Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
//Második szál//
//Laor//
- Nem drágám, selyemről szó sem volt. Csak tisztáról, minden nap egy tisztáról, hiszen magadat is megmosod, nem de bár?
*Már legalábbis Lea minden nap megmossa magát, barbár létére meglepően jó és szoros barátságot ápol a szappannal és egyéb tisztálkodószerekkel. Az illatos szappanokért kifejezetten odavan, de elgyengül a térde a különböző kencékért és olajokért is. A göndör, szelídíthetetlennek tűnő tincseit például csak ilyen praktikákkal lehet kordában tartani, és megóvni attól, hogy olyan loncsosan lógjon alá, mint egy kóbor kutya ápolatlan bundája.*
- Tőlem töröld a taknyos orrod a mandzsettádba, de hogy én ki nem mosom belőle, arra mérget vehetsz! Nemtom', hogy vált-e mindennap alsót, nem láttam egy ideje, szerintem a szolgálót hágja valami szénaboglya tövében.
*megrántja a vállát, mert őt sem izgatják túlzottan a lovag tisztálkodási és ruhaváltási szokásai, de annyi bizonyos, hogy ha csokis alsóban járkál, akkor azt Lea könnyen kiszagolja.
Hamarosan Laor kiadja az indulásról az utasítást, Lea pedig nem akadékoskodik, ő is hazaérne már.*
- Engem valószínűleg akkor is beengednének, ha kapuzárás után érkeznénk.
*somolyog azért, majd végigméri a nyeregben ülő Laort.*
- Verseny?
*mert ugye a fekete-fehér kancát már abban a pillanatban elkapta a virtus, hogy Lea a kengyelbe lépett, így aztán ahhoz sem kell neki sok, hogy gazdájának finom ösztökélése után előbb rövid ügetésbe, majd vágtába kezdjen. Hátra sem nézve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 21:04:52
Üzenet elküldve: 2016-11-04 21:04:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Amon lábánál//
//Városőr tábor - Felcseri sátor//
*Szóval eszmél, leginkább fuldokolva, mert valaki poshadt vízbe akarja fojtani. Aztán még azért mert üvöltöznek körülötte, és leginkább a fájdalomtól.*
-Aaee.
*Próbálja szavakba önteni mindazt, mit érez, és saját maga számára legmeglepőbb, hogy nem túl sikeres ebben.*
-A a ee.
*Igyekszik tagolni, hátha akkor, de nem. És adja fel inkább, hogy jelezze, bizony neki rohadtul fáj ám most az az okos feje, meg amúgy minden porcikája. Forgatja meg nyelvét, csak hogy ne zsibogjon annyira, és próbálkozik újra.*
-Ei
*Nem, biztos nem ezt várják tőle.*
-Ewi!
*Jó adag nyállal körítve de csak sikerült kiböknie.*
-Beteg. Kell feel.
*Rázza mag fejét, már amennyire lehet fekve fejet rázni.*
-Fele. Fecs. Orvos!
*Böki ki végül, és ha hagyják, meg ha kap arra nézve bármilyen jelzést értik az eddigieket még folytatja is.*
-Élőholt. Támadás. Beteg lett. Húgom.
*Vesz nagy levegőt, minden egyes másodperccel jobban forog nyelve.*
-Seb. Lábam.
*Ütögeti meg adott lábának sarkával kétszer a padlót, remélve a városőröknek lesz annyi esze, avagy akad bennük annyi alaposság, kíváncsiság, hogy felhúzzák nadrágjának szárát, hol is sípcsonton szemrevételezhetik a sérülés nyomát, melyet Jaz az élőholt borzoik támadása közben szenvedett el. Két apró, pontszerű heg jelzi a szarvak szúrását, körülöttük lilás folttal.*
-Én nem. Ewi beteg lett, orvos. Orvos nincs. Orvosság. Kell orvosság! Élőholt ott.
*Magyarázza fél szavakkal, hogy ő csak egy felcsert keresett, ki segíthetne kishúgán, s mivel azt nem talált, gondolta maga nézi át a szereket, hátha valamelyiken ott virít a sokat ígérő felírat. Mereszti zöld tekintetét abba az irányba, hol a borzoi tetemet hagyta, elhozta magával, mert úgy tudja, sokat segít az a gyógyítóknak ha ismerik a fertőzés forrását.*
//Városőr tábor - Felcseri sátor//
*Szóval eszmél, leginkább fuldokolva, mert valaki poshadt vízbe akarja fojtani. Aztán még azért mert üvöltöznek körülötte, és leginkább a fájdalomtól.*
-Aaee.
*Próbálja szavakba önteni mindazt, mit érez, és saját maga számára legmeglepőbb, hogy nem túl sikeres ebben.*
-A a ee.
*Igyekszik tagolni, hátha akkor, de nem. És adja fel inkább, hogy jelezze, bizony neki rohadtul fáj ám most az az okos feje, meg amúgy minden porcikája. Forgatja meg nyelvét, csak hogy ne zsibogjon annyira, és próbálkozik újra.*
-Ei
*Nem, biztos nem ezt várják tőle.*
-Ewi!
*Jó adag nyállal körítve de csak sikerült kiböknie.*
-Beteg. Kell feel.
*Rázza mag fejét, már amennyire lehet fekve fejet rázni.*
-Fele. Fecs. Orvos!
*Böki ki végül, és ha hagyják, meg ha kap arra nézve bármilyen jelzést értik az eddigieket még folytatja is.*
-Élőholt. Támadás. Beteg lett. Húgom.
*Vesz nagy levegőt, minden egyes másodperccel jobban forog nyelve.*
-Seb. Lábam.
*Ütögeti meg adott lábának sarkával kétszer a padlót, remélve a városőröknek lesz annyi esze, avagy akad bennük annyi alaposság, kíváncsiság, hogy felhúzzák nadrágjának szárát, hol is sípcsonton szemrevételezhetik a sérülés nyomát, melyet Jaz az élőholt borzoik támadása közben szenvedett el. Két apró, pontszerű heg jelzi a szarvak szúrását, körülöttük lilás folttal.*
-Én nem. Ewi beteg lett, orvos. Orvos nincs. Orvosság. Kell orvosság! Élőholt ott.
*Magyarázza fél szavakkal, hogy ő csak egy felcsert keresett, ki segíthetne kishúgán, s mivel azt nem talált, gondolta maga nézi át a szereket, hátha valamelyiken ott virít a sokat ígérő felírat. Mereszti zöld tekintetét abba az irányba, hol a borzoi tetemet hagyta, elhozta magával, mert úgy tudja, sokat segít az a gyógyítóknak ha ismerik a fertőzés forrását.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 20:26:47
Üzenet elküldve: 2016-11-04 20:26:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh lábánál//
//Syd, Rotar//
*Négy lépés. Pontosan ennyit sikerül megtennie, mikor félvér úgy dönt, megmutatja Ysaneenak, hogy van vér a pucájában. Egy könnyed mozdulattal hátracsavarja a kezét, tekintve pedig, hogy nem féleszű, és tudja mikor kell feladni, különösebb ellenállás nélkül egy fájdalmas nyögés kíséretében szépen leül. Persze rögtön az idegen karjához kapja a kezét, megpróbálja lefejteni róla, mert bár ugyan nem fuldoklik, nem érzi magát túlságosan komfortosan.
Mégis elmosolyodik.*
-Ha azzal akarod bizonyítani az erődet, hogy fegyvertelen asszonyokat alázol meg, akkor van egy rossz hírem *erőltet ki magából egy gúnyos mondatot, bár néha-néha a nehezebb levegővételtől megakad. Abból persze, hogy "parancsot teljesít", elég hamar rájön, hogy ő is valami városőrféle lehet, még eggyel több ok arra, hogy gyűlölje őket.
Pedig még az elfogása előtt nem volt komolyabb gondja velük, bár nyilván néha keresztbe húzták a számításait, de hát tét nélkül elég unalmas lenne lopni. Sőt, még akkor sem utálta őket, amikor Aoneer idecibálta, hiszen eleinte az őrmester egész korrektül járt el vele szemben, szabadon járkálhatott a táborban és még feladatot is adott neki, hogy ne unatkozzon.
Erre visszajönnek abból a csatából vagy honnan és ez történik.
