Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-06 18:24:37
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A pöttöm és az óriás//
//Rorkir kunyhója//

-Csak őszinte.
*Mosolyog rá, és ha jobban belegondol igazából sosem hívta még senki kedvesnek. Talán meglágyult a szíve az utóbbi időszakokban, túl sok a békés nap és nem nagyon mit tennie, talán ez lehet az oka. Egyébként ő is remekül érzi magát az apró termetű lány közelében, tényleg szinte magára sem ismer. Ez kicsit frusztrálja ugyan, de leginkább csak azért, mert nem tudja hová tenni a dolgot.*
-Remek! Akkor indulhatunk is. Nem lesz olyan hosszú az út, ne félj. Kapaszkodj!
*Teszi hozzá, s magabiztosan sarkalja meg a lovát, ami ösztönösen tudja is már a dolgát, s vágtatni kezd amíg tiszta a terep, ahogy pedig a sűrűbb erdőbe érnek, ott pedig egy viszonylag kényelmesebb tempót diktál neki a gazdája. Ez a környék Rorkirnak nagyon tetszik, igazán megnyugtatóak az apró csermelyek, a megannyi állat élő nyüzsgése, a madarak éneke és a békáké. Épp ezért döntött úgy, hogy ide telepszik le valamelyik nagyváros helyett. Jobb ez így mindenkinek. Amikor már eleget mentek, akkor mennek még egy egészen keveset és már oda is érnek a férfi kunyhójához. Nem egy nagy palota azt meg kell hagyni, de takaros, sőt egész hangulatos ha úgy tetszik. Farönkökből készült az egész, felül egy öblös kémény, körben aprócska kerítés, épp csak annyi, hogy a vadak ne mászkáljanak be amikor nincs itt. És természetesen Árnyék is farkát csóválva ugrik elő egy-két vakkantással üdvözölve gazdáját.*
-Hééé. Megjöttünk kiskomám!
*Mondja neki ahogy lassan megáll a hátas jószág, és leugrik. Persze érzi az idegent, nem tudja hová tenni, de látva hogy Rorkirral érkezett megérti, hogy valószínűleg nem ellenség, úgyhogy néhány óvatos szaglás után szívesen veszi, ha esetleg Ester meg szeretné simogatni.*
-Segítek!
*Mondja a férfi és kezét nyújtja, hogy könnyebb legyen az útitársának leszállnia a lóról. *
-Tudom hogy nem egy kastély de, legalább biztonságos. Mindjárt vágok össze fát gyorsan, nehogy megfagyjunk itt éjszaka, egész hideg szelek fújnak már.
*Bár mókás lehet ezt hallani Rorkirtól, akin ruha alig akad, s ami van rajta, azt is éppen levenni készül a felsőtestéről, hisz itthon van.*


3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-01-03 23:13:53
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mézescsók//

- De, de. Gazolni kell őket, megóvni az éhes szájúaktól, meg a betegségektől. És még így is lehet, hogy elveri őket egy jégeső, vagy kiszáradnak ha komoly aszály van. Sok munka, de megéri, na meg remekül mutatna a kapa a kezedben.
*Utóbbit már csak szórakozottan teszi hozzá, és gondolatban egy kosárkát is odaképzel Rorkir alkarjára.
Rorkir veszedelmes kalandja sokáig leköti a beszélgetést, Karheia figyelmét is jócskán eltereli a hallottak elemezgetés s továbbgondolása.*
- Szerintem nem álom volt.
*Feleli tüstént a barbár nő, közben kékjeivel a férfi pillantását keresi. A mágus láthatóan komoly jelentőséget tulajdonít ennek, amit elragadtatással teli íriszei sugallnak leginkább.*
- Szerencsés vagy Rorkir, hogy kiválasztottak téged a Szellemeink. Persze ki is érdemelted, de továbbra is népünk útját kell járnod, hogy ne válj kegyvesztetté, akkor pedig hiszem, sőt, tudom, hogy nagy dolgokra leszel hivatott.
*Szavai talán túlzásnak hathatnak, vagy akár közhelyesnek, de a nő számára ezek nem üres frázisok, hanem őszinte gondolatok amik társának jelenléte miatt fogalmazódtak meg benne. Karheia pedig bízik ösztöneiben, amik ritkán vitték őt tévútra, és ezt is a Szellemek kegyes ajándékaként tekinti.*
- Én még nem igazán találkoztam a tharg Úrnővel csak a szóbeszédekből tudok táplálkozni, és bár nem kételkedem a nép szavának hitelességében, de fenntartásokkal kezelem minden részletét.
*Békésen figyeli, ahogy a férfi közben az ételt készíti, s örömmel kóstolja meg a felé kínált falatot.*
- Hmm.
*Kicsit ízlelgeti még a falatot, és törekszik nem ahhoz a varázslatos étekhez hasonlítani, amit ő varázslattal tud „teremtetni”.*
- Kellemes, különösen így frissen. Egyébként is idejét sem tudom mikor ettem már nyulat.
*Az étel kóstolást követően gondolatai visszakanyarodnak oda, ahol abbahagyta, hiszen kapott egy komplex kérdést amit előszeretettel gondol tovább.*
- Nehéz lehet eleve nőként vezetői szerepben, főleg hogy mivel azt rebesgetik korábban a városban élt. Te mit gondolsz arról, hogy ezt a posztot egy asszony kapta meg? Nekem fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy nő mennyire tud határozottan, mondhatni vas marokkal vezetni ennyi erős jellemű harcost. Persze történelmünk beszámolt már kivételekről, és a tharg nők tagadhatatlanul kivételesek, de a parasztoktól nem arról hallok, hogy Kagaenae felérhetne akár Leandanához, aki Kagan társa volt.
*Hosszas beszámolója után kicsit zavarba jön, amiért ennyire megeredt a nyelve, ellenben nehezére esik visszafognia magát amikor Rorkirral ilyen jól meg tudja értetni magát. Kíváncsi is annak gondolataira, amit feszült figyelemmel ad a tudtára.*


