Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-05 19:09:36
Üzenet elküldve: 2018-04-05 19:09:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Amikor a lány a "most sem félek" kijelentést teszi, azért megmozdul egy gonoszkás mosoly Kharasshi szája szegletében. Az ingerlő vágy, hogy próbára tegye az állítás hitelét. De ezúttal uralkodik a természetén és meghagyja a hitben a nősténykét.*
- Ismeretlen? *kérdez vissza a korábbi mondatra. Kissé elmereng a tekintete. Hátrébb lép, teret hagy a lánynak. A reggel ígéretekkel teli bizsergése egészen lelohad. Most újra úgy látja a kis fakóvérűt, mint korábban: egy elveszett teremtésnek, aki csak igyekszik túlélni. Bolondnak érzi magát, amiért olyan játékba akarja magával vinni, amit még csak nem is ért. Hogy is érthetné? Hiszen annyira különböző a világuk. Merő önzésből hozta ide magával, és igen, a szabad akarat csak megcsúfolt, meggyalázott vendég ebben a viskóban.*
- Hideg van *mondja, mintha a beszélgetés előzménye csupán játszi gondolatok filozofikus csapongása lett volna, amit költői szabadság erejével szokás befejezetlenül hagyni.* - Eridj befelé. Viszek be fát.
*Még akad felhasogatott tüzelő a féltető alatt, de hamarosan abból se fog ártani némi utánpótlás.
Kharasshi visz be egy kosárnyit, aztán kikotorja a hamut a tűzhelyről s újra befűt. Szótlanságba burkolózik és a reggeli után igyekszik kerüli a lányt. Inkább kint tesz-vesz az állatok körül. Összetákol a tyúkoknak is egy kényelmesebb helyet, a lovak beállójának oldalára pedig felszegel egy szedett-vedett ponyvát, hogy egy kicsit széltől védettebbé tegye. Csak akkor megy be egy kicsit, amikor már egészen átfagyott. Nem sokáig. Ebédet sem evett, csak a bort csappantotta meg "étkezés" gyanánt.
Nem szól, csak ha nagyon muszáj. Melankóliája mélyén keserű düh szaggatja. Ydriss miatt Iluse miatt, a fivére miatt, atyja miatt... az egész nyomorult lét miatt, amiben nem találja a helyét. Talán nincs is hely neki. Talán sosem volt igazán. Talán nem más, mint keserű rákfene mások sorsában.*
*Amikor a lány a "most sem félek" kijelentést teszi, azért megmozdul egy gonoszkás mosoly Kharasshi szája szegletében. Az ingerlő vágy, hogy próbára tegye az állítás hitelét. De ezúttal uralkodik a természetén és meghagyja a hitben a nősténykét.*
- Ismeretlen? *kérdez vissza a korábbi mondatra. Kissé elmereng a tekintete. Hátrébb lép, teret hagy a lánynak. A reggel ígéretekkel teli bizsergése egészen lelohad. Most újra úgy látja a kis fakóvérűt, mint korábban: egy elveszett teremtésnek, aki csak igyekszik túlélni. Bolondnak érzi magát, amiért olyan játékba akarja magával vinni, amit még csak nem is ért. Hogy is érthetné? Hiszen annyira különböző a világuk. Merő önzésből hozta ide magával, és igen, a szabad akarat csak megcsúfolt, meggyalázott vendég ebben a viskóban.*
- Hideg van *mondja, mintha a beszélgetés előzménye csupán játszi gondolatok filozofikus csapongása lett volna, amit költői szabadság erejével szokás befejezetlenül hagyni.* - Eridj befelé. Viszek be fát.
*Még akad felhasogatott tüzelő a féltető alatt, de hamarosan abból se fog ártani némi utánpótlás.
Kharasshi visz be egy kosárnyit, aztán kikotorja a hamut a tűzhelyről s újra befűt. Szótlanságba burkolózik és a reggeli után igyekszik kerüli a lányt. Inkább kint tesz-vesz az állatok körül. Összetákol a tyúkoknak is egy kényelmesebb helyet, a lovak beállójának oldalára pedig felszegel egy szedett-vedett ponyvát, hogy egy kicsit széltől védettebbé tegye. Csak akkor megy be egy kicsit, amikor már egészen átfagyott. Nem sokáig. Ebédet sem evett, csak a bort csappantotta meg "étkezés" gyanánt.
Nem szól, csak ha nagyon muszáj. Melankóliája mélyén keserű düh szaggatja. Ydriss miatt Iluse miatt, a fivére miatt, atyja miatt... az egész nyomorult lét miatt, amiben nem találja a helyét. Talán nincs is hely neki. Talán sosem volt igazán. Talán nem más, mint keserű rákfene mások sorsában.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-05 14:23:28
Üzenet elküldve: 2018-04-05 14:23:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
* Éppen a cipót teszi az asztalra, amikor meghallja Kharasshi hangját, amint éppen őt hívja. Kifelé menet még a vállára teríti a vastag kendőt, csak úgy hányaveti módon. Egyik vállán fent, a másikról éppen csúszik, melyet az ajtón kilépve igazítana vissza, ha nem fordulna elé Kharasshi a semmiből.*
- Ó, a frászt hozod rám… *suttogja ki a szeppenten bennragadt levegőt, miközben a veranda széléig hátrál, de pillantása még mindig tükrözi a neheztelést. Csak egy árnyalattal zavartabb a méregető pillantás, majd az ajkára forrasztott hópelyhek miatt. Olyan gyorsan hullámzik a hangulat köztük, hogy abba néha bele lehet szédülni.*
- Igen, haragszom * szól hetykén, a fakókba fúrva büszke kék szemét, s még véletlenül sem tagadja a szemmel láthatót.*
- Hogyan készülnék fel egy ismeretlen dologra? *kérdez vissza azonnal, szusszanva hitetlenül, s csak az ajkát simító ajkak zavarják meg. El is húzódik. Ujjaival a korlátra gyűlt kis hókupacba túr.*
- Nem tévedsz. Akkor nem féltem… most sem félek. *szól halkabban ő is.* De sehogy sem hiszem, hogy ez a fekete gyöngy, *emeli csuklóját mellkasához, míg a másik, hótól nedves ujjaival simít a maradék gyöngyre.* egy forró éjszakát ígérne…
* Éppen a cipót teszi az asztalra, amikor meghallja Kharasshi hangját, amint éppen őt hívja. Kifelé menet még a vállára teríti a vastag kendőt, csak úgy hányaveti módon. Egyik vállán fent, a másikról éppen csúszik, melyet az ajtón kilépve igazítana vissza, ha nem fordulna elé Kharasshi a semmiből.*
- Ó, a frászt hozod rám… *suttogja ki a szeppenten bennragadt levegőt, miközben a veranda széléig hátrál, de pillantása még mindig tükrözi a neheztelést. Csak egy árnyalattal zavartabb a méregető pillantás, majd az ajkára forrasztott hópelyhek miatt. Olyan gyorsan hullámzik a hangulat köztük, hogy abba néha bele lehet szédülni.*
- Igen, haragszom * szól hetykén, a fakókba fúrva büszke kék szemét, s még véletlenül sem tagadja a szemmel láthatót.*
- Hogyan készülnék fel egy ismeretlen dologra? *kérdez vissza azonnal, szusszanva hitetlenül, s csak az ajkát simító ajkak zavarják meg. El is húzódik. Ujjaival a korlátra gyűlt kis hókupacba túr.*
- Nem tévedsz. Akkor nem féltem… most sem félek. *szól halkabban ő is.* De sehogy sem hiszem, hogy ez a fekete gyöngy, *emeli csuklóját mellkasához, míg a másik, hótól nedves ujjaival simít a maradék gyöngyre.* egy forró éjszakát ígérne…
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-05 14:02:25
Üzenet elküldve: 2018-04-05 14:02:25
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mogorván rázza a fejét.*
- Francokat. Indulunk, azonnal. *a lánya kiborítja, de már kezdi összeszedni magát.*
- Naná, hogy lyuk-lyuk, te vagy rá a legjobb bizonyíték, hogy nem vagyok túl finnyás. De most nem érünk rá. Erről a szarról szólni kell a főnöknek meg a srácoknak. Mozogj, a fele beléd! *ezt már a lónak mondja, akinek a nevét megtartja.*
- Gyerünk Guba, mozogj, azaz. Lépés! *nem kezd bele politikai vitába a hülye kölykével, hogy ki is szokott rendet tartani a világnak ezen a felén. Tudja azt Alyo is, csak azért hülye, hogy az apját idegesítse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mogorván rázza a fejét.*
- Francokat. Indulunk, azonnal. *a lánya kiborítja, de már kezdi összeszedni magát.*
- Naná, hogy lyuk-lyuk, te vagy rá a legjobb bizonyíték, hogy nem vagyok túl finnyás. De most nem érünk rá. Erről a szarról szólni kell a főnöknek meg a srácoknak. Mozogj, a fele beléd! *ezt már a lónak mondja, akinek a nevét megtartja.*
- Gyerünk Guba, mozogj, azaz. Lépés! *nem kezd bele politikai vitába a hülye kölykével, hogy ki is szokott rendet tartani a világnak ezen a felén. Tudja azt Alyo is, csak azért hülye, hogy az apját idegesítse.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-05 13:43:02
Üzenet elküldve: 2018-04-05 13:43:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kinyírtam hát! Még hogy bájitalt pazarolni rá! Eleget tudtunk meg, sokat is. És már az elején ki kellett volna nyírni.
