Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-07 08:53:05
Üzenet elküldve: 2019-08-07 08:53:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
*Szép kis csapda lett a felfedező útjából. Ez így nagyon nem tetszik neki, pedig csak a saját dühét okolhatja a kialakult helyzetért. Nem volt elég óvatos és előrelátó, hogy kötéllel biztosítsa be magát és a kijutást. Innentől kezdve más kiutat kell keresnie, vagy megpróbálhatja megint a mászást.
Egy rövid ideig leül a földre, hogy megszárítsa a csizmáját és átgondolja a helyzetét. Talán van kiút, ha a patak felé indul le a mélybe. Van még nála kötél és ha ki tudja kötni akkor le tud ereszkedni. De ez persze igencsak veszélyes. Töri a fejét mi lehet a megoldás és végül arra jut, hogy először a jelen hasadékokat kutatja át.
Nem felejti el az állati üvöltést, amit hallott nem sokkal ezelőtt, de lassan kezdi azt hinni, hogy a szörnyet, vagy vadat a halott férfi elméje idézte elő és nem a valóság.
Feláll és aprólékosan lépésről lépésre elkezdi áttapogatni a falakat és a sziklákat, hátha talál valamit, ami el van rejtve és nem vett észre. Talán a szikla valahol vékonyabb és közel van egy másik terem vagy járat. Olyan, amelyet át tud törni. Amennyiben semmit nem talál a patak zúgójához sétál és a lehető legalaposabban megpróbálja kideríteni, hogy merre mehet a víz. Követ dob a hasadékba, hátha hallja, hogy milyen mély. Megvizsgálja a sziklákat is, hátha az év milliók során nem e gyengültek annyira, hogy elvékonyodva nagyobb helyet csinálhasson magának.*
*Szép kis csapda lett a felfedező útjából. Ez így nagyon nem tetszik neki, pedig csak a saját dühét okolhatja a kialakult helyzetért. Nem volt elég óvatos és előrelátó, hogy kötéllel biztosítsa be magát és a kijutást. Innentől kezdve más kiutat kell keresnie, vagy megpróbálhatja megint a mászást.
Egy rövid ideig leül a földre, hogy megszárítsa a csizmáját és átgondolja a helyzetét. Talán van kiút, ha a patak felé indul le a mélybe. Van még nála kötél és ha ki tudja kötni akkor le tud ereszkedni. De ez persze igencsak veszélyes. Töri a fejét mi lehet a megoldás és végül arra jut, hogy először a jelen hasadékokat kutatja át.
Nem felejti el az állati üvöltést, amit hallott nem sokkal ezelőtt, de lassan kezdi azt hinni, hogy a szörnyet, vagy vadat a halott férfi elméje idézte elő és nem a valóság.
Feláll és aprólékosan lépésről lépésre elkezdi áttapogatni a falakat és a sziklákat, hátha talál valamit, ami el van rejtve és nem vett észre. Talán a szikla valahol vékonyabb és közel van egy másik terem vagy járat. Olyan, amelyet át tud törni. Amennyiben semmit nem talál a patak zúgójához sétál és a lehető legalaposabban megpróbálja kideríteni, hogy merre mehet a víz. Követ dob a hasadékba, hátha hallja, hogy milyen mély. Megvizsgálja a sziklákat is, hátha az év milliók során nem e gyengültek annyira, hogy elvékonyodva nagyobb helyet csinálhasson magának.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-07 01:53:21
Üzenet elküldve: 2019-08-07 01:53:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
*Ahogy az immár megtisztult Zhaggur súlyos döntései után megkísérli a visszautat, azzal szembesülhet, hogy feladata valóban nem olyan egyszerű. Sőt: lejönni le lehet, de visszatérni valóban nehéz. Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a kemény, sima kő és a törpe cipője is nedves, így amint hozzálát a művelethez, és megkapaszkodik a fal kövében, már megvetni sem képes a lábát, csúszik is vissza. Szerencsére, vagy bánatára, de annyira sem sikerül nekiindulnia az emelkedőnek, hogy egyáltalán megsérüljön, elessen. Ugyanott tart, ahonnan nagyon elszántan elindult az imént, de ez nem elég: Zhaggur próbálkozhat ugyan, de lehet, hogy az idegenhez hasonlóan ő is itt ragad majd még egy darabig, ha nem talál ki valami megoldást.*
*Ahogy az immár megtisztult Zhaggur súlyos döntései után megkísérli a visszautat, azzal szembesülhet, hogy feladata valóban nem olyan egyszerű. Sőt: lejönni le lehet, de visszatérni valóban nehéz. Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a kemény, sima kő és a törpe cipője is nedves, így amint hozzálát a művelethez, és megkapaszkodik a fal kövében, már megvetni sem képes a lábát, csúszik is vissza. Szerencsére, vagy bánatára, de annyira sem sikerül nekiindulnia az emelkedőnek, hogy egyáltalán megsérüljön, elessen. Ugyanott tart, ahonnan nagyon elszántan elindult az imént, de ez nem elég: Zhaggur próbálkozhat ugyan, de lehet, hogy az idegenhez hasonlóan ő is itt ragad majd még egy darabig, ha nem talál ki valami megoldást.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-03 15:48:49
Üzenet elküldve: 2019-08-03 15:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hiába süt hétágra a nap s hiába van rekkenő hőség még az erdő fái között is, sötétebbnek tűnik a rengeteg, mint eddig bármikor, mikor err járt. A feketeség, mit lelke őriz nem tud kitörni, nem áll rá készen. Pedig ott rejlik a rengeteg tudás fejében. Frusztráló és elkeserítő érzés, ám őt még sem töri le, sőt, inkább hajtja előre. Kedvét szegi ugyan a sikertelenség, de ahhoz, hogy hasznosan szolgálhassa új urát, képesnek kell lennie minden varázslatra.
A kiszáradt föld szinte ropog a saru alatt, ahogy halad az erdei úton. Nagy út áll előtte, sokkal hosszabb és göröngyösebb, mint mögötte. S egyedül van. Oly egyedül, mint még soha. A Vérkertben töltött három éj ezt a magányt törte volna meg, de elbukott. Hogy ő hibázott-e, vagy csupán a szerencse hagyta magára, nehéz lenne eldönteni. Egy biztos, nem sikerült.
A szántók dimbes-dombos, sárgálló lankái már látszanak a messzeségben. Nagyot sóhajt s leoldja hátáról a göcsörtös, rúnákkal szabdalt botot. Fogalma sincs, mi vár rá majd, ha visszatért. Egy biztos, Pyctáéknak nem mutatkozhat meg.*
A kiszáradt föld szinte ropog a saru alatt, ahogy halad az erdei úton. Nagy út áll előtte, sokkal hosszabb és göröngyösebb, mint mögötte. S egyedül van. Oly egyedül, mint még soha. A Vérkertben töltött három éj ezt a magányt törte volna meg, de elbukott. Hogy ő hibázott-e, vagy csupán a szerencse hagyta magára, nehéz lenne eldönteni. Egy biztos, nem sikerült.
A szántók dimbes-dombos, sárgálló lankái már látszanak a messzeségben. Nagyot sóhajt s leoldja hátáról a göcsörtös, rúnákkal szabdalt botot. Fogalma sincs, mi vár rá majd, ha visszatért. Egy biztos, Pyctáéknak nem mutatkozhat meg.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:23:02
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:23:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét az immár jól ismert erdő, amihez az utóbbi időben volt szerencséje már. Enyhe fintorral az arcán gondol vissza arra az elhamarkodott döntésére, amikor hirtelen felindulásból úgy döntött, hogy ő bizony kiköltözik egy időre az erdőbe, s remeteként, békességben, a természettel összhangban éldegél majd, gond nélkül. Körülbelül öt napig bírta, majd mikor már elhatalmasodott rajta a durva föld által feltört fájdalom, az álmatlanság és éhség kínzó érzése, végre beismerte magának, hogy ez nagyon nem az ő világa, meghagyja a szerzeteseknek és druidáknak ezt a szép életmódot. Ő meg inkább keres valami forgalmasabb helyet, sok, megtömött emberrel, ahol megvan a napi betevője, és fedél a feje felé.