Egyszer csak az előbb levegőnek nézett katonaforma lép oda hozzájuk, és úgy tűnik segíteni próbál Ysán. A lány kissé tart tőle, hogy még a végén a félvér vitába elegyedik vele, és véletlenül elfelejti, hogy nem vette le a kezét a torkáról. Nem lenne túl nemes halál.*
//Syd, Rotar//
*Négy lépés. Pontosan ennyit sikerül megtennie, mikor félvér úgy dönt, megmutatja Ysaneenak, hogy van vér a pucájában. Egy könnyed mozdulattal hátracsavarja a kezét, tekintve pedig, hogy nem féleszű, és tudja mikor kell feladni, különösebb ellenállás nélkül egy fájdalmas nyögés kíséretében szépen leül. Persze rögtön az idegen karjához kapja a kezét, megpróbálja lefejteni róla, mert bár ugyan nem fuldoklik, nem érzi magát túlságosan komfortosan.
Mégis elmosolyodik.*
-Ha azzal akarod bizonyítani az erődet, hogy fegyvertelen asszonyokat alázol meg, akkor van egy rossz hírem *erőltet ki magából egy gúnyos mondatot, bár néha-néha a nehezebb levegővételtől megakad. Abból persze, hogy "parancsot teljesít", elég hamar rájön, hogy ő is valami városőrféle lehet, még eggyel több ok arra, hogy gyűlölje őket.
Pedig még az elfogása előtt nem volt komolyabb gondja velük, bár nyilván néha keresztbe húzták a számításait, de hát tét nélkül elég unalmas lenne lopni. Sőt, még akkor sem utálta őket, amikor Aoneer idecibálta, hiszen eleinte az őrmester egész korrektül járt el vele szemben, szabadon járkálhatott a táborban és még feladatot is adott neki, hogy ne unatkozzon.
Erre visszajönnek abból a csatából vagy honnan és ez történik.
Egyszer csak az előbb levegőnek nézett katonaforma lép oda hozzájuk, és úgy tűnik segíteni próbál Ysán. A lány kissé tart tőle, hogy még a végén a félvér vitába elegyedik vele, és véletlenül elfelejti, hogy nem vette le a kezét a torkáról. Nem lenne túl nemes halál.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:15:15
Üzenet elküldve: 2016-11-04 19:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Nem csak félelemből, hiszen a hideg szelek sem tesznek jót a törékeny lánykának, de való igaz, hogy bár amúgy is igyekszik tartani Lord kantárát, azért kicsit közelebb húzza, amikor Taitos megemlíti őt a fenevad étrendjeként.*
~Azt hittem, hogy már tudja irányítani legalább ennyire. Vajon tényleg nem veszélyes mellette lennünk? Lord nagyobb mint én, ha őt megtámadja, akkor lehet, hogy én leszek a desszert.~
*Sandít először a lényre, majd vissza a mágusra, olyan tekintettel, mintha csak azt kérdezné: Ugye csak viccelsz? Szavaival azonban inkább a viccelődésre válaszol, amit egyébként ő nem is annyira komolytalanul ejtett meg.*
-Úgy vélem, hogy egy ilyen nemes lénynek kijár a tisztelet, ezért is szólítottam meg így. És... ugye hím?
*Gondol bele hirtelen, majd lesüti a tekintetét. Nem szeretné megsérteni egyiküket sem. A kezdeti lelkesedés pedig még ennél is tovább csökken, amikor feltűnik a baljós kinézetű fekete alak a magaslaton, és feléjük int. Újabb kérdő tekintet szegeződik Taitosra, bár Mofi inkább a csacsihoz húzódik közelebb, hiszen a mágus mögé beugorva a warggal kerülne szembe, amire szintén nem vágyik. Az alak eközben közelebb ér, és amikor megszólal, akkor legalább annyi bizonyossá válik a tündérnek, hogy ha csak nem csalja meg a füle, akkor egy hölggyel van dolga, ami kissé megnyugtatja. Két férfi társaságában ugyan biztonságban, mégis kényelmetlenül érezné magát, és valószínűsíti, hogy a témákhoz sem tudna hozzászólni az út során, egy hölgy azonban kicsit oldhatja a feszültséget majd, véleménye szerint. Így tehát szélesen mosolyogva hajol meg, közben pedig megpróbál bekukkantani a kapucni alá, hogy jobban szemügyre vehesse a másik arcát. Mivel jelenleg támaszt keres magának, így a mosolynak csak a mosoly részét hajlandó észrevenni, a lekicsinylést már nem. Amikor ehhez még az is hozzáadódik, hogy Taitos hivatalosan is a tanítványának nevezi, büszkén húzza ki magát, és újra meg mer szólalni.*
-Igen, Mofeta Wirfall, kereskedőtanonc, Taitos Úrfi és a Thargodar Szövetség szolgálatában.
*A véres részt mindig előszeretettel hagyja ki, ha megteheti, ám azon elgondolkodik, hogy miként is köszöntse az idegent. Ha mindketten tanítványok, akkor talán végre olyasvalakibe futott, aki vele egy rangban lehet, ám egyelőre nem kockáztatja meg sem a tegezést, sem a könnyedebb köszöntési formákat.*
-Üdvözlöm, Kisasszony!
*A Taitos Úrfi sokat mesélt magáról rész kimarad, azonban nem is érzi úgy, hogy szükséges lenne az illemkedés, főleg nem hazugság árán, így inkább ismét felröppen a csacsi nyergébe, és kérdés nélkül követi mesterét, miközben válaszol a kérdésére.*
-Azt nem tudom pontosan, hogy mik történnek odafent, a nagy dolgokat nem kötik az orromra. Legtöbbször úton vagyok, legutóbb pedig már teljesen egyedül jöttem, amikor pedig a...
*Itt megtorpan egy pillanatra, elgondolkodva azon, hogy az égszakadást ő hogyan jellemezze.*
-Amikor pedig azok a fura dolgok történtek, én inkább biztonságos helyen húztam meg magam. Tudja, hogy nem vagyok az a kalandozó típus.
*Itt az idegenre pislant, hogy miként is reagál erre a megszólalására. Az látható, hogy semmilyen páncélzatot nem hord magánál, és fegyverként is mindössze egy sétabot van a csacsi nyergének szíjába csúsztatva, de a tündér ránézésre sem egy harcos. Ha nem kap semmilyen heves reagálást, ami elindítana egy beszélgetést, akkor viszont konkrétabban próbálkozik.*
-És Önben kit tisztelhetek, Kisasszony? Önre is csak úgy ráakadt Taitos Úrfi? Azt hiszem a segítőkészségével és a türelmével rengeteg tanítványt vonz maga köré...
//Díszes kompánia//
*Nem csak félelemből, hiszen a hideg szelek sem tesznek jót a törékeny lánykának, de való igaz, hogy bár amúgy is igyekszik tartani Lord kantárát, azért kicsit közelebb húzza, amikor Taitos megemlíti őt a fenevad étrendjeként.*
~Azt hittem, hogy már tudja irányítani legalább ennyire. Vajon tényleg nem veszélyes mellette lennünk? Lord nagyobb mint én, ha őt megtámadja, akkor lehet, hogy én leszek a desszert.~
*Sandít először a lényre, majd vissza a mágusra, olyan tekintettel, mintha csak azt kérdezné: Ugye csak viccelsz? Szavaival azonban inkább a viccelődésre válaszol, amit egyébként ő nem is annyira komolytalanul ejtett meg.*
-Úgy vélem, hogy egy ilyen nemes lénynek kijár a tisztelet, ezért is szólítottam meg így. És... ugye hím?
*Gondol bele hirtelen, majd lesüti a tekintetét. Nem szeretné megsérteni egyiküket sem. A kezdeti lelkesedés pedig még ennél is tovább csökken, amikor feltűnik a baljós kinézetű fekete alak a magaslaton, és feléjük int. Újabb kérdő tekintet szegeződik Taitosra, bár Mofi inkább a csacsihoz húzódik közelebb, hiszen a mágus mögé beugorva a warggal kerülne szembe, amire szintén nem vágyik. Az alak eközben közelebb ér, és amikor megszólal, akkor legalább annyi bizonyossá válik a tündérnek, hogy ha csak nem csalja meg a füle, akkor egy hölggyel van dolga, ami kissé megnyugtatja. Két férfi társaságában ugyan biztonságban, mégis kényelmetlenül érezné magát, és valószínűsíti, hogy a témákhoz sem tudna hozzászólni az út során, egy hölgy azonban kicsit oldhatja a feszültséget majd, véleménye szerint. Így tehát szélesen mosolyogva hajol meg, közben pedig megpróbál bekukkantani a kapucni alá, hogy jobban szemügyre vehesse a másik arcát. Mivel jelenleg támaszt keres magának, így a mosolynak csak a mosoly részét hajlandó észrevenni, a lekicsinylést már nem. Amikor ehhez még az is hozzáadódik, hogy Taitos hivatalosan is a tanítványának nevezi, büszkén húzza ki magát, és újra meg mer szólalni.*
-Igen, Mofeta Wirfall, kereskedőtanonc, Taitos Úrfi és a Thargodar Szövetség szolgálatában.
