Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-02 13:25:43
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mikor megvádolják, hogy ő is romantikus túlzásokat halmoz, kicsit színpadiasan megrökönyödve húzza ki magát.*
- De hát te kezdted, a gyomros pedig nem volt túlzás. Azt akárki kaphat, aki két méternél közelebb jön.*Jegyzi meg őszinte elhaló hangon a végét, kis hencegéssel körítve. Majd a nő hirtelen széttárja a köpenyét, de szerencsére nem olyan várja alatta, amiket régebbi tapasztalatai nyomán sejtett volna. Igazán helyesnek véli Iwaát ebben a ruhában, nőies, de nem túl giccses.*
-Nagyon jól áll, csak nem te magad varrtad?*Kérdez rá, hiszen a másikból még ezt is kinézi, hogy van ideje és ügyessége egy ilyen ruhát megvarrni. Egy pillanatra elmélázik, majd lépked tovább határozottan.*
~Nem, ez túl hosszú, csak akadályozna.~*Hessegeti el annak a gondolatát, hogy ilyet viseljen.*
-Egyértelműen az.*Vágja rögtön rá a nő szavaira, mikor előrelátóan naiv gondolatnak nevezi eszmefuttatását.*
-De lehet az is, hogy találkozol majd egy utazóval, aki, amiért olyan szép vagy elrabol és fogva tart, te minden nap főzöl neki és mosod a ruháit, míg csak egy szép nap már nem tud nélküled élni és annyira meg szeret, hogy felkínálja a választás lehetőségét, te pedig vele maradsz. Avagy megpróbálhatsz itt az erdőben fogni egy gyíkot, akivel leélheted majd az élet, talán értelmesebb és megbízhatóbb társaság lesz, mint egy igazi férfi. *Mondja kezeit izgatottan a mellkasához szorítva, heves pislogás közben, amely a végén mély megvetésig fajul.*
-Jómódú… idős… özvegyember.*Ismételi lassan Iwaa szavait maga elé.*
-Biztos, hogy jól érzed magad? Szóval beérnéd az igazi helyett, egy összeaszott, csámcsogó végemberrel? Te most szerelmes akarsz lenni, vagy idős ápoló?*Néz elfordítva fejét a nőre, egy pillanatra meg is torpan az ösvényen, úgy gondolja bizonyára csak a menetszél miatt értett félre valamit, lehetségesnek véli, hogy a szavak csak úgy jöttek, a szél meg még mielőtt a fülébe értek volna jól összekutyulta azokat. Az utcagyerekre pedig csak egy legyintés a válasza.*
- Tudod, akkor is érezheted úgy, hogy árva vagy, ha vannak szüleid.*Von vállat hanyagul, tekintetét elfordítva az erdő sűrűje felé.*



1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-02 12:01:34
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Persze, hogy túlzás, tudja maga is, de a lélek, főleg, ha magányos, s nem kap elegendő mértékű igazolást hajlamos a túlkapásokra, még olyan derűs, élet igenlő személyek esetében is, mint Iwaa.*
-Köszönöm.
*Rebeg hálát halkan, nem is igazán az udvarias, megerősítő szavakra, sokkal inkább a gesztusra. Azt inkább elhallgatja, hogy az elmúlt egy hónapban YIl az első ismeretlen kivel találkozott. És ezzel is csak három főre bővült társasági köre. Mindezt inkább meg sem említi, hisz jobb maradni, időzni a gondtalannak tetsző, vidám pillanatban. Így hagyja terelődni a témát saját ramaty egészségi állapotáról a szép ruhák, udvarlók területére. Tekintete előtt meg is elevenedik YIl hercegkisasszony, habos-babos, barackszín csipkében, magas cipősarkakon egyensúlyozva. Hangosan, őszintén nevet fel a verekedő dáma képén, majd még mindig kuncogva rázza fejét.*
-Most te estél túlzásba. Nem kell mindjárt tündérkirálynőnek öltözni. Nézd!
*Pördül szembe, és tárja szét köpenyege széleit, hogy látható legyen a csinos, kényelmes kis csizmához viselt, alakját hangsúlyozó, bokát verdeső szürke ruha. Egyszerű darab, melynek dekoltázsát az alája vett, magasan gombolt hófehér ing takarja.*
-Látod, egyszerű, praktikus, kényelmes, és nem is maskara.
*Von vállat, és megfordulva indul tovább.
A kérdés miatt nem haragszik, illetlenségnek sem tartja. Pontosan ilyen témákat illik megbeszélniük jó barátnőknek.*
-Biztos naiv gondolat, de azt hiszem egyszer majd csak ott áll a küszöbön. Talán egy fáradt utazó lesz, aki szállás reményében kopog be, vagy egy gazdag úr, aki hallott nagyapáról, és a legjobb, legszebb nyerget szeretné lovának. De lehet csak egy munkát kereső földműves.
*Ránt egyet újra vállain, ez igazán nem fontos adalék a történetben.*
-Ó, ha ő nem talál rám nagyapa fog nekem férjet választani mielőtt betölteném a harmincat. Valamelyik üzletfelét, vagy annak fiát. Egy jómódú idősödő özvegyembert talán, esetleg egy elfoglalt kereskedőt, kinek nincs ideje udvarlásra.
*Fejtegeti mindezt olyan természetességgel, mintha a semmi kivetnivalót nem találna benne, sőt, mint aki kifejezetten boldog lehetne egy ilyen eshetőségtől is.
Pár pillanattal ezelőtt felhangzott elszólás azonban még mindig elméjében motoszkál, és miután ilyen jól összebarátkoztak, ennyi bensőséges témát feszegettek csak összeszedi bátorságát, s rákérdez.*
-Utcagyerekként gondolsz magadra? Miközben ismerted anyukádat? Olyan kicsiként eljöttél hazulról?
*Pillant hátra válla felett némi aggodalommal, remélve kérdése nem bántja YIlt, s nem tép fel régi, feledni vágyott sebeket.*


