Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 22:42:12
Üzenet elküldve: 2018-01-05 22:42:12
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- De, de megijedtem...
*Utánozza tökéletesen a lányt.*
- Pont ezért mentem el. Miért nem vagy képes felfogni, hogy van rosszabb is, mint egy mókus?
*Hangosan sóhajt, majd elereszti a lány csuklóját. Akaratlanul ugyan, de egy kicsit jobban megszorította, talán még a nyoma is látszódhat.*
- De. Mondtam. A harc előtt, a kertben. Már a memóriád is rossz?
*Nem hazudik, Atehaner tisztán emlékszik mikor mondta a lánynak, hogy el kell hagynia, mert ez veszélyes. Persze, nem mondja, hogy nem volt teljesen kifogás. Meira túl gyerekes, és egy mókustól is megijed mégis mi lenne vele Bölény közelében? Szegény már a rémülettől is holtan esne össze, nem lenne szükség ahhoz a Kikötő banditáira. Arról meg már nem is beszélve, hogy Meira nem kötelezte el magát a Véristen felé, nem úgy, mint ők. A lány biztos, hogy nem adná be a derekát, legalábbis Atehaner szerint képtelenség, hogy valaha is a Véristen imádja. Hiszen a fél-elf még csak azt sem hiszi, hogy léteznek az istenek, mégis hogyan harcolna Sa'Tereth mellett?*
- Nem megyek sehova, azt elfelejtheted. Ellenben te visszamész Batohoz, és ott is maradsz.
~A város behúzott farka mögött.~
*Az őrség és a Tanács meg sem közelítené a Kikötőt, ez egy tökéletes hely, és Sa'Tereth uralma beteljesedjen, és eljöjjön az a kor, amit annyira várnak.*
- De, de megijedtem...
*Utánozza tökéletesen a lányt.*
- Pont ezért mentem el. Miért nem vagy képes felfogni, hogy van rosszabb is, mint egy mókus?
*Hangosan sóhajt, majd elereszti a lány csuklóját. Akaratlanul ugyan, de egy kicsit jobban megszorította, talán még a nyoma is látszódhat.*
- De. Mondtam. A harc előtt, a kertben. Már a memóriád is rossz?
*Nem hazudik, Atehaner tisztán emlékszik mikor mondta a lánynak, hogy el kell hagynia, mert ez veszélyes. Persze, nem mondja, hogy nem volt teljesen kifogás. Meira túl gyerekes, és egy mókustól is megijed mégis mi lenne vele Bölény közelében? Szegény már a rémülettől is holtan esne össze, nem lenne szükség ahhoz a Kikötő banditáira. Arról meg már nem is beszélve, hogy Meira nem kötelezte el magát a Véristen felé, nem úgy, mint ők. A lány biztos, hogy nem adná be a derekát, legalábbis Atehaner szerint képtelenség, hogy valaha is a Véristen imádja. Hiszen a fél-elf még csak azt sem hiszi, hogy léteznek az istenek, mégis hogyan harcolna Sa'Tereth mellett?*
- Nem megyek sehova, azt elfelejtheted. Ellenben te visszamész Batohoz, és ott is maradsz.
~A város behúzott farka mögött.~
*Az őrség és a Tanács meg sem közelítené a Kikötőt, ez egy tökéletes hely, és Sa'Tereth uralma beteljesedjen, és eljöjjön az a kor, amit annyira várnak.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 13:02:14
Üzenet elküldve: 2018-01-05 13:02:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Álla alá simul az érintés, mely miatt résre nyitja szemeit, s a suttogásra kelletlen, de felpillant. A férfi ajkainak érintésére megrebben pillája, de nem hunyja vissza azokat. Továbbra is váratlan, hogy Kharasshi korábbi vadsága mellé, most mennyire óvatosan is tud közelíteni. Mikor a nyakát csókolta, akkor is meglepődött a finom érintésen, de frissnek mondható tapasztalata ellenére, ez újra csak meglepi, s emiatt rebben a pilla. Enyhén elnyíló ajkain a gyengéd simításra, hasonlóképp válaszol. Lassan ízlelgeti a másikat, miközben újabb határok mosódnak el a lányban. Egészen belefeledkezik a csókba, mint ha nem is rablójával üldögélne egy állatbundán, meghitt kettecskén, narancsfényű tűz mellett. S pontosan úgy éled a lassú szikraeső is, az égkék szemekben, mint ha nyoma sem volna a korábbi viharoknak. S amikor Kharasshi elhúzódik, annak szavaira csak egy finom pajkos pillantással válaszol, nem fűz hozzá semmit, ellenben jobban esett volna neki, ha ott marad, ahol van. Így mikor az üvegért megy a férfi, Rilkäline, térdeiről pótcselekvésként ül ki oldalra, sarkai mellé, onnan pillant a palackkal érkezőre.
A felé nyújtott üvegből iszik egy kortyot, majd félreteszi, s óvatos mozdulatokkal fészkeli vissza magát korábbihoz hasonló helyzetébe. Elmerül az újra halmozódó csókocskákban, de hamarosan újra ízlelni vágyja a férfi ajkait, s csak úgy mellékesen fordul bele egy cimpájára szánt csókba. A korábbihoz képest, bátrabban mozdul, hogy elkérje, amit szeretne. Majdhogynem olyan, mint ha a férfi nem is ment volna az üvegért, ezzel megtörve a korábbi pillanatot. Ekkor a viszonzást is bátrabban ejti meg, szinte azonnal mélyítve az áhított csókot, mint ha nem is évek teltek volna el azóta, hogy utoljára ilyen meghittségbe keveredett.
Jobbja a férfi állához siklik, s félárbócra eresztett pillái alól les.
A kötő lazulásával a settenkedő simítások szinte észrevétlen haladnak a blúz alá, s az anyag hanyatlását csak akkor veszi észre, mikor már alig tartja valami. Ezáltal a férfi ujjai egészen birtokba veszik a korábban rejtett kincset.
A felismerésre feljebb nyílnak pillái, s ki is bontakozik a csókból. Nem húzódik el teljesen, arcát a férfiéhoz simítja, s ajkaival hinti, míg annak füléig ér.*
- Holnap is lesz nap. * Duruzsolja rekedtes halk szavait.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Álla alá simul az érintés, mely miatt résre nyitja szemeit, s a suttogásra kelletlen, de felpillant. A férfi ajkainak érintésére megrebben pillája, de nem hunyja vissza azokat. Továbbra is váratlan, hogy Kharasshi korábbi vadsága mellé, most mennyire óvatosan is tud közelíteni. Mikor a nyakát csókolta, akkor is meglepődött a finom érintésen, de frissnek mondható tapasztalata ellenére, ez újra csak meglepi, s emiatt rebben a pilla. Enyhén elnyíló ajkain a gyengéd simításra, hasonlóképp válaszol. Lassan ízlelgeti a másikat, miközben újabb határok mosódnak el a lányban. Egészen belefeledkezik a csókba, mint ha nem is rablójával üldögélne egy állatbundán, meghitt kettecskén, narancsfényű tűz mellett. S pontosan úgy éled a lassú szikraeső is, az égkék szemekben, mint ha nyoma sem volna a korábbi viharoknak. S amikor Kharasshi elhúzódik, annak szavaira csak egy finom pajkos pillantással válaszol, nem fűz hozzá semmit, ellenben jobban esett volna neki, ha ott marad, ahol van. Így mikor az üvegért megy a férfi, Rilkäline, térdeiről pótcselekvésként ül ki oldalra, sarkai mellé, onnan pillant a palackkal érkezőre.
A felé nyújtott üvegből iszik egy kortyot, majd félreteszi, s óvatos mozdulatokkal fészkeli vissza magát korábbihoz hasonló helyzetébe. Elmerül az újra halmozódó csókocskákban, de hamarosan újra ízlelni vágyja a férfi ajkait, s csak úgy mellékesen fordul bele egy cimpájára szánt csókba. A korábbihoz képest, bátrabban mozdul, hogy elkérje, amit szeretne. Majdhogynem olyan, mint ha a férfi nem is ment volna az üvegért, ezzel megtörve a korábbi pillanatot. Ekkor a viszonzást is bátrabban ejti meg, szinte azonnal mélyítve az áhított csókot, mint ha nem is évek teltek volna el azóta, hogy utoljára ilyen meghittségbe keveredett.
Jobbja a férfi állához siklik, s félárbócra eresztett pillái alól les.
A kötő lazulásával a settenkedő simítások szinte észrevétlen haladnak a blúz alá, s az anyag hanyatlását csak akkor veszi észre, mikor már alig tartja valami. Ezáltal a férfi ujjai egészen birtokba veszik a korábban rejtett kincset.
