Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-27 15:24:25
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//

*A kunyhó megviselt, és a tavasz hívó szavának a tél után diadalmasan engedelmeskedő, feltörő bokrokkal és cserjékkel körbenőtt deszkafala megszűri a délutáni nap fényét. Az erdő apró zizzenései, tavaszi neszei és az el nem csendesedő madárkórus odafenn hamar álomba ringatják.
Avar és ágropogásra, csörtető nesz zajára ébred. Felül, a holmiját arrébb taszítja a lábával, be a dikó alá, és a kardmarkolatra fonódik a keze.
Aztán inkább a tőr után nyúl. Feláll, hangtalanul, és az ajtófélfa mögé húzódva kikémlel a résen.
~Ember.~ gondolja, ahogy a szitkozódás elér a füléig. ~Egy kis csavargó.~ méri fel a vöröshajú, koszlott kis suhanc látványát a résen át, leengedve a tőrt tartó kezet. Aztán kilép az ajtónyílásba. Nem fenyegetően, de tőrét jól láthatóan a kezében tartva.*
- Hát Te? *kérdezi meg nyugodtan.*



2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-27 14:06:24
 ÚJ
>Mapethi Degronyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Holdfényes éjszakák//

*A háta mögött tudott hosszú út és az élelem igencsak megcsappantása lassan kezdi meghozni a gyümölcsét. Fáradt és éhes. Ez bizony annak a badarságának a számlájára írható, hogy elkapkodta az alapos megtervezést. Látszik, hogy nem az észről híres, mert rendes vándorok nem ilyen oktondi mód készülnek fel egy nagyobb útra.*
- Végem van.
*Nyögi, ahogy egy pillanatra lefékez, s alaposabban megnézi magának a környéket, hátha talál valami számára kedvezőbb útvonalat.
Elsőre úgy néz ki, hogy hiába az alapos méregetés, nem tudja merre tovább, de végül valami azért csak szemet szúr neki.
Biztos benne, hogy az a kis ösvény eddig nem volt ott. Tutira veszi, hogy azt égiek kimondottan az ő számára fedték fel. Vagy csak a fáradtság és éhség teszi még figyelmetlenebbé. De mit foglalkozzon ő most azzal. Ahol ösvény, ott valószínűleg van valami kalyiba, élet, fekhely, élelem. Valami, amire most szüksége van.
Így nem is hezitál tovább. Megürült, igencsak szakadozott táskáját megigazgatja magán, majd célirányosan halad is tovább.
És milyen jól is tette, ha szemei nem csalják meg. Mintha egy kunyhót látna lapulni a zöldellés alatt. Talán él is itt valami barátságosabb szerzet, aki megkönyörül rajta legalább egy pár falattal. Átverekszi magát az akadályokon, majd ahogy közelebb ér a mosoly kicsit le is olvad az arcáról.*
- Fene esne bele.
*Morran fel, ahogy első körbekémlelésére nem igazán tűnik lakottnak a hely.*

A hozzászólás írója (Mapethi Degronyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 14:55:25


2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-27 10:19:33
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//

*Elfáradt. A tegnap esti fenséges vacsora már a múlté. Vize még van, így azt issza jobb híján, a koplalást bírja még, ha kell, akár több napig is. Nemsokára úgyis beér a városba. Addig kitart, csak pihennie kellene egy keveset.
Az úthajlatnál letér az útról a kis ösvényen. Jó volt a szimata: erdei kunyhó lapul a friss üdén zöldellő bokrok alatt, vadrózsa, kökény és szeder pompázatos fogságában. Át kell verekedje magát a széthajtott ágakon, szétrugdosnia a téli koszt és avart a kunyhó földjéről, de a dikón kiválóan elalszik majd, és neki pont erre van most szüksége.
Pihennie kell egy rövidet.*


2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-24 20:40:38
 ÚJ
>Mapethi Degronyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Rég volt már, mikor így a nyakába vette a lábait. Idejét sem tudja mikor érezte magát ennyire fáradtnak és magányosnak. Na nem mintha eddig annyira bővelkedett volna a társaságban, de mégis voltak körülötte ismerősebb arcok, még akkor is, ha ez csak távoli ismertséget jelentett. Most pedig egyedül bandukol, nincs egy arc, ami jelezné, hogy hamarosan megérkezik a céljához, sem hangzavar, semmi, csak fák, kövek, puszták, épp, ami az útján kíséri. De erős lánynak faragták, így nem hátrál meg egykönnyen. Kitartó és erős, így csak előre fele néz és megállíthatatlanul halad tovább.*


