Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:17:59
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

*Sárgulnak már a falevelek, de a zöld szín még mindig erőteljesen képviseli magát. Madarak elvétve énekelnek a lombok rejtekén, néha egy mókus szalad a magas ágakon, tiszta a levegő még nem csípi az ember bőrét. Mindenben még jelen van az élet, de a halál lehelete elérkezni látszik.
Titkon ujjong a biztos elmúlás jöttének, de jobban irritálja a még jelenlévő zöld lombozat és az eleven állatok mozgolódása.
Vajon azt jelzi, hogy ő is a saját sírjába sétál? Gyógymódot máshol aligha találhat.*



2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:00:22
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//

*Enyhe fájdalmat érez, de büszkesége és férfiakról alkotott beszűkült véleménye nem engedi, hogy ez látszódjék, így arca ugyan komoly marad, de nem rázkódik meg. Akkor sem, mikor Cassy az álcázás mesterségéről beszél, amiben igazán saját maga soha nem volt olyan jó. Nem véletlen olyan harsány, a kiabálás eltünteti a félelmet, a magányt, a korábbi szenvedést, s az egyébként is két lapáttal eltüntetett emlékeket, melyek csak zavarják léha életét.*
- Ez igaz! Hogy te milyen derűlátó vagy! *Vigyorodik el, még a kedvenc csillag alakzat kifejtése azelőtt, ami már azért némi ráncot csal szeme köré, s pengeéles szájat varázsol, mit a múlt szorít satuba.*
- Én egyedül is önmagam vagyok... héjjj! *Bök rá mutatóujjával a lányra, enyhe dorgálást mímelve, de aztán mélán elmosolyodik és félrebiccenti fejét.* Azért köszi, kiscsaj... tevagyalegjobb... *Kacsint egyet, s lassan elindul tovább, igaz, csak néhány lépést, míg megszemléli a távolban fekvő, s hosszan húzódó párhuzamos képet az égbolton. Halkan felsóhajt, mintha megkönnyebbülne kicsit:*
- Nem baj bébi, akkor nem fáj! *Néz hátra, s ismét karját nyújtja, majd a megjegyzésre elbizonytalanodik.*
- Csak baráti jobb, szivi, hát karolj bele úgy! Meg legalább nem fagy le az orrod, ha a hónom alá dugod! Höhöhö! *Röhög fel ordas módon, aztán ismét csak mosollyá szelídülnek vonásai.*
- Neked melyik a kedven csillagképed, Cassykém? *Kezdi csendesen a tájat fürkészve, s lassan elhagyva az erdőség közepét, hogy immár kifelé tartsanak, messziről, mintha már a tenger csobogását is hallaná.*
- A Lótusz, vagy aaaaa... Szerelmesek? *Vigyorodik el, ráfordulva a lányra, s mélyen a szemébe nézve.*


2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-29 21:30:10
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Úton a kikötőbe//

*Amint kiérnek a tharg földről, és a makacs erdei látkép váltja fel a tájat, Latamie eszébe jut egy régi dal, egy remetéről. Ballada. Azok meg mindig szomorúak, de a szirént sosem szomorította el. Ellenben annyit mindig megállapít magában, és néha hangosan is, mint ahogyan most is, hogy:*
- Sosem élnék erdőben. *Szép meg minden, de a tenger ilyen szempontból sokkal csábítóbb a vörös szirénnek.*
- Inkább a kosárban egy éjjel *hazug megjegyzés ez a részéről, mert úgy hangzik, mintha nem szeretné a kosarat. Pedig nagyon is. Oda sosem ment fel senki utána, csak akkor, ha direkt mondandója volt a számára. Látcsővel messzire lehet kémlelni, amúgy meg fedezéknek sem utolsó. Csak sokak nem szeretik, mert imbolyog méterekkel a végeláthatatlan tenger fölött. Kivételesen a vörös ezt a posztot mindig is szerette.*


2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-29 20:23:52
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Rorkirt eléggé meglepi, hogy a másik csak úgy fegyvert ránt egy szó nélkül. Szája mosolyra is húzódik némiképp. De hamar valami más érzés fogja el. A nő szavait nagyon furcsállja, mindenesetre örül, hogy bemutatkozott.*
-Karheia. Rhagodar. Köszönöm.
*Mondja, és kissé fejet is bólint hozzá. Onnan, ahonnan ő jön, nagy becsben tartják a nőket, és külön megtiszteltetés, ha valaki elárulja a nevét, s hogy honnan származik, melyik törzsből.*
-Nálunk a becsület többet ér, mint százak, akár ezrek élete. Nem egy város dőlt romba, mert valakinek a becsülete úgy kívánta. Ez már csak ilyen.
*Vállat von, nem akar erre több szót fecsérelni, viszont meglepődik, hogy rokona Kagan Thargodarnak.*
-Már hallottam róla. Épp oda tartok, Thargokhoz. Azt mondják nagy harcosok. Talán helyet találnék ott.
*Mondja, de közben a mélységi szavai csapják meg a fülét.*
-Bárhogy is szutykos képű, az aranyat hiába veted el, abból élet nem sarjad.
*Mikor azt hallja, hogy kotródjanak, a továbbiakat nem is veszi figyelembe. Mintha nem is hallaná. Egyszerűen elönti agyát az a bizonyos köd, vagy gőz, ha úgy tetszik. Vérgőz. Mondhatna bármit is, már úgysem számítana. ~Heh. Ha már benne vagyok.~ Gondolja, s közben a szabad kezére néz, mellyel kezet fogott. A másikban a fejszéje van, amit az imént vett fel a porból. A tenyerét bámulja, ahogy öntudatlanul ökölbe szorul a fegyver nyelén, és már csak arra eszmél, hogy egy hatalmas suhintással támad. Nem a lovasra, a lóra. Bármilyen ügyes lovas is valaki, ha egy bárdot vágnak az állatban, akkor valószínűleg a földön köt ki. Persze, nem biztos hogy talál a támadása, de ha igen, úgy a lovas nagy valószínűséggel a földön köt majd ki, vagy legalábbis elég rossz helyzetben lesz. Reméli, hogy a nő ezt nem fogja rossz néven venni, bár nem úgy tűnik, mintha szívlelné a másikat.*
-Most meglátjuk a kardod is olyan éles-e, mint a nyelved.


