Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3597-3616
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-26 19:12:05
Üzenet elküldve: 2023-06-26 19:12:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir vére tombol, az izmai égnek és kezdi érezni minden porcikáját. Akit egy ekkora fenevad roppant erejével megcsap, az bizony nem marad nyom nélkül. S bár sikerül létfontosságú szerveket sértenie a medvén, az még így is, lógó belekkel -és vakon - is tovább harcol az életéért. Nem csoda hát, hogy a barbár igencsak elismerően vélekedik ellenfeléről, már ha akad némi ideje gondolkodni a történteken.*
-Az őseid büszkék lehetnek rád, barátom.
*Suttogja ahogy kezdi elveszíteni az eszméletét és a földre zuhan. Nem tudja mennyi ideig lehetett ájult, csak azt tudja, hogy rohadt nagy fájdalmat érez, a vállain, a lábán és a mellkasán is. Megpróbál felgörnyedni hogy legalább maga körül lásson, de hamar rájön hogy ez egyelőre egy hülye ötlet. Úgyhogy csak fekszik ott, és nagyokat szuszog, miközben értelmes énje egyre inkább nyeri vissza az irányítást elméje felett. A szemeit is nyitogatja, és egyszer már csak érzi, hogy egy finom illatű szőke gyönyörűség ölelgeti őt.*
-Áu.
*Nyögi ki, mert valójában kicsit érzékenyen érinti, de ha Rheia ránéz láthatja hogy vigyorog.*
-Én? Azt hitted egy ilyen kis mókus *Fájdalmas köhögés szakítja meg a mondatot.* legyőzhet egy Vérgőzöst? Háh!
*Ép karjával a levegőbe legyint párat.*
-Van sajátom is.*Mondja büszkén.* A.. A múltkor a városban vettem. Hasznos kis lötty.
*Talán szorul némi segítségre, hogy a szájához emelje a varázsitalt, de bízik benne hogy Rheiának ez nem fog nehezére esni. Ha pedig lecsorog a torkán az ital, ha szellemek is úgy akarják, akkor gyógyul annyit a teste hogy lábra tudjon állni. Még ha nem is most azonnal, de hamarosan. A többi seb pedig ráérjen otthon begyógyulni.*
-Na és milyen volt nézni? Tetszett?
*A kaján vigyort a képéről nem is lehetne letörölni Rorkirnak, jóllehet egy nagyobbik része csak neki akart imponálni, lenyűgözni a szeretett nőt. Keze pedig a kardját keresi, csak hogy markába szoríthassa. ~Durogaar... Nem okoztam csalódást!~*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 19:12:42
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir vére tombol, az izmai égnek és kezdi érezni minden porcikáját. Akit egy ekkora fenevad roppant erejével megcsap, az bizony nem marad nyom nélkül. S bár sikerül létfontosságú szerveket sértenie a medvén, az még így is, lógó belekkel -és vakon - is tovább harcol az életéért. Nem csoda hát, hogy a barbár igencsak elismerően vélekedik ellenfeléről, már ha akad némi ideje gondolkodni a történteken.*
-Az őseid büszkék lehetnek rád, barátom.
*Suttogja ahogy kezdi elveszíteni az eszméletét és a földre zuhan. Nem tudja mennyi ideig lehetett ájult, csak azt tudja, hogy rohadt nagy fájdalmat érez, a vállain, a lábán és a mellkasán is. Megpróbál felgörnyedni hogy legalább maga körül lásson, de hamar rájön hogy ez egyelőre egy hülye ötlet. Úgyhogy csak fekszik ott, és nagyokat szuszog, miközben értelmes énje egyre inkább nyeri vissza az irányítást elméje felett. A szemeit is nyitogatja, és egyszer már csak érzi, hogy egy finom illatű szőke gyönyörűség ölelgeti őt.*
-Áu.
*Nyögi ki, mert valójában kicsit érzékenyen érinti, de ha Rheia ránéz láthatja hogy vigyorog.*
-Én? Azt hitted egy ilyen kis mókus *Fájdalmas köhögés szakítja meg a mondatot.* legyőzhet egy Vérgőzöst? Háh!
*Ép karjával a levegőbe legyint párat.*
-Van sajátom is.*Mondja büszkén.* A.. A múltkor a városban vettem. Hasznos kis lötty.
*Talán szorul némi segítségre, hogy a szájához emelje a varázsitalt, de bízik benne hogy Rheiának ez nem fog nehezére esni. Ha pedig lecsorog a torkán az ital, ha szellemek is úgy akarják, akkor gyógyul annyit a teste hogy lábra tudjon állni. Még ha nem is most azonnal, de hamarosan. A többi seb pedig ráérjen otthon begyógyulni.*
-Na és milyen volt nézni? Tetszett?
*A kaján vigyort a képéről nem is lehetne letörölni Rorkirnak, jóllehet egy nagyobbik része csak neki akart imponálni, lenyűgözni a szeretett nőt. Keze pedig a kardját keresi, csak hogy markába szoríthassa. ~Durogaar... Nem okoztam csalódást!~*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 19:12:42
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-26 10:47:51
Üzenet elküldve: 2023-06-26 10:47:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Siker. De talán túl későn?
Karheia teljes erejéből szaladni kezd a vérző férfi felé, akit lát összeesni. A barbár nő szemében könnyek gyűlnek, s lábai őt is egy pillanatra cserben hagyják. Négykézláb próbál feltápászkodni, az íjat is elejtve, de mit sem törődik most ezzel. Látását már teljesen elhomályosítják a könnyek, levegőt is alig kap, de sikeresen talpra kecmeredik és rohan tovább amilyen gyorsan csak képes. Nem törődik a medvével, csak Rorkir mellé veti magát a földre, és rémült tekintettel vizslatja a férfit.
~ Magánál van. ~
A világ ismét színessé válik előtte, amikor rádöbben, hogy a barbár bár súlyosan megsérült, de nem ragadták el tőle a Szellemek. Ráborul a férfira, sután próbálva megölelni a fekvő harcost.*
- Megcsináltad Rorkir. Sikerült!
*Elneveti magát, de csak mert már nem fojtogatja a szívét a bánat és a bűntudat. A sebeket vizsgálva igyekszik megállapítani a véren keresztül, hogy mennyire lehetnek azok súlyosak.*
- Úgy megijesztettél. Azt hittem meghaltál.
*Hangja elcsuklik, de most nincs ideje a félelmeit megvitatni. Bőrtáskájában kezd el kutatni, s igen hamar megleli amit keres, egy kis fiolát zöld színű bájitallal.*
- Ez gyógyító bájital. Ha ezt megiszod rögtön begyógyul minden sebed. Megiszod, ugye?
*Nem teljesen biztos abban, hogy a férfi hajlandó ilyen segítséget elfogadni, nem lepné meg, ha a büszkesége túl nagy volna ehhez, s inkább vállalja a hosszú lábadozást a gyors megoldás helyett.*
*Siker. De talán túl későn?
Karheia teljes erejéből szaladni kezd a vérző férfi felé, akit lát összeesni. A barbár nő szemében könnyek gyűlnek, s lábai őt is egy pillanatra cserben hagyják. Négykézláb próbál feltápászkodni, az íjat is elejtve, de mit sem törődik most ezzel. Látását már teljesen elhomályosítják a könnyek, levegőt is alig kap, de sikeresen talpra kecmeredik és rohan tovább amilyen gyorsan csak képes. Nem törődik a medvével, csak Rorkir mellé veti magát a földre, és rémült tekintettel vizslatja a férfit.
~ Magánál van. ~
A világ ismét színessé válik előtte, amikor rádöbben, hogy a barbár bár súlyosan megsérült, de nem ragadták el tőle a Szellemek. Ráborul a férfira, sután próbálva megölelni a fekvő harcost.*
- Megcsináltad Rorkir. Sikerült!
*Elneveti magát, de csak mert már nem fojtogatja a szívét a bánat és a bűntudat. A sebeket vizsgálva igyekszik megállapítani a véren keresztül, hogy mennyire lehetnek azok súlyosak.*
- Úgy megijesztettél. Azt hittem meghaltál.
*Hangja elcsuklik, de most nincs ideje a félelmeit megvitatni. Bőrtáskájában kezd el kutatni, s igen hamar megleli amit keres, egy kis fiolát zöld színű bájitallal.*
- Ez gyógyító bájital. Ha ezt megiszod rögtön begyógyul minden sebed. Megiszod, ugye?
*Nem teljesen biztos abban, hogy a férfi hajlandó ilyen segítséget elfogadni, nem lepné meg, ha a büszkesége túl nagy volna ehhez, s inkább vállalja a hosszú lábadozást a gyors megoldás helyett.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-26 00:55:04
Üzenet elküldve: 2023-06-26 00:55:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útját keresztezvén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A szellemek talán csak elbóbiskoltak egy pillanatig, mindenesetre másodjára sikerül Karheia varázslata, aminek nemsokára meg is lesz a hatása.
