Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1482. üzenet)Oldal váltása:
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-04-19 21:30:40
Üzenet elküldve: 2026-04-19 21:30:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füvészkedés//
-Azt is mondják, hogy nem ildomos összekeveri a bátorságot a merészséggel. A jószerencsém helyett inkább a magadéval kéne törődnöd. Vagy más oka lenne annak, hogy így festesz? -*mutatóujját kimérten futtatja végig tetőtől talpig a férfi látványán*- félsz, hogy lemosod magadról a szerencséd?
*Így, hogy jobb híján kiállt a szűrt fényre, neki is nagyobb lehetősége van megnézni magának a másikat. A fegyverek, kiállás és nyers modor alapján vadászként azonosítja be Ishalat. El kell ismernie, ha magára nem is ad, legalább a fegyvereit rendben tartja. Bár a férfiaknak a fegyvereik legalább olyanok, mint a szeretőik. Becézgetik, dédelgetik, még talán meg csókkal is illetik. Amsel mindig is abszurdnak tartotta az ilyen jellegű kapcsolatokat, vagy rajongást minden nemű tárgy iránt. Ráadásul az élet elvételét sem kultiválja, legyen szó emberről, vagy állatról.
Ismét közhelyes bölcsesség hangzik el. A nő kényelmesen húzza előre vaskos fonatát, elmélyülten kezd neki haja végének nézegetésébe, csavargatásába. Azt is meg kell vágnia majd, mikor hazaér.
Pótcselekvésével is csak ráerősít a vadász által felvázolt képzeletbeli képre a városi fehérnép kontextusban. Vitatkozhatna a férfivel, miszerint az erdő csak annak veszélyes, aki nem ismeri, és nem tudja a rendjét a rendszernek, azonban nem teszi. Nem tartja fontosnak, hogy meggyőzzön bárkit saját igazáról.*
-Nem? Én pedig azt hittem… bár elgondolni nem tudom, miféle veszély törhet itt ránk, az ösvényen -*tettetett csodálkozással int körbe nyitott tenyérrel*- Úgy értem, bizonyára te sem választottad volna latrinádul a bokrot, ha nem lettál volna biztos benne, hogy nem öklek fel hátulról semmilyen vad.
- Az orkok győzedelmeskedtek délen, a Vashegy serege és annak vezére is megsemmisült. A Szürke Légió töretlenül tart a város irányába, a parasztok és mindenki, aki élni kíván a városfalak között keresnek menedéket. A szántóföldek elnéptelenedtek, az orkok pedig….nos, feltehetően portyáznak. Nem tudom pontosan, az isteneknek hála, egyel sem találkoztam.
*Kelletlenül egyik gombjára dörzsölget, remélve, hogy a babona megsegíti és így is marad.*
-Dolgom van, a kosaram félig sincs. Még napnyugta előtt összekívánom gyűjteni, amire szükségem van. Kísérj el, ha az időd engedi, jobb társaság leszek, mint a harmatgyöngyök a fűvön.
*Fejével szelíden int, fentebb húzza a kosarat, lassan megindul az ösvényen, az erdő mélyének irányába. A léptei alig neszelnek, puhák.*
-Milyen nevet adott neked a szülőanyád?
-Azt is mondják, hogy nem ildomos összekeveri a bátorságot a merészséggel. A jószerencsém helyett inkább a magadéval kéne törődnöd. Vagy más oka lenne annak, hogy így festesz? -*mutatóujját kimérten futtatja végig tetőtől talpig a férfi látványán*- félsz, hogy lemosod magadról a szerencséd?
*Így, hogy jobb híján kiállt a szűrt fényre, neki is nagyobb lehetősége van megnézni magának a másikat. A fegyverek, kiállás és nyers modor alapján vadászként azonosítja be Ishalat. El kell ismernie, ha magára nem is ad, legalább a fegyvereit rendben tartja. Bár a férfiaknak a fegyvereik legalább olyanok, mint a szeretőik. Becézgetik, dédelgetik, még talán meg csókkal is illetik. Amsel mindig is abszurdnak tartotta az ilyen jellegű kapcsolatokat, vagy rajongást minden nemű tárgy iránt. Ráadásul az élet elvételét sem kultiválja, legyen szó emberről, vagy állatról.
Ismét közhelyes bölcsesség hangzik el. A nő kényelmesen húzza előre vaskos fonatát, elmélyülten kezd neki haja végének nézegetésébe, csavargatásába. Azt is meg kell vágnia majd, mikor hazaér.
