Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-09 21:25:12
Üzenet elküldve: 2019-11-09 21:25:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sok hűhó...//
*Lassan tényleg elnyeli a rengeteg, s a harmatlepte avarban tapodnak szarvasbőr csizmái. A göröngyös, rendezetlen szakaszok és az úttalan út bejárása egyelőre gondot okoz neki, a hátán megpihenő súlyok miatt. Ennek ellenére három támasza van: az első, hogy épségben elhagyta a kikötőt, s ténylegesen Arthenior felé tart. A második az, hogy előre fel tudott készülni, s ha mégis megesne valami baj, újra is tud tervezni, emiatt nem érzi magát elveszve. A harmadik pedig az, hogy magába a Levegő Városába tart, szóval ez azt jelenti, hogy sikeresen túlélte a hajóutat és egymaga, mindenféle segítség nélkül, képes volt véghez vinni ezt az egészet. Ezt nagy teljesítménynek érzi, emiatt kihúzza és kissé megerőlteti magát, ki tudhatja, talán a fáknak próbál ezzel feltűnősködni, megmutatva erejét, mind testiekben, mind akaratban. Az biztos, hogy ebből bőven jutott neki, annak ellenére, hogy haja már így reggel olyan rendezetté vált az ízléses, kissé oldalt elválasztott fazonból, akár egy szebb varjúfészek. Az előre hulló tincseit próbálja kifújni arcából, közben pedig megszemléli a fák lombjai közül besűrődő napfényt, ami pettyesre festi a környezetet és Raenerold bőrét is. Szép ez a reggel, remélhetőleg a nap folytatása is az lesz, akárcsak éveié is.*
*Lassan tényleg elnyeli a rengeteg, s a harmatlepte avarban tapodnak szarvasbőr csizmái. A göröngyös, rendezetlen szakaszok és az úttalan út bejárása egyelőre gondot okoz neki, a hátán megpihenő súlyok miatt. Ennek ellenére három támasza van: az első, hogy épségben elhagyta a kikötőt, s ténylegesen Arthenior felé tart. A második az, hogy előre fel tudott készülni, s ha mégis megesne valami baj, újra is tud tervezni, emiatt nem érzi magát elveszve. A harmadik pedig az, hogy magába a Levegő Városába tart, szóval ez azt jelenti, hogy sikeresen túlélte a hajóutat és egymaga, mindenféle segítség nélkül, képes volt véghez vinni ezt az egészet. Ezt nagy teljesítménynek érzi, emiatt kihúzza és kissé megerőlteti magát, ki tudhatja, talán a fáknak próbál ezzel feltűnősködni, megmutatva erejét, mind testiekben, mind akaratban. Az biztos, hogy ebből bőven jutott neki, annak ellenére, hogy haja már így reggel olyan rendezetté vált az ízléses, kissé oldalt elválasztott fazonból, akár egy szebb varjúfészek. Az előre hulló tincseit próbálja kifújni arcából, közben pedig megszemléli a fák lombjai közül besűrődő napfényt, ami pettyesre festi a környezetet és Raenerold bőrét is. Szép ez a reggel, remélhetőleg a nap folytatása is az lesz, akárcsak éveié is.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-07 18:17:07
Üzenet elküldve: 2019-11-07 18:17:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Építészek//
*Újra fák. Az erdő sűrűsödik. Egy kis ösvény vezet tovább a nagy és sűrű erdőben. Kellemes csend van. Madarak hangját lehet hallani. Viszont lehetnek más állatok is, amik veszélyesebbek is lehetnek. Vadállatok. Bár túlságosan nem kell félnie, nem lenne egy könnyű préda az biztos.*
-Hát igen. De azért van ennél is nagyobb erdő, de ez is szép. Kellemes csend, csak a vadállatok lehetnek veszélyesek. Reméljük nem találkozunk egyek sem.
*Újra fák. Az erdő sűrűsödik. Egy kis ösvény vezet tovább a nagy és sűrű erdőben. Kellemes csend van. Madarak hangját lehet hallani. Viszont lehetnek más állatok is, amik veszélyesebbek is lehetnek. Vadállatok. Bár túlságosan nem kell félnie, nem lenne egy könnyű préda az biztos.*
-Hát igen. De azért van ennél is nagyobb erdő, de ez is szép. Kellemes csend, csak a vadállatok lehetnek veszélyesek. Reméljük nem találkozunk egyek sem.
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-05 15:08:28
Üzenet elküldve: 2019-11-05 15:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Építészek//
* Úgy látszik, hogy ebben nem értenek egyet. Mondjuk érthető az óriás föld utáni vágya. Azért a félvér nem gondolja, sokáig bírná ezt a fajta életet. Na mindegy is, mert kinek mi, ugyebár. Tovább folytatják az útjukat. Lassan, de biztosan elmaradnak a művelt földek is. Egy erdősbe érkeznek. Szép nagy fák és sűrű növényzet. A poén kedvéért pedig, csak egy csöpp kis utacska vezet át rajta. Talán ha nem figyel valaki elégé, már csak azt veszi észre, hogy valahol az erdő közepén van.*
– Nem semmi egy erdő ez.* Mondja Elg lenyűgözve.*
* Úgy látszik, hogy ebben nem értenek egyet. Mondjuk érthető az óriás föld utáni vágya. Azért a félvér nem gondolja, sokáig bírná ezt a fajta életet. Na mindegy is, mert kinek mi, ugyebár. Tovább folytatják az útjukat. Lassan, de biztosan elmaradnak a művelt földek is. Egy erdősbe érkeznek. Szép nagy fák és sűrű növényzet. A poén kedvéért pedig, csak egy csöpp kis utacska vezet át rajta. Talán ha nem figyel valaki elégé, már csak azt veszi észre, hogy valahol az erdő közepén van.*
– Nem semmi egy erdő ez.* Mondja Elg lenyűgözve.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-01 21:14:01
Üzenet elküldve: 2019-11-01 21:14:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Mikor Rey az éjszakai edzésről tesz említést, Cassy zavart kuncogással elvörösödő arcához emeli a kezét.*
- Én igazából a felszolgálásra gondoltam, de igazad van. Sellőként többféle módon is igénybe vesszük az erőnket.
*A gyerekről mesélt történet benne egészen más húrt pendít meg. Észre sem veszi, hogy Rey költői kérdésnek szánta a visszakérdezést, felel rá.*
- Igen, szerintem zsenge korban találkozni az iszonyattal nagy sebet hagy a lelken. Még egy felnőttnek is, ám egy gyermek másképp fogja fel a világot. Olyankor még inkább csak befogadók, nem alakult ki a kritikai érzékük.
*Hirtelen elhallgat, mert eszébe jut, amit Rey mesélt a tetoválásairól és a korai emlékei hiányáról. Felkapja a fejét, de nem mondja ki, ami ekkor a fejében jár, csak engesztelőn néz a nőre.*
- Bizonyára megedzik őket az ilyen korai élmények. De bizonyosan nehéz út vezet oda.
*Társaik említése jókedvre deríti. Örül, hogy olyan sok régi és új tagja lett a Sellőháznak, és közös ismerőseik révén ők hárman is közelebb állnak egymáshoz, noha alig-alig váltottak eddig néhány szót. Erről eszébe jut, hogy Wrexanról még annyit sem tud, mint Reyről. Wrexanhoz fordul hát.*
- Kiket ismertél még meg? És hogyan kerültél hozzánk? Nem tűnsz kifejezetten kikötői származásúnak, ha nem csal a szimatom.
*Rey pozitív véleménye az edzőteremről szinte büszkévé teszi, pedig neki aztán semmi érdeme nincs benne, még csak frissítő italokat és némi harapnivalót sem tudott bevinni a dolgos kezeknek, annyira elfoglalt volt. Pedig szerette volna meglátogatni őket munka közben.*
- Örülök, hogy ennyire jó lett. Mindenképpen szeretném én is megnézni, amint visszatértünk. Főleg, ha néhány jóvágású harcos használja épp.
*Kacsint Reyre. Igaz, eddig nem találta kifejezetten kacérnak a férfiakkal szemben, de nagyon nőiesen öltözik, és elég határozottan festette le az ideális férfit, így talán ennyi női cinkosságot nem vesz zokon Cassytől. Az iroda tervezése egészen fellelkesíti, jólesik neki, hogy megkérdezik erről a véleményét. Ő apró fogaskerék a gépezetben, efféle kreativitást nem vártak el tőle sosem, Ruarun úrnak mindenről volt határozott elképzelése, de ha nem, akkor sem tőle kérdezett. Kedvesnek találja, hogy Wrexan maga kezdeményezi a kifestést, ezek szerint ez nem volt a tervben.*
- Részemről nincs akadálya. Megvehetnénk előbb a többi holmit, és akkor látni fogjuk, hogy mennyiből gazdálkodhatunk. Nagyon szép lesz!
*Mosolyog elégedetten.*
- Ruarun úrnak igényes ízlése van, tökéletes lesz az a bútorzat, ha nem tett kárt benne a tűz.
*Egy pillanatra komorság suhan át az arcán, de hamar eltűnik, és szemeit messzire mereszti előre. Mintha a fák ritkulni kezdenének, az út pedig terebélyesedni.*
- Mit szólnátok, ha megállnánk egy fertályórára enni, ha kiérünk a szántóföldekre? Az idő is kezd enyhülni, kellemes lenne egy rögtönzött piknik, nem gondoljátok? Legalább Wrexannak se kell annyit cipekednie.
*Kuncog halkan.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.01 21:16:28
*Mikor Rey az éjszakai edzésről tesz említést, Cassy zavart kuncogással elvörösödő arcához emeli a kezét.*
- Én igazából a felszolgálásra gondoltam, de igazad van. Sellőként többféle módon is igénybe vesszük az erőnket.
*A gyerekről mesélt történet benne egészen más húrt pendít meg. Észre sem veszi, hogy Rey költői kérdésnek szánta a visszakérdezést, felel rá.*
- Igen, szerintem zsenge korban találkozni az iszonyattal nagy sebet hagy a lelken. Még egy felnőttnek is, ám egy gyermek másképp fogja fel a világot. Olyankor még inkább csak befogadók, nem alakult ki a kritikai érzékük.
*Hirtelen elhallgat, mert eszébe jut, amit Rey mesélt a tetoválásairól és a korai emlékei hiányáról. Felkapja a fejét, de nem mondja ki, ami ekkor a fejében jár, csak engesztelőn néz a nőre.*
- Bizonyára megedzik őket az ilyen korai élmények. De bizonyosan nehéz út vezet oda.