2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-29 13:49:18
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Rorkir szavaira csak lemondóan sóhajt. Büszke, és önérzetes, ráadásul e mellé még férfi is, ami veszélyes kombináció, nem véletlenül félik a barbárokat sokan, többnyire okkal. Karheia ezzel szemben igyekszik segítő szándékával kicsit jobb hírüket vinni, és egyébként is békeszerető, addig, amíg őt nem akarják bántani.*
- Hát, pedig talán jobb lesz ha megszokod ezt. Itt a népek mások, fontosabb az életük, mint a büszkeségük.
*A gúnyolódásra nem jegyez meg semmit, gesztusai viszont megenyhülni látszanak, ami azt jelezheti Rorkir számára, hogy elfogadta ezt, mint a gyilkosságra elegendő érvet. Karheia is sok mindent áldozott fel azért, hogy most itt legyen, bár tény és való, hogy őt gyermekei biztonsága is motiválta, amikor fejét lehajtva hunyászkodott meg fogva tartói előtt.*
- Karheia Rhagodar, távoli rokona Kagan Thargodarnak.
*Mutatkozik be, és nyújtja ő is karját a férfinak. Jóleső érzéssel tölti el, hogy egy magafajtával találkozhat, akkor is, ha különböző helyről származnak, és esetleg kicsit különböző szokásokkal, vagy hitrendszerrel rendelkeznek.*
- Nálunk mindenkit elégettek.
*Kezdi el magyarázni.*
- A föld kemény, nem alkalmas ásásra. Egyébként is mindig sok volt a halott, így kicsit könnyebb volt.
*Esetükben pont a temetés volt a kiváltságosak előjoga. Igazából Karheiának majdnem mindegy, hogy melyik módszert választják, inkább csak a végtisztesség megadásához ragaszkodik.*
- De akkor legyen így. Szép áldozat lesz a szellemeknek, és a vére jó tápanyag.
*Megmosolyogja ezt, mert eszébe jut a náluk bevett szertartás, hogy minden tavaszi, és őszi vetés során jó pár jószág levágása után vérükkel áldják meg a vetést. Amennyiben Rorkir törzsénél is bevett szokás ez, úgy talán jelenthet számára valamit Karheia apró, félszeg mosolya.
Láthatóan Rorkir számára sem túl kellemes Grawok társasága, aki már rögvest óva is inti a mélységit. Karheia nem szeret ennyire radikális lenni, így ő a határozott nemleges válaszát kivéve nem tervezett senkit megfenyegetni. De nem kell ő megtegye, hiszen az új jövevény, mondhatni betolakodó fegyvert ránt. Ez még az alapvetően nyugodtabb természetű Karheia számára is túlzás, és nem fogja annyiban hagyni.*
- Rakd el a fegyvered mélységi, ha nem akarsz magadnak bajt.
*Figyelmezteti őt, mert továbbra is szeretné, ha rossz szájízzel, de elfeledhetnék a dolgot. Legfeljebb megjegyzi magának az arcát, és legközelebb tudni fogja, hogy semmi jót ne várjon Grawoktól.
Ezt nagy nehezen lenyeli, vicsorgását is elfojtja, és csendben marad, egészen addig, amíg meg nem kapja a lekezelő utasítást. Itt érzi, hogy újra kijön a sodrából, és nem is fogja ezúttal vissza magát.*
- Kotródj? Nem vagyok a kutyád kormos, hogy így beszélj velem. Legfeljebb te lehetnél az enyém.
*Sziszegi a szavakat agresszívan, főleg mert Grawok továbbra is előhúzott fegyverrel teszi mindezt, ami igen botor dolog két barbár társaságában.*
- Tudomásom szerint nincs hozzá semmi közöd. Itt legfeljebb mi teszünk fel kérdéseket.
*Jelenti ki, és magában megszilárdul az az elképzelés, hogy a mélységi elmeháborodott, mert fenyegető fellépése után még számon akarja kérni őt.*
- Most pedig hátra arc, mert nem vagy itt szívesen látva.
*Felkészül az ellenkezőjére, ezért karjait támadásra készen megfeszíti, hogy rögtön fegyvereihez nyúlhasson.*


2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-28 21:23:53
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


