Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-14 08:10:18
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Ha a férfi ezt a nézetét elmondaná Learonéknak, bizony egyetértésre találna. Learon maga sem szereti az isteneket, de nem tudja elkerülni, hogy azok bevonják őt hatalmi játszmáikba és némelyik bosszúságot, némelyik pedig hatalmat okozzon neki.*
-Sajtot, természetesen! Na meg magát a tejet is megisszuk vagy eladjuk! *Válaszol az asszony. Learon a maga részéről eleget beszélt, átadja a szót a többieknek.*
-Learon úr már tanít engem is a sajtkészítésre! Ha nem is vagyok olyan jó, mint ő, már egész ehetőket tudok csinálni! *Büszkélkedik az asszony.*
-De az olyanokat, amiket Learon úr nem igazán szeret csinálni, mint a vajkészítés, azt már átvettem én! Ezer dolgot lehet készíteni a tejből! A városi emberek el sem tudják képzelni mennyi mindenre jó egy állat azon kívül, hogy megesszük! *Lassan ők is kezdik átvenni a pásztormágus szokásait és csak akkor esznek húst, ha kapnak, vagy ha valamelyik szomszéd éppen nagyon olcsón árulja azt, amit vétek lenne otthagyni. A nagyobbik, Morael szólal meg előbb, hiszen neki már kész tervei vannak a jövőjét illetően.*
-Én a gazdaságot tervezem tovább vinni! Learon úrral már megegyeztem, hogy amint elég erős és felnőtt leszek, kapok tőle én is egy hektár földet. Sajátot! Aztán ugyanígy dolgoznék persze nála is, meg apáméknál is, de az már a sajátom lenne teljesen és tiszta nyereséggel termelhetnék, amiből később vehetnék több földet! Nemsokára libákat akarok beszerezni, de ehhez talán inkább kölcsönt kérek majd a szüleimtől. Aztán a nyereségből meg visszafizetem és később majd az is nekem termel. *Fiatal kora ellenére elég komolyan beszél, de ez így van azoknál a gyermekeknél, akik parasztok szeretnének lenni. Minél előbb meg kell szilárdítsák az elhatározásukat.*
-Azt hiszem, ki kell használnom, hogy nem a nulláról indulok, mint más fiúk. *Teszi még ezt hozzá, csak, hogy elmondja, miért is döntött így. Aztán Mired veszi át a szót.*
-Én olvasni tanulok Learon úrtól és írni. Fegyvert forgatni is tudok egy nagyon kicsit, de nem vagyok még elég ügyes. Nem tudom még mit csináljak, de a városba tervezek menni. *Végül, hogy teljes legyen a kép, Learon is beszél.*
-A nagyobbikkal nem lesz gond, nagyon ügyes a földeken és van érzéke hozzá. Miredet meg majd, ha később is így gondolja, elküldöm és kitaníttatom valami harcosnál. De az is lehet, hogy Amonra megy majd, hogy ott dolgozzon őrként, vagy harcosként, de ő még sokat fog változni! Alig egy éve csöppent bele abba, hogy dönthet a sorsáról és nem kell zsellérként rónia a szántókat, hogy valakinél éhbérért dolgozhasson.



2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-14 07:49:55
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Olyan témára terelődik a szó, amit Raenerold szívesen elkerült volna. Az istenek. Eléggé sajátos nézete van ezekről a lényekről, amivel már sok embernek okozott bosszúságot, s ami miatt sok ember akart bosszúságot okozni neki. A hosszúéletű ifjonc a legkevésbé sem akarja megbántani a pásztorábrázatút, vagy jobbágyainak bármelyikét, így azt, hogy szerinte az istenek a nagyobb hatalom ellenére ugyanannyik, mint a halandók, hiszen éreznek, s hívei mindnek is képesek értelmetlen pusztításokra, eltitkolja. Helyeslően bólint minden szóra, aztán megpróbál illedelmesen témát is terelni. A kecskék pont kapóra is jönnek.*
-És a kecskéknek mégis mi a haszna a birtokon, Learon? Sajtot készítesz a tejükből? Csak azért, mert említetted, nálad nem hal jószág bárd általi halált. *Tökéletes átvezető! Ehhez akár Fortasék is hozzá tudnak szólni. Apropó, ha már eszébe jutott a lihanechinek a jobbágy család, a fiúk felé fordul, ha Learon, vagy valamelyik szülő válaszolt neki.*
-És ti, fiúk? Mit szeretnétek majd csinálni, ha felnőttök? *Ez is igazán érdekli az elfet, szóval hallgatja a választ. Sajnos, vagy nem sajnos, a Lachornus gyereknek szokása terelni a témát magáról, s néhány egyéb dologról, bár ezt a lehető legfeltűnésmentesebben próbálja megtenni, valamint olyan dolgok bekötésével, amik őt is érdeklik. Senkit sem akar megbántani, s ez látszik is rajta, a thargok itteni képviselői kedvesek számára. Ettól függetlenül a Sajt-mester óvva intése miatt kissé fél attól, vajon a Levegő Városában, mi fogja fogadni.*


2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-14 07:22:56
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Learonnak sem jut eszébe semmi, amiben a férfi segítségére lehetne egy ilyen tervben, de eszébe sem jutna elutasítani a felajánlkozást. A létező legnagyobb tiszteletlenség lenne.*
-Ki tudja? Lehet, hogy addigra már valahonnan szert teszel nagyobb tudásra, mint én! A mágia útjai kifürkészhetetlenek. Bármikor felkarolhat és eldobhat, mintha nem foglalkoztunk volna vele éveken keresztül! ~Mint amikor az istenek megjelentek és egész életműveket sepertek el! Taitos tudása is eltűnt akkor, emlékszem! Lehet, hogy megint jön egy isten és oda az én tudásom is!~
-Számomra is az néha. *Válaszol a férfinak a történet végén.*
-Van, aki szerint az istenek tehetnek róla, hogy folyton valami ilyen kalandba keveredek! Én egy egyszerű földműves és pásztor életét szeretném élni, de mindig megtalálnak banditák, félistenek vagy ilyesmik! *Tárja szét karját.*
-De én azt mondom, hogy igazából nem is baj ez! Ha nem lenne ez a csupa történés, most nem lennék mágus, és az életem talán unalmas lenne! Lehet, hogy a sok jóért cserébe ezt kell elszenvednem! Mert egyébként az istenek és a Szellemek csupa jóval is ellátnak! Ide terelték az utam a thargokhoz, adtak egy fantasztikus mestert és tehetséget a mágiához, meg egy ilyen szép életet ilyen rendes emberekkel, akik már szinte a családom! *Pillant mosolyogva a két fiúra és szüleikre.*
-Én azt mondom, hogyha tízszer kéne meghaljak és feltámadnom értük, bármikor hajlandó lennék! *Neveti el magát a Sajt-mester.*
-Na meg a kecskék! Hát ilyen nyájat sem kaphat csak úgy ingyen az ember! Lehet ezért a sok kaland!