*Társaik említése jókedvre deríti. Örül, hogy olyan sok régi és új tagja lett a Sellőháznak, és közös ismerőseik révén ők hárman is közelebb állnak egymáshoz, noha alig-alig váltottak eddig néhány szót. Erről eszébe jut, hogy Wrexanról még annyit sem tud, mint Reyről. Wrexanhoz fordul hát.*
- Kiket ismertél még meg? És hogyan kerültél hozzánk? Nem tűnsz kifejezetten kikötői származásúnak, ha nem csal a szimatom.
*Rey pozitív véleménye az edzőteremről szinte büszkévé teszi, pedig neki aztán semmi érdeme nincs benne, még csak frissítő italokat és némi harapnivalót sem tudott bevinni a dolgos kezeknek, annyira elfoglalt volt. Pedig szerette volna meglátogatni őket munka közben.*
- Örülök, hogy ennyire jó lett. Mindenképpen szeretném én is megnézni, amint visszatértünk. Főleg, ha néhány jóvágású harcos használja épp.
*Kacsint Reyre. Igaz, eddig nem találta kifejezetten kacérnak a férfiakkal szemben, de nagyon nőiesen öltözik, és elég határozottan festette le az ideális férfit, így talán ennyi női cinkosságot nem vesz zokon Cassytől. Az iroda tervezése egészen fellelkesíti, jólesik neki, hogy megkérdezik erről a véleményét. Ő apró fogaskerék a gépezetben, efféle kreativitást nem vártak el tőle sosem, Ruarun úrnak mindenről volt határozott elképzelése, de ha nem, akkor sem tőle kérdezett. Kedvesnek találja, hogy Wrexan maga kezdeményezi a kifestést, ezek szerint ez nem volt a tervben.*
- Részemről nincs akadálya. Megvehetnénk előbb a többi holmit, és akkor látni fogjuk, hogy mennyiből gazdálkodhatunk. Nagyon szép lesz!
*Mosolyog elégedetten.*
- Ruarun úrnak igényes ízlése van, tökéletes lesz az a bútorzat, ha nem tett kárt benne a tűz.
*Egy pillanatra komorság suhan át az arcán, de hamar eltűnik, és szemeit messzire mereszti előre. Mintha a fák ritkulni kezdenének, az út pedig terebélyesedni.*
- Mit szólnátok, ha megállnánk egy fertályórára enni, ha kiérünk a szántóföldekre? Az idő is kezd enyhülni, kellemes lenne egy rögtönzött piknik, nem gondoljátok? Legalább Wrexannak se kell annyit cipekednie.
*Kuncog halkan.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.01 21:16:28
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-01 08:15:12
Üzenet elküldve: 2019-11-01 08:15:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A legkedvesebb erdőjében találja magát. Hogy őszinte legyen magával, van rengeteg, melyet jobban kedvel, de az nem a hegység ezen részén terül el. Céltalanul bolyong az árnyas lombok alatt, a fény és az árnyék csalókán játszik bőrén. Igen, sajnálatos módon nem tudja, merre menjen, de ez talán nincs is a visszatartó erők között. Sőt, kifejezetten tetszik neki, hogy most a sorsra és a szellemek akaratára bízza magát. ~ Talán majd megtetszik nekik és megajándékoznak. ~ Von vállat és hallgatja a szőrmével sűrűn szegett csizmája időszakos süppedését az avarban.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-30 20:46:39
Üzenet elküldve: 2019-10-30 20:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
* Cassy Darelldről és Ernussról kezd beszélni. Kicsit meglepődik, mikor kiderül, hogy Ernuss is csak nem rég érkezett ide.*
– Igen Darelld tényleg nagyszerű fickó. Ernus is egészen jó fej, de tényleg kicsit zárkózott. ~ Nem mintha én nem az lennék.~ *Teszi hozzá gondolatban a dolog végéhez. Azon éppen nem csodálkozik, hogy a lány nem járt még lent a teremben. Viszont kíváncsian hallgatja Rey szavait, mert ő ez elhangzottak alapján már járt ott. Érdemes lehet harc terén jártas egyén véleményét meghallgatni a dolog felől. A válasszal elégedett, mert azért ez mégis csak a munkája elismerése. A színválasztás terén viszont nem kap tőle érdemi választ, bár igazából nem is várt tőle. Saját véleménye szerint, egy harcosnak teljesen mindegy, hogy milyen színű a szobája fala. Úgy tűnik igaza volt ebben. Valójában Cassyben reménykedett igazán, mert ő csak egy finom és elegáns hölgy. Nem kellett csalódnia a lányban, mert választást meg is indokolja. Sőt a választott színt a mélységi is támogatja.*
– A kék szerintem is jó választás lenne. Igazából nekem is ez jutott legelőször eszembe. A fehér tényleg túl egyszerű lett volna hozzá. Nem tudom milyen bútorok voltak benne régen. Darelld azt mondta, hogy az előző tulaj rengeteg tárgyat felhalmozott. Azokat fogjuk majd felhasználni. Nagyon köszönöm a tanácsot! Nagy segítség volt ez nekem.* Közben azért figyeli azt is, hogy merre tartanak. Legutóbb éjszaka érkezett ide és csak úgy vaktában indult el a part irányába. Ha már itt dolgozik jó ha megismeri a járást is. Eszébe jut valami amit még talán nem ártana megkérdeznie az aranyhajú sellőtől.*
– Esetleg a keretbe, akkor még beleférne némi kék festék is?* Halvány gőze sincs, hogy mennyi pénzzel gazdálkodnak. Ő maga nem szeretne túl nagy számlát csinálni a Sellőháznak.*
* Cassy Darelldről és Ernussról kezd beszélni. Kicsit meglepődik, mikor kiderül, hogy Ernuss is csak nem rég érkezett ide.*
– Igen Darelld tényleg nagyszerű fickó. Ernus is egészen jó fej, de tényleg kicsit zárkózott. ~ Nem mintha én nem az lennék.~ *Teszi hozzá gondolatban a dolog végéhez. Azon éppen nem csodálkozik, hogy a lány nem járt még lent a teremben. Viszont kíváncsian hallgatja Rey szavait, mert ő ez elhangzottak alapján már járt ott. Érdemes lehet harc terén jártas egyén véleményét meghallgatni a dolog felől. A válasszal elégedett, mert azért ez mégis csak a munkája elismerése. A színválasztás terén viszont nem kap tőle érdemi választ, bár igazából nem is várt tőle. Saját véleménye szerint, egy harcosnak teljesen mindegy, hogy milyen színű a szobája fala. Úgy tűnik igaza volt ebben. Valójában Cassyben reménykedett igazán, mert ő csak egy finom és elegáns hölgy. Nem kellett csalódnia a lányban, mert választást meg is indokolja. Sőt a választott színt a mélységi is támogatja.*
– A kék szerintem is jó választás lenne. Igazából nekem is ez jutott legelőször eszembe. A fehér tényleg túl egyszerű lett volna hozzá. Nem tudom milyen bútorok voltak benne régen. Darelld azt mondta, hogy az előző tulaj rengeteg tárgyat felhalmozott. Azokat fogjuk majd felhasználni. Nagyon köszönöm a tanácsot! Nagy segítség volt ez nekem.* Közben azért figyeli azt is, hogy merre tartanak. Legutóbb éjszaka érkezett ide és csak úgy vaktában indult el a part irányába. Ha már itt dolgozik jó ha megismeri a járást is. Eszébe jut valami amit még talán nem ártana megkérdeznie az aranyhajú sellőtől.*
– Esetleg a keretbe, akkor még beleférne némi kék festék is?* Halvány gőze sincs, hogy mennyi pénzzel gazdálkodnak. Ő maga nem szeretne túl nagy számlát csinálni a Sellőháznak.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-30 00:49:26
Üzenet elküldve: 2019-10-30 00:49:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Maguk mögött hagyva a Kikötő csendes, kora reggeli zaját, immár földúton taposnak, fák között. A kikötői erdőség. Rey úgy ismeri ezt a helyet, mint saját tenyerét. Amikor elege lett a csatornarendszer bűzéből, mindig ide menekül egy kicsit felfrissülni.
Cassy megjegyzésére a Sellők testmozgását illetően egy apró grimasz szökik arcára, természetesen nem rossz szándékú, vagy gúnyos, inkább olyan, mint egy félresikerült mosoly.*
- Azt meghiszem... Egy jó éjszaka legalább annyira lefáraszt, mint egy nagyobb verekedés.
*Felötlik benne néhány régebbi, tüzes történet, de gyorsan el is raktározza ezeket a gondolatokat jó mélyre, vissza a helyükre.*
- Szomorú? Ha te mondod...
*Zárja le ő is a kezes témát, de nem igazán érti az elfet. Neki egy pillanatig sem fordult meg ez a szó a fejében, ha a kiscsajra gondolt. Szomorú... Hát, nem igazán tűnt szomorúnak a kölyök. És miért lenne szomorú egy halott ember keze miatt? Igaz, néha nem túl szép látvány egy hulla, de még egyszer sem gondolta szomorúnak a holttestek látványát a mélységi. Sőt, a halottak arcán mindig van valami földöntúli nyugalom. Miután elhalnak az utolsó, rémült sóhajok, és az izgatott, ijedt fény kihuny a szemből, a ráncok mintha kisimulnának, és az utolsó lélegzet egy békés, beletörődött sóhaj kíséretében távozik. Ez nem szomorú. Ez az élet körforgása, a gyengék meghalnak, de talán egy másik világban nyugalomra lelnek. Ebben a világban viszont nincs helyük.*
- Megfelelőnek.
*Válaszol halkan Cassynek.*
- Ilyen körülmények között talán sosem volt lehetőségem edzeni, hálás vagyok érte.
*Neki mindig csak a levegőben elképzelt alakok, fatörzsek, vagy az éles harc jutott. Ennyi eszköz, ennyi plusz segítség talán soha nem adódott még.
Wrexan segítségkérését szórakoztatónak találja.*
- Azt hiszem, ez inkább Cassy része. Nincs igazán kifinomult stílus-és szépérzékem, mint láthatjátok.
*Elképzeli, hogyha rajta múlna, fekete lenne az egész szoba, bútorostól parkettástól. Ott tökéletesen láthatatlanná tudna válni, beleolvadni a térbe. De nem valószínű, hogy ezt Ralas díjazná. Cassy viszont kikéri a véleményét, arra meg illene válaszolnia.*
- Hát, nekem megfelelne a kék. De nem ismerem annyira Ralast, te azért jobban kiismerted már az ízlését. De nem tűnik válogatósnak, csak legyen minden igényes és szép.