A medve még kétlábon, akárcsak Rorkir. Mindkettő szerzett sérüléseket bőven, de egyelőre a medve húzta a rövidebbet. A férfi bal karján végigcsorgott már a vállából ömlő vér, de az utolsó csapásba még beleadja minden erejét. A fehér penge felhasítja a fenevad hasát, amitől a vörös nedű csak úgy patakozni kezd belőle, illetve belsőségeinek egy része is napvilágot lát. Nem szép látvány. A sérülés alighanem halálos, ugyanakkor a medvének még senki nem szólt erről: a fájdalom hatására ismét felüvölt és egy pár pillanatig megáll, de azután tovább folytatja a harcot. Lógó belekkel – és immár fájdalomtól égő szemekkel is –, de nem áll meg, amíg még meg tud mozdulni. Hangja csak rövid ideig halkul el, mindjárt tovább tovább csinálja az artikulálatlan üvöltést, miközben újra négylábra ereszkedik és vakon próbálja széttépni az életéért küzdő Rorkirt. Nos, ez részben sikerül is neki. Először a combján szaladnak végig a karmok. Ezt még könnyedén elviseli a harcos, még ha fájdalomérzete kezd is visszatérni. Viszont a megvadult állat megérzi a találatot és a következő karmolás már a férfi mellkasán szalad végig. Jóllehet, a vért némileg tompít a sebzésen, de a medve hatalmas erejétől nem védi meg semmi. A medve kulcscsontjától nagyjából szegycsontjáig feltépi a bőrét, aminek nyomát még jó ideig magán fogja viselni a férfi. Ezután még érzékeli, hogy a medve elsétál mellette, de a fájdalom túl sok, Rorkir látása kezd elhomályosulni és kénytelen ledőlni a földre.
A nő valószínűleg nem nézi tétlenül az eseményeket, de érdemben már nem tud többet hozzátenni a harchoz. Amit tehetett, azt megtette és talán az is vezetett végül is a férfi véres győzelméhez. A medve ugyanis nem bírja sokkal tovább, mint Rorkir: még csapkod párat a levegőbe, de mozgása egyre lassul, a végén a vérveszteség miatt összeesik mindössze néhány méterre legyőzőjétől. Egy darabig nem fog megmozdulni. Ami a férfit illeti, ő is kitett magáért. Eszméletlen állapota viszont nem tart fél percnél tovább. Mire magához tér, egész teste sajog – kiváltképp a mellkasán lévő karmolásnyom és a vállán lévő még mélyebb seb. Amíg a hátán fekszik, egészen elviselhető, de ha megpróbál felülni, netalántán felállni, az már komolyabb erőfeszítésbe fog kerülni. Nem lenne szerencsés dolog újra kidőlni a fájdalomtól. Még mindig vérzik. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A szellemek talán csak elbóbiskoltak egy pillanatig, mindenesetre másodjára sikerül Karheia varázslata, aminek nemsokára meg is lesz a hatása.
A medve még kétlábon, akárcsak Rorkir. Mindkettő szerzett sérüléseket bőven, de egyelőre a medve húzta a rövidebbet. A férfi bal karján végigcsorgott már a vállából ömlő vér, de az utolsó csapásba még beleadja minden erejét. A fehér penge felhasítja a fenevad hasát, amitől a vörös nedű csak úgy patakozni kezd belőle, illetve belsőségeinek egy része is napvilágot lát. Nem szép látvány. A sérülés alighanem halálos, ugyanakkor a medvének még senki nem szólt erről: a fájdalom hatására ismét felüvölt és egy pár pillanatig megáll, de azután tovább folytatja a harcot. Lógó belekkel – és immár fájdalomtól égő szemekkel is –, de nem áll meg, amíg még meg tud mozdulni. Hangja csak rövid ideig halkul el, mindjárt tovább tovább csinálja az artikulálatlan üvöltést, miközben újra négylábra ereszkedik és vakon próbálja széttépni az életéért küzdő Rorkirt. Nos, ez részben sikerül is neki. Először a combján szaladnak végig a karmok. Ezt még könnyedén elviseli a harcos, még ha fájdalomérzete kezd is visszatérni. Viszont a megvadult állat megérzi a találatot és a következő karmolás már a férfi mellkasán szalad végig. Jóllehet, a vért némileg tompít a sebzésen, de a medve hatalmas erejétől nem védi meg semmi. A medve kulcscsontjától nagyjából szegycsontjáig feltépi a bőrét, aminek nyomát még jó ideig magán fogja viselni a férfi. Ezután még érzékeli, hogy a medve elsétál mellette, de a fájdalom túl sok, Rorkir látása kezd elhomályosulni és kénytelen ledőlni a földre.
A nő valószínűleg nem nézi tétlenül az eseményeket, de érdemben már nem tud többet hozzátenni a harchoz. Amit tehetett, azt megtette és talán az is vezetett végül is a férfi véres győzelméhez. A medve ugyanis nem bírja sokkal tovább, mint Rorkir: még csapkod párat a levegőbe, de mozgása egyre lassul, a végén a vérveszteség miatt összeesik mindössze néhány méterre legyőzőjétől. Egy darabig nem fog megmozdulni. Ami a férfit illeti, ő is kitett magáért. Eszméletlen állapota viszont nem tart fél percnél tovább. Mire magához tér, egész teste sajog – kiváltképp a mellkasán lévő karmolásnyom és a vállán lévő még mélyebb seb. Amíg a hátán fekszik, egészen elviselhető, de ha megpróbál felülni, netalántán felállni, az már komolyabb erőfeszítésbe fog kerülni. Nem lenne szerencsés dolog újra kidőlni a fájdalomtól. Még mindig vérzik. *
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 23:07:25
Üzenet elküldve: 2023-06-25 23:07:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Rorkirt elönti a düh és nem tud semmi másra figyelni csak az ellenfelére, annak mozdulataira. Azonban a számításai így is elcsúsznak, jóllehet a szerencséje nem tarthat örökké és ezzel tisztában is van. A vállán húzódó mély seb miatt felmorran, nem is a fájdalom miatt, mert azt jelenleg az adrenalin miatt tán nem is érzi igazán, inkább csak a tudat, a látvány miatt. Immáron mindketten véreznek, a barbár pedig abban bízik leginkább, hogy az állat élete hamarabb folyik ki testéből, mint az övéből. Van nála egy gyógyító ital, de amíg harcképes nem szeretné erre pazarolni az idejét, inkább arra használja fel minden erejét hogy amíg a sebesült karja még bírja emelni a kardot, lecsapjon vele. Reményei szerint ezúttal végleg. *
*Rorkirt elönti a düh és nem tud semmi másra figyelni csak az ellenfelére, annak mozdulataira. Azonban a számításai így is elcsúsznak, jóllehet a szerencséje nem tarthat örökké és ezzel tisztában is van. A vállán húzódó mély seb miatt felmorran, nem is a fájdalom miatt, mert azt jelenleg az adrenalin miatt tán nem is érzi igazán, inkább csak a tudat, a látvány miatt. Immáron mindketten véreznek, a barbár pedig abban bízik leginkább, hogy az állat élete hamarabb folyik ki testéből, mint az övéből. Van nála egy gyógyító ital, de amíg harcképes nem szeretné erre pazarolni az idejét, inkább arra használja fel minden erejét hogy amíg a sebesült karja még bírja emelni a kardot, lecsapjon vele. Reményei szerint ezúttal végleg. *
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 22:38:37
Üzenet elküldve: 2023-06-25 22:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Karheia feszülten várja, hogy az ige hatni kezdjen, de nem történik semmi. Legalábbis látszólag. Néhány lélegzetvételnyi idő után ráébred, hogy az ige hatástalan volt, amitől jeges félelem önti el szívét. Szinte nézni sem bírja ahogy Rorkir a hatalmas fenevaddal küzd, de főleg nem tétlenül. Tudja, hogy ígéretet tett, de képtelen betartani, főleg ha a Szellemek így elfordultak tőle. Megindul a borzalmas bestia és a barbár felé, az íj pedig töretlenül a kezében van, de még nem úgy tűnik, hogy használni szeretné.
Karheia jól tudja, hogy képességei meg sem közelíthetik a harcos férfiét, így sokkal inkább hátráltatná őt a medvével való küzdelemben, ám valamit tennie kell. Lőni még nem mer, fél attól, hogy Rorkirt találja el, ezért végső elkeseredésében még egyszer a varázsigéhez folyamodik, hátha ezúttal sikerrel jár. Ha pedig nem, akkor már csak a Szellemek a megmondhatói, hogy mi lesz Rorkir sorsa.
Tekintetét nem veszi le a dühöngő vadállatról, még csak nem is pislog, s reménykedik. Mást aligha tehet.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont látása két körre teljesen megszűnik, miközben olyan erős fájdalmakat érez, mintha szeme szó szerint meggyulladt volna és égne (-1 fájdalomtűrés).
*Karheia feszülten várja, hogy az ige hatni kezdjen, de nem történik semmi. Legalábbis látszólag. Néhány lélegzetvételnyi idő után ráébred, hogy az ige hatástalan volt, amitől jeges félelem önti el szívét. Szinte nézni sem bírja ahogy Rorkir a hatalmas fenevaddal küzd, de főleg nem tétlenül. Tudja, hogy ígéretet tett, de képtelen betartani, főleg ha a Szellemek így elfordultak tőle. Megindul a borzalmas bestia és a barbár felé, az íj pedig töretlenül a kezében van, de még nem úgy tűnik, hogy használni szeretné.
