Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-12-14 13:16:24
Üzenet elküldve: 2022-12-14 13:16:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Elfoglalja helyét az egykori vezérfarkas testében. Meghökkentően más létélmény ez, mint embernek lenni. Érzékszervei kiélesednek, s látása is módfelett más... A prédaejtés egyetlen funkciója.
Megnézi magának két "társát". Noha nem kívánt maga mellé kompániát, hibának érezné elzavarni a két farkast, létének elején semmiképp.
Azt fogja tenni, amit eddig is tett. Vadászik.
Jóval könnyebbnek ígérkezik e feladat jelen formájában. Négy lábával úgy szeli a vadont, mintha az istenek erre teremtették volna. Éles hallásával nemcsak a számtalan neszt, de falkája lépteit is hallja nyomában. Nem számít nagy vadra, nem is oly éhes; megakarja ízlelni a lét e formájának mibenlétét.
A hajsza nem hosszú, s a vadászat sem tartalmas ezúttal. A zsákmány egy közönséges gerle. Érzi éles fogai között az állat vérének ízét, s ez most a legcsekélyebb módon sem zavarja. Nem osztja meg az aprócska zsákmányt társaival. Ma még nem.
Jó néhány napba beletelik, míg megszokja új testét. A jókora farkas, kinek létét saját akarata alá hajtotta, jó szolgálatot fog tenni neki, mikor eljön az idő. Két testvérét már elzavarta, s ők mintha értették is volna szándékát. Most, hogy már kitapasztalta e lét bizonytalanságait, magára kell hagyatkoznia. Megtanulta a patakok és források helyét, a vadcsapások irányát, az őzek legelőit...
Az út, mit az Ősök kijelöltek számára, vér áztatja, s tudja, neki is meg kell hoznia saját áldozatát, mielőtt végigér rajta. Ám más jelentősége is van ennek az ösvénynek: tulajdon vére az egyetlen, kiben megbízhat. Szerencsére elég éles a szaglása, így kis szerencsével akár meg is lelheti.
Tisztában van vele, hogy ne maradhat soká a farkasfalka közelében. Napokig vándorol, keres és kutat, lemerészkedve egészen a Kikötőbe vezető, szekérvájta útig.
Vár. Nem áldozatra elsősorban. A megannyi szag között felismerni vél egy ismerős illatot... A farkas felismeri tulajdon vérének nyomát. De túl gyenge és túl régi ahhoz, hogy elindulhasson rajta...
Minden nap hosszú órákat marad az út közelében. Mikor nem vadászik vagy alszik az erdő jótékony takarásában, itt tanyázik. A nap delelőjétől egészen nyugtáig. Azután pedig, hogy a napkorong eltűnik a horizonton, az Erdő Farkasszelleme ismét beveti magát a sűrűbe, hogy táplálékot találjon.*
*Elfoglalja helyét az egykori vezérfarkas testében. Meghökkentően más létélmény ez, mint embernek lenni. Érzékszervei kiélesednek, s látása is módfelett más... A prédaejtés egyetlen funkciója.
Megnézi magának két "társát". Noha nem kívánt maga mellé kompániát, hibának érezné elzavarni a két farkast, létének elején semmiképp.
Azt fogja tenni, amit eddig is tett. Vadászik.
Jóval könnyebbnek ígérkezik e feladat jelen formájában. Négy lábával úgy szeli a vadont, mintha az istenek erre teremtették volna. Éles hallásával nemcsak a számtalan neszt, de falkája lépteit is hallja nyomában. Nem számít nagy vadra, nem is oly éhes; megakarja ízlelni a lét e formájának mibenlétét.
A hajsza nem hosszú, s a vadászat sem tartalmas ezúttal. A zsákmány egy közönséges gerle. Érzi éles fogai között az állat vérének ízét, s ez most a legcsekélyebb módon sem zavarja. Nem osztja meg az aprócska zsákmányt társaival. Ma még nem.
Jó néhány napba beletelik, míg megszokja új testét. A jókora farkas, kinek létét saját akarata alá hajtotta, jó szolgálatot fog tenni neki, mikor eljön az idő. Két testvérét már elzavarta, s ők mintha értették is volna szándékát. Most, hogy már kitapasztalta e lét bizonytalanságait, magára kell hagyatkoznia. Megtanulta a patakok és források helyét, a vadcsapások irányát, az őzek legelőit...
Az út, mit az Ősök kijelöltek számára, vér áztatja, s tudja, neki is meg kell hoznia saját áldozatát, mielőtt végigér rajta. Ám más jelentősége is van ennek az ösvénynek: tulajdon vére az egyetlen, kiben megbízhat. Szerencsére elég éles a szaglása, így kis szerencsével akár meg is lelheti.
Tisztában van vele, hogy ne maradhat soká a farkasfalka közelében. Napokig vándorol, keres és kutat, lemerészkedve egészen a Kikötőbe vezető, szekérvájta útig.
Vár. Nem áldozatra elsősorban. A megannyi szag között felismerni vél egy ismerős illatot... A farkas felismeri tulajdon vérének nyomát. De túl gyenge és túl régi ahhoz, hogy elindulhasson rajta...
Minden nap hosszú órákat marad az út közelében. Mikor nem vadászik vagy alszik az erdő jótékony takarásában, itt tanyázik. A nap delelőjétől egészen nyugtáig. Azután pedig, hogy a napkorong eltűnik a horizonton, az Erdő Farkasszelleme ismét beveti magát a sűrűbe, hogy táplálékot találjon.*
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-12-13 19:08:24
Üzenet elküldve: 2022-12-13 19:08:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
* Yagnar beleveti magát a küzdelembe. Rutinos harcos, aki számtalan csatát látott már élete során. A fenevad ugyan kivételes ellenfél, már csak a megjelenése okán is, de ettől még nem rémíti meg a férfit. Ádáz harc alakul ki kettejük között, amiből végül az ember kerül ki győztesen. Könnyűnek nem volt könnyű harc, de a nyakra mért csapás meghozza gyümölcsét. Az állat még harcol sérülten is, de végül erejét veszítve rogy össze. Elpusztul magától, vagy kis segítséggel a lényegen ez nem változtat. Amint ennek vége Yagnar elfoglalja az állat testét. Ez nem azt jelenti, hogy az elveszített mindent, ami eddig volt. A lelke továbbra is ott lakozik, aminek jelenlétét érzi is a férfi, de jelenleg tehetetten. Ha elhagyná a farkas testet, akkor valószínűleg újra birtokába venné azt az eredeti tulajdonosa. Most viszont ő az alfa hím, ám ezt nem minden farkas ismeri el. A falka néhány pillanatig meredten figyeli, majd aztán eltűnnek a sűrűben. Csupán két egyed marad hátra a korábbi vezér hímmel. Rájuk továbbra is számíthat. Ideje, hogy birtokba vegye az új testet és neki lásson a feladatának.*
* Yagnar beleveti magát a küzdelembe. Rutinos harcos, aki számtalan csatát látott már élete során. A fenevad ugyan kivételes ellenfél, már csak a megjelenése okán is, de ettől még nem rémíti meg a férfit. Ádáz harc alakul ki kettejük között, amiből végül az ember kerül ki győztesen. Könnyűnek nem volt könnyű harc, de a nyakra mért csapás meghozza gyümölcsét. Az állat még harcol sérülten is, de végül erejét veszítve rogy össze. Elpusztul magától, vagy kis segítséggel a lényegen ez nem változtat. Amint ennek vége Yagnar elfoglalja az állat testét. Ez nem azt jelenti, hogy az elveszített mindent, ami eddig volt. A lelke továbbra is ott lakozik, aminek jelenlétét érzi is a férfi, de jelenleg tehetetten. Ha elhagyná a farkas testet, akkor valószínűleg újra birtokába venné azt az eredeti tulajdonosa. Most viszont ő az alfa hím, ám ezt nem minden farkas ismeri el. A falka néhány pillanatig meredten figyeli, majd aztán eltűnnek a sűrűben. Csupán két egyed marad hátra a korábbi vezér hímmel. Rájuk továbbra is számíthat. Ideje, hogy birtokba vegye az új testet és neki lásson a feladatának.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-30 09:48:56
Üzenet elküldve: 2022-11-30 09:48:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Átvág az erdőségen, immár kissé nyugodtabb tempóban és hangulatban. Automatikusan lépdel a szokott útvonalakon, pontosan azon, ami nagy ívben elkerüli anyja házikóját az erdő mélyén. Nem is emlékszik, mikor látta utoljára, noha tisztában van vele, hogy itt járta-kelte sosem marad észrevétlen az idős asszony számára. *
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-27 19:35:30
Üzenet elküldve: 2022-11-27 19:35:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Elégedetten hümmögés hagyja el ajkait, ahogy elkerüli a fenevadat. Rég volt már, hogy valódi küzdelemben vett részt. Túlzás lenne állítani, hogy berozsdásodott, de a Sziritáni Mészárlás, vagy épp a Thargok Hralljában történt vérontás nem hasonlított igazi küzdelemre. Bizonyította már; nem riasztja a kemény feladat.