1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-01 20:00:10
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mikor a nő arca eltorzul a sírás kitörésének elől járójául, hirtelen megakad és tanácstalanul néz körbe, hátha akar valaki a fák között, aki meg tudná neki súgni ilyen estekben mi a teendő. Bátortalanul odalép a másik mellé és a vállára teszi a kezét.*
-Ez egy nagyon erős túlzás volt, hiszen én látlak az biztos, és hogy csinosabb is vagy nálam az meg csak hab a tortán. Nem hasonlítasz kísértetre.*Azért színpadiasan másik kezével az állát kezdi el babrálni, szemeit összeszűkíti, úgy hajtogatja a fejét jobbra és balra, mintha valóban szemügyre venné Iwaat. Majd, hogy a pityergésből nem lesz semmi abba is hagyja. Ezek után hirtelen a nő mély kétségbeesésével szembesül az ujjain megragadt kosz tekintetében, kicsit elszégyelli magát, hogy ilyen helyzetbe hozta azt a kedves és mindig őszinte lelket, aki idegenként is szinte a bizalmába fogadta, bár, amit mond azt nagyon nehezen képes elhinni. Úgy dönt nem az ő dolga eldönteni a másiknak miként kéne élnie a saját életét vagy minként nem, így ráhagyja. Leporolja a kezét a nadrágjába törölve, aztán kendőjével próbálja normális kinézetét kölcsönözni magának ismét.*
-Egy szép ruha…*Ismétli maga elé, miközben a nő által felvázolt önmaga ott lebeg szinte a szeme előtt. Aztán eltűnik a felhő és csak a keserű tudat marad meg, hogy még csak lehetősége sem volt ilyen életre.*
-Azok a cipők, és az a maskara, nem bírnám elviselni magamon. Az én természetemmel, ha az igazi mellém lépne és megdicsérné a hajam vagy az alakom nyomba bokán rúgnám, ha pedig hozzám is érne, menten gazdagodna egy gyomrossal.*Morogja maga elé, hiszen még igazából neki sem volt meg az a pillanat, amikor érezte, hogy valakivel az életét is le tudná élni és soha többé nem szeretné birtokolni a hiányát.*
-Ne haragudj, lehet illetlenség kérdeznem, de ha nem jársz társaságba, akkor hogy fog megtalálni az igazi? Bizonyára téged már a városból ki kellene szúrnia, mit neki egy egész erdő is? De mi lesz, ha nem talál meg?*Nem szeretné elültetni a kételyt a nőben, de azt sem, hogy egy álomvilágba élje le az egész életét. Maga sem tudja eldönteni ő szeretné-e hogy kirángassák egy ilyen felhőből.*



1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:04:49
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Hogy lassan kifut az időből, és olyan korba lépett, melyben illik családot alapítani maga is tudja, de oly nagyon nem látja borúsnak helyzetét. Általában sosem látja annak, semmilyen tekintetben sem.*
-Alig múltam húsz, és még nem találtam meg az igazit.
*Aki persze egyszer, valamikor a közeljövőben biztosan megérkezik, és onnantól kezdve ásó, kapa, nagyharang se választhatja majd el őket egymástól. Ez biztos!
Lehet egy kis szappan, vagy sok szappan sokat segítene, és lendítene YIl tisztaságán, a reménytelen küzdelmet nagy sóhajjal feladja, mikor a nő ismét önmagát kezdi kritizálni.*
-Badarság. Nagyon is csinos lehetnél, jó adottságaid vannak. Nem is vagy kövér, bajuszkád se nőtt, kancsal se vagy, szép a szemed, gyönyörű színű a hajad. Csak egy szép ruha, meg egy alapos fésülködés kellene, az illatos, forró fürdő mellé.
*Az ügyesség, és az erdő kapcsolatát említve picit elszontyolodik.*
-Néha azt hiszem egyedül az erdő az én terepem.
*Hirtelen növekszik a fojtogató gombóc torkában, a sírást leküzdi ugyan, de hangján érződik a szomorúság.*
-Mintha egy kísértet lennék, aki a fák között rekedt, és mások számára láthatatlan.
*Sóhajt nagyot, és engedi el a nyomasztó gondolatot, hogy egyből kedvesen, gondtalanul mosolyogva tudjon szívesen-t mondani a hálálkodásra.
Igyekszik együtt nevetni YIlel, épp úgy, ahogy a sokat tapasztalt felnőttek kacagnak a gyermekkel annak oktalan szavait, bugyuta vicceit hallva.*
-Vagy egy igazi, lélekben is nemes férfiúval, aki észreveszi a szépséget, hiába is próbálod takargatni, rejtegetni, tagadni.
*Mert véleménye szerint YIl pontosan ezt teszi, akár szándékosan, akár öntudatlanul, de szavai, és kinézete alapján komoly erőket fektet abba, hogy mások ne találják vonzónak.*
-Ne.
*Rázza fejét és tiltakozik erőtlenül a lány mozdulatát látva, közbe még sem lép, újabb nagy sóhajjal ingatja fejét, majd vonja meg vállait.*
-Hát jó, azt hiszem mindketten úgy védjük magunkat ahogy csak tudjuk. Én elkerülök, te álcázod magad.
*Hogy udvarlót fogjon magának az több, mint elképzelhetetlen, nevet is fel hangosan, majd a támadó szándékot észlelve kapja el fejét a maszatos ujjaktól ijedten.*
-Ne! Megbetegedhetek tőle.
*Félelme valós, mély, kétségbeesetten hátrál két lépést, csak biztos távolban érezve magát nyugszik meg újra.*
-Könnyen megbetegszem, és súlyosan. Nekem nem szabad ilyesmikkel játszanom.
*Magyarázza saját helyzetét bánatosan.*
-És társaságba járnom se, másokkal, akár délceg lovagokkal találkoznom se. Menjünk inkább.
*Fordul irányba, hogy tovább kalauzolja YIlt a szekérútig. Az utolsó kérdés azonban motoszkál tovább elméjében, a komorságot meg amúgy sem képes pár pillanatnál tovább tartani, így hamar kezd el újra fecsegni.*
-Amúgy mindegy, hogy szőke, vagy barna, csak tisztességes, becsületes, dolgos ember legyen. Aki megszántja a földet, learatja a termést, levágja a disznót, és nem jár fogadókba részegedni. És lehetőleg tudjon olvasni.
*Toldja meg még elvárásait egy aprócska, és nem is túl lényeges kikötéssel.*


1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-31 12:57:22
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mint, hogy a nő egyetért vele, nem is firtatja tovább a fiúkhoz való hozzáállását, azonban mikor az anyaságról esik ismét szó és hozzáfűzi az idő tengernyi voltát feltételező „ráérünk arra még” szavakat kicsit jobban szemügyre veszi.*
- Kérlek, ne haragudj meg, de nem tűnsz már olyan csapodár fiatal kislánynak,de nem értek én ehhez.*Engedi csak el a dolgot, hiszen attól, hogy a környékükön az ilyen korú nőknek már három vagy négy velejéig rossz kölke már ott szaladgál koszorúba körülöttük, az nem jelenti azt, hogy ez mindenhol így szokás. Mikor észreveszi, hogy a másik milyen szorgosan ügyeskedik a vízzel és a kendővel, hogy megszabadítsa őt az út porától, szívesen tiltakozna, de már későn jut el odáig. Mint egy törődő anyuka, a nő már elkezdte az arcát dörgölni, nem tudván, hogy a kosz már szinte bevette magát a bőrének legrejtettebb zugaiba is, így inkább valami keményebb szemcséjű dologgal kéne próbálkoznia, ha tisztára akarja suvickolni őt.*
- Én tisztában vagyok velük.*Erősködik a nő dorgálására.* - De a külsőm nem tartozik közéjük, és nagyon is ügyes vagyok, csak nem az erdő az én terepem. Köszönöm.*Morogja oda, mikor Iwaa felé nyújtja a kulacsot. Önt egy keveset a tenyerébe, és ahogy azt elvárja tőle a nő, megtisztogatja magát, de csak úgy felületesen. Aztán megáll egy pillanatra benne az ütő, mikor a nő a délceg lovagról beszél és megállíthatatlanul kibukik belőle egy elég jóízű nevetés.*
- Bizonyára egy… herceggel fogok találkozni az úton, aki, ha nem lennék ilyen piszkos, biztos szívesen szóba elegyedne egy… utcagyerekkel.*Csúszik ki a száján a hahotázó nevetés közben, látszik rajta, hogy néha még a levegővétel is nehezére esik a nagy vidámság miatt. Majd megköszörüli a torkát és nevetéstől könnyes szemeivel a másikra néz.*
-Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam. Sőt, minél piszkosabb vagyok, annál jobban elkerül a baj is.*Majd mindezek után lehajol és végighúzza két- két ujját a földön lázadó tekintetéből sejteni lehet mit akar tenni, felemelve őket pedig rácsap az arcára, hogy a porszemek ismét megtapadjanak letisztított bőrén.*
-Neked viszont foghatunk egy délceg lovagot, ha gondolod és nincs még elég otthon a polcon. Milyet szeretnél? Szőkét vagy barnát? *Játékosan a nő arcához nyúl, és ha nem hajol el elég gyorsan, őt is összekeni sárral.*