//Kő kövön//

* A sötételf nem várja meg a barbár nőszemély összes mondatát. A pénz visszautasítására máris kardot ránt és hű hátasát is lassan megindítja az életben maradt páros felé. A nyolc láb egyelőre komótosan dobbant néha egyet az út porába, nem ösztönözte senki őket arra, hogy ennél gyorsabban közelítsenek.*
-A halottakat el kell temetni. Ez Arthenior tanúsága. Ha nem eladó, akkor kotródjatok innét!
* Szemei Karheiát fürkészi első sorban, hiszen vele kezdett el tárgyalni. De hegyes füleit nem kerüli el a Vérgőzös válasza sem.
Mit sem sejtve, hogy nem olyan régen még a férfi a legkevesebb elszántságot sem mutatta az elhunyt szakrális búcsúztatására, de még azt sem sejtve, hogy épp jelenlegi vitapartnere győzte meg ennek fontosságáról.*
~ Én szóltam előre, hogy mind a hármunk szíve vérezni fog, ha az üzletbe a kardomat is bele kell raknom.~
* Rorkir szavaira megállítja ismét paripáját és az eddigi gyilkos elszántság helyett barátságosan fordul felé.*
-Akkor segítek. Szerencséd van, épp ez a hivatásom. No, nem sírásó, hanem a Testvériség főpapja. De a gyújtósnak való gyűjtésében is számíthatsz rám, nem aranyban fürödve tengetem a napjaimat, semmi bajom a kétkezi munkával.
* Oda fordul kicsit megenyhülve a lányhoz.*
-Ne túlozzunk! Annyi pénzből két sört is vehetsz. *Mivel nem érzi a beálló rövid csendben ezt túl erős érvnek, így inkább nem akar nevetséges pozícióban bent maradni.* Vagy akár hármat is. De nincs dolgom veled. Legyen harminc arany és kotródj innen! Az elhunytat meg csak bízd ránk!
* Immáron őt sem gyilkos indulattal szemléli, de fegyverét még továbbra is feléjük fordítja. Inkább egy kereskedő sóvár tekintete pillant le az arcáról a két gyalogosra, hogy elérte-e célját a megemelt összeggel?*
-Tán a rokona vagy, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá?
~Furcsa család elképzelni, egyik sem tűnik félvérnek.~
-Vagy a barátod volt? *teszi hozzá sietősen. Bal kezével elengedi a gyeplőt és csípőre teszi, hogy jól láthatóvá váljon fekete öve, melyen fehér cérnával ez van írva: "Hetet egy csapásra". Mellkasa is kidülled, mint egy kis kakasé.*



2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-28 18:49:18
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //

*Utoljára szétnéz még a környéken, s közben tapasztalja, hogy Nimral is ott van. Hideg, kifejezéstelen, de talán a tapasztalt nőstény számára érzékelhető dühvel szólal meg.*
-Nem és ez zavar. Kellene itt lennie. Borostyánt is láttam, de Yrtasin sehol. *Azzal lassan feladja a keresést.*
-Nem tudok mit tenni, sajnálom. A legfontosabb most úgyis az Elija Csókja és a Pengevirág. Esetleg van még egy hely, ahol találhatnánk Yrtasint... *Itt magába mélyed és Erdőmélyére gondol. Az Erdőszellem nem igazán kedveli azokat, akik nem őt imádják, legalábbis bizonyos pletykákból ezt hallotta.*
-Felejtsük el. Jobb ha nem tesszük be oda a lábunkat. *Hátára veszi az ő általa cipelt holmikat és kiadja az utasítást.*
-Irány a puszta. Réti ármányt fogunk keresni. *Mondja és az átkötő Szántó felé veszi az irányt.*


2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:39:37
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //

* Befejezik a csevegést és nekilátnak keresni azt a növényt. Nimral igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, de sehogyan se találja azt a gazt. Pedig mindent alaposan megnéz. Hiába ő csak egy gyilkos és nem füvész. Miután megunja a keresgélést visszaindul a találkozó helyre. Ha találkozik Madvaarickkal, akkor beszámol neki.*
– Esküszöm, hogy nagyon kerestem, de nem találtam ilyen füvet. Te sikerrel jártál?* Kérdezné meg tőle. Akárhogyan is legyen további utasításokra vár.*
És most, hogyan tovább? * Ha megtudja és tova indulnak, akkor követi majd a másikat.*


2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-27 12:30:01
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //

*Megnyugszik, mikor (ha csak részlegesen is) kijelenti Nimral, hogy ő sem veti meg a Sötét istent. Ennek ellenére a csevejnek véget kell lassan vetni. Az éjszaka nem végtelen, az Yrtasint pedig meg kell találni.*
-Köszönöm, hogy nem ítélsz el, de most már ideje dolgozni. Rövid ez a napszak, nincs sok időnk. Borostyánban keress egy ahhoz nagyon hasonló, élősködő növényt. Az az Yrtasin lesz, fontos a számunkra. Persze nincs rá garancia, hogy akár te, akár én találunk itt olyat. Ennek ellenére nézz szét az öregebb fák környékén. Itt találkozunk egy óra múlva. *Azzal elindul. Bejárja addig az erdőt, ameddig csak tudja, de ő maga nem lel rá a növényre. A holdakra nézve megpróbálja belőni az időt, s eléggé késeinek találja. Visszaindul a találkozó pontra.*