2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:14:24
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Csendesen lép a fák közötti útra. Emlékeiben még erősen él az orkkal töltött idő, mikor fának támasztott háttal találkozott egy csapattal, kiket végül nem követett, nem az volt az út, mást jelöltek ki számára. Talán az ork is rátalált a sajátjára, nem mosolyodik el miközben rá gondol. Annyira nem ismerte meg, hogy barátjának tudhassa. Ösvényeken jár, kitaposott úton, ha szekér érkezik, szó nélkül húzódik le, s lehajtott fejjel várja meg, míg elmegy. Nincs kedve beszélni, a dúdolás is abba maradt már, kifogyott az énekszó, s maradt a csendesség és a magány. A Hely. Bokáig gázolva a vérben, üvöltéstől szétpattant dobhártyával, a nyakán dagadó erekkel ölelve magához a hajnali napfényt. Mászkos arcán a festék elkenődve, s úgy is marad már. Az érzelmeket mosta le róla, mind egy szálig, az összeset. Kihalt belőle a lélek, ahogyan a Hely is kihalt. Gondolatai tökéletes kontrasztot képeznek az erőtől duzzadó vaserdei fákkal, melyek sokszor zsonganak a természettől, de Ortas ezzel nem foglalkozik. A tenger illata csábítja, az erős hullámzás lába alatt, ahogy a hajóorrban egyensúlyozva tekint a céltalan távolba, hol talán egyszer valami várja. A maga mögött hagyott tájra szemernyi figyelmet sem fordít. Lassan pedig a nap is lemegy, talán este lesz, mire a dokkokhoz ér. Tervei szerint, az első hajóra felszáll.*


2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-07 02:07:24
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 219

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

*Egyből felkapja fejét arra, hogy a szappankészítés veszélyes lehet. Ezt el sem tudja képzelni, egyből fel is piszkálja fantáziáját.*
- Érdekel. Egyszer mindenképpen mesélj majd róla.
*Ezzel pedig tudatosan, vagy talán tudattalanul, ez rejtély lehet Ishala számára, de elhinti annak a gondolatát, hogy fognak, és szeretne vele újra találkozni. Nem tulajdonít neki jelentőséget, mintha észre sem vette volna, helyette inkább hagyja, hogy szépen a másik beszédtémájukat folytassák. Csak halványan mosolyog az elégedettségtől, mert szereti az apró részleteket egy társalgás során.*
- Ez... eléggé nyugtalanítóan hangzik.
*Teszi hozzá aggodalmaskodó arccal, holott még mindig kissé szkeptikus az Erdő Szellemével kapcsolatban. Abban viszont nem hazudik, hogy ténylegesen nyugtalanító a számára, hiszen az erdők maguk megközelítőleg sem olyan otthonosak neki, mint a város volt. Bár szívesen elsétálgat itt Ishalával, vagy olykor a csendet élvezve kilovagolt féltestvérével, de mégsem érzi, hogy ide tartozna. Azt viszont ennek ellenére is tudja, hogy mennyi veszélyt rejthet, amiket még csak nem is ismer. Az ismeretlen pedig ijesztő.*
- Komolyan? Na ezt ki kell próbálnom, mert ez így elég hihetetlen. Bár úgy sejtem mellettem mindenféle növény meghal, annyira nincs érzékem hozzájuk. A tapasztalat mondatja ezt velem. Sosem tudom, hogy elég vizet kaptak, vagy túl sokat. Több fény, vagy több árnyék kell nekik.
*Mosolyog magán, és a szomorú tényen, hogy mindent megöl a környezetében. Holott csak növényeket említett, de ugyanez igaz minden élőlényre is.*
- Ezért kezdtem el inkább virágmintás ruhákat viselni ahelyett, hogy élőeket tartottam volna a szobámban.
*A lassú hervadásuk egy idő után elszomorította őket, pedig tényleg értékelte a szépségüket, egyszerűen csak bánni nem tudott velük.*
- Hümm.
*Elgondolkodik a visszadobott kérdésen, közben gyorsan felméri az elf fiút is. Kicsit össze is zavarodik, mert Ishalánál nem érzi, hogy magához akarná láncolni amíg a végletekig kiszipolyozza, vagy azt, hogy hamis jeleket küldjön felé, és kihasználja az esetleg érdeklődését. Marad az őszinteségnél.*
- Azt hiszem, hogy eléggé. Lássuk be, azt amit mutattál fantasztikus volt.
*Lelkesen megcsillannak szemei, arcán pedig egy valós, széles mosoly jelenik meg.*
- Hát kinek ne tetszene ez? Meglásd, ha tudatosan elkezded használni ezt a lányok lenyűgözésére, akkor biztos tucatjaival fognak sóhajtozni utánad.


2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-05 14:40:16
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//El thargföldről//