1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-30 19:04:37
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

-Igen.
*Igyekszik serényen, de nem túl meggyőzően egyetérteni, még sóhajt is aprócskát.*
-A fiúk már csak ilyenek.
*És húzza el száját kelletlenül, mit YIl szerencsére nem láthat. Iwaa meg nem tudhatja milyenek is a fiúk igazából, ahhoz, hogy valamiféle következtetést le tudjon vonni a témában nem ártana ha legalább egy fiút ismerne. Vagy ismert volna valaha.
Gyorsan lép tovább azonban szociális hiányosságai felett, hallva a megerősítést saját jövőbeli anyaságáról.*
-Gondolod? Ó, köszönöm, szerintem is.
*Azért nem annyira világtól elrugaszkodott ábrándos lélek, hogy ne tudná, bizony szükséges lenne legalább egy fiút ismernie az anyasághoz.*
-De igaz, ráérek még azzal.
*Nem mintha jelen élete olyan mozgalmas, élvezetes, temérdek szórakozással szolgálna, melyeket kár lenne feladni az anyaságért. De még is csak jobb így, ilyen savanykás szőlő módján kezelni ezt a kérdéskört.
Az esést, és az azzal járó sérülések lehetőségét nem tudja kezelni, hogy túlaggódná a helyzetet, azt pedig nem érzi. Hallja ugyan YIl szavait, melyek szerint nem esett baja, de inkább megnyugtató füllentésnek véli azt, mint tényközlésnek. És persze ha seb nem is keletkezett, van még elég gond.*
-Egek, teljesen összepiszkoltad magad.
*Sápítozik, mintha legalább egy bőrön átszúródó csont vége kandikálna kék tekintete elé.
Még mindig szeretne segíteni, leginkább a feltápászkodásban, de maga sem tudja miként, hol, és hogyan érintse úgy a nőt, hogy ne okozzon több problémát. Szerencsére ha YIl ügyességben nem is, lélekjelenlétben bővelkedik, mire újra egyenesbe tornázza magát Iwaa már a pici tarisznyájában matat, úgy hallgatva a vallomást. Kerít elő gyorsan hófehér keszkenőt, köpenye alól kulacsát, és locsolja máris vízzel a szövetet, hogy nyomban kezdje tisztogatni YIl arcát.*
-Még te sajnálkozol? Mikor én vezetlek bokron árkon át? És még én lennék a kedves?
*Ingatja fejét.*
-Borzalmasan rossz véleménnyel vagy magadról, ejnye! Egy ifjú kisasszony igenis legyen tisztában saját értékeivel.
*Szövegel cseppnyit dörgedelmesen, mintha legalábbis nevelőnője lenne nemesi fruskáknak.*
-Csak ne olyan gyorsan.
*Fékez a nő lendületén, indulási szándékán, változatlanul tisztogatásra készen tartva a zsebkendőt.*
-Hamarosan elérjük az utat, mondtam, hogy az forgalmas, nem jelenhetsz meg ilyen porosan, álladon foltokkal mások előtt. És nézd meg a kezed? Olyan, mintha a kertben gazoltál volna napestig. Tessék mosd le.
*Nyújtja át a kulacsát előzékenyen.*
-És ha valami délceg, híres lovag jön szembe? Egész életedben szégyellnéd, hogy így látott. Kifésüljük a hajad?
*Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely, és pillanat a frizura készítéshez, de egy délceg, híres lovag előtt már csak nem jelenhet meg YIl egy szénaboglyával a feje tetején.*


1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-25 18:15:47
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mikor Ziana a tyúkok ostoba voltát ecseteli, egy pillanatra még fel is emeli a kezét, hogy megfigyelhesse ujjait, és elképzelje, talán valóban butaság az, amit állít. Azonban abban egyet értenek, hogy elég bután és málén pislognak maguk elé néha.*
- Azt hiszem akkor valóban jól becsaptak. De hát a fiúk már csak ilyenek, szeretnek nagyokat mondani.*Von vállat.*
- Ahogy mondod, bizonyára nagyon jó anya leszel, ha eljön annak is az ideje.*Válaszol, közben kezével a nő csuklyáját megpaskolja, mintha csak gyerek lennel, ő pedig mindenképpen meg akarná jutalmazni a jó meglátásáért egy biztató mozdulattal.*
- Kérlek, semmi bajom, csak még pihenek egy kicsit.*Morogja esés után, mintha szándékosan így tervezte volna a délutáni sziesztát. Felemeli tekintetét a földről, miután a nő lehalászta róla a palástot, eddig sem volt valami tiszta, most viszont kifejezetten koszosnak tűnik ábrázata. Karját feltartja, csak int a nőnek, hogy képes egyedül is megoldani a helyzetet, amelybe belekavarodott. Maga alá csúsztatott kezeivel felnyomja magát a földről és leporolja, nem mintha ez sokat segítene a kinézetén.*
- Sajnos ilyen szerencsétlen vagyok mostanában. A sík terephez vagyok szokva, ha ez a legrövidebb ne is szabadkozz, te tényleg egy nagyon kedves nő vagy.*Jegyzi meg látva a sírósra váló tekintetét a másiknak.*
- Ennél nagyobb bajom ne legyen. *Legyint, majd indul tovább.*



1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-21 22:50:38
 ÚJ
>Mirlahin Nurumdalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