3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-30 21:27:53
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ébredés//

*Egy jól ismert kép villan be a törpe elméjébe. A kép, amely annyiszor kísértette őt és oly sokat foglalkoztatta a gondolatait. A fekete obeliszk. Szinte a sötétségből a semmiből és a végtelen ürességből tör elő benne, de olyan erővel, hogy hirtelen kinyitja a szemeit és zihálva riad fel holtából. Teljesen mezítelenül találja magát a barlangja bejáratánál és mielőtt fel is foghatná, hogy ruházata odalett azonnal a tőr által okozott halálos sérülés helyére kapja vaskos kezének újait. Végig tapogatja, de semmit nem talál. Tekintete is követi az újai mozdulatait, de még mindig semmi. A seb, amelyen keresztül távozott a halálát okozó megannyi vér, most sehol sincs. Talán furcsállhatná a helyzetet, de Zhaggur tudja a válaszokat, tudja miért és hogyan tért vissza ismét ezen kegyetlen világ színpadára.
Lassan feltápászkodik és körbe tekint. Nincsenek sehol a felszerelései, vagy a ruhái. Morog egyet magában és nyugtázza, hogy a barbár falusiak akik megölték elvehették mindenét. Vállat von, majd agyalni kezd a történteken. Sötét elméjében egyre másra hívogatja és szólítgatja őt a fekete kőoszlop, amely most kijelölte számára a fekete ösvényt. Azt az ösvényt, amelyre Zhaggur már amúgy is régóta vágyott. Ha hatalmat, erőt és lehetőségeket kínál neki ez az oldal, akkor bizony abba az irányba akar menni. Legyen bármilyen kegyetlen, félelmetes vagy tartogasson számára bizonytalanságot az ösvény az övé és csak az övé.
Amint gondolataitól lassan elszakad a fizikai valóság úgy jön vele szembe. Végtagjai és lassan az egész teste a hideg környezet érintését hozza magával. Fázni kezd és így gyorsan megoldást kell erre találnia. Elindul vissza a mélység és a tárnák irányába, hiszen tudja, hogy ha a bánya kijáratánál időzik akkor ki lesz téve a folyton változó időjárásnak. A barlang menedéket és állandó hőmérsékletet, kiszámíthatóságot nyújt a mezítelen törpének. Ahogy befele halad eszébe jut, hogy annak előtte a barlangi pataknál volt egy holttest, aki valaha bányász, vagy kalandor lehetett. Az ő ruházata pont megfelelő lenne a számára. Sietve lépked előre, hogy meglelje a testet, miközben egy korhadt száraz fát emel fel a kijárat melletti farakásból, hogy meggyújtva azt, fényt és meleget biztosíthasson magának a haladáshoz.
Egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedik, mígnem már hallani kezdi a patak zúgását. Tudja, hogy jóirányba indult és lassan el is érkezik arra a bizonyos helyre.
Érdekes dolog a halál és az abból való visszatérés, hiszen míg a körülötte elterülő valóság az idő múlását szenvedte el, számára csak egy pillanat telt el. Ezt hamar észre is veszi, amikor megtalálja a holttestet.
A már a barlangi környezetben eloszlott és félig mumifikálódott test még mindig ott hever. Érintetlen, de már régen nem az, amire Zhaggur emlékezett. Nem akar sokat töprengeni az egészen, hiszen még mindig fázik. Inkább Gyorsan lerángatja a ruhákat a hulláról és csakhamar belebújuk abba. Jó lesz ez a gúnya ameddig nem vesz magának egy megfelelőt.
A ruha egy kicsit nagy a számára, így újait és nadrágja szárát felhajtogatva teszi megfelelővé, majd elindul vissza a farakáshoz, hogy tüzet rakva átgondolja a következő lépését.*


3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-23 15:29:25
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz //

* Kacag fel Nilevard a jogos megállapításon még az éjszaka fényénél. *
- Igaza van. Majd meglátjuk mit tudunk kihozni belőle.
* Az alvás után eléggé mozgalmasan kezdődik a reggel. Soreyl mozgolódása után szinte azonnal kipattan a szeme a lovagnak is. Nem sokáig tud aludni a kényelmetlen talajon, valahogy már megszokta a pihe puha ágyat. De egyáltalán nincs ellene, hogy kalandok során hasonló helyeken legyen. ~ Talán vennem kellene egy sátrat. ~ De sajnos arra nem is gondol, hogy éjszaka akkor bárki megkörnyékezheti őket. Az előnynek sajnos hátrányai is bőven vannak. Illetve nem utolsóként még nem is lehet csak úgy bárhova felállítani. Gyors léptekben követi a hadnagyot az út során. A folyó partjánál hamar rájön szó nélkül is mi a dolga, és végig is megy az áramlatot követve, hogy megtalálja a tutajt, amit eléggé hamar újra fel is használnak az átkeléshez. Most kivételesen nem vesződik azzal, hogy le vegye a páncélját. Gyorsan és rutinosan kellnek át a folyón. Utána már csak a kis falu felé tartó út alatt szórakoztatják egymás rövid párbeszédekkel. A falusi környezet meg is teszi a hatását a lovagnál. Máris komolyabban kihúzza magát, végül is a problémákat megtudták oldani és büszkék lehetnek magukra. Nem hagyja, hogy azért a fejébe szálljon a dicsőség, de azért legalább kihúzva haladjon. Mikor megpillantják a lovakat, el is indul minden jelzés nélkül feléjük, hogy el kezdje felszerszámozni őket. Amikor már Soreyl alkudozik a paraszttal már majdnem el is végzi a saját magának szánt feladatot. Bárhogy is alakul a megbeszélés, már addigra készen is áll a lovakkal. De amikor meglátja az erszényt amit a másik félnek átnyújt Soreyl már viszi is ki a lovakat, hogy el is indulhassanak az úton. Ha a másik fél felszáll a lóra abban az esetbe a lovag sem lesz tétlen. Táskáját és a prémet szépen elhelyezi a háta mögött miután felpattant a nyeregbe. *
- Sokat kellett alkudozni?
* Néz rá érdeklődve a lovag, de közben lovával sem tétlenkedik halad a város felé. És meg sem áll a város kapujáig, ha a másik fél is úgy akarja. *


3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-23 13:17:29
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz //

*Még az éjszaka a sárkányokról, és könyvekről érdeklődik a közlegény amire a lovag atyaian bólint hümmögve. Soreyl maga a könyvtár rendszeres vendége, bár kicsit kételkedik a dologban.*
-Azt hiszem egy könyvet nem tudnánk megtölteni arról, hogy mit tudtunk meg róla, de néhány pergamennel kibővitheted a lexikonokat.
*Kacsint oda a közlegényre, amire Perchi természetesen azonnal lecsap.*
~Már látom is a kisállat határozó végében.~
*Soreyl elmosolyodik. Látja a szemei előtt ahogy a cica-kutya-pocok triumvirátus végén a sárkányok leírása is ott ficereg.*

*Másnap hajnalban ébred. Tudna még aludni órákat, de az erdei alvás, bár élvezi, nem enged többet pihenni egy fél tucat óránál, azt is maximum, inkább alatta. Az egyre hosszabb éjszakák láván, még bőséggel sötét van, mikor a barna iriszek az égre néznek. Nem sokkal később a két katona már az ismert utat tapodja. Egyenesen a folyónak, ami mellett a tutajnak ott kell lennie. Idefelé sem volt nagyobb baj, egy kicsit vizes lábnál, így gond nélkül átkelnek rajta. A legelőre érnek, ahol először éjszakáztak, és csak ekkor jut eszébe, hogy még egy gondja is van.*
~Enil.~
*Jut eszébe, hogy hárman indultak, és a félvér szőrén, szálán eltűnt. Lovastul. Szolgálati vértestül. Ezt még le kell beszélnie Bredockal. A lovak visszanyerésének reményében Vadászlaknak veszik az irányt. Eközben már a nap is arcba süti őket, hogy kicsit felhígítsa a hideg szelek okozta fagyot. A hadnagy nem néma persze, a hosszú úton azért bizonyosan beszélgetnek. Fiatal még a kölyök, de jóra való.*
~Ne fogadd örökbe.~
*Mondja Perchipfell, a szokásos stílusában amire a lovag elereszt egy félmosolyt magában.*
~Nem fogom. De szólok pár jó szót az érdekében Bredocnál.~
*Nem sokkal később már ott is vannak a kéményfüstös ég alatt. A faluba érve, abból a néhány házból, látszik is egy karámban legelve a két paripa. Napok teltek el, természetesen leszerszámozták őket azóta, és örültek neki a parasztok, hogy lett ingyen két lovuk. Soreyl bekopog. Markos pasas nyit ajtót, mogorva favágó arccal.*
-Tiszteletem. Darenn Soreyl Hadnagy vagyok a Városi Őrségtől. Néhány napja szélnek eresztettünk két felnyergelt lovat, köszönjük hogy vigyáztak rájuk.
*Egyértelmű mit szeretne a lovag, ami nem tetszik a jó polgárnak. Érthető persze. Összeborzolt szemöldökkel a két katonára néz, majd orrával az erdőre bök.*
-Inkább a dolgukat végeznék. Nincs állat az erdőben, és a legelőket is fosztogatják. A faluból már csak én merek bemenni fát vágni, hogy mindenkinek legyen némi tüzelője.
*Soreyl barátságos szemmel bólint, és mély hangján, tárgyilagosan beszél.*
-Hallottunk a dologról.
*Vág közbe a favágó szavába.*
-Egy kósza warg volt a szerencsétlen, nem lesz többé gondja vele senkinek.
*Hangján érződik, hogy valóban sajnálja kissé az állatot, de legalább a munka elvégezve van. A paraszt arca csak kissé lágyul, jól jön neki a két patás, ezért Soreyl természetesen az övéhez nyúl. A paraszt képében Mesélő (Atlasz) kapja a fájdalomdíjként szolgáló 100 aranyat. Aztán a közlegényhez fordul, és int a fejével. Nem sokkal később már újra lóháton utazhatnak egyenesen Artheniornak.*


