Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-27 21:56:37
Üzenet elküldve: 2022-03-27 21:56:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás?//
*Jenari mérföldekkel kiegyensúlyozottabbnak látszik most, hogy végre sikerült kicsit megnövelnie a véralkohol szintjét, amiről csípős lehelete is árulkodik, de addig nem lesz gond, amíg csukva tartja a száját. Amennyire szűkszavú tud lenni úgy érzi ezzel nem lesz gondja.
A többieket egyelőre nem leli semerre, meg lepte volna ha megvárják. Talán kicsit bűntudata van, de csak mert illuminált állapotban van, és inkább csak Pashthra barátja miatt, egyébként van annyira önző, hogy ne foglalkoztassa különösebben őt, hogy csak úgy hátrahagyta a többieket.
Töpreng, hogy meginduljon e a Kikötőbe, hátha ott megleli a csapatot, vagy forduljon vissza Amonra keresni, de rájön, hogy kicsit álmosnak érzi magát, és talán egy szundikálás igazán nem fog senkinek sem ártani. Talán a feje is kitisztul némileg, bár még mindig relatíve jól tudna egy egyenes vonal mentén közlekedni, különösen lóháton.
Nem túl kecsesen lehuppan a nyeregből, kiköti a jószágot az út széli fához, majd habozás nélkül heveredik le annak tövébe.*
- Ahh, ez a fény. Egy kalap jól jönne. Jól állna nekem.
*Motyogja maga elé, mire a hátas "válaszul" horkant egyet.*
- Igen, neked is. Talán még jobban is, mint nekem. Így megfelel?
*Dünnyögi félálomban, és rövidesen sekély álomba merül.*
*Jenari mérföldekkel kiegyensúlyozottabbnak látszik most, hogy végre sikerült kicsit megnövelnie a véralkohol szintjét, amiről csípős lehelete is árulkodik, de addig nem lesz gond, amíg csukva tartja a száját. Amennyire szűkszavú tud lenni úgy érzi ezzel nem lesz gondja.
A többieket egyelőre nem leli semerre, meg lepte volna ha megvárják. Talán kicsit bűntudata van, de csak mert illuminált állapotban van, és inkább csak Pashthra barátja miatt, egyébként van annyira önző, hogy ne foglalkoztassa különösebben őt, hogy csak úgy hátrahagyta a többieket.
Töpreng, hogy meginduljon e a Kikötőbe, hátha ott megleli a csapatot, vagy forduljon vissza Amonra keresni, de rájön, hogy kicsit álmosnak érzi magát, és talán egy szundikálás igazán nem fog senkinek sem ártani. Talán a feje is kitisztul némileg, bár még mindig relatíve jól tudna egy egyenes vonal mentén közlekedni, különösen lóháton.
Nem túl kecsesen lehuppan a nyeregből, kiköti a jószágot az út széli fához, majd habozás nélkül heveredik le annak tövébe.*
- Ahh, ez a fény. Egy kalap jól jönne. Jól állna nekem.
*Motyogja maga elé, mire a hátas "válaszul" horkant egyet.*
- Igen, neked is. Talán még jobban is, mint nekem. Így megfelel?
*Dünnyögi félálomban, és rövidesen sekély álomba merül.*
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-27 21:21:58
Üzenet elküldve: 2022-03-27 21:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grimaszba fordul arca, mikor Rorkir kimondja a nevét. Van valami dühítő abban, ahogy kiejti az ajkain egykori nevelőjétől megörökölt családnevét, viszketni kezd tőle az ember tenyere. A gúnyolódás - mert nyilvánvalóan annak veszi a következőket - csak tovább sodorja a kísértésbe, de keze a helyén marad. Egyelőre legalább is. Helyette csak látványosan végig méri a barbárt, s mintha ennyiből képes lenne megállapítani képességeit, epés megjegyzést teszt.*
- Ehhez bőven elegen vagyunk ketten. *bök a fejével a fickó felé.
Hogy mit beszél a továbbiakban a lánykával a vadember, már nem érdekli, nem tartozik rá, csak ne legyen útban. Inkább Görényhez lép, ráérősen megigazgatja a lószerszámokat, aztán még megvárja, míg a fegyvereket a másik átadja, csak azután pattan fel.*
- Kevés ahhoz tharg, hogy megijesszen. *veti oda szinte bosszantóan sztoikus nyugalommal. A pallost első pillantásra érdekesnek találja, de nem most van az ideje annak, hogy elemezgesse.* - De vigyázunk a kis fogvájóira, ne aggódjon. Nem igaz Pashthra?
*Kúszik képére valami fölényeskedő félmosoly, ahogy közlegénye felé pillant, aztán már bök is felé fejével, jelezve a barbárnak, hogy nem tud több fegyvert átvenni. A francnak van szüksége ennyi szarra...
Az ígéretek emlegetésére nehezen állja meg, hogy ne horkanjon fel gúnyosan. Feleslegesnek érzi azonban, úgy véli Rorkir így is leolvashatja képéről, mennyire tarthatja egy hozzá hasonló szavát. Egy pillanatra még megfeszül állkapcsa, ahogy a saját ígéretére gondol és Kagaenaere.*
- Sajnos mi is. *sóhajt fel, mert nyilván szíve szerint nem szolgáltatná vissza egyben ezt a nyomorultat a gazdájának.* - Indulás! Közöttünk jön.
*Osztja ki kurtán a parancsot, aztán megsarkallja hátasát és megindul az ösvényt követve a Kikötő felé.*
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grimaszba fordul arca, mikor Rorkir kimondja a nevét. Van valami dühítő abban, ahogy kiejti az ajkain egykori nevelőjétől megörökölt családnevét, viszketni kezd tőle az ember tenyere. A gúnyolódás - mert nyilvánvalóan annak veszi a következőket - csak tovább sodorja a kísértésbe, de keze a helyén marad. Egyelőre legalább is. Helyette csak látványosan végig méri a barbárt, s mintha ennyiből képes lenne megállapítani képességeit, epés megjegyzést teszt.*
- Ehhez bőven elegen vagyunk ketten. *bök a fejével a fickó felé.
Hogy mit beszél a továbbiakban a lánykával a vadember, már nem érdekli, nem tartozik rá, csak ne legyen útban. Inkább Görényhez lép, ráérősen megigazgatja a lószerszámokat, aztán még megvárja, míg a fegyvereket a másik átadja, csak azután pattan fel.*
- Kevés ahhoz tharg, hogy megijesszen. *veti oda szinte bosszantóan sztoikus nyugalommal. A pallost első pillantásra érdekesnek találja, de nem most van az ideje annak, hogy elemezgesse.* - De vigyázunk a kis fogvájóira, ne aggódjon. Nem igaz Pashthra?
*Kúszik képére valami fölényeskedő félmosoly, ahogy közlegénye felé pillant, aztán már bök is felé fejével, jelezve a barbárnak, hogy nem tud több fegyvert átvenni. A francnak van szüksége ennyi szarra...
Az ígéretek emlegetésére nehezen állja meg, hogy ne horkanjon fel gúnyosan. Feleslegesnek érzi azonban, úgy véli Rorkir így is leolvashatja képéről, mennyire tarthatja egy hozzá hasonló szavát. Egy pillanatra még megfeszül állkapcsa, ahogy a saját ígéretére gondol és Kagaenaere.*
- Sajnos mi is. *sóhajt fel, mert nyilván szíve szerint nem szolgáltatná vissza egyben ezt a nyomorultat a gazdájának.* - Indulás! Közöttünk jön.
*Osztja ki kurtán a parancsot, aztán megsarkallja hátasát és megindul az ösvényt követve a Kikötő felé.*
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-27 14:38:27
Üzenet elküldve: 2022-03-27 14:38:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir szavai nem túl kecsegtetőek. Alig, hogy megszokhatta a társaságot máris ideje, hogy ismét visszatérjen a magányhoz. Ez most azért is esik nehezére, mert mégis csak egy védelmezőre talált. Pedig nem is kérte.
Hosszú, megadó sóhajjal bólint a barbár szavaira.*
- Vigyázz nagyon magadra!
*Motyogja halkan, majd még mielőtt a férfi visszatérne a két idegenhez mögé sietve karol a derekára, arcát a férfi hátába fúrva.*
- Remélem is, hogy még találkozunk.
*Mosolyodik végül el, majd el is ereszti hamar. Nem akarja feltartani egyikőjüket sem. A helyzet nem úgy tűnik, mintha türelemmel lenne átitatva. Pár pillanat múlva azért kisétál utána, de csak az ajtóig. A lábához szegődő eb fejére vakar, amíg figyeli, hogy Rorkir elkészül. Addig pedig be sem megy a kunyhóba, amíg a hármas el nem tűnik a szemei elől. Ha ő vele senki sem foglalkozik az idő alatt, addig csendben búcsúzik a férfitól. Majd, ha már eltűntek a szemei elől visszatér a kunyhóba és tanácstalanul pillant körbe. Egy része maradna, a másik természetesen menne. Hiszen ez nem az ő otthona. Talán folytatnia kéne, amit elkezdett. Hallott Arthenior városáról. Talán ott nagyobb szerencsével jár majd.*
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir szavai nem túl kecsegtetőek. Alig, hogy megszokhatta a társaságot máris ideje, hogy ismét visszatérjen a magányhoz. Ez most azért is esik nehezére, mert mégis csak egy védelmezőre talált. Pedig nem is kérte.
Hosszú, megadó sóhajjal bólint a barbár szavaira.*
- Vigyázz nagyon magadra!
*Motyogja halkan, majd még mielőtt a férfi visszatérne a két idegenhez mögé sietve karol a derekára, arcát a férfi hátába fúrva.*
- Remélem is, hogy még találkozunk.
