Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Nagyon gördülékeny ez a kis színjáték kettőjük között. Fesztelen, simulékony hangvétel egy kis sziporkával megbolondítva. Pedig Yeza épp eléggé izgul. Egyelőre nem tudja, mi a Báró szándéka ezzel az egésszel. Talán próba, talán elterelés, de az is lehet, hogy csupán kisstílű passzió. Mindenesetre Yeza igyekszik megfelelni neki és követni a játékban. Nem olyan egyszerű ez egy idegennel, főleg hogy a számára kicsit se mindegy, hogy szerepel előtte. Mindezt csak tetézi, hogy a közönségük egy csuklyás, aki épp banditákat toboroz, és aki továbbra is köpeny mögé rejti magát. Szerencsére a vörös nem vél felfedezni különösebb feszültséget az irányából. Az, hogy a férfi hol az udvariasabb, hol a közvetlenebb megszólítási formát használja ugyanúgy betudható lehet szétszórtságnak vagy a felvezető beszédet jellemző nemtörődöm hozzáállásnak, mint idegességnek. Ez utóbbinak jeleit nem igazán véli kihallani a beszédéből. Szeretné is, hogy ez egyelőre így maradjon, ezért amikor a csuklyás gyönyörű hölgynek titulálja, Yeza egy kacér mosollyal kacsint a bókra és megtoldja egy a férfi felé röppentett csókkal is.
A Báró kijelentésére, miszerint minden városőrt ismer csak sóhajt egyet a szemét forgatva, mintha már ezer és egy ehhez hasonló fellengzősséget kellett volna végighallgatnia tőle. Persze, hogy lódítást vagy csupán szerénytelenséget, az ebből se derül ki. Közben Yeza is figyel, amennyire csak lehet, feltűnésmentesen. Nem szeretne semmi meglepetést. A diskurzus természete lassan fordul komolyabb mederbe és a Rőt ennek megfelelően adja át a terepet a Bárónak. Nem zavarja meg az ügymenetet közbeszólással.
Sokkal jobban örült volna neki, ha előre beavatják, de kifelé nem mutatja jelét, hogy nem így lenne. Pillantása a csuklyáson marad. Úgy méregeti, mint aki gondolatban akkurátusan bontogatja ki a ruháiból, és nem csak abból a zavarón takaró köpenyből, hanem az összesből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3595-3614
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:01:44
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:01:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
*A hirtelen és éles fájdalom mellett aligha érzékeli, hogy kis híján belesétált valakinek a szerény táborába. De ez a tény is tudatosul benne, amint meghallja a mély, határozott és fenyegető hangot, s jeges tekintetét rögtön a figyelmen kívül hagyott, talpig páncél és fegyver emberre szegezi. Az rögtön leesik neki, hogy egy harcoshoz van szerencséje, vagy legalábbis a marcona alak ért a fegyverforgatáshoz, így nem volna szerencsés hasonlóan ideges és dühös hangnemben odavetni a választ. Vesz hát egy mély levegőt, s összeszorítja fogait, tűrve, hogy a kellemetlen fájdalom először szétterüljön lábfejében, majd lüktetve és sajogva tompuljon, míg végül már alig érzi. Bár nyoma biztos marad, de amíg haza nem ér, nem szándékozik kibújni a csizmából.*
- Üdvözletem. Szíves elnézését kérem mértéktelen udvariatlanságomért, nem állt szándékomban így rárontani a táborára. Ártatlan utazó volnék, a Kikötőből tartok hazafelé eme korai órán.
*Hangja meglepően kimért és nyugodt az előbbi felszisszenéséhez képest, s még kezeit is védekezően emeli feljebb, hogy a másik tisztán láthassa, nem jelent semmilyen veszélyt. Még egy halvány, kedvesnek tűnő, de mégis tartózkodóan hideg mosoly is kiül arcára. Mintha már nyoma sem lenne az imént még ingatagul és zavartan kóválygó elfnek, s a fárasztó, részeg éjszakának. Úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint egy átlagos úriember, meggyötörtségéről csupán a szeme alatt felsejlő sötétebb karikák árulkodnak.*
- Megtudhatom, kihez van szerencsém?
~Vagy balszerencsém.~
*Érdeklődik óvatosan, ha a felriasztott harcos nem veszi zokon közeledését, s elfogadja a bocsánatkérést. Közben gyorsan végighordozza szemeit a táboron, s elkönyveli magában, mennyire jól tette, hogy inkább fogadóban aludt.*
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.13 15:02:13
//Frandr//
*A hirtelen és éles fájdalom mellett aligha érzékeli, hogy kis híján belesétált valakinek a szerény táborába. De ez a tény is tudatosul benne, amint meghallja a mély, határozott és fenyegető hangot, s jeges tekintetét rögtön a figyelmen kívül hagyott, talpig páncél és fegyver emberre szegezi. Az rögtön leesik neki, hogy egy harcoshoz van szerencséje, vagy legalábbis a marcona alak ért a fegyverforgatáshoz, így nem volna szerencsés hasonlóan ideges és dühös hangnemben odavetni a választ. Vesz hát egy mély levegőt, s összeszorítja fogait, tűrve, hogy a kellemetlen fájdalom először szétterüljön lábfejében, majd lüktetve és sajogva tompuljon, míg végül már alig érzi. Bár nyoma biztos marad, de amíg haza nem ér, nem szándékozik kibújni a csizmából.*
- Üdvözletem. Szíves elnézését kérem mértéktelen udvariatlanságomért, nem állt szándékomban így rárontani a táborára. Ártatlan utazó volnék, a Kikötőből tartok hazafelé eme korai órán.
*Hangja meglepően kimért és nyugodt az előbbi felszisszenéséhez képest, s még kezeit is védekezően emeli feljebb, hogy a másik tisztán láthassa, nem jelent semmilyen veszélyt. Még egy halvány, kedvesnek tűnő, de mégis tartózkodóan hideg mosoly is kiül arcára. Mintha már nyoma sem lenne az imént még ingatagul és zavartan kóválygó elfnek, s a fárasztó, részeg éjszakának. Úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint egy átlagos úriember, meggyötörtségéről csupán a szeme alatt felsejlő sötétebb karikák árulkodnak.*
- Megtudhatom, kihez van szerencsém?
~Vagy balszerencsém.~
*Érdeklődik óvatosan, ha a felriasztott harcos nem veszi zokon közeledését, s elfogadja a bocsánatkérést. Közben gyorsan végighordozza szemeit a táboron, s elkönyveli magában, mennyire jól tette, hogy inkább fogadóban aludt.*
A hozzászólás írója (Aldomeus, a Megvetett) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.13 15:02:13
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 14:51:26
Üzenet elküldve: 2020-06-13 14:51:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A magabiztosság páncélját viselő wegtoreni báró olyan könnyedén fordít hátat a csuklyás idegennek, mintha csak egy úri bálban volnának, ahol esélye sem lehet egy orvul kivitelezett támadásnak. Az igric nem tudja, hogy az alvilági köröket képviselő férfi egyedül érkezett-e, de a végeredmény szempontjából nem is fontos. Azért hozta magával Yezát, hogy ha másképp történne, szavatolja saját sértetlenségét. Bár az ismeretlen alak úgy tudta, csatlakozás okán érkeztek, most pedig tudja, hogy munkát ajánl nekik, így nem gondolja, hogy végül leszámolásra futna ki a találkozó.
A végeredményen egyik forgatókönyv sem változtat, az igric elmondja ajánlatát a csuklyás férfinek, lefestve a munkát, amelyet el kellene végezniük Arthenior piacán. Nem lát a csuklya alá, így nem is találgat, miféle reakciókat válthat ki belőle az ajánlat.
A problémát hallva halkan sóhajt, mintha a férfi által vázolt helyzetre már elve megoldást talált volna korábban.*
- Az én kereskedőim a házam jelét fogják viselni, könnyedén felismerhetőek lesznek és az üzleteimet nem a piacon kötöm. A helyi gazdákkal sincs bajom, őket hagyjátok, az idegen kereskedőket nem szívlelem, mert elorozzák az üzletet és a gyermekeim szájából a falatot. *Mosolyodik el féloldalasan. Persze nincsenek gyerekei, ám akár értheti az övéit is ezen név alatt.*
- Ha láttok valakit a házam jele nélkül üzletelni, azt diszkréten *emeli fel mutatóujját, hisz a diszkréció éppoly fontos dolog, mint egy titkos találkozó esetén.* megkéritek, hogy inkább keresse fel a helyi kereskedőházat, ha üzletelni akar vagy inkább hagyja el a városi piacot. Ennyi az egész. *Tárja szét a karjait, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.*
- Persze azt mondanom sem kell, hogy semmi sem utalhat rám közvetlen. Nem szeretnék kellemetlen kérdéseket vagy gyanúsításokat, mert akkor nem csak nekem lesz kellemetlen. *Ugyan mosolyog, de sárga ragadozószemei élesen villannak, szája sarkában egy pillanatra megjelenik villás nyelve.*
- Hogy hogyan csináljátok, rátok bízom. A lényeg a profizmus és a diszkréció. *Ismétli meg újra. Persze nem lesz nehéz kitalálni, ki nyer azon, ha csak a helyi kereskedőházzal köthetnek üzletet, de ez csak közvetett bizonyíték, az igric könnyedén veszi elejét a pletykáknak. A megvalósítás se igazán érdekli, csak a kereskedés jelentős része nála összpontosuljon és ne fölözzék le mindenféle jött-ment kereskedők.*
- A feladat elvégzéséért fel tudok ajánlani aranyat, fegyvert, árut vagy bármit, amire szükségetek lehet. Az árban megegyezünk, de profi lebonyolítást akarok, felesleges problémák és körök nélkül. *Tér ki a piszkos anyagiakra, mert abban biztos, hogy a két szép sárga szeméért nem fogják teljesíteni a munkát. A részletekben rugalmas, várja a csuklyás férfi válaszát, hátha valami már körvonalazódott benne.*
//Az üzlet az üzlet//
*A magabiztosság páncélját viselő wegtoreni báró olyan könnyedén fordít hátat a csuklyás idegennek, mintha csak egy úri bálban volnának, ahol esélye sem lehet egy orvul kivitelezett támadásnak. Az igric nem tudja, hogy az alvilági köröket képviselő férfi egyedül érkezett-e, de a végeredmény szempontjából nem is fontos. Azért hozta magával Yezát, hogy ha másképp történne, szavatolja saját sértetlenségét. Bár az ismeretlen alak úgy tudta, csatlakozás okán érkeztek, most pedig tudja, hogy munkát ajánl nekik, így nem gondolja, hogy végül leszámolásra futna ki a találkozó.
