Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 14:43:45
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*A külvilágot szinte kizárva, csak a falatoknak szenteli figyelmét. Fél füllel hallja, hogy lassításra intik, s vissza is fogja magát kissé. *
- Ühüm… *jelzi falattal a szájában, hogy végül is felfogta, amit a férfi mondott. Mikor végzett, jóllakott kipirultsággal, egy sóhaj kíséretében dől hátra a széken, kezébe véve borospoharát.*
- Rendben, megegyeztünk.
~El sem hiszem.~
*A férfira emelve tekintetét, bólint az ajánlatra, hiszen erre tényleg nagyon vágyott már. Hosszú utat járt be, mire Arthenior határába ért, ahol végül is akadályba ütközött az eltervezett időtöltés, s melynek szerves részét képezte, hogy lemossa magáról az út porát. Most mégis, valamilyen csoda folytán, talán valóra is válhat. Még szép, hogy gondolkodás nélkül elfogadja. Így eltelítve, a kandalló adta kellemes melegben, kellő távolságra a vad férfitól, aki egyre több meglepetést okoz, csak egy halovány cincogás jelzi azt a problémakört, hogy ez egy egyterű apró viskó. Ennek okán, nem lesz külön helyiség a dézsának, már ha egyáltalán használhatóvá lehet tenni.
A talánokkal nem törődve kortyol a borba, egyet, majd még egyet, s húzza orrát egy kis fintorra, a savanykás íztől. Ettől függetlenül, még ez is jóleső borzongás, a pillanatnyilag támadt szokatlanul nyugodt hangulatban. Figyeli, ahogy a férfi gyertyát gyújt, a derengéssé szelídült kandallóláng játékában, s termetétől eltekintve, most semmi fenyegetőt nem talál benne. Kissé pilledt gondolatai nyomán, a mérleg másik serpenyőjébe, egyre több kellemes meglepetés kerül, apránként, reményekkel kecsegtetve, hogy ezt a telet is átvészeli valahogy.
A felé nyújtott almát bólintva elveszi, miközben poharát az asztalra teszi. Még bőven a fele megmaradt a bornak, ami akkor is jól fog esni, ha megetetve a pimasz lovat, visszatér a melegbe.
Mielőtt kilépne a viskóból, még visszalép a köpenyéért, akár milyen keveset szándékozik kint lenni, frissen érte bőrét a víz, s a sietős törölközés miatt, helyenként még meg sem száradt rendesen.
Kilépve a viskóból örül, hogy nem egy szál ingben jött, még így is igen hűvös van, de jóllakott pilledtségének, kimondottan jót tesz a friss levegő.
~Hol van ez a pimasz?~
Keresi szemével a lovat, de annak hűlt helyét találja. Már indulna visszafelé, hogy nincs itt a ló, mikor a férfi váratlanul megszólal mögüle. Szavaira leteszi az almát, ott ahol éppen van, kétség sem fér hozzá, tényleg megtalálja majd. Lassan elindul visszafelé, hogy mihamarabb a meleg viskóba érhessen.*
- Húh! Ma sincs éppen meleg éjszaka… *kezd bele, s fejezi is be, mert a férfi váratlanul elragadja kezét, s egy pillanattal később, már csak pár centire találja magát a férfitól.
A nap folyamán egyre lankadt gyanakvása, s ijedtsége némi dühe is párologni kezdett. Egyre inkább azt érezte, hogy talán megbirkózik a feladattal, bármit is róttak ki rá az istenek. Csalóka, csalóka ábránd. Most újra csapdában találja magát, ahogy a férfi magához húzza. Mikor a zsinórhoz ér, ráfog annak kezére.
Nagyon naiv volna, ha nem gondolna ilyesfajta közeledésre, főleg, hogy egy telet lesz összezárva egy elhagyatott viskóban vele. Pillanatnyilag a praktikumot ebben a helyzetben nem találja, még annyira sem, mint a tegnap éjjeli felmelegítésben.
Hiába az idilli nap, a finom étel, a meleg ígérete, van, amire nincs felkészülve.*
- Ne csináld kérlek! Engedj bemenni!
*Kéri szelíden, a férfi szemeit keresve, hátha így is szót értenek. Ha ez nem segítene, más megoldáshoz folyamodik, de ez nagyban függ a férfi reakciójától is.*



