Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (3281. - 3300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3595-3614
3300. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-24 12:04:26
Üzenet elküldve: 2023-01-24 12:04:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//A hozzászolás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A súlyos csapás előrelátásának köszönhetően ugyan elkerüli, de a kard pengéje így is felszántja bőrét oldalán. Érzi a fájdalmat, a vér melegét, ahogy az lecsöppen bundáján ám a sérülés nem súlyos. Tudja, ha egy kicsit beljebb éri a kard éle, egészen másképp is végződhetett volna ugrása.
Fogai között húst és vért ízlel, az üvöltés pedig megvadítja érzékeit. Igazán meg kell zabolázza elméjét, hogy ne kerüljenek fölébe a farkas ösztönei.
Most, hogy a férfi alatta hever a földön, tán keringőjük végéhez közelítenek. Nincs azonban veszélyesebb egy megsebzett prédánál, főleg a halál torkában. Ezt volt alkalma saját bőrén is tapasztalni. Végezni akar hát a férfivel.
Thornwÿn torka felé kap tűéles fogaival, hogy feltéphesse azt, miközben mellső mancsával a mozduló karra igyekszik ránehezedni. Utóbbi igen csak váratlan és furcsa habitus egy farkastól. Ha csak a küzdelem hevessége nem vonja el teljesen a férfi figyelmét, észreveheti most: nem egyszerű farkassal van dolga. Bár elmondhatná neki... Talán lesz is alkalma még az utolsó pillanatokban, már ha sikerrel jár. Ha az Ősök Szelleme kegyes, így lesz.*
//A hozzászolás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A súlyos csapás előrelátásának köszönhetően ugyan elkerüli, de a kard pengéje így is felszántja bőrét oldalán. Érzi a fájdalmat, a vér melegét, ahogy az lecsöppen bundáján ám a sérülés nem súlyos. Tudja, ha egy kicsit beljebb éri a kard éle, egészen másképp is végződhetett volna ugrása.
Fogai között húst és vért ízlel, az üvöltés pedig megvadítja érzékeit. Igazán meg kell zabolázza elméjét, hogy ne kerüljenek fölébe a farkas ösztönei.
Most, hogy a férfi alatta hever a földön, tán keringőjük végéhez közelítenek. Nincs azonban veszélyesebb egy megsebzett prédánál, főleg a halál torkában. Ezt volt alkalma saját bőrén is tapasztalni. Végezni akar hát a férfivel.
Thornwÿn torka felé kap tűéles fogaival, hogy feltéphesse azt, miközben mellső mancsával a mozduló karra igyekszik ránehezedni. Utóbbi igen csak váratlan és furcsa habitus egy farkastól. Ha csak a küzdelem hevessége nem vonja el teljesen a férfi figyelmét, észreveheti most: nem egyszerű farkassal van dolga. Bár elmondhatná neki... Talán lesz is alkalma még az utolsó pillanatokban, már ha sikerrel jár. Ha az Ősök Szelleme kegyes, így lesz.*
3299. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-24 10:36:56
Üzenet elküldve: 2023-01-24 10:36:56
ÚJ
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
* A lova valószínűleg eltörte valamijét, ugyanis kétségbeesett nyerítések és horkantások közepette vergődik a földön. Ha túléli a farkassal való találkozását, még az állat torkát is el kell majd vágnia és gyalogszerrel folytatni az utat.
Futni hiábavaló lenne, hiszen mindketten tudják, ki lenne a gyorsabb. Nem egy tapasztalt vadász a férfi, de ennyivel azért tisztában van. És hogy futhatna el? Férfi létére, egy állat elől? Ha itt és most kell bevégeznie, nyomorult módon egy vadállat karmai között… Legalább nem lesznek szemtanúk, itt az istenek háta mögött. Vagy éppen nagyon is figyelnek, ki tudja?
Thorn mindig úgy képzelte, acél által ér majd véget az élete, egészen meg is békélt ezzel a képpel. De ez a mostani állása a dolgoknak, nagyon nincs ínyére.
Feszült figyelemmel fogadja a farkast, biztosan tartva a kardját. Amikor elég közel ér hozzá, erősen felé vág a pengével. A mozdulatnak elégnek kellene lennie ahhoz, hogy egy egyenesen rohamozó állatot eltaláljon. Azonban ez a dög a karját veszi célba, így a kard éle csak súrolhatja a testét. A súlyos vadtól felborulnak. Nyál fröccsen az arcába és a farkasfogak belemarnak a karjába. Bőr alkarvédője gyenge védelem a harapás ellen, felüvölt fájdalmában, ahogy összezárul a fogsor. Másik karjával igyekszik elérni az oldalán lévő tőrét, hogy azzal szúrjon az állat oldalába. *
* A lova valószínűleg eltörte valamijét, ugyanis kétségbeesett nyerítések és horkantások közepette vergődik a földön. Ha túléli a farkassal való találkozását, még az állat torkát is el kell majd vágnia és gyalogszerrel folytatni az utat.
Futni hiábavaló lenne, hiszen mindketten tudják, ki lenne a gyorsabb. Nem egy tapasztalt vadász a férfi, de ennyivel azért tisztában van. És hogy futhatna el? Férfi létére, egy állat elől? Ha itt és most kell bevégeznie, nyomorult módon egy vadállat karmai között… Legalább nem lesznek szemtanúk, itt az istenek háta mögött. Vagy éppen nagyon is figyelnek, ki tudja?
Thorn mindig úgy képzelte, acél által ér majd véget az élete, egészen meg is békélt ezzel a képpel. De ez a mostani állása a dolgoknak, nagyon nincs ínyére.
Feszült figyelemmel fogadja a farkast, biztosan tartva a kardját. Amikor elég közel ér hozzá, erősen felé vág a pengével. A mozdulatnak elégnek kellene lennie ahhoz, hogy egy egyenesen rohamozó állatot eltaláljon. Azonban ez a dög a karját veszi célba, így a kard éle csak súrolhatja a testét. A súlyos vadtól felborulnak. Nyál fröccsen az arcába és a farkasfogak belemarnak a karjába. Bőr alkarvédője gyenge védelem a harapás ellen, felüvölt fájdalmában, ahogy összezárul a fogsor. Másik karjával igyekszik elérni az oldalán lévő tőrét, hogy azzal szúrjon az állat oldalába. *
3298. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:30:06
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:30:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir szíve a torkában dobog. Nem idegen neki az érzés, de valami furcsa gyötri belül. Talán kezd kicsit kötődni otthonához, pedig úgy hitte ez nem fog bekövetkezni egyhamar. Vagy soha. Most mégis itt áll az ajtajában, felkészülve a legrosszabbra. Ahogy benyit pedig kell egy pár másodperc hogy a szeme felfogja a látványt. A meglepődöttsége szinte az arcára van írva. Először a kutyusok veszik észre, S rohannak hozzá farokcsóválva, akiket Rorkir nem is zavar el magától, de a figyelme a nőre összpontosul. A levegőben felröppenő jegyzetektől még annyira sem tud megszólalni, mint amennyire egy pillanattal ezelőtt gondolta volna. A képén a vigyor egyre szélesebbre nyílik ahogy a felismerés, akár egy nyílvessző átsuhan a fején.*
-Rheia?!
*De többet nem is tud mondani, mert a szívének oly kedves asszony a karjaiba omlik és egy darabig csak szorítani akarja. Érezni a puha bőre érintését, a hajának finom illatát. *
-Meghaltam volna és ez a túlvilág?
*Teszi fel a kérdést, mert akárhogy is legyen ő most pont úgy érzi, mintha kellemesebb dolgot el sem tudja képzelni. Ez az igazi idilli, amikor hazaérve Ő várja itthon, ropog S tűz, melegednek az állatok és ha szerencséje van talán valami ennivaló is akad.*
-Sajnálom.
