen észnél is vagyok? *Csak nézi az erszény aranyat és megingatja a fejét. Nem tudja, mit érezzen ezzel kapcsolatban, hiszen az ő kis kincse pont ugyanaz, mint ő… és ezt látni igen ébresztő. Mindennel szembe megy valakiért, aki, vagy ami fontos neki. Nem hiába szökött el, s nem hiába ide, holott pontosan tudta, hogy ezzel mit is okozhat, vagy milyen büntetés vár rá. De még hallania kell teljes egészében a történetet. *
- Köszönöm. *Mond csak ennyit, a többit elengedi a füle mellett, ha nem kér semmit, hát nem.
A másik is fáradt lehet, de ez miatta van, ezért nem rója fel neki, hogy amaz félrebeszél. De kimozdulni mindenképp jó ötlet, a levegőre szüksége van, még akkor is, ha nem kész visszatérni az árvaházba. Majd reggel… talán nem zavarja el a férfi.*
- Mehetünk, jót fog tenni. *Hagyja jóvá, majd újra a naplóbejegyzései egyes részei villannak be. Így hát most megpróbálja megcáfolni, már amennyire azt lehetséges.* - Mit lehet? *Kérdi, mosolyt erőltetve magára. Honnan tudhatná, hogy mi van a kamrájában? *
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 22:25:39
Üzenet elküldve: 2025-04-05 22:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ahogy sejtette, Mai a vége fele már egyáltalán nem volt önmaga. A lány szavai is megerősítik mindezt, úgyhogy mindenképp jó döntés volt nem engedni, hogy elmenjen. A kapott válasz mondjuk még most is egészen furcsa a számára, de ő sem feszegeti a témát. Egészen biztos, hogy Mai nincs még teljesen jól. Csak bólint egyet. Aztán a nyers őszinteség tör elő belőle, de szerencsére csak a diplomatikusabb formája, ahogy közli a lánnyal, hogy nos, nincs élete formájában. Talán nem számít a külső, de a tények azok tények. Halványan vigyorogva néz utána, mikor a másik eltűnik a fürdőben, aztán később, amikor újra tiszteletét teszi mellette, immáron kicicomázva, sem szól egy szót sem, csak elmosolyodik, és szemét legeltetve a látványon követi a mozdulatait, ahogy a lány szitkozódások közepette felfedezi a legnagyobb hibáját az asztalon, amit elkövetett, már ha egyáltalán hibának lehetne azt nevezni.*
- Egy új élet, hivatalosan is igazgatónő, kislány testbe bújt csoda. Harmincegy kölyök és egy eltitkolt húg. *Sorol fel kulcsszavakat a naplóból most is ugyanazzal az őszinteséggel, amivel korábban a kinézetét kritizálta. Nem tervezte titkolni, hogy elolvasta a kis könyvet, hisz megegyeztek, hogy egymás előtt nincsenek többé titkaik.*
- Aljas kezek, romlott ajándék, hm? Meg egy hazug üzlet, ami lehetne igaz is? *Gonoszkásra húzódik az a mosoly az arcán. Mindent tud, amit nem tudhatott volna, és most már Mai is tudhatja, hogy ő tudja. Ő közben a fekete könyvet akarja tőle elkérni, a tartozás szóról pedig eszébe jut valami más, valami fontos.*
- Ó, igen! Ezt vissza akartam neked adni. Szikra adta nekem, búcsúajándékként, hogy letudja a tartozását, de ez a pénz őt illeti. Nem tudom, honnan szerezte, de az biztos, hogy nem nálam van a helye. *Egy zsákot tol Mai Faensa elé, benne azzal a 300 arannyal, melyet a kis elf lány adott neki a minap.