Pótcselekvésével is csak ráerősít a vadász által felvázolt képzeletbeli képre a városi fehérnép kontextusban. Vitatkozhatna a férfivel, miszerint az erdő csak annak veszélyes, aki nem ismeri, és nem tudja a rendjét a rendszernek, azonban nem teszi. Nem tartja fontosnak, hogy meggyőzzön bárkit saját igazáról.*
-Nem? Én pedig azt hittem… bár elgondolni nem tudom, miféle veszély törhet itt ránk, az ösvényen -*tettetett csodálkozással int körbe nyitott tenyérrel*- Úgy értem, bizonyára te sem választottad volna latrinádul a bokrot, ha nem lettál volna biztos benne, hogy nem öklek fel hátulról semmilyen vad.
- Az orkok győzedelmeskedtek délen, a Vashegy serege és annak vezére is megsemmisült. A Szürke Légió töretlenül tart a város irányába, a parasztok és mindenki, aki élni kíván a városfalak között keresnek menedéket. A szántóföldek elnéptelenedtek, az orkok pedig….nos, feltehetően portyáznak. Nem tudom pontosan, az isteneknek hála, egyel sem találkoztam.
*Kelletlenül egyik gombjára dörzsölget, remélve, hogy a babona megsegíti és így is marad.*
-Dolgom van, a kosaram félig sincs. Még napnyugta előtt összekívánom gyűjteni, amire szükségem van. Kísérj el, ha az időd engedi, jobb társaság leszek, mint a harmatgyöngyök a fűvön.
*Fejével szelíden int, fentebb húzza a kosarat, lassan megindul az ösvényen, az erdő mélyének irányába. A léptei alig neszelnek, puhák.*
-Milyen nevet adott neked a szülőanyád?
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-04-19 20:02:52
Üzenet elküldve: 2026-04-19 20:02:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Füvészkedés//
* A nő elfordul, Ishala arca pedig halovány mosolyra görbül. ~ No lám, nem veszett még ki az illem a világból! ~ Természetesen igyekszik meghálálni az ilyesfajta figyelmességet azzal, hogy gyorsan végez a dolgával. Bár kinézete alapján talán valaki azt hihetné, hogy bakancsával kapar földet a földön hagyott gyötrelemre, egyszerűen csak a piszkos falevelek borítják annak nyomát, hogy bizony itt járt az ifjabb Hietzyl. Ha valaki tüzetesen szemügyre venné a bizonyítékot, ami maga után marad, akkor bizonyosan megállapítaná, hogy rostban és húsban gazdag, folyadékban viszont szegényes étrendet folytat az elf. Úgyhogy ha az ismeretlen nagyon fülel, nem csak a levelek zizegését hallhatja, illetve a halk suhogást, ahogy az ág visszahajlik, amikor az elf elengedi, de azt is, ahogy nadrágját húzza vissza magára. Rövid csattogás keretében az övek is a helyükre kerülnek, és mivel a férfi nem vadember, még a földön lévő párás fűben is megtörli kezét, hogy eltakarítsa róla minden mocsok nyomát. *
- Azt mondják, ha belelépsz, szerencsét hoz. * Vonja meg a vállát a kérdést hallva, és visszapillant az említett irányba. Az ő arcán sem látszanak érzelmek, egyszerűen tárgyilagos a hanglejtése, és a mimikája is. * Bár nem tudom, ez talán csak akkor igaz, ha nem szándékosan lépsz bele. Rád bízom, hogy mennyire kockáztatod meg a jószerencse lehetőségét.