*A Korsóban történtekre nem vesztegetnek további szót, sőt, Umon emlékében is apró kis árnyakká szelídül, melyet a nap sugarai zavarnak össze, s oszlatnak el. A lány is távol van már, talán csak képzelődött, igazából lehetőségében sem állt vele szót váltani, így korántsem biztos abban, amit látott. Bizonyára képzelődött, így ennek a számlájára írja, további gondolatot, egy-egy legyintéssel hessegeti el. Tán a Sors akarta így. Már nem számít.*
- Tudom, tudom! *Vigyorodik el, legalább kicsikart egy félmosolyt az elfből.* Kissé elhanyagoltam ezeket a terveket, pedig temérdek könyvet, pergament elolvastam már. *Mondja, s ez igaz is. Rengeteg átvirrasztott éjszakája van emiatt, emellett ott vannak a jegyzetei is. Pycta szavaira felkapja a fejét.*
- Gondolod, hogy kókler szerzetesek könyvét olvastam volna?! *Vakarja meg homlokát és azonnal el is bizonytalanodik.* Végül is... nem nagyon értek még hozzá, illetve az elméletet ismerem. Jó. Próbáljuk meg cukor nélkül! *Vágja rá azonnal, mintha csak ketten főznének majd a jövőben. Egy pillanatra el is töpreng a jövőn, s számos gondolat megfordul fejében, azonban Pycta számára is feltűnik a kéksége, amin nem átall azonnal felkuncogni, miközben Híjas számára ad parancsokat a fordulásra szájával.*
- Hááát... most elkented a képeden! *Nem bírja a kuncogást, immár nevetéssé erősödik.* Mindig is tudtam, hogy kékvérű vagy! *Kissé már hahotázik is, annyira groteszk ez a szituáció, hogy nem bírja megállni.*
- Jaj, ne haragudj, nem rajtad röhögök! *Dehogynem. Csak ezt ilyen szépen szokták mondani. Amint egy kissé megnyugtatja magát, azért megpróbál gondolkodni.*
- Volt az a csillaghullás. Akkor történtek fura dolgok. Odamentél te is, az óriással, nem igaz? *Kérdezi, majd a zsebében kezd kutatni.*
- Én magamba nyomtam egyet, ami mellettem volt véletlen. Ezt szereztem! *Veszi elő az apró zöld kristályt, ami legkisebb ujjával történő behatására is elporlad kezében, majd hirtelen összeáll, mintha mi sem történt volna.*
- Látod? *Pillant fel elmélkedéséből.* Lehet veled is ez történt, rá se ránts! Nekem így is a cimbim leszel, legalább nem kell tinta.
*Kezd el megint röhögni veszett mód. Közben hebegve-habogva mondja el, ami az elébb eszébe jutott.*
- Te Pycta! Mit szólnál, ha nem is kocsmám lenne? Hmm? Szeszfőzde! Nincs is a vidéken. *Tárja szét a kezét.* Egyszerűbb, olcsóbb, jórészt mindenem megvan hozzá. Több időm jutna rátok. *Gondolkodik hangosan.* Gondolom a tábor építésénél is szükség lesz rám. *Egész elfelejti korábbi kirohanásait és egy egyszerű emberré szelídül. Talán csak néha-néha egy-egy óriást kell megagyalnia, aztán hosszú ideig rend lesz a fejében.*
- Neee, Híjas! Neteneee! *Nógatja kedves lovát, s a fák kereszt tüzében, a lassan lombosodó rengeteg alatt azt kezdi érezni, hogy lassan hazatér. Ennek megfelelően a nap sugarai felé fordítja arcát, s halkan dúdolni kezd.*
- Hiányzik Lyzendra... *Mosolyog az elfre.* Meg a többiek... öregszem Pycta... öregszem. *Szélesedik az a mosoly, s a tekintetek a távolba révednek, hol a kikötői erdőség fái talán véget érnek, s kezdődnek a földek.*


2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-05 13:06:02
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1238
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//El thargföldről//

*A Vaskorsónál történt esemény csak a hab volt a képzeletbeli tortán. Umon sem tudhatja, hogy mi történt a Vashegyen, így könnyen gondolhatja, hogy a harc miatt zárkózott az erdőmélyi elf. Meglehet, egyszer, talán az úton hazafelé, elmondja, hogy mi történt Aenae-vel, a küldetés lezárásával vagy azzal, hogy az az ifjú, meggondolatlan férfi meg akarja kérni annak a lánynak a kezét, akit még mindig szeret.
Umon válaszára csak kurtán biccent, meg is érti és nem is, de megint csak oda lyukad ki, hogy nem volt ott, nem mondhat ítéletet felette. Talán maga is úgy cselekedett volna, mint társa.
A piac nyüzsgésében az átkozott szerzetes emlékezteti, hogy a tanyához megfigyelőket kell szervezniük, hogy ha Lyzendra és akik vele tartottak visszatérnek, megtalálják őket. A jelzőtűzre is csak bólint, nincs beszédes kedvében, de talán Umon nem neheztel majd ezért rá.
A gyümölcsök említésére és a lepárlók kipróbálására már haloványan elmosolyodik, s miközben a kordéra pakolja a megvásárolt szerszámokat és kötelet válaszol is.*
- Éppen itt az ideje. *Nincs feddés a hangjában, hogy azokat a lepárlókat már réges-régen megkapta Umon és még nem tesztelte le őket. Mindannyiuknak volt fontosabb dolga is, mint a szeszfőzés. De talán a falu megalapításával erre is sor kerülhet végre.
Segít felpakolni a kordéra Híjas mögé a ládákat, bennük a néhol erjedt illatú gyümölcsökkel, amikor barátja már szakmai fejtegetésbe is kezd.*
- Nem értek a szeszfőzéshez, de nem a pancsolt főzetekbe tesznek cukrot? *Kérdi és bár valóban nem ért hozzá, mestere előszeretettel pancsolt mindenféle szeszt, amelyet utána lepárolt és fogyasztott. Ő sohasem ízlelt alkoholtartalmú italt és ehhez a későbbiekben is tartani fogja magát.
Aztán amikor elindulnak, furcsa megállapítást tesz Umon, amire a páncélos szerzetes a szájához érinti kezét.*
- Tintát? Megütötted a fejed, hogy... *Kérdené mosolyogva, amikor az elmaszatolt vért az ujján valóban kék színűnek látja.*
- Ez meg mi a fene? *Kérdi halkan, eltűnődve. Értetlen arccal kezdi el vezetni Éjvihart kifelé a piacról a kikötői erdőség felé, ahol már nem kell a tömeggel törődniük.
Ha Umon is követi a Híjas vontatta kordé bakján, akkor fellendül a telivér nyergébe és maguk mögött hagyják a piacot és végre a tharg földeket.*
- Korábban nem volt ilyen. *Mondja a nyeregben ülve, ahogy egy vászonkendőt benedvesít a kulacsában lötyögő vízzel és elkezdi lemosni találomra a mélykék tintamaszatokat.
Már a katonás rendben strázsáló fák között járhatnak, mire végez. Legalábbis úgy gondolja. Addigra a kendő csaknem teljesen kék.*
- Mitől lehet ez? *Kérdi Umontól. Nem érzi rosszabbul magát, nem érez igazából semmilyen elváltozást magán, így nem gondolja, hogy megmérgezték volna vagy átok sújtaná.*
- Lemostam rendesen? *Teszi hozzá a kérdést társa felé fordulva, hogy megnézhesse, sikerült-e rendesen eltüntetni a tintának tetsző foltokat.
Az erdő körbeveszi őket, az út békésen kanyarogva előttük vezeti őket otthonuk felé.*