2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-27 09:08:40
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A csöpögő vér mintha valami égi jelként szolgálna, hogy ismét neki volt igaza. Tudja jól, hogy ez épp egy olyan világ, ahol annak van igaza, akinek erősebb a karja, és élesebb a kardja. No meg nem hiába az ősi igazság: Az üt először, aki nagyot üt…és először. Valamit még motyog a hegyesfülű, de ő nem nagyon érti, vagy inkább nem is hallja a dolgot. Viszont megkönnyebbül, amint kiderül, hogy a nő nincs senkivel. Így kezét nyújtva, s ha minden igaz azt elfogadva segíti talpra a másikat. Kardját elteszi a hüvelyébe, majd később ráér megtisztítani, hisz nem tesz jót a fegyvernek ha a száradt vérben áll naphosszakat. A lányra néz, aki látszólag dühös, nem tudja, hogy eleve azért, mert nő, vagy csak nem érti a helyzetet.*
-Nem tudom te milyen szellemekben hiszel, de az enyémek most koccintanak örömükben és büszkeségükben.
*Mondja, miközben némileg az ég felé tekint, és széles mosoly húzódik ajkára. Nem érzi úgy, mintha bárkinek is magyarázkodnia kellene, de maga a tény, hogy ilyen jól viseli a másik a helyzetet, talán ennyit megérdemel. Kivívta Rorkir érdeklődését, vagy talán tiszteletét.*
-Úgy érezte, hogy helyesebb viccelődni a klánok nevével, mintsem tisztelettel megkérdezni, hogy mi is az, ha annyira együgyű, hogy nem tudja megjegyezni. De hogy még apám örökségénél, az én saját nevemmel is ezt tegye bohókásan és nevetve... Nincs harcos, aki ezt tűrné. No meg.
*Itt hangja kissé mérgesebbé válik, és a szája is grimaszol.*
-Gyűlölöm, aki még fegyvert sem képes ragadni, és úgy meghalni, mint egy férfi. De egy nő mögé bújni, veszélybe sodorva ezzel azt is... Megbocsáthatatlan.
*Egy nagy sóhajtással igyekszik megnyugtatni magát, mielőtt még rugdosni kezdené az élettelen testét.*
-Rorkir vagyok, a Vérgőzös törzsből. A hely túloldaláról jöttem.
*Nyújtja kezét a nőnek, hátha az is megmondja a nevét.*
-Csak egy perc.
*Épp csak elhagyja száját a szó, már rohan is visszább egy pár métert, hogy fejszéjét felvegye, mert a porban hever, mióta eldobta. Hamar visszatér, majd a nőt hallgatva kicsit elbizonytalanodik.*
-A királyokat szokták temetni máglyán. Ez nem érdemel annyit. De egy gödröt áshatunk neki. Úgy testével táplálhatja a földet, és a halálból élet sarjadhat.
*Furcsa érzés a barbárnak, hogy ilyen szép gondolatokat mond, de talán csak mert nem volt még eddig senki, aki értette volna, így magában tartotta. Hátha a nő megérti, hogy mire gondol. Épp ekkor lovagol oda egy fura alak. Hallott már olyat, hogy tudósok, orvosok elviszik a testeket kísérletezni, kutatni meg ilyesmi. De ez nem úgy néz ki, mint egy orvos.*
-A hegyen innen ez az első vérem. És el fogom kaparni. Ha nem szeretnél te lenni a második, úgy hagyd annyiban.
*Mondja neki fenyegetően, nem igazán tud csak úgy bízni senkiben. Bár reméli, hogy erre nem kerül sor. Inkább inna egy sört. ~Bár ha innen elmentem azt csinálsz amit akarsz, nem fogom őrizni a sírt.~*


2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-27 01:46:15
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //

*A hirtelen döféstől összerezzen, különösen mert kényelmetlen közelségből látja a penge hegyes felét. Ettől nyilván saját szívverése is szaporává válik, és valamelyest megrémül, de nem annyira, hogy ne tudjon figyelni az éppen haldoklóra. Ülésbe tolja magát, vagy legalább ennyire megpróbálna felkecmeredni, közben közelebb hajol, fülét Relton szájának még kényelmes közelségébe helyezve, hogy jobban érthesse annak elakadó szavait. Érti a családnevet, majd a töredezett szócskát, ami beletelik fél pillanatba, mire összerakja. Arthenior. Utolsó erejével még pénzt is kap az elftől.
Nincs mit tenni, megesik a szíve rajta, holott semmit sem tud róla, vagy a konfliktusról, ami ezt eredményezte. Akár lehetne a legádázabb bandita, de halála pillanatában Karheia vele marad, és elnéző kedvességgel bánik vele. Legalább magányos ne legyen.
Ügyelve a hátára fekteti az elfet - ebben Rorkir is segíti lábával - és mocskos, kopottas köpenyével letakarja őt. Egyelőre ügyet sem vet a gyilkosra, hanem a holttest mellé térdel. De megszólítják, nem is akárhogy, ami dühvel tölti el Karheiát, ez látszik is villámló kékjeiben, ahogy felpillant a harcos férfira.*
- Nem vagyok én senkivel.
*Feleli kurtán, egyébként kellemes hangja mélyebb tónust ütve meg. A neki szegezett fegyverre megfeszülnek arcizmai, és egy visszafogott vicsorgással honorálja ezt. Úgy tűnik nem tart különösebben a férfitól, pedig az jóval nagyobb nála, és a fegyvert is egyértelműen jobban forgatja, mint Karheia.*
- Mi szükség volt erre? A szellemek nem örülnek a vérontásnak, hacsak azt nem volt indokolt.
*Kicsit higgadtabban, de még mindig a barbárokra jellemző vadsággal néz Rorkirra. Amennyiben még mindig ott a felkínált kéz, úgy elfogadja azt, és feláll. Nem vesződik azzal, hogy megigazgassa ruháját, vagy leporolja, mert azon ezen apróságok már úgysem segítenének.*
- El kell égetni, vagy legalább eltemetni.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően. Ha kell, akkor megteszi egyedül, és két kezével kaparja ki a helyet az elfnek, és hordja rá a köveket. Újra, és újra a város, és Relton családjának neve visszhangzik elméjében.
A fegyverekhez egyelőre nem nyúl, csak a köpenye alól kilógó kézfejhez hajol, hogy az elf gyűrűjét levegye. Nem önös érdekből teszi mindezt, de ha felkeresi a Miirphys családot Artheniorban, úgy nem árt ha visz nekik valami személyes tárgyat.
Ekkor jelenik meg egy mélységi férfi, akiket bár nem gyűlöl úgy, mint múltjából fakadóan az orkokat, de óvatosabb velük. Úgy tűnik okot is ad rá, hogy így tegyen Karheia, hiszen Grawok Relton holttestének megvételéről beszél, ami nem szimpatikus a számára. Bár ő is szokott maradványokat gyűjteni, például csontokat, vagy fogakat, de eszébe nem jutna kereskedni egy elhunyttal.*
- Mi dolgod lenne neked vele?
*Kérdi csupán kíváncsiságból, és türelmesen megvárja a választ, addig nem is folytatja.*
- Nem eladó, és főleg nem egy sör áráért. Ennyi tisztelet mindenkinek kijár.
*Meggyőződése, hogy a szellemek haragosak lennének más esetben, de ő sem tartja helyesnek, és már csak elvei miatt sem hagyná ezt megtörténni.*
- Akkor fa vagy kő?
*Fordul vissza kérdőn, Rorkir felé, aki ha már elvette valaki életét nyugodtan kiveheti a részét annak elbúcsúztatásában. Karheia ezeknek talán kicsit több jelentőséget tulajdonít, mert mindig közelebb állt hozzá a spiritualitás, mint egy átlagos barbárhoz, de úgy véli ez egy harcos férfinak is fontos lehet.*