A végeredményen egyik forgatókönyv sem változtat, az igric elmondja ajánlatát a csuklyás férfinek, lefestve a munkát, amelyet el kellene végezniük Arthenior piacán. Nem lát a csuklya alá, így nem is találgat, miféle reakciókat válthat ki belőle az ajánlat.
A problémát hallva halkan sóhajt, mintha a férfi által vázolt helyzetre már elve megoldást talált volna korábban.*
- Az én kereskedőim a házam jelét fogják viselni, könnyedén felismerhetőek lesznek és az üzleteimet nem a piacon kötöm. A helyi gazdákkal sincs bajom, őket hagyjátok, az idegen kereskedőket nem szívlelem, mert elorozzák az üzletet és a gyermekeim szájából a falatot. *Mosolyodik el féloldalasan. Persze nincsenek gyerekei, ám akár értheti az övéit is ezen név alatt.*
- Ha láttok valakit a házam jele nélkül üzletelni, azt diszkréten *emeli fel mutatóujját, hisz a diszkréció éppoly fontos dolog, mint egy titkos találkozó esetén.* megkéritek, hogy inkább keresse fel a helyi kereskedőházat, ha üzletelni akar vagy inkább hagyja el a városi piacot. Ennyi az egész. *Tárja szét a karjait, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.*
- Persze azt mondanom sem kell, hogy semmi sem utalhat rám közvetlen. Nem szeretnék kellemetlen kérdéseket vagy gyanúsításokat, mert akkor nem csak nekem lesz kellemetlen. *Ugyan mosolyog, de sárga ragadozószemei élesen villannak, szája sarkában egy pillanatra megjelenik villás nyelve.*
- Hogy hogyan csináljátok, rátok bízom. A lényeg a profizmus és a diszkréció. *Ismétli meg újra. Persze nem lesz nehéz kitalálni, ki nyer azon, ha csak a helyi kereskedőházzal köthetnek üzletet, de ez csak közvetett bizonyíték, az igric könnyedén veszi elejét a pletykáknak. A megvalósítás se igazán érdekli, csak a kereskedés jelentős része nála összpontosuljon és ne fölözzék le mindenféle jött-ment kereskedők.*
- A feladat elvégzéséért fel tudok ajánlani aranyat, fegyvert, árut vagy bármit, amire szükségetek lehet. Az árban megegyezünk, de profi lebonyolítást akarok, felesleges problémák és körök nélkül. *Tér ki a piszkos anyagiakra, mert abban biztos, hogy a két szép sárga szeméért nem fogják teljesíteni a munkát. A részletekben rugalmas, várja a csuklyás férfi válaszát, hátha valami már körvonalazódott benne.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 09:39:04
Üzenet elküldve: 2020-06-13 09:39:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A páros igen a kedvére való. Nem csak a hölgy társasága, hanem a férfi ajánlata is a kedvére van. A csuklya és a köpeny igen kényelmetlen, a legszívesebben levenné, de a személyük titokban tartása igen fontos, főleg úgy, hogy a férfinak az őrség kapitánya a barátja, így az árulás lehetősége is fennáll. Viszont a férfi egy kereskedő, így nem igazán valószínű, hogy feladja.
~Talán nem ártana egy szerződést írni?~
A férfi elfordul tőle és így kezd bele a munkaajánlat elbeszélésébe. Fülével és néha a szemével a a férfira figyel, de azért a hölgyről sem veszi le a tekintetét. A férfi utolsó mondata után kicsi szünet támad. Végül csak leveszi a köpenyét és megmutatja arcát. Köpenyét ráhajtja a karjára. A csuklya alatt egy kicsit megizzadt, ami inkább kicsit nedves haján látszik, amit oldalra is hajt, hogy haja ne lógjon a szemébe.*
-A munka igen csábító és az indoka is megérthető. Viszont mi nem vagyunk gondolat olvasók, hogy kitaláljuk ki dolgozik önnek és ki nem, ezért szerintem ésszerű dolog lenne, hogy ne mi keresgéljünk olyan emberek után akik nem önnek vagy a kereskedő házán keresztül kereskedik. Így ha nem nagy kérés a neveket ön adja meg.
*Kíváncsian várja, hogy vajon mi a férfi válasza.*
//Az üzlet az üzlet//
*A páros igen a kedvére való. Nem csak a hölgy társasága, hanem a férfi ajánlata is a kedvére van. A csuklya és a köpeny igen kényelmetlen, a legszívesebben levenné, de a személyük titokban tartása igen fontos, főleg úgy, hogy a férfinak az őrség kapitánya a barátja, így az árulás lehetősége is fennáll. Viszont a férfi egy kereskedő, így nem igazán valószínű, hogy feladja.
~Talán nem ártana egy szerződést írni?~
A férfi elfordul tőle és így kezd bele a munkaajánlat elbeszélésébe. Fülével és néha a szemével a a férfira figyel, de azért a hölgyről sem veszi le a tekintetét. A férfi utolsó mondata után kicsi szünet támad. Végül csak leveszi a köpenyét és megmutatja arcát. Köpenyét ráhajtja a karjára. A csuklya alatt egy kicsit megizzadt, ami inkább kicsit nedves haján látszik, amit oldalra is hajt, hogy haja ne lógjon a szemébe.*
-A munka igen csábító és az indoka is megérthető. Viszont mi nem vagyunk gondolat olvasók, hogy kitaláljuk ki dolgozik önnek és ki nem, ezért szerintem ésszerű dolog lenne, hogy ne mi keresgéljünk olyan emberek után akik nem önnek vagy a kereskedő házán keresztül kereskedik. Így ha nem nagy kérés a neveket ön adja meg.
*Kíváncsian várja, hogy vajon mi a férfi válasza.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 08:39:14
Üzenet elküldve: 2020-06-13 08:39:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Nille//
*Végül mindenki megkapja a feladatát, így neki van ideje az újonccal foglalkozni. Kicsit fiatal, de ennek köszönhetően jól fejleszthető. A lány hangjából észreveszi, hogy izgatott, ezér hogy megnyugtassa mosolyogva válaszol.*
-Természetesen akad munka neked is és nem is túl nehéz. Tehát zsebmetszés.
*Az utolsó mondatot halkan mondja, inkább magának, hogy elgondolkozhasson, hogy mit találjon ki a lánynak. Közben elindul Arthenior felé. Ahogy az erdő kijáratához érnek eszébe jut mi lenne jó munka számára, ahol még meg is bizonyosodhat a lány képességeiről.*
-Szereted a zenét?
*A kérdés fura lehet, de ez remekül utal a munka jellegére.*
//Arl, Nille//
*Végül mindenki megkapja a feladatát, így neki van ideje az újonccal foglalkozni. Kicsit fiatal, de ennek köszönhetően jól fejleszthető. A lány hangjából észreveszi, hogy izgatott, ezér hogy megnyugtassa mosolyogva válaszol.*
-Természetesen akad munka neked is és nem is túl nehéz. Tehát zsebmetszés.
*Az utolsó mondatot halkan mondja, inkább magának, hogy elgondolkozhasson, hogy mit találjon ki a lánynak. Közben elindul Arthenior felé. Ahogy az erdő kijáratához érnek eszébe jut mi lenne jó munka számára, ahol még meg is bizonyosodhat a lány képességeiről.*
-Szereted a zenét?
*A kérdés fura lehet, de ez remekül utal a munka jellegére.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-13 08:33:15
Üzenet elküldve: 2020-06-13 08:33:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aldomeus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eseménytelenül telik az éjszaka. Bár többször is felébresztik az erdei élővilág különféle képviselői, akik a környező aljnövényzetben az éj leple alatt aktívabbá válnak, mégis reggel sokkal kipihentebben ébred, mintha végiggyalogolta volna az éjszakát, hogy mielőbb a Kikötőbe érjen. Csak egy dolog hiányzik a képből: nem magától ébredt.
A hangot, amit a felbolygatott aljnövényzet okoz, akár állatok is csinálhatnák, emiatt még nem nyitja ki a szemét. Ám az ez után következő koppanásra, majd finom káromkodásra már felpattannak szemhéjai, és a másodperc töredéke alatt talpon van, pajzsa és kardja a kezében, az érkező felé pördülve.*
-Ki vagy, és mi a faszt keresel a táboromban?