De most megint egy új hely felé veszi az irányt, mintha nem tanult volna az összes eddigi hibájából.*
De most megint egy új hely felé veszi az irányt, mintha nem tanult volna az összes eddigi hibájából.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:29:57
Üzenet elküldve: 2019-08-02 08:29:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a melyben//
*Sajnálatos módon nincs szerencséje a kis hasadékkal és az ürüléken kívül nem talál ott semmit, így nincs más hátra mint előre, vagyis vissza az omláshoz. Csízmáját letakarítja a patak vizében, hogy az ne bűzölögjön tovább és amikor ezen egyszerű kis mozdulatsort megtette, akkor elindul visszafele az omlás helyszínére. Van még egy járat, amelyet érdemes lenne felderíteni és ha ott is sikerrel jár, akkor kimászik majd és lehozza a bányász felszereléseit, hogy nekilásson a kifejtésnek. Még mindig érdekli, hogy vajon ő előtte kik lehettek itt. Sajnos a lábát tört egyéntől semmit nem tudott meg, így máshol kell válaszokat kapnia.
Ahogy elér felfele vezető úthoz, amely visszaviheti beomlott szakaszhoz, alaposan átgondolja, hogyan lehete könnyebb és biztonságosabb utat építeni a bányászathoz. Megpróbál felkapaszkodni, hogy kijusson és ez valószínűsíthetően kemény erőpróba lesz a számára, hiszen ide is csúszdázva jutott le.*
*Sajnálatos módon nincs szerencséje a kis hasadékkal és az ürüléken kívül nem talál ott semmit, így nincs más hátra mint előre, vagyis vissza az omláshoz. Csízmáját letakarítja a patak vizében, hogy az ne bűzölögjön tovább és amikor ezen egyszerű kis mozdulatsort megtette, akkor elindul visszafele az omlás helyszínére. Van még egy járat, amelyet érdemes lenne felderíteni és ha ott is sikerrel jár, akkor kimászik majd és lehozza a bányász felszereléseit, hogy nekilásson a kifejtésnek. Még mindig érdekli, hogy vajon ő előtte kik lehettek itt. Sajnos a lábát tört egyéntől semmit nem tudott meg, így máshol kell válaszokat kapnia.
Ahogy elér felfele vezető úthoz, amely visszaviheti beomlott szakaszhoz, alaposan átgondolja, hogyan lehete könnyebb és biztonságosabb utat építeni a bányászathoz. Megpróbál felkapaszkodni, hogy kijusson és ez valószínűsíthetően kemény erőpróba lesz a számára, hiszen ide is csúszdázva jutott le.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:18:03
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
*Persze ezt a nő nem tudhatja, de akármilyen ruha is lett volna rajta, szintén ilyen tragédiának élné meg az elszakadását véleménye szerint ilyen kényes helyen. Még szipog néhányat, aztán egészen kiszárad a könnyszökőkút, de szemei alól a sötét duzzanatok nem tűnnek el egyik pillanatról a másikra persze.
Mikor hátrál gyanakodva éri a kérdés, mi szerint ennyire ijesztő lenne tán? Néhányat még pislog aztán úgy dönt, hogy inkább ő jöjjön elő a bokorból, mint az a vadmalacka, aki nem szégyellte megkóstolni.*
-Hát… kicsit. *Kúszik ki a száján, miközben tekintetét néha a földre néha a másik arcára veti. Azt már egyből levette, hogy jóval kevesebbet foglalkozik a külsejével, mint ő maga, de hát nem születhet mindenki tündérnek. Arról már nem is beszélve, hogy igen megkíméltnek számít, fizikai munka szempontjából is, bár kétséges, hogy törékeny teste bírná e egyáltalán. Majd szemei megakadnak a Karheia nyakában lengedező fa amuletteken, közelebb is lép, hogy jobban szemügyre vegye azokat. Látszólag egy pillanatra el is feledkezik a hatalmas drámáról és a kilátszó fenekéről.*
-De érdekesek. Te csináltad? Mit jelentenek? *Nyúlna is feléjük, ha a nő nem akadályozza meg.*
-Ork agyar? *Néz fel egy hirtelen, aztán nyel egyet.*
-Neked…. sok van belőle? Hol lehet olyat találni? Hullajtják őket az orkok, mint a szarvas az agancsát? *Árasztja el kérdésekkel a nőt, hisz nem igazán ért az ork dolgokhoz, jószerivel csak messziről látott még olyanokat. Ha teheti kerüli őket, ugyanis rajta vannak a „akiket egy tündérnek kerülni kell” családi listán.*
-Szóval fohászkodni. *Tekint körbe, a lágy szélben lengedező fakoronák játéka, kellemes légkört teremt, a természet már csak ilyen, ő is néha ki szokott járni elmélkedni, az esti megfigyelésekről nem is beszélve.*
-Mi az, amiről megemlékezel? *Kérdez bele a közepébe pillarebegtetés közben, a tapintat sem az erőssége, soha sem szorult rá. Mikor a nő ügyetlenségből egy csomó holmit a földre szór, persze mindjárt letérdel segíteni felkapkodni, de jól meg is nézi őket.*
-Miért tartasz ilyet magadnál? *Emel fel egy kisebb csontot, tekintete inkább érdeklődést tükröz, mintsem fintorgást vagy visszahúzódást.* - Aztán, forrást is láttam ám, kicsit arrébb. *Mutat a távolba a bokor mögé, pont mellette futott el, kis híján egy rossz helyre telepedő kő által majdnem bele is bukdácsolt. Miután mindent felszedtek ismét felegyenesedik. Amint pedig a nő azt kezdi el ecsetelni, hogy erre márpedig kitaláltak már valamit, hogy a tündér ne szúrja véresre az ujját varrás közben, nagyra nyílnak a szemei.*
-Tényleg? Hát ez nagyszerű! *Tárja szét a kezeit, majd csapja össze, bár nem úgy néz ki, mint aki nyafogás nélkül meg tudná varrni akár azt a tenyérni szakadást is a saját ruháján.*
*Persze ezt a nő nem tudhatja, de akármilyen ruha is lett volna rajta, szintén ilyen tragédiának élné meg az elszakadását véleménye szerint ilyen kényes helyen. Még szipog néhányat, aztán egészen kiszárad a könnyszökőkút, de szemei alól a sötét duzzanatok nem tűnnek el egyik pillanatról a másikra persze.
Mikor hátrál gyanakodva éri a kérdés, mi szerint ennyire ijesztő lenne tán? Néhányat még pislog aztán úgy dönt, hogy inkább ő jöjjön elő a bokorból, mint az a vadmalacka, aki nem szégyellte megkóstolni.*
-Hát… kicsit. *Kúszik ki a száján, miközben tekintetét néha a földre néha a másik arcára veti. Azt már egyből levette, hogy jóval kevesebbet foglalkozik a külsejével, mint ő maga, de hát nem születhet mindenki tündérnek. Arról már nem is beszélve, hogy igen megkíméltnek számít, fizikai munka szempontjából is, bár kétséges, hogy törékeny teste bírná e egyáltalán. Majd szemei megakadnak a Karheia nyakában lengedező fa amuletteken, közelebb is lép, hogy jobban szemügyre vegye azokat. Látszólag egy pillanatra el is feledkezik a hatalmas drámáról és a kilátszó fenekéről.*
-De érdekesek. Te csináltad? Mit jelentenek? *Nyúlna is feléjük, ha a nő nem akadályozza meg.*
-Ork agyar? *Néz fel egy hirtelen, aztán nyel egyet.*
-Neked…. sok van belőle? Hol lehet olyat találni? Hullajtják őket az orkok, mint a szarvas az agancsát? *Árasztja el kérdésekkel a nőt, hisz nem igazán ért az ork dolgokhoz, jószerivel csak messziről látott még olyanokat. Ha teheti kerüli őket, ugyanis rajta vannak a „akiket egy tündérnek kerülni kell” családi listán.*
-Szóval fohászkodni. *Tekint körbe, a lágy szélben lengedező fakoronák játéka, kellemes légkört teremt, a természet már csak ilyen, ő is néha ki szokott járni elmélkedni, az esti megfigyelésekről nem is beszélve.*
-Mi az, amiről megemlékezel? *Kérdez bele a közepébe pillarebegtetés közben, a tapintat sem az erőssége, soha sem szorult rá. Mikor a nő ügyetlenségből egy csomó holmit a földre szór, persze mindjárt letérdel segíteni felkapkodni, de jól meg is nézi őket.*
-Miért tartasz ilyet magadnál? *Emel fel egy kisebb csontot, tekintete inkább érdeklődést tükröz, mintsem fintorgást vagy visszahúzódást.* - Aztán, forrást is láttam ám, kicsit arrébb. *Mutat a távolba a bokor mögé, pont mellette futott el, kis híján egy rossz helyre telepedő kő által majdnem bele is bukdácsolt. Miután mindent felszedtek ismét felegyenesedik. Amint pedig a nő azt kezdi el ecsetelni, hogy erre márpedig kitaláltak már valamit, hogy a tündér ne szúrja véresre az ujját varrás közben, nagyra nyílnak a szemei.*
-Tényleg? Hát ez nagyszerű! *Tárja szét a kezeit, majd csapja össze, bár nem úgy néz ki, mint aki nyafogás nélkül meg tudná varrni akár azt a tenyérni szakadást is a saját ruháján.*
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-08-01 09:47:50
Üzenet elküldve: 2019-08-01 09:47:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
*Elhúzza a száját. Egy kicsit másabb a helyzet számára, ha a ruha ajándék egy szeretett személytől, így elnézőbbé válik a tündérrel szemben, igaz továbbra sem érti meg a kisasszony drámáját.*
- Értem.
