Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-08 11:03:23
Üzenet elküldve: 2020-11-08 11:03:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap //
*Kilép, a Fogadóbeli bőséges vacsora és pihentető alvás meghozza a gyümölcsét. No meg hűvös már a nap, legalább kimelegszik. Szükség is van rá, az erdőben még inkább csípős az őszi levegő. Nem állja meg, időnként csipeget a sárgába hajló fákról, bokrokról, ha galagonyát, csipkebogyót, berkenyét talál, és ennyi elég is neki, meg a kulacsában lévő víz. A dél körül kisütő nap már jócskán a szántóföldek közelében találja. Maga mögött hagyja a Vaserdőt. Meg akar látogatni valakit. Pedig nem is biztos abban, hogy megtalálja.*
*Kilép, a Fogadóbeli bőséges vacsora és pihentető alvás meghozza a gyümölcsét. No meg hűvös már a nap, legalább kimelegszik. Szükség is van rá, az erdőben még inkább csípős az őszi levegő. Nem állja meg, időnként csipeget a sárgába hajló fákról, bokrokról, ha galagonyát, csipkebogyót, berkenyét talál, és ennyi elég is neki, meg a kulacsában lévő víz. A dél körül kisütő nap már jócskán a szántóföldek közelében találja. Maga mögött hagyja a Vaserdőt. Meg akar látogatni valakit. Pedig nem is biztos abban, hogy megtalálja.*
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-05 22:16:18
Üzenet elküldve: 2020-11-05 22:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
*Le-leragad a szemhéja a hevesen hullámzó nyeregben ülve, de mély álomba képtelen lenne merülni így.
Szinte fel sem tűnik neki, ahogy a hátuk mögött hagyják a forgalmas kikötőt, s csak egy jó fertályóra elteltével veszi észre, hogy már rég sűrű erdőség veszi őket körbe.
Emlékszik a rengetegre. Itt adta át lelkét a sötétségnek, itt vált meg attól, aki volt. Hetekig, tán hónapokig bujkált a fák sűrűjében...*
-Te talán nem? *Eszmél fel a hozzá intézett kérdésre, érdeklődve dőlve előre a fiú válla felett.*
-Elszakadva urunktól, érzel magadban annyi erőt, hogy felvedd a harcot a fénylovaggal? Eszközként használjuk a hitetlenek mágiáját, bocsánatos bűn. De végtére is... Elég, ha én megyek be a Toronyba. Majd én megölöm a fény szolgáit.
*Elégedett mosoly kúszik arcára, miközben visszaizeg-mozog az eredeti pozíciójába. Sejti, Nirs, aki kiválasztottnak gondolja magát, sosem hagyná, hogy learassa helyette a babérokat.*
-De ne tartsd magadban, ha van jobb ötleted. *Lenyel egy ásítást, majd egy színpadias sóhajt is megereszt.*
-Talán helyet cserélhetnénk a nyeregben. Úgy közre tudnál fogni, én pedig tudnék aludni egy kicsit. És még csak meg sem kell állnunk.
*Le-leragad a szemhéja a hevesen hullámzó nyeregben ülve, de mély álomba képtelen lenne merülni így.
Szinte fel sem tűnik neki, ahogy a hátuk mögött hagyják a forgalmas kikötőt, s csak egy jó fertályóra elteltével veszi észre, hogy már rég sűrű erdőség veszi őket körbe.
Emlékszik a rengetegre. Itt adta át lelkét a sötétségnek, itt vált meg attól, aki volt. Hetekig, tán hónapokig bujkált a fák sűrűjében...*
-Te talán nem? *Eszmél fel a hozzá intézett kérdésre, érdeklődve dőlve előre a fiú válla felett.*
-Elszakadva urunktól, érzel magadban annyi erőt, hogy felvedd a harcot a fénylovaggal? Eszközként használjuk a hitetlenek mágiáját, bocsánatos bűn. De végtére is... Elég, ha én megyek be a Toronyba. Majd én megölöm a fény szolgáit.
*Elégedett mosoly kúszik arcára, miközben visszaizeg-mozog az eredeti pozíciójába. Sejti, Nirs, aki kiválasztottnak gondolja magát, sosem hagyná, hogy learassa helyette a babérokat.*
-De ne tartsd magadban, ha van jobb ötleted. *Lenyel egy ásítást, majd egy színpadias sóhajt is megereszt.*
-Talán helyet cserélhetnénk a nyeregben. Úgy közre tudnál fogni, én pedig tudnék aludni egy kicsit. És még csak meg sem kell állnunk.
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:47:48
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:47:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Kezdett paprikás hangulat kerekedni a kikötőben a barikádnál, ezúttal nem Nirsnek felróható okból kifolyólag. Fogalma sem volt, hogy honnan kerültek elő az utcagyerekek és mi történt azután, hogy néhány kő eltalálta a félelfnek kinéző alakot. Nem az ő dolga. Hanloren részéről sem várt ellenkezést amikor nekiindította lovát az útnak. Fontosabb dolgok állnak előttük, mint foglalkozni egy vadidegennel. Arról nem is beszélve, hogy úgy érezte, az elf kornyadozik mögötte a fáradságtól. Igyekezett tehát tempós ügetésre sarkalni lovát, de nem annyira gyorsra, hogy Hanlorennek nehezére essen megmaradni az állat hátán. A kikötőt aránylag hamar maguk mögött is hagyták és a további út sem ígérkezett eseménydúsnak a toronyig. Alig indultak el, Nirs pedig a lány tervén gondolkodik. Noha maga is jártas a mágiában, de a Mágustoronytól kicsit idegenkedik. Úgy hiszi, hogy a mágia Sa'Tereth ajándéka, abba más módon belekontárkodni eretnekség. De ki tudja, talán valóban segítségükre lehet az a tudás, amit itt elítélendő eszközökkel és módon halmoztak fel.*
- Ugyan odébb van még, hogy megérkezünk... *fordítja félig hátra a fejét és aránylag halkan szólal meg, hogy ha az elf valóban elbóbiskolt volna, most ne ijessze meg* De valóban jó ötletnek tartod, hogy bemenjünk oda?
*Kezdett paprikás hangulat kerekedni a kikötőben a barikádnál, ezúttal nem Nirsnek felróható okból kifolyólag. Fogalma sem volt, hogy honnan kerültek elő az utcagyerekek és mi történt azután, hogy néhány kő eltalálta a félelfnek kinéző alakot. Nem az ő dolga. Hanloren részéről sem várt ellenkezést amikor nekiindította lovát az útnak. Fontosabb dolgok állnak előttük, mint foglalkozni egy vadidegennel. Arról nem is beszélve, hogy úgy érezte, az elf kornyadozik mögötte a fáradságtól. Igyekezett tehát tempós ügetésre sarkalni lovát, de nem annyira gyorsra, hogy Hanlorennek nehezére essen megmaradni az állat hátán. A kikötőt aránylag hamar maguk mögött is hagyták és a további út sem ígérkezett eseménydúsnak a toronyig. Alig indultak el, Nirs pedig a lány tervén gondolkodik. Noha maga is jártas a mágiában, de a Mágustoronytól kicsit idegenkedik. Úgy hiszi, hogy a mágia Sa'Tereth ajándéka, abba más módon belekontárkodni eretnekség. De ki tudja, talán valóban segítségükre lehet az a tudás, amit itt elítélendő eszközökkel és módon halmoztak fel.*
- Ugyan odébb van még, hogy megérkezünk... *fordítja félig hátra a fejét és aránylag halkan szólal meg, hogy ha az elf valóban elbóbiskolt volna, most ne ijessze meg* De valóban jó ötletnek tartod, hogy bemenjünk oda?