*A véres részt mindig előszeretettel hagyja ki, ha megteheti, ám azon elgondolkodik, hogy miként is köszöntse az idegent. Ha mindketten tanítványok, akkor talán végre olyasvalakibe futott, aki vele egy rangban lehet, ám egyelőre nem kockáztatja meg sem a tegezést, sem a könnyedebb köszöntési formákat.*
-Üdvözlöm, Kisasszony!
*A Taitos Úrfi sokat mesélt magáról rész kimarad, azonban nem is érzi úgy, hogy szükséges lenne az illemkedés, főleg nem hazugság árán, így inkább ismét felröppen a csacsi nyergébe, és kérdés nélkül követi mesterét, miközben válaszol a kérdésére.*
-Azt nem tudom pontosan, hogy mik történnek odafent, a nagy dolgokat nem kötik az orromra. Legtöbbször úton vagyok, legutóbb pedig már teljesen egyedül jöttem, amikor pedig a...
*Itt megtorpan egy pillanatra, elgondolkodva azon, hogy az égszakadást ő hogyan jellemezze.*
-Amikor pedig azok a fura dolgok történtek, én inkább biztonságos helyen húztam meg magam. Tudja, hogy nem vagyok az a kalandozó típus.
*Itt az idegenre pislant, hogy miként is reagál erre a megszólalására. Az látható, hogy semmilyen páncélzatot nem hord magánál, és fegyverként is mindössze egy sétabot van a csacsi nyergének szíjába csúsztatva, de a tündér ránézésre sem egy harcos. Ha nem kap semmilyen heves reagálást, ami elindítana egy beszélgetést, akkor viszont konkrétabban próbálkozik.*
-És Önben kit tisztelhetek, Kisasszony? Önre is csak úgy ráakadt Taitos Úrfi? Azt hiszem a segítőkészségével és a türelmével rengeteg tanítványt vonz maga köré...
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:36:49
Üzenet elküldve: 2016-11-04 18:36:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*És végül befut az első érkező. Illetve az első érkező, és rajta utasa. A tündér, és a piciny csacsi jelenik meg. Ragron nagyot szippant a levegőbe. Szerencsére azonban most nem éhes. Még.*
-No nézzenek oda, hát nemesi rangra léptél és nem is szóltál?
*Paskolja meg a farkasóriást, mire az csak egy jókorát morran, érzékelve a hangsúlyból, hogy kissé gúnyos.*
-Szia Mofi, hogy s mint?
*Köszön aztán illendően is, és egy óvatos mozdulatot tesz a kíváncsi csacsi felé.*
-Csak óvatosan vele, csacsit még eszik, habár szoktatom, hogy a haszonállatokat ne kapkodja fel.
*Mondja az elővigyázatosság kedvéért. Ugyanis megeshet, hogy nem éppen a legjobb pillanatban ugrik neki Ragron Lordnak, és nem tudja majd megfékezni.*
-Milyen a hegy és környéke?
*Kérdezősködik egy picit, míg Krestvirre várnak, majd mikor a fekete árnyként úszó alak megjelenik az ösvényen picit oldalra sandít, hogy lássa a tündér reakcióját.*
~Jól van.~
*Mosolyog magában, hiszen talán mostanra nem (csak) félelemből húzza magát ekkorára tanítványa.*
-Üdv Krestvir, rég láttalak. Közben ránk szakadt az ég is.
*Közli vigyorogva, hogy túléltek egy világvégét, még ha nem is ilyen derűs a dolog.*
-Oh, tényleg. Ő itt Krestvir, a tanítványom. Ő meg itt Mofeta *Picit hezitál, hogy akkor most a viszonyokat hogy különböztesse meg. Végül a sehogy mellett dönt.* -szintén.
*Zárja hát sorait, és ha a lányok bemutatkoztak egymásnak picit kérdezősködik.*
-Mi a helyzet a Vashegyen és környékén?
*Érdeklődik elsősorban a tündérhez intézve szavait, hiszen meg is lepődne, ha Krestvir nyelve ilyen hamar megeredne.*
-Van üzlet és feladat bőven?
*Kérdezget tovább, és megvárja a válaszokat, aztán miközben ezt tárgyalják közbeszúr egy rövid kérdést.*
-Indulhatunk közben?
*Teszi meg az első lépéseket északra. Útjuk célját pedig egyelőre titokként kezeli.*
//Díszes kompánia//
*És végül befut az első érkező. Illetve az első érkező, és rajta utasa. A tündér, és a piciny csacsi jelenik meg. Ragron nagyot szippant a levegőbe. Szerencsére azonban most nem éhes. Még.*
-No nézzenek oda, hát nemesi rangra léptél és nem is szóltál?
*Paskolja meg a farkasóriást, mire az csak egy jókorát morran, érzékelve a hangsúlyból, hogy kissé gúnyos.*
-Szia Mofi, hogy s mint?
*Köszön aztán illendően is, és egy óvatos mozdulatot tesz a kíváncsi csacsi felé.*
-Csak óvatosan vele, csacsit még eszik, habár szoktatom, hogy a haszonállatokat ne kapkodja fel.
*Mondja az elővigyázatosság kedvéért. Ugyanis megeshet, hogy nem éppen a legjobb pillanatban ugrik neki Ragron Lordnak, és nem tudja majd megfékezni.*
-Milyen a hegy és környéke?
*Kérdezősködik egy picit, míg Krestvirre várnak, majd mikor a fekete árnyként úszó alak megjelenik az ösvényen picit oldalra sandít, hogy lássa a tündér reakcióját.*
~Jól van.~
*Mosolyog magában, hiszen talán mostanra nem (csak) félelemből húzza magát ekkorára tanítványa.*
-Üdv Krestvir, rég láttalak. Közben ránk szakadt az ég is.
*Közli vigyorogva, hogy túléltek egy világvégét, még ha nem is ilyen derűs a dolog.*
-Oh, tényleg. Ő itt Krestvir, a tanítványom. Ő meg itt Mofeta *Picit hezitál, hogy akkor most a viszonyokat hogy különböztesse meg. Végül a sehogy mellett dönt.* -szintén.
*Zárja hát sorait, és ha a lányok bemutatkoztak egymásnak picit kérdezősködik.*
-Mi a helyzet a Vashegyen és környékén?
*Érdeklődik elsősorban a tündérhez intézve szavait, hiszen meg is lepődne, ha Krestvir nyelve ilyen hamar megeredne.*
-Van üzlet és feladat bőven?
*Kérdezget tovább, és megvárja a válaszokat, aztán miközben ezt tárgyalják közbeszúr egy rövid kérdést.*
-Indulhatunk közben?
*Teszi meg az első lépéseket északra. Útjuk célját pedig egyelőre titokként kezeli.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 17:24:17
Üzenet elküldve: 2016-11-04 17:24:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh lábánál//
//Syd, Ysa//
*Úgy látszik nem nagyon foglalkoznak vele, vagy legalábbis nincs szükségük a segítségre. Ezért Rotar sem fordít számukra különös figyelmet, egészen addig amég Sydnarus erőszakkal kapja el lányt. Leszáll a lováról és immár gyalogszerrel közelíti meg Syd-et és Ysa-t.*
-Elnézést, de lovagi nevelésem révén nem hagyhatom, hogy egy gyengébbet bánts. A harmadik pont, nem tudom hogy ismered-e... Szóval kérlek engedd el a hölgyet.
*Kezét fenyegetően Syd vállára helyezi.*
-Amúgy is, mi okod van bántani egy hölgyet? És kérlek ne ellenkezz, nem járnál jól.
*A lány valami súlyos dolgot követhetett el, ha Syd már majdnem kitöri a kezét. Vérfürdőre remélhetőleg nem lesz szükség, már így is elég erőszak történt, nem kell még több. És a Városi Őrség újdonsült tagját sem akarja bántani, mert az valószínűleg elvenne azt a nagy lelkesedését.*
//Syd, Ysa//
*Úgy látszik nem nagyon foglalkoznak vele, vagy legalábbis nincs szükségük a segítségre. Ezért Rotar sem fordít számukra különös figyelmet, egészen addig amég Sydnarus erőszakkal kapja el lányt. Leszáll a lováról és immár gyalogszerrel közelíti meg Syd-et és Ysa-t.*
-Elnézést, de lovagi nevelésem révén nem hagyhatom, hogy egy gyengébbet bánts. A harmadik pont, nem tudom hogy ismered-e... Szóval kérlek engedd el a hölgyet.