Ahogy a fenevad elugrik mellette, ő fordultában igyekszik megmártani benne fokosát. Tarkóját célozza a farkaslénynek, vagy ha ez nem lehetséges, oldalát, nyakát. Akciója közben konstatálja, hogy a baljában szorongatott fokos valójában pajzs. Megszokta már a sűrűn rúnázott nyél szorítását, tán tényleg azt képzelte, hogy mindkét kezében fokost szorít. Ekkor ugrik be neki az emlék is.* ~Hát persze. A leány megtartotta a fegyvert, mivel életét kiontotta.~
*Függetlenül attól, célt ér-e támadása, hátrébb lép. Nem akar karomközelben lenni, mikor a lény megfordul.*
*Elégedetten hümmögés hagyja el ajkait, ahogy elkerüli a fenevadat. Rég volt már, hogy valódi küzdelemben vett részt. Túlzás lenne állítani, hogy berozsdásodott, de a Sziritáni Mészárlás, vagy épp a Thargok Hralljában történt vérontás nem hasonlított igazi küzdelemre. Bizonyította már; nem riasztja a kemény feladat.
Ahogy a fenevad elugrik mellette, ő fordultában igyekszik megmártani benne fokosát. Tarkóját célozza a farkaslénynek, vagy ha ez nem lehetséges, oldalát, nyakát. Akciója közben konstatálja, hogy a baljában szorongatott fokos valójában pajzs. Megszokta már a sűrűn rúnázott nyél szorítását, tán tényleg azt képzelte, hogy mindkét kezében fokost szorít. Ekkor ugrik be neki az emlék is.* ~Hát persze. A leány megtartotta a fegyvert, mivel életét kiontotta.~
*Függetlenül attól, célt ér-e támadása, hátrébb lép. Nem akar karomközelben lenni, mikor a lény megfordul.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-27 15:19:04
Üzenet elküldve: 2022-11-27 15:19:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
* Az ádáz lélek nem sokat finomkodik betolakodójával szemben. Rögtön neki ront, de Yagnar mégis gyorsabban reagál. Menet közben megpróbál lecsapni a bestiára, de nincs egyszerű dolga. Éppen csak nem találja el a vadállat nyakát. Most meg muszáj védekeznie. A fenevad futtában felé ugrik, hogy karmaival végig szántsa a férfi testét, de a szellem könnyedén kitér előle. Az elvétet ugrás következtében nagyobb esélye van egy sikeres támadás bevitelére. Talán az istenei most megsegítik, hogy hamarjában pontot tegyen a harc végére.*
* Az ádáz lélek nem sokat finomkodik betolakodójával szemben. Rögtön neki ront, de Yagnar mégis gyorsabban reagál. Menet közben megpróbál lecsapni a bestiára, de nincs egyszerű dolga. Éppen csak nem találja el a vadállat nyakát. Most meg muszáj védekeznie. A fenevad futtában felé ugrik, hogy karmaival végig szántsa a férfi testét, de a szellem könnyedén kitér előle. Az elvétet ugrás következtében nagyobb esélye van egy sikeres támadás bevitelére. Talán az istenei most megsegítik, hogy hamarjában pontot tegyen a harc végére.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-27 13:54:52
Üzenet elküldve: 2022-11-27 13:54:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Egy végtelennek tűnő pillanatig csak farkasszemet néz a farkasfalkával. Olyan dolog ez, mit éltében nem tehet meg az ember. Ha csak nem a sorsát kívánja kísérteni e látvánnyal.
Büszke és veszélyes teremtmények. Nem bánják a vért, hisz életük a tét. Foggal és körömmel védik azt, mi az övék, járjon is ez bármivel. Követni való példa.
S előlép az is, kit e falka követ. A vezérhím. Hosszú éltével, erejével és eszével érdemelte ki szerepét saját közösségében. Elmosolyodik, ahogy az állat fenyegetően morogva bámulja őt.
Lába alól kirántják a világot, ő pedig hagyja, hogy a sötéten örvénylő miazma elnyelje őt. Alakuljék bárhogy is, megpróbálkozik a feladattal.
Kezei ügyében ott van újra a két fokos. Egyike annak, mivel életét kioltották. Mi ide juttatta. Nem, mintha bánná a dolgot. Van az egészben valami nem e világi fennköltség. Annak a pengének a segítségével térhet vissza az élők sorába, mi száműzte onnét. A sors fintora ez, vagy épp megváltás. Végső soron egyre megy.
Lassú biccentéssel köszönti a hatalmas alakot. Nem vár viszonzást, elvégre egy állattal van dolga. Még ha annak lelke hasonulni is igyekszik övéhez, ahogy védeni próbálja önmagát.*
-Wes nor dos Transores, wes nor dos Slavranes
Wes nor dos Acksares on wes nor dos Iordexes
Súl nor narsol on nidra non trodor
Wes nor Gots fhraggesor.
Wes nor Gots fhraggesor.
*Ősi dalt dünnyög népük nyelvén, maga sem tudja, honnan és miért juthatott eszébe. Talán így köszönti méltó ellenfelét, kinek porhüvelyét igyekszik épp megszelídíteni. A dal afféle önazonosság, népük bemutatkozása. Utolsó sora, mit megismételt, annyit tesz: "Mi valánk Isteneink ostora."
Nem habozik azonban sokáig. Öles léptekkel indul útjára, hogy megpróbálja bevégezni feladatát. Igyekszik ellenfele nyakát célozni a jobbjában szorongatott fokossal, s futás közben átvágni annak inait. Közben persze nem rest elkerülni az éles karmokat sem, ha azok lecsapni igyekeznének.*
*Egy végtelennek tűnő pillanatig csak farkasszemet néz a farkasfalkával. Olyan dolog ez, mit éltében nem tehet meg az ember. Ha csak nem a sorsát kívánja kísérteni e látvánnyal.
Büszke és veszélyes teremtmények. Nem bánják a vért, hisz életük a tét. Foggal és körömmel védik azt, mi az övék, járjon is ez bármivel. Követni való példa.
S előlép az is, kit e falka követ. A vezérhím. Hosszú éltével, erejével és eszével érdemelte ki szerepét saját közösségében. Elmosolyodik, ahogy az állat fenyegetően morogva bámulja őt.