2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-14 07:10:15
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Raenerold szereti felkelteni az érdeklődést, felkorbácsolni a kedélyeket. Emiatt ül ki egy kedves mosoly az arcára, no meg azért, mert úgy látja, az ittenieket érdekli szülővárosa. Lihanech gyönyörű hely, ha az épületekről és a színvonalról van szó, de jelenleg úgy látja, Artheniornak is van egy olyan nyugalma, amely nem elhanyagolható. Elkezdett szimpatizálni a várossal és nagyon úgy érzi, hogy a jelenét megtalálhatja itt. Vajon sikerrel jár? Minden rendben lesz? Képes lesz önmaga maradni? Learon belátja, hogy akár lehetséges is kivitelezni a repülő ponyva ötletét, amire Rae csak egy kurta választ ad.*
-Majd szólj, kérlek, ha megpróbálnád, hátha tudok segíteni valamiben. Mondjuk azt jelenleg én sem tudom, hogy mágiában mi hasznát vennéd egy magamfajta lovagnak. *Felnevet. Nagyon érdeklődik a varázslás iránt, egész eddigi életében foglalkoztatta a dolog, ugyanakkor ő páncélos marad már. Fegyvert, tollat és szavakat forgat egyszerre, normák és jogok százai vannak elrejtve az etikett mellett elméjének csendes zugaiban, ugyanakkor képes vad és tántoríthatatlan lenni, ha arra kerül sor. Azt pedig már a Derin számára is említette, hogy egy társon, vagyis inkább egy eben kívül nincsen semmi különös, amit hiányolna ebből a harmóniából, amennyiben viszont ez az egység megszűnik, be fogja tartani a tanácsát a pásztorábrázatúnak és vidéki szállóként venni fog itt, a földeken egy kisebb birtokot. A démon történetére reagálni sem tud. Elképzelhetetlen számára szinte ez az egész, Learon pedig lassan a félisten kategóriába tartozik szemeiben, melyek úgy el vannak kerekedve, mint még soha.*
-Hihetetlen. *Hangzik el az az egyetlen szó, amit a hosszúéletű ifjonc reagálni tud.*


2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-14 06:50:54
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Learonék lassabban esznek, mint a férfi, ugyanis nincs hová sietniük. A munka csak azután kezdődik, hogy az utolsó ember is lerakta a kanalat. Először fel sem tűnik neki, hogy Rae visszakérdezett, így nem is válaszol még. A másik téma egyébként is jobban érdekli az összes asztalnál ülőt.*
- Levitáció varázslat továbbfejlesztése? *Gondolkodik el, mert hallott erről a varázslatról már, és ahogy elképzeli, tényleg lehetséges lenne ezzel megoldani a repülést.*
-Nem is rossz ötlet! Azonban én egyáltalán nem vagyok jártas a levegő mágiában, de ha egyszer megtanulom, biztos kipróbálom én is ezt a dolgot! *El nem tudja képzelni, hogy mennyi manát és energiát kell koncentrálni ahhoz, hogy több embert is képes legyen így cipelni egy varázsló, de biztosan lehetséges. Abogr most is képes lenne rá, ha akarná.* ~Mennyi jó ötlet, és a legtöbben csak tűzcsóvákat dobálnak egymásra sok évnyi tanulás után! Pedig, ha a mágusok összefognának a tudás gyarapítására a világ már nem ilyen színvonalon lenne!~ *Azonban ez is csak álomkép, mint oly sok más is, amit Learon kitalált.*
-Üveg víz, amibe levegő van zárva? Hát az meg mire jó? *Neveti el magát Nerenn.*
-Ha van egy üveg vizem, abba biztos nem raknék levegőt, mert úgy csak kevesebb vizet tudok elvinni magammal! *Számára tökéletes ostobaságnak tűnik ez, hiszen levegő van körülöttük végtelen mennyiségű, nem kell még azt üvegbe is rakni!*
-Nem olyan érdekes dolog, mint amilyennek hangzik! *Legyinti le Learon, de mivel látja asztaltársán, hogy kénytelen lesz elmesélni, így belekezd.*
-Egy félisten fénylény, akinek Wojest a neve, elhívott engem és még két társamat, hogy segítsünk neki egy feladatban. Démonokat kellett megölnünk. Én akkor még nagyon kezdő varázsló voltam, alig értettem hozzá és kecsegtető volt, amit ígértek. Azt mondták, hogy hatalmas tudásra tehetek szert, ha segítek. *Tárja szét a kezeit, amivel ő arra utal, hogy már nem menne bele egy ilyen alkuba.*
-Na mindegy! Elmentünk és Wojest átvitt minket egy másik világba, ahol a démonok élnek. Ott aztán megtámadott minket egy óriási, bikadémon meg a gazdája, aki egy emberszerű démonúr volt. A bikát megöltük nagy nehezen, de a démonúrral nem bírtunk. Sorra megölt minket. Nekem az a sors jutott, hogy szétrobbantam, mint valami bogár, ha rálépnek! *Ráncolja össze a homlokát, mert mintha még mindig érezné a csontjaiban azt az elviselhetetlen fájdalmat, amit akkor.*
-Aztán feltámasztott minket ez a félisten. Egyszer, ha lesz időm, utána járok, hogy melyik isten is volt ez! *Aztán odamutatja a tenyerén lévő mágikus szemszimbólumot is.*
-Amikor odamentem, ez a kezem béna volt. Azonban mikor feltámadtam, ez is rendbe jött, és kaptam rá ezt a jelet, amiben egy olyan mágia van, amivel akárkiről kideríthetem a legnagyobb gyengeségét vagy legerősebb támadását! Sosem használtam még, de tudom, hogy erre jó.