*Szíve kihagy egy dobbanást, mikor meghallja az ork ítéletét. Nem teketóriázott sokat. Wagzal nem hozzá beszél, így ő sem kel saját védelmére, talán amúgy is csak rontana vele helyzetén. Wagzal lehetőségei egy cseppet sem vetítenek előre szerencsés kimenetelt. Vagy megölik... Vagy rabszolgának adják. Nem akar meghalni, egyáltalán nem. De hogy szolgának adják... Ő lenne az első a Nurumdalenek között, ezt a szégyent pedig sosem mosná le. Őt márpedig senki nem veri láncra.
Ha eddig voltak kétségei, most már biztos benne, hogy nem a megfelelő alakokkal húzott ujjat. Arca iszonyúan sajog, abba bele sem akar gondolni, hogyan fog festeni holnapra. Nagyobb problémája is van most ennél jelenleg. Például hogy vérrel telítődött orra helyett immáron a száján vegye a levegőt.
Érzi térdhajlatában a hatalmas talpat és nem is kísérel ellenállni, térdre rogy. Tekintetét még mindig a földre szegezi, még akkor is, mikor Zammiria megszólítja.* ~Életben hagyni, segíteni, elengedni.~ *Van remény, bár a nőstény egészen más követ fúj, mint a másik kettő. Talán még össze is ugranak, az lenne a legjobb. Némán hallgatja, ahogy Zammiria az orkot győzködi. Talán valamiért hatással van Wagzalra, talán ő a csapat esze, na meg a lelke... Karcsú remény.
Évek óta egyedül van, mióta elhagyta nénje fészkét, alkalmilag állt össze csak másokkal. A társas lét a legkevésbé vonzó számára, bár ezt jelen helyzetben aligha osztaná meg a kis nősténnyel.
Nyitná a száját válaszra, de a harcos nőstény veszi magához a szót. Noha az ork intézte el, mégis Dreyiától tart a legjobban. Ő tűnik a legforrófejűbbnek, a legkegyetlenebbnek és talán a legmeggondolatlanabbnak is. Ez pedig túlontúl veszélyes egyveleg, hogy ne vegye komolyan.
A lány szavaira enyhe remegés rázza végig, de erőt vesz magán. Rég nem félt ennyire, talán még soha sem. Orkok szolgája, még mit nem. Tudja, mi a mélységi célja, megtörni, talán üres fenyegetés az egész. A nőstény benne viszont nehezen hunyászkodik meg akárkinek. Félelem ide vagy oda, Dreyia jégkék szemeire tekintetét.*
-Úgy nézek ki, mint egy rabszolga?!
*Sziszegi a lánynak, igaz, nem csak ajka, de hangja is megremeg. A hallottak viszont némiképp gondolkodóba ejtik. Talán van még esélye, ha tényleg magukkal hurcolják és valóban hatással van az orkra. Ugyan miért ne lenne, hisz ez sem lehet okosabb a többinél. Igaz, az imént még tűzhalállal fenyegette, de ösztönök, vágyak vezérlik, a vágyak pedig irányíthatóak. Egyelőre félreteszi a gondolatot és lesüti szemét, mielőtt a nősténynek veszélyes gondolatai támadnának.*
-Csatlakoznék.
*Suttogja végül Zammiriának, nem nézve fel. Ez talán most a legjobb lehetősége a túlélésre.*

A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.21 22:52:48


1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-21 20:23:25
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

-Ha senki hát senki. De ha legközelebb meglátom, leszedem a lováról és elmagyarázom neki, hogy kell kulturáltan nevetni. *Amikor Zammi a nevét kérdezi újra éled a foglyukban a kék vér, de van esze és elleplezheti a másik két társa elől, de ő kiszúrta ám.*
-Látom ez a pár pofon meg Wagzal érdeklődése a tested iránt, ami ha az arcodra húz egy zsákot hát elég tűrhető. Ha netán kedvet érezne hozzád. Csak hogy meg tanuld milyen egy ork rabszolgájának lenni. Még mindig valakinek tartod magad pedig jelenleg max az ő éjjeli háló társa lehetsz nem hercegnőcske odahaza. Mielőtt azt hinnéd, hogy biztonságban vagy a nagyfiú után én játszom el veled, no, nem, úgy ahogy ő. *Bök az ork felé.* -Én csak kicsit megkínozlak, mielőtt megölünk, vagy eladunk valami ork faluban ágyasnak. Emberekhez túl kevély vagy.
*Közben Zammiriára néz, és rá kacsint, remélhetőleg veszi a témát és nem akad ki a szeretőjét ért téma miatt. Nem mintha nem lenne fura a vegzáló ork és a varrónő galamb duettje, de ki ő, hogy a szerelmesek útjába álljon. Nos perpill egy véreskezű éji, aki kinyírja azt, aki meglopta volna őket. Vidáman ráteszi kezét Zammi vállára, és csak hang nélkül mozog a szája, amely ennyit szól: Nyugi csak játszunk vele. Ismét rá kacsint Zammiriára majd a vészterhes arcot újra felöltve meg áll a megkötözött nő előtt.*
-Vagy esetleg szeretnéd, ha az ork előtt törnélek be, hogy őt már ne érezd? Melyik legyen rabszolga? * Nyomja meg a szót erősen, hisz a fogjuk egy átkozott kékvérű, aki lenézi őket. Miközben a műsort adja, elő kibök egy elég méretes vándorkövet, amivel új és kegyetlen tervei kezdenek felsejleni, viszont betartva az új útitársnője igényét arra, hogy életben hagyják a foglyot. Szóval a méretes kővel új vicces, és hasznos terve kezd kialakulni.*



1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-21 20:09:40
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Vigyorogva bólogat, bizony ő is szeretné látni a mágikus tisztást. Talán majd tavasszal, egy nagyobb kirándulás alkalmával megpróbál nyomára lelni. Persze ha a papája is elengedi.
Halkan kuncog a tyúkokat érintő kérdésen, mondjuk nem meglepő ez olyas valakitől, aki még egy pici bogártól is megijed.*
-Dehogy, azok nagyon buta, málé madarak. Az ujját?
*Nevet fel hangosan, és rázza fejét.*
-Nem tudom milyen tyúkok vannak máshol, de a mieink csak kapirgálnak, meg pislognak a bamba szemeikkel.
*Semmiféle bajra utaló jelet, aggódni valót nem tapasztalt, így rázza kobakját finoman, majd hallgatja végig YIl válaszát, mielőtt újra elindulna. Magában hosszasan forgatja, latolgatja az elhangzott szavakat, majd csendesen szól.*
-Úgy hiszem egy édesanyának a gyermeke kell legyen az első, és csak azt követve, másodsorban rajongjon bárki másért. Én biztos így teszek majd, mikor anya leszek.
*Jelenti ki ezt olyan határozottsággal, mintha máris szíve alatt hordozna egy magzatot. Ilyen egyszerű, közönséges kis ábrándok éltetik, szerelembe esni, megházasodni, egy szakajtóra való gyermekről, és hű uráról gondoskodni, békésen megöregedni.
A háta mögül érkező, a léptek zajától eltérő neszekre nyomban perdül meg, és ugrik, hogy segítségére lehessen YIlnek.*
-Jól vagy? Nagyon megütötted magad?
*Aggodalmaskodik, miközben igyekszik legalább a köpeny alól kiszabadítani a nőt.*
-Hidd el, még ez a legkönnyebb, és leggyorsabb ösvény az útig.
*Szabadkozik, mintha csak saját hibája lenne YIl esése, s valahol őszintén úgy is véli.*
-Gyere, felsegítelek. Tudsz mozogni? Nagyon fáj? Ugye nem tört el semmid? Mondd, hogy nem tört el semmid!
*Változik lassan sírósra, kétségbeesettre hangja, YIl hóna alá nyúlva próbálja őt felsegíteni a földről.*



1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-21 15:07:21
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