*Súgja halkan hogy ne törje meg a pillanat varázsát, majd lassan leengedi a fegyvert és folytatja.*
-A kikötőben voltam, leróni a tartozásom a tharg asszonynak. Most már a lelkem szabad, a szavam megtartottam úgyhogy bármit megtehetek! Megtehetünk..
*Hangja tele van izgatottsággal és örömmel. Finoman a vállánál fogja a lányt, hogy kicsit eltolja magától, csak hogy a szemébe nézhessen.*
-De mondd csak mit keresel itt? Minden rendben ? Persze szívesen látlak bármikor csak.. Jól vagy igaz?
//Rorkir kunyhója//
*Rorkir szíve a torkában dobog. Nem idegen neki az érzés, de valami furcsa gyötri belül. Talán kezd kicsit kötődni otthonához, pedig úgy hitte ez nem fog bekövetkezni egyhamar. Vagy soha. Most mégis itt áll az ajtajában, felkészülve a legrosszabbra. Ahogy benyit pedig kell egy pár másodperc hogy a szeme felfogja a látványt. A meglepődöttsége szinte az arcára van írva. Először a kutyusok veszik észre, S rohannak hozzá farokcsóválva, akiket Rorkir nem is zavar el magától, de a figyelme a nőre összpontosul. A levegőben felröppenő jegyzetektől még annyira sem tud megszólalni, mint amennyire egy pillanattal ezelőtt gondolta volna. A képén a vigyor egyre szélesebbre nyílik ahogy a felismerés, akár egy nyílvessző átsuhan a fején.*
-Rheia?!
*De többet nem is tud mondani, mert a szívének oly kedves asszony a karjaiba omlik és egy darabig csak szorítani akarja. Érezni a puha bőre érintését, a hajának finom illatát. *
-Meghaltam volna és ez a túlvilág?
*Teszi fel a kérdést, mert akárhogy is legyen ő most pont úgy érzi, mintha kellemesebb dolgot el sem tudja képzelni. Ez az igazi idilli, amikor hazaérve Ő várja itthon, ropog S tűz, melegednek az állatok és ha szerencséje van talán valami ennivaló is akad.*
-Sajnálom.
*Súgja halkan hogy ne törje meg a pillanat varázsát, majd lassan leengedi a fegyvert és folytatja.*
-A kikötőben voltam, leróni a tartozásom a tharg asszonynak. Most már a lelkem szabad, a szavam megtartottam úgyhogy bármit megtehetek! Megtehetünk..
*Hangja tele van izgatottsággal és örömmel. Finoman a vállánál fogja a lányt, hogy kicsit eltolja magától, csak hogy a szemébe nézhessen.*
-De mondd csak mit keresel itt? Minden rendben ? Persze szívesen látlak bármikor csak.. Jól vagy igaz?
3297. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:32:13
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:32:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//
*Sóhajtva adja fel próbálkozását, és tarisznyájába söpri a csontokat, majd mire az ablakhoz sétál már nem látja sehol a farkast. Először ettől is megijedt, de már megtanulta az elmúlt pár napban, hogy kóborlása ellenére mindig újra felbukkan a fák között.
Visszatér korábbi elfoglaltságai egyikéhez, és takarítgat, rendezgeti azt a csekély holmit, aminek a kunyhó ad helyet, de nem sokáig köti le ez sem, így jobb ötlet hiányában jegyzeteihez fordul. Nem csak ismétel, hanem javít és rendezget is. Egy csomó lapot kivágott már korábban, rájött, hogy sokkal kellemesebb számára az, hogy rugalmasan tudja pakolni, kivenni vagy kiegészíteni tanulmányait.
Ebből fakadóan, valamint mert nem olyan finomak érzékei, észre sem veszi az apró motozást az ajtó felől, nem úgy mint a kölykök, akik rögvest felkapják fejüket, hogy kajla füleiket hegyezzék a "betolakodó" érkezésére. De hát felismerik, hogy mégsem annyira betolakodó, ezért egy mukkot sem szólnak, Karheia pedig éberségükből nem érzékel semmit, hiszen mélyen saját írásába temetkezik az ágyon ücsörögve, közben egyik lábát szórakozottan lógatva.
Nem csoda tehát, hogy a kunyhóba rontó barbártól kihagy egy ütemet szíve, visszafogottan felsikkant, s dobja könyvét magasra, hogy a korábban említett lapok szálljanak a szélrózsa minden irányába. Az ebek bezzeg örülnek a férfi jelenlétének, az ő agyuk ezek szerint gyorsabban dolgozza fel az információt, s már örömtelien csaholnak Rorkir lába körül, míg Karheia még mindig értetlenül pislog. Aztán eljut hozzá is a felismerés, meg érzéseinek hulláma, ami bár nem teríti le lábáról, nem úgy mint ő tervezi a férfit.*
- Oh Rorkir, ha te azt tudnád!
*Szavai egyszerre panaszosan és örömteliek, s ha semmi sem állja útját, valamint egy kósza papíron sem csúszik el, akkor a viszontlátás örömével omlik Rorkir nyakába, hogy jó szorosan magához ölelje őt.*
- Sokáig voltál távol.
*Azért ezt feltétlenül muszáj megjegyeznie, s egyébként is megtenné, ha nem lett volna ilyen sürgető a férfi érkezése. Sok mondanivalója van, de egyelőre csak örülni szeretne a harcosnak.*
//Rorkir kunyhója//
*Sóhajtva adja fel próbálkozását, és tarisznyájába söpri a csontokat, majd mire az ablakhoz sétál már nem látja sehol a farkast. Először ettől is megijedt, de már megtanulta az elmúlt pár napban, hogy kóborlása ellenére mindig újra felbukkan a fák között.
Visszatér korábbi elfoglaltságai egyikéhez, és takarítgat, rendezgeti azt a csekély holmit, aminek a kunyhó ad helyet, de nem sokáig köti le ez sem, így jobb ötlet hiányában jegyzeteihez fordul. Nem csak ismétel, hanem javít és rendezget is. Egy csomó lapot kivágott már korábban, rájött, hogy sokkal kellemesebb számára az, hogy rugalmasan tudja pakolni, kivenni vagy kiegészíteni tanulmányait.
Ebből fakadóan, valamint mert nem olyan finomak érzékei, észre sem veszi az apró motozást az ajtó felől, nem úgy mint a kölykök, akik rögvest felkapják fejüket, hogy kajla füleiket hegyezzék a "betolakodó" érkezésére. De hát felismerik, hogy mégsem annyira betolakodó, ezért egy mukkot sem szólnak, Karheia pedig éberségükből nem érzékel semmit, hiszen mélyen saját írásába temetkezik az ágyon ücsörögve, közben egyik lábát szórakozottan lógatva.
Nem csoda tehát, hogy a kunyhóba rontó barbártól kihagy egy ütemet szíve, visszafogottan felsikkant, s dobja könyvét magasra, hogy a korábban említett lapok szálljanak a szélrózsa minden irányába. Az ebek bezzeg örülnek a férfi jelenlétének, az ő agyuk ezek szerint gyorsabban dolgozza fel az információt, s már örömtelien csaholnak Rorkir lába körül, míg Karheia még mindig értetlenül pislog. Aztán eljut hozzá is a felismerés, meg érzéseinek hulláma, ami bár nem teríti le lábáról, nem úgy mint ő tervezi a férfit.*
- Oh Rorkir, ha te azt tudnád!
*Szavai egyszerre panaszosan és örömteliek, s ha semmi sem állja útját, valamint egy kósza papíron sem csúszik el, akkor a viszontlátás örömével omlik Rorkir nyakába, hogy jó szorosan magához ölelje őt.*
- Sokáig voltál távol.