A felismerésre feljebb nyílnak pillái, s ki is bontakozik a csókból. Nem húzódik el teljesen, arcát a férfiéhoz simítja, s ajkaival hinti, míg annak füléig ér.*
- Holnap is lesz nap. * Duruzsolja rekedtes halk szavait.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 07:19:20
Üzenet elküldve: 2018-01-05 07:19:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászok//
*Kissé megtámaszkodik, míg a másik kettőt hallgatja. Előkotorja hosszúszárú pipáját, egy kevés dohányt töm bele és meggyújtva azt pöfékelni kezd.* ~Dohány is kell.~ *Adja hozzá magában a lassan végtelen hosszúra nyúló listához a szükséges cikket. Az élelmiszerraktárra csak morranva bólint, a bánya bejegyeztetésénél viszont kiveszi a pipát a szájából.*
-Elindulunk mindhárman, ha találtunk ércet. Ezen ne múljék.
*Nem szívesen hagyná itt a bányát pláne ha az valóban rejt magában fémet, de úgy se találja meg a kutya se ebben a fránya rengetegben.
Jó pár léc készen van már, fűrész hiányában kissé girbegurbák de a célnak tökéletesen megfelelnek. A pipával a szájában a hóna alá csap kettőt és elindul a tárna felé. Közben a fejében már megtervezett cégér kivitelezésén gondolkodik. Ledobva a léceket a bánya egyre formásabb alagútjának kövére kifordul, hogy ismét csatlakozhasson a másik kettőhöz. Sóhajtva tekint végig hevenyészett táborukon, lesz még munka vele elég.*
*Kissé megtámaszkodik, míg a másik kettőt hallgatja. Előkotorja hosszúszárú pipáját, egy kevés dohányt töm bele és meggyújtva azt pöfékelni kezd.* ~Dohány is kell.~ *Adja hozzá magában a lassan végtelen hosszúra nyúló listához a szükséges cikket. Az élelmiszerraktárra csak morranva bólint, a bánya bejegyeztetésénél viszont kiveszi a pipát a szájából.*
-Elindulunk mindhárman, ha találtunk ércet. Ezen ne múljék.
*Nem szívesen hagyná itt a bányát pláne ha az valóban rejt magában fémet, de úgy se találja meg a kutya se ebben a fránya rengetegben.
Jó pár léc készen van már, fűrész hiányában kissé girbegurbák de a célnak tökéletesen megfelelnek. A pipával a szájában a hóna alá csap kettőt és elindul a tárna felé. Közben a fejében már megtervezett cégér kivitelezésén gondolkodik. Ledobva a léceket a bánya egyre formásabb alagútjának kövére kifordul, hogy ismét csatlakozhasson a másik kettőhöz. Sóhajtva tekint végig hevenyészett táborukon, lesz még munka vele elég.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 02:08:31
Üzenet elküldve: 2018-01-05 02:08:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tehet róla. Túl hamar vesztette el a szüleit, és túl hamar maradt magára ebben a zord világban, amiben egyedül szinte képtelen talpon maradni. Atehaner volt az egyik mentsvára, aki színt vitt az életébe és értelmet adott neki, de kezdi úgy érezni, hogy ennek hamarosan vége.*
- Sajnálom. Csak egy mókus volt, de, de megijedtem...
*Ő magyarázkodna, csak épp ésszerű magyarázatot nem tud adni arra, hogy mi volt olyan kegyetlenül ijesztő abban a szerencsétlen állatban. Pedig a válasz egyszerű. Meira kislány. Egy gyerek, aki nem ismeri még elég jól a világot ahhoz, hogy ne ijedjen meg minden váratlan dologtól. Szeretetre van szüksége, pont arra a szeretetre, amelyet Atehaner egészen eddig meg is adott neki, és amit ezek után sem szeretne elveszíteni.*
- Uhm.
*Néz meglepetten a vaskos marokba szorított csuklójára. Igen, ezúttal is ijedten rezzen össze, mikor Atehaner egy határozott mozdulattal elkapja a kezét. Legalább most nem szólal meg addig, míg a másik beszél, csak a fejét csóválja látványosan.*
- Nem, nem nem! Nem mondtál semmit. Amikor az orkokkal harcoltunk, egyszerűen elrohantál, és azóta nem láttalak, nem hallottam felőled semmit. Nem mondtad, hogy mikor jössz vissza, és azt sem, hogy maradjak otthon. Hazamegyek, de kérlek, gyere velem te is!
*Néz fel határozottan a másikra. Szeretné, ha újra az lenne a legnagyobb problémájuk, hogy milyen borzalmasan főz, Atehaner pedig próbál jó képet vágni az ételhez. Nem akarja, hogy mindezek csak múló emlékekké váljanak. Azt akarja, hogy minden újra a régi legyen, elfelejtsék az élőholtakat, elfelejtsék az orkokat, a sötét istent és ezt az egész butaságot. Olyan túl nagy kérés lenne ahhoz, aki szerelmet vallott neki? Vajon igazi, őszinte szerelem volt? Honnan is tudhatná, hisz mint semmi másról, szegény Meira erről sem tud sokkal többet. Kicsit átverve és csalódottan érzi magát, de erről egyikük sem tehet. Ilyen törékeny a fél-elf lány lelke.*
*Nem tehet róla. Túl hamar vesztette el a szüleit, és túl hamar maradt magára ebben a zord világban, amiben egyedül szinte képtelen talpon maradni. Atehaner volt az egyik mentsvára, aki színt vitt az életébe és értelmet adott neki, de kezdi úgy érezni, hogy ennek hamarosan vége.*
- Sajnálom. Csak egy mókus volt, de, de megijedtem...
*Ő magyarázkodna, csak épp ésszerű magyarázatot nem tud adni arra, hogy mi volt olyan kegyetlenül ijesztő abban a szerencsétlen állatban. Pedig a válasz egyszerű. Meira kislány. Egy gyerek, aki nem ismeri még elég jól a világot ahhoz, hogy ne ijedjen meg minden váratlan dologtól. Szeretetre van szüksége, pont arra a szeretetre, amelyet Atehaner egészen eddig meg is adott neki, és amit ezek után sem szeretne elveszíteni.*
- Uhm.
*Néz meglepetten a vaskos marokba szorított csuklójára. Igen, ezúttal is ijedten rezzen össze, mikor Atehaner egy határozott mozdulattal elkapja a kezét. Legalább most nem szólal meg addig, míg a másik beszél, csak a fejét csóválja látványosan.*
- Nem, nem nem! Nem mondtál semmit. Amikor az orkokkal harcoltunk, egyszerűen elrohantál, és azóta nem láttalak, nem hallottam felőled semmit. Nem mondtad, hogy mikor jössz vissza, és azt sem, hogy maradjak otthon. Hazamegyek, de kérlek, gyere velem te is!
*Néz fel határozottan a másikra. Szeretné, ha újra az lenne a legnagyobb problémájuk, hogy milyen borzalmasan főz, Atehaner pedig próbál jó képet vágni az ételhez. Nem akarja, hogy mindezek csak múló emlékekké váljanak. Azt akarja, hogy minden újra a régi legyen, elfelejtsék az élőholtakat, elfelejtsék az orkokat, a sötét istent és ezt az egész butaságot. Olyan túl nagy kérés lenne ahhoz, aki szerelmet vallott neki? Vajon igazi, őszinte szerelem volt? Honnan is tudhatná, hisz mint semmi másról, szegény Meira erről sem tud sokkal többet. Kicsit átverve és csalódottan érzi magát, de erről egyikük sem tehet. Ilyen törékeny a fél-elf lány lelke.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 01:49:06
Üzenet elküldve: 2018-01-05 01:49:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Már megint kezdi?~
*Pedig mennyire örült Atehaner, hogy Bölényék mellett nem kellett hallgatnia a hisztit. Ők nem hisztiznek, de nem ám, sőt! Ha valaki hisztizik mellettük akkor Bölény megeszi. Így megy ez, nem másként.*
- Mindentől megijedsz.
*Sóhajtja a mágus. Nem fog magyarázkodni, hogy mit miért tesz, de azért a lány kérdéseire válaszol.*
- A Kikötőben voltam, és ebben az erdőben. Arra is jártam. Nem nem ártottál. Igen, tudom.
*Mikor Meira végigsimít a bőrén határozottan megfogja a csuklóját, és megtartja a levegőben.*
- Ne.
*Morogja.*
- Mondtam, hogy ne gyere utánam, mert veszélyes. Nem neked való. Mit nem értettél belőle? Menj vissza Batohoz és a többiekhez.
*Még csak az hiányozna, hogy Bölény meglássa Meirát. Atehaner nem biztos, hogy tiltakozna, mikor az óriás kijelenti, hogy fél-elf pörkötet szeretne, és bizony nem a vérmágusból.*
~Már megint kezdi?~
*Pedig mennyire örült Atehaner, hogy Bölényék mellett nem kellett hallgatnia a hisztit. Ők nem hisztiznek, de nem ám, sőt! Ha valaki hisztizik mellettük akkor Bölény megeszi. Így megy ez, nem másként.*
- Mindentől megijedsz.
*Sóhajtja a mágus. Nem fog magyarázkodni, hogy mit miért tesz, de azért a lány kérdéseire válaszol.*
- A Kikötőben voltam, és ebben az erdőben. Arra is jártam. Nem nem ártottál. Igen, tudom.
*Mikor Meira végigsimít a bőrén határozottan megfogja a csuklóját, és megtartja a levegőben.*
- Ne.