3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-20 20:29:39
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //
// A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz //

* Nem sokat gondolkozik tovább a lovag, hogy melyik úton van értelme a hegyről lekerülni. Sokkal nagyobb tapasztalattal és rutinnal indul újra neki. Lefele már sokkal könnyebben összehozza a páros az utat. A különleges mágikus bestia már csak múló álomként tűnik fel elméjébe. Természetesen a csodálatot nem tudja kizárni a fejéből. Ezért is elszánja magát valamire, amire a hadnagy szava sem lenne egy rossz dolog. Hisz két ember elméje sokkal többre képes mint egy. Sikeres levezető út után a hadnagy sokkal barátságosabb lett vele, a közös kalandjuk után. A csapatmunka eléggé nagy értéket képviselt ebben az időszakban. Egy könnyed mosollyal válaszol csak csupán Nilevard a baráti váll támaszra. De szája közben azért nyílik is. *
- Hadnagy. Lenne kedve velem a sárkányról írni egy könyvet? Szeretném azt a szerény és rövid tapasztalatot összegyűjteni és a könyvtárnak tudásként felajánlani. * Gondolkozik el egy pillanatra. * - Nem sokan találkozhattak egy élő és beszélő sárkánnyal, aki még a tudatukba is ..... * Keresi a megfelelő szót, de valahogy nem találja. * - hmm.... Talán mondhatnánk elme olvasásnak? Vagy elme kommunikációnak? Vagy bármi is volt ez. * Legyint a lovag egyet a levegőbe. *
- Biztosan a tanácsosok is örülnének egy részletes jelentésnek a sárkányról. A későbbiekben ha gond lenne... Talán még fel is használhatnánk ellene. Természetesen csak ha bajt akarna hozni fejünkre.
* A hadnagy pihenés utáni vágyára a lovag csak könnyeden bólint egyet, majd a Warg bundát elővéve ő is kényelembe helyezi magát. De nem feledkezik meg korgó gyomráról sem. Addig hallgatja Soreylt ha hozzá akar szólni a dolgokhoz. Így legalább valamennyi táplálékot is magához tud venni addig. De az étkezés után hamar az álom elragadja a lovagot. Nagyon nyugodt szívvel és bizalommal hajtja le a fejét. *


3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:18:50
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Lent vannak. Az út talán könnyebb lett, de nem sokkal rövidebb. Már rég a hegy mögé bukott a nap. A kikötői erdőség lombjait újra alulról nézheti a páros.*
~Közel vagyunk ha nosztalgiáznál.~
*Szólal meg Perchipfell, és igaza van. Egy kellemes fertályóra sétával, újra a barlangrendszer bejáratánál lenne a hadnagy, azzal az igen pici, és lényegtelen különbséggel, hogy ezt egyáltalán nem szeretné. Leérve meglapogatja Nilevard vállát, most már igazán barátilag.*
-Túléltük!
*Mondja mikor tényleg kimondható, hogy leértek a hegyről.*
-Férfi munka volt! Most viszont álljunk meg mert elfáradtam.
*Engedi el végül a szőke vállát, és keres magának valahol egy avart, vagy valamit. Éjszaka van, és le-fel másztak egy hegyet. Fáradtak mindketten, egy kis alvás nem árthat, mielőtt tovább indulnak.*
-Visszamegyünk majd Vadászlaknak, hátha valaki befogta a lovakat.
*Mondja miközben kicsit bevackolja magát, valami kényelmesebb helyre, ahol pihenhet egy pár órát.*
~Tudod innen belülről végig figyeltelek.~
*Kezdi Perchipfell, és már a hangjáról hallatszik, hogy nem jó dolgot akar mondani.*
~Közepesen szar hadnagy vagy ám.~
*Soreylnek egy gyenge félmosoly ül ki a szájára.*
~Te meg még szarabb barát.~
*A megszokott élcelődésen túl Soreyl lehunyja a szemét, de még nem alszik el. Hallgatja az erdőt, próbálja érezni az életet egy darabig. Hátha most is sikerül, amit még a mezőn hozott össze.*

A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.

3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-19 07:57:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*A páros távozhat. A sárkány nem törődik velük, s erről ők is megbizonyosodhatnak a válluk felett hátrapillantva. A hófúváson keresztül láthatják, ahogy a hatalmas, pikkelyes fej megint csak a sziklán nyugszik. Az aranysárga ragadozótekintet már nem vizslatja őket, ők pedig nyugodt szívvel fordíthatnak hátat Xayrognak.
Most, hogy a kirakós elemei a helyére kerültek, számot vethetnek a rejtéllyel is. Hogy a sárkány baljós jelenléte, vagy a wargok kergették-e keletebbre az állományt, végső soron talán mindegy is. A kiindulópont már megvan.
A lefelé út valahogy könnyebbnek bizonyul, mint amilyen a felfelé vezető volt. Talán ők maguk lettek tapasztaltabbak, talán csak az enyhébb időjárás kedvez nekik. Haladnak, akár a szélvész, s noha immáron nem csak alattuk, de felettük is a fenyegető halál árnya vetül rájuk,
jó egy nap alatt ismét avart érezhetnek lábuk alatt, alighanem legnagyobb megelégedésükre.
Küldetésük nehezén alighanem túl vannak. Lovaik is könnyedén meglelik a közeli Vadászlakban befogva, ők pedig mehetnek, amerre tetszik. Közös kalandjuk sikerrel zárult, s talán még némi jutalom is ütheti markukat a teljesítésért.*


