Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-04 09:29:45
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Visszatérve a nő segít neki a tűzrakásban, úgyhogy gyorsan haladnak, sőt, még köveket is hoz a nő. Cale emlékszik, hogy a legtöbb tábortűznél így csinálták, de sose gondolt bele, hogy mi értelme van a köveknek, azon kívül, hogy szépen néz ki. Mindenesetre most összekészülnek, szépen kupacba teszik az ágakat, körülötte ott a kő-kör, és a vadász még a tűzgyújtást is bevállalja, aminek a bárd kifejezetten örül, mert, bár nem vallaná be, biztos benne, hogy neki nem sikerülne. Jól esik neki a tűz melege, ösztönösen közelebb is húzódik hozzá, miközben a nő kérdését hallgatja.*
- Megköszönöm, ha ellátod a sebeimet. *Mondja végül, és sóhajtva hanyatt dől, az oldalára fordulva, hogy fajtársa mindkét sebéhez hozzá férhessen. Természetesen továbbra is mérges, és most morcosan bámul bele a vidáman pattogó tűzbe. Arra gondol, hogy mennyire szerette eddig a tábortüzeket. Mindig vidám emlékek fűzték hozzá, ahogy az utazókkal körbe ülik, dalolásznak és beszélgetnek, iszogatnak, és egyre szélesebb mosollyal néznek rá a lánykák. Ennek viszont most vége, sose fog már csupa vidámság eszébe jutni a tűzről, mindig ez a pillanat, ez a kényelmetlenség lesz az első, ami az eszébe ötlik, ha felidézi a tábortüzeket. *
- Nem vagyok boldog. *Tesz megjegyzést teljesen feleslegesen, még ha Vier nem is látna, akkor is tudhatná, hogy a bárd eléggé dúl-fúl, és elvette a kedvét az egész helyzet.*
- Remélem legalább a húsért megérte.


1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-04 09:09:16
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

~Üvöltözve is közlekedhetnél, az egyszerűbb lenne.~
*Prüszköl egyet, amikor a hím eltávozik, de figyelmét inkább a nyúzásnak, majd a vagdosásnak és szeletelésnek szenteli, az állat combjából és oldalából szép nagy szeletkéket vágva a kardjával. Ugyan fegyvere nem kifejezetten erre lett kitalálva, de hát élelmesnek kell lenni ilyen helyzetekben, Vier szerint pedig egész életében a hasonló helyzeteket "gyakorolta". Mire a hím visszatér, ingének egy nagyobb darabján már ott pihennek a megsütésre váró húsok, a többi darab pedig arra vár, hogy felhasználják kötözésre. Ám a hím csak dúl-fúl, még csak a közelébe sem jön, hogy ezt megtehesse, így inkább besegít neki a tűzrakásban, szép kupacba pakolva az ágakat és gallyakat. Ezt követően a patak partjáról néhány kimosódott követ gyűjt be, és azt is odaviszi a rögtönzött táborhely mellé, majd ügyes mozdulatokkal tüzet szít, és néhány perc múlva már apró, majd enyhén növekvő kis lángocska borítja fénybe őket.*
- Na, duzzogsz még kicsit, vagy hagyod, hogy összerakjalak?
*Lép a hím mellé, kezében kötszernek szánt anyagdarabokkal. Persze ha az tovább akar puffogni, akkor Vier nyugodt szívvel hagyja neki, hogy elájuljon a vérveszteségtől, legföljebb megkönnyíti a dolgát, és elájulva fogja kiégetni és bekötözni a sebeit. Viernek végül is mindegy, hogy csinálják...*


1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-04 00:27:50
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Ahogy kiül a nő mellé, nem pont azt a reakciót kapja, amit elvárt volna. Cale úgy gondolta, hogy ő elüldögél itt a parton, szépen megszárad, amíg a nő fát gyűjt, és tüzet rak. De persze, ahogy az egész este folyamán minden, úgy ez se úgy történik, ahogyan azt a bárd elképzeli. A nő kiadja a parancsot, öltözzön fel, és keressen tűznek valót. *
~Minek ahhoz felöltözni? Tiszta vér a ruhám, mi értelme volt akkor lemosnom magamról? Sőt, majd még jobban szétszakít mindent, hogy hozzá férjen a sebhez? ~
*Persze csak gondolatban morog, amúgy engedelmesen biccent, és elkezd öltözködni. Azért csak kezd, mert a nedves testre a bőrt felhúzni sötételfet próbáló feladat. Szenved egy ideig, aztán idegesen fogja a nadrágot, a felsőt, levágja a földre, és úgy ahogy van, aláöltözetben indul meg az erdőbe. Természetesen kardját még magához veszi, az övvel egybekötött kardhüvellyel együtt.*
~ Jöjjön velem szembe egy medve, átharapom a torkát, nem is kell a kard. Megküzdök most bármivel, csak sodorja velem szembe a balszerencse. Vier torkát is átharapom. Minden torkot harapni kell. Mindent is!~
* Egyedül azért nem ordít dühében, mert nem akar magára felesleges figyelmet vonzani. Mindenesetre bemegy az erdőbe, nem érdekli az se, hogy milyen zajjal jár, ahogy ott lépked. Igyekszik száraz gallyakat szedegetni a földről, hol vékonyabb, hol vastagabb darabokat, és egészen addig folytatja ezt a tevékenységet, amíg egy jó ölnyit össze nem szed. Akkor aztán visszamegy a folyópartra, és ott ledobja a gallyakat. Morogva kezdi el kiválogatni a vékonyabbakat, amik gyújtósnak jók, miközben továbbra se néz a nőre. Sebei a nagy gyűjtögetésben újra koszosak lettek, és azóta is véreznek, de nem érdekli, most már dacból inkább elájul, minthogy megadja a nőnek azt az elégtételt, hogy odamegy a sebkötözésért. *