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-03 21:57:26
Üzenet elküldve: 2020-11-03 21:57:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
*A tűz körül egybegyűlt társaság meglehetősen vegyes alakokból tevődik össze, akad ott törpétől tündérig minden, bár néhányukon azért látni, hogy rokoni szálak fűzhetik őket egymáshoz. De ettől eltekintve is mintha lenne bennük valami közös; a szabad élet, amit egy vándortársulathoz való tartozás jelent, jól érezhetően elkülöníti őket a városi népektől. Különbözőségük ellenére is olyan, mintha egy nagy, többnyire vidám családot alkotnának, amiben mindenkinek megbecsült helye van. Nem gyűlölnek ők senkit, amíg az személyesen nem ad rá okot. Relaelt sem ítélik meg a ruhái alapján, bár a többségnek valószínűleg azért feltűnik, hogy nem egy sötétben eltévedt parasztlányról van szó. Azonban ameddig ilyen szépen mosolyogva és békésen hálálkodik azért, hogy tüzük körébe fogadták őt, biztosan nem fognak neki támadni holmi szemléletbéli kérdések miatt. *
- Akkor már nagylány vagy? *A vörös hajú alaposan meghúzza az üveget, amit időközben valaki a kezébe nyomott, majd széles vigyorral a képén a nő felé nyújtja a palackot. Erős bor van benne, nem is a legrosszabb fajtából. * - A sátramban…
- Edyrm! Már mondtam… *Szakítja félbe az őszülő szakállú férfi a suhancot, most már kevésbé viccelődő hangnemben, hiába száll be a játékba Relael is.*
- Öreg vagy már te ehhez a nőhöz, főnök! *Áll ki magáért a vörös, de hangjában már ott van, hogy lemondott vendégük további zaklatásáról. Ha a nő ivott, kezét tartva visszakéri tőle az üveget, majd miután újból jól meghúzta, egy egészen apró, zöld hajú tündérrel kezd bizalmasnak tűnő beszélgetésbe kicsit távolabb. Nem tűnik különösebben sértődöttnek vagy bosszúsnak, egy perc se kell, már ugyanúgy mosolyog, mint előtte.*
- Jut a pörköltből is, ha éhes lennél. Hamarosan készen lesz. *Fordul vissza a nőhöz udvarlója. A kérdésére kapott válasz hallatán egészen felháborodott képet vág; tökéletesen hihető, de érezhető, hogy színpadra tökéletesítette.*
- Milyen kedves az, aki egyedül hagy egy ilyen elragadó teremtést? Hogyhogy nem ő keres téged? *Kicsit közelebb is lép Relaelhez, mintha csak meg akarná védeni minden rá leselkedő veszélytől.*
- A Patkányokba? *Húzza kicsit feljebb a szemöldökét, hiszen még nem hallott ilyen nevű társulásról.* - Nem, kedvesem. Mi az Amsonia színész és artista társulat tagjai vagyunk, lehet már hallottál is rólunk, bár nem sok ideje érkeztük ide, Arthenior mellé. *Büszkén beszél, és talán tényleg van miért; a társulatnak egészen jó híre van a városban.
Siari eközben szinte teljes mozdulatlanságban ül saját tüze mellett, és élvezi, hogy végre nem fáj a lába.*
*A tűz körül egybegyűlt társaság meglehetősen vegyes alakokból tevődik össze, akad ott törpétől tündérig minden, bár néhányukon azért látni, hogy rokoni szálak fűzhetik őket egymáshoz. De ettől eltekintve is mintha lenne bennük valami közös; a szabad élet, amit egy vándortársulathoz való tartozás jelent, jól érezhetően elkülöníti őket a városi népektől. Különbözőségük ellenére is olyan, mintha egy nagy, többnyire vidám családot alkotnának, amiben mindenkinek megbecsült helye van. Nem gyűlölnek ők senkit, amíg az személyesen nem ad rá okot. Relaelt sem ítélik meg a ruhái alapján, bár a többségnek valószínűleg azért feltűnik, hogy nem egy sötétben eltévedt parasztlányról van szó. Azonban ameddig ilyen szépen mosolyogva és békésen hálálkodik azért, hogy tüzük körébe fogadták őt, biztosan nem fognak neki támadni holmi szemléletbéli kérdések miatt. *
- Akkor már nagylány vagy? *A vörös hajú alaposan meghúzza az üveget, amit időközben valaki a kezébe nyomott, majd széles vigyorral a képén a nő felé nyújtja a palackot. Erős bor van benne, nem is a legrosszabb fajtából. * - A sátramban…
- Edyrm! Már mondtam… *Szakítja félbe az őszülő szakállú férfi a suhancot, most már kevésbé viccelődő hangnemben, hiába száll be a játékba Relael is.*
- Öreg vagy már te ehhez a nőhöz, főnök! *Áll ki magáért a vörös, de hangjában már ott van, hogy lemondott vendégük további zaklatásáról. Ha a nő ivott, kezét tartva visszakéri tőle az üveget, majd miután újból jól meghúzta, egy egészen apró, zöld hajú tündérrel kezd bizalmasnak tűnő beszélgetésbe kicsit távolabb. Nem tűnik különösebben sértődöttnek vagy bosszúsnak, egy perc se kell, már ugyanúgy mosolyog, mint előtte.*
- Jut a pörköltből is, ha éhes lennél. Hamarosan készen lesz. *Fordul vissza a nőhöz udvarlója. A kérdésére kapott válasz hallatán egészen felháborodott képet vág; tökéletesen hihető, de érezhető, hogy színpadra tökéletesítette.*
- Milyen kedves az, aki egyedül hagy egy ilyen elragadó teremtést? Hogyhogy nem ő keres téged? *Kicsit közelebb is lép Relaelhez, mintha csak meg akarná védeni minden rá leselkedő veszélytől.*
- A Patkányokba? *Húzza kicsit feljebb a szemöldökét, hiszen még nem hallott ilyen nevű társulásról.* - Nem, kedvesem. Mi az Amsonia színész és artista társulat tagjai vagyunk, lehet már hallottál is rólunk, bár nem sok ideje érkeztük ide, Arthenior mellé. *Büszkén beszél, és talán tényleg van miért; a társulatnak egészen jó híre van a városban.