Karheia jól tudja, hogy képességei meg sem közelíthetik a harcos férfiét, így sokkal inkább hátráltatná őt a medvével való küzdelemben, ám valamit tennie kell. Lőni még nem mer, fél attól, hogy Rorkirt találja el, ezért végső elkeseredésében még egyszer a varázsigéhez folyamodik, hátha ezúttal sikerrel jár. Ha pedig nem, akkor már csak a Szellemek a megmondhatói, hogy mi lesz Rorkir sorsa.
Tekintetét nem veszi le a dühöngő vadállatról, még csak nem is pislog, s reménykedik. Mást aligha tehet.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont látása két körre teljesen megszűnik, miközben olyan erős fájdalmakat érez, mintha szeme szó szerint meggyulladt volna és égne (-1 fájdalomtűrés).
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 21:49:52
Üzenet elküldve: 2023-06-25 21:49:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útját keresztezvén//
* Úgy tűnik, a szellemek nem szeretnék, hogy Karheia nagyobb mértékben közbeavatkozzon, hiszen ez nem az ő harca. Mivel varázslata nem sikerül, kénytelen lesz – legalább a következő néhány pillanatban – bízni párja erejében. Természetesen, ha így érzi, bármikor újrapróbálkozhat a varázslattal vagy más módon. Viszont azt sem akarhatja, hogy a szellemek megharagudjanak rá.
Vissza a csatatérre – Rorkir is megérzi az állat hatalmas erejét, de még, ha el is uralkodna rajta a félelem, a legnagyobb bolondság lenne menekülőre fogni, hiszen egy felbőszült barna medvét még a leggyorsabb futók sem hagynak le. Emiatt, és mert erős szíve van, folytatja a harcot. Közelebb lép a hátsó lábaira ágaskodó állathoz, hogy befejezze a harcot. Támadása sikeres is, meg nem is. Ahogy a penge közelít az állat felé, az mancsával arrébb pofozza a pengét, így végül épp, hogy csak súrolja. Nyilván a penge arrébblökése sem úszható meg sérülés nélkül, de ez most a legkevésbé sem érdekli a vadállatot. Legalább a létfontosságú szervei nem sérültek. Rorkir ismét érzi, ahogy a medve mancsa elsuhan feje fölött, de ismét szerencséje van, hiszen egy haja szála sem görbül. Már épp elkezdhetne a következő támadásán dolgozni, amikor észreveszi, hogy bal vállából ömlik a vér. Fájdalmat ugyan nem érez, hiszen harcos elméje teljesen kizárja az efféle érzéseket. Viszont látni láthatja, hogy egy csúnya, húsig hatoló sebet okozott neki a hatalmas mancs. Ha érezné a fájdalmat, most bizonyára sokkal nagyobbat üvöltene, mint korábban a tüske miatt. Ez olyan sérülésnek tűnik, amit harc után mindenképp el kell látni. Azonban a harcnak még nincs vége. A medve még mindig felette tornyosul, és bár hadonászása viszonylag kiszámítható, reakcióideje pedig még mindig nem a legjobb, így is okoz némi bosszúságot Rorkir számára.
Karheiának pedig elképzelni is szörnyű lehet, mi következik, ha a medve ismét teljes erejével küzd. Rorkir legalább abban a hitben van, hogy eddig is úgy harcolt, így amiatt legalább nem kell aggódnia. *
* Úgy tűnik, a szellemek nem szeretnék, hogy Karheia nagyobb mértékben közbeavatkozzon, hiszen ez nem az ő harca. Mivel varázslata nem sikerül, kénytelen lesz – legalább a következő néhány pillanatban – bízni párja erejében. Természetesen, ha így érzi, bármikor újrapróbálkozhat a varázslattal vagy más módon. Viszont azt sem akarhatja, hogy a szellemek megharagudjanak rá.
Vissza a csatatérre – Rorkir is megérzi az állat hatalmas erejét, de még, ha el is uralkodna rajta a félelem, a legnagyobb bolondság lenne menekülőre fogni, hiszen egy felbőszült barna medvét még a leggyorsabb futók sem hagynak le. Emiatt, és mert erős szíve van, folytatja a harcot. Közelebb lép a hátsó lábaira ágaskodó állathoz, hogy befejezze a harcot. Támadása sikeres is, meg nem is. Ahogy a penge közelít az állat felé, az mancsával arrébb pofozza a pengét, így végül épp, hogy csak súrolja. Nyilván a penge arrébblökése sem úszható meg sérülés nélkül, de ez most a legkevésbé sem érdekli a vadállatot. Legalább a létfontosságú szervei nem sérültek. Rorkir ismét érzi, ahogy a medve mancsa elsuhan feje fölött, de ismét szerencséje van, hiszen egy haja szála sem görbül. Már épp elkezdhetne a következő támadásán dolgozni, amikor észreveszi, hogy bal vállából ömlik a vér. Fájdalmat ugyan nem érez, hiszen harcos elméje teljesen kizárja az efféle érzéseket. Viszont látni láthatja, hogy egy csúnya, húsig hatoló sebet okozott neki a hatalmas mancs. Ha érezné a fájdalmat, most bizonyára sokkal nagyobbat üvöltene, mint korábban a tüske miatt. Ez olyan sérülésnek tűnik, amit harc után mindenképp el kell látni. Azonban a harcnak még nincs vége. A medve még mindig felette tornyosul, és bár hadonászása viszonylag kiszámítható, reakcióideje pedig még mindig nem a legjobb, így is okoz némi bosszúságot Rorkir számára.
Karheiának pedig elképzelni is szörnyű lehet, mi következik, ha a medve ismét teljes erejével küzd. Rorkir legalább abban a hitben van, hogy eddig is úgy harcolt, így amiatt legalább nem kell aggódnia. *
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 20:31:23
Üzenet elküldve: 2023-06-25 20:31:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkirt eddig igazán megsegítik ősei, vagy valamilyen rajta jóval túlmutató erő, ugyanis egészen jól halad a küzdelme a medvével. Igaz folyamatosan észnél kell lennie, és mióta a vihardémonnal küzdött nem is bírja úgy mint fiatalabb korában, azért még kitart. De a homlokán bizony gyöngyöznek a verejtékcseppek. Mikor a medve ismét elcsap mellette, érzi hogy megsuhintja a halál szele. ~Ha kicsit közelebb vagyok leszakította volna a fejem!~ Persze ez csak még inkább feltüzeli a barbárt, amikor viszont elszalad mellette az állat egy pillanatra megretten, mert úgy hiszi hogy Rheiát veszi célba. És abban holtbiztos, hogy nem volna képes lefutni egy ilyen bestiát, még ha az sebesült is. De szerencséjére nem erről van szó, talán csak jobb helyzetbe akart kerülni Rorkirral szemben. A szőrszálak pedig nem nyugszanak a hátán, égnek állnak az egész testén. Ismeri a félelmet, mely oly sokszor megkörnyékezte már a szívét, de egy Vérgőzös nem engedheti meg magának ezt a kényelmet. A kardjára néz, s az állat vérét egy gyors kézmozdulattal végig keni arcán és mellkasán, hogy ezzel buzdítsa fel harci kedvét. Érzi hogy ezen a ponton már annyira benne van a harcban, hogy ha akarna sem tudna leállni, így kicsit örül is neki hogy Rheia nincs a közelben, még a végén baja esne. Rorkirt ugyanis a fölé tornyosuló fenevad látványa olyan transzba hozza, hogy már nem igazán tud figyelni a külvilágra, s csak a fenyegetést látja maga előtt és a fegyvert érzi kezei szorításában, mellyel megszüntetheti azt. Úgyhogy mindent egy lapra feltéve bal lápával toppant egyet előre, hogy talán be tudná csapni a medvét ezzel a csellel, de akár mozdul az állat akár nem Rorkir feltett szándéka hogy felnyársalja kardjával egyszer s mindenkorra. ~Durogaar erősítsd meg karom, hogy kitartsak a végsőkig! Csak még egy kicsit!~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkirt eddig igazán megsegítik ősei, vagy valamilyen rajta jóval túlmutató erő, ugyanis egészen jól halad a küzdelme a medvével. Igaz folyamatosan észnél kell lennie, és mióta a vihardémonnal küzdött nem is bírja úgy mint fiatalabb korában, azért még kitart. De a homlokán bizony gyöngyöznek a verejtékcseppek. Mikor a medve ismét elcsap mellette, érzi hogy megsuhintja a halál szele. ~Ha kicsit közelebb vagyok leszakította volna a fejem!~ Persze ez csak még inkább feltüzeli a barbárt, amikor viszont elszalad mellette az állat egy pillanatra megretten, mert úgy hiszi hogy Rheiát veszi célba. És abban holtbiztos, hogy nem volna képes lefutni egy ilyen bestiát, még ha az sebesült is. De szerencséjére nem erről van szó, talán csak jobb helyzetbe akart kerülni Rorkirral szemben. A szőrszálak pedig nem nyugszanak a hátán, égnek állnak az egész testén. Ismeri a félelmet, mely oly sokszor megkörnyékezte már a szívét, de egy Vérgőzös nem engedheti meg magának ezt a kényelmet. A kardjára néz, s az állat vérét egy gyors kézmozdulattal végig keni arcán és mellkasán, hogy ezzel buzdítsa fel harci kedvét. Érzi hogy ezen a ponton már annyira benne van a harcban, hogy ha akarna sem tudna leállni, így kicsit örül is neki hogy Rheia nincs a közelben, még a végén baja esne. Rorkirt ugyanis a fölé tornyosuló fenevad látványa olyan transzba hozza, hogy már nem igazán tud figyelni a külvilágra, s csak a fenyegetést látja maga előtt és a fegyvert érzi kezei szorításában, mellyel megszüntetheti azt. Úgyhogy mindent egy lapra feltéve bal lápával toppant egyet előre, hogy talán be tudná csapni a medvét ezzel a csellel, de akár mozdul az állat akár nem Rorkir feltett szándéka hogy felnyársalja kardjával egyszer s mindenkorra. ~Durogaar erősítsd meg karom, hogy kitartsak a végsőkig! Csak még egy kicsit!~*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 20:13:45
Üzenet elküldve: 2023-06-25 20:13:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Az eddig győztesnek látszó csata hirtelen fordulatot vesz. A medve sebesülései súlyossága ellenére először úgy tűnik visszavonulót fúj, majd ismét szembenéz Rorkirral, ezúttal viszont sokkal dühödtebbnek tűnik mint korábban. Karheia szíve még hevesebben kezd verni, s úgy érzi nincs ideje tovább haboznia, nem mer tovább tétlenül ülni és nézni, muszáj cselekednie. Persze a Szellemekre bízni a sorsukat bátor dolog, s gyakran hangoztatják is, de elővigyázatosságból egy kis varázslat igazán nem árthat.