2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-04-02 12:20:44
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Relish//

- Egész veszélyes, de nem túl bonyolult, szóval nem mondanám nehéznek. Ha tudod, hogy mit csinálsz, és odafigyelsz a dologra, akkor nem annyira ijesztő dolog. * Válaszol a fiú, majd legyint is. * A részletekkel nem akarlak untatni, de ha érdekel, akkor elmesélem.
* Tesz ajánlatot erre vonatkozóan, mert nem tudhatja, hogy a nő mennyire kíváncsi, vagy csak kicsúszott a kérdés a száján, de untatni semmiképp sem szeretné. Közben elég sokat beszélgetnek arról, hogy Ishala milyen kedves és megnyerő személyiség, aki bárdnak is megállná a helyét, és hogy az erdőszellem mégis milyenféle- fajta dolog. De azért nem mehet el szó nélkül a nő kijelentésén. *
- Nem gondolat ez, tapasztaltam is a jelenlétét. Erdőmélyén az állatokat irányította, kikergetett minket az egykori otthonunkból, amikor már nem voltunk szívesen látott vendégek. Szóval, nagyon is valóságos. * Jelenti ki mély meggyőződéssel. *
- Sosem tudhatod, hogy egy kis kedvesség mi mindent jelent valakinek, vagy valaminek. Apám mesélte, hogy régen a falujában végeztek kísérleteket. Tudtad, hogy azok a növények, akikhez minden nap beszélnek, és mindig kedves dolgokat mondanak nekik, gyorsabban nőnek és szebbek, mint az elhanyagolt társaik? * Teszi fel a kérdést, és az egyik említett növényhez, egy fához lép, és óvatosan végigsimít a törzsén, gyengéden, nem törődve azzal, hogy a fakéreg durva és bántja a tenyerét. Ujjait nem, azokon elég vastag a bőr az íjászat miatt, de a tenyere még puha és könnyen sérül.
A monológ végén csak hümmög, láthatóan meggyőzte fajtársát, és erre büszke, nem is kell tovább szőnie a gondolat fonalát, mert ennyi elég is volt. A kérdésre viszont elgondolkodik, majd visszanéz az elfre. *
- Mondd meg te, az előbb villogtam vele. Vagyis próbáltam. Mennyire volt sikeres? * Mosolyog, mert objektíven nézve bizony villogásnak lehet tekinteni azt, hogy a levegőben ellőtte a kulacsot. Céltalan volt, és felesleges, de egyben látványos, és ezzel kimeríti a villogás fogalmát. *



2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-26 15:25:13
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


//Úton//

* Ahogy a Kikötői-erdőben lovagol, újra felidézi magában a látomást. Egy fekete alak jelenik meg szemei előtt. Nem tűnik valóságosnak, még csak hőt sem bocsát ki. Mintha az egész lény egy árnyék lenne. Körvonalai elmosódottak, Levegő Városának esti utcáján gondtalanul jár.
Nem igazán érti még most sem, hogy mi jelentése lehet amulett áldozásnak. A vért már ismeri, de vannak kétségei afelől, hogy a Sötét Úr ékszergyűjtemény kialakításán dolgozik és hívei segítségéért áldást osztogatna.*
~ De ha mégis? Mi történhet? Vagy elveszi a felajánlást és igaza volt a képzelgésemnek vagy csak hallucináltam és megmarad a gyűrűm.~
* Hegyes fülei figyelik az állatok neszezéseit. Kardját bármikor előránthatja, mely már nem egyszer kivágta őt a bajból. Hátán ott lobog elhagyhatatlan világoszöld palástja, mely véleménye szerint igazán szakavatott zsoldos benyomását kelti. És az ingoványban szerzett lyukas szalmakalapot is viseli.
Egyszer csak megáll és gyalog vezeti be a zöldbe a paripáját. Egészen a folyópartig. A hűsítő hideg víz mindkettejüknek jót tesz, ez vitathatatlan.*
~ Ideje valami ennivaló után nézni.~