*Morogja.*
- Mondtam, hogy ne gyere utánam, mert veszélyes. Nem neked való. Mit nem értettél belőle? Menj vissza Batohoz és a többiekhez.
*Még csak az hiányozna, hogy Bölény meglássa Meirát. Atehaner nem biztos, hogy tiltakozna, mikor az óriás kijelenti, hogy fél-elf pörkötet szeretne, és bizony nem a vérmágusból.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 01:31:24
Üzenet elküldve: 2018-01-05 01:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Meira azt gondolhatná, hogy még a természet is ellene van. Egy számára hátborzongató erdőben mászkál egyes egyedül a rég eltűnt párját keresve, és még a buta mókusok is arra esküdnek fel, hogy őt ijesztgessék. Legközelebb talán egy medve akarja majd ölelgetni Atehaner helyett, vagy ki tudja mibe keveredik még szerencsétlen lány. Mindenesetre a mókus nem azonos a fél-sötételf személyével, így kénytelen folytatni az útját, de hová is? Csak azt tudja, hogy Atehaner Nemareket, a sötét bőrű, világos, hosszú hajú férfit a kikötő környékén látták azok, akiktől megkérdezte, de semmi mást. Lehet, hogy már rég máshol jár, Meirában pedig már csak a remény él, hogy újra láthatja.
Csak néhányat lép, mikor újra mozgást észlel, és pontosan ugyanúgy rezzen össze, ahogy az előbb a mókus miatt tette, de ezúttal a nevét is hallja. Felkapja a fejét, és a hang irányába néz, mire megpillantja elveszettnek hitt kedvesét.*
- Ate?
*Ismétli meg kísértetiesen pontosan ugyanazt a halovány szavacskát, amit képes volt az előbb is kinyögni ijedtében, de ezúttal nem téved. Valóban Atehaner az, Meira nem is hisz a szemének. Végső elkeseredésében jött el ide, hogy hátha itt megtalálja majd a férfit, de valljuk be, rettentően kevés esély volt rá, mégis sikerült. Még néhány ilyen csoda, és kénytelen lesz elkezdi hinni abban, hogy valami felsőbb erő egyengeti az útját, de most nem ez a lényeg.*
- Ate! *Ismétli meg most már határozottabban még mindig ugyanazt az egy szót, majd bizonytalan léptekkel közeledni kezd a másik felé.*
- Azért kiabáltam, mert megijedtem. *Közli kissé duzzogva.* A lényeg, hogy itt vagy. Hol voltál? Merre jártál? Nem jöttél haza, nem kerestél, és üzenetet sem küldtél. Aggódtam érted.
*A lányhoz hűen, bár visszafogja magát, de rögtön rázúdítja az összes kérdését szerencsétlen férfire, amit az elmúlt hatokban nem kérdezhetett meg tőle, meg talán még azokat is, amiket nem is akart megkérdezni.*
- Ártottam neked, hogy nem jelentkeztél? Tudom, hogy mostanában nem ment jól köztünk minden, de én szeretlek! Ugye tudod?
*Körülbelül ekkor ér pontosan Atehaner elé, s kezét félénken felé nyújtva végigsimít arca sötét bőrén. Ekkor nyugszik csak meg ideiglenesen, mikor a tapintásból biztosra veheti, hogy nem álmodik, és valóban az olyan nagyon keresett párja áll előtte.*
*Meira azt gondolhatná, hogy még a természet is ellene van. Egy számára hátborzongató erdőben mászkál egyes egyedül a rég eltűnt párját keresve, és még a buta mókusok is arra esküdnek fel, hogy őt ijesztgessék. Legközelebb talán egy medve akarja majd ölelgetni Atehaner helyett, vagy ki tudja mibe keveredik még szerencsétlen lány. Mindenesetre a mókus nem azonos a fél-sötételf személyével, így kénytelen folytatni az útját, de hová is? Csak azt tudja, hogy Atehaner Nemareket, a sötét bőrű, világos, hosszú hajú férfit a kikötő környékén látták azok, akiktől megkérdezte, de semmi mást. Lehet, hogy már rég máshol jár, Meirában pedig már csak a remény él, hogy újra láthatja.
Csak néhányat lép, mikor újra mozgást észlel, és pontosan ugyanúgy rezzen össze, ahogy az előbb a mókus miatt tette, de ezúttal a nevét is hallja. Felkapja a fejét, és a hang irányába néz, mire megpillantja elveszettnek hitt kedvesét.*
- Ate?
*Ismétli meg kísértetiesen pontosan ugyanazt a halovány szavacskát, amit képes volt az előbb is kinyögni ijedtében, de ezúttal nem téved. Valóban Atehaner az, Meira nem is hisz a szemének. Végső elkeseredésében jött el ide, hogy hátha itt megtalálja majd a férfit, de valljuk be, rettentően kevés esély volt rá, mégis sikerült. Még néhány ilyen csoda, és kénytelen lesz elkezdi hinni abban, hogy valami felsőbb erő egyengeti az útját, de most nem ez a lényeg.*
- Ate! *Ismétli meg most már határozottabban még mindig ugyanazt az egy szót, majd bizonytalan léptekkel közeledni kezd a másik felé.*
- Azért kiabáltam, mert megijedtem. *Közli kissé duzzogva.* A lényeg, hogy itt vagy. Hol voltál? Merre jártál? Nem jöttél haza, nem kerestél, és üzenetet sem küldtél. Aggódtam érted.
*A lányhoz hűen, bár visszafogja magát, de rögtön rázúdítja az összes kérdését szerencsétlen férfire, amit az elmúlt hatokban nem kérdezhetett meg tőle, meg talán még azokat is, amiket nem is akart megkérdezni.*
- Ártottam neked, hogy nem jelentkeztél? Tudom, hogy mostanában nem ment jól köztünk minden, de én szeretlek! Ugye tudod?
*Körülbelül ekkor ér pontosan Atehaner elé, s kezét félénken felé nyújtva végigsimít arca sötét bőrén. Ekkor nyugszik csak meg ideiglenesen, mikor a tapintásból biztosra veheti, hogy nem álmodik, és valóban az olyan nagyon keresett párja áll előtte.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-05 00:22:24
Üzenet elküldve: 2018-01-05 00:22:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ritka, mikor elszakad a csapattól. Egyrészt azért, mert állandóan mozognak - még a végén nem találna rájuk-, talán nem kétség, hogy miért, másrészt mert egységben az erő.
A városőrök még nem látták meg, ezért Atehanert nem körözik, de csak idő kérdése, hogy egy szemfüles kiszúrja a félvért, és rohanjon a Barakkba. Ráadásul egy félig sötételfet sokkal könnyebb kiszúrni, mint körülbelül... bárki mást.
Most kivételesen nem rejtőzik, ha nem keresik, akkor felesleges. Még az arcát sem takargatja, mégis mi értelme lenne? Meglátják hátulról a tarkója színét, és már tudják, hogy Atehaner az.
A gondolataiból egyszer csak az zavarja meg, hogy a saját nevét hallja. Hirtelen megáll benne az ütő, forgatja a fejét jobbra-balra, tesz egy pár lépést előre, még ki nem szúrja a fél-elfek legidegesítőbbikét.*
~A Véristenre!~
- Meira!
*Morog. A lány a régi Atehanert már el is felejti. Ha belenéz a másik szürke szemeibe, akkor csak a sötételf énjét láthatja, aki a szó szoros értelmében kivégezte az emberit. Csak a gőgös, kegyetlen oldala maradt meg, minden mást kiűzött belőle a Bölény nevű óriás, és bizony akarattal. Már egyáltalán nem hasonlít arra a személyre, akit Bato és a többiek olyan nagy gonddal terelgettek a jó út felé. A máguscsapat eltűnt, és vele a fél-sötételf minden jósága is.*
- Mi a fenét csinálsz?
*Megint morog.*
- Ne kiabálj, Sa'Tereth vérére.
*Ritka, mikor elszakad a csapattól. Egyrészt azért, mert állandóan mozognak - még a végén nem találna rájuk-, talán nem kétség, hogy miért, másrészt mert egységben az erő.
A városőrök még nem látták meg, ezért Atehanert nem körözik, de csak idő kérdése, hogy egy szemfüles kiszúrja a félvért, és rohanjon a Barakkba. Ráadásul egy félig sötételfet sokkal könnyebb kiszúrni, mint körülbelül... bárki mást.
Most kivételesen nem rejtőzik, ha nem keresik, akkor felesleges. Még az arcát sem takargatja, mégis mi értelme lenne? Meglátják hátulról a tarkója színét, és már tudják, hogy Atehaner az.
A gondolataiból egyszer csak az zavarja meg, hogy a saját nevét hallja. Hirtelen megáll benne az ütő, forgatja a fejét jobbra-balra, tesz egy pár lépést előre, még ki nem szúrja a fél-elfek legidegesítőbbikét.*
~A Véristenre!~
- Meira!
