//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Elengedi a kard markolatát és elmosolyodik.*
- Tévedsz. *él ellenvetéssel a jövevény véleményére* Artheniortól dél felé, egészen a Kikötőig minden a város fennhatósága alatt áll. E végeket pedig Kagan Thargodar nagyúr őrzi. Tehát Arthenior és, ha úgy vesszük, a Vashegy a gazdája ennek az erdőnek. Így azt, hogy mihez van jogunk és mihez nincs, inkább ne firtassuk, mert kellemetlen meglepetések érhetnének.
*Semmi fenyegető vagy barátságtalan él nincs a hangjában, egyszerűen csak tényeket közöl. Arról már nem is beszélve, hogy meggyőződése szerint a holtak dúlása óta Arthenior uralma csak névleges errefelé, a vidék igazi urai a thargok.*
- Amon Ruadhba jobb napokon sem léphetne be senki sötétedés után. *bólint rá Khad szavaira* Most viszont a thargokon kívül mindenki más számára zárva van a kapu. A Vaskorsó Tavernában kivárhatod a zárlat végét, de hogy ez mikor jön el, nem tudom. Miért mennél?...
*Nem tudja befejezni a kérdést ami arra vonatkozna, hogy Hamreinnek mi célja van a Vashegyen, mert paták dobogása hallatszik a sötétbe vesző ösvényről.*
- Még fényes nappal sincs itt ekkora forgalom... *morog az orra alatt és ahogy a ló lovasával a tűz közelébe ér, odalép mellé és megragadja a kantárt.*
- Üdv... *Úgy látszik, hogy ebben az órában egy mondatot sem tud befejezni, mert az elharapott üdvözlés után felszisszen.* A démonokra!
*Nem ismeri a ramaty állapotban lévő lányt, de amikor az nyöszörögve a mágusok otthonának nevét említi, sejti, hogy maga is Szilánk lehet. Mi más okból tartana oda éjnek idején? Az látszik az állapotából, hogy most felesleges lenne faggatni, mi történt vele, úgyhogy csak elhúzza a száját és a többiekre néz.*
- Synmirára megyünk. *dönt hamar Khadra pillantva, utána a társaságukhoz nemrég csatlakozott férfira* A tűz még kitart egy darabig, maradhatsz. A Vaskorsó arra van, *mutat irányba* másfél óra alatt beérheted, ott ilyenkor is találhatsz szállást és ételt. Csak vigyázz, a fogadó arra van, amerről a lány jön. Lehet, hogy veszélyes most az út. De akár velünk is jöhetsz.
*Még egyszer elsandít az ösvény felé, vajon nem üldözik-e Avaliját, fülel is egy kicsit. Semmi gyanúsat nem észlel.*
- Meg tudsz maradni a nyeregben? *néz fel a pórul járt lányra és annak nemleges válasza vagy a válasz elmaradása esetén felül mögé a nyeregbe, hogy megtarthassa ha lecsúszni készülne, ellenkező esetben saját lova hátára száll fel, csak Avalija lova kantárát veszi a kezébe, hogy maga mellett vezethesse.*
- Légy résen! *vet egy pillantást az íjászra, ha már készen állnak az indulásra.* Ne lepjenek meg.