*Mosolyodik végül el, majd el is ereszti hamar. Nem akarja feltartani egyikőjüket sem. A helyzet nem úgy tűnik, mintha türelemmel lenne átitatva. Pár pillanat múlva azért kisétál utána, de csak az ajtóig. A lábához szegődő eb fejére vakar, amíg figyeli, hogy Rorkir elkészül. Addig pedig be sem megy a kunyhóba, amíg a hármas el nem tűnik a szemei elől. Ha ő vele senki sem foglalkozik az idő alatt, addig csendben búcsúzik a férfitól. Majd, ha már eltűntek a szemei elől visszatér a kunyhóba és tanácstalanul pillant körbe. Egy része maradna, a másik természetesen menne. Hiszen ez nem az ő otthona. Talán folytatnia kéne, amit elkezdett. Hallott Arthenior városáról. Talán ott nagyobb szerencsével jár majd.*
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:58:19
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:58:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//még az áradás előtt//
*Lépésben poroszkálnak. Gyorsabb tempót aligha tolerálna Nolen gyomra. Nem, mintha túl sok mindent ki tudna adni magából. Az evés a közelmúltban elég kevéssé volt fontos a listáján.
Kopog az eső a vihakabáton. Az arcába vág a szél, de ő csak rezignáltan tűri, mint a kikötőben veszteglő vén hajók. Tompaság ül a fején. A gondolatok részegség, másnaposság vagy a kettő sajátosan szánalmas keverékének mocsarában tobzódnak. Nyújtogatják felé a kezüket, olykor felszínre buknak, de épp csak annyi időre, hogy kis levegőhöz jussanak, aztán a szájuk ismét megtelik sárral és csak az érthetetlen szűkölésük marad. Alaktalan, nyomasztó zaj, ami kitölti a koponyáját. Jó lesz, ha odaér a városba, mielőtt ez a vacak idő túlságosan kijózanítja!*
*Lépésben poroszkálnak. Gyorsabb tempót aligha tolerálna Nolen gyomra. Nem, mintha túl sok mindent ki tudna adni magából. Az evés a közelmúltban elég kevéssé volt fontos a listáján.
Kopog az eső a vihakabáton. Az arcába vág a szél, de ő csak rezignáltan tűri, mint a kikötőben veszteglő vén hajók. Tompaság ül a fején. A gondolatok részegség, másnaposság vagy a kettő sajátosan szánalmas keverékének mocsarában tobzódnak. Nyújtogatják felé a kezüket, olykor felszínre buknak, de épp csak annyi időre, hogy kis levegőhöz jussanak, aztán a szájuk ismét megtelik sárral és csak az érthetetlen szűkölésük marad. Alaktalan, nyomasztó zaj, ami kitölti a koponyáját. Jó lesz, ha odaér a városba, mielőtt ez a vacak idő túlságosan kijózanítja!*
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-23 23:58:02
Üzenet elküldve: 2022-03-23 23:58:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ebéd vége - Orkhajhászás//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Őszintén mondom Fhrenky, nem értelek. *Vakarja meg állát szórakozottan, miközben szép lassan beérnek az út fölé hajló fák árnyékába. Rég volt már, hogy erre az útra vitte a fene, de mintha csak tegnap lett volna.*
-Ha én akkora lennék, mint Te, biztos nem deglek... *Elharapja a mondatot, elvégre nem tudja még, mennyit oszthat meg a fajankóval maga mellett.* -Ó, erre sok kis patkány lesz, aki hajlamos arra, hogy felmérgesítsen. Lesz itt csapkodás dögivel. De egyet se félj... Partner. *Megereszt egy joviális vigyort az óriás felé, s közben igyekszik nem lemaradozni mellette.*
-A Király nem válogat barátok terén. Felőlem lehet óriás, sötétseggű barlanglakó vagy mocskos ork... Én nem teszek különbséget! *Toldja meg a dolgot egy színpadias mellveregetéssel. Persze, nyilvánvalóan nem bízik egyikben sem. Hisz még saját magában sincs bizadalma. Ezt azonban a legkevésbé sem akasztaná az óriás bajsza alá.*
-A kedvesség is csak olyan, mint a baszás. *Néhány lélegzetvételnyi ideig elhallgat, hogy eldöntse, hova is akarja kifuttatni a rögtönzött bölcsességet.* -Fogalmad sincs előre, meddig tart vagy hova a picsába vezet. *Komoly pillantással nyugtázza a dolgot, mielőtt más vizekre evezne.*
-Aztán Fhrenky... Egy szóval sem mondtad, hogy kerültél Te ide. *A hangjában már nem csendül bizalmatlanság, csupán némi közönyösség hallható ki belőle. Az óriás túl egyszerűnek tűnik hozzá, hogy fenyegető legyen. Persze látja a hatalmas tenyereket és a roppant kemény kobakot, de a fickó nem tűnik agresszívnek irányába. Neki pedig pont ilyen balekra van szüskége.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Őszintén mondom Fhrenky, nem értelek. *Vakarja meg állát szórakozottan, miközben szép lassan beérnek az út fölé hajló fák árnyékába. Rég volt már, hogy erre az útra vitte a fene, de mintha csak tegnap lett volna.*
-Ha én akkora lennék, mint Te, biztos nem deglek... *Elharapja a mondatot, elvégre nem tudja még, mennyit oszthat meg a fajankóval maga mellett.* -Ó, erre sok kis patkány lesz, aki hajlamos arra, hogy felmérgesítsen. Lesz itt csapkodás dögivel. De egyet se félj... Partner. *Megereszt egy joviális vigyort az óriás felé, s közben igyekszik nem lemaradozni mellette.*
-A Király nem válogat barátok terén. Felőlem lehet óriás, sötétseggű barlanglakó vagy mocskos ork... Én nem teszek különbséget! *Toldja meg a dolgot egy színpadias mellveregetéssel. Persze, nyilvánvalóan nem bízik egyikben sem. Hisz még saját magában sincs bizadalma. Ezt azonban a legkevésbé sem akasztaná az óriás bajsza alá.*
-A kedvesség is csak olyan, mint a baszás. *Néhány lélegzetvételnyi ideig elhallgat, hogy eldöntse, hova is akarja kifuttatni a rögtönzött bölcsességet.* -Fogalmad sincs előre, meddig tart vagy hova a picsába vezet. *Komoly pillantással nyugtázza a dolgot, mielőtt más vizekre evezne.*
-Aztán Fhrenky... Egy szóval sem mondtad, hogy kerültél Te ide. *A hangjában már nem csendül bizalmatlanság, csupán némi közönyösség hallható ki belőle. Az óriás túl egyszerűnek tűnik hozzá, hogy fenyegető legyen. Persze látja a hatalmas tenyereket és a roppant kemény kobakot, de a fickó nem tűnik agresszívnek irányába. Neki pedig pont ilyen balekra van szüskége.*
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:03:08
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:03:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Szakadt, piszkos ruhái felett vacogva összehúzza egyetlen ép darabját. Valójában nem emlékszik teljesen tisztán arra, hogyan is tett szert erre a kabátra, de ezen most nincs igazán kedve elmélkedni. Nincs kedve gondolkodni úgy egyáltalán.
De hát ugye kénytelen. Nem könnyű, mégis erőt vesz magán. Nem igazán járt még erre, vagy legalább is nem így. Ugyan a város nem ismeretlen számára, sok évvel ezelőtt megfordult már ott, de őszintén, a legkevésbé sem figyelt az útra. Egy lovaskocsi kényelméből az ember nem az irányok gondos megjegyzésével foglalatoskodik.
Szerencsére egy teremtett lélekkel sem találkozik most nehézkes talpalása közben. Még csak az hiányozna, hogy banditákkal fusson össze, nincs olyan állapotban, hogy képes legyen megvédeni magát. Pedig nála vannak fegyverei, valami isteni csodának köszönhetően épen visszakerültek hozzá, ahogy némi arany is. Utóbbit azonban könnyebb lenne most elvenni tőle, mint egy gyerektől az édességet.*
*Szakadt, piszkos ruhái felett vacogva összehúzza egyetlen ép darabját. Valójában nem emlékszik teljesen tisztán arra, hogyan is tett szert erre a kabátra, de ezen most nincs igazán kedve elmélkedni. Nincs kedve gondolkodni úgy egyáltalán.
De hát ugye kénytelen. Nem könnyű, mégis erőt vesz magán. Nem igazán járt még erre, vagy legalább is nem így. Ugyan a város nem ismeretlen számára, sok évvel ezelőtt megfordult már ott, de őszintén, a legkevésbé sem figyelt az útra. Egy lovaskocsi kényelméből az ember nem az irányok gondos megjegyzésével foglalatoskodik.
Szerencsére egy teremtett lélekkel sem találkozik most nehézkes talpalása közben. Még csak az hiányozna, hogy banditákkal fusson össze, nincs olyan állapotban, hogy képes legyen megvédeni magát. Pedig nála vannak fegyverei, valami isteni csodának köszönhetően épen visszakerültek hozzá, ahogy némi arany is. Utóbbit azonban könnyebb lenne most elvenni tőle, mint egy gyerektől az édességet.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-22 22:28:18
Üzenet elküldve: 2022-03-22 22:28:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érdekes utat szánnak Rorkirnak a szellemek, kihívást kihívás elé állítanak neki, és még egy nap pihenőt sem kap. Élvezettel fogadja őket, mert tudja, hogy ez azt jelenti, hogy méltónak vélik őt. Nagyobb dicsőség nem is érhetné, na jó, talán egy dolgot kivéve. Sok dolgot mondana Naesalának a férfi, de kinőtt már belőle, hogy jártassa a száját. A becsületét pedig egy számára ismeretlen leány nem tudja megsérteni.*
-Wynroris.
*Ismétli el a nevet kissé furcsa kiejtéssel, szinte biztosan nem jól.*
-Na. És a szakasz? Máshol várnak a többiek?