*Morog. A lány a régi Atehanert már el is felejti. Ha belenéz a másik szürke szemeibe, akkor csak a sötételf énjét láthatja, aki a szó szoros értelmében kivégezte az emberit. Csak a gőgös, kegyetlen oldala maradt meg, minden mást kiűzött belőle a Bölény nevű óriás, és bizony akarattal. Már egyáltalán nem hasonlít arra a személyre, akit Bato és a többiek olyan nagy gonddal terelgettek a jó út felé. A máguscsapat eltűnt, és vele a fél-sötételf minden jósága is.*
- Mi a fenét csinálsz?
*Megint morog.*
- Ne kiabálj, Sa'Tereth vérére.
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-04 14:11:17
Üzenet elküldve: 2018-01-04 14:11:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Céltalanul sétálgat a fák között, hogy ne figyeljen oda merről is jött, és megint teljesen eltévedjen, majd valaki látszólag megszánja és hazakísérje, mint mindig. Meirára vall, viszont a mai napon ez nem teljesen igaz. Azért van itt, mert aggódik. Aggódik Atehanerért, az ő kedveséért, akiről már napok, sőt hatok óta semmit nem hallott. Kérdezősködött itt-ott meg amott, és a személyleírása alapján Arthenioron kívül, a kikötő közelében, és ezen a környéken láttak hasonló sötételfet. Meira pedig van olyan eszement, hogy elgyalogoljon idáig csak azért, hogy megkeresse a férfit, ha már ő nem érdeklődik felőle. Járt már itt régebben, még Shaiával, így nem ismeretlen neki a terem, de persze azt mind tudjuk, hogy ő még így is képes lenne eltévedni.*
- Ate?
*Ugrik meg az egyik bokor zörgésére. Ami a szívén, az a száján, ezért is emlegeti rögtön párja nevét, hisz szeretné, ha a kicsike bokorból ő ugrana elő, hiába tudja, hogy ez lehetetlen. Csak egy aprócska állat, egy aranyos mókus fut át előtte, és rohan fel a legközelebbi fára. Valószínű, hogy ő ugyanannyira megijedt Meirától, mint Meira tőle.
Csalódottan sóhajt, hisz a mókus még csak nem is hasonlít Atehanerre. Talán nem is fogja itt metalálni, de nem adja fel. Megigazítja nadrágján az övet, végigsimít fűzőjén és tovább indul, mert mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.*
*Céltalanul sétálgat a fák között, hogy ne figyeljen oda merről is jött, és megint teljesen eltévedjen, majd valaki látszólag megszánja és hazakísérje, mint mindig. Meirára vall, viszont a mai napon ez nem teljesen igaz. Azért van itt, mert aggódik. Aggódik Atehanerért, az ő kedveséért, akiről már napok, sőt hatok óta semmit nem hallott. Kérdezősködött itt-ott meg amott, és a személyleírása alapján Arthenioron kívül, a kikötő közelében, és ezen a környéken láttak hasonló sötételfet. Meira pedig van olyan eszement, hogy elgyalogoljon idáig csak azért, hogy megkeresse a férfit, ha már ő nem érdeklődik felőle. Járt már itt régebben, még Shaiával, így nem ismeretlen neki a terem, de persze azt mind tudjuk, hogy ő még így is képes lenne eltévedni.*
- Ate?
*Ugrik meg az egyik bokor zörgésére. Ami a szívén, az a száján, ezért is emlegeti rögtön párja nevét, hisz szeretné, ha a kicsike bokorból ő ugrana elő, hiába tudja, hogy ez lehetetlen. Csak egy aprócska állat, egy aranyos mókus fut át előtte, és rohan fel a legközelebbi fára. Valószínű, hogy ő ugyanannyira megijedt Meirától, mint Meira tőle.
Csalódottan sóhajt, hisz a mókus még csak nem is hasonlít Atehanerre. Talán nem is fogja itt metalálni, de nem adja fel. Megigazítja nadrágján az övet, végigsimít fűzőjén és tovább indul, mert mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-04 12:19:14
Üzenet elküldve: 2018-01-04 12:19:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Az eget ostromló Vaserdői fák közé érkezik, ahol már lényegesen lassítja a tempót. Mivel lova ügyesen végigvágtatott a Szántóföldeken, jutalom gyanánt előre hajol a nyeregben és egy egész almát ad az állat szájába, amit az gyorsan bepuszil.
Menet közben eszébe jut Iliwary, a kis tündér, akivel gyűrűügyben egyeztetett nemrégiben, és lassacskán esedékes is lenne a dolog.*
~Vajon sikerült neki intézni valamit? Ha nem, akkor nekem kell intézkednem.~
*Van még idő, de tényleg kíváncsi lesz. Elvileg a kis tündért mindig megtalálja a Pegazusban, legalábbis azt mondta. Bár legutóbbi ott tartózkodásakor pont nem látta Iliwaryt. Akkor kértek segítséget a falusiak az íjásztól és az óriástól.*
~Egy látogatásból semmi.~
*Aggasztja picikét a dolog, de szerencséjére most a házvétel előrébb való lesz, mint a gyűrű. Így nyer egy kis időt a tündérnek és magának is, na meg arról nem is beszélve, hogyha kiköltekezik akkor azt valamilyen módon vissza is kell pótolni.*
~Hú... na majd mindent szépen sorjában, aztán egyszer majdcsak a végére jutok...~
Menet közben eszébe jut Iliwary, a kis tündér, akivel gyűrűügyben egyeztetett nemrégiben, és lassacskán esedékes is lenne a dolog.*
~Vajon sikerült neki intézni valamit? Ha nem, akkor nekem kell intézkednem.~
*Van még idő, de tényleg kíváncsi lesz. Elvileg a kis tündért mindig megtalálja a Pegazusban, legalábbis azt mondta. Bár legutóbbi ott tartózkodásakor pont nem látta Iliwaryt. Akkor kértek segítséget a falusiak az íjásztól és az óriástól.*
~Egy látogatásból semmi.~
*Aggasztja picikét a dolog, de szerencséjére most a házvétel előrébb való lesz, mint a gyűrű. Így nyer egy kis időt a tündérnek és magának is, na meg arról nem is beszélve, hogyha kiköltekezik akkor azt valamilyen módon vissza is kell pótolni.*
~Hú... na majd mindent szépen sorjában, aztán egyszer majdcsak a végére jutok...~
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-03 16:51:29
Üzenet elküldve: 2018-01-03 16:51:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászok//
-Bírom a gyűrődést, barátom! *kacsint társára.* -Akár a szikla! *kérkedik kicsit. Nem az a lusta kufár, tud dolgozni keményen, és nincs is ellenére.*
-Fűrészem nincs. *simítja végig szakállát. Hiába, sajnos minden nem fért fel a kordéra, és az északi tárnákat így is szétlopkodták, szóval alig maradt már mozdítani való.*
-Az van!
*Elő is hoz egy nagyfejű baltát, amibe jó keményfa nyelet faragtak. Törpéhez képest a balta aránytalanul nagy, de ez nem fogja hátráltatni, mivel megvan a kellő ereje a használatához.
Egyébiránt Zhaggur üdvözlése viszonylag szívélyes, legalábbis a konok törpétől ez már annak számít. Aztán viszont hozza a formáját.*
-Türelem, jó Zhaggur! Nem hajt a konkurencia. *kacsint.* -Vagyis... egyelőre nem úgy fest, mint északon, ahol egymás szomszédságában terültek el a tárnák. Aztán remélem majd nem utánoznak le minket! *dörmögi orra alatt, mintha Zhaggur lenne. Igen, néha Dhorhunli is szokott morogni meg háborogni, mint a tenger.*
-Zhaggur jól beszél! *mondja, miközben ő maga is nekilát a fa aprításához. A faanyag talán a legfontosabb, hiszen ahogyan a járatok egyre mélyülnek, úgy kell folyamatosan gerendázni és támogatni az üreget. Lényegében "ácsolni" kell.*
-Ki kell alakítanunk egy megfelelő szellőzésű élelmiszerraktárat. Ha elfogy az élelmünk, vagy ha megromlik... nem lesz erőnk dolgozni. Az ivóvíz könnyebben megoldható, de arra is kell gondolnunk, hogy megvegyünk e egy hordó sört, vagy bort? Mint tudjátok, én a tiszta forrásvíz híve vagyok és elvétve fogyasztok alkoholt, de ha lesznek rabszolgák, azokat is itatni kell. És az alkohol legalább enyhíti a szenvedésüket és a kínjukat.
*Tovább aprítja a fát. Ezt eldönteni már nem neki kell. Itt nem ő a főnök, és ezt tiszteletben is tartja, de jó lesz hosszútávra tervezni.*
-Ami még fontos, hogy a bánya működéséről mielőbb tudomást szerezzen a város vezetősége. Nehogy az legyen, hogy engedély nélküli bányászatot folytatunk és bezáratják a bányát, mert akkor megint szedhetjük a sátorfánkat és odébb állhatunk.