~ Csak most ne hagyjatok el! ~
Egy bonyolultabb igéhez folyamodik, ami némi rizikóval is jár, már csak amiatt is, mert kevesebbet használta. De ha sikerrel jár azzal talán pontot is tehet a küzdelemre, így továbbra is a medvét bámulva ismételten elkezd mormolni.*
Karheia Rhagodar megpróbált varázsolni egy Vakítás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Az eddig győztesnek látszó csata hirtelen fordulatot vesz. A medve sebesülései súlyossága ellenére először úgy tűnik visszavonulót fúj, majd ismét szembenéz Rorkirral, ezúttal viszont sokkal dühödtebbnek tűnik mint korábban. Karheia szíve még hevesebben kezd verni, s úgy érzi nincs ideje tovább haboznia, nem mer tovább tétlenül ülni és nézni, muszáj cselekednie. Persze a Szellemekre bízni a sorsukat bátor dolog, s gyakran hangoztatják is, de elővigyázatosságból egy kis varázslat igazán nem árthat.
~ Csak most ne hagyjatok el! ~
Egy bonyolultabb igéhez folyamodik, ami némi rizikóval is jár, már csak amiatt is, mert kevesebbet használta. De ha sikerrel jár azzal talán pontot is tehet a küzdelemre, így továbbra is a medvét bámulva ismételten elkezd mormolni.*
Karheia Rhagodar megpróbált varázsolni egy Vakítás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 19:28:05
Üzenet elküldve: 2023-06-25 19:28:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útját keresztezvén//
* A barbár és a vadállat harca tovább folytatódik. Rorkir nem hagy időt a varázslat miatt bágyadt medvének, hogy összeszedje magát. Ez a csapás is sikeres, az állat felüvölt, amikor ezúttal oldalát hasítja fel a széles penge. Továbbra sem hal bele, habár a vérveszteség egyre inkább befolyásolhatja a harc további alakulását. A medve nem mozog elég gyorsan, így mire odakapna mancsával a barbár felé, már csak a levegőt simítja végig. Ezzel azonban nem éri be, a következő pillanatban már rohamra készül. A férfinak még van ideje elmozdulni a felé rontó vadállat elől, viszont talán még erre sincs szükség, ugyanis az állat nem is nekiront, hanem elszalad mellette. Hogy a célt tévesztette el vagy csak ezzel próbál jobb helyzetbe kerülni a barbárral szemben, az rejtély marad, de legalább az biztos, hogy szándéka nem az volt, hogy meneküljön: a következő pillanatban az állat már két lábon állva várja az ember támadását. Eddig igencsak egyoldalú a harc, amit bizonyára se Rorkir, se Karheia nem bán. Viszont vajon ugyanolyan lendülettel támad ellenfelére a barbár, ha az most sokkal nagyobbnak látszik, mint eddig? Akármilyen bátor harcos is Rorkir, a félelem szikrája az ő szívébe is belopózik, amikor szembenéz a közel három méter magas óriással, mely fölé magasodik. Noha a medve hangos üvöltéseivel az egész erdő tudtára adta, hogy sebesülése fájdalmas, mégis mintha csak még rettenetesebbé válna, ahogy egyre több sérülés fedi a testét. Ezt a hátul maradt társ, Karheia is érezheti. A medve nagyobbnak és erősebbnek látszik, mint eddig. Talán még korai lenne közbeavatkozni, de mi van, ha néhány másodperc múlva pedig már túl késő lesz? Persze az is lehet, hogy az egész betudható annak, hogy a két lábra állt fenevad ijesztő képet fest. *
* A barbár és a vadállat harca tovább folytatódik. Rorkir nem hagy időt a varázslat miatt bágyadt medvének, hogy összeszedje magát. Ez a csapás is sikeres, az állat felüvölt, amikor ezúttal oldalát hasítja fel a széles penge. Továbbra sem hal bele, habár a vérveszteség egyre inkább befolyásolhatja a harc további alakulását. A medve nem mozog elég gyorsan, így mire odakapna mancsával a barbár felé, már csak a levegőt simítja végig. Ezzel azonban nem éri be, a következő pillanatban már rohamra készül. A férfinak még van ideje elmozdulni a felé rontó vadállat elől, viszont talán még erre sincs szükség, ugyanis az állat nem is nekiront, hanem elszalad mellette. Hogy a célt tévesztette el vagy csak ezzel próbál jobb helyzetbe kerülni a barbárral szemben, az rejtély marad, de legalább az biztos, hogy szándéka nem az volt, hogy meneküljön: a következő pillanatban az állat már két lábon állva várja az ember támadását. Eddig igencsak egyoldalú a harc, amit bizonyára se Rorkir, se Karheia nem bán. Viszont vajon ugyanolyan lendülettel támad ellenfelére a barbár, ha az most sokkal nagyobbnak látszik, mint eddig? Akármilyen bátor harcos is Rorkir, a félelem szikrája az ő szívébe is belopózik, amikor szembenéz a közel három méter magas óriással, mely fölé magasodik. Noha a medve hangos üvöltéseivel az egész erdő tudtára adta, hogy sebesülése fájdalmas, mégis mintha csak még rettenetesebbé válna, ahogy egyre több sérülés fedi a testét. Ezt a hátul maradt társ, Karheia is érezheti. A medve nagyobbnak és erősebbnek látszik, mint eddig. Talán még korai lenne közbeavatkozni, de mi van, ha néhány másodperc múlva pedig már túl késő lesz? Persze az is lehet, hogy az egész betudható annak, hogy a két lábra állt fenevad ijesztő képet fest. *
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 16:37:23
Üzenet elküldve: 2023-06-25 16:37:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Smaragd és zafír//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Jaj szegénykém!
*Szomorkásan lebiggyeszti ajkait, de megint nevetésre ösztönzi Pashthra látszólagos sértettsége, amit nem tud komolyan venni - és azt hiszi nem is szánja komolynak a fiú - akkor sem ha a katona valóban kellemetlenül érzi magát.*
- Nem baj, kipihent vagyok. Legfeljebb utána alszom egyet valahol.
*Most még akár a szabadban is tudna, ha muszáj volna, s éppen nem mossa el szundikálását egy váratlan nyárizápor.*
- Áh a Kikötőben mindenkinek legalább egy tucat testvére és vagy kétszer ennyi féltestvére van. Olyanok ott a népek mint a nyulak, és nem telik drága füvekre. Na meg aztán ez ilyen hivatásbéli ártalom is annak, aki pénzért enged férfiakat a combjai közé.
*Kissé számonkérőnek érzi szavait, s bár édesanyjának ez aligha fájna, feltehetően ha hallaná sem érdekelné őt, Daesys mégis gyorsan hozzáteszi.*
- Persze a mama csak jót akart nekünk.
*Még ő is belátja, hogy naiv gondolat ez, de az asszony a maga sajátos módján gondoskodott róluk. Legalább néhányukról. Tirä nem volt ennyire szerencsés, de ez Daesyst nem érdekli, aki igen elfogult egyetlen szülőjét illetően.*
- Csak hajrá, pillanatokon belül az idegeidre menne. Be nem áll a szája és állandóan aranyat kunyerál.
*Homlokát ráncolja, mert némi önkritikát gyakorolva leheletnyit magára ismer. Ez pedig nem tetszik neki, mert éppen Tirät igyekszik rossz színben feltüntetni. Azért egy rosszalló pillantást nem mulaszt el Pashthrának címezni, s valóban nem aggódik, mert meggyőződése hogy valóban nem jönnének ki ők ketten.*
- Egy hajszál választott el attól, hogy megöljük egymást. Ha nem a Sellőházban lettünk volna, szavamra, hogy a sós vízbe fojtom.