1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 10:51:25
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Meg is feledkezik róla, hogy saját éhét csillapítsa, úgy elmerül a lány jóízű falatozásának látványában. Csak egy idő múltán teszi a kezét a nőstényére, aki épp újabb darab húst emel el a tálból.*
- Lassabban *mondja lágyan morajló tónusban.* - Még elcsapod a hasad. Ígérem, nem veszem el előled, míg nem végeztél.
*Nem is tartóztatja tovább a kezecskét. Igazán nem akarja útját állni ennek a bájos kis majszolásnak. Amennyit ő maga eszik, az is inkább csak ennek köszönhető, meg persze annak, hogy a "kell" gyakorlatias intelme erőlteti. Egy ideje már nem nagyon van étvágya, de így, a lány jóízű falatozása mellett azért neki is jobban esik az étel. A bor viszont nagyon is húzza maga felé. Ha egyedül lenne, már a nyakára hágott volna, de így tartja magát az egy pohár mértékéhez, hiába vonzza a több hívogató kísértése.*
- Ha vállalod, hogy kitakarítasz idebent *mondja* -, rendbe hozom neked azt a dézsát. Amíg nem néztem meg alaposabban, nem ígérem, hogy holnapra *vonja meg a vállát* -, de igyekezni fogok vele.
*A nőstényke többször is felhánytorgatta azt a fürdést, mintha legfőbb sérelme lenne az egész elrablásban. Neki pedig derengett valami arról a dézsáról, de nem akarta említeni, amíg meg nem bizonyosodott. A kék szemek csillogása pedig annyira beszédes, mintha kimondta volna a varázsszót.
~Talán ha előbb mondom, megspórolhattam volna az elrablást is. Jött volna utánam a kicsike, mint kóbor cirmos a tejszín illata után~ somolyog magában.
Ahogy a tűz lohad a kandallóban, úgy nyeli el a szobát a félhomály. Kharasshi kerít egy lámpást és egy gyertyát is. Kevéske a lámpaolaj és a gyertya is eléggé leégett már, de valameddig még biztos kitartanak. Meggyújtja őket és az asztalra teszi.
Miután a lány is befejezte az evést, Kharasshi kivesz a tálból egy almát és felé nyújtja.*
- Tessék *mondja.* - Vidd ki annak az álnok dögnek, ha még ugyan nem csavarog.
*Odakint már egészen besötétedett. Csak a kicsiny ablakokon kiszűrődő fény ad némi segítséget a szemnek. A hátas viszont nincs a helyén, és a közelben se látni.*
- Tedd csak le *szólal meg Kharasshi, aki végül csak kiment a lány után. Letelepszik a tönkre, ami a tűzifa hasogatáshoz van odakészítve.* - Majd megtalálja.
*Hideg van, bár az idő jóval kevésbé csípős, mint előző este. Talán az égen összetorlódott vastag felhők miatt. De ha a lány igyekezne is vissza a kandalló melegébe, még várnia kell. Kharasshi elkapja a csuklóját, mikor elhaladna előtte és magához húzza. Nem szól semmit, csak lassan megemeli a kezét és elkezdi kioldani az ingecske kötőjét.*


1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-04 07:20:44
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Miután szépen hazaterelgette a teheneket meg a bikát úgy döntött, hogy becsap egy pofa habzó söritalt.
Kutyája vele tart, aki nem is olyan kicsi már, mint mikor vette.*
-Gyere, Kapitány! Ne-ne! *hívogatja magához, ha időközben elcsatangolna.
Nagyon megszerette a kis csaholót, aki mióta megnőtt, nem is olyan csaholós, mint a pásztorkutyák zöme. Kapitány, (aki egyébként a mai mudihoz hasonlít!) fekete színű, közepes termetű. Marmagassága olyan negyven centi lehet, súlyban tíz kiló körül mozoghat. Hegyes fülű, figyelmes állat benyomását kelti.*
-Majd kérek neked vizet ottan a Korsóba!