*Teszi fel a kérdést és leginkább az látszik rajta, hogy komolyan gondolja, hisz azt feltételezi, hogy a szakaszvezető azért szakaszvezető, mert vezeti a szakaszt. Szakaszt viszont nem lát csak őt meg a társát. Ester kérdései és a hegyesfülű szavai szinte egymás után érik őt.*
-El kell, de te nem jöhetsz. Túl veszélyes lenne. Jobb lesz ha mész tovább az utadon, ahogy eddig. És ha az Ősök úgy akarják, akkor úgyis találkozunk még.
*Mosolyog a lányra, majd a kutyájához hajol le és egészen megszeretgeti őt, megsimogatja majd meglapogatja az oldalát párszor.*
-Ő tud vigyázni magára, nem lesz baja míg visszatérek.
*Lánc nincs rajta, amit ki kellene oldania, úgyhogy mehet amerre lát a jószág, mint ahogy eddig is. A fegyver dolgára erősen elgondolkozik, pár feszült pillanat telhet el, mire szóra nyitja a száját.*
-Ez a fegyver többet ér bármelyikünk életénél. Ha elveszíted széttéplek.
*Hangja egész nyugodt a külleméhez képest, a szemei ellenben nem túl barátságosak. Mindenesetre átnyújtja Naesalának a pallosát, aminek a pengéjén csak úgy cikáznak a villámok.*
-Ó igen.
*Teszi hozzá és a csatabárdot és a hosszúkardot is átadja, akár neki akár a lovasnak, ha úgy látná jónak a helyzetet, hogy az elf nő már nem tud több fegyvert kézbe venni.*
-Légy jó Ester, és ne feledd amit mondtam korábban.
*Kacsint oda, majd a lovához megy, pakolászik kicsit, felteszi a kötelet, a kovát, a fenőkövet és fáklyát, a többi holmiját itthon hagyja.*
-Megígértem Kagaenaenak hogy segítek az őrségnek a kikötőiekkel és én mindig tartom a szavam. Remélem ti is. ~A saját érdeketekben.~
*Felpattan a lóra és ő igazából indulásra kész.*
-Mehetünk?
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érdekes utat szánnak Rorkirnak a szellemek, kihívást kihívás elé állítanak neki, és még egy nap pihenőt sem kap. Élvezettel fogadja őket, mert tudja, hogy ez azt jelenti, hogy méltónak vélik őt. Nagyobb dicsőség nem is érhetné, na jó, talán egy dolgot kivéve. Sok dolgot mondana Naesalának a férfi, de kinőtt már belőle, hogy jártassa a száját. A becsületét pedig egy számára ismeretlen leány nem tudja megsérteni.*
-Wynroris.
*Ismétli el a nevet kissé furcsa kiejtéssel, szinte biztosan nem jól.*
-Na. És a szakasz? Máshol várnak a többiek?
*Teszi fel a kérdést és leginkább az látszik rajta, hogy komolyan gondolja, hisz azt feltételezi, hogy a szakaszvezető azért szakaszvezető, mert vezeti a szakaszt. Szakaszt viszont nem lát csak őt meg a társát. Ester kérdései és a hegyesfülű szavai szinte egymás után érik őt.*
-El kell, de te nem jöhetsz. Túl veszélyes lenne. Jobb lesz ha mész tovább az utadon, ahogy eddig. És ha az Ősök úgy akarják, akkor úgyis találkozunk még.
*Mosolyog a lányra, majd a kutyájához hajol le és egészen megszeretgeti őt, megsimogatja majd meglapogatja az oldalát párszor.*
-Ő tud vigyázni magára, nem lesz baja míg visszatérek.
*Lánc nincs rajta, amit ki kellene oldania, úgyhogy mehet amerre lát a jószág, mint ahogy eddig is. A fegyver dolgára erősen elgondolkozik, pár feszült pillanat telhet el, mire szóra nyitja a száját.*
-Ez a fegyver többet ér bármelyikünk életénél. Ha elveszíted széttéplek.
*Hangja egész nyugodt a külleméhez képest, a szemei ellenben nem túl barátságosak. Mindenesetre átnyújtja Naesalának a pallosát, aminek a pengéjén csak úgy cikáznak a villámok.*
-Ó igen.
*Teszi hozzá és a csatabárdot és a hosszúkardot is átadja, akár neki akár a lovasnak, ha úgy látná jónak a helyzetet, hogy az elf nő már nem tud több fegyvert kézbe venni.*
-Légy jó Ester, és ne feledd amit mondtam korábban.
*Kacsint oda, majd a lovához megy, pakolászik kicsit, felteszi a kötelet, a kovát, a fenőkövet és fáklyát, a többi holmiját itthon hagyja.*
-Megígértem Kagaenaenak hogy segítek az őrségnek a kikötőiekkel és én mindig tartom a szavam. Remélem ti is. ~A saját érdeketekben.~
*Felpattan a lóra és ő igazából indulásra kész.*
-Mehetünk?
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-22 09:29:37
Üzenet elküldve: 2022-03-22 09:29:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
* Az ifjú harcos tovább figyeli a párost, és hallgatja a szóváltásukat. Nem közelít hozzájuk, ez a távolság tökéletes arra, hogy ha kell, akkor kellő lendületet vegyen a lóval, és odébb tegye a barbár fejét egy-két méterrel a testétől. És Nae amúgy is helyén kezeli a helyzetet, már amit a fiú hall az erre utal. Továbbra is feszült, támadásra kész tartásban helyezkedik a lovon, főleg amikor a fegyverek átadására kerül a szó. Két lépéssel közelebb léptet a lóval, hogy jelezze közelségét, és elég fenyegető legyen ahhoz, hogy Rorkir kedvét elvegye az ellenkezéstől. Nem gondolja, hogy gyilkolnia kellene, de nem fog ellenkezni, ha erre kerül a szó. Amúgy is egyszerűbb lenne elvágni a férfi torkát, meg a szajháét, és visszakapatni a városba, mint akik jól végezték dolgukat. Elvarrt szálakat hagyva maguk mögött, és egy lángoló kunyhót. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.22 09:31:39
//Rorkir kunyhója//
* Az ifjú harcos tovább figyeli a párost, és hallgatja a szóváltásukat. Nem közelít hozzájuk, ez a távolság tökéletes arra, hogy ha kell, akkor kellő lendületet vegyen a lóval, és odébb tegye a barbár fejét egy-két méterrel a testétől. És Nae amúgy is helyén kezeli a helyzetet, már amit a fiú hall az erre utal. Továbbra is feszült, támadásra kész tartásban helyezkedik a lovon, főleg amikor a fegyverek átadására kerül a szó. Két lépéssel közelebb léptet a lóval, hogy jelezze közelségét, és elég fenyegető legyen ahhoz, hogy Rorkir kedvét elvegye az ellenkezéstől. Nem gondolja, hogy gyilkolnia kellene, de nem fog ellenkezni, ha erre kerül a szó. Amúgy is egyszerűbb lenne elvágni a férfi torkát, meg a szajháét, és visszakapatni a városba, mint akik jól végezték dolgukat. Elvarrt szálakat hagyva maguk mögött, és egy lángoló kunyhót. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.22 09:31:39
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-21 20:03:34
Üzenet elküldve: 2022-03-21 20:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
*A szélesedő vigyor láttán elfojt egy undorodó grimaszt, és persze mivel róla van szó, ez aligha sikerül maradéktalanul. Ha itt lenne most Syd bizonyára meg is jegyezné, egy katonának nem szabad, hogy a képére üljön a véleménye, de most nincs, aki rászóljon. Nem is viszi hát túlzásba érzelmei palástolását, nem is akarja. Ahhoz még van épp elég önuralma, hogy egy ilyen ócska hergelést ne vegyen fel. El is engedi a füle mellett a megjegyzést, a kérdés azonban már nem hagyja szó nélkül.*
- Felénk a rablógyilkosoknak nem jár tisztelet. *nem emeli fel hangját, csupán ridegen, szárazon közli a tényeket, megőrzi nyugalmát annak ellenére is, hogy az ösztöne egy irritáló kis hangon azt suttogja, hogy verje képen a vadembert.*
- Wynroris szakaszvezető *javítja is ki azt a bizonyos leány megnevezést, mert kevéssé lesz türelmes, ha a továbbiakban így hívja.
Sürgetésre nyitná a száját ismét, mikor amaz visszalép a kunyhóba, hogy valakivel beszéljen, de egy mély levegővel leküzdi a torkán. Inkább hátrapillant, Pasht szemléli, aki tökéletesen leolvashatja arcáról véleményét a helyzettel kapcsolatban. Az övére is kíváncsi volna, de az az átkozott sisak most végképp megakadályozza a néma szóváltásban. Néhány szófoszlányt azért el-elkap a bentről duruzsoló beszélgetésből, amit a hang alapján a barbár valami nővel folytat, elébe menve a vélhetőleg felmerülő kérdéseknek szól be határozottan.*
- A lányka nem jön, a dög meg teljességgel kizárt. *Érezhetően a dolog bizony nem alkuképes, két szépen könyörgő szempár pedig aligha fogja meghatni. Esze ágában sincs kislányokat meg kutyákat pesztrálni, van épp elég baja.