2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-25 14:32:58
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Lovacskázás//
-Ne morogj már. De igazad van, az említett szakértelmeket jól megfizetik.
*Veregeti hátba az orkot, miközben mellé lovagol. Csendesen nézi a távolodókat, akik miközben menekülnek, hátratekintenek. Dreyia alaposan megjegyzi kinézetüket, később még levadássza azt a párost. Azt is nyugtázza, hogy a társai is elteszik a fegyvereiket, noha a feszültség még bennük van. Előző este ő rágta a kefét a nyugtalanság miatt most a társai, ez kis elégtétel a számára, de szóvá tuti nem teszi. Társnője kérdésére elgondolkodik, mielőtt válaszol. *
-Nem még nincs, majd ha le kell szállni a lóról akkor lesz, de neked is meg neki is. *Bök az ork felé.* Most még ugyan nem érezzük, de vicces lesz megnézni, ahogy leszállunk. Amúgy szeretem, ha veszélyes, ezért is fricskáztam azokat a csatornaemlősöket. Milyen kötöttségekre gondolsz? Az utazás az nem kötöttség, az néha szórakozás. Amúgy a munka az csak munka, sose jó vagy rossz. Csak irtó pocsék.
*Nevet fel, de el is mélázik. Az hogy a veszélyértékelésben igazat ad neki, nos, nem lepi meg.*
-Tudom hogy igazam van. Ezért vagyok még életben. Ezért bízom rá magam kevés személyre. Na meg persze ott van az olajtó méretű szám.
*Nevet fel újra. De érdeklődve néz Zammira, hogy vajon mibe rángatná bele őt.*



2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-24 21:28:54
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lovacskázás//

*Wagzal ismételten félreérti őt a hátrahagyás kapcsán, s ennek tudatában sincs, hiszen diszkréten tart előre, a hím pedig nem teszi szóvá. Bár Zam nagyon csalódott lenne, ha tudná, hogy feltételez róla ilyesmit, és nem lát át a tréfán, hiszen a saját életét kockáztatva védelmezte őt tegnap. Bár tény, hogy ő erről ilyen részletesen nem tud. Hogy valaha egy hullámhosszon lesznek-e, vagy legalább egy nyelvet beszélnek-e valamilyen szinten, egyelőre elég kétséges. Valahogy mindig félresiklik közöttük a párbeszéd, mintha kutya-macska barátságban lennének. Dreyia morgolódására halkan kuncog, de aztán rákérdez az okára.*
- Valami baj van?
*Szelíd mosoly játszik az arcán, a tekintete viszont fürkésző. A fontos téma kapcsán Dreyia felvillantja, hogy a pénz érdekelné, s ez jó alap lehet az együttműködésre. Tudja, hogy a pénz Wagzalt is érdekli, hiszen a Világítótoronynál erősen forszírozta, volna-e megbízása számára. A kételkedéseket bólintással fogadja, maga is rögtön ezekre a kérdésekre gondolt, mikor Ralas előállt az ötlettel.*
- Igen, veszélyes, de annál fontosabb és értékesebb, ha van egy hely, ahol a pénz kényelemre, önfeledt szórakozásra váltható. És igen, szükség van személyzetre, valamint kellenek kidobók és testőrök is.
*Néz jelentőségteljesen Wagzalra.*
- Nem pont egy új étteremre gondoltam. És nem _csak_ étteremre. Számolok a nehézségekkel, ebbe beleértem a Patkányokat és a Vihar Fiait is. Annál fontosabb, hogy olyan társakat tudjak magam mellett kezdettől fogva, akikben megbízhatok.
*Előre néz a távolba eltökélt magabiztossággal, aztán újra hozzájuk fordul.*
- Érdekelne titeket egy ilyen lehetőség? Egy biztosabb háttér, némi kötöttségért cserébe? Nem feltétlenül csak az ajtóban kellene strázsálni, olykor távoli megbízások is előfordulhatnak.
*Fordul Dreyia felé, aki az imént említette, hogy rugalmasan szeret élni.
A tőrt elteszi, amint észleli, hogy a lovasok nem közelednek, hanem eliramodnak a Kikötő felé.*
- Igazad van.
*Felel csendesen Dreyiának. Míg a fák között járnak, nem érzi magát biztonságban, több rossz emlék is kísérti. Így ezúttal Dreyia szarkazmusán sem mulat. Ahogy feltűnnek a rozoga tákolmányok a láthatáron, lassanként kezd a rossz érzés feloldódni benne. Meglehet, a veszély ott százszorta nagyobb, mint ahol most járnak, ám az valahogy már ismerős.*


2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-24 14:58:35
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lovacskázás//

