Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

100. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 20:53:36
 ÚJ
>Nestar Erefiz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 829
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Megfontolt

//Sa'argathot Diadala - Mentőakció//

*Nagy a csend, ami semmi jót nem hordoz magában. Nem amiatt aggódik, hogy kotnyeleskedése milyen reakciókat vált ki a matrónából, azt elég könnyedén könyveli el úgy, hogy ezzel már előzetesen is számolt. Lehet, hogy már a matróna egy visszafordíthatatlan döntést hozott volna meg? Könnyedén, Rynizz nem véletlenül akarta, hogy Nestar vegyen ki egy nagyobb szerepet a tárgyalások során, nem bízott abban, hogy Moonxylwery megfelelően képviseli-e a házat a tárgyalásokon. De vajon miként képviselte a saját szabadságát, egy nála sokkalta hatalmasabb entitással szemben? Akinek nem esik nehezére máshogy, másnak mutatni magát, éppen úgy, ahogy imponálhasson a tudat alatti lényüknek. Lehet, hogy már az alkimista ilyen gyorsan el is késett? Hát, még nincs ellenséges viszonya a sötétséggel, egy semlegesség kiharcolható a részéről, még ha támogatni nem is fogja. De, remélhetőleg Moon lesz abban az állapotban, hogy bármiről is legyen szó, azt szavakkal is el lehessen intézni. Kicsit sok a harc mostanában és ezen még az se segít, hogy mehet vissza a Thargodarokhoz, akik ugyebár azt az istent idézték és még az is okozhatott változásokat. És azzal neki csak dolga lesz.*


99. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 19:51:58
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 912
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*„Jó, akkor most mászunk!” Hogy mi? – kapja oda fejét a fiúra, hogy mi ez a hirtelen tervváltozás. De Taitos már rohan is, ő meg visszafordul a disznóhoz, aki épp ekkor kezd rohamozni.
Krestvir varázsigét hadar, majd lendíti a karját az állat felé, hogy megcélozza egy mana lövedékkel, ám… valami zavarba ejtő történik. Érez valami furcsát, mintha a varázslat létre akarna jönni, de végül szertefoszlik, még… benne.
De bármennyire is meghökken ezen, a pillanat nem éppen a legalkalmasabb, hogy nekilásson merengeni a történteken, úgyhogy felhúzza inkább a nyúlcipőt ő is, és botladozva, de igen sebesen hátrál el a fához. Ott aztán elkapja a legalacsonyabb ágat, és ügyesen felhúzza magát.
Hogy a többiekkel mi van, azt nem érkezik most kifigyelni, jobban leköti a disznó következő lépése. Épp csak odapillant, mikor Mofeta felsikolt, aztán már a csattanásra kapja oda tekintetét, és a következő, amit lát, az a csacsi életrevaló húzása… vagyis rúgása.
Kíváncsian lesi, mi lett a vaddal, aztán áthunyorog Mofiékhoz is. Elájult a lány? Úgy néz ki…*


98. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 18:23:58
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Hát ha valamit nem érez most a tündérke, az a biztonság, akármennyire próbálja meggyőzni őt arról a gnóm, hogy itt most ő ne lenne veszélyben. Lent csak egy malacka vár rá, aki növényeket és makkot eszik, meg gombákat keresgél az erdőben, de a tündérek nem tartoznak eddigi tudása szerint a fő táplálékuk közé. Idefent azonban idefent van, és ez már bőven elég ahhoz, hogy megcáfolja Mogrim szavait. A mi a neved kérdésre csak halkan nyöszörög valamit, ám egyáltalán nem érthető. Amikor azonban meghallja Taitos szavait, miszerint ők is menekülőre fogják, nos akkor jön el a sikítás ideje, egy kicsit rekedten ugyan, de jó hangosan sikítja Lord nevét, hiszen azt még így is tudja, hogy a szamár képtelen fára mászni, és az a vadkan, ami elől egy varázslómester megfutamodik, az bizony képes csacsit enni reggelire. Erre már neki is ki kell nyitnia a szemét, ám csak egy pillanatra, mert amikor meglátja az alatta tátongó mélységet, a feléjük tartó vadkant, és szegény kis magányosan maradt csacsiját, az így együtt már sok neki, és ha Mogrim nem lenne a közelében, akkor talán valóban leszédülne. Ami azonban talán még ennél is kínosabb a számára, vagy lesz majd, amikor visszanyeri az eszméletét, hogy az ijedtség görcse, és az izmok ájulás közbeni elernyedése együtt a tündérke becsületén és ruházatán is foltot ejt, bár szerencsére csak ruhája elején. Mivel hideg időre készülvén, vastagon van felöltözve, így észrevenni egyelőre csak Mogrim veheti észre, aki közvetlenül mellette kuksol. Szegény Mofi már maga előtt látja a szétmarcangolt csacsit, ahogy cafatokban hever a fa körül, ez pedig bőven sok a számára. Talán hála a sikításnak, és ennek a nem éppen betervezett elterelő hadműveletnek, a disznó egyenesen a fa felé veszi az irányt, nem pedig Lord felé, aki így, talán megérezve Taitos mágikus sugallatát, felkészülhet az összecsapásra. Mofi pedig, hát ha valakin nem spórolt, akkor a hátas felszereltségén biztosan nem, így a vadkan, a fával való emlékezetes találkozás után megérezheti a két patkót is az oldalában, melyek finom célzásként igyekeznek tudtára adni, hogy nem kívánatos személy ebben a csapatban.*