1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 23:48:43
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Jót mosolyog a hím produkcióján, és lehet, hogy egy másik életben, vagy legalábbis egy másik éjszakán Vier egészen máshogy reagálna erre, azok után viszont, ami ma este történt velük, nem tesz ilyesmit.*
- Hát látod, ebben egyetértünk.
*Újra a levetett ruhákra pillant, majd vissza a hímre, aki, Vier szemszögéből legalábbis, kétségbeesetten próbálja felvenni a szemkontaktust. Megadja hát a szegény, vérző hímnek ezt az örömet, mélyen a szemébe bámul, majd viszonozza a kacsintását, de egészen más okokból, mint azt a hím hiheti. Vier épp csak nem dörzsöli tenyereit saját kis cselszövésén, melyre készül, és a vigyorgást is éppen csak meg tudja állni.*
- Nos, hát akkor...
*Feláll a hím mellől, odalép annak ruháihoz, a csizmát meg a gatyát odadobja Calenek, meg a felsőt is, ami egészen épen maradt, az inget pedig megtartja magának, és ügyesen nekikezd darabokra szaggatni azt.*
- Öltözz fel szépen és keress itt a közelben száraz ágakat és gallyakat, amikből tüzet rakhatunk, hogy kicsit felmelegedj. Szárazat!
*Mutatóujját feltartja, hogy ez egy abszolút lényegi információ, lehetőleg ne felejtsen el száraz botokkal visszatérni a hím.*
- Utána bekötözlek.
*Miközben befejezi a cafatolást, fejével oldalra bök a sűrű rengeteg felé, ahol bőségesen találhat majd Cale ágakat és egyebeket, amikből egy tisztességes tüzet rakhatnak. Igaz is, hogy meg kell sütni a húst, meg az is lehet, hogy a sebeit is egy kis forrósággal kell majd leápolni. Nem nézte még meg jobban a sérüléseket, de mellette ülve érezte az egészen friss vér szagát, szóval közepesen súlyosnak ítéli meg őket. Ha a hím megindul a kis begyűjtő körútjára, úgy Vier fogja magát, és módszeresen elkezdi megnyúzni az egyik halott állatkát, hogy mire Cale visszaér, már egész részletes sütnivalót tudjon kipakolni maguk elé.*


1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 23:36:55
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