*Még picit zsörtölődik, de csak mert szórakoztatja, egészen addig míg az utálatos nemesek szóba nem kerülnek.*
- Van bennem valamennyi, állítólag. Anyám meggyőződése, hogy valami nemes elf az apám, aki katona volt és vitéz harcosként szerzett magának nemesi rangot. Meg hogy kígyó volt a családjának címere, ezért kaptam ezt a medált is anyámtól. Aztán ki tudja.
*Megvonja vállait. Szereti ezt a történetet fenntartásokkal kezelni, elvégre elég sok mindenki megfordult anyjában ahhoz, hogy semmit se lehessen biztosra venni.*
- De azt mondta a zöld szemeim, meg a fattyúságom elég árulkodó volt, meg aztán a félvéreket nem szerette az a szarházi. Egy ideig zargatta is anyámat, mert nem hitte el, hogy elvitt a himlő. Aztán egy nap megbékélt és nem kellett többet elbújni.
*Vigyorogva jut eszébe még egy részlet.*
- Azt mondják az a faszfej végül egy kurvát szeretett meg és haza is vitte. Gondolom mennyire örült neki az asszonya.
*Kárörvendően nevet, ahogy elképzeli az otthoni porcelándobálást. Önfeledt csacsogása közben észre sem veszi, hogy megváltozik körülöttük a táj.*
- Hála az isteneknek! Azok a pökhendi kis pinák máshoz sem értenek csak az ücsörgéshez. Egy napot sem bírnának ki a szép étkezőjükön kívül, hát még a Kikötőben.
*Valójában büszke arra, hogy nem nemesnek született, így a hóhajú fiú cukkolását dicséretként éli meg. Napestig képes lenne az arisztokratákról panaszkodni, de igyekszik valamelyest visszafogni magát. Egyelőre.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Jaj szegénykém!
*Szomorkásan lebiggyeszti ajkait, de megint nevetésre ösztönzi Pashthra látszólagos sértettsége, amit nem tud komolyan venni - és azt hiszi nem is szánja komolynak a fiú - akkor sem ha a katona valóban kellemetlenül érzi magát.*
- Nem baj, kipihent vagyok. Legfeljebb utána alszom egyet valahol.
*Most még akár a szabadban is tudna, ha muszáj volna, s éppen nem mossa el szundikálását egy váratlan nyárizápor.*
- Áh a Kikötőben mindenkinek legalább egy tucat testvére és vagy kétszer ennyi féltestvére van. Olyanok ott a népek mint a nyulak, és nem telik drága füvekre. Na meg aztán ez ilyen hivatásbéli ártalom is annak, aki pénzért enged férfiakat a combjai közé.
*Kissé számonkérőnek érzi szavait, s bár édesanyjának ez aligha fájna, feltehetően ha hallaná sem érdekelné őt, Daesys mégis gyorsan hozzáteszi.*
- Persze a mama csak jót akart nekünk.
*Még ő is belátja, hogy naiv gondolat ez, de az asszony a maga sajátos módján gondoskodott róluk. Legalább néhányukról. Tirä nem volt ennyire szerencsés, de ez Daesyst nem érdekli, aki igen elfogult egyetlen szülőjét illetően.*
- Csak hajrá, pillanatokon belül az idegeidre menne. Be nem áll a szája és állandóan aranyat kunyerál.
*Homlokát ráncolja, mert némi önkritikát gyakorolva leheletnyit magára ismer. Ez pedig nem tetszik neki, mert éppen Tirät igyekszik rossz színben feltüntetni. Azért egy rosszalló pillantást nem mulaszt el Pashthrának címezni, s valóban nem aggódik, mert meggyőződése hogy valóban nem jönnének ki ők ketten.*
- Egy hajszál választott el attól, hogy megöljük egymást. Ha nem a Sellőházban lettünk volna, szavamra, hogy a sós vízbe fojtom.
*Még picit zsörtölődik, de csak mert szórakoztatja, egészen addig míg az utálatos nemesek szóba nem kerülnek.*
- Van bennem valamennyi, állítólag. Anyám meggyőződése, hogy valami nemes elf az apám, aki katona volt és vitéz harcosként szerzett magának nemesi rangot. Meg hogy kígyó volt a családjának címere, ezért kaptam ezt a medált is anyámtól. Aztán ki tudja.
*Megvonja vállait. Szereti ezt a történetet fenntartásokkal kezelni, elvégre elég sok mindenki megfordult anyjában ahhoz, hogy semmit se lehessen biztosra venni.*
- De azt mondta a zöld szemeim, meg a fattyúságom elég árulkodó volt, meg aztán a félvéreket nem szerette az a szarházi. Egy ideig zargatta is anyámat, mert nem hitte el, hogy elvitt a himlő. Aztán egy nap megbékélt és nem kellett többet elbújni.
*Vigyorogva jut eszébe még egy részlet.*
- Azt mondják az a faszfej végül egy kurvát szeretett meg és haza is vitte. Gondolom mennyire örült neki az asszonya.
*Kárörvendően nevet, ahogy elképzeli az otthoni porcelándobálást. Önfeledt csacsogása közben észre sem veszi, hogy megváltozik körülöttük a táj.*
- Hála az isteneknek! Azok a pökhendi kis pinák máshoz sem értenek csak az ücsörgéshez. Egy napot sem bírnának ki a szép étkezőjükön kívül, hát még a Kikötőben.
*Valójában büszke arra, hogy nem nemesnek született, így a hóhajú fiú cukkolását dicséretként éli meg. Napestig képes lenne az arisztokratákról panaszkodni, de igyekszik valamelyest visszafogni magát. Egyelőre.*
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-25 15:37:49
Üzenet elküldve: 2023-06-25 15:37:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorba//
*Ahogy áthalad kikötő szívén és maga mögött hagyja a dokkokat lassacskán a kikötői erdőségben találja magát. Egészen unalmasnak hat most a táj, úgyhogy a régi emlékeiben kutakodik. Az jut eszébe, mikor először jött a városba, azt a nótát dudolássza magában. ~Élt egyszer egy vitéz vala,
Kinek neve Res,
És talán ha nem ismernéd,
Magadra ne vess!
Bár nem nagy az ő diadala,
Okod nincs, hogy nevess.
Mert megtalálta szíve hölgyét,
S így szólt hozzá: szeress!
Szeress úgy, mintha haldokolnál,
Nevess úgy, mint még soha eddig talán,
Engedd, hogy e kéz enyhítsen
Bánatán
Szívednek, mely közel sincs még alkonyán.
De a hölgy, kinek e nemes dal szól
Válaszul csak annyit mondott,
Rosszul vagyok a locsogástól.~*
*Ahogy áthalad kikötő szívén és maga mögött hagyja a dokkokat lassacskán a kikötői erdőségben találja magát. Egészen unalmasnak hat most a táj, úgyhogy a régi emlékeiben kutakodik. Az jut eszébe, mikor először jött a városba, azt a nótát dudolássza magában. ~Élt egyszer egy vitéz vala,
Kinek neve Res,
És talán ha nem ismernéd,
Magadra ne vess!
Bár nem nagy az ő diadala,
Okod nincs, hogy nevess.
Mert megtalálta szíve hölgyét,
S így szólt hozzá: szeress!
Szeress úgy, mintha haldokolnál,
Nevess úgy, mint még soha eddig talán,
Engedd, hogy e kéz enyhítsen
Bánatán
Szívednek, mely közel sincs még alkonyán.
De a hölgy, kinek e nemes dal szól
Válaszul csak annyit mondott,
Rosszul vagyok a locsogástól.~*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-24 14:06:36
Üzenet elküldve: 2023-06-24 14:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szilaj Tökvirág//
* Feszült patthelyzet alakul ki a két fél között. Alesian kicsit fel tud lélegezni, de még mindig tudja, hogy nem valami fényes a helyzete. Egy apró varázslattal igyekszik ezt orvosolni, már ami a fényt illeti. Egy apró láng gyúl ki ujjacskája hegyén, ami meghozza a várva várt hatást. Sokan meghökkennek, ha egy varázslat használóval találják szembe. Ez a nő is pont így reagál. Eddig is eléggé állatiasan viselkedett, de most még inkább úgy tűnik, hogy igencsak primitív. Ettől most jóval magabiztosabbá válik.*
- Az varázs. Én nagy varázsló vagyok!* Füllent egy kicsit, mert nagynak éppen nem lehet mondani, már termete okán se, de azért csak varázsló, ha már tud ilyet csinálni. Hangja még mindig nem a legbiztosabb, de azért viszonylag remegés nélkül tud beszélni. Tisztes távolságból, mert ő aztán nem igyekszik közeledni a sebesült nő felé. Konyít az állatokhoz, így jól tudja, hogy a sebesült vad a legveszedelmesebb, még ez a nő nem is éppen állat, de azért elég közel áll hozzá.*
- Ki vagy te és miért támadtál rám?* Teszi fel a leglényegesebb kérdéseket, majd egy mozdulattal kioltja a is lángot, ami magától is kialudt volna, de jobb, ha úgy tűnik a külső szemlélőnek, hogy azért aludt ki, mert ő azt akarta.*
* Feszült patthelyzet alakul ki a két fél között. Alesian kicsit fel tud lélegezni, de még mindig tudja, hogy nem valami fényes a helyzete. Egy apró varázslattal igyekszik ezt orvosolni, már ami a fényt illeti. Egy apró láng gyúl ki ujjacskája hegyén, ami meghozza a várva várt hatást. Sokan meghökkennek, ha egy varázslat használóval találják szembe. Ez a nő is pont így reagál. Eddig is eléggé állatiasan viselkedett, de most még inkább úgy tűnik, hogy igencsak primitív. Ettől most jóval magabiztosabbá válik.*
- Az varázs. Én nagy varázsló vagyok!* Füllent egy kicsit, mert nagynak éppen nem lehet mondani, már termete okán se, de azért csak varázsló, ha már tud ilyet csinálni. Hangja még mindig nem a legbiztosabb, de azért viszonylag remegés nélkül tud beszélni. Tisztes távolságból, mert ő aztán nem igyekszik közeledni a sebesült nő felé. Konyít az állatokhoz, így jól tudja, hogy a sebesült vad a legveszedelmesebb, még ez a nő nem is éppen állat, de azért elég közel áll hozzá.*
- Ki vagy te és miért támadtál rám?* Teszi fel a leglényegesebb kérdéseket, majd egy mozdulattal kioltja a is lángot, ami magától is kialudt volna, de jobb, ha úgy tűnik a külső szemlélőnek, hogy azért aludt ki, mert ő azt akarta.*
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-24 10:56:46
Üzenet elküldve: 2023-06-24 10:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szilaj Tökvirág//
*Ranreya sebesülése óta már nem mutatja jelét, hogy továbbra is támadni akarna. Elfogadja, hogy lebecsülte az aprónépet és ennek az óvatlanságnak hála pórul is járt. Persze sebe feltehetően nem súlyos, inkább kellemetlen, csupán arra kell odafigyelnie, hogy el ne fertőződjön, s talán még heg sem marad utána.