*Azért ezt feltétlenül muszáj megjegyeznie, s egyébként is megtenné, ha nem lett volna ilyen sürgető a férfi érkezése. Sok mondanivalója van, de egyelőre csak örülni szeretne a harcosnak.*
3296. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-23 15:37:41
Üzenet elküldve: 2023-01-23 15:37:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Rorkir kunyhója//
*Habár nincs túl sok öltözék rajta, eddig olyannyira meztelennek érezte magát a kardja nélkül, s most hogy visszaszerezte úgy érzi másra nincs is szükséges, hogy biztonságban és jól érezze magát. Azért a vállára terített bunda sem árt a helyzeten, de ennyi bőven elég a férfinek. Szereti a havat, az otthonára emlékezteti és olyan kellemes látványt nyújt a szemnek is a fák különleges öltözéke. Egy darabig el is mereng egy csapásnál, de hamar visszazökken és a már ismerős utat kezdi követni. Tudja jól hogy merre van a kunyhója, már látni is véli a távolból. A lova jóval hamarabb ideérhetett, ha szerencséje van akkor valahol a közelben kóricál. ~Csak nehogy felzabálja egy farkas. Kereshetek másik hátast.~ Mondjuk ezért is vérrel fizetett, csak úgy ahogy az egy igaz vérgőzöshöz illik. De jelenleg másra sem vágyik csak hogy a kunyhójába életet leheljen, leheveredjen a tűz elé és átgondolja a terveit. Valami furcsára lesz azonban figyelmes és ösztönösen megfeszülnek izmai egy pillanatra.*
-Nyomok..
*Talán az ő lovainak nyomai is lehetnének, de a kéményből gomolygó füst és a halvány fény ami kiszűrődhet az ablakon nem erre a következtetésre vezetik a férfit. ~Árnyék!~ Villan át az elméjén, a kutya valahogy sokkal jobban a szívéhez nőtt, mint a kanca és tudja jól, hogy ilyenkorra már régen ugatnia kellene gazdáját örömében. ~Farkasnyomok lennének?~ Bár ebben nem biztos, lehet valami másféle állaté is, hisz nem olyan jó nyomolvasó, ez inkább csak amolyan tipp. Mert hogy rossz dolgok kezdenek a fejében körvonalazódni, és ehhez egy kóbor és éhes farkas képe tökéletesen passzolna. Lassan előhúzza fegyverét és a kunyhó felé igyekszik, most már jóval sietősebb léptekkel, mint korábban. Nem tudja mi vár rá odabent, vagy hogy van-e bent bárki is. Talán épp egy halálos csapdába sétál bele, de ahhoz nem elég okos hogy erre is gondoljon. Meg aztán a becsülete amúgy sem engedné, hogy megfutamodjon egy lehetséges csata elől, úgyhogy vesz egy nagy levegőt és ha eddig nem történik semmi egyéb, akkor durván benyitja az ajtót készen állva arra, ami bent fogja fogadni. Legyen az bármi, vagy bárki aki elbitorolta otthonát.*
//Rorkir kunyhója//
*Habár nincs túl sok öltözék rajta, eddig olyannyira meztelennek érezte magát a kardja nélkül, s most hogy visszaszerezte úgy érzi másra nincs is szükséges, hogy biztonságban és jól érezze magát. Azért a vállára terített bunda sem árt a helyzeten, de ennyi bőven elég a férfinek. Szereti a havat, az otthonára emlékezteti és olyan kellemes látványt nyújt a szemnek is a fák különleges öltözéke. Egy darabig el is mereng egy csapásnál, de hamar visszazökken és a már ismerős utat kezdi követni. Tudja jól hogy merre van a kunyhója, már látni is véli a távolból. A lova jóval hamarabb ideérhetett, ha szerencséje van akkor valahol a közelben kóricál. ~Csak nehogy felzabálja egy farkas. Kereshetek másik hátast.~ Mondjuk ezért is vérrel fizetett, csak úgy ahogy az egy igaz vérgőzöshöz illik. De jelenleg másra sem vágyik csak hogy a kunyhójába életet leheljen, leheveredjen a tűz elé és átgondolja a terveit. Valami furcsára lesz azonban figyelmes és ösztönösen megfeszülnek izmai egy pillanatra.*
-Nyomok..
*Talán az ő lovainak nyomai is lehetnének, de a kéményből gomolygó füst és a halvány fény ami kiszűrődhet az ablakon nem erre a következtetésre vezetik a férfit. ~Árnyék!~ Villan át az elméjén, a kutya valahogy sokkal jobban a szívéhez nőtt, mint a kanca és tudja jól, hogy ilyenkorra már régen ugatnia kellene gazdáját örömében. ~Farkasnyomok lennének?~ Bár ebben nem biztos, lehet valami másféle állaté is, hisz nem olyan jó nyomolvasó, ez inkább csak amolyan tipp. Mert hogy rossz dolgok kezdenek a fejében körvonalazódni, és ehhez egy kóbor és éhes farkas képe tökéletesen passzolna. Lassan előhúzza fegyverét és a kunyhó felé igyekszik, most már jóval sietősebb léptekkel, mint korábban. Nem tudja mi vár rá odabent, vagy hogy van-e bent bárki is. Talán épp egy halálos csapdába sétál bele, de ahhoz nem elég okos hogy erre is gondoljon. Meg aztán a becsülete amúgy sem engedné, hogy megfutamodjon egy lehetséges csata elől, úgyhogy vesz egy nagy levegőt és ha eddig nem történik semmi egyéb, akkor durván benyitja az ajtót készen állva arra, ami bent fogja fogadni. Legyen az bármi, vagy bárki aki elbitorolta otthonát.*
3295. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:38:41
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:38:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér a girbe-gurba kalyibába, amit felhúzott itt a sűrűben. Semmi cicoma, csak ami kell. Egy gallyakból és száraz füvekből vetett ágy, falak, na meg némi tető, hogy ne ázzék. Ajtó gyanánt is csak egy jókora, korhadt fatörzset használ, amit odébb rak, ha kell.
Lehúzza az egyik döglött fácánt, amit a fára akasztott, majd magával viszi a kunyhóba, hogy egykedvűen elfogyassza. Így, nyersen azért elég rágós, de nincs türelme hozzá, hogy bármit kezdjen vele. Így is madárlátta már. Egy rókának a szájából tépte ki, amit a minap elkapott. A halakat a kunyhó padlójára dobja, majd visszarakva a fatörzset a helyére nekiindul. Szemmel akarja tartani az utat a következő időkben, hátha akad még egy balfácán. Tudja, a csempész hamarosan visszatér, ő pedig készen áll odébb állni. Előbb azonban szeretné megtömni még zsebeit.*
Lehúzza az egyik döglött fácánt, amit a fára akasztott, majd magával viszi a kunyhóba, hogy egykedvűen elfogyassza. Így, nyersen azért elég rágós, de nincs türelme hozzá, hogy bármit kezdjen vele. Így is madárlátta már. Egy rókának a szájából tépte ki, amit a minap elkapott. A halakat a kunyhó padlójára dobja, majd visszarakva a fatörzset a helyére nekiindul. Szemmel akarja tartani az utat a következő időkben, hátha akad még egy balfácán. Tudja, a csempész hamarosan visszatér, ő pedig készen áll odébb állni. Előbb azonban szeretné megtömni még zsebeit.*
3294. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:11:37
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:11:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Nem törődik a lóval, ki alighanem méltatlan és ijedt nyerítések közepette fog odébb ügetni az útból. Van abban valami humort csiklandozó, hogy kettejük közül csak ő tudja, bármelyikük is kerül ki innen egy darabban, alighanem azon a hátason fogja folytatni útját.
Mert hatalmas előny van a birtokában, s ez nem az, hogy farkas. Épp ellenkezőleg. Kettejük közül csak ő tudhatja, hogy a vadállat leple alatt egy ember lapul. Egy ember, ki ismeri a fegyverforgatás csínját-bínját. Ki ismeri, mit tehet vele a penge.
A ragadozó állatok tisztában vannak vele, hol rejlenek a lágy részek. Tudják, hogy ha foguk között torok csattan, ott nyert ügyük van. Nem sejtik viszont, mily veszedelmes az acél. Neki pedig nem egy farkas fejével kell gondolkodnia most. Az ösztönök helyett tapasztalatát és emberi mivoltát kell segítségül hívnia, s ekképp talán képes lesz ellenfele fejével is gondolkodni.