1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 22:46:51
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*A csutakolás végeztével belép a kunyhóba. Kívülről rosszabbnak tűnt az állapota. Belül ugyan kissé poros, de egészen kis takaros. Pláne az előző éjszaka után egy kis por igazán nem számít, nem mint ha az év nagy részében finnyáskodna bármilyen lakhelyen, csak hát a tél ilyen körülményes Odabent, már kellemesen ropog a tűz a kandallóban, ami sokkal fontosabb, mondhatni éltető.
Amint belép, Kharasshi már invitálja is.
~Mint egy igazi házigazda. Alakul ez.~
Bár merőben szokatlan, ez a fajta kedvesség a férfitól. Persze órák óta, mondhatni egész nap normális volt a hangulat, azért az első benyomás és minden hozadéka nem feledhető egy könnyen.
Amint a férfi kiteszi a lábát, és egyedül marad a helységben, belemártja ujját a melegedő vízbe, éppen kellemes. Erre nem számított igazán. Leveszi a vizet a tűzről, a kandalló szélére helyezi, majd közelebb veszi zsákját, hogy kitúrja törölközőjét belőle. Gyorsan leveti felső részét, kissé kapkod is, mert a férfi biztosan nem órákig etet állatot, úgyhogy csak lehajítja azt zsákja mellé a bőr felsőt. Igazán jól esik neki a langyos víz érintése, s a növekvő tisztaság érzése. Mikor végzett, végigtörli magát a törölközővel, bár a sietségben nem olyan alapos, mint általában. Belenyúl a zsákba, hogy egy tiszta inget kapjon magára, s mikor a férfi bekopog, még az ing nyakának zsinórján is van ideje húzni egyet. Mire belép, már a bőr felsőrészt hajtogatja, hogy zsákjába eltehesse.
Alig evett ma, sőt igazából előző este is csak egy fél almát vacsorázott, és ez csak akkor tudatosul benne, mikor az asztalra kerül az a néhány falat.
Az asztalhoz lép, nagyon mondani sem kell, s átszellemülten harap bele egy pogácsába, s mellé egy füstölt húsba is. Felváltva eszi egyiket, másikat, majd egy almát is betöröl. Egyetlen szó jut el a tudatáig, melyre már a férfira is pillant.*
- Dézsa? *Csillan a szeme. Az minden vágya. Mivel már tető van a feje fölött, és úgy tűnik, megfagyni sem fog, egészen boldogságban úszna, ha rendesen megfürödhetne, nem csak amolyan cicamosdással. Végül is nem a Pegazus, de a körülményekhez képest, eddig jobb, mint amire számított. S a változatosság kedvéért, még a hangulat is egészen idillinek hat.
Mikor jóllakott, maga elé veszi a boros poharát, és jólesőn kortyol egyet belőle.*



1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 20:15:10
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 912
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

*Ragronra bízza magát egészen, még csak azt sem tudja, merre járhatnak. Nem az úton, annyiban biztos, mert ahhoz túlságosan sűrű errefelé a növényzet: ezt hallja és érzi is, mikor a testének csapódik egy-egy ág vagy makacs bozótosba akad a ruhája. Talán valami erdei ösvényen haladhatnak.
A warg magában meglehet nem keltene feltűnést, ő azonban, a derengő ezüstköpenyével, az állat hátán ülve annál inkább kiszúrható az amúgy koromsötét, éjszakai erdőben. Remélhetőleg azonban egy teremtmény sem lesz oly botor, hogy rátámadjon valakire, aki egy warg társaságában utazik.
S ha minden rendben megy, hamarosan ők ketten ki is érnek az erdőből és Amon Ruadh felé kanyarodnak, majd ott, az erdőn át Synmira felé veszik az irányt.*


1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 18:59:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*A kunyhó elég réginek tűnik. Kőből és fából épített kis lak, de nem az a fajta, aminek a deszkái közt besüvít a szél. Nem. Ez itt masszív, bár a csinosítgatás jócskán ráférne, de nem olyasmi, amit az elhagyatottság már elkezdett megemészteni. Talán szimatolni, nyalogatni legfeljebb.
Az ablakok kicsik és elég koszosak is, odakintről meg már amúgy se igen szűrődik be fény. A kandallóban táncoló lángok világítják be az egyetlen helyiséget. Nagyjából ennyi is az épület, illetve egy kis kamraféle van még mellétoldva. Por az van, de amúgy sokkal jobb állapotban van a szobabelső, mint a kunyhó külsejéből elsőre gondolná az ember.*
- Gyere csak *invitálja beljebb a lányt.* - Tettem fel az üstbe vizet melegedni mosakodáshoz. Adok abrakot az átokfajzatnak és megtöltöm neki a vályút. Mosdj meg, öltözz át addig nyugodtan, aztán jövök én is, megvacsorázunk.
*Így is tesz, csak el is oldja a lovat, mert olyan csomót még úgyse találtak ki, amit eddig ne tudott volna kioldani. Valószínűleg még az se tartaná ott, ha a fülénél fogva szegelné oda, de megszokta már. Messzire úgyse kóborol el.
Hagy bőven időt a lánynak. Mikor visszatér, kopogtat az ajtón, mielőtt belépne. Nem várja meg, hogy a nőstényke azt mondja, szabad, de azért elszámol magában legalább nyolcig, mielőtt benyitna. Kibújik a vastag tunikából meg az ingből is. Megmosakszik, aztán tiszta inget vesz.
A holmi közül előkerül egy iszák némi elemózsiával. Kerít egy tálat is, amire kipakolja. Kicsit száraz, morzsálódós pogácsa, füstölt, szárított hús és alma kerül az asztalra meg egy butykos bor, amiből tölt is két pohárba.*
- Hátul láttam egy régi dézsát *mondja az egyik székre letelepedve.* - Holnap megnézem, lehet-e valamit kezdeni vele. *Megtöri magának az egyik pogácsát és vesz hozzá egy kis húst.*
- Gyere, láss hozzá te is. Hosszú napunk volt, alig ettünk valamit.