2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-13 19:36:53
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Rae szed magának, nyugodtan kanalazza a levest. Aztán ez a nyugalom lassacskán vehemensebb tempóba vált át és hopp, már ott sincsen az étel! Elrendezi az üres tányért és hagyja, hogy a többiek beszéljenek. Learon azonban elkezd mesélni valamit, Raenerold rendesen meg is lepődik, soha az életben nem hallott még olyanról, hogy valaki képes lenne visszatérni a halálból.*
-Ezt... mégis hogyan? *Vág meglepődött arcot, szemei elkerekedve merednek a pásztorábrázatú férfira. Sajnos a Sajt-mester lezárja ezt a témát, de csönd nem keletkezik, helyette inkább reakciók a hosszúéletű hazai felvetéseire. Ezen igencsak elmosolyodik Rae, hiszen hasonlóakat tapasztalt Wegtorenben is. Lihanech a találmanyok és a modern demokrácia központja, sok hihetetlen dolog tenyészik benne. A sors fintora, hogy maga Learon az, aki a legközelebb kerül a megfejtéshez. Egy sanda mosoly kíséretében azonban magyarázni is kezd az ifjonc.*
-Nos, igazság szerint Learon úr rátapintott a lényegre. Ez egy hatalmas kosár, amelynek a tetejére bőrszövet van erősítve. Mágusok szükségesek a működtetéséhez, a levitáció varázslat továbbfejlesztésével száll fel és nagyon kell figyelni, hogy úgy is maradjék. *Aztán valaki vagy hisz neki, vagy nem. Mindenesetre Rae nyelve megeredt, most, hogy a Víz Városáról mesélhet.*
-Ezek persze hétköznapi dolgok. Az Akadémián mindenféle, általunk, egyszerű polgárok számára tökéletesen ismeretlen dolgok is vannak. Öcsém ott dolgozik, egyszer pedig haza is hozott onnan egy üveg vizet, amibe levegő volt zárva. *Meséli izgatottan, így megállapítható, hogy nem nagyzol, nem hazudik.*
-De most már azonban elég. Kíváncsi vagyok arra a feltámasztásos történetre.


2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-13 17:12:10
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Nem minden tharg ilyen, de az alsóbb réteg, ami nagyrészt harcosokból és kétkezi munkásokból áll, az igen. Nincs okuk addig senkit lenézni vagy barátságtalannak lenni, amíg az nem ad okot rá. Persze van, akivel szemben Learon is bizalmatlan, de az általában valami nemesi taggal kezdi a nevét. Az ilyenekről sokszor kiderül már, hogy nem jó emberek vagy smucigok és haszonlesők. Volt egy báró, valami c-betűs, akivel a Sajt-mester így járt. Azonban vannak kifejezetten pozitív csalódások is, mint Tizio és családja, akik dolgos emberekből állnak.*
-Ugyan, ha ragaszkodsz hozzá, csak tessék, de tudod én azért szeretem csinálni, hogy megdolgozhassak a pénzemért és mindenért itt! *Arcán békés mosollyal fordul a pásztormágus felé.*
-Tudod, alig kell bármit is csinálnunk, mert Learon úr maga is mindenben segít! *Aztán Norenn-nek szed a levesből, aki megköszöni és megszólal.*
-Ugyan asszony! Ne dicsérjed ennyire Learon urat, tudod jól, hogy nem szereti! *Neveti el magát, de szavaiban van igazság. A túlzó dicséretet nem szereti a házigazda, még ha jogos is minden szó.*
-Van még meglepetésem! Egy a sok közül például, hogy feltámadtam már egyszer! *Nevet ő maga is, bár az emlék korántsem olyan boldog dolog. Ahhoz előbb szét kellett robbantani annak a démonnak, hogy aztán élhessen a gazda.*
-De ne is rólam beszéljünk! *A fiú minden szavát issza a férfinek. Persze hallott már mindenfélét Learontól is, aki, ha elmegy egy-egy kalandjára, ahol banditákat állít meg, vagy démonokra vadászik, mindig elmondja, hogy éppen mi történt vele, de ez még talán érdekesebb is a gyermeki fantáziában, mint a szakállas mágus csupa-csupa rémtörténete.*
-Vasdísz? Párbajozó? *Tágul a gyermek pupillája ezeknek hallatán, aztán a mikor a repülő szerkezetekre esik a szó, alig tud ülve maradni.*
-Hallottátok? Repül! *Tárja szét karjait, mintha maga is azt akarna.*
-Ugyan, ilyesmikre csak a mágia képes! *Legyinti le Learon a témát.*
-Hiszem, ha látom! *Aztán Norenn csatlakozik be a beszélgetésbe.*
-Erről én is hallottam. Egy átutazó mondta, akinek nemrég adtam egy kis kenyeret, hogy van ilyen! valami fura ruha, ami úgy néz ki, mint egy madár. Repülni ugyan nem tud, de ha egy hegyről leugrik vele valaki, úgy lebeg, mintha repülne! Ha ehhez hozzáadjuk Learon úr varázsosságát, biztos rendesen repülni is tudna!