* Meglepődik Wagzal, mikor a nő megemlíti a lehetőséget, hogy elhagyhatta volna félúton, mikor magatehetetlen volt.
Bár nem lát rá érvet, hogyan tudná egy eszméletlen ezt megakadályozni bármikor, de mikor ezen kellett volna gondolkodnia, épp nem tudott. Utána meg felébredt és ott volt fölötte Zammiria. És ez kellő alapot ad még most is a bizalomra.
Morran egyet és tovább lendül a témán. Hamar beéri őket és kellemes beszélgetés veszi kezdetét. Ám rá kell jönnie, mennyire nem ismeri a szabónőt, kivel egy kellemes éjszakát már eltöltöttek. Pár percig mélyen hallgat, majd kiötli, hogyan tudná tovább vinni a gondolatmenetet.*
-A szórakozóiparba testőrre és kidobóemberekre is szükség lesz. Tehetséges vagy a csapatmunka megszervezésében, ezt már bizonyítottad. De azon túl rengeteg szolgára szükség lesz.
Szóval éttermet akarsz nyitni a Patkányok területén?
* Úgy látszik, az előttük haladók legalább annyira tartanak tőlük, mint ők a két lánytól. Dreyia nem is reagálja túl a történéseket, ahogy eddig is szkeptikusságának adott hangot mindenben. Míg a Hororin család sarja biztatja az ifjú vállalkozót, addig a másik útitársuk inkább csak a veszélyekre hívja fel a figyelmet. De erre a megkérdezettnek kell válaszolnia, nem nekünk.
Jól haladnak és lassan kiérnek a fák közül, hogy abba a városba érjenek, mely a fényűzéséről híres például a Sellőház révén. És ahol egy-egy eső során sártenger csorog lefelé a hegyi utcákon át.*



2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-23 15:57:20
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Lovacskázás//
-Végre.
*De még elnézi Wagzal rodeózását a lova körül, sóhajtva dől előre a saját hátasa hátára. *
-Korai örömködés árt az egészségemnek. Még hogy ki, az istenek, ha rád várunk. Amúgy ne kiabálj, én még itt haldoklom.
*Wagzal kérdésén eltöpreng.*
-Nincs konkrét tervem, egyszerűen mindig az adott napnak élek. *Azt mégse mondhatja, hogy sötétmágiát tanulna és fejlődne. Holott ez is szerepel a tervei közt. Na meg az hogy tanul ezt, azt az emberek közt.* Szóval keresek valami elfoglaltságot mielőtt tanulni megyek, ugyanis pénz kell hozzá.
*Zammi tervei nem lepik meg, hisz eddig se az a harcos típus volt.*
-Abban van lehetőség? Pláne a kikötőben? Az amúgy is veszélyes, de ezt tudod jól.
*Majd két lovas halad előttük, kicsit furán viselkednek, de kit izgat. Dreyia egy dekát se hajlandó harcra koncentrálni ezt az esélyt meghagyja a párocskának. Királynőien int majd ismét a ló hátára dőlve válaszol Zammi kérdésére.*
-Ha nyugis utat akarsz, akkor ne ránts fegyvert. Amúgy megjegyzem, ők se épp erre tartanak. De ha muszáj kergetőzni, akkor a tiétek a terep én szabadságra mentem. Futóbolondokkal nem foglalkozom.
*Bök a távolodók felé, és szeretne ő is egy nyugis utat ezen a szakaszon. *
-Esküszöm, költök némi pénzt egy nagyobb táblára, amire ezt fogom íratni. „Ha erre utazol, tuti kirabolnak, megtámadnak, vagy csak idegesítenek ámokfutóröhögő lovasok. De te csak utaz nyugisan, maximum, ami megtörténhet, hogy kirabolnak. Legyen szép napod.
*Mereng az ötletén, majd rezignáltan fojtatja.*
-Komolyan, a kikötőben is van elég zűr és most lovasokat Wagzálnátok, akik mit ad isten oda tartanak ahova mi?
*A harc nem érdekli, de követi a társait hisz egyedül elég nagy zűrben lenne ő is. Noha fegyvert nem ránt, de a keze a kardján van.*



2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-23 14:33:58
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lovacskázás//