*Nyugtázza ennyivel.
Karheia annyira el van foglalva a szárnyak nézegetésével, hogy teljesen nincs is tudatában annak, hogy ezt teszi, illetve azzal sem, hogy mindezt látványosan műveli. Éppen ezért nem is érti elsőként, hogy mitől is rémült meg a tündérke, első gondolata az, hogy egy ork van a háta mögött, és nem saját maga. A megilletődés után kiszakad belőle egy őszinte, jól eső nevetés.*
- Jaj, ilyen ijesztőnek nézek ki?
*Végig pillant ruházatán, tükör híján csak ennyivel kell beérnie. Tagadhatatlanul szokatlan lehet egy városi szemével nézve, a barbárok pedig nem feltétlen kellemes emberekként vannak elkönyvelve a köztudatban.*
- Nem, bár tagadhatatlanul szépek a szárnyaid, de akkor már inkább ork agyarakban utaznék. A tündérlábujj szerencsét hoz? Ezt nem is hallottam. Egyébként főleg fohászkodni vagyok itt, kicsit megemlékezni, meg hasonlók.
*Végsősoron ez hasznos információ, tekintve, hogy eléggé érdeklődik a spiritualitás iránt, és ki tudja még hova sodorja az élet, lehet egyszer tündér labujjakkal fog kereskedni.*
- Nem, nem súlyos, de jobb óvatosnak lenni, nemde?
*El is kezd kutakodni már kopott bőrtáskájában, hogy rongyot keressen, amit hanarosan meg is talál, de ahogy kihúzza onnan pár apróságot is magával ránt, például aprócska csontokat, látszólag csirke méretűek lehetnek, illetve pici faragott motívumokat, meg egy pár követ, amire rúnaszerű minták vannak festve.*
- Csak egy forrást kellene találnunk, mert elfogyott a vizem.
*Bök ujjával a kulacsára, miközben leguggol, hogy összeszedje kiszórt holmijait.*
- Gyógynövények most nincsenek nálam, de úgy hiszem nem is szükségesek.
*Mindent bedobál a helyére, hogy ott zörögjenek tovább, majd felegyenesedik. Próbálja nem szemeit forgatni a tündértől kapott válaszon.*
- A szellemekre! Nem lesz semmi bajod egy kis szúrástól.
*Rosszallóan ingatja a fejét, mert egyáltalán nem tartja azt helyesnek, hogy valakit ilyen mértékig kiszolgálnak, és elkényeztetnek. Úgy véli ebből csak a tündér leánykának lesz baja, mint az most is látszik.*
- Egyébként meg van erre kifejezetten egy eszköz, amit az ujjad végére húzol, és így megvéd a szúrástól.
*Elhúzza a száját. Egy kicsit másabb a helyzet számára, ha a ruha ajándék egy szeretett személytől, így elnézőbbé válik a tündérrel szemben, igaz továbbra sem érti meg a kisasszony drámáját.*
- Értem.
*Nyugtázza ennyivel.
Karheia annyira el van foglalva a szárnyak nézegetésével, hogy teljesen nincs is tudatában annak, hogy ezt teszi, illetve azzal sem, hogy mindezt látványosan műveli. Éppen ezért nem is érti elsőként, hogy mitől is rémült meg a tündérke, első gondolata az, hogy egy ork van a háta mögött, és nem saját maga. A megilletődés után kiszakad belőle egy őszinte, jól eső nevetés.*
- Jaj, ilyen ijesztőnek nézek ki?
*Végig pillant ruházatán, tükör híján csak ennyivel kell beérnie. Tagadhatatlanul szokatlan lehet egy városi szemével nézve, a barbárok pedig nem feltétlen kellemes emberekként vannak elkönyvelve a köztudatban.*
- Nem, bár tagadhatatlanul szépek a szárnyaid, de akkor már inkább ork agyarakban utaznék. A tündérlábujj szerencsét hoz? Ezt nem is hallottam. Egyébként főleg fohászkodni vagyok itt, kicsit megemlékezni, meg hasonlók.
*Végsősoron ez hasznos információ, tekintve, hogy eléggé érdeklődik a spiritualitás iránt, és ki tudja még hova sodorja az élet, lehet egyszer tündér labujjakkal fog kereskedni.*
- Nem, nem súlyos, de jobb óvatosnak lenni, nemde?
*El is kezd kutakodni már kopott bőrtáskájában, hogy rongyot keressen, amit hanarosan meg is talál, de ahogy kihúzza onnan pár apróságot is magával ránt, például aprócska csontokat, látszólag csirke méretűek lehetnek, illetve pici faragott motívumokat, meg egy pár követ, amire rúnaszerű minták vannak festve.*
- Csak egy forrást kellene találnunk, mert elfogyott a vizem.
*Bök ujjával a kulacsára, miközben leguggol, hogy összeszedje kiszórt holmijait.*
- Gyógynövények most nincsenek nálam, de úgy hiszem nem is szükségesek.
*Mindent bedobál a helyére, hogy ott zörögjenek tovább, majd felegyenesedik. Próbálja nem szemeit forgatni a tündértől kapott válaszon.*
- A szellemekre! Nem lesz semmi bajod egy kis szúrástól.
*Rosszallóan ingatja a fejét, mert egyáltalán nem tartja azt helyesnek, hogy valakit ilyen mértékig kiszolgálnak, és elkényeztetnek. Úgy véli ebből csak a tündér leánykának lesz baja, mint az most is látszik.*
- Egyébként meg van erre kifejezetten egy eszköz, amit az ujjad végére húzol, és így megvéd a szúrástól.
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:26:32
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Jobban nyitvatartja a szemét, mint idefelé. Fürkészi az erdőt, a fákat s a cserjét, hátha kiszúrja azt, ami a nyomába szegődött idefelé. Furcsa mód a Vérkertben kezdődött, ami arra engedne következtetni, hogy ugyanazt az istent szolgálják az idegennel. Még is, valahogy nyugtalanító e láthatatlan társaság és ez óvatosságra sarkalja. Nem úgy tűnik, mint egy titkos hódoló vagy egy túlbuzgó tanonc.
Nem szabadna nyugtalankodnia. Elvégre Urának vérmágusa ő, talán nem is a legkisebb. Ez a valaki pedig látta, mily hatalommal bír... El is kergeti a baljós gondolatokat s kilépve próbálja lehagyni a lassan nyugvó nap sugarait. Mihelyst kezdetét veszi az éj, neki a Vérkertbe kell érnie. *
//Legsötétebb éj//
*Jobban nyitvatartja a szemét, mint idefelé. Fürkészi az erdőt, a fákat s a cserjét, hátha kiszúrja azt, ami a nyomába szegődött idefelé. Furcsa mód a Vérkertben kezdődött, ami arra engedne következtetni, hogy ugyanazt az istent szolgálják az idegennel. Még is, valahogy nyugtalanító e láthatatlan társaság és ez óvatosságra sarkalja. Nem úgy tűnik, mint egy titkos hódoló vagy egy túlbuzgó tanonc.