*Alyo amúgy nem az az öldöklős típus, sőt a jellemétől kifejezetten távol áll az ilyesmi, ha Syoud cseppet is ismerné, akkor valószínűleg neki is feltűnne, hogy mennyire kifordult önmagából.*
- Haggyámá! A kocsmában a mi embereink voltak csak a kormoson kívül. Nem mellesleg ez itt a kikötő már, a kikötőről meg mind tudjuk, hogy veszélyes hely. Mi csak megfogtuk a lovat, ami elszökött, mikor megtámadták a kikötői martalócok.
*Ő egyáltalán nem kajabál, Syoudnak is nagyon rosszul áll, hogy fröcsög a nyála, különösen azért, mert Alyo arcába fröcsög a nyála. Ezt le is kell, hogy törölje a mandzsettájával.*
- Büdös a pofád csezmeg! Mióta vagy ilyen finnyás? Lyuk-lyuk, nem?
*Neki aztán teljesen mindegy, nézni úgysem akarta.*
- Ne daraboljuk kicsit fel? Amúgy meg ez még mindig a kikötő, legyenek a toportyánok a kikötőiek gondja.
*Vállvonogatásban nagyon profi, ismét prezetálja, hogy mennyire az.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kinyírtam hát! Még hogy bájitalt pazarolni rá! Eleget tudtunk meg, sokat is. És már az elején ki kellett volna nyírni.
*Alyo amúgy nem az az öldöklős típus, sőt a jellemétől kifejezetten távol áll az ilyesmi, ha Syoud cseppet is ismerné, akkor valószínűleg neki is feltűnne, hogy mennyire kifordult önmagából.*
- Haggyámá! A kocsmában a mi embereink voltak csak a kormoson kívül. Nem mellesleg ez itt a kikötő már, a kikötőről meg mind tudjuk, hogy veszélyes hely. Mi csak megfogtuk a lovat, ami elszökött, mikor megtámadták a kikötői martalócok.
*Ő egyáltalán nem kajabál, Syoudnak is nagyon rosszul áll, hogy fröcsög a nyála, különösen azért, mert Alyo arcába fröcsög a nyála. Ezt le is kell, hogy törölje a mandzsettájával.*
- Büdös a pofád csezmeg! Mióta vagy ilyen finnyás? Lyuk-lyuk, nem?
*Neki aztán teljesen mindegy, nézni úgysem akarta.*
- Ne daraboljuk kicsit fel? Amúgy meg ez még mindig a kikötő, legyenek a toportyánok a kikötőiek gondja.
*Vállvonogatásban nagyon profi, ismét prezetálja, hogy mennyire az.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-04 21:23:52
Üzenet elküldve: 2018-04-04 21:23:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Bámul egy ideig a markába nyomott erszényre, kissé értetlenül, bambán, nem egészen világos neki, mire fel az egész, de kalóz lelke tüstént működésbe lép, s elsüllyeszti a kapott aranyat a nyereg alá.*
-Pályát tévesztettem... *dünnyögi, a borostája alatt, miközben tekintetével a sietve távozó harcoskisasszony után pislogva.*
-Útjelző táblának kellett volna mennem. *megszívja az orrát, majd kiköp oldalra stílusosan, sarkait a ló oldalába vágja, mozgásra ösztökélve azt.*
-Életem legkönnyebben szerzett aranya... kalózkodás, csempészet, cöhh... ott rohadjon meg... *nyünnyög még egy sort, majd folytatja útját a kikötő felé, el- eltűnődve a világ furcsa dolgain.*
-Pályát tévesztettem... *dünnyögi, a borostája alatt, miközben tekintetével a sietve távozó harcoskisasszony után pislogva.*
-Útjelző táblának kellett volna mennem. *megszívja az orrát, majd kiköp oldalra stílusosan, sarkait a ló oldalába vágja, mozgásra ösztökélve azt.*
-Életem legkönnyebben szerzett aranya... kalózkodás, csempészet, cöhh... ott rohadjon meg... *nyünnyög még egy sort, majd folytatja útját a kikötő felé, el- eltűnődve a világ furcsa dolgain.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-04 21:13:14
Üzenet elküldve: 2018-04-04 21:13:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
- Gyere ki nőstényke! *hallatszik kintről Kharasshi kiáltása.
Mikor a lány kilép, ő szinte lesből fordul elé. Szerét ejti, hogy kajánul végigmérje a rendhagyó öltözéket, de ügyel rá, hogy ne feszítse túl a húrt. Hátrálásra készteti a lányt egészen a veranda széléig.*
- Az enyéim között az a szokás, hogy illőn kell üdvözölni a Telet, hogy illő időben távozzon majd ő is. *Az ujjára vesz egy kis havat a veranda korlátjáról és a lány ajkára simítja a gyorsan olvadó pelyheket. Aztán hozzá hajol, s csókban forrasztja ajkaik közé a tél első csillámait.
Mikor hátrébb húzódik, fakóit még hosszan a nőstényke tekintetén tartja. Nem távolodik el nagyon. Talán csak egy arasznyira.*
- Haragszol rám, amiért elvettem a gyöngyöt. *Nem kérdés, inkább állítás van a hanglejtésében.* - Egyre csak futnál az elkerülhetetlen elől. Egyszer úgyis elfogynak. Elérünk a feketéhez *mondja csendesen morajló próféciaként.* - Rettegsz tőle, ahelyett, hogy felkészülnél rá.
*Ajka finoman megsimítja a lányét, mielőtt folytatná.*
- Pedig az éjjel nem féltél tőlem *súgja.* - Véresre karmoltad a hátamat, de nem féltél tőlem. Tévedek?
- Gyere ki nőstényke! *hallatszik kintről Kharasshi kiáltása.
Mikor a lány kilép, ő szinte lesből fordul elé. Szerét ejti, hogy kajánul végigmérje a rendhagyó öltözéket, de ügyel rá, hogy ne feszítse túl a húrt. Hátrálásra készteti a lányt egészen a veranda széléig.*
- Az enyéim között az a szokás, hogy illőn kell üdvözölni a Telet, hogy illő időben távozzon majd ő is. *Az ujjára vesz egy kis havat a veranda korlátjáról és a lány ajkára simítja a gyorsan olvadó pelyheket. Aztán hozzá hajol, s csókban forrasztja ajkaik közé a tél első csillámait.
Mikor hátrébb húzódik, fakóit még hosszan a nőstényke tekintetén tartja. Nem távolodik el nagyon. Talán csak egy arasznyira.*
- Haragszol rám, amiért elvettem a gyöngyöt. *Nem kérdés, inkább állítás van a hanglejtésében.* - Egyre csak futnál az elkerülhetetlen elől. Egyszer úgyis elfogynak. Elérünk a feketéhez *mondja csendesen morajló próféciaként.* - Rettegsz tőle, ahelyett, hogy felkészülnél rá.
*Ajka finoman megsimítja a lányét, mielőtt folytatná.*
- Pedig az éjjel nem féltél tőlem *súgja.* - Véresre karmoltad a hátamat, de nem féltél tőlem. Tévedek?
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-04 19:24:06
Üzenet elküldve: 2018-04-04 19:24:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Az a fensőbbséges kacaj, és a sokat sejtető mondat összeszorítja a gyomrát. ~Messze még a tavasz…~ De a világért sem vallaná be, hogy a tegnap este és a ma reggel után is bárminemű hatással van rá az utalás. Azért sem vallaná be, mert egyelőre maga sem tudja eldönteni, hogy vajon kíváncsi volna-e a mögöttes tartalomra, vagy talán mégsem szeretné tudni.
Mondandója végeztével, tenyerére támasztott fejjel, szótlan figyeli a felé lépkedő Kharasshit. Ahogy közeledik, úgy dönti hátrébb a fejét is, hogy egyenesen rá nézhessen. S mikor visszakérdez a férfi, Rilkäline csak enyhén felhúzza szemöldökét, üzenvén ő is nagyon kíváncsi a válaszra. Szavak helyett viszont simítást kap, s immár a sértettségén is áthat az utalás, rabságának valódi okáról.
Kezdődő kacér mosolya lassan olvad arcáról, ahogy a fehér gyöngy csomóját leoldja a hím. Pontosan érzi, mikor enged a csomó, s mikor kerül, egyel közelebb a fekete ígérete. Nem akarja. Nagyon nem. S ez az elégedetlenség, éppen így tükröződik a hasonlóan megfagyott pillantásban, mellyel immár Kharasshit illeti. Újabb tett, mellyel a dühöt dagasztja Rilkäline-ben, az egyértelműen igazságtalan lépés. Semmi olyat nem tett, mellyel kiérdemelte volna, hacsak az nem számít elegendőnek, hogy tapasztalata ellenére, egy aprócska láncra verést is büntetésnek mer venni.*
- Hogyne tudnám… *szól éppen csak.
Végül mégiscsak kiold bokájáról a bilincs, s lassan húzza maga alá bal lábát, ahogy féloldalt fel is ül. Figyelme a kulcsra vándorol, melyet óvón nyel el a hím zsebe. Mint ha csak azt üzenné: Erre itt még szükség lesz.
Mikor Kharasshi magára hagyja, a nyíló ajtó résén látja meg a mindent lepő hótakaró egy szeletét.
Hát elkezdődött a tél.