*Maguk mögött hagyva a Kikötő csendes, kora reggeli zaját, immár földúton taposnak, fák között. A kikötői erdőség. Rey úgy ismeri ezt a helyet, mint saját tenyerét. Amikor elege lett a csatornarendszer bűzéből, mindig ide menekül egy kicsit felfrissülni.
Cassy megjegyzésére a Sellők testmozgását illetően egy apró grimasz szökik arcára, természetesen nem rossz szándékú, vagy gúnyos, inkább olyan, mint egy félresikerült mosoly.*
- Azt meghiszem... Egy jó éjszaka legalább annyira lefáraszt, mint egy nagyobb verekedés.
*Felötlik benne néhány régebbi, tüzes történet, de gyorsan el is raktározza ezeket a gondolatokat jó mélyre, vissza a helyükre.*
- Szomorú? Ha te mondod...
*Zárja le ő is a kezes témát, de nem igazán érti az elfet. Neki egy pillanatig sem fordult meg ez a szó a fejében, ha a kiscsajra gondolt. Szomorú... Hát, nem igazán tűnt szomorúnak a kölyök. És miért lenne szomorú egy halott ember keze miatt? Igaz, néha nem túl szép látvány egy hulla, de még egyszer sem gondolta szomorúnak a holttestek látványát a mélységi. Sőt, a halottak arcán mindig van valami földöntúli nyugalom. Miután elhalnak az utolsó, rémült sóhajok, és az izgatott, ijedt fény kihuny a szemből, a ráncok mintha kisimulnának, és az utolsó lélegzet egy békés, beletörődött sóhaj kíséretében távozik. Ez nem szomorú. Ez az élet körforgása, a gyengék meghalnak, de talán egy másik világban nyugalomra lelnek. Ebben a világban viszont nincs helyük.*
- Megfelelőnek.
*Válaszol halkan Cassynek.*
- Ilyen körülmények között talán sosem volt lehetőségem edzeni, hálás vagyok érte.
*Neki mindig csak a levegőben elképzelt alakok, fatörzsek, vagy az éles harc jutott. Ennyi eszköz, ennyi plusz segítség talán soha nem adódott még.
Wrexan segítségkérését szórakoztatónak találja.*
- Azt hiszem, ez inkább Cassy része. Nincs igazán kifinomult stílus-és szépérzékem, mint láthatjátok.
*Elképzeli, hogyha rajta múlna, fekete lenne az egész szoba, bútorostól parkettástól. Ott tökéletesen láthatatlanná tudna válni, beleolvadni a térbe. De nem valószínű, hogy ezt Ralas díjazná. Cassy viszont kikéri a véleményét, arra meg illene válaszolnia.*
- Hát, nekem megfelelne a kék. De nem ismerem annyira Ralast, te azért jobban kiismerted már az ízlését. De nem tűnik válogatósnak, csak legyen minden igényes és szép.
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-29 20:57:39
Üzenet elküldve: 2019-10-29 20:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Tűzrakás közben Vanna folytatja a megkezdett beszélgetést.*
- Igen? Köszönöm. *Örömködik a dicséretnek, majd figyelmesen hallgatja tovább Lynt.* Nahát! Sosem? Ééérdekes. *Hangjában őszinte csodálkozás hallatszódik. Hogy nem lehet ilyesmikre gondolni? Mi lehetett az a rengeteg gondolat, amely ezidáig érdekesebb volt, mint a színek hasonlítgatása?* Hmm… Jól van. Ezek szép színek. *Bólint rövidke gondolkodás után egy szakértő elégedettségével.
Mindeközben érdeklődve figyeli, hogy s mint jön létre kis tábortüzük. A lángok születése sokkal kevesebb mágiával jár, mint ahogy a lány azt várta volna, de attól még varázslatos látványt nyújt. Akárhányszor látott ilyet életében, Vanna sohasem tudta – és valószínűleg nem is fogja tudni – megunni az éledő melegség látványát.*
- Rendben, akkor hagyom őt. Jó éjszakát! *Kiált abba az irányba, amerre a varjút sejti. Ezt a hadjáratot sikeresen megúszta a tollas feketeség.
Amint a fény lassan elönt mindent, Vanna a földbe szúrja kis kardját, és eloldja az azt eddig derekán tartó zsineget. A madzag egyik felét a kardhoz kötözi, a másik felét óvatosan a görény nyakán csomózza meg, hogy ne fulladjon meg, de mégis tartson valamicskét. Bár az állat ki tudna szabadulni némi rágcsálás és mozgolódás után, arra a rövidke időre, míg a kis tündér bogyókat és egyebeket gyűjt, tökéletesen megoldja, hogy az állat ne menjen sehova messzire. Az összegyűjtött eleséget Lyndrya kendőjére hordja, majd büszkén tekint a végeredményre.*
- Jóétváágyaaat!
*Mondja, majd gyakorlatilag levágódik a fenekére, törökülésbe helyezkedik a tűz mellé és falatozni kezd. Ügyel rá, hogy mindenből jusson a másiknak is, ráadásul elegendő. Társa szavait tele szájjal hallgatja, majd szorgosan bólogat. Az idáig hol izgatottan fickándozó, hol unottan nézelődő görényt evés idejére maga mellé vonja, ügyel rá, hogy ha már az eddig nem szabadult meg kötelékétől, ne most tegye.
Miután úgy érzi, eléggé jól lakott, úgy dönt, most már ideje aludni. Mikor már épp azon lenne, hogy leheveredjen a földre, a kis szőrhurkára pillant, aki éppen a kötélkével birkózik. Sóhajt egyet, majd eloldja őt. A madzag visszakerül Vanna derekára, a kard egyelőre marad a földben. Mellső lábai alatt közvetlenül megragadva két keze közé fogja legkisebb társukat, és szemmagasságba emeli. A tűz fénye enyhén megvilágítja mindkettőjük arcát.*
- Jól figyelj. Most elengedlek, mert neked is enned kell. Eredj vadászni. Ha nem jössz vissza, azt is megértem. Én itt leszek. *A földre helyezi, majd kissé a hátsójára csap. Amaz pár pillanatnyi toporgás után nekiiramodik és eltűnik a fák sűrűjében. Vanna szemmel tartja, amíg tudja, aztán összekucorodik a földön alváshoz. Természetesen kissé szomorú és aggodalmas, de jelen helyzetben nem gondolja, hogy ennél többet tudott volna tenni.*
- Jó éjszakát neked is, mágikus Lyndrya. Ja, és köszönöm a vacsorát. *Alighogy e szavakat kiejti, már szuszog is békésen.*
//Napváltás//
*A nap első sugaraival együtt a kicsi lány is felkel. Ahogy álmos szemeit dörgöli nagyokat ásítozva, észreveszi, hogy csodák csodájára ott szuszog mellette a görény is. Elmondhatatlan boldogság járja át a szívét, miközben gyönyörködik a látványban. A nagy vadász úgy látszik sikerrel járhatott az éjjel, mert hasa mintha enyhén gömbölyded lenne.
A következő dolog, amit megkeres tekintetével, az az őzlelkű lény, aki Lyndryának nevezi magát. Amennyiben még alszik, hagyja szundítani egy fél órácskát, majd finoman rázogatva felkelti őt. Ha már ébren találja, akkor csak mosolyogva a görény felé bök fejével, hogy eldicsekedjen vele a másiknak is. Mindkét esetben következő lépésként így szól.*
- Jó reggelt! Indulhatunk?
*Bármilyen válasz is érkezik a kérdésre, elkezd készülődni. Elvonul egy bokor mögé, visszatérve kardját betuszkolja a derekára kötött madzag alá, majd elrendezgeti haját, hogy ne legyen annyira kócos. Eddigre remélhetőleg már a másik is készen áll. Mikor már egészen bizonyos benne, hogy Lyndrya részéről is elindulhatnak, felkapja az alvó állatkát, szokásos módon két karjában tartva őt és elindul a Szántóföldek felé.*
*Tűzrakás közben Vanna folytatja a megkezdett beszélgetést.*
- Igen? Köszönöm. *Örömködik a dicséretnek, majd figyelmesen hallgatja tovább Lynt.* Nahát! Sosem? Ééérdekes. *Hangjában őszinte csodálkozás hallatszódik. Hogy nem lehet ilyesmikre gondolni? Mi lehetett az a rengeteg gondolat, amely ezidáig érdekesebb volt, mint a színek hasonlítgatása?* Hmm… Jól van. Ezek szép színek. *Bólint rövidke gondolkodás után egy szakértő elégedettségével.
Mindeközben érdeklődve figyeli, hogy s mint jön létre kis tábortüzük. A lángok születése sokkal kevesebb mágiával jár, mint ahogy a lány azt várta volna, de attól még varázslatos látványt nyújt. Akárhányszor látott ilyet életében, Vanna sohasem tudta – és valószínűleg nem is fogja tudni – megunni az éledő melegség látványát.*
- Rendben, akkor hagyom őt. Jó éjszakát! *Kiált abba az irányba, amerre a varjút sejti. Ezt a hadjáratot sikeresen megúszta a tollas feketeség.
Amint a fény lassan elönt mindent, Vanna a földbe szúrja kis kardját, és eloldja az azt eddig derekán tartó zsineget. A madzag egyik felét a kardhoz kötözi, a másik felét óvatosan a görény nyakán csomózza meg, hogy ne fulladjon meg, de mégis tartson valamicskét. Bár az állat ki tudna szabadulni némi rágcsálás és mozgolódás után, arra a rövidke időre, míg a kis tündér bogyókat és egyebeket gyűjt, tökéletesen megoldja, hogy az állat ne menjen sehova messzire. Az összegyűjtött eleséget Lyndrya kendőjére hordja, majd büszkén tekint a végeredményre.*
- Jóétváágyaaat!
*Mondja, majd gyakorlatilag levágódik a fenekére, törökülésbe helyezkedik a tűz mellé és falatozni kezd. Ügyel rá, hogy mindenből jusson a másiknak is, ráadásul elegendő. Társa szavait tele szájjal hallgatja, majd szorgosan bólogat. Az idáig hol izgatottan fickándozó, hol unottan nézelődő görényt evés idejére maga mellé vonja, ügyel rá, hogy ha már az eddig nem szabadult meg kötelékétől, ne most tegye.