Nem szabadna nyugtalankodnia. Elvégre Urának vérmágusa ő, talán nem is a legkisebb. Ez a valaki pedig látta, mily hatalommal bír... El is kergeti a baljós gondolatokat s kilépve próbálja lehagyni a lassan nyugvó nap sugarait. Mihelyst kezdetét veszi az éj, neki a Vérkertbe kell érnie. *
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:58:53
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:58:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Léptek, faág reccsen. Aztán szünet és csak a bot koppanása hallik. Neszezés, valaki jár odakint. A szekér szántotta út porát nem veri fel, az erdőben jár. Hanloren fejében emlékek kavarognak, s szinte kiköpi őket a földre. Úgy ömlik elő, akár egy kiborított hordó lőre. Körülbelül annyira is értékeli most, nem véletlen. Szép a táj. Semmi baljós nincs benne, az elf gondolhatná, hogy csupán a szél jár a fák között de nem. Közelít már, lassan közeleg. Valami, vagy valaki. Hang sem hallatszik, csak árgus szempár figyel, érdes és szúrós, akárha mérges volna, mintha összehúzott dús szemöldök alól, villámokat szórna a szem. Legalábbis érzetre egy üres erdőben magányosan ilyen lehet. Újabb reccsenés, ezúttal egy nagyobb, nem sokkal Hanloren mögött, hirtelen és gyors, mintha megindulna. Erőteljes visítás, ordenáré, dobhártyarepesztő. Ha a lány megfordul elé tárul. Egy vadkan rohan át előtte az út egyik oldaláról a másikra. Mögötte apró visító kocák sorban, apró lábaikat szedve. Hangos csörtetéssel tűnnek el, majd ismét csend lesz. De csak addig, míg a lány elindul, aztán bizonytalan időközönként, határozatlanul roppan egy fa, koppan egy bot, zizzen a fű, s ijedt madár reppen fel. Követik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 19:59:36
//Legsötétebb éj//
*Léptek, faág reccsen. Aztán szünet és csak a bot koppanása hallik. Neszezés, valaki jár odakint. A szekér szántotta út porát nem veri fel, az erdőben jár. Hanloren fejében emlékek kavarognak, s szinte kiköpi őket a földre. Úgy ömlik elő, akár egy kiborított hordó lőre. Körülbelül annyira is értékeli most, nem véletlen. Szép a táj. Semmi baljós nincs benne, az elf gondolhatná, hogy csupán a szél jár a fák között de nem. Közelít már, lassan közeleg. Valami, vagy valaki. Hang sem hallatszik, csak árgus szempár figyel, érdes és szúrós, akárha mérges volna, mintha összehúzott dús szemöldök alól, villámokat szórna a szem. Legalábbis érzetre egy üres erdőben magányosan ilyen lehet. Újabb reccsenés, ezúttal egy nagyobb, nem sokkal Hanloren mögött, hirtelen és gyors, mintha megindulna. Erőteljes visítás, ordenáré, dobhártyarepesztő. Ha a lány megfordul elé tárul. Egy vadkan rohan át előtte az út egyik oldaláról a másikra. Mögötte apró visító kocák sorban, apró lábaikat szedve. Hangos csörtetéssel tűnnek el, majd ismét csend lesz. De csak addig, míg a lány elindul, aztán bizonytalan időközönként, határozatlanul roppan egy fa, koppan egy bot, zizzen a fű, s ijedt madár reppen fel. Követik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 19:59:36
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:42:21
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Tompán koppan a bot a szekérszántotta erdei úton. Hosszú még az út thargföldig, s vissza is legalább ugyanennyi. Nincs közel és távol más, csak ő és az erdő. Sok idő eltelt, ő is sokat változott, ám az erdő még mindig képes csillapítani az idegeit.
Nem kívánta elhagyni a Kikötőt, még jó ideig nem. Vannak olyan cikkek azonban, mikhez a Kikötőben aligha juthat hozzá. Nincs oly lélek, ki elő tudná állítani őket... Talán csak a banya.
Annak idején, mikor hatokat töltött el a Thargok birtokán a földművesek között, hallott ezt-azt az ispotályról s az ott kapható löttyökről... Akkor azonban nem foglalkoztatta még a dolog. El volt foglalva a fénnyel, az emberek szívével és egyéb badarságokkal.
Halkan felhorkan, miközben elárasztja a megannyi emlék. A szántókon töltött idő akkor még maga volt a gyógyulás a sötét templomi kaland után... Nem gyötörték sem a hangok, sem a látomások. A parasztok tán még emlékeznek rá... De sajnos arra is, amit mondott. Megtömte a fejüket a Fény szukájának hazugságaival, mivel már sok-sok éve kábította az embereket... És saját magát.*
//Legsötétebb éj//
*Tompán koppan a bot a szekérszántotta erdei úton. Hosszú még az út thargföldig, s vissza is legalább ugyanennyi. Nincs közel és távol más, csak ő és az erdő. Sok idő eltelt, ő is sokat változott, ám az erdő még mindig képes csillapítani az idegeit.
Nem kívánta elhagyni a Kikötőt, még jó ideig nem. Vannak olyan cikkek azonban, mikhez a Kikötőben aligha juthat hozzá. Nincs oly lélek, ki elő tudná állítani őket... Talán csak a banya.
Annak idején, mikor hatokat töltött el a Thargok birtokán a földművesek között, hallott ezt-azt az ispotályról s az ott kapható löttyökről... Akkor azonban nem foglalkoztatta még a dolog. El volt foglalva a fénnyel, az emberek szívével és egyéb badarságokkal.
Halkan felhorkan, miközben elárasztja a megannyi emlék. A szántókon töltött idő akkor még maga volt a gyógyulás a sötét templomi kaland után... Nem gyötörték sem a hangok, sem a látomások. A parasztok tán még emlékeznek rá... De sajnos arra is, amit mondott. Megtömte a fejüket a Fény szukájának hazugságaival, mivel már sok-sok éve kábította az embereket... És saját magát.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:14:30
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:14:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
*Még szipog néhányat, aztán úgy fest, hogy kezd megnyugodni, már a szárnyacskái vége is csak egy-egy nagyobb levegővételnél remeg meg.*
-De… de ezt a ruhát anyámtól kaptam. *Szabadkozik, bár nem igazán van rajta öltés vagy egyéb, valószínű csak jó helyen van csomózva, nem lehetett nagy munka. Bár ő maga még ennyit se tudna megtenni, a gyakorlati dolgok teljesen hidegen hagyták, már régen is, azt mindig más végezte helyette. Óva is intették otthon, hogy egyedül mer utazni, de mivel épp akkor tört rá az öntudat felszívta magát és nekivágott. Talán tényleg hiba volt, ez már azóta nem egyszer megfordult a fejében. Aztán hirtelen elkap egy pillanatot, mikor a nő a szárnyait mustrálja. Azonnal megváltozik az arca, szemeibe kiül a rémület, hátrál is az erdő felé, úgy, hogy tekintetét végig a nőn tartja.*
-És te, mi járatban errefelé? Esetleg védtelen tündéreket keresel, hogy eladhasd a szárnyaikat, esetleg levághasd a lábujjaikat és eladd szerencsehozó talizmánnak? *Buknak ki belőle igen érdekes feltételezések, hiszen a bátyja sok mindennel riogatta már, aminek a fele se volt igaz.*
-Fertőőőzés?! *Kapja gyorsan a fenekéhez a kezét.* -Ilyen súlyos? *Görbül ismét lefelé a szája széle.*
-Tű és cérna? Nem, tűhöz nem nyúlhatok, mert megszúrom magam, aztán összevérezem a ruhám. *Vezeti le szépen, nem is igazán szerelkezett fel az útra, nem, hogy tű és cérna nincsen nála, de igazából élelmet se csomagolt. Az volt a terv, hogy ilyenkor már a város utcáin fog botorkálni egy fogadó után kutatva. Aztán megbotlik egy vaskosabb faágban, és a fenekével a földnek csapódik, némi nyüszítéssel kísérve.*