Természetesen nem feledkezett meg a sárkányfogakról sem, de úgy döntött, hogy azt megtartja. Valamiért ragaszkodik hozzájuk, mert látta Szikrán, hogy szívből adja, és a körítés, amit hozzáfűzött, hogy azért adja neki, hogy ne legyen beteg, inkább láttatja egy ajándéknak őket, mint a tartozása törlesztésének.*
- A könyvet pedig vidd nyugodtan! Majd egyszer visszaadod. Neked most hasznosabb annál, minthogy a polcomon álljon. A tartozásaid pedig egyelőre megtartom talonban. Majd kihasználom, ha szükségem lesz rá. *Miután mindent elmondott, visszafordul a konyhapulthoz.*
- Reggeli után a kovácshoz megyek. Eljöhetsz velem, ha elég erősnek érzed magad hozzá. Mit kérsz reggelire? *Pillant még vissza a lányra, miközben elkezd ételt készíteni.*
*Ahogy sejtette, Mai a vége fele már egyáltalán nem volt önmaga. A lány szavai is megerősítik mindezt, úgyhogy mindenképp jó döntés volt nem engedni, hogy elmenjen. A kapott válasz mondjuk még most is egészen furcsa a számára, de ő sem feszegeti a témát. Egészen biztos, hogy Mai nincs még teljesen jól. Csak bólint egyet. Aztán a nyers őszinteség tör elő belőle, de szerencsére csak a diplomatikusabb formája, ahogy közli a lánnyal, hogy nos, nincs élete formájában. Talán nem számít a külső, de a tények azok tények. Halványan vigyorogva néz utána, mikor a másik eltűnik a fürdőben, aztán később, amikor újra tiszteletét teszi mellette, immáron kicicomázva, sem szól egy szót sem, csak elmosolyodik, és szemét legeltetve a látványon követi a mozdulatait, ahogy a lány szitkozódások közepette felfedezi a legnagyobb hibáját az asztalon, amit elkövetett, már ha egyáltalán hibának lehetne azt nevezni.*
- Egy új élet, hivatalosan is igazgatónő, kislány testbe bújt csoda. Harmincegy kölyök és egy eltitkolt húg. *Sorol fel kulcsszavakat a naplóból most is ugyanazzal az őszinteséggel, amivel korábban a kinézetét kritizálta. Nem tervezte titkolni, hogy elolvasta a kis könyvet, hisz megegyeztek, hogy egymás előtt nincsenek többé titkaik.*
- Aljas kezek, romlott ajándék, hm? Meg egy hazug üzlet, ami lehetne igaz is? *Gonoszkásra húzódik az a mosoly az arcán. Mindent tud, amit nem tudhatott volna, és most már Mai is tudhatja, hogy ő tudja. Ő közben a fekete könyvet akarja tőle elkérni, a tartozás szóról pedig eszébe jut valami más, valami fontos.*
- Ó, igen! Ezt vissza akartam neked adni. Szikra adta nekem, búcsúajándékként, hogy letudja a tartozását, de ez a pénz őt illeti. Nem tudom, honnan szerezte, de az biztos, hogy nem nálam van a helye. *Egy zsákot tol Mai Faensa elé, benne azzal a 300 arannyal, melyet a kis elf lány adott neki a minap.