Noha vicsorogva és fenyegetően morogva, de van ideje szemrevételezni ellenfelét. Az embert, ki nem szól egy árva szót sem, nem próbálja eltántorítani őt. Nem próbál menekülni. Valószínűleg pontosan tudja, mit csinál, mikor magasba emeli az acélt.
Nekiiramodik. Tekintete azonban nem csak a férfi mozgását igyekszik kilesni, de karjának és az acél mozgásának az útját is. Amennyiben csapás érkezik felé, azt igyekszik elkerülni, s talán farkastól meglepő mód a férfi kezeit célba venni, miközben nekiugrik. Hogy ne tudjon szúrni, ne tudjon fegyverért nyúlni. Éles fogai vadul csattannak, akár célt ér, akár nem. Talán sikerül jókora tömegével ledönteni az embert. Ebben az esetben roppant mód ügyel rá, hogy elejét vegye egyéb fegyvernem előkerülésének. Tapasztalt harcos, küzdelemben edzett. Legendás kardforgató, ismeri csínját-bínját a dolognak. Ám így, farkasként, legyen bármennyivel halálosabb is, mint egy kétlábú, nem ölt még embert.*
*Nem törődik a lóval, ki alighanem méltatlan és ijedt nyerítések közepette fog odébb ügetni az útból. Van abban valami humort csiklandozó, hogy kettejük közül csak ő tudja, bármelyikük is kerül ki innen egy darabban, alighanem azon a hátason fogja folytatni útját.
Mert hatalmas előny van a birtokában, s ez nem az, hogy farkas. Épp ellenkezőleg. Kettejük közül csak ő tudhatja, hogy a vadállat leple alatt egy ember lapul. Egy ember, ki ismeri a fegyverforgatás csínját-bínját. Ki ismeri, mit tehet vele a penge.
A ragadozó állatok tisztában vannak vele, hol rejlenek a lágy részek. Tudják, hogy ha foguk között torok csattan, ott nyert ügyük van. Nem sejtik viszont, mily veszedelmes az acél. Neki pedig nem egy farkas fejével kell gondolkodnia most. Az ösztönök helyett tapasztalatát és emberi mivoltát kell segítségül hívnia, s ekképp talán képes lesz ellenfele fejével is gondolkodni.
Noha vicsorogva és fenyegetően morogva, de van ideje szemrevételezni ellenfelét. Az embert, ki nem szól egy árva szót sem, nem próbálja eltántorítani őt. Nem próbál menekülni. Valószínűleg pontosan tudja, mit csinál, mikor magasba emeli az acélt.
Nekiiramodik. Tekintete azonban nem csak a férfi mozgását igyekszik kilesni, de karjának és az acél mozgásának az útját is. Amennyiben csapás érkezik felé, azt igyekszik elkerülni, s talán farkastól meglepő mód a férfi kezeit célba venni, miközben nekiugrik. Hogy ne tudjon szúrni, ne tudjon fegyverért nyúlni. Éles fogai vadul csattannak, akár célt ér, akár nem. Talán sikerül jókora tömegével ledönteni az embert. Ebben az esetben roppant mód ügyel rá, hogy elejét vegye egyéb fegyvernem előkerülésének. Tapasztalt harcos, küzdelemben edzett. Legendás kardforgató, ismeri csínját-bínját a dolognak. Ám így, farkasként, legyen bármennyivel halálosabb is, mint egy kétlábú, nem ölt még embert.*
3293. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:48:14
Üzenet elküldve: 2023-01-21 20:48:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
* Pontosan észleli, mikor veszi észre a mén a közelgő veszélyt. A lassú vágta üteme megtorpan, az állat fülét hátracsapva dobbant bele a talajba maga alatt és rugaszkodik el a vélt veszéllyel ellentétes irányba. Óvatlan volt, túlságosan is elkalandoztak a gondolatai. A ló megtorpanása is kis híján elég ahhoz, hogy leforduljon a nyeregből.
Egy megzörrenő bokor. Egy sötét árnyék. Csak egy villanásnyi időre látja a támadót. A súlyos test belecsapódik a lóba és a mén térdre rogyik, majd a lendülettől átfordul és félig a saját hátára érkezik. Thorn zuhan és még épp időben löki távolabb magát ahhoz, hogy átgördülve keményen féltérdre érkezzen. A számtalan esés élete során megtanította, hogyan is kell azt jól csinálni, minimális sérülésekkel. Szemével azonnal a veszedelmet keresi. *
~ Farkas. ~
* Állapítja meg, annak is jókora egy bestia. *
~ Még ha hatalmas egy dög is, egyedül van. ~
* Le sem véve a tekintetét a vicsorgó farkasról, térdelve a kardjáért nyúl. Kivonja és feljebb emelkedik, megfeszült testtel várva a támadást. *
* Pontosan észleli, mikor veszi észre a mén a közelgő veszélyt. A lassú vágta üteme megtorpan, az állat fülét hátracsapva dobbant bele a talajba maga alatt és rugaszkodik el a vélt veszéllyel ellentétes irányba. Óvatlan volt, túlságosan is elkalandoztak a gondolatai. A ló megtorpanása is kis híján elég ahhoz, hogy leforduljon a nyeregből.
Egy megzörrenő bokor. Egy sötét árnyék. Csak egy villanásnyi időre látja a támadót. A súlyos test belecsapódik a lóba és a mén térdre rogyik, majd a lendülettől átfordul és félig a saját hátára érkezik. Thorn zuhan és még épp időben löki távolabb magát ahhoz, hogy átgördülve keményen féltérdre érkezzen. A számtalan esés élete során megtanította, hogyan is kell azt jól csinálni, minimális sérülésekkel. Szemével azonnal a veszedelmet keresi. *
~ Farkas. ~
* Állapítja meg, annak is jókora egy bestia. *
~ Még ha hatalmas egy dög is, egyedül van. ~
* Le sem véve a tekintetét a vicsorgó farkasról, térdelve a kardjáért nyúl. Kivonja és feljebb emelkedik, megfeszült testtel várva a támadást. *
3292. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:50:20
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:50:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
//Thornwÿn Taëdryn//
*Útszéli vízmosás mellett kuporog, a fák s cserjék rejtekében. Feszülten figyel. Ahogy tette ezt nap nap után mindig, mióta farkasbőrbe bújt. Vadászat a vadra, majd vadászat lélekre. Ez a napi rutinja. Ám míg előbbi a zsákmány becserkészéséről szól, utóbbi már türelemjáték. Abból pedig kevés adatott meg a barbárnak.
Fülei szinte belerándulnak, ahogy meghallja a patadobogást. A tompa hang oly erővel veri fel álmából az erdőt, mintha csak dobok szólnának a szélben.
Rég nem tapasztalt érzés fogja el: feszültség. Hisz tudja, mennyi minden múlik ezen. Élet és halál, s előbbi sokszor utóbbival veszi kezdetét. Pont úgy, mint most.
Látja maga előtt a lovas alakot. Követi minden mozzanatát, ám legyen bármennyire is éles a farkastekintet, hogy ki fia borja, azt nem tudná megmondani. Ember, elf, félvér vagy mélységi; neki most ez egykutya.
Elrugaszkodik. A hatalmas test minden izma összhangban, ő pedig hangtalan és rugalmas. Akkorát ugrik a dombocska széléről, amekkorát csak bír. Nem véletlen, hogy a legnagyobb kihívást választotta; a vezérfarkas teste tökéletes gyilkológéppé avanzsálja.
Feltett szándéka lesodorni lováról a férfit. Mert látja már, hogy férfi emberről van szó. A legkevésbé sem bánja. Míves ruhák, fekete sörény. Ennyit képes csak megállapítani, mielőtt lecsapna.