Türelmetlenül ropogtatva ujjait várja a végkifejletet, aztán ha Rorkit végre befejezte a romantikus cseverészést, már folytatja is a szigorú szabályok lefektetését.*
- A fegyvereit szépen leadja nekem vagy a társamnak, ha arra kerül a sor visszakapja őket. *Talán annyira nem ostoba, hogy menetközben megtámadja őket, de tudja, a hozzá hasonló barbárok kiszámíthatatlanok, a józan ész valami olyan távoli fogalom, amelyet nem tudhat magáénak a fajtája.* - Lovat hozhat, ha rendelkezik eggyel, ellenkező esetben talpal. *Még nézi egy darabig, hogy mit szól a feltételekhez, aztán már lépdel is vissza hátasához.*
//Rorkir kunyhója//
*A szélesedő vigyor láttán elfojt egy undorodó grimaszt, és persze mivel róla van szó, ez aligha sikerül maradéktalanul. Ha itt lenne most Syd bizonyára meg is jegyezné, egy katonának nem szabad, hogy a képére üljön a véleménye, de most nincs, aki rászóljon. Nem is viszi hát túlzásba érzelmei palástolását, nem is akarja. Ahhoz még van épp elég önuralma, hogy egy ilyen ócska hergelést ne vegyen fel. El is engedi a füle mellett a megjegyzést, a kérdés azonban már nem hagyja szó nélkül.*
- Felénk a rablógyilkosoknak nem jár tisztelet. *nem emeli fel hangját, csupán ridegen, szárazon közli a tényeket, megőrzi nyugalmát annak ellenére is, hogy az ösztöne egy irritáló kis hangon azt suttogja, hogy verje képen a vadembert.*
- Wynroris szakaszvezető *javítja is ki azt a bizonyos leány megnevezést, mert kevéssé lesz türelmes, ha a továbbiakban így hívja.
Sürgetésre nyitná a száját ismét, mikor amaz visszalép a kunyhóba, hogy valakivel beszéljen, de egy mély levegővel leküzdi a torkán. Inkább hátrapillant, Pasht szemléli, aki tökéletesen leolvashatja arcáról véleményét a helyzettel kapcsolatban. Az övére is kíváncsi volna, de az az átkozott sisak most végképp megakadályozza a néma szóváltásban. Néhány szófoszlányt azért el-elkap a bentről duruzsoló beszélgetésből, amit a hang alapján a barbár valami nővel folytat, elébe menve a vélhetőleg felmerülő kérdéseknek szól be határozottan.*
- A lányka nem jön, a dög meg teljességgel kizárt. *Érezhetően a dolog bizony nem alkuképes, két szépen könyörgő szempár pedig aligha fogja meghatni. Esze ágában sincs kislányokat meg kutyákat pesztrálni, van épp elég baja.
Türelmetlenül ropogtatva ujjait várja a végkifejletet, aztán ha Rorkit végre befejezte a romantikus cseverészést, már folytatja is a szigorú szabályok lefektetését.*
- A fegyvereit szépen leadja nekem vagy a társamnak, ha arra kerül a sor visszakapja őket. *Talán annyira nem ostoba, hogy menetközben megtámadja őket, de tudja, a hozzá hasonló barbárok kiszámíthatatlanok, a józan ész valami olyan távoli fogalom, amelyet nem tudhat magáénak a fajtája.* - Lovat hozhat, ha rendelkezik eggyel, ellenkező esetben talpal. *Még nézi egy darabig, hogy mit szól a feltételekhez, aztán már lépdel is vissza hátasához.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:23:37
Üzenet elküldve: 2022-03-21 18:23:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
*Az ujjait tördelve ácsorog a szobában, várva, hogy Rorkir visszatérjen. A pár szófoszlány, amit kihall a beszélgetésből nem annyira biztató. Őrség, fosztogatás. Nem igazán hagyja megnyugodni a lelkét ez a tanácskozás odakint. De nem kell olyan sokáig várnia a végét, hamarosan már ismét a barbár társaságában lehet, de sajnálatára most sem a jó hírek ideje érkezett el.*
- El kell menned?
*Görbülnek is le kissé az ajkai. Igen arra emlékszik, hogy volt szó ilyesmiről, de azt nem gondolta volna, hogy egy éjszaka után be is köszönt. Hosszú sóhajjal dörzsöl a karjára, ahogy kékjeivel az ajtó felé sandít. Nem az újonnan érkezőket kutatja, hanem a szerencsétlen állatot, akit most a gazdája kényszerül magára hagyni. Szívesen itt maradna, de... Egyedül? Egy olyan házba, ahová ő meg sem tudna hívni senkit. Rorkir nélkül. Persze legalább lenne hol laknia, de azon kívül más nem nagyon akadna neki. De Árnyékot sem szívesen hagyná egyedül. Akkor ki fog rá vigyázni?*
- Merre mentek?
*Kérdezi végül, ahogy ismét a férfira pillant.*
- Egy darabon talán veletek mehetnék. Esetleg... Árnyékot nem lehetne vinni? Ki vigyáz rá, amíg nem vagy itthon? Meg amúgy is mikor jönnél vissza? Addig én is itt maradnék egyedül?
*Motyogja a mély dilemmában, hogy mi lenne a legjobb lehetőség a számára. De egyelőre az tűnik a legjobbnak, ha ő is tovább indul. Talán tényleg mehetne egy darabig újdonsült barátja társaságában.*
- Igazából indulásra kész lennék. Várnotok sem kéne és legalább addig is lehetnék még veled. Nem zavarnék az úton. Ahol el kell válnunk ott elmegyek. De legalább addig sem mennék egyedül.
*Új oltalmazójának és egyben legjobb barátjának elveszítése most ilyen hirtelen eléggé megrémiszti. Tudja, hogy maga vállalta be a gyakran magánnyal járó vándor utat, de most olyan jó volt a barbár társaságában lenni.*
- Ha úgy esik amíg végzel Árnyékra is vigyázhatok.
*Igyekszik valami mosolyfélét magára erőltetni, de elég nehéz ez most úgy, hogy megint elérkezett a változás és az új időszaka.*
//Rorkir kunyhója//
*Az ujjait tördelve ácsorog a szobában, várva, hogy Rorkir visszatérjen. A pár szófoszlány, amit kihall a beszélgetésből nem annyira biztató. Őrség, fosztogatás. Nem igazán hagyja megnyugodni a lelkét ez a tanácskozás odakint. De nem kell olyan sokáig várnia a végét, hamarosan már ismét a barbár társaságában lehet, de sajnálatára most sem a jó hírek ideje érkezett el.*
- El kell menned?
*Görbülnek is le kissé az ajkai. Igen arra emlékszik, hogy volt szó ilyesmiről, de azt nem gondolta volna, hogy egy éjszaka után be is köszönt. Hosszú sóhajjal dörzsöl a karjára, ahogy kékjeivel az ajtó felé sandít. Nem az újonnan érkezőket kutatja, hanem a szerencsétlen állatot, akit most a gazdája kényszerül magára hagyni. Szívesen itt maradna, de... Egyedül? Egy olyan házba, ahová ő meg sem tudna hívni senkit. Rorkir nélkül. Persze legalább lenne hol laknia, de azon kívül más nem nagyon akadna neki. De Árnyékot sem szívesen hagyná egyedül. Akkor ki fog rá vigyázni?*
- Merre mentek?
*Kérdezi végül, ahogy ismét a férfira pillant.*
- Egy darabon talán veletek mehetnék. Esetleg... Árnyékot nem lehetne vinni? Ki vigyáz rá, amíg nem vagy itthon? Meg amúgy is mikor jönnél vissza? Addig én is itt maradnék egyedül?
*Motyogja a mély dilemmában, hogy mi lenne a legjobb lehetőség a számára. De egyelőre az tűnik a legjobbnak, ha ő is tovább indul. Talán tényleg mehetne egy darabig újdonsült barátja társaságában.*
- Igazából indulásra kész lennék. Várnotok sem kéne és legalább addig is lehetnék még veled. Nem zavarnék az úton. Ahol el kell válnunk ott elmegyek. De legalább addig sem mennék egyedül.
*Új oltalmazójának és egyben legjobb barátjának elveszítése most ilyen hirtelen eléggé megrémiszti. Tudja, hogy maga vállalta be a gyakran magánnyal járó vándor utat, de most olyan jó volt a barbár társaságában lenni.*
- Ha úgy esik amíg végzel Árnyékra is vigyázhatok.
*Igyekszik valami mosolyfélét magára erőltetni, de elég nehéz ez most úgy, hogy megint elérkezett a változás és az új időszaka.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:38:19
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szia, Dóri vagyok, ma én vezetlek. Indulhatunk?//
* Továbbra is a nagy utazás viszi előre, azon gondolkodik, hogy vajon ha ismerne valami nótát, ami erről szól, akkor azt hümmöghetné út közben, ahogy megfáradt csontjait vonszolja. Vasborda okos gnóm, úgyhogy már ki is találja a mű címét, amit Közepes utazásnak keresztel el magában. A fák között gyakran meg kell álljon, és végig gondolja, hogy merre tovább. Hiába, néha eltéveszt egy-egy ösvényt, ahol be kellene forduljon, de mivel nem olyan fából faragták, hogy csak úgy visszaforduljon, ilyenkor mindig megy tovább, és a következő lehetőségnél fordul jobbra. Vagy éppen balra, ha arra kell. *
* Továbbra is a nagy utazás viszi előre, azon gondolkodik, hogy vajon ha ismerne valami nótát, ami erről szól, akkor azt hümmöghetné út közben, ahogy megfáradt csontjait vonszolja. Vasborda okos gnóm, úgyhogy már ki is találja a mű címét, amit Közepes utazásnak keresztel el magában. A fák között gyakran meg kell álljon, és végig gondolja, hogy merre tovább. Hiába, néha eltéveszt egy-egy ösvényt, ahol be kellene forduljon, de mivel nem olyan fából faragták, hogy csak úgy visszaforduljon, ilyenkor mindig megy tovább, és a következő lehetőségnél fordul jobbra. Vagy éppen balra, ha arra kell. *
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:45:29
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy megpillantja a fákkal sűrűn benőtt rengeteget, mindjárt feszítettebb tempóra ösztökéli az állatot, aki még jó erőben van, nem is csoda, az éjszaka bizonyára kipihente magát, és az ellátásra se lehetett panasza. Most átmozgatja, egy ideig ugyanis megint az istállóban fog szénázni, talán nem is akkora baj. Szürkület már lassan eléri ezt a vidéket is, így minél gyorsabban kiérnek, annál jobb. Mikor már érződik a dokkoknál hétköznapinak mondható hal és tengerszag keveredése, kicsit lassít, nem szeretné agyonhajszolni azért a lovat.*
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-16 22:55:59
Üzenet elküldve: 2022-03-16 22:55:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir igazán nem is számít semmire, vagyis hát pontosabban nem tudja, hogy mire számítson, mivel mióta átszelte a hegyeket és a nagy vizet, azóta Rheia az első ember, akinek így megnyílt, és még a múltjáról is beszélt. Szerencsére megértően viszonyul hozzá, ami megmelengeti a férfi szívét. Persze talán neki ez nem olyan szívbe markoló, mint a nőnek, hisz ő még csak kölyök volt annak idején, igaz a családját elvesztette, de mégsem ugyanolyan.*
-Talán az a kürt és a kívánság, amit a Teysus szolgák hordoztak magukkal, mégis működött. Társat kívántam, hogy ne legyek egyedül, és lám.
