Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-27 19:55:17
Üzenet elküldve: 2017-04-27 19:55:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Önfejűen //
*A kislány fölé magasodó, rókaszemű nő még ha nem is wyion, a nem-tioliak minden rosszaságával bír. Sötét haja alól kikandikáló füle azonban úgy tűnik bátorságot önt a félénk madárkába. A Gorthwen lány az egyszerűség eme hirtelen előtörő jele láttán kénytelen elmosolyodni, miközben engedi Aríwyennek, hogy előkecmeregjen a rejtekből.*
- Micsoda véletlen.
*Dörmögi szinte ahogy tekintete megakad a kócos tincseken. A félhomályból előbújva a lányka ugyanis láttatni engedi a jellegzetes szürkét, azt a szürkét amelyet apjától örökölt. Bár önmagában ez se nem jelent, se nem bizonyít semmit, Lokában mégis felötlik Zaras egyszerre szép és bárgyú pofája. És persze a kicsik fején növögető pihe.*
- Köszönöm. *Mondja kedvesen, de egy pillantásra sem méltatja szegény állatot. Jó szolgálatot tett neki a Mágustoronyig és vissza, többre nincs szüksége.*
- Mit kerestél odabent? Tán rejtőzködsz valami elől?
*Felületesen szemrevételezi a zilált ruhákat és a sérüléseket.
~Szökevénynek tűnik.~*
- Nem vagy cseppet fiatal ahhoz, hogy egyedül kóborolj az erdőben?
*Próbálja kiugrasztani a nyulat a bokorból és megtudni, kell-e váratlan vendégre számítania valamelyik fa mögül egy arra alkalmas pillanatban.
~Viseletes, de nem tűnik erdőlakónak. A ruhája alapján nem paraszt, viszont nem elég megviselt vagy sovány ahhoz, hogy régóta bujdosson. A közelben kell laknia.~
Ekképp gondolkodik ahogyan fürkészi a kislányt. Majd hirtelen mosolyt villant.*
- Nem vagy szomjas esetleg? Van nálam egy kis víz, ha kérsz.
*~Láthatóan csomagja sincs.~*
A hozzászólás írója (Loka Gorthwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.27 19:56:40
*A kislány fölé magasodó, rókaszemű nő még ha nem is wyion, a nem-tioliak minden rosszaságával bír. Sötét haja alól kikandikáló füle azonban úgy tűnik bátorságot önt a félénk madárkába. A Gorthwen lány az egyszerűség eme hirtelen előtörő jele láttán kénytelen elmosolyodni, miközben engedi Aríwyennek, hogy előkecmeregjen a rejtekből.*
- Micsoda véletlen.
*Dörmögi szinte ahogy tekintete megakad a kócos tincseken. A félhomályból előbújva a lányka ugyanis láttatni engedi a jellegzetes szürkét, azt a szürkét amelyet apjától örökölt. Bár önmagában ez se nem jelent, se nem bizonyít semmit, Lokában mégis felötlik Zaras egyszerre szép és bárgyú pofája. És persze a kicsik fején növögető pihe.*
- Köszönöm. *Mondja kedvesen, de egy pillantásra sem méltatja szegény állatot. Jó szolgálatot tett neki a Mágustoronyig és vissza, többre nincs szüksége.*
- Mit kerestél odabent? Tán rejtőzködsz valami elől?
*Felületesen szemrevételezi a zilált ruhákat és a sérüléseket.
~Szökevénynek tűnik.~*
- Nem vagy cseppet fiatal ahhoz, hogy egyedül kóborolj az erdőben?
*Próbálja kiugrasztani a nyulat a bokorból és megtudni, kell-e váratlan vendégre számítania valamelyik fa mögül egy arra alkalmas pillanatban.
~Viseletes, de nem tűnik erdőlakónak. A ruhája alapján nem paraszt, viszont nem elég megviselt vagy sovány ahhoz, hogy régóta bujdosson. A közelben kell laknia.~
Ekképp gondolkodik ahogyan fürkészi a kislányt. Majd hirtelen mosolyt villant.*
- Nem vagy szomjas esetleg? Van nálam egy kis víz, ha kérsz.
*~Láthatóan csomagja sincs.~*
A hozzászólás írója (Loka Gorthwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.27 19:56:40
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-27 17:56:08
Üzenet elküldve: 2017-04-27 17:56:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden//
*Mofi is gondol ugyan az átöltözésre, és amint a varázsló ezzel az indokkal elhagyja a helyszínt, egy halk sóhaj el is hagyja a tündérke ajkait, ugyanis a templomba és a könyvtárba éppenséggel szép ruhával készült, és egy láda ruhánál neki sincsen több, ám úgy dönt, hogy emiatt nem fogja kihagyni ezt az alkalmat. Inkább majd óvatos lesz, és remélhetőleg Xauzur nem dönt úgy, hogy fellöki, vagy hasonló. A kis tündért amúgy is letiporná egyetlen taszítással, és Mofi tudja jól, hogy ezt az állatok maguk is fel tudják mérni, tehát óvatos lesz, hiszen nem akar rosszat. Mikor Worenth visszaér, kendőzetlenül szemléli meg a ruháját, majd elégedetten bólint.*
– Valóban sokkal hétköznapibb, Worenth Mester. A hetes valamiféle mágikus jelentéssel bír?
*Könnyedén el tudja képzelni, hogy a mágus még sétáltatásra is varázstárgyakkal megy, és nem gondolja illetlenségnek, hogy kérdéseket tegyen fel, hiszen eddig sem tett mást. Mivel úgy véli, hogy még nem a Vashegy felé indulnak vissza, ezért Lordot még hagyja pihenni, és a játékos irbiszt szemléli.*
– Gyakorta váltják egymást itt a gazdagabb családok? Úgy tudom, hogy egy kúria általában örökség, vagy szimbólum, nem igazán szokták eladni. Remélem valaki karban tartja, amíg ők távol vannak.
*A kérdésre azonnal rábólint, és megköszönve a lehetőséget, át is veszi a botot, majd a tőle telhető legmesszebb távolságba hajítja, ami vélhetően nem fogja nagyon megmozgatni az állatot. Worenth láthatja, hogy a dobásból inkább az erő hiányzik, mint az ügyesség, és az irbisz valóban két szökkenéssel már ismét ott is terem.*
– Ezt már Ön tanította neki, vagy magától jött rá?
//Worenth Yosden//
*Mofi is gondol ugyan az átöltözésre, és amint a varázsló ezzel az indokkal elhagyja a helyszínt, egy halk sóhaj el is hagyja a tündérke ajkait, ugyanis a templomba és a könyvtárba éppenséggel szép ruhával készült, és egy láda ruhánál neki sincsen több, ám úgy dönt, hogy emiatt nem fogja kihagyni ezt az alkalmat. Inkább majd óvatos lesz, és remélhetőleg Xauzur nem dönt úgy, hogy fellöki, vagy hasonló. A kis tündért amúgy is letiporná egyetlen taszítással, és Mofi tudja jól, hogy ezt az állatok maguk is fel tudják mérni, tehát óvatos lesz, hiszen nem akar rosszat. Mikor Worenth visszaér, kendőzetlenül szemléli meg a ruháját, majd elégedetten bólint.*
– Valóban sokkal hétköznapibb, Worenth Mester. A hetes valamiféle mágikus jelentéssel bír?
*Könnyedén el tudja képzelni, hogy a mágus még sétáltatásra is varázstárgyakkal megy, és nem gondolja illetlenségnek, hogy kérdéseket tegyen fel, hiszen eddig sem tett mást. Mivel úgy véli, hogy még nem a Vashegy felé indulnak vissza, ezért Lordot még hagyja pihenni, és a játékos irbiszt szemléli.*
– Gyakorta váltják egymást itt a gazdagabb családok? Úgy tudom, hogy egy kúria általában örökség, vagy szimbólum, nem igazán szokták eladni. Remélem valaki karban tartja, amíg ők távol vannak.