Siari eközben szinte teljes mozdulatlanságban ül saját tüze mellett, és élvezi, hogy végre nem fáj a lába.*
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-03 11:52:47
Üzenet elküldve: 2020-11-03 11:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
*Relael számított némi nem kívánt figyelemre, és szerencsére kellő türelemmel rendelkezik ahhoz, hogy ezt most a helyén tudja kezelni. Jól begyakorolt, szinte már reflexszerű mosolya nem árulkodik valódi érzéseiről, amik között szerepel irritáltság és megvetés is.*
- Megnyugtató a tudat, hogy akadnak még vendégszerető emberek.
*Felel negédesen az udvarlásra, és magában azon morfondírozik, hogy vajon ezek a népek is részt vettek a lázadásban, vagy hasonló szemlélettel rendelkeznek e. Talán ha tudnák, hogy nemesi származású nem fogadnák ilyen jó szívvel. Bár ami azt illeti tudhatják is, hiszen megjelenése sokat változott a thargoknál töltött idő alatt, például a barbár asszonyok fonatos, gyöngyökkel díszített hajviseletét szívesen viseli, és ruhái is egyszerűbbek, több mozgást engednek meg neki - főleg mert lényegesen többet kell lovagolnia, és a ház körül tevékenykednie -, ámbár anyaguk ennek ellenére is finom, és láthatóan borsos ára volt egykoron.
Egy udvarias mosollyal fogadja a figyelem minden ráirányuló pillanatát, sőt, röviden fel is nevet a sátor melegét emlegetve, így Relael is elpárologtatja a kijelentés esetleges komolyságát.*
- Szerencsére nem vagyok én olyan ijedős. Már a sötétben sem félek.
*Teszi hozzá, ezzel mondhatni részt is vesz az incselkedésben, de csak azért, hogy jó szemmel nézzen rá a társaság.*
- A tűz melege és a társaság biztonsága éppen elég számomra, mást nem is kérnék.
*Nyugtázza szavait egy biccentéssel, és ezzel háláját is kifejezve egy néma köszönetképpen.
A kérdés kissé kellemetlenül érinti, hiszen tudja, hogy hazudnia kell, ha azt akarja, hogy ne nézzenek rá rossz szemmel.*
- Éppen hazafele tartottam Artheniorból, ahol kedvesemet kerestem, és túl sok időt vesztegettem el ott, így rám esteledett.
*Magyarázza, miközben egy bocsánatkérő mosollyal lehajtja fejét, hogy ne vegyék észre szemeiben az érdektelenséget.*
- Na és egy csapat ember mi okból táborozik itt éjszaka? Remélem nem a Patkányokba futottam bele szerencsétlenségemre.
*Ezúttal is egy rövid, kimért nevetéssel kívánja elvenni szavai komolyságát, de kíváncsi tekintete érdeklődésről árulkodik a választ illetően.*
*Relael számított némi nem kívánt figyelemre, és szerencsére kellő türelemmel rendelkezik ahhoz, hogy ezt most a helyén tudja kezelni. Jól begyakorolt, szinte már reflexszerű mosolya nem árulkodik valódi érzéseiről, amik között szerepel irritáltság és megvetés is.*
- Megnyugtató a tudat, hogy akadnak még vendégszerető emberek.
*Felel negédesen az udvarlásra, és magában azon morfondírozik, hogy vajon ezek a népek is részt vettek a lázadásban, vagy hasonló szemlélettel rendelkeznek e. Talán ha tudnák, hogy nemesi származású nem fogadnák ilyen jó szívvel. Bár ami azt illeti tudhatják is, hiszen megjelenése sokat változott a thargoknál töltött idő alatt, például a barbár asszonyok fonatos, gyöngyökkel díszített hajviseletét szívesen viseli, és ruhái is egyszerűbbek, több mozgást engednek meg neki - főleg mert lényegesen többet kell lovagolnia, és a ház körül tevékenykednie -, ámbár anyaguk ennek ellenére is finom, és láthatóan borsos ára volt egykoron.
Egy udvarias mosollyal fogadja a figyelem minden ráirányuló pillanatát, sőt, röviden fel is nevet a sátor melegét emlegetve, így Relael is elpárologtatja a kijelentés esetleges komolyságát.*
- Szerencsére nem vagyok én olyan ijedős. Már a sötétben sem félek.
*Teszi hozzá, ezzel mondhatni részt is vesz az incselkedésben, de csak azért, hogy jó szemmel nézzen rá a társaság.*
- A tűz melege és a társaság biztonsága éppen elég számomra, mást nem is kérnék.
*Nyugtázza szavait egy biccentéssel, és ezzel háláját is kifejezve egy néma köszönetképpen.
A kérdés kissé kellemetlenül érinti, hiszen tudja, hogy hazudnia kell, ha azt akarja, hogy ne nézzenek rá rossz szemmel.*
- Éppen hazafele tartottam Artheniorból, ahol kedvesemet kerestem, és túl sok időt vesztegettem el ott, így rám esteledett.
*Magyarázza, miközben egy bocsánatkérő mosollyal lehajtja fejét, hogy ne vegyék észre szemeiben az érdektelenséget.*
- Na és egy csapat ember mi okból táborozik itt éjszaka? Remélem nem a Patkányokba futottam bele szerencsétlenségemre.
*Ezúttal is egy rövid, kimért nevetéssel kívánja elvenni szavai komolyságát, de kíváncsi tekintete érdeklődésről árulkodik a választ illetően.*
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-11-01 16:51:23
Üzenet elküldve: 2020-11-01 16:51:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Ha egy dolgot megtanult Shan a hosszú, magányos és csöndes út alatt az bizony az, hogy baromi unalmas egyedül utazni. Pedig régebben, mikor még zsoldoskodással kereste a kenyerét bizony elég gyakran előfordult, jobban hozzá volt szokva. Most viszont már jó ideje nem fordult elő, hogy édes-kettesben kellett lennie saját magával, elvégre Artheniorba is társasággal érkezett, előtte pedig a Sellőben mindig volt valaki körülötte. Na persze teljesen egyedül most sincs, itt van vele a két ló, csak hát ezek jóval kevesebbet beszélnek, mint Vyl, nem szórakoztatják annyira.
Az erdőség is csendes, de inkább az is bosszantó, idegőrlő módon, s nem igazán érzi megnyugtatónak vagy kellemesnek. Sokkal jobban esik viszont ahogy a szellő néha hal és sós, tengeri szagot visz felé, amelyből mélyet szippantva tudja, hamarosan hazaér.*
-Na fiúk, mindjárt otthon vagyunk.
*Paskolja biztatóan lovát, s már veszi is az irányt a Kikötő felé.*
*Ha egy dolgot megtanult Shan a hosszú, magányos és csöndes út alatt az bizony az, hogy baromi unalmas egyedül utazni. Pedig régebben, mikor még zsoldoskodással kereste a kenyerét bizony elég gyakran előfordult, jobban hozzá volt szokva. Most viszont már jó ideje nem fordult elő, hogy édes-kettesben kellett lennie saját magával, elvégre Artheniorba is társasággal érkezett, előtte pedig a Sellőben mindig volt valaki körülötte. Na persze teljesen egyedül most sincs, itt van vele a két ló, csak hát ezek jóval kevesebbet beszélnek, mint Vyl, nem szórakoztatják annyira.