*Mosolyog, miközben jólesően öleli át kedvesét, és nem is ereszti egy darabig. Egyébként sem a szavak embere, de most még inkább cserben hagyják őt. Kár is lenne erőlködnie, úgy érzi hogy felesleges, mert ez nem az a kínos csend. Nem. Ez valami sokkal mélyebb annál.*
-Majd ha a folyók felfelé folynak, akkor hagyom, hogy előbb ontsd a véred, minthogy az enyém fesse meg a hajnalt!
*Ahogy pedig Rheia feláll, csak egy kósza pillantást vet rá a férfi, mielőtt elfogadná a gyengéd kezet, és követné őt a kunyhó felé. Ha a legutóbbi találkozásukkor olyanok lehettek, mint egy tomboló vihar, vadak és lángolóak. Most viszont valami megváltozott, nehezen lehetne megmagyarázni, de Rorkir máshogy vágyik Rheiára. Kívánja őt, mint bármikor máskor, ahányszor csak találkoztak, akarja őt, de ennél sokkal többet is. Igyekszik lágyan csókolni, gyengéden simítani, és elárasztani Rheiát végtelen szeretetével. Hogy ez ebből a törékeny pillanatból született, vagy egyébként is érett benne a dolog, azt csak a szellemek tudhatják, de ha korábban tomboló vihar volt a férfi tüze, most inkább végtelen óceán, ami robusztus és vég nélküli, finoman simul, de hegyeket rombol le. Igyekszik úgy szeretni kedvesét, ahogy azt korábban aligha tette bárkiért. Persze csak ha ő is ezt szeretné.*
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir igazán nem is számít semmire, vagyis hát pontosabban nem tudja, hogy mire számítson, mivel mióta átszelte a hegyeket és a nagy vizet, azóta Rheia az első ember, akinek így megnyílt, és még a múltjáról is beszélt. Szerencsére megértően viszonyul hozzá, ami megmelengeti a férfi szívét. Persze talán neki ez nem olyan szívbe markoló, mint a nőnek, hisz ő még csak kölyök volt annak idején, igaz a családját elvesztette, de mégsem ugyanolyan.*
-Talán az a kürt és a kívánság, amit a Teysus szolgák hordoztak magukkal, mégis működött. Társat kívántam, hogy ne legyek egyedül, és lám.
*Mosolyog, miközben jólesően öleli át kedvesét, és nem is ereszti egy darabig. Egyébként sem a szavak embere, de most még inkább cserben hagyják őt. Kár is lenne erőlködnie, úgy érzi hogy felesleges, mert ez nem az a kínos csend. Nem. Ez valami sokkal mélyebb annál.*
-Majd ha a folyók felfelé folynak, akkor hagyom, hogy előbb ontsd a véred, minthogy az enyém fesse meg a hajnalt!
*Ahogy pedig Rheia feláll, csak egy kósza pillantást vet rá a férfi, mielőtt elfogadná a gyengéd kezet, és követné őt a kunyhó felé. Ha a legutóbbi találkozásukkor olyanok lehettek, mint egy tomboló vihar, vadak és lángolóak. Most viszont valami megváltozott, nehezen lehetne megmagyarázni, de Rorkir máshogy vágyik Rheiára. Kívánja őt, mint bármikor máskor, ahányszor csak találkoztak, akarja őt, de ennél sokkal többet is. Igyekszik lágyan csókolni, gyengéden simítani, és elárasztani Rheiát végtelen szeretetével. Hogy ez ebből a törékeny pillanatból született, vagy egyébként is érett benne a dolog, azt csak a szellemek tudhatják, de ha korábban tomboló vihar volt a férfi tüze, most inkább végtelen óceán, ami robusztus és vég nélküli, finoman simul, de hegyeket rombol le. Igyekszik úgy szeretni kedvesét, ahogy azt korábban aligha tette bárkiért. Persze csak ha ő is ezt szeretné.*
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-16 21:55:08
Üzenet elküldve: 2022-03-16 21:55:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir a fehér hajú elf szavait hallva erősen vigyorogni kezd.*
-Bárcsak!
*Dörmögi nagyot sóhajtva, úgy néz ki nem ma lesz a napja, hogy a dicső halál végre keblére öleli, az őseinek még várnia kell egy kicsit, hogy köszönthessék maguk között. A fejszét finoman emeli meg és visszateszi a dücskőbe, amiből kivette nemrég. Aligha lehet támadásnak nézni a mozdulatot.*
-Én vagyok Rorkir.
*Felel a biztonság kedvéért, és mert szeret bemutatkozni másoknak. Így tisztességes. Aztán csak hallgat, vigyora finom mosollyá enyhül, ami egész groteszk ábrázatot kölcsönöz az egyébként sem kifejezetten szép, vagy helyes férfinak.*
-Szóval az őrségtől jöttetek mi? Nem siettétek el.
*Halkan felnevet, látszik rajta, hogy fenyegetve egyáltalán nem érzi magát, holott oka talán lehetne rá. Az a páncélos fickó talán méltó ellenfele lehetne Rorkirnak, ha úgy hozná a sors, de fogalma sincs, mivel pocsék emberismerő semmit nem tud megmondani róla, csak amit a józan eszével ki tud következtetni. Ironikusan Naesala éppen a siettetéssel folytatja, egész kellemetlen szavakat használva. .*
-Vigyázz a szádra leány, atyád nem tanított meg a tiszteletre?
*Rázza meg a fejét, majd hátra néz maga mögé, Esterre gondolva.*
-Nem a pajtatársaim vagy mi, de ahogy mondtam, szívesen levadászok pár patkányt.
*Mert hogy neki ez a név rémlik még arról az éjszakáról, de igazából így magában is egész találó lehet a megnevezés.*
-Nem vagyok egyedül.
*Jelenti ki egyszer csak nyugodt hangon.*
-Tegnap akadt egy vendégem, beszélek vele. Egy pillanat.
*Mondja a nőnek és egyszerűen hátat fordít neki, hogy beljebb térjen a kunyhóba, Estert keresve tekintetével.*
-Most el kell mennem, talán emlékszel még, hogy várok valakiket. Ők azok.
*Mutat ujjával az ajtó felé.*
-Itt maradhatsz ha nincs hová menned, vagy vigyáznál a házra, Árnyék biztos örülne neki.
*Mosolyog őszintén a lányra, mert még mindig úgy érzi, mintha egy törött szárnyú madárka lenne.*
-Ha pedig útra kelnél, vidd csak el amire szükséged van, van étel és víz is.
*Kezét finoman a vállára teszi, ha a nő is engedi neki, hogy megsimogassa kicsit, bátorításként.*
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir a fehér hajú elf szavait hallva erősen vigyorogni kezd.*
-Bárcsak!
*Dörmögi nagyot sóhajtva, úgy néz ki nem ma lesz a napja, hogy a dicső halál végre keblére öleli, az őseinek még várnia kell egy kicsit, hogy köszönthessék maguk között. A fejszét finoman emeli meg és visszateszi a dücskőbe, amiből kivette nemrég. Aligha lehet támadásnak nézni a mozdulatot.*
-Én vagyok Rorkir.
*Felel a biztonság kedvéért, és mert szeret bemutatkozni másoknak. Így tisztességes. Aztán csak hallgat, vigyora finom mosollyá enyhül, ami egész groteszk ábrázatot kölcsönöz az egyébként sem kifejezetten szép, vagy helyes férfinak.*
-Szóval az őrségtől jöttetek mi? Nem siettétek el.
*Halkan felnevet, látszik rajta, hogy fenyegetve egyáltalán nem érzi magát, holott oka talán lehetne rá. Az a páncélos fickó talán méltó ellenfele lehetne Rorkirnak, ha úgy hozná a sors, de fogalma sincs, mivel pocsék emberismerő semmit nem tud megmondani róla, csak amit a józan eszével ki tud következtetni. Ironikusan Naesala éppen a siettetéssel folytatja, egész kellemetlen szavakat használva. .*
-Vigyázz a szádra leány, atyád nem tanított meg a tiszteletre?
*Rázza meg a fejét, majd hátra néz maga mögé, Esterre gondolva.*
-Nem a pajtatársaim vagy mi, de ahogy mondtam, szívesen levadászok pár patkányt.
*Mert hogy neki ez a név rémlik még arról az éjszakáról, de igazából így magában is egész találó lehet a megnevezés.*
-Nem vagyok egyedül.
*Jelenti ki egyszer csak nyugodt hangon.*
-Tegnap akadt egy vendégem, beszélek vele. Egy pillanat.