- Én sem ismerek egy varázslót sem, lehet, pont ezért tartom olyan furcsának, de szívesen megnézném, ha tényleg léteznek gombák, amik tudnak beszélni.*Jegyzi meg, valóban nem volt valami nagy varázslósűrűség a városban, ahol lakott, bár még valószínűbb hogy csak azt a környéket kerülték el, ahol sok volt a tolvaj. A kicsi gödör szerencsére feltűnik neki is és hálás a nő figyelmességéért, de most valahogy olyan szerencsétlennek érzi magát, bizonyára nem véletlenül.*
- Tyúkok?*Kérdez vissza és a figyelme máris Ziára terelődik, így az „ág szemmagasságban” pont el is trafálja, szerencsére csak leveszi orral, majd a kezével rásegít, hogy kitolja az arcából.*
- Azok nem veszélyesek? Hallottam, hogy akár valakinek az ujját is le tudják csípni. *Jegyzi meg, bár mivel városi nagy valószínűséggel keveri a pulykával vagy csak valaki nagyot akart mondani ő meg persze semmi tapasztalattal nem tudta eldönteni valós lehet-e. Mikor Zia hirtelen megtorpan ő is megáll.*
- Valami baj van?*Néz körbe óvatosan, hiszen a nő bizonyára olyan dolgokat is észrevesz, amit ő nem, még ha a szemét is szúrná ki.*
- Igen, ismerem a szüleimet és még élnek. Anyám megőrül érte, szinte szó szerint a rabja annak a teremtménynek. Amint tudtam eljöttem, nem igazán jövünk ki jól az úgy nevezett apámmal.*Válaszol nagyon finoman, nem hiszi, hogy jól venné ki magát, ha egyből elkezdené szórni a szidalmakat akármelyik szülőjéről, hiszen valóban az lenne a szép és normális összkép, amelyet a nő nemrég lefestett szóban. Mikor pedig Zia rátér arra, hogy a nagyapja készítette a dolgait, amiket visel jól meg is nézi, a csizmát és a másik két dolgot is, közben pedig mindez annyira elvonja a figyelmét, hogy a kőre való figyelmeztetés későn érkezik meg. Megbotlik, és két karjával hatalmas körívet írva le a levelezőben, mint mikor egy denevér próbál felszállni, földet ér majd, őt követi a kicsit légiesebb palástja, hogy elfedje viselőjét és a szégyent, amit ez a szerencsétlenkedés okoz neki.*



1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-21 09:14:05
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Umon egy pillanatra//

*Teljesen megérti társait, benne is ott van még a tüske a reggeli incidens miatt. Ez a nap csak úgy ontja a tolvajokat a nyakukba. Nem csak a hóesést. Dreyia méltatja ugyan csak válaszra kérdését a sérülésről, de ezt annak tekinti, hogy Wagzal inkább veszi kellemetlen bosszúságnak, mint aggodalomra okot adó következménynek. Ha az a lövés rosszabbul sül el, talán maga vágja át a nőstény torkát. És nem lehet mondani, hogy nem neheztel rá így sem. Ám előrébb tekint, mint a pillanatnyi bosszúállás, felvállalva társai rosszallását is. Látja, hogy a nőstény fiatal és feltehetően egyedül van. Összeroncsolt arca ellenére finomak a vonásai, talán nem szokott a magányhoz. A lövésnél mintha tétovázott volna. Ha ez volt a legjobb képessége, akkor komolyan elbizonytalanodhatott későbbi túlélésében, ha pedig nem, akkor vajon miért enyhített a következményeken? Persze mindez feltételezés. Nem ringatja magát álmok közé, hogy nem kaphatna kést a bordái közé, ha most kiáll érte. De az még odébb van. Előbb még az ügy rendezésében is megzavarják.
Kellemetlen érzés fogja el, mikor felbukkan a lovas. Azt hiszi, talán mégis van társa a mélységinek. Fókusza az idegen férfira kerül át, aki hasonlóan tesz vele. Van alkalma alaposan megfigyelni az arcát, hiszen felfedi. Ahogy lassan rámutat, hideg borzongás kúszik fel a gerincén, a tekintete elsötétül, szemöldöke apró ráncot vet. De nem moccan, várja, hogy mi történik. Ha nem hullanának a hópelyhek, szinte úgy érezné, megállt az idő és vele minden mozgás. Feltehetően csak a feszültség miatt. Kissé megrezzen a szája széle, mikor felhangzik a kacagás, és a férfi elindul abba az irányba, amerre ők is tartanak. Szinte jelenésnek tűnik, ahogy a hófüggöny néhány pillanattal később eltakarja. Ha babonás lenne, kezdene gyanút fogni, hogy nem kellene Artheniorba menniük. Mintha a sors vissza akarná őket tartani mindenáron, hogy eljussanak oda. Megint megborzong. De ezúttal egy fuvallattól.*
- Nem.
*Feleli halkan Dreyia kérdésére, hogy ismeri-e a férfit. Aztán visszazökken a jelen szituációba, ahol épp a nőstény életéről szavaznak. Eddig kettő ellene szólt. Most ő is leteszi a voksát.*
- Igazad van, Wagzal. Neked köszönhetjük, hogy nem esett bajunk. Főleg én.
*Előhúzza az erszényt és megfelezi az összeget. 50 aranyat csúsztat Wagzal Hororin zsebébe, s mikor csak ő láthatja, rákacsint. *
- Megérdemled a kárpótlást.
*Aztán visszalép, és a megkötözött nőstényre néz.*
- Mirlahin... elegáns név.
*Kíváncsi, vajon reagál-e rá.*
- Az én nevem Zammiria. Hallhattad, hogy a többiek miképp vélekednek. Elég rossz napunk van, úgyhogy nem csodálom, hogy a véredre szomjaznak.
*Tart egy pillanatnyi szünetet.*
- Ám én nem szeretnélek megölni. Úgy érzem, élve hasznosabb vagy számunkra. Fiatalnak látszol, látszólag társak nélkül. Nehéz élet ez, jól járnál vele, ha mellénk állnál.
*Hagyja, hogy gondolkodjon a dolgon, most a társaihoz fordul, hiszen őket is meg kell győznie.*
- Javaslom, engedjük meg, hogy velünk jöjjön és segítsen nekünk. Látjátok, hogy milyen sok nehézségbe ütközünk, többen erősebbek lennénk.
*Kifejezetten Wagzalra néz most.*
- Minden okod megvan rá, hogy elégtételt akarj venni. De kérlek, fontold meg, hogy milyen ijesztő lehettél a rohamoddal, a helyében valószínűleg én is ezt tettem volna. Az az érzésem, nem is akart igazán eltalálni.
*Bök az állával a vállat ért nyílra.*
- Egyébként ő is szép ütéseket kapott tőled, sokáig emlékezhet rá. Akár még egálban is lehettek. És ha elfogadja az ajánlatom, először még ki kell érdemelnie a bizalmat.
*A tekintete Dreyiára fordul, hogy ne érezze kihagyottnak magát.*
- Jobban járunk vele, mintha megöljük vagy eladjuk. Így mindenki jól jár. Ha pedig nem akar velünk jönni, elengedhetnénk a fegyverei nélkül. Már megbűnhődött a tettéért.
*Elhallgat és türelmesen meghallgatja a válaszokat. Úgy sejti, elég vegyesek lesznek.*


1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-21 01:14:34
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//