2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-26 21:19:20
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //

* Még kedvére való ahogyan a férfi illeti. Bizony meg tudná szokni a pénzes életet, csak lehet hamar elunná. Egy kis hatás szünet után Madvaarick is elrebegi a saját történetét. Neki is nyomorult sorsa van nem csak a lánynak. Mikor befejezi, akkor megszólal.*
– Ilyen a nyomorultak sorsa. De ezek a megpróbáltatások tesznek minket erőssé.* A sötét istenről hallottakra is van válasza.*
– Kényes téma ez sokak számára. Részemről azt imádsz, akit csak akarsz. Mellesleg én is követem Sa'Tereth egyes tanait. Viszont számomra nem ő az egyetlen. Teysusnak is sok jó tana van. Én csak a hasznot nézem. És ez a két isten az akik szintén ezt teszik. Ám én nem terjesztem az igéjüket. Igazából nem is érdekelnek túlzottan. Amiket tanítanak megfogadom és kész.* Ezzel befejezi a mondandóját.*


2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-26 21:00:38
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //

*Végighallgatja Nimral keserű sorsát, majd bólint egyet.*
-Minden elismerésem. Szerintem jól döntöttél. Hölgyem. *Hajol meg, enyhén gunyorosan, bár ezt nem Nimral, hanem a nemesség felé szánja.*
-Nos, nekem nincsen ilyen összetett történetem. *Kicsit hallgatja a tücskök ciripelését és egy olyan dolog kezd feltűnni az arcán, ami nagyon ritka a mélységin: őszinte öröm mosolya.*
-Ez mindig erőt ad nekem. *Révuszokban fejezi ki rajongását az egyszerű zajért. Vesz egy nagy levegőt és bele is vág.*
-Egyszerű halász családban születtem, a Kikötőben. Apám tartott el minket, de egy Sellő hozzájárulásával, ördögvigyor függő lett. Anyám emiatt bánatát az alkoholba kezdte folytani és remgeteget vert engem. Engem okolt mindenért. *Azzal nevet egyet.*
-Hát nem szép egy szülő mind a kettő? Az egyik fittyet hány a családjára egy ribancért, a másik pedig teljesen logikusan a gyerekét hibáztatja ezért az egészért és ahelyett, hogy azt a nyomorultat eltartaná a húgával együtt, inkább ő is függővé lesz. Idióták. *Maga elé mered.*
-Persze ennek mi lett a következménye? Én még lopásból és a mólókon talált halmaradványokból meg tudtam élni, de a szeretett hugica éhen halt. Anyám ennyire elhanyagolta, pedig még akkor nem szegényedtünk el olyan szinten, hogy ételre se teljen. Apám bánatában elvert otthonról. Ennek ellenére néha a sötétben rájuk-rájuk pillantottam. *Felkuncog.*
-Az idióták a halálba kergették egymást. Ezután alkalmi munkákat vállaltam, s kallódtam. Csupán egy istenség tudott ebből a mélygödörből kirántani, ami miatt nagyon hálás vagyok neki. *Gondol itt az urára, Sa'Terethre.*
-Egyesek elítélik a Sötét Urat, pedig nem a halált testesíti meg elsősorban. A tudásvágyat, a helyzetedből való kitörést és a semleges logikát hirdeti. Érdemes lenne többeknek elterjeszteni a hitét. *Figyeli a lány reakcióját, nehogy megtámadja. Nem tudhatni, miben hisz. Közben pedig hallgatja a rovarok jóleső muzsikáját.*