2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-13 16:45:24
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Talán nem is lehet eldönteni, hogy a házigazda és jobbágyai arca mögött megbújó mosoly, vagy a vendég arca az, ami jobban kerekedik felfele. Rae számára jól esnek ezek a kedves szavak, talán otthon sem hallott még ilyeneket. A thargok bélyege a hosszúéletű elméjében a nyílt, őszinte, tisztaszívű és vendégszerető népség, s hacsak nem okoznak majd neki valami klatakizmát a jövőben, ez így is marad. Emiatt engedi meg magának, hogy valamilyen szinten elhagyhassa az otthoni szokásokat. Lihanechben csak egyszer illő szedni, itt viszont nem tudja megállni, ugyanakkor a legkevésbé sem kedveli, ha kiszolgálják. Megfogja a tányérját és mosolyogva feláll, kedves hangon szólal meg.*
-Fortas asszony, kérem, szedhetnék én? Tudja jó magam tudom a leginkább, mennyit kívánnék. *Kissé elpirul, Rae arcán így mutatkozik a füllentés. Valójában nem szereti, ha a nők szolgálnak fel, hiszen nem tartja magát ekkora úrnak. Amennyiben maga intézheti el a dolgot, jó nagy tál leves kerül a tányérjába, amit legalább annyira jóízűen kezd el fogyasztani, mint azt az elsővel tette. Az elhangzó varázslatra elkerekednek szemei, majd elmosolyodik.*
-Nocsak, nocsak, Learon úr tele van meglepetésekkel. *Sóhajtva tart egy kis szünetet, hogy kanalazhasson még a levesből.*
-Remélem, hogy visszatérek még ide. Szívesen vennék itt földet, amennyiben lenne rá lehetőségem. *Ezután pedig a fiúk, kifejezetten a kisebbik felé. Szelíd mosoly kíséretében mesél.*
-Fiam, ez wegtoreni fregatt volt, vasdísszel az orrán. Tudod párbajozó voltam ott egy ideig, de meguntam, nemesebb állás után nézve jöttem ide. De tudod mi érdekesebb egy hajónál is? *Kissé közelebb hajol, mintha egy titok lenne és csak a gyerkőc tudhatna róla. Megadja a mondandó varázsát.*
-A lihanechi ketyerék! Igen ám, a Víz Városa a Feltalálók Fellegvára is. Rengeteg tudós dolgozik újabb és újabb szerkezeteken, amik közül van olyan, ami repülni is tud. *Hosszasan mesélhetne még szülővárosáról, de jelenleg hagyja, hogy az ifjonc csodálkozhasson.*


2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-13 15:06:59
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Rae elkezdi dicsérni az asszony főztjét amire Learon is elmosolyodik és a házaspár is. Tény, hogy finom az étel és alkalomadtán a Sajt-mester is meg szokta dicsérni, de egy idegentől azért mégis jobban esik.*
-Köszönöm! *Válaszolja az asszony egy nagy vigyorral.*
-Ha szeretnél, nyugodtan szedek még, van elég! *Másoknál talán luxus, hogy annyit esznek amennyi beléjük fér, de a Derin-birtokon ez az alap. Sosem feküdtek még le üres hassal mióta ide kerültek.*
-Anyámtól tanultam, de Learon úrnak van egy varázslatossága, ami még ennél is jobbat csinál! *Azzal Morael veszi át a szót, aki két kanál között beszélni kezd.*
-Képzeld, van egy olyan mágiája, hogy hív egy csodafarkast, aki főz egy bográcsgulyást! Annál még nem ettem jobbat sosem életemben! *Ezután Learon veszi át a szót.*
-Azonban azt a farkast csak a legnagyobb ünnepeknél szoktam hívni, vagy ha nagyon megszorulunk időben. Elvesztené a varázsát, ha minden nap azt ennénk! Majd egyszer te is megkóstolhatod, ha erre jársz megint! *Aztán átterelődik a beszélgetés a férfi útjára, ideérkezésének történetére. A pásztormágus maga sem gondolta, hogy ilyen kis ideje érkezett a férfi, hiszen egészen könnyen mozgott az itteni erdőben, sőt a falu környékén is. Nem úgy, ahogy idegenek szoktak. Ők rácsodálkoznak mindenre, ami nem olyan, mint náluk, és ez Rae-nál, csak az almafáknál látszódott. A két fiún látszik, hogy egyre izgatottabbak lesznek, végül a kisebbik szólal meg nagy, csillogó szemekkel.*
-Hajó? *Kérdezi ámuldozva.*
-Még nem láttam igazi hajót! Mekkora volt? Mi volt a neve? Annak is volt egy nagy, faragott sellő az orrán, mint a képeskönyvekben?



2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-10 15:39:37
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Raenerold egy kurtizánnak és egy lepcses szájú nemesnek köszönheti, hogy nem szülővárosában él még most is. Egyáltalán nem jön ki jól az előzőekkel, azt meg sehogyan sem érti, szánják e iróniának, vagy valódi jelentéssel ruházzák e fel, ha valaki lenemesezi. Valóban tűnhet egy kisbirtokosnak a tiszta és finom anyagú ruhák, esetleg a beszédstílusa miatt, de tartózkodik ettől. Az pedig kifejezetten nincsen tetszésére, ha valaki kérése ellenére is folytatja ezt. Hiába nem hallja a beszélgetést, gondolatai a háziak körül keringenek. ~ A jobbágyok, főként mikor az urukról beszélnek, sokszor csak annak a véleményét tolmácsolják. Vajon ez most is így van? Learon ezt gondolja a hozzám hasonlókról? ~ Keringenek benne a kérdések. Egyelőre ezeket magába zárva hagyja, kihozza az asztalt Mireddel, majd összeilleszti a kisebbikkel. Ha minden terítékre került, helyet is foglal. Ha kapott az étekből, megvárja, hogy a többiek tányérja is megteljen, majd mosolyogva bólint.*
-Jó étvágyat! *Ha teheti, el is kezd enni, de nem hagyhat el egy észrevételt.*
-Fortas asszony, ez a leves nagyon finom! *A falusi parasztasszonyok ezek szerint tényleg olyan jól főznek, mint ahogyan azt suttogják. Rae nem vallja be, de ez az első alkalom, hogy vidéki kosztot kóstol, mely házias, nem fogadóból származik. Norenn kérdésére pedig készséggel válaszol.*
-Csak nemrég. Hogy őszinte legyek, a hajóm pár órája ért be a Kikötőbe Wegtorenből. *Itt önkéntelenül pedig egy újabb visszafogott mosoly jelenik meg arcán. Nem hinné, hogy ez szokványos lenne földművesek körében, bár Learont elnézve, talán hozzászokhattak a háziak a kalandos élethez.*