* Szegény újabb hősnőnk jövője szó szerint a lét és a nem lét között ingázik. És a döntés még nem született meg sorsáról. Ám azt úgy tűnik sejti, hogy viselkedése nagyon sokban befolyásolni fogja a dolgok alakulását. Izgulhatunk érte.
De ne siessünk ennyire előre!*
-Én a halálára szavazok. * teszi le egyelőre a voksát a nagy darab agyaras.* Ki akart rabolni és rám lőtt.
* Hangjába a sértettség mellett kevés elszántság vegyül. Azt várnánk, hogy a gyűlölet a faj iránt a történtek után még jobban elhomályosítja elméjét, de sokkal jobban úgy tűnik, hogy élvezi a helyzetet. És inkább Zammiriára haragszik, amiért az nem csatlakozik a most még ismeretlen útonálló megalázásához. Pillantása elárulja őt, de az sem tetszik neki, hogy a bőrvért ügyében az állítólagos szabónk mellé állt barátnője is. És hátulról a kezét fogva nem rest illetlenül egyértelműen lenézni és megszemlélni a madárka popóját.*
~ Így sem néz ki rosszul, de mennyivel jobban festene a ruhái nélkül. El bírnám viselni, ha anyaszült meztelenül hurcolnánk magunkkal valamelyik városba és adnánk át, hogy börtönbe dobják.~
* A helyzettel való visszaélés viszont igen távolinak tűnik. És érzi jól, hogy ő inná meg a levét a rosszallásának.*
~ Kár lenne kockára tenni pillanatnyi örömökért a bará... Hát nem egyszerű megmondani, hogy mi is van köztünk.~
* Közben a név is kiderül és ő egyik lábával nyomást fejt ki a fogoly térde hátuljára, az egyébként is megdőlt testtartása miatt valószínűleg könnyen eléri, hogy térdre rogyjon. És egy díszes bőrszalaggal megkötözik hamar.*
-Mirlahin, mi? Hát jó! Az én nevem Wagzal. *sajátos ork kiejtése, amiért agyaraik okolhatóak, az első "á"-t inkább "e"-nek ejti* De akkor megint azt játsszuk el, hogy valaki ki akar rabolni és fizessek száz aranyat, amiért nem sikerült? Kicsit már elegem van a Kikötőből, ha ti is így gondolkodtok.
Már most kijelentem, hogy nem fogok megint fizetni. És vagy kivégezzük koszos bűnözőként vagy eladjuk rabszolganőként. Valami hasznom nekem is legyen már, ráadásul megvédtelek téged is!
* Inkább Linkelstar felé fordul, az egyik opcióban legalább rá számíthat az eddigiek alapján. De képzeletében mégis a másik lehetőség filmje pereg már. Nagyon sok mindent el tudna képzelni, amivel megalázhatna egy szabadságától és akaratától megfosztott mélységi nőt, akik a múltban annyira fölényeskedőek voltak vele szemben, mint amilyen ez is az elején.
De azóta sok minden megváltozott. Megismerte a lányt, akit hideg tengerparti viselkedése ellenére is szeret. És a harcost, akivel most is sok mindenben egy húron pendülnek.*
~ Érzem előre rossz sorsomat, hogy ha ennek a tizede is megvalósul, nagyon sokat nyelhetek Zamitól, mire kiengesztelem.~
-Pirtianesben valakit az összes szolga szeme láttára élve elégedtek, amiért újat mert húzni a dominával. Ha kikötöznénk egy cölöphöz és rőzsét hordanánk alá?
* Felháborodásában elég sok mindent kicsúszik a száján, de végre megérzi, hogy ideje lenne abbahagyni és kicsit szóhoz engedni a többieket.
Idő közben érkezik egy másik idegen is, valamiért mostanában mindenki a varrónőt pécézi ki magának, de inkább nem mond semmit, a kérdésre is csak dühösen bámul utána. Nagyon nincs ínyére, hogy ilyen pimasz módon inzultálja a társaságában lévő egyik hölgyet. Legszívesebben utána menne és a férfi halott teste fölött folytatná a rögtönítélő bíróságot.*
~ Engedjük el, ahogy oly sok mindent! Utol sem érném páncélban a lovát.~



1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-20 19:27:12
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//YIlanda Hyths//

*Elgondolkodik a varázslatos dolgok ügyén, sok mindenre nem jut, vállát vonva felel egyszerűen.*
-Lehet, nem tudom, nem ismerek varázslókat, de állítólag sok mindenre képesek. Akkor talán gombákat is meg tudnak szólaltatni, nem? Kicsi gödör.
*Kuncog fel a szárnyas ló említésére, és replikázik rá.*
-Csak erősen kapaszkodni, halkan sírni, és nem sikítani.
*Ő aztán biztos félne a magasban, a repülés szörnyen ijesztő lehet.*
-Vigyázz, egy göcsörtös gyökér.
*A visszakérdezést biztatásként értelmezi, mi szerint újdonsült barátnője többet szeretne hallani az állataikról.*
-Nincs nagy gazdaságunk, ne úgy képzeld el. Egy cica, két kutya, két igásló, és tyúkok. Tüskék ág szemmagasságban.
*Lassan bandukolnak az út felé, s csendesen beszélgetnék, egyetlen pillanatra torpan csak meg, őszintén meglepődve azon, hogy YIl újra találkozna vele, és kiélvezve a melengető érzést lelkében. Immár igazán van egy barátnője!*
-Hát persze, de csak emiatt inkább ne térj le az útról, és ne tévedj el a sűrűben.
*Latolgatja magában az elhangzottakat emlékekről, szüleiről, majd fejét rázza. Az emlékezéssel amúgy is igen csak hadilábon áll, bár ügyesen igyekszik titkolni, és nagyatyja szavaival pótolni a homályos foltokat, valójában a legrégibb emléke is csak egy hónapos.*
-Mégis hiányoznak, nem a személyük, nem az arcuk, vagy a hangjuk, pusztán a tudat, hogy van egy édesanyád, kihez fordulhatsz minden fájdalmaddal, ki a bizalmasod, ki megtanít a lányos dolgokra, ápol, ha beteg vagy, mesét mond. Vagy hogy van édesapád, akinek te lehetsz a szeme fénye, hercegnője, aki oltalmaz, és véd. Te ismerted a szüleidet? Élnek még? Nem hiányoznak?
*Várja be a válaszokat, majd nagyapja leírása kezd bólogatni serényen.*
-Ezt a csizmát is ő csinálta, látod?
*Mutatja a remek minőségű, ám egyszerű, kissé már viseltes darabot.*
-Meg a tarisznyámat, és a tegzemet is.
*Mindazok egymáshoz illő, sötétzöld színű portékák, I és B mintával.*
-Lehet, kétlovas szekérrel jár, de nem időzik sokat ott, két hetente egy éjszakát, csak leadja a szállítmányt, beszerzi a szükséges holmikat, és jön is vissza, hosszú időre sose hagyna egyedül. Nagy magas ember, picike fekete kalapban.
*Érkezik az újabb figyelmeztetés a léptek között.*
-Vigyázz, kiálló kő.