2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-26 20:06:03
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //

* Végre újra a csöndesebb erdőbe érnek. Madvaarick ötletére helyesel, mert tény, hogy minek hurcolják azt a terhet. Ha elérkezik majd az idő, akkor le is pakol majd. Aztán következik a szokásos múltban vájkálódás.*
– Nem és a másik kérdésre is ugyan ez a válasz. Valaki hirtelen nagyon kíváncsi lett. Na legyen egye fene. Pirtianes. Onnan jöttem. A családom halott. A régi is meg az új is. Tudod bennem nemesi vér is folyik. Drága apám nemes volt és felkoppintotta a cseléd lányt. Anyám mikor megtudta, hogy terhes elhagyta a birtokot. Kiköltözött egy félreeső kunyhóba. Most nem részletezném az okot, de a sors úgy adta, hogy apámnak el kellett takarítania a mocskát. Vagyis engem. Megkeresett minket és anyámmal végzet, majd engem mint egy állatott levadászott. Pontosabban felszegezett egy fára egy nyílpuska lövéssel.* Felhúzza a felsőjét és ezzel láthatóvá válik rajta egy forradás. Ez a hasa alsó részén található.* Azt hitte, hogy meghaltam. Rosszul hitte. A bolond még a házunkat is felgyújtotta és ezzel odacsalt egy csapat banditát. Azok még láttak bennem némi életet. Összekapartak és magukhoz vettek. Ekkor még gyerek voltam. Kitanultam gyilkolás mesterségét mellettük és én magam öltem meg apucit. Jól ment a sorom bevallom. De ennek is vége lett, mikor a helyik fegyveres erőknek sikerült lecsapnia ránk. Éppen csak el tudtam menekülni. Most pedig itt vagyok, Dióhéjban ennyi lenne. Most te jössz, mesélj!* Dobját a kérdést a vajákosnak. *


2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:47:32
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Növények nyomában //

*Kiérve a dokkok állott, halolajos levegőjéből, a Madvaarick által annyira kedvelt erdőben vannak megint. Rendesen meg vannak pakkolva, emiatt a mélységi döntést hoz.*
-Javasolom, hogy miután kicsit beljebb értünk, a holmikat rakjuk le a székre, így szabadabban mozgunk. Ha az Yrtasint begyűjtöttük, újra a hátunkra vesszük a súlyokat. *Amennyiben Nimral követi, meg is valósítaná tervét. Ha ezzel végzett, kíváncsian fordulna a másik felé. Szinte már társának tekintheti Nimralt, mégsem tud róla semmit. Mivel szereti a sötétnek hatható múltakat felkavarni, akár az állott, iszapos vizet, így most is ezt teszi.*
-Te eleve Artheniorban születtél? Családod is itt él? *Kíváncsian, szinte belső gunyorral várja a választ.*


2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-26 14:43:57
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//

*A szelet hűvösödőnek érzi, miként a beszélgetés is egyre több sejtett magánnyal és fájdalommal telik meg. Komoly arccal nézi a zsoldost, megpróbálja értelmezni költői képeit és gesztusait, ám őszintén szóval nem sokat tisztul előtte a kép. Pillantása követi a guruló követ. Az otthon szó lelkébe szúr. Ezt most nem akarja. Saját elveszett dolgai fölött merengeni és keseregni. Figyelme kétségbeesetten kapaszkodik vissza a férfi által mondottakra, hiszen más bánatával szívesen foglalkozik, de Khul épp lezárja a beszélgetést egy szívét ijedtségben megugrató szót elejtve, és teljes zavar lesz rajta úrrá. Legszívesebben elfordulna, hogy elrejtse, de most csak annyit tehet, hogy leszegi a fejét és vállkendőjével bíbelődik, hogy megfelelően takarja vékony ruháját. Nyel egyet és fel-felpillant, míg Khul beszél. Igyekszik összeszedni magát. Még egy szelíd mosolyra is futja.*
- Ha mindenkiről rögtön és nyilvánvalóan tudni lehetne, hogy milyen, megszűnne a felfedezés izgalma. Senki sem lehet teljesen más a felszínen, mint amilyen valójában, de mindenki őriz titkokat, melyek sebezhetővé teszik. Ezért keresünk barátokat, hogy ezeket rájuk bízhassuk. Van, aki szégyent, van, aki jellemgyengeséget, van, aki bűnt rejteget. Mások olyasmit védenek így, ami fontos nekik. Az én titkomat általában még magam elől is elzárom, hogy képes legyek folytatni az életemet. De úgyis csak a magam számára fontos.
*Szerényen ereszti le félig a tekintetét, mellé bánatosan mosolyog. Aztán felpillant.*
- Ha szeretnél valakit, akivel mindig önmagad lehetsz, megtisztelnél vele, ha érdemesnek tartanál rá. Bocsáss meg, ha csalódást okozok, de úgy érzem, nem értettem meg mindent abból, amit mondani akartál. Vagy csak én érzem úgy, hogy sok még a rejtély? Úgy gondolom, rengeteg jóság él benned, és nehéz terhet cipelsz. Tudom, Shannal azt mondtátok, hogy jobb nem kötődni senkihez zsoldosként, de barátokra mindenkinek szüksége van. Ez nem is kötöttség. Ha úgy érzed, mindig tudod, hol találsz. Számíthatsz rám.
*Rákacsint, s ha a férfi nem válaszol rögtön, lassan továbbindul. Nem kívánja maga mögött hagyni kísérőjét, könnyen beérhető és fülel lépteire. Ha nem hallaná, megállna. Úgy véli, a beszélgetést haladva is tudják folytatni. Talán menekülés ez, mert amint megállnak, zsugorodni kezd körülöttük a világ és csökkenni a távolság. Túlságosan megdobogtatja a szívét és rég elhagyott érzések környékezik.*
- Nem szabadna ennek az estének romantikusnak lennie.
*Sóhajt búsan maga elé. Nem egyértelmű, hogy kinek szánja.*