2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-10 09:07:31
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Tényleg ritka az, ahogy Learon gondolkodik, bár itt Amon Ruadhon nem annyira. Kagan Thargodar, akitől a földjüket kapták, illetve vette Learon, maga sem gondolkodott másképpen. Talán ezért lehetett olyan nagy úr ő ebben a bűzhödt politikai közegben. Nem csak a maga, hanem a harcosai, polgárai és parasztjai érdekeit is nézte, ami egészen sajátos dolog.*
-Mind vadidegenek vagyunk itt. Én öt vagy hat éve úgy jöttem ide, hogy semmim nem volt, de mivel jól dolgoztam, kaptam földet bérbe, majd végül meg is vettem. Azt hiszem, ha szorgos ember valaki, azt szívesen látják. *Persze ez Kagan alatt volt így. A mostani vezetést annyira már nem ismeri, de annyit tud róla, hogy közelebb áll a városiakhoz, mint az eredeti felállás. Fortas-asszony mókázására Rae nem vevő egyáltalán, ami már a Sajt-mesternek is feltűnik és nagyon furcsállja a jelenetet. Szinte már bosszantó, hogy az újdonsült ismerőse nem fogja fel a viccet. Mikor aztán a férfi távozik az asztal cipeléshez, a pásztormágus a nőhöz fordul.*
-Kérlek hagyd az ilyen utalásokat, szemmel láthatóan nem érti az iróniát. Beszélj egyenesen inkább. *Az asszony először hüledezne, de Learon leinti, hogy hagyja ezt, mire amaz megnyugszik.*
-Ahogy akarja Learon uram! *Azzal az asszony meglengeti terebélyes szoknyáját és távozik a már említett levesért. Rae persze ebből semmit nem hallhat, mert már a házban van. Mikor jönnek kifelé, a nagyobbik asztalt Rae és a két gyerek hozza, a kisebbiket pedig, Learon házából Norenn egyedül.*
-Na, akkor ide tegyétek! *Szól a pásztor és mutat egy egyenletes helyre az udvaron, majd ő maga is bemegy székeket hozni. Nemsokára már minden az asztalon van, és Learon által szedett erdei zöldségeket is megmosta az asszony és a pásztor elé tette.*
-Akkor kérem a tányérokat! *Szól a nő és elkezdi töltögetni azokat.*
-Rae, mióta vagy itt a környéken? *Kérdezi hozzá fordulva Norenn.*



2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-09 20:02:51
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Raenerold összesen elismerően bólint erre. Ez megint egy olyan állítás a pásztormágus részéről, amihez nincs mit hozzáfűzni. Tény. Az viszont kedvére való, hogy egy földesurat hallhat így beszélni, ugyanis ez ritkának számít szerinte, főként ebben a térségben, melyet annyira hierarchikusnak és anarchikusnak írtak le mind Lihanechben, mind Wegtorenben, hogy leginkább a Föld Városához áll már lassan legközelebb, a diktatúrikus Pirtianeshez. Ezt sem Rae, sem egyßb másik lihanechi nem szereti, jobb esetben. Meglepődik Learon reakcióján saját maga felé, így Raenerold azt gondolja, ez kifejtésre szorulhat. Nem sok mindent tud a thargokról, így feltehetően valami triviálisnak számító dolognak mondott homlokegyenest ellent.*
-Bocsáss meg, csak nem ismerem annyira a thargokat. Nem tudom, mennyire vennék jó néven, ha egy vadidegen, eddig szinte tökéletességgel ismeretlen valaki bedurakodna a földjeikre és itt kezdene új életet, vagy alakítaná ki pihenésre. *Ezzel igazság szerint céljait is elárulta valamennyire. Elgondolkozik azon, hogy milyen jó is lenne itt élni, egy vidéki házban. De ekkor a hölgy Fortas közbeszól. Erre megint csak összeráncolja homlokát, ami valamelyest enyhül Learon szavaira.*
-Rendben, megpróbálom. *Képességeiből eredően a pásztorábrázatú rájöhet arra, hogy Raeneroldnak voltak gondjai a nemesekkel, ezért borongós ennyire, mikor hozzájuk hasonlítják. Legalábbis egy unszimpátia van benne. Amikor viszont másodjára is megejt egy szúrós megjegyzést az éles nyelvű asszony, Rae mérges tekintettel, de nyugodt hangon szól oda.*
-Fortas asszony, kérem. _Nem_ vagyok sem nemes, sem nagyságos úr, semmi hasonló. Rae vagyok. Csak Rae. *Majd inkább az asztallal foglalkozik, nehogy baj legyen. Ezek alaposan fel tudják zaklatni a múltját, úgy néz ki.*


2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-09 16:43:50
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

-Én is remélem! Van elég pénzem, hogy egy pár telet átvészeljünk, de nem szeretném, ha a munkásaim földjén nem teremne jól a termés. Ők abból tudnak félrerakni és jövedelmet szerezni, ami azon a hektáron megterem. *Persze az ezer arany, amit ad, elég arra, hogy ételt vehessenek és még ruhát is és ezt-azt, ami kell, de ahhoz, hogy a jövőben saját tulajdonú földjük legyen, nem elég. Ahhoz csak ügyes gazdálkodás és szorgos munka vezethet.*
-Hogy nem szimpatizálnak? *Húzza fel a szemöldökét Learon, hiszen itt nagyon jóravaló népek élnek, akikben nincs semmi jogtalan ítélkezés. Mindenkit szeretnek, aki jól műveli földjét és nem áskálódik mások után.*
-Nem értem mire gondolsz! *Húzza fel a szemöldökét a pásztormágus, aki ezután az asszonnyal való vitába is belehallgat, de hagyja érvényesülni a kedves nőt, akinek megvan a magához való esze.*
-Na de Uram! Maga nekem uram marad, mint Learon uram és az uram! *Bök hüvelykjével a férje felé.*
-Minden férfi olyan haszontalan! Nem hiszem el, hogy meg kell akadni minden apróságon uram! *Azzal kötényével játékosan a férfi felé csap, de persze véletlenül se úgy, hogy eltalálhassa.*
-Kérlek, ne vedd komolyan Fortasékat, csak itt a nagy jólétben elfelejtették a tiszteletet! *Nevet a Sajt-mester is a komédiába beillő jelenetnek. Hát ilyenek ők mióta feloldódtak. A kecskés emlékszik még, hogy milyen hajlott volt a gerincük, amikor megismerte őket rongyosan és betegen. Közben a fiú az első szóra már vissza is fordul szinte a sarkán a nagy rohangászásban és már kézen is fogja a férfit, hogy mutassa merre kell menni.*
-Mired, engedd el a nagyságos urat, mert még a végén összepiszkolod a koszos kis paraszt kezeiddel! *Szól utánuk gunyoros hangon az asszony, de a végén már hangosan nevet és indul be a tányérokért és a levesért.*