* Mosolyog végül joviálisan, és megigazítja a hátán az íjat. Állja a fürkésző tekintetet, és mivel a nő alaposan megnézi, ezért láthatja, hogy a fegyveren kívül van ám nála penge, azonban nem olyan fajta, amit mások életének kioltására használnának. Egy nyúzókés pihen az oldalán, saját készítésű bőrtokban, egyértelműen elütve a ruházatától, főleg azért, mert épp olyan makulátlan a tok és a penge markolata is, mint a hátán látható íj, és annak tegeze. Ő is végigméri a másikat, ám csak futólag, és nem úgy, ahogy a városi ifjak néznek végig a fehérnépeken. Nem keresi a tekintete a ruha alatti domborulatokat, ahogy az arcon sem időz el, egyszerűen azt méri fel, hogy ki fia borja lehet a jövevény, aki kinézete alapján sok helyre beillene, de az erdőbe aligha. *
- Az erdő sosem biztonságos. * Válaszol a megjegyzésre, és megcsóválja a fejét, ezzel is rosszallását jelezve ki. Ebből is látszik, hogy a nőszemély városi, aki azt feltételezi, hogy vannak biztonságos, és nem biztonságos időpontok az erdőben aló sétálásra. A medve nem válogat, ahogy a vaddisznó sem. Vannak veszélyesebb időszakok, de biztonságos aligha. *
- Ám el kell ismernem, hogy jó ideje nem találkoztam mással, úgyhogy a hírek is elkerülnek. * Teszi még hozzá, bár nem kérdez rá, hogy pontosan mitől tart a másik, azért érezhetően kezd átragadni rá is a feszültség. Ishala szakértő tekintete is pásztázni kezdi az erdőt, füleli a természet zaját, és az állatok viselkedését. Egyelőre semmi olyat nem hall, ami aggodalomra adna okot. De tudja, hogy ez bármikor változhat, olyan gyorsan, mint a tengeren a széljárás. *
* A nő elfordul, Ishala arca pedig halovány mosolyra görbül. ~ No lám, nem veszett még ki az illem a világból! ~ Természetesen igyekszik meghálálni az ilyesfajta figyelmességet azzal, hogy gyorsan végez a dolgával. Bár kinézete alapján talán valaki azt hihetné, hogy bakancsával kapar földet a földön hagyott gyötrelemre, egyszerűen csak a piszkos falevelek borítják annak nyomát, hogy bizony itt járt az ifjabb Hietzyl. Ha valaki tüzetesen szemügyre venné a bizonyítékot, ami maga után marad, akkor bizonyosan megállapítaná, hogy rostban és húsban gazdag, folyadékban viszont szegényes étrendet folytat az elf. Úgyhogy ha az ismeretlen nagyon fülel, nem csak a levelek zizegését hallhatja, illetve a halk suhogást, ahogy az ág visszahajlik, amikor az elf elengedi, de azt is, ahogy nadrágját húzza vissza magára. Rövid csattogás keretében az övek is a helyükre kerülnek, és mivel a férfi nem vadember, még a földön lévő párás fűben is megtörli kezét, hogy eltakarítsa róla minden mocsok nyomát. *
- Azt mondják, ha belelépsz, szerencsét hoz. * Vonja meg a vállát a kérdést hallva, és visszapillant az említett irányba. Az ő arcán sem látszanak érzelmek, egyszerűen tárgyilagos a hanglejtése, és a mimikája is. * Bár nem tudom, ez talán csak akkor igaz, ha nem szándékosan lépsz bele. Rád bízom, hogy mennyire kockáztatod meg a jószerencse lehetőségét.
* Mosolyog végül joviálisan, és megigazítja a hátán az íjat. Állja a fürkésző tekintetet, és mivel a nő alaposan megnézi, ezért láthatja, hogy a fegyveren kívül van ám nála penge, azonban nem olyan fajta, amit mások életének kioltására használnának. Egy nyúzókés pihen az oldalán, saját készítésű bőrtokban, egyértelműen elütve a ruházatától, főleg azért, mert épp olyan makulátlan a tok és a penge markolata is, mint a hátán látható íj, és annak tegeze. Ő is végigméri a másikat, ám csak futólag, és nem úgy, ahogy a városi ifjak néznek végig a fehérnépeken. Nem keresi a tekintete a ruha alatti domborulatokat, ahogy az arcon sem időz el, egyszerűen azt méri fel, hogy ki fia borja lehet a jövevény, aki kinézete alapján sok helyre beillene, de az erdőbe aligha. *
- Az erdő sosem biztonságos. * Válaszol a megjegyzésre, és megcsóválja a fejét, ezzel is rosszallását jelezve ki. Ebből is látszik, hogy a nőszemély városi, aki azt feltételezi, hogy vannak biztonságos, és nem biztonságos időpontok az erdőben aló sétálásra. A medve nem válogat, ahogy a vaddisznó sem. Vannak veszélyesebb időszakok, de biztonságos aligha. *
- Ám el kell ismernem, hogy jó ideje nem találkoztam mással, úgyhogy a hírek is elkerülnek. * Teszi még hozzá, bár nem kérdez rá, hogy pontosan mitől tart a másik, azért érezhetően kezd átragadni rá is a feszültség. Ishala szakértő tekintete is pásztázni kezdi az erdőt, füleli a természet zaját, és az állatok viselkedését. Egyelőre semmi olyat nem hall, ami aggodalomra adna okot. De tudja, hogy ez bármikor változhat, olyan gyorsan, mint a tengeren a széljárás. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1463-1482