A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.23 18:26:28


97. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 17:21:01
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Picit várnak. A vadkan azonban furcsamód viselkedik. Többen vannak, nagyobbak is. Ideje lenne, hogy röfögve szaglászva óvatosan közeledjen, vagy lekopjon. Ennek ellenére szalad a beste.*
~Valami nagyon nem normális itt, valami nagyon nincs rendben.~
*Krestvirre pillant.*
-Jó, akkor most mászunk!
*Szól igen kimérten, mintha egy teadélután következő süteményét kérné be a cselédektől.
Ő maga elrugaszkodik a fától, botját a szomszéd kopasz tölgy törzsénél elhajítja, és felsprintel rá. Mindezt azért teszi, hogy tanítványa ezalatt az eredeti bunkerük gyanánt választott fát nézhesse ki. Így van idejük mindannyiuknak feljutni. Kivéve Lordot. Azonban őt Taitos nem félti. Egy méretben van a vadkannal, gyorsabb, okosabb, és egy dologban előnye van. Ellenfele jó eséllyel ugyanis nem ismeri a kalsszikus háztáji "patahátravetőt" melyet a lovak és szamarak igen gyakorlottan járnak. Sőt, a zsiráfok is, habár ezt Taitos nem tudhatja magát a fán kifújva. Tekintete a szembe fára vándorol.*
-Szégyen a futás, de hasznos, hősködni meg nem ma fogok.
*Belemehettek volna a dulakodásba a vaddal, ám azzal ez a vidám nap véres véget is ért volna, igaz estére vadat ettek volna, de az a pár csonttörés nem ér ennyit Taitosnak.*
-Már bocsánat gnómságod, de honnan szereztél egy ekkora vadbarmot?
*Néz a valószínűleg még lent ólálkodóra, ha Krestvir is biztonságban a magasban van, egyéb esetben persze ugrásra készen áll, ugyanis neki kell segítenie.*


96. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 11:20:38
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Mogrim//

*Inasa azért reálisan látja a dolgokat és hamar rájön, hogy egyelőre bőven elég lesz a mágiatanulására költeni.*
-Igen, egyértelműen Nestar a legjobb. Szerintem reális áron kínálja a varázsitalait.
*Nestarnak már nem kell kísérletezgetni, pontosan tudja, hogy egy adott bájitalhoz mennyi alap szükségeltetik, így az árai reálisabbak lehetnek.*
-Valóban. Daewe szakértelme nagyon jól jön nekünk.
*Sokan ütik bele az orrukat az alkímiába, sőt mi több, bárki előtt adott a lehetőség, hogy szerencsét próbáljon ilyen téren, de több a kontár, mint az igazi mester.*
-Belátásodra bízom a felhasználását. Lesz majd még több is, azt tervezem, hogy Synmiran fogunk felhalmozni egy közös készletet, amihez minden tag hozzáfér és vehet belőle... természetesen az ésszerűség határain belül.
*És persze lehetőleg nem kereskedés céljából felhasználni.*
-Igen, itt a levegőág tanulása a leghatékonyabb.
*A napmágiáról tett kérdésre elismerően bólogat.*
-Kitűnő kérdés barátom! Ez azért van, mert a napmágia jóval erősebb a többinél, amivel egy felelőtlen varázsló hatalmas pusztításokat végezhet. Szándékosan van hát úgy, hogy csak az arra méltóak használják a napvarázslatokat.
*Persze ettől függetlenül akadhatnak olyanok, akik idétlen módon használják, de jóval kevesebb az eshetőség, mint a többi ágnál.*
-Tudom, hogy még kicsit korai, de téged melyik ág varázslatai érdekelnének. Vagy, máshogy kérdezem. Melyik az az elem, amit a legközelebb érzel magadhoz és amivel a legjobban képes lennél azonosulni?


95. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 10:01:07
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Próbál a kis tündér lelkére beszélni és felhívni a figyelmét a közeledő veszélyre, de már látja, hogy szegény szinte megdermed a félelemtől. Mogrim sem egy hős alkat, ő is rendesen be van rezelve de életösztöne és a benne lévő adrenalin arra készteti, hogy mindent megtegyen a túlélésért. Taitos megoldja a megdermedt tündérke helyzetét és felpakolja a fára. Biccent a fiatal mágusnak, hogy vigyáz a nála kisebb apróságra.*
- Ne félj, itt biztonságban vagy. *Próbálja nyugtatgatni Mofetát.* - Egyébként mi a neved? *A jelenlegi helyzethez teljesen abszurd témát hoz fel, ezzel próbálná elterelni a tündér figyelmét a veszélyről, hátha kizökkenti a megdermed állapotából. Időnként azért lepillant a többiekre, csak úgy fél szemmel, hogy közben figyelni tudjon a tündérre. látja, hogy Mofeta elég rossz állapotban van ezért közel ül le hozzá egy faágon, hogy ha netalán leszédülni készülne a másik, akkor időben elkaphassa. Egyik lefelé irányuló pillantásával elkapja, hogy akit eddig csuklyás férfinak vélt, az igazából nő. Meglepődik kissé de ezen most nem fog túl sokáig forogni. A rémült aprósággal van fent elfoglalva, ezért annyira nem hallja, vagyis nem tud figyelni a másik két lent marad társuk szavaira és tetteire. Egyedül akkor pillant le a fáról, vagyis a lombok közül, amikor megpillantja a fújtató fenevadat. ~Az áldóját, ez rém nagy!~ Félelme még inkább növekszik de ezt igyekszik eltussolni, hogy kívülről ne látszódjon rajta. A nagyjából ötven lábnyira fújtató vadkan szájától rendesen csorog a fehér habzó nyál. Elképzelhető, sőt elég gyanús jeleit mutatja a veszettségnek. Ebben a helyzetben viszont nemigen fog elijedni. Néhányat fújtat, majd a még földön lévő két kiszemelt áldozatot látja és vérben forgó szemeit meresztve rájuk megindul rohamban. A föld csak úgy beleremeg a vágtájába amint a termetes vadkan tart feléjük. Reméli, hogy Taitos és az ismeretlen nő nem akar lent maradni mire ideér a megvadult és vélhetően veszett bestia.*


94. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-23 08:45:37
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot Diadala - Mentőakció//

*Cralan válaszol helyette, bár ezzel még az okok teljes palettáját nem fedte le, de inkább ennyiben hagyja. Talán Moonak is jobb, ha tényleg bele sem gondol abba a szituációba, mikor nagybátyja élőholtként kell fel, és feledve hűségét, rokoni érzelmeit támad rá.
A mellé érkező tarisznyára csak fél szemmel pillant, kotor bele, és csak a pálinkát húzza elő, fél kézzel ügyetlenkedve szabadítja meg dugójától, majd két nagy kortyot követve passzolja is át Aldasnak.
Nagy sóhajjal tér vissza a tevékeny létbe. És tőrét húzva elő próbálja meg lebénult karjáról vállban levágni az inget. Ami nem egyszerű feladat egy mozgó kocsin, de legalább az idő jól telik közben.
Aldas bejelentésére tőmondatos diskurzusba kezd, tényfeltáró, őrmester nyugtató, bagatellizáló stílusban.*


93. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 23:47:12
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 912
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Hátrapillant, hogy mi van a többiekkel, Taitos pedig már mozdul is, és saját kezébe veszi a dolgokat. Vagyis egyenesen Mofetát, aki – csak most veszi észre – valamiért még mindig nem mászott fel a fára. Aztán megy Mogrim is, de az ő feljutását már nem nézi végig, helyette az „ellenségnek” néz elébe.
Mikor meghallja a disznó csörtetését, ismét ideges lesz. De Taitos szavaira nyugalmat erőltet magára.
A tanácsot megfogadva hátrahajtja fejéről a csuklyát és olyan délcegen áll meg, amennyire csak tőle telik.
Higgadt határozottsággal várja, hogy az állat kibukkanjon a bozótból, ám amint ez meg is történik, kis híja, hogy nem kezd ő is fejvesztve rohanni.
Megrezzen, és elakad lélegzete, de állja a sarat, és kezeit ökölbe szorítva marad mozdulatlan, bár igencsak ég a talpa alatt a talaj. ~ Ez tényleg hatalmas! ~
Taitos jelenléte egy kicsit megnyugtatja, s mindenféle válasz helyett egyszerűen követi a fiú utasításait.
Kínos lassúsággal hátrál, és már most igyekszik kerülni a disznó tekintetét. Nagyon reméli, hogy gond nélkül elér a fiú mellé, és a többiek elé. Ha sikerül, akkor részéről előbb Taitosra pillant, majd lassan mozdulva példát vesz róla, és szintén a fa ágait kezdi lesni. De persze nem bírja megállni, hogy a szeme sarkából ne az állatot figyelje. Még mindig nem tett le róla egészen, hogy varázslattal tegye ártalmatlanná a vaddisznót, éppenséggel csak elodázta, amíg tényleg szükségessé nem válik. De ha ez az állat megindul feléjük, nem áll szándékában tovább várni, annyi szent!
~ Növényt eszik! ~ ismétli magában, némi gunyoros felhanggal. Ettől nem fog megnyugodni, az egyszer biztos. Majd, ha ezen túl lesznek, legfeljebb akkor mond hálát, hogy nem egy ragadozó tört rájuk…*


92. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 21:57:15
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mofi most már csak boldogan és elégedetten bólogat, ugyanis úgy tűnik, hogy minden kérdést és félreértést sikerült tisztázni, és még azt is tudatja Krestvirrel, hogy ő sem értett félre semmit, amikor a lány erre is kitér. Az események ezután számára túl gyorsan kezdenek pörögni. Nem, nem ájul el, mindent hall. Hallja, ahogyan Mogrim kérleli, ám moccanni sem mer a magasság gondolatára. A vadkan még nem lép ki a bokrok közül, még nem jelenik meg, még nem egy olyan félelem, amelyet láthat maga előtt, a magasság viszont olyan, amit már átélt, ismer, és retteg tőle. Ez persze megváltozik, amikor a termetes állat megjelenik, ekkor azonban már érzi, ahogyan Taitos megemeli, a következő pillanatban pedig már az összes végtagjával görcsösen kapaszkodik az egyik ágba, szemeit szorosan összecsukva remeg és nyöszörög. Sikítani szerencsére nem jut eszébe, vagy nincs hozzá ereje. A fejében van ugyan Lord is, ám csak reménykedni tud, na meg persze bízni a társaiban. Érzi, ahogyan már csak attól a tudattól, hogy magasan van, elönti a félelem, a szédülés, és rettenetesen gyengének érzi magát, miközben azt is érzi, hogy mennyire meg van feszülve az összes kis izma. Ha kinyitná a szemét, teljesen biztos abban, hogy vagy leszédülne a fáról, vagy visszajönne a reggelije, és bár vannak olyan mendemondák, hogy egy tündértől még az is szép látvány... ő nem hisz ebben. Lord azonban szerencsére ezúttal önállóbbnak bizonyul, mint kis gazdája, hiszen engedelmesen követi őt a fa mellé, és Taitosék mögött is marad. Bátornak nem mondható, ugyanis igyekszik elbújni, de legalább hűséges annyira, hogy a közelben marad. Hála az elméjét teljesen lekötő félelemnek, gondolkodni sem tud, így azok a gondolatok szerencsére nem jutnak a tündérke eszébe, hogy mit fog kapni azért, amiért ilyen hősiesen helytállt a bajban. Talán, ha Taitos valami mást talál ki, és nem küldi fel a magasba, akkor nem blokkolt volna le ennyire, ám ilyeneken most már nem igazán érdemes elmélkedni.*


91. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 19:57:53
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

~Egy a háromból.~
*Számolgat Taitos villámgyorsan, és a fára felpenderülni vágyó gnóm után pillant. Szavai felhívják a figyelmet arra, hogy Mofetának sok a jelenlegi helyzet.*
~Nem csoda, tündér.~
*Nem hibáztatja érte, de most erre nincs idejük. Ez egy gyakorlat. Itt most mást nem tudtenni, csak elkapja a tündért, botját hagyja eldőlni, és felrakja a fára. Nem sokkal nehezebb szerencsére, mint egy kisgyermek, ráadásul le is blokkolt, remélhetőleg legközelebb a fán tér magához.*
-Vigyázz rá!
*Utasítja Mogrimot, a gnómot, majd Krestvirre tekint.*
-Húzd ki magadat, vedd le a csuklyádat, lássa a szemed!
*Ad pár Ragronnál kitapasztalt tanácsot a lánynak.*
-Ha nagyobbnak lát magánál elijed, nem ragadozó.
*Ezekkel a szavakkal hajol le botjáért, majd meglátja ötven lépésnyire felegyenesedtében a csúnyaságot. Tényleg legalább derékig ér neki. Nem térdig, mint egy normális kocamalactól várta volna. Halkan szól Krestvirhez, és szinte hadar.*
-Ne fordulj el, lassan odahátrálunk a fához, aztán nem nézünk rá, és nem mozgunk. Növényt eszik.
*Ismerteti a megváltozott tervet, és meg is kezdi az oldalazást az aprónép fájához. Ha megérkeztek védelmezőn maga és Krestvir elé támasztja botját, és a lombok hűlt helyét kezdi mustrálni, mintha természetes lenne, hogy a fa tövéből szemléli a levélhullást, és fel se figyelne a furcsa disznóra. Ez jó eséllyel eluntatja majd, és némi röfögés meg szaglászás után elkocog, de persze ha pórul járnak, vagy társai zajonganak akkor még lehet itt baj. Egy dolgot azonban kifelejtett. Ugyanis reméli, hogy Krestvir nem kezd heves mozdulatokba és túlvilági hangon folytatott igézésekbe.*


90. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 14:53:30
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Worenth//

*Szomorúan veszi, hogy ez is egy költséges tudományág. Ezek szerint két ilyen költséges célt nem fog tudni elérni, nevezetesen az alkímiát és a mágiát is egyetemben. Ahhoz egy kisebbfajta vagyon kellene, hogy valaki mindkét részből professzor lehessen. Lelkesedése még inkább lankad, amikor a mennyiségre és árakra tér ki Worenth, nem beszélve arról, hogy ha jól érti akkor akár a befektetés kidobott pénz lehet.*
- Ezek szerint komoly szaktudás is szükségeltetik, hogy ne legyen elszórt pénz a bájitalok keverése. Így biztosan nem lesz belőlem alkimista. Ehhez rengeteg pénz kellene. *Kicsit bánatos, de azért nem vészes. Eleinte lelkesen fogadta az alkímiát miután felismerte, hogy mennyire hasznos, most viszont érdeklődése tárgya elérhetetlenné válik számára. A neves alkimistát nem ismeri, se névről se hírből.*
- Azt mondod, hogy Ő a legjobb a városban? Megfizethető árai vannak, ha kész italt vennék tőle? *Ha ennyire jól érzi a szakmáját akkor, ha megéri inkább vele főzetné ki amire esetleg szüksége lehet, így nincs benne a kidobott pénz helyzete. Worenth meggyőző érvei eljutnak tudatának logikus részeire. Belátja, hogy ez fontos és hasznos tudományág de csak annak, aki erre szánja az életét és persze a pénzét.*
- Még jó, hogy van alkimistánk. Ő így a segítségünkre lehet a szaktudásával, ha valami bájitalra van szükségünk. *Immáron mosolyog hiszen valahogy mégis meg lehet oldani ezt a bájital kérdést és nem neki kell receptekkel kísérletezni. ~Ezek szerint Daewe a beszerző.~ Következteti ki a mágus szavaiból. ~Biztosan jól tud alkudni.~ *
- Ez remek hír! *Lelkendezik azon, hogy ő is fog kapni egy bájitalt.*
- Nagyon fogok rá vigyázni és csak végszükség esetén használom majd. *Megerősíti mesterének, hogy nem fogja elkótyavetyélni a drága bájitalát. Worenth mágia ágaira elismerően tekint.*
- Hallottam idefelé, hogy Arthenior a levegő városa, gondolom itt népszerűbb a levegő mágia. *Állapítja meg saját következtetését.*
- A nap ág pontosan mit takar és miért ennyire nehéz? *Szeretné jobban megismerni, jobban átlátni, hogy az egyes ágak részletesebben mire jók, mire hasznosak.*


89. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 14:07:11
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Mogrim//

-Mint minden tudomány, ez is nagyon költséges. Egyetlen kis üvegecske varázsitalnak, olyan hatvan, hetven aranyra rúg az ára. Ha erősebb főzetet akarsz elérni, akkor ahhoz akár hat darabot is meg kell venni és persze akkor is benne van a hibalehetőség.
*Bizony a bájitalokkal való játszadozás nem éppen azoknak való, akik napról-napra élnek. Akiben benne van a kereskedő vér és képes kicsit alkudni az árból, annak talán valamivel olcsóbb, de a hóhajúnak ehhez nincs érzéke.*
-Helyes. *mosolyog. Tetszik neki továbbra is Mogrim pozitív hozzáállása a dolgokhoz.*
-Idővel biztosan. Arthenior egyik, ha nem a leghíresebb alkimistája Nestar Erefiz, egy félvér férfi. Az ő írásaiból sokat lehet tanulni.
*Látszólag felkelti inasa érdeklődését a bájital.*
-Bizony, és ez még semmi! Vannak ettől jóval erősebbek is a zöld szín keretein belül is. És persze különböző színekből is lehet kísérletezgetni, hátha... egyik alkimista erre, másik arra esküszik.
*Az viszont egészen bizonyos és logikus, hogy két különböző színek keveréséhez sokkalta nagyobb tapasztalat és ész szükséges, mintha két azonos színű világos színű löttyöt összeönt valaki.*
-Legalább olyan sokrétű a felhasználása, mint a varázslatoknak. Erősítheted, gyógyíthatod vele magadat, vagy társaidat. Egy ügyes alkimista nagy kincs.
*Mogrim következő szavaira bólint.*
-A különlegesebb és ritkább italokat kifejezetten alkimistáktól lehet beszerezni, az alapokat pedig a piacon lehet megvenni a kofáktól.
*Az árakat már korábban elmondta Worenth, így ahhoz tud viszonyítani Mogrim.*
-Daewe a minap fog hozni egy kisebb adag bájitalt, méghozzá a zöldekből. Neked is fogok adni belőle.
*Egy zöld itóka mindenkinél elfér és elkél.*
-Szóval víz és tűz... két ellenág, amik igen látványosan képesek kioltani egymást. Az én szakterületem a levegő és a földág, továbbá a napágat fogom majd tanulni, mihelyt lesz rá lehetőségem. A napág az összes ág közül a legnehezebb.


88. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 09:41:27
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Worenth//