1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 17:10:41
 ÚJ
>Vaszív Utorkh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Meronnan//

*Elfojtott nevetéssel figyeli társa reakcióit és esze ágában sincs felvilágosítani afelől, hogy ez az egész természetesen csak az ő agyának elvont szüleménye. Ha ilyesmire képesek volnának azok a népek, már az egész világ az övék volna.*
- Pontosan. *Hagyja meg tévedésében a Királyt, mert neki az tökéletesen megfelel. Némely tekintetben jobb és rosszabb társ, mint Nagyláb. Az óriás kezelhetetlen és kiszámíthatatlan, viszont eszményi nyílfogó lenne, ha balul ütne ki bármi. Meronnan viszont kezelhetőbb és meggondoltabb, viszont saját ork mivolta miatt biztosra veszi, hogy előbb őt húznák karóba, ha úgy alakul a helyzet.

Egészen az erdőig gondolkodik hasonlókon, amikor is Király hümmögve kezd a környezet fürkészésébe, s mint azok, akik valamiféle pótcselekvéssel igyekeznek tekintélyt szerezni maguknak, arcszőrzetének birizgálásába kezd. Az orkfajzat összeráncolt homlokkal vár mögötte, széles terpeszben állva, mellkasa előtt összefont karokkal. A fickó bölcselkedő ábrázatát látva újra a vigyoroghatnék fogja el és nem érti, hogy miért gondolja minden faj úgy, hogy mindig, mindenben a legokosabbnak kell lennie.*
- Remek meglátás. Ritka az ilyen éles logika manapság! *Lapogatja meg Meronnan hátát tettetett csodálattal, és megindul előre, a fák közé, hogy megfelelő táborhelyet keressen nem messze az úttól. Közben már szed is pár kisebb-nagyobb fadarabot. Pokolian hideg lesz az éjszaka.*


1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 15:34:12
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Vaszív//

*A rémülettől tágra nyílt szemekkel néz vissza az orkra.* ~Honnan tudhat ilyeneket? Lehet, hogy igaza van és tudják már a thargok hogy mit akarunk? Elvégre ott van a Szellemekkel Táncoló vagy kicsoda, az a némber biztosan tud ilyen trükköket is.~
-Intro... Introvazálunk. *Bólint az orkra, mintha tudná, hogy miről hadovál a másik.*
-No irány az erdő. Má' közel járunk. * Zárja le a beszélgetést, majd sietősre fogja a lépteit.

Beérve a sötétedő erdőségbe körbetekintetve elégedetten bólogat, mintha az utolsó mozaikokat rakná ki fejében a tervükhöz.*
-Hmm... Ühüm. *Csavargatja szakállát szemlélődés közben. Persze ez a kis színjáték mind társának szól, hiszen jelenleg magát képzeli a csapat eszének szerepébe. Elvégre az ő tervét valósítják meg jelenleg.
Épp egy bokrot vizsgálgat bölcs ábrázattal közvetlen közelről amikor úgy dönt, ennyi elég volt.*
-A'szondom maradjunk itt éjszakára az út mentén. Túl jó időt futunk, csak holnapra várnak minket vissza.
*Azzal leül pár méternyire az úttól, előveszi a nyúl maradékát a zsebéből majd majszolni kezdi. Szabad kezével maga mellé paskol a földre, jelezve az orknak, hogy foglaljon helyet maga is.*