*Kezét fenyegetően Syd vállára helyezi.*
-Amúgy is, mi okod van bántani egy hölgyet? És kérlek ne ellenkezz, nem járnál jól.
*A lány valami súlyos dolgot követhetett el, ha Syd már majdnem kitöri a kezét. Vérfürdőre remélhetőleg nem lesz szükség, már így is elég erőszak történt, nem kell még több. És a Városi Őrség újdonsült tagját sem akarja bántani, mert az valószínűleg elvenne azt a nagy lelkesedését.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 16:38:21
Üzenet elküldve: 2016-11-04 16:38:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth//
*Egészen kezd belejönni a póni lovaglásba. Még kicsit peckesebben helyezkedik el, mintha komoly nagy uraság lenne. Persze csak viccből játssza el, szárnyait próbálgatva a lovaglás terén. Mestere lovászkodásán nem csodálkozik annyira.*
- Sejtettem, hogy valami közöd volt a lovakhoz korábban. Nagyon szakszerűen és hozzáértően tudtál segíteni nekem mit hogyan csináljak. *A gyakran járt ösvényt elnézi egy darabig. Lovaskocsik nyoma, paták nyoma és lábnyomok tömkelege látszik rajta.*
- Akkor odafigyelek jobban merre megyünk. *Nem árt ha megjegyez egy-két támpontot amire vissza fog tudni emlékezni. Legközelebb talán majd egyedül kell jönnie. A vadak említésére összerezzen. Nem szívesen válna állateledellé. A vadaktól, banditáktól, élőholtaktól eléggé tart. Most kivételesen nyugodt a nagy hatalmú mágus oldalán. Bízik benne, hogy a másik elbírna akárkivel aki rossz szándékkal útjukat akarná állni. A fákat is megnézi magának amint a mágus említést tesz róluk.*
- Ezek az erős fák vannak a klánunk épületükben is felhasználva? *Ismerős a fafajta amit a házban látott de lehet csak véletlen tévedés. Amint haladnak gyomra megint meg kordul.*
- Hú de megéheztem. Te nem vagy nagyevő ugye mester? *Kérdése végén a füstölt csülköt elő is kapja és elkezdi rágcsálni a rajta lévő finom húst. A házasok használatán elgondolkodik.*
- Nagyobb lovakat csak szekérhez vagy szállításra használunk. Nem jellemző mifelénk, hogy a gnómok lovagoljanak. Pónin még hagyján, láttam már lovagolni a népemből de mi jobban szeretjük ha a talpunk a földet éri. *Mosolyodik el, bár hozzá tartozik, hogy ez a póni lovaglás egész kellemes. A törpék disznó lovaglására megáll egy pillanatra, még az ételt is kiköpi úgy elkezd nevetni.*
- Elnézést, de ha meglátnék egy disznólovas törpét biztosan rogyásig nevetném magam. *Nem szokása csak így kiköpni az ételt de a mágus olyat mondott amin már rég nevetett ilyen jót.*
- Te láttál már disznó lovas törpét? *Vigyorogva kérdi a hóhajút.*
*Egészen kezd belejönni a póni lovaglásba. Még kicsit peckesebben helyezkedik el, mintha komoly nagy uraság lenne. Persze csak viccből játssza el, szárnyait próbálgatva a lovaglás terén. Mestere lovászkodásán nem csodálkozik annyira.*
- Sejtettem, hogy valami közöd volt a lovakhoz korábban. Nagyon szakszerűen és hozzáértően tudtál segíteni nekem mit hogyan csináljak. *A gyakran járt ösvényt elnézi egy darabig. Lovaskocsik nyoma, paták nyoma és lábnyomok tömkelege látszik rajta.*
- Akkor odafigyelek jobban merre megyünk. *Nem árt ha megjegyez egy-két támpontot amire vissza fog tudni emlékezni. Legközelebb talán majd egyedül kell jönnie. A vadak említésére összerezzen. Nem szívesen válna állateledellé. A vadaktól, banditáktól, élőholtaktól eléggé tart. Most kivételesen nyugodt a nagy hatalmú mágus oldalán. Bízik benne, hogy a másik elbírna akárkivel aki rossz szándékkal útjukat akarná állni. A fákat is megnézi magának amint a mágus említést tesz róluk.*
- Ezek az erős fák vannak a klánunk épületükben is felhasználva? *Ismerős a fafajta amit a házban látott de lehet csak véletlen tévedés. Amint haladnak gyomra megint meg kordul.*
- Hú de megéheztem. Te nem vagy nagyevő ugye mester? *Kérdése végén a füstölt csülköt elő is kapja és elkezdi rágcsálni a rajta lévő finom húst. A házasok használatán elgondolkodik.*
- Nagyobb lovakat csak szekérhez vagy szállításra használunk. Nem jellemző mifelénk, hogy a gnómok lovagoljanak. Pónin még hagyján, láttam már lovagolni a népemből de mi jobban szeretjük ha a talpunk a földet éri. *Mosolyodik el, bár hozzá tartozik, hogy ez a póni lovaglás egész kellemes. A törpék disznó lovaglására megáll egy pillanatra, még az ételt is kiköpi úgy elkezd nevetni.*
- Elnézést, de ha meglátnék egy disznólovas törpét biztosan rogyásig nevetném magam. *Nem szokása csak így kiköpni az ételt de a mágus olyat mondott amin már rég nevetett ilyen jót.*
- Te láttál már disznó lovas törpét? *Vigyorogva kérdi a hóhajút.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 12:47:33
Üzenet elküldve: 2016-11-04 12:47:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú utat tesz meg, s hátra se néz csak előre.
Szerencsére ha minden jól megy, minden gond nélkül hagyhatja a háta mögött a várost, és végre megkezdheti az a saját magányos útját, vajon hogyan tovább?
De egy kicsit, mintha megváltozott az útvonal, mint mikor először jöttek a Vashegyre, vagy talán rosszul emlékszik? Ki tudja, remélhetőleg nem fog eltévedni, és visszamehet oda ahol elkezdett, mindent talán ismét rámosolyog a szerencse, mivel valaki eddig nagyon vigyázz föntről, de egy kicsit még tartson ki, hiszen az útját még csak most kezdte meg.*
Szerencsére ha minden jól megy, minden gond nélkül hagyhatja a háta mögött a várost, és végre megkezdheti az a saját magányos útját, vajon hogyan tovább?
De egy kicsit, mintha megváltozott az útvonal, mint mikor először jöttek a Vashegyre, vagy talán rosszul emlékszik? Ki tudja, remélhetőleg nem fog eltévedni, és visszamehet oda ahol elkezdett, mindent talán ismét rámosolyog a szerencse, mivel valaki eddig nagyon vigyázz föntről, de egy kicsit még tartson ki, hiszen az útját még csak most kezdte meg.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 12:29:42
Üzenet elküldve: 2016-11-04 12:29:42
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mogrim//
*Néhány bizonytalan mozdulat után, ami egyébként teljesen természetes jelen esetben úgy fest, hogy Mogrim ura lesz a helyzetnek és képes lesz megmaradni a póni hátán.
A Cukorfalat név nem szokványos, de hallott már ennél sokkalta különcebb lóneveket is.*
-Lovászinasként is dolgoztam egy időben, szóval elég sok időt töltöttem az istállóban lovak között.
*Szeretett velük foglalkozni és nem volt rest rendszeresen takarítani is utánuk, egyáltalán nem undorodott tőle.
Közben kiérnek a Worenth számára már nagyon jól ismert ösvényre.*
-Ezt az ösvényt gyakran járják, mint látod. *mutat előre, ahol is láthatja a gnóm, hogy bizony nem csak ló, de szekérnyomok is tarkítják a földet.*
-Ha ezt követjük, akkor ki fogunk lyukadni az erdőszéli tisztáson, ami jelen esetben az úti célunk vége. Érdemes lesz megjegyezned ezt az útvonalat, hogy egyedül is bármikor képes legyél eljutni oda. Az erdő nagy, vadak is akadnak bőven... ne kószálj el. A fakitermelésre nagyon odafigyelnek, hiszen az itt nőtt fák borzasztóan erősek és ellenállóak.
*Worenth ennek kifejezetten örül, így legalább szemmel tartják a környéket és a kivágott fák helyett újakat ültethetnek.