Lába alól kirántják a világot, ő pedig hagyja, hogy a sötéten örvénylő miazma elnyelje őt. Alakuljék bárhogy is, megpróbálkozik a feladattal.
Kezei ügyében ott van újra a két fokos. Egyike annak, mivel életét kioltották. Mi ide juttatta. Nem, mintha bánná a dolgot. Van az egészben valami nem e világi fennköltség. Annak a pengének a segítségével térhet vissza az élők sorába, mi száműzte onnét. A sors fintora ez, vagy épp megváltás. Végső soron egyre megy.
Lassú biccentéssel köszönti a hatalmas alakot. Nem vár viszonzást, elvégre egy állattal van dolga. Még ha annak lelke hasonulni is igyekszik övéhez, ahogy védeni próbálja önmagát.*
-Wes nor dos Transores, wes nor dos Slavranes
Wes nor dos Acksares on wes nor dos Iordexes
Súl nor narsol on nidra non trodor
Wes nor Gots fhraggesor.
Wes nor Gots fhraggesor.
*Ősi dalt dünnyög népük nyelvén, maga sem tudja, honnan és miért juthatott eszébe. Talán így köszönti méltó ellenfelét, kinek porhüvelyét igyekszik épp megszelídíteni. A dal afféle önazonosság, népük bemutatkozása. Utolsó sora, mit megismételt, annyit tesz: "Mi valánk Isteneink ostora."
Nem habozik azonban sokáig. Öles léptekkel indul útjára, hogy megpróbálja bevégezni feladatát. Igyekszik ellenfele nyakát célozni a jobbjában szorongatott fokossal, s futás közben átvágni annak inait. Közben persze nem rest elkerülni az éles karmokat sem, ha azok lecsapni igyekeznének.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:12:36
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:12:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
* Yagnar keres. Nyomokat, jeleket, mindent, ami farkas nyomára vezetheti. Az idő, számára már nem jelent semmi, csupán annyit vesz észre, hogy sötét van, majd világos. Eközben egyre csak beljebb halad a sűrűben. Kitartását pedig az egyik holdvilágos éjszaka honorálja. Farkas üvöltés üti meg fülét. Szellem ugyan, de a hallása a régi, még talán egy kicsivel jobb is. Az üvöltést több is követi, ha pedig követi a hang irányát, akkor hamarosan megritkulnak a fák és egy kiálló bércet pillanthat meg az ezüstös holdvilágban. Magasan van a hegyen, alatta az erdő fái, a messzeségben pedig tenger látható. Festői a látvány, de nem ezért van itt. Testre van szüksége és ő farkast választott. Vad, zabolázatlan farkast. Ahogy közeledik úgy az állatok is felfigyelnek jelenlétére. Látják őt még, ha sokan nem is. Egy egész falkát láthat maga előtt, amiből kiválik a vezér egyed. Hatalmas példány, igazi alfa hím. Hátán a szürke szőr felborzolódva, a morgása pedig kellően fenyegető, még egy testetlen szellem számára is. Ha nem habozik Yagnar és megpróbálja megszállni a hímet, akkor kezdődik majd a harc kettejük között. Itt nem egy alantas pocokról van szó. Erős lelke van a farkasnak, ami nem fogja hagyni magát. Yagnarnak birokra kell kelnie vele. Amint a vad elméjébe kerül újra magánál tudhatja felszerelését, amiben halálát lelte. Viszont ez még nem jelent számára megnyugvást. Ellenfele nem egy átlagos farkas. Az állat lelke sokkal félelmetesebb. Olybá tűnik, mint egy valódi farkasember. Két lábon, méretes karmokkal és pofával. Ő az ellenfele most. Kemény csata vár rá.*
* Yagnar keres. Nyomokat, jeleket, mindent, ami farkas nyomára vezetheti. Az idő, számára már nem jelent semmi, csupán annyit vesz észre, hogy sötét van, majd világos. Eközben egyre csak beljebb halad a sűrűben. Kitartását pedig az egyik holdvilágos éjszaka honorálja. Farkas üvöltés üti meg fülét. Szellem ugyan, de a hallása a régi, még talán egy kicsivel jobb is. Az üvöltést több is követi, ha pedig követi a hang irányát, akkor hamarosan megritkulnak a fák és egy kiálló bércet pillanthat meg az ezüstös holdvilágban. Magasan van a hegyen, alatta az erdő fái, a messzeségben pedig tenger látható. Festői a látvány, de nem ezért van itt. Testre van szüksége és ő farkast választott. Vad, zabolázatlan farkast. Ahogy közeledik úgy az állatok is felfigyelnek jelenlétére. Látják őt még, ha sokan nem is. Egy egész falkát láthat maga előtt, amiből kiválik a vezér egyed. Hatalmas példány, igazi alfa hím. Hátán a szürke szőr felborzolódva, a morgása pedig kellően fenyegető, még egy testetlen szellem számára is. Ha nem habozik Yagnar és megpróbálja megszállni a hímet, akkor kezdődik majd a harc kettejük között. Itt nem egy alantas pocokról van szó. Erős lelke van a farkasnak, ami nem fogja hagyni magát. Yagnarnak birokra kell kelnie vele. Amint a vad elméjébe kerül újra magánál tudhatja felszerelését, amiben halálát lelte. Viszont ez még nem jelent számára megnyugvást. Ellenfele nem egy átlagos farkas. Az állat lelke sokkal félelmetesebb. Olybá tűnik, mint egy valódi farkasember. Két lábon, méretes karmokkal és pofával. Ő az ellenfele most. Kemény csata vár rá.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-25 09:08:49
Üzenet elküldve: 2022-11-25 09:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Tisztában van vele, hogy nem hajtja szükség sem élelem, víz vagy alvás szempontjából. Volt ideje kitapasztalni a szellemlétet. Ám nem csak türelmetlensége hajtja előre, ügye is sürgős. Tudja, Ősei Szelleme nem azért rendelte vissza, hogy tétlen üljön élet s halál peremén, esetleg jókat szórakozzék az élők mindennapjait kilesvén. Dolga van, mit a hús és vér világában kell elvégeznie. Zászló alá kell gyűjtenie népét. Őseik visszhangján kell megfújnia a kürtöt, hogy hazatérjenek azok, kik letértek a kijelölt ösvényről. Ahogy ő visszatalálni igyekszik az élet ösvényére, úgy kell nekik is atyáikéra.
Kutat, s tör előre, az erdő legbenső sűrűje felé. Az ember vágta utacskákat - mikre amúgy sincs szüksége - már rég háta mögött hagyta. Igyekszik nyomokra lelni a sűrű aljnövényzetben, már amennyire ez lehetséges. Leginkább csapások után kutat. Elsősorban farkasnyomokra igyekszik bukkanni. Tudva vagyon, a farkasok egyazon ösvényt használják odújuk felé, ekképp pedig területük is határozott vonallal jelölik. Mégsem olyan könnyű meglelni őket, mint ahogy azt az ember hinné. Neki azonban szükséges. Amennyiben újra húst és vért ölt magára, gyorsnak kell lennie és agilisnak. Fáradhatatlannak és célvezéreltnek. Mint amilyen a való életben is volt.*
*Tisztában van vele, hogy nem hajtja szükség sem élelem, víz vagy alvás szempontjából. Volt ideje kitapasztalni a szellemlétet. Ám nem csak türelmetlensége hajtja előre, ügye is sürgős. Tudja, Ősei Szelleme nem azért rendelte vissza, hogy tétlen üljön élet s halál peremén, esetleg jókat szórakozzék az élők mindennapjait kilesvén. Dolga van, mit a hús és vér világában kell elvégeznie. Zászló alá kell gyűjtenie népét. Őseik visszhangján kell megfújnia a kürtöt, hogy hazatérjenek azok, kik letértek a kijelölt ösvényről. Ahogy ő visszatalálni igyekszik az élet ösvényére, úgy kell nekik is atyáikéra.