Miután úgy érzi, eléggé jól lakott, úgy dönt, most már ideje aludni. Mikor már épp azon lenne, hogy leheveredjen a földre, a kis szőrhurkára pillant, aki éppen a kötélkével birkózik. Sóhajt egyet, majd eloldja őt. A madzag visszakerül Vanna derekára, a kard egyelőre marad a földben. Mellső lábai alatt közvetlenül megragadva két keze közé fogja legkisebb társukat, és szemmagasságba emeli. A tűz fénye enyhén megvilágítja mindkettőjük arcát.*
- Jól figyelj. Most elengedlek, mert neked is enned kell. Eredj vadászni. Ha nem jössz vissza, azt is megértem. Én itt leszek. *A földre helyezi, majd kissé a hátsójára csap. Amaz pár pillanatnyi toporgás után nekiiramodik és eltűnik a fák sűrűjében. Vanna szemmel tartja, amíg tudja, aztán összekucorodik a földön alváshoz. Természetesen kissé szomorú és aggodalmas, de jelen helyzetben nem gondolja, hogy ennél többet tudott volna tenni.*
- Jó éjszakát neked is, mágikus Lyndrya. Ja, és köszönöm a vacsorát. *Alighogy e szavakat kiejti, már szuszog is békésen.*
//Napváltás//
*A nap első sugaraival együtt a kicsi lány is felkel. Ahogy álmos szemeit dörgöli nagyokat ásítozva, észreveszi, hogy csodák csodájára ott szuszog mellette a görény is. Elmondhatatlan boldogság járja át a szívét, miközben gyönyörködik a látványban. A nagy vadász úgy látszik sikerrel járhatott az éjjel, mert hasa mintha enyhén gömbölyded lenne.
A következő dolog, amit megkeres tekintetével, az az őzlelkű lény, aki Lyndryának nevezi magát. Amennyiben még alszik, hagyja szundítani egy fél órácskát, majd finoman rázogatva felkelti őt. Ha már ébren találja, akkor csak mosolyogva a görény felé bök fejével, hogy eldicsekedjen vele a másiknak is. Mindkét esetben következő lépésként így szól.*
- Jó reggelt! Indulhatunk?
*Bármilyen válasz is érkezik a kérdésre, elkezd készülődni. Elvonul egy bokor mögé, visszatérve kardját betuszkolja a derekára kötött madzag alá, majd elrendezgeti haját, hogy ne legyen annyira kócos. Eddigre remélhetőleg már a másik is készen áll. Mikor már egészen bizonyos benne, hogy Lyndrya részéről is elindulhatnak, felkapja az alvó állatkát, szokásos módon két karjában tartva őt és elindul a Szántóföldek felé.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-29 18:05:29
Üzenet elküldve: 2019-10-29 18:05:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
* Amint a kis Kék virág felfogta tanácsát, Lyn is elkezd faágakat összeszedni. Amennyit csak lát elszóródva a földön, mind kezei közé kapja fel. A dallamot hallgatva egy halvány mosoly szökik ajkaira és féloldalasan a lány felé pillant. Irigyli, hogy ennyire gyermeki, szabad és, hogy semmi sem zavarja őt, hogy mindenben meglátja a legjobbat. De legfőképpen azt, hogy ennyire barátságos és közvetlen másokkal. Mikor jókora kupac van már kezébe, lepakolja oda ahova társa is, majd a kérdést követően letolja ismét a csuklyát feje tetejéről.*
- Sajnálatos hallani, hogy nem sikerült a szárny színezés. Biztosan jól állt volna. De ez a kék jobban illik hozzád.
*Mosolyog rá kedvesen ismét majd felállít egy kis máglya féleséget, elmegy keres nagyobb köveket mellyel körbe rakja, majd két másik faágat megragadva elkezd tüzet csiholni velük. Mikor apró szikrák már kezdenek látszani néha fúj rájuk.*
- Hát őszintén megvallva nem nagyon gondolkoztam még ezen. De legtöbbször sötét lila ruhákat hordok, néha méregzöldet így akár nevezhetném ezt a kettőt a kedvenc színemnek.
* A vacsorával kapcsolatos kijelentésére halkan felnevet. A lágy hangok után egy kis szikra is pattan s sikerül végre fényességet lehelnie ebbe a sötét éjszakába. A tűz lassan, de biztosan elkezd élni.*
- Hagyjuk szegény állatot. Szerintem megfelelő lesz most a bogyók és gyökerek keveréke.
*Feleli és ennek keresésébe is belefog. Ezekre még emlékszik régebbről, így megtudja különböztetni az ehetőt az ehetetlentől. Köpenyéből kialakít egy kis kosárfélét kezei között és abba gyűjtögeti bele a rengeteg jót. Amint ezzel is megvan visszaballag a lányhoz, majd táskájából elővesz egy sima kendőt leteríti majd ráfekteti a talált zsákmányait.*
- Amint elkezd feljönni a nap, el lehetne indulni a város felé. Arra talán barátsagosabb a világ.
* Amint a kis Kék virág felfogta tanácsát, Lyn is elkezd faágakat összeszedni. Amennyit csak lát elszóródva a földön, mind kezei közé kapja fel. A dallamot hallgatva egy halvány mosoly szökik ajkaira és féloldalasan a lány felé pillant. Irigyli, hogy ennyire gyermeki, szabad és, hogy semmi sem zavarja őt, hogy mindenben meglátja a legjobbat. De legfőképpen azt, hogy ennyire barátságos és közvetlen másokkal. Mikor jókora kupac van már kezébe, lepakolja oda ahova társa is, majd a kérdést követően letolja ismét a csuklyát feje tetejéről.*
- Sajnálatos hallani, hogy nem sikerült a szárny színezés. Biztosan jól állt volna. De ez a kék jobban illik hozzád.
*Mosolyog rá kedvesen ismét majd felállít egy kis máglya féleséget, elmegy keres nagyobb köveket mellyel körbe rakja, majd két másik faágat megragadva elkezd tüzet csiholni velük. Mikor apró szikrák már kezdenek látszani néha fúj rájuk.*
- Hát őszintén megvallva nem nagyon gondolkoztam még ezen. De legtöbbször sötét lila ruhákat hordok, néha méregzöldet így akár nevezhetném ezt a kettőt a kedvenc színemnek.
* A vacsorával kapcsolatos kijelentésére halkan felnevet. A lágy hangok után egy kis szikra is pattan s sikerül végre fényességet lehelnie ebbe a sötét éjszakába. A tűz lassan, de biztosan elkezd élni.*
- Hagyjuk szegény állatot. Szerintem megfelelő lesz most a bogyók és gyökerek keveréke.
*Feleli és ennek keresésébe is belefog. Ezekre még emlékszik régebbről, így megtudja különböztetni az ehetőt az ehetetlentől. Köpenyéből kialakít egy kis kosárfélét kezei között és abba gyűjtögeti bele a rengeteg jót. Amint ezzel is megvan visszaballag a lányhoz, majd táskájából elővesz egy sima kendőt leteríti majd ráfekteti a talált zsákmányait.*
- Amint elkezd feljönni a nap, el lehetne indulni a város felé. Arra talán barátsagosabb a világ.
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:07:59
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:07:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*Érzékeli az érintése által okozott összerezzenést, de összességében úgy ítéli meg, pozitív hatást ért el vele. Ezért büszke is magára kicsit. Lyndrya panaszára csak egyetértően hümmög, de mivel teljesen biztos benne, hogy Nyhtrim még az éjszaka folyamán vissza fog térni hozzájuk, ezért ő maga nem fűz hozzá egyetlen bosszús szót sem – pedig lenne mit. Inkább nem hergeli tovább egyikőjüket sem, hanem más, vidámabb témák felé igyekszik terelni gondolatait.
Az igenlő válasznak különösen örül, igen kíváncsian várja, mi sül majd ki a tűzgyújtásból. Ismét dúdolni kezd, ezúttal egy lágy dallamot, közben pedig fél kezével rutinosan válogatja az erdő aljnövényzete között talált fadarabokat, a görénnyel a bal vállán.
A görény mellső lábai a lány hátánál, hátsó lábai a lány mellkasánál lóbálóznak, amely pózban egy bal kéz enyhe szorítása tartja helyén. Előző szökési kísérlete utáni rezignáltságában mindezt csak – szinte – mozdulatlanul tűri. Közben a kis agyában fogva tartójával kapcsolatos gondolatok keringenek. Nem igazán érti, pontosan milyen lény markában van és mik a céljai vele, elvégre eddig se nem ette meg, se nem ártott neki más módon – azt kivéve, hogy nem engedi el. Ráadásul mindeközben furcsa hangokat hallat, amely természetellenesnek tűnik, ugyanakkor kellemes hallgatni. Ami még ennél is érthetetlenebb, az azonban az, hogy valamilyen különös oknál fogva nem tud a másiknak kárt okozni. Még lespriccelni se tudja, pedig azt imádja csinálni. Mellső mancsaival időnként az ellenállás múló jeleként néha a lány hátára csap, csak úgy dacból.
Vanna a vörös őzikét továbbra sem látja teljesen nyugodtnak (sötét lévén ez mind jelképesen, mind szó szerint igaz), de úgy gondolja, ezen könnyen segíthet. Szóba is elegyedik vele, hogy jobb kedvre derítse, beszédszünetek között pedig folytatja a dudorászást.*
- Na, most már elárulod, mi a kedvenc színed? Nekem sok kedvenc színem van. Mikor a piros volt a kedvenc színem, akkor pirosra akartam festeni a szárnyam. Csináltam is egy főzetet, csupa piros termésből, amit én találtam ki. De sajnos nem hatott. Nagyon csípte a szárnyam, utána hetekig tartott, míg teljesen helyrejött. *Csacsog összevissza, nem igazán zavartatva magát, mikor elkezd elkanyarodni a kezdeti témától. Azért mondandója befejeztével figyelmesen meghallgatja a másikat.
Mikor már egy szép kupac tűzifa díszeleg előttük, akkor ismét új ötlettel áll elő.*
- A tűz fényénél keresgélhetünk vacsorára bogyókat meg gyökereket. Bár az lehet nem lesz elég, ha az a bolond visszajön. Vagyis nem „ha”, hanem „amikor”. De mondjuk, ha megsütnénk a varjat is, akkor biztos mindenkinek elég lenne estére. Én szívesen elkapom azt a szárnyas boszorkát – ha még itt van valahol.
*Érzékeli az érintése által okozott összerezzenést, de összességében úgy ítéli meg, pozitív hatást ért el vele. Ezért büszke is magára kicsit. Lyndrya panaszára csak egyetértően hümmög, de mivel teljesen biztos benne, hogy Nyhtrim még az éjszaka folyamán vissza fog térni hozzájuk, ezért ő maga nem fűz hozzá egyetlen bosszús szót sem – pedig lenne mit. Inkább nem hergeli tovább egyikőjüket sem, hanem más, vidámabb témák felé igyekszik terelni gondolatait.