Lehunyja szemeit mikor megsimítja frissen szabadult bokáját, majd sóhajtva tápászkodik fel, hogy ő is megmosdjon. A tegnap esti gondolatai még csengenek a fülében. Hogy ő nagyon jól elvan nadrágban, és nem fog szoknyában parádézni. Ezzel szemben a vizes ruhakupacot a dézsa mellett egy halomba hajítva érte a reggel, és a másik nadrágja olyan szennyes a vándorlás és a tisztás eseményei után, hogy abba már semmi pénzért nem bújna vissza. Belenyugodva lép a Kharasshitól kapott zsákhoz, s szépen kihalássza az egyik inget, a bordó mellénykét, aztán a bordó szoknyát is a köténnyel. Szusszanva ejti a szék támlájára a törölközőt, s bújik bele a bordó költeménybe. Utolsó simításként szépen begombolgatja a mellény elejét a takarosra faragott fagombokkal, s kötényt köt. Még gyorsan megfésülködik, s csizmát húz, mielőtt reggelinek valót keresne. Csípőre tett kézzel néz végig magán, majd megcsóválja a fejét, de átlendül a dolgon, és nekilát, hogy reggelinek valót pakoljon az asztalra. *
*Az a fensőbbséges kacaj, és a sokat sejtető mondat összeszorítja a gyomrát. ~Messze még a tavasz…~ De a világért sem vallaná be, hogy a tegnap este és a ma reggel után is bárminemű hatással van rá az utalás. Azért sem vallaná be, mert egyelőre maga sem tudja eldönteni, hogy vajon kíváncsi volna-e a mögöttes tartalomra, vagy talán mégsem szeretné tudni.
Mondandója végeztével, tenyerére támasztott fejjel, szótlan figyeli a felé lépkedő Kharasshit. Ahogy közeledik, úgy dönti hátrébb a fejét is, hogy egyenesen rá nézhessen. S mikor visszakérdez a férfi, Rilkäline csak enyhén felhúzza szemöldökét, üzenvén ő is nagyon kíváncsi a válaszra. Szavak helyett viszont simítást kap, s immár a sértettségén is áthat az utalás, rabságának valódi okáról.
Kezdődő kacér mosolya lassan olvad arcáról, ahogy a fehér gyöngy csomóját leoldja a hím. Pontosan érzi, mikor enged a csomó, s mikor kerül, egyel közelebb a fekete ígérete. Nem akarja. Nagyon nem. S ez az elégedetlenség, éppen így tükröződik a hasonlóan megfagyott pillantásban, mellyel immár Kharasshit illeti. Újabb tett, mellyel a dühöt dagasztja Rilkäline-ben, az egyértelműen igazságtalan lépés. Semmi olyat nem tett, mellyel kiérdemelte volna, hacsak az nem számít elegendőnek, hogy tapasztalata ellenére, egy aprócska láncra verést is büntetésnek mer venni.*
- Hogyne tudnám… *szól éppen csak.
Végül mégiscsak kiold bokájáról a bilincs, s lassan húzza maga alá bal lábát, ahogy féloldalt fel is ül. Figyelme a kulcsra vándorol, melyet óvón nyel el a hím zsebe. Mint ha csak azt üzenné: Erre itt még szükség lesz.
Mikor Kharasshi magára hagyja, a nyíló ajtó résén látja meg a mindent lepő hótakaró egy szeletét.
Hát elkezdődött a tél.
Lehunyja szemeit mikor megsimítja frissen szabadult bokáját, majd sóhajtva tápászkodik fel, hogy ő is megmosdjon. A tegnap esti gondolatai még csengenek a fülében. Hogy ő nagyon jól elvan nadrágban, és nem fog szoknyában parádézni. Ezzel szemben a vizes ruhakupacot a dézsa mellett egy halomba hajítva érte a reggel, és a másik nadrágja olyan szennyes a vándorlás és a tisztás eseményei után, hogy abba már semmi pénzért nem bújna vissza. Belenyugodva lép a Kharasshitól kapott zsákhoz, s szépen kihalássza az egyik inget, a bordó mellénykét, aztán a bordó szoknyát is a köténnyel. Szusszanva ejti a szék támlájára a törölközőt, s bújik bele a bordó költeménybe. Utolsó simításként szépen begombolgatja a mellény elejét a takarosra faragott fagombokkal, s kötényt köt. Még gyorsan megfésülködik, s csizmát húz, mielőtt reggelinek valót keresne. Csípőre tett kézzel néz végig magán, majd megcsóválja a fejét, de átlendül a dolgon, és nekilát, hogy reggelinek valót pakoljon az asztalra. *
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:55:08
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:55:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi elveszíteni legendásan nem létező béketűrésének illúzióját is.*
- És most már nem is fogom megtudni, te borsóagyú! Mert kinyírtad! *üvölti vissza, majd vadul arcpálmázik egyet.*
- Albunnal... azért szoptam be, mert akkora gyáva szar volt, hogy haldoklása tizedmásoperceiben sirámai az egekig értek. *nincs magyarázata azokra az eseményekre, így betudja isteni beavatkozásnak.*
- Tudod mit, még így is megérte. Ez viszont hülyeség volt! A fél kocsma tudja, hogy mi kísértük el, és a haverjai is tudni fogják! De azért, te hülye picsa, egyedül viszed el a balhét! *lassan kifújja a levegőt.*
- Nem vagyok ideges. Nem vagyok ideges. Nem va... mi? *pislog az újra csivitelő kislánykájára, majd lesandít az óriásra.*
- Áh... nem. Még ha sötételf lenne. De... nem, kösz. Menjünk a francba. *a vadállatok majd elintézik a többit. A vérszag baromi erős, a tél végi éhség szintúgy.*
- Ideszoktatod a rohadt toportyánokat is, hülye.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi elveszíteni legendásan nem létező béketűrésének illúzióját is.*
- És most már nem is fogom megtudni, te borsóagyú! Mert kinyírtad! *üvölti vissza, majd vadul arcpálmázik egyet.*
- Albunnal... azért szoptam be, mert akkora gyáva szar volt, hogy haldoklása tizedmásoperceiben sirámai az egekig értek. *nincs magyarázata azokra az eseményekre, így betudja isteni beavatkozásnak.*
- Tudod mit, még így is megérte. Ez viszont hülyeség volt! A fél kocsma tudja, hogy mi kísértük el, és a haverjai is tudni fogják! De azért, te hülye picsa, egyedül viszed el a balhét! *lassan kifújja a levegőt.*
- Nem vagyok ideges. Nem vagyok ideges. Nem va... mi? *pislog az újra csivitelő kislánykájára, majd lesandít az óriásra.*
- Áh... nem. Még ha sötételf lenne. De... nem, kösz. Menjünk a francba. *a vadállatok majd elintézik a többit. A vérszag baromi erős, a tél végi éhség szintúgy.*
- Ideszoktatod a rohadt toportyánokat is, hülye.
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:32:19
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:32:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha el akartam volna lőni, akkor ellövöm, apus!
*Vakkantja vissza. Amúgy tényleg így van, ha akarta volna, akkor simán Syoudot is lelövi, vagy megsebesíti, azonban nem akarta. Talán egy szentimentális érzés kapta el, az együttgyilkolás izgalma. Vagy csak simán a gyilkolási vágya elmúlt azzal, hogy az óriás kinyiffant.*
- Na mi van, már le sem lősz?
*A számszeríj lövedéke ellen nem sokat ér az ő bőrvértje, tisztában van azzal, hogy Syoud tudatosan fogta vissza magát.*
- Hogy mit csinálok?! Mit csináloook?!? Megmentem a hurkád csezmeg! Társai vannak, nem tudod, hogy hányan, nem tudod, hogy kik. Albunnal is hogy beszoptad, pedig csak béna fasz volt. Hálás legyél, ne vernyogj, mint a kutya, amelyik tízet kölykezett!
*Azért csak lehúzza a gúnyát a nőről, meg a nyilakat is megpróbálja kihúzni belőle, a két sajátját sikeresen ki bírja húzni, bár ettől kicsit széttrancsírozódik.*
- Akarod amíg még meleg?
*Teszi fel előzékenyen a kérdést, miután már mindent felrámolt a lóra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha el akartam volna lőni, akkor ellövöm, apus!
*Vakkantja vissza. Amúgy tényleg így van, ha akarta volna, akkor simán Syoudot is lelövi, vagy megsebesíti, azonban nem akarta. Talán egy szentimentális érzés kapta el, az együttgyilkolás izgalma. Vagy csak simán a gyilkolási vágya elmúlt azzal, hogy az óriás kinyiffant.*
- Na mi van, már le sem lősz?
*A számszeríj lövedéke ellen nem sokat ér az ő bőrvértje, tisztában van azzal, hogy Syoud tudatosan fogta vissza magát.*
- Hogy mit csinálok?! Mit csináloook?!? Megmentem a hurkád csezmeg! Társai vannak, nem tudod, hogy hányan, nem tudod, hogy kik. Albunnal is hogy beszoptad, pedig csak béna fasz volt. Hálás legyél, ne vernyogj, mint a kutya, amelyik tízet kölykezett!
*Azért csak lehúzza a gúnyát a nőről, meg a nyilakat is megpróbálja kihúzni belőle, a két sajátját sikeresen ki bírja húzni, bár ettől kicsit széttrancsírozódik.*
- Akarod amíg még meleg?