*Kiált oda a jó pár lépéssel arrébb levő idegenhez. Bár már nincsen éjszakai sötét, a nap sugarai sem világítják meg a jelenetet egyelőre, így nehezen tudja kivenni, hogy a másik miféle lehet. Ám a kezében fegyver sziluettjét nem tudja kivenni, és nem is tűnik páncélozottnak amaz, így nem tűnik annyira fenyegetőnek a hajnali látogató.
Ezzel szemben Frandr már annál veszélyesebb látványt nyújthat, hiszen teljes fegyverzetben és vértezetben van, csak a sisak hiányzik róla, ami a lábánál hever, nem volt ideje felvenni. Nem gondol bele, hogy milyen benyomást kelthet egy talpig fegyverben alvó ember a banditákkal teli erdőben levő út mellett, aki az első szembejövő utazóra fegyvert ránt.*
//Aldomeus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eseménytelenül telik az éjszaka. Bár többször is felébresztik az erdei élővilág különféle képviselői, akik a környező aljnövényzetben az éj leple alatt aktívabbá válnak, mégis reggel sokkal kipihentebben ébred, mintha végiggyalogolta volna az éjszakát, hogy mielőbb a Kikötőbe érjen. Csak egy dolog hiányzik a képből: nem magától ébredt.
A hangot, amit a felbolygatott aljnövényzet okoz, akár állatok is csinálhatnák, emiatt még nem nyitja ki a szemét. Ám az ez után következő koppanásra, majd finom káromkodásra már felpattannak szemhéjai, és a másodperc töredéke alatt talpon van, pajzsa és kardja a kezében, az érkező felé pördülve.*
-Ki vagy, és mi a faszt keresel a táboromban?
*Kiált oda a jó pár lépéssel arrébb levő idegenhez. Bár már nincsen éjszakai sötét, a nap sugarai sem világítják meg a jelenetet egyelőre, így nehezen tudja kivenni, hogy a másik miféle lehet. Ám a kezében fegyver sziluettjét nem tudja kivenni, és nem is tűnik páncélozottnak amaz, így nem tűnik annyira fenyegetőnek a hajnali látogató.
Ezzel szemben Frandr már annál veszélyesebb látványt nyújthat, hiszen teljes fegyverzetben és vértezetben van, csak a sisak hiányzik róla, ami a lábánál hever, nem volt ideje felvenni. Nem gondol bele, hogy milyen benyomást kelthet egy talpig fegyverben alvó ember a banditákkal teli erdőben levő út mellett, aki az első szembejövő utazóra fegyvert ránt.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-12 20:48:45
Üzenet elküldve: 2020-06-12 20:48:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Hiába a csuklya, egy nő megérzi, ha magára csalja egy férfi tekintetét. Persze nyilván nem versenyezhet az üzlet aranyat csilingelő felvezetésével, amit a Báró prezentál, és ez történetesen egy olyan helyzet, ahol eszébe se jutna elvitatni a figyelmet. Mi tagadás, azért balzsamos lenne a büszkeségének, ha szándékai ellenére így lenne. Apró, féloldalas mosoly rebben az ajkára, amikor felsejlik előtte a jelenet: a bariton csinos monológja után szünet, aztán csend, aztán egy zavart köhintés a csuklya alól, ahogy a szövet ráncai hirtelen a Báró felé kapó figyelemről árulkodnak. "Hogy mi? Elnézést, elkalandoztam."
Egy ilyen biztos bearanyozná Yeza napját, de a Rőt efféle varázsa a hegyeken innen valahogy nem úgy tündököl, mint megszokta. Egy ilyen versenybe inkább nem szállna be a villás nyelvű Báróval. Sejthetően a kilátásba helyezett üzlet jóval magasabb lapokat terít néhány csábos pillantásnál.
Az azért egy kissé meglepi Yezát, amikor Caldorcor hátat fordít a csuklyásnak, ezzel ha nem is teljes egészében, de mondható, hogy a Rőt kezébe teszi az életét. Kellemetlen érzés. Nyomasztó. Yezának úgy kell pattanásig feszíteni az érzékeit, hogy megőrzi a fesztelen nyugalom látszatát. Az ajánlat részletei csak tetézik a dolgot. Ha kétségei is lettek volna a Báró wegtoreni véréről, most már biztosra venné. Nagyon is ismerős ez a nyomvonal: a Tűz Városának jellegzetes attitűdje. Yeza a Kereskedőház szolgálatába adta magát, de eddig ez így vagy úgy, de elég névlegesnek tűnt. Az elhangzott szavak most viszont mintha olyan vonalat húztak volna mögé, ami a visszakozást legkevesebb, hogy problematikussá tenné. Lehetne ez amolyan leíratlan apró betűs rész a paktumukban, ami két wegtoreni között igazából nagyon is egyértelmű. A vázlatot Aztyan már felvezette az első nap "nem fenyegetés, puszta tényközlés" címszó alatt, Yeza pedig pontosan megértette azokat a tényeket, amikről a heges arcú beszélt. Valahogy úgy érzi, azzal, hogy most itt van, hogy ő van itt, a Báró szignója is rákerült erre a paktumra. Cirádás, de határozott betűkkel.
Jelen helyzetben azonban a csuklyáson a sor, hogy a neki vázolt, wegtoreni stílusban fogalmazott ajánlatról döntsön. A vörösnek van egy olyan sejtése, hogy lesz még itt egy kanyar a piszkos anyagiak felé, mielőtt erre vagy arra billenne a mérleg az ügy kapcsán.*
//Az üzlet az üzlet//
*Hiába a csuklya, egy nő megérzi, ha magára csalja egy férfi tekintetét. Persze nyilván nem versenyezhet az üzlet aranyat csilingelő felvezetésével, amit a Báró prezentál, és ez történetesen egy olyan helyzet, ahol eszébe se jutna elvitatni a figyelmet. Mi tagadás, azért balzsamos lenne a büszkeségének, ha szándékai ellenére így lenne. Apró, féloldalas mosoly rebben az ajkára, amikor felsejlik előtte a jelenet: a bariton csinos monológja után szünet, aztán csend, aztán egy zavart köhintés a csuklya alól, ahogy a szövet ráncai hirtelen a Báró felé kapó figyelemről árulkodnak. "Hogy mi? Elnézést, elkalandoztam."
Egy ilyen biztos bearanyozná Yeza napját, de a Rőt efféle varázsa a hegyeken innen valahogy nem úgy tündököl, mint megszokta. Egy ilyen versenybe inkább nem szállna be a villás nyelvű Báróval. Sejthetően a kilátásba helyezett üzlet jóval magasabb lapokat terít néhány csábos pillantásnál.
Az azért egy kissé meglepi Yezát, amikor Caldorcor hátat fordít a csuklyásnak, ezzel ha nem is teljes egészében, de mondható, hogy a Rőt kezébe teszi az életét. Kellemetlen érzés. Nyomasztó. Yezának úgy kell pattanásig feszíteni az érzékeit, hogy megőrzi a fesztelen nyugalom látszatát. Az ajánlat részletei csak tetézik a dolgot. Ha kétségei is lettek volna a Báró wegtoreni véréről, most már biztosra venné. Nagyon is ismerős ez a nyomvonal: a Tűz Városának jellegzetes attitűdje. Yeza a Kereskedőház szolgálatába adta magát, de eddig ez így vagy úgy, de elég névlegesnek tűnt. Az elhangzott szavak most viszont mintha olyan vonalat húztak volna mögé, ami a visszakozást legkevesebb, hogy problematikussá tenné. Lehetne ez amolyan leíratlan apró betűs rész a paktumukban, ami két wegtoreni között igazából nagyon is egyértelmű. A vázlatot Aztyan már felvezette az első nap "nem fenyegetés, puszta tényközlés" címszó alatt, Yeza pedig pontosan megértette azokat a tényeket, amikről a heges arcú beszélt. Valahogy úgy érzi, azzal, hogy most itt van, hogy ő van itt, a Báró szignója is rákerült erre a paktumra. Cirádás, de határozott betűkkel.
Jelen helyzetben azonban a csuklyáson a sor, hogy a neki vázolt, wegtoreni stílusban fogalmazott ajánlatról döntsön. A vörösnek van egy olyan sejtése, hogy lesz még itt egy kanyar a piszkos anyagiak felé, mielőtt erre vagy arra billenne a mérleg az ügy kapcsán.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-12 19:52:17
Üzenet elküldve: 2020-06-12 19:52:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hűvös, enyhén csípős és párás hajnali levegő józanítóan hat a szinte embertelenül korai órán egyedül csatangoló elf számára. S talán szüksége is van rá, nem árt, ha hamar kitisztul a feje, ha egyéb kellemetlenségek nélkül akar időben Artheniorba érni. Mozgalmas éjszakája volt, az alvást alig engedhette meg magának a kikötői bordély részegítő hölgyei és italai között. Otthon meg várja a munka, sőt, elméletileg üzleti ügyek miatt utazott a Kikötőbe, csak hát kicsit más vége lett, mint ahogy eredetileg tervezte. De cseppet sem bánja, hogy nem egy nap alatt járta meg az utat. A végén még ráesteledett volna, annál meg nincs szörnyűbb, mintha a kényelmes ágytól távol éri utol a sötétség. Nem egy edzett, hideghez és kövekhez szokott vadember ő, inkább lecsengeti azt a pár aranyat egy normális szállásért, s kis szórakozásért, minthogy füvön hajtsa álomra fejét, szabad ég alatt.