*A kérdésre azonnal rábólint, és megköszönve a lehetőséget, át is veszi a botot, majd a tőle telhető legmesszebb távolságba hajítja, ami vélhetően nem fogja nagyon megmozgatni az állatot. Worenth láthatja, hogy a dobásból inkább az erő hiányzik, mint az ügyesség, és az irbisz valóban két szökkenéssel már ismét ott is terem.*
– Ezt már Ön tanította neki, vagy magától jött rá?
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-26 18:15:20
Üzenet elküldve: 2017-04-26 18:15:20
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Kér pár percet Mofitól, hogy átöltözzön, ugyanis ha Xauzurt sétálni és játszani viszik, akkor nem lenne szerencsés összepiszkolni a szép, tiszta, hófehér mágusköpenyt.
Magár kapja zöld vászonnadrágját, aminek szárán ott díszeleg a 7-es felirat, amit belehímeztek. Ehhez egy tök egyszerű, barna inget vesz fel, amit csak akkor visel, ha tudja, hogy bepiszkolhatja magát.*
-Üresen áll. *mondja majd csettint az irbisznek és el is dob egy botot, hogy az majd hozza vissza.*
-A tulajdonos gondolom továbbra is Nivere, amíg valaki meg nem veszi, ha eladják egyáltalán.
*Xauzur visszatér a bottal és ledobja a mágus lábához.*
-Jó fiú! *simítja meg buksiját, majd lenéz Mofira.* -Megpróbálod? Szerintem neked is visszahozza.
//Mofeta Wirfall//
*Kér pár percet Mofitól, hogy átöltözzön, ugyanis ha Xauzurt sétálni és játszani viszik, akkor nem lenne szerencsés összepiszkolni a szép, tiszta, hófehér mágusköpenyt.
Magár kapja zöld vászonnadrágját, aminek szárán ott díszeleg a 7-es felirat, amit belehímeztek. Ehhez egy tök egyszerű, barna inget vesz fel, amit csak akkor visel, ha tudja, hogy bepiszkolhatja magát.*
-Üresen áll. *mondja majd csettint az irbisznek és el is dob egy botot, hogy az majd hozza vissza.*
-A tulajdonos gondolom továbbra is Nivere, amíg valaki meg nem veszi, ha eladják egyáltalán.
*Xauzur visszatér a bottal és ledobja a mágus lábához.*
-Jó fiú! *simítja meg buksiját, majd lenéz Mofira.* -Megpróbálod? Szerintem neked is visszahozza.
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-26 17:55:51
Üzenet elküldve: 2017-04-26 17:55:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden//
*Mofi nehezen tudja összekötni, hogy miként lehet valakit jól ismerni, és közben nem tudni biztosan, hogy mi is történt velük. Bár eszébe ötlik, hogy ez a jó ismeretség talán egyoldalú a mágus részéről, ámbár akkor viszont ő igencsak megsértődne, ha se szó, se beszéd, így derülne ki, hogy a család oldaláról ennyire mégsem az. Mindenesetre úgy határoz, hogy ez nem az ő dolga, így inkább csöndben követi a mágust, aki visszatérvén kedvencéhez, meginvitálja őket egy kis sétára, amit a tündér örömmel vállal. Egy kérdés azonban csak nem hagyja nyugodni.*
– És akkor most mi a helyzet a kúriával? Üresen áll, vagy eladták valakinek előtte? Ki most a tulajdonosa?
//Worenth Yosden//
*Mofi nehezen tudja összekötni, hogy miként lehet valakit jól ismerni, és közben nem tudni biztosan, hogy mi is történt velük. Bár eszébe ötlik, hogy ez a jó ismeretség talán egyoldalú a mágus részéről, ámbár akkor viszont ő igencsak megsértődne, ha se szó, se beszéd, így derülne ki, hogy a család oldaláról ennyire mégsem az. Mindenesetre úgy határoz, hogy ez nem az ő dolga, így inkább csöndben követi a mágust, aki visszatérvén kedvencéhez, meginvitálja őket egy kis sétára, amit a tündér örömmel vállal. Egy kérdés azonban csak nem hagyja nyugodni.*
– És akkor most mi a helyzet a kúriával? Üresen áll, vagy eladták valakinek előtte? Ki most a tulajdonosa?
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-26 15:49:45
Üzenet elküldve: 2017-04-26 15:49:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Önfejűen//
*Hogy kényelmes lenne? Nem, azt nem mondhatná. Egyelőre csak tágra nyílt szemekkel lesi a rejteke fölé hajoló nőt.
A kérdésre tétován megrázza a fejét, majd halkan, már amennyire egy gyermek halk tud lenni hasonló helyzetben, kinyögi.*
- Nem.
*Az ismeretlen tökéletesen elzár előle minden fényt és menekülési útvonalat.*
~Mi van, ha... ha ő egy gonosz erdő járó? Egy wyion?~
*Nos, a tioli mesék éppenséggel minden lényről képesek rosszat állítani, ha amaz nem tioli.
Figyelme ekkor ráterelődik az ijesztő mosolyú nő fülére.*
- Te elf vagy!
*Arca láthatóan megkönnyebbül, hiszen egy fajtabeli nő ugyan miért is akarna neki rosszat.*
- Én is az vagyok!
*Mosolyodik el kedvesen és szerényen, majd megpróbál kimászni az odújából. Ha minden jól megy, kimászva felegyenesedik, leporolja magát és kíváncsi szemekkel néz fel Lokára. Lám csak most tért új utakra, erre máris egy fajtabelivel hozza össze a sors! Milyen jó, hogy nem tudja a részleteket! Akkor bizonyára nem vágna ilyen lelkes és érdeklődő arcocskát.*
- Nagyon szép ló.
*Próbál mondani valami kedveset, ahogyan azt otthon tanulta. Érdekes módon bemutatkozni pont nem jut az eszébe. Így áll ott Loka előtt megbomlott hajfonattal, levelekkel tarkított szürkés fehér fürtökkel. Ruháját néhány helyen megtépték az ágak, miközben futott. A térdén lévő horzsolásokról már nem is beszélve.*
A hozzászólás írója (Aríwyen Zygendar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.26 17:32:08
*Hogy kényelmes lenne? Nem, azt nem mondhatná. Egyelőre csak tágra nyílt szemekkel lesi a rejteke fölé hajoló nőt.
A kérdésre tétován megrázza a fejét, majd halkan, már amennyire egy gyermek halk tud lenni hasonló helyzetben, kinyögi.*
- Nem.
*Az ismeretlen tökéletesen elzár előle minden fényt és menekülési útvonalat.*
~Mi van, ha... ha ő egy gonosz erdő járó? Egy wyion?~
*Nos, a tioli mesék éppenséggel minden lényről képesek rosszat állítani, ha amaz nem tioli.
Figyelme ekkor ráterelődik az ijesztő mosolyú nő fülére.*
- Te elf vagy!
*Arca láthatóan megkönnyebbül, hiszen egy fajtabeli nő ugyan miért is akarna neki rosszat.*
- Én is az vagyok!
*Mosolyodik el kedvesen és szerényen, majd megpróbál kimászni az odújából. Ha minden jól megy, kimászva felegyenesedik, leporolja magát és kíváncsi szemekkel néz fel Lokára. Lám csak most tért új utakra, erre máris egy fajtabelivel hozza össze a sors! Milyen jó, hogy nem tudja a részleteket! Akkor bizonyára nem vágna ilyen lelkes és érdeklődő arcocskát.*
- Nagyon szép ló.