Azon felül, hogy súlyos testével igyekszik lelökni lováról a férfit, megpróbál belemarni. Persze utóbbira már kevesebb az esély ily mozgás közepette, de meg kell ragadnia az alkalmat. Hisz oly sokszor szalasztotta már el!
Odébb érkezik, s hamar négy lábra is kecmereg. Nem támad rá a földön fekvőre, már ha sikerült lelökni a nyeregből. Az Ősök Szelleme figyelő tekintete előtt küzdenek. Méltónak kell találtatnia. Megvárja, míg amaz felkecmereg, már ha felóhajt. Vicsorog és morog, miközben oldalazva kerülgeti a férfit, a farkas ösztöneit aligha tudná háttérbe szorítani. Így ott állhatnak, egymással szemben, a hatalmas, szürke farkas, s a szikár, sötéthajú férfiember. Már ha sikerrel jár terve, persze. Gyilkolni akar, legyen bármi az ára.*
//Thornwÿn Taëdryn//
*Útszéli vízmosás mellett kuporog, a fák s cserjék rejtekében. Feszülten figyel. Ahogy tette ezt nap nap után mindig, mióta farkasbőrbe bújt. Vadászat a vadra, majd vadászat lélekre. Ez a napi rutinja. Ám míg előbbi a zsákmány becserkészéséről szól, utóbbi már türelemjáték. Abból pedig kevés adatott meg a barbárnak.
Fülei szinte belerándulnak, ahogy meghallja a patadobogást. A tompa hang oly erővel veri fel álmából az erdőt, mintha csak dobok szólnának a szélben.
Rég nem tapasztalt érzés fogja el: feszültség. Hisz tudja, mennyi minden múlik ezen. Élet és halál, s előbbi sokszor utóbbival veszi kezdetét. Pont úgy, mint most.
Látja maga előtt a lovas alakot. Követi minden mozzanatát, ám legyen bármennyire is éles a farkastekintet, hogy ki fia borja, azt nem tudná megmondani. Ember, elf, félvér vagy mélységi; neki most ez egykutya.
Elrugaszkodik. A hatalmas test minden izma összhangban, ő pedig hangtalan és rugalmas. Akkorát ugrik a dombocska széléről, amekkorát csak bír. Nem véletlen, hogy a legnagyobb kihívást választotta; a vezérfarkas teste tökéletes gyilkológéppé avanzsálja.
Feltett szándéka lesodorni lováról a férfit. Mert látja már, hogy férfi emberről van szó. A legkevésbé sem bánja. Míves ruhák, fekete sörény. Ennyit képes csak megállapítani, mielőtt lecsapna.
Azon felül, hogy súlyos testével igyekszik lelökni lováról a férfit, megpróbál belemarni. Persze utóbbira már kevesebb az esély ily mozgás közepette, de meg kell ragadnia az alkalmat. Hisz oly sokszor szalasztotta már el!
Odébb érkezik, s hamar négy lábra is kecmereg. Nem támad rá a földön fekvőre, már ha sikerült lelökni a nyeregből. Az Ősök Szelleme figyelő tekintete előtt küzdenek. Méltónak kell találtatnia. Megvárja, míg amaz felkecmereg, már ha felóhajt. Vicsorog és morog, miközben oldalazva kerülgeti a férfit, a farkas ösztöneit aligha tudná háttérbe szorítani. Így ott állhatnak, egymással szemben, a hatalmas, szürke farkas, s a szikár, sötéthajú férfiember. Már ha sikerrel jár terve, persze. Gyilkolni akar, legyen bármi az ára.*
3291. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:28:38
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:28:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Lassabb ügetésre fogja vissza az állatot, nehogy a mély szekérnyomban megbotoljon. Csontvázzszerű faóriások magasodnak föléjük, ahogy a kikötői erdőségen keresztül halad. A csődör éberen mozgó fülekkel és kissé kitágult orrlyukakkal figyel, talán az szélben lengedező ágak árnyéka zavarja.
Megszokásból megveregeti a nyakát és az utat fürkészi maga előtt.
Ebben az időszakban kevesen járnak erre, az erdő is mintha közelebbinek érződne.
Unottan sóhajt egyet. A ló jól bírja a távot, de csak meg kellene majd állnia valahol, legalább megitatni. És a lábait is kinyújtóztatná már, bár szívesen letudná az egész utat a Kikötőig, úgy ahogy van, egyben. *
~ Az istenek verjék meg a Kikötőt és a várost is, nem tudták volna egymáshoz közelebb építeni a kettőt? ~
* Mihelyst a talaj engedi, könnyű vágtára ösztökéli a csődört. *
Megszokásból megveregeti a nyakát és az utat fürkészi maga előtt.
Ebben az időszakban kevesen járnak erre, az erdő is mintha közelebbinek érződne.
Unottan sóhajt egyet. A ló jól bírja a távot, de csak meg kellene majd állnia valahol, legalább megitatni. És a lábait is kinyújtóztatná már, bár szívesen letudná az egész utat a Kikötőig, úgy ahogy van, egyben. *
~ Az istenek verjék meg a Kikötőt és a várost is, nem tudták volna egymáshoz közelebb építeni a kettőt? ~
* Mihelyst a talaj engedi, könnyű vágtára ösztökéli a csődört. *
3290. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:27:07
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:27:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sietős léptekkel indul vissza a Kikötőbe szerzeményével. Belső mellzsebében gondosan őrzi az arany nyakéket. Hisz ily értékes ajándékot nem sok mindenkinek szánna. Egy lopott mesterkard, na meg némi zsebmetszés volt az ára. Igazán megdolgozott érte. Feltett szándéka azon nyomban oda is adni Alissänának. Biztosan boldog lesz. Valószínűleg azt tehet majd vele, amit csak jólesik.
Felvillanyozza a gondolat, s máris könnyebbek a léptei a visszaúton. Nem is érződik olyan hosszúnak, mint a szekéren zötykölődve.*
Felvillanyozza a gondolat, s máris könnyebbek a léptei a visszaúton. Nem is érződik olyan hosszúnak, mint a szekéren zötykölődve.*
3289. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-19 10:08:14
Üzenet elküldve: 2023-01-19 10:08:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Eltelt már néhány nap, mióta rokonával ismét kapcsolatba lépett. Jön s megy napestig, de szemmel tartja a kis viskót. Lakói, a kutyák s a hátas nagyjából már megbarátkozott jelenlétével, de tudja, Karheia aligha. Nehezen fogadja sorsát, s az utat, mi ide vezetett. Látja a mosoly mögött a bánatot, a szemek tükrében a haragot. Ő pedig aligha tud neki vigaszt nyújtani jelen formájában, hisz a farkas jelenléte önmagában emlékezteti a lányt keserűségére.
Rövid érintkezések csupán, miben részük lehet. Közel sem elég. Pontot akar tenni az ügy végére, így vagy úgy. Mikor nem vadászattal tölti idejét, az erdőséget keresztező utat tartja szemmel. Tudja, a ragadozók nem nagyon közelítik meg az erdő ezen részét. Félik az embert, a szekereit, s fegyvereit. Ő azonban pont őket lesi. Talán a rideg időjárás az oka, hogy megcsappant az utazókedv délre, s emiatt méltó áldozatot nem lelt még. Tudja, mit kell tennie. Az Ősök Szelleme tisztán kifejtette akaratát; az életet halállal kell megváltania. Neki pedig feltett szándéka így is tenni. Hisz visszatérése elengedhetetlen az Ősök tervének beteljesüléséhez. Érjenek égig a lángok, folyjon patakokban a vér. Legyen az áldozat bármekkora, kész meghozni azt.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 10:10:13
*Eltelt már néhány nap, mióta rokonával ismét kapcsolatba lépett. Jön s megy napestig, de szemmel tartja a kis viskót. Lakói, a kutyák s a hátas nagyjából már megbarátkozott jelenlétével, de tudja, Karheia aligha. Nehezen fogadja sorsát, s az utat, mi ide vezetett. Látja a mosoly mögött a bánatot, a szemek tükrében a haragot. Ő pedig aligha tud neki vigaszt nyújtani jelen formájában, hisz a farkas jelenléte önmagában emlékezteti a lányt keserűségére.
