Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

20. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 18:52:57
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Arthenior felé - Észak felől//

* Sosem gondolná az ember, hogy egy szimpla, kopott, zöld posztóköpeny milyen csodákra képes. Az élet apró örömei. Nem is kell sokat várni, hogy a lány magára tekerve átadja magát a kellemesebb éghajlatnak mit az biztosít. *
- A válasz épp elég lesz.
* Rendezi le ennyivel részéről, a fiúnak már úgy sincs rá szüksége, megszólalt a háború dala, a Légió törvénye pedig köti, mostantól feketében kell járjon, a zöld már nem illik a külleméhez. Végül érkezik is a történet. Rövid s nem is túl részletgazdag információ morzsák, de végtére is jogos, ha igaz amit lány mond, csupán rabszolga volt, azoknak meg sokat kötnek az orrukra. Darel nem szívleli a rabszolgaságot, a szabadságnál kevés dolgot értékel jobban. Azért akad a sorok közt olyan mi érdekes lehet. Lebegő lény? merül fel a kérdés, de hangot nem ad neki. Röviden bólint majd újra dél felé emeli tekintetét. Gyorsan számításba veszi a lehetőségeket. Pár pillanatra van csupán csendben majd ismét megszólal. *
- Délre tartok, néhány órányit még mennem kell.
* Tekint fel égre és saccolja meg merre járhatnak most időben. Majd vissza a lányra. Egyelőre célját nem köti a másik orrára. Nem ismeri, miért is tenné, a boszorkány vagy útonállók csalija még mindig ott van a pakliban, sosem lehet tudni, épp ezért természetesen igyekszik figyelni a környezetére amennyire tőle telik, s közben folytatja. *
- Ha akarsz tarts velem, ha végeztem elviszlek a városba. Ha nem, úgy kövesd az ösvényt, északnak menj, pár óra és elérsz egy elágazást ha keletnek fordulsz egy kúriához érsz, a házaik ismernek, mondd, hogy Darel küldött. De ha tovább mész északnak a kereszteződésnél, úgy a városba érsz, de az onnan még jó néhány óra.
* Sorolja fel a lehetőségeket, illetve ad némi útbaigazítást a másiknak, a döntés az övé, végül is immár szabad. Ha úgy dönt vele tart akkor karját nyújtja és felhúzza a lóra, hogy induljanak. Persze előbb még lássuk hogy alakul a további néhány pillanat. *


19. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 18:19:00
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lea//

*Dehogy marad el a szokásos csipkelődés, sőt! A szóbeli inzultusok helyett fizikai atrocitás is éri. Ugrik egyet a váratlan és alattomos támadásra, aztán értetlenül néz. Azt sem érti, hogy miért kapta ezt a csavargatást, akár fel is húzhatná az orrát, hogy egy ilyen szép pillanatot miért kell így tönkretenni, de odáig még nem sikerült fejlesztenie a romantikus énjét, hogy ilyesmin is duzzogni kezdjen. Az értetlenség inkább annak szól, amit Lea mondott és merőben szokatlannak talál. Miféle újabb úri huncutság ez?*
- Minden nap? Remek, és legközelebb mit találsz ki? Orrot csak zsebkendőbe fújunk? Nézd, lehet, hogy egy finom, előkelő lovag minden áldott nap új, friss selyem fehérneműbe bújtatja nemes részeit, de egy rendes ember nem ad ilyen hívságokra. *dohog még egy sort, de feltűnően hiteltelenül* És mire jutottál a vitézzel? Sikerült rászorítanod, hogy naponta váltson gatyát?
*Természetesen legkevésbé sem kíváncsi a lovag higiéniás szokásaira, mint ahogy arról is meg van győződve, hogy Lea nemcsak az alsó ruházat rendszeres cserélésére tudta rászorítani, de azóta minden reggel be is spricceli magát különféle illatszerekkel.
Most már itt az ideje, hogy ő is rácsodálkozzon az erdőre, és ha az arany, vörös és barna színekben játszó ősz nem is tölti el nagy ámulattal, a téli nyugovóra készülődő fák között gyűjtögető boszi annál inkább. Ahogy egy olyan lehullott falevelet is gyönyörűnek talál, ami mellett észrevétlen menne el az ember. Eleinte nem is érti az egészet. Ugyan mire lehet jó egy toboz, vagy egy elsárgult levél? Aztán megpróbálja Lea szemével nézni az erdőt. Véletlenszerűen sandít fel egy fára, és valóban szép, ahogy a fény áttűz egy sárgálló falevélen, szépen kirajzolva annak erezetét, hogy egy hirtelen támadt kis fuvallat hatására lassan libegjen lefelé, az erdő talaján várakozó társai felé. Tulajdonképpen csak most veszi észre az ősz kesernyés, kellemes illatát, ami a lábuk alatt zizegő avarrétegből száll fel. Csak egy picit kell jobban figyelni, hogy apróságokat vehessen észre az ember, melyeket gyönyörűnek találhat. De most nem kutakodik tovább, így is gyönyörködhet. Például a lelkesen keresgélő bosziban. Mert amikor szerelmes valaki, akkor a természet minden erőfeszítése kevés, hogy elhalványítsa az imádott lény szépségét.*
- Szép. *bólint rá a kérdésre, ahogy a lány elpakolja újonnan szerzett kincseit, bár vajmi kevés figyelmet szentel nekik. De talán még idejében észbe kap, és a levélcsokrot már megszemléli. Nem akarja megbántani Leát azzal, hogy nem osztozik az örömében, és valóban jó ízléssel válogatta össze az őszi erdő díszeit.*
- Induljunk! *segíti fel Leát a lovára, aztán maga is nyeregbe száll, miután alaposan kigyönyörködték magukat. Érdekes, de a végére már nem csupán a lány kedvéért bámészkodott, hanem maga is kedvét lelte benne. Újabban egyre több fura változást figyelhet meg magán. Szinte aggasztó.*
- Jó lenne még napnyugta előtt hazaérni, különben éjszakázhatunk a falak alatt. Ahhoz pedig nincs sok kedvem.
*Mosolyogva nógatja indulásra a lovát, még ha van valami kellemetlen érzése is. Ahogy közelednek Amon Ruadh-hoz, egyre sötétebb gondolatok környékezik. Mintha valami rossz, baljós várna ott rájuk. Na nem, nem fogja hagyni, hogy ilyesmivel foglalkozzék. Más se hiányozna, mint hogy neki is amolyan "megérzései" legyenek.*


18. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 17:47:28
 ÚJ
>Dharren Tinshyth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

* Hát így próbálja meg az ember kicsalni a nőjét egy kis hajnali kószára! Egy kis őrjárat, nézelődés, de hát na. Nincsen azzal gond, ha Ethea szép fejében más ötletek is megfogannak, hogy a hajnalt másképp is kezdhetnék. Kellemes is volt így, utána összekészülődtek és csendben hagyták el a Tavernát. Ő maga kedvenc fekete lova hátán ülve léptet Ethea mellett. Erős vászonból készült fekete nadrág és meleg barna ing, vastag fekete köpeny. Na meg persze a vért rajta, és az új kard, dobókések. A nyeregtáskában meg a szokásos apróságok. *
- Azzal szerintem még egy kicsit várjunk, nem szívesen mennék túl közel. Ellesünk arra is, de csak annyira, hogy a távolból mi látszik. Nem vagyok még nyugodt a helyzet felől, ez az egész dolog eléggé, váratlanul ért véget, és nem is túl jó véget. Maradjunk az ösvényen, egyelőre, aztán a szántóföldekről majd átlesünk a Grombarhoz.


17. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 17:01:12
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Hív a kötelesség//

- Még mindig jobb, mint abban a sűrű sötét erdőben mászkálni, nem igaz, Lord?
*Kérdi a tündérke megpaskolva a csacsi feje búbját, miközben egyre inkább érzi úgy, hogy ő sehova nem fog elindulni ezentúl kísérő nélkül. Annak ugyan örül, hogy új utakat fedezhet fel, de annak nem, hogy az utak kavalkádjában jelenleg azt sem tudja, hogy hol áll a feje. A kikötői népség persze segítőkész, főleg, ha úgy hiszik, hogy a segítségükért cserébe még pár arany is üti a markukat, főleg akkor, ha a lányt el is szállítják valamerre, bár a csacsinál már eléggé húzzák a szájukat. Persze semmi ilyesmire nincs szükség, csak az irány megadására, aminek hála hosszú perceket takarítanak meg, és indulhatnak tovább, végig beszélgetve. A tündérkének kell a társaság, és egyáltalán nem zavarja, ha esetleg valaki megnézi magának, mert a csacsival beszélget, és folyamatosan kérdésekkel bombázza az állatot, aki ugyan válaszolni nem válaszol, de a fülét folyamatosan gazdája felé fordítja, ami Mofinak bőven elegendő.*


16. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 16:42:21
 ÚJ
>Ethea UnHaku avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A hajnal úton találja a két Tharg őrt. Még épp csak dereng az ég alja, még a sárga fényló korong teteje sem bukkan fel a horizonton, amikor Ethea kivezetve egy újabb barna hátast az istállóból, csatlakozik Dharrenhez.
"Csak egy kis őrjárat. Szigorúan az úton maradva." Súgta oda neki a férfi, mikor felcirógatta a közösen birtokolt bőrök melegében. Azért persze ennyire könnyen nem szabadult a másik, egy-két fertály órát még várhatott az indulás.
De most úton vannak, és éppen a gázlóhoz közelednek.*
-Szívesen ellovagolnék arra is egy kicsit, megnézni mi maradt a Grombarból.
*Mutat keleti irányba, ahol a folyón túl valahol a sötétség mélyére rejtve, túl a szántóföldeken, ott a hely, ahol korábban a harcot vívták a holtak seregével. Most csendesnek tűnik minden, és Ethea kíváncsi.
Feketére cserzett bőrnadrágot visel, erős csizmát. Felül puha és meleg vászoninget húzott, azon pulóvert visel, amelyre felvette a bőrvértjét. Karjára az alkarvédőit csatolta, oldalára a kardot és mindezt fekete, posztó köpeny fedi el.*


15. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 15:25:37
 ÚJ
>Grem Gromrot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Mivel az élet nem egyszerű és egy apró gnómnak pláne nem, így az út olyan hosszú, hogy az ember elunja magát rajta. Grem a saját gondolataiba merülve rója a végtelennek látszó ösvényt. Nem nagyon tudja mikor lesz már vége, de lendülete és elszántsága kitart. Nem is nagyon tehetne mást, hiszen éppen az erdő közepén tartózkodik. Habár a háborúnak láthatólag vége és nem valószínű, hogy zombik és más rémségek rontanak rá, mégis a vadállatok és egyéb förmedvények még mindig lehetnek. Éppen ezért jobb ha nem éjszakázik egy magafajta a környéken. A lába még kitart. A legutolsó nagy menetelése a mágustoronytól a kikötőn át Synmiráig megedzette a fizikumát. Magához képest is meglepően jó kondícióban van, és ennek köszönhetően a jobb kezében tartott parányi fiolát lassan a zsebébe csúsztatja. Talán ma nem lesz szüksége a csodaszerre, hiszen nincsenek fájdalmai.
Azonban az út még a fájdalom hiánya ellenére is kemény és fárasztó. Éppen ezért Grem megáll, hogy plusz erőt nyerjen. A botját egy út menti fához támasztja és bal kezével az egyik zsebébe túr, majd onnan előkapar egy kis szelencét. Felemeli annak tetejét és kivesz belőle pár szem kávé babot és a szájába dobja. Visszaveszi a botját és tovább halad a város felé, miközben vígan rágcsálja a szemeket.*


14. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 12:35:26
 ÚJ
>Leandana Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1508
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Laor//

- Nagyon szívesen.
*ennyit válaszol csak, ezúttal elmarad a szinte már menetrend szerintinek számító csipkelődés, mert ugye vannak az életben komoly dolgok is. Egy gomb felvarrása pont ilyen, mindezek fényében pedig nem is viccelik el. Vagyis nem folyamatosan vicceskednek, mert Laor azért csak nem tudja megállni. Mivel amúgy is összeölelkezve állnak, ezért Lea keze utat talál a férfi kabátja és inge alá is. Cirógat. Aztán meg jól belecsíp a másik mellbimbójába. A viccért cserébe.*
- Alsót minden nap cserélni kell! Ezt megmondtam a hirtelen haragú barátodnak, Celabbrehnek is. Meg annak a mihaszna szolgának is. Még hozattam is neki a városból újakat.
*Néha dohog amiatt a semmirekellő miatt egy sort, de végül is annyit nem ér az egész, hogy pár percnél tovább foglalkozzon a témával. Annál is inkább, mert az őszi erdő igazán nagyon szép. Az út szélén hamarosan meglát egy hatalmas, az ősz színeiben pompázó levelet, úgyhogy kibontakozik az ölelésből - feltéve ha Laor az iménti mellbimbó-csavarintásnál nem ugrott még odébb - és odalép, hogy felvegye. Vagy húsz ősz telt el úgy, hogy egy levelet sem vett fel a földről, hogy rácsodálkozzon a szépségére, és mennyi évet vesztegetett el így? Nem ismeri különösebben az erőd fáit, csak némelyiket tudja megnevezni - azokat, amiket a gyógyfőzeteihez is használ valamilyen formában -, erről a levélről sem tudja, hogy melyik erdei óriásról hullott alá. Talán többször kéne elhagyja a Vashegyet és jobban megismerni a környezetét.*
- Milyen szép!
*úgy csodálkozik rá a kezében tartott levélre, mint egy gyermek. Aztán megindul, de szigorúan földre szegezett tekintettel, hogy begyűjthessen még egy csokorra való levelet. Meg kell hagyni, hogy a vöröses-sárgás levelek kifejezetten mennek a szeme színéhez. Egyébként még begyűjt pár vadgesztenyét, makkot, meg tobozt is, mert határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen kis dekorációt is fog ebből otthonra csinálni. Ősszel van miből dekorálni, télen bezzeg csak egy lapátnyi havat lehetne behordani, azt meg minek? Az ősz jó. Eddig még sosem akart az évszaknak megfelelő díszeket csinálni, pedig amúgy kézenfekvő. A terméseket bedobálja a nyeregtáskába és a levélcsokrával a kezében vigyorog végül Laorra.*
- Ugye milyen gyönyörű?
*Tényleg egy gyerek lelkesedése süt belőle, de hát ugye még sosem andalgott szerelmesen az őszi erdőben, így nem is meglepő, ha apróságokért ennyire lelkesedik. A tőlük nem messze elhaladó állatokat pedig lélegzetét visszafojtva nézi. Persze ismeri őket, tudja, hogy milyen fajhoz tartoznak de élve ritkán látta őket, jellemzőbben a tányérján találkozik velük. Kétségkívül élve is van rajtuk mit csodálni, de egyik-másik fűszeresen megsütve is egy csoda. Nekik persze itt vannak a piacon beszerzett nyuszikák, amik csak arra várnak, hogy Laor újfent megcsillogtassa konyhaművészetét, és elkápráztassa Leát a messze földön híres vadas mártásával.*


13. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 10:55:25
 ÚJ
>Eldac Yllithor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Amon Ruadhba//

*Gyorsan bebizonyosodik, amit nagyjából eddig is tudott, hogy Myna nem egy lószakértő, de még csak lovagolni sem tud. Egy kicsit elmosolyog a lány háta mögött, ahogy a büszkeségtől kicsattanó lány, magabiztosak tűnően nem vezeti a lovukat. Ő is látja az égi háborút, ez is jelzi, hogy talán neki is ott a helye.*
- Nekünk Amonba kell mennünk Myna. És ha továbbra is te leszel elől, nemhogy Amonba, de nagyjából sehova sem érünk. *Nem gúnyolódik, csak közli azt, amit Myna eddig is tudott, de 'jól' titkolt.*
- Nem, tervem van veled. Te fogsz bejuttatni és ezzel le lesz tudva a tartozásod. *Persze a bejuttatás módja már kérdéses, az ott fog eldőlni majd, amint a fiú látja, hogy mi a könnyebb. Ajándékba adni a lányt, vagy a segítségével kijátszani az őrséget.*
- Szükségem van rád, mint mondtam, és utána mehetsz, vagy maradhatsz, nem fogsz tartozni nekem többé. Persze nem bánnám, ha maradnál. *Leszáll a lóról, és egyértelműen előre megy, a lánynak kell hátracsusszannia, hogy a mélységi felférjen.*


12. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-29 09:32:15
 ÚJ
>Miwashesa Triblen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Arthenior felé - Észak felől//

*A jáde íriszek mélyén könyörgés csillan, ahogy felfelé pillant a férfi arcára, mely érintésére feléje fordul. Miwa azért tart attól kicsit, hogy az ismeretlen harcos közönyösen félrerúgja a kezét. Hiszen mit is érdekelné őt egy nincstelen senki sorsa. Ha úgy járt, hogy elveszítette a ruháját, hát az az ő baja. Mindenki a saját élete kovácsa, tartja a mondás.
Az idegen arca akkor sem rezdül, mikor szavai felhangoznak, csak nézi a lányt azokkal a hűvös pillantású szemekkel.De a kar mozdul, hogy a nyeregtáskába nyúljon, s onnan posztóköpeny kerül elő. Lényegesen nagyobb, mint Miwa, de ez koránt sem gond. Legfeljebb kétszer is körbeéri a karcsú testet, még jobban melegítve.*
-Nagyon hálás vagyok Uram. Az égiek áldjanak meg érte. Mondd mivel szolgálhatom meg kegyességedet?
*Mondja, miközben szétnyitja a méretes köpönyeget, s maga köré tekeri azon nyomban. Hangosan nyög fel az élvezettől, melyet az okoz, hogy egy csapásra megszűnik a bőrét maró hideg levegő érzete.*
-Óh, de jó!
*Szakad fel belőle a sóhaj, és szorosra húzza magán a köpenyt. Közben az idegen újra kérdez, Miwa pedig most már képes újra gondolkodni, elszakítva gondolatait korábbi kínjaitól. Felpillant újra jótevőjére.*
-Nem sokat tudok a dolgokról Uram, de valami történt ott fent a hegyen. Valami lény lebegett ott, és a Szellemjáró is valami varázslatra készült. A Hadúr meg utasításokat osztogatott. Én mosni indultam volna, ahogy szoktam. *Nem tér ki arra, hogy próbált volna megszökni is közben.* De visszahivatott, és szabadon engedett. Ám semmit nem hozhattam magammal, mert nekem ott semmi személyes holmim nem volt. A kegyes Hadúr úgy bocsátott utamra, ahogy rám találtál Uram. Többet nem nagyon tudok az eseményekről, ne haragudj.
*Nem szeretne csalódást okozni, de hát tényleg nem folyt bele az eseményekbe. Egy szolga sok mindent láthat gazdái mellett, ha mindenhová beleüti az orrát. Ám az veszélyes fegyelmezetlenség, mert rá is koppinthatnak. Miwa kerülte a kényes helyzeteket, megpróbált nem láb alatt lenni. Sőt, olykor szándékosan húzta meg magát valahol, nehogy túlságosan is szem előtt legyen.*


11. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-28 21:05:12
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Amon Ruadhba//

*Megkapja a vezetés jogát, ami annyit jelent, hogy hagyja a lovat arra menni, amerre szeretne, mert nem fogad szót a lánynak, mert azzal, hogy a kantárt húzogatja, még nem fog arra menni.*
-Na akkor csak mennyünk arra. *Kiválónak nem mondható tájékozódásának hála nem teljesen arra mennek, amerre Eldac szeretne menni, mert Myna látva az égi jelenéseket, valahogy nem szeretne oda menni, ahol az megtörtént.*
-Szóval nincs is rám szükséged igazából, csak magaddal hoztál? *Kérdezi gyanakodva és hátrafordul, tényleg nem érdekli merre megy az állat alattuk és észre sem veszi, hogy megállnak és inkább legelészik, amíg ezek a hátán beszélgetnek.*
-Tudod nekem is van egy papírosom, amivel tartozhatok valahová, ami nem ez, szóval ha nincs rám szükséged, akkor engedj utamra. *Végre fél valamitől, méghozzá attól ami nem messze zajlott, szóval követné a szívét és elmenne messzire innen, ahogy csak tud.*


10. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-28 20:36:15
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1045
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lea//