Kutat, s tör előre, az erdő legbenső sűrűje felé. Az ember vágta utacskákat - mikre amúgy sincs szüksége - már rég háta mögött hagyta. Igyekszik nyomokra lelni a sűrű aljnövényzetben, már amennyire ez lehetséges. Leginkább csapások után kutat. Elsősorban farkasnyomokra igyekszik bukkanni. Tudva vagyon, a farkasok egyazon ösvényt használják odújuk felé, ekképp pedig területük is határozott vonallal jelölik. Mégsem olyan könnyű meglelni őket, mint ahogy azt az ember hinné. Neki azonban szükséges. Amennyiben újra húst és vért ölt magára, gyorsnak kell lennie és agilisnak. Fáradhatatlannak és célvezéreltnek. Mint amilyen a való életben is volt.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-23 18:45:23
Üzenet elküldve: 2022-11-23 18:45:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
* Küldetése van, aminek rögtön neki is lát az egykori harcos szelleme. Az erdőség jó választás, ha veszedelmes ragadozót óhajt becserkészni. Farkas is, medve is akad a környéken, de itt még nem. Hiába kémlel körbe, jelenleg semmi komoly állat jelenlétét nem érzi. Talán, ha beljebb merészkedik az erdőbe, úgy nagyobb szerencsével jár. Szellem alakja lehetővé teszi a könnyed közlekedést a rengetegben, viszont cserébe nem vonzza be az éhes fenevadakat. Ellenben ideje az van bőven, szóval ráér. Nincs szüksége élelemre, vízre, vagy pihenésre. Csak idő kérdése, hogy mikor találja meg prédáját.*
* Küldetése van, aminek rögtön neki is lát az egykori harcos szelleme. Az erdőség jó választás, ha veszedelmes ragadozót óhajt becserkészni. Farkas is, medve is akad a környéken, de itt még nem. Hiába kémlel körbe, jelenleg semmi komoly állat jelenlétét nem érzi. Talán, ha beljebb merészkedik az erdőbe, úgy nagyobb szerencsével jár. Szellem alakja lehetővé teszi a könnyed közlekedést a rengetegben, viszont cserébe nem vonzza be az éhes fenevadakat. Ellenben ideje az van bőven, szóval ráér. Nincs szüksége élelemre, vízre, vagy pihenésre. Csak idő kérdése, hogy mikor találja meg prédáját.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-21 21:56:12
Üzenet elküldve: 2022-11-21 21:56:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Szelek szárnyán reppen tova, egyenesen az erdő sűrűjébe. Nyomtalan, szagtalan, hallhatatlan... És még is gyöngébb jelen formájában, mint egy közönséges erdei pocok.
Nem érzi már fogai között a vér összetéveszthetetlen ízét. Biztosra veszi ugyanakkor, hogy visszatér még e érzés. Kiirthatatlan az az ösztön, akár ő maga.
Tudja, mit kell tennie. Vadat hajt. Nem úgy, ahogy egy vadász tenné. Számára a lopakodásnak és a türelemnek nincs foganatja, ahogy a nyílnak és a dárdának sincs. Nem leölni akarja az állatot.
Lázálomszerű élmény, ahogy a fák között suhan. Ahogy az is, miképp érzi lüktetni vérét ereiben. Hisz alaktalan, akár a levegő maga. Szánni való állapot ez számára, ő mégsem bánkódhat miatta. Feladata és küldetése van, Ősei Szelleme élteti és biztatja. Nem több csupán egy eszköznél kezükben, de mily eszköz ez! Szentebb mindennél, mi e földön valóságos. Igazibb bárminél, s fontosabb, mint azt bárki élő gondolná. Thargia kihunyt kohójába igyekszik parazsat hevíteni, de elébb meg kell forgatnia a kihűlt hamut benne. Ősei bizalmát élvezi, így megérzéseire kell hagyatkoznia. Ekkora lángokat viszont egy ember képtelen igája alá hajtani. Amint élő formát ölt, megkeresi véreit. Történjen az négy, vagy két lábon.
Kutat. Nem közönséges pockokat és rigókat, ezekkel nem sokra megy, ha feladatára gondol. Méltó vadra van szükség, hogy révbe érjen. Latba veti minden tudását, mit éltében magára sikerült vennie. Nem tartozott népe legnagyobb vadászai közé, de tud egy s mást a vadakról. Elsősorban farkast keres. Ez áll legközelebb népéhez. Nagytestű lény kell neki; farkas, netán medve. Ebből akad bőven a vidéken, felesleges wargok, s miegymás után kajtatnia. Nem hivalkodni óhajt.
Tudata legmélyéről régi gyermekmese tör felszínre: Sharr és Gnokk, a két farkas története, kik a holdakat kergetik folyton-folyvást, ám elérni sosem tudják azokat. Ő most Őseik nyomát hajkurássza, s vele együtt az életet, mit felajánlottak számára. Teszi ezt akkor is, ha oly csekély is az esélye, mint Sharrnak és Gnokknak.*
*Szelek szárnyán reppen tova, egyenesen az erdő sűrűjébe. Nyomtalan, szagtalan, hallhatatlan... És még is gyöngébb jelen formájában, mint egy közönséges erdei pocok.
Nem érzi már fogai között a vér összetéveszthetetlen ízét. Biztosra veszi ugyanakkor, hogy visszatér még e érzés. Kiirthatatlan az az ösztön, akár ő maga.
Tudja, mit kell tennie. Vadat hajt. Nem úgy, ahogy egy vadász tenné. Számára a lopakodásnak és a türelemnek nincs foganatja, ahogy a nyílnak és a dárdának sincs. Nem leölni akarja az állatot.
Lázálomszerű élmény, ahogy a fák között suhan. Ahogy az is, miképp érzi lüktetni vérét ereiben. Hisz alaktalan, akár a levegő maga. Szánni való állapot ez számára, ő mégsem bánkódhat miatta. Feladata és küldetése van, Ősei Szelleme élteti és biztatja. Nem több csupán egy eszköznél kezükben, de mily eszköz ez! Szentebb mindennél, mi e földön valóságos. Igazibb bárminél, s fontosabb, mint azt bárki élő gondolná. Thargia kihunyt kohójába igyekszik parazsat hevíteni, de elébb meg kell forgatnia a kihűlt hamut benne. Ősei bizalmát élvezi, így megérzéseire kell hagyatkoznia. Ekkora lángokat viszont egy ember képtelen igája alá hajtani. Amint élő formát ölt, megkeresi véreit. Történjen az négy, vagy két lábon.
Kutat. Nem közönséges pockokat és rigókat, ezekkel nem sokra megy, ha feladatára gondol. Méltó vadra van szükség, hogy révbe érjen. Latba veti minden tudását, mit éltében magára sikerült vennie. Nem tartozott népe legnagyobb vadászai közé, de tud egy s mást a vadakról. Elsősorban farkast keres. Ez áll legközelebb népéhez. Nagytestű lény kell neki; farkas, netán medve. Ebből akad bőven a vidéken, felesleges wargok, s miegymás után kajtatnia. Nem hivalkodni óhajt.