Az erdőség is csendes, de inkább az is bosszantó, idegőrlő módon, s nem igazán érzi megnyugtatónak vagy kellemesnek. Sokkal jobban esik viszont ahogy a szellő néha hal és sós, tengeri szagot visz felé, amelyből mélyet szippantva tudja, hamarosan hazaér.*
-Na fiúk, mindjárt otthon vagyunk.
*Paskolja biztatóan lovát, s már veszi is az irányt a Kikötő felé.*
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-10-30 13:48:10
Üzenet elküldve: 2020-10-30 13:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
*Még fiatal az este, de a társaság néhány tagja már felöntött annyira a garatra, hogy egy ilyen szép nő nem várt megjelenésére azonnal ugorjon. *
- Jó estét, gyönyörűm! *Köszönti elsőként egy ötvenes, hatvanas éveit taposó, szürkülő szakállú férfiember, akiről már első ránézésre lerí, hogy fiatalabb korában nagy nőcsábász lehetett. Talán még most is annak gondolja magát, de a kor ellene dolgozik.* - Egy ilyen szép hölgynek bármikor szorítunk helyet, nincs igazam? *Nyomja meg erősebben a mondat végét, ahogy körbenéz a tűz körül állókon.*
- Jól beszélsz, öreg. Az éjjeli erdő hideg és veszélyes hely az ilyen eltévelyedett kisasszonyoknak… nem úgy, mint az én sátram! *Kontrázik rá egy vörös hajú suhanc, aki láthatóan nagyon viccesnek gondolja magát. A többiek már kevésbé, de néhányan azért persze elmosolyodnak. Az épphogy csak pelyhedző szakállú fiú kicsit közelebb is lép a nőhöz, kaján mosollyal méregetve azt, amit Relael ruhája látni enged.*
- Csihadjál öcsém, hát még elijeszted ezt a szép kis virágszálat! *Nevet fel a kiöregedett szoknyapecér, amihez sokkal többen csatlakoznak a jelenlévők közül. Hessegető mozdulatára a fiú is hátrál egy lépést, bár egyébként sem merészkedett túl közel az idegenhez. Az öreg talán valami vezetőféle lehet.*
- A viccet félretéve, légy üdvözölve szerény köreinkben! Nincs sok mindenünk, de amink van, azt szívesen megosztjuk. *Fűzi tovább a szót a férfi, de már sokkal barátságosabb ábrázattal. Kicsit közelebb is inti a tűzhöz a nőt, ha az eddig nem lépett volna be a körbe. A tűz körül állók lassan újra beszélgetésbe elegyednek, úgy tűnik, eddig tartott az újdonság varázsa.*
- Aztán hova tartasz ilyen kései órában, ha szabad kérdezni? *A hangnem, a hozzá társuló mosoly és tekintet mind arra enged következtetni, hogy a szürke szakállú bizony hódítani készül.
Siari elmélyülten figyeli az előtte táncoló lángnyelveket, miközben lassan a pipa tartalmának végére ér. Bár talán tudata pereméig eljut, hogy érkezett valaki lovon, de még csak fel sem pillant a jövevényre. Mivel felbukkanása nem okozott különösebb felfordulást, nem gondolja, hogy foglalkoznia kellene vele.*
*Még fiatal az este, de a társaság néhány tagja már felöntött annyira a garatra, hogy egy ilyen szép nő nem várt megjelenésére azonnal ugorjon. *
- Jó estét, gyönyörűm! *Köszönti elsőként egy ötvenes, hatvanas éveit taposó, szürkülő szakállú férfiember, akiről már első ránézésre lerí, hogy fiatalabb korában nagy nőcsábász lehetett. Talán még most is annak gondolja magát, de a kor ellene dolgozik.* - Egy ilyen szép hölgynek bármikor szorítunk helyet, nincs igazam? *Nyomja meg erősebben a mondat végét, ahogy körbenéz a tűz körül állókon.*
- Jól beszélsz, öreg. Az éjjeli erdő hideg és veszélyes hely az ilyen eltévelyedett kisasszonyoknak… nem úgy, mint az én sátram! *Kontrázik rá egy vörös hajú suhanc, aki láthatóan nagyon viccesnek gondolja magát. A többiek már kevésbé, de néhányan azért persze elmosolyodnak. Az épphogy csak pelyhedző szakállú fiú kicsit közelebb is lép a nőhöz, kaján mosollyal méregetve azt, amit Relael ruhája látni enged.*
- Csihadjál öcsém, hát még elijeszted ezt a szép kis virágszálat! *Nevet fel a kiöregedett szoknyapecér, amihez sokkal többen csatlakoznak a jelenlévők közül. Hessegető mozdulatára a fiú is hátrál egy lépést, bár egyébként sem merészkedett túl közel az idegenhez. Az öreg talán valami vezetőféle lehet.*
- A viccet félretéve, légy üdvözölve szerény köreinkben! Nincs sok mindenünk, de amink van, azt szívesen megosztjuk. *Fűzi tovább a szót a férfi, de már sokkal barátságosabb ábrázattal. Kicsit közelebb is inti a tűzhöz a nőt, ha az eddig nem lépett volna be a körbe. A tűz körül állók lassan újra beszélgetésbe elegyednek, úgy tűnik, eddig tartott az újdonság varázsa.*
- Aztán hova tartasz ilyen kései órában, ha szabad kérdezni? *A hangnem, a hozzá társuló mosoly és tekintet mind arra enged következtetni, hogy a szürke szakállú bizony hódítani készül.
Siari elmélyülten figyeli az előtte táncoló lángnyelveket, miközben lassan a pipa tartalmának végére ér. Bár talán tudata pereméig eljut, hogy érkezett valaki lovon, de még csak fel sem pillant a jövevényre. Mivel felbukkanása nem okozott különösebb felfordulást, nem gondolja, hogy foglalkoznia kellene vele.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-10-29 23:17:36
Üzenet elküldve: 2020-10-29 23:17:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 799
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
*Relael már maga sem tudja, hogy mit miért tesz, és mi lesz a következő lépése. Csak sodródik az élet árjával, és próbál valami helyet találni magának, de ez egyre nehezebb. Egykori otthonához szélsőséges negatív emlékek kötődnek, a thargoktól úgy érzi kezd elhidegülni, a Kikötőbe pedig még továbbra sem szívesen menne egyedül, akármennyire is csalogató.
Meglepetésére a fennmaradó opció nem várt kincset rejt magában. Már távolról is hallani véli a mulatozó embertömegek halk morajlását, és az ezzel járó csalogatóan meleg fényeket is megpillantja. Relael olyan sok veszélyes helyzet után érthetően megtorpanásra készteti lovát, és pár hosszabb pillanatig elmereng azon, hogy vajon érdemes e közelebbről megszemlélnie a csoportot. Végül arra a döntésre jut, hogy még mindig szerencsésebb ez, mint éjszaka egyedül maradni az erdőségben.