*Teszi fel előzékenyen a kérdést, miután már mindent felrámolt a lóra.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:00:19
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:00:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Remek játékot eszelt ki, és bízik benne, hogy rengeteg információhoz jut, csak sajnos egy dolgoz kihagy a számításból. Ez pedig idióta, elfajzott leánykája. Már éppen nekilátna a dolgának, az üvegcsét is megitta, amikor a kis picsa hisztériázni kezd és...*
- Akurvaanyád! *rikolt fel, és Alyo most megtapasztalhatja, milyen az, amikor Syoud képességeit még egy bájital is felturbózza. Olyan gyorsan és olajozottan kerül a kezébe a töltött számszeríj, hogy azt bármelyik veterán megsüvegelné.*
- Majdnem ellőtted a tököm, te idióta picsa! *suttogja halkan és Alyo vájt füle felfigyelhet arra a halk kattanásra, ami a majdnem elsütött számszeríjak sajátja. Szerencsére Syoud az utolsó pillanatban visszafogja magát.*
- Ezt most mi a faszért kellett, mi? *ereszti lassan lejjebb a fegyvert.*
- Szarok rá, mert akkor is gyalogolni fogsz, te agyhalott félvér takony! *rövid pillantást vet Cidarora, de látja, hogy már semmit nem tud tenni érte.*
- Picsába. Remek. Vetkőztesd le és pakold a lovára a felszerelését. Mozogj. *int a számszeríjjal, mert ezek után még csak elengedni sem hajlandó. Közben megállás nélkül dörmög holmi hülye leányfattyakról, meg arról, hogy miért is nem fojtotta meg idejében, az anyjával együtt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Remek játékot eszelt ki, és bízik benne, hogy rengeteg információhoz jut, csak sajnos egy dolgoz kihagy a számításból. Ez pedig idióta, elfajzott leánykája. Már éppen nekilátna a dolgának, az üvegcsét is megitta, amikor a kis picsa hisztériázni kezd és...*
- Akurvaanyád! *rikolt fel, és Alyo most megtapasztalhatja, milyen az, amikor Syoud képességeit még egy bájital is felturbózza. Olyan gyorsan és olajozottan kerül a kezébe a töltött számszeríj, hogy azt bármelyik veterán megsüvegelné.*
- Majdnem ellőtted a tököm, te idióta picsa! *suttogja halkan és Alyo vájt füle felfigyelhet arra a halk kattanásra, ami a majdnem elsütött számszeríjak sajátja. Szerencsére Syoud az utolsó pillanatban visszafogja magát.*
- Ezt most mi a faszért kellett, mi? *ereszti lassan lejjebb a fegyvert.*
- Szarok rá, mert akkor is gyalogolni fogsz, te agyhalott félvér takony! *rövid pillantást vet Cidarora, de látja, hogy már semmit nem tud tenni érte.*
- Picsába. Remek. Vetkőztesd le és pakold a lovára a felszerelését. Mozogj. *int a számszeríjjal, mert ezek után még csak elengedni sem hajlandó. Közben megállás nélkül dörmög holmi hülye leányfattyakról, meg arról, hogy miért is nem fojtotta meg idejében, az anyjával együtt.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 19:37:03
Üzenet elküldve: 2018-04-02 19:37:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tulajdonképpen minden gond nélkül lefegyverezi a spinét és ezáltal egy egész arzenállal lesz gazdagabb. Persze mindezek teljesen haszontalanok a számára, mert ugyebár íjász.
Éppen indulna, mikor Syoud mégis megtartaná a lovat.*
- Ne basszál fel apus! Éjjel őrségben voltam! Aztán loholtam a luvnya után.
*Az óriás ugye ájult, Alyo meg odadobja a kantárt az elfnek, így az ő keze szabad, de hamar előveszi újra az íját - végül is egyedül kéne hazamenjen, jó a fegyver kézközelben. Két lépést tesz, hogy eltávolodjon az ájult óriás-Syoud párostól, aztán megfordulva beleereszti a nyilat az óriás nyakába, de nem tétlenkedik, rögtön újra is lő, most a szemét célozza. Valamelyik remélhetőleg betalál, mert akkor le is van a gond a nőről, ő meg ülhet a lóra. Meg végül is csak Syoud ígért neki varázsitalt, Alyo nem és Alyo nem akar szenvedni ezzel.*
- Kurvára nem akarok gyalogolni.
//íjász aktív használata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tulajdonképpen minden gond nélkül lefegyverezi a spinét és ezáltal egy egész arzenállal lesz gazdagabb. Persze mindezek teljesen haszontalanok a számára, mert ugyebár íjász.
Éppen indulna, mikor Syoud mégis megtartaná a lovat.*
- Ne basszál fel apus! Éjjel őrségben voltam! Aztán loholtam a luvnya után.
*Az óriás ugye ájult, Alyo meg odadobja a kantárt az elfnek, így az ő keze szabad, de hamar előveszi újra az íját - végül is egyedül kéne hazamenjen, jó a fegyver kézközelben. Két lépést tesz, hogy eltávolodjon az ájult óriás-Syoud párostól, aztán megfordulva beleereszti a nyilat az óriás nyakába, de nem tétlenkedik, rögtön újra is lő, most a szemét célozza. Valamelyik remélhetőleg betalál, mert akkor le is van a gond a nőről, ő meg ülhet a lóra. Meg végül is csak Syoud ígért neki varázsitalt, Alyo nem és Alyo nem akar szenvedni ezzel.*
- Kurvára nem akarok gyalogolni.
//íjász aktív használata//
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 18:13:58
Üzenet elküldve: 2018-04-02 18:13:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
*Altatóművelete csendes, de átütő sikert arat, az óriáslány elájul.*
- Ne ricsajozz, Alyo, hanem legyél jókislány, és tedd ammit mondtam, jó? *villan a szeme a lányára.*
- A lovat mégis hagyd itt, kellhet. Na iszkiri! *ha Alyo csinálja a dolgát, Syoud is nekilát. Nem egy orvoszseni, de elég csatában vett már részt, így tudja, hogyan kell lehetőleg óvatosan kicibálni a számszeríjlövedékeket az óriáslány térdeiből. Egyrészt, mert fogyóeszköz, másrészt, mert ha benne marad, nem tudja húzni a lóval. A biztonság kedvéért előtte betol egy varázsitalt, így ügyessége már bizonyosan elég ahhoz, hogy valamit kezdjen a dologgal.*
*Amikor végez - ha ehhez az kell, hogy újra elaltassa a lányt, megteszi - megvárja, amíg a szerencsétlen magához tér.*
- Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó az, hogy van egy zöld bájitalom, mert megígértem. A rossz az, hogy gyalog kell menned, és innen minden rohadt messze van, kivéve Amon Ruadhot. Ha a varázslatotok után oda mersz jönni velem, akkor elvonszollak a lovammal... *biccent a lány lova, Guba felé.*
- Ha nem, akkor... *körbepillant, majd vigyorogva jobb felé mutat.*
- Arra van észak! No hogy legyen?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
*Altatóművelete csendes, de átütő sikert arat, az óriáslány elájul.*
- Ne ricsajozz, Alyo, hanem legyél jókislány, és tedd ammit mondtam, jó? *villan a szeme a lányára.*
- A lovat mégis hagyd itt, kellhet. Na iszkiri! *ha Alyo csinálja a dolgát, Syoud is nekilát. Nem egy orvoszseni, de elég csatában vett már részt, így tudja, hogyan kell lehetőleg óvatosan kicibálni a számszeríjlövedékeket az óriáslány térdeiből. Egyrészt, mert fogyóeszköz, másrészt, mert ha benne marad, nem tudja húzni a lóval. A biztonság kedvéért előtte betol egy varázsitalt, így ügyessége már bizonyosan elég ahhoz, hogy valamit kezdjen a dologgal.*
*Amikor végez - ha ehhez az kell, hogy újra elaltassa a lányt, megteszi - megvárja, amíg a szerencsétlen magához tér.*
- Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó az, hogy van egy zöld bájitalom, mert megígértem. A rossz az, hogy gyalog kell menned, és innen minden rohadt messze van, kivéve Amon Ruadhot. Ha a varázslatotok után oda mersz jönni velem, akkor elvonszollak a lovammal... *biccent a lány lova, Guba felé.*
- Ha nem, akkor... *körbepillant, majd vigyorogva jobb felé mutat.*
- Arra van észak! No hogy legyen?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 09:16:25
Üzenet elküldve: 2018-04-02 09:16:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*A pimaszkodást széles vigyorral fogadja.*
- Ó, azt sosem várnám el, hogy megbocsásd *mondja.* - Az ilyesmit nem szokás elfelejteni. *Bár mosolyog, a hangjába mintha nagyon is komoly zöngék vegyülnének. Szinte inti a kis fakóvérűt, hogy érlelje csak a bosszúját, s emellett rá is mutat, hogy bizony övé a dicsőség, hogy egy ilyen tettet meg tudott cselekedni vele.*
- Reggelit az ágyba? *fordul a nőstényke felé önelégült félmosollyal.* - Talán csak nem éhes maradtál? *Jóízű kacajjal tolja félre a válasznak kínálkozó posztot.* - Vigyázz, mit kívánsz *aljaskodik fejcsóválva, szokásához híven.
Bár szokás szerint fölényes, a fakó pillantás most valahogy mégis más. Mintha valamiféle büszke csodálat töltené el, ahogy a macskaszerű, flegma fenségességgel elnyújtózó nősténykét figyeli.
Nadrágot és inget vesz, aztán kifordít az asztaltól egy széket magának. Leül rá és a karjait megtámasztja maga előtt a háttámla tetején. Hallgatja ezt az éles, de szép íveken dolgozó, finom kis metszéseket ejtő évődést. Figyeli a mozdulatot, mellyel a láncot csörrenti a kicsike. Ezúttal már nem tehetetlen haraggal, inkább csak zavaró nyűgként. Szinte azt a hatást kelti, mint ha bármely pillanatban hatalmában állna leoldani, és csupán Kharasshi butácska játéka miatt viselné. Semmi félsz nincs benne. De nem is elbizakodott. Pontosan tudja, milyen fegyvert forgat és hogy hogyan bánjon vele.