*Mondja a nőnek és egyszerűen hátat fordít neki, hogy beljebb térjen a kunyhóba, Estert keresve tekintetével.*
-Most el kell mennem, talán emlékszel még, hogy várok valakiket. Ők azok.
*Mutat ujjával az ajtó felé.*
-Itt maradhatsz ha nincs hová menned, vagy vigyáznál a házra, Árnyék biztos örülne neki.
*Mosolyog őszintén a lányra, mert még mindig úgy érzi, mintha egy törött szárnyú madárka lenne.*
-Ha pedig útra kelnél, vidd csak el amire szükséged van, van étel és víz is.
*Kezét finoman a vállára teszi, ha a nő is engedi neki, hogy megsimogassa kicsit, bátorításként.*
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-16 19:32:39
Üzenet elküldve: 2022-03-16 19:32:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
* Pash csöndben figyel, sokat nem kell hozzáfűzzön a dolgokhoz. Nem érzi úgy, hogy a szakaszvezető megmentésre szorulna a vad kutyával szemben, aki semennyi távolságot nem csökkent a nő és önmaga között, tehát csak jelez, nem támad. Persze ha támadna se érezné magáénak a feladatot, hogy megvédje a hosszúéletűt. Nem gondolja, hogy ne bírna el egy szőrös négylábúval, vagy ha mégis, akkor méltó halálban lenne része.
A szőke barbár már más tészta, alaposan megszorítja lovának kantárszárát, hogy ha szükséges, akkor gyorsan a férfi felé kapathasson, illetve ha az állatot megijesztené a barbár, akkor így könnyeben maradhat nyeregben - egyébként emiatt lábai is kicsit feszesebben várakoznak a kengyelben. Másik kezében a mesterfegyvert szorítja, felkészülve arra, hogy ha szükséges, akkor elválassza Rorkir fejét annak nyakától egy határozott mozdulattal. Arckifejezéséből mit se láthatnak, hiszen a lovagi sisak elfedi azt, épp ezért nem is szorul részletezésre. *
//Rorkir kunyhója//
* Pash csöndben figyel, sokat nem kell hozzáfűzzön a dolgokhoz. Nem érzi úgy, hogy a szakaszvezető megmentésre szorulna a vad kutyával szemben, aki semennyi távolságot nem csökkent a nő és önmaga között, tehát csak jelez, nem támad. Persze ha támadna se érezné magáénak a feladatot, hogy megvédje a hosszúéletűt. Nem gondolja, hogy ne bírna el egy szőrös négylábúval, vagy ha mégis, akkor méltó halálban lenne része.
A szőke barbár már más tészta, alaposan megszorítja lovának kantárszárát, hogy ha szükséges, akkor gyorsan a férfi felé kapathasson, illetve ha az állatot megijesztené a barbár, akkor így könnyeben maradhat nyeregben - egyébként emiatt lábai is kicsit feszesebben várakoznak a kengyelben. Másik kezében a mesterfegyvert szorítja, felkészülve arra, hogy ha szükséges, akkor elválassza Rorkir fejét annak nyakától egy határozott mozdulattal. Arckifejezéséből mit se láthatnak, hiszen a lovagi sisak elfedi azt, épp ezért nem is szorul részletezésre. *
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-16 17:58:20
Üzenet elküldve: 2022-03-16 17:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azt én sem hiszem, Kölyök, azt bizony én sem. *sóhajt fel, egyértelműnek véve, hogy Pash is az úrnőre gondol. Úgy érzi most, feleslegesen korholta le idefelé a fiút, amiért nem említette meg, milyen körülmények között hagyta maga mögött a Vashegyet. Ha annak a csitrinek mindezek után képe lett volna a Gödörbe vetni a közlegényt, bizony magasról szart volna a parancsnoknak tett ígéretére... Talán jobb is, hogy végül egyedül ment a terembe.*
- A kurva életbe, már csak ez hiányzott! *dörmög orra alatt, mikor előbukkan egy hevesen ugató kutya, morcosan össze is szalad szemöldöke, ahogy az ebet figyeli. Őszintén, nem az a fene nagy állatbarát, nem kedveli őket különösebben, de azért szeretné elkerülni, hogy le kelljen csapnia szerencsétlent. * - Csitulj már, blöki!
*Ahogy a szőke barbár lassan előkerül a faajtó mögül, megfeszül az állkapcsa. Szigorú kékjei végig szaladnak a férfin, látványosan latolgatja mustrája közben az erőviszonyokat, végül hűvösen jegyez meg magának valamit a kérdés hallva, csak úgy, halkan.*
- Bár azért volnánk itt... *hangját ezután megemeli, fejével a barbár felé bök* - Maga volna Rorkir?
*A választ persze sejteni lehet, s ha nem érkezik feleletképp heves tagadás vagy terelés, már folytatja is határozottan a hivatalosan csendülő szavakat.*
- A Városi Őrség Warg alakulatától jöttünk a sziritáni fosztogatás ügyében. A tharg úrnő készségesen felajánlotta a maga szolgálatait, hogy kézre kerítsük a kikötői pajtásait.
*Bár hangján nem hallatszik, tekintetében van valamiféle indulat, amit gondosan felügyelete alatt tart.*
- Szóval kurva gyorsan szedelőzködjön, magunkkal visszük. *Összegzi kurtán, ridegen, magát is meglepve a ténnyel, hogy nem fűzött hozzá semmilyen csípős fenyegetést, pedig igencsak kikívánkozott volna.
Szeme sarkából azért hátra sandit, pillantásai némán ugyan, de továbbra is készenlétre intik közlegényét. Reméli gyorsan le tudja verekedni magát a hatásról, ha csetepatéra kerülne a sor.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.16 18:00:14
//Rorkir kunyhója//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azt én sem hiszem, Kölyök, azt bizony én sem. *sóhajt fel, egyértelműnek véve, hogy Pash is az úrnőre gondol. Úgy érzi most, feleslegesen korholta le idefelé a fiút, amiért nem említette meg, milyen körülmények között hagyta maga mögött a Vashegyet. Ha annak a csitrinek mindezek után képe lett volna a Gödörbe vetni a közlegényt, bizony magasról szart volna a parancsnoknak tett ígéretére... Talán jobb is, hogy végül egyedül ment a terembe.*
- A kurva életbe, már csak ez hiányzott! *dörmög orra alatt, mikor előbukkan egy hevesen ugató kutya, morcosan össze is szalad szemöldöke, ahogy az ebet figyeli. Őszintén, nem az a fene nagy állatbarát, nem kedveli őket különösebben, de azért szeretné elkerülni, hogy le kelljen csapnia szerencsétlent. * - Csitulj már, blöki!
*Ahogy a szőke barbár lassan előkerül a faajtó mögül, megfeszül az állkapcsa. Szigorú kékjei végig szaladnak a férfin, látványosan latolgatja mustrája közben az erőviszonyokat, végül hűvösen jegyez meg magának valamit a kérdés hallva, csak úgy, halkan.*
- Bár azért volnánk itt... *hangját ezután megemeli, fejével a barbár felé bök* - Maga volna Rorkir?
*A választ persze sejteni lehet, s ha nem érkezik feleletképp heves tagadás vagy terelés, már folytatja is határozottan a hivatalosan csendülő szavakat.*
- A Városi Őrség Warg alakulatától jöttünk a sziritáni fosztogatás ügyében. A tharg úrnő készségesen felajánlotta a maga szolgálatait, hogy kézre kerítsük a kikötői pajtásait.
*Bár hangján nem hallatszik, tekintetében van valamiféle indulat, amit gondosan felügyelete alatt tart.*
- Szóval kurva gyorsan szedelőzködjön, magunkkal visszük. *Összegzi kurtán, ridegen, magát is meglepve a ténnyel, hogy nem fűzött hozzá semmilyen csípős fenyegetést, pedig igencsak kikívánkozott volna.
Szeme sarkából azért hátra sandit, pillantásai némán ugyan, de továbbra is készenlétre intik közlegényét. Reméli gyorsan le tudja verekedni magát a hatásról, ha csetepatéra kerülne a sor.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.16 18:00:14
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-13 18:37:12
Üzenet elküldve: 2022-03-13 18:37:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Rorkir kunyhója//
//A +bízás//
*Sosem volt sokáig alvó típus. Szeretett mindig időben kelni, hamar elvégezni a dolgait, hogy azután a napja hátra levő része szabaddá váljon, s pihenésnek, kikapcsolódásnak szentelhesse. No, most ezen a reggelen ezt hamar felrúgja. Az ital is mélyebb álmot bocsájtott rá, de leginkább az utazás és a tegnapi kis félresikeredett este fárasztotta le annyira, hogy ne ébredjen fel olyan korán. Így csak az ébresztésre nyitja ki szemeit, de akkor sem akaródzik még kibújni az ágyból. Szemeit alig nyitja ki először, de Árnyék hangja hamar kiriasztja az álmot a szemeiből.*
- Jó, nézd.