*Még szipog néhányat, aztán úgy fest, hogy kezd megnyugodni, már a szárnyacskái vége is csak egy-egy nagyobb levegővételnél remeg meg.*
-De… de ezt a ruhát anyámtól kaptam. *Szabadkozik, bár nem igazán van rajta öltés vagy egyéb, valószínű csak jó helyen van csomózva, nem lehetett nagy munka. Bár ő maga még ennyit se tudna megtenni, a gyakorlati dolgok teljesen hidegen hagyták, már régen is, azt mindig más végezte helyette. Óva is intették otthon, hogy egyedül mer utazni, de mivel épp akkor tört rá az öntudat felszívta magát és nekivágott. Talán tényleg hiba volt, ez már azóta nem egyszer megfordult a fejében. Aztán hirtelen elkap egy pillanatot, mikor a nő a szárnyait mustrálja. Azonnal megváltozik az arca, szemeibe kiül a rémület, hátrál is az erdő felé, úgy, hogy tekintetét végig a nőn tartja.*
-És te, mi járatban errefelé? Esetleg védtelen tündéreket keresel, hogy eladhasd a szárnyaikat, esetleg levághasd a lábujjaikat és eladd szerencsehozó talizmánnak? *Buknak ki belőle igen érdekes feltételezések, hiszen a bátyja sok mindennel riogatta már, aminek a fele se volt igaz.*
-Fertőőőzés?! *Kapja gyorsan a fenekéhez a kezét.* -Ilyen súlyos? *Görbül ismét lefelé a szája széle.*
-Tű és cérna? Nem, tűhöz nem nyúlhatok, mert megszúrom magam, aztán összevérezem a ruhám. *Vezeti le szépen, nem is igazán szerelkezett fel az útra, nem, hogy tű és cérna nincsen nála, de igazából élelmet se csomagolt. Az volt a terv, hogy ilyenkor már a város utcáin fog botorkálni egy fogadó után kutatva. Aztán megbotlik egy vaskosabb faágban, és a fenekével a földnek csapódik, némi nyüszítéssel kísérve.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:50:26
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
*Láthatóan más körökből érkeztek, hiszen mindketten nehezen azonosulnak a másik problémájával, vagy annak hiányával. Karheia nem tudja, hogy ez Cyprylana fajának tudható be, vagy nemesi körökből jött, de úgy tippelné, hogy mindkettő. Bár a tündérekről nem tud sokat, ami azt illeti ez a második alkalom, hogy láthat egyet. Ez a találkozás is csupán azt az elképzelést szilárdítja meg benne, hogy bizony a tündérek mind kényeskék, nem túl életrevalóak, de tagadhatatlanul lenyűgözőek, és állítólag okosak is. Ez utóbbit még nem sikerült a lányon megtapasztalnia.*
- Igen, a ruha pótolható, ezért számomra ez csak egy ruha. Az épséged viszont nem szerezhető be a piacon.
*Halványan mosolyog, és időnként a tündér szárnyaira terelődik tekintete. Igyekszik nem túl látványosan méregetni, egyszerűen csak tetszik neki, és nem gyakran látott ilyet. Kicsit az Erdei Pillék nagyobb változatára emlékezteti őt, amiről eszébe jut Nozarin, és megint melegség tölti el mellkasát, mint minden alkalommal, mikor a férfire gondol.*
- Na látod, fontosabb azt kitisztítani. Könnyű belebetegedni még a legapróbb sérülésekbe. Láttam életerős barbár férfiakat is védtelenné gyengülni, mert egy sebből valami kórságot elkaptak.
*Persze nem célja a tündérkét ijesztgetni, úgy tűnik viszont akaratlanul is így sikerül.*
- Igen, előfordul, hogy megváltoznak az erőviszonyok. Vagy elszámolja magát a legügyesebb vadászkutya is.
*Megrántja vállait, mintha semmiség lenne, mert valójában tényleg az. Karheia vigyáz az állatokra, igyekszik jól bánni velük, ugyanakkor gond nélkül levág egy disznót, és könnyeket sem ejt még egy hűséges társ elvesztéséért sem. Talán elszomorodik, de az élet részének tekinti ezt.*
- Ugyan már!
*Próbál nem túl irritált lenni, de ennyi könnyet még életében nem látott. Ő nagyjából így zokogta világba fájdalmát, mikor a szép, szőke kisfia elhunyt, más meg egy ruháért pazarol felesleges energiát szomorúságra. Nem is érti ezt. Úgy véli a tündérnek még nem volt valós problémája az életben. Egy kicsit szánja is, amikor leguggolva kuporodik össze önmagát sajnáltatva.*
- Szedd össze magad! Nem kell majd az utcán aludnod. Van nálad tű és cérna? Megvarrjuk annyira, hogy eltakarjon téged, aztán veszel egy másikat. Vagy varrsz egy másikat. Nem olyan nehéz.
*Veszi a bátorságot, és közelebb lép, majd óvatosan megtapogatja a ruha anyagát. Hümmögve csodálkozik rá.*
- Nagyon finom anyag.
*Láthatóan tetszik neki, bár nem biztos, hogy hordaná, de nőből van, és imponálnak neki is ezek a dolgok.*
- Nem tart semeddig másikat venni, és pontosan ugyanilyet csinálni. Aztán az is lehet a kedvenced. De elsőként mossuk ki a sebedet.
*Láthatóan más körökből érkeztek, hiszen mindketten nehezen azonosulnak a másik problémájával, vagy annak hiányával. Karheia nem tudja, hogy ez Cyprylana fajának tudható be, vagy nemesi körökből jött, de úgy tippelné, hogy mindkettő. Bár a tündérekről nem tud sokat, ami azt illeti ez a második alkalom, hogy láthat egyet. Ez a találkozás is csupán azt az elképzelést szilárdítja meg benne, hogy bizony a tündérek mind kényeskék, nem túl életrevalóak, de tagadhatatlanul lenyűgözőek, és állítólag okosak is. Ez utóbbit még nem sikerült a lányon megtapasztalnia.*
- Igen, a ruha pótolható, ezért számomra ez csak egy ruha. Az épséged viszont nem szerezhető be a piacon.
*Halványan mosolyog, és időnként a tündér szárnyaira terelődik tekintete. Igyekszik nem túl látványosan méregetni, egyszerűen csak tetszik neki, és nem gyakran látott ilyet. Kicsit az Erdei Pillék nagyobb változatára emlékezteti őt, amiről eszébe jut Nozarin, és megint melegség tölti el mellkasát, mint minden alkalommal, mikor a férfire gondol.*
- Na látod, fontosabb azt kitisztítani. Könnyű belebetegedni még a legapróbb sérülésekbe. Láttam életerős barbár férfiakat is védtelenné gyengülni, mert egy sebből valami kórságot elkaptak.
*Persze nem célja a tündérkét ijesztgetni, úgy tűnik viszont akaratlanul is így sikerül.*
- Igen, előfordul, hogy megváltoznak az erőviszonyok. Vagy elszámolja magát a legügyesebb vadászkutya is.
*Megrántja vállait, mintha semmiség lenne, mert valójában tényleg az. Karheia vigyáz az állatokra, igyekszik jól bánni velük, ugyanakkor gond nélkül levág egy disznót, és könnyeket sem ejt még egy hűséges társ elvesztéséért sem. Talán elszomorodik, de az élet részének tekinti ezt.*
- Ugyan már!
*Próbál nem túl irritált lenni, de ennyi könnyet még életében nem látott. Ő nagyjából így zokogta világba fájdalmát, mikor a szép, szőke kisfia elhunyt, más meg egy ruháért pazarol felesleges energiát szomorúságra. Nem is érti ezt. Úgy véli a tündérnek még nem volt valós problémája az életben. Egy kicsit szánja is, amikor leguggolva kuporodik össze önmagát sajnáltatva.*
- Szedd össze magad! Nem kell majd az utcán aludnod. Van nálad tű és cérna? Megvarrjuk annyira, hogy eltakarjon téged, aztán veszel egy másikat. Vagy varrsz egy másikat. Nem olyan nehéz.
*Veszi a bátorságot, és közelebb lép, majd óvatosan megtapogatja a ruha anyagát. Hümmögve csodálkozik rá.*
- Nagyon finom anyag.
*Láthatóan tetszik neki, bár nem biztos, hogy hordaná, de nőből van, és imponálnak neki is ezek a dolgok.*
- Nem tart semeddig másikat venni, és pontosan ugyanilyet csinálni. Aztán az is lehet a kedvenced. De elsőként mossuk ki a sebedet.