1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-20 18:52:54
 ÚJ
>Mirlahin Nurumdalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

*Bamm. Mintha csak egy rönkkel vágták volna fejbe, úgy koccannak össze fogai az ork öklétől, miközben hátrabicsaklik feje. Annak az orknak az öklétől, akit nem volt mersze megölni, amikor módja lett volna rá. Fel sem ocsúdik az ütésből, mikor a harcos könyöke az arcába csap. Ha nem is törik el az orra, az arcát elöntő melegből arra következtet, hogy immáron onnan is ömlik a vér. Képtelen lenne akár egyetlen gondolatot is összerakni most fejében, fájdalomtól könnyes szemmel tekint fel az orkra.*
-Elég!
*Szól elfúló hangon, szabad tenyerét arca elé téve, nehogy az ork újra célba vegye. Úgy tűnik azonban az ork megunta a dolgot, mert könnyed mozdulattal csavarja ki kezét és dönti őt előre, hogy szembekerül a két nősténnyel. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkait, mikor az ork hátrafogja kezét. Ha nem tartaná, alighanem a földre rogyna, valószínűleg el is ájulna. Talán így lenne a legkönnyebb.
Hibázott és talán végzeteset. Nem gondolta volna, hogy ilyen vadul megrohanják, az emberek jobban féltik ennél az életük. Most viszont nem akar már mást, csak túlélni ezt az egészet.
Hullámzó mellkassal bámulja a földet, arcáról vér és könny csöppen a fehér hóra. Nem tekint fel a sértésekre sem, még csak nem is válaszol. Nem akar ürügyet adni rá, hogy a nőstény elvágja a torkát. Ugyanígy tűri, hogy Dreyia átkutassa és elvegye tőle a fegyvereit, majd hátrakötözik kezeit. Aligha tehetne bármit, ami nem eredményez újabb ökölcsapást, esetleg pengét a a torkára. Némi megnyugvással veszi tudomásul viszont, hogy a leány nem tart igényt a bőrpáncéljára. Az hagyján, hogy ehhez a művelethez félmeztelenre kellene vetkőztetniük, de nagyon védtelennek érezné magát a vért nélkül, még ennél is jobban. A szablyás nőstény szavaira igyekszik nem felnyöszörögni. Egy pillanatra megremegnek lábai, egy cseppet sem szeretne meghalni.
Zammiriát viszont először nem méltatja válaszra. Megszólal benne a mélységi nőstény, felháborodva, mintha csak nénjét hallaná.* ~Ugyan hogy meri megkérdezni a nevét, anélkül, hogy bemutatkozott volna neki?!~ *Ekkor hangos, groteszk kacarászás üti meg fülét a távolból, de nem mer felnézni. Ha bármiféle felmentőseregben reménykedett volna, bizony a távolodó patadobogások csattanós választ adtak volna. De nem, nem remélhet most segítséget.*
-Mirlahin.
*Emeli fel fejét egy pillanatra és villannak szemei a lányra. A szavai biztatóan csengenek, talán tényleg megúszhatja.*


1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-20 15:02:36
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

*A támadás, ahogy indul, úgy is ér véget. Wagzal hamar lerohanja ez éji nőt. Aki jócskán verést érdemel már azért is, ahogy hozzájuk szólt. Dreyia nem lassít, csak mert az ork püföli a nőstényt, és nem lassít akkor, sem amikor a fent említett állj paranccsal próbálkozott. Amint eléri a párost a nő jobb kezére lép. Eszébe se jusson tovább próbálkozni.*
-Állj? Ne? Hm, csak nem arról ábrándozol, hogy parancsolhatsz bármelyikünknek? Messzire tévedtél otthonról, és itt egy nyavalyás tolvaj, vagy aki, nos, szerintem halált érdemel a sértegetőzésért. *Wagzal kérésére azonnal átnézi a lefogottat lés megszabadítja, minden fegyverétől legyen, az az övén vagy a csizmájába rejtve ne adj isten a hajába. Majd a páncéljától szabadítaná meg, de ezt Zammi elutasítja, amiben nem is lát kivetni valót ő*
-Még a végén elkapná a beképzeltségét maradjon csak rajta. Lesz miben eltemetni, ha hülye. A nagyfiú nem hal bele abba a karcolásba. De amint végeztünk azért lásd el. Kit érdekel a neve? Elvágjuk a torkát és megyünk tovább. Vagy szerinted ne könnyítsünk a lelkén, amiért ekkora marhaságba kezdett?
*Ekkor egy lovas tűnik fel. Nem igazán siet vagy készül harcra, de Dreyiat kirázza a hideg a fickótól. Aki nem tesz mást csak Zammiriára mutat, majd összeszorítja a kezét és nevetve elvágtat.*
-Valaki ismeri ezt a futóbolondot?


A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.20 15:03:27


1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-20 12:25:11
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A magányosok útja//
//Zammiria egy pillanatra//

*Vigyorogva lép be a fák közé, ez bizony egy eredményes nap volt, s fejét ég felé fordítva nyelvével elkapva egy-két hópelyhet mondd köszönetet megsegítőjének. A táj szépen borul fehérbe, s ebben még lassan arcáról halványuló stigmái sem zavarják. Érzi a változást, ó nagyon is érzi, kedves elégedettséggel tölti el a maga őrült módján. Nem is hall már más hangot, csak saját magáét, azonnal el is dönti, hogy egynémely változást be kell iktatni. A fák között lassabbra veszi lova léptét, ráadásul még hangokat is hall. Komótosan léptet tovább, különösebben nem izgatja magát, inkább szemeit előremeresztve mélyül el a látványban. Szélesebb vigyorra húzódik a szája, mikor meglátja, hogy éppen egy nőstényt kötöznek. Még szélesebbre mikor kellő távolságban ugyan, de a társaságtól megáll, két kezét lova nyergén pihentetve. Csuklyáját hátracsapja fején, s meredten kezdi el nézni Zammiriát, majd egy kicsit a sérült orkon is pihenteti a szemét. Fenyegető mozdulatot nem tesz, pusztán lassan kezdi el emelni kezét a megfigyelt mélységire, majd rábök ujjával, ezzel látszólag kiemelve őt a csapatból. Bárki, bármit is szól, nem válaszol, nem reagál, csak hideg tekintetét pihenteti a lányon. Bőséggel támadási határon kívül van. Ujját kinyújtva lassan szorítja Zammiriára meredő kezét ökölbe, majd hátracsapva fejét kezd hahotába. Az egész talán csak egy pillanat, majd száját ciccegő hangot hallatva, fejét előrekapva nógatja tovább lovát. A társaság még akkor is hallhatja röhögését, mikor már távol jár. Nem tudja megmagyarázni a késztetést, mi rájött, de fenemód nagy vidámságba hergeli vele magát. Legszívesebben azt a megkötözöttet is elvitte volna magával, szájában már a gondolatra is összefut a nyál, gyorsan meg is kell néznie a kis üvegcsékben tárolt vért, melyet a fény felé tartva lötyögtet meg egy kicsit, hagyva, hogy mászkos folyadékként lepje el az üvegcse oldalát.*


1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-20 10:39:03
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