A táborhoz közelebb érve rutinos ügyességgel csúszik le a nyeregből, és fürkésző pillantással méri fel első fogadtatását.*
- Jó estét!
*Köszörüli meg torkát, és ezzel magára vonva lehetőleg mindenki figyelmét, mielőtt még azok úgy sejtenék, hogy valami rosszban sántikál. Persze ez Relaelnél sosem kizárt, ellenben most egészen békések a szándékai, és magához képest meglepően kiegyensúlyozott.*
- Nem szeretnék zavarni, csupán szerencsétlen módon út közben ért utol az este, és gondoltam megkérdezem, hogy akadna e hely számomra is a tűz mellett.
*Reakciót nem elsősorban egy személytől vár, ezért tekintetét végighordozza az esetleg jelenlévőkön, és akaratlanul is megállapodnak zöldjei egy távolabb ülő tarka, színes ruhás kócos szerzeten, aki annyira ízléstelennek tűnik elsőként számára, egészen addig míg pár pillanatnyi pihengetés után már hozzászoknak szemei a különös megjelenéshez. Relael számára fajtársa arcán lévő kifejezés az, ami igazán érdekes számára még távolról is, úgy, hogy alig vetül rá a tábortűz fénye.*
*Relael már maga sem tudja, hogy mit miért tesz, és mi lesz a következő lépése. Csak sodródik az élet árjával, és próbál valami helyet találni magának, de ez egyre nehezebb. Egykori otthonához szélsőséges negatív emlékek kötődnek, a thargoktól úgy érzi kezd elhidegülni, a Kikötőbe pedig még továbbra sem szívesen menne egyedül, akármennyire is csalogató.
Meglepetésére a fennmaradó opció nem várt kincset rejt magában. Már távolról is hallani véli a mulatozó embertömegek halk morajlását, és az ezzel járó csalogatóan meleg fényeket is megpillantja. Relael olyan sok veszélyes helyzet után érthetően megtorpanásra készteti lovát, és pár hosszabb pillanatig elmereng azon, hogy vajon érdemes e közelebbről megszemlélnie a csoportot. Végül arra a döntésre jut, hogy még mindig szerencsésebb ez, mint éjszaka egyedül maradni az erdőségben.
A táborhoz közelebb érve rutinos ügyességgel csúszik le a nyeregből, és fürkésző pillantással méri fel első fogadtatását.*
- Jó estét!
*Köszörüli meg torkát, és ezzel magára vonva lehetőleg mindenki figyelmét, mielőtt még azok úgy sejtenék, hogy valami rosszban sántikál. Persze ez Relaelnél sosem kizárt, ellenben most egészen békések a szándékai, és magához képest meglepően kiegyensúlyozott.*
- Nem szeretnék zavarni, csupán szerencsétlen módon út közben ért utol az este, és gondoltam megkérdezem, hogy akadna e hely számomra is a tűz mellett.
*Reakciót nem elsősorban egy személytől vár, ezért tekintetét végighordozza az esetleg jelenlévőkön, és akaratlanul is megállapodnak zöldjei egy távolabb ülő tarka, színes ruhás kócos szerzeten, aki annyira ízléstelennek tűnik elsőként számára, egészen addig míg pár pillanatnyi pihengetés után már hozzászoknak szemei a különös megjelenéshez. Relael számára fajtársa arcán lévő kifejezés az, ami igazán érdekes számára még távolról is, úgy, hogy alig vetül rá a tábortűz fénye.*
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-10-28 12:45:26
Üzenet elküldve: 2020-10-28 12:45:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kívül a tűz körén//
*Ahogy közeledik az alkony és vele az éjszaka, a kocsik és sátrak alkotta kis „város” napközbeni nyugalmát egészen gyorsan váltja fel a pezsgő nyüzsgés. Ajtók és hangszertokok nyílnak, borospalackokból kerül ki a dugó, töményebb nedűket rejtő üvegekről tűnik el a kupak. A bográcsban fövő vacsora első illatfoszlányait is hamar szárnyára kapja a szél, ahogy az énekszóra sem kell sokáig várni. A nap utolsó sugarai még ott vöröslenek a látóhatár fölött, amikor a tűz mellett rágyújtanak az első nótára. Ma nincs előadás, de itt szinte elképzelhetetlen, hogy egy este mulatozás nélkül teljen el. Mindig van valaki, akinek az örömére vagy bánatára épp inni kell, ha pedig nincs, isznak eleget hozzá, hogy legyen. A hosszú utazások és a vélük járó nélkülözés után ez valahol talán érthető is.
Siari a közös tűztől messzebb, saját sátra mellett üldögél, s a lassan előbújó csillagokat figyeli, miközben saját, kisebb tüzét is igyekszik életben tartani. Most nem vágyik tivornyára és hangos szóra, de ez olykor mindenkivel megesik, így nem hiányolják. Ahogy olykor-olykor lustán megszívja pipáját, a mákony jellegzetes illata tölti ki körülötte a levegőt. Ma sokkal jobban fáj a lába, mint szokott. Sajog, hasogat és szúr minden egyes lépésnél, így nem csoda, hogy szokott elalvás előtti adagját most kicsit korábban fogyasztja el. Már nem úgy hat, mint amikor először próbálta a sérülés után. Elméje alig tompul valamit és a fájdalom sem tűnik el egyik pillanatról a másikra.
A távolból érkező hangok egészen összemosódnak, míg elérnek a füléig, bár az igazat megvallva jelenleg nem is nagyon foglalkozik a külvilággal. Apró ágakat tördel még apróbbra és rádobja a tűzre, figyeli, ahogy felizzanak, majd hamuvá porladnak. A lassan múló fájdalom mellett ez teljesen elégséges elfoglaltságnak bizonyul számára. Mivel tekintete teljesen elvész a lángok között, szinte észre sem veszi, hogy közben beesteledik körülötte. Mákonytól kissé kusza gondolatai egészen messzire kalandoznak, csak arra figyel fel, hogy egyik pillanatról a másikra mintha ezerszer több csillag lenne az égen.*
*Ahogy közeledik az alkony és vele az éjszaka, a kocsik és sátrak alkotta kis „város” napközbeni nyugalmát egészen gyorsan váltja fel a pezsgő nyüzsgés. Ajtók és hangszertokok nyílnak, borospalackokból kerül ki a dugó, töményebb nedűket rejtő üvegekről tűnik el a kupak. A bográcsban fövő vacsora első illatfoszlányait is hamar szárnyára kapja a szél, ahogy az énekszóra sem kell sokáig várni. A nap utolsó sugarai még ott vöröslenek a látóhatár fölött, amikor a tűz mellett rágyújtanak az első nótára. Ma nincs előadás, de itt szinte elképzelhetetlen, hogy egy este mulatozás nélkül teljen el. Mindig van valaki, akinek az örömére vagy bánatára épp inni kell, ha pedig nincs, isznak eleget hozzá, hogy legyen. A hosszú utazások és a vélük járó nélkülözés után ez valahol talán érthető is.