- Talán, kíváncsi vagyok egy kicsit *csavargatja azt a fakó fonatot, s orrával a férfi nyakába szimatol, s csókol is. Hunyt szemekkel simul egyre csak, s öleli s kóstolgatja a morc nyakát, mit valami kis desszertet, holott a főfogás még várat magára. Az a piszok. A finom kis játéknak külön aromát ad, ahogyan Kharasshi a ruha leszaggatását helyezi kilátásba, s amiért jóleső borzongás fut végig Rilkälinen. A gonosz fenyegetés inkább teszi izgatottá, és inkább sajnálja, hogy csak egy takaró van rajta, szaggatni való ruha helyett, s az is csak tessék-lássék, csípőig csúszva a hátán. A monológ végére ügyesen fordul szembe Kharasshival, s míg egyik lábát ugyan köti a lánc, másik lábát ölelőn fonja a hím dereka köré, s még a takarót is hagyja csípőjéig csúszni közülük. Borzasztó, mit művel vele a férfi közelsége, hogy beleremeg a duruzsolásba: „vetkőzz!”. Bőrén végigfut a lehelet, újra sistergő érzetet hagyva maga után, amire moccan is a lány még közelebb, s az elhintett csókok közt a férfi tarkójára szaladnak a vékony ujjak, már nem elégednek meg egyetlen tinccsel, már mindet akarják egyszerre. Nem is jut elsőre tudatig a mondat, hogy máris engedelmességre okítaná a férfi, hisz mi mást mondana, mint éppen a korábbi varázsszót. Csak a bor említésével hint jégszilánkot az addigi pulzáló parázsba. ~Aljas, aljas!~
Csontjaiban lázad fel Rilkaline. Hogy eddig több parancsot forgatott ki, mint amennyit rendben teljesített, egészen a lényének része, ettől nem szabadul könnyen a hozzá hasonló makacs teremtés, ha játék, ha nem, akkor sem.*
- Azt hittem, éhes az úr… *szól a rekedt, durcásba hajló hangocska.* mert én, majd éhen halok.
*Saját éhségét ugyan a hím nyakába duruzsolja, de már hiába, ha vissza akarná édesgetni Kharasshi. Ez a bor bizony fel lesz szolgálva, csak azért is.
Elhúzódik egészen büszkeség szikráival szemeiben, jobb tenyerével maga mögött támaszkodva, hogy csak az ölére hullott takaró öleli immár, s azt is felső szegélyénél fogva igazítja feljebb, ahogy a hímhez intézi szavait.*
- De ha bort _kíván_ hát, azt kap. *Ügyesen kicsusszan a férfi öléből, s a takarót tartva indulna neki, ha nem akadna meg. Visszapillantván látja, hogy a takaró csücske bizony Kharasshinál van, s egyértelmű, hogy magának akarja. Flegma kis mosolyra húzódik ajka, mielőtt nagy kegyesen elengedi a takaró szegélyét, s az lepelként csúszik a lábai köré, hogy aztán könnyedén átlépjenek rajta.
Rilkäline az asztal felé indul, lepel nélkül pőrén, éppen ezért lassan kecsesen, s válla fölött visszapillant kócos tincsei közül.
~Ezt akartad?~
Majd ahelyett, hogy annak rendje és módja szerint bort töltene, megkerüli az asztalt, s tovább sétál. Mire Kharasshi eszmélhetne, hogy mi készül, a korábban levetett inge, már a nyújtózkodó karcsú testet öleli. Az égkék pillantás csak addig engedi el a férfiét, míg az ingbe bújik, mert látni akarja, hogy elégedett-e, vagy kellőképpen bánja-e, hogy kiengedte az öléből. Akkor is, amikor a formás hátsón megakadt inget, pillanatnyi hatásszünet után, egy kecses csippentéssel helyreigazítja.
Elégedett macska módjára sétál tovább, valódi célja felé, s a kandalló mellől elhalászott boroskancsóval tér az asztalhoz. Éppen ellenkező oldalon köt ki, mint a kupa, így fél lábbal a székre térdel, s másik könyökére támaszkodik, úgy tölt a kancsóból. Tovább nyújtózik, hogy a kupa nyakát elérje, s a tunika még feljebb csúszik a kerekded formáról, míg sikerül megszereznie az úr áhított italát. Mikor lassú macskaléptekkel, és a savanykás nedűvel visszaér, megáll Kharasshi mellett, s csak az után nyújtja át a bort, hogy beleivott egy kortyot.*
- Parancsolj *szól gyengédségbe burkolt lázadással. Nem is időzik sokat, már fordul is sarkon. Az ing alatt átsejlő, ringó csípővel indul vissza az asztalhoz, hogy valóban reggelizzen. Kharasshi pedig igya csak a borát.
Kényelmesen hátradől a szék támlájának, s az elorozott gyümölcsös tálat ölbe véve, felpakolja lábait az asztalra. Egyiket a másikra keresztezve. Fejét a támlának hajtja, s nekilát a tálból egyesével csipegetni a bogyókat, epreket. Szemeit olykor lehunyva hümmög, s sóhajtozik a mennyei finomságnak. Csak azért emelkedik vissza az asztalhoz, hogy ujjával a mézes csupor pereméről lesimítson egy aranyló cseppet, mely új aromát ad a gyümölcsös elegynek, s melynek leszopogatását, sietség nélkül, külön élvezettel műveli.*



1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:58:31
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

* Cale nem tudja nem észrevenni, hogy a nő figyeli mosakodás közben. Ha nem lenne ilyen rossz a kedve, akkor biztos, hogy előnyére fordítaná a helyzetet, de most semmi kedve ilyesmihez. Inkább minden figyelmét önmagára fordítja, a hideg víz kellemesen felfrissíti, de a sebét is csípni kezdi. Megfordul sodrással szemben, és lehajol, a fejét is vízbe mártva, hogy kissé lehűtse magát. Ahogy visszaemelkedik, hosszú és vizes haját hanyagul hátra dobja, és emelt fővel néz a nőre, a lehető legbüszkébb testtartással és tekintettel, amit jelen helyzetben produkálni tud.*
- Köszönöm, igazán kedves tőled. Ha gondolod, használhatod az ingemet, másra már úgysem lesz jó. * Ajánlkozik, miközben lassan kisétál, és a nő mellé ül. *
- Kissé hideg volt a víz. * Teszi hozzá, valamivel barátságosabb hangon. *
- Ha gondolod, gyújthatnánk tüzet, a húst is meg kell úgyis sütni, ha meg akarjuk enni. Jól esne egy kis meleg. * Teszi hozzá, és megpróbálja elkapni a nő tekintetét, és mélyen a szemébe nézni. Ha sikerül, akkor kacsint is egyet, mielőtt elnevetné magát.*