Csapongó gondolataiba mélyedve, néha a földet, néha az utat pásztázva lépdel, olykor kissé bizonytalanul kacsázva.*
~Fene essen abba az átkozott rumba...~
*Idővel viszont egyre jobban és pontosabban sikerül az ösvény vonalát követnie, s érzi, hogy az a tompa, másnapos fáradtság is eltűnőfélben van. Még egy fél óra, s ismét elemében lesz, nagyjából tiszta fejjel. Csodákra képes egy kora hajnali séta, ha a fogadóban maradt volna még pár órát lustulni, hosszabb távon sokkal rosszabbul járna.
Gyomra viszont háborog, de nem az éhség miatt. Pedig még a reggelit is kihagyta, nehogy útközben akadjon problémája az emésztéssel. De az sok összeivott rövid, s az elfogyasztott bőséges vacsora kínozza rendesen, de talán idővel ez is csillapul majd.
A beleivel való keserves viaskodás közben észre sem veszi, hogy időközben kissé letért az útról. A következő pillanatban viszont ez a tény éles fájdalomként hasít a lábába, ugyanis sikeresen belerúgott egy nagyobb sziklába, amit elfelejtett észrevenni.*
- Ó, hogy az a...
*Szisszen fel hangosan és dühösen, ahogy tudatosul benne, mi is történt.*
*A hűvös, enyhén csípős és párás hajnali levegő józanítóan hat a szinte embertelenül korai órán egyedül csatangoló elf számára. S talán szüksége is van rá, nem árt, ha hamar kitisztul a feje, ha egyéb kellemetlenségek nélkül akar időben Artheniorba érni. Mozgalmas éjszakája volt, az alvást alig engedhette meg magának a kikötői bordély részegítő hölgyei és italai között. Otthon meg várja a munka, sőt, elméletileg üzleti ügyek miatt utazott a Kikötőbe, csak hát kicsit más vége lett, mint ahogy eredetileg tervezte. De cseppet sem bánja, hogy nem egy nap alatt járta meg az utat. A végén még ráesteledett volna, annál meg nincs szörnyűbb, mintha a kényelmes ágytól távol éri utol a sötétség. Nem egy edzett, hideghez és kövekhez szokott vadember ő, inkább lecsengeti azt a pár aranyat egy normális szállásért, s kis szórakozásért, minthogy füvön hajtsa álomra fejét, szabad ég alatt.
Csapongó gondolataiba mélyedve, néha a földet, néha az utat pásztázva lépdel, olykor kissé bizonytalanul kacsázva.*
~Fene essen abba az átkozott rumba...~
*Idővel viszont egyre jobban és pontosabban sikerül az ösvény vonalát követnie, s érzi, hogy az a tompa, másnapos fáradtság is eltűnőfélben van. Még egy fél óra, s ismét elemében lesz, nagyjából tiszta fejjel. Csodákra képes egy kora hajnali séta, ha a fogadóban maradt volna még pár órát lustulni, hosszabb távon sokkal rosszabbul járna.
Gyomra viszont háborog, de nem az éhség miatt. Pedig még a reggelit is kihagyta, nehogy útközben akadjon problémája az emésztéssel. De az sok összeivott rövid, s az elfogyasztott bőséges vacsora kínozza rendesen, de talán idővel ez is csillapul majd.
A beleivel való keserves viaskodás közben észre sem veszi, hogy időközben kissé letért az útról. A következő pillanatban viszont ez a tény éles fájdalomként hasít a lábába, ugyanis sikeresen belerúgott egy nagyobb sziklába, amit elfelejtett észrevenni.*
- Ó, hogy az a...
*Szisszen fel hangosan és dühösen, ahogy tudatosul benne, mi is történt.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-12 12:25:08
Üzenet elküldve: 2020-06-12 12:25:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szürkület van, ahogy Frandr kezd rájönni, hogy hacsak nem éjszaka akar a Kikötőbe érni, akkor érdemes lenne letáboroznia. És amit hallott a tengerparti településről, az alapján nem igazán tűnik biztonságos döntésnek naplemente után az utcákon lenni ott.
Közben kezdi bánni, hogy egyedül indult útnak. Nem úgy tervezett, hogy le kell majd táboroznia, és ilyen helyen nem szívesen alszik úgy, hogy nincs valaki, aki közben őrködne.
Ráadásul egy ideje állítólag banditák tanyáznak errefelé, ami még veszélyesebbé teszi az itt alvást. Ez nehéz döntés elé állítja Frandrt: bár már érzi az alváshiány hatását, megpróbálhat minél hamarabb elérni a Kikötőbe, és ott szállást találni, vagy letáborozhat, kockáztatva, hogy késsel a torkánál ébred.
Végül mégis az álmosság győz. Letér az útról, beljebb gyalogolva az erdőbe, majd hatvan lépésre az úttól megáll, és elkezd tábort verni. Fél órával később már elég tüzifát gyűjtött és a leendő tábortüze körül eltakarított minden tűzveszélyes aljnövényzetet és avart, nekiáll tüzet rakni.
További fertályórával később vidáman lobog egy kisebb tűz, Frandr pedig az útra elrakott élelméből összehozott egy szerény vacsorát, amit a lángokat nézve fogyaszt el éppen.
Külső szemlélő úgy gondolhatja, hogy teljes figyelmét a tűznek szenteli, ám igyekszik minden zajt kiszűrni a környezetéből, ami nem a tűz ropogása, hogy minél hamarabb reagálhasson.
Amennyiben esemélytelenül telik a vacsora, utána eloltja a tüzet, majd egy megfelelően vastag fának dőlve elalszik úgy, ahogy van, páncélban, kezével a kardmarkolatán, mellette pajzsával, szándékosan kényelmetlen pozícióban, hogy felébredjen, ha valaki megpróbál közel osonni hozzá.*
*Szürkület van, ahogy Frandr kezd rájönni, hogy hacsak nem éjszaka akar a Kikötőbe érni, akkor érdemes lenne letáboroznia. És amit hallott a tengerparti településről, az alapján nem igazán tűnik biztonságos döntésnek naplemente után az utcákon lenni ott.
Közben kezdi bánni, hogy egyedül indult útnak. Nem úgy tervezett, hogy le kell majd táboroznia, és ilyen helyen nem szívesen alszik úgy, hogy nincs valaki, aki közben őrködne.
Ráadásul egy ideje állítólag banditák tanyáznak errefelé, ami még veszélyesebbé teszi az itt alvást. Ez nehéz döntés elé állítja Frandrt: bár már érzi az alváshiány hatását, megpróbálhat minél hamarabb elérni a Kikötőbe, és ott szállást találni, vagy letáborozhat, kockáztatva, hogy késsel a torkánál ébred.
Végül mégis az álmosság győz. Letér az útról, beljebb gyalogolva az erdőbe, majd hatvan lépésre az úttól megáll, és elkezd tábort verni. Fél órával később már elég tüzifát gyűjtött és a leendő tábortüze körül eltakarított minden tűzveszélyes aljnövényzetet és avart, nekiáll tüzet rakni.
További fertályórával később vidáman lobog egy kisebb tűz, Frandr pedig az útra elrakott élelméből összehozott egy szerény vacsorát, amit a lángokat nézve fogyaszt el éppen.
Külső szemlélő úgy gondolhatja, hogy teljes figyelmét a tűznek szenteli, ám igyekszik minden zajt kiszűrni a környezetéből, ami nem a tűz ropogása, hogy minél hamarabb reagálhasson.
Amennyiben esemélytelenül telik a vacsora, utána eloltja a tüzet, majd egy megfelelően vastag fának dőlve elalszik úgy, ahogy van, páncélban, kezével a kardmarkolatán, mellette pajzsával, szándékosan kényelmetlen pozícióban, hogy felébredjen, ha valaki megpróbál közel osonni hozzá.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-12 11:51:22
Üzenet elküldve: 2020-06-12 11:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Nille//
*Nem egészen érti, mi történik, próbálja felfogni a munkát, amiről a felnőttek beszélnek, de végül feladja. Túlságosan izgatott, túlságosan sok dolog zakatol most apró szívében ahhoz, hogy érdemben koncentrálni tudjon. Kérdések jönnek és mennek benne, mind megválaszolatlan, mind az új társaság körül forog. Vajon elfogadják majd? Vajon komolyan tudják venni? Vajon képes lesz csapatban dolgozni? Vajon mi lesz a dolga? Mennyit fog keresni? Futja majd új ruhákra? Nagyon régóta szeretne egy új inget, a nadrágja is látott már szebb napokat. Most mindez lehetséges lesz? Próbálja elnyomni a gondolatok folyamának zűrzavaros zaját, s mire eszmél, már csak ketten ácsorognak a poros úton, az a férfi, aki utasításokat osztogatott és ő maga. Tanácstalansággal telítődött világoskék íriszeit a pasasra emeli, s magabiztosnak szánt kérdést intéz hozzá. Persze eltolja a dolgot, hangja finoman rezonálva ugrál aprókat, mutatva, hogy mennyire is meg van rettenve valójában.*
- Na és most hogyan tovább? Nekem is akad valami tennivaló? Nem szeretnék csak egy dísz lenni a csapatban.