Tudata legmélyéről régi gyermekmese tör felszínre: Sharr és Gnokk, a két farkas története, kik a holdakat kergetik folyton-folyvást, ám elérni sosem tudják azokat. Ő most Őseik nyomát hajkurássza, s vele együtt az életet, mit felajánlottak számára. Teszi ezt akkor is, ha oly csekély is az esélye, mint Sharrnak és Gnokknak.*
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-21 12:24:03
Üzenet elküldve: 2022-11-21 12:24:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Puccos//
*Azért megvan a maga bája ezeknek a tengerparti hajnaloknak! Az ügyeletes matróz a parancs szerint mindenkit fölkeltett a legmélyebb apálykor. Tintafekete éjszaka, hasítanivaló köd, nyugodt tenger. Meggyújtották a lámpásokat, a matrózok ittak egy bögre grogot, utánaküldtek valami hideg reggelit, aztán nekifeküdtek az evezőknek. A Puccos rakterét csurig megrakták az előző nap, de az áru inkább volt nagy, mint nehéz: a tőkesúlyt 16 hordó wegtoreni rum jelentette.
A kormánynál maga a kapitány állt, az elsőtisztje meg ütötte a dobot az evezéshez. A tempó lendületes volt, de nem vészes, még úgy sem, hogy egy-egy matróz húzott minden lapátot.
Fél óra múlva a nyílt vízen voltak. Beirányozták a Puccost az Arthenior torkolata felé. A másodtiszt mélységet mért, és minden korrektnak tűnt. Egy darabig hagyták sodortatni magukat az apránként erőre kapó dagállyal. A sirályok még épp, hogy ébredeztek. Köszöntek néhány halászhajónak, akik valamiért nem húzták még be a hálót. Aztán egy újabb mélységmérés - és irány a folyó!
A dagály annak rendje és módja szerint belódította a Puccost egészen a delta felső végéig. Addig igazából csak a kanalazás meg a danolászás ment. Mikor azonban a dagályból kifogyott az erő, kibontották a vitorlát, a fedélközben pedig megkezdődött az érdemi munka.
Wruzto ekkora hajóban nem evezett még, és annyira nem is bírta jól, mint a többiek, de mivel voltak rá elegen, senkinek nem tűnt föl. A délelőttöt végighúzta, aztán ebédkor leváltották. A nap hátralevő részében a fedélzeten mókolt: vitorlát igazított, örvényekre, zátonyokra figyelt, pipázott, ha pedig végképp nem osztották be semmire, bedőlt aludni. A folyami hajókon sokkal nyugodtabb az élet, mint a tengeren. Nincsenek őrült viharok, se szörnyek. A kalózok ritkák. Legnagyobb veszedelmet a meder ilyen-olyan szeszélyei jelentik, de aki abból él, hogy az Arthenioron fuvaroz, jobban ismeri folyó fenekét, mint a babájáét.
Az évszakhoz képest barátságos az idő. Az eső legfeljebb szomorkál. A szél fújhatna jobban is, de legalább egész nap a hátukba kapják. Egy szem vitorlával, folyónak felfelé ezt is meg kell becsülni.*
*Azért megvan a maga bája ezeknek a tengerparti hajnaloknak! Az ügyeletes matróz a parancs szerint mindenkit fölkeltett a legmélyebb apálykor. Tintafekete éjszaka, hasítanivaló köd, nyugodt tenger. Meggyújtották a lámpásokat, a matrózok ittak egy bögre grogot, utánaküldtek valami hideg reggelit, aztán nekifeküdtek az evezőknek. A Puccos rakterét csurig megrakták az előző nap, de az áru inkább volt nagy, mint nehéz: a tőkesúlyt 16 hordó wegtoreni rum jelentette.
A kormánynál maga a kapitány állt, az elsőtisztje meg ütötte a dobot az evezéshez. A tempó lendületes volt, de nem vészes, még úgy sem, hogy egy-egy matróz húzott minden lapátot.
Fél óra múlva a nyílt vízen voltak. Beirányozták a Puccost az Arthenior torkolata felé. A másodtiszt mélységet mért, és minden korrektnak tűnt. Egy darabig hagyták sodortatni magukat az apránként erőre kapó dagállyal. A sirályok még épp, hogy ébredeztek. Köszöntek néhány halászhajónak, akik valamiért nem húzták még be a hálót. Aztán egy újabb mélységmérés - és irány a folyó!
A dagály annak rendje és módja szerint belódította a Puccost egészen a delta felső végéig. Addig igazából csak a kanalazás meg a danolászás ment. Mikor azonban a dagályból kifogyott az erő, kibontották a vitorlát, a fedélközben pedig megkezdődött az érdemi munka.
Wruzto ekkora hajóban nem evezett még, és annyira nem is bírta jól, mint a többiek, de mivel voltak rá elegen, senkinek nem tűnt föl. A délelőttöt végighúzta, aztán ebédkor leváltották. A nap hátralevő részében a fedélzeten mókolt: vitorlát igazított, örvényekre, zátonyokra figyelt, pipázott, ha pedig végképp nem osztották be semmire, bedőlt aludni. A folyami hajókon sokkal nyugodtabb az élet, mint a tengeren. Nincsenek őrült viharok, se szörnyek. A kalózok ritkák. Legnagyobb veszedelmet a meder ilyen-olyan szeszélyei jelentik, de aki abból él, hogy az Arthenioron fuvaroz, jobban ismeri folyó fenekét, mint a babájáét.
Az évszakhoz képest barátságos az idő. Az eső legfeljebb szomorkál. A szél fújhatna jobban is, de legalább egész nap a hátukba kapják. Egy szem vitorlával, folyónak felfelé ezt is meg kell becsülni.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-19 10:40:48
Üzenet elküldve: 2022-11-19 10:40:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Apró lábai katonásan gyűrik le a horizontot ahogy egyre beljebb hatol a kikötői erdőségbe. Fázni fázik ugyan kicsit, a kabátja elég ócska és kopott, foltozott a zsebe de legalább az takarja valamennyire ujjait a hideg széltől, ám a fejét semmi sem védi csak a szemöldöke és a ráncok a homlokán. Néha nagyot sóhajt, hogy újabb erőt vegyen magán, de jobbára csak a meleg odú reménye hajtja, és a hit, hogy talán még az éjszaka beállta előtt valami meleg ételt vehet magához. Hiú ábrándok, de ezzel tudja becsapni az elméjét, hogy az ne adja fel a harcot.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-14 12:39:22
Üzenet elküldve: 2022-11-14 12:39:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Tartja magát az eredeti tervéhez, és most sincs másképp, mint eddig: kerüli az utakat. Tudja, dél felé kell haladnia, s ezt a távot már legalább jól ismeri. Még ha a rengeteg nincs is a tenyerében, a fák felett kibontakozó hajnal első fényei útbaigazítják.