1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 15:20:39
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*A visszakérdezésre csak megvonja a vállát.*
~Ki miben leli örömét…~ *gondolja epésen, hogy aztán minden figyelmét a lovaglásra összpontosítsa.
Sűrűsödik körülöttük a rengeteg, járt már erre Rilka, nem teljesen idegen neki ez az erdő, bár tény, hogy ez sem most volt. Úgy tűnik, a férfi előnyben részesíti az erdős területeket, korábbi pihenőjüket tekintve. Amikor a viskóhoz érnek kissé lesápad, s hogy ne merüljön el a tudata peremén motoszkáló gondolatba, gyorsan grabancon ragadja, mielőtt az ragadná meg őt, s jó mélyen száműzi azt. Egyik legfontosabb vágya jelenleg az volt, hogy tető legyen a feje fölött, amelynek örülhetne ahelyett, hogy a régi sebek helyét nyalogatja. Ezért inkább figyelmét arra összpontosítja, amit a férfi a lóról leszállva tesz.
Kislányként látta édesapját, amikor hazatérve ellátta hátasát. Kis Rilka üldögélt egy farönkön, kellő távolságban, de mégis belefeledkezve nézte, ahogy a családfő imádott lovát rendbe teszi. Azt viszont sosem gondolta volna, hogy egyszer elő kell hívnia ezen emlékeit. Mikor a csutakolási feladatot nyakába kapja, a kefére néz, majd a lóra. Ezzel talán könnyebben megbirkózik, mint a lovaglással.
A ló nyakára simított kézzel áll, s egy újabb titokzatos mondattal gazdagodik. Nem kérdez vissza, elteszi oda, ahová a többi furcsa érzés került. Többek közt az is, amikor az elf lánnyal való találkozáskor Rilka nevében kikérte magának a szavakba nem öntött sértést. Legalább olyan titokzatos volt az is. A férfi után néz, amikor az behurcolkodik a viskóba, majd gondolataiba merülve kezd neki a csutakolásnak.
Korábbi beszélgetésük is végigpörög újra benne. Ugyan kipillant az erdő felé, aztán a viskó felé is, amelynek kéménye, már barátságosan eregeti, az időközben begyújtott kandalló füstjét. A füst kezdeti gomolygásából orrába is szökik egy kis illat, mely a tartós meleg ígéretével kecsegtet. Bízva egy nyugalmasabb éjszakában, a vadállatoktól hemzsegő, hideg erdő helyett inkább a maradás mellett dönt újfent. Most még kevesebb esélye volna a túlélésre, mint az erdőszélen előző éjjel. Mikor dűlőre jutott, a lóhoz intéz néhány szót.*
- Továbbra is azt mondom, hogy pimasz vagy! *motyog* Bár, az a piszok nagy szerencséd, hogy hasznosabb vagy, így valószínűleg, nem hasít szíjat a hátadból, akár mennyire is fenyeget. *Elmosolyodik.* Bár, ezzel nyilván tisztában vagy, mert jó sok borsot törhettél már az orra alá igaz?* Nem csak mosolyog, már kicsit kuncog is, ahogy a kefével dörgöli a lovat. Szépen alaposan dolgozik, maga sem gondolta, hogy még jól is fog neki esni, egy hasonló monoton feladat, igazából megnyugtatja, csendben itt kint, csak a lóval kettesben, ahogy fenyegetés nélkül duruzsolhat neki. Csak talpai sajognak még mindig, mert a reggeli tenyeres lüktetése már bőven alábbhagyott. Akkor hagyja abba a csicsergést, amikor észreveszi a vízért induló férfit. S mikor úgy hiszi, nem hallja, akkor folytatja.* Tényleg megharapott? Szép kis páros vagytok. *Újra nevetgél halkan, ahogy elképzeli a jelenetet.*Elbírom képzelni, ahogy rád vetette magát, hogy megtorolja a csínyedet. Majd nappal megnézem a füledet, hogy látszik-e a fognyom. Bár, az igazat megvallva, akkor is elhiszem, ha nem látszik… csak rátok kell nézni… *Húz még kettőt a kefével, majd megsimogatja az állat nyakát.* Készen vagy! Remélem jólesett! *Fejezi be mondandóját és tevékenységét is. Majd a viskó felé veszi az irányt, hogy szóljon, végzett a kiszabott feladattal.*


1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 12:48:58
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

- Hát ennyi nem pont elég? *kérdez vissza a miértre. Elvégre, ha már úgy megszerették mindketten ezt a házikedvenc metaforát, hát nem azért éri meg a vesződséget az egész, mert összességében szórakoztat?
Hamarosan egészen belevesznek a rengetegbe. Olykor úgy tűnik, nem is ösvény, amin mennek, csupán valami vadcsapás. Kharasshi viszont határozottan irányítja a lovat. Tudja, merre tart. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy alkonyatra elérik a kis kunyhót, mely szerényen búvik meg a fák között.
Miután mindketten leszálltak a nyeregből, bevezeti a lovat a féltetős állásba és nekilát, hogy lemálházza. A holmikat viszont nem kezdi el behordani, csak leteszi a fal mellé. Végül leveszi a nyerget is és a kopottas bakra teszi. A zablától is megszabadítja a hátast, önt rá egy kis vizet a kulacsából és elmossa, csak eztán akasztja a szögre. Nem kommentál, nem is utasítja a nősténykét, hogy figyelje a műveletet. A lovat kiköti, míg nem végeznek. Kharasshi megkocogtatja a jószág lábszárát, mire az, ha kelletlenül is, de feladja a patáját a szokásos rutinra. Előkerül egy kampós szerszám, amivel Karasshi szépen megtisztítja a pata alját a sártól és a kavicsoktól. Természetesen sorban mindegyiket.*
- Tessék *nyom a lány kezébe egy kefét* - Azután, hogy ennyit cipelt a hátán, megérdemel egy kis kényeztetést. Csutakold le alaposan, addig én behordom a holmijainkat, és begyújtok odabent.
*Nem hívja fel a nőstényke figyelmét, hogy nagyon távol vannak mindentől, hogy fertályóra múlva szinte már teljesen sötét lesz, hogy az erdő tele van prédára leső ragadozókkal. Van elég sütnivalója hozzá, hogy tudja magától.
Megfogja a lány kezét és a ló nyakára simítja.*
- Azt kérdezted, miért *mondja, visszatérve arra a korábbi kérdésre.* - Mert szeretném megmutatni neked, hogy amit eddig tudni véltél a szabadságról, alig több a semminél. *Nem várja meg, hogy a fakóvérű mondjon valamit. Egyszerűen ellép mellette és nekilát behordani a holmikat.
Mikor végez a cipekedéssel, tüzet csihol és begyújt a kandallóba odabent. Csak eztán megy ki, hogy vizet húzzon a rozoga kis kútból.*