*Nem túl meggyőzően mosolyog és várja a további utasításokat.*
//Arl, Nille//
*Nem egészen érti, mi történik, próbálja felfogni a munkát, amiről a felnőttek beszélnek, de végül feladja. Túlságosan izgatott, túlságosan sok dolog zakatol most apró szívében ahhoz, hogy érdemben koncentrálni tudjon. Kérdések jönnek és mennek benne, mind megválaszolatlan, mind az új társaság körül forog. Vajon elfogadják majd? Vajon komolyan tudják venni? Vajon képes lesz csapatban dolgozni? Vajon mi lesz a dolga? Mennyit fog keresni? Futja majd új ruhákra? Nagyon régóta szeretne egy új inget, a nadrágja is látott már szebb napokat. Most mindez lehetséges lesz? Próbálja elnyomni a gondolatok folyamának zűrzavaros zaját, s mire eszmél, már csak ketten ácsorognak a poros úton, az a férfi, aki utasításokat osztogatott és ő maga. Tanácstalansággal telítődött világoskék íriszeit a pasasra emeli, s magabiztosnak szánt kérdést intéz hozzá. Persze eltolja a dolgot, hangja finoman rezonálva ugrál aprókat, mutatva, hogy mennyire is meg van rettenve valójában.*
- Na és most hogyan tovább? Nekem is akad valami tennivaló? Nem szeretnék csak egy dísz lenni a csapatban.
*Nem túl meggyőzően mosolyog és várja a további utasításokat.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-11 17:38:13
Üzenet elküldve: 2020-06-11 17:38:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Az izgalom fikarcnyi jele sem látható az igricen. Olyan természetesség sugárzik felőle, mintha valóban az volna, aminek kiadja magát. De Yeza részéről sem tapasztal semmi feszültséget, így performance-uk tökéletesen összeillik. Szinte bánja a wegtoreni, hogy fel kell hagyniuk vele. Ha tudná, milyen értő közönség előtt teszik, akit ráadásul szórakoztatnak is rövid előadásukkal, talán abba sem hagyja. Ám az idő pénz és a báró nem szívesen költ hülyeségekre, így a tárgyra tér. Nem munkáért vagy csatlakozásért érkezett, hanem, hogy munkát adjon a szárnyait bontogató fiatal csapatnak.
A visszakérdezésre csak kurtán bólint, megerősítve a csuklyásban a korábban elhangzottakat. Szórakozottan fordít hátat az idegennek, sárga tekintete arra fordul, amerre a várost sejti.*
- Én kereskedő ember vagyok. *Kezd bele magabiztos hangon.*
- A város piaca számomra fontos hely és nekem az a legfontosabb, hogy akik csak tehetik, velem kössenek üzletet. Velem és ne mással. *Fordul vissza a csuklyás férfi felé.*
- Azt olvastam azokon a kiáltványokon, hogy ti nem riadtok vissza a törvénytelen eszközöktől sem. És mivel magam a kapitány barátságát bírom, nem tenném ki magam vagy a reputációm bizonyos nem kívánatos hatásoknak. Ezért van szükségem rátok. *Biccent fejével a férfi felé.*
- Azt akarom, hogy ha olyan kereskedő tűnik fel az artheniori piacon, aki nem hozzám tartozik vagy sérti a köreimet, az üzleteimet, azt kérje meg valaki szép szóval, hogy vagy rajtam keresztül üzleteljen vagy inkább menjen a tharg piacra. *Közli a munka fontosabb részét. Az eszközök őt nem érdeklik, csak a végeredmény és mint köztiszteletben álló személy, nem is szeretné, hogy őt bármiféle vád érhesse.*
- Persze, ha az illető nem kíván eleget tenni a barátságos és kedves kérésnek, akkor rátok bízom, hogy hogyan szereztek érvényt a szavatoknak. A lényeg, hogy aki üzletet akar kötni Artheniorban, az engem keressen meg. *Szűkül össze sárga pillantása, ajkán elégedett mosoly kél.*
- Érted, mit szeretnék? *Kérdi a titokzatos idegentől, hátha van valami részlet, ami nem egészen világos.*
//Az üzlet az üzlet//
*Az izgalom fikarcnyi jele sem látható az igricen. Olyan természetesség sugárzik felőle, mintha valóban az volna, aminek kiadja magát. De Yeza részéről sem tapasztal semmi feszültséget, így performance-uk tökéletesen összeillik. Szinte bánja a wegtoreni, hogy fel kell hagyniuk vele. Ha tudná, milyen értő közönség előtt teszik, akit ráadásul szórakoztatnak is rövid előadásukkal, talán abba sem hagyja. Ám az idő pénz és a báró nem szívesen költ hülyeségekre, így a tárgyra tér. Nem munkáért vagy csatlakozásért érkezett, hanem, hogy munkát adjon a szárnyait bontogató fiatal csapatnak.
A visszakérdezésre csak kurtán bólint, megerősítve a csuklyásban a korábban elhangzottakat. Szórakozottan fordít hátat az idegennek, sárga tekintete arra fordul, amerre a várost sejti.*
- Én kereskedő ember vagyok. *Kezd bele magabiztos hangon.*
- A város piaca számomra fontos hely és nekem az a legfontosabb, hogy akik csak tehetik, velem kössenek üzletet. Velem és ne mással. *Fordul vissza a csuklyás férfi felé.*
- Azt olvastam azokon a kiáltványokon, hogy ti nem riadtok vissza a törvénytelen eszközöktől sem. És mivel magam a kapitány barátságát bírom, nem tenném ki magam vagy a reputációm bizonyos nem kívánatos hatásoknak. Ezért van szükségem rátok. *Biccent fejével a férfi felé.*
- Azt akarom, hogy ha olyan kereskedő tűnik fel az artheniori piacon, aki nem hozzám tartozik vagy sérti a köreimet, az üzleteimet, azt kérje meg valaki szép szóval, hogy vagy rajtam keresztül üzleteljen vagy inkább menjen a tharg piacra. *Közli a munka fontosabb részét. Az eszközök őt nem érdeklik, csak a végeredmény és mint köztiszteletben álló személy, nem is szeretné, hogy őt bármiféle vád érhesse.*
- Persze, ha az illető nem kíván eleget tenni a barátságos és kedves kérésnek, akkor rátok bízom, hogy hogyan szereztek érvényt a szavatoknak. A lényeg, hogy aki üzletet akar kötni Artheniorban, az engem keressen meg. *Szűkül össze sárga pillantása, ajkán elégedett mosoly kél.*
- Érted, mit szeretnék? *Kérdi a titokzatos idegentől, hátha van valami részlet, ami nem egészen világos.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-07 05:41:04
Üzenet elküldve: 2020-06-07 05:41:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*A párost most talán már titulálhatja a furcsa vagy érdekes jelzővel. Főleg az utóbbi illik rájuk. A nő bókjára egy csókot küld neki. Még jó, hogy a csuklya takarja az arcát, így nem láthatják mosolyát. A páros igen szórakoztatja. A férfi elmondása szerint ismer minden őrségbelit. Ő ezt nem igazán tudja eldönteni, hogy igaz vagy sem. Bár a nő reakcióját észreveszi, de igazán ez sem segít neki. A ismeretlen férfi aztán egy érdekes dolgot mond. Már majdnem rájuk förmed, hogy miért rabolják az idejét, de végül jobb, hogy ezt nem teszi meg.*
-Munkát?
*Bár arca nem látható, így az érdeklődést nem az arcáról, inkább a kérdésből tudhatják meg, hiszen nem leplezi kíváncsiságát. Azon viszont eltöpreng, hogy akkor ki is lehet ez az alak.
~Arthenior őrségének minden tagját ismeri és a kapitány a barátja. Most meg munkát akar ajánlani. Ki lehet?~
Rögtön nem ugrik be neki és inkább az ismerem valahonnan érzés marad meg, hacsak a férfi nem mutatkozik be. De most legkevésbé sem a férfi személye, inkább a munka, amit adna érdekli, na meg az, hogy a csinos hölgy lenem veszi róla a tekintetét, bár ez kölcsönös lenne ha nem épp a nő mellett álló férfi ajánlatára figyelne, de azért néha néha vissza tekint a hölgyre.*
//Az üzlet az üzlet//
*A párost most talán már titulálhatja a furcsa vagy érdekes jelzővel. Főleg az utóbbi illik rájuk. A nő bókjára egy csókot küld neki. Még jó, hogy a csuklya takarja az arcát, így nem láthatják mosolyát. A páros igen szórakoztatja. A férfi elmondása szerint ismer minden őrségbelit. Ő ezt nem igazán tudja eldönteni, hogy igaz vagy sem. Bár a nő reakcióját észreveszi, de igazán ez sem segít neki. A ismeretlen férfi aztán egy érdekes dolgot mond. Már majdnem rájuk förmed, hogy miért rabolják az idejét, de végül jobb, hogy ezt nem teszi meg.*
-Munkát?
*Bár arca nem látható, így az érdeklődést nem az arcáról, inkább a kérdésből tudhatják meg, hiszen nem leplezi kíváncsiságát. Azon viszont eltöpreng, hogy akkor ki is lehet ez az alak.
~Arthenior őrségének minden tagját ismeri és a kapitány a barátja. Most meg munkát akar ajánlani. Ki lehet?~
Rögtön nem ugrik be neki és inkább az ismerem valahonnan érzés marad meg, hacsak a férfi nem mutatkozik be. De most legkevésbé sem a férfi személye, inkább a munka, amit adna érdekli, na meg az, hogy a csinos hölgy lenem veszi róla a tekintetét, bár ez kölcsönös lenne ha nem épp a nő mellett álló férfi ajánlatára figyelne, de azért néha néha vissza tekint a hölgyre.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-07 05:20:55
Üzenet elküldve: 2020-06-07 05:20:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Yenio nem ellenkezik a csatlakozás és az új munka ellen sem, így nyugodtan foglalkozhat majd az újdonsült újonccal.*
-Remek.