Rövid érintkezések csupán, miben részük lehet. Közel sem elég. Pontot akar tenni az ügy végére, így vagy úgy. Mikor nem vadászattal tölti idejét, az erdőséget keresztező utat tartja szemmel. Tudja, a ragadozók nem nagyon közelítik meg az erdő ezen részét. Félik az embert, a szekereit, s fegyvereit. Ő azonban pont őket lesi. Talán a rideg időjárás az oka, hogy megcsappant az utazókedv délre, s emiatt méltó áldozatot nem lelt még. Tudja, mit kell tennie. Az Ősök Szelleme tisztán kifejtette akaratát; az életet halállal kell megváltania. Neki pedig feltett szándéka így is tenni. Hisz visszatérése elengedhetetlen az Ősök tervének beteljesüléséhez. Érjenek égig a lángok, folyjon patakokban a vér. Legyen az áldozat bármekkora, kész meghozni azt.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 10:10:13
3288. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-19 09:29:11
Üzenet elküldve: 2023-01-19 09:29:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Nyomja szívet a ki nem mondott válasz. Érzi a levegőben, látja a farkason, s jól tudja, hogy hiába mond most bármit is, az már döntött. Nem tudja hibáztatni érte, mégis helyteleníti valamelyest. Felsóhajt.*
- Megvárom Rorkirt.
*Jelenti ki határozottan.*
- Biztos hamarosan visszatér.
*Szóbeli segítségre is szüksége van, egy olyan személy véleményére, aki népéhez tartozik, és Karheia ad a szavára. Nem érzi, hogy sokat tehetne ebben a helyzetben, ezért sarkon fordul, majd lassú léptekkel a kunyhó felé veszi az irányt.*
*Rorkir még sehol, pedig minduntalan a fákat lesi, hátha felbukkan a férfi alakja. A kutyák már nem ugatják Yagnart, de érzi rajtuk a feszültséget, ezért ha időnként ki is mennek mindig velük tart, hogy szemmel tarthassa őket.
Alig aludt, túlzottan nyugtalanítja helyzetük, pedig kényelemre igazán nem lehet panasza a meleg és ismerős kunyhóban. A csontokat szemléli, amit kiszórt maga elé, de nem segítik útmutatással őseik.*
*Nyomja szívet a ki nem mondott válasz. Érzi a levegőben, látja a farkason, s jól tudja, hogy hiába mond most bármit is, az már döntött. Nem tudja hibáztatni érte, mégis helyteleníti valamelyest. Felsóhajt.*
- Megvárom Rorkirt.
*Jelenti ki határozottan.*
- Biztos hamarosan visszatér.
*Szóbeli segítségre is szüksége van, egy olyan személy véleményére, aki népéhez tartozik, és Karheia ad a szavára. Nem érzi, hogy sokat tehetne ebben a helyzetben, ezért sarkon fordul, majd lassú léptekkel a kunyhó felé veszi az irányt.*
*Rorkir még sehol, pedig minduntalan a fákat lesi, hátha felbukkan a férfi alakja. A kutyák már nem ugatják Yagnart, de érzi rajtuk a feszültséget, ezért ha időnként ki is mennek mindig velük tart, hogy szemmel tarthassa őket.
Alig aludt, túlzottan nyugtalanítja helyzetük, pedig kényelemre igazán nem lehet panasza a meleg és ismerős kunyhóban. A csontokat szemléli, amit kiszórt maga elé, de nem segítik útmutatással őseik.*
3287. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-18 20:18:39
Üzenet elküldve: 2023-01-18 20:18:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a piac!//
*Hűvös az idő. Itt, ahol már nem érezni a sós levegőt legalábbis így érzi. A fák levelein megülni látszik a dér, ő pedig kimondottan fázós típus. Hiába szokta az utcát, kilépve a Kikötőből úgy érzi magát, mintha egy másik világban járna.
Máskülönben az erdő ugyanolyan, mint mikor Arthenior felől érkezett. Csendes.
Háta mögött hirtelen zörejre lesz figyelmes. Egy kétlovas, rozoga szekér zötykölődik a szekérnyomos földúton. Mit ad Sa'Tereth, a kocsis még le is lassít mellette.*
-Te vagy az, fiam?
~De hisz ez az öreg Kucsmás!~
-Én bizony. Hogy van a lába, vén kecske?
-HE? *Hegyezi a fülét a vénember.* -Nem tudom, két éve levágták. Hová mész, kutyaütő?
-Tharg piac!
-Tharg piac?!
-Tharg piac!
-Akkor hoppanáljá' fel szépen ide, csirkefogó!
*Ő meg azzal a lendülettel kapaszkodik fel a hallal megrakodott szekérre. Az öreg nyilván odatart, ahová ő.*
-Mondja, Kucsmás... Hallott már olyat, hogy el van átkozva egy kard? És hagymát kell zabálni hozzá, hogy ne rohassza szét az embert? *Szólal meg kis idő elteltével.*
-HE?! *Sandít rá a megszólított.* -Mi hülyeséget beszélsz, kölyök?
-Semmit én, csak gondolkodom. *Hiába töri az eszét, valahogy sántít ez a dolog. Egészen sok kardot fogdostak már össze a Lakónegyedben, de ennek következtében még senkit sem ért hasonló. Persze a biztonság kedvéért azért vesz hagymát, már ha kapni. Soha sem tudhatja az ember.*
*Hűvös az idő. Itt, ahol már nem érezni a sós levegőt legalábbis így érzi. A fák levelein megülni látszik a dér, ő pedig kimondottan fázós típus. Hiába szokta az utcát, kilépve a Kikötőből úgy érzi magát, mintha egy másik világban járna.
Máskülönben az erdő ugyanolyan, mint mikor Arthenior felől érkezett. Csendes.
Háta mögött hirtelen zörejre lesz figyelmes. Egy kétlovas, rozoga szekér zötykölődik a szekérnyomos földúton. Mit ad Sa'Tereth, a kocsis még le is lassít mellette.*
-Te vagy az, fiam?
~De hisz ez az öreg Kucsmás!~
-Én bizony. Hogy van a lába, vén kecske?
-HE? *Hegyezi a fülét a vénember.* -Nem tudom, két éve levágták. Hová mész, kutyaütő?
-Tharg piac!
-Tharg piac?!
-Tharg piac!
-Akkor hoppanáljá' fel szépen ide, csirkefogó!
*Ő meg azzal a lendülettel kapaszkodik fel a hallal megrakodott szekérre. Az öreg nyilván odatart, ahová ő.*
-Mondja, Kucsmás... Hallott már olyat, hogy el van átkozva egy kard? És hagymát kell zabálni hozzá, hogy ne rohassza szét az embert? *Szólal meg kis idő elteltével.*
-HE?! *Sandít rá a megszólított.* -Mi hülyeséget beszélsz, kölyök?
-Semmit én, csak gondolkodom. *Hiába töri az eszét, valahogy sántít ez a dolog. Egészen sok kardot fogdostak már össze a Lakónegyedben, de ennek következtében még senkit sem ért hasonló. Persze a biztonság kedvéért azért vesz hagymát, már ha kapni. Soha sem tudhatja az ember.*
3286. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-15 23:12:06
Üzenet elküldve: 2023-01-15 23:12:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*A lányt hallgatva felrémlik neki a sziritáni fosztogatás emléke. A lángba borult házak, a női sikolyok, a jajszó. Felemelkedik fektéből, de csak hogy türelmetlenül dobbantson mellső lábával. Szívesen elmondaná, mit gondol e témáról, ha tudná. De Karheia bizonyosan kiolvashatja gondolatiságát tekintetéből is.*
~Az Ősök Akaratának hajlani kell, legyen bármi is az ára. S ugyan, ki tudná eldönteni, ki az ártatlan és ki nem az a világban?~ *Meghagyja a Szellemeknek hát, hogy ítélkezzenek felettük. Karheia reakcióját pedig női gyengeségnek tudja be. Ők nem tudják megítélni, ki bűnös és ki ártatlan. Hisz az életben hagyottak szívében ott rejlik majd a bosszúvágy. A meg nem fogant gyermek pedig ki tudja, nem válik-e esztelen gyilkossá? Ők, halandók aligha ítélhetik meg, ki érdemel életet és ki halált. Csak Őseik Akaratát teljesíthetik.