*Először reménykedik abban, hogy talán Rheia tért végül vissza, de valahogy most másabbnak tűnik a helyzet. Amíg Rorkir kisétál, addig ő maga kipattan az ágyból, hogy gyorsan felöltözzön. Most valahogy nem veszi rá a kíváncsiság, hogy Rorkir után szegődjön. Inkább csak hátul maradva hallgatózik, de a férfi kérdése nem igazán bizalomgerjesztő, így egy percig sem gondolkodik azon, hogy ismét barátok érkezhettek. Ami természetesen újfent nyugtalanítani kezdi. Valahogy ez a kis utazgatása nem telik túl egyszerűen, de van annyira makacs és kitartó, hogy ne forduljon hazafelé. Most viszont csak annyi telik tőle, hogy aggódva figyeli a férfi hátát, időnként a kezében pihenő fejszére sandítva. Amíg az nem emelkedik a magasba, addig nem lehet olyan nagy a baj. Legalábbis őszintén reméli.*
//A +bízás//
*Sosem volt sokáig alvó típus. Szeretett mindig időben kelni, hamar elvégezni a dolgait, hogy azután a napja hátra levő része szabaddá váljon, s pihenésnek, kikapcsolódásnak szentelhesse. No, most ezen a reggelen ezt hamar felrúgja. Az ital is mélyebb álmot bocsájtott rá, de leginkább az utazás és a tegnapi kis félresikeredett este fárasztotta le annyira, hogy ne ébredjen fel olyan korán. Így csak az ébresztésre nyitja ki szemeit, de akkor sem akaródzik még kibújni az ágyból. Szemeit alig nyitja ki először, de Árnyék hangja hamar kiriasztja az álmot a szemeiből.*
- Jó, nézd.
*Először reménykedik abban, hogy talán Rheia tért végül vissza, de valahogy most másabbnak tűnik a helyzet. Amíg Rorkir kisétál, addig ő maga kipattan az ágyból, hogy gyorsan felöltözzön. Most valahogy nem veszi rá a kíváncsiság, hogy Rorkir után szegődjön. Inkább csak hátul maradva hallgatózik, de a férfi kérdése nem igazán bizalomgerjesztő, így egy percig sem gondolkodik azon, hogy ismét barátok érkezhettek. Ami természetesen újfent nyugtalanítani kezdi. Valahogy ez a kis utazgatása nem telik túl egyszerűen, de van annyira makacs és kitartó, hogy ne forduljon hazafelé. Most viszont csak annyi telik tőle, hogy aggódva figyeli a férfi hátát, időnként a kezében pihenő fejszére sandítva. Amíg az nem emelkedik a magasba, addig nem lehet olyan nagy a baj. Legalábbis őszintén reméli.*
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-13 08:45:04
Üzenet elküldve: 2022-03-13 08:45:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy Rorkir egyetért vele nyilván meglepi őt, de nem firtatja komolyabban, csupán egy biccentéssel nyugtázza. Ám az még inkább meglepi Karheiát, hogy a férfi szokatlanul megértőnek hangzik. Mindig kedves volt vele ugyan, így ez önmagában annyira nem is lenne döbbenetes, ám a barbár nő jól ismeri azt a hangtónust, ami esetleg nála is megmutatkozik, amikor valaki traumájában látni véli sajátját.
Mivel sejtése sem volt arról, hogy a féri múltjában bármi tragikus lehetne, ezért az elé tárt sebek láttán szinte rémület szerű meglepettség ül ki arcára. Ösztönösen nyúl a másik felé, hogy kézfejét az érintett területre téve eltakarja maga elől a szívbemarkoló látványt. Dühös, és szomorú egyszerre, hogy ez ilyen könnyen megtörténhet, és főleg amiatt érzi ezt, mert Rorkir igen közel áll a szívéhez. Nem is tud semmi okosat mondani, sőt, egyáltalán nem képes megszólalni, csak igyekszik lecsillapítani a pusztításvágyat, amit ez az információ felébresztett benne.*
- Biztos tervük van velünk.
*Jobb híján marad az egyetértéssel. Sajnos az ő étvágya is elment, és kedve még nyomottabbá vált, amit úgy érzi muszáj enyhítenie, különben szétszakítja őt belülről.*
- Köszönöm. Nem is kívánhatok többet annál, hogy tudom számíthatok rád.
*Ez valóba így van. Karheia nap mint nap hálás a helyzetéért. Örül, hogy ott van neki Learon, mint igen közeli barát, akire szintén úgy érzi bármikor számíthat. Itt van neki Rorkir, akivel ha kicsit zavaros is a kapcsolatuk, de vigaszt nyújt számára a jelenléte. Aztán ott vannak kedves mágustársai, és mentorai, akik menedékkel és tudással látták el eddigi élete során. Karheia tudja jól, hogy igen szerencsés.
Háláját kifejezvén megöleli a másikat, jó hosszan megpihen a harcos karjai között.*
- Te is számíthatsz rám Rorkir, bármikor. Kész lennék meghalni érted, és az igazadért.
*Sajnálja is, hogy nem volt Rorkir mellett amikor azzal a szörnyűséges viharszörnnyel kellett megküzdjön, és bár láthatóan a férfi remekül helytállt abban a helyzetben, mégis szívesen lett volna ott vele, hogy támogassa és eloszlassa az esetleges kételyeit.
De kár már emiatt búslakodnia, ehelyett némi őrlődés után inkább enged az elhatározásának. Feltápászkodik a helyéről, és gyengéden megfogja a másik karját. Óvatosan teszi, mintha attól tartana, hogy meghitt pillanatuk egy pillangó szárnycsapásának könnyedségével illanna el. Ha engedi neki a másik, akkor szépen a kis kunyhó felé vezeti őt.
Vajon most is bűntudata lesz mint a múltkor?*
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy Rorkir egyetért vele nyilván meglepi őt, de nem firtatja komolyabban, csupán egy biccentéssel nyugtázza. Ám az még inkább meglepi Karheiát, hogy a férfi szokatlanul megértőnek hangzik. Mindig kedves volt vele ugyan, így ez önmagában annyira nem is lenne döbbenetes, ám a barbár nő jól ismeri azt a hangtónust, ami esetleg nála is megmutatkozik, amikor valaki traumájában látni véli sajátját.
Mivel sejtése sem volt arról, hogy a féri múltjában bármi tragikus lehetne, ezért az elé tárt sebek láttán szinte rémület szerű meglepettség ül ki arcára. Ösztönösen nyúl a másik felé, hogy kézfejét az érintett területre téve eltakarja maga elől a szívbemarkoló látványt. Dühös, és szomorú egyszerre, hogy ez ilyen könnyen megtörténhet, és főleg amiatt érzi ezt, mert Rorkir igen közel áll a szívéhez. Nem is tud semmi okosat mondani, sőt, egyáltalán nem képes megszólalni, csak igyekszik lecsillapítani a pusztításvágyat, amit ez az információ felébresztett benne.*
- Biztos tervük van velünk.
*Jobb híján marad az egyetértéssel. Sajnos az ő étvágya is elment, és kedve még nyomottabbá vált, amit úgy érzi muszáj enyhítenie, különben szétszakítja őt belülről.*
- Köszönöm. Nem is kívánhatok többet annál, hogy tudom számíthatok rád.
*Ez valóba így van. Karheia nap mint nap hálás a helyzetéért. Örül, hogy ott van neki Learon, mint igen közeli barát, akire szintén úgy érzi bármikor számíthat. Itt van neki Rorkir, akivel ha kicsit zavaros is a kapcsolatuk, de vigaszt nyújt számára a jelenléte. Aztán ott vannak kedves mágustársai, és mentorai, akik menedékkel és tudással látták el eddigi élete során. Karheia tudja jól, hogy igen szerencsés.
Háláját kifejezvén megöleli a másikat, jó hosszan megpihen a harcos karjai között.*
- Te is számíthatsz rám Rorkir, bármikor. Kész lennék meghalni érted, és az igazadért.
*Sajnálja is, hogy nem volt Rorkir mellett amikor azzal a szörnyűséges viharszörnnyel kellett megküzdjön, és bár láthatóan a férfi remekül helytállt abban a helyzetben, mégis szívesen lett volna ott vele, hogy támogassa és eloszlassa az esetleges kételyeit.
De kár már emiatt búslakodnia, ehelyett némi őrlődés után inkább enged az elhatározásának. Feltápászkodik a helyéről, és gyengéden megfogja a másik karját. Óvatosan teszi, mintha attól tartana, hogy meghitt pillanatuk egy pillangó szárnycsapásának könnyedségével illanna el. Ha engedi neki a másik, akkor szépen a kis kunyhó felé vezeti őt.
Vajon most is bűntudata lesz mint a múltkor?*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-13 00:00:24
Üzenet elküldve: 2022-03-13 00:00:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir egyszerű elméje most bizonyosan kavarog a megannyi gondolattól, jóllehet nincs hozzászokva az efféle érzelmi sokkhoz. Hisz leggyakrabban egyedül van, a gyilkolást nem kell túlgondolnia, és nem is vetődnek fel benne ilyen égető problémák. De most.. Rheia más.*
-De, úgy gondoltad. És igazad van. Nem kell bocsánatot kérned. Gyáva voltam és túlságosan megbocsájtó. ~Vagy hosszabbra terveztem, mint kellene. ~
*Meg is rázza a fejét, mintha csak magát sujkolná, de a lány szavai szerencsére kizökkentik ebből a keserű állapotból, és a hozzá simuló test is rátesz egy jó nagy lapáttal.*
-Mind cipeljük a magunk terhét, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
*Hangja egész lágy, főleg a korábbiakhoz képest, és szabad kezét Rheia finom ujjaihoz csúsztatja. De valóban meglepődik a hirtelen jött mesén, főleg úgy, hogy legutóbb elég foghíjasan beszélt a múltjáról neki. Persze nem szól közbe, csak fogcsikorgatva hallgatja a sanyarú történetet. Főleg úgy, hogy ez benne is régi sebeket tép fel.*
-Nem tudtad egy szabad ég alatt álomra hajtani a fejed azokkal, igaz? Nem voltál rá képes.
*Mondja halkan, s talán furcsán megértőnek is hangozhatnak Rorkir szavai, legalábbis így elsőre.*
-Tűzzel és acéllal.
*Bár ezt mintha csak magának suttogná, mint afféle igét. Az is könnyen észrevehető, hogy apró mosoly ül a férfi arcára az égett ork hús szagának említésén, igazán egymáshoz illő pár ők ketten. *
-Rheia.