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:21:49
Üzenet elküldve: 2019-07-31 17:21:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
*Mikor a nő szigorú tekintetet ölt magára, kicsit hátrébb lép, nagy, sírástól megduzzadt szemeit rámereszti.*
-CSAK a ruhám? *Pislog nagyokat, ő meg ezt nem érti igazán.* -De… de… de ez volt a kedvenc ruhám. *Gördül ki ismét egy duci könny az arca szélére.*
-Egy kicsit lehorzsolta azt hiszem. *Fordul meg féloldalt és nyúl a fenekéhez a kezével, tényleg, egy egészen elhanyagolható, vékony csík húzódik a bőrön, ami valószínű a vaddisznó szemfoga okozott.*
-Felkapaszkodtam egy fára. *Azért válaszol a kérdésre, hiszen nem titok.*
-Egy egész. *Itt nyel egy hatalmasat, kikerekedett szemekkel a nőre bámulva.* -Kutyát? *Őt meg aztán még azok is megkergetik, ha nagyobb méretűek vagy úgy vélik, simán beférne a szájukba a feje.*
-De mindenki megdicsérte otthon a ruhámat, most hogy ilyen tépett meg koszos, még a fogadóba se fognak beengedni, a végén még… a végén még… *Vesz nagy hisztérikus levegőket, mintha csak egy újabb sírásroham kerülgetné.*
-Kint kell aludjak… az UTCÁÁÁHHÁÁHÁÁN. *Már érkezik is, beletemetkezik két kezébe és leguggol. Ő csak egy tündér, akinek azért szoktak segíteni vagy hallják meg a hangját egyáltalán, mert olyan szép és csinos, de ha ez is elveszik bizonyára senki se fog törődni vele. ~Lehet, hogy majd az utcán is fellöknek.~ Egyszerűen vigasztalhatatlan.*
-Orvosolható? *Kukkant ki az ujjai közül.* -Hogyan? *Szipog még néhányat és hitetlenül törölgeti a szemeit.*
*Mikor a nő szigorú tekintetet ölt magára, kicsit hátrébb lép, nagy, sírástól megduzzadt szemeit rámereszti.*
-CSAK a ruhám? *Pislog nagyokat, ő meg ezt nem érti igazán.* -De… de… de ez volt a kedvenc ruhám. *Gördül ki ismét egy duci könny az arca szélére.*
-Egy kicsit lehorzsolta azt hiszem. *Fordul meg féloldalt és nyúl a fenekéhez a kezével, tényleg, egy egészen elhanyagolható, vékony csík húzódik a bőrön, ami valószínű a vaddisznó szemfoga okozott.*
-Felkapaszkodtam egy fára. *Azért válaszol a kérdésre, hiszen nem titok.*
-Egy egész. *Itt nyel egy hatalmasat, kikerekedett szemekkel a nőre bámulva.* -Kutyát? *Őt meg aztán még azok is megkergetik, ha nagyobb méretűek vagy úgy vélik, simán beférne a szájukba a feje.*
-De mindenki megdicsérte otthon a ruhámat, most hogy ilyen tépett meg koszos, még a fogadóba se fognak beengedni, a végén még… a végén még… *Vesz nagy hisztérikus levegőket, mintha csak egy újabb sírásroham kerülgetné.*
-Kint kell aludjak… az UTCÁÁÁHHÁÁHÁÁN. *Már érkezik is, beletemetkezik két kezébe és leguggol. Ő csak egy tündér, akinek azért szoktak segíteni vagy hallják meg a hangját egyáltalán, mert olyan szép és csinos, de ha ez is elveszik bizonyára senki se fog törődni vele. ~Lehet, hogy majd az utcán is fellöknek.~ Egyszerűen vigasztalhatatlan.*
-Orvosolható? *Kukkant ki az ujjai közül.* -Hogyan? *Szipog még néhányat és hitetlenül törölgeti a szemeit.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 16:37:19
Üzenet elküldve: 2019-07-31 16:37:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
*Úgy látszik, a járat valamiféle természetes képződmény lehet, mert igen bordázott a fala, és tölcsérszerűen szűkül, a végén elkanyarodik. Ahogy Zhaggur előre lépked, és csizmájával jó alaposan beletapicskol a szutyokba, egy ponton már guggolva is nehezen férne el, ezért csak belesni tud az émelyítő bűzben. A járat üres, csak törmelék van benne. A sarokban apró kis állatok izgését-mozgását látni – nyilván egy-két patkány élősködött a mocskon, akik most inkább visszahúzódnak a kövek alá. Nem támadják meg, nem is nagyon szeretnének a fény közelébe merészkedni. Egyébként semmi más érdekes nincs idelent, aminek az emlékével gazdagabb lehetne, persze a tartalmas bűzt kivéve, amely most a lábbelijéről egyenesen az orrát éri kitartóan, amíg le nem mossa. Nincs más hátra, mint visszatérni a patakhoz, és persze folytatni a barlangrendszer felderítését, ha még mindig kalandvágyban ég.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 16:37:30
*Úgy látszik, a járat valamiféle természetes képződmény lehet, mert igen bordázott a fala, és tölcsérszerűen szűkül, a végén elkanyarodik. Ahogy Zhaggur előre lépked, és csizmájával jó alaposan beletapicskol a szutyokba, egy ponton már guggolva is nehezen férne el, ezért csak belesni tud az émelyítő bűzben. A járat üres, csak törmelék van benne. A sarokban apró kis állatok izgését-mozgását látni – nyilván egy-két patkány élősködött a mocskon, akik most inkább visszahúzódnak a kövek alá. Nem támadják meg, nem is nagyon szeretnének a fény közelébe merészkedni. Egyébként semmi más érdekes nincs idelent, aminek az emlékével gazdagabb lehetne, persze a tartalmas bűzt kivéve, amely most a lábbelijéről egyenesen az orrát éri kitartóan, amíg le nem mossa. Nincs más hátra, mint visszatérni a patakhoz, és persze folytatni a barlangrendszer felderítését, ha még mindig kalandvágyban ég.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 16:37:30
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:28:35
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:28:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez az ő szerencséje. A férfinál nem volt semmi. Legalább holtában szolgálhatta, volna az élőket. Ennek ellenére még mindig elégedettség tölti el a bosszúvágytól épp megszabadult Zhaggurt. Elteszi a kovaköveket és most már nincs más teendője, csak hogy folytassa a kis felfedező útját. Nem teljesen látja át a vélhetően összekakált lefelé vezető üreget, de az undoron túltéve meg kell tudnia, hogy onnan vezet e út tovább. Ígéretesek a telérek, amelyeket még nem vizsgált meg alaposan, így tovább akar kutatni. Megpróbál átfurakodni a járaton és a pókhálókon, habár a háló nem túl bizalomgerjesztő dolog odalent. Kardját a kezében tartja és azzal vágja le a vélhetően ragacsos hálókat, hiszen esze ágában sincs beleragadni. Még a végén itt hagyja a fogát, amelyet jelen pillanatban nem annyira szeretne megtenni.
Ilyen a bányászok élete, mindig meg kell szenvednie a sikerért és csúszni mászni a mocsokban és a vérben, hogy előrébb jusson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez az ő szerencséje. A férfinál nem volt semmi. Legalább holtában szolgálhatta, volna az élőket. Ennek ellenére még mindig elégedettség tölti el a bosszúvágytól épp megszabadult Zhaggurt. Elteszi a kovaköveket és most már nincs más teendője, csak hogy folytassa a kis felfedező útját. Nem teljesen látja át a vélhetően összekakált lefelé vezető üreget, de az undoron túltéve meg kell tudnia, hogy onnan vezet e út tovább. Ígéretesek a telérek, amelyeket még nem vizsgált meg alaposan, így tovább akar kutatni. Megpróbál átfurakodni a járaton és a pókhálókon, habár a háló nem túl bizalomgerjesztő dolog odalent. Kardját a kezében tartja és azzal vágja le a vélhetően ragacsos hálókat, hiszen esze ágában sincs beleragadni. Még a végén itt hagyja a fogát, amelyet jelen pillanatban nem annyira szeretne megtenni.