Nem válaszol azonnal. Egészen elmerül a látványban. Végül aztán csak felkel és odasétál esti fekhelyükhöz. Letérdel a lány mellé és az állacska alá simítja balját.*
- Büntetés? *billenti félre a fejét.* - Úgy gondolod, csak az oktalan jószágokat szokás láncra verni? *Simítása tovább fordul a fehér nyakon, onnan pedig át a vállon, s végig a lány meztelen hátán. Végig a viaszfás erdők nemes minxeinek impozáns csíkjain.* - És tudhatnád *súgja közelebb hajolva* -, hogy én nem így büntetek.
*Ahogy kimondja, már ereszt is a csomó, mely a karkötő egyik világos gyöngyét tartja.
Lám rámutatott az okra, amiért megkötötte a lányt, de így kénytelen vámot is szedni, nehogy meginogjon a mérleg nyelve. Talán igazságtalan, de meglehet, egy újabb gyöngy bánná, ha az elvétel jogát most megkérdőjeleznék. A kandalló elé terített prém alól előkerül a kulcs is. A bilincs elengedi a bokát, a kulcsot pedig Kharasshi a zsebébe süllyeszti.
Felkel és magára veszi a zekéjét. Kifelé menet szór egy kis diót a forgács alá bevackolt egérkének.*
- Megabrakoltatom a lovakat *mondja, s indul is, hogy ránézzen a hátasokra. Meg persze a tollasokra is.
Odakint, a mámoros éjszakát körülvevő világban közben leesett az első hó. Fehér köntösbe öltözött az erdő.*
*A pimaszkodást széles vigyorral fogadja.*
- Ó, azt sosem várnám el, hogy megbocsásd *mondja.* - Az ilyesmit nem szokás elfelejteni. *Bár mosolyog, a hangjába mintha nagyon is komoly zöngék vegyülnének. Szinte inti a kis fakóvérűt, hogy érlelje csak a bosszúját, s emellett rá is mutat, hogy bizony övé a dicsőség, hogy egy ilyen tettet meg tudott cselekedni vele.*
- Reggelit az ágyba? *fordul a nőstényke felé önelégült félmosollyal.* - Talán csak nem éhes maradtál? *Jóízű kacajjal tolja félre a válasznak kínálkozó posztot.* - Vigyázz, mit kívánsz *aljaskodik fejcsóválva, szokásához híven.
Bár szokás szerint fölényes, a fakó pillantás most valahogy mégis más. Mintha valamiféle büszke csodálat töltené el, ahogy a macskaszerű, flegma fenségességgel elnyújtózó nősténykét figyeli.
Nadrágot és inget vesz, aztán kifordít az asztaltól egy széket magának. Leül rá és a karjait megtámasztja maga előtt a háttámla tetején. Hallgatja ezt az éles, de szép íveken dolgozó, finom kis metszéseket ejtő évődést. Figyeli a mozdulatot, mellyel a láncot csörrenti a kicsike. Ezúttal már nem tehetetlen haraggal, inkább csak zavaró nyűgként. Szinte azt a hatást kelti, mint ha bármely pillanatban hatalmában állna leoldani, és csupán Kharasshi butácska játéka miatt viselné. Semmi félsz nincs benne. De nem is elbizakodott. Pontosan tudja, milyen fegyvert forgat és hogy hogyan bánjon vele.
Nem válaszol azonnal. Egészen elmerül a látványban. Végül aztán csak felkel és odasétál esti fekhelyükhöz. Letérdel a lány mellé és az állacska alá simítja balját.*
- Büntetés? *billenti félre a fejét.* - Úgy gondolod, csak az oktalan jószágokat szokás láncra verni? *Simítása tovább fordul a fehér nyakon, onnan pedig át a vállon, s végig a lány meztelen hátán. Végig a viaszfás erdők nemes minxeinek impozáns csíkjain.* - És tudhatnád *súgja közelebb hajolva* -, hogy én nem így büntetek.
*Ahogy kimondja, már ereszt is a csomó, mely a karkötő egyik világos gyöngyét tartja.
Lám rámutatott az okra, amiért megkötötte a lányt, de így kénytelen vámot is szedni, nehogy meginogjon a mérleg nyelve. Talán igazságtalan, de meglehet, egy újabb gyöngy bánná, ha az elvétel jogát most megkérdőjeleznék. A kandalló elé terített prém alól előkerül a kulcs is. A bilincs elengedi a bokát, a kulcsot pedig Kharasshi a zsebébe süllyeszti.
Felkel és magára veszi a zekéjét. Kifelé menet szór egy kis diót a forgács alá bevackolt egérkének.*
- Megabrakoltatom a lovakat *mondja, s indul is, hogy ránézzen a hátasokra. Meg persze a tollasokra is.
Odakint, a mámoros éjszakát körülvevő világban közben leesett az első hó. Fehér köntösbe öltözött az erdő.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-02 00:13:46
Üzenet elküldve: 2018-04-02 00:13:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Álomtalan mélységbe merül, s mikor lúdbőrt vet a hűvöstől, arra sem ébred fel. Így arra sem, amikor Kharasshi betakargatja, és a tűzre is tesz éjjel. Semmilyen motozás nem háborgatja a gondtalan sötétséget. Hajnalban férkőzik az első álomfoszlány az elméjébe az előző éjjel emlékét tükrözve. Újra éled a parázs, de hogy álom-e vagy valóság? Mint ha ragacsos mézfolyamon keresztül evickélne, de sehogy sem bukkan a felszínre. Mint ha az édes nyúlós finomság mindig maga alá temetné, s mégis próbál kikerülni belőle. A kéj lassú sóhajokkal tűzve csordogál rajta végig, s elevenít meg egy-egy érintést, melyet, mint ha most is érezne. Mint ha újraélné a tobzódó ujjakat, az erősen ölelő karokat, holott az tegnap este volt. Érzi a porcikáiban, hogy megtörtént, efelől szemernyi kétsége sincs, így hát más magyarázat nincsen, csak hogy a mélységi kéjenc olyan mélyen érintette, hogy még a hajnali álmaiba is orvul beleférkőzik. Eleinte próbálja elűzni a gondolatot, s ficereg is egy kicsit, de olyan makacsul kapaszkodik belé a vágy, hogy feladja, s egészen beleolvad az álmos képzetekbe. Ennek hatására pedig kerekded formáival simul a mögötte fekvőhöz újra és újra, halk álomittas dorombolás kíséretében. Éppen, mint előző éjjel. Válaszként, a fülében a morgó köszöntés, összhangban a gyengéd határozott mozdulattal, nem hagy kétséget afelől, hogy ezek bizony nem álomittas képzetek. Valós érintések borzolták és csalogatták idáig.
Nem az éjjeli a cincáló förgeteg ragadja el, hanem a sikamlós visszhangja. Emlékeztető, a való gyengéd köntösébe bújva. Mire ezt felfogja, már csak a mozdulatokra koncentrál, a feléledt izzó parázsra, s feszítő lobbanásra. Aztán, mély sóhajokkal csillapodik a férfiba kapaszkodva, míg az nem duruzsol a nyakába.*
- Ellenben veled *dünnyögve kontrázik, s csak a férfi felé vetett csalárd pillantás árulkodik arról, hogy nem egészen ugyanarról beszélnek.*
- Én sem bocsátottam meg neked, hogy láncra vertél, nehogy azt hidd. *Kicsit furcsán hangzik a hajnali események tükrében, és a szemtelen évődés után, és hogy a harapós csókba már megint beleborzongott, de ő sem enged egy könnyen a láncok miatt. Megegyeztek, eddig állta a szavát, sehová sem ment, a tanyán is jól viselkedett többnyire, s most még magát is odaadta. Bár talán éppen ez lehet az oka. Úgy tűnik, minden eddiginél jobban nyeregben érzi magát a hím.*
- Ezek szerint a reggelit is ágyba kapom. *sóhajt, s csörrent egyet a lábával, forgatva a saját malmára is egy kis vizet. *Tudod, nem érek az asztalig… *Oldalára fordulva igazítja hóna alá a takarót, s támasztja könyöklő tenyerébe fejét, míg a mosdó Kharasshit figyeli. Egyre inkább elhatalmasodik rajta, hogy ő is mosdana, rendbe tenné magát, mert bőven van mit, persze odáig sem ér el.*
- Vagy hogy képzelted el a mai napot? *húzza össze szemeit, miközben mélázva sorolja a feltoluló kérdéseit.* Az egész napot a kandalló mellé láncolva töltöm majd, mint egy elkanászodott házikendvenc? Gyerekes bosszú miatt, büntetésben? *Pillantása lassan vált kihívóra. Valójában nagyon is szeretné tudni, hogy mikor oldja el végre Kharasshi. Vagy mikor teszi ki a lábát a kunyhóból, hogy megpróbáljon kibújni belőle ő maga.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.02 00:27:29
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Álomtalan mélységbe merül, s mikor lúdbőrt vet a hűvöstől, arra sem ébred fel. Így arra sem, amikor Kharasshi betakargatja, és a tűzre is tesz éjjel. Semmilyen motozás nem háborgatja a gondtalan sötétséget. Hajnalban férkőzik az első álomfoszlány az elméjébe az előző éjjel emlékét tükrözve. Újra éled a parázs, de hogy álom-e vagy valóság? Mint ha ragacsos mézfolyamon keresztül evickélne, de sehogy sem bukkan a felszínre. Mint ha az édes nyúlós finomság mindig maga alá temetné, s mégis próbál kikerülni belőle. A kéj lassú sóhajokkal tűzve csordogál rajta végig, s elevenít meg egy-egy érintést, melyet, mint ha most is érezne. Mint ha újraélné a tobzódó ujjakat, az erősen ölelő karokat, holott az tegnap este volt. Érzi a porcikáiban, hogy megtörtént, efelől szemernyi kétsége sincs, így hát más magyarázat nincsen, csak hogy a mélységi kéjenc olyan mélyen érintette, hogy még a hajnali álmaiba is orvul beleférkőzik. Eleinte próbálja elűzni a gondolatot, s ficereg is egy kicsit, de olyan makacsul kapaszkodik belé a vágy, hogy feladja, s egészen beleolvad az álmos képzetekbe. Ennek hatására pedig kerekded formáival simul a mögötte fekvőhöz újra és újra, halk álomittas dorombolás kíséretében. Éppen, mint előző éjjel. Válaszként, a fülében a morgó köszöntés, összhangban a gyengéd határozott mozdulattal, nem hagy kétséget afelől, hogy ezek bizony nem álomittas képzetek. Valós érintések borzolták és csalogatták idáig.