*Utóbbinak nem örülne, hiszen jó ez a környék.*
-Bírom a gyűrődést, barátom! *kacsint társára.* -Akár a szikla! *kérkedik kicsit. Nem az a lusta kufár, tud dolgozni keményen, és nincs is ellenére.*
-Fűrészem nincs. *simítja végig szakállát. Hiába, sajnos minden nem fért fel a kordéra, és az északi tárnákat így is szétlopkodták, szóval alig maradt már mozdítani való.*
-Az van!
*Elő is hoz egy nagyfejű baltát, amibe jó keményfa nyelet faragtak. Törpéhez képest a balta aránytalanul nagy, de ez nem fogja hátráltatni, mivel megvan a kellő ereje a használatához.
Egyébiránt Zhaggur üdvözlése viszonylag szívélyes, legalábbis a konok törpétől ez már annak számít. Aztán viszont hozza a formáját.*
-Türelem, jó Zhaggur! Nem hajt a konkurencia. *kacsint.* -Vagyis... egyelőre nem úgy fest, mint északon, ahol egymás szomszédságában terültek el a tárnák. Aztán remélem majd nem utánoznak le minket! *dörmögi orra alatt, mintha Zhaggur lenne. Igen, néha Dhorhunli is szokott morogni meg háborogni, mint a tenger.*
-Zhaggur jól beszél! *mondja, miközben ő maga is nekilát a fa aprításához. A faanyag talán a legfontosabb, hiszen ahogyan a járatok egyre mélyülnek, úgy kell folyamatosan gerendázni és támogatni az üreget. Lényegében "ácsolni" kell.*
-Ki kell alakítanunk egy megfelelő szellőzésű élelmiszerraktárat. Ha elfogy az élelmünk, vagy ha megromlik... nem lesz erőnk dolgozni. Az ivóvíz könnyebben megoldható, de arra is kell gondolnunk, hogy megvegyünk e egy hordó sört, vagy bort? Mint tudjátok, én a tiszta forrásvíz híve vagyok és elvétve fogyasztok alkoholt, de ha lesznek rabszolgák, azokat is itatni kell. És az alkohol legalább enyhíti a szenvedésüket és a kínjukat.
*Tovább aprítja a fát. Ezt eldönteni már nem neki kell. Itt nem ő a főnök, és ezt tiszteletben is tartja, de jó lesz hosszútávra tervezni.*
-Ami még fontos, hogy a bánya működéséről mielőbb tudomást szerezzen a város vezetősége. Nehogy az legyen, hogy engedély nélküli bányászatot folytatunk és bezáratják a bányát, mert akkor megint szedhetjük a sátorfánkat és odébb állhatunk.
*Utóbbinak nem örülne, hiszen jó ez a környék.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-02 19:37:08
Üzenet elküldve: 2018-01-02 19:37:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Lám csak lám, ez a kis fakóvérű cirmos egészen a kényeztetés alá bújik, s most, hogy abbamaradt, kívánna még. Kharasshi értő mosolygással csóválja a fejét az események alakulásán. Határozottan kedvére van, hogy újdonsült szerzeménye így felszabadult. Minden kis önálló incselkedés kéjesen bizsergeti az érzékeit. De a vágyaknál jobban munkál most benne az öröm, hogy ilyennek láthatja a lányt. Szinte büszkén néz teremtményére, aki immáron saját szárnyait próbálgatja ebben a még új közegben. A tettig még nem merészkedik a beste, de tudja hogy vegye rá Kharasshit, hogy átvállalja saját lelkiismeretére a csábító szerepét. Egyértelmű, hogy mit szeretne a nőstényke, s ő meg is fogja adni neki. Ám előbb az álla alá simítja jobbját.*
- Ne *súgja.* - Ne hunyd le a szemed.
*Végig látni akarja. Mindent látni akar benne.
Lágyan érinti ajka a lányét. Először csupán finom cirógatás az egész. Egészen lassan forr össze az ajkuk, s a csók is lassú és érzéki marad. Nem húzza vad mélységekbe a szenvedély.*
- Jutalomból... *ismétli a lány szavait.* - Női praktikák.
*Hamiskásan elmosolyodik.*
- Most már értem, az Irbiszek miért juhászodnak meg olyan hamar *mondja, s egy kis teret kérve magának, felkel a prémről. De nem megy messzire, csak a borosüveget veszi magához az asztalról, aztán visszatelepszik iménti helyére. Közelebb húzza a nősténykét, hogy kényelmesen visszadőlhessen hozzá. Iszik egy kortyot a nedűből, aztán a lánynak nyújtja a palackot. Ujjai finoman cirógatják a vállát, a nyakát, s immár nem számolva apró kis csókocskákat hint a halántékára, a finom ívű cimpácskára, az álla szegletébe. Ha hozzá fordul a nőstényke, az ajkát emelve, hát újabb csókra hajlik, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egész meghitt így. Csupán cirógató balja kalandozik el olykor a formás kis keblek tájékára, lopva, sunnyogva lazítva a vékony ingecske kötőjét mindig egy kicsit jobban, hogy a következő simítás egyre és egyre inkább az anyag alá férkőzhessen. Olyan finom, aprólékos munkával ügyködik, csak úgy mellékesen a nyőstényke nyakába lehelt csókok mellett, hogy az már szinte aljasság. Ennek ellenére nem erőlteti, legfeljebb egy méltatlankodó morranást hallat, ha megállítják.
Nem zargatja kérdésekkel sem újabb paktumokkal, csak hallgatja a tűz csendes pattogását. Egyre inkább tért hódít magának a sötét, már szinte csak a borostyánszínben izzó parázs és néhány apróbb lángocska tartja félhomályban a kandalló környékét.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Lám csak lám, ez a kis fakóvérű cirmos egészen a kényeztetés alá bújik, s most, hogy abbamaradt, kívánna még. Kharasshi értő mosolygással csóválja a fejét az események alakulásán. Határozottan kedvére van, hogy újdonsült szerzeménye így felszabadult. Minden kis önálló incselkedés kéjesen bizsergeti az érzékeit. De a vágyaknál jobban munkál most benne az öröm, hogy ilyennek láthatja a lányt. Szinte büszkén néz teremtményére, aki immáron saját szárnyait próbálgatja ebben a még új közegben. A tettig még nem merészkedik a beste, de tudja hogy vegye rá Kharasshit, hogy átvállalja saját lelkiismeretére a csábító szerepét. Egyértelmű, hogy mit szeretne a nőstényke, s ő meg is fogja adni neki. Ám előbb az álla alá simítja jobbját.*
- Ne *súgja.* - Ne hunyd le a szemed.
*Végig látni akarja. Mindent látni akar benne.
Lágyan érinti ajka a lányét. Először csupán finom cirógatás az egész. Egészen lassan forr össze az ajkuk, s a csók is lassú és érzéki marad. Nem húzza vad mélységekbe a szenvedély.*
- Jutalomból... *ismétli a lány szavait.* - Női praktikák.
*Hamiskásan elmosolyodik.*
- Most már értem, az Irbiszek miért juhászodnak meg olyan hamar *mondja, s egy kis teret kérve magának, felkel a prémről. De nem megy messzire, csak a borosüveget veszi magához az asztalról, aztán visszatelepszik iménti helyére. Közelebb húzza a nősténykét, hogy kényelmesen visszadőlhessen hozzá. Iszik egy kortyot a nedűből, aztán a lánynak nyújtja a palackot. Ujjai finoman cirógatják a vállát, a nyakát, s immár nem számolva apró kis csókocskákat hint a halántékára, a finom ívű cimpácskára, az álla szegletébe. Ha hozzá fordul a nőstényke, az ajkát emelve, hát újabb csókra hajlik, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egész meghitt így. Csupán cirógató balja kalandozik el olykor a formás kis keblek tájékára, lopva, sunnyogva lazítva a vékony ingecske kötőjét mindig egy kicsit jobban, hogy a következő simítás egyre és egyre inkább az anyag alá férkőzhessen. Olyan finom, aprólékos munkával ügyködik, csak úgy mellékesen a nyőstényke nyakába lehelt csókok mellett, hogy az már szinte aljasság. Ennek ellenére nem erőlteti, legfeljebb egy méltatlankodó morranást hallat, ha megállítják.
Nem zargatja kérdésekkel sem újabb paktumokkal, csak hallgatja a tűz csendes pattogását. Egyre inkább tért hódít magának a sötét, már szinte csak a borostyánszínben izzó parázs és néhány apróbb lángocska tartja félhomályban a kandalló környékét.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-02 16:51:42
Üzenet elküldve: 2018-01-02 16:51:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Enged a szorítás, mely egyszerre tölti el megkönnyebbüléssel és hiányérzettel is. Jólesik a férfi ölelésében lennie, csak önmagában nem biztos, hogy tud-e annyit adni, mint amennyit gondol, vagy amennyit várnak tőle. Már így is nagyon sokat oldódott, meglepve ezzel saját magát is, s a nap, vagy az este folyamán valamikor pedig, eloszlott róla az áldozat érzet is. Emiatt hajolt többször is a férfihoz olyan közel, amit azelőtt nem tett volna, vagy emiatt lehetett, hogy önként kente be a hátát a kencével, s emiatt lehet, hogy az engedő karoktól elhúzódás helyett, kicsit jobban visszahelyezkedik. Nem a csókok zavarták, hanem az, hogy ingét is ostrom alá vette a férfi. Szíve szerint viszont, tenne még egy próbát, amivel inkább saját határait próbálná kitolni.