Siari a közös tűztől messzebb, saját sátra mellett üldögél, s a lassan előbújó csillagokat figyeli, miközben saját, kisebb tüzét is igyekszik életben tartani. Most nem vágyik tivornyára és hangos szóra, de ez olykor mindenkivel megesik, így nem hiányolják. Ahogy olykor-olykor lustán megszívja pipáját, a mákony jellegzetes illata tölti ki körülötte a levegőt. Ma sokkal jobban fáj a lába, mint szokott. Sajog, hasogat és szúr minden egyes lépésnél, így nem csoda, hogy szokott elalvás előtti adagját most kicsit korábban fogyasztja el. Már nem úgy hat, mint amikor először próbálta a sérülés után. Elméje alig tompul valamit és a fájdalom sem tűnik el egyik pillanatról a másikra.
A távolból érkező hangok egészen összemosódnak, míg elérnek a füléig, bár az igazat megvallva jelenleg nem is nagyon foglalkozik a külvilággal. Apró ágakat tördel még apróbbra és rádobja a tűzre, figyeli, ahogy felizzanak, majd hamuvá porladnak. A lassan múló fájdalom mellett ez teljesen elégséges elfoglaltságnak bizonyul számára. Mivel tekintete teljesen elvész a lángok között, szinte észre sem veszi, hogy közben beesteledik körülötte. Mákonytól kissé kusza gondolatai egészen messzire kalandoznak, csak arra figyel fel, hogy egyik pillanatról a másikra mintha ezerszer több csillag lenne az égen.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-10-15 09:47:24
Üzenet elküldve: 2020-10-15 09:47:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Fiatal gnóm halad a sűrű erdőségben, kissé tanácstalanul és elveszetten. Néhány segítőkész favágó megmutatja neki az erdőben kanyargó utat, ami a szántóföldek felé fogja vezérelni lépteit. Ezen az úton halad, hogy a várost megláthassa az útja végén. Sosem volt még távol a szülőföldjétől, így itt minden új neki. Az emberek és más fajok egymáshoz való viszonya. Megszokta a szigort Pirtianes-ben így az itteniek kedvessége váratlan meglepetésként érte. Az erdőségekhez hozzá van szokva, csupán ez az erdő ismeretlen számára, de a segítőkész favágóknak hála már tudja, merre menjen a sűrű rengetegben.*
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-10-13 17:30:43
Üzenet elküldve: 2020-10-13 17:30:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*A gondolattal, hogy az út végén már ott várja a Kikötő, vagy két órányi ügetés után újra fellelkesíti magát és Colonelt annyira, hogy a ló beleegyezzen: megint vágtára fogják a tempót. Pedig Arja feneke már erősen érzi a reggel óta tartó folyamatos igénybe vételt. Nem is beszélve a lóról, akinek a reggeli lelkesedése már a szántóknál erősen leapadt. Arja a forrás után már alig tudta rávenni, hogy újra útnak induljanak. Colonel több ízben is kifejezte abbéli szándékát, hogy a további vágtázás helyett inkább maradjanak ott, ahol vannak, és legelésszenek. Legalábbis ő. De Arja túlsáosan is makacs nőszemély, hogy holmi ló lelassítsa őt, ha egyszer a fejébe vesz valamit. Úgyhogy kettejük párharcából ő került ki győztesen (naná, az ő lábán volt a sarkantyú), és Colonel némi ellenállással ugyan, de végül megadta magát az akaratának.
Azóta egyre beljebb és beljebb haladnak a sűrűbe, óvatosan kikerülgetve az utat átszelő vízfolyásokat, és egyre haladva előre.
A vízzel teli szekérnyomok néhol szinte apró tóvá mélyülnek, itató helyként szolgálva a rovaroknak, sőt a kisebb vadaknak is, erről árulkodóan tanúskodnak az út menti vadcsapások. Néha elhagyatott kunyhó mellett haladnak el, egy alkalommal pedig kikerülnek egy lassan döcögő, megpakolt szekérsort, elaraszolva oldalt mellette. Arja gondosan kerüli a szemkontaktust, bár a szekér kísérők meg a hajtók közül néhányan odaszólnak neki. De ő nem óhajt velük megismerkedni, és nem is akar csatlakozni hozzájuk, bár arra invitálják. Úgyhogy csak rázza a fejét, és tovább üget. A két pohos kereskedő, akiké az áru, különben sem törődik vele. Kisebb gondjuk is nagyobb nála.
Még nincs este, amikor végre kiér az északról délig kígyózó erdei ösvény végére. A tenger szagát Arja már jóval előbb megérzi, mégis meglepetésként éri a hirtelen elé táruló látvány: a déli Kikötő sikátorokkal, hajókkal, dokkokkal, apró halászbárkákkal és hatalmas kereskedőhajókkal tarkított, nyüzsgő tömegének képe a hosszan elnyúló hullámtörővel. Megáll egy pillanatra, aztán nekiindul.*
- Látod, itt vagyunk! *súgja Colonel fülébe, és a ló, mintha csak értené, megbillenti azt válaszul.*
Azóta egyre beljebb és beljebb haladnak a sűrűbe, óvatosan kikerülgetve az utat átszelő vízfolyásokat, és egyre haladva előre.
A vízzel teli szekérnyomok néhol szinte apró tóvá mélyülnek, itató helyként szolgálva a rovaroknak, sőt a kisebb vadaknak is, erről árulkodóan tanúskodnak az út menti vadcsapások. Néha elhagyatott kunyhó mellett haladnak el, egy alkalommal pedig kikerülnek egy lassan döcögő, megpakolt szekérsort, elaraszolva oldalt mellette. Arja gondosan kerüli a szemkontaktust, bár a szekér kísérők meg a hajtók közül néhányan odaszólnak neki. De ő nem óhajt velük megismerkedni, és nem is akar csatlakozni hozzájuk, bár arra invitálják. Úgyhogy csak rázza a fejét, és tovább üget. A két pohos kereskedő, akiké az áru, különben sem törődik vele. Kisebb gondjuk is nagyobb nála.