Nem az éjjeli a cincáló förgeteg ragadja el, hanem a sikamlós visszhangja. Emlékeztető, a való gyengéd köntösébe bújva. Mire ezt felfogja, már csak a mozdulatokra koncentrál, a feléledt izzó parázsra, s feszítő lobbanásra. Aztán, mély sóhajokkal csillapodik a férfiba kapaszkodva, míg az nem duruzsol a nyakába.*
- Ellenben veled *dünnyögve kontrázik, s csak a férfi felé vetett csalárd pillantás árulkodik arról, hogy nem egészen ugyanarról beszélnek.*
- Én sem bocsátottam meg neked, hogy láncra vertél, nehogy azt hidd. *Kicsit furcsán hangzik a hajnali események tükrében, és a szemtelen évődés után, és hogy a harapós csókba már megint beleborzongott, de ő sem enged egy könnyen a láncok miatt. Megegyeztek, eddig állta a szavát, sehová sem ment, a tanyán is jól viselkedett többnyire, s most még magát is odaadta. Bár talán éppen ez lehet az oka. Úgy tűnik, minden eddiginél jobban nyeregben érzi magát a hím.*
- Ezek szerint a reggelit is ágyba kapom. *sóhajt, s csörrent egyet a lábával, forgatva a saját malmára is egy kis vizet. *Tudod, nem érek az asztalig… *Oldalára fordulva igazítja hóna alá a takarót, s támasztja könyöklő tenyerébe fejét, míg a mosdó Kharasshit figyeli. Egyre inkább elhatalmasodik rajta, hogy ő is mosdana, rendbe tenné magát, mert bőven van mit, persze odáig sem ér el.*
- Vagy hogy képzelted el a mai napot? *húzza össze szemeit, miközben mélázva sorolja a feltoluló kérdéseit.* Az egész napot a kandalló mellé láncolva töltöm majd, mint egy elkanászodott házikendvenc? Gyerekes bosszú miatt, büntetésben? *Pillantása lassan vált kihívóra. Valójában nagyon is szeretné tudni, hogy mikor oldja el végre Kharasshi. Vagy mikor teszi ki a lábát a kunyhóból, hogy megpróbáljon kibújni belőle ő maga.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.02 00:27:29
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:45:46
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:45:46
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nem várt találkozás //
// A hozzászólás 16+os jelenetet tartalmaz! //
*Bár látszólag teljesen közönyösen hallgatja amit Vivrithari mond neki, valójában rendkívül érdekesnek tartja. Hallott már pár felületes beszámolót ork hordákról, de ezek közül rengeteg lehetett a ferdítés, illetve valaki aki benne élt egy ilyen helyzetben sokkal relevánsabb információkat tud nyújtani róla. Egyelőre nem kérdez, elraktározza későbbre amikor mondjuk megpihennek, ha egyáltalán lesz olyan, amit eléggé valószínűnek tart legalább egyszer.
A megállapításra miszerint furcsa még nem kapja fel a fejét, de reagál rá.*
- Nem te vagy az első aki ezt mondja, de igazad van. *Az ezt követő rész viszont őszintén meglepi, és ez egy pillanatig ki is ütközik arcán. Röviden felnevet, utána is kicsit még vigyorog a kérdésen. Mivel Vivri nem tud róla semmit, ezért azt sem tudja mennyire abszurd a kérdése.*
- Nem, nem félek. *Jelenti ki kategorikusan.* Ha így történne, és rá is kérdeznének, megmondanám nekik, hogy semmi közük ahhoz, hogy kivel, mikor, hol és mit csinálok. Azon túl pedig szarok rá ki mit gondol rólam. *Talán ezzel Vivri beljebb kerül Valea megismerésében. Valóban nem tipikus példánya fajtájának, és az ork nőstény még nem is sejti, hogy nemesi vér folyik ereiben.*
- A két lábon járók szeretnek egymással szemben elvárásokat támasztani, én viszont szeretek csalódást okozni. *Valahol jól szórakozik saját magán és szavain, ezért megismétli féloldalas vigyorát. A beszélgetés azonban gördül tovább, és olyan utakra, amire ő nem szívesen téved. Nem azért, mert annyira érzékeny téma lenne, bár tagadhatatlanul régen nagyon fájt a lelke miatta, sokkal inkább, mert nem szereti a lelki fröcsögést. A hirtelen elkomolyodó arcából viszont könnyen lehet következtetni arra, hogy ez nem a kedvenc története.*
- Így is mondhatjuk. Azt hiszem nem nagyon van hova hazamenni, ha nem magát az épületet vesszük az otthonnak. *Megrántja vállait.* Egyetlen élő rokonom van. Mármint közeli. A körökbe amikbe születtem ott igencsak szerettek állítólagos távoli, és még távolabbiak felbukkanni. *Direkt nem a tartozni szót használja, talán érezhetővé téve a különbséget, hogy ő sosem tartozott abba a nemesi világba igazán.* Ha legalább viadalokat rendeztünk volna, hogy ki akar unokatestvér lenni, lehetséges, hogy még jól is szórakozom.
*Annyira belefeledkezik a beszélgetésbe, ami meglehetősen meglepő, hogy el is felejt figyelni a környezetre. Kicsit gyorsít a tempón, mert azt veszi észre, hogy néha Vivri előtte halad, ebből pedig arra következtet, hogy számára nem megfelelő a haladásuk sebessége.*
- Szerintem hamarosan kiérünk a szántóra.
// A hozzászólás 16+os jelenetet tartalmaz! //
*Bár látszólag teljesen közönyösen hallgatja amit Vivrithari mond neki, valójában rendkívül érdekesnek tartja. Hallott már pár felületes beszámolót ork hordákról, de ezek közül rengeteg lehetett a ferdítés, illetve valaki aki benne élt egy ilyen helyzetben sokkal relevánsabb információkat tud nyújtani róla. Egyelőre nem kérdez, elraktározza későbbre amikor mondjuk megpihennek, ha egyáltalán lesz olyan, amit eléggé valószínűnek tart legalább egyszer.
A megállapításra miszerint furcsa még nem kapja fel a fejét, de reagál rá.*
- Nem te vagy az első aki ezt mondja, de igazad van. *Az ezt követő rész viszont őszintén meglepi, és ez egy pillanatig ki is ütközik arcán. Röviden felnevet, utána is kicsit még vigyorog a kérdésen. Mivel Vivri nem tud róla semmit, ezért azt sem tudja mennyire abszurd a kérdése.*
- Nem, nem félek. *Jelenti ki kategorikusan.* Ha így történne, és rá is kérdeznének, megmondanám nekik, hogy semmi közük ahhoz, hogy kivel, mikor, hol és mit csinálok. Azon túl pedig szarok rá ki mit gondol rólam. *Talán ezzel Vivri beljebb kerül Valea megismerésében. Valóban nem tipikus példánya fajtájának, és az ork nőstény még nem is sejti, hogy nemesi vér folyik ereiben.*
- A két lábon járók szeretnek egymással szemben elvárásokat támasztani, én viszont szeretek csalódást okozni. *Valahol jól szórakozik saját magán és szavain, ezért megismétli féloldalas vigyorát. A beszélgetés azonban gördül tovább, és olyan utakra, amire ő nem szívesen téved. Nem azért, mert annyira érzékeny téma lenne, bár tagadhatatlanul régen nagyon fájt a lelke miatta, sokkal inkább, mert nem szereti a lelki fröcsögést. A hirtelen elkomolyodó arcából viszont könnyen lehet következtetni arra, hogy ez nem a kedvenc története.*
- Így is mondhatjuk. Azt hiszem nem nagyon van hova hazamenni, ha nem magát az épületet vesszük az otthonnak. *Megrántja vállait.* Egyetlen élő rokonom van. Mármint közeli. A körökbe amikbe születtem ott igencsak szerettek állítólagos távoli, és még távolabbiak felbukkanni. *Direkt nem a tartozni szót használja, talán érezhetővé téve a különbséget, hogy ő sosem tartozott abba a nemesi világba igazán.* Ha legalább viadalokat rendeztünk volna, hogy ki akar unokatestvér lenni, lehetséges, hogy még jól is szórakozom.
*Annyira belefeledkezik a beszélgetésbe, ami meglehetősen meglepő, hogy el is felejt figyelni a környezetre. Kicsit gyorsít a tempón, mert azt veszi észre, hogy néha Vivri előtte halad, ebből pedig arra következtet, hogy számára nem megfelelő a haladásuk sebessége.*
- Szerintem hamarosan kiérünk a szántóra.