Alesian viszont nem mozdul ahogy Ranreya sem. A barbár nő bizalmatlanul, mereven bámulja a tündért, egyszerűen képtelen eldönteni, hogy a másik mit is tervezhet. Ő tesz elsőként egy lépést hátra, aztán összerezzen és ismételten vicsorogni kezd, amikor Alesian ujját feltartja. De ez nem minden! Valami csoda folytán egy apró lángocska jelenik meg. Ranreya szemei elkerekednek, s rémület csillan meg bennük. Jól tudja mi ez, a közös nyelven is meg tudná nevezni, ott is van nyelve hegyén a szó, amit halkan maga elé morog.*
- Varázs.
*Riadtan a földre ereszkedik guggoló helyzetbe, vállait egészen álláig megpróbálja felhúzni. Láthatóan nem kedveli az ilyesfajta boszorkányságokat, de csak azért, mert nem ismeri őket.
Ha Ranreyának volna szőre bizonyosan felborzolná, ennek hiányában csak az állatokhoz hasonló módon igyekszik nagyobbnak mutatni magát azzal, hogy felsőtestét kihangsúlyozza és fejét fenyegetően leereszti. Egy-egy lépést lassan elkezd hátrálni, de kész arra, hogyha Alesian agresszió jeleit mutatná, akkor megpróbálja megvédeni magát.*
*Ranreya sebesülése óta már nem mutatja jelét, hogy továbbra is támadni akarna. Elfogadja, hogy lebecsülte az aprónépet és ennek az óvatlanságnak hála pórul is járt. Persze sebe feltehetően nem súlyos, inkább kellemetlen, csupán arra kell odafigyelnie, hogy el ne fertőződjön, s talán még heg sem marad utána.
Alesian viszont nem mozdul ahogy Ranreya sem. A barbár nő bizalmatlanul, mereven bámulja a tündért, egyszerűen képtelen eldönteni, hogy a másik mit is tervezhet. Ő tesz elsőként egy lépést hátra, aztán összerezzen és ismételten vicsorogni kezd, amikor Alesian ujját feltartja. De ez nem minden! Valami csoda folytán egy apró lángocska jelenik meg. Ranreya szemei elkerekednek, s rémület csillan meg bennük. Jól tudja mi ez, a közös nyelven is meg tudná nevezni, ott is van nyelve hegyén a szó, amit halkan maga elé morog.*
- Varázs.
*Riadtan a földre ereszkedik guggoló helyzetbe, vállait egészen álláig megpróbálja felhúzni. Láthatóan nem kedveli az ilyesfajta boszorkányságokat, de csak azért, mert nem ismeri őket.
Ha Ranreyának volna szőre bizonyosan felborzolná, ennek hiányában csak az állatokhoz hasonló módon igyekszik nagyobbnak mutatni magát azzal, hogy felsőtestét kihangsúlyozza és fejét fenyegetően leereszti. Egy-egy lépést lassan elkezd hátrálni, de kész arra, hogyha Alesian agresszió jeleit mutatná, akkor megpróbálja megvédeni magát.*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-24 00:12:21
Üzenet elküldve: 2023-06-24 00:12:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Smaragd és zafír//
- Hát... mit tudjam én! * Csattan fel vöröslő arccal a fiú, éppen csak a szemét nem süti le. * Próbáltam valami szépet mondani, miért kell úgy kinevetni... * sóhajt fel, mert tudja ő is, hogy nem az eszéről híres, de azért mégis rosszul esik neki, amikor az ennyire nyilvánvalóan a nevetség tárgyává válik. *
- Az utazás még kimerítőbb lesz. Folyamatosan egyensúlyoznod kell majd, hogy le ne ess. Persze ha erősen kapaszkodsz, akkor ezzel talán nem lesz gond. * Mondja a fiú, ahogy kicsit oldalba böki a lovat, és szépen poroszkálva megindulnak. Nem akar túl nagy iramot diktálni, nehogy Daesyst maga mögött hagyja, de azért igyekszik a sétánál gyorsabban haladni. *
- Majd ha kicsit belejössz, akkor gyorsítunk. * Ígéri, bár maga sem tudja, hogy mennyire fogja ezt betartani. Nem csak a kalózlány miatt, hanem Kókuszra is gondolnia kell. Egy jó lovas legalább annyit mozog, mint a ló, és így, hogy van egy potyautas a háta mögött, a túlzott sebesség csak a kárukra lenne. Kókusz amúgy is csataló, azok pedig nem a gyorsaságukról, hanem az erejükről híresek, és nem akarja, hogy a nap felére kifáradjon szegény állat, hogy aztán egy helyben pihenjenek. *
- Nem is tudtam, hogy van egy féltestvéred. Ha nincs így felvágva a nyelve, és ugyan ilyen szép, lehet, hogy illendő lenne nekem is bemutatkoznom. * Fordítja hátrafelé fejét, és megpróbálja elkapni - a pofon helyett, amire egyébként számít - utasa pillantását. Természetesen szó sincs arról, hogy bárki másra cserélné szíve választottját, csupán szokásos szócsatájuk újabb kezdete lehet egy vaktában leadott lövés. *
- Nemesi? Tán te is nemes vagy? * Csodálkozik el, na nem mintha ő az lenne. Bár apja híres, és naggyá tette a klánjukat, azért nemesnek nem mondaná magukat. Az öreg Shungo'rol inkább volt hadúr, mint úr. És egyébként is, ezen a tájon senki nem ismeri őket. *
- Bár nem, biztos nem vagy az. Azoknak finom illatuk van, és a bőrük sem kérges, mint a tiéd. Meg unalmasak is. * Teszi hozzá, hogy azért valami szépet is mondjon. Nem akarja megbántani Daesyst, csak a vérét szívja. *
- Hát... mit tudjam én! * Csattan fel vöröslő arccal a fiú, éppen csak a szemét nem süti le. * Próbáltam valami szépet mondani, miért kell úgy kinevetni... * sóhajt fel, mert tudja ő is, hogy nem az eszéről híres, de azért mégis rosszul esik neki, amikor az ennyire nyilvánvalóan a nevetség tárgyává válik. *
- Az utazás még kimerítőbb lesz. Folyamatosan egyensúlyoznod kell majd, hogy le ne ess. Persze ha erősen kapaszkodsz, akkor ezzel talán nem lesz gond. * Mondja a fiú, ahogy kicsit oldalba böki a lovat, és szépen poroszkálva megindulnak. Nem akar túl nagy iramot diktálni, nehogy Daesyst maga mögött hagyja, de azért igyekszik a sétánál gyorsabban haladni. *
- Majd ha kicsit belejössz, akkor gyorsítunk. * Ígéri, bár maga sem tudja, hogy mennyire fogja ezt betartani. Nem csak a kalózlány miatt, hanem Kókuszra is gondolnia kell. Egy jó lovas legalább annyit mozog, mint a ló, és így, hogy van egy potyautas a háta mögött, a túlzott sebesség csak a kárukra lenne. Kókusz amúgy is csataló, azok pedig nem a gyorsaságukról, hanem az erejükről híresek, és nem akarja, hogy a nap felére kifáradjon szegény állat, hogy aztán egy helyben pihenjenek. *
- Nem is tudtam, hogy van egy féltestvéred. Ha nincs így felvágva a nyelve, és ugyan ilyen szép, lehet, hogy illendő lenne nekem is bemutatkoznom. * Fordítja hátrafelé fejét, és megpróbálja elkapni - a pofon helyett, amire egyébként számít - utasa pillantását. Természetesen szó sincs arról, hogy bárki másra cserélné szíve választottját, csupán szokásos szócsatájuk újabb kezdete lehet egy vaktában leadott lövés. *
- Nemesi? Tán te is nemes vagy? * Csodálkozik el, na nem mintha ő az lenne. Bár apja híres, és naggyá tette a klánjukat, azért nemesnek nem mondaná magukat. Az öreg Shungo'rol inkább volt hadúr, mint úr. És egyébként is, ezen a tájon senki nem ismeri őket. *
- Bár nem, biztos nem vagy az. Azoknak finom illatuk van, és a bőrük sem kérges, mint a tiéd. Meg unalmasak is. * Teszi hozzá, hogy azért valami szépet is mondjon. Nem akarja megbántani Daesyst, csak a vérét szívja. *
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-23 21:14:49