1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:30:22
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Hát végül úgy tűnik különösebb aggodalomra nincs ok, az ő feje meg egyéb részei nem lesznek összekaszabolva. Leengedi hát íját, közelebb lép a patakhoz, majd leguggolva néhány marék vizet iszik belőle, de gyorsan hátrébb is lép, ahogy a hím megszabadul ruháitól, és bevágtat a friss vízbe. Leginkább azért, mert a hímről tetemes mennyiségű vér elegyedik a vízzel, és Vier kifejezetten nem szeretné meginni a véres vizet, vagy úgy alapból, bárkinek a vérét. Azért átvág a patakon, hogy megnézze magának a vadakat, lopva jól meglesi a hímet, de hosszabb időt nem tölt el bámulásával, tova is libben a túlpartra.*
~Hogy is mondjam el neki, hogy semmit nem ért, amit csinált?~
*Még meg is vakargatja homlokát a csuklya takarásában, mert hát a minx húsa szinte ehetetlen, legalábbis nagyon kétli, hogy ez a városi ficsúr megenné azt. Persze Vier egy idő után megtanult nem válogatni, elvégre energiát és tápanyagot kap a rémes ízű húsból, ami meg eléggé fontos úgy alapvetően az életben maradáshoz. Ahogy a pusztítást vizsgálgatja végül arra a döntésre jut, hogy inkább nem mond Calenek semmit, belehalni nem fog az evésbe, bármennyire pocsék is, meg hát aki éhes, az nem válogat. A nyúzást és egyebeket majd elvégzik ketten, a borjút ugyan oda tudja vonszolni a felnőttek mellé, azokat már nem tudná megmozdítani. Visszatér hát a pancsoló hím látványához, roppant ügyességgel észlelve, hogy a hím körül csak nem akar szűnni a vöröslés, amit szinte biztosan egy sérülésnek tud be, bár azt nem látja, hogy több is van.*
- Ha befejezted a pancsolást, bekötöm a sebeid.
*Vakkantja oda a hímnek a patak partján álldogálva, majd le is ül, békésen kivárva, hogy Cale végezzen. Persze Viernél nincs erre való eszköz, de ahogy a hím ruháira pillant, úgy dönt, hogy jó lesz abból neki valami ilyen célra. Elvégre mindegy, hogy hordja a rongyokat, vagy legalább hasznosítja is őket.*


1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 19:03:50
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Ahogy lecsapja a borjút, még nem ért véget a vadászat, meg kell küzdenie a két nagyobbal, amiben a nőstény nincs túl nagy segítségére. Lehet, hogy arra számít, hogy megölik az állatok, vagy csak le akarja tesztelni, hogy mire képes. Egyik eshetőség se tölti el elégedettséggel, és boldogsággal. Ahogy végzett az állatokkal, ránéz a nőre, amolyan „köszi a segítséget” nézéssel, aztán morcosan leszúrja a kardját a földbe, és elkezd vetkőzni. Megszabadul a bőr felsőtől, és az ingétől is, aztán kibújik a csizmájából, és a nadrágot is ledobja, miközben térdig gázol a hideg vízbe, és elkezdi lemosni magát. Ha a vadász nem mozdul, akkor Cale néha odapillant, megnézni, hogy még mindig ott van, vagy faképnél hagyta. Nincs túlságosan beszédes kedvében, nem pont erre számított a vadászat alatt. Abban reménykedett, hogy majd együtt dolgoznak, hogy közös munka lesz, és nem abban, hogy egyedül kell megküzdenie egy csordával.
Ahogy a vízben mosakszik, megnézi magát, a dühtől nem is igazán érezte, hogy mennyire sérült meg. Szerencsére az alkarvédője felfogta a legtöbb támadást, de az oldalát felsebezte az egyik állat az agancsával, illetve a combján is lát egy vágást. El kellene látni, de nincs nála semmi, amivel megtehetné. Szomorúan néz ruháira, ha a húst sikerült elérjék, akkor azokból se maradhatott sok, úgyhogy akár kötésnek is használhatja az inget. Ez is Vier hibája. Pedig mindig igényes volt, mindig vigyázott arra, amit visel. Most meg egy este alatt tönkreteszik a kedvenc ruháit. Nagyon reméli, hogy megérte a hús, és a vad, amit ejtettek. *



1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 15:57:58
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Nem számít arra, ahogyan a hím viselkedik, mikor kiadja a parancsot a borjú leölésére. Nem jutnak messzire, a patak túlpartján sikerül is elejteni az állatot, több pedig nem érkezik azon a kettőn kívül, amelyek egyébként is ott legelésztek a környékén. Vier egészen ledöbbenve áll a patak közelebbi partján, és felajzott íját a hímre szegezi. Nem tervezi ugyan lelőni, de látott már hirtelen megtébolyodott mélységieket, meg egyebeket is az erdőben, akik a vértől megrészegülve másoknak is nekirontottak. Ezt pedig mindenképp szeretné elkerülni. A hím szinte tetőtől talpig véres, és Vier még azon sem csodálkozna, ha meg is sebesült volna, mert a két felnőtt állat eléggé sebesen rontott neki. Ez persze nem derül ki, míg a hím le nem mossa majd magáról a bőséges vörös nedveket, mindenesetre egy rosszabb mészárlásra hajaz a környezete. A nőstény nem tesz egy lépést sem, továbbra is csak bámulja Calet, a rászegezett íjjal együtt, és várja, hogy a hím megindul-e felé agresszívan, avagy sem. Addig pedig jobb az óvatosság. Mindemellé pedig még azt is megjegyzi, hogy nem biztos, hogy olyan közelségbe kéne engednie ezentúl a hímet, mint azt a borjú megsebzése előtt tette, mert Vier is könnyen a három állat sorsára juthat.*