2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-25 19:35:40
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//

*Van, hogy a kendőzött szavak sokkal többet mondanak, minden hangosan kimondott szónál, s van, hogy a zavart boldogság, sokkal többet árul el, mint az őszinte öröm. Ha az életet pillanatokban lehetne mérni, akkor minden bizonnyal ez a pillanat, talán mondhatni, hogy Khul'ie Vantruez életében bizonyára meghatározó. Persze nem a legmeghatározóbb, hisz abból, az embernek adatik bőséggel, nehézkes és fájdalommal teljes hajnalától, egészen gyorsan elrepülő "napjának" végéig, a hirtelen érkező éjszakájáig. Ugyan, azt is el kell mondani, hogy az ember, "napjának" töltése közben, nagyon nem foglalkozik ezzel, pedig kellene. De hát... ezért vannak az emlékek ugye... melyekből szintén bőségesen adatik, s melyekből, most számtalan idéződik fel, e csendes sötétben, a csillagok alatt, friss és üde illatot árasztó félelf lány mellett, a fák jótékony oltalmában. Kissé szomorkásan mosolygó szemeit függeszti a lányra, s tekintve, hogy szép a holdak fénye, arcának minden árnyalata letisztultan látszik, ráncai is, melyeket a gondolatok csalnak szelíd szemeinek tükre alá.*
- Á, értem. *Biccent, majd ismét egy pillanatra az eget nézi meg, tán pont választott csillagképének mását keresi. Cassy szavaira, s félrebiccentett fejére akaratlanul is pillanatnyi mosoly suhan át ajkain, ami hamar vált vissza a maga csendes szomorúságába, s végighallgatja a lányt, majd egy hosszan tartó csend után válaszol csak, anélkül, hogy visszapillantana a csillagokra.*
- Tudod, az én csillagképem számomra inkább egy akadály, mintsem valódi örömforrás. *Vonja meg a vállát, miközben arrébb rúg a sűrűbe egy nagyobb kavicsot, mi hangosan zörrenve áll meg a bozótban. Újra felnéz.*
- Ha úgy tetszik, egy kapu, mi inkább elválaszt, mint összeköt az otthonnal. *Mosolyodik el, aztán felsóhajt.*
- Nem jó dolog ilyenekről beszélni, ezen a romantikus éjszakán Charess Damastant, félelf, ki Sellőként tengeti életét. *Szusszan egyet, majd lenyúl egy másik kavicsért, aztán kissé remegős lélegzettel, még mindig fejét lehajtva válaszol.*
- Azt hiszem rengeteget segítettem csibe, talán már magad is tudod a választ. *Pillant fel szemöldöke alól, metszőn, de barátságosan. A kavicsot egyetlen vállmozdulattal hajítja el, az gyorsan szeli át a levegőt, hogy egy fa törzsén koppanjon.*
- S vajh, hány ember rejti álca mögé valódi természetét, tündérem? Vajh mennyi? Nagy száj... *Megvonja a vállát.* harsány természet... *Sóhaj.* emberkedés... ilyenkor mindig csak egy kérdés jut eszembe: Vajon az ember ilyenkor mások, vagy saját maga elől rejtőzik? *Szusszan bele egy mosolyba, ami eltűnik, akárha ott sem lett volna, csak a kérdő tekintet marad a lányon.*


2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-25 19:05:17
 ÚJ
>Zrinanda Reender avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Egyedül //

* Beér az erdőbe és egy kicsi kitaposott úton halad. Olyan szokatlan számára a nagy csönd. Csak az erdő hangjait hallja. Ez csak még jobb kedvre deríti. Nem sűrűn járt ő erdőbe a munkája miatt. Mint egy gyerek megcsodál mindent. A nagy fáktól kezdve a kis bogarakig. El is húzódik az erdőben lévő útja, de nem bánja. Lassan, de biztosan úgy látja, hogy ritkulni kezdenek a fák. Nemsokára kiér a rengetegből.*