Merően fürkészi Karheiát, miközben visszatelepedik a földre. A lány alighanem ebből ki fogja találni kérdésére a választ. Hisz ha állat vérére lenne szükség már begyűjtötte volna, s most emberi valójában állna rokona előtt.
Nagyot ásít, még bele is nyújtózik. Ha kell, itt alszik kinn a viskó tövében, de aludni fog. Muszáj pihennie, mielőtt az igazi vadászat kezdetét veszi.*
*A lányt hallgatva felrémlik neki a sziritáni fosztogatás emléke. A lángba borult házak, a női sikolyok, a jajszó. Felemelkedik fektéből, de csak hogy türelmetlenül dobbantson mellső lábával. Szívesen elmondaná, mit gondol e témáról, ha tudná. De Karheia bizonyosan kiolvashatja gondolatiságát tekintetéből is.*
~Az Ősök Akaratának hajlani kell, legyen bármi is az ára. S ugyan, ki tudná eldönteni, ki az ártatlan és ki nem az a világban?~ *Meghagyja a Szellemeknek hát, hogy ítélkezzenek felettük. Karheia reakcióját pedig női gyengeségnek tudja be. Ők nem tudják megítélni, ki bűnös és ki ártatlan. Hisz az életben hagyottak szívében ott rejlik majd a bosszúvágy. A meg nem fogant gyermek pedig ki tudja, nem válik-e esztelen gyilkossá? Ők, halandók aligha ítélhetik meg, ki érdemel életet és ki halált. Csak Őseik Akaratát teljesíthetik.
Merően fürkészi Karheiát, miközben visszatelepedik a földre. A lány alighanem ebből ki fogja találni kérdésére a választ. Hisz ha állat vérére lenne szükség már begyűjtötte volna, s most emberi valójában állna rokona előtt.
Nagyot ásít, még bele is nyújtózik. Ha kell, itt alszik kinn a viskó tövében, de aludni fog. Muszáj pihennie, mielőtt az igazi vadászat kezdetét veszi.*
3285. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-15 22:23:23
Üzenet elküldve: 2023-01-15 22:23:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*A reakcióból következik, hogy hibás volt feltételezése. Tanácstalanul áll a feladvány előtt, még fejét is megvakarja értetlenül. Lelkileg igencsak próbára tesz az a tény, hogy rokona egyfelől távozott az élők sorából, és csak ilyen formába tudnak kommunikálni. Már amennyiben ezt kommunikációnak lehet csúfolni. Az összekötött vonal sem segíti ki igazán, azt érti, hogy az élet meg a halál kapcsolatban vannak egymással.
A farkas végül tovább kaparászik, és lassan összeáll a kép Karheia fejében is.*
- Oh. Vért vérrel?
*Nem szokatlan ez népénél, hogy életért életet követelnek, ugyanakkor ebben Karheia különbözik némileg. Persze nem akkor, amikor személyesen érinti a dolog, olyankor minden halál jogosnak és szükségesnek érződik a részéről, ám a portyáknál ő mindig lágyabb szívű volt. Sok kéretlen megjegyzést is kapott amiért szelíden bánt a rabul ejtett nőkkel és gyerekekkel.*
- Ebbe nem keverhetünk bele ártatlanokat, ugye tudod?
*Szalad ki belőle tehetetlenül ez. Emlékszik Rorkirra is milyen dühös volt - s a mai napig az - amiért értelmetlenül ontotta vérét valakinek. Karheia szíve túl lágy ahhoz, hogy a felesleges halálokat szó nélkül tűrje.*
- Milyen élet kell? Állat? Ember?
*Az sem biztos, hogy az Őseik Szelleme erről tájékoztatta a férfit, de a nőnél bizonyosan többet tud. Talán csak egy sejtelemként van jelen a szívében, talán konkrét szavakkal adták ezt a tudtára.*
*A reakcióból következik, hogy hibás volt feltételezése. Tanácstalanul áll a feladvány előtt, még fejét is megvakarja értetlenül. Lelkileg igencsak próbára tesz az a tény, hogy rokona egyfelől távozott az élők sorából, és csak ilyen formába tudnak kommunikálni. Már amennyiben ezt kommunikációnak lehet csúfolni. Az összekötött vonal sem segíti ki igazán, azt érti, hogy az élet meg a halál kapcsolatban vannak egymással.
A farkas végül tovább kaparászik, és lassan összeáll a kép Karheia fejében is.*
- Oh. Vért vérrel?
*Nem szokatlan ez népénél, hogy életért életet követelnek, ugyanakkor ebben Karheia különbözik némileg. Persze nem akkor, amikor személyesen érinti a dolog, olyankor minden halál jogosnak és szükségesnek érződik a részéről, ám a portyáknál ő mindig lágyabb szívű volt. Sok kéretlen megjegyzést is kapott amiért szelíden bánt a rabul ejtett nőkkel és gyerekekkel.*
- Ebbe nem keverhetünk bele ártatlanokat, ugye tudod?
*Szalad ki belőle tehetetlenül ez. Emlékszik Rorkirra is milyen dühös volt - s a mai napig az - amiért értelmetlenül ontotta vérét valakinek. Karheia szíve túl lágy ahhoz, hogy a felesleges halálokat szó nélkül tűrje.*
- Milyen élet kell? Állat? Ember?
*Az sem biztos, hogy az Őseik Szelleme erről tájékoztatta a férfit, de a nőnél bizonyosan többet tud. Talán csak egy sejtelemként van jelen a szívében, talán konkrét szavakkal adták ezt a tudtára.*
3284. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-15 10:41:12
Üzenet elküldve: 2023-01-15 10:41:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Türelmetlenül rázza meg fejét. Tudja, nem volt elég egyértelmű, de senki sem várhat félreérthetetlen megnyilvánulásokat egy farkastól.
Érzi a lány tüzét és tenni akarását, valahol jól is esik lelkének. Nem az, hogy egész thargiát felkoncolná őérte. Sokkal inkább hálás azért, hogy a bizonyosan hosszú szenvedés ellenére Karheia megőrizte hitét, a lelkében izzó parazsak pedig csak arra várnak, hogy kikotorják őket és lángra lobbanhassanak.
A gyermek dolgára eszébe jut Éné, s az ár, amit megfizetett tettéért az Ősök előtt. Sajnálja a leányt. Ugyanakkor ki szánt szándékkal fordul le az ösvényről, az nem csodálkozhat, ha rajta veszít.
Mancsát ismét csak a "halál" szimbólumára helyezi, majd jól láthatóan az "élet" rúnái felé húzza. Előbbi előtt ül le ismét, hogy megint csak thargírással egészítse ki a felrajzoltakat.
Karheia könnyen kiveheti az "ölni kell" kifejezést. Tesz egy kört a rögtönzött kis rúnáik között, majd hasára fekszik a földön. Egészen elfáradt. Talán a vadállati elme, mit megszállt, nehezebben tudja feldolgozni és követni az efféle szellemi munkát. Tekintetét azonban felszegi, feszülten figyelve Karheia vonásait. Tisztában van vele, hogy nehéz élet áll a lány mögött. Szíve sajdul bele, hogy nem szólhat hozzá, s a lány sem kereshet különösebb vigaszt társaságában. Ugyanakkor az, hogy rátalálhatott is több a semminél. Hálásnak kell lennie az Ősök Szellemének.*
*Türelmetlenül rázza meg fejét. Tudja, nem volt elég egyértelmű, de senki sem várhat félreérthetetlen megnyilvánulásokat egy farkastól.