Természetesen nem feledkezett meg a sárkányfogakról sem, de úgy döntött, hogy azt megtartja. Valamiért ragaszkodik hozzájuk, mert látta Szikrán, hogy szívből adja, és a körítés, amit hozzáfűzött, hogy azért adja neki, hogy ne legyen beteg, inkább láttatja egy ajándéknak őket, mint a tartozása törlesztésének.* - A könyvet pedig vidd nyugodtan! Majd egyszer visszaadod. Neked most hasznosabb annál, minthogy a polcomon álljon. A tartozásaid pedig egyelőre megtartom talonban. Majd kihasználom, ha szükségem lesz rá. *Miután mindent elmondott, visszafordul a konyhapulthoz.*
- Reggeli után a kovácshoz megyek. Eljöhetsz velem, ha elég erősnek érzed magad hozzá. Mit kérsz reggelire? *Pillant még vissza a lányra, miközben elkezd ételt készíteni.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 14:29:08
Üzenet elküldve: 2025-04-05 14:29:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Még kóvályog, de a tudata tiszta. Örül, hogy visszakapta, megkönnyebbült ő is, de arra még nem kész, hogy megengedje magának, hogy a gondolatai megrohamozzák és elöntsék őt az elmúlt két nap terhével. Ha minden rászakad, nem fog tudni visszatérni úgy a gyerekekhez, hogy ne lássanak rajta semmit, ehhez pedig még idő kell. Most fel tudja fogni, hogy mikor van az, hogy elindulhat és mikor nem. Bágyadtan mosolyog a másikra, akkor is, ha nem tükrözi vissza ugyanezt. Újra a hideg valóság, mégis jobban élvezi minden percét. Több őszinteség jut Grael-től, mint bárki mástól, még akkor is, amikor amaz éppen ártani készül neki. Most nincs így, Mai is nyugodt.*
- A legtöbb orvos… *Mondja ki, majd megforgatja a szemét. Fogalma sincs, hogy a legtöbb orvos ott lett-e volna neki, vagy csak bezárták volna valahová, ahol nem zavar senkit. Az átkokat nem lehet másként gyógyítani, Grael mégis remekelt.* - Nem, azt hiszem… *Kutat az emlékképek között, közben a plafon felé fordítja a szemeit.* - … valahol ott elvesztem, amikor… *Még az időrendet sem tudja, így csak biggyeszti az ajkát.* - …maradjunk annyiban, hogy nem mindenre. *Diplomatikusan elhallgatja most a részeket, amikor igen közel érezte magát a férfihez, aki mesélt az életéről. Talán nem kell most ezt feszegetni. Ő sem tudja hová tenni azt a furcsa idillt és jobb is, ha nem ez irányban erőlteti meg magát.
A karja a férfin marad, mindaddig, amíg nem tudatosul, hogy mit is mondott neki. Nem a tartozás, abban szinte biztos volt. Az döbbenti meg, hogy hogy néz ki és erre képes felhívnia a figyelmét. Eltávolodik, s az első másodpercekben a sértettség dominál. De aztán végignéz magán, beletúr a hajába, amin nem siklik végig az ujja a kóctól, aztán fájdalmasan nevet fel. Mégis, mintha csilingelne. Nem sokan merik ezt megengedni maguknak, ő pedig magának azt, hogy így mutatkozzon.*
- Istenekre, így még neked sem kéne, hogy láss. Nem, senkinek. *Már csak az undor marad az arcán, inkább tükörbe, tükröződő felületre sem néz, ahogy visszaigyekszik a szobába a ruhájáért, majd sebtiben eltűnik a fürdőben. Szívesen incselkedne azzal, hogy kövesse őt Grael, de szégyelli magát. Megmosakszik végül és igen sok időt tölt el azzal, hogy újra úgy léphessen elő, mintha meg sem történt volna az elmúlt időszak. A piros ruha rajta, még jobban is néz ki benne - saját szemében - hiszen az étkezéssel sem volt dolga egy jó ideje. Így tökéletes. A haját is elrendezte, a hideg víz pedig némileg segített a sötét karikákon is a szeme alatt. Csak egyetlen gond van: hogy meglátja a naplóját az asztal szélén. Lassan ereszkedik le a székre, majd a bőrborításról Grael szemeibe tekint.*
- Bassza meg.
*Mondd csak ennyit, cseppet sem „hercegnősen”. Aztán elhúzza a száját és kifúj egy nagy adag levegőt. Mégis mi titkolni valója lehetne a másik előtt, ha már látta belőle a legrosszabbat? Megrázza a fejét és inkább meg sem szólal ezzel kapcsolatban, hacsak a férfi nem beszél.*
- Rám bíznád azt a fekete könyvet? *Néz kérlelően.* - Jó volna tudni, hogy mire kell felkészüljek. Tudom, hogy sokat kérek. Grael, bármivel tudom ezt az egészet neked viszonozni? *Újra a kérdései. Legalább látni, hogy önmaga.* - Kérlek, mondj bármit, csak valamennyit hadd adjak ebből vissza. Nem a tartozásból. Tényleg sokat jelentett.