Az igenlő válasznak különösen örül, igen kíváncsian várja, mi sül majd ki a tűzgyújtásból. Ismét dúdolni kezd, ezúttal egy lágy dallamot, közben pedig fél kezével rutinosan válogatja az erdő aljnövényzete között talált fadarabokat, a görénnyel a bal vállán.
A görény mellső lábai a lány hátánál, hátsó lábai a lány mellkasánál lóbálóznak, amely pózban egy bal kéz enyhe szorítása tartja helyén. Előző szökési kísérlete utáni rezignáltságában mindezt csak – szinte – mozdulatlanul tűri. Közben a kis agyában fogva tartójával kapcsolatos gondolatok keringenek. Nem igazán érti, pontosan milyen lény markában van és mik a céljai vele, elvégre eddig se nem ette meg, se nem ártott neki más módon – azt kivéve, hogy nem engedi el. Ráadásul mindeközben furcsa hangokat hallat, amely természetellenesnek tűnik, ugyanakkor kellemes hallgatni. Ami még ennél is érthetetlenebb, az azonban az, hogy valamilyen különös oknál fogva nem tud a másiknak kárt okozni. Még lespriccelni se tudja, pedig azt imádja csinálni. Mellső mancsaival időnként az ellenállás múló jeleként néha a lány hátára csap, csak úgy dacból.
Vanna a vörös őzikét továbbra sem látja teljesen nyugodtnak (sötét lévén ez mind jelképesen, mind szó szerint igaz), de úgy gondolja, ezen könnyen segíthet. Szóba is elegyedik vele, hogy jobb kedvre derítse, beszédszünetek között pedig folytatja a dudorászást.*
- Na, most már elárulod, mi a kedvenc színed? Nekem sok kedvenc színem van. Mikor a piros volt a kedvenc színem, akkor pirosra akartam festeni a szárnyam. Csináltam is egy főzetet, csupa piros termésből, amit én találtam ki. De sajnos nem hatott. Nagyon csípte a szárnyam, utána hetekig tartott, míg teljesen helyrejött. *Csacsog összevissza, nem igazán zavartatva magát, mikor elkezd elkanyarodni a kezdeti témától. Azért mondandója befejeztével figyelmesen meghallgatja a másikat.
Mikor már egy szép kupac tűzifa díszeleg előttük, akkor ismét új ötlettel áll elő.*
- A tűz fényénél keresgélhetünk vacsorára bogyókat meg gyökereket. Bár az lehet nem lesz elég, ha az a bolond visszajön. Vagyis nem „ha”, hanem „amikor”. De mondjuk, ha megsütnénk a varjat is, akkor biztos mindenkinek elég lenne estére. Én szívesen elkapom azt a szárnyas boszorkát – ha még itt van valahol.
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:52:27
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:52:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
*Ép ésszel még nem sikerült feldolgoznia, ami az imént történt velük. Újból csak sóhajt egyet és lehunyja egy pillanatra szemeit is, hogy mindenképpen megnyugodjon mielőtt a Kék Virág is megijedne és nagyon menekülőre fogná. Kissé összerezzen mikor Vanna hozzáér, s csak rápillant majd bár nem látszik a sötétben, de egy halvány mosolyt megejt a lány felé. Érzékeli, hogy eléggé fújtat mindkettő - a lány és a görény is - , ami szintén csak megmosolygtatja, mert fél szemmel érzékelte az előbbi kis "játékukat".*
- Csak az aranyat szereti. Szerintem a szeme helyén is azok lennének, ha az természetes dolog lenne ebben a világban.
*Feleli halkan, majd a lány ötleteire összerezzen. Az elejével a beszédnek még semmi baja, de a lány kérésére egyenesen teljes testben megborzong. Nyel egy aprót majd elkezd nézelődni körbe. Erdőben vannak így másik ötlete is nagyon jónak bizonyul számára.*
- Rendben, keressünk ágakat és csiholok tüzet.
*Pillant rá kedvesen, majd elkezd körbe járkálni és tűznek meg annak fakasztásához illő faágakat kezd el keresni. Fejében közben ezernyi dolog pörög a mágiával kapcsolatban. Nem nagyon kellene erre gondolnia, mert a végén még remegni kezd és megint képek villannak be agyába, így csak próbálja elűzni a gondolatokat azzal, hogy a feladatra koncentrál.*
A hozzászólás írója (Lyndrya Farwel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 16:53:47
*Ép ésszel még nem sikerült feldolgoznia, ami az imént történt velük. Újból csak sóhajt egyet és lehunyja egy pillanatra szemeit is, hogy mindenképpen megnyugodjon mielőtt a Kék Virág is megijedne és nagyon menekülőre fogná. Kissé összerezzen mikor Vanna hozzáér, s csak rápillant majd bár nem látszik a sötétben, de egy halvány mosolyt megejt a lány felé. Érzékeli, hogy eléggé fújtat mindkettő - a lány és a görény is - , ami szintén csak megmosolygtatja, mert fél szemmel érzékelte az előbbi kis "játékukat".*
- Csak az aranyat szereti. Szerintem a szeme helyén is azok lennének, ha az természetes dolog lenne ebben a világban.
*Feleli halkan, majd a lány ötleteire összerezzen. Az elejével a beszédnek még semmi baja, de a lány kérésére egyenesen teljes testben megborzong. Nyel egy aprót majd elkezd nézelődni körbe. Erdőben vannak így másik ötlete is nagyon jónak bizonyul számára.*
- Rendben, keressünk ágakat és csiholok tüzet.
*Pillant rá kedvesen, majd elkezd körbe járkálni és tűznek meg annak fakasztásához illő faágakat kezd el keresni. Fejében közben ezernyi dolog pörög a mágiával kapcsolatban. Nem nagyon kellene erre gondolnia, mert a végén még remegni kezd és megint képek villannak be agyába, így csak próbálja elűzni a gondolatokat azzal, hogy a feladatra koncentrál.*
A hozzászólás írója (Lyndrya Farwel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 16:53:47
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:19:27
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir meglehetősen jól viseli a kellemetlen folyamatot, aminek Karheia örül, mert nem ficánkol, ezért gyorsabban be is tudja fejezni, amit be kell fejeznie. Többnyire elégedett a végeredménnyel, ami nem nevezhető rendkívülinek, de megteszi addig, amíg más lehetőségük nincs jobb ellátásra.*
- Szerencse, hogy nem lett mélyebb.
*Teszi még hozzá, és figyelemmel kíséri, ahogy a férfi megteszi az első lépéseket.
A holtestekhez közelebb lépve szemlélődik, és azon töpreng, hogy mennyire próbálkozzon meg a fogaik eltávolításával. Mivel Rorkir bátorítja ezen ötletét tekintve, ezért úgy dönt, hogy sokat nem veszíthet vele. Egyik kardját előhúzva térdel le Grawok teste mellé, és feszíti szét száját. A kardot direkt fordítva tartja, hogy a markolat nézzen lefelé. Fogait összeszorítva, erősen koncentrálva próbálkozik meg a kilazításukkal. Meglepetten tapasztalja, hogy ez is igen jól sikerül. Mind ügyessége, és ereje sem hagyja cserben, ezért a fogak többsége sértetlenül kerül összegyűjtésre. Úgy érzi a Szellemek biztosan megáldották, és ez a nap is áldott, ezért ha már úgyis majd a piacra tartanak, akkor vesz egy áldozati állatot.
A kiszedett fogakat az egyik nedves, véres rongyba csomagolja. Majd később megtisztítja őket, és talán felkeresi a kovácsot, hogy csináljon belőle neki ékszert. Már ha van egyáltalán kovács, azt illetően nem hallott semmi hasznos információt.*
- Pihenj le egy kicsit, most átveszem én.
*Az egyik nedves rongyot, és egyik kupac fogat odaadja Rorkirnak, hiszen őt is megilleti, majd az ásóért nyúl, hogy ő folytathassa a lyukat, vagy legalább ráhordhassa a földet a halottakra.
Akárhogy is történik végül, de a tetemek eltűnnek sekély sírjukban. Karheia még veszi a fáradtságot, hogy a közeli környéket bejárva köveket gyűjtsön, és amennyit tud, rá is hordja, hogy az állatok ne kaparhassák ki a halottakat, vagy nehezebb dolguk legyen. Tenyereit összecsapva elégedetten pillant végig a végeredményen, és a tájon.*
- Úgy hiszem jó lesz. Mehetünk.
*Megindul Csatangló felé, és kissé kimerülten felküzdi magát a nyeregbe. Nagyon jól fog esni neki némi pihenés, és a mocskos munkát követően egy mosakodás is jócskán ráfér majd.*
- Szólj majd, ha megéhezel. Azt hiszem az ételt illetően van egy igen jó kis megoldásom.
*Sokat sejtetően, némi büszkeséggel hangjában mosolyog orra alatt, és kényelmes tempóban indulásra fogja lovát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir meglehetősen jól viseli a kellemetlen folyamatot, aminek Karheia örül, mert nem ficánkol, ezért gyorsabban be is tudja fejezni, amit be kell fejeznie. Többnyire elégedett a végeredménnyel, ami nem nevezhető rendkívülinek, de megteszi addig, amíg más lehetőségük nincs jobb ellátásra.*
- Szerencse, hogy nem lett mélyebb.
*Teszi még hozzá, és figyelemmel kíséri, ahogy a férfi megteszi az első lépéseket.
A holtestekhez közelebb lépve szemlélődik, és azon töpreng, hogy mennyire próbálkozzon meg a fogaik eltávolításával. Mivel Rorkir bátorítja ezen ötletét tekintve, ezért úgy dönt, hogy sokat nem veszíthet vele. Egyik kardját előhúzva térdel le Grawok teste mellé, és feszíti szét száját. A kardot direkt fordítva tartja, hogy a markolat nézzen lefelé. Fogait összeszorítva, erősen koncentrálva próbálkozik meg a kilazításukkal. Meglepetten tapasztalja, hogy ez is igen jól sikerül. Mind ügyessége, és ereje sem hagyja cserben, ezért a fogak többsége sértetlenül kerül összegyűjtésre. Úgy érzi a Szellemek biztosan megáldották, és ez a nap is áldott, ezért ha már úgyis majd a piacra tartanak, akkor vesz egy áldozati állatot.