*Szólítja meg csendesen végül, s a nő kezét finoman elemeli sajátjától, hogy kioldhassa a alkarvédőjének fűzőit. Ahogy pedig a szorítás enged, egy határozott mozdulattal leveszi azt, így társa elé tárulhat a szívbemaró látvány, a húsba égett láncnyomok. Azok a nyomok, amik egy életen át kísértik gazdájukat.*
-Tudod a szellemek talán tényleg egymáshoz vezettek minket.
*Keserédes vigyorral tárja fel múltja egyik rég elfeledett darabkáját. *
-Egyikük sem él már, a Vérgőzösökre esküszöm, ahogy arra is, hogy ezt a csatát, ha az égiek is úgy akarják egyikünknek sem kell egyedül megvívnia. Az úrnő égni fog, és mindenki más is aki az utunkba áll.
*Erős szavak, még erősebb elhatározás és szinte izzó dióbarna szemek, amik úgy merednek Rheiára, mintha csak maga a Nagy Farkas szelleme járná át a lányt.*
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir egyszerű elméje most bizonyosan kavarog a megannyi gondolattól, jóllehet nincs hozzászokva az efféle érzelmi sokkhoz. Hisz leggyakrabban egyedül van, a gyilkolást nem kell túlgondolnia, és nem is vetődnek fel benne ilyen égető problémák. De most.. Rheia más.*
-De, úgy gondoltad. És igazad van. Nem kell bocsánatot kérned. Gyáva voltam és túlságosan megbocsájtó. ~Vagy hosszabbra terveztem, mint kellene. ~
*Meg is rázza a fejét, mintha csak magát sujkolná, de a lány szavai szerencsére kizökkentik ebből a keserű állapotból, és a hozzá simuló test is rátesz egy jó nagy lapáttal.*
-Mind cipeljük a magunk terhét, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
*Hangja egész lágy, főleg a korábbiakhoz képest, és szabad kezét Rheia finom ujjaihoz csúsztatja. De valóban meglepődik a hirtelen jött mesén, főleg úgy, hogy legutóbb elég foghíjasan beszélt a múltjáról neki. Persze nem szól közbe, csak fogcsikorgatva hallgatja a sanyarú történetet. Főleg úgy, hogy ez benne is régi sebeket tép fel.*
-Nem tudtad egy szabad ég alatt álomra hajtani a fejed azokkal, igaz? Nem voltál rá képes.
*Mondja halkan, s talán furcsán megértőnek is hangozhatnak Rorkir szavai, legalábbis így elsőre.*
-Tűzzel és acéllal.
*Bár ezt mintha csak magának suttogná, mint afféle igét. Az is könnyen észrevehető, hogy apró mosoly ül a férfi arcára az égett ork hús szagának említésén, igazán egymáshoz illő pár ők ketten. *
-Rheia.
*Szólítja meg csendesen végül, s a nő kezét finoman elemeli sajátjától, hogy kioldhassa a alkarvédőjének fűzőit. Ahogy pedig a szorítás enged, egy határozott mozdulattal leveszi azt, így társa elé tárulhat a szívbemaró látvány, a húsba égett láncnyomok. Azok a nyomok, amik egy életen át kísértik gazdájukat.*
-Tudod a szellemek talán tényleg egymáshoz vezettek minket.
*Keserédes vigyorral tárja fel múltja egyik rég elfeledett darabkáját. *
-Egyikük sem él már, a Vérgőzösökre esküszöm, ahogy arra is, hogy ezt a csatát, ha az égiek is úgy akarják egyikünknek sem kell egyedül megvívnia. Az úrnő égni fog, és mindenki más is aki az utunkba áll.
*Erős szavak, még erősebb elhatározás és szinte izzó dióbarna szemek, amik úgy merednek Rheiára, mintha csak maga a Nagy Farkas szelleme járná át a lányt.*
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-03-09 22:20:55
Üzenet elküldve: 2022-03-09 22:20:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir fél mondata azért valamelyest nyugalmat hoz Karheia számára, aki felfigyel egy apró részletre. Persze a történet ettől nem válik egy csapásra pozitív színezetűvé, viszont kezdi sejteni, hogy talán árnyaltabb, mint amit ő lefestett magában. A haragján ugyanakkor ez semmit sem segít.
A férfi szavai valójában reálisak, az ő vádaskodásai pedig elrugaszkodottak voltak, ezt belátja utólag, a megbánás meg is mutatkozik arcán. Biccent párat, hogy jelezze a másik mondandója közben, hogy megérti döntése okát, illetve egyet is ért vele.*
- Sajnálom, nem úgy gondoltam. Bennem viszont forr a düh és a tettvágy. Nem hagyhatom ezt annyiban.
*Látszólag némileg lecsillapodik, pedig csak visszafogja magát, mert láthatóan sikeresen elvette a harcos kedvét és étvágyát is. Ez nyilván megérinti őt, hiszen amaz olyan kedvesen fogadta, most pedig csak rossz érzéseket hoz a házába. Kicsit közelebb húzódik, felkarjuk összeér, közben gyengéden megsimogatja a másik kézfejét.*
- Nem szeretek a múltamról beszélni, de nem tagadhatom meg azt. Pedig néha szeretném.
*Kezd bele kissé váratlanul, számít is arra, hogy Rorkir furcsán fog rá pillantani, de némi szünet után folytatja.*
- Volt már családom Rorkir. Társ az oldalamon, és gyönyörű kisfiú az oltalmamban. De elvették őket tőlem, meg a szabadságomat sok-sok esztendőre.
*Ez talán sebeire és őszülő hajára ad elsőként magyarázatot, ám ha a másik belegondol, akkor túl heves vagy olykor túl óvatos viselkedésére is.*
- Mikor Kagan megfújta a kürtöt tudtam, hogy nem maradhatok tovább ott. Vagy meghalok, vagy megölöm őket.
*Egyenesen a másik szemeibe néz, miközben az ő kékjeiben megbánásnak szikrája sem látszik, ellenben ajkaink elégedett mosoly bujkál.*
- Hát megöltem őket tűzzel. Semmi sem fogható az ork hús égett szagához, ahogy a vinnyogásukhoz sem, ami rosszabb az agonizáló disznóénál is.
*Gyakran emlékszik vissza rá, amikor nyugtalanság fogja el. Elégedettséggel tölti el, hogy ennyivel kevesebb bestia van a világon, akkor is ha sok szenvedés volt az ára. Nyugodtabban alszik így éjszaka.*
- Kiderítem mi történt Yagnarral. Ha az Úrnő ártott neki, úgy nem hozok szégyent a nevemre és a tharg őseimre. Az Úrnő égni fog, a sikolya hangosabb lesz népünk kürtjénél is, talán eddig ismeretlen rokonaink fognak csodájára járni. Ezt fogom tenni ha velem tartasz, ha nem. Persze mindkettőt megértem majd.
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.09 22:21:39
//Mézescsók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir fél mondata azért valamelyest nyugalmat hoz Karheia számára, aki felfigyel egy apró részletre. Persze a történet ettől nem válik egy csapásra pozitív színezetűvé, viszont kezdi sejteni, hogy talán árnyaltabb, mint amit ő lefestett magában. A haragján ugyanakkor ez semmit sem segít.
A férfi szavai valójában reálisak, az ő vádaskodásai pedig elrugaszkodottak voltak, ezt belátja utólag, a megbánás meg is mutatkozik arcán. Biccent párat, hogy jelezze a másik mondandója közben, hogy megérti döntése okát, illetve egyet is ért vele.*
- Sajnálom, nem úgy gondoltam. Bennem viszont forr a düh és a tettvágy. Nem hagyhatom ezt annyiban.
*Látszólag némileg lecsillapodik, pedig csak visszafogja magát, mert láthatóan sikeresen elvette a harcos kedvét és étvágyát is. Ez nyilván megérinti őt, hiszen amaz olyan kedvesen fogadta, most pedig csak rossz érzéseket hoz a házába. Kicsit közelebb húzódik, felkarjuk összeér, közben gyengéden megsimogatja a másik kézfejét.*
- Nem szeretek a múltamról beszélni, de nem tagadhatom meg azt. Pedig néha szeretném.
*Kezd bele kissé váratlanul, számít is arra, hogy Rorkir furcsán fog rá pillantani, de némi szünet után folytatja.*
- Volt már családom Rorkir. Társ az oldalamon, és gyönyörű kisfiú az oltalmamban. De elvették őket tőlem, meg a szabadságomat sok-sok esztendőre.
*Ez talán sebeire és őszülő hajára ad elsőként magyarázatot, ám ha a másik belegondol, akkor túl heves vagy olykor túl óvatos viselkedésére is.*
- Mikor Kagan megfújta a kürtöt tudtam, hogy nem maradhatok tovább ott. Vagy meghalok, vagy megölöm őket.
*Egyenesen a másik szemeibe néz, miközben az ő kékjeiben megbánásnak szikrája sem látszik, ellenben ajkaink elégedett mosoly bujkál.*
- Hát megöltem őket tűzzel. Semmi sem fogható az ork hús égett szagához, ahogy a vinnyogásukhoz sem, ami rosszabb az agonizáló disznóénál is.
*Gyakran emlékszik vissza rá, amikor nyugtalanság fogja el. Elégedettséggel tölti el, hogy ennyivel kevesebb bestia van a világon, akkor is ha sok szenvedés volt az ára. Nyugodtabban alszik így éjszaka.*
- Kiderítem mi történt Yagnarral. Ha az Úrnő ártott neki, úgy nem hozok szégyent a nevemre és a tharg őseimre. Az Úrnő égni fog, a sikolya hangosabb lesz népünk kürtjénél is, talán eddig ismeretlen rokonaink fognak csodájára járni. Ezt fogom tenni ha velem tartasz, ha nem. Persze mindkettőt megértem majd.
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.09 22:21:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719