*Még kóvályog, de a tudata tiszta. Örül, hogy visszakapta, megkönnyebbült ő is, de arra még nem kész, hogy megengedje magának, hogy a gondolatai megrohamozzák és elöntsék őt az elmúlt két nap terhével. Ha minden rászakad, nem fog tudni visszatérni úgy a gyerekekhez, hogy ne lássanak rajta semmit, ehhez pedig még idő kell. Most fel tudja fogni, hogy mikor van az, hogy elindulhat és mikor nem. Bágyadtan mosolyog a másikra, akkor is, ha nem tükrözi vissza ugyanezt. Újra a hideg valóság, mégis jobban élvezi minden percét. Több őszinteség jut Grael-től, mint bárki mástól, még akkor is, amikor amaz éppen ártani készül neki. Most nincs így, Mai is nyugodt.*
- A legtöbb orvos… *Mondja ki, majd megforgatja a szemét. Fogalma sincs, hogy a legtöbb orvos ott lett-e volna neki, vagy csak bezárták volna valahová, ahol nem zavar senkit. Az átkokat nem lehet másként gyógyítani, Grael mégis remekelt.* - Nem, azt hiszem… *Kutat az emlékképek között, közben a plafon felé fordítja a szemeit.* - … valahol ott elvesztem, amikor… *Még az időrendet sem tudja, így csak biggyeszti az ajkát.* - …maradjunk annyiban, hogy nem mindenre. *Diplomatikusan elhallgatja most a részeket, amikor igen közel érezte magát a férfihez, aki mesélt az életéről. Talán nem kell most ezt feszegetni. Ő sem tudja hová tenni azt a furcsa idillt és jobb is, ha nem ez irányban erőlteti meg magát.
A karja a férfin marad, mindaddig, amíg nem tudatosul, hogy mit is mondott neki. Nem a tartozás, abban szinte biztos volt. Az döbbenti meg, hogy hogy néz ki és erre képes felhívnia a figyelmét. Eltávolodik, s az első másodpercekben a sértettség dominál. De aztán végignéz magán, beletúr a hajába, amin nem siklik végig az ujja a kóctól, aztán fájdalmasan nevet fel. Mégis, mintha csilingelne. Nem sokan merik ezt megengedni maguknak, ő pedig magának azt, hogy így mutatkozzon.*
- Istenekre, így még neked sem kéne, hogy láss. Nem, senkinek. *Már csak az undor marad az arcán, inkább tükörbe, tükröződő felületre sem néz, ahogy visszaigyekszik a szobába a ruhájáért, majd sebtiben eltűnik a fürdőben. Szívesen incselkedne azzal, hogy kövesse őt Grael, de szégyelli magát. Megmosakszik végül és igen sok időt tölt el azzal, hogy újra úgy léphessen elő, mintha meg sem történt volna az elmúlt időszak. A piros ruha rajta, még jobban is néz ki benne - saját szemében - hiszen az étkezéssel sem volt dolga egy jó ideje. Így tökéletes. A haját is elrendezte, a hideg víz pedig némileg segített a sötét karikákon is a szeme alatt. Csak egyetlen gond van: hogy meglátja a naplóját az asztal szélén. Lassan ereszkedik le a székre, majd a bőrborításról Grael szemeibe tekint.*
- Bassza meg.
*Mondd csak ennyit, cseppet sem „hercegnősen”. Aztán elhúzza a száját és kifúj egy nagy adag levegőt. Mégis mi titkolni valója lehetne a másik előtt, ha már látta belőle a legrosszabbat? Megrázza a fejét és inkább meg sem szólal ezzel kapcsolatban, hacsak a férfi nem beszél.*
- Rám bíznád azt a fekete könyvet? *Néz kérlelően.* - Jó volna tudni, hogy mire kell felkészüljek. Tudom, hogy sokat kérek. Grael, bármivel tudom ezt az egészet neked viszonozni? *Újra a kérdései. Legalább látni, hogy önmaga.* - Kérlek, mondj bármit, csak valamennyit hadd adjak ebből vissza. Nem a tartozásból. Tényleg sokat jelentett.