*Próbál mondani valami kedveset, ahogyan azt otthon tanulta. Érdekes módon bemutatkozni pont nem jut az eszébe. Így áll ott Loka előtt megbomlott hajfonattal, levelekkel tarkított szürkés fehér fürtökkel. Ruháját néhány helyen megtépték az ágak, miközben futott. A térdén lévő horzsolásokról már nem is beszélve.*
A hozzászólás írója (Aríwyen Zygendar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.26 17:32:08
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-26 13:42:36
Üzenet elküldve: 2017-04-26 13:42:36
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik az erdőbe, ahol sokszor járt már, így az utat kívülről fújja már. A városba kell mennie, mert úgy érzi ott a helye, na de hogy miért azt nem is sejti. Valami odavonzza, egy idegen érzés, ami lehet a végzetéhez vezeti. Myna nem tudja, ki is lehet ő valójában. Az a lány, aki Morfiusszal volt és boldog volt, vágyakkal teli és persze szabad vagy minden csak illúzió lett volna? Meg sem történt dolog és ő még mindig egy gyilkos kurtizán, akinek lopni kell, hogy elégedett lehessen meg idegenekkel hálni, akiket kifoszthat, hogy utána továbbálljon. Nem tud elszakadni a múltjától, mindig rossz társaságba kerül, ahol mindig ugyan az megy, keres valakit, akivel bebiztosítja a helyét, elhál vele pár éjjelt és máris tagja a csapatnak. Majd hiányérzete támad és továbbáll onnan, mindenkit hátrahagyva. Különös körforgás, de mindig ez van.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-25 08:51:54
Üzenet elküldve: 2017-04-25 08:51:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kitömött állat//
*Lyi, erszényét kitömve hagyja el Arthenior közelében fekvő csodákkal telt erdős részét, hogy a kikötői erdőségen át, a kikötőbe, onnan a Rumos felé vegye az irányt, kicsit szórakozni. Majd keres valami elfoglaltságot. A kardot nem hozza magával, mit is kezdene egy rozsdás frinc-franccal? Nincs neki se háza, ahol lakhatna, de nincs olyan értékesítő sem, ahol az ilyet elfogadnák egy újonnan kovácsolt ellenében. Így hát, a nemrég említett, egyenletesen eloszló pontok halmazával elindul a Róka felé, hogy agyoncsapja valami kis szórakozással az időt. *
*Lyi, erszényét kitömve hagyja el Arthenior közelében fekvő csodákkal telt erdős részét, hogy a kikötői erdőségen át, a kikötőbe, onnan a Rumos felé vegye az irányt, kicsit szórakozni. Majd keres valami elfoglaltságot. A kardot nem hozza magával, mit is kezdene egy rozsdás frinc-franccal? Nincs neki se háza, ahol lakhatna, de nincs olyan értékesítő sem, ahol az ilyet elfogadnák egy újonnan kovácsolt ellenében. Így hát, a nemrég említett, egyenletesen eloszló pontok halmazával elindul a Róka felé, hogy agyoncsapja valami kis szórakozással az időt. *
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-24 21:21:17
Üzenet elküldve: 2017-04-24 21:21:17
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo, Laor//
*Nem tud nevetni. Megölni ugyan nem ölte meg a lányt, de még súlyos baja lehet, ha nem jut időben Thargarodra, sőt akkor is ha odajut. Nem néz ki jól, és nem is viselkedett úgy mint ahogy szokott. Ennek a meg nem értésében kifejezetten ő a ludas. A saját álláspontjából öt ember finom lemészárlása egy példa értékű cselekedet amire bárki büszke lenne, főleg ha a kikötői csürhe fizetett mindezért. És Alyo már bizonygatta egyszer, hogy ő igenis teljes értékű Tharg harcos. Nem mintha a Thargokat teljesen értené.*
-Nem fárad tőle a ló. Végig vágtathatsz az erődig. *Nagyjából ennyi az amennyit ő maga tud az eszköz használatáról. Ha ettől gyorsabban ér haza a lány akkor megéri, Thargarod lábtörlője meg igazi hős lesz odaát. Nem egy vonzó végeredmény, de nem a szépsége miatt választotta.
Segít felrakni a lányt a lóra majd átnyújt Laornak egypár őrségi bilincset. Már ha az elfogadta a gyertyát, mindeközben úgy néz maga elé mint aki egy szekrénybe rejtett csontvázat mutat be a lovasnak és nagyon remélné, hogy erről amaz nem nagyon fog beszélni a későbbiekben. Amit most csinál attól minden tagja irtózik, egyedül az a hideg számító szörnyeteg kívánja meg tőle ezt az átokverte döntést aki olyan dolgokra emlékezteti mint a lány testi épsége, kiragadva őt abból a mesés világból ahol minden mindig jól alakul. Amiben meg tudta volna ölni a gyíkot, amiben sosem kellett fegyvert fognia a saját embereire, és amiben Alyo nem kapott rohamot rögtön miután megtalálták.*
-Le ne essen. *Mondja halkan és szégyenkezve, aztán hagyja hadd menjen a csapat és ő is követi őket amíg tudja. Nem fut, de viszonylag gyorsra veszi a lépteit. Thargarod innen csak pár kilométerre van. Az úton lehetnek banditák, de azok ellen egy lovas még mindig védtelenebb mint egy megfontolt gyalogos.
Az egyetlen jó dolog amire gondolni tud, hogy ezt az esetet és a ló elvesztését ezek után Laornak kell kimagyaráznia, nem pedig neki felelnie a Tharg úrnő előtt.*
*Nem tud nevetni. Megölni ugyan nem ölte meg a lányt, de még súlyos baja lehet, ha nem jut időben Thargarodra, sőt akkor is ha odajut. Nem néz ki jól, és nem is viselkedett úgy mint ahogy szokott. Ennek a meg nem értésében kifejezetten ő a ludas. A saját álláspontjából öt ember finom lemészárlása egy példa értékű cselekedet amire bárki büszke lenne, főleg ha a kikötői csürhe fizetett mindezért. És Alyo már bizonygatta egyszer, hogy ő igenis teljes értékű Tharg harcos. Nem mintha a Thargokat teljesen értené.*
-Nem fárad tőle a ló. Végig vágtathatsz az erődig. *Nagyjából ennyi az amennyit ő maga tud az eszköz használatáról. Ha ettől gyorsabban ér haza a lány akkor megéri, Thargarod lábtörlője meg igazi hős lesz odaát. Nem egy vonzó végeredmény, de nem a szépsége miatt választotta.
Segít felrakni a lányt a lóra majd átnyújt Laornak egypár őrségi bilincset. Már ha az elfogadta a gyertyát, mindeközben úgy néz maga elé mint aki egy szekrénybe rejtett csontvázat mutat be a lovasnak és nagyon remélné, hogy erről amaz nem nagyon fog beszélni a későbbiekben. Amit most csinál attól minden tagja irtózik, egyedül az a hideg számító szörnyeteg kívánja meg tőle ezt az átokverte döntést aki olyan dolgokra emlékezteti mint a lány testi épsége, kiragadva őt abból a mesés világból ahol minden mindig jól alakul. Amiben meg tudta volna ölni a gyíkot, amiben sosem kellett fegyvert fognia a saját embereire, és amiben Alyo nem kapott rohamot rögtön miután megtalálták.*
-Le ne essen. *Mondja halkan és szégyenkezve, aztán hagyja hadd menjen a csapat és ő is követi őket amíg tudja. Nem fut, de viszonylag gyorsra veszi a lépteit. Thargarod innen csak pár kilométerre van. Az úton lehetnek banditák, de azok ellen egy lovas még mindig védtelenebb mint egy megfontolt gyalogos.
Az egyetlen jó dolog amire gondolni tud, hogy ezt az esetet és a ló elvesztését ezek után Laornak kell kimagyaráznia, nem pedig neki felelnie a Tharg úrnő előtt.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-24 21:06:06
Üzenet elküldve: 2017-04-24 21:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Aoneer, Laor//
*Van pozitív oldala annak, ha az ember ájult, mégpedig az, hogy nem érzékeli sem a tulajdon testét, sem pedig a környezetét. Ezért aztán nem sajog a feje a fehér ruhás nő markolatgombjának nyomán, és a hideg sem rázza. Pedig a ruhája teljesen átázott, és a szája is egészen kék, és nem azért mert az imént fojtogatták, hanem azért, mert kimerült és fázik.