Lassan, ráérősen haladnak, így Mogrim barátkozhat a lovaglással és közben falatozhat is, de talán az elején jobb lesz, ha egyszerre csak egy dologra koncentrál.*
-Ti gnómok használtok egyáltalán valamilyen állatot hátasként? Azt hallottam, hogy a törpék megszelídített vaddisznókat használnak ló helyett, de szerintem ha van is ilyen nem annyira általános és tök természetes, mint mondják.
*Néhány bizonytalan mozdulat után, ami egyébként teljesen természetes jelen esetben úgy fest, hogy Mogrim ura lesz a helyzetnek és képes lesz megmaradni a póni hátán.
A Cukorfalat név nem szokványos, de hallott már ennél sokkalta különcebb lóneveket is.*
-Lovászinasként is dolgoztam egy időben, szóval elég sok időt töltöttem az istállóban lovak között.
*Szeretett velük foglalkozni és nem volt rest rendszeresen takarítani is utánuk, egyáltalán nem undorodott tőle.
Közben kiérnek a Worenth számára már nagyon jól ismert ösvényre.*
-Ezt az ösvényt gyakran járják, mint látod. *mutat előre, ahol is láthatja a gnóm, hogy bizony nem csak ló, de szekérnyomok is tarkítják a földet.*
-Ha ezt követjük, akkor ki fogunk lyukadni az erdőszéli tisztáson, ami jelen esetben az úti célunk vége. Érdemes lesz megjegyezned ezt az útvonalat, hogy egyedül is bármikor képes legyél eljutni oda. Az erdő nagy, vadak is akadnak bőven... ne kószálj el. A fakitermelésre nagyon odafigyelnek, hiszen az itt nőtt fák borzasztóan erősek és ellenállóak.
*Worenth ennek kifejezetten örül, így legalább szemmel tartják a környéket és a kivágott fák helyett újakat ültethetnek.
Lassan, ráérősen haladnak, így Mogrim barátkozhat a lovaglással és közben falatozhat is, de talán az elején jobb lesz, ha egyszerre csak egy dologra koncentrál.*
-Ti gnómok használtok egyáltalán valamilyen állatot hátasként? Azt hallottam, hogy a törpék megszelídített vaddisznókat használnak ló helyett, de szerintem ha van is ilyen nem annyira általános és tök természetes, mint mondják.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 10:45:25
Üzenet elküldve: 2016-11-04 10:45:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé - Észak felől//
*Szinte érzi, hogyan melegíti át elgémberedett testét a posztóköpeny, és tudja, nem tud elég hálás lenni a férfinek, adományáért. Miwa el is határozza magában, hogy amint lehet meg fogja hálálni ezt a végtelen jóindulatot, valahogy. Azt még nem tudja miként, de majd erre is fény fog derülni. Eljöhet az a pillanat, melyben ő tehet szívességet Darelnek.
Darel. Megtudja a nevet hát, melyet el is raktároz, ahogy igyekszik megjegyezni az útvonalat is, melyet feltárnak előtte a férfi szavai. Végül azért csak visszatér a felkínált lehetőségre.*
-Inkább veled mennék Uram. Nekem mindegy merre tartok. A nevem amúgy Miwa. Miwashesa Triblen. De mindenki csak Miwának szólít.
*Most először ötlik fel benne, hogy talán választhatná a nevéből a másik felet is, azt, amit anyjától örökölt. Shesa. Ez jelzés értékű is lehetne, hogy Miwa a rabszolgalány eltűnik, és lesz helyette Shesa, aki szabad, és megpróbálhatja az életét rendes kerékvágásba zökkenteni.*
-De lehetek Shesa is.
*Böki még hozzá egészen halkan, bátortalanul, talán Darel meg sem hallja.
Így végül a lehetőségen kapva, hogy ne kelljen tovább gyalog kutyagolnia, mezítláb, a férfivel tart, menjen amaz akármerre is. Kezét nyújtja, s ha Darel engedi, akkor a férfi csizmás lábfejét használva támasztéknak, tolja el magát a földről, s huppan be Darel ölébe. Már, ha a másik oda húzza fel, és nem a háta mögé.*
*Szinte érzi, hogyan melegíti át elgémberedett testét a posztóköpeny, és tudja, nem tud elég hálás lenni a férfinek, adományáért. Miwa el is határozza magában, hogy amint lehet meg fogja hálálni ezt a végtelen jóindulatot, valahogy. Azt még nem tudja miként, de majd erre is fény fog derülni. Eljöhet az a pillanat, melyben ő tehet szívességet Darelnek.
Darel. Megtudja a nevet hát, melyet el is raktároz, ahogy igyekszik megjegyezni az útvonalat is, melyet feltárnak előtte a férfi szavai. Végül azért csak visszatér a felkínált lehetőségre.*
-Inkább veled mennék Uram. Nekem mindegy merre tartok. A nevem amúgy Miwa. Miwashesa Triblen. De mindenki csak Miwának szólít.
*Most először ötlik fel benne, hogy talán választhatná a nevéből a másik felet is, azt, amit anyjától örökölt. Shesa. Ez jelzés értékű is lehetne, hogy Miwa a rabszolgalány eltűnik, és lesz helyette Shesa, aki szabad, és megpróbálhatja az életét rendes kerékvágásba zökkenteni.*
-De lehetek Shesa is.
*Böki még hozzá egészen halkan, bátortalanul, talán Darel meg sem hallja.
Így végül a lehetőségen kapva, hogy ne kelljen tovább gyalog kutyagolnia, mezítláb, a férfivel tart, menjen amaz akármerre is. Kezét nyújtja, s ha Darel engedi, akkor a férfi csizmás lábfejét használva támasztéknak, tolja el magát a földről, s huppan be Darel ölébe. Már, ha a másik oda húzza fel, és nem a háta mögé.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-04 00:24:47
Üzenet elküldve: 2016-11-04 00:24:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegyig meg sem állsz//
*Az erdőben könnyebben halad, a mélyen belélegzett, friss illatok élénkítően hatnak rá. A szekéren megtett szakasznak hála lábai is pihentek, így újult erővel vághat neki a még hátralévő távolságnak. Akadály sem kerül elé, tagjai is bírják a gyűrődést, úgyhogy jó tempóban tud haladni. Akármiért is igyekezett annyira a vörös szakállú törp, rajta nem fog múlni a dolog, ő megfeszül a távolság leküzdésében.
~Vörös szakáll... Vajon a Pinttyel mi lesz ezután? Hogy boldogul Rilai azzal a semmirekellő bagázzsal?~
Futtában vállat von, az már igazán nem az ő baja.*
*Az erdőben könnyebben halad, a mélyen belélegzett, friss illatok élénkítően hatnak rá. A szekéren megtett szakasznak hála lábai is pihentek, így újult erővel vághat neki a még hátralévő távolságnak. Akadály sem kerül elé, tagjai is bírják a gyűrődést, úgyhogy jó tempóban tud haladni. Akármiért is igyekezett annyira a vörös szakállú törp, rajta nem fog múlni a dolog, ő megfeszül a távolság leküzdésében.
~Vörös szakáll... Vajon a Pinttyel mi lesz ezután? Hogy boldogul Rilai azzal a semmirekellő bagázzsal?~
Futtában vállat von, az már igazán nem az ő baja.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-03 19:21:26
Üzenet elküldve: 2016-11-03 19:21:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegyig meg sem állsz//
*Syvyan gondolataiban elmerülve, mégis éberen figyeli az alattuk elszaladó utat. Nemrég még azt a feladatot kapta, hogy utazzon át a Kósza Pintybe, azonban most, mintha csak egy jól működő inga egyik eleme lenne, vissza kell fordulnia a másik irányba. Újoncként még nem volt alkalma használni valódi képességeit, a sietség azonban arra enged következtetni, hogy szükség van rájuk a Vashegyen. Ekkor törpe vezetőjük hirtelen lassít a tempón. Az elf kicsivel később lassítja le hátasát, hogy közelebb érjen Hrothgaarhoz. Sokat nem tárgyalnak, a törpe mond néhány buzdító szót és, habár valamivel lassabban, de az erőltetett menet tovább folytatódik. Az elf teli vigyorral válaszol a törpének csuklyája alól és ismét vágtába rúgja paripáját.*
- Gyerünk! *suttogja halkan, inkább a lónak, mint magának.*
*Syvyan gondolataiban elmerülve, mégis éberen figyeli az alattuk elszaladó utat. Nemrég még azt a feladatot kapta, hogy utazzon át a Kósza Pintybe, azonban most, mintha csak egy jól működő inga egyik eleme lenne, vissza kell fordulnia a másik irányba. Újoncként még nem volt alkalma használni valódi képességeit, a sietség azonban arra enged következtetni, hogy szükség van rájuk a Vashegyen. Ekkor törpe vezetőjük hirtelen lassít a tempón. Az elf kicsivel később lassítja le hátasát, hogy közelebb érjen Hrothgaarhoz. Sokat nem tárgyalnak, a törpe mond néhány buzdító szót és, habár valamivel lassabban, de az erőltetett menet tovább folytatódik. Az elf teli vigyorral válaszol a törpének csuklyája alól és ismét vágtába rúgja paripáját.*
- Gyerünk! *suttogja halkan, inkább a lónak, mint magának.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-03 15:32:18
Üzenet elküldve: 2016-11-03 15:32:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 993
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 993
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*A szokásos öltözékét viseli, amiből leginkább csak fekete köpönyege látszik, meg a fejére húzott csuklya. Hátán tömött hátizsákja, megpakolva a vándorláshoz-táborozáshoz elengedhetetlen holmikkal. Már gyakorlattá vált, hogy mindig legyen felkészült, mert Taitos mellett sosem tudni, merre visz az út…
Mikor távolabbról megpillantja a fák között várakozó alakokat, még nem teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár, de Ragron jelenléte végül is meggyőzi. Nem hinné ugyanis, hogy túl sok warg van, ami ilyen békésen meglenne az emberfélék közelében. De ki lehet az a másik, pici alak? Talán egy gyerek?