A hozzászólás írója (Vierstra A'Dariirn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 15:58:42


1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 12:54:32
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Cale közelségére a nő nem reagál erőszakosan, amit sikerként könyvel el, sőt, úgy tűnik, hogy alkalomadtán még tovább is mehet. Azonban most nem ideális az alkalom hozzá, úgyhogy nem is feszegeti tovább a határokat, inkább bólint, amikor fajtársa elmondja a tervet. A jelbeszéd tökéletes módja a hangtalan társalgásnak, bár a sötételf már alig emlékezett rá, hogy tanult ilyet, most hirtelen mégis megérti a nő ujjainak mondandóját. Válaszolni viszont nem válaszol, csak bólint, úgy érzi, hogy felesleges lenne tovább szaporítani a szót. Nem is emlékszik már, hogy mikor maradt ennyi ideig szótlan utoljára, ha az alvást nem számoljuk. Ahogy a vadász letérdel, Cale ismét kézbe veszi kardját, és felkészül a futásra. Ahogy felbődül az állat, már szalad is, nem törődve a zajjal, hiszen az állat üvöltését úgyse tudja felülmúlni. Ahogy elég közel ér az állathoz lecsap a kardjával, igyekszik a fejét célozni, és egészen addig vagdossa, amíg el nem terül a földön, és csak akkor néz vissza fajtársára, mielőtt egy utolsó csapással bevégezné a vadászatot. Természetesen ha több vadállat is megjelenik a kicsi sírására, akkor kénytelen védekezni, és így is tesz, mindig csak kitérve, és az utolsó pillanatban csapva le, amikor ugranak rá az állatok. *



1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-03 12:15:17
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Miközben fejében mindenféle forgatókönyv alakul ki az elkövetkezendő néhány percről, már-már elfeledkezik arról, hogy valójában nem egymaga vadászgat itt az erdőben. A lépései alapján Vier hallotta, hogy a hím közeledik, aztán viszont egészen kizökken a borjúra való koncentrálásból, ahogy a hím megérinti, mi több, meg is fogja derekát, aztán még a fülébe is beleszuszog az állatok megfigyelése címszóval. Legalábbis Vier ezt a címszót adja az eseményeknek. Az ezt követő események sorrendje illetve mikéntje azonban ezzel jól meg is változik, mert, habár nem löki el magától a hímet, ahhoz pont elég volt ez a pillanatnyi kis közelség, hogy újra azt érezze, mint a tisztáson: kizökkentik saját érzelmi stabilitásából.*
~Mi van veled kislány?~
*Nem sóhajt fel, pedig nagyon szeretne, inkább úgy dönt, majd később foglalkozik a hímmel, alkalomadtán meg majd elbeszélget vele az ilyen viselkedésről, most azonban: vadászat.*
- Én meglövöm, te meg utána futsz.
*Elvigyorodik, miközben ujjaival hangtalanul elmagyarázza a hímnek, hogy mi a teendője. Reméli, hogy ennél többet nem kell mondani neki, csak fel tudja már találni magát. Vier részéről az is mindegy, ha ráveti magát a borjúra, meg ha levágja a fejét. Csak haladjanak. Elvégre minél hamarabb ölnek meg valamit, Cale annál hamarabb mehet pancsizni.
Akár megszületik a hím egyetértése, akár nem, Vier újra fél térdre ereszkedik, majd a békésen iszogató borjú lábát célozza, lő, és a következő, éjszakába üvöltő hang már az állaté, ahogy felbődülve menekülni kezd suta ugrásokkal.*
- Na futás, futás.
*Vakkant oda a hímnek, és ha az megindul, Vier is kocog utána. Az egésznek persze az is ad egy kellemes izgalmat, amit lehet, hogy Cale nem is sejt, hogy a közelben még több minx-nek is lennie kell, amik jó eséllyel kettejük üldözésébe fognak kezdeni a borjú miatt.*


1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-02 23:07:22
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