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 13:14:29
Üzenet elküldve: 2025-04-05 13:14:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Nem tévedett. A munka valóban segít elérni, hogy ne érezze magát fáradtnak. Mondjuk ő egyébként is mindig szerette a monoton feladatokat. Felállítani a farönköt a helyére, majd lendül a fejsze, lesújt, puffan, a rönk pedig két hasáb formájában esik újra a földre. A teste dolgozik, de az elméje pihen mellette. Nem kell semmiféle, bonyolult, kacifántos és megfejthetetlen rejtélyeket megoldania közben, amire talán most nagyobb szüksége volt, mint egy pihentető alvásra lenne.
Nem csak órák, de szinte az egész nap eltelik úgy, hogy a ház körüli teendőkkel foglalkozik, s közben bentről, a hálószobából egy árva hangot sem hall egyszer sem, mikor bemegy valamiért. Egészen addig, míg miközben a verejtéket igyekszik letörölni a homlokáról, meg nem pillantja a felé igyekvő, most már sokkalta jobb állapotban lévőnek tűnő lányt.*
- Ó, felébredtél. *Nem mosolyog most ugyan, de örül neki, bár inkább megkönnyebbülés, amit érez, nem igazi öröm. Megkönnyebbült, hogy valóban vége az egész rémálomnak. Ugyan nem ő szenvedett, de neki sem volt könnyű. A köszönetet értékeli, de egyelőre most még nem képes rá, hogy kifejezze, szívesen segített-e vagy sem. Még ő sem biztos benne, hogy melyik is az igazság.*
- Sokáig. Pirkadattól mostanáig, és már lefelé megy a nap. De legalább végre tudtál pihenni. Emlékszel egyáltalán az utolsó ébren töltött órákra? A legtöbb orvos egész biztosan őrültnek hitt volna. *Míg beszél, ő is az ablakon bámul kifelé, de aztán visszafordul Mai felé.*
- Majd felírom a többi tartozásod közé. Menj, fürödj meg, ha akarsz! Csapzott vagy. *Fel sem fogja talán, de múltbéli ösztönei azt súgják neki, hogy a csinos Mai sokkalta jobban tetszik neki, mint ez a mostani, leharcolt állapot.*
- És nem kell sietned. Maradhatsz, amíg akarsz. *Teszi hozzá, majd a konyhaasztalhoz lép, hogy leüljön az egyik mellette lévő székre. Jól bírja ugyan a munkát, de egy egész végigdolgozott nap után neki is szüksége van a pihenésre.*
*Nem tévedett. A munka valóban segít elérni, hogy ne érezze magát fáradtnak. Mondjuk ő egyébként is mindig szerette a monoton feladatokat. Felállítani a farönköt a helyére, majd lendül a fejsze, lesújt, puffan, a rönk pedig két hasáb formájában esik újra a földre. A teste dolgozik, de az elméje pihen mellette. Nem kell semmiféle, bonyolult, kacifántos és megfejthetetlen rejtélyeket megoldania közben, amire talán most nagyobb szüksége volt, mint egy pihentető alvásra lenne.