Még nincs este, amikor végre kiér az északról délig kígyózó erdei ösvény végére. A tenger szagát Arja már jóval előbb megérzi, mégis meglepetésként éri a hirtelen elé táruló látvány: a déli Kikötő sikátorokkal, hajókkal, dokkokkal, apró halászbárkákkal és hatalmas kereskedőhajókkal tarkított, nyüzsgő tömegének képe a hosszan elnyúló hullámtörővel. Megáll egy pillanatra, aztán nekiindul.*
- Látod, itt vagyunk! *súgja Colonel fülébe, és a ló, mintha csak értené, megbillenti azt válaszul.*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-10-07 08:27:51
Üzenet elküldve: 2020-10-07 08:27:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fél-elf útja ezúttal a sűrű, kikötői erdőségbe vezet. Ezen keresztül szeretne eljutni a kikötőbe. Egy üzleti elintéznivalója van, ami miatt nem kerülheti ki a manapság veszélyességéről híres dokkokat. Az erdő egyelőre békés, és semmi jele ellenállásnak. Minden eshetőségre felkészülve, kezébe veszi íját és egy nyílvesszőt tart rajta készenlétben. Erdei vadak is lehetnek a közelben, sőt banditák is, így nem árt az óvatosság. Éles szemeivel a távolt fürkészi, a lehetséges veszélyeket. Lába nesztelenül suhan az erdőben, s ezúttal nincs vele hiúza sem. Erre az útra most egyedül indult útnak.*
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:19:44
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:19:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Lassanként derengeni kezd valami homályos gondolatai ködén keresztül, valami bűnös, de roppantul izgalmas gondolat. Az alkohol, vagy a társaság mindig segít ennek a rémisztő, fojtogatóan leírhatatlan érzésnek felszívódni. ~Irány a kikötő! Igazán itt van az ideje egy kis szórakozásnak.~ Gondolkodik, vajon mikor mulatott utoljára. Magát ismerve nem lehetett régen, mégsem bírja felidézni, mit csinált, mikor, hol és kivel. Összefolynak a napok már, így, hogy lézeng csupán a világban. Közben sűrű, barátságtalannak ható erdőség rejtekébe ért. A nap már lebukott, híg, kék derengés vesz körül mindent még egy rövid ideig, majd az is lassan feloldódik a csillagfénytől szirupos félhomályban. A távolban ismerős fények hunyorognak rá - lassan célba ér.*
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-26 09:35:31
Üzenet elküldve: 2020-09-26 09:35:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Doktor Hollad és Adoaver úr különös esete//
*Hát ez a látogatás sem tartott sokáig. Ahhoz képest, hogy egy egész napos út után legalább egy pár hetes pihenésre számított e nem éppen nyaralás miatt látogatott helyen, máris indul vissza egy újdonsült baráttal. Nem mintha haragudna; az a kis ottöltött idő elég is volt ahhoz, hogy rájöjjön: Itt bizony nem fog találni nagy varázstudót. Csak egy Teysus tudja honnan származó obszidiánoszlopot egy pokoli helyen. Abból sem kér többet.
Gondolatmenetéből kiszakítja Hollad bocsánatkérése. Hirtelen is éri ez őt, ezért kissé riadtan reagál.*
- Hát persze, persze! *Bólogat szinte a mondatok felfogása nélkül.* - Tudja, csodálkoztam, hogy egyáltalán megvárta, míg beértem. Fogalmam sincs, mi ütött belém, amiatt meg mélységesen bocsánatot kérek. Igyekszem nem elkövetni ezt még egyszer, vagy ha igen, legalább figyelmeztetem. *A továbbiakban szó nélkül halad tovább, vakon követve tudóstársát a festői tájak felé.*
*Hát ez a látogatás sem tartott sokáig. Ahhoz képest, hogy egy egész napos út után legalább egy pár hetes pihenésre számított e nem éppen nyaralás miatt látogatott helyen, máris indul vissza egy újdonsült baráttal. Nem mintha haragudna; az a kis ottöltött idő elég is volt ahhoz, hogy rájöjjön: Itt bizony nem fog találni nagy varázstudót. Csak egy Teysus tudja honnan származó obszidiánoszlopot egy pokoli helyen. Abból sem kér többet.
Gondolatmenetéből kiszakítja Hollad bocsánatkérése. Hirtelen is éri ez őt, ezért kissé riadtan reagál.*
- Hát persze, persze! *Bólogat szinte a mondatok felfogása nélkül.* - Tudja, csodálkoztam, hogy egyáltalán megvárta, míg beértem. Fogalmam sincs, mi ütött belém, amiatt meg mélységesen bocsánatot kérek. Igyekszem nem elkövetni ezt még egyszer, vagy ha igen, legalább figyelmeztetem. *A továbbiakban szó nélkül halad tovább, vakon követve tudóstársát a festői tájak felé.*
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-22 16:24:43
Üzenet elküldve: 2020-09-22 16:24:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Doktor Hollad és Adoaver úr különös esete//
*Barátjával együtt elindulnak az Arthenior felé vezető úton.* - Nézze, remélem nem vette zokon azt, hogy úgy ott hagytam a Vérkertben. Igazán sajnálom türelmetlenségemet, de már nagyon szerettem volna haladni. Egyébként most úgy terveztem, hogy a kúriába megyünk. Persze csak akkor, ha önnek nincs semmi más elintéznivalója. A kúriában már évek óta nem járt senki, úgyhogy ne nagyon számítson tisztaságra. Estére már a régi ágyamban akarok aludni, úgyhogy igyekeznünk kell. *Miközben ezeket elmondja, lassan ritkulni kezdenek a fák és beérnek a szántóföldekre.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.10.01 12:11:36, a következő indokkal:
A reagot jelen időben kell írni.
*Barátjával együtt elindulnak az Arthenior felé vezető úton.* - Nézze, remélem nem vette zokon azt, hogy úgy ott hagytam a Vérkertben. Igazán sajnálom türelmetlenségemet, de már nagyon szerettem volna haladni. Egyébként most úgy terveztem, hogy a kúriába megyünk. Persze csak akkor, ha önnek nincs semmi más elintéznivalója. A kúriában már évek óta nem járt senki, úgyhogy ne nagyon számítson tisztaságra. Estére már a régi ágyamban akarok aludni, úgyhogy igyekeznünk kell. *Miközben ezeket elmondja, lassan ritkulni kezdenek a fák és beérnek a szántóföldekre.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.10.01 12:11:36, a következő indokkal:
A reagot jelen időben kell írni.