*Értelmezve igyekszik a mester szavait elraktározni az alkímiával kapcsolatban. ~Ezek szerint mindössze szorgalom, kutatás és gyakorlat kell hozzá.~ *
- Így már értem. Mennyire költséges egyébként? Az alapanyagok nagyon fontosak ha jól gondolom. * ~A mágia tanulmányaim mellett nem valószínű, hogy lenne időm alkímiával bajlódni, kísérletezgetni.~ Még ha affinitás sem is szükséges hozzá, valahogy továbbra is ódzkodik tőle, hogy valaha is ezzel szeretne foglalkozni. A mágus javaslatára bólint, egyetért vele, hogy a kulturálódás jegyében más témáról is olvasgasson. ~Nem árt, ha széles látókörrel rendelkezek.~ *
- Megfogadom a tanácsot mester. Ha legközelebb a könyvtárban járok más témákat is olvasgatni fogok. *A könyvek és tanulmányozás említésekor eszébe jut még valami az alkímiával kapcsolatban.*
- Jól gondolom, hogy ha valaki egy nagy tudású alkimistához szegődik tanoncnak akkor tőle eltanulhat minden receptet? Már, ha a mester hajlandó azokat elárulni. Így időt és energiát lehetne megspórolni, mert a receptek adottak lennének. *Lehet, hogy nem jól gondolja, de ez így logikusnak tűnik az apró gnóm részéről. Az alkímiában használt főzetek színe viszont roppantul felkelti a kíváncsiságát.*
- Ezek a színek és hatásaik nagyon logikusnak tűnik. Így már értem, hogy miért mondtad, hogy kísérletezgetni kell velük, hogy miből milyen új kotyvalék hozható létre. *Ez így értelmet ad Mogrim számára a főzetek előállítását tekintve. Pillái kitágulnak, újai pedig hevesen mozgolódnak amint Worenth előhúz a köpenyéből egy sötétzöld folyadékkal töltött fiolát.*
- Ennyire hatásos főzeteket lehet előállítani? *Csodálkozva tekint a fiolára, hogy néhány pillanat alatt képes kifejteni gyógyító hatását. Az újabb tengerkék fiola látványa szintén izgalomba hozza.*
- Ez kiváló! *Kiált fel örömében, rádöbbenve arra, hogy az alkímia nem is annyira kerülendő és rossz, mint ahogy azt ő gondolta. Fokozott kíváncsisággal tekinti a fiolákat és immáron sokkal nagyobb becsben kerül benne az alkímia, mint tudományág. Feltekint a hóhajúra amint az az egyes színű bájitalokról meséli el, hogy mi mire szolgál.*
- Bevallom mester, hogy eddig nem tartottam lényegesnek az alkímiát, de most, hogy elmondtad mennyire hasznos, sokat nőtt a szememben. *Be kell vallania, hogy nem lehet elsőre elítélni valamit csak mert nem ismeri vagy rossz előérzete van felőle.*
- Ezeket egyébként meg is lehet vásárolni? Bár gondolom biztosan lehet alkimistáktól vásárolni. *Adja meg a választ saját kérdésére.*
- Mennyire drágák, ha mondjuk szeretnék venni? *Ez már fogós kérdés, mert, ha szüksége lenne valamire akkor talán hatásosabb, ha megveszi amennyiben az ára nem irreálisan magas. Gremre áttérve egy apróbb nevetés hagyja el ajkait amikor az „őrült” jelzőt hallja meg. Kicsit fura szerzetnek tartja, de ez pozitív értelem csapódik le Mogrimban. Az otthoni varázslatok említésére igyekszik visszaemlékezni.*
- Gyerek voltam még akkor, de amire emlékszek az a tűz formálás volt, különböző látványos módokon. A másik amire emlékszek a víz formálása a tűzhöz hasonló látványos módokon. Ezekre emlékszem, többre sajnos nem. *Hiába próbál emlékezni, több nem jut eszébe.*
- Mester te milyen mágiákban vagy jártas? *Kíváncsivá teszi, hogy a mágus mester mely mágiákban jártas.*


87. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-22 07:37:47
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Mogrim//

-Az alkímia nem függ össze a mágia affinitással. Leginkább érzék kell hozzá, sok kísérletezés és folyamatos jegyzetelés, hogy a tapasztalatok rögzüljenek.
*Nyilván nem minden kísérletet koronáz majd siker, ezért kell valami írásos formát is adni a dolognak. A hóhajúnak sem kifejezetten ez az asztala, de egy alapvető szinten talán még ő is tudna keverni.*
-Leginkább azért, hogy nézz körül, mert a mágián kívül vannak ott más, érdekes kötetek is. Nem árt néha kicsit más témájú könyveket is tanulmányozni a mágiásokon kívül.
*Mogrim kérdését nem tartja egyébként ostobának. Worenth is ezt kérdezné fordított esetben.*
-A színekkel különböztetik meg az alkimisták a főzeteiket egymástól. Minden színhez különböző hatás párosul. A zöld főzetek a gyógyitalok, tehát ha látsz egy zöld színű bájitalt arról tudni fogod, hogy sérülések begyógyítására való. De várj... *nyúl bele köpenye zsebébe és előhúz egy kis fiolát, amiben szép sötétzöld bájital lötyög.*
-Ez, amit itt látsz, egy erősebb fajta gyógyfőzet. Csodákra képes néhány pillanat leforgása alatt.
*Aztán ezt elteszi, majd elővesz egy másikat.*
-Ez pedig egy tengerkék színű varázsital. Gyönyörű színe van. A kék italok a mágusok kelléktárából elengedhetetlenek, hiszen ezek frissítik az elmét.
*Több bájitalt már nem tud előhúzni a tarsolyából, de így mutatóba talán ennyi is elég lesz.*
-A pirosak az erődet növelik meg, a sárgák az ügyességedet, a barna a gyorsaságodat. Aztán vannak a fehérek, amitől vonzóbb lesz a kisugárzásod, illetve a lila, ami mérgek ellen jó. Van még a fekete, de arról nem tudok sokat... talán az agresszivitással van összefüggésben. Ez, amiket most elmondtam tényleg a legalapvetőbb dolgok. Daewe, a szilánkok alkimistája többet tudna mondani, vagy akár a gyakorlatban is meg tudja mutatni a keverést, ha érdekel.
*Inasa szavaira csak bólogat. Bárhogyan is lesz, a hóhajú marad majd a tudományos oldalon és az elemek pártján. Azon viszont nem lepődne meg, ha hirtelen beindulna a nagy hitvilág.*
-Grem különös figura, én nagyon kedvelem. *mosolyog.* -Kicsit őrült, de valahol minden kutató és feltaláló az.
*Mondhatni ez vele jár.*
-Említetted nekem, hogy mindig szórakoztattak otthon titeket a varázslatokkal. Egészen pontosan miket láttál?


86. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-21 13:05:16
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Feszült izgalmában Taitossal úgy tűnik félreértik egymást. Végül tisztázásra kerül, hogy két külön dologról beszélnek. Amikor a mágus rákérdez, hogy vadkanról van e szó akkor hevesen bólogat. A kérdésre, hogy fussanak vagy szembe szálljanak szinte gondolkodnia sem kell.*
- Fussatok! *Kiáltja teljes meggyőződéssel. El se tudná képzelni, hogy egy ilyen veszett vadkannal, hogy tudnának elbánni. Taitos javaslatára rádöbben, hogy a tőre itt édes kevés lesz. Csupán biztonságérzetét növelte, de belátva tényleg értelmetlen, így el is teszi a tokjába. Az is kiderül, hogy azzal a bizonyos Taitossal fut össze, akit Worenth mester említett. Nem sok idő van most formaságokra vagy bemutatkozásra, nem mintha ebben a pillanatban pont ezen gondolkodna. Saját életét és a többiekét félti. Az is kiderül, hogy valóban a warg tulajdonossal van egy pácban. A szavazáson, hogy ijesztgetéssel próbálják elkergetni a bestiát egyértelműen lent tartja a kezét. Nem tudja, nem ismeri a másik három képességeit. Talán képesek lehetnek megfékezni, de a maga részéről nyúlcipőt húzna. A szavazás elég egyértelműnek látszik. Már épp a kapott segítséggel mászna fel a fára amikor látja, hogy a csuklyás férfi, - akit ő annak vél mivel nem lája az arcát – ellentámadásba kezd. A nála kicsit kisebb tündérke nagyon megrettent arcot vág. Mogrim megpróbál segíteni neki.*
- Tündérke, kérlek szépen mássz fel a fára. Ott biztonságban leszel. A szamaradnak nem esik majd baja. A vadkan engem szagol ki, engem üldöz. ~Hoppsza ezt nem kellett volna.~ *Ezzel gyakorlatilag beismeri, hogy ez a csáva, amibe a többieket kavarta igazából az ő hibája. Egyáltalán nem állt szándékában másokat bajba keverni, de sajnos ez így alakult. Ha Mofeta hallgat rá akkor segít neki előre menni, majd Taitos mester segítségével, remélhetőleg mindkét apróság felkerül a fa tetejére. Ebben a pillanatban a bokorból hátborzongató és hatalmas röfögések hallatszanak. Néhány pillanat elteltével egy igen tekintélyes vadkan ugrik ki a bokorból és néz szembe a csuklyás mágussal. Kisebbfajta borjúnak is elmenne, olyan méretes vadkanról van szó, egyáltalán nem az az átlagos. Vérben forgó szemekkel és habzó szájjal néz farkasszemet a vele szemben állókkal. Egyelőre fújtat és támadásra készül. Cseppet sem tűnik amolyan félős malacnak, akit csak úgy el lehetne kergetni. Lehet, hogy a habzó száj ténylegesen veszettségre utal, de az is lehet, hogy csak a nagy roham miatt lett habos a szája. Mogrim ereiben megfagy a vér amint meglátja a „szörnyeteget”. *
- Gyertek fel gyorsan, ez nem tréfa! *Kérlelően, de ugyanakkor határozottan szól azoknak, akik még nem másztak fel a fára, vagy szembeszálláson gondolkodnak.*


85. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-20 23:47:36
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 912
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Visszakérdezni már kényelmetlennek érezte volna, de a tündér hallhatóan megszánja, mert kérdés nélkül is elmagyarázza még egyszer a gondolatait, jobban kifejtve azokat. Krestvir egészen meglepődik ezen a kivételes figyelmességen, hogy végre valaki nem hagyja kétségek között, hanem maga vállalkozik kiigazítani az elhangzottak feltételezhető értelmezéseinek útvesztőjében! Annál jobban figyel. És be kell vallani, Mofeta most még jobban elgondolkodtatja, mint az előbb… Valóban, így nem is nézte. Hogy az egyes emberek és egyéb halandók között is vannak különbségek, már ami a hierarchiát illeti. Vagyis különböző „szintek”. És a kiemelt példa egész jól megmutatja, hogy ezek a szintek nem áthidalhatatlanok, hiszen például ő is vágyik a rangban fölötte állók társaságára is.*
- Igazad van. *jelent ki ennyit előre.*
- De köztünk halandók között sosem lesz akkora különbség, mint a jelek szerint istenek és halandók között van. Mégis elgondolkodtattál. Ha úgy vesszük, hogy az istenek olyanok, mint mi, csak nagyobb hatalommal… akkor nem kellene abból kiindulnom, hogy mind elpusztítják a világot, ha nem hódolunk nekik. Köztük is lehetnek rossz természetűek és kicsinyesek, mint az a sötét istenség… de nem belőle kellene kiindulnom. Főleg miután láttam, hogy a többiek… azt hiszem, a világunk védelmére keltek. *megáll kicsit a beszédben, egy pillanatra eltöprengve.*
- Remélem, hogy igazad lesz, és nem vágynak majd másra, mint a barátságunkra…
- Egyébként, amit mondtam, korántsem úgy értettem, hogy neked is tartanod kellene magadat ahhoz, hogy pusztán a rangban veled egy szinten lévőkkel ismerkedj. A halandók és istenek közötti szintre gondoltam. *teszi még hozzá. Bár ahogy a magyarázatából kivette, a lány nem értette félre, amit mondott – ennek örült is, mert ezt tartotta az egyik lehetséges értelmezésnek: hogy Mofeta úgy értelmezte szavait, hogy őt figyelmeztette, hogy nem kellene velük beszélnie, és ezért megsértődött… –, azért szükségét érezte, hogy ezt külön kihangsúlyozza.
Látva Taitos morcos arcát, és hallva, hogy Mofeta is felkiáltott, erősen bánja, hogy nem volt türelmesebb, hisz ha hallgat, akkor is megoldja helyette a tündér a fiú visszafogását. Így most egyrészt kicsit elárulta a madárhoz fűződő érzéseit, másrészt tényleg olyan volt, mintha letorkolták volna Taitost. De hiába, visszafordítani már nem tudja a történteket.
Szerencsére (?) akad más ezután, ami elterelje figyelmüket…
A két fiú között lezajló párbeszédben van egy kis kavarodás akörül, hogy ki ijesztett el és mit, de a végén csak az sül ki, hogy a fiút, aki elijesztette a hollót, szintén menekülésre késztette valami. És még hogy!
Amilyen rémülten kapja elő a tőrét a gnóm, és néz visszafelé, úgy terjed át kicsit rá is az izgalma. Ez az izgalom aztán már-már félelemmé fokozódik, mintha egy sosem látott szörnyeteg lesne rájuk a fák közül…
De mindez alig tart tovább pár pillanatnál. Mert utána föleszmél, először a gnóm jelentésére, hogy ő is synmirai – hát még őt sem látta soha! –, azután meg Taitos fölhívására, hogy másszanak fel a fára.
Nem veszi észre Mofeta kétségbeesését, helyette ismét eszébe jut az az eset, mikor Taitosszal először találkoztak, ő meg fent csücsült egy fán, mint egy mókus.
Fölpillant az ágak közé, s bár csábítónak hat a lehetőség, valahogy fel is bosszantja.
Még hogy egy fára meneküljön egy vadkan elől?! Mihez kezdett volna az előholtakkal, vagy mihez kezdene más ellenséggel, ha egy állat elől megfutamodik?! Most már mágus, meg tudja védeni magát!
El is fordul a fától, és határozottan – szó mi szó, roppant hősiesen! – beáll Taitos mellé, elállva az apróságokhoz – nem mintha ő olyan magas volna – vezető utat.*
- Majd én segítek ijesztgetni. Mi a terv? *pillant oldalt a fiúra, de magában már egy egyszerű kis varázsigét készít, kicsit látszik a keze mozgásán is.*


84. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-19 20:40:41
 ÚJ
>Szomorú Khrosas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zertalen Slor//

*Bólogat a bölcs szavakra. Nagyon szép dolog ezt gondolni és nagyon nemes, de óvatosnak kell lenni az ilyetén gondolatokkal.*
- Egy esély is elég, hogy rosszul végződjön a történeted. *Szomorkás, mély hangon szól, nem keresve a férfi tekintetét, a földet pásztázza, mintha olyan hírt közölt volna a másikkal, amit az nem akar hallani. Ezt a fajta rossz előérzetet nem tudja senki kitépni a szívéből. Mindenki gyanús, mindenhol látni, minden rügyét bontó fában, minden gyermeki kacajban, minden felhőben, a tenger minden hullámában, minden pusztulás, minden halál, álcázott romlás. Volt már, hogy a világ nem a pusztulása felé vándorolt?
Gondolatainak mélyek, ugyanakkor mégis elkendőzi egyelőre. Amennyire eltudja, lehet, hogy mindig bús arcát ennek köszönheti, hogy elméjéből nem szakad fel a fekete melasz, de legalább a száján nem csorog ki.
Igyekszik lenyelni ezt az ocsmányságot és felhozni egy történetet, ezzel magának is segítve, hogy elterelje gondolatait. Örül, hogy a férfi is hozzá tud szólni a mondataihoz, és hogy hasonló érdeklődést osztanak meg. Ha a pozitív gondolkodásuk nem is, de tiszteletük az ügyes íjászat iránt közös.*
- De még lehetsz olyan jó. *Biccent a férfi felé fél oldalasan. Elvégre elég hosszú az életük ahhoz, hogy mestere lehessen a nyilaknak, ahogy a lány mestere akar lenni a gyógyfüveknek és méregfüveknek. Ezt azért nem osztaná meg még most a Zertalennel, kevésbé nemes dolog ez, mint a vadászat.
Hátratántorodik ültében, amikor a férfi hirtelen mozdulatokat tesz és már talpon is van. Kerek szemeket mereszt fel rá, s meg sem mer mozdulni.*
- Ugye?! *Ismétli meg a férfi utolsó szavát meglepetten. Arra a nagy mosolyra nem tud nem reagálni ő is elmosolyodik, de csak egy félmosoly sikerül, mert még remegnek a térdei a hirtelen ijedségtől. Aztán még az ételétől is megfosztják, de nem tiltakozik, azért a friss sült sokkal jobban hangzik, mint egy pár szelet összeizzadt szárított nyúl. A gyolcsba kötött nyalánkságot aztán megint elsüllyeszti zsebe mélyére, ne is lássa.
Lassan, amint enyhültek a kedélyek, ő is felkászálódik. Ha szeretne valamit fogni Zertalen, akkor kell hozzá tábortűz, ha nem is látja, hogy megfogja - úgy gondolja, csak útban lenne - legalább tüzet rakjon hozzá. Ekkor hall valamit, ami meggátolja a mozgásban.
Egy kunyhóba akarja csalni az erdő, kitudja melyik részén, egy ágy, egy idegen, egy helyen, rozogán és elhagyatottan. Ez nem kecsegtet semmi jóval.*
- Hogy? *Kérdezi őszinte érdeklődéssel. Majd aztán, csak eszébe jut, hogy hideg van, hideg a föld és éjjel a szél is fúj. Az előző éjszakát is egy csűr oldalához húzódva töltötte egy pokróccal, gödröt kaparva magának. Ott tudott maga alá pakolni egy kis szalmát, itt viszont nincs semmi, csak egy kevés nedves jéghideg levél, ráadásul a szél is tépázhatja kedvére.
Ugyanakkor ott áll a mosolygó idegen, akinek kitudja meddig barátságos a mosolya. Nem néz ki bűnözőnek, de a megtévesztések mestere annak néz ki, aminek csak kedve tartja. Megvakargatja a fejét. Mit tegyen?
Aztán végül csak elcsavarja a fejét a kunyhó és a meleg vacsora gondolata és ugye van egy sarlója, ami elég éles és egy botja is. Ránéz a férfire, aztán felidézi saját testalkatát. Hát igen, van erőnléti különbség. *
~Hé, rá se ránts, én itt vagyok, lenyomom az ürgét, ha furcsa lesz.~
*Felhúzza fél szemöldökét és szólni akar, de aztán inkább még sem ejt ki semmit a száján. Sóhajt egy félig mélyet.*
- Legyen. *Mondja hideg fapofával.* Milyen messze van a kunyhó?
*Fél kezét meglengeti az elf felé, hogy vezesse csak, ő megmarad követőnek és jó erősen megszorítja botját.*


83. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-19 08:45:50
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mofi viszont azt nem érti teljesen, hogy mit nem ért a másik lány, hiszen kérdést nem tesz föl, ám a pillantása még a csuklyán keresztül is teljesen kivehető, és érthető. Visszagondol arra, hogy mit is mondott, mi okozhat gondot neki, majd amikor nem tudja kitalálni, úgy dönt, hogy az egészet újra elmagyarázza, persze egyáltalán nem kioktató jelleggel, inkább úgy, mintha csak kifejtené a mondandóját.*
– Úgy értettem, hogy például közöttünk is Taitos Úrfi a Mester, mi pedig a tanítványok, tehát a hierarchiában alatta vagyunk, mégsem nevezném magam a hódolójának, vagy az alattvalójának...
*Vet egy pillantást a fiúra, és az arcáról leolvasható, hogy gondolatban azért még hozzáteszi a mondat másik felét is.*
~Már ha nem sértem meg vele, Taitos Úrfi.~
– A másikat pedig úgy értettem, hogy ha majd nem én leszek a legújoncabb, akkor majd én is szívesen segítenék a kezdőknek, mint Taitos Úrfi, de nem azért keresném a társaságukat, hogy nagyképűsködhessek, hogy én már mennyi mindent tudok. Viszont most tényleg úgy gondolom, hogy megfogadom a tanácsot, amit nekik adott, Krestvir kisasszony, hogy a velük egy szinten lévők társaságát keressék, és én is azt teszem, és nem zargatom az isteneket.
*Talán túlontúl is kifejtősre sikeredett, ám a tündérke nem szeretne félreértéseket, amikből utána majd bonyodalmak keletkezhetnek, így igyekszik mindent bevégezni, amit elkezdett, főleg, ha ilyen értetlen pillantásokat kap, mint amiket Krestvir intézett felé. Azzal, hogy együttes erővel próbálják megvédeni a madarat, azonnal egyfajta kapcsolatot érez közte, és a lány között, és mivel emiatt őt figyeli, szerencsére nem is veszi észre a mágus sértett tekintetét, különben nagyon elszégyellné magát, amiért bele mert szólni a nagyok dolgába. Ez a felkiáltás azonban azt is biztossá teszi benne, hogy a madár bizony Krestvirhez tartozik, kivéve persze, ha ugyanúgy fontosnak tart minden életet, mint ahogy a tündérke, amit szintén nem zár ki, ám egyelőre az első feltételezést tartja biztosabbnak. Mogrim megjelenése, és elbeszélése az őt üldöző vadkanról azonban mindent megváltoztat. Mofi igyekszik Lorddal együtt még szorosabban középre lavírozni, és folyamatosan ide-oda kapkodja a fejét, tartva attól, hogy a vad valóban bármelyik pillanatban felbukkanhat. A tör látványa viszont talán még ennél is jobban megrémíti, bár azt Taitos hamar elteteti a gnómmal, Mofi nagy megelégedésére. Már éppen reménykedik abban, hogy nem kerül csatára a sor, és elmenekülhetnek, még Lordot is igyekszik nyugtatgatni, és megbarátkoztatni a gondolattal, hogy most majd szedni kell a lábait, amikor is egy újabb kérdés, és egy újabb dilemma merül fel.*
~Ijesztgetni? Én? Miért ijedne meg bárki is tőlem? Főleg nem egy vadkan. Ez az erdő, ez az ő területe, mi lenne, ha csak elmennénk? És mióta vagyok én Synmirai?~
*Az utolsó kérdés éppen csak felötlik benne, a dolog ezen részével már egyáltalán nem jut ideje foglalkozni, keze azonban lent marad, átölelve Lord nyakát, ha pedig a többiek is így döntenek, és Taitos szájából valóban elhangzik a parancs, miszerint a fára kéne menni, akkor a kis társaság megpillanthatja talán egész Lanawin legkisebb tündérét, ahogyan megszeppenve és megrettenve húzza össze magát a nyeregben, és még felnézni sem mer a magasba, nemhogy felmászni.*


82. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-18 22:30:55
 ÚJ
>Astarohath Lienort avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

*Ekképpen elhagyja Amon Ruadhot. Gyalogosan, egyedül. Azt reméli, hogy az élőholt fenyegetés eltakarította az útonállókat, bár azért siet. Célja Arthenior. Egy darabig megpihen ott. Kitalálja, mi legyen. Egy helyütt úgysem tud sokáig maradni, ezt bizonyította most is. Meg eddig is. Megy tovább, miközben azon tűnődik, nem-e elfelejtett valamit. Kényelmetlen érzés, de nem jut eszébe, így hát elhessegeti. Úgysem lehet olyan fontos. Pedig, nézőpont kérdése, de minden földi vagyona, hadifelszerelésétől kezdve, a ruhatárán át az összes nem létező aranyáig, beleszámítva imádott mérőszalagját minden, leszámítva persze a ma felvett vastag ruházatot, egy ilyen anyagias embernek elég jelentős lehet. Ne. De most csak ballag tovább, sietősen, de azért békésen.*


81. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-18 22:23:21
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Krestvir hümmögésére nem felel. Értetlen pillantásaira is csak oldalra biccent, jelezve, hogy majd valamikor elmond mindent, lehetőleg minél kevesebb jelenlévő mellett. Így aztán hamar túl is lendülnek mindenen.
A bumerángozásával kiváltott ijedelmet azonban nem érti.*
~Hát el tudom ijeszteni minden baj nélkül!~
*Ritkán látszik sértettnek, de a gnóm elhasalásáig most igazán morcos arccal szemléli a világot. De nem szól semmit, hiszen a madár eltávozik, ami egyből örömöt szül.*
-Azt a szárnyas izét kergetted.
*Magyarázza nyugodtan, mintha valami mindennapi dolog lenne isteneket guanótól védeni, aztán megakad egy szónál.*
-Mármint olyan vadkan?
*Kerekedik el a szeme.*
-Futunk vagy elkergetjük?
*Kérdezi eddigre már a szobortól hallótávon kívül.*
-Igazából engem csak az a kolossz aggasztott.
*Fúj egy nagyot, és a röfögés jelzi, hogy ideje lenne döntés hozniuk. Persze Mogrim már meghozta a döntést, ami látszik is tőréből.*
-Tedd el azt a kést! Nem fog sokat érni.
*Inti nyugalomra csapatuk második legkisebb tagját. Aztán jön a döbbenet, hogy ez a valaki synmirai mágusnak mondja magát és tud Ragronról.*
~Hijj az anyád kínját, ezt meg honnan tudod?~
*Szitkozódik magában.*
-Igen, de erről később beszélünk.
*Most dolguk van.*
-Oké, akkor, aki akar ijesztgetni tegye fel a kezét.
*Emeli sajátját, majd ha vélhetően más nem lesz (és csak akkor), akkor felméri a helyzetet. No és ha így alakul meg is szólal. Röviden, tömören.*
-Menjünk a fára. Mofi, Lordot ne kösd, de tereld a fához.
*Ha nincs jobb ötlet segédkezik is felmászni mindenkinek.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207