Nem csak órák, de szinte az egész nap eltelik úgy, hogy a ház körüli teendőkkel foglalkozik, s közben bentről, a hálószobából egy árva hangot sem hall egyszer sem, mikor bemegy valamiért. Egészen addig, míg miközben a verejtéket igyekszik letörölni a homlokáról, meg nem pillantja a felé igyekvő, most már sokkalta jobb állapotban lévőnek tűnő lányt.*
- Ó, felébredtél. *Nem mosolyog most ugyan, de örül neki, bár inkább megkönnyebbülés, amit érez, nem igazi öröm. Megkönnyebbült, hogy valóban vége az egész rémálomnak. Ugyan nem ő szenvedett, de neki sem volt könnyű. A köszönetet értékeli, de egyelőre most még nem képes rá, hogy kifejezze, szívesen segített-e vagy sem. Még ő sem biztos benne, hogy melyik is az igazság.*
- Sokáig. Pirkadattól mostanáig, és már lefelé megy a nap. De legalább végre tudtál pihenni. Emlékszel egyáltalán az utolsó ébren töltött órákra? A legtöbb orvos egész biztosan őrültnek hitt volna. *Míg beszél, ő is az ablakon bámul kifelé, de aztán visszafordul Mai felé.*
- Majd felírom a többi tartozásod közé. Menj, fürödj meg, ha akarsz! Csapzott vagy. *Fel sem fogja talán, de múltbéli ösztönei azt súgják neki, hogy a csinos Mai sokkalta jobban tetszik neki, mint ez a mostani, leharcolt állapot.*
- És nem kell sietned. Maradhatsz, amíg akarsz. *Teszi hozzá, majd a konyhaasztalhoz lép, hogy leüljön az egyik mellette lévő székre. Jól bírja ugyan a munkát, de egy egész végigdolgozott nap után neki is szüksége van a pihenésre.*
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-05 08:28:36
Üzenet elküldve: 2025-04-05 08:28:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Hogy mennyi ideig alszik úgy, ahogyan még soha, nem tudná megmondani. Halványak voltak már a férfi szavai is, ahogy minden körülötte. Nem érez igazi szomjúságot, éhséget, semmit, csupán a fekete tincsekkel játszadozó ujjakat, amik egyre inkább beletaszítják az üres álomvilágba, amit órákon át érez aztán. Lehet érezni a semmit azok után, ahogyan zaklatta őt az átok. Szertefoszlott és ha a lenyomata örök is marad a lelkében, most csak a kráter van, amibe belezuhant, aminek olyan kipárnázott az alja, mint még semminek. Mozdulatlan, ha nem lélegezne halottakkal versenyezne a küllem, de nincs mellette már, aki nézze, hogy tud ő békésen is aludni.
Amikor újra nyílik a kék szem, még nem tudja hová tenni a jelent. Nem éri hamar utol a valóság, nagyot sóhajt, majd az addig dermedtnek tűnő tagjait nyújtóztatja ki. Fájnak. Fájnak, de nem úgy, mint a pihenése előtt, amitől megkönnyebbült mosoly színezi meg arcát. Lusták a gondolatok, de érkeznek. Nem akarja látni az álmokat, de Grael barnáit igen, ahogy szigorúan merednek rá, s ha nem is volt igaz, a féltés csillanását a mélyükön. Bár értené, de még nem tisztult fel. Lassan ül fel az ágyon, felhúzza a térdeit, s még egy kicsit ráhajol, hogy észhez térjen. Már észhez tud. Vége van. Hosszabbnak hatott, mint az útja Lihanech-től Arthenior-ig. Végül újra mozdul, hogy felálljon. Nem megszokott a ruházata, nélkülöz minden rájellemző csinosságot. Szélesedik a mosoly, majd megrázza a fejét. Átöltözne, de ekkor hallja nyílni kintről az ajtót. Még nem gondolkodik túlzón, hogy mit szabad és mit nem. Mezítláb indul a konyha felé, de egy gombot még befűz pluszban, hogy kissé nagyobb takarásban legyen, nem mintha ez nem volna már teljesen mindegy. Megiramodik a munkától és fáradtságtól kissé gyűrött férfi felé. Léptei könnyedek, de cél vezérli. Majd később utoléri mindennek a terhe, de most megköszönni akarja. Enyhe bűntudat ébred csupán, ahogy a közeledő arcot vizslatja. Először szavak nélkül burkolózik az ölelésbe, ha amaz hagyja neki. Lassan tekint fel rá, ha szemei fehérje még vöröslik is kissé, már nem uralkodik az íriszekben a téboly. *
- Köszönöm, Grael.