Mikor úgy véli, már a többiek is láthatják, előre int nekik üdvözlés gyanánt, de köszönni csak akkor fog, mikor közéjük ért.*
- Jó reggelt! *Örül, hogy újra látja Taitost, különösen az elmúlt napok zavaros eseményei után. Mégis, még csak egy mosoly sem ül ki az arcára, mert az idegen jelenléte megzavarja, nem engedi el magát. Figyelme Mofeta felé fordul, s ha nem is mosolyog, könnyen meglehet, hogy a tündér mégis úgy fogja látni. Krestvir arcvonásai ugyanis kissé csalókák, s míg ezt meg nem szokja a szem, úgy tűnhet, mintha állandó jelleggel lekicsinylő mosollyal fintorogna, emiatt pedig elég ellenszenves benyomást kelthet.*
- Üdv! *köszönti őt külön is, és beletart egy kis időbe, mire rájön, hogy egy tündért néz és nem egy gyermeket. Bár utóbbiban még nem teljesen biztos. Lehet, hogy tündér, ugyanakkor gyerek is.
Önkéntelen Taitosra pillant, mintegy tanácsot kérőn, hátha bemutatja őket egymásnak, és nem neki kell megtennie az első lépést…*
//Díszes kompánia//
*A szokásos öltözékét viseli, amiből leginkább csak fekete köpönyege látszik, meg a fejére húzott csuklya. Hátán tömött hátizsákja, megpakolva a vándorláshoz-táborozáshoz elengedhetetlen holmikkal. Már gyakorlattá vált, hogy mindig legyen felkészült, mert Taitos mellett sosem tudni, merre visz az út…
Mikor távolabbról megpillantja a fák között várakozó alakokat, még nem teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár, de Ragron jelenléte végül is meggyőzi. Nem hinné ugyanis, hogy túl sok warg van, ami ilyen békésen meglenne az emberfélék közelében. De ki lehet az a másik, pici alak? Talán egy gyerek?
Mikor úgy véli, már a többiek is láthatják, előre int nekik üdvözlés gyanánt, de köszönni csak akkor fog, mikor közéjük ért.*
- Jó reggelt! *Örül, hogy újra látja Taitost, különösen az elmúlt napok zavaros eseményei után. Mégis, még csak egy mosoly sem ül ki az arcára, mert az idegen jelenléte megzavarja, nem engedi el magát. Figyelme Mofeta felé fordul, s ha nem is mosolyog, könnyen meglehet, hogy a tündér mégis úgy fogja látni. Krestvir arcvonásai ugyanis kissé csalókák, s míg ezt meg nem szokja a szem, úgy tűnhet, mintha állandó jelleggel lekicsinylő mosollyal fintorogna, emiatt pedig elég ellenszenves benyomást kelthet.*
- Üdv! *köszönti őt külön is, és beletart egy kis időbe, mire rájön, hogy egy tündért néz és nem egy gyermeket. Bár utóbbiban még nem teljesen biztos. Lehet, hogy tündér, ugyanakkor gyerek is.
Önkéntelen Taitosra pillant, mintegy tanácsot kérőn, hátha bemutatja őket egymásnak, és nem neki kell megtennie az első lépést…*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-03 11:34:52
Üzenet elküldve: 2016-11-03 11:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Túl közel én sem mennék, csak amennyire még egészséges.
*Jegyzi meg, kényelmesen ringatózva a nyeregben, tekintetét kelet felé fordítva. Jó néhány pillanatig fürkészi a messzeséget, már amennyire épp ellát a fák között, aztán visszatér az ösvényre, melyen haladnak.
Most valahogy ez is csendes, sokkal csendesebb, mint ahogy az korábban volt.*
-Nézd, még utazók is alig vannak. Karavánt már hetek óta nem is láttam. Vajon a többi város is megsínylette a holtakat? Mi lehet Wegtorennel és Pirtianes-szel?
*Lihanechről tudni lehet, hogy a holtak elzárták a várost Artheniortól, és a Hold karaván pihenője szinte teljesen megsemmisült.*
-Kéne egy felderítés. Meddig lehet vajon újra elmenni? Vajon most, hogy a holtak elvileg visszahúzódtak, a korábbi területek megint visszanyerhetők?
*Nem mondja ki, de igazából arra is kíváncsi lenne, hogy az ő népe, ott távol észak-keleten, a messzi tenger-közeli puszták lovas nomádjai, vajon élnek-e még, vagy egyáltalán arra jártak-e a holtak? De az több heti járóföldnyi távolság, még lóháton is jó pár napot igénybe venne az út, hiszen a lovakat sem lehet egész nap hajszolni.*
-Túl közel én sem mennék, csak amennyire még egészséges.
*Jegyzi meg, kényelmesen ringatózva a nyeregben, tekintetét kelet felé fordítva. Jó néhány pillanatig fürkészi a messzeséget, már amennyire épp ellát a fák között, aztán visszatér az ösvényre, melyen haladnak.
Most valahogy ez is csendes, sokkal csendesebb, mint ahogy az korábban volt.*
-Nézd, még utazók is alig vannak. Karavánt már hetek óta nem is láttam. Vajon a többi város is megsínylette a holtakat? Mi lehet Wegtorennel és Pirtianes-szel?
*Lihanechről tudni lehet, hogy a holtak elzárták a várost Artheniortól, és a Hold karaván pihenője szinte teljesen megsemmisült.*
-Kéne egy felderítés. Meddig lehet vajon újra elmenni? Vajon most, hogy a holtak elvileg visszahúzódtak, a korábbi területek megint visszanyerhetők?
*Nem mondja ki, de igazából arra is kíváncsi lenne, hogy az ő népe, ott távol észak-keleten, a messzi tenger-közeli puszták lovas nomádjai, vajon élnek-e még, vagy egyáltalán arra jártak-e a holtak? De az több heti járóföldnyi távolság, még lóháton is jó pár napot igénybe venne az út, hiszen a lovakat sem lehet egész nap hajszolni.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-03 10:57:48
Üzenet elküldve: 2016-11-03 10:57:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegyig meg sem állsz//
*A Szántóföldeket maguk mögött hagyva kissé visszafog a tempón. A Vaserdő fái alatt már nem diktál olyan eszeveszett tempót, mint előtte, talán Pejkót is kímélni akarja. Válla felett hátra-hátrasandít útitársait ellenőrizve, de remélhetőleg nem kell megállítani a csapatot. Erdőkerülőkbe még nem botlottak, nem mintha rosszban sántikálnának...*
~Mi lehetett ez az egész hajcihő? Mi történt odahaza?~
*Elméjében vadul zakatolnak a gondolatok, valami rossz érzés kavarog benne, de nem szeretne helyet hagyni ennek...*
- Gyerünk komék! Innen már tényleg csak egy kevés van hátra! Gyerünk Pejkó!
*A Szántóföldeket maguk mögött hagyva kissé visszafog a tempón. A Vaserdő fái alatt már nem diktál olyan eszeveszett tempót, mint előtte, talán Pejkót is kímélni akarja. Válla felett hátra-hátrasandít útitársait ellenőrizve, de remélhetőleg nem kell megállítani a csapatot. Erdőkerülőkbe még nem botlottak, nem mintha rosszban sántikálnának...*
~Mi lehetett ez az egész hajcihő? Mi történt odahaza?~
*Elméjében vadul zakatolnak a gondolatok, valami rossz érzés kavarog benne, de nem szeretne helyet hagyni ennek...*
- Gyerünk komék! Innen már tényleg csak egy kevés van hátra! Gyerünk Pejkó!