2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-25 17:28:42
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem igazán törődik azzal, miként érinti az elválás a nőt, inkább az a vágy hajtja, hogy minél hamarabb visszakászálódjanak a biztonságos útra. Yeza ismét követi és ezúttal nagyon hálás érte, hogy nem rikácsolva kéri ki magának az iménti helyzet, minden apró mozzanatát. De a zsigerei azt súgják, hogy meglesz ennek még a böjtje később. Lassan haladnak az erdőben, nem csoda, járatlan ösvény nélkül minden lépés nehéz és veszélyes, így nem is sietteti se a nőt, se a lovat. Ha olyan helyhez érnek, ami csúszósabb, akkor a vörös mellett sétál, hogy, ha megcsúszna, belé tudjon kapaszkodni. Nem hiányzik, hogy még ő is a bokáját törje, mert most se a ló, se ő nem lenne képes a kikötőig cipelni. ~Még egy éjszaka a szabad ég alatt már nem tréfadolog. ~ Mikor már olyan távol vannak az eseményektől, hogy szinte elveszik a hang az erdő fái között, a nő kérdőre vonja. A hangsúly vonalának ívén pedig érzi, ez pont egy olyan kérdéskör, amiből ő már jól nem jöhet ki. Nincs nyertes kimenetel. Tekintetét a nő választ követelő szemeibe vezeti, majd lassan kifújt levegővel fordítja félre, aztán megáll. Mert még az kéne, hogy itt dühében vagy nagy megrökönyödésében a kicsike félrelépjen, aztán megvan a baj.*
-Jó, akkor ezt itt és most tisztázzuk. *Ha a másik is megáll, akkor odasétál hozzá, hogy ne kelljen felemelnie a hangját, ha nem, menet közben fog bele a magyarázatba.*
-Megígértem, hogy elkísérlek a kikötőbe, így van? *Teszi fel a költői kérdést, majd választ nem várva folytatja.*
-Én ezt egy darabban gondoltam kivitelezni. Ha beleugrasz valami olyanba, ami nagyobb nálad… és errefelé, lehet bántó ezt hallani, de, itt ez a jellemző, és egy csinos arcú nőért taposnák egymást a koszos kezű, kiéhezett banditák. Én pedig nem tudnálak megvédeni, így jobb, ha lapítunk. *Fogja meg a nő felkarját gyengéden, hogy a szemeibe tudja fúrni, tiszta őszinteségtől fénylő szemeit.*
-Értesz? *Ráncolja össze a homlokát.*
-És igen, nem itt tervezem végezni, egy sziklához csapott fejjel, csak mert egy ork meg egy bájos arcú nő közé ugrottam meggondolatlanul. *Engedi el, és hátat fordítva indul meg újra, szemével a fákat vizslatva.*
-Teljesen jól látod csöcsi! Veled tényleg lehet, hogy nincs holnap, mert már ma agyonütnek. *Nevet fel kényszerűen, viccet csinálva a dologból, mégiscsak jobban jár, úgy gondolja, mintha az őszintét bevallaná a vörösnek a dolgokat. Azt, hogy ha akkor és ott kioldotta volna az övét, azonnal kikandikált volna felajzott szerszáma, hogy feltérképezze a kielégülés felé vezető utat, felkutatva a puha és hamvas szirmokat.~Nők! Halványlila gőze sincs, milyen nehéz visszafognom magam. ~ De jobban félti az életét, minthogy ilyen kockázatot bemerjen vállalni. Lesz még rá lehetősége. Továbbá érzi, hogy ennek a tegnapi estének meglesz még a hozadéka, talán az pusztítja, nyulakat megszégyenítő gyorsasággal minden pajzán gondolatát. Mintha a karjai is fájnának, pedig meg nem erőltette őket, még csak a kislányt se kapta az ölébe. ~Tragikus. Talán egy korsó rum majd segít. ~*




2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-25 15:41:41
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 721
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Egy ilyen őszintén kitárulkozó vallomás után (főleg, ha egy igazán forró csókot követ) általában más reakciót vár az ember lánya. Mivel a hely és az idő tényleg nem kedvez, így a tartalmi rész szinte biztos. Mármint, hogy ennél tovább nem megy a történet. De a mikéntje...
A testet nyúzó vágy mordulása, a „nem”-ben nyakba suttogott ígérete az „igen”-nek. Feddés, az aljas kísértés miatt, ami egyértelműen szankciókat kíván. Kétség kívül legalább olyan aljasakat, mint maga a kísértés. Ebben szívesen ki is egyezett volna, de ismét kihúzzák a lába alól a talajt. Azt a talajt, amit a csók hevében végre már szilárdnak és ismerősnek ítélt. Ezek szerint, elhamarkodottan.
A homlokát ráncolva pislog a hirtelen váltástól fázósan parlagon hagyva. Megszégyenülten, ismét csak egyedül marad egy vargabetűt leíró helyzetben. Ha nem indulnának sietősen, ennél még kellemetlenebb lenne az egész, de így kénytelen követni az igricet, hiszen abban igaza van, hogy tényleg nem ártana indulni.
Járatlan ösvényen tesznek kerülőt, hogy ne fussanak bele a nem túl biztató hangok forrásába. Egy darabig Yeza is csak csendben baktat a lovat vezetve, de látszik rajta, hogy közben nagyban morfondírozik magában. Morfondírozik és káromkodik, bár ez utóbbit nem Eooghan miatt, hanem az erdővel ápolt híresen rossz viszonya okán. A bozótos meg a gazok, meg a trutymós-saras gödrök, a pókhálók és a felzavart apró rovarok utálatos felhője... Igazából mindezen körülmények bosszanthatnák annyira, hogy akár meg is feledkezzen az imént történtekről, de túlságosan piszkálják a csőrét a miértek, szóval idővel csak kibukik belőle.*
- Amikor azt mondtad, nem szeretnéd, hogy bajba keverjem magam, amíg veled vagyok, úgy értetted, hogy nem szeretnéd, hogy bajba keverjelek a meggondolatlanságommal? *szegezi a félvérnek a kérdést. De ha már egy kérdés megvolt, akkor jön utána a többi is.* - És elárulhatnád azt is, hogy miért van, hogy az egyik pillanatban úgy csókolsz, mintha nem lenne holnap, a következőben meg már úgy viselkedsz velem, mint egy idegesítő kuzinnal, akit rád sóztak a báli szezonra?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220