*Suttogja, majd szaggatott mély levegőt vesz.*
- Meddig aludtam? *Kitekint az ablakon, nem tetszik neki, amit lát. Nem egy-két óra telt el, noha csak annyit tud, hogy nem éjjel érte az álom. De a nap már igencsak lefelé tart az égen. Még nem érzi biztosnak a lábait, nem akar azonnal az árvaházba igyekezni, pedig súg a hegyes füle. De most az észérvek győznek, még összébb kell szednie magát.*
- Ne haragudj, ha terhedre voltam. Ígérem nemsokára elmegyek, de még.. *Felsóhajt, látni, hogy még nem kerek egész, de lassan azzá válik, már ha az egyáltalán lehetséges. *
*Hogy mennyi ideig alszik úgy, ahogyan még soha, nem tudná megmondani. Halványak voltak már a férfi szavai is, ahogy minden körülötte. Nem érez igazi szomjúságot, éhséget, semmit, csupán a fekete tincsekkel játszadozó ujjakat, amik egyre inkább beletaszítják az üres álomvilágba, amit órákon át érez aztán. Lehet érezni a semmit azok után, ahogyan zaklatta őt az átok. Szertefoszlott és ha a lenyomata örök is marad a lelkében, most csak a kráter van, amibe belezuhant, aminek olyan kipárnázott az alja, mint még semminek. Mozdulatlan, ha nem lélegezne halottakkal versenyezne a küllem, de nincs mellette már, aki nézze, hogy tud ő békésen is aludni.
Amikor újra nyílik a kék szem, még nem tudja hová tenni a jelent. Nem éri hamar utol a valóság, nagyot sóhajt, majd az addig dermedtnek tűnő tagjait nyújtóztatja ki. Fájnak. Fájnak, de nem úgy, mint a pihenése előtt, amitől megkönnyebbült mosoly színezi meg arcát. Lusták a gondolatok, de érkeznek. Nem akarja látni az álmokat, de Grael barnáit igen, ahogy szigorúan merednek rá, s ha nem is volt igaz, a féltés csillanását a mélyükön. Bár értené, de még nem tisztult fel. Lassan ül fel az ágyon, felhúzza a térdeit, s még egy kicsit ráhajol, hogy észhez térjen. Már észhez tud. Vége van. Hosszabbnak hatott, mint az útja Lihanech-től Arthenior-ig. Végül újra mozdul, hogy felálljon. Nem megszokott a ruházata, nélkülöz minden rájellemző csinosságot. Szélesedik a mosoly, majd megrázza a fejét. Átöltözne, de ekkor hallja nyílni kintről az ajtót. Még nem gondolkodik túlzón, hogy mit szabad és mit nem. Mezítláb indul a konyha felé, de egy gombot még befűz pluszban, hogy kissé nagyobb takarásban legyen, nem mintha ez nem volna már teljesen mindegy. Megiramodik a munkától és fáradtságtól kissé gyűrött férfi felé. Léptei könnyedek, de cél vezérli. Majd később utoléri mindennek a terhe, de most megköszönni akarja. Enyhe bűntudat ébred csupán, ahogy a közeledő arcot vizslatja. Először szavak nélkül burkolózik az ölelésbe, ha amaz hagyja neki. Lassan tekint fel rá, ha szemei fehérje még vöröslik is kissé, már nem uralkodik az íriszekben a téboly. *
- Köszönöm, Grael.
*Suttogja, majd szaggatott mély levegőt vesz.*
- Meddig aludtam? *Kitekint az ablakon, nem tetszik neki, amit lát. Nem egy-két óra telt el, noha csak annyit tud, hogy nem éjjel érte az álom. De a nap már igencsak lefelé tart az égen. Még nem érzi biztosnak a lábait, nem akar azonnal az árvaházba igyekezni, pedig súg a hegyes füle. De most az észérvek győznek, még összébb kell szednie magát.*
- Ne haragudj, ha terhedre voltam. Ígérem nemsokára elmegyek, de még.. *Felsóhajt, látni, hogy még nem kerek egész, de lassan azzá válik, már ha az egyáltalán lehetséges. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403