*Egy pillanatig sem bánkódik azokon a perceken, amiket nem kell nyeregben töltenie. Talán szentimentálisan hangzik, de az őszi erdőben kart karba öltve bandukolni sokkal kellemesebb, szívet melengetőbb, és igen, sokkal romantikusabb is. És miért ne lehetnének gyengéd érzelmei egy olyan alaknak, aki egész életében a fegyverforgatásból élt és ölt, ha erre volt szükség? Talán azért nem, mert az ilyen élet kérgessé teszi az ember lelkét, de ettől most talán vonatkoztassunk el! De persze az is egy szempont, hogy lovagolni épp csak annyira tud, hogy ne essen ki a nyeregből. A tharg istállóból is azért ezt a sárga kancát kölcsönözte, mert ez tűnt a legjámborabb jószágnak a többi között. Egy darabig ugyan szemezett azzal pompás fekete ménnel is, aminek kékesfeketén csillogó, dús sörénye csak kiemelte az állat tökéletes izomzatát, elegánsan ívelt nyakát, de a józan ész végül felülkerekedett a büszkeségen. Mert ugyan nem lehetett volna rossz egy ilyen csodás ló hátán parádézni Artheniorban, de egyáltalán nem volt biztos benne, hogy irányítása alatt is tudta volna tartani. Az pedig nagyon kellemetlen lehet.
A sárga viszont engedelmesen bandukol utána, még annyira sem makacskodik, mint Lea lova. Az sem baj, ha néha meg kell torpanniuk, hiszen amíg a hátasok békésen kutakodhatnak valami harapnivaló után, ők is viselkedhetnek úgy, mint azok a falusi kölykök, legénykék és leányok, akik első szerelmükben néha kiszökdösnek a határba, hogy együtt olyasmiket művelhessenek, amiért a derék szülők szíjat hasítanának a hátukból. Ők ugyan már nem taknyos gyerekek, de ezzel sem foglalkozik most senki. Az egészre csak az vet árnyékot, hogy mostanában nemcsak a megszokott, tulajdonképpen a városon kívüli területek szerves részének tekinthető haramiák miatt kell figyelniük. Ezekben az időkben halottak is szép számmal kószálnak, nem is beszélve a halott haramiákról, mert mindig lehet rosszabb.*
- Hogy? *elsőre nem is érti, hogy Lea mire gondol. Kicsit hirtelen volt a váltás, csak a második mondatra esik le neki, hogy Leában mély nyomokat hagyhatott a Pintyben tartott kiselőadása, melyben részletesen érintette a nők feladatait és kötelességeit a lanawini társadalmakban, különös tekintettel a házimunkára és a konyhai teendőkre.*
- Nagyon kedves tőled, köszönöm! *Első gondolata az volt, hogy valami szurka-piszka választ ad, amiben kifejti, hogy ez magától értetődő és szóra sem érdemes dolog, de végül nincs semmi gúny a hangjában. Kiérezhette a lány hangjából, hogy egy kicsit többről lehet itt szó, mint egy ing megvarrásáról és az ilyesmit nem illene elviccelnie. Egy komoly pillantás után csak elmosolyodik és átöleli a lovával bajlódó boszit, hogy a hajzuhatagba dörmögje bele, a göndör fürtök közé rejtve a vigyorát.*
- Lehet, hogy sokan ezért nem hordanak alsót. Mert nem találnak olyan nőt, akit rávehetnének az alsónemű rendben tartására.


9. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-28 19:07:51
 ÚJ
>Leandana Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1508
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Laor//

*A hátasok az elmúlt nap nagy részét és az éjszakát is a város béristállójába töltötték. Bár Lea kicsit aggódott, hogy idegen helyen hagyta a fekete-fehér kancát, de végül is a sörénye szála sem görbült meg. Szereti a mokány kancát, már hosszú évek óta a birtokában van, és hát elég különleges példány nem elég az alapszíne, de savószínű szeme bölcsességet sugároz, a csődjén növő, patáit eltakaró szőrzet miatt még mókás is. Meg ahogy szalad, úgy, ahogy Lea kevés lovat látott. Látszik rajtuk, hogy összeszokott páros, mert Lea a csípőjének, vagy a sarkának alig észrevehető mozdulataival irányítja. Vissza sem nagyon kell fognia, mert nem egy izgága jószág, de azért annyi virtus dolgozik benne, hogy más lovaknál egy orrhossznyival előbb legyen, mivel azonban a lábai rövidek így kénytelen szaladni. Szaladni viszont kitartóan tud, még Leával a hátán is. Most viszont ráérősen harapdálja az út menti füvet, és néha úgy elbambul a rágásba, hogy Leának rángatnia kell maga után. Érdekes, hogy csak akkor akar virtuskodni, mikor gazdája nyeregben ül, így azonban, hogy Lea itt szerelmesen búg egy férfival karöltve, mintha unatkozna. Valószínűleg a kétlábúak tempója lassú lehet neki, és nyilvánvaló, hogy nem egy bolhás kutya, hogy ki akarja rántani a gazdája kezéből a pórázt - vagyis egy ló esetében a kantárszárat.
Tényleg lassan andalognak ahhoz képest, hogy az erdőben esetleg élőholtak is járhatnak, de minél inkább kilépnek, annál inkább közelebb kerülnek ennek a nagyszerű napnak a végéhez, azt meg igazán nem akar. Ha nem ősz lenne, és nem kellene tartani a mindenféle életre kelő, de amúgy már régen eltemetett népségtől, akkor talán csaphatnának egy pikniket. A virágos réten való szerelmeskedéssel Leának vannak ugyan komoly averziói - szúnyogok -, de valószínűleg azt is csinálnák. De ősz van. Meg élőholt invázió. Így marad az andalgás, meg az, hogy folyamatosan résen vannak és figyelni minden bokornak a rezdülésére, hogy aztán vész esetén gyorsan nyeregbe pattanhassanak és elvágtassanak. Viszont egyelőre úgy tűnik, hogy nincsen vész.*
- Visszatérve a gombodra.
*tér vissza a beszélgetésük egy, talán már órákkal ezelőtti részéhez. Maga sem tudja, hogy miért hozza fel, valószínűleg azért, hogy ő is tegyen egy igen suta vallomást. Ennél többet, vagy lényegre törőbbet valószínűleg sosem fog tenni.*
- Talán felvarrom a gombod.
*aztán még hozzáteszi, nehogy Laor vérszemet kapjon, és az egész karja kelljen neki a kisujja helyett:*
- De az alsód nem foltozom! Azt felejtsd el!


8. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-28 13:04:09
 ÚJ
>Eldac Yllithor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Amon Ruadhba//
*Myna megtagadja, hogy ő vezesse továbbra is a lovat. Tudja, hogy nagyon furfangos a lány, de most megérett benne a gondolat, hogy talán csak tesztelte őt. ~Ha tud lovagolni, akkor miért kellett nekem vezetni az egészet. hiszen fel sem tudott ülni eddig. Nagyon furcsa.~*
- Hát legyen, ahogy szeretnéd, Pille. *Vonja meg végül a vállát és felmászik a lány mögé. Átöleli a vékony derekat és onnan szemléli tovább a világot. Érzi, ahogy lassan elindulnak, és arra figyel, hogy mennyire bizonytalan a lány: hamarosan kiderül, mennyire játszott és mennyire titkolta a lovaglótudását.*
- Kagan Thargodarhoz. Emiatt. *Elővesz egy kisebb, gyűrött, de friss plakátot, amiben a hadúr újoncokat toboroz. természetesen megbecsülést és Thargok szeretetét kínálja a maga módján.*
- Legalább tartozom majd valahova, és ki tudja, még az is lehet, hogy ott megtalálom az utam. Ha nem, akkor majd eljövök. *Fejti ki röviden, miközben tovább lovagolnak, egyre közelebb a vas népéhez*


7. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:27:56
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Arthenior felé - Észak felől//

* Dísztelen páncélzat fedi a fiút, felségjelzés nélküli acél és bőr házasságából született. Az egyetlen mi bármiféle jelképnek mondható s azok számára kik ismerik az északi Fekete Légió katonáit, nos nekik árulkodó csupán a kicsiny ezüst farkas fej lehet a hátán lévő kard keresztvasán. Ezen felül az egyetlen táppont maximum az lehet, hogy észak felől, a város irányából érkezett a fiú. A lány pedig közelebb lép s sziszeg, tán dideregve mondja szavait. A jeges szemek a nőről elvándorolnak a távoli déli irányba egy kóbor pillanatra, szóval úgy néz ki elesett a kikötő s igaz a hír, lemondták a támadást. Ez a kóbor pillanat épp elég ahhoz, hogy a páncélcsizmán érintés kerekedjen. Fordul a sisakos fej s letekint, a fekete hajú lány áll ott. Könnycseppek áztatta arc, didergő vékony alkat. Aztán érkezik a történet, hogy ki is ő. Amon Ruadh, járt ott, régen, tán egy éve is volt már. Rabszolga, nem szívleli ezt a szót, de nem szól semmit. Pár pillanat csak míg a szobor arc nézi a másikat, majd hátranyúl nyeregtáskájába s kicsatolva azt nem sokat kell kotorásszon, nem sok a holmija. Egy zöld posztóköpenyt vesz elő. Utazó köpeny, nem selyem vagy úri darab, vastagabb posztó anyag mely a meleget bent míg az esőt kívül tartja. Csuklya is van hozzá a zordabb időkre, praktikusság a célja nem a jó küllem. Kicsit kopott már, sokat használt látszik rajta, de strapabíró az anyag, széles vállúakra szabott, így a lányt vélhetően körbe éri. Összegöngyölve emeli ki majd nyújtja át a másiknak.
*
- Ez melegen tart.
* A megszolgálásra nincs mit reagáljon, talán szimplán figyelmen kívül hagyja. Míg a másik magára ölti a vastag köpenyt mely számára akár takaró is lehetne, addig ő visszatekint a távolba s a rengetegbe. Ó nem balga ő, a trükk lehet átlátszó s ki tudja, lehet csupán néhány bandita küldte a lányt, hogy figyelmet terelve rajtaüssenek. Logikus volna, de nem ezekben az időkben. A holtak most mindenki problémája, ettől függetlenül jobb ha résen van. Ha csapda volna, akkor hát sétálj bele, gondolhatná magában. Még nézelődés közben kérdez újra. *
- Amon Ruadh, ezek szerint igaz, visszakoztak?
* A jeges szempár ekkorra visszafordul, s újra a másikra tekint. A lány sokat tudhat ha valóban onnan jött. *


6. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:19:25
 ÚJ
>Miwashesa Triblen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Arthenior felé - Észak felől//

*Az ösvény kihalt. Mintha soha senki nem is közlekedett volna rajta északról délre, vagy éppen fordítva. Valahogy az erdő is csendes, csak néha hallani a levelek neszezését, ahogy aláhullanak az ágakról, vagy éppen miként a szél kavarja őket. Ebbe a különös csendbe, mint valami édes dallam dobban bele négy patkó. Ismerős dobolás ez, ezerszer hallgatta a társzekéren utazva.
Megtorpan. Szíve szerint valóban bevetné magát az erdőbe, hiszen szeretne elrejtőzni a kutakodó szemek elől, de rettenetesen fázik, és már éhes is kicsit. Áll, és vár, míg az ismeretlen lovas elő nem bukkan a kanyarulatból, s meg nem közelíti Miwát. Végül a lovas megáll úgy bő öt méternyire a félelftől, és kérdez.
Könnyeken át próbálja kivenni az arc vonásait, az öltözéket, kitalálni miféle lehet az idegen. Kitalálni, hogy mire is számíthat? Mert az utolsó néhány méteren már nem is igazán tudott választ adni arra, hogy mi a jobb, szabadnak lenni, vagy rabszolgának? Ám a kérdés, amit kap nem a hogyléte felől tudakozódik, nem is azt firtatja, miért mezítelen? Döbbenten pillant fel, és lép néhányat közelebb.*
-Aazztt hiisszem.
*Vacogja el, még szorosabban ölelve magát. Igyekszik összeszedni a gondolatait, és nem vacogni annyira.*
-Dél felől jövök, Amon Ruadhról. Rabszolga voltam, és a Hadúr felszabadított.
*Bizonyára emez információ az ismeretlen számára furcsa lehet, főleg, ha végig pillant Miwa vékony, ruhátlan alakján. A lány pedig még közelebb lépked, nagyot sóhajt, és szinte megérinti az idegen férfi csizmás lábszárát.*
-Kérlek uram, ne nézz koldusnak, de nincs véletlenül valami fölösleges ruhád? Megszolgálom.
*Nem emlékszik arra, hogy valaha is könyörgött volna bármiért is, ha csak nem vesszük azt, mikor a verések abbamaradásáért rimánkodott magában. És arra sem emlékszik, hogy önként ajánlotta volna fel önmagát cserébe. De hát mása nincs.*


5. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-27 16:47:50
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Arthenior felé - Észak felől//

* Hűvös őszi szellő robog végig az erdő ezen részén, megborzolja a szegényes lombokat s felkap néhányat a számkivetett, mára már elsárgult levelek közül melyet tulajdonosai ejtettek hanyagul a hideg földre.
Egyelőre nincs mozgás mire a fiú felfigyelne, a holtak nem törődnek a csenddel, persze nem tudja mire számítson, amit északon láttak, arra sem lehetett felkészülni. Lesz ahogy lesz, halad előre délnek, az útiterv a fejében van, tudja merre akar menni. Határozott, céltudatos tekintettel fúrja jeges szemeit előre, igyekszik figyelni, amennyire emberként tőle telik.
A víz csobogás hangosodik a gázló már tényleg igen közel lehet. A ritkás, barnás és sárgás lombok között végül csak felkelti a figyelmét valami. Lássuk be a hófehér bőr jobban kitűnik ebben a környezetben mint ő maga a szénfekete küllemével. Egyik sem épp a rejtőzést hivatott elősegíteni.
Egy kanyar után egyenesedik az út s végre szeme elé tárul, hogy mire is figyelt fel. Egy nő lépdel az ösvényen éppen vele szembe, dél felől jöhet. Tempóját tartja s úgy lépdel felé, tisztes távban van még mikor jobban szemügyre tudja venni. Ruházata igencsak naturálisnak mondható, tán egy tündér? Erdei boszorka? Az ég tudja, Freyai volt hasonlóan naturista, bár még ő mint az elfek leánya sem volt ennyire. Talán a kiürítés, jön hirtelen a gondolat, talán a kikötőből menekülő asszony. Ahogy közelebb ér még jó 5-10 méter lehet hátra mikor a fiú megszólítja. Már persze csak akkor ha idő közben - amint kiszúrta az ösvényen beforduló fekete lovon a feketébe öltözött alakot - a lány nem menekült be az erdőbe hanyatt-homlok. Előfordulhat... Talpig feketében, sztereotip és valóban fura hatást kelthet, de hát mit tegyen ez a hagyomány... Lépjünk is túl rajta.
Szóval ha marad ahol van a másik akkor hát megszólítja, természetesen ekkorra a lovát megállítja s amaz néhányat lépdel még s prüszköl is egy rövidet fejét rázva. *
- Dél felől jössz, a kikötő elesett?
* Rideg hang szól a sisak alól. Bele a közepébe, empátia nem sok szorult belé s nem látja a könnyeket, melyek lassan gördülnek a másik arcán, messze is van hozzá, de ha látná sem várható tőle túl sok hatás. A szót nem fecsérli, tudni kell vajon jól gondolja e. Az sincs kizárva, hogy az elméjével játszanak csúfos tréfát a holtak ki tudja miféle förmedvényei. Kardjáért egyelőre nem nyúl, halálos nyugalom sugárzik egész alakjából. *



4. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-27 12:10:08
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Amon Ruadhba//

-Jó nézzed, nálam semmi. *Bele is rúg az egyik hullába morcosan, mert most teljesen feleslegesen álltak meg, na de igazából nem sietnek szóval nem kéne felhúznia magát ezen.*
-Aha. *Kicsit sóhajt csak a lova felé lépdelve. A gyerek mellett lehet egy anya is, akik lehet túlélték a mészárlást és hagyni kéne őket. Na de nem most fogja meglágyítani a szívét. Pilleként nem ölt még sose gyereket, erre nem volt szükség, leginkább férfiaknál vonták be.
A lovon már inkább arra figyel, hogy tud lovagolni, legalábbis simán előfordulhat, hogy megy ez neki.*
-Nem csusszanok hátrébb, ülj fel mögém. *Akaratoskodik és az égre nézve nem tetszik neki ez az égi csetepaté a közelben, nem vágyik oda, ahová Eldac vinni szeretné.*
-Miért akarsz te oda menni? Tudod pontosan kihez mész ott? Ismered? *A lovat nem tempózza meg, csak elsétálnak onnan arra leginkább, amerre a ló menni akar.*


3. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-27 10:06:59
 ÚJ
>Eldac Yllithor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás Amon Ruadhba//