A két férfinek viszont végre könnyű dolga van a lánnyal, könnyedén felrakhatják a nyeregbe, bár Laornak így arra is figyelni kell, hogy az eszméletlen testet megtartsa. De legalább röhöghet az elnyúló szája sarkában folydogáló nyálon.*
*Van pozitív oldala annak, ha az ember ájult, mégpedig az, hogy nem érzékeli sem a tulajdon testét, sem pedig a környezetét. Ezért aztán nem sajog a feje a fehér ruhás nő markolatgombjának nyomán, és a hideg sem rázza. Pedig a ruhája teljesen átázott, és a szája is egészen kék, és nem azért mert az imént fojtogatták, hanem azért, mert kimerült és fázik.
A két férfinek viszont végre könnyű dolga van a lánnyal, könnyedén felrakhatják a nyeregbe, bár Laornak így arra is figyelni kell, hogy az eszméletlen testet megtartsa. De legalább röhöghet az elnyúló szája sarkában folydogáló nyálon.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-24 20:41:40
Üzenet elküldve: 2017-04-24 20:41:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Alyo, Aoneer//
- Ó, a démonokra! *sóhajt fel, ahogy az eddig veszélyesen kapálózó Alyo elernyed Aoneer vasmarkában. Kapott ugyan egyet a képére a tiltakozó lánytól, de ennél nagyobb baja ne legyen. A fogai megmaradtak, az esetleges véraláfutás pedig majd elmúlik.*
- Nem úgy gondoltam, hogy megfojtod. *vigyorodik el, mert ha jobban belegondol, ezt az opciót sem tartotta volna megvetendőnek. Mindenesetre egy gonddal kevesebb, Alyo már nem tud ellenállni és végső soron ez volt a cél. A lovag krákogását, az időzítésnek köszönhetően, nem tudja félreérteni, de legfeljebb egy neheztelő pillantást vált ki belőle. Elvégre Aoneer épp most vett részt Eeyr néhány hívének vidám lemészárlásában, ami nem feltétlenül városőri feladat. Az Aoneer nyújtotta zöld gyertyát bizalmatlanul méregeti. Látnivaló, hogy valami mágikus holmi lehet, az ilyesmitől, főleg ha ismeretlen, idegenkedik.*
- Ez meg mi a frász? *érdeklődik barátságosan, bár sejti, hogy az útra nyújthat segítséget. Bár egy valamirevaló tharg ló könnyedén elbír két embert is, főleg ha az egyik kifejezetten pehelysúlyú. Aoneer elképzelésére pár pillanatig habozik, mert bármennyire nem kedveli a lovagot, ilyen állapotban mégsem hagyná szívesen magára erre a nem túl barátságos környéken. Túl közel van még a kikötő. Aztán gondol egyet, felül a nyeregbe, és int, hogy Aoneer segítsen Alyot is felhúzni a ló hátára.*
- Ha biztonságba helyeztem, visszaindulok eléd. De azért siess amennyire tudsz, ha magához tér, biztosan hiányolni fog. Főleg ha emlékszik rá, hogy mitől ájult el.
*Megenged még egy pimasz vigyort, aztán biccent a lovagnak és lépésre sarkalja a lovat, miközben óvón öleli az alélt lányt.*
- Ó, a démonokra! *sóhajt fel, ahogy az eddig veszélyesen kapálózó Alyo elernyed Aoneer vasmarkában. Kapott ugyan egyet a képére a tiltakozó lánytól, de ennél nagyobb baja ne legyen. A fogai megmaradtak, az esetleges véraláfutás pedig majd elmúlik.*
- Nem úgy gondoltam, hogy megfojtod. *vigyorodik el, mert ha jobban belegondol, ezt az opciót sem tartotta volna megvetendőnek. Mindenesetre egy gonddal kevesebb, Alyo már nem tud ellenállni és végső soron ez volt a cél. A lovag krákogását, az időzítésnek köszönhetően, nem tudja félreérteni, de legfeljebb egy neheztelő pillantást vált ki belőle. Elvégre Aoneer épp most vett részt Eeyr néhány hívének vidám lemészárlásában, ami nem feltétlenül városőri feladat. Az Aoneer nyújtotta zöld gyertyát bizalmatlanul méregeti. Látnivaló, hogy valami mágikus holmi lehet, az ilyesmitől, főleg ha ismeretlen, idegenkedik.*
- Ez meg mi a frász? *érdeklődik barátságosan, bár sejti, hogy az útra nyújthat segítséget. Bár egy valamirevaló tharg ló könnyedén elbír két embert is, főleg ha az egyik kifejezetten pehelysúlyú. Aoneer elképzelésére pár pillanatig habozik, mert bármennyire nem kedveli a lovagot, ilyen állapotban mégsem hagyná szívesen magára erre a nem túl barátságos környéken. Túl közel van még a kikötő. Aztán gondol egyet, felül a nyeregbe, és int, hogy Aoneer segítsen Alyot is felhúzni a ló hátára.*
- Ha biztonságba helyeztem, visszaindulok eléd. De azért siess amennyire tudsz, ha magához tér, biztosan hiányolni fog. Főleg ha emlékszik rá, hogy mitől ájult el.
*Megenged még egy pimasz vigyort, aztán biccent a lovagnak és lépésre sarkalja a lovat, miközben óvón öleli az alélt lányt.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-24 19:51:59
Üzenet elküldve: 2017-04-24 19:51:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A Vaserdőbe érve már igazán nincs hosszú út előtte. Ezt az erdőséget már igazi ismerősként köszönti, Egy-egy évszázados, hatalmas fa mellett meg is állítja lovát, kezét a törzs kérgére tapasztja, ahogy felnéz az óriásokra. Szinte érzi azt a sok esztendőt, amit e faóriások láttak, igazén kedvére való lenne, ha mesélni tudnának. A közelmúltban ugyan eléggé sötét idők is jártak erre, de biztosan több volt a szép nap, mint a vérzivataros.
Ahogy haladnak az ösvényen, egyszer gondol egyet és vágtára sarkalja a kancát. Érzi az arcán a vágta szelét, alatta a hátasállat izmainak munkáját, és egyszerűen csak élvezi a száguldást. Boldog mosoly terül el az arcán, néha csak ennyi kell az egészhez.
Csak akkor fogja vissza a lovat lépésre, amikor a kanca szőrén már könnyű hab ütött ki, de most már nincs is hova rohannia.
Itt a kis köves ösvény, ami az erőd mélye, Synmira felé vezet. Megérkezett.*
Ahogy haladnak az ösvényen, egyszer gondol egyet és vágtára sarkalja a kancát. Érzi az arcán a vágta szelét, alatta a hátasállat izmainak munkáját, és egyszerűen csak élvezi a száguldást. Boldog mosoly terül el az arcán, néha csak ennyi kell az egészhez.
Csak akkor fogja vissza a lovat lépésre, amikor a kanca szőrén már könnyű hab ütött ki, de most már nincs is hova rohannia.
Itt a kis köves ösvény, ami az erőd mélye, Synmira felé vezet. Megérkezett.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-21 20:08:23
Üzenet elküldve: 2017-04-21 20:08:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Lassan, szuszogva iszogat egész úton vissza. Nem tudja mi az oka, de mintha egyre összefüggőbb gondolatai lennének. Például már tudja, hogy jobban van, sőt, felismeri az éjszakát és a nappalt is. Tudja például, hogy most még világos van. Ugyan nem így hívja, hogy világos, de érti a lényeget. És azt is sejti, hogy hamarosan jobban lesz, mivel evett, és kis testének éhségtől való remegése kicsit alábbhagyott.*
~Mi lesz most?~
*Néz érdeklődve. Meglát egy virágzó fát is az erdőben, és a színkavalkád rendkívül kedvére is van, szóval hangosan kommentálja a dolgot.*
-Ejeve!