*Dreyia felé titokzatos mosolyt vet, mikor felhánytorgatja, hogy a búcsúzkodással húzza az időt.*
- Indulhatunk.
*Azt gondolja, Wagzal nem szeretné, ha végig hat szempár figyelné nyomorát a felszállásnál, vagy még sajnálkozna is rajta. Segíteni meg végképp nehéz és megalázó lenne. Ezért indul el lassan, magára vonva némi figyelmet, s bizalmat szavazva a zsoldosnak, hogy egymaga megoldja a dolgot. Hiszen tegnap épp azt sérelmezte, ha kímélni próbálta. A figyelmeztető szavakra elvigyorodik, aztán elfordítja arcát és a válla felett hátrasandít.*
- Nem szándékozom itt hagyni az én hősömet. Azt már tegnap megtehettem volna.
*Míg a hím be nem éri őket, megállítja a fekete csődört, és fülel, hogy mikor hangzanak fel a háta mögött a patakoppanások. A csuklyát a fejére húzza, de nem mélyen, hogy ne zavarja a kilátását, pusztán a szemet könnyeztető, éles fény ellen van rá szüksége. Na meg hideg is van. Aki látja őket, bizonyára úgyis tudja, hogy ő is mélységi, ezért nem a rejtőzés a célja. Bár nem bánja, ha nem jegyzik meg túlzottan az arcát. Már ha képesek megkülönböztetni őket egymástól. Távoli kultúrák más jellegű arcvonásai között olykor nem olyan könnyű feladat, ha nem szokott hozzá a szem. Már pedig úgy tűnik, errefelé nem olyan gyakoriak a mélységiek, mint gondolta. Az orkok pedig még kevésbé.
Élvezi a lovaglást, a barbárok földjének elhagyását. Egy életre megjegyezte, hogy ide a zsoldost nem szabad magával hoznia, vagy pedig alaposan álcáznia kell kilétét. Még jobb, ha a sötét leple alatt jelenlétét is. Nem ő tehet róla, hiszen semmit nem tett még, mikor a kötekedés már elkezdődött ellene. Ám mindez a múlté, nem rágódik rajta tovább. A kapcsolatépítés még a jövő zenéje, most sokkal izgalmasabb téma foglalkoztatja. Wagzal rátapint a lényegre a kérdésével.*
- Tulajdonképpen más terveim is vannak. Nagyobbak, mint egy szabászat vagy ruhabolt.
*Mosolyog titokzatosan.*
- Talán betársulok a vendéglátóiparba. A Kikötő egy nagy átjáró. Kereskedők, utazók, matrózok jönnek-mennek, megpihennek egy-egy napra, és mulatni akarnak. Ebben sok lehetőség van.
*Egy kis szünetet tart, mielőtt folytatja.*
- A Kikötő viszont veszélyes hely is. Ahol pénz forog, ott különösen elkél a védelem. Szükségem lesz megbízható társakra.
*Feléjük pillant, megmozgat-e bennük valamit a téma. Mirlahin felől ő sem nyugodt, ám nem kell ahhoz arra a területre érniük, ahol elfogták őt. A leginkább amiatt aggódik, hogy az íját is visszakapta, könnyedén meg tudja lepni őket, ha bosszúra szomjazik, és ügyesen helyezkedik. Már pedig egy egész éjszaka a rendelkezésére állt, hogy megfelelő helyet keressen, így aztán egész úton ott mocorog a háttérben az ösztön, hogy legyen résen.
Amikor a ki mit csinál mostantól témát már lezárták, és a két lovas feltűnik, komoly arcot öltve méri fel őket, kifélék, mifélék lehetnek. Wagzal javaslatára sóhajt egyet.*
- Nem lehetne egyszer a változatosság kedvéért nyugodt utunk? Kezdem unni az izgalmakat.
*Azért bal keze a csizmájából előhúzza dobótőrét. A pengét a karja alá hajtja, és épp csak fenntartja a látszatot, hogy a gyeplőt két kézzel tartja.*
- Azért húzódjunk úgy, hogy elférjenek mellettünk!
*Jár elől jó példával és lovát az út széle felé irányítja.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.23 14:36:57


2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-23 13:14:11
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lovacskázás//

* A vendéglátójuk igazán rendes volt. Nem csak a búcsúnál, hogy oda adta a lovakat, de egész végig nagyon korrekt fickót ismertek meg a személyében. A hátasok pedig igen pompásak. De agyaras barátunk nem érzi szükségét annak, hogy nevet adjon neki. Sokkal több figyelmet fordít arra, hogy valahogy ráhangolódjon, hogyan is fognak együtt lenni.*
-Igazán csodálatosak. Köszönjük szépen!
* Két kezét a nyeregre helyezi. Odafordul Zammiriához és neki már csak a hátát látja. Ám valamiért meggondolja magát és nem ugrik fel. Átsétál az állat másik oldalára és az épp lábát teszi a kengyelbe és úgy húzódzkodik fel.*
-Várjatok meg, bolondok! Ki véd meg titeket, ha itt hagytok?
* Nem fordult oda, mikor munkaadója barátságos elköszönést tartott, most sem fog ebből semmit szóvá tenni.
Hamarosan visszaérnek a fák közé, ahol előző nap megtámadták őket. Wagzal előhúz négy dobótőrt a tokjukból. A két keze hüvelyk- és mutatóujjai között szorítja páncélos kezével egyet-egyet. A másik páros a kisujj és a gyűrűs közé kerül. Maga előtt tartva dobásra készen, mikor beéri a két lányt.*
-Van valami tervetek a Kikötőben, hogy mit fogtok ezek után csinálni? Téged tudom *fordul a még mindig gyönyörű és vonzó nőhöz* te ruhaboltot fogsz nyitni, ahol magad varrod a ruhákat. *odafordul a boszorkányhoz* De neked mik az elképzeléseid?
* Egyik kanyar után két lovas tűnik fel előttük. Amint megpillantják őket, vágtára fogják a paripáikat. A Hororin család sarja pedig összeráncolt szemöldökkel figyeli a két hölgyet, hogy vajon mit terveznek...?*
-Ha megtámadnak minket, akkor gyertek mögém! Rajtam mégis csak nehéz páncél van. És dobótőrrel jobban tudtok fedezni biztonságból.
* Beleszagol a levegőbe. Orrcimpája jellegzetesen mozog. Talán ki tudja szagolni egy tapasztalt testőr a csapdát, mielőtt túl késő lesz.*

A hozzászólás írója (Wagzal Hororin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.23 13:19:30


2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-23 12:21:31
 ÚJ
>Isaldren Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ketten csak jobb//