3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-17 06:16:58
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //

* A lovag reménykedett, hogy ténylegesen bemutatkozik nekik a sárkány, hogy nevét is hírül vigyék de nem tette. Így marad a fekete mágikus bestia kifejezés számára. Harcra szerencsére nem került sor, nem is tartott volna sokáig. Hisz mind kettő lovag már bőven kimerült a mászástól. De ennek erejük teljébe sem tudták volna legyőzni a fenevadat. De legalább az egész rejtély miszerint mitől tűntek el az állatok meg oldódott. KI ne rettegne egy tűzokádó sárkánytól? A wargok lemenekültek és ez elég volt az állat állománynak a távozásra. Soreyl meglapogatja a Nilevard vállát, és már gyorsan pattan is fel. Miután le ellenőrizte, hogy mindent magával visz követi a hadnagy nyomvonalát, le a hegyről egészen Artheniorig. A lovag elégedetten battyog lefelé a sziklás hegységről. Olyan dolgot láthatott ami nem sok halandóval történik meg egy emberöltő alatt. Főleg, hogy vele ily fiatalon eshetett meg, ez csak azt jelenti, hogy még bőven van lehetősége az ismeretlenre vagy éppen a csodák megtapasztalására. Eddig is nagy híve volt Eeyrnek, de most már különösen. *


3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-16 10:53:59
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//

*Legendák, történetek, regék, mesék, mondák még csak fel sem merülnek a lovagban. A sárkány mintha unottan elégedetlen lenne a válaszaikkal kapcsolatban, és némán visszafordul az ágynak szolgáló sziklára, és a hegyre. Elfordítja róluk sárga szemét.*
~Esti mesének megtette.~
*Vágja közbe Perchipfell, aki úgy tűnik nem nagyon orrolt meg a lovag státuszharca miatt. Az hogy a lovag elégedett-e, nem is kérdés. Perchi repesve örül, hogy egybe van a segge, Soreyl megoldotta a rejtélyt. Az állatok a warg megjelenésétől szívódtak fel, a wargok meg a sárkány miatt jöttek le a hegységből. Legalábbis ez Soreyl verziója, ami éppen elég kell hogy legyen, és még egy wargot talán, de egy sárkányt nem fog lemészárolni három rohadt bárányért.*
~Nem is lennél képes rá.~
*Válaszol a néma gondolataira Perchi amire a lovag mély hangon válaszol a fejében.*
~Nem is akarok az lenni.~
*Ez természetesen jobb ha soha nem derül ki, és egy mély lélegzetvétel után, kicsit meglapogatja a közlegény vállát, és ő maga némán elindul lefele a járt úton, vagy ahol egyszerűbb, ha teheti, és el nem fárad, Artheniorig meg sem áll.*


3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-16 10:23:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*Egy efféle lény aligha hagyatkozna rövidéletű halandókra, ha ily tudásra vágyna. Elvégre szárnyra kaphatna és megnézhetné maga is e vidéket, félelemmel vegyes csodálattal töltve el mindenkit, kire árnyáka rávetül. Ahogy a hadnagy távozással kapcsolatos szándékaira is minden kétséget kizáróan fütyül. Még ha az információ - amit a páros szűkmarkúan megmér számára - hasznos is lehetne, ő éppenséggel történetekre vágyott és legendákra. Nem feltétlen olyanokra, miknek szereplője ő, elvégre ha nem hallották nevét, nem tett még eleget-e földön.
Unottan fordul el, hogy behunyva szemeit felvegye eredeti pozitúráját és álomra hajtsa fejét. Talán Nilevardnak igaza van, s a legendás teremtmény is hasonlóan gondolkodik róluk. Ugyanakkor a lovag hízelkedése látszott, hogy hatással van Xayrogra. Hogy emiatt engedi szó nélkül útjára a párost, vagy talán azért, hogy hírét vigyék, netalán tényleg csak idejekorán megunta az emberterápiát, végső soron mindegy. A páros távozhat, ha úgy óhajt. Hogy elégedetten-e, azt már döntsék el maguk. Jutalomnak tekinthető akár az életük is, de ha egy ily ősi, ily hatalmas, alighanem nagy tudású lénnyel van dolga az embernek, mindig őrlik kétségek utólag. Egy biztos, megvolt az esélyük, s a szó szoros értelmében játszanak a tűzzel, ha megint zargatnák a legendás fenevadat.*


3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-14 20:07:38
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //

* A hadnagyra figyelve, ez már nem csak az életük játéka. Könnyedén előfordulhat, hogy ha most rosszul forgatják a nyelvüket, Arthenior vagy egyéb város és annak teljes lakosságát kockáztatják. A sárkány fennhéjázón reagált a lovagok reakciójára. Ebből ki tudott Nilevard is indulni, hogy bár csodálatos és magasztos mágikus bestia, de könnyen lehet, hogy veszélynek tehet ki szavaival sok más életet. Tüzes szavak hagyják el száját a bestiának. A hőmérséklet pillanatok alatt egy hegységen megváltozik. A hadnagy óvatos válaszát megpróbálja még egy kicsit forgatni, hogy a sárkány ne legyen elégedetlen a válaszával. *
- Csodálatos és dicső mágikus lény. Népünk nem heverte ki az eddigi káoszt, Királyok és a nemesség nagy része egyaránt hasztalannak bizonyult. Egyszerű nép vagyunk kiknek a városuk fele még romokban áll, a szabadságért való küzdelem során. Ilyen fenséges fenevadnak nem sok információt tudunk felajánlani.
* Soreyl pedig megmondja a főbb pontot. '' És nem is zavarnánk tovább '' Valahogy Nilevardnak is ínyére lenne, ha békességben távozhatnának. *
- Igaza van társamnak, nem vagyunk méltóak, hogy álmodból felkeltsünk. Kérünk hagy jelezzük társainknak, hogy ne zavarja többé senki álmod. Nem volt semmi ellenséges szándék ébresztésed okán.
* Testtartása továbbra is térdelve a pajzs mögött. Nem akar hátrálni, mert akkor talán nem engedi el őket. Megadja a tiszteletet a sárkánynak, hogy engedélyt adjon a távozásra. Ha másképp tenné biztosan élve lángba borítaná. *


3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-14 19:45:05
 ÚJ
>Zsonorha Beestingerm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*Nagy még a felfordulás a szállítmány és a szorgos brigád körül, ami bizonyára a csapat további leragadását jelentheti. Mellesleg, ha nem lett volna elég kínlódás megbizonyosodni az öreg véletlen balesetének igazáról, akkor erre most ügyesen felrakta a pontot. Bevallja egész szórakoztatónak találja a kocsis hirtelen kicsapódó dührohamát. Magában jót is mosolyog rajta, hisz nem mindennap láthat egy ideges és rémült, bizonyára alulfizetett kocsist egy már a kora végét járó gnómmal nyakaskodni. Az már kevésbé csal mosolyt arcára, hogy egy minden egyed számára természetes tüsszentési folyamatból sikerült a földre taszítania Lilyennt. Ugyan a rakománynak nem esett nagyobb baja, mégis a szöszi nem kockáztatná meg azzal, hogy az öreg továbbra is a nyakukon marad. Zsonorha valahol számított a lovag reakciójára, mégis így kimondva sokkal valóságosabbnak és kegyetlenebbnek tűnik.*
~Ugye nem gondolták komolyan, hogy tényleg itt hagyjuk?~ *Veti fel magában a kérdést, miközben a fák lombjai által beárnyékolt utat lesi. Azonban a bámészkodás nem tart túl sokáig.*
-Figyeljetek! Ha már elvinni kockázatos lenne, akkor nem küldhetnénk vissza legalább egy szekeret? ~Persze, ha addig képes egyedül boldogulni.~ *Próbálja a maga módján menteni a helyzetet. Az, hogy élnek-e vele vagy sem, már más kérdés.*


3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:08:19
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//

*Azzal, hogy már megzavarták az álmát, nem igazán tud mit kezdeni. Sandán lenéz hátrafelé a térdelő Nilevardra. Nem hibáztatásból, csak pusztán tényként kezeli. Ám a lény megmozdul. Érezni hatalmas testének minden izmát, és a levegőt, mely melegen áramlik végig rajtuk. Soreyl elengedi Perchit, aki azóta befogja már a száját, így nem kell őt elnyomnia. A hajlásból felegyenesedve, egy pillanatra becsukja a szemét. Nem sokkal később a fekete lény a környékről kérdez, de igazán nagy érdeklődést a varázstárgyak után mutat. És ettől félt a legjobban Soreyl. Hogy most úgy tűnik a sárkány, néhány legendához híven kapzsi, és a varázstárgyak után mutat szenvedélyt, nem az arany után. Ami nem lenne probléma, merthogy ugye a lovagnál kettő is van ezekből az ereklyékből, a nagyobbik gond, hogy sem a személyisége másik felét, sem régi barátai utolsó emlékfoszlányát nem szeretné szóba hozni a következő beszélgetés alatt. Mély hangján halkan, és ugyan tiszteletteljesen, de félelem nélkül szólal meg.*
-Négy város van a környéken, a legközelebb Arthenior. A nép kormányoz királyok helyett, és háborúra rég került sor.
*Hagyja ki a lázadás eseményit kicsit, egy gyenge kis belharc, túl vannak rajta.*
-Még nem szól róla dal, de eztán fog, ezt megérhetem.
*Biztosítja róla a sárkány önérzetét.*
-Vannak mágusok, és ereklyék is e földön, de mi egyszerű harcosok vagyunk csupán.
*Mondja, és megpróbálja kihagyni a tényt, hogy maga is képes némi varázslatra, pusztán azért, mert a fény úrnőjének erejére, nem hinné, hogy kíváncsi lenn Feketevész. Meg persze azt is, hogy a varázstárgyak itt vannak fent a hegyen.*
-És nem is zavarnánk tovább.
*Mondja, emlékeztetve a lényt, hogy neki igencsak távozási szándékai vannak.*

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.14 12:09:41


3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-14 10:38:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Különös küldetés//