Szinte a markába kuncog a gondolatra: azok ott talán átkutatják az egész Romvárost, hogy a nyomára bukkanjanak. Végső soron, a nyomára talán rá is bukkannak. Tett róla, hogy hagyjon ott valamit. Azért a lelke mélyén kicsit sajnálja, hogy nem töltött el több időt Artheniorban. Már a kurtizánok miatt. Ha kicsit lecsillapodtak a kedélyek, visszamegy majd. Javiner mindig azt mondogatta, hogy semmit se hagyjon ki az életben. Ő nem is tervez.*
Szinte a markába kuncog a gondolatra: azok ott talán átkutatják az egész Romvárost, hogy a nyomára bukkanjanak. Végső soron, a nyomára talán rá is bukkannak. Tett róla, hogy hagyjon ott valamit. Azért a lelke mélyén kicsit sajnálja, hogy nem töltött el több időt Artheniorban. Már a kurtizánok miatt. Ha kicsit lecsillapodtak a kedélyek, visszamegy majd. Javiner mindig azt mondogatta, hogy semmit se hagyjon ki az életben. Ő nem is tervez.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:16:31
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Meronnan Rhaavos//
~ Nem tudtam, mi hiányzott... ~
*Znekke meglepetése hamar elpárolog. Elvégre ő indult arra, amerre a nagydarab fickó mondta. Tudatosan vagy sem, most már mindegy. Morog valamit, amit a másik köszönésnek is vehet. Még mindig nincs bőbeszédű kedvében. Azon sem akad fenn, hogy az ipse a Kikötő után máshol is királynak kiáltaná ki magát. Znek felől egész Lanawin császárának is titulálhatja magát. Látott már elég futóbolondot életében. Igaz, a legtöbb csúful végezte, ez itt meg ránézésre egész jól tartja magát. Valamit tudhat, ha még nem verték be azt a túlméretes arcát...*
*Az ajánlatra már elvigyorodik. Nagyon is kedvére való egy kis balhé, és a potya aranyra se mondana nemet. Hanem a seggek szétrúgásához csak tudni kellene, hogy ki a gazdájuk.*
- Kiknek? *Ha kap választ, ha nem, megbékél a sorsával: "Őfelsége" nem fogja hagyni, hogy csendben gyalogoljon tovább. Annyi baj legyen. Amíg nem a szürkebőrűt beszélteti, akár még szórakoztató is lehet. Ha pedig együtt utaznak tovább, úgy illik, hogy bemutatkozik.*
- Znekke vagyok. *Pár pillanat gondolkodás után hozzáteszi a gúnynevét is.* A néma. *Vállat von, tudja jól, milyen ostobán hangzik, ahogy a nagyon is létező hangjával némának nevezi magát. Reményei szerint ért belőle a nagydarab, és nem várja el, hogy a lány is előadja az élettörténetét. Egy kicsit még fürkészi új útitársa arcát, aztán inkább arra kezd nézelődni, amerre az út vezet, ezzel is jelezve, hogy mehetnékje van.*
~ Nem tudtam, mi hiányzott... ~
*Znekke meglepetése hamar elpárolog. Elvégre ő indult arra, amerre a nagydarab fickó mondta. Tudatosan vagy sem, most már mindegy. Morog valamit, amit a másik köszönésnek is vehet. Még mindig nincs bőbeszédű kedvében. Azon sem akad fenn, hogy az ipse a Kikötő után máshol is királynak kiáltaná ki magát. Znek felől egész Lanawin császárának is titulálhatja magát. Látott már elég futóbolondot életében. Igaz, a legtöbb csúful végezte, ez itt meg ránézésre egész jól tartja magát. Valamit tudhat, ha még nem verték be azt a túlméretes arcát...*
*Az ajánlatra már elvigyorodik. Nagyon is kedvére való egy kis balhé, és a potya aranyra se mondana nemet. Hanem a seggek szétrúgásához csak tudni kellene, hogy ki a gazdájuk.*
- Kiknek? *Ha kap választ, ha nem, megbékél a sorsával: "Őfelsége" nem fogja hagyni, hogy csendben gyalogoljon tovább. Annyi baj legyen. Amíg nem a szürkebőrűt beszélteti, akár még szórakoztató is lehet. Ha pedig együtt utaznak tovább, úgy illik, hogy bemutatkozik.*
- Znekke vagyok. *Pár pillanat gondolkodás után hozzáteszi a gúnynevét is.* A néma. *Vállat von, tudja jól, milyen ostobán hangzik, ahogy a nagyon is létező hangjával némának nevezi magát. Reményei szerint ért belőle a nagydarab, és nem várja el, hogy a lány is előadja az élettörténetét. Egy kicsit még fürkészi új útitársa arcát, aztán inkább arra kezd nézelődni, amerre az út vezet, ezzel is jelezve, hogy mehetnékje van.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-13 09:44:56
Üzenet elküldve: 2022-11-13 09:44:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Znekke Leeradr//
*Alaposan kilép. Olyannyira, hogy rövid úton megpillantja maga előtt a Vérkertben látott nőstény alakját is.
Megszaporázza a menetet, Znekke pedig döngő léptekre lehet figyelmes a háta mögött. Mielőtt azonban kardot, vagy bármi nemű fegyvert előrántana az ork, ismerős hang ütheti meg fülét.*
-Hol a másik? *Veti oda szuszogva köszönés gyanánt.*
-Megfogadtad a tanácsom, mi?! *Vigyorog az orkra, ahogy megállapodik mellette. Persze választ nem vár a kérdéseire.*
-Mondom, Artheniorban akad mit leakasztani. *Dohogja.* -A mifélénk ott hamar megtalálja, amit keres. Mi leszünk Sárváros Királyai! *Szavait alátámasztandó csap öklével markába. Hogy a "mifélénk" mit takar tulajdonképpen, azt már nem fejti ki.*
-Mihez értesz? *Sandít az orkra. Meg sem fordul a fejében, hogy amaz nem az ő segítségére érkezett.*
-A tisztes munkát megfizetem. Ha érted, mit értek tisztes munka alatt. *Kacsint Znekkére sokatmondóan.* -Tisztességtelent. *Csak hogy mindenki értse és ne maradjanak kérdőjelek.*
-Szétrúgjuk a seggüket. *Hogy kiknek, azt még számára is homály fedi, de ebből aligha csinálna problémát útitársa. Aki alighanem valami bérkard lehet. Nem is vár igazából mást tőle. Az orkok ehhez konyítanak. Arany aligha van nála, megpocsékolni meg aztán nem kívánja. Nem az a válogatós fajta, de az orkok sosem vonzották.*
-Hanem a Szántóföldeken hamar át kell érni. Meg lehetőleg kerülni a falvakat. *Csak úgy mellékesen teszi hozzá, nem óhajt magyarázattal szolgálni.*
-Meglátod, csorogni fog az arany a zsebedbe be. Hiszed-e? Hiszel a Királynak? *Vigyorral arcán keresi meg az orkot magának tekintetével, hüvelykujját pedig a szíj mögé akasztja szórakozottan. Hosszú az út Artheniorig, neki pedig szóval kell tartania a nagyérdeműt.*
*Alaposan kilép. Olyannyira, hogy rövid úton megpillantja maga előtt a Vérkertben látott nőstény alakját is.