* A lány annyira nem találja barátságosnak az erdőt mint a sötételf, az eget ostromló fák mintha fenyegető, néma seregként állnának az ösvény szélén, azt suttogva tűnj el innen, nem tartozol ide, ez nem a te erdőd. Az ijedtségét csak fokozza amikor a távolban lovasok tűnnek fel. Bár amióta elhagyták az üldözőiket nem ártottak senkinek, de értékes lecke volt, hogy az utazót semmi nem védi saját magán kívül. Leginkább az ork rémíti meg, bár próbál nyitottan gondolkodni, nehéz levetkőzni az sokéves előítéleteket, főleg egy sötét erdő közepén. A két sötételf talán nem bántja őket, hiszen mégis egy fajból valók az anyjával, de jobb ha óvatosak, Lanawin egyáltalán nem az a barátságos, biztonságos hely aminek a karavánvezető lefestette mielőtt útnak indultak volna.*
- Jobb lesz ha igyekszünk anyám * mondja a lány aggódva * Ha harcra kerül sor nem veszed hasznom. A fegyvereimet elvették, ha ellenünk jönnek csak néhány dobókésem van, vagy hozzájuk vághatom a lantomat, de nem vagyok fegyverforgató. A bordélyban annyit tanítottak meg, hogy csak végső esetben használjuk a tőrünket, egy kurtizán fegyvere a méreg, a jó helyre elsuttogott szavak, a leggyakoribb pedig a fülbe, vagy a halántékba döfött hajtű. Gyors, el lehet rejteni még ha teljesen meztelen is az ember és nem hagy nyomot. Ezeknek most nem sok hasznát vesszük, úgyhogy inkább lépjünk ki


2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-23 11:43:03
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt


//Ketten csak jobb//

* A látogatás a gazdáknál jótékonyan alakul és a csalogány is ügyes. De jobb hamarabb odébb állni, mielőtt a szélhámosság lelepleződne. Őrizzék meg a helyiek emlékezetükben a két kedves papnőt! Vagy micsodák ők...*
-Jól csináltad. Van hozzá tehetséged. De ez még csak a kezdet. A Kikötőben nem csak bárdként gyűjthetsz hódolókat, de majd meglátjuk, hogy még mit hoz a sors.
* Sokatmondóan elmosolyodik. Akár hogyan alakulnak a dolgok, érezhetően élvezi az egzotikus, messze keletről érkezett papnő leány dolgát.*
-Nézd csak! Az ott már a Kikötői-erdő. Pár órán belül a tengerparton leszünk.
* Hamarosan beérnek a fák közé. Barátságos ösvény kanyarog a folyópart mentén. Néha látni is a vizet a növényzet mögött. Ám Kámorf Hifeti figyelmét egészen más köti le. Kardját kivonva idegesen keresi a jeleit minden bokorban, hogy valakik lesben állva esetleg meg akarják támadni az arra járó védtelen utasokat. Nem szívesen lenne néhány zsivány áldozata.*
-Mondtad, hogy sok mindent oktattak a papnők neked. A fegyverforgatás esetleg köztük volt? Jobb kerülni a bajt, de ha utolér, akkor nem árt, ha meg tudjuk védeni magunkat.
Régen történt már, mikor farkasok támadtak meg minket egy ugyan ilyen erdőben. Négyünk közül egyedül én éltem túl. Egy erős óriás, egy lovag és egy idegen az állkapcsaik között halt meg.
* Kissé határozatlanul folytatja.*
-Persze ez már nagyon régen történt. És egy bundám lett belőle.
* Hátuk mögött három lovas tűnik fel hirtelen. Két sötételf és egy ork. És a család új feje most látja elérkezettnek megsarkantyúzni a lovát.*
-Igyekezzünk, mert a gnóm fiú barátaival túl sok időt vesztettünk. Még a végén nem érünk oda időben az ünnepélyhez.
* Ha rajta múlik, akkor hamar növelik a távolságot a két csapat között.*



2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-22 19:24:55
 ÚJ
>Ewoulbert Nedrenrickge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Végre olyan erdőségbe ért ahol nem kis távon nőnek a fák, hanem teljes erdőség terül el itt. Az ösvényeket követve könnyedén eljuthat a kikötőbe. Miközben a ösvényt követve halad figyeli az erdő hangjait. Madarak csiripelnek, vagy más egyéb hangon kommunikálnak, vagy ahogy a szél meglengeti a fák ágait és a levek mintha kis csengők lennének, csak nem csilingelnek. Ezt nagyon szereti az erdőkben. Kevés olyan dolog van Lanawinon amit szeret, de ez az. Bár nem látott még sok erdőt. Talán a Mágustorony környékén van nagyobb erdőség, de azért példákat is tudna mondani amely erdők nem tetszenek neki. Lehet, hogy még az erdő nevet sem adná oda azoknak, az egy helyen összetömörűlt pár fának. Persze nem a fák tehetnek róla. Nem ők akartak oda teremni ahol nincs sok fa. Lehet, ők is társas lények, és s széllel kommunikálnak.*


2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-03-21 12:42:41
 ÚJ
>Kherylla Bathron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kherylla több napját ajvékolással és egyetlen magzatja szidásával töltötte.*
- Engödnöm köllött vón söggbe! Akkó nöm fájdítaná a szíjvem!
*Sírt a jó asszony napokon át, megtépte tulajdon ruháját, mígnem arra gondolt, hogy ha az ő Garikjának többé nincsen rá szüksége, akkor bizony ő nem fogja húslevessel hazavárni! Nem bizony! A legszebb éveit neki szentelte, itt az ideje annak, hogy saját magára is gondoljon, napszámból pedig nem lehet jól megélni. Akkor meg olyan munka után kell nézni, amiből meg lehet élni. Túrja földet a hálátlan fiú állítólagos menyasszonya, a Gizu!
Így hát Kherylla felkerekedett és a kikötő felé vette az irányt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207