Ilyen a bányászok élete, mindig meg kell szenvednie a sikerért és csúszni mászni a mocsokban és a vérben, hogy előrébb jusson.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:04:53
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:04:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az már soha nem derül ki, hogy az illető igazat szólt-e vagy sem, mert Zhaggur úgy dönt, megszabadul tőle. Valahol ez a férfinak is könnyebbség, elvégre rengeteget szenvedett már. Még ellenkezni sincs lehetősége kábulatában, lehet, hogy nem is tenné, küzdött már eleget eddig az életért, hiába. A kard minden akadály nélkül utat vág sovány mellkasába, és néhány véres köhögés után a test megadja magát. A seb mellett vér áztatja a követ, amely a lámpa fényében fekete tintának tetszik, végigfut a kövön, egészen Zhaggur talpáig. A koszos zsebekben a törpe nem talál semmi egyebet, csak egy kovakövet. A holttest eltüntetése sem akadály, a körülmények adottak, hogy eltűnjön a tárnában. Hogy odalent pontosan hova kerül, azt már Zhaggur csak akkor láthatná, ha követné az útját, de ez neki is végzetes volna.
A tárna egyébként üres, és korántsem olyan szabályos, mint a nagy, teremszerű helyiség fent, amelybe a kőfal beleomlott. Látszik, hogy senki nem nyúlt még hozzá, sőt az itteni mélységbe még a denevérek se merészkedtek le valamiért. Ahogy a törpe körbejár, talál egy lefelé vezető szűk üreget is, amelyből pókhálók kandikálnak ki. Penetráns bűz csapja meg lentről az orrát, és bevilágítva láthatja is a természetes, barna okát a szagnak. Valószínűleg a betolakodójáé az érdem. Miközben a törpe körbesétál, lépteit halvány vérfoltnyomok követik a kövön, mintegy visszautalva előbbi tettére.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 14:05:08
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az már soha nem derül ki, hogy az illető igazat szólt-e vagy sem, mert Zhaggur úgy dönt, megszabadul tőle. Valahol ez a férfinak is könnyebbség, elvégre rengeteget szenvedett már. Még ellenkezni sincs lehetősége kábulatában, lehet, hogy nem is tenné, küzdött már eleget eddig az életért, hiába. A kard minden akadály nélkül utat vág sovány mellkasába, és néhány véres köhögés után a test megadja magát. A seb mellett vér áztatja a követ, amely a lámpa fényében fekete tintának tetszik, végigfut a kövön, egészen Zhaggur talpáig. A koszos zsebekben a törpe nem talál semmi egyebet, csak egy kovakövet. A holttest eltüntetése sem akadály, a körülmények adottak, hogy eltűnjön a tárnában. Hogy odalent pontosan hova kerül, azt már Zhaggur csak akkor láthatná, ha követné az útját, de ez neki is végzetes volna.
A tárna egyébként üres, és korántsem olyan szabályos, mint a nagy, teremszerű helyiség fent, amelybe a kőfal beleomlott. Látszik, hogy senki nem nyúlt még hozzá, sőt az itteni mélységbe még a denevérek se merészkedtek le valamiért. Ahogy a törpe körbejár, talál egy lefelé vezető szűk üreget is, amelyből pókhálók kandikálnak ki. Penetráns bűz csapja meg lentről az orrát, és bevilágítva láthatja is a természetes, barna okát a szagnak. Valószínűleg a betolakodójáé az érdem. Miközben a törpe körbesétál, lépteit halvány vérfoltnyomok követik a kövön, mintegy visszautalva előbbi tettére.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.31 14:05:08
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 13:13:39
Üzenet elküldve: 2019-07-31 13:13:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Barátokkal mi! Kereskedni? Te nyomorult féreg. *Kap még egy rúgást a hasába. Hiába sok beszéd, ha tényleg a közelben lakik és még meg is verte, az bizonyos, hogy Zhaggurnak nem lesz nyugta tőlük. Biztosra veszi a fafejű törpe, hogy majd meg akarják támadni a szeretett bányáját. Azt hitte ennél közlékenyebb lesz majd a másik fél. Vesz pár levegőt, hogy lenyugodjon és átgondolja a további lépéseit, de nem hagyja nyugodni az a tény sem, hogy mi lehetett az az állatias hang, ami bevisszhangozta a barlangrendszert. Nem akar kockáztatni és inkább úgy dönt, hogy véget vet az illető szenvedéseinek. Amúgy sem egy nagy ápoló, hogy bekötözze, meg megetesse a másikat, hogy ápolgassa és a többi szarság. Megmarkolja kardjának markolatát és egy jól irányzott szúrással megpróbálja ledöfni az előtte fekvőt. Ha sikerül neki, akkor a testet átkutatja és megnézi van e valamilyen érték nála. Amit talál elteszi.
Nem akarja, hogy ez a hulla beárnyékolja a jövőjét, így talán a legjobb az lesz, ha a testet bevonszolja a patakba és majd az elvégzi a takarítást. Természetesen csak akkor, ha a folyam elég erős és a rajta tátongó lyukba el is fér az ember.
A munkálatok végeztével megmossa kardját és a helyére teszi. Kifújja a levegőt és ezzel dühe is elillan. Legalább bosszút állt a sérelmeiért. Nincs más dolga, mint körülnézni a tárnában, hogy van e valami ami érdekes lehet a számára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Barátokkal mi! Kereskedni? Te nyomorult féreg. *Kap még egy rúgást a hasába. Hiába sok beszéd, ha tényleg a közelben lakik és még meg is verte, az bizonyos, hogy Zhaggurnak nem lesz nyugta tőlük. Biztosra veszi a fafejű törpe, hogy majd meg akarják támadni a szeretett bányáját. Azt hitte ennél közlékenyebb lesz majd a másik fél. Vesz pár levegőt, hogy lenyugodjon és átgondolja a további lépéseit, de nem hagyja nyugodni az a tény sem, hogy mi lehetett az az állatias hang, ami bevisszhangozta a barlangrendszert. Nem akar kockáztatni és inkább úgy dönt, hogy véget vet az illető szenvedéseinek. Amúgy sem egy nagy ápoló, hogy bekötözze, meg megetesse a másikat, hogy ápolgassa és a többi szarság. Megmarkolja kardjának markolatát és egy jól irányzott szúrással megpróbálja ledöfni az előtte fekvőt. Ha sikerül neki, akkor a testet átkutatja és megnézi van e valamilyen érték nála. Amit talál elteszi.
Nem akarja, hogy ez a hulla beárnyékolja a jövőjét, így talán a legjobb az lesz, ha a testet bevonszolja a patakba és majd az elvégzi a takarítást. Természetesen csak akkor, ha a folyam elég erős és a rajta tátongó lyukba el is fér az ember.