A kiszedett fogakat az egyik nedves, véres rongyba csomagolja. Majd később megtisztítja őket, és talán felkeresi a kovácsot, hogy csináljon belőle neki ékszert. Már ha van egyáltalán kovács, azt illetően nem hallott semmi hasznos információt.*
- Pihenj le egy kicsit, most átveszem én.
*Az egyik nedves rongyot, és egyik kupac fogat odaadja Rorkirnak, hiszen őt is megilleti, majd az ásóért nyúl, hogy ő folytathassa a lyukat, vagy legalább ráhordhassa a földet a halottakra.
Akárhogy is történik végül, de a tetemek eltűnnek sekély sírjukban. Karheia még veszi a fáradtságot, hogy a közeli környéket bejárva köveket gyűjtsön, és amennyit tud, rá is hordja, hogy az állatok ne kaparhassák ki a halottakat, vagy nehezebb dolguk legyen. Tenyereit összecsapva elégedetten pillant végig a végeredményen, és a tájon.*
- Úgy hiszem jó lesz. Mehetünk.
*Megindul Csatangló felé, és kissé kimerülten felküzdi magát a nyeregbe. Nagyon jól fog esni neki némi pihenés, és a mocskos munkát követően egy mosakodás is jócskán ráfér majd.*
- Szólj majd, ha megéhezel. Azt hiszem az ételt illetően van egy igen jó kis megoldásom.
*Sokat sejtetően, némi büszkeséggel hangjában mosolyog orra alatt, és kényelmes tempóban indulásra fogja lovát.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-25 22:27:29
Üzenet elküldve: 2019-10-25 22:27:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Előre//
*A remélt elbűvölő aranyminták helyett valós aranyokon csillan meg a lámpás fénye, na és persze Nythrim tekintetén, amelyről Vanna nem igazán tudja eldönteni, hogy örömöt tükröz-e vagy az eszelősség egy meglehetősen egyedi változatát. De nem is jut igazán sok ideje ezen töprengeni, mivel gondolatai hamar másfelé terelődnek egy károgó varjú miatt. ~ Kár, hogy tele a kezem. Másképp megfognám. ~ gondolja, miközben a görényt nézi és azt fontolgatja, nem lehetne-e mégis valahogy úgy alakítani rajta a fogást, hogy még a hóna alá csaphassa a varjút is. Merengéséből voltaképpen csak az zökkenti ki, mikor hangos lódobogást hall. Felkapja a fejét és hamar meg is találja a hang forrását. Ezzel párhuzamosan pedig az eleddig higgadtnak tűnő görény hirtelen megriad, így pontosan annyi erőt találva a meneküléshez, hogy kishíján sikerül kivergődnie magát Vanna kezei közül. Emiatt a lány is hihetetlen mértékben pánikolni kezd, hiszen nagyon nem szeretné elveszíteni nagy nehezen megszerzett barátját. De végül némi egymást való csapkodás után visszaáll a régi rend – görény a lány karjában, lány a görény körül –, így együtt egy nagy adrenalinnal teli, szuszogó tömeget alkotva. Hogy mindkettejüket megnyugtassa, szép lassan cirógatni kezdi az állat bundáját.
Próbál rájönni mi okozhatta lovas társa viharos távozását, de nem igazán tudja hova tenni. Mivel Vanna egyáltalán nem fél a sötéttől, a varjakat pedig épp úgy szereti, mint minden más állatot – ha nem jobban –, eszébe sem jut összekötni ezeket Nythrim vágtájával. Az utolsó dolog amire emlékszik mielőtt elmerült volna saját gondolatainak világában az volt, mikor megkérdezte a többieket a kedvenc színükről, így végül ebben lel magyarázatot a különös esetre.*
- Nagyon utálhatja a színeket. *Jegyzi meg félhangosan, valójában konkrét címzett nélkül.
Lyndrya kiabálásakor szorosabban fogja kis barátját, az előző incidensből okulva, de úgy tűnik, ez kevésbé érintheti meg az állat lelkét, mert ezúttal nyugton marad. Miután Lyndria rövidke monológja véget ér, Vanna finoman megérinti Lyn karját.*
- Hagyjad. Itt táborozzunk le, vissza fog jönni. Tudsz tüzet gyújtani? *Kérdezi csillogó szemekkel, hiszen úgy szeretne látni egy kis valódi tűzmágiát.* Úgy biztos visszatalál. *Fűzi hozzá magyarázatképpen, na meg persze azért, hogy kissé talán megnyugodjon a másik, mivel most meglehetősen idegesnek tűnik.*
*A remélt elbűvölő aranyminták helyett valós aranyokon csillan meg a lámpás fénye, na és persze Nythrim tekintetén, amelyről Vanna nem igazán tudja eldönteni, hogy örömöt tükröz-e vagy az eszelősség egy meglehetősen egyedi változatát. De nem is jut igazán sok ideje ezen töprengeni, mivel gondolatai hamar másfelé terelődnek egy károgó varjú miatt. ~ Kár, hogy tele a kezem. Másképp megfognám. ~ gondolja, miközben a görényt nézi és azt fontolgatja, nem lehetne-e mégis valahogy úgy alakítani rajta a fogást, hogy még a hóna alá csaphassa a varjút is. Merengéséből voltaképpen csak az zökkenti ki, mikor hangos lódobogást hall. Felkapja a fejét és hamar meg is találja a hang forrását. Ezzel párhuzamosan pedig az eleddig higgadtnak tűnő görény hirtelen megriad, így pontosan annyi erőt találva a meneküléshez, hogy kishíján sikerül kivergődnie magát Vanna kezei közül. Emiatt a lány is hihetetlen mértékben pánikolni kezd, hiszen nagyon nem szeretné elveszíteni nagy nehezen megszerzett barátját. De végül némi egymást való csapkodás után visszaáll a régi rend – görény a lány karjában, lány a görény körül –, így együtt egy nagy adrenalinnal teli, szuszogó tömeget alkotva. Hogy mindkettejüket megnyugtassa, szép lassan cirógatni kezdi az állat bundáját.
Próbál rájönni mi okozhatta lovas társa viharos távozását, de nem igazán tudja hova tenni. Mivel Vanna egyáltalán nem fél a sötéttől, a varjakat pedig épp úgy szereti, mint minden más állatot – ha nem jobban –, eszébe sem jut összekötni ezeket Nythrim vágtájával. Az utolsó dolog amire emlékszik mielőtt elmerült volna saját gondolatainak világában az volt, mikor megkérdezte a többieket a kedvenc színükről, így végül ebben lel magyarázatot a különös esetre.*
- Nagyon utálhatja a színeket. *Jegyzi meg félhangosan, valójában konkrét címzett nélkül.
Lyndrya kiabálásakor szorosabban fogja kis barátját, az előző incidensből okulva, de úgy tűnik, ez kevésbé érintheti meg az állat lelkét, mert ezúttal nyugton marad. Miután Lyndria rövidke monológja véget ér, Vanna finoman megérinti Lyn karját.*
- Hagyjad. Itt táborozzunk le, vissza fog jönni. Tudsz tüzet gyújtani? *Kérdezi csillogó szemekkel, hiszen úgy szeretne látni egy kis valódi tűzmágiát.* Úgy biztos visszatalál. *Fűzi hozzá magyarázatképpen, na meg persze azért, hogy kissé talán megnyugodjon a másik, mivel most meglehetősen idegesnek tűnik.*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:33:26
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:33:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
-Én azt hittem, afféle úr vagy e földön.
*Szórakozottan húzza tekintetét végig az őket körülölelő sűrű rengetegen. Mindig is szerette az erdőket, már kislány kora óta. Talán fajából adódóan, talán másból, de mindig megnyugvást jelentett számára a fák csendes társasága.*
-Még is miért jelentene gondot?
*Villan szeme a fiúra, majd megvonja vállát.*
-Csak érdekelt. Én sem öltem még soha. De láttam belőle éppen eleget, hogy tudjam, mily keveset ér az élet.
*Látta a megannyi, kihunyó, fényét vesztett tekintetet, ahogy üvegesen merednek a semmibe. Szívfacsaró emlék mind, most még sem érez mást, csak ürességet.*
-Nem zavar.
*Vágja rá dacosan a fiú kérdésére, majd néhány lélegzetvétel szünet után lopva a borostyánszeműre pillant.*
-De igen, zavar. Olyan, mintha folyton figyelne... Mintha számon kérne.
*Végigborzong, s reflexből helyezi jobb vállára tenyerét, takarva a bőrébe égett madáralakot.*
-S ha nincs szavunk, sem aranyunk... Hogyan jutunk majd a bájitalhoz és a lóhoz? És a karod is gyógyítóra szorul, s azt mondják, a Vasföldön mindennek ára van.
-Én azt hittem, afféle úr vagy e földön.
*Szórakozottan húzza tekintetét végig az őket körülölelő sűrű rengetegen. Mindig is szerette az erdőket, már kislány kora óta. Talán fajából adódóan, talán másból, de mindig megnyugvást jelentett számára a fák csendes társasága.*
-Még is miért jelentene gondot?
*Villan szeme a fiúra, majd megvonja vállát.*
-Csak érdekelt. Én sem öltem még soha. De láttam belőle éppen eleget, hogy tudjam, mily keveset ér az élet.
*Látta a megannyi, kihunyó, fényét vesztett tekintetet, ahogy üvegesen merednek a semmibe. Szívfacsaró emlék mind, most még sem érez mást, csak ürességet.*
-Nem zavar.
*Vágja rá dacosan a fiú kérdésére, majd néhány lélegzetvétel szünet után lopva a borostyánszeműre pillant.*
-De igen, zavar. Olyan, mintha folyton figyelne... Mintha számon kérne.
*Végigborzong, s reflexből helyezi jobb vállára tenyerét, takarva a bőrébe égett madáralakot.*
-S ha nincs szavunk, sem aranyunk... Hogyan jutunk majd a bájitalhoz és a lóhoz? És a karod is gyógyítóra szorul, s azt mondják, a Vasföldön mindennek ára van.
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:00:17
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:00:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
~Kemény pasas.~
*Gondolja magában Perchipfell, csak Soreylnek is kihallatszik. Alapvetően nagyon jól elbeszélgetnek, és a lovag csak helyeselni tud a paramcsnokhelyettes minden szavára. Ezt bólogatással jelzi is, és közben lovat csutakol.*
-Valóban nehéz vezetőnek lenni. Legyen szigorú, de igazságos. Meg persze kemény, mégis tudja mikor engedjen a gyeplőn. Mi a parancs, mi a kérés...