Az elnyújtott csók után a kelletlen sóhaj szusszanása jóleső borzongással tölti el, akaratlanul is feljebb húzza vállát miatta. Maga is sóhajt, ahogy a dörmögő visszafogja magát, s kifordítja arcát a cirógatásból, hogy a nyakába suttogó felé fordítsa.*
- Talán… tehetünk még egy próbát. *Duruzsolja, miközben ajkai épp csaknem érintik a fakó tincsekkel keretezett halántékot.* Jutalomból… * Suttogása közben testével is oldalvást fordul. *mert betartottad az ígéreted.* Jobbjának ujjai gyengéden végigsiklanak egy tincsen a férfi bal halántékától vezetve, s annak mellkasára futnak, ahol aztán eljátszanak a tincs végével.* Nehogy megbánd a dolgot. *Feleli hasonlóan cinkos hangon, s a tinccsel játszadozó ujjait a férfi álla alá simítja, hogy kicsit emelkedésre ösztönözze, s ha enged a gyengéd kérlelésnek, a lány duruzsoló ajkai is milliméterekre a férfi bőrétől haladnak, légvételeivel cirógatva a markáns arc bőrét, hogy a korábban gyengéden mardosó ajkaitól csak centikre állapodjon meg. Bágyatag pillantását a férfi fakóira emeli, majd újra az elnyíló ajkak felé rebbenti, mellyel éppen le is hunyja azokat.*
*Enged a szorítás, mely egyszerre tölti el megkönnyebbüléssel és hiányérzettel is. Jólesik a férfi ölelésében lennie, csak önmagában nem biztos, hogy tud-e annyit adni, mint amennyit gondol, vagy amennyit várnak tőle. Már így is nagyon sokat oldódott, meglepve ezzel saját magát is, s a nap, vagy az este folyamán valamikor pedig, eloszlott róla az áldozat érzet is. Emiatt hajolt többször is a férfihoz olyan közel, amit azelőtt nem tett volna, vagy emiatt lehetett, hogy önként kente be a hátát a kencével, s emiatt lehet, hogy az engedő karoktól elhúzódás helyett, kicsit jobban visszahelyezkedik. Nem a csókok zavarták, hanem az, hogy ingét is ostrom alá vette a férfi. Szíve szerint viszont, tenne még egy próbát, amivel inkább saját határait próbálná kitolni.
Az elnyújtott csók után a kelletlen sóhaj szusszanása jóleső borzongással tölti el, akaratlanul is feljebb húzza vállát miatta. Maga is sóhajt, ahogy a dörmögő visszafogja magát, s kifordítja arcát a cirógatásból, hogy a nyakába suttogó felé fordítsa.*
- Talán… tehetünk még egy próbát. *Duruzsolja, miközben ajkai épp csaknem érintik a fakó tincsekkel keretezett halántékot.* Jutalomból… * Suttogása közben testével is oldalvást fordul. *mert betartottad az ígéreted.* Jobbjának ujjai gyengéden végigsiklanak egy tincsen a férfi bal halántékától vezetve, s annak mellkasára futnak, ahol aztán eljátszanak a tincs végével.* Nehogy megbánd a dolgot. *Feleli hasonlóan cinkos hangon, s a tinccsel játszadozó ujjait a férfi álla alá simítja, hogy kicsit emelkedésre ösztönözze, s ha enged a gyengéd kérlelésnek, a lány duruzsoló ajkai is milliméterekre a férfi bőrétől haladnak, légvételeivel cirógatva a markáns arc bőrét, hogy a korábban gyengéden mardosó ajkaitól csak centikre állapodjon meg. Bágyatag pillantását a férfi fakóira emeli, majd újra az elnyíló ajkak felé rebbenti, mellyel éppen le is hunyja azokat.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-02 08:35:00
Üzenet elküldve: 2018-01-02 08:35:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászok//
*Nem kedveli az adókat és pláne nem, ha nem kap cserébe semmit. Így csak morog a másik feleltére ezzel kinyilvánítva, hogy elutasítja a dolgot. Inkább bányászik illegálisan és tartja meg magának a súlyos adó aranyakat. Így is bőven van költségük. Emellett azonban még nem olyan erősek, hogy szembe szálljanak a bányájukért ezért időt kell nyerni és így jogos a másik meglátása.*
- Rendben. Legyen igazad. *Mondja lesújtóan és némi cinizmussal.*
- Jobb lenne, ha gyorsan elintéznéd vagy elintéznétek. Bár ha azt vesszük lehet, hogy nekem kéne mennem, végtére is az én bányám névlegesen és így ott kell lennem. *Vág bele a felismerés, majd a csalódás és a harag is.*
- Hogy a fene vinné el azt a nyomorult várost. Most szakíthatom majd meg a munkát emiatt. *Mérgesen néz a másikra, tele bosszúsággal.*
- Tudom és bízok benned testvérem! *A másik a kettejük közül a józanabb gondolkodású és ha üzletelésre kerül a sor akkor bizony a másik két törpe az alkalmasabb. Ő a bányához ért és a kitermeléshez, valamint a bánya működtetéséhez. Ha tehetné, soha nem tenné ki a lábát a szabadba és a fényre. Végül a kufár is beesik.*
- Üdv neked barátom. *Dörmögi a szakálla alatt.*
- Kraegan jól mondja. Ragadj szerszámot és láss munkához. Már ideje lenne megkezdeni a bányászatot, de ameddig nem biztonságos az üreg addig nem vágunk bele. *Már majd megőrül, hogy a testvére által talált üreget bejárják és átvizsgálják. Folytatja is a gerendák kialakítását és közben felel a másik kérdésére.*
- Nem feltétlenül! Csak a szellőzést kell megoldani és akkor nem lesz penész. Ha telepítünk egy kis raktárt a felszínhez közel, akkor fúrhatunk egy apró lyukat fentről, amely által meg lesz a friss levegő és így nem fog penészedni. Ha jól számolom a járattól befelé tíz méterre az felfelé húsz lesz. Egy tíz centiméteres kis járat, cső ráccsal ellátva, tetővel, elég lesz a friss levegőhöz. *Majd a mondat végén tovább hasítja a fákat, amely igazából már majdnem kész is. Így elkezdhetik behordani és felállítani.*
*Nem kedveli az adókat és pláne nem, ha nem kap cserébe semmit. Így csak morog a másik feleltére ezzel kinyilvánítva, hogy elutasítja a dolgot. Inkább bányászik illegálisan és tartja meg magának a súlyos adó aranyakat. Így is bőven van költségük. Emellett azonban még nem olyan erősek, hogy szembe szálljanak a bányájukért ezért időt kell nyerni és így jogos a másik meglátása.*
- Rendben. Legyen igazad. *Mondja lesújtóan és némi cinizmussal.*
- Jobb lenne, ha gyorsan elintéznéd vagy elintéznétek. Bár ha azt vesszük lehet, hogy nekem kéne mennem, végtére is az én bányám névlegesen és így ott kell lennem. *Vág bele a felismerés, majd a csalódás és a harag is.*
- Hogy a fene vinné el azt a nyomorult várost. Most szakíthatom majd meg a munkát emiatt. *Mérgesen néz a másikra, tele bosszúsággal.*
- Tudom és bízok benned testvérem! *A másik a kettejük közül a józanabb gondolkodású és ha üzletelésre kerül a sor akkor bizony a másik két törpe az alkalmasabb. Ő a bányához ért és a kitermeléshez, valamint a bánya működtetéséhez. Ha tehetné, soha nem tenné ki a lábát a szabadba és a fényre. Végül a kufár is beesik.*
- Üdv neked barátom. *Dörmögi a szakálla alatt.*
- Kraegan jól mondja. Ragadj szerszámot és láss munkához. Már ideje lenne megkezdeni a bányászatot, de ameddig nem biztonságos az üreg addig nem vágunk bele. *Már majd megőrül, hogy a testvére által talált üreget bejárják és átvizsgálják. Folytatja is a gerendák kialakítását és közben felel a másik kérdésére.*
- Nem feltétlenül! Csak a szellőzést kell megoldani és akkor nem lesz penész. Ha telepítünk egy kis raktárt a felszínhez közel, akkor fúrhatunk egy apró lyukat fentről, amely által meg lesz a friss levegő és így nem fog penészedni. Ha jól számolom a járattól befelé tíz méterre az felfelé húsz lesz. Egy tíz centiméteres kis járat, cső ráccsal ellátva, tetővel, elég lesz a friss levegőhöz. *Majd a mondat végén tovább hasítja a fákat, amely igazából már majdnem kész is. Így elkezdhetik behordani és felállítani.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-02 04:08:36
Üzenet elküldve: 2018-01-02 04:08:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A hazaút során a szokásos erdő mellett is el kellett sétálnia amit ki is használt. A város felé nem állt meg, de most igen. Vágott magának pár csinos ágat. Jó fák vannak itt az erdőben. Persze az arthenior környéki erdőben is vannak jó fák, sőt ott ritkábban is jár úgyhogy azok még különlegesebbek számára. Mindenesetre ezekkel is meg lesz elégedve. Jó hangulatban folytatja az útját Amon Ruadh felé. Mindjárt el is fogja érni a vashegyet. Szívesen lenne már otthon. Jó kis kaland volt ez, de azért megnézné, hogy az állatokkal mi a helyzet.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:21:28
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//hazafelé//
*Már egy ideje ő vezeti a lány lovát is, mellette ügetve tartja mindkét kantárszárat, és egyre inkább aggódik. Most talán még jobban, mint a vérkertben. Az egy egyszerű élet-halál helyzet volt, mint olyan gyakori Jaz életében. A búskomor lánnyal, annak gyászával viszont nem tud mit kezdeni. Válaszával sem.*
-Hát. *vonja vállát.* Valakinek muszáj volt.