1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 12:38:30
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A felnőttkor küszöbe előtt egynéhány téllel, Lyz éppen olyan szertelen, kíváncsi, mint azelőtt is volt. Illetve addig nőiessége háttérbe szorulva várakozik, főleg a hivatástudata miatt. Míg a többi lány a rétről, már a többnapos távollét után hazaérkező vadász fiúkat mustrálja, addig Lyz valószínűleg az íjával babrál, vagy egy-egy garnitúra új vesszőt készíttet magának, vagy arról álmodozik, hogy egyszer majd őt is magukkal viszik, hogy bizonyíthassa rátermettségét, s nem csak a közeli szakaszokra kísérheti el a csapatot. Mindeközben észre sem veszi, hogy akad egy-egy kósza férfi szempár is, ami rajta is megakad. Ez persze főleg a hatköznapokra volt jellemző, mert éppen az ünnepségeik alkalmával a kötetlen szórakozás az ő nőiességét is előcsalogatja. Igencsak hasznosnak bizonyul az a kevéske tapasztalat is, amiben része volt, bár ennek hálát adnia nemigen van idő. Más sem hiányozna, mint, hogy pánikba essen, mikor a férfi érzékeny húrokat pendít meg, ahelyett, hogy sóhajai dallamával ajándékozná meg őt.
Megbabonázva figyeli, ahogy a rögtönzött trubadúr új ritmusra vált éjszakai szerenádjában, s ennek köszönhetően egyre intenzívebb hullámokat gerjeszt Lyz vérének pezsdülésében is. Meg kell hagyni, a viharszemű férfi, született tehetség, Lyz sosem érzett még ezelőtt ilyet. Lubickol a hullámokban. Zaras éppen azt a pillanatot választja, hogy csókért emelkedjen újfent, csak a kínzó nyugalmat hagyva maga után. Nem ütközik ellenállásba, Lyz ifjonti hevének minden rezdülésével megy a csók elé, majd abban sem ellenkezik, hogy a köpenyre döntsék. Valójában nem tudni, hogy őt döntik-e, vagy magával rántja a férfit, hogy aztán a sóhajaik, s a köpeny alatt zizegő avarlevelek árulkodjanak ittlétük mivoltáról.
Beteljesülő szerelmezésük, kissé szétzilálja a környezetet, már ami a kisodródott leveleket illeti, a köpeny alól. Ez egyébként cseppet sem zavarja Lyzt abban, hogy boldog pihegése közben, még egy-egy csókot lopjon magának, az ezüsthajú vihar szemű férfitól, s remegő ujjaival néhány cirógatást ejtsen annak hátán.*