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-21 20:05:17
Üzenet elküldve: 2020-09-21 20:05:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nemrég tért vissza a Vérkertől a Vashegyre és most ismét ezen az úton van, csak éppen az ellenkező irányba tart, és nyaktörő sebességgel hajszolja a lovát. Persze hátasa nem versenyló, még csak nem is telivér, de megteszi ami tőle telik. Hab csap ki a zabla mentén a szájából, és míg a ló szeme az erőlködéstől forog vérben, gazdájáé aki a kengyelbe kiállva hajszolja lovát, az indulattól. Pontosan tudja, hogy gyalázat történt, csak a hogyant nem ismeri. Ami talán mellékes is lehet. Biztosan a fényszuka valamelyik túlbuzgó híve áll a háttérben. Nem elég, hogy létezésével rontja a világot, még ilyen gaztettre ragadtatja magát szertelen gőgjében és ostobaságában. Amiért büntetése csak egy lehet. De ehhez még a tetthelyre kell érnie és meg kell találnia a gazt. Szinte észre sem veszi, hogy egy gally csap az arcába, mint ahogy azt sem, hogy az ág okozta karcolásból vér serken. Csak az foglalkoztatja, hogy mielőbb a Vérkertbe jusson. Abban ugyan nem bízik, hogy nagy szerencséje lesz és még ott találja az elvetemültet, de nyomokat találhat. És az is elég lehet.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-19 14:40:00
Üzenet elküldve: 2020-09-19 14:40:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
* A barikád elmarad a férfi mögött végre, amikor beér az erdőbe. Egyszer már itt átkelt, így aztán tudja, hogy merre kell mennie. Igaz legutóbb egy nagy óriással utazott, amíg most egyedül mászkál. ~ Jó lenne estére a városba érni. ~ Ez egy nagyon jó gondolat, mert nem túl jó egyedül kint eltölteni egy éjszakát. Jár is a lába az építésznek rendesen, de hát ő csak nem szokott ehhez hozzá. Így aztán a kezdeti lendület hamar megtörik. Többször is kénytelen pihenőt tartani, de aztán a végén csak meglátja a az erdő végét.*
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:04:41
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:04:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Munkahelyhez tartva//
*Dalaf pontosan emlékszik a gyermekkorában dédelgetett álmaira miszerint egy nap ebben az erdőben fog élni, egy apró kis kunyhóban a leendő feleségével és gyerekeikkel. Fanyar mosoly kúszik az arcára, ahogy ráébred marhára nem jött össze a boldog és tisztességes családi idill képe, hiszen éppen arra tart, hogy életében nem először ágybetétként dolgozzon, majd és már szemernyi bűntudata sincs emiatt. Inkább magasra emeli a határozott vonalú állát és a hegyekre pillant, amiket olyan lenyűgözőnek talál, és már nem egy történetet mesélt róluk hölgyeknek, akik erre vágytak. Bár lehet, hogy titkon ő maga vágyott azokra a kis történetekre, de már nem is igazán számít. *
*Dalaf pontosan emlékszik a gyermekkorában dédelgetett álmaira miszerint egy nap ebben az erdőben fog élni, egy apró kis kunyhóban a leendő feleségével és gyerekeikkel. Fanyar mosoly kúszik az arcára, ahogy ráébred marhára nem jött össze a boldog és tisztességes családi idill képe, hiszen éppen arra tart, hogy életében nem először ágybetétként dolgozzon, majd és már szemernyi bűntudata sincs emiatt. Inkább magasra emeli a határozott vonalú állát és a hegyekre pillant, amiket olyan lenyűgözőnek talál, és már nem egy történetet mesélt róluk hölgyeknek, akik erre vágytak. Bár lehet, hogy titkon ő maga vágyott azokra a kis történetekre, de már nem is igazán számít. *
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:58:38
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt ismét//
* Az öreg kissé csodálkozik az alvással töltött óráinak számára, de nem kételkedik, mert tudja, hogy jó alvó.*
- Szó mi szó, hogy a hideg már harap ilyenkor.
- A tavasz se rossz évszak, sőt az ízületeim is jobban kedvelik, mint a hideget. Az az idő a legjobb, amikor még nincs túl meleg, de már nem harapnak a reggelek.* Az öreg elismeréssel szemléli a gázlón való áthajózást, de a rutinos legénységnek már ez meg sem kottyan. A nagy fenyves tekintélyes fákkal büszkélkedhet, melyek keményen tőrnek az ég felé. Szerencsére a hajónak nem kell bemennie az erdőségbe, így aztán csak külső szemlélőként figyelhetik meg a sötét erdőt. Ellenben a tenger már közel lehet, mivel egy-két sirályt már lehet látni. Vijjogásuk bele hasít a táj csendjébe.*
- Már közel járhatunk.* Lelkendezik az apóka. Máris érezni véli a sós levegő jellegzetes illatát. Izgatottan totyog a fedélzeten.*
- Tényleg jó ötlet volt felszállni erre a hajóra. Gyalog még most is a szántóföldek menti út porát szívnánk. Na meg az eső lába is ott lógott a levegőben.* Így meg még egy kis alvás is belefért.*
* Az öreg kissé csodálkozik az alvással töltött óráinak számára, de nem kételkedik, mert tudja, hogy jó alvó.*
- Szó mi szó, hogy a hideg már harap ilyenkor.
- A tavasz se rossz évszak, sőt az ízületeim is jobban kedvelik, mint a hideget. Az az idő a legjobb, amikor még nincs túl meleg, de már nem harapnak a reggelek.* Az öreg elismeréssel szemléli a gázlón való áthajózást, de a rutinos legénységnek már ez meg sem kottyan. A nagy fenyves tekintélyes fákkal büszkélkedhet, melyek keményen tőrnek az ég felé. Szerencsére a hajónak nem kell bemennie az erdőségbe, így aztán csak külső szemlélőként figyelhetik meg a sötét erdőt. Ellenben a tenger már közel lehet, mivel egy-két sirályt már lehet látni. Vijjogásuk bele hasít a táj csendjébe.*
- Már közel járhatunk.* Lelkendezik az apóka. Máris érezni véli a sós levegő jellegzetes illatát. Izgatottan totyog a fedélzeten.*
- Tényleg jó ötlet volt felszállni erre a hajóra. Gyalog még most is a szántóföldek menti út porát szívnánk. Na meg az eső lába is ott lógott a levegőben.* Így meg még egy kis alvás is belefért.*
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:46:41
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:46:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt ismét//
- Hát, már jó pár órája úton vagyunk! *nevet Isqeha.*
- Hát igen. Szép évszak, szó se róla. De a reggelekben meg az estékben már ott rejtőzik a tél ígérete.
- Én a magam részéről mégis csak inkább a tavaszra szavazom. Egy hónap nyár, egy hónap ősz, egy hónap tél, a többi meg tavasz. Az lenne a nekem való! *nevet hangosan.
A folyó viszi őket. Nekik nincs más dolguk, kedvükre nézelődhetnek. Igazán szép a vidék. Lassan átjutnak a tharg vidéket az Arthenior környéki tanyákkal összekötő Gázlón is, bár a dolog erős odafigyelést kíván meg mindenki részéről a kis folyami hajón. De a manőver sikerrel zárul, Isq újra csak meggyőződik arról, hogy vendéglátóik nem először teszik meg valószínű a Kikötő és a város közötti utat. Elhaladnak a kalácsfalvi Rév mellett, aztán már leginkább a sodrásra hagyatkozva hajóznak, el végig a nagy erdős vidék mellett, amit a thargok Vaserdőnek neveznek.*
- Hát, már jó pár órája úton vagyunk! *nevet Isqeha.*
- Hát igen. Szép évszak, szó se róla. De a reggelekben meg az estékben már ott rejtőzik a tél ígérete.
- Én a magam részéről mégis csak inkább a tavaszra szavazom. Egy hónap nyár, egy hónap ősz, egy hónap tél, a többi meg tavasz. Az lenne a nekem való! *nevet hangosan.
A folyó viszi őket. Nekik nincs más dolguk, kedvükre nézelődhetnek. Igazán szép a vidék. Lassan átjutnak a tharg vidéket az Arthenior környéki tanyákkal összekötő Gázlón is, bár a dolog erős odafigyelést kíván meg mindenki részéről a kis folyami hajón. De a manőver sikerrel zárul, Isq újra csak meggyőződik arról, hogy vendéglátóik nem először teszik meg valószínű a Kikötő és a város közötti utat. Elhaladnak a kalácsfalvi Rév mellett, aztán már leginkább a sodrásra hagyatkozva hajóznak, el végig a nagy erdős vidék mellett, amit a thargok Vaserdőnek neveznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674