*A kettős úgy dönt, nem lép olajra, legalábbis nem azonnal. Hogy ez Nilevard engedetlensége miatt van, vagy kíváncsiságuk kerekedett felül halálfélelmükön, csak ők tudhatják.
A hatalmas bestia nem is reagál rögtön az elhangzottakra. Talán megemészti a hallottakat, talán csak mérlegel. A páros jó néhány szapora szívdobbanást számolhat, mire a fekete szörny megmoccan. Először csak fejét emeli fel, csak eztán szembesülhetnek a borostyánszín ragadozótekintettel. Mindkettejüket alaposan megméri, ám azon kívül, hogy hosszú nyakán ülő fejét megemeli, nem moccan fektéből.
A meghajló-térdeplő kettős látványától kegyetlennek ható vigyorféle jelenik meg pofáján, mi talán vicsorgásnak is betudható lenne. Arra mindenképp elég, hogy megmutathassa jókora, tűéles fogait vendégeinek, ám ha a páros felpillant, némi elégedettség is kiolvasható a sárkány tekintetéből. Arról valószínűleg fogalma sincs, Nilevard miről hadovál, ám a hízelkedés úgy tűnik, ínyére van.*
~Az álmomat már megzavartátok.~ *Ahogy elsőre is, úgy megint csak elméjükben visszhangoznak a szavak, némileg ugyan halkabban, mint legutoljára. Összeszűkült tekintettel mered egy végtelennek tűnő pillanatig a párosra, majd nagyot fújtat. A két warg érezheti a bőrén áramló hőt, mi még az arcukra hullott hópelyheket is megolvasztja.*
-Meséljetek nekem e vidékről. *A hang már nem elméjükből ered, a sárkány maga formálja a szavakat. Mély, torokból jövő és messzire zengő, mi éppen csak, hogy érthető.* -Vannak-e városok, bennük trónukat féltő királyokkal? Háborúk? Zengik-e dalban Feketevész Xayrogot? Rejtőzködnek-e e földön mágusok? Hát varázserejű tárgyak? *Utolsó kérdésénél a sárga szempár felvillan, a tekintet pedig érdeklődően szegeződik rájuk, már amennyire ez egy sárkányról megítélhető. Az ősidők bestiája talán csak unatkozik, talán valóban kíváncsi. A távozással kapcsolatos esetleges szándékok olybá tűnik, nem találnak fülekre. Könnyűszerrel élhettek volna vele, míg nem verték fel álmából a fenevadat.*


3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-13 07:53:04
 ÚJ
>Illidary Manteqrut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 145
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// A szállítmány védelmében //

* Miután kicsit lenyugodnak a kedélyek, meghallgatja lovagtársát. ~ Hasonlóképp gondolkozik Mytryell, meglepő. ~ Egy gyors bólintással meg is próbálja az öreget levenni a szekérről, hogy ha a másik fél is akarja. Mivel alapból könnyed súllyal rendelkezik, így nem okoz gondot. Alapból is, nincs már nagyon kedve az ilyen játszadozásokhoz. Nem fizetnek neki eleget ahhoz, hogy hosszútávon ezt tűrje bárkitől is. Ha nagy summáról lenne szó, akkor talán elviselné, de így néhány aranyért. Nem a türelméről lesz már híres. *
- Mytryell, biztos vagy benne, hogy itt hagyjuk? * Ha helyeslő választ kap akkor, Lilyhez rohan azonnal, hisz attól még baja eshetett, hiába talpraesett a lány. * - Jól vagy? Nem törött el semmid? * Próbálja a sérüléseit megfigyelni, és ha van, akkor a nála lévő zöld bájitallal enyhíteni a fájdalmát. Ha pedig nincs, akkor csak talpra segíti a lányt. *
- Mi legyen, induljunk?
* Sok kérdés üti fel a fejét a mélységiben, de a helyzetet nem tudja kezelni. Szívesen menne már innen, de a szava itt ragasztja. Tisztesség gyakran az emberek vesztét okozta már. De ha nincs becsület, akkor nincs igazság sem. *

A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.12.15 11:27:49, a következő indokkal:
Kész.



3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-13 07:23:40
 ÚJ
>Lluthery Mytryell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// A szállítmány védelmében //

*Ahogy a földre tekint látja, hogy a lány ott fekszik, erősen valószínű, hogy az iménti történések folyománya képen. A lovak is szemtelenül dobálják magukat, szerencsére a kocsis meg tudja fékezni őket, mielőtt még kocsistúl elszáguldanának ijedtükben. Ezt követően szegez kardot a vénember nyakának, afelől pedig kétsége sincsen, hogy a lándzsás jelentősen jobban látta a dolgokat, mint ő, továbbá neki se állna érdekében, ha a rakománynak baja esne. Mindenesetre a vénember már sakkban van tartva, így inkább a lányhoz sétál oda és megnézi él-e még egyáltalán, mert hát, senkit nem fogadnak csak úgy otthagyni.*
-Héé… mi… minden rendben? *Rázogatja meg a vállát egy kicsit, csak úgy óvatosan.*
-Az ö… öreget sze… szedjétek le a ko… kocsiról! *Szegezi ezeket a szavakat a többi, ott ácsorgó sorstársának. Az lesz a legjobb, ha a vénség két lábbal a talajon fog állni, nehogy aztán tényleg baj legyen belőle, inkább itt hagyják.*



3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-12 19:06:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// A szállítmány védelmében //