*Legyint a kezével, hogy sorolhatná még a dolgokat, de minek.*
~Azért a vezetői hatalomnak vannak jó oldalai.~
*Ágál Perchi, amire Soreyl lelki fejét rázza.*
~Persze, hiszen lépten, nyomon visszaélnél vele.~
*Tudja le a dolgot ezzel az egyszerű következtetéssel. Ekkor érkezik a válasz miszerint lóval mennek. Ugyan könnyebben észreveszik őket, de gyorsabb a menekülés. Érvnek elég jó, Soreyl mégsem örül a dolognak, de ezt most nem az ő tiszte eldönteni. Szikla szilárd arccal rendezgeti lován a szerszámokat, majd csizmáját kengyelbe rakva felpattan a lovára.*
-Igen is.
*Mondja, és hangjában érződik hogy most parancsból cselekedik. Immáron a lován ülve vár. Ő készen áll az indulásra. Arca elszánt. Hangja mély, és erős*
-Milyen szerencse, hogy tegnap gyakoroltunk kicsit. Bemozgattam megrosdásodott izmaimat.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
~Kemény pasas.~
*Gondolja magában Perchipfell, csak Soreylnek is kihallatszik. Alapvetően nagyon jól elbeszélgetnek, és a lovag csak helyeselni tud a paramcsnokhelyettes minden szavára. Ezt bólogatással jelzi is, és közben lovat csutakol.*
-Valóban nehéz vezetőnek lenni. Legyen szigorú, de igazságos. Meg persze kemény, mégis tudja mikor engedjen a gyeplőn. Mi a parancs, mi a kérés...
*Legyint a kezével, hogy sorolhatná még a dolgokat, de minek.*
~Azért a vezetői hatalomnak vannak jó oldalai.~
*Ágál Perchi, amire Soreyl lelki fejét rázza.*
~Persze, hiszen lépten, nyomon visszaélnél vele.~
*Tudja le a dolgot ezzel az egyszerű következtetéssel. Ekkor érkezik a válasz miszerint lóval mennek. Ugyan könnyebben észreveszik őket, de gyorsabb a menekülés. Érvnek elég jó, Soreyl mégsem örül a dolognak, de ezt most nem az ő tiszte eldönteni. Szikla szilárd arccal rendezgeti lován a szerszámokat, majd csizmáját kengyelbe rakva felpattan a lovára.*
-Igen is.
*Mondja, és hangjában érződik hogy most parancsból cselekedik. Immáron a lován ülve vár. Ő készen áll az indulásra. Arca elszánt. Hangja mély, és erős*
-Milyen szerencse, hogy tegnap gyakoroltunk kicsit. Bemozgattam megrosdásodott izmaimat.
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-25 10:34:07
Üzenet elküldve: 2019-10-25 10:34:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Rorkir viselkedése talán ösztönös, talán saját akarata is benne van, vagy talán mindkettő egyszerre. Népénél egyébként is mindig nagy becsben álltak a nők, hisz ők tudnak erős utódokat a világra hozni, így általában az a barbár férfi, aki nem adná életêt egy nőért, az nem is igazi férfi. A nő szavaira csak legyint.*
-Ugyan. Ez a legkevesebb, amit megtehettem. A szellemek ki is tagadnának, ha ennyit sem lennék képes megcselekedni.
*Egy pillanatra kurtán az égre néz, ahol már várja őt az atyja, és a testvérei, hogy tőrt ültessenek. De Rorkir ideje még nem jött el, és persze nem is igyekszik idő előtt csatlakozni hozzájuk. A seb kezelésêt csak egy apró grimasszal viseli, majd bólint Rheiának köszönetképp. Feláll, és megmozgatja lábát, úgy tűnik, hogy eláll a vêrzés szép lassan, bár egy kicsit sántít rá, ahogy próbál lêpkedni egy párat.*
-Jó lesz ez. Majd látjuk, hogy hogy viseli a lovaglást.
*Vigyorog, majd a testekhez lép. Mivel nincs két ásójuk, így fejszéjét veszi kezébe, hisz azzal is kényelmesen lehet ásni, ha elég erős az ember. Rorkir pedig erőnek nincs híján.*
-A fogaik? Hmm. Ez jó ötlet. Esetleg nyakláncnak tetszetős lehetne.
*Vigyorodik el az ötleten.*
-Bár a kézügyességem nem a legjobb.
*Hívja fel rá a másik figyelmêt, hogy ebben valószínűleg segítségre szorul. Mindenesetre elkezd ásni, hogy a nőnek kevesebb dolga legyen vele.*
*Rorkir viselkedése talán ösztönös, talán saját akarata is benne van, vagy talán mindkettő egyszerre. Népénél egyébként is mindig nagy becsben álltak a nők, hisz ők tudnak erős utódokat a világra hozni, így általában az a barbár férfi, aki nem adná életêt egy nőért, az nem is igazi férfi. A nő szavaira csak legyint.*
-Ugyan. Ez a legkevesebb, amit megtehettem. A szellemek ki is tagadnának, ha ennyit sem lennék képes megcselekedni.
*Egy pillanatra kurtán az égre néz, ahol már várja őt az atyja, és a testvérei, hogy tőrt ültessenek. De Rorkir ideje még nem jött el, és persze nem is igyekszik idő előtt csatlakozni hozzájuk. A seb kezelésêt csak egy apró grimasszal viseli, majd bólint Rheiának köszönetképp. Feláll, és megmozgatja lábát, úgy tűnik, hogy eláll a vêrzés szép lassan, bár egy kicsit sántít rá, ahogy próbál lêpkedni egy párat.*
-Jó lesz ez. Majd látjuk, hogy hogy viseli a lovaglást.
*Vigyorog, majd a testekhez lép. Mivel nincs két ásójuk, így fejszéjét veszi kezébe, hisz azzal is kényelmesen lehet ásni, ha elég erős az ember. Rorkir pedig erőnek nincs híján.*
-A fogaik? Hmm. Ez jó ötlet. Esetleg nyakláncnak tetszetős lehetne.
*Vigyorodik el az ötleten.*
-Bár a kézügyességem nem a legjobb.
*Hívja fel rá a másik figyelmêt, hogy ebben valószínűleg segítségre szorul. Mindenesetre elkezd ásni, hogy a nőnek kevesebb dolga legyen vele.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-25 10:16:10
Üzenet elküldve: 2019-10-25 10:16:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
*Hátulról figyeli az eseményeket. Elcsípi a nőnek a mosolyát, de valahogy sejti, hogy nem hozzájuk címezte azt. Kezd nagyon érdekessé válni neki az Arany hölgy. Olyan mintha a félelem apró jelei kezdenének kibontakozni benne. Ez rengeteg kérdést felvet benne.*
~ Tán rossz élményei voltak a sötéttel kapcsolatban? Fél attól, hogy megtámadnák és bántanák? Mi lelt téged ragyogó nőszemély? ~
*A varjú károgására odakapja a sötét felé tekintetét s fürkészi a végeláthatatlan feketeséget. Úgy van vele, hogy hárman csak lennének olyanok, hogy élet-halál helyzetben vagy mindenki szétszalad vagy esetleg segítenek megvédeni egymást. Nem tudja, hogy jelenleg melyik következhet be, de az Ő részéről, ha kell segít bármelyik társának, még akkor is ha az egyik nagyban tesz a fejére. A következő percekben oly hirtelen történnek az események, hogy alig van ideje kapcsolni s már csak a vágtázó hölgyet látja. Döbbenten bámul utána, ahogy a fény kezd eltűnni körülük és eltűnik az Arany hölggyel. Lynben kezd egy enyhe harag ébredni mely nem rest sajnos most kicsapongani belőle.*
- Hát ez futja tőled? Elmenekülsz a problémák elől ahelyett, hogy hagynád a segítség nyújtást? S ennyit jelent tényleg neked mások élete? Hát az a rengeteg Arany nagyon ellephette az agyad helyét, mert ha nem az ördög, akkor viszont a cserbenhagyás, feláldozás és átverés a legnagyobb hiba a világon, mely most mind előbukott belőled.
* Kiabál utána, majd, hogy lenyugodjon vesz egy mély levegőt, s inkább visszahúzza fejébe a csuklyát és a kis Kék Virág felé fordul.*
*Hátulról figyeli az eseményeket. Elcsípi a nőnek a mosolyát, de valahogy sejti, hogy nem hozzájuk címezte azt. Kezd nagyon érdekessé válni neki az Arany hölgy. Olyan mintha a félelem apró jelei kezdenének kibontakozni benne. Ez rengeteg kérdést felvet benne.*
~ Tán rossz élményei voltak a sötéttel kapcsolatban? Fél attól, hogy megtámadnák és bántanák? Mi lelt téged ragyogó nőszemély? ~
*A varjú károgására odakapja a sötét felé tekintetét s fürkészi a végeláthatatlan feketeséget. Úgy van vele, hogy hárman csak lennének olyanok, hogy élet-halál helyzetben vagy mindenki szétszalad vagy esetleg segítenek megvédeni egymást. Nem tudja, hogy jelenleg melyik következhet be, de az Ő részéről, ha kell segít bármelyik társának, még akkor is ha az egyik nagyban tesz a fejére. A következő percekben oly hirtelen történnek az események, hogy alig van ideje kapcsolni s már csak a vágtázó hölgyet látja. Döbbenten bámul utána, ahogy a fény kezd eltűnni körülük és eltűnik az Arany hölggyel. Lynben kezd egy enyhe harag ébredni mely nem rest sajnos most kicsapongani belőle.*
- Hát ez futja tőled? Elmenekülsz a problémák elől ahelyett, hogy hagynád a segítség nyújtást? S ennyit jelent tényleg neked mások élete? Hát az a rengeteg Arany nagyon ellephette az agyad helyét, mert ha nem az ördög, akkor viszont a cserbenhagyás, feláldozás és átverés a legnagyobb hiba a világon, mely most mind előbukott belőled.
* Kiabál utána, majd, hogy lenyugodjon vesz egy mély levegőt, s inkább visszahúzza fejébe a csuklyát és a kis Kék Virág felé fordul.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-25 07:24:12
Üzenet elküldve: 2019-10-25 07:24:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Karheia megmosolyogja azt, hogy Rorkir védelmezni szeretné, és nem ellenkezik, hogy önérzetesen azt mondja tud vigyázni magára. Tisztában van vele, hogy a férfi erősebb, harcban képzettebb nála, és ettől nem érzi gyengébbnek magát, vagy alárendelve. Másban jeleskednek, ennyire egyszerű az egész. Csak biccent neki. Igazából semmi sürgető dolga nincsen, ezért nincs annak semmi akadálya, hogy elkísérje Rorkirt ameddig az szeretné.