* Úgy tűnik a nő talált valamit, pedig már olyan közel járnak a patakhoz… Cale bármit megtenne, hogy ihasson egy korty vizet, de nem akarja elrontani a sötételf vadász szórakozását. Ahogy előre indul, a férfi kissé lemarad tőle, sejti, hogy közel lehetnek a célponthoz, és nagyon rosszul érezné magát, ha pont itt a végén rontaná el. Azonban Vier ismét megáll, aztán int, hogy menjen közelebb. Feszült izgalommal igyekszik a lehető legkevesebb zajjal megközelíteni fajtársát, és menet közben elteszi a kardját is. Egész közel megy, és a nő csípőjére teszi a kezét, ahogy áthajol a válla fölött, hogy megnézze mit akar mutatni, persze, persze csak akkor, ha hagyja. Úgy gondolja, ezzel elég jól tesztelheti, hogy mennyire bírja mások közelségét, illetve ennyit megérdemel ennyi futás után. Felkészül rá, hogy a nőstény támadásnak veszi, és birkózás lesz az egészből.
Amennyiben viszont mindez nem okoz problémát, akkor szemügyre veszi az agancsos kutyákat, amiket Vier annyira kinézett magának. Még azt is megmutatja, hogy melyiket akarja. A bárd csak bólint, hogy értette, aztán leveszi a derekáról a kezét, és széttárja karjait, jelezve, hogy nem tudja mi fajtársának a terve, ő nem tud mit tenni a borjúval. *
~Remélem nem várod el, hogy én hozzam ide neked. ~



1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-02 22:09:14
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Mikor már a patak csillogása jól kivehetővé válik az éjszakai holdfényben, megállj-t int a hímnek, és fél térdre ereszkedve figyeli a víz menti mozgásokat. Nem messze maguktól jó pár elmosódott lábnyomot vesz ki, de ami még fontosabb: paták eltéveszthetetlen nyomait. Újra feláll, enyhén meggörnyedve tesz pár lépést, majd meg is pillantja a vadat, amit olyannyira látni szeretett volna. Három minx iszik békésen a patak friss vízéből, és bár arra számít, hogy többen is lehetnek a közelben, ami kifejezetten megragadja figyelmét, az egy borjú. Nem tűnik sérültnek, sőt kifejezetten jól táplált, mint a felnőttek is mellette, de reméli, hogy legalább a kicsit el tudják kapni. Nem lenne rossz egy kisebb lakomát csapni. Int a hímnek, hogy jöjjön közelebb, és nézze meg ő maga is, hogy mit is üldözött a nőstény olyan vehemensen, mert hát még az is lehet, hogy már ostobának nézte, amiért csak úgy baktatnak a semmibe. Ha Cale közelebb jön, Vier rábök a borjúra, jelesül, azt szeretné elkapni. Habár azt még nem tudja, hogy hasznosítsa a hímet, mert lanttal nem lehet állatot ölni ilyen távolságból, mire a kardjával odaér meg minden közeli állat elszalad, de azért biztosan kitalál majd neki is valamit. Legföljebb meglövi a borjú lábát, a hím meg befejezheti a munkát. Vagy alkalomadtán lekaszabolhatja a többi állatot, akik a sérült kicsi védelmére kelnek. Ezt még nem döntötte el.*


1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-02 20:12:57
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Nem lopakodnak sokáig, de Cale számára ez a szakasz talán megterhelőbb, mint az eddigi összes futás együttvéve. Figyelnie kell, hogy ne kapkodja hangosan a levegőt, amit ösztönösen tenne a teste a kocogás után, és arra is, hogy hová lép. Utóbbiban szerencsére segítségére van fajtársa, aki néha megáll, és mutatja hogy hova, illetve hogy hova ne lépjen. Igyekszik mindent úgy tenni, ahogy a rutinosnak vadásznak tűnő nő mutatja. Kezd mégis csak érdekes lenni ez az este. Cale még sosem vadászott, és most valamilyen izgalom kezd eluralkodni rajta. Igazából, még másokat se sebesített meg komolyan a kardjával. Valamiért érdekelni kezdi, hogy milyen lehet megölni valamit, mert neki még nem volt alkalma rá. Bánja, hogy nincs nála egy íj, de csak részben, hiszen úgysem tudná használni rendesen. Reméli, hogy így is részt vehet majd valamennyire a vadászat okozta élvezetben, még ha nem is tehet sokat a vad elejtéséért. A patak hangját hallva kissé nyugodtabb lesz. Legalább vizük már van, és hamarosan felfrissítheti magát. Viszont a másik sötételf nem engedi, hogy odasiessen, jelez, hogy egy szót se, és haladnak tovább lopakodva. Salwar nem teljesen érti, hogy miért, de továbbra se kérdőjelezi meg a nő döntéseit, inkább csak végrehajtja a parancsokat.*



1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-02 19:48:07
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Mint eddig minden alkalommal, mikor egyedül járt, idegszálai most is megfeszülnek, figyelmesen hallgatja az erdő zajait és neszeit, nem mellesleg pedig arra is figyel, hogy a hím mit csinál mellette. Megjegyzi magának, hogy a lantot kardra cserélte, így immár két helyre is figyelnie kell, mert igazán nem szeretné, ha egy óvatlan pillanatban Cale a hátába vágná azt a kardot. Nagyon szívesen felsóhajtana, de felesleges zajnak tekinti, így inkább hanyagolja, ráadásul nem is akarja a hím tudtára adni, hogy őt is épp annyira figyeli, mint környezetüket. Óvatosan lépked az avarban, nem akar semmi olyan hangot kiadni, ami egy esetleg közelben lévő vadat elijeszthetne, ezen kívül pedig alkalmanként a hímnek is jelez, hogy hova ne lépjen, vagy éppen hova lépjen. Rövid baktatás után, ha a hím figyelmesen hallgatózik, már hallhatja is a közeli patak hangját, ami talán támpontot jelenthet számára, legalábbis abból a szempontból biztosan, hogy szomjan halni már nem fog. Vier rá is néz a hímre, fejével pedig abba az irányba bök, amerre a patakhoz fognak menni, ujját pedig saját szájára tapasztva, jelezvén, hogy most ne beszéljen. Nagyon reméli, hogy talán egy elkóborolt drahun vagy minx borjat találhatnak, ami akár vacsoraként is szolgálhat, vagy csak egy kellemes kis vadászat alapanyaga lehet. Feltéve ha egyedül van, meg persze feltéve, ha ott van.*