*Önti ki a szívét a világnak önnön szépségéről áradozva, végül lassacskán elnyomja az álom, ahogy bekapja ujját, és azon rágódik, ugyanis valami odabent nagyon, nagyon ki akar jönni, ráadásul nem is egyedül van. Ezért még biztosan sírni fog a napokban.*
*Lassan, szuszogva iszogat egész úton vissza. Nem tudja mi az oka, de mintha egyre összefüggőbb gondolatai lennének. Például már tudja, hogy jobban van, sőt, felismeri az éjszakát és a nappalt is. Tudja például, hogy most még világos van. Ugyan nem így hívja, hogy világos, de érti a lényeget. És azt is sejti, hogy hamarosan jobban lesz, mivel evett, és kis testének éhségtől való remegése kicsit alábbhagyott.*
~Mi lesz most?~
*Néz érdeklődve. Meglát egy virágzó fát is az erdőben, és a színkavalkád rendkívül kedvére is van, szóval hangosan kommentálja a dolgot.*
-Ejeve!
*Önti ki a szívét a világnak önnön szépségéről áradozva, végül lassacskán elnyomja az álom, ahogy bekapja ujját, és azon rágódik, ugyanis valami odabent nagyon, nagyon ki akar jönni, ráadásul nem is egyedül van. Ezért még biztosan sírni fog a napokban.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-20 19:13:12
Üzenet elküldve: 2017-04-20 19:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon reménykedik annak a gyereknek a megfoganásában. Ha nem is most, talán majd akkor amikor beérnek a Vashegyre, mert egy jó fürdés után biztosan mind a kettőjüknek megjön majd a kedve hozzá, hogy továbbvigyék a vérvonalukat.*
-Meghiszem azt! Lesz is munka vele bőven! *Vigyorog a föld dolgára. Mondjuk abban is volt munkája, hogy egyáltalán megkapja Kagantól. Évek kellettek hozzá. Bevetni nem lesz gond, a falusiaktól be fogja tudni szerezni a vetőmagot, hiszen ő az elöljáró. Ilyen tisztségeknél csurran-cseppen egy kis vetőmag. A következő évben pedig majd félrerakja majd. Ahogy hallgatja a vadászház dolgát, lassan megingatja a fejét. Nem lesz az úgy jó ahogy Khrosas kitalálta.*
-Hát, nem akarok itt elnyomó lenni vagy ilyesmi, de nem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha a gyereknek nem lenne saját szobája. *Itt most nem a város közepén vannak, ahol nem lehet megengedni ilyesmit. Falun ez nem luxus, főleg, ha ingyen felépíthetik a házat és tüzelő is lesz bőven.*
-Szerintem jobb lenne, ha a házhoz egy apró szoba is hozzá lenne csapva. Egy raktár szobát nem szeretnél mellé? *A férfi valahogy nehezen tudja elképzelni ezek nélkül a házát. Kell egy hely ahova a füveit rakja. Biztonsági szempontból is. Tény, hogy sok hal nem fog a terítékre kerülni. Mondjuk, ha akarnának tudnának vásárolni majd a falu megépülő piacán is. A gyereknek majd biztosan fog venni, mert attól függetlenül, hogy ő nem szereti, még tudja, hogy egészséges dolog az.*
-Ohh, szóval tudod, hogy kell felhasználni őket! *Vigyorog ő is szélesen, hiszen a tegnapi ígéret jut eszébe.*
*Learon reménykedik annak a gyereknek a megfoganásában. Ha nem is most, talán majd akkor amikor beérnek a Vashegyre, mert egy jó fürdés után biztosan mind a kettőjüknek megjön majd a kedve hozzá, hogy továbbvigyék a vérvonalukat.*
-Meghiszem azt! Lesz is munka vele bőven! *Vigyorog a föld dolgára. Mondjuk abban is volt munkája, hogy egyáltalán megkapja Kagantól. Évek kellettek hozzá. Bevetni nem lesz gond, a falusiaktól be fogja tudni szerezni a vetőmagot, hiszen ő az elöljáró. Ilyen tisztségeknél csurran-cseppen egy kis vetőmag. A következő évben pedig majd félrerakja majd. Ahogy hallgatja a vadászház dolgát, lassan megingatja a fejét. Nem lesz az úgy jó ahogy Khrosas kitalálta.*
-Hát, nem akarok itt elnyomó lenni vagy ilyesmi, de nem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha a gyereknek nem lenne saját szobája. *Itt most nem a város közepén vannak, ahol nem lehet megengedni ilyesmit. Falun ez nem luxus, főleg, ha ingyen felépíthetik a házat és tüzelő is lesz bőven.*
-Szerintem jobb lenne, ha a házhoz egy apró szoba is hozzá lenne csapva. Egy raktár szobát nem szeretnél mellé? *A férfi valahogy nehezen tudja elképzelni ezek nélkül a házát. Kell egy hely ahova a füveit rakja. Biztonsági szempontból is. Tény, hogy sok hal nem fog a terítékre kerülni. Mondjuk, ha akarnának tudnának vásárolni majd a falu megépülő piacán is. A gyereknek majd biztosan fog venni, mert attól függetlenül, hogy ő nem szereti, még tudja, hogy egészséges dolog az.*
-Ohh, szóval tudod, hogy kell felhasználni őket! *Vigyorog ő is szélesen, hiszen a tegnapi ígéret jut eszébe.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-20 18:39:45
Üzenet elküldve: 2017-04-20 18:39:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindenki örül ezek szerint, talán még a kecskék és bárányok is, ami ugye a legfontosabb. Khrosas is örül, hogy legalább támogatni tud, ha azt nem is tudja eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Úgy érzi nagy részben így fog kinézni a kettejük élete, ha valamiben döntést kell hozni, s az nem érinti a nőstényt életveszélyesen, akkor neki minden jó lesz.
Khrosas nem tudja mi még az átgondolni való a sarjának megérkezése előtt. Nem érzi, hogy annyira bármivel is sietni kéne, nem érez idegen betolakodót a szervezetében most még. Az egyetlen, ami mostanában betolakodott nem hiszi, hogy maradandó károkat okozott volna. Egyelőre.
A szántóföldeken áthaladva figyelemmel kíséri, hogy a férfi mit mutat és magyaráz neki. Elképzeli amit mutat, a fákat, a kukoricát és a többit. Biztosan nagyon szép lesz, ahogy majd hajlonganak a szélben a táblák.
~Az átkozott, rohadt szélben.~
Elmosolyodik.*
- Gyönyörű nagy telek... *Mondja, szinte elrévedve. Egy vagyonba kerülhet bevetni az egészet. Na, de a férfi mondta, hogy nem olyan szegény, mint a templom egere, vagy mint Khrosas, akinek csak öröklés szerint lehet valamennyi vagyona a világ másik végén. Amiből már biztosan ki is zártál azóta, hogy kereket oldott.*
- Hogy én? Én vadászháznál nagyobbra nem gondoltam. Egy térben minden. *Mondja, amikor kérdezik. Ha Learon látott már hasonlót, akkor el tudja képzelni a rönkházat, kis terasszal, szobák nélkül. Középen lenne a tűz, valamelyik oldalon egy ágy. A pöcegödör pedig kint valahol. Neki nem kell nagy tér, a fontosabb az árnyékos avaros kert. Na meg, az egész erdő, ami körül veszi.
Nem tudja elrejteni mosolyát, amikor át térnek az ételek kérdésére, s hogy megköszöni az ember, nem tudja mit válaszoljon. Érti mit köszön meg, de nem tudja mi szükség volt rá.*
- Hát akkor, több marad nekem. *Mondja végül a hal kérdésére, ám nem hiszi, hogy gondjuk lenne a hallal itt, ahol messze van a folyó ahhoz, hogy mindég ki menjenek fogni. Főleg, hogy senkinek nem lesz rá ideje. A zöldség termesztésnél és az állatoknál nincs szabadnap.*
- A zöldségeket nagyon sok oldalúan fel lehet használni. Majd meglátod. *Kuncog fel halkan, egyik kezét a szája elé téve. Nem mondja ki hangosan mire gondol, csak magában nevetgél.*
*Mindenki örül ezek szerint, talán még a kecskék és bárányok is, ami ugye a legfontosabb. Khrosas is örül, hogy legalább támogatni tud, ha azt nem is tudja eldönteni, hogy mi lenne a legjobb. Úgy érzi nagy részben így fog kinézni a kettejük élete, ha valamiben döntést kell hozni, s az nem érinti a nőstényt életveszélyesen, akkor neki minden jó lesz.