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

- Azonnal mehetünk tovább Pille, de meg kell nézni, hogy mi van itt. *Talán igaza van a lánynak és felesleges az egész kutatás, de mivel semmijük sincs, csak pár falat, amivel talán még egy éjszakát kibírnak, nem lenne baj, ha találnának még élelmet legalább. Egyéb kincs csak jól jöhetne, vagy néhány arany, bár ebben nem bizakodik a mélységi.
Ekkor felsír valami a közeli erdőben, majd hirtelen elhallgat, Eldac pedig elindul felé.*
- Nem a gyerek érdekel, hanem aki elhallgattatta. Nem szeretném, ha meglepetés érne minket. *Néz a lányra, majd folytatja az útját. Gyorsan odaér a hang forrásához, egy kis embergyermek lehet, vagy félvér, a füleiből kiindulva. Azonban láthatóan haldoklik, folyik a vér a szája szegletéből, az előző sírás az utolsó erőfeszítése lehetett. Eldac gondolkodás nélkül megöli, majd letörli a pengéjét a rongyokba, amibe a gyermek van csavarva.*
- Jó éjt. *Suttogja, majd lezárja halott gyermek szemét. Minden csendes továbbra is, gyorsan elhagyja a helyszínt és Myna után siet.*
- Meghalt. Csusszanj hátrébb Pille, tűnjünk innen. *Tájékoztatja a lányt. Különösen nem érintette meg a gyermek halála, hiszen rengeteget látott már. Nem akarta, hogy szenvedjen, teljesen feleslegesnek tartotta az életét a kis egyednek.*
- Remélem most már nem lesz semmi, és odaérünk lassan. *Dünnyögi maga elé.*


A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.10.27 11:04:24, a következő indokkal:
Korhatár jelzés javítása.



2. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-27 09:02:29
 ÚJ
>Miwashesa Triblen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Arthenior felé//

*És valóban. Miwának semmije nincs önmagán kívül. Semmije! Úgy indították útnak Amonról, hogy semmiféle úti felszerelést nem vehetett magához. Mert neki semmije nincs az életén kívül. Sem cipó a táskában, sem tűzszerszám, sem tőr, de még csak ruha és cipő sem, hiszen, amiket viselt, azokat a Szellemjárótól kapta kölcsön. Használt, elnyűtt ing, feslett nadrág. S mivel a "kegyes" hadúr szabadon engedte, hát úgy gondolta Miwa, nem marad tovább korábbi urai között. Talán akkor nem vettek volna el tőle semmit. S így, hogy visszaadták szabadságát, egyben el is vették az életét, hiszen semmi nélkül dobták ki a vashegyről.*
~Kegyes úr mi?~
*S amiket még e szavak mellé gondol, azok nem tűrnek tintafestéket. Legalább abból az ezer aranyból, amit érte kapott Kagan, azt a használt rongyot, a kölcsönkapott ruhát meghagyhatták volna. De nem, Miwa a semmi nélkül hagyhatta el a hegyet.
Futva iramodott végig a szerpentinen, hogy minél hamarabb eltűnhessen a kíváncsi, talán sóvár, de még inkább kaján tekintetek elől. Útba ejthette volna esetleg a Tavernát, ahol talán lett volna valaki, aki megszánja, de egyszerűen, látni sem akarta.
Most meg, reszketve és dideregve kuporog egy fatörzsön, és remegő ujjakkal, valami növény indáival, nagyobbacska lehullott leveleket kötöz egymáshoz. Nem egy nagy öltözék, és éppen csak el fogja takarni ágyékát, de legalább ez meglesz. Ében tincsei kibontva fedik hátát és kebleit. Aztán meg, majd lesz valami.
Végül csípőjére rögzíti a kezdetleges levél szoknyát. Tudja persze, hogy ez az éjszakai hidegtől megóvni nem fogja, de reménykedik, mert a remény az egyetlen, ami még megmaradt neki, nincstelen életén kívül. Persze, sokáig az sem lesz meg. Ha nem történik valami csoda, hát az első éjszaka halálra fog fagyni.
Mezítlábas talpait horzsolják az ösvény porszemcséi, pucér bőrét lassan pirosra csípi a hűvös szél. Karjaival öleli magát, ezzel is testében tartva valamennyi meleget, és képtelen megállni, hogy azok a fránya könnyek ne gördüljenek végig arcán.*


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-26 23:33:04
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

* A világ változik, semmi sem állandó. Ez a kis tanulság az utóbbi időben fokozottan igaznak bizonyul. Miután a fiú elhagyta a majorság területét s ráfordult az útra átváltott kényelmesebb tempóra, nem sietős a dolga s a figyelem felhívása sem célja magára. Gyalogos tempótól kicsit gyorsabban halad Solarassal déli irányba. Páncélzata koromfekete színe nem minden esetben olvad bele az amúgy erdei környezetbe, de nem is célja, csupán egy utazó katona déli irányba. Sisakját ekkorra már magára veszi s csak az alól fürkészi a vidéket. Nem elf kiknek látása s hallása jóval felülmúlja az ő emberi érzékeit így csupán sajátjaira hagyatkozhat. De az erdő bíz nyugodt, nem mozog... Az égi színjátéknak is köszönhető tán, vagy a déli halott földnek, de állatokat nem lát, semmi mozgás. Hátán ott feszül míves kardja, markolatáról fenyegetőn tekint a világra a kicsiny ezüst farkas, apró kék szemei tompa fénnyel fúródnak a messzeségbe. Fülébe végül csak eljut valami: a lassan kúszó víz monoton s még is mindig más hangja. A folyó, közel a gázló bizonyára. Megszokott tempóban halad továbbra is, mint ki délnek tart, ami lássuk be, így is van. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207