1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-02 19:12:48
 ÚJ
>Salwar Caleihaisan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 135

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*Ismét sokáig futnak, és Cale már nagyon kezdi megkérdőjelezni, hogy meddig hajlandó elmenni a nő kedvéért. Viszont már tényleg nem tudja, hogy merre lehetnek, úgyhogy ezzel elkésett. Most már nincs választás, vele kell maradnia. Nem értékeli a helyzetet.
A legrosszabb az egészben, hogy amíg a szántóföldeken voltak, még nagyjából tudta, hogy merre menjen, ha pedig bizonytalan lenne, akkor is biztos lesz valaki, aki kijár művelni a helyet. Talán még a nyomaikat is megtalálta volna a földön dolgozó parasztoknak, és hamar lakott területre téved. Itt viszont már esélytelen volt, hogy találjon valakit. Minden fa ugyan úgy nézett ki, és az egész végeláthatatlannak tűnt. A fiatal sötételf azon gondolkodott, hogy fajtársa vajon tudja, hogy merre megy, és van terve, van valami irány, amit követ, vagy csak vakon fut. Végül is, csak annyit tud róla, hogy az erdőben élt. Ez nem jelenti azt, hogy tájékozódni is tud. Ha ott élsz, akkor elég, ha tudod, hogy ha vadat látsz, lődd le. Lehet, hogy éhezni fognak, mire találnak bármi élelmet, sőt, szomjazni is. Az is meglehet, hogy egyik reggel úgy ébred, hogy magára hagyta fajtársa. Akkor aztán tényleg semmi esélye nem lesz a túlélésre. Muszáj lesz hasznosnak tűnnie a sötételf számára, vagy legalább a társaságát kellemesnek tettetnie. És nem szabad mélyen aludnia.
Amikor Vier int, akkor a férfi egyből lassít, és többszörösen is igyekszik figyelni, hogy hová teszi a lábát, és hogyan. Lassan lépked, és próbál kerülni minden hirtelen mozdulatot. Most, hogy lassítottak, megteheti amit előbb elfelejtett, azaz hátára teheti a lantot, hogy ne kelljen kézben cipelje. Szüksége van a szabad kezére, hogy előhúzhassa rövidkardját. *

A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.02 19:17:59


1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-02 18:59:56
 ÚJ
>Vierstra A'Dariirn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes Éjszaka//

*A legrövidebb, legegyenesebb utat választja, és habár nincsenek annyira messze az erdőtől, mégis jó ideig kocognak békésen egymás mellett. Nem beszél feleslegesen, spórol a szusszal, de egyenletes tempóban fut, és nem is igyekszik most lesprintelni a hímet. Kis idő múltán a szántások már kezdenek ritkulni, az aljnövényzet is változik, hamarosan pedig már a rengeteg fái is elkezdenek sűrűsödni. Vier tudja, hogy a közelben egy friss vizű patak csordogál, amiben akár meg is mártózhat Cale, ha nagyon akar, vagy legalább egy cicamosdást eszközölhet, ha nagyon akar. Nincsenek már messze, de ahogy a szántóföldet végleg felváltja az erdő lelassít, mert felötlik benne, hogy mi is volt az eredeti terve az erdőben futkározással, és ehhez nem csörtetve meg rohangálva kell közlekedni, hanem szépen lassan és megfontoltan. Baljával int is a hímnek, hogy próbáljon meg legjobb tudása szerint olyan csendes maradni, amilyen csak tud, szóval nem most van az ideje az áriázásnak, azt egyelőre szüneteltetni kell.*


1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-01 21:51:15
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

- Nagyon szabadulnál attól a kívánságtól *vigyorodik. Már egyértelmű, hogy nem fogja olyan könnyen adni. Tartogatja, míg beérik, mint egy jó pálinka. De talán mindez csupán olaj a tűzre, hogy rávegye a lányt, igyekezzen kicsalni tőle ezt a megszerzett kegyet.* - De nem kótyavetyélem el. Tudod, hogy amúgy is elég meggyőző vagyok *gonoszkodik tovább.* - Ha megtagadod az óhajom, leszaggatom én rólad a ruhát nagyon szívesen. Ahányszor csak kell. Mire csak egy-két rend holmid marad, tudom, kezesebb leszel a szóra: vetkőzz *súgja a lány fülébe az előrevetített parancsot, melyet, úgy tűnik, nem igazán lesz módja kikerülni.
Kedvére van, hogy a nőstényke így bújik hozzá. Bensőséges ez a simulás, a fonatával babráló kacsó. Akár örökre így maradhatnának. Egyedül a játék kedvéért mozdul mégis. Nyújtózik és a madzagot kioldva megszabadítja a kecses bokát a béklyótól.*
- Talán nem árt gyakorolni *duruzsolja néhány elhintett csókocska közt.* - Bort kívánok. Hozz nekem egy pohárral, szépségem.
*Kaján mosolygás ül a képén. Az óhajnak csupán egy része az ital. A kiszolgálás sokkal lényegesebb. A takarót, mely mögé a nőstényke bájait rejti nem fogja engedni. Így mindjárt elő is kerül az első "vetkőzz" utasítás, ha nem is mondja ki.*