Khrosas nem tudja mi még az átgondolni való a sarjának megérkezése előtt. Nem érzi, hogy annyira bármivel is sietni kéne, nem érez idegen betolakodót a szervezetében most még. Az egyetlen, ami mostanában betolakodott nem hiszi, hogy maradandó károkat okozott volna. Egyelőre.
A szántóföldeken áthaladva figyelemmel kíséri, hogy a férfi mit mutat és magyaráz neki. Elképzeli amit mutat, a fákat, a kukoricát és a többit. Biztosan nagyon szép lesz, ahogy majd hajlonganak a szélben a táblák.
~Az átkozott, rohadt szélben.~
Elmosolyodik.*
- Gyönyörű nagy telek... *Mondja, szinte elrévedve. Egy vagyonba kerülhet bevetni az egészet. Na, de a férfi mondta, hogy nem olyan szegény, mint a templom egere, vagy mint Khrosas, akinek csak öröklés szerint lehet valamennyi vagyona a világ másik végén. Amiből már biztosan ki is zártál azóta, hogy kereket oldott.*
- Hogy én? Én vadászháznál nagyobbra nem gondoltam. Egy térben minden. *Mondja, amikor kérdezik. Ha Learon látott már hasonlót, akkor el tudja képzelni a rönkházat, kis terasszal, szobák nélkül. Középen lenne a tűz, valamelyik oldalon egy ágy. A pöcegödör pedig kint valahol. Neki nem kell nagy tér, a fontosabb az árnyékos avaros kert. Na meg, az egész erdő, ami körül veszi.
Nem tudja elrejteni mosolyát, amikor át térnek az ételek kérdésére, s hogy megköszöni az ember, nem tudja mit válaszoljon. Érti mit köszön meg, de nem tudja mi szükség volt rá.*
- Hát akkor, több marad nekem. *Mondja végül a hal kérdésére, ám nem hiszi, hogy gondjuk lenne a hallal itt, ahol messze van a folyó ahhoz, hogy mindég ki menjenek fogni. Főleg, hogy senkinek nem lesz rá ideje. A zöldség termesztésnél és az állatoknál nincs szabadnap.*
- A zöldségeket nagyon sok oldalúan fel lehet használni. Majd meglátod. *Kuncog fel halkan, egyik kezét a szája elé téve. Nem mondja ki hangosan mire gondol, csak magában nevetgél.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-20 17:18:32
Üzenet elküldve: 2017-04-20 17:18:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Örül neki, hogy a lány egyetért vele. Így a legkönnyebb, hogy nem hoz fel egy új ötletet. Ez legalább le van tudva és gondolkodhat tovább. Például azon, hogy milyen házat építsen. Mert most, hogy lesz gyereke azért nem maradhat az az egy szobás apró luk, amit ő szeretett volna, a sátrával annak falánál. Mert eszébe sem jutott sosem épületben aludni, talán csak a legnagyobb hidegben. Már hozzászokott a sátorhoz. A gyereknek pedig az nem lesz jó. Úgy dönt, hogy ezt a kérdést későbbre halasztja, amikor egyáltalán lesz gyermeke.* ~Na, persze az is lehet, hogy már ott van Khrosasban!~ *Vidítja fel a gondolat. Ez lenne a lehető legjobb, ami történhet vele! Learont nem zavarja sem a szél, sem a hideg. Volt már sokkal rosszabb helyen is mint ez. Nem elég ahhoz, hogy lelki békéjét felborítsa. Eközben elérnek a szántóföldekre is, ahol miközben gyorsan áthaladnak, még Learon megmutatja, hol is fog a háza épülni és azt is, hogy földje hol kezdődik, hol ér véget. Persze nem sétál el a föld végébe, csak mutatja a távolban.*
-Ezen itt végig gyümölcsfák és kukorica fog teremni. Talán egy kis kaszáló is majd, hogy télire legyen a kecskéknek. Viszont, ahogy az itteni teleket ismerem, nem lesz szükség nagyon sok takarmányra. *Magyarázza, miközben át is érnek az erdőhöz, ahol valószínűleg, Learon földjének szélén majd menyasszonya lakhelye is épülni fog.*
-Na és aztán Te milyen házat tervezel építtetni? Csak azért kérdezem, mert akkor egyben mikor az enyémet csináljuk, eljövünk a tiedet is felhúzzuk! *Úgy lenne ésszerű a dolog. Az étel kérdésére elgondolkozik.*
-Hát, úgy kifejezett kedvencem nincsen. A zöldségeket nagyon szeretem. Talán valami zöldségleves, de nem tudnék konkrétat mondani. A halon kívül mindent megeszek. *Valóban, ez egy fontos információ, és Learon büszke is ezért Khrosasra, aki sokat nőtt a szemében.* ~Ez igen! Egy igazi asszony, aki a legjobbat akarja az urának!~
-Köszönöm! *Vigyorog a lányra.*
*Örül neki, hogy a lány egyetért vele. Így a legkönnyebb, hogy nem hoz fel egy új ötletet. Ez legalább le van tudva és gondolkodhat tovább. Például azon, hogy milyen házat építsen. Mert most, hogy lesz gyereke azért nem maradhat az az egy szobás apró luk, amit ő szeretett volna, a sátrával annak falánál. Mert eszébe sem jutott sosem épületben aludni, talán csak a legnagyobb hidegben. Már hozzászokott a sátorhoz. A gyereknek pedig az nem lesz jó. Úgy dönt, hogy ezt a kérdést későbbre halasztja, amikor egyáltalán lesz gyermeke.* ~Na, persze az is lehet, hogy már ott van Khrosasban!~ *Vidítja fel a gondolat. Ez lenne a lehető legjobb, ami történhet vele! Learont nem zavarja sem a szél, sem a hideg. Volt már sokkal rosszabb helyen is mint ez. Nem elég ahhoz, hogy lelki békéjét felborítsa. Eközben elérnek a szántóföldekre is, ahol miközben gyorsan áthaladnak, még Learon megmutatja, hol is fog a háza épülni és azt is, hogy földje hol kezdődik, hol ér véget. Persze nem sétál el a föld végébe, csak mutatja a távolban.*
-Ezen itt végig gyümölcsfák és kukorica fog teremni. Talán egy kis kaszáló is majd, hogy télire legyen a kecskéknek. Viszont, ahogy az itteni teleket ismerem, nem lesz szükség nagyon sok takarmányra. *Magyarázza, miközben át is érnek az erdőhöz, ahol valószínűleg, Learon földjének szélén majd menyasszonya lakhelye is épülni fog.*
-Na és aztán Te milyen házat tervezel építtetni? Csak azért kérdezem, mert akkor egyben mikor az enyémet csináljuk, eljövünk a tiedet is felhúzzuk! *Úgy lenne ésszerű a dolog. Az étel kérdésére elgondolkozik.*
-Hát, úgy kifejezett kedvencem nincsen. A zöldségeket nagyon szeretem. Talán valami zöldségleves, de nem tudnék konkrétat mondani. A halon kívül mindent megeszek. *Valóban, ez egy fontos információ, és Learon büszke is ezért Khrosasra, aki sokat nőtt a szemében.* ~Ez igen! Egy igazi asszony, aki a legjobbat akarja az urának!~
-Köszönöm! *Vigyorog a lányra.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:33:16
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:33:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szívesség//
*Egészen gyorsan halad, és így a távolságok lerövidülésének köszönhetően egyáltalán nem meglepő, hogy lassan a kikötő közelébe ér. Nem telt el sokkal több, mint egy fél óra, és máris megpillanthatja a háború óta elhagyatott helyet, ami állítólag a gonosztevők bölcsőjévé vált. Legalább is a nép ezt beszéli, mert bár van néhány elkötelezett városőr a környéken, az elhagyatott, ámbátor kereskedelmileg fontos állomások kiváló táptalajai a bűnözésnek. Miképpen a gonosznak is táptalaja, hiszen az egykor színes virágokban pompázó Tündérkert átalakult. Maga Sa'Tereth vert ott gyökeret, és a gyönyörű virágok elhervadtak, rothadni kezdtek, míg nem az áporodott bűzük el nem árasztotta a környéket. De talán nem ez az egyetlen bűzforrás! Maga a tudat, hogy az a lény, kivel nemrégiben még a szeretett Eeyr, és amaz a másik hadat vívott, ott lebeg a rothadó föld fölött, elképesztő, és egy életpártinak önmagában is gyomorforgató. Most Ryrinnek mégis olyan érzése van, hogy oda kell mennie, mert valami nagy dolgot állíthat meg, s egy élete, egy halála, meg is teszi! Rajta nem fog múlni a világ megmentése, és csak reméli, hogy ez Eeyr akarata, s hogy nem a halálba küldi őt az istennő. Persze adódhat olyan helyzet, amire nincs más megoldás.*