2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-09 15:35:26
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Raenerold felfogása alapján figyelmesnek kell ahhoz lenni, hogy valaki képes legyen fenntartani egy egész gazdaságot. Társadalmi osztálytól, rangtól, vagyontól és elismertségtől független dolog ez, mint maga a természet. Ehhez egyszerűen alázat, valamennyi tapasztalati tudás és legfőképpen kapcsolatok kiépítése szükséges. Utóbbit persze pár jobbággyal is meg lehetne oldani, de állatok társi viszonyával és segítségével akár hamarabb célt is érhet a földműves. A talajból beforgatott tőke pedig mindig megtérül. Ez az évszázadok tapasztalata, hiszen a pénz így tiszta, kézhez kapott, sőt, becsületes úton megszerzett. Rae emiatt mosolyodik el egy kissé, mikor Learon, a pásztorábrázatú földesúr említést tesz a termésből készült árukról.*
-Becsülendő, hogy így gyarapítod vagyonodat. Remélem nem fog semmilyen természeti csapás érni és valóban bőséges mennyiségű bort tudsz majd csinálni. *Részéről mindent elmondott ezzel kapcsolatban. Amit viszont ezután tanácsol neki, vagyis inkább témának dob fel az ember, meghökkenti a hosszúéletű ifjoncot. Földet vegyen? Valójában nem viszolyog az ötlettől; egy, valós lakhelyétől távolabbi, afféle vidéki kisház és termőföld sosem okozott még teljes tragédiát, de ugyanakkor a szomszédos népektől való félelem is dolgozik az elfben. Ezt elő is terjeszti.*
-Jó lenne, tetszik is. Csak félek attól, hogy a környékbeliek nem szimpatizálnának velem és itt most nem rátok gondolok. *Említi a Derin birtok lakóit. Ekkor azonban megcsapják a fülét az asszony szavai, amire az arca megváltozik, komorabb lesz. A lovagi és saját erkölcsei alapján sem kedveli azt, ha valaki így gondolkozik és ezt szóvá is teszi. Hangsúlya minimálisan dühösnek hathat, de egyáltalán nem kiabál, inkább az érezhető ki, hogy bántónak találja az itteniek egészére nézve ezt a mondatot.*
-Fortas asszony, bocsásson meg kérem, de a legkevésbé sem vagyok úr és főként nem érek maguknál többet. Egyszerű városi polgár vagyok és mi mind igencsak sokat köszönhetünk Önöknek, földműveseknek, ami miatt nagyon hálás is vagyok és kérem, ne értékeljen felül a többieknél! Maguk is kifejezetten szórakoztató és érdekes társaság lehetnek. *Ezt a pásztorábrázatú mestermágusnak már elmondta és valóban komolyan is gondolta, rendíthetetlenül. Elég az artheniori élelmezési problémákra gondolni, melyek egészen Lihanechig, a Víz Városáig eljutottak hírként, az annak folyományaként megesett vérfürdőről, a lázadásról nyomokban nem is beszélve! Amíg a többi társadalmi osztály, a nemesek, polgárok és szegények, az összes városi függ valakitől, addig a földművesek képesek egy maguk is önfenntartók maradni. Valójában ezt fegyverként is használhatnák, ha egyszer csorba érné őket, ami remélhetőleg sosem következik be és még az ezen való elgondolkodáson se essen sor a jövőben. Raenerold városőrnek készül és nem szeretne védtelen emberek ellen harcolni, mert attól még lehet valaki tehetetlen, hogy harcra kényszerítik. Ezeket el is akarja felejteni, így a fiúk után szól.*
-Mired! Vezess az asztalhoz, segítek kihozni. *Feladatának érzi és ha senki nem akadályozza, meg is teszi.*

A hozzászólás írója (Raenerold Fandaron Lachornus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.09 16:34:21


2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-09 01:02:38
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Learon mosolyogva nézi, hogy mennyire rajongással veszik el a fák között a férfi és a pásztor rájön, hogy mennyire jó embert is hozott ide a birtokára. A legtöbben csak átsétálnak a fák között és eszükbe sem jut, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek neki. Be kell vallania magának, hogy mióta minden nap látja a föld ezen csodáit és bóklászik közöttük, ő maga is néha elhanyagolja ezt.*
-Biztosan jó évünk lesz, én is úgy látom. Idén több bort tervezek eltenni is, hogy majd árulhassam, mert előzőleg annyi volt, hogy saját magamnak és barátaimnak elég legyen. *Persze adott egy hordóval Waldrannak is, de az már be volt tervezve. Kagannak adta volna, de amaz szoborrá vált, így meginni már nem tudta volna a jó italt.*
-Ha gondolod, vegyél egy kis birtokot a környéken. Örülnénk egy jó embernek a közeli földeken! *Ha nem is szomszédnak, hiszen minden oldalról lakik már valaki a Sajt-mester körül. Látja a férfin, hogy aggódik Miredért, de oka nincs rá. Amilyen buta egy ló Redul, legalább annyira békés a természete. Egy békés óriás, ahogy szokta mondani. Még, ha ütik, akkor sem csinálna semmit valamiért szegény, sőt, ha látja, hogy két birka nagyon összeugrik, inkább közéjük áll, hogy rajta csapódjon a harag. Learonnak fel sem tűnik, hogy Rae is elkezdi urazni. Ha észrevenné, bizonyosan szólna érte, hogy ne tegye, de ahogy a mostanában rajta ragadt „mester” szócskát, úgy ezt se fogja fel elsőre.*
-Rae uram is meg fogja nyalni, mint a tíz ujját, ha megkóstolja a levesemet! *Vág közbe az asszony és egyből a gyerekekre förmed.*
-Na! Mired, Moreal hozzátok ki az asztalt meg székeket ide az udvarra! Bent nem férünk el ennyien! *Azzal a nagyobbik fenekére csap, csak olyan anyásan, mire azok futva indulnak a házba, mögöttük apjukkal, aki majd segít az asztalt hozni. Akármilyen jó erőben is vannak, mégis csak gyerekek.*
-Öröm látni, hogy Learon uram nem csak ilyen koszos parasztokkal beszélget, mint mi, hanem igazi urakkal is! *Húzza hatalmas, sokfogas vigyorra a száját a nő. Nem tudni, hogyan maradt még ennyi foga ilyen korára, de szemmel láthatóan megvan neki még a legtöbb.*
-Ha ezt tudom, a szebbik kötényemet veszem fel! *Neveti el magát Fortas-asszony, amihez a pásztormágus is csatlakozik.*