Visszatérve a férfi további kedvességét tapasztalhatja meg, amit nem nevezne ritkának, mert tapasztalatai szerint amilyen vadak tudnak lenni a barbár férfiak, éppen annyira gyengédek is. Legalábbis az asszonyaikkal mindenképpen.*
- Ugyan, ez semmiség. Nem fáradság. Te is kiálltál értem a mélységivel szemben.
*Legalábbis Karheia úgy sejti, hiszen Grawok neki mondta, hogy kotródjon, és nem Rorkirnak. Utóbbival még egészen barátian viselkedett, ezért a férfi harcban való részvételét abszolút segítségként könyveli el magában. Közben leguggol, de lábai elfáradnak, ezért térdelésbe vált. Kicsavarja az egyik rongyból a vizet egyenesen a sebbe, majd áttörölgeti azt a bő vizes ronggyal, majd ezt követően az éppen nedvessel is, a végén pedig a szárazzal. Kicsit még tépked belőlük, hogy egy hosszabb darabbal a seb feletti részt szorítsa el, ezzel is csökkentve a vérzést. A folyamat közben persze felfelé pillantgat, hogy lássa mennyire okoz fájdalmat, mert akkor finomabb mozdulatokra vált.*
- Na, ez jó lesz egy darabig, aztán a piacon vehetünk gyógynövényeket. Vagy az ispotályban, azt hallottam ott sok van.
*Szívesen megnézné magának, hiszen mindig érdekelte a gyógyítás egyszerűbb, népi szintje, bár nagymamája igen jól ért hozzá, sokkal jobban, mint ő. Megint elszomorodik, hogy elvesztette a tőle kapott füves könyvet.*
- Most pedig nincs más hátra...
*A halottak felé pillant, láthatóan nem is érzékelve Rorkir semmilyen jellegű vonzalmát, akkor is, ha az látható volt rajta.*
- A fogaikat tegyük el?
*Kérdezi egy hirtelen ötlettől vezérelve, miközben az ásóért nyúl, és azt nézi, hogy hol puhább a talaj.*
*Karheia megmosolyogja azt, hogy Rorkir védelmezni szeretné, és nem ellenkezik, hogy önérzetesen azt mondja tud vigyázni magára. Tisztában van vele, hogy a férfi erősebb, harcban képzettebb nála, és ettől nem érzi gyengébbnek magát, vagy alárendelve. Másban jeleskednek, ennyire egyszerű az egész. Csak biccent neki. Igazából semmi sürgető dolga nincsen, ezért nincs annak semmi akadálya, hogy elkísérje Rorkirt ameddig az szeretné.
Visszatérve a férfi további kedvességét tapasztalhatja meg, amit nem nevezne ritkának, mert tapasztalatai szerint amilyen vadak tudnak lenni a barbár férfiak, éppen annyira gyengédek is. Legalábbis az asszonyaikkal mindenképpen.*
- Ugyan, ez semmiség. Nem fáradság. Te is kiálltál értem a mélységivel szemben.
*Legalábbis Karheia úgy sejti, hiszen Grawok neki mondta, hogy kotródjon, és nem Rorkirnak. Utóbbival még egészen barátian viselkedett, ezért a férfi harcban való részvételét abszolút segítségként könyveli el magában. Közben leguggol, de lábai elfáradnak, ezért térdelésbe vált. Kicsavarja az egyik rongyból a vizet egyenesen a sebbe, majd áttörölgeti azt a bő vizes ronggyal, majd ezt követően az éppen nedvessel is, a végén pedig a szárazzal. Kicsit még tépked belőlük, hogy egy hosszabb darabbal a seb feletti részt szorítsa el, ezzel is csökkentve a vérzést. A folyamat közben persze felfelé pillantgat, hogy lássa mennyire okoz fájdalmat, mert akkor finomabb mozdulatokra vált.*
- Na, ez jó lesz egy darabig, aztán a piacon vehetünk gyógynövényeket. Vagy az ispotályban, azt hallottam ott sok van.
*Szívesen megnézné magának, hiszen mindig érdekelte a gyógyítás egyszerűbb, népi szintje, bár nagymamája igen jól ért hozzá, sokkal jobban, mint ő. Megint elszomorodik, hogy elvesztette a tőle kapott füves könyvet.*
- Most pedig nincs más hátra...
*A halottak felé pillant, láthatóan nem is érzékelve Rorkir semmilyen jellegű vonzalmát, akkor is, ha az látható volt rajta.*
- A fogaikat tegyük el?
*Kérdezi egy hirtelen ötlettől vezérelve, miközben az ásóért nyúl, és azt nézi, hogy hol puhább a talaj.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-24 15:13:34
Üzenet elküldve: 2019-10-24 15:13:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorúton//
*Maga mögött hagyja a Szántóföldeket és a falvakat, átkel a folyón a gázlónál, aztán folytatja az útját a Kikötő felé. Továbbra is azon az ösvényen halad, amire még a tisztáson tért rá. Egyszerű így, nem kell sem kérdeződködnie, sem arra emlékeznie, hogy mit mutattak neki a térképen a városban. Hamarosan újra egy erdőbe ér, de ez már egy vadabb fajta, nem az a nyugodt hely, ami az artheniori tisztást öleli körbe. Itt már nem lehet könnyelmű, odafigyel arra, hogy merre megy és hová lép. Az út szerencsére nyugodalmas, ezért sétája hamarosan már a célhoz közeledik. A Kikötőbe tart, mert szeretné megtudni, igazak-e a pletykák, amiket a városban a településről hallott.*
*Maga mögött hagyja a Szántóföldeket és a falvakat, átkel a folyón a gázlónál, aztán folytatja az útját a Kikötő felé. Továbbra is azon az ösvényen halad, amire még a tisztáson tért rá. Egyszerű így, nem kell sem kérdeződködnie, sem arra emlékeznie, hogy mit mutattak neki a térképen a városban. Hamarosan újra egy erdőbe ér, de ez már egy vadabb fajta, nem az a nyugodt hely, ami az artheniori tisztást öleli körbe. Itt már nem lehet könnyelmű, odafigyel arra, hogy merre megy és hová lép. Az út szerencsére nyugodalmas, ezért sétája hamarosan már a célhoz közeledik. A Kikötőbe tart, mert szeretné megtudni, igazak-e a pletykák, amiket a városban a településről hallott.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-10-24 11:11:16
Üzenet elküldve: 2019-10-24 11:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 524
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 524
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Jót mosolyog Soreyl megjegyzésén.*
-Nos ez igaz. Magam is egy seggfej vagyok, ez biztos. Apám mindig azt mondta: Mi, seggfejek tartsunk össze. Bár ebben a vonatkozásban nem haragszom senkire, de szerintem érted, hogy mire gondolok.
*Még mindig mosolyog, és kicsit megrázza a fejét. Ezzel úgymond lezártnak tekinti a dolgot, mert másra terelődik egyébként is a téma.*
-Rendben van. Bár meglehet, hogy mire visszaérünk, Rulcar és a kis emberei már elérnek valamit, ezt nem tudhatom. De mindenesetre először gyanítom a laktanyába kell mennünk jelentést tenni.
*Azt a lehetőséget nem nagyon akarja számításba venni, hogy esetleg itt hagyják a fogukat. Legalábbis hangosan nem akarja kimondani, pedig hát ez szakmai ártalom.*
-Logikus, igen. Valahol mindig úgy gondoltam, hogy egy igazi vezetőnek meg kell tudnia hozni a nehéz döntéseket. És az, ha éjszaka forgolódik miatta, az már a saját dolga, és az embereknek nem kell tudni róla. Úgyis az a lényeg, hogy azt higgyék, akik alattad vannak, hogy te vagy a legkeményebb rohadék a környéken, és akkor ők is hamarabb megteszik, amit kell.
*Persze nem mintha ő az lenne, de sokaknak, főleg a fiatalabbaknak ez a kép sokat segít, hogy ne stresszeljenek annyira rá a dolgokra.*
.Belovagolni. Hah.
*Nevet fel hangosan visszaemlékezve a korábbi "tervre".*
-Azon gondolkoztam, hogy lóval kellene mennünk, nem gyalog. Persze nem kell bevágtatni. Csak szép lassan. Viszont ha elkezdenének záporozni esetleg a nyilak, vagy bármi rosszul sülne el, szívesebben venném, ha egy paci lenne alattam.
*Kíváncsian várja a másik véleményét, reméli, hogy ha esetleg ellenvetése van, akkor azt nem fél kimondani, vagy ilyesmi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Jót mosolyog Soreyl megjegyzésén.*
-Nos ez igaz. Magam is egy seggfej vagyok, ez biztos. Apám mindig azt mondta: Mi, seggfejek tartsunk össze. Bár ebben a vonatkozásban nem haragszom senkire, de szerintem érted, hogy mire gondolok.
*Még mindig mosolyog, és kicsit megrázza a fejét. Ezzel úgymond lezártnak tekinti a dolgot, mert másra terelődik egyébként is a téma.*
-Rendben van. Bár meglehet, hogy mire visszaérünk, Rulcar és a kis emberei már elérnek valamit, ezt nem tudhatom. De mindenesetre először gyanítom a laktanyába kell mennünk jelentést tenni.
*Azt a lehetőséget nem nagyon akarja számításba venni, hogy esetleg itt hagyják a fogukat. Legalábbis hangosan nem akarja kimondani, pedig hát ez szakmai ártalom.*
-Logikus, igen. Valahol mindig úgy gondoltam, hogy egy igazi vezetőnek meg kell tudnia hozni a nehéz döntéseket. És az, ha éjszaka forgolódik miatta, az már a saját dolga, és az embereknek nem kell tudni róla. Úgyis az a lényeg, hogy azt higgyék, akik alattad vannak, hogy te vagy a legkeményebb rohadék a környéken, és akkor ők is hamarabb megteszik, amit kell.
*Persze nem mintha ő az lenne, de sokaknak, főleg a fiatalabbaknak ez a kép sokat segít, hogy ne stresszeljenek annyira rá a dolgokra.*
.Belovagolni. Hah.
*Nevet fel hangosan visszaemlékezve a korábbi "tervre".*
-Azon gondolkoztam, hogy lóval kellene mennünk, nem gyalog. Persze nem kell bevágtatni. Csak szép lassan. Viszont ha elkezdenének záporozni esetleg a nyilak, vagy bármi rosszul sülne el, szívesebben venném, ha egy paci lenne alattam.
*Kíváncsian várja a másik véleményét, reméli, hogy ha esetleg ellenvetése van, akkor azt nem fél kimondani, vagy ilyesmi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674