Megszaporázza a menetet, Znekke pedig döngő léptekre lehet figyelmes a háta mögött. Mielőtt azonban kardot, vagy bármi nemű fegyvert előrántana az ork, ismerős hang ütheti meg fülét.*
-Hol a másik? *Veti oda szuszogva köszönés gyanánt.*
-Megfogadtad a tanácsom, mi?! *Vigyorog az orkra, ahogy megállapodik mellette. Persze választ nem vár a kérdéseire.*
-Mondom, Artheniorban akad mit leakasztani. *Dohogja.* -A mifélénk ott hamar megtalálja, amit keres. Mi leszünk Sárváros Királyai! *Szavait alátámasztandó csap öklével markába. Hogy a "mifélénk" mit takar tulajdonképpen, azt már nem fejti ki.*
-Mihez értesz? *Sandít az orkra. Meg sem fordul a fejében, hogy amaz nem az ő segítségére érkezett.*
-A tisztes munkát megfizetem. Ha érted, mit értek tisztes munka alatt. *Kacsint Znekkére sokatmondóan.* -Tisztességtelent. *Csak hogy mindenki értse és ne maradjanak kérdőjelek.*
-Szétrúgjuk a seggüket. *Hogy kiknek, azt még számára is homály fedi, de ebből aligha csinálna problémát útitársa. Aki alighanem valami bérkard lehet. Nem is vár igazából mást tőle. Az orkok ehhez konyítanak. Arany aligha van nála, megpocsékolni meg aztán nem kívánja. Nem az a válogatós fajta, de az orkok sosem vonzották.*
-Hanem a Szántóföldeken hamar át kell érni. Meg lehetőleg kerülni a falvakat. *Csak úgy mellékesen teszi hozzá, nem óhajt magyarázattal szolgálni.*
-Meglátod, csorogni fog az arany a zsebedbe be. Hiszed-e? Hiszel a Királynak? *Vigyorral arcán keresi meg az orkot magának tekintetével, hüvelykujját pedig a szíj mögé akasztja szórakozottan. Hosszú az út Artheniorig, neki pedig szóval kell tartania a nagyérdeműt.*
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-12 21:49:58
Üzenet elküldve: 2022-11-12 21:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
~ Arthenior nem lehet messzebb egy napi járóföldnél. Az oda-vissza két nap... Bőven jut idő bajba keveredni. ~ *A szürke nőstény nekivág az erdő szélén kanyargó útnak. Egy cseppet sem zavarja, hogy nincs útitársa; így legalább nem kell senkivel beszélgetnie. Azóta az éjszaka óta jobban szeret csendben lenni. Nem mintha fájdalmat okozna a beszéd, csak a hangja kelt benne rossz emlékeket. A néma kutyagolás közben azonban egészen más dolgokon jár az esze. A fura figura a Vérkertben, aki Sárvárost emlegette. ~ Sárban úsznak az utcái? Sárkunyhókból áll? Hülye egy név, az biztos... ~ Rogvun, akivel azt tervezték, hogy gyűjtenek egy kis pénzt, és meglátogatják Artheniort. Talán még oda is költöznek. Aztán persze minden máshogyan alakult. Ő nincs az élők sorában, és Znek máshová tartozik már. ~ Szólhattam volna Maydeleine-nek, hogy néhány napig nem lát. Igaz, hogy erre a hátra nem osztott be, de mégis... Nem elég megbízhatónak lenni, annak is kell látszani... ~*
*Az út hossző, az ork gyomor véges, Znekke akárhogy siet, az éhség elől nem tud elszaladni. Vadászatra alkalmas fegyver híján meg se próbál prédát hajkurászni. Ehető dolgot azért így is talál. Az útról is jól látszik egy madárfészek a magasban, egy jókora fa, jókora ágán. A lánynak másznia kell, ha enni akar, márpedig ez a terve. A feladat nem is bizonyul nehéznek. Szempillantás alatt felkapaszkodik a fészekig, és még tojásokat is talál benne, sőt, sikerül úgy lekászálódnia a fáról, hogy egyben is maradnak. Mivel se edény, se tűzszerszám nincs nála ~ Legalább acélt és kovát vennem kell majd. ~, nyersen issza ki a tartalmukat a héjukból. Jól nem lakott, de vacsoráig már kihúzza valahogy. Alig egy órával később ér ki a fák közül. Innen már nem lehet messze a város...*
~ Arthenior nem lehet messzebb egy napi járóföldnél. Az oda-vissza két nap... Bőven jut idő bajba keveredni. ~ *A szürke nőstény nekivág az erdő szélén kanyargó útnak. Egy cseppet sem zavarja, hogy nincs útitársa; így legalább nem kell senkivel beszélgetnie. Azóta az éjszaka óta jobban szeret csendben lenni. Nem mintha fájdalmat okozna a beszéd, csak a hangja kelt benne rossz emlékeket. A néma kutyagolás közben azonban egészen más dolgokon jár az esze. A fura figura a Vérkertben, aki Sárvárost emlegette. ~ Sárban úsznak az utcái? Sárkunyhókból áll? Hülye egy név, az biztos... ~ Rogvun, akivel azt tervezték, hogy gyűjtenek egy kis pénzt, és meglátogatják Artheniort. Talán még oda is költöznek. Aztán persze minden máshogyan alakult. Ő nincs az élők sorában, és Znek máshová tartozik már. ~ Szólhattam volna Maydeleine-nek, hogy néhány napig nem lát. Igaz, hogy erre a hátra nem osztott be, de mégis... Nem elég megbízhatónak lenni, annak is kell látszani... ~*
*Az út hossző, az ork gyomor véges, Znekke akárhogy siet, az éhség elől nem tud elszaladni. Vadászatra alkalmas fegyver híján meg se próbál prédát hajkurászni. Ehető dolgot azért így is talál. Az útról is jól látszik egy madárfészek a magasban, egy jókora fa, jókora ágán. A lánynak másznia kell, ha enni akar, márpedig ez a terve. A feladat nem is bizonyul nehéznek. Szempillantás alatt felkapaszkodik a fészekig, és még tojásokat is talál benne, sőt, sikerül úgy lekászálódnia a fáról, hogy egyben is maradnak. Mivel se edény, se tűzszerszám nincs nála ~ Legalább acélt és kovát vennem kell majd. ~, nyersen issza ki a tartalmukat a héjukból. Jól nem lakott, de vacsoráig már kihúzza valahogy. Alig egy órával később ér ki a fák közül. Innen már nem lehet messze a város...*
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-11-09 12:15:26
Üzenet elküldve: 2022-11-09 12:15:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A kunyhó//
*Voltaképp kalyiba. Még akkor fedezte fel, mikor hatokig az erdőséget rótta. Mikor a Sötétség megülte lelkét és gondolatait, hogy eltorzítva azokat a magáévá tegye őket. Nem, mintha bánná. Erre volt szükség ahhoz, hogy felnyissa szemeit. Hogy a vakító fény elől kitérjen, s meglássa a mögötte rejlő veszélyt. A Sötétség szolgája lett. Még ha a feketeség csak maga alá temette a lelkében parázsló fényt.
Lassan teszi be maga mögött az ajtót, s pillant körbe a hideg kis kunyhóban. Van ott egy lóca, mögötte pedig egy ágynak csak jó szívvel nevezhető tákolmány.
Egy hosszú asztal, s egy rendkívül koszos kandalló. Utóbbi kell legyen az első, amivel foglalkoznia kell.
Lúdbőrözik a kalyibát átjáró hűvös szellőktől. Megdörzsöli karjait, majd behordja a száraz gallyakat, amit az ide úton gyűjtött.
Jobb, ha egy időre eltűnik a kíváncsi szemek elől azután, amit a Szántóföldeken tett. Ahol a sors keze beleszólt terveibe... Pedig milyen ígéretesen kezdődött!
Csettint ujjával, s reményei szerint az apró kis házikót hamar átjárja a meleg. Itt, az erdő közepén nem kell tartania a kíváncsi tekintetektől, nem zavarja a kiszűrődő fény. Persze sosem lehet elég óvatos.
A Fekete Nővér ide jutott. Az erdőben kell meghúznia magát, egyedül maradva önnön sötét gondolataival.
Lezuttyan a lócára, majd arcába temeti kezét. Hogyan tovább? Merre, miért s kiért? Tudja, sosem lehet urának prófétája. A fekete föld, mit lelkére szórtak csak elfedi a mélyén parázsló fényt, s habár az kitörni nem tud... Benne lakozik az is. Megszorítja a nyakában lógó, fekete nap medált. Tudja, arra rendeltetett, hogy kövesse a Megjelöltet. Míg nem kap jelet, vagy e próféta nem érkezik el... Addig bujdosás vár reá.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Voltaképp kalyiba. Még akkor fedezte fel, mikor hatokig az erdőséget rótta. Mikor a Sötétség megülte lelkét és gondolatait, hogy eltorzítva azokat a magáévá tegye őket. Nem, mintha bánná. Erre volt szükség ahhoz, hogy felnyissa szemeit. Hogy a vakító fény elől kitérjen, s meglássa a mögötte rejlő veszélyt. A Sötétség szolgája lett. Még ha a feketeség csak maga alá temette a lelkében parázsló fényt.