*Mondja röviden. Dhorisz még hozzátesz egy keveset Burzhgor beszámolójához, de arra maga az ork válaszol.*
-Egyetértek Burzhgorral. Hárman csak képesek vagytok nyolc hat alatt összeszedni háromszáz aranyat, na meg ahogy mondtad, lehet hogy adnak hozzátok embereket. Jelenleg csak ennyi szabad ember van, így azzal kell gazdálkodnunk amink van. Vagy azokkal jelen esetben. Ha nincs kérdésetek, akkor szerintem rögtön induljatok és vigyétek el a választ ennek a Jarhannak.
*Az ajánlat igen csábító, amit kaptak, így nagy botorság lenne elszalasztani. Szerencsés kezdet az Aranyholdnak. Már csak azt reméli, hogy ez tovább tart majd, de ez tőlük is függ. Természetesen azt tudja, hogy egy társaság vezetése nehéz, főleg az amelyik olyannal foglalkozik, ami nem a legtörvényesebb.*
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Yenio nem ellenkezik a csatlakozás és az új munka ellen sem, így nyugodtan foglalkozhat majd az újdonsült újonccal.*
-Remek.
*Mondja röviden. Dhorisz még hozzátesz egy keveset Burzhgor beszámolójához, de arra maga az ork válaszol.*
-Egyetértek Burzhgorral. Hárman csak képesek vagytok nyolc hat alatt összeszedni háromszáz aranyat, na meg ahogy mondtad, lehet hogy adnak hozzátok embereket. Jelenleg csak ennyi szabad ember van, így azzal kell gazdálkodnunk amink van. Vagy azokkal jelen esetben. Ha nincs kérdésetek, akkor szerintem rögtön induljatok és vigyétek el a választ ennek a Jarhannak.
*Az ajánlat igen csábító, amit kaptak, így nagy botorság lenne elszalasztani. Szerencsés kezdet az Aranyholdnak. Már csak azt reméli, hogy ez tovább tart majd, de ez tőlük is függ. Természetesen azt tudja, hogy egy társaság vezetése nehéz, főleg az amelyik olyannal foglalkozik, ami nem a legtörvényesebb.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-06 17:22:57
Üzenet elküldve: 2020-06-06 17:22:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*A kikötői erdőséghez érve Xaras úgy dönt, hogy egy kicsit megpihen. Eléggé elfáradt, hiszen reggel óta úton van. Nem is reggelizett, pedig lehet ráfért volna, de most már kár amiatt aggódnia. Egy ideig a lantjával bíbelődik, majd úgy dönt, hogy fekhelyet vet magának, és megvárja az estét.*
~Egy éjszaka az erdőben nem is olyan vészes.~ *Gondolja magában, aztán szép lassan átadja magát az álomnak ahogy bekövetkezik az est. Még érzi a sós szellő illatát, ami a kikötő felől fúj, ez valamelyest egy jóleső érzéssel tölti el, majd elszenderedik.*
*A kikötői erdőséghez érve Xaras úgy dönt, hogy egy kicsit megpihen. Eléggé elfáradt, hiszen reggel óta úton van. Nem is reggelizett, pedig lehet ráfért volna, de most már kár amiatt aggódnia. Egy ideig a lantjával bíbelődik, majd úgy dönt, hogy fekhelyet vet magának, és megvárja az estét.*
~Egy éjszaka az erdőben nem is olyan vészes.~ *Gondolja magában, aztán szép lassan átadja magát az álomnak ahogy bekövetkezik az est. Még érzi a sós szellő illatát, ami a kikötő felől fúj, ez valamelyest egy jóleső érzéssel tölti el, majd elszenderedik.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-06 16:34:03
Üzenet elküldve: 2020-06-06 16:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Nille leplezetlenül mélyet sóhajt a kellemes fogadtatás hallatán, egy akadályon már túljutott. Megnyugtató számára, hogy bájos kis gyermekes pofikája nem riasztotta el, vagy tévesztette meg a többieket, bár észleli, hogy az ork bizalmát nem nyerte el úgy, mint a többiekét. Egyelőre annyiban hagyja a dolgot, majd később úgyis lesz alkalma köszörülni a csorbát, ha szükséges. A kezében kalimpáló bundás test tükrözi tulajdon izgatottságát is, melyet tudatosan igyekszik leplezni. Murin bőszen forgatja fejét, a levegőt szimatolja maga körül, vörös szemei villognak össze-vissza. Láthatóan nem ínyére való a társaság, de nem csoda, minden új szagot és lelket nehezen visel, gyakran féltékeny is. Talán most is ez a helyzet, talán állati ösztönei súgnak valamit, nem tudni. Akárhogy is, a gazdája óvatos, de roppant gyors mozdulattal visszagyömöszöli a táskába, mely övén fityeg, s gondosan be is zárja. Nem szeretné, ha esetleg megharapna valakit a nagy izgalomban, baljós kezdet volna. Miután állatkája újra a helyén van, a zsiványok főnöke felé fordul széles mosollyal. Örül neki, hogy ilyen szívélyes fogadtatásban részesülhet.*
- Eddig leginkább zsebmetszéssel kerestem a kenyerem, kicsi munkák, kevés bevétellel, így aztán sok kell belőlük. Talán kicsit fiatalabb vagyok a vártnál, de ez könnyen előnnyé válhat, ki gyanakodna egy bájos kislányra? Eddig sose kaptak el.
*Húzza ki magát büszkén vigyorogva. Persze ez a kijelentés nem azt jelenti, hogy nem kellett kellemetlenül sokszor kapkodnia a virgácsait a túlélésért, és valóban sokszor függött hajszálon a menekvése, de ettől még mindig nem csípték meg soha.*
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Nille leplezetlenül mélyet sóhajt a kellemes fogadtatás hallatán, egy akadályon már túljutott. Megnyugtató számára, hogy bájos kis gyermekes pofikája nem riasztotta el, vagy tévesztette meg a többieket, bár észleli, hogy az ork bizalmát nem nyerte el úgy, mint a többiekét. Egyelőre annyiban hagyja a dolgot, majd később úgyis lesz alkalma köszörülni a csorbát, ha szükséges. A kezében kalimpáló bundás test tükrözi tulajdon izgatottságát is, melyet tudatosan igyekszik leplezni. Murin bőszen forgatja fejét, a levegőt szimatolja maga körül, vörös szemei villognak össze-vissza. Láthatóan nem ínyére való a társaság, de nem csoda, minden új szagot és lelket nehezen visel, gyakran féltékeny is. Talán most is ez a helyzet, talán állati ösztönei súgnak valamit, nem tudni. Akárhogy is, a gazdája óvatos, de roppant gyors mozdulattal visszagyömöszöli a táskába, mely övén fityeg, s gondosan be is zárja. Nem szeretné, ha esetleg megharapna valakit a nagy izgalomban, baljós kezdet volna. Miután állatkája újra a helyén van, a zsiványok főnöke felé fordul széles mosollyal. Örül neki, hogy ilyen szívélyes fogadtatásban részesülhet.*
- Eddig leginkább zsebmetszéssel kerestem a kenyerem, kicsi munkák, kevés bevétellel, így aztán sok kell belőlük. Talán kicsit fiatalabb vagyok a vártnál, de ez könnyen előnnyé válhat, ki gyanakodna egy bájos kislányra? Eddig sose kaptak el.
*Húzza ki magát büszkén vigyorogva. Persze ez a kijelentés nem azt jelenti, hogy nem kellett kellemetlenül sokszor kapkodnia a virgácsait a túlélésért, és valóban sokszor függött hajszálon a menekvése, de ettől még mindig nem csípték meg soha.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-05 09:40:43
Üzenet elküldve: 2020-06-05 09:40:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Nem is tudja mit mondjon, mivel elég váratlanul érte ez az egész dolog. Örül neki, hogy már ennyire megbízik benne Arl, hogy már most munkát ajánlott neki. ~Nos végül is miért is ne? Mi bajom lenne belőle?~ Utána Arlhoz fordul.*
-Én szívesen elfogadom, már ha nem akadályozom a többieket.
*Majd a Sötételfhez fordul, aki éppen bemutatkozik neki. Megnyugodott, hogy ilyen kedvesek vele az itt összegyűlt idegenek. Látja, hogy Dhorisz rá kacsint egyet és ettől megnyugszik, ugyan is arra következtet, hogy a csapat szívesen látja őt a küldetés során. Ezután az Orkhoz és Dhoriszhoz fordul.*
-Nos remélem hasznomat tudjátok majd venni a küldetés során. Én szívesen jövök veletek, így jobban megismerhetjük egymást és össze is tudunk akár szokni egymással.
*Mondja nekik magabiztosan majd egy széles mosoly kerül az arcára.*
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Nem is tudja mit mondjon, mivel elég váratlanul érte ez az egész dolog. Örül neki, hogy már ennyire megbízik benne Arl, hogy már most munkát ajánlott neki. ~Nos végül is miért is ne? Mi bajom lenne belőle?~ Utána Arlhoz fordul.*
-Én szívesen elfogadom, már ha nem akadályozom a többieket.
*Majd a Sötételfhez fordul, aki éppen bemutatkozik neki. Megnyugodott, hogy ilyen kedvesek vele az itt összegyűlt idegenek. Látja, hogy Dhorisz rá kacsint egyet és ettől megnyugszik, ugyan is arra következtet, hogy a csapat szívesen látja őt a küldetés során. Ezután az Orkhoz és Dhoriszhoz fordul.*
-Nos remélem hasznomat tudjátok majd venni a küldetés során. Én szívesen jövök veletek, így jobban megismerhetjük egymást és össze is tudunk akár szokni egymással.