Üzenet elküldve: 2023-06-23 21:14:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Ahogy Rorkir üvölt, úgy válaszol a medve is. Ez, és a roppant karmok közelsége minden egyes szőrszálat felállít a barbár hátán. A vére szinte lángol. Az adrenalin tombol benne, talán ez némileg tompítja a fájdalmat a lábában, melyet az tüske szúrása okozott. A pengéje pedig betalál, húsba mar a hideg acél. Ilyen állattal még sosem hadakozott, azonban általában a harcászatról bőséges ismeretei vannak. Éppen ezért nem túl sokat gondolkozik azon, hogy vajon miért is viselkedik úgy a medve, ahogyan. Azért mert varázslat alatt áll? Azért mert vért veszít, netán fáj neki a seb amit ő okozott? Netán csak kivár hogy halálos csapásával egyszer s mindenkorra véget vessen a férfi botor életének? Nem tudja. Azt viszont igen, hogy most nem állhat meg, nem várhatja ki mi lesz a következő lépés, neki kell cselekednie, és minden másodperc számít. Úgyhogy neki is veti magát a mozdulatnak, hogy újra lesújtson hatalmas kardjával. ~Láss engem atyám, láss engem anyám~ *
*Ahogy Rorkir üvölt, úgy válaszol a medve is. Ez, és a roppant karmok közelsége minden egyes szőrszálat felállít a barbár hátán. A vére szinte lángol. Az adrenalin tombol benne, talán ez némileg tompítja a fájdalmat a lábában, melyet az tüske szúrása okozott. A pengéje pedig betalál, húsba mar a hideg acél. Ilyen állattal még sosem hadakozott, azonban általában a harcászatról bőséges ismeretei vannak. Éppen ezért nem túl sokat gondolkozik azon, hogy vajon miért is viselkedik úgy a medve, ahogyan. Azért mert varázslat alatt áll? Azért mert vért veszít, netán fáj neki a seb amit ő okozott? Netán csak kivár hogy halálos csapásával egyszer s mindenkorra véget vessen a férfi botor életének? Nem tudja. Azt viszont igen, hogy most nem állhat meg, nem várhatja ki mi lesz a következő lépés, neki kell cselekednie, és minden másodperc számít. Úgyhogy neki is veti magát a mozdulatnak, hogy újra lesújtson hatalmas kardjával. ~Láss engem atyám, láss engem anyám~ *
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-22 17:06:20
Üzenet elküldve: 2023-06-22 17:06:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szilaj Tökvirág//
* Taktikája beválik a tündérnek. Sebet ejt ezen a vad szörnyetegen, aki csak úgy a semmiből rátámadt. Őszíntén szólva Alesian is le van döbbenve. Remegő kézzel tartja maga elé a tőrét. Amikor pedig a nő felé lép, idegesen hadonászni kezd a másik felé, aki szerencsére megtorpan. Teysus még mindig nem hagyta el kis papját. Ellenben lövése sincs, hogy most mégis mihez kezdhetne. Megannyi gondolat cikázik a fejében. Legszívesebben lelépne, de már így se tudja, hogy merre van, főleg, hogy korom sötét is van. Viszont is se szívesen maradna, mert hát azért nem biztonságos a hely. Támadni meg megint nincs nagy kedve, mert nem olyan vérengző fajta. Jobb híján egy varázslat mellett dönt. Egy kis fény megnyugtatná, meg talán ellenfelét is elbizonytalanítaná még inkább. Most azért érez némi helyzeti előnyt. Ha sikerül a varázslata, akkor majd cselekszik a helyzethez mérten, ha meg nem, akkor szépen lassan elkezd hátrálni.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
* Taktikája beválik a tündérnek. Sebet ejt ezen a vad szörnyetegen, aki csak úgy a semmiből rátámadt. Őszíntén szólva Alesian is le van döbbenve. Remegő kézzel tartja maga elé a tőrét. Amikor pedig a nő felé lép, idegesen hadonászni kezd a másik felé, aki szerencsére megtorpan. Teysus még mindig nem hagyta el kis papját. Ellenben lövése sincs, hogy most mégis mihez kezdhetne. Megannyi gondolat cikázik a fejében. Legszívesebben lelépne, de már így se tudja, hogy merre van, főleg, hogy korom sötét is van. Viszont is se szívesen maradna, mert hát azért nem biztonságos a hely. Támadni meg megint nincs nagy kedve, mert nem olyan vérengző fajta. Jobb híján egy varázslat mellett dönt. Egy kis fény megnyugtatná, meg talán ellenfelét is elbizonytalanítaná még inkább. Most azért érez némi helyzeti előnyt. Ha sikerül a varázslata, akkor majd cselekszik a helyzethez mérten, ha meg nem, akkor szépen lassan elkezd hátrálni.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-22 15:14:31
Üzenet elküldve: 2023-06-22 15:14:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Mivel Karheia ígéretet tett, ezért nem sok mindent tud tenni azon kívül, hogy feszülten vár és retteg. Retteg, hogy Rorkirnak valami baja esik, s magában ezen tépelődik. Szeretne közbeavatkozni, szeretne egy újabb varázslattal segíteni neki, de akkor már túl nyilvánvaló volna közbeavatkozása.
~ Vagy mégsem? Nem! Nem! Csak végső esetben. ~
Nyugalomra inti háborgó lelkét, és az ég felé pillant, hogy némán a Szellemekhez fohászkodjon Rorkirért. Úgy érzi még nem jött el az ideje a barbárnak, de ezt sosem tudhatja biztosan, Őseik eddig pedig sosem hagyták őt cserben alázatos kérése után. Remélhetőleg nem ma fognak elfordulni tőle.*
*Mivel Karheia ígéretet tett, ezért nem sok mindent tud tenni azon kívül, hogy feszülten vár és retteg. Retteg, hogy Rorkirnak valami baja esik, s magában ezen tépelődik. Szeretne közbeavatkozni, szeretne egy újabb varázslattal segíteni neki, de akkor már túl nyilvánvaló volna közbeavatkozása.
~ Vagy mégsem? Nem! Nem! Csak végső esetben. ~
Nyugalomra inti háborgó lelkét, és az ég felé pillant, hogy némán a Szellemekhez fohászkodjon Rorkirért. Úgy érzi még nem jött el az ideje a barbárnak, de ezt sosem tudhatja biztosan, Őseik eddig pedig sosem hagyták őt cserben alázatos kérése után. Remélhetőleg nem ma fognak elfordulni tőle.*
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-22 01:30:06
Üzenet elküldve: 2023-06-22 01:30:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útját keresztezvén//
* Karheia látszólag kivonja magát a küzdelemből, viszont varázslatával nagy valószínűséggel befolyásolja annak kimenetelét. Ennek ellenére nem lesz móka és kacagás legyőzni egy megtermett barna medvét még egy életerős barbár férfinak sem.
Amit észrevehet Rorkir, hogy a medve eleinte kissé furcsán viselkedik: az egyik pillanatban még egy éhes vadállat lelke ég a szemeiben, a következőben viszont inkább hasonlít egy magát szégyellő kutyára, akit leszidott a gazdája. Akármi is játszódik le az állat fejében, hamar visszatér vadállati éne, ám ez a pillanatnyi kihagyás éppen elég ahhoz, hogy a harcos lefaragja a kettejük közötti teret és lecsapjon. A bestia ekkor már ismét teljes erejéből küzd, viszont a férfit sem kell lebecsülni, így az első találat sikeres. A medve nyaka megsérül, viszont a penge nem megy elég mélyre ahhoz, hogy halálos sérülést ejtsen rajta. Persze a korábbi csatakiáltásnak érkezik a visszhangja, egy még mélyebb és még állatibb hangon, ahogy csak a torkán kifér. Két lábra áll és az épp csak egy pillanattal ezelőtt lesújtó Rorkir felé pofoz hatalmas mancsával. A férfinak esélye sincs ellentámadni, ahhoz túl gyors az állat – ugyanakkor ahhoz viszont lomhának tűnik, hogy kövesse a harcos mozgását, így ő egy viszonylag egyszerű mozdulattal kitérhet a mancsok öleléséből. A medve visszaereszkedik négylábra, megrázza fejét és láthatóan nem próbál egyből újra támadni, ehelyett távolságot tartva elindul kört írni ellenfele körül.