*Egészen gyorsan halad, és így a távolságok lerövidülésének köszönhetően egyáltalán nem meglepő, hogy lassan a kikötő közelébe ér. Nem telt el sokkal több, mint egy fél óra, és máris megpillanthatja a háború óta elhagyatott helyet, ami állítólag a gonosztevők bölcsőjévé vált. Legalább is a nép ezt beszéli, mert bár van néhány elkötelezett városőr a környéken, az elhagyatott, ámbátor kereskedelmileg fontos állomások kiváló táptalajai a bűnözésnek. Miképpen a gonosznak is táptalaja, hiszen az egykor színes virágokban pompázó Tündérkert átalakult. Maga Sa'Tereth vert ott gyökeret, és a gyönyörű virágok elhervadtak, rothadni kezdtek, míg nem az áporodott bűzük el nem árasztotta a környéket. De talán nem ez az egyetlen bűzforrás! Maga a tudat, hogy az a lény, kivel nemrégiben még a szeretett Eeyr, és amaz a másik hadat vívott, ott lebeg a rothadó föld fölött, elképesztő, és egy életpártinak önmagában is gyomorforgató. Most Ryrinnek mégis olyan érzése van, hogy oda kell mennie, mert valami nagy dolgot állíthat meg, s egy élete, egy halála, meg is teszi! Rajta nem fog múlni a világ megmentése, és csak reméli, hogy ez Eeyr akarata, s hogy nem a halálba küldi őt az istennő. Persze adódhat olyan helyzet, amire nincs más megoldás.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:27:18
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:27:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elhagyatottan//
*Mivel veszettül éhes volt, és az evés, a szopóreflex kielégítése amúgy is nyugtató hatással van rá, abbahagyta az ordítást, amint a szájába adták az etetőeszközt. Könnyes, vörös arcocskája kisimult kissé, de azért csak megszakította párszor az evést is, nyöszörgően sírva, amitől persze félrenyelt és köhögött… de… mire a tejadagja végére ért - nyilván a nyugtató hatására is -, már kifogyott a könnyeiből. Álmosan pislogva tűrte, hogy pólyába kössék, majd fel az orvos hátára, pedig egyébként cseppet sem kedveli ezt az utazási módot…
Most, hogy már hazafelé tartanak, elbambulva nyálazza össze a férfi köpenyének hátát, és csak nézi a tájat, ami egészen csodálatosan hat rá, hisz így még sosem látta. Korábban minden homályos volt, és nem is látott messzire, most pedig élesek a körvonalak, a színek… s még a távoli fákat, vagy felhőket is tisztán látja. De igazán csak a madarak kötik le, amik ott csivitelnek körülöttük, számára lenyűgöző módon.
Ezzel aztán el is szórakoztatja magát, mígnem győz a nyugtató, és elszunnyad.
Később nyűgösen, éhesen ébred, de miután tisztába rakták, és megetették, egészen elviselhetően viseli magát. Nem felejtette még el teljesen a szenvedést, amit átélt, de mivel az orvos olyan elszántan énekel nekik, és igyekszik lekötni a figyelmüket, végtére még egy kis mosolygást is sikerül elérnie Meltonnál. Illetve… a csöppséget annyira felserkentik a dallamok, hogy szeretne ő is becsatlakozni, utánozni a férfit, de egyelőre csak gőgicsélő hangokat ér el a próbálkozással.
Aztán a másik változás, ami már ennyi idő alatt is megfigyelhető, hogy mikor az orvos felveszi, ösztönösen tartja saját maga a fejét, és kis segítséggel még fel is ül, bár az ülve maradás még kicsit bizonytalanul megy. Még kell ehhez is a gyakorlás, az egyensúly meglelése.
Nem ugrándozik hát, még csak nem is jár, így a férfinak az út további részében is cipelnie kell.*
*Mivel veszettül éhes volt, és az evés, a szopóreflex kielégítése amúgy is nyugtató hatással van rá, abbahagyta az ordítást, amint a szájába adták az etetőeszközt. Könnyes, vörös arcocskája kisimult kissé, de azért csak megszakította párszor az evést is, nyöszörgően sírva, amitől persze félrenyelt és köhögött… de… mire a tejadagja végére ért - nyilván a nyugtató hatására is -, már kifogyott a könnyeiből. Álmosan pislogva tűrte, hogy pólyába kössék, majd fel az orvos hátára, pedig egyébként cseppet sem kedveli ezt az utazási módot…
Most, hogy már hazafelé tartanak, elbambulva nyálazza össze a férfi köpenyének hátát, és csak nézi a tájat, ami egészen csodálatosan hat rá, hisz így még sosem látta. Korábban minden homályos volt, és nem is látott messzire, most pedig élesek a körvonalak, a színek… s még a távoli fákat, vagy felhőket is tisztán látja. De igazán csak a madarak kötik le, amik ott csivitelnek körülöttük, számára lenyűgöző módon.
Ezzel aztán el is szórakoztatja magát, mígnem győz a nyugtató, és elszunnyad.
Később nyűgösen, éhesen ébred, de miután tisztába rakták, és megetették, egészen elviselhetően viseli magát. Nem felejtette még el teljesen a szenvedést, amit átélt, de mivel az orvos olyan elszántan énekel nekik, és igyekszik lekötni a figyelmüket, végtére még egy kis mosolygást is sikerül elérnie Meltonnál. Illetve… a csöppséget annyira felserkentik a dallamok, hogy szeretne ő is becsatlakozni, utánozni a férfit, de egyelőre csak gőgicsélő hangokat ér el a próbálkozással.
Aztán a másik változás, ami már ennyi idő alatt is megfigyelhető, hogy mikor az orvos felveszi, ösztönösen tartja saját maga a fejét, és kis segítséggel még fel is ül, bár az ülve maradás még kicsit bizonytalanul megy. Még kell ehhez is a gyakorlás, az egyensúly meglelése.
Nem ugrándozik hát, még csak nem is jár, így a férfinak az út további részében is cipelnie kell.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:00:44
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:00:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Végre szabad. Oly hosszú idő után leteszi a gyermekeket és mindenfajta biztosíték nélkül magukra hagyja őket. Jó is lesz számára a nyugalom, hiszen a sok sírás nyüzsgés zsivaj már a türelmes doktort is kicsit megviselte. Ha a kísérlet miatt nem lett volna fontos akkor már rég a boncasztalon végezték volna. Nem is lett volna rossz, hiszen még soha nem vágott fel elf gyermeket. Szívesen megnézte volna őket belülről. Na de nem lehet. Sajnálatos módon most élve többet érnek.
Amikor ezt ismét átgondolja egy kis számítást végez, hogy vajon milyen hosszú élet lehet az elfeké. Vagyis ezeké az elfeké. A leglogikusabbnak tűnő válasz az, hogy annyit mint egy emberé, hiszen a druida meg háromszorozta a fejlődési szakaszukat. Ettől kezdve, a háromszoros tempó tűnik a leginkább reálisnak. De persze ez még elválik, hiszen ki tudja az ilyen szerek, milyen gyorsan hatnak és hosszú távon mennyire fajsúlyosak.