2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-08 23:03:47
 ÚJ
>Rehanzar Fraienne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Gondolatai sebesen járnak a lábával együtt.*
~Ha ezt a fiút küldte maga helyett, akkor pontosan emlékszik mennyivel tartozik, és ha jól ismerem... Márpedig bassza meg jól ismerem! Akkor már a kikötőt, is elhagyta a gyáva patkány. Mivel Wegtorenben keresik, Lihanecchben meg több embernek adósa mint Artheniorban, vagy a diktatúra maradt neki, vagy a Levegő városa. Csempész... De Piritanneshez gyáva. A kalmárban biztos hallott róla valaki. Jó lesz megnézni, ha megérkeztem.~
*Gondolkodik magában, miközben sebesen halad át a fák között. Hamarosan eléri a kikötő vonzáskörzetének a szélét, és bevághat a sűrűbb erdőrészekbe. Az igazi vadonba.*


2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-08 20:08:11
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Vásári menet//

* Cassy hamar igyekszik megválaszolni Rey kérdését. Wrexan megérti, hogy mi az ami a lányt ilyesmire sarkalta. A kedvesség ami a lányból árad az nagyon meghatja a fiút. Nem találkozott még ilyen kedves egyénnel. Olyan, mint egy kedves nagy testvér, aki mindig gondol a többi kicsire is. Úgy tűnik a mélységi is megérti amit mond és a maga módján közli is ezt. Wrexan is csatlakozik hozzá.*
- Tényleg nagyon kedves vagy.* Ezt is megbeszélték hát és folytatják szép csendben az utat. A lányok a tájba temetkeznek Wrexan meg hajt. Ekkor kapja a dicséretet is.*
- Köszönöm! Igán jámbor ez a jószág, így nincs vele sok baj.* A kérdésre, hogy megtanítaná ezt neki nem válaszol, hanem a lány kezébe nyomja a szárakat.*
- Tessék itt van. Most van rá időnk is meg lehetőségünk is. Ez meg a jobbodba ez pedig a balba. Próbáld meg úgy fogni, ahogy én csináltam. Függőleges tartásban ráfogsz és kész is. A karodat pedig egy kicsit emeld fel!* Itt-ott segít megtalálnia a rendest tartást is ha nem megy és csak aztán folytatja az oktatást.*
- Most már csak irányítanod kell. Arra fog menni a jószág, amerre húzod a szárat. Próbáld ki nyugodtan! Ha meg szeretnél állni vagy lassítani, akkor mindkét kezeddel húzod hátrafelé. Ha gyorsítani akarsz, akkor pedig rácsapsz a hátára vele. Nem kell ám félni ez nem fáj neki. Itt még egy könnyed ügetést ki tudsz csalni belőle ha akarsz.* Ő elmondta amit tudni kell a kezdéshez az meg, hogy mit próbál ki a lány az már rajta áll. Ő itt lesz és figyeli ha kell add neki tanácsokat is.*


2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-08 11:51:23
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Vásári menet//

*Cassy igyekszik érthetően elmagyarázni a helyzetet, Rey fel is fogja, mit akar a lány mondani a kedveskedéssel és ajándékokkal. De az értelmét továbbra sem látja, nem is akarja. Ez szerint ez is egy olyan közösségi szokás, hogy a másik kedvében próbálnak járni. Naivnak és feleslegesnek tartja ezt a gesztust, az ilyeneket csak kihasználják. Tele van a világ rossz emberekkel, elfekkel, tündérekkel, gnómokkal, egy szóval mindenféle fajjal, akik bűntudat nélkül kisemmiznék a nőt, még ha ajándékot is vinne nekik.
Szeretné hinni, hogy a Sellőházban más a helyzet. Ott talán tényleg béke és bizalom honol, akármennyire is abszurd ez a gondolat. De ha Cassy ezt gondolja, kicsoda Rey, hogy elvegye ezt a hitét...*
- Igazán kedves gesztus. Így már logikusabb.
*Ha neki jó érzés, költse csak a pénzt. A mélységi annyiban hagyja a témát, de közben arra jut, hogy mégis csak ő jött ki jól ebből az egészből. Lett egy kellemes, méhviasz rúzsa. Önszántából biztosan nem költött volna pipereholmikra, de az elf ajándékát szívesen fogja használni. Ha nem is az őrjáratokhoz, a Sellőben jól jön, ad ajkainak egy kis elegáns ragyogást.
Mikor a társalgás elhallgat, Reyraa ismét a távolba emeli szemeit. Érzékei élesek, egyből észrevenne bármilyen furcsa mozgást a közeli bokrok mélyén, de az erdő mocorgó állatain kívül nem érzékel más jelenlétet. Gondolatai már messze járnak, de keze tőrén pihen. Távoli hangfoszlányként hallja csak a mellette kártyázók zajait.*