Érzi a lány tüzét és tenni akarását, valahol jól is esik lelkének. Nem az, hogy egész thargiát felkoncolná őérte. Sokkal inkább hálás azért, hogy a bizonyosan hosszú szenvedés ellenére Karheia megőrizte hitét, a lelkében izzó parazsak pedig csak arra várnak, hogy kikotorják őket és lángra lobbanhassanak.
A gyermek dolgára eszébe jut Éné, s az ár, amit megfizetett tettéért az Ősök előtt. Sajnálja a leányt. Ugyanakkor ki szánt szándékkal fordul le az ösvényről, az nem csodálkozhat, ha rajta veszít.
Mancsát ismét csak a "halál" szimbólumára helyezi, majd jól láthatóan az "élet" rúnái felé húzza. Előbbi előtt ül le ismét, hogy megint csak thargírással egészítse ki a felrajzoltakat.
Karheia könnyen kiveheti az "ölni kell" kifejezést. Tesz egy kört a rögtönzött kis rúnáik között, majd hasára fekszik a földön. Egészen elfáradt. Talán a vadállati elme, mit megszállt, nehezebben tudja feldolgozni és követni az efféle szellemi munkát. Tekintetét azonban felszegi, feszülten figyelve Karheia vonásait. Tisztában van vele, hogy nehéz élet áll a lány mögött. Szíve sajdul bele, hogy nem szólhat hozzá, s a lány sem kereshet különösebb vigaszt társaságában. Ugyanakkor az, hogy rátalálhatott is több a semminél. Hálásnak kell lennie az Ősök Szellemének.*
3283. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:29:30
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:29:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Már egész komoly kis terve van arra irányulóan, hogy kiknek a segítségét kérje meg, a farkas biccentése pedig tovább biztatja erre. Persze elsők között Learon szerepel, aztán felmerül benne Krestvir mester neve is, bár vele már hónapok óta nem is találkozott. Egy kétségbeesett pillanatban a nagy hatalmú Aborggal is eljátszadozik gondolati síkon, de még fantáziájában is elutasítást kap tőle. Valójában még nem is látta eddig a varázslót, csak történeteket hallott róla, meg jegyzeteibe pillanthatott bele.
Nem érti Yagnar hirtelen támadt nyugtalanságát. A körözést követően megint kaparni kezd, Karheia addig is próbál lehiggadni.*
- Élet?
*Kérdezi, mintha bizonytalan volna abban, amit lát. Valójában az is.*
- Nem értem.
*Halál meg élet, elég zavaros ez így neki.*
- Egy gyermek születése kell?
*Kérdezi sután, s tanácstalanul bámulja a földet. Megfordul fejében az is, hogy a Szellemek valami csúfos játékot űznek vele, de méltatlannak vélné ezt Őseiktől.*
*Már egész komoly kis terve van arra irányulóan, hogy kiknek a segítségét kérje meg, a farkas biccentése pedig tovább biztatja erre. Persze elsők között Learon szerepel, aztán felmerül benne Krestvir mester neve is, bár vele már hónapok óta nem is találkozott. Egy kétségbeesett pillanatban a nagy hatalmú Aborggal is eljátszadozik gondolati síkon, de még fantáziájában is elutasítást kap tőle. Valójában még nem is látta eddig a varázslót, csak történeteket hallott róla, meg jegyzeteibe pillanthatott bele.
Nem érti Yagnar hirtelen támadt nyugtalanságát. A körözést követően megint kaparni kezd, Karheia addig is próbál lehiggadni.*
- Élet?
*Kérdezi, mintha bizonytalan volna abban, amit lát. Valójában az is.*
- Nem értem.
*Halál meg élet, elég zavaros ez így neki.*
- Egy gyermek születése kell?
*Kérdezi sután, s tanácstalanul bámulja a földet. Megfordul fejében az is, hogy a Szellemek valami csúfos játékot űznek vele, de méltatlannak vélné ezt Őseiktől.*
3282. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-13 23:16:02
Üzenet elküldve: 2023-01-13 23:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Alig várja, hogy megkóstolhassa ezt a finom bort, amit éppen a szekérben szállít. A húsra is kíváncsi, de mivel most vacsorázott, nem éhes, ezért most inkább a bornak adná át magát. Na de mindent a maga idejében. Először még oda kell érnie. Ahogy ül a szekéren, azon gondolkozik, hogy vajon jól emlékszik-e a visszaútra. Arra emlékszik, hogy mikor legelőször járt itt, akkor eltévedt, de most nem aggódik. Azért annyira nem lehet hülye, hogy másodszor is eltévedjen az erdőségben. Nem, csak előre kell mennie. Ha majd pedig hallja a tenger hullámait, és érzi a frissen kifogott halszagot, tudni fogja, hogy jó helyen jár. *
3281. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-01-13 16:17:41
Üzenet elküldve: 2023-01-13 16:17:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Tiltakozóan rázza meg vaskos bundáját, ahogy szóba kerül a varázslás. Egyszer már megpróbálta kiűzni egy mágus az igric testéből; mindhiába. Az Ősök Szelleme erősebb minden mágiánál. Az ő olvasatában legalábbis biztosan így van.
Furcsa látvány lehet biccenteni látni egy farkast, most mégis megtörténik. Igen, van rá mód, hogy ismét emberi alakot öltsön. De azt nem valamiféle varázsló fogja elhozni nekik-
De hogyan tudná anélkül elmondani ezt a leánynak úgy, hogy ne hosszú percekig áskálódjon karmaival a fagyott földben? Tesz egy kurta kört rokona körül, míg ezen agyal. Ő is hallja az ölebek ideges vakkantgatását bentről, na meg a ló méltatlankodó nyerítését a ház túlsó végéből. Mit sem törődik velük.
Végül megáll ott, ahol a korábbi tharg rúnák kaptak helyett. Pontosan ott, ahova a halált jelentő rúnát véste. Csak a halál válthatja meg az életet. Ez a mondás pedig visszafelé is pontosan megállja a helyét. Épp ezért mellévési karmaival az ellentetjét is a rúnának: az életét.
Komolyan pillant fel a szőkeségre, reménykedve, hogy ennyiből is megérti a dolgot. Vért kell folyatni, ölni kell ahhoz, hogy ismét testet öltsön. Nincs más út.*
*Tiltakozóan rázza meg vaskos bundáját, ahogy szóba kerül a varázslás. Egyszer már megpróbálta kiűzni egy mágus az igric testéből; mindhiába. Az Ősök Szelleme erősebb minden mágiánál. Az ő olvasatában legalábbis biztosan így van.
Furcsa látvány lehet biccenteni látni egy farkast, most mégis megtörténik. Igen, van rá mód, hogy ismét emberi alakot öltsön. De azt nem valamiféle varázsló fogja elhozni nekik-
De hogyan tudná anélkül elmondani ezt a leánynak úgy, hogy ne hosszú percekig áskálódjon karmaival a fagyott földben? Tesz egy kurta kört rokona körül, míg ezen agyal. Ő is hallja az ölebek ideges vakkantgatását bentről, na meg a ló méltatlankodó nyerítését a ház túlsó végéből. Mit sem törődik velük.
Végül megáll ott, ahol a korábbi tharg rúnák kaptak helyett. Pontosan ott, ahova a halált jelentő rúnát véste. Csak a halál válthatja meg az életet. Ez a mondás pedig visszafelé is pontosan megállja a helyét. Épp ezért mellévési karmaival az ellentetjét is a rúnának: az életét.
Komolyan pillant fel a szőkeségre, reménykedve, hogy ennyiből is megérti a dolgot. Vért kell folyatni, ölni kell ahhoz, hogy ismét testet öltsön. Nincs más út.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3595-3614