Lassan az erdő végéhez érkezik és nekivághat az északnak vezető útnak. A terep már nem csak ismerős, hanem szinte egy otthon. Tehát otthonosan mozog. Amióta töviről hegyire átkutatta a terepet azóta mindent ismer a környéken.*
Amikor ezt ismét átgondolja egy kis számítást végez, hogy vajon milyen hosszú élet lehet az elfeké. Vagyis ezeké az elfeké. A leglogikusabbnak tűnő válasz az, hogy annyit mint egy emberé, hiszen a druida meg háromszorozta a fejlődési szakaszukat. Ettől kezdve, a háromszoros tempó tűnik a leginkább reálisnak. De persze ez még elválik, hiszen ki tudja az ilyen szerek, milyen gyorsan hatnak és hosszú távon mennyire fajsúlyosak.
Lassan az erdő végéhez érkezik és nekivághat az északnak vezető útnak. A terep már nem csak ismerős, hanem szinte egy otthon. Tehát otthonosan mozog. Amióta töviről hegyire átkutatta a terepet azóta mindent ismer a környéken.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:59:20
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Önfejűen //
*A nő maga elég zajt csap ahhoz, hogy elf fülei ne hallják meg nyomban a csapzott madárka zihálását. Ám annyira már nem lehet elmerülve keresgélésében, hogy az ág reccsenését és a semmivel össze nem téveszthető ösztönös megnyilvánulást, egy kislány jajdulását ne vegye észre.
Loka felemeli tekintetét az avarról és lassan kiegyenesedik.
~Figyelnek tán?~
Lassan fordítja el fejét és kerüli meg mént. Ennek az abszurd találkozónak ugyanis még maga az állat is részese, hisz nem más, mint a kislány apja vásárolta a lovat.
Az elf éberen kémleli környezetét, bár sok kutakodásra nincs szükség. Immár könnyen azonosítja be az odúban megbúvó, oda nem illő foltot. Sem rabló sem haramia nem kukkanthat oly ravaszkás és egyben kényelmetlennek tetsző mosollyal egy titkos rejtekre sem, ahogyan azt Loka teszi. Egyik kezével megtámaszkodva, másikat lassan csípőre téve hajol le. Magabiztos testhelyzete valójában azt rejti ahogyan tőréért nyúl. Nem ma jött le a falvédőről ő sem.*
- Nocsak.
*Ennyit mond és vár. Még ha a lánykát is nézi, minden más érzékszerve a környezetére figyel. Lehet nem egyedül van a gyerek, lehet csapda is.*
- Kényelmes ott?
*Zöld szemei szentjánosbogarakként világítanak a kislányra. A Gorthwen lány ugyanis leárnyékolja a kicsi elől a fényt. Ha Aríwyen szeretne esetleg kibújni, a nő esetleg eláll az útból. Noha a ló még mindig közel, elállva a lehetséges menekülési útvonalat amennyiben szökési kísérletre adná fejét a bujdosó.*
*A nő maga elég zajt csap ahhoz, hogy elf fülei ne hallják meg nyomban a csapzott madárka zihálását. Ám annyira már nem lehet elmerülve keresgélésében, hogy az ág reccsenését és a semmivel össze nem téveszthető ösztönös megnyilvánulást, egy kislány jajdulását ne vegye észre.
Loka felemeli tekintetét az avarról és lassan kiegyenesedik.
~Figyelnek tán?~
Lassan fordítja el fejét és kerüli meg mént. Ennek az abszurd találkozónak ugyanis még maga az állat is részese, hisz nem más, mint a kislány apja vásárolta a lovat.
Az elf éberen kémleli környezetét, bár sok kutakodásra nincs szükség. Immár könnyen azonosítja be az odúban megbúvó, oda nem illő foltot. Sem rabló sem haramia nem kukkanthat oly ravaszkás és egyben kényelmetlennek tetsző mosollyal egy titkos rejtekre sem, ahogyan azt Loka teszi. Egyik kezével megtámaszkodva, másikat lassan csípőre téve hajol le. Magabiztos testhelyzete valójában azt rejti ahogyan tőréért nyúl. Nem ma jött le a falvédőről ő sem.*
- Nocsak.
*Ennyit mond és vár. Még ha a lánykát is nézi, minden más érzékszerve a környezetére figyel. Lehet nem egyedül van a gyerek, lehet csapda is.*
- Kényelmes ott?
*Zöld szemei szentjánosbogarakként világítanak a kislányra. A Gorthwen lány ugyanis leárnyékolja a kicsi elől a fényt. Ha Aríwyen szeretne esetleg kibújni, a nő esetleg eláll az útból. Noha a ló még mindig közel, elállva a lehetséges menekülési útvonalat amennyiben szökési kísérletre adná fejét a bujdosó.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:41:59
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
*Végre úton. Hosszú volt ez az utazás és kísérlet, de mindenképpen megért. Nem csak mérget, de gyógymódot is próbált és látott. A druida egy hasznos kis könyvvel is ellátta, így egy szava sem lehet. Ahogy eléri az erdőt, tart egy rövid pihenőt. Kell is az energia, hiszen a gyermekek nem a legkönnyebb esetek. Enni adni, tisztába tenni, hisztit hallgatni. Szörnyű és megpróbáló. Ennek ellenére, kedves és nyugodt a gyermekekkel. Tudja, hogy csak akkor figyelheti majd őket a jövőben, ha nem idegeníti el őket magától. Ennek érdekében a gyermekeknek énekel, játszik velük és beszél hozzájuk. Egyszóval mindent megtesz, hogy az új életet nyert ikrek kellemesen utazhassanak.
A kis pihenő után folytatják az útjukat. Az egyik gyerek a kosárba, a másik a hátara. Természetesen csak akkor, ha nem tanultak meg azóta járni. Az egy igazán örvendetes dolog lenne, hiszen egy kis szakaszon nem kéne cipelgetni. Szóval a doktor próbálja fejleszteni mindkettőjüket, majd kis könyvébe lejegyezni, hogy majd egy nyugodt pillanatban kielemezhesse azokat.
Az erdő lassan ritkulni kezd, és a fás terület át vált pusztaságba. Alludrin alig varja, hogy elérje a taverna környékét és megszabaduljon a terhétől. Talán ez a kis vágya hamarosan teljesülni fog. Most azonban megy és meg, előre az ösvényen.*
*Végre úton. Hosszú volt ez az utazás és kísérlet, de mindenképpen megért. Nem csak mérget, de gyógymódot is próbált és látott. A druida egy hasznos kis könyvvel is ellátta, így egy szava sem lehet. Ahogy eléri az erdőt, tart egy rövid pihenőt. Kell is az energia, hiszen a gyermekek nem a legkönnyebb esetek. Enni adni, tisztába tenni, hisztit hallgatni. Szörnyű és megpróbáló. Ennek ellenére, kedves és nyugodt a gyermekekkel. Tudja, hogy csak akkor figyelheti majd őket a jövőben, ha nem idegeníti el őket magától. Ennek érdekében a gyermekeknek énekel, játszik velük és beszél hozzájuk. Egyszóval mindent megtesz, hogy az új életet nyert ikrek kellemesen utazhassanak.
A kis pihenő után folytatják az útjukat. Az egyik gyerek a kosárba, a másik a hátara. Természetesen csak akkor, ha nem tanultak meg azóta járni. Az egy igazán örvendetes dolog lenne, hiszen egy kis szakaszon nem kéne cipelgetni. Szóval a doktor próbálja fejleszteni mindkettőjüket, majd kis könyvébe lejegyezni, hogy majd egy nyugodt pillanatban kielemezhesse azokat.
Az erdő lassan ritkulni kezd, és a fás terület át vált pusztaságba. Alludrin alig varja, hogy elérje a taverna környékét és megszabaduljon a terhétől. Talán ez a kis vágya hamarosan teljesülni fog. Most azonban megy és meg, előre az ösvényen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674