*Poroszkálnak tovább, talán egy percig is csendesen.*
-Ezt nem úgy értem, hogy csak muszájból jöttem. Sokkal inkább bántott volna a tudat, hogy hagylak egyedül bóklászni, mint mindaz, ami a kertben történt.
*Hallgat el megint, igazán nem is várt köszönetet, választ sem remél. Kis idővel folytatja.*
-Nagyon sajnálom, ami történt. El sem tudom képzelni mit érezhetsz.
*Soha nem volt még szerelmes, soha nem vesztette el olyat, ki fontos lett volna számára, és nagyon rég beszélt ilyen őszintén.*
-De, ha az én barátnőm lettél volna, én biztos nem szeretnélek így látni, ilyen összetörtnek, és szomorúnak.
*Fogalma sincs miként kell vigasztalni, teljesen suta a valós dolgokban, ezer szerepet eljátszik, ha kell, de az csak móka, szélhámoskodás, sosem érinti meg túlzottan a másik fájdalma, helyzete. Ha most képes lenne távolságot tartani biztos valami keserű történetet adna elő arról, miként halt meg igazságtalanul kedvese, mennyire szenvedett, és milyen hősiesen tudott mégis talpra állni.*
-Szóval, csak annyit akartam ezzel az egésszel, hogy szívesen segítek. Szeretnék segíteni. Csak mondd hogyan.
*Már egy ideje ő vezeti a lány lovát is, mellette ügetve tartja mindkét kantárszárat, és egyre inkább aggódik. Most talán még jobban, mint a vérkertben. Az egy egyszerű élet-halál helyzet volt, mint olyan gyakori Jaz életében. A búskomor lánnyal, annak gyászával viszont nem tud mit kezdeni. Válaszával sem.*
-Hát. *vonja vállát.* Valakinek muszáj volt.
*Poroszkálnak tovább, talán egy percig is csendesen.*
-Ezt nem úgy értem, hogy csak muszájból jöttem. Sokkal inkább bántott volna a tudat, hogy hagylak egyedül bóklászni, mint mindaz, ami a kertben történt.
*Hallgat el megint, igazán nem is várt köszönetet, választ sem remél. Kis idővel folytatja.*
-Nagyon sajnálom, ami történt. El sem tudom képzelni mit érezhetsz.
*Soha nem volt még szerelmes, soha nem vesztette el olyat, ki fontos lett volna számára, és nagyon rég beszélt ilyen őszintén.*
-De, ha az én barátnőm lettél volna, én biztos nem szeretnélek így látni, ilyen összetörtnek, és szomorúnak.
*Fogalma sincs miként kell vigasztalni, teljesen suta a valós dolgokban, ezer szerepet eljátszik, ha kell, de az csak móka, szélhámoskodás, sosem érinti meg túlzottan a másik fájdalma, helyzete. Ha most képes lenne távolságot tartani biztos valami keserű történetet adna elő arról, miként halt meg igazságtalanul kedvese, mennyire szenvedett, és milyen hősiesen tudott mégis talpra állni.*
-Szóval, csak annyit akartam ezzel az egésszel, hogy szívesen segítek. Szeretnék segíteni. Csak mondd hogyan.
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-01 13:57:23
Üzenet elküldve: 2018-01-01 13:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
~Túlságosan délnek kerültem.~ *Döbben rá.* ~A város keletebbre van. Vissza kell forduljak, észak-keletnek tartva, ha előbb Artheniorba akarok eljutni.~
*Az idő szerencsére még mindig enyhe. A félelf az elmúlt éjszakákat egy kivételével elhagyott erdei kunyhókban, tűz mellett töltötte. Amikor nem talált éjjeli szállásra, akkor is jó szolgálatot tett egy mohos, hatalmas faóriás kiöblösödő gyökere. A tűz parazsa még reggel is őrizte a meleget, és vadállatok sem háborgatták.* ~Még előttem a nap. Van idő. De estére jó lenne a városba érjek. Ki tudja, mikor fordul rosszabbra a széljárás.~ *Kémleli az eget, beleszagol a levegőbe. De egyelőre a tél erejének se híre, se hamva.*
~Túlságosan délnek kerültem.~ *Döbben rá.* ~A város keletebbre van. Vissza kell forduljak, észak-keletnek tartva, ha előbb Artheniorba akarok eljutni.~
*Az idő szerencsére még mindig enyhe. A félelf az elmúlt éjszakákat egy kivételével elhagyott erdei kunyhókban, tűz mellett töltötte. Amikor nem talált éjjeli szállásra, akkor is jó szolgálatot tett egy mohos, hatalmas faóriás kiöblösödő gyökere. A tűz parazsa még reggel is őrizte a meleget, és vadállatok sem háborgatták.* ~Még előttem a nap. Van idő. De estére jó lenne a városba érjek. Ki tudja, mikor fordul rosszabbra a széljárás.~ *Kémleli az eget, beleszagol a levegőbe. De egyelőre a tél erejének se híre, se hamva.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-01-01 10:29:44
Üzenet elküldve: 2018-01-01 10:29:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Eszeveszettül ingerli a hamvas bőr, melyen már ennyi szenvedély is könnyedén nyomot hagy, melyet oly könnyen fut el a pír vagy a borzongás. A törékeny, karcsú testecske... mintha csupán nézni teremtették volna, akár az aprólékos alabástrom szobrocskákat. Madárcsontú finom műalkotás... érzéki hússal és mámorító illattal. Oly könnyen elvehetné minden kincsét. E vágyát pedig még legyezgeti is a hajlandóság, mellyel a nőstényke átadja magát. Az inget markoló baljára sikló mozdulatban nem is figyel fel ellenállásra. Túl kába most a feje ahhoz, hogy ne úgy értelmezze a jeleket, ahogy egy mélységi nősténytől venné. Csak a neve hallatán rebben széjjelebb e mámoros köd. Cirógatja a szó, dorombol neki. Kegyetlenné érleli hatalmát. Kharasshi elnyújtja ajkának utolsó mozdulatát, de nem kezd már másikba. A lány nyakába dőlve szusszan néhány mélyet, aztán sóhajt. Kelletlent. Megadót. Orrával, ajkával cirógatva az immár ismét tiltott ínyencséget, ő is suttogóra fogja hangját.*
- Igaz. *Szorítása is kiold a jócskán meggyűrt ingvállon, és jobbja se tartja már a lány állát, viszont érzéki simításba vált. Az állacskán, a finom arcon, a puha ajkakon.* - Feltéve, hogy nincs hozzám újabb kérésed, amin többet is kaphatok *súgja cinkos ravaszdisággal.
Szíve szerint csalna, de botor módon megígérte, hogy ma jó lesz. Igazán figyelhetne az elhamarkodott ígéreteire!*
*Eszeveszettül ingerli a hamvas bőr, melyen már ennyi szenvedély is könnyedén nyomot hagy, melyet oly könnyen fut el a pír vagy a borzongás. A törékeny, karcsú testecske... mintha csupán nézni teremtették volna, akár az aprólékos alabástrom szobrocskákat. Madárcsontú finom műalkotás... érzéki hússal és mámorító illattal. Oly könnyen elvehetné minden kincsét. E vágyát pedig még legyezgeti is a hajlandóság, mellyel a nőstényke átadja magát. Az inget markoló baljára sikló mozdulatban nem is figyel fel ellenállásra. Túl kába most a feje ahhoz, hogy ne úgy értelmezze a jeleket, ahogy egy mélységi nősténytől venné. Csak a neve hallatán rebben széjjelebb e mámoros köd. Cirógatja a szó, dorombol neki. Kegyetlenné érleli hatalmát. Kharasshi elnyújtja ajkának utolsó mozdulatát, de nem kezd már másikba. A lány nyakába dőlve szusszan néhány mélyet, aztán sóhajt. Kelletlent. Megadót. Orrával, ajkával cirógatva az immár ismét tiltott ínyencséget, ő is suttogóra fogja hangját.*
- Igaz. *Szorítása is kiold a jócskán meggyűrt ingvállon, és jobbja se tartja már a lány állát, viszont érzéki simításba vált. Az állacskán, a finom arcon, a puha ajkakon.* - Feltéve, hogy nincs hozzám újabb kérésed, amin többet is kaphatok *súgja cinkos ravaszdisággal.