Talán lebecsülte ellenfelét és azt fontolgatja, hogy jobb lett volna beérni azzal a szarvassal, de lehet, hogy csak várja a megfelelő alkalmat a támadásra. Az is lehet, hogy épp csak egy ilyen békésebb természetű medvével fújta őket össze a sors. Mindenesetre annak ellenére, hogy az állat még ereje teljében kéne, hogy legyen, nem úgy reagál sok mindenre, mint ahogy azt egy sértett fenevadtól elvárná az ember. Ugyanakkor aki épp egy ilyennel küzd, aligha fog ellenfele nehézségeivel foglalkozni, ő csak annyit lát, hogy az ellenfél passzív, így ismét az ő köre következik, már ami a támadást illeti. *
* Karheia látszólag kivonja magát a küzdelemből, viszont varázslatával nagy valószínűséggel befolyásolja annak kimenetelét. Ennek ellenére nem lesz móka és kacagás legyőzni egy megtermett barna medvét még egy életerős barbár férfinak sem.
Amit észrevehet Rorkir, hogy a medve eleinte kissé furcsán viselkedik: az egyik pillanatban még egy éhes vadállat lelke ég a szemeiben, a következőben viszont inkább hasonlít egy magát szégyellő kutyára, akit leszidott a gazdája. Akármi is játszódik le az állat fejében, hamar visszatér vadállati éne, ám ez a pillanatnyi kihagyás éppen elég ahhoz, hogy a harcos lefaragja a kettejük közötti teret és lecsapjon. A bestia ekkor már ismét teljes erejéből küzd, viszont a férfit sem kell lebecsülni, így az első találat sikeres. A medve nyaka megsérül, viszont a penge nem megy elég mélyre ahhoz, hogy halálos sérülést ejtsen rajta. Persze a korábbi csatakiáltásnak érkezik a visszhangja, egy még mélyebb és még állatibb hangon, ahogy csak a torkán kifér. Két lábra áll és az épp csak egy pillanattal ezelőtt lesújtó Rorkir felé pofoz hatalmas mancsával. A férfinak esélye sincs ellentámadni, ahhoz túl gyors az állat – ugyanakkor ahhoz viszont lomhának tűnik, hogy kövesse a harcos mozgását, így ő egy viszonylag egyszerű mozdulattal kitérhet a mancsok öleléséből. A medve visszaereszkedik négylábra, megrázza fejét és láthatóan nem próbál egyből újra támadni, ehelyett távolságot tartva elindul kört írni ellenfele körül.
Talán lebecsülte ellenfelét és azt fontolgatja, hogy jobb lett volna beérni azzal a szarvassal, de lehet, hogy csak várja a megfelelő alkalmat a támadásra. Az is lehet, hogy épp csak egy ilyen békésebb természetű medvével fújta őket össze a sors. Mindenesetre annak ellenére, hogy az állat még ereje teljében kéne, hogy legyen, nem úgy reagál sok mindenre, mint ahogy azt egy sértett fenevadtól elvárná az ember. Ugyanakkor aki épp egy ilyennel küzd, aligha fog ellenfele nehézségeivel foglalkozni, ő csak annyit lát, hogy az ellenfél passzív, így ismét az ő köre következik, már ami a támadást illeti. *
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-21 20:15:41
Üzenet elküldve: 2023-06-21 20:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szilaj Tökvirág//
*Már szinte nyelve hegyén érzi a porhanyós tündér hús édes ízét, amikor a hangoskodó aprónép még valami számára érthetőt is rikoltani kezd. Ranreya ismerete igen hiányos a közös nyelvet illetően, de az állatfajok neveit többnyire ismeri, így a "medve" szócska ösztönös riadalmat vált ki belőle. Ujjai ösztönösen eleresztik a megragadott hajzatot, s rögtön az említett ragadozót keresi tekintetével. Nem lepné meg ha egy éhes fenevad felbukkanna azután milyen hangzavart csaptak.
Ám hiába cikáznak sárga íriszei ide-oda, a sötétségben nem észleli sehol az említett állatot, ezen pedig az sem segít, hogy a következő pillanatban az életéért küzdő tökmag viszont támad. Egyrészt Ranreyát meglepi, hogy a prédája ilyen bátran ellenáll, másrészt a vágás okozta seb is megbénítja. Vicsorogva kap oldalához a bordái környékén, szorítja a sajgó és vérző területet, s lebénulva bámulja Alesiant. Tesz egy lépést a tündér felé, de a mozgástól megint elönti testét a kín, ezért rögvest meg is torpan.
Igyekszik riasztó lenni, vállait felhúzza ahogy azt egy vadállat is tenné. Úgy tűnik rosszul mérte fel az erőviszonyokat és a kockázatot, így kénytelen eltérni eredeti tervétől, már csupán az a kérdés, hogy Alesian elfut vagy kihasználja Ranreya gyengeségét, és megpróbál tovább ártani támadójának.*
*Már szinte nyelve hegyén érzi a porhanyós tündér hús édes ízét, amikor a hangoskodó aprónép még valami számára érthetőt is rikoltani kezd. Ranreya ismerete igen hiányos a közös nyelvet illetően, de az állatfajok neveit többnyire ismeri, így a "medve" szócska ösztönös riadalmat vált ki belőle. Ujjai ösztönösen eleresztik a megragadott hajzatot, s rögtön az említett ragadozót keresi tekintetével. Nem lepné meg ha egy éhes fenevad felbukkanna azután milyen hangzavart csaptak.
Ám hiába cikáznak sárga íriszei ide-oda, a sötétségben nem észleli sehol az említett állatot, ezen pedig az sem segít, hogy a következő pillanatban az életéért küzdő tökmag viszont támad. Egyrészt Ranreyát meglepi, hogy a prédája ilyen bátran ellenáll, másrészt a vágás okozta seb is megbénítja. Vicsorogva kap oldalához a bordái környékén, szorítja a sajgó és vérző területet, s lebénulva bámulja Alesiant. Tesz egy lépést a tündér felé, de a mozgástól megint elönti testét a kín, ezért rögvest meg is torpan.
Igyekszik riasztó lenni, vállait felhúzza ahogy azt egy vadállat is tenné. Úgy tűnik rosszul mérte fel az erőviszonyokat és a kockázatot, így kénytelen eltérni eredeti tervétől, már csupán az a kérdés, hogy Alesian elfut vagy kihasználja Ranreya gyengeségét, és megpróbál tovább ártani támadójának.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-06-19 22:01:05
Üzenet elküldve: 2023-06-19 22:01:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Olyan sokféleképpen alakulhatott volna kettejük dolga, de Teysus pont ebben az időben pont erre a helyre vezette őket. A penge átszúrja vékonyka, puha bőrt és utat talál magának. Habár Merchen nem kifejezetten harcos típus, és nem is szereti bepiszkolni a saját kezét, nem remeg meg. Arcán is leginkább csak az elszalasztott lehetőségek tárháza miatti sajnálat látszik. *
-Bárcsak egy nappal hamarabb szöktél volna el.
*Megrázza fejét, és még egyet tol a pengén, hogy véget vessen Lierin szenvedésének, már ha van egyáltalán neki. A kardját kihúzza és a szabad kezével megfogja a könnyűcske testét, hogy a földre fektethesse. Csak egy pillanatig fut át rajta a gondolat, hogy elvette valaki életét, a következő gondolata az, hogy mit tud elorozni tőle, úgyhogy áttúrja a zsebeit némi arany reményében, és ha fegyvert vagy bármit talál, azt is magához veszi. A vért a lány ruhájába törli, majd visszateszi a díszes tokba a fegyvert. Éjszaka van, az erdőség egy általa meg nem határozható részén, aligha jár itt bárki ilyenkor az állatokon kívül.*
-Kár érte.
*Mondja magának még egy utolsó pillantást vetve rá, aztán visszaül a szekérre és egy mély sóhajtás után útnak indítja azt. Otthagyva őt ahová fektette, a vadaknak éjszakai lakomára.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Olyan sokféleképpen alakulhatott volna kettejük dolga, de Teysus pont ebben az időben pont erre a helyre vezette őket. A penge átszúrja vékonyka, puha bőrt és utat talál magának. Habár Merchen nem kifejezetten harcos típus, és nem is szereti bepiszkolni a saját kezét, nem remeg meg. Arcán is leginkább csak az elszalasztott lehetőségek tárháza miatti sajnálat látszik. *
-Bárcsak egy nappal hamarabb szöktél volna el.
*Megrázza fejét, és még egyet tol a pengén, hogy véget vessen Lierin szenvedésének, már ha van egyáltalán neki. A kardját kihúzza és a szabad kezével megfogja a könnyűcske testét, hogy a földre fektethesse. Csak egy pillanatig fut át rajta a gondolat, hogy elvette valaki életét, a következő gondolata az, hogy mit tud elorozni tőle, úgyhogy áttúrja a zsebeit némi arany reményében, és ha fegyvert vagy bármit talál, azt is magához veszi. A vért a lány ruhájába törli, majd visszateszi a díszes tokba a fegyvert. Éjszaka van, az erdőség egy általa meg nem határozható részén, aligha jár itt bárki ilyenkor az állatokon kívül.*
-Kár érte.
*Mondja magának még egy utolsó pillantást vetve rá, aztán visszaül a szekérre és egy mély sóhajtás után útnak indítja azt. Otthagyva őt ahová fektette, a vadaknak éjszakai lakomára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3597-3616