*A lökéshullám nem csak a kocsit mozgatta meg kissé, és a lovakat ijesztette meg, amelyekkel a kocsin lévő fegyveres kitartóan küzd, de végül Lilyt is a földre löki. A lány egy nagy nyekkenést követően nem mozdul egyelőre, nagyot esett ezért valószínűleg nagyon megüthette magát.*
- Jaj szegény! Gyorsan segítsetek neki!
*Jajveszékel a bácsi, és reméli, hogy ezzel eltereli a figyelmét magáról, de nem csak Lily volt jelen a tüsszentés pillanatában. Az idegesen poroszkáló hátasok végül lecsillapodni látszanak valamelyest, a fegyveres katona pedig egy hosszútőrt szegez a bácsi nyakának.*
- A vénember!
*Sziszegi bosszúsan, ami érthető, miután jóformán felborult a szekérrel együtt, és az is csoda, hogy a lovak nem kezdtek vágtatásba. A bácsi természetesen remegő kezeit feltartja és ártatlan képet vág.*
- Én nem... én nem... csak egy szerencsétlen öreg vagyok, ugyan mit tehetnék?
*Annyira veszi a bátorságot, hogy megtörölgesse kézfejével makacsul viszkető orrát, és elfojtsa feltörni késülő köhögését.*


3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:33:35
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Különös küldetés //

* Heves imádkozását a lovagnak meghallotta Eeyr, számára amint a sárkány dübörgő hangja felcsattant fejébe, csak az ámulat és a csodálat merül fel benne. Társa kissé megrökönyödik a hang hallatán, ami nem csoda. ~ Bámulatos, Csodálatos, Fenséges. ~ Csak ezek a szavak jutnak sorra fejébe a hang hallatán. Amint a társa megpróbálja őket a slamasztikából ki rángatni, ő már ezek után csak késztetést érez, hogy még jobban bele rángassák magukat. *
- Csodálatra méltó, fenséges varázslatos fenevad. Köszönöm neked, hogy méltattál minket ostoba halandókat figyelmeddel.
* A lovag csak jobban szúrja pajzsát a földbe, már amennyire tudja a sziklákkal teli csúcs közelébe. *
- Nem vagyunk hozzád méltóak, kérlek halld meg alázatos szavaim. * Torkát megköszörülve, társára néz, és fejével a hegyről le felé ránt egyet, hogy ezzel utaljon Soreylnek, hogy tegye amit kell. Próbál fejébe teljes higgadtsággal semmire gondolni csak a magasztalásra. Hisz ha a sárkány a fejükbe is tud beszélni, akkor talán hallja a gondolataikat is. *
- Szeretném csodálatra méltó fajodnak megköszönni, hogy a szükséges órájába védelmet nyújtott a családomnak és népének. Köszönöm mindegyik megmentett ember nevébe, hogy léteztek és ismételten fenséges formádat szemünkkel gyönyörködhetünk benned.
* A lovag szavai őszinték, még ha a halál el is marná ő ezeket a szavakat komolyan gondolja. Gyermekkorába családja magasztalta ezen lényeket. *
- Dicsőségetekre, családom felvette címernek, hogy ezzel is hálánkat fejezzük ki mágikus fajotokra.
* Lovag továbbra is meghajolva a sárkány előtt próbálja magasztalni, hogy remélhetőleg a társa addig megpróbáljon lelépni. Természetesen neki nem ez a szándéka, de nem is áldozná fel magát szívesen. A bámulat és a fenség az ami hatalmába kerítette. Hisz nem sokan mondhatják el magukról, hogy láttak egy sárkányt. Főleg, hogy ilyen közelről! *


3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-12-10 10:16:58
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Különös küldetés//

*Nilevard imádkozásra térdel. Soreyl jobb szemöldöke felcsúszik, de vallásos ember lévén nem mond semmit, pusztán némán bólint egyet, és a lény felé fordul és vár amíg a másik végez. De nem ez történik. Nem sokra rá egy hang dörren fel a fejében. Számára ez több mint megszokott érzés, de ebben az esetben beletántorog a mély hang hatalmas erejébe. Egyértelmű, hogy a sárkány szól, és egyértelmű, hogy nem hanggal.*
~Mi a retkes f...?~
*Kérdezi Perchipfell, de be sem tudja fejezni. Olyan sötét hanggal vág közbe a lovag.*
~Kussolj!~
*Nem tetszik neki, hogy a sárkány istenét fenyegeti, de nincs abban a helyzetben hogy most vallási vitába szálljon egy harminc lépéshosszal büszkélkedő mitikus lénnyel. Előrébb lép a sárkány felé eggyel. Nem fenyegetőleg, pusztán a térdelő közlegényt akarja védeni. Perchi természetesen nem hallgat a parancsra, és neki áll csinálni azt amihez ért.*
~Mi itt sem vagyunk sárkánybácsi, ez csak álom, szundizz, aludj itt sem vagyunk.~
*Soreyl összeszedi elméjének minden erejét, és elnyomja a folyton pofázó Perchit. Életében először teszi ezt, és pontosan tudja hogy ez olyan koncentrációt igényel, hogy ez alatt a folyamat alatt a varázslás mint olyan lehetetlen. Mély hangján, halkan és tisztelettel szólal meg.*
-Legendás lények királya!
*Szólítja meg, az elképesztő fekete szörnyeteget.*
-Nem akarunk zavarni. Békével, és kíváncsisággal jöttünk. Kérlek hagyj minket békében távozni. Egyszerű földi javakon, és szolgálaton kívül, csak annyit tudunk felajánlani kegyelmedért cserébe, hogy biztosítsuk zavartalan álmod.
*Mondja tiszteletteljes nemesi hangon, és meghajol. Le nem térdel. Pusztán hajol. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220