*Mondja nekik magabiztosan majd egy széles mosoly kerül az arcára.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-05 05:57:01
Üzenet elküldve: 2020-06-05 05:57:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Rövid beszámolóját figyelmesen végighallgatják. Az új tag rendkívül jó jönne nekik. Nem csak a társaságnak, hanem a kikötői munkához is. Dhorisz felvetésében igaza van, hogy egy csapat kellene, ahogy Jarhan mondta, de ha Yenio csatlakozik hozzájuk onnantól kezdve megvan a csapat. Egy új arc nem árthat a munkájukban. Nillét is köszönti és végighallgatja a bemutatkozását. Nem tudja, hogy egy ilyen fiatal sötételf mit akarhat, bár elmondta nekik, de ez akkor sem meggyőző, legalábbis számára. De egy új tag sokat tudna segíteni nekik, így nincs ellenére a lány csatlakozása.*
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Rövid beszámolóját figyelmesen végighallgatják. Az új tag rendkívül jó jönne nekik. Nem csak a társaságnak, hanem a kikötői munkához is. Dhorisz felvetésében igaza van, hogy egy csapat kellene, ahogy Jarhan mondta, de ha Yenio csatlakozik hozzájuk onnantól kezdve megvan a csapat. Egy új arc nem árthat a munkájukban. Nillét is köszönti és végighallgatja a bemutatkozását. Nem tudja, hogy egy ilyen fiatal sötételf mit akarhat, bár elmondta nekik, de ez akkor sem meggyőző, legalábbis számára. De egy új tag sokat tudna segíteni nekik, így nincs ellenére a lány csatlakozása.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:33:22
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:33:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Yenio bemutatkozását hallva Dhorisz is észbe kap. Hiszen ő még nem is mutatkozott be az új tagoknak. A király lehetőség örömhíre egészen megfeledtette vele az illemet.*
- Ó, elnézést, én Dhorisz vagyok. Örvendek a találkozásnak.* Pótolja be udvariasan.
Mint az szemmel is kiválóan látható, az izgatottság majd' szétveti Dhoriszt. Némi kísérletet tesz arra, hogy azért ezeket a kicsit sem rejtett jeleket csökkentse, időlegesen van, hogy sikerül is. Burzhgor elég jól mondja el a munkalehetőséget. Sok szót ugyan nem fecsérel rá, de legalább lényegre törő. Egy apróság azonban mégis kimaradt, de előbb megvárja Arl "ítéletét" az ügyben. Nagy örömére - és sejtése beigazolódására - a főnök igent mond, s még társat is ajánl.*
- Hát ez szuper, köszönjük szépen.* Felel őszinte mosollyal arcán. A köszönetnyilvánítás egyaránt vonatkozik a lehetőség elfogadására és egyaránt a melléjük szegődő tagra - már ha az velük tart.*
- Viszont van egy kicsi bökkenő.* Folytatja visszatérve a segítőhöz.*
- Jarhan, aki a munkát ajánlotta, azt mondta, hogy egy egész csapatra lenne ehhez szükség. De mi még nem vagyunk olyan sokan. Esetleg kérdezzük meg Jarhant, hogy ők tudnának-e biztosítani még néhány embert a melóhoz? Persze lehet, hogy hárman is elegek leszünk - ha Yenio velünk tart.
*Itt rákacsint a nevén nevezett férfira, mintegy biztatóan, ha még nem hozott döntést az ügyet illetően.
Nille bemutatkozása elnyeri Dhorisz tetszését. Örül, hogy most már nem ő az egyedüli hölgyemény a kis zsiványcsaládban. Utólag jut csak eszébe, hogy szerencsétlenséget is hozhatott volna a fejükre a mélységi jelenléte, ha nem a csatlakozás miatt kereste volna fel az erdőséget. Az izgalom heve megfeledtette vele, hogy óvatosabbnak kéne lenni. De különben most már igazán mindegy, hisz Arl döntése alapján immáron Nille is hozzájuk csapódhat.
Egyébként a Murinnak nevezett kis patkányt sem tartja ellenszenvesnek. ~Akár még segíthet is, ha olyan munkát végez.~
Arra mondjuk Dhorisz igen kíváncsi, hogy miben lehet jó a banda legújabb tagja, de a Burzhgorral - és esetleg Yenioval rájuk váró feladat visszaszólítja őket a kikötőbe. ~Na de majd idővel biztosan kiderül. Milyen jó lenne, ha egyszer együtt is dolgoznánk.~ Gondolatait gyorsan vissza is rángatja a valóságba. Ez még csak a jövő, ami bizonytalanul vezeti orruknál fogva a lényeket. De egyáltalán nem tudja kizárni, hogy lesznek olyan megbízások, ahol kifejezetten a csapatmunka lesz a fontos.*
//Arl, Burzhgor, Dhorisz, Nille, Yenio//
*Yenio bemutatkozását hallva Dhorisz is észbe kap. Hiszen ő még nem is mutatkozott be az új tagoknak. A király lehetőség örömhíre egészen megfeledtette vele az illemet.*
- Ó, elnézést, én Dhorisz vagyok. Örvendek a találkozásnak.* Pótolja be udvariasan.
Mint az szemmel is kiválóan látható, az izgatottság majd' szétveti Dhoriszt. Némi kísérletet tesz arra, hogy azért ezeket a kicsit sem rejtett jeleket csökkentse, időlegesen van, hogy sikerül is. Burzhgor elég jól mondja el a munkalehetőséget. Sok szót ugyan nem fecsérel rá, de legalább lényegre törő. Egy apróság azonban mégis kimaradt, de előbb megvárja Arl "ítéletét" az ügyben. Nagy örömére - és sejtése beigazolódására - a főnök igent mond, s még társat is ajánl.*
- Hát ez szuper, köszönjük szépen.* Felel őszinte mosollyal arcán. A köszönetnyilvánítás egyaránt vonatkozik a lehetőség elfogadására és egyaránt a melléjük szegődő tagra - már ha az velük tart.*
- Viszont van egy kicsi bökkenő.* Folytatja visszatérve a segítőhöz.*
- Jarhan, aki a munkát ajánlotta, azt mondta, hogy egy egész csapatra lenne ehhez szükség. De mi még nem vagyunk olyan sokan. Esetleg kérdezzük meg Jarhant, hogy ők tudnának-e biztosítani még néhány embert a melóhoz? Persze lehet, hogy hárman is elegek leszünk - ha Yenio velünk tart.
*Itt rákacsint a nevén nevezett férfira, mintegy biztatóan, ha még nem hozott döntést az ügyet illetően.
Nille bemutatkozása elnyeri Dhorisz tetszését. Örül, hogy most már nem ő az egyedüli hölgyemény a kis zsiványcsaládban. Utólag jut csak eszébe, hogy szerencsétlenséget is hozhatott volna a fejükre a mélységi jelenléte, ha nem a csatlakozás miatt kereste volna fel az erdőséget. Az izgalom heve megfeledtette vele, hogy óvatosabbnak kéne lenni. De különben most már igazán mindegy, hisz Arl döntése alapján immáron Nille is hozzájuk csapódhat.
Egyébként a Murinnak nevezett kis patkányt sem tartja ellenszenvesnek. ~Akár még segíthet is, ha olyan munkát végez.~
Arra mondjuk Dhorisz igen kíváncsi, hogy miben lehet jó a banda legújabb tagja, de a Burzhgorral - és esetleg Yenioval rájuk váró feladat visszaszólítja őket a kikötőbe. ~Na de majd idővel biztosan kiderül. Milyen jó lenne, ha egyszer együtt is dolgoznánk.~ Gondolatait gyorsan vissza is rángatja a valóságba. Ez még csak a jövő, ami bizonytalanul vezeti orruknál fogva a lényeket. De egyáltalán nem tudja kizárni, hogy lesznek olyan megbízások, ahol kifejezetten a csapatmunka lesz a fontos.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:25:30
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:25:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A kunyhóban//
*Ahogy lassan elérnek arra a gyönyörű helyre érnek eldugva a fák lombjai között, mosoly húzódik arcára.*
-Itthon...vagyok.
*Szinte ki sem meri ejteni a szavakat, de igaz. Végre. Kemény munka, és megannyi vér volt az ára, de kész van a ház, áll, s ugyan nem flancos, semmi különleges nincs benne azon kívül, hogy az övé, az ő álmai szerint és elképzelései szerint készült. Egyszerű, és otthonos. Kiköti Árnyékot egy cölöphöz, mit a kertben vert le, s ő maga bemegy az ajtón. Szegényes ugyan, de idővel és munkával majd egyre szebb lehet. Lepakol a lóról, sok holmija van ez biztos, s hogy pihenhessen az állat, A kutyát pedig szoktatja a helyhez természetesen, hisz javarészt itt lesz az ő helye, hogy védje az otthonát. Cölöpkerítés szab gátat az esetleges vágyainak, hogy elkóboroljon, de persze kimehet, ha úgy tartja kedve, okos állatnak tűnik, s úgy látszik, hogy megszokta Rorkirt és elfogadja, mint gazdája. Jó nagy adat simogatás és erélyes szó az, mi kialakítja a kapcsolatot közöttük. Apró ágak reccsennek az egyszerű kandallóban, s a kéményen keresztül füst száll fel a csillagos égbe, ez jelzi, hogy a ház ura itthon van. Némi tisztálkodás után, mihez vizet a közeli folyó biztosít a szalmával és növényekkel takart ágyra fekszik, s a tűz melegénél, biztonságban érezve magát hajtja nyugovóra fejét.*
*Ahogy lassan elérnek arra a gyönyörű helyre érnek eldugva a fák lombjai között, mosoly húzódik arcára.*
-Itthon...vagyok.