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-03 07:42:17
Üzenet elküldve: 2016-11-03 07:42:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Zekdnek úgy látszik sikerült megtalálnia a jó utat. Az egekbe szökő fék közt szlalomozva tart célja felé.
Út közben összefut egy erdőkerülővel.*
-Nocsak, nocsak! Mit keresel erre kölyök? *kérdi a tagbaszakadt, bajszos férfi.*
-Én semmit! *mosolyog Zekd bár ez nem látszik túlzottan.* A Vashegyre tartok, dolgom van ott.
-Akkor nincs gond, azért légy óvatos! Valami nagy van készülőben! *pillant az égre.*
-Tudom, majd vigyázok! *azzal elrohan, futás közben kalapjával integet a férfinak aki a gesztust egy kedves mosollyal viszonozza.*
Út közben összefut egy erdőkerülővel.*
-Nocsak, nocsak! Mit keresel erre kölyök? *kérdi a tagbaszakadt, bajszos férfi.*
-Én semmit! *mosolyog Zekd bár ez nem látszik túlzottan.* A Vashegyre tartok, dolgom van ott.
-Akkor nincs gond, azért légy óvatos! Valami nagy van készülőben! *pillant az égre.*
-Tudom, majd vigyázok! *azzal elrohan, futás közben kalapjával integet a férfinak aki a gesztust egy kedves mosollyal viszonozza.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-03 06:44:48
Üzenet elküldve: 2016-11-03 06:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Ezúttal is csacsival érkezik, hiszen bár tudja, hogy nem lesz egyedül feltételezhetően, de vigyázni fognak rá. Igyekszik mindenhez alkalmazkodni, és mindenkinek megfelelni, amihez azonban az kell, hogy ismeretséget szerezzen a csapatában. Ebben lesz vélhetően nagy segítségére mestere, Taitos. Úgy érzi, sokat köszönhet a mágusnak, így gondolkodás nélkül, azonnal elfogadta a meghívását, és nagyon meg kellett erőltetnie magát ahhoz, hogy ne érjen oda előbb. A viszont látás öröme megdobogtatta piciny szívét, és szinte ficereg a nyeregben izgalmában, amikor meglátja a várakozó férfit. Rá várt, tényleg rá várt, pedig nem is hozott neki semmit. Egy kereskedő életében ez ritka öröm, és bár Mofi azért nem lett szerelmes, de valami hálás forróság megmelengeti a lelkét, amikor Taitosra gondol. Persze ezt nem kívánja megmutatni, se az izgalmát, se a végtelen háláját túlzottan, hiszen egyrészt ez anélkül is látszik a szeméből és a testtartásából, hogy kimondaná, másrészt nem szeretné, hogy a fiú túl hevesnek gondolja őt, és ez esetleg elrettentse, így hát lassú tempóra fogja Lordot, aki egyébként sem egy vágtatós típus, és úgy ér be a páros mellé. A kis csacsi boldogan üdvözli a wargot, ha a tündér túlságosan közel engedné, talán még hozzá is dörgölőzne, hiszen a naiv csikónak csak annyi számít, hogy a gazdája megbízik benne, tehát barát. Eleinte még tartott tőle, ám mivel az egész legutóbbi út alatt nem lett megéve, és a Vashegy istállóiban is találkozott fura szerzetekkel, így ez a bizalmatlanság hamar elszállt. A tündérke már a nyeregben meghajol, és abból, ahogyan erősen szorítja a kantárt, nyilvánvalóvá válik, mennyire izgatott, már akkor is, amikor még meg sem szólal. Továbbra is igyekszik szépen, illedelmesen beszélni, lassan, ahogy kell, de a hangjában nem tudja rejteni, mennyire örül, és mennyire várja az elkövetkezendő eseményeket.*
– Szép reggelt kívánunk Önöknek, Taitos Úrfi, és Ragron Úrfi! Nagyon hálásak vagyunk, hogy meghívtak ide, meg úgy mindenért! Képzelje, azt hiszem tényleg helyem van itt, és feladatom, és jajj annyira izgalmas! Mindig csak úgy gondoltam, hogy kedvességből bíznak rám csecsebecse dolgokat, mert pici vagyok, és nem akarnak elkedvteleníteni, de most tényleg olyan, mintha fontos lenne, amit csinálok! Örökre hálás leszek Önnek, amiért elhozott ide!
*Igen, az első mondatig sikerül uralkodnia magán, utána kitör belőle a lelkesedés, és csak azért nem ugrik a mágus nyakába, mert még mindig a kantárszárat szorítja, amit a kezére is kulcsolt, talán pont elővigyázatosságból, ennek a hibának az elkerülése végett. Az is látszik, hogy mennyire készült, hiszen azt bár nem tudja, hogy pontosan mire vállalkozott, amikor eleget tett a meghívásnak, de Lord most jóval több terhet cipel, mintha csak a városba ugranának át. Pár napra elegendő élelem nyomja a csikó hátát, és még néhány olyan kellék, ami azt a benyomást kelti, hogy a tündérke bizony túrára készül.*
//Díszes kompánia//
*Ezúttal is csacsival érkezik, hiszen bár tudja, hogy nem lesz egyedül feltételezhetően, de vigyázni fognak rá. Igyekszik mindenhez alkalmazkodni, és mindenkinek megfelelni, amihez azonban az kell, hogy ismeretséget szerezzen a csapatában. Ebben lesz vélhetően nagy segítségére mestere, Taitos. Úgy érzi, sokat köszönhet a mágusnak, így gondolkodás nélkül, azonnal elfogadta a meghívását, és nagyon meg kellett erőltetnie magát ahhoz, hogy ne érjen oda előbb. A viszont látás öröme megdobogtatta piciny szívét, és szinte ficereg a nyeregben izgalmában, amikor meglátja a várakozó férfit. Rá várt, tényleg rá várt, pedig nem is hozott neki semmit. Egy kereskedő életében ez ritka öröm, és bár Mofi azért nem lett szerelmes, de valami hálás forróság megmelengeti a lelkét, amikor Taitosra gondol. Persze ezt nem kívánja megmutatni, se az izgalmát, se a végtelen háláját túlzottan, hiszen egyrészt ez anélkül is látszik a szeméből és a testtartásából, hogy kimondaná, másrészt nem szeretné, hogy a fiú túl hevesnek gondolja őt, és ez esetleg elrettentse, így hát lassú tempóra fogja Lordot, aki egyébként sem egy vágtatós típus, és úgy ér be a páros mellé. A kis csacsi boldogan üdvözli a wargot, ha a tündér túlságosan közel engedné, talán még hozzá is dörgölőzne, hiszen a naiv csikónak csak annyi számít, hogy a gazdája megbízik benne, tehát barát. Eleinte még tartott tőle, ám mivel az egész legutóbbi út alatt nem lett megéve, és a Vashegy istállóiban is találkozott fura szerzetekkel, így ez a bizalmatlanság hamar elszállt. A tündérke már a nyeregben meghajol, és abból, ahogyan erősen szorítja a kantárt, nyilvánvalóvá válik, mennyire izgatott, már akkor is, amikor még meg sem szólal. Továbbra is igyekszik szépen, illedelmesen beszélni, lassan, ahogy kell, de a hangjában nem tudja rejteni, mennyire örül, és mennyire várja az elkövetkezendő eseményeket.*
– Szép reggelt kívánunk Önöknek, Taitos Úrfi, és Ragron Úrfi! Nagyon hálásak vagyunk, hogy meghívtak ide, meg úgy mindenért! Képzelje, azt hiszem tényleg helyem van itt, és feladatom, és jajj annyira izgalmas! Mindig csak úgy gondoltam, hogy kedvességből bíznak rám csecsebecse dolgokat, mert pici vagyok, és nem akarnak elkedvteleníteni, de most tényleg olyan, mintha fontos lenne, amit csinálok! Örökre hálás leszek Önnek, amiért elhozott ide!