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:13:09
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:13:09
ÚJ
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
//Nyílt//
*Egész nagyra gyűlik a tömeg mögötte, Ildhaw magához képest nagy élvezettel szívja be a friss, erdei levegőt, s minden mozdulatát hevesen utánozza az emberkígyó mögötte. Mit utánozzák, lesik mit tesz, mit csinál, gyakran afelől érdeklődnek, hogyan tudnának hozzájárulni boldogságához. Ha az ember jól belegondol, a gnóm életének talán legboldogabb percei ezek, soha életében nem vették még ennyien körül, soha nem lesték kívánságát és soha nem úszta meg, hogy ekkora tömegben legalább egy ne rúgjon belé. Egy heves leányzót azonban már kénytelen kicsit arrébb tessékelni, mert az szinte nyakára mászva próbálja masszírozni. Légyen bármily erős jelenleg az a tartás, azért a hátán nem tudja elcipelni, erőt nem ádott a nagyúr.*
- Jól van már! Csak nyugodtan, ne olyan hevesen tündéreim, kedveseim! Jut belőlem mindenkinek! *Közben azon gondolkodik, vajon, ha ilyen mértékben szaporodik az embertömeg háta megett, hogyan masíroznak be a városba?*
~ Vagy hódítsam meg rögtön? Hisz a városőrök is mellém állnának! ~ *Fogalmazódik benne meg a gondolat, aztán persze rögtön el is hessegeti. Egy sötét kúria bőven elég lesz, hogy tanulmányait folytassa, reméli, hogy a tanács, legalább egy lepukkant viskót a nevére ír.*
- Akkor most arra kérek mindenkit, hogyha a város határába érkezünk, kezdje el mindenki kántálni, hogy: Il-dhaw a jós! Il-dhaw a jós! *Aprólékosan szótagol, hogy még a legsutábbak is megértsék, a dokkmunkások és erdőjárók nem a legokosabb fajtából valók. Egy pár ember rögtön el is téveszti az időpontot, s néhány perc múlva harsog az erdő az Ildhaw-ozástól. Mintha piaci napon minden ember egyszerre bődülne el.*
- Ne most! Még ne! *Üvölti, majd követői mérgesen lepisszegik egymást. Az erdő fái alatt így haladnak, s Ildhaw közben azt tervezi, hogy korábbi otthonában, a Szegénynegyedben, vagy amellett kíván magának egy sötétebb sikátorban egy kúriát, mi kellően sötét, eldugott és rémisztő távlati céljai eléréséhez. Ehhez azonban a városi vezetés hozzájárulása szükséges, melyet úgy gondol, támogatóival mögötte, minden bizonnyal megszerez. A vaserdei utat, hamarosan a kereskedelmi út váltja fel, ahol még több szerzet előtt tud megjelenni, így a sor, mi mögötte tömött sorokban kígyózik, egyre terebélyesebb lesz. Néhányan ételt is tömnek a szájába, aminek nagyon megörül, kezdi azt gondolni, hogy némi vért is tudna szerezni, s ajkából kilógó nyelve mellett gonosz mosollyal villannak ki fogai. Melyek a közhiedelemmel ellentétben, normális gnómfogak, csak kissé rothadtak. A következő pillanatban egy nő nyelvétől majdnem megfullad, aki kapva az alkalmon torkán akarja sajátját letuszakolni.*
- Imádlak Sa'thereth!
//Nyílt//
*Egész nagyra gyűlik a tömeg mögötte, Ildhaw magához képest nagy élvezettel szívja be a friss, erdei levegőt, s minden mozdulatát hevesen utánozza az emberkígyó mögötte. Mit utánozzák, lesik mit tesz, mit csinál, gyakran afelől érdeklődnek, hogyan tudnának hozzájárulni boldogságához. Ha az ember jól belegondol, a gnóm életének talán legboldogabb percei ezek, soha életében nem vették még ennyien körül, soha nem lesték kívánságát és soha nem úszta meg, hogy ekkora tömegben legalább egy ne rúgjon belé. Egy heves leányzót azonban már kénytelen kicsit arrébb tessékelni, mert az szinte nyakára mászva próbálja masszírozni. Légyen bármily erős jelenleg az a tartás, azért a hátán nem tudja elcipelni, erőt nem ádott a nagyúr.*
- Jól van már! Csak nyugodtan, ne olyan hevesen tündéreim, kedveseim! Jut belőlem mindenkinek! *Közben azon gondolkodik, vajon, ha ilyen mértékben szaporodik az embertömeg háta megett, hogyan masíroznak be a városba?*
~ Vagy hódítsam meg rögtön? Hisz a városőrök is mellém állnának! ~ *Fogalmazódik benne meg a gondolat, aztán persze rögtön el is hessegeti. Egy sötét kúria bőven elég lesz, hogy tanulmányait folytassa, reméli, hogy a tanács, legalább egy lepukkant viskót a nevére ír.*
- Akkor most arra kérek mindenkit, hogyha a város határába érkezünk, kezdje el mindenki kántálni, hogy: Il-dhaw a jós! Il-dhaw a jós! *Aprólékosan szótagol, hogy még a legsutábbak is megértsék, a dokkmunkások és erdőjárók nem a legokosabb fajtából valók. Egy pár ember rögtön el is téveszti az időpontot, s néhány perc múlva harsog az erdő az Ildhaw-ozástól. Mintha piaci napon minden ember egyszerre bődülne el.*
- Ne most! Még ne! *Üvölti, majd követői mérgesen lepisszegik egymást. Az erdő fái alatt így haladnak, s Ildhaw közben azt tervezi, hogy korábbi otthonában, a Szegénynegyedben, vagy amellett kíván magának egy sötétebb sikátorban egy kúriát, mi kellően sötét, eldugott és rémisztő távlati céljai eléréséhez. Ehhez azonban a városi vezetés hozzájárulása szükséges, melyet úgy gondol, támogatóival mögötte, minden bizonnyal megszerez. A vaserdei utat, hamarosan a kereskedelmi út váltja fel, ahol még több szerzet előtt tud megjelenni, így a sor, mi mögötte tömött sorokban kígyózik, egyre terebélyesebb lesz. Néhányan ételt is tömnek a szájába, aminek nagyon megörül, kezdi azt gondolni, hogy némi vért is tudna szerezni, s ajkából kilógó nyelve mellett gonosz mosollyal villannak ki fogai. Melyek a közhiedelemmel ellentétben, normális gnómfogak, csak kissé rothadtak. A következő pillanatban egy nő nyelvétől majdnem megfullad, aki kapva az alkalmon torkán akarja sajátját letuszakolni.*
- Imádlak Sa'thereth!
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:00:43
Üzenet elküldve: 2018-04-01 14:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igaz *válaszolja szemtelen őszinteséggel. Miért is tagadná?
Mosolyodik a hím, hisz érzi, hogy pattog még a durcásság szikrája a lányban, de nem kapaszkodik meddő küzdelembe. Félreértés ne essék, nem az tetszik neki, hogy valakit egyértelműen reménytelen helyzetben feladásra kényszerít. Az van a kedvére, hogy a lány méltósággal veszít csatát, de megadásról szó sincs. Az édes kis morgolódásban szinte ott ingatja az ujját a revans türelmes ígérete.
A nőstényke olyan mélyen alszik, hogy Kharasshi előbb ébred fel a fázós borzongására. Óvatosan kel fel mellőle, s felnyalábolja az ágyról a takarót, hogy rá terítse. Rak azért a tűzre is, hogy ne hűljön ki a szoba reggelig. Aztán visszabújik a pőre testecske mellé, hiszen odakint még javában feketéllik az éj.
Hajnalban ébred meg újra. Még parázslik némi meleg a kandallóban, de a nőstényke csendes szuszogása, az ágyékához simuló finom domborulatok benne is élesztgetik azt a parazsat. Feljebb igazítja a lány jobb térdét, hogy lusta cirógatása újonnan szerzett felségterületéhez is egészen hozzáférjen. Mikor a mocorgások, az elsóhajtott kis hangocskák sem hagynak már kétséget, lassú, kéjes jó reggelt kíván a nősténykének. Tettel és szóval is. Pajzán, lomha ébresztő. Mi más illene jobban a múlt estéhez? Kellemes kis kéjelgés, nem olyan vadul lobogó, mint az éj heve. Az álom könnyed fodrai még cirógatják őket, míg egy szorosan megtartó ölelés után végül mégis köréjük férkőzik a reggel.*
- Nem könnyű betelni veled *súgja a nyakacskába* -, de azért még nem bocsátottam meg. *Harapva csókol az utolsó szó után, aztán széles vigyorral a képén kikászálódik a takaró alól. Tessék-lássék megmosdik a dézsa vízéből, aztán megtörölközik és nekilát, hogy felöltözzön.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igaz *válaszolja szemtelen őszinteséggel. Miért is tagadná?
Mosolyodik a hím, hisz érzi, hogy pattog még a durcásság szikrája a lányban, de nem kapaszkodik meddő küzdelembe. Félreértés ne essék, nem az tetszik neki, hogy valakit egyértelműen reménytelen helyzetben feladásra kényszerít. Az van a kedvére, hogy a lány méltósággal veszít csatát, de megadásról szó sincs. Az édes kis morgolódásban szinte ott ingatja az ujját a revans türelmes ígérete.
A nőstényke olyan mélyen alszik, hogy Kharasshi előbb ébred fel a fázós borzongására. Óvatosan kel fel mellőle, s felnyalábolja az ágyról a takarót, hogy rá terítse. Rak azért a tűzre is, hogy ne hűljön ki a szoba reggelig. Aztán visszabújik a pőre testecske mellé, hiszen odakint még javában feketéllik az éj.