1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-03 10:37:23
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*A ló lecövekelt, éppen csak amiatt lép egy felet, hogy közelebb érjen, egy ízletesebbnek tartott fűcsomóhoz. Oldalra pillantva, Rilkäline cseppet sem lepődik meg azon, hogy derűs hangulatban leli a férfit.
A kérésre viszont valóban segít, körbeigazgatja kezét, lábát, s természetesen kitér a háziállat témakörre is, bár erre a nő nem reagál semmit. Jobban leköti, hogy haladjon a lovagló tudomány alapjaival.
Lazábbra engedi a gyeplőt, ahogyan mondja, majd újra próbálja indítani a pimasz hátast. Aztán újra. Majd megint újra.
Már kicsit kezd kijönni a béketűrésből, s türelmetlenül szusszant is egyet, mire végre megindul a ló. Büszke mosolyra húzódik a szája, úgy pillant megint a férfira, szeme sarkából.
Egy rövidke séta után, az elmondottak szerint igyekszik megállítani a lovat, felváltva húzkodja a kantárt egyik, majd másik oldalon, miközben picit hátrébb dől. *
- Miért vergődsz ezzel? Azon túl, hogy szórakoztat?
*Kérdezi, a cseppet sem morc marconától, mert nem gondolná, hogy „házikedvenci” szeretetből tanítaná, annál gyakorlatiasabbnak gondolná a férfit, legalábbis az eddigiek alapján. Eljutnának egyik helyről a másikra anélkül is, hogy szabályosan tudna lovat indítani, vagy megállítani. Ugyan úgy kapaszkodna mint eddig, bár ugyan úgy is kínlódna mint eddig, de ez főleg a saját baja volna.
A következő indulás könnyebben megy, akár az, hogy hogyan mozduljon a lovon. Mindabból persze, hogy a férfi minden indulásnál megböki a lovat, semmit nem vesz észre. Az újabb megállás is egy fokkal ügyesebben megy. A következő szakaszon pedig megint egy árnyalattal jobb a helyzet. Még így is csapnivaló lovas, de legalább már nem kapaszkodik úgy, mint ha hullámverésbe keveredett csónakban ülne.
Az egyik megálló után a Kharasshi visszaszáll a lóra, ő pedig újra az övébe kapaszkodik, mint ahogy eddig is. Annyi különbséget viszont érez, hogy egy fokkal otthonosabban mozdul, nem annyira ügyetlen, mint volt. Persze túlzás volna azt állítani, hogy sokat fejlődött, éppen csak arra elegendő ez a gyakorlás, hogy ne érezze magát olyan szerencsétlennek.
A Vaserdő felé tartva haladnak, maguk mögött hagyva tanyákat, földeket. Kharasshi mögül kikandikálva, Rilkäline már olykor megpillantja az erdő szélén magasodó fákat.*



1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-02 20:48:44
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Halad szépen visszafelé a városba. Bokros teendői mellett immáron prioritást kap az, hogy találjon magának egy otthont. Hiszen valahol laknia kell.*
~Bérelnem kell egy házat.~
*Hosszútávon mindenképpen jobb befektetés lenne egy saját ház, hiszen azt bérbe is adhatná, ha éppen huzamosabb ideig nem otthon tartózkodik, hanem például a mágustoronyban vendégeskedik. Viszont bármennyire furcsa lehet, annyi pénze nincs, hogy megvásároljon egy kúriát, és bizony az igényei az utóbbi időkben megnőttek. Na meg muszáj lesz némi személyzet is. Egy szakács, egy-két takarító, egy komornyik, meg még ki tudja.*
~Egy kisebb, nemesi házra talán elég lesz egy évre.~
*Mindenképpen egy évre akar bérelni, nem pedig egy-két hónapra. Lesz még ideje átrágni ezt is, amíg visszaér a városba, de az alap elképzelései jelenleg valami ilyesmik.*


1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-02 16:10:34
 ÚJ
>Segandrina Ashris'ryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Ha rendelkezne a gondolatolvasás képességével, akkor most egészen biztos, hogy nagyon megsértve érezné magát. Még hogy ő lopjon? Hiszen kettőt csavar a csípőjén és már tömködnék pénzzel a bugyiját, nincs neki arra szüksége, hogy lopjon. Most csak a zavartságot látja a vörös hajú ábrázatán, amit mosolyával kíván leplezni.*
- Haha! Én sem itt élek, csak erre bóklásztam. De igazából jó rég járhatott a házban bárki is!
*Szokatlanul vidám az elf leányzó, szinte nevetve beszél és egyesek talán el is gondolkoznak rajta, hogy vajon nem fáj az arca ennyi vigyorgástól?*
- Akkor majdnem szomszédok vagyunk! Én most a Vaskorsóban lakom!


1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-01 21:06:26
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Sajnos vélhetően Xauzurt hátra kell hagynia. Néha persze meglátogatja majd, de aligha vihetné be majd a vadállatot a városba.*
~De azért majd rákérdezek. Xauzur szelíd, hátha saját felelősségre mégis bevihetem.~
*Ezt simán vállalná. Egyébként sem sétáltatná nyilván az utcán, hanem valahol némileg elzárva tartana.*
~Na de ha ki akarom vinni az erdőbe, akkor csak az utcán tudom megtenni. A levegőben mégsem repülhet!~
*Azért ez elszomorítja. Noha az elején még Xauzur csupán eszköz volt az idézés varázslatokhoz, de aztán a mágus szívéhez nőtt. Az eredeti szerepét, aminek a hóhajú szánta sosem töltheti már be, mivel az idézés varázslatot már nem tudja Worenth. De mint házőrző és hűséges társ mindeddig vele volt.*
~Áh, majd még meglátom, mihez kezdjek vele...~