*Az események gyorsan történnek, s nem a legjobb forgatókönyv szerint. Dreyiával jó csapatot alkotva iramodnak Wagzal segítségére, aki közben találatot kap, s ez mindjárt más alapokra helyezi viszonyulását az ismeretlen mélységivel szemben. Fenyegetni egy dolog, de immár kárt is okozott. Talán csak pánikba esett. Szerencséjére nem tűnik komolynak a sérülés, és hamar megadja magát a zsoldos által vett revansra, s minthogy Wagzal dühe még fordul egy kört, immár valamivel enyhültebbé és higgadtabbá válik ismét Zammiria a jövevénnyel szemben.
Enyhén lihegve áll meg a feltehetően közben lefegyverzett nő előtt. A tekintete még messze nem kedves. Viszont nem is izzik haragtól. Inkább hideg. Társai kézben tartják a helyzetet, így elteszi tőreit, nem bánja, hogy nem volt rájuk szüksége. Most azonban az ő szerepe ismét megfontolttá teszi. Feltehetően neki a legkönnyebb elsőként praktikus oldalról szemlélni, mi pottyant az ölükbe. Közben leveszi a hátáról a zsákot, és előkotor belőle egy közel két méter hosszú, ujjnyi vastag, dupla rétegben varrt bőrcsíkot, melyen rovátkák és jelzőszámok sorakoznak. Ha hozzáfér, akkor Mirlahin csuklóit alaposan, szakértelemmel megkötözi a háta mögött.*
- Nem.
*Feleli halkan, de határozottan Wagzal javaslatára.*
- A bőrpáncél marad.
*Nem kívánná viselni, sem lerángatni a ruhát a nőstényről érte. S a további fölösleges durvaságnak is igyekszik elejét venni, bár úgy tűnik, a zsoldos elsőre kitombolta magát, nem akarja jobban összetörni ellenségüket. Dreyia pedig remélhetőleg szintén nem tervez további fizikai sérüléseket okozni. Ha igen, akkor igyekszik megállítani.*
- Jól vagy?
*Intézi kérdését Wagzalhoz valamivel lágyabban. Feltehetően még ráér sebeik nyalogatása, előbb el kell dönteniük, hogy mihez kezdenek a nősténnyel. Mirlahin állapotát, külsejét is felméri. Elég nagyot kaphatott Wagzaltól. Ha magánál van a nő, akkor beszél hozzá higgadt hangon.*
- A rablási kísérlet még hagyján, de rosszul tetted, hogy megsebesítetted a társamat. Javaslom, hogy működj együtt velünk, ha ki akarsz kerülni ebből a csávából. Mi a neved?
*Immár négyesükre hullnak és telepednek a szelíd hópelyhek, mikre némi vér került. Remélhetőleg ennyi lesz csak a mai napra.*


1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-19 23:03:45
 ÚJ
>Wagzal Hororin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//

* Nem véletlenül rohant eszetlenül előre agyaras barátunk egy rá célzó íjásszal szemben. Karján is vannak vasak, ahogy a pikkelyvért is véd elég sokat a vállából. Egy folyamatosan mozgó célpontot nehéz eltalálni ilyen kis sebezhető foltok esetén, de a háta mögött megiramodó Linkelstarral ellentétben neki jóval nehezebb lenne az irányváltás, ha ide-oda cikázna.
Szerencsére csak egy kisebb sebet szerez, mely bár zavarni fogja őt a harcban még napokig és fáj, nem hatol túl mélyre. Annyira azért viszont igen, hogy érezze, ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.
Belharcban próbál fölé keveredni és bár a titokzatos útonállónő jelzi felemelt kézzel, hogy nem igényel újabb kört, nem rántja elő kardját, a felismerés azonnal meg is csillan Wagzal tekintetébe, de talán a dühtől, talán a még munkálkodó feszültségtől, hatalmas ütéssel kínálja meg ismét. Ezúttal nem utcaszéli stílusban, nagyon tudatosan találkozik vasba bújt ökle egy állkapocs csúcsával, és könyökével még rá is kontráz. Másik karjával továbbra sem ereszti ellenfelét, hanem igyekszik hátra lépve egy rántással a két szövetséges sötételf nő felé rántani őt, s mire megállhatna siker esetén, kicsavarja annak kezét és a támadó testét lehetőség szerint előre dönti.
Talán látott már a száműzött nemes is hasonlót, mikor odahaza az egyszerű katonák elvezetnek egy veszélyes alakot, vagy akár a rendfenntartó erők is használhatták.*
-Vedd el a fegyvereit! Legyen nálad, amíg elbeszélgetünk vele kicsit! *mondja Dreyiának, majd oda fordul Zammiriához* Te szabó vagy. Biztos van köteled vagy valami erős, amivel megkötözhetjük. De előtte vedd le a bőrvértjét, jól fog állni!
* Ha csupán csel lenne a megadási szándék, úgy persze szintén egy ütést kap pluszban. De ebben az esetben igyekszik mind két kezet lefogni, mielőtt használhatná ellene és a kivégzést az útitársaira bízná.*



1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-19 17:50:07
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Ziana Yedhir//

*Mikor a nő elkezdi ecsetelni a környékben rejlő lehetőségeket és eljut az óriáspillangókkal teli tisztás leírásáig, YIla egy pillanatra összezavarodik, majd megállapítja, nagy valószínűséggel ezt kapja az ő kiszínezett meséiért.*
- Beszélő gombák? Nem túlzás ez egy kicsit? *Kérdez rá kételkedő arckifejezéssel.*
- De igaz, ami igaz, egy szárnyas ló most igencsak jól jönne, nem kéne kutyagolni.
*Mikor pedig feljajdulása nyomán szembe találkozik Ziana aggódó tekintetével csak legyint felé, hogy semmi baja. Azt pedig, hogy a nő figyelmesen lassít a tempón, nem tudja eléggé megköszönni, bár nem tudatosul benne a késztetés, hogy hangot adjon ennek.*
- Állatokat? *Ő, mint városi lány sokat gondolt arra, hogy milyen is lehet azaz élet, hallani már hallott róla, most pedig első kézből kaphat információt . A lovak kifejezetten szimpatikusnak tűntek, bár veszélyes mivoltuk is ad egy csöppnyi bájt lényüknek, és valószínűleg sok a teendő az ellátásukkal, de szívesen megtanulta volna. Néha, mikor a piacon lófráltak előfordult, hogy az eladásra kivitt ökröt vagy kecskét megetette, miközben a tulaj éppen alkudozott egy vásárlóval. Persze a többiektől leszakadva űzte ezt a hobbit, azok inkább megdobálni és hergelni szerették szegény jószágokat.*
- Ha visszafelé jövök és megint elveszek az erdőben és megtalálsz, majd megtanítasz befonni a hajam?*Kérdi kedvesen mosolyogva, neki eddig még csak belső késztetése sem volt ilyesmire, viszont minden nőben bujkál a késztetés, hogy csinosnak érezhesse magát.*
- Sajnálom. *Mondja, mikor a nő ahhoz a részhez ér, hogy szüleit fiatalon elveszítette.*
- De így talán nem fáj annyira, hogy nem is emlékszel rájuk.*Jegyzi meg, bár nem igazán tudja illő-e amit mondott.*
- Tehát bőrműves mester, bizonyára nagy megbecsülésnek örvend a városban, lehet, hogy még találkozni is fogok vele.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220