Szíve szerint csalna, de botor módon megígérte, hogy ma jó lesz. Igazán figyelhetne az elhamarkodott ígéreteire!*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-31 15:44:43
Üzenet elküldve: 2017-12-31 15:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*A mozdulattal, ahogy haját félrehúzza, ösztönösen fejét is billenti, onnan lesi a férfit. Arra számít, hogy Kharasshi a felé hajló mozdulattal birtokba is veszi a felajánlott tájékot. Ehelyett viszont, csak kéjsóvár beleegyezését súgja a lány állának bőrébe, újfent magával sodorva a tiszta szappanos illat frissességét. Bármily kellemes az illat, s az is megnyugvással tölti el, hogy egyezségre jutottak, előre is láthatná már Rilkäline, hogy semmi nem olyan egyszerű a férfival, mint amilyen lehetne. Az aljas ösztönök nemigen engednek teret egy letisztult csóknak, így a lány nyakára, s álla alá simító ujjak, s a hozzájuk tartozó tenyér ébreszti a korábbi szappanmámoros merengéséből, visszahozva az első jeges éjszaka emlékét, amikor ugyan határozottabban nyújtott támaszt, a gyönyör hullámain vergődő nőnek. Gyengédsége viszont, előfutára annak hajába morranó forró lélegzetnek, mely miatt ő maga, csak lassan meri tüdejébe szívni a levegőt. Tartásában még feszesen ül sarkain, ölében pihentetve kezeit, s legbelül azért nem nyugodtabb annál, mint ha egy nemes ragadozó felé hajolna, önként vállalva, épp csak nem kérve annak harapását, a gondosan előkészített területre. Vállalt némi kockázatot azzal, hogy ezt a területet ajánlotta, mert ő maga is tisztában van vele, mennyire érzékeny itt.
A vártnál gyengédebbek a bőrére simuló ajkak, meglepően kellemes, hazudna, ha azt állítaná, hogy nem az, vagy, hogy erre számított. Nem is tudná megmondani mire számított, talán leginkább csak túlesni szeretett volna rajta, most viszont lassacskán enged mellkasáról a félsz.
Lehunyva szemeit enged a jóleső pillanatnak, annak ellenére, vagy éppen amiatt, hogy fény vetül a másik kiskapura, melyről valóban megfeledkezett.
Az eddigi harcaikkal ellentétben így, hogy önként engedte át a lehetőséget, nem érzi a derekát ölelő kart sem olyan béklyónak, amiből bármi áron szabadulni szeretne. Lazít tartásán, kissé a férfi mellkasának engedi hátát, miközben fejét, egy csendes sóhaj kíséretében hajtja hátra a férfi jobb válla felé, langyal hintve annak ajkaira simuló ujjait.
Balját a férfiéra csúsztatja, hogy Kharasshiét kissé visszafogja a mohó vetkőztetésből. Hajszál híján merül el a mardosó ajkak érintésében, de a férfi mohóságával egyre kevésbé bír el.*
- Kharasshi… *Szólítja suttogva, majd a mohoskodó feje felé billenti sajátját, hogy közelebbről folytassa annak füléhez.* csak egy csókról volt szó.
*A mozdulattal, ahogy haját félrehúzza, ösztönösen fejét is billenti, onnan lesi a férfit. Arra számít, hogy Kharasshi a felé hajló mozdulattal birtokba is veszi a felajánlott tájékot. Ehelyett viszont, csak kéjsóvár beleegyezését súgja a lány állának bőrébe, újfent magával sodorva a tiszta szappanos illat frissességét. Bármily kellemes az illat, s az is megnyugvással tölti el, hogy egyezségre jutottak, előre is láthatná már Rilkäline, hogy semmi nem olyan egyszerű a férfival, mint amilyen lehetne. Az aljas ösztönök nemigen engednek teret egy letisztult csóknak, így a lány nyakára, s álla alá simító ujjak, s a hozzájuk tartozó tenyér ébreszti a korábbi szappanmámoros merengéséből, visszahozva az első jeges éjszaka emlékét, amikor ugyan határozottabban nyújtott támaszt, a gyönyör hullámain vergődő nőnek. Gyengédsége viszont, előfutára annak hajába morranó forró lélegzetnek, mely miatt ő maga, csak lassan meri tüdejébe szívni a levegőt. Tartásában még feszesen ül sarkain, ölében pihentetve kezeit, s legbelül azért nem nyugodtabb annál, mint ha egy nemes ragadozó felé hajolna, önként vállalva, épp csak nem kérve annak harapását, a gondosan előkészített területre. Vállalt némi kockázatot azzal, hogy ezt a területet ajánlotta, mert ő maga is tisztában van vele, mennyire érzékeny itt.
A vártnál gyengédebbek a bőrére simuló ajkak, meglepően kellemes, hazudna, ha azt állítaná, hogy nem az, vagy, hogy erre számított. Nem is tudná megmondani mire számított, talán leginkább csak túlesni szeretett volna rajta, most viszont lassacskán enged mellkasáról a félsz.
Lehunyva szemeit enged a jóleső pillanatnak, annak ellenére, vagy éppen amiatt, hogy fény vetül a másik kiskapura, melyről valóban megfeledkezett.
Az eddigi harcaikkal ellentétben így, hogy önként engedte át a lehetőséget, nem érzi a derekát ölelő kart sem olyan béklyónak, amiből bármi áron szabadulni szeretne. Lazít tartásán, kissé a férfi mellkasának engedi hátát, miközben fejét, egy csendes sóhaj kíséretében hajtja hátra a férfi jobb válla felé, langyal hintve annak ajkaira simuló ujjait.
Balját a férfiéra csúsztatja, hogy Kharasshiét kissé visszafogja a mohó vetkőztetésből. Hajszál híján merül el a mardosó ajkak érintésében, de a férfi mohóságával egyre kevésbé bír el.*
- Kharasshi… *Szólítja suttogva, majd a mohoskodó feje felé billenti sajátját, hogy közelebbről folytassa annak füléhez.* csak egy csókról volt szó.
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:29:59
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:29:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//hazafelé//
*Jellemzően a saját gondolatai foglalják le, és nemigen törődik azzal, hogy merre is tartanak. Bőgni szeretne, de valahogyan nem tud könnyeket sajtolni, szívesen üvöltene is, de a száját is képtelen kinyitni. Egyebekben az öngyilkosság foglalkoztatja leginkább, és annak különböző módozatai, hiszen immáron értelmetlen az élete most, hogy meghalt a szerelme. A hasában a gyermek sem érdekli, nem bírna ránézni, hiszen örökké a veszteségre emlékeztetné. Mereven bámul maga elé, mikor Jaz hozzáér. Összerezzen.*
- Leszarom.
*Mármint azt is, hogy zombinak nézik, meg azt is, hogyha esetleg a nagy riadalomban kiürítik a kikötőt. Abba bele sem gondol, hogy ez csak valami rossz vicc lehet Jaz részéről.*
- Kösz, hogy velem jöttél.
*Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy mennyire örül annak, hogy hamarosan véget ér a közös kiruccanásuk.*
*Jellemzően a saját gondolatai foglalják le, és nemigen törődik azzal, hogy merre is tartanak. Bőgni szeretne, de valahogyan nem tud könnyeket sajtolni, szívesen üvöltene is, de a száját is képtelen kinyitni. Egyebekben az öngyilkosság foglalkoztatja leginkább, és annak különböző módozatai, hiszen immáron értelmetlen az élete most, hogy meghalt a szerelme. A hasában a gyermek sem érdekli, nem bírna ránézni, hiszen örökké a veszteségre emlékeztetné. Mereven bámul maga elé, mikor Jaz hozzáér. Összerezzen.*
- Leszarom.
*Mármint azt is, hogy zombinak nézik, meg azt is, hogyha esetleg a nagy riadalomban kiürítik a kikötőt. Abba bele sem gondol, hogy ez csak valami rossz vicc lehet Jaz részéről.*
- Kösz, hogy velem jöttél.
*Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy mennyire örül annak, hogy hamarosan véget ér a közös kiruccanásuk.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:24:08
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon végül úgy dönt, hogy muszáj lesz beszélgetnie valakivel, de legfőképpen innia kell egy teát, és mivel sehogy sem talál a dolgai között, pedig úgy emlékezett, hogy van neki, így visszaindul a Tavernába. Ott majd fogadni fogj a jól ismert fogadós, Mogrim.* ~Már, ha jól emlékszem a nevére. Ebben sosem voltam jó!~ *El is indul az ösvényen, ahol megcsodálja azt a fát, amit nemrég ültetett oda varázslattal, majd halad is tovább. Nem sokat időzik sehol, csak megy előre az úton, hiszen minél előbb kezébe akarja kapni a forró teát, amit majd teljes nyugalommal, átszellemültem elszürcsölgethet a pultnál, utána beszélgethet a csapossal. Remélhetőleg talál valakit aki majd segít neki a földjén is a munkákban, vagy ha nem, hát szórakoztatja addig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719