Lassan teszi be maga mögött az ajtót, s pillant körbe a hideg kis kunyhóban. Van ott egy lóca, mögötte pedig egy ágynak csak jó szívvel nevezhető tákolmány.
Egy hosszú asztal, s egy rendkívül koszos kandalló. Utóbbi kell legyen az első, amivel foglalkoznia kell.
Lúdbőrözik a kalyibát átjáró hűvös szellőktől. Megdörzsöli karjait, majd behordja a száraz gallyakat, amit az ide úton gyűjtött.
Jobb, ha egy időre eltűnik a kíváncsi szemek elől azután, amit a Szántóföldeken tett. Ahol a sors keze beleszólt terveibe... Pedig milyen ígéretesen kezdődött!
Csettint ujjával, s reményei szerint az apró kis házikót hamar átjárja a meleg. Itt, az erdő közepén nem kell tartania a kíváncsi tekintetektől, nem zavarja a kiszűrődő fény. Persze sosem lehet elég óvatos.
A Fekete Nővér ide jutott. Az erdőben kell meghúznia magát, egyedül maradva önnön sötét gondolataival.
Lezuttyan a lócára, majd arcába temeti kezét. Hogyan tovább? Merre, miért s kiért? Tudja, sosem lehet urának prófétája. A fekete föld, mit lelkére szórtak csak elfedi a mélyén parázsló fényt, s habár az kitörni nem tud... Benne lakozik az is. Megszorítja a nyakában lógó, fekete nap medált. Tudja, arra rendeltetett, hogy kövesse a Megjelöltet. Míg nem kap jelet, vagy e próféta nem érkezik el... Addig bujdosás vár reá.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-10-30 21:39:12
Üzenet elküldve: 2022-10-30 21:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
*Hogy a levél kinek szól és miért, az a legkevésbé sem érdekli. Amúgy sem szeret olvasni. Egy dolgot tud: elviszi ezt a vacak irományt Sárvárosba és megkeresi azt a "piaci kofát", akit az ipse leírt neki. Azért a marék aranyért, amit a kezébe nyomtak cserébe, bőven megéri az út. Amúgy is csak egyszer járt Artheniorban, akkor is csak futólag volt szerencséje a városhoz. Kíváncsi. Leginkább arra, van-e ott bordély számára, s ha igen, nívósabb-e, mint a kikötői felhozatal? Úgy képzeli, hogy igen. Hogy az ő erszényének való-e, az meg majd kiderül ott.
Aztán ha kiszórakozta magát, visszajön majd a Kikötőbe. Tiszta sor. Ezt a terepet ismeri, itt tud majd megélni. Kell a fenének az a sok fránya városőr a seggébe!*
*Hogy a levél kinek szól és miért, az a legkevésbé sem érdekli. Amúgy sem szeret olvasni. Egy dolgot tud: elviszi ezt a vacak irományt Sárvárosba és megkeresi azt a "piaci kofát", akit az ipse leírt neki. Azért a marék aranyért, amit a kezébe nyomtak cserébe, bőven megéri az út. Amúgy is csak egyszer járt Artheniorban, akkor is csak futólag volt szerencséje a városhoz. Kíváncsi. Leginkább arra, van-e ott bordély számára, s ha igen, nívósabb-e, mint a kikötői felhozatal? Úgy képzeli, hogy igen. Hogy az ő erszényének való-e, az meg majd kiderül ott.
Aztán ha kiszórakozta magát, visszajön majd a Kikötőbe. Tiszta sor. Ezt a terepet ismeri, itt tud majd megélni. Kell a fenének az a sok fránya városőr a seggébe!*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-10-18 12:40:19
Üzenet elküldve: 2022-10-18 12:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallgatás beleegyezés alapon úgy dönt, a terv elfogadásra kerül. Szétválnak. Ő a kancsóval, az ork meg intéz magának valamit, amivel hasonló eredményt érhet el.
Magához öleli az értékes zsákmányt, majd kiront a viskóból. Úgy lohol, ahogy csak bír. Nem néz hátra egy pillanatra sem. Az ő helyében más se tenné.
Fut, amíg a tüdeje bírja, s csak akkor áll meg, mikor már sűrű erdő határolja.
Óvatosan, s biztosan a földre helyezi a kancsót, s megpihen. Néhány percig csak fújtat, de az öröm csakhamar kitör belőle.*
-IGEN! Megcsináltad, Te ökör! *Lábait magasra dobva táncolja körbe a vérrel teli kancsót, még tapsikol is hozzá.*
-A Király visszatér! Bassza meg mindenki! *Vigyorogva veszi ismét magához a tárolóedényt, de először ujjával fixálja a benne rejlő folyadékot. Frissnek kell lennie, mikor a Vérkertbe ér.
Épp ezért alaposan kilép, ahogy folytatja útját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallgatás beleegyezés alapon úgy dönt, a terv elfogadásra kerül. Szétválnak. Ő a kancsóval, az ork meg intéz magának valamit, amivel hasonló eredményt érhet el.
Magához öleli az értékes zsákmányt, majd kiront a viskóból. Úgy lohol, ahogy csak bír. Nem néz hátra egy pillanatra sem. Az ő helyében más se tenné.
Fut, amíg a tüdeje bírja, s csak akkor áll meg, mikor már sűrű erdő határolja.
Óvatosan, s biztosan a földre helyezi a kancsót, s megpihen. Néhány percig csak fújtat, de az öröm csakhamar kitör belőle.*
-IGEN! Megcsináltad, Te ökör! *Lábait magasra dobva táncolja körbe a vérrel teli kancsót, még tapsikol is hozzá.*
-A Király visszatér! Bassza meg mindenki! *Vigyorogva veszi ismét magához a tárolóedényt, de először ujjával fixálja a benne rejlő folyadékot. Frissnek kell lennie, mikor a Vérkertbe ér.
Épp ezért alaposan kilép, ahogy folytatja útját.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2022-09-22 15:27:16
Üzenet elküldve: 2022-09-22 15:27:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Megáll egy rövid pihenőre, hogy szusszanjon kicsit, közben megszámolja a szerzett aranyat, és alaposan becsomagolja egy rongyba majd fehérneműjébe rejti el. Megigazgatja ruháját, elvégre hűvös van, jó megbizonyosodni arról, hogy alaposan eltakarja. Valamint felkészül arra, hogy a Kikötőben visszafogottabbnak kell lennie, ideális esetben nem szeretne magából semmit látatni, persze ez elkerülhetetlen, a túlzott titkolózást sem nézik ott jó szemmel. Mikor késznek érzi magát folytatja útját, sokat egyébként sem képes maradni ahhoz már túlságosan lehűlt a levegő.*
*Megáll egy rövid pihenőre, hogy szusszanjon kicsit, közben megszámolja a szerzett aranyat, és alaposan becsomagolja egy rongyba majd fehérneműjébe rejti el. Megigazgatja ruháját, elvégre hűvös van, jó megbizonyosodni arról, hogy alaposan eltakarja. Valamint felkészül arra, hogy a Kikötőben visszafogottabbnak kell lennie, ideális esetben nem szeretne magából semmit látatni, persze ez elkerülhetetlen, a túlzott titkolózást sem nézik ott jó szemmel. Mikor késznek érzi magát folytatja útját, sokat egyébként sem képes maradni ahhoz már túlságosan lehűlt a levegő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3591-3610