2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-07 10:51:52
 ÚJ
>Raenerold Fandaron Lachornus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Raenerold úgy hiszi, álmodik. Egy szép és szinte hihetetlen álomban él, ami ráadásul olyan idilli és olyan hihetetlen, hogy a hosszúéletű szinte el sem képes hinni, hogy létezik olyan ember a világon, aki ilyen körülmények között éli dolgos mindennapjait. Igéző kép, ahogyan a fasor növényeinek levelein átszűrődik a fény, pettyes mintát kirajzolva az ifjonc elf kezére, melyet Fandaron meg is figyel. Hiába nő fel városban egy hosszúfülű, ha az erdő népéhez tartozik, a természet szelídített szépsége el fogja varázsolni. Néhol meg - megáll, ujjaival megtalogatja a viaszos leveleket, rajzolatukat figyeli meg. Érdeklődik a növények iránt is, pár fa között gyümölcs nélkül is különbséget tud tenni, bár akadnak olyan példányok is, akiket képtelen lenne akkor is felismerni, ha már gyümölcs is nőne rügyeik tövében. Gondolhatunk itt a szilvára, vagy a meggy és cseresznye közötti különbség tételére. A viaszkos almafák azonban viszonylag könnyed, karakteres kérges - növények a Lachornus ifjonc szemében, így hamar véleményt tud formálni.*
-Csodálatosak ezek az almafák. Bőven fognak teremni. *Azzal kikerülve a növény bűvköréből, az egész birtokra tekintve jelenti ki.*
-Ez az egész birtok csodálatos. Meseszép. Meseszép, hogy ilyen harmóniában éltek. Irigylésre méltó. *Valóban így gondolja. A Lachornusok, annak ellenére, hogy az elfek népe az erdőhöz és a vadonhoz kötődik, legalább öt generációra visszavezethetőleg, több, mint ezer éve a Víz Városának falai mögött élik mindennapjaikat, néhol kisebb, néhol nagyobb, kertes, emeletes, vagy kinek milyen munkája és keresete alapján megválasztott házakban, de mindig a város közepén és habár Raenerold maga is tökéletesen városi hosszúéletűnek vallja magát, azért a természet szelíd (de ugyanakkor némely pontokon vad) arculata képes elvarázsolni. Tekintete a kölyökre téved, s a lóra. Valójában be kell vallania magának, hogy félti a porontyot, hiszen a nem túl okos jószágok egész sora tudható be a patások között, annak ellenére, hogy kifejezetten okos és értelmes egyedek megint csak szép számmal akadnak a hátasok legfőbb faja egyedeiből. Azonban aggodalomra semmi ok, a kisfiú Learon felé szalad és a lóval kapcsolatosan, panaszkodni kezd. Kiderül, hogy az állat becses neve Redul, a kisfiút pedig a pásztorábrázatu veszi gyámoló szavainak ölébe, mely szerint a makacs jószág még neki sem engedi a lovaglás gyakorlását. ~ Végül is, igáslótól mit várunk. ~ Egy serényen teregető adszony felé tekint, neve szerint Fortas. Rae arcára őszinte, lágy mosoly ül ki, mikor köszön a kettős idegeneknek.*
-Üdvözletem és még egyszer köszönöm a meghívást Learon úrnak! *Úgy néz ki, itt így illik beszélni, felveszi hát a stílust, nem akar ő semmi rossznak, vagy rendesen begyakorolt, megszokott stílusformának hagyományromboló elrontója lenni. A nagyobbacska fiú felé is biccent, csillogó szemeivel és közben nagyon is reméli magának, hogy elfsége miatt nem fogják furcsának hinni. Ekkor pedig megmutazkozik az utolsó ismeretlen is: Norenn Fortass. Raenerold kezet nyújt felé és bemutatkozik.*
-Részemről a szerencse! Raenerold Fandaron Lachornus, de hívjanak csak Raenek. *Mosolyodik el önkéntelenül, ettől a mesébe illő, hajnali, idilli kép láttán.*


2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-07 02:22:16
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1568
OOC üzenetek: 121

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Hajnal//

*Learon maga is így gondolja ahogy a férfi, szóval nincs is nagyon mit hozzáfűznie, csak bólogat. Ezekre már nagyrészt ő maga is rájött, és terve volt, hogy a szegénységet a nemesek elvesztett földjeire vigye ki, de az erőszakos lázadás sajnos nem úgy történt, ahogy kellett volna. Ahelyett, hogy kikövetelték volna a jogos birtokaikat, inkább saját maguktól is rabolni kezdtek. Szegény a szegénytől. Ezért hemzsegnek a banditák és ezért használhatatlanok a földek.*
-Teljesen igazad van. *Mondja még a nemesek és a szegények kérdésére, aztán már egészen közel érnek a fasorhoz, ugyanis most a birtok háta mögül közelítenek. Rengeteg alma és pár más gyümölcsfa látható, már ha a férfi képes különbséget tenni a fák között. Sokak számára mindegyik ugyanúgy csak fa, addig, amíg nincs rajta a termés.*
-Itt is vagyunk! *Lép rá a kis kitaposott ösvényre a rendezett fák között és nemsokára már a házakat is meglátják. Egy asszony éppen egy dézsában mos ruhákat, mögötte egy zsinóron már lóg is pár darab tisztán. A két ház között egy hatalmas igásló próbálna legelészni, ha egy kisgyerek nem húzgálná folyton a farkát. Egyébként a ló nem is törődik vele, csak annyit, hogy bambán néz a kölyökre. Azonban mikor meglátja Learont, egyből otthagyja szerencsétlen állatot és feléjük szalad.*
-Learon uram! Próbáltam Redulon lovagolni, de nem engedi! *Panaszolja a kicsi, hat éves forma gyerek, mire a pásztormágus feddőn felemeli mutatóujját.*
-Ugyan Mired! Redul nem hátasló, hanem igás! Még nekem se nézi jó szemmel, ha ráülök! *Mikor a buta állat meghallja nevét, elindul gazdája felé, hogy otromba nagy fejét annak kezébe nyomja.*
-Jól van, jól van! *Simogatja meg a lovat Learon.*
-Egyébként hoztam egy vendéget! *Mutat Raeneroldra a Sajt-mester.*
-Velünk fog enni és inni, ha kész vagytok! *Aztán a nőre mutat.*
-Fortas-asszony, ő itt Reanerold! Raenerold, ő Fortas-asszony a házaim mindenes asszonya és jelenleg szakácsnőm is. Lassan nem is tudnék élni nélküle. *Neveti el magát.*
-Ez a kicsi itt Mired, Fortas-asszony kisebbik fia! *A nagy beszélgetésre a kisebbik házból egy nagyobb, tíz éves körüli fiú is kidugja orrát, majd mikor látja, hogy új ember van a birtokon, oda is szalad, hogy megnézhesse magának.*
-Ő pedig Morael a nagyobbik fiú! *Aztán a kicsihez fordul vissza.*
-Hol van apátok? *Amaz nem is válaszol, csak elszalad be a házba, ahonnan nemsokára egy nagydarab, izmos férfi jön elő, még álmos szemeit dörgölve.*
-Csak lepihentem Learon uram, remélem nem baj! *Azzal odalép a férfihez és kezet nyújt neki.*
-Üdvözlöm a Derin-birtokon! Norenn Fortas vagyok, Learon úr munkása, szolgálatára! *Ezzel megvan mindenki aki jelenleg a birtokon van. Körös-körül egyébként tucatnyi birka és még több kecske legelészik, Nayka pedig már köztük fekszik, hogy ügyeljen rájuk míg az emberek beszélgetnek.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207