Hajnalban ébred meg újra. Még parázslik némi meleg a kandallóban, de a nőstényke csendes szuszogása, az ágyékához simuló finom domborulatok benne is élesztgetik azt a parazsat. Feljebb igazítja a lány jobb térdét, hogy lusta cirógatása újonnan szerzett felségterületéhez is egészen hozzáférjen. Mikor a mocorgások, az elsóhajtott kis hangocskák sem hagynak már kétséget, lassú, kéjes jó reggelt kíván a nősténykének. Tettel és szóval is. Pajzán, lomha ébresztő. Mi más illene jobban a múlt estéhez? Kellemes kis kéjelgés, nem olyan vadul lobogó, mint az éj heve. Az álom könnyed fodrai még cirógatják őket, míg egy szorosan megtartó ölelés után végül mégis köréjük férkőzik a reggel.*
- Nem könnyű betelni veled *súgja a nyakacskába* -, de azért még nem bocsátottam meg. *Harapva csókol az utolsó szó után, aztán széles vigyorral a képén kikászálódik a takaró alól. Tessék-lássék megmosdik a dézsa vízéből, aztán megtörölközik és nekilát, hogy felöltözzön.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-31 20:54:24
Üzenet elküldve: 2018-03-31 20:54:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
- Ó apus, ezt elképesztően be fogjuk szopni. Mint mindig!
*Dohog, aztán remélhetőleg ügyesen elszed a vekengő óriástól mindent, amit Syoud szerint el kell szednie. Meg ugye azt is reméli, hogy az nem tiltakozik különösebben, ha mégis ilyesmit tenne, akkor valószínűleg Alyo megpróbálja orrba csűrni és erre amúgy minden esélye meg is van, hisz neki nem fáj semmije. Nem szeretné amúgy nagyon elhúzni ezt a lefegyverzés dolgot, mert ő már csak egy dologra vágyik, ez pedig az ágya, erre fél napot caplatott az erdőben egy óriás után loholva, ráadásul a vérszomja is kielégítetlen marad.*
- Biztos nem nyírjuk ki?
*Kérdezi szinte nyafogva, ha sikeresen elvette az óriás cumóját.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
- Ó apus, ezt elképesztően be fogjuk szopni. Mint mindig!
*Dohog, aztán remélhetőleg ügyesen elszed a vekengő óriástól mindent, amit Syoud szerint el kell szednie. Meg ugye azt is reméli, hogy az nem tiltakozik különösebben, ha mégis ilyesmit tenne, akkor valószínűleg Alyo megpróbálja orrba csűrni és erre amúgy minden esélye meg is van, hisz neki nem fáj semmije. Nem szeretné amúgy nagyon elhúzni ezt a lefegyverzés dolgot, mert ő már csak egy dologra vágyik, ez pedig az ágya, erre fél napot caplatott az erdőben egy óriás után loholva, ráadásul a vérszomja is kielégítetlen marad.*
- Biztos nem nyírjuk ki?
*Kérdezi szinte nyafogva, ha sikeresen elvette az óriás cumóját.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:28:44
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:28:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezeit ösztönösen kapja maga elé, mintegy védekezésképp, bár sokat nem érnek, mert Kharasshi könnyűszerrel kaparintja magához az elgyengült kacsókat. S könnyűszerrel gyűri maga alá Rilkälinet is.*
- Te kaptál túl… *pihegve szájal csendesen. Láncra verik, és még őt vádolják túlkapással. Megpróbálhatná kioldani magát, de nem hadakozni szeretne. Jobb volna, ha Kharasshi önként nyitná ki a zárat. Birkózni legalábbis nincs ereje, és amúgy sem volna túl sok esélye, meddő próbálkozás.
Szenvtelen pillantással követi a vízcseppekre hajló ajkakat, s hallgatja végig az engesztelésre vonatkozó álmodozást.*
- Alig várod, hogy engeszteljelek… *duruzsolja lustán.* igaz?
*Látszott az élveteg csókon, és hogy most szinte Kharasshi az, aki engesztelőn cirógatja végig a lány ajkait. Még ha nem is talál azonnal viszonzásra, csak néhány simítás után. Ebből azért tudhatja a hím, hogy igenis Rilkäline ugyan úgy elégedetlen a helyzettel, de elfogadja a békejobbot nagyjából reggelig. Mivel amúgy sem tervezett sehová sem menni, harcolni nem akar tovább, ezért nem szól többet. Beletörődötten hagyja, hogy magához vonja a férfi, de sokáig nem hunyja le a szemeit, csak laposakat pislogva figyeli a parazsat. S mikor cirógatásokkal a bőrén elnyomja az álom a kandalló melegében, hajnalig alszik álmatlan mély békességben. Most nem mocorog vagy motyog, mint előző éjjel. Nem zaklatja semmi. Túlontúl kimerült, hogy bármin is dolgozzon az elméje.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezeit ösztönösen kapja maga elé, mintegy védekezésképp, bár sokat nem érnek, mert Kharasshi könnyűszerrel kaparintja magához az elgyengült kacsókat. S könnyűszerrel gyűri maga alá Rilkälinet is.*
- Te kaptál túl… *pihegve szájal csendesen. Láncra verik, és még őt vádolják túlkapással. Megpróbálhatná kioldani magát, de nem hadakozni szeretne. Jobb volna, ha Kharasshi önként nyitná ki a zárat. Birkózni legalábbis nincs ereje, és amúgy sem volna túl sok esélye, meddő próbálkozás.
Szenvtelen pillantással követi a vízcseppekre hajló ajkakat, s hallgatja végig az engesztelésre vonatkozó álmodozást.*
- Alig várod, hogy engeszteljelek… *duruzsolja lustán.* igaz?
*Látszott az élveteg csókon, és hogy most szinte Kharasshi az, aki engesztelőn cirógatja végig a lány ajkait. Még ha nem is talál azonnal viszonzásra, csak néhány simítás után. Ebből azért tudhatja a hím, hogy igenis Rilkäline ugyan úgy elégedetlen a helyzettel, de elfogadja a békejobbot nagyjából reggelig. Mivel amúgy sem tervezett sehová sem menni, harcolni nem akar tovább, ezért nem szól többet. Beletörődötten hagyja, hogy magához vonja a férfi, de sokáig nem hunyja le a szemeit, csak laposakat pislogva figyeli a parazsat. S mikor cirógatásokkal a bőrén elnyomja az álom a kandalló melegében, hajnalig alszik álmatlan mély békességben. Most nem mocorog vagy motyog, mint előző éjjel. Nem zaklatja semmi. Túlontúl kimerült, hogy bármin is dolgozzon az elméje.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:53:35
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:53:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Az az igazság, hogy ez az egész taknyos orrú ordítozás azt eredményezi, hogy elveszi Syoud jókedvét és ölési vágyának egy részét.*
~ Albunt sokkal fincsibb volt megölni. ~ *mert az csak valami furcsa hangot adott ki, hogy "globglobglob", majd varázsolgatott kicsit, majd meghalt. Valószínűleg az a baja, hogy ez a lány méretei ellenére is inkább kölyöknek számít a szemében, amellett se nem sötételf, se nem ork.*
- Ajmár. *sóhajt nagyot, majd Alyora néz.*
- Fogd a lovát meg a fegyverét és menj a Vashegyre. *pár mondatban összefoglalja lányának azt, amit az óriáslány csak elsuttogott.*
- Igen. Teljes készültség. Mondd meg a hadúrnak, hogy... *megvakarja a tarkóját.*
- Tudod te is. *nem akar ötleteket adni.*
- Na cicám, te jössz. *fordul vissza az óriáslány felé, majd elgondolkozva méregeti, miközben széles körben megkerüli a testet, hogy ezúttal a feje felől legyen. Az óriások nem túl okosak, és a magyarázat meg az egész összeállítás beleillik a képbe. Ciharo lehet, hogy tényleg csak ennyit tud.*
- Na jó... pihenj egyet, hmm? *mosolyog rá, majd ha minden jól megy, villámgyors mozdulattal próbál lecsapni a számszeríj tusával Ciharo homlokára. Az ütés középerős, szándékosan visszafogott, mert csak elaltatni akarja egy kicsit.*
~ Nem kell ébren lenned, amíg kicibálom belőled a lövedékeket. Az üvöltözésed felverné az egész erdőt. ~ *meg amúgy is, így egyszerűbb lesz.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Az az igazság, hogy ez az egész taknyos orrú ordítozás azt eredményezi, hogy elveszi Syoud jókedvét és ölési vágyának egy részét.*
~ Albunt sokkal fincsibb volt megölni. ~ *mert az csak valami furcsa hangot adott ki, hogy "globglobglob", majd varázsolgatott kicsit, majd meghalt. Valószínűleg az a baja, hogy ez a lány méretei ellenére is inkább kölyöknek számít a szemében, amellett se nem sötételf, se nem ork.*
- Ajmár. *sóhajt nagyot, majd Alyora néz.*
- Fogd a lovát meg a fegyverét és menj a Vashegyre. *pár mondatban összefoglalja lányának azt, amit az óriáslány csak elsuttogott.*
- Igen. Teljes készültség. Mondd meg a hadúrnak, hogy... *megvakarja a tarkóját.*
- Tudod te is. *nem akar ötleteket adni.*
- Na cicám, te jössz. *fordul vissza az óriáslány felé, majd elgondolkozva méregeti, miközben széles körben megkerüli a testet, hogy ezúttal a feje felől legyen. Az óriások nem túl okosak, és a magyarázat meg az egész összeállítás beleillik a képbe. Ciharo lehet, hogy tényleg csak ennyit tud.*
- Na jó... pihenj egyet, hmm? *mosolyog rá, majd ha minden jól megy, villámgyors mozdulattal próbál lecsapni a számszeríj tusával Ciharo homlokára. Az ütés középerős, szándékosan visszafogott, mert csak elaltatni akarja egy kicsit.*
~ Nem kell ébren lenned, amíg kicibálom belőled a lövedékeket. Az üvöltözésed felverné az egész erdőt. ~ *meg amúgy is, így egyszerűbb lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674