A munkálatok végeztével megmossa kardját és a helyére teszi. Kifújja a levegőt és ezzel dühe is elillan. Legalább bosszút állt a sérelmeiért. Nincs más dolga, mint körülnézni a tárnában, hogy van e valami ami érdekes lehet a számára.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:52:49
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:52:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, Zhaggur nincs kibékülve a rejtélyes idegen válaszaival, mert még néhány rúgással honorálja a beszámolót.*
- Hazafelé mentem. Beomlott alattam a föld. Eltörtem a lábam… Ki akartam mászni, de nem tudtam… Kerestem valami járatot… Sötét volt… Még lejjebb estem, a franc egye meg… *Zihálja a fickó kapkodva, valószínűleg annak reményében, hogy minél többet beszél, annál kevesebb rugdosás lesz az osztályrésze.* Nem messze lakom innen, a családommal, barátaimmal. Kereskedhetnénk… Őriznénk a bányád, öreg. Lehetnénk barátok is… *Könyörög szánalmasan esetlenül, még karjával a törpe lába felé is nyúl, de nem éri el, hogy megragadja. Arcán látszik, hogy megint messze jár, a láz újra hatalmába keríti, kifejezéstelen arccal néz maga elé, szemei pedig lassan lecsukódnak.*
- Vizet… *Rebegi halkan, aztán ismét önkívületben nyög egyet. Zhaggur egy ideig többet nem húz ki belőle, az egyszer biztos. Rajta áll a döntés, mit kezd az információval, amit kapott, na meg persze a férfival, aki állítása szerint a felszínről pottyant ide.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, Zhaggur nincs kibékülve a rejtélyes idegen válaszaival, mert még néhány rúgással honorálja a beszámolót.*
- Hazafelé mentem. Beomlott alattam a föld. Eltörtem a lábam… Ki akartam mászni, de nem tudtam… Kerestem valami járatot… Sötét volt… Még lejjebb estem, a franc egye meg… *Zihálja a fickó kapkodva, valószínűleg annak reményében, hogy minél többet beszél, annál kevesebb rugdosás lesz az osztályrésze.* Nem messze lakom innen, a családommal, barátaimmal. Kereskedhetnénk… Őriznénk a bányád, öreg. Lehetnénk barátok is… *Könyörög szánalmasan esetlenül, még karjával a törpe lába felé is nyúl, de nem éri el, hogy megragadja. Arcán látszik, hogy megint messze jár, a láz újra hatalmába keríti, kifejezéstelen arccal néz maga elé, szemei pedig lassan lecsukódnak.*
- Vizet… *Rebegi halkan, aztán ismét önkívületben nyög egyet. Zhaggur egy ideig többet nem húz ki belőle, az egyszer biztos. Rajta áll a döntés, mit kezd az információval, amit kapott, na meg persze a férfival, aki állítása szerint a felszínről pottyant ide.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:06:32
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:06:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
*Annak rendje és módja szerint kivárja, amíg a tündér leányka összeszedi magat. Ezidő alatt Karheia is lenyugszik, hiszen nem tapasztal semmi gyanúsat, vagy fenyegetőt. Ennek köszönhetően egy fakó, biztatónak szánt mosoly jelenik meg arcán, hogy egyértelművé tegye baráti szábdékát az ismeretlen tündér irányában. Egy leheletnyit aggódik is, hiszen úgy tűnik nagy a baj, mi más magyarázhatná ezt a keserves zokogást? Ha pedig segítenie kell, és mósjában is áll, megteszi. Lehet csak jelenlétével, bár biztató szóval, de ha valaki, akkor ő pontosan jól tudja milyen egyedül szembenézni a nehézségekkel, bánattal.
Aztán nézi, amit néznie kell, itt picit megint megtorpan a meglepettségtől. Igyekszik nem zavarba jönni, amit nem is a csupasz bőrfelület eredményez, sokkal inkább a szituáció maga. Nagy koncentráció közepette homlokát ráncolja, amitől vonásai szigorúbbá válnak.*
- Ez nem néz ki túl biztatóan. Megsértett téged is, vagy csdak a ruhád ment tönkre.
*Első ránézésre számára úgy tűnik, hogy csak a textil ment tönkre, amivel Karheia nem lát semmi gondot. Az csak egy ruha. Azért választ vár, hogy a tündér mit válaszol, esetleg fáj e valamilye, a kicsi lelkén kívül.*
- Hogy sikerült lehagynod őket?
*Igazából nincs is jelentősége, ezért csak legyint kezével, hogy ne is válaszoljon a lány.*
- Szerencse, hogy nem esett bajod. A vaddisznók már tépték szét egy kutyánkat, mikor gyerek voltam. Szívós egy dögök.
*Nem érti, illetve nem érzi át a tündér leányka gondját a ruhája miatt, de érdekli annyira, hogy megpróbálja lenyugtatni.*
- Dehogy fognak. Szerintem senkit nem érdekel a városban, hogy milyen a ruhád. Biztos vannak ott sokkal rosszabb kinézetű alakok.
*Hirtelen megtorpan, mert rájön, hogy nem azt mondta, amit akart, vagy legalábbis nem úgy fogják érteni, ahogy szeretné.*
- Mármint... nem mintha bármi baj lenne a külsőddel. Ez csak egy szakadás, könnyen orvosolható.
*Annak rendje és módja szerint kivárja, amíg a tündér leányka összeszedi magat. Ezidő alatt Karheia is lenyugszik, hiszen nem tapasztal semmi gyanúsat, vagy fenyegetőt. Ennek köszönhetően egy fakó, biztatónak szánt mosoly jelenik meg arcán, hogy egyértelművé tegye baráti szábdékát az ismeretlen tündér irányában. Egy leheletnyit aggódik is, hiszen úgy tűnik nagy a baj, mi más magyarázhatná ezt a keserves zokogást? Ha pedig segítenie kell, és mósjában is áll, megteszi. Lehet csak jelenlétével, bár biztató szóval, de ha valaki, akkor ő pontosan jól tudja milyen egyedül szembenézni a nehézségekkel, bánattal.
Aztán nézi, amit néznie kell, itt picit megint megtorpan a meglepettségtől. Igyekszik nem zavarba jönni, amit nem is a csupasz bőrfelület eredményez, sokkal inkább a szituáció maga. Nagy koncentráció közepette homlokát ráncolja, amitől vonásai szigorúbbá válnak.*
- Ez nem néz ki túl biztatóan. Megsértett téged is, vagy csdak a ruhád ment tönkre.
*Első ránézésre számára úgy tűnik, hogy csak a textil ment tönkre, amivel Karheia nem lát semmi gondot. Az csak egy ruha. Azért választ vár, hogy a tündér mit válaszol, esetleg fáj e valamilye, a kicsi lelkén kívül.*
- Hogy sikerült lehagynod őket?
*Igazából nincs is jelentősége, ezért csak legyint kezével, hogy ne is válaszoljon a lány.*
- Szerencse, hogy nem esett bajod. A vaddisznók már tépték szét egy kutyánkat, mikor gyerek voltam. Szívós egy dögök.
*Nem érti, illetve nem érzi át a tündér leányka gondját a ruhája miatt, de érdekli annyira, hogy megpróbálja lenyugtatni.*
- Dehogy fognak. Szerintem senkit nem érdekel a városban, hogy milyen a ruhád. Biztos vannak ott sokkal rosszabb kinézetű alakok.
*Hirtelen megtorpan, mert rájön, hogy nem azt mondta, amit akart, vagy legalábbis nem úgy fogják érteni, ahogy szeretné.*
- Mármint... nem mintha bármi baj lenne a külsőddel. Ez csak egy szakadás, könnyen orvosolható.
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:52:01
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:52:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titok a mélyben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törpe nem igazán lát a dühtől többet, mint a saját igazát és így a szenvedő fél válaszát sem tudja elfogadni. Emellett valahogy nem stimmel a története. Leesett a beszakadt hasadékba és a hegy gyomra felé indult el, hogy kijusson? Erre az egészre csak a szemöldökét ráncolja, majd megint belerúg egyet.*
- Hazudsz te szemét! Berobbantottad a bányám falát és ezt a szar történetet akarod bemesélni nekem! *A mondat végén kap még egy rúgást.*
- Most megint megkérdezem! Utoljára! Ki vagy? Mit keresel a bányámba? Hogy jutottál ide? *Nos ez több kérdés is talán a kelleténél, de kíváncsi egyed Zhaggur, így tudnia akarja, miért kellett felkelnie az álmából. Nem feltétlenül akar ő megölni senkit, hiszen akár még helyre is pofozhatja az ifjút, hogy utána rabszolgaként bányászon neki. De ezek csak távlati tervek. Valaha északon megbecsülték az élő munkaerőt és a rabszolgaság virágzott. Jó lenne ha itt délen is meghonosodna ez az ősi és nemes hagyomány.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törpe nem igazán lát a dühtől többet, mint a saját igazát és így a szenvedő fél válaszát sem tudja elfogadni. Emellett valahogy nem stimmel a története. Leesett a beszakadt hasadékba és a hegy gyomra felé indult el, hogy kijusson? Erre az egészre csak a szemöldökét ráncolja, majd megint belerúg egyet.*
- Hazudsz te szemét! Berobbantottad a bányám falát és ezt a szar történetet akarod bemesélni nekem! *A mondat végén kap még egy rúgást.*
- Most megint megkérdezem! Utoljára! Ki vagy? Mit keresel a bányámba? Hogy jutottál ide? *Nos ez több kérdés is talán a kelleténél, de kíváncsi egyed Zhaggur, így tudnia akarja, miért kellett felkelnie az álmából. Nem feltétlenül akar ő megölni senkit, hiszen akár még helyre is pofozhatja az ifjút, hogy utána rabszolgaként bányászon neki. De ezek csak távlati tervek. Valaha északon megbecsülték az élő munkaerőt és a rabszolgaság virágzott. Jó lenne ha itt délen is meghonosodna ez az ősi és nemes hagyomány.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661