1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-06-01 11:09:02
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kovászolása //

- Hm, szóval ez már fellengzősnek számít.
*Vállat von és szinte ártatlanul pillázik, ennek részben az lehet az oka, hogy számára ez nem tűnt fellengzősnek, ha meg mégis az volt, bizonyos, hogy nem tudatosan csinálta.*
- Na és látod, milyen lenyűgöző párost tud alkotni két nőszemély, akik azt sem tudják, mit beszélnek.
*Na persze nem tartalmilag, hanem stílusban, hiszen Sythrának pont Valea stílusa tűnt fellengzősnek, de minimum megvetésre méltónak. Talán kicsit tényleg elkezd hinni abban, hogy lenyűgöző párost alkothatnak majd, ha leküzdik ezt az egymás közötti verbális rugdosódást. Saját szörnyűségéről elgondolkodik, habár jogtalannak tartja ezt a kijelentést. Ennek az érzésnek egy különös kis hümmögéssel ad hangot, aztán újra vállat von.*
- Nem mutatom én semmi ilyesminek magamat. Én ilyen vagyok.
*Ezt persze csak magáról gondolja így, ezzel próbálja igazolni kicsit, hogy mennyire nem ért hozzá, hogyan kell másokkal bánni, és ez eddig teljesen rendben is volt. Nem volt rá szüksége, hogy kedves legyen, vagy figyelmes, arra meg aztán pláne nem, hogy magyarázkodnia is kelljen viselkedése miatt. Azon, hogy volt-e emberi lénye, újra gondolkodóba esik, és percek is eltelnek teljes némaságban, mire kitalálja, hogy erre mit is kéne mondania. Hiszen az egyetlen emberi lény, aki ráadásul tényleg ember is volt, az apja volt. Meg aztán az a fura kis társaság Artheniorban, de nem tenné le a nagy esküt, hogy ők huzamosabb ideig elviselték. Főleg, mert úgy otthagyta őket annak idején, mintha csak egy darab élettelen fa lettek volna, így hát valóban problémás a válaszadás.*
- Volt.
*Fogja végül rövidre a választ, mert nem akar belekezdni egy lelkizésbe Valeával, nem kíván egyelőre apjáról és korábbi életéről mesélni. Annak is eljön majd az ideje, ha Valeát erre érdemesnek találja.*


1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-31 17:32:29
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Mindig jóleső érzéssel tölti el, amikor csak elkezdi a mozdulatot, fellebbenti a fátylat a kívánságáról, de hogy beteljesedik-e, azt Kharasshira bízza. Éppen ezért láthatja azokat az izgatottan pattogó szikrácskákat a lány szemeiben. Várja, hogy mint a mondat egyik felét elkezdte, a folytatást ő fejezze be. És milyen édes az a mondat vég. A simítás alatt kacér mosolyra húzza ajkait, ahogy hallgatja Kharasshi vágyálmait.*
- És még én vagyok kéjenc *jegyzi meg, maga is nevetésbe fúlva, ahogy arcát a férfiéhoz simítja, egészen közel húzódva hozzá. Emellett pedig szívét melengeti, hogy a másik is felkacag. Ilyet nem sűrűn lehetett eddig hallani.*
- Azok közül, amiket felsoroltál, egyik sem tűnik kihívásnak, bár, sok múlik a helyzeten. *simít végig ujjaival Kharasshi másik orcáján.*
- Persze nem élnél vissza vele, ha elárulnám. Igaz? *fog rá finoman Kharasshi állára, s újabb csókot oroz magának, éppen csak cirógatva, incselkedve, hogy aztán újra eltávolodjon.*
- Ha azt mondanám, nem vetkőzöm parancsra. Te nem kívánnád ezt amint felöltöztem. Mert egy kívánságod, még hátra van. *Ügyes kis mozdulattal fészkel be Kharasshi lábai közé, maga köré húzva a takarót, szépen visszaigazgatva hóna alá. Csak térdei ívelnek át, a hím egyik combján. Abból is az egyik kecses boka, madzag-masnival díszített lánctól ékes, s így túl sok mozgást nem enged a lánynak. Épp csak ennyit, s hogy ujjaival egy fakó fonaton kezdjen babrálni, miközben fejét, a hím vállára billenti. Akárcsak egy cirmos, aki a kedvenc gombolyagját dagasztja.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220