1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-11-30 23:59:58
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Már éppen odébb akarna állni, mikor egy idegen nő megszólítja. Először azt hiszi, hogy a ház tulaja, aki észrevette, hogy leskelődik, és ezért el akarja zavarni, rosszabb esetben elkergetni. De nem, sőt, attól, amit az idegen lány mond, inkább azt képzeli, hogy az elf egy betörő. Mégis, szavaiból nem hall ki ellenszenvet, és úgy érzi, hogy ez a nő nem akarna bántani senkit.*
~Akkor miért ment be? Lopott? Vagy csak kíváncsi volt?~
- Ó, nem!
*Próbál kedvesen mosolyogni.*
- Én a Vashegyen élek. Azt hittem, hogy a tiéd ez a ház.


1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-11-30 20:48:04
 ÚJ
>Avalija Taldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//

*Túl sokat nem érzékel a külvilágból, szerencsére. Az most amúgy sem lenne több számára fájdalomnál. Kérdésekre nem válaszol, fel sem fogja őket, a "Synmira" kifejezést úgy motyogja, mintha fohász lenne, régi, bevésődött ima, mely véd a bajtól. Alig halhatóan formálja a szavacskát, s csak akkor nyugszik meg mikor Laor mögé telepszik a nyeregben. Innentől kezdve csendes eszméletlenségben kókadozik a nyeregben. Látszólag. Közben a sebes szöszke kobakban kínterhes események pörögnek, s rég feledett emlékek elevenülnek meg újra.*


1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-11-29 11:55:28
 ÚJ
>Segandrina Ashris'ryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Odabent csak koszt és pókhálókat talál. A kis ablakokon át alig dereng némi fény, így nincs nagyon lehetősége körbenézni a kis házikóban. Valószínűleg régóta lakatlan lehet, de nem tűnik olyan helynek, ahonnan hirtelen távoztak volna. Nincs rumli, a néhány bútor rendezetten álla helyén, csupán az ujjnyi vastag por bizonyítja, hogy itt bizony rég nem járt senki. Így viszont nincs olyan sok izgalom a helyben, hogy maradásra késztesse, ezért úgy dönt új kaland felé néz. A viskóból kilépve behúzza maga után az ajtót, majd gyalogszerrel indul tovább, mivel póniját a tavernánál hagyta. Szinte ugrándozva lépdel a kis ösvényen, s mikor a kis vörös leányt megpillantja arca egészen felderül.*
- Szia! Te laksz itt?


1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-11-28 21:58:18
 ÚJ
>Klantazy Lehtaron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Habrertus//

*A férfi elmondása alapján tényleg nincsenek messze. A legjobban a történetére, és a mágusok lakhelyére. Ha tényleg szövetségesek, akkor talán nem lesz baj, ha néha ellátogat hozzájuk. Talán vannak ott olyan könyvek, amikbe beleolvashat, és nem kap fejmosást érte. Vagy talán összebarátkozhatna, mi több, elcsábíthatna egy mágust, és rávenné, hogy tanítsa. Látott már mágiát használó mágusokat, szívesen megtanulni ő maga is egy-két trükköt.
Végül megpillantják a céljukat. Érdekes út volt, a végére eléggé elcsendesedett, kifogyott a szavakból. Nem mintha ez akkora baj lett volna, a férfi beszélt helyette is, Klnatzy pedig szeret hallgatni másokat. Így sok minden tudhat meg róluk, a személyiségükről, hogy kik is ők. Az ilyen információk mindig jól jöhetnek.
Azon gondolkozik, hogy a barbárok hogyan fognak fogadni egy sötételfet. Sokat elítélik a faját, ők vajon megvetik, vagy barátként üdvözlik majd?
Hamarosan kiderül.*


1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-11-28 21:42:16
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Gniwmiy szabadidejében újabb felfedezőútra indul az erdőben. Jó időt fogott ki: süt a nap, és annyira levegő sem fagyos. Picit fúj a szél, lengeti a fák bíbor leveleit, még csodásabbá téve a környéket.
Jóval merészebb mint máskor, és sokkal távolabb megy, mint eddig. Valahol mindent el kell kezdeni, és az elf férfi is erre biztatta a múltkor.
A fák közül kitűnik egy kis házikó. A lány nekidől az egyik kemény kéregnek, és onnan vizsgálgatja. Az ajtó tárva nyitva, biztos van bent valaki, de nem szeretne idegeneket zaklatni, azért csak kívülről nézi meg magának a helyet.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207