*Szinte ki sem meri ejteni a szavakat, de igaz. Végre. Kemény munka, és megannyi vér volt az ára, de kész van a ház, áll, s ugyan nem flancos, semmi különleges nincs benne azon kívül, hogy az övé, az ő álmai szerint és elképzelései szerint készült. Egyszerű, és otthonos. Kiköti Árnyékot egy cölöphöz, mit a kertben vert le, s ő maga bemegy az ajtón. Szegényes ugyan, de idővel és munkával majd egyre szebb lehet. Lepakol a lóról, sok holmija van ez biztos, s hogy pihenhessen az állat, A kutyát pedig szoktatja a helyhez természetesen, hisz javarészt itt lesz az ő helye, hogy védje az otthonát. Cölöpkerítés szab gátat az esetleges vágyainak, hogy elkóboroljon, de persze kimehet, ha úgy tartja kedve, okos állatnak tűnik, s úgy látszik, hogy megszokta Rorkirt és elfogadja, mint gazdája. Jó nagy adat simogatás és erélyes szó az, mi kialakítja a kapcsolatot közöttük. Apró ágak reccsennek az egyszerű kandallóban, s a kéményen keresztül füst száll fel a csillagos égbe, ez jelzi, hogy a ház ura itthon van. Némi tisztálkodás után, mihez vizet a közeli folyó biztosít a szalmával és növényekkel takart ágyra fekszik, s a tűz melegénél, biztonságban érezve magát hajtja nyugovóra fejét.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-04 18:43:40
Üzenet elküldve: 2020-06-04 18:43:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
*Nagyon gördülékeny ez a kis színjáték kettőjük között. Fesztelen, simulékony hangvétel egy kis sziporkával megbolondítva. Pedig Yeza épp eléggé izgul. Egyelőre nem tudja, mi a Báró szándéka ezzel az egésszel. Talán próba, talán elterelés, de az is lehet, hogy csupán kisstílű passzió. Mindenesetre Yeza igyekszik megfelelni neki és követni a játékban. Nem olyan egyszerű ez egy idegennel, főleg hogy a számára kicsit se mindegy, hogy szerepel előtte. Mindezt csak tetézi, hogy a közönségük egy csuklyás, aki épp banditákat toboroz, és aki továbbra is köpeny mögé rejti magát. Szerencsére a vörös nem vél felfedezni különösebb feszültséget az irányából. Az, hogy a férfi hol az udvariasabb, hol a közvetlenebb megszólítási formát használja ugyanúgy betudható lehet szétszórtságnak vagy a felvezető beszédet jellemző nemtörődöm hozzáállásnak, mint idegességnek. Ez utóbbinak jeleit nem igazán véli kihallani a beszédéből. Szeretné is, hogy ez egyelőre így maradjon, ezért amikor a csuklyás gyönyörű hölgynek titulálja, Yeza egy kacér mosollyal kacsint a bókra és megtoldja egy a férfi felé röppentett csókkal is.
A Báró kijelentésére, miszerint minden városőrt ismer csak sóhajt egyet a szemét forgatva, mintha már ezer és egy ehhez hasonló fellengzősséget kellett volna végighallgatnia tőle. Persze, hogy lódítást vagy csupán szerénytelenséget, az ebből se derül ki. Közben Yeza is figyel, amennyire csak lehet, feltűnésmentesen. Nem szeretne semmi meglepetést. A diskurzus természete lassan fordul komolyabb mederbe és a Rőt ennek megfelelően adja át a terepet a Bárónak. Nem zavarja meg az ügymenetet közbeszólással.
Sokkal jobban örült volna neki, ha előre beavatják, de kifelé nem mutatja jelét, hogy nem így lenne. Pillantása a csuklyáson marad. Úgy méregeti, mint aki gondolatban akkurátusan bontogatja ki a ruháiból, és nem csak abból a zavarón takaró köpenyből, hanem az összesből.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-06-04 12:21:38
Üzenet elküldve: 2020-06-04 12:21:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az üzlet az üzlet//
- Az én hangom tényleg mélyebb. *Pillant Yezára, a rövid monológja után mosolyogva.
A finom kéz és ügyes ujjak tekintetében halkan felnevet. Tetszik neki, hogy a vörös ilyen jól alkalmazkodik a szituációhoz. Szinte bánja, hogy egyszer abba kell hagynia a színjátékot.*
- Akkor testhezálló feladat volna a számodra, igaz? *Kérdi kedélyesen, mintha csak egy udvari bálon volna.*
- Ebben biztos vagyok, drágám. *Válaszol mély meggyőződéssel a hangjában. Ha észleli is a vörös ódzkodását a közelségétől, nem mutatja jelét, de az is lehet, hogy ennyire nem jó emberismerő.
Yeza felhorkanásán, hogy őt városőrnek nézhetné valaki, jót derül és szomorúan legördülő szájjal mutatja, hogy valóban nem volna jó városőrnek. A csuklyás idegen városőri mivoltára pedig még nem reagál.
Az udvariasság csak akkor számít az igricnek, ha abból hasznot remél. Most viszont úgy látja, a titokzatos idegennel való társalgásban nem sok helye van az etikai szabályoknak. És még a szerep is kedvére való, felüdülés a szürke hétköznapokban ez a kis találkozó.
A válaszra, amelyet kap, elmosolyodik, sárga szeme, mint amikor pajkos gyermek csínytevésre készül, Yezára siklik egy pillantás erejéig.*
- Nem vagy városőr. Azokat mind ismerem. *Legyint könnyeden. Hogy lódít-e vagy valóban személyesen ismeri a városi őrség tagjait, nehezen deríthető ki.*
- A kapitány személyes jó barátom. *Ez igaz is, Denjaarral jó kapcsolatot ápolnak, már csak közös múltjuk és szülővárosuk miatt is.
Miközben beszél, az arcát csuklya árnyékába rejtő férfi gesztusait fürkészi. Bár az arcán megjelenő érzelmeket, a szemek villanását nem látja, a test rezdüléseit értő szemmel olvassa.*
- De rendben, térjünk a tárgyra. *Folytatja féloldalas mosollyal.*
- Nem kívánunk csatlakozni. *A vörös nevében is beszél, hisz biztos a dolgában.*
- Más miatt vagyok itt. Munkát ajánlok. *Ha már a titokzatos férfi a tárgyra akart térni, akkor megtette.
Persze azoknak is van jelentősége, amit korábban mondott, de a csuklyás férfi dolga, hogy mennyi következtetést von le belőle. Egyelőre nem mutatkozik be és azt sem kérdezi meg, hogy a másik ismeri-e őt vagy a munkásságát. Talán ez is egy próba, hogy a férfi milyen tájékozott Artheniorban.*
//Az üzlet az üzlet//
- Az én hangom tényleg mélyebb. *Pillant Yezára, a rövid monológja után mosolyogva.
A finom kéz és ügyes ujjak tekintetében halkan felnevet. Tetszik neki, hogy a vörös ilyen jól alkalmazkodik a szituációhoz. Szinte bánja, hogy egyszer abba kell hagynia a színjátékot.*
- Akkor testhezálló feladat volna a számodra, igaz? *Kérdi kedélyesen, mintha csak egy udvari bálon volna.*
- Ebben biztos vagyok, drágám. *Válaszol mély meggyőződéssel a hangjában. Ha észleli is a vörös ódzkodását a közelségétől, nem mutatja jelét, de az is lehet, hogy ennyire nem jó emberismerő.
Yeza felhorkanásán, hogy őt városőrnek nézhetné valaki, jót derül és szomorúan legördülő szájjal mutatja, hogy valóban nem volna jó városőrnek. A csuklyás idegen városőri mivoltára pedig még nem reagál.
Az udvariasság csak akkor számít az igricnek, ha abból hasznot remél. Most viszont úgy látja, a titokzatos idegennel való társalgásban nem sok helye van az etikai szabályoknak. És még a szerep is kedvére való, felüdülés a szürke hétköznapokban ez a kis találkozó.
A válaszra, amelyet kap, elmosolyodik, sárga szeme, mint amikor pajkos gyermek csínytevésre készül, Yezára siklik egy pillantás erejéig.*
- Nem vagy városőr. Azokat mind ismerem. *Legyint könnyeden. Hogy lódít-e vagy valóban személyesen ismeri a városi őrség tagjait, nehezen deríthető ki.*
- A kapitány személyes jó barátom. *Ez igaz is, Denjaarral jó kapcsolatot ápolnak, már csak közös múltjuk és szülővárosuk miatt is.
Miközben beszél, az arcát csuklya árnyékába rejtő férfi gesztusait fürkészi. Bár az arcán megjelenő érzelmeket, a szemek villanását nem látja, a test rezdüléseit értő szemmel olvassa.*
- De rendben, térjünk a tárgyra. *Folytatja féloldalas mosollyal.*
- Nem kívánunk csatlakozni. *A vörös nevében is beszél, hisz biztos a dolgában.*
- Más miatt vagyok itt. Munkát ajánlok. *Ha már a titokzatos férfi a tárgyra akart térni, akkor megtette.
Persze azoknak is van jelentősége, amit korábban mondott, de a csuklyás férfi dolga, hogy mennyi következtetést von le belőle. Egyelőre nem mutatkozik be és azt sem kérdezi meg, hogy a másik ismeri-e őt vagy a munkásságát. Talán ez is egy próba, hogy a férfi milyen tájékozott Artheniorban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3595-3614