*Igen, az első mondatig sikerül uralkodnia magán, utána kitör belőle a lelkesedés, és csak azért nem ugrik a mágus nyakába, mert még mindig a kantárszárat szorítja, amit a kezére is kulcsolt, talán pont elővigyázatosságból, ennek a hibának az elkerülése végett. Az is látszik, hogy mennyire készült, hiszen azt bár nem tudja, hogy pontosan mire vállalkozott, amikor eleget tett a meghívásnak, de Lord most jóval több terhet cipel, mintha csak a városba ugranának át. Pár napra elegendő élelem nyomja a csikó hátát, és még néhány olyan kellék, ami azt a benyomást kelti, hogy a tündérke bizony túrára készül.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-02 15:11:51
Üzenet elküldve: 2016-11-02 15:11:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Sok víz lefolyt már az Erdőkerülő folyón, mióta elvezette a kis tündért Amonra, azonban annyi még nem, hogy ne legyen értelme még egy kört futniuk a környken. Főleg, hogy a távolságok újabban sokkal utazóbarátabbak lettek.
Ezért hát Taitos három napi elemózsiával, teljes menetfelszerelésben, egy kantárszáron vezetett warggal, és némi fiatalos kalandvággyal várakozik most az erdő ezen, még talán igencsak forgalmas részén.*
-Közeleg a tél.
*Hümmögi oda a rémfarkasnak, míg várakoznak, és szorosabbra húzza szakadt köpenyét. Picit persze Ragron is morran szemét villantva. Neki sem kedvez a tél, habár az állatok nyoma tisztább a hóban, mely amúgy sajnos igen ritka, ő maga viszont kevesebb állatból válogathat, így az étlap is picit leszűkül.
Taitos felnéz a napra.*
~Lassan itt kell lenniük.~
*Gondolja teljes bizonyossággal, és északnak pillant, hol felderengeni véli a Vaskorsó taverna alakját.*
//Díszes kompánia//
*Sok víz lefolyt már az Erdőkerülő folyón, mióta elvezette a kis tündért Amonra, azonban annyi még nem, hogy ne legyen értelme még egy kört futniuk a környken. Főleg, hogy a távolságok újabban sokkal utazóbarátabbak lettek.
Ezért hát Taitos három napi elemózsiával, teljes menetfelszerelésben, egy kantárszáron vezetett warggal, és némi fiatalos kalandvággyal várakozik most az erdő ezen, még talán igencsak forgalmas részén.*
-Közeleg a tél.
*Hümmögi oda a rémfarkasnak, míg várakoznak, és szorosabbra húzza szakadt köpenyét. Picit persze Ragron is morran szemét villantva. Neki sem kedvez a tél, habár az állatok nyoma tisztább a hóban, mely amúgy sajnos igen ritka, ő maga viszont kevesebb állatból válogathat, így az étlap is picit leszűkül.
Taitos felnéz a napra.*
~Lassan itt kell lenniük.~
*Gondolja teljes bizonyossággal, és északnak pillant, hol felderengeni véli a Vaskorsó taverna alakját.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-30 21:49:34
Üzenet elküldve: 2016-10-30 21:49:34
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Amon Ruadhba//
*Ahogy hallja a háta mögül érkező szavakat gúnyos arccal maga előtt nyelvet öltve utánozza tátogva a szavakat. Túl kötelességtudó és nem tetszik ez neki.*
-Az előbb még nem siettél, akkor most meg mi bajod van? *Förmed vissza, mert hát nem volt biztató az ideutazásuk sem, nem hogy az, ami utána várna rájuk.*
-Már hogy juttathatnálak... be? *Jut eszébe egy zseniális ötlet, hiszen tud egy nevet, amit ha hangoztat be is juthat.*
-Tudod mit? Van egy nevem, akivel majd bejuthatsz egyenesen a vezetők elé, ha azt mondod, ő küldött ide. A név Svir Gia, Kalácsfalva polgármestere, ami szintén a nagy Tharg Kagan Hadúrnak a területe. *Ezzel akár le is tudja a tartozását, de nem szándékozik átlépni a határt, szóval gondolkozik mit is tegyen. Elé ül Eldac és a lóval egyenest Amon felé indulnak el. Ahogy közel érnek Myna már az ujján elforgatva a gyűrűjét a mélységibe szúrja, aki ha minden igaz szinte meg sem érzi, csak az álmosságot. Ha sikerül, akkor bead egy kis ellenszert is és egy bokor vagy valami közelében hagyva vissza ül a lovára, akivel elvágtázik arra, amerről jöttek, a lényeg, hogy minél messzebb érjen.*
*Ahogy hallja a háta mögül érkező szavakat gúnyos arccal maga előtt nyelvet öltve utánozza tátogva a szavakat. Túl kötelességtudó és nem tetszik ez neki.*
-Az előbb még nem siettél, akkor most meg mi bajod van? *Förmed vissza, mert hát nem volt biztató az ideutazásuk sem, nem hogy az, ami utána várna rájuk.*
-Már hogy juttathatnálak... be? *Jut eszébe egy zseniális ötlet, hiszen tud egy nevet, amit ha hangoztat be is juthat.*
-Tudod mit? Van egy nevem, akivel majd bejuthatsz egyenesen a vezetők elé, ha azt mondod, ő küldött ide. A név Svir Gia, Kalácsfalva polgármestere, ami szintén a nagy Tharg Kagan Hadúrnak a területe. *Ezzel akár le is tudja a tartozását, de nem szándékozik átlépni a határt, szóval gondolkozik mit is tegyen. Elé ül Eldac és a lóval egyenest Amon felé indulnak el. Ahogy közel érnek Myna már az ujján elforgatva a gyűrűjét a mélységibe szúrja, aki ha minden igaz szinte meg sem érzi, csak az álmosságot. Ha sikerül, akkor bead egy kis ellenszert is és egy bokor vagy valami közelében hagyva vissza ül a lovára, akivel elvágtázik arra, amerről jöttek, a lényeg, hogy minél messzebb érjen.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-30 18:05:47
Üzenet elküldve: 2016-10-30 18:05:47
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- Nem drágám, selyemről szó sem volt. Csak tisztáról, minden nap egy tisztáról, hiszen magadat is megmosod, nem de bár?
*Már legalábbis Lea minden nap megmossa magát, barbár létére meglepően jó és szoros barátságot ápol a szappannal és egyéb tisztálkodószerekkel. Az illatos szappanokért kifejezetten odavan, de elgyengül a térde a különböző kencékért és olajokért is. A göndör, szelídíthetetlennek tűnő tincseit például csak ilyen praktikákkal lehet kordában tartani, és megóvni attól, hogy olyan loncsosan lógjon alá, mint egy kóbor kutya ápolatlan bundája.*
- Tőlem töröld a taknyos orrod a mandzsettádba, de hogy én ki nem mosom belőle, arra mérget vehetsz! Nemtom', hogy vált-e mindennap alsót, nem láttam egy ideje, szerintem a szolgálót hágja valami szénaboglya tövében.
*megrántja a vállát, mert őt sem izgatják túlzottan a lovag tisztálkodási és ruhaváltási szokásai, de annyi bizonyos, hogy ha csokis alsóban járkál, akkor azt Lea könnyen kiszagolja.
Hamarosan Laor kiadja az indulásról az utasítást, Lea pedig nem akadékoskodik, ő is hazaérne már.*
- Engem valószínűleg akkor is beengednének, ha kapuzárás után érkeznénk.
*somolyog azért, majd végigméri a nyeregben ülő Laort.*
- Verseny?
*mert ugye a fekete-fehér kancát már abban a pillanatban elkapta a virtus, hogy Lea a kengyelbe lépett, így aztán ahhoz sem kell neki sok, hogy gazdájának finom ösztökélése után előbb rövid ügetésbe, majd vágtába kezdjen. Hátra sem nézve.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-10-30 16:43:42
Üzenet elküldve: 2016-10-30 16:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Fázósan húzza össze magán a ruháit és sietősre fogja a lépteit. A sűrű aljnövényzetben így is épp elég nehezen lehet haladni. Rátérhetne az útra, de megvan az oka, hogy inkább a susnyásban való bukdácsolást válassza.
Vacakul érzi magát és ennek még nincs is köze ahhoz, hogy éhes, fáradt és a hideg már a csontjait rágja. Még csak nem is szitkozódik út közben, ami ilyen helyzetekben egyáltalán nem jellemző rá. Csak viszik a lábai, de azok kitartóan viszik, mintha valami megszállta volna. Kevés pihenőt tart, talán csak épp annyit, hogy megbizonyosodjon róla, jó az irány.*
Vacakul érzi magát és ennek még nincs is köze ahhoz, hogy éhes, fáradt és a hideg már a csontjait rágja. Még csak nem is szitkozódik út közben, ami ilyen helyzetekben egyáltalán nem jellemző rá. Csak viszik a lábai, de azok kitartóan viszik, mintha valami megszállta volna. Kevés pihenőt tart, talán csak épp annyit, hogy megbizonyosodjon róla, jó az irány.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661