Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

120. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-28 22:28:28
 ÚJ
>Zakt'ar Zygendar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Odabent//

*Senki sem tudja, hogy mi futhat át egy magzat elméjében, sokak úgy képzelik, hogy akkot még csak egy zsák baba alakú krumplival ér fel. Egyesek azt feltételezik, hogy az univerzum minden tudása az övék. Az igazság Zakt'ar szerint valahol a kettő között lehet, mikor jóízűt nyújtózkodva megébred szundikálásából. Lába visszanyomódik arról az ölelő valamiről, ami számára a világot jelenti, de még nem tanulta meg, hogy a rúgásai gyomorgörcst okoznak édesanyjának. Egy pillanatra olyan benyomása támad, hogy a "világnak" ez nem tetszik. Sőt, mitöbb, érzi, hogy a "világnak" fáj, hiszen egyszerre dobban a szívük, ugyanazt eszik már hónapok óta.
Mikor elül a mocorgás rúgása nyomán, újra kísérletezésbe kezd. Kezét tolja előre, anélkül, hogy tudná, az a keze. És elér valamit. Puhát fog, és van formája is. Bizony, ez testvére lesz, akiről leginkább annyit tud, hogy egy az övéhez hasonló dübögő hang forrása. Tapintása nyomán érzetek, benyomások milliói robbannak picinyke fejlődő agyába, és ettől valamiért ő iszonyatosan boldog lesz. Mosolyog egyet. Ez annyira ösztönös nála, hogy nem tud megszabadulni tőle. Egyszerűen tudja, hogy ez az öröm kifejezésének legjobb módja, és kész. Ezzel a lendülettel pedig másik kezét elkezdi az ő legnagyobb csodája felé közelíteni. Mosolyra húzott szájába akarja ugyanis begyömöszölni öklét, vagy legalább annak egy darabját, hogy ma is felfedezze mi van odabent, hiszen ez az élet értelme, nem? Jól érezni magunkat, és minden nap találni, valami olyat, amiért megéri felkelni, és látszólag ennek soha nem is lehet vége.*


119. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-28 21:58:33
 ÚJ
>Loka Gorthwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Worenth //

*Valakinek muszáj lesz mivel kizárt, hogy Loka sokat foglalatoskodjon a kis szörnyeteggel miután egyszer kipottyantotta. Ha egyáltalán megéri azt a kort, hogy Worenth vigyázhasson rá, játszadozhasson vele. Nem mellesleg, ha kicsit is Lokára hajaz majd a kölyök Worenth jobb, ha minden „huzigálható” tulajdonára és testrészére vigyáz majd.*
- Örömömre szolgál, hogy elkísérsz.
*Loka nem csupán tettei, hogy gyógyítást tanul. Kénytelen volt szabad délutánjain utána nézni némely gyógynövénynek, gyógymódnak, hogy ilyen fogós kérdések ne szeghessék előrehaladását. Egyébként sem lehet tudni, mikor veszi hasznát az ilyen tudásnak. Herbalistának semmiképp nem mondaná magát, és elfek közül is a leginkább elkorcsosult, természettől eltávolodott fajtából való. De ezt Worenthnek nem feltétlen kell tudnia.*
- Lássuk csak. *Gondolkodik el, hosszú mutatóujjával állán kezd dobolni.* Kurkuma, esetleg... Rysha, és Fyruis. Ha gondolod, megpróbálok számodra kikeverni egy gyógykenőcsöt. Még nem jeleskedem igazán a tinktúrák összeállításában, de szeretném gyakorolni. És még lehet, hogy a hátfájásodra is megoldást találunk. *Neveti el magát. Ráadásul megállja azt is, hogy megjegyzést tegyen Worenth előrehaladott korára és arra, hogy egy ilyen vén szerencsétlen már nem bízhat a javulásban csupán a lassú és fájdalmas rothadásban Innen csak lefelé vezet a lejtő.*
- Ez csak természetes. Biztosra vehetjük azonban, hogy Taitos mester megbirkózik a feladattal. Még akkor is, ha sokszor gátakba ütközik. *Lassú sóhaj ereszkedik a nő tüdejéből, elhintvén a bizonytalanságot, mintha semmiség volna.*
- Olyan bokrokat keresünk, melyek alatt göröngyös a talaj. Ott rejtőznek. *Magyarázza a hóhajúnak, miközben tessék-lássék pillant a földre ahogyan haladnak. Sajnos még ez sem garancia a gnómgyökérre, de túl sok bizodalma amúgy sincs a nőnek abban, hogy egy egész kolóniát lelhetnek erre.*


118. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-28 20:27:50
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mogrimmal tehát lassan el is érik a gázlót, hogy a lányok kedvükre tollászkodhassanak. Addig ők férfihoz méltó tevékenységet folytatnak. Elvileg lényegtelen dolgokról folytatnak elméleti vitát, és történeteket mesélnek egymásnak.*
~Nagyon jó.~
*Biccent a gnómnak az első válaszra, szavai azonban nem ennyire elismerőek.*
-Nem arra válaszoltál, hogy miért esik olyan lassan, hanem arra, hogy hogyan esik olyan lassan. Nyilvánvaló, hogy a könnyebb dolgok lassabban esnek le. Habár.
*Itt picit elhúzza arcát. Hallott olyan történeteket, miszerint egy okos, de öreg gnóm mindenféle golyóbisokat dobált le a Mágustoronyból, de hogy a tudományos felfedezése közembernek, és az ilyen tudományoknál legfeljebb gyakorlatban remekelő Taitos számára, nem igazán elérhető.*
-De vajon mi az oka annak, hogy pont így alakultak ki ezek a levelek?
*Folytatja tovább a faggatózást, és az eddig hülyeségnek gondolt részletekre is magyarázatot ad.*
-Hogy kit érdekel? Mondjuk bárkit. Ha mint egy dobókés zúgnának le, még ha könnyűek és törékenyek is. Fájdalmas karmolások lehetnének belőle.
*Jelenti ki teljes meggyőződéssel. Pici okot azért ad Mogrimnak arra, hogy kérdéseitől mégse szaladjon ki a világból.*
-Ha ezt megérted Mogrim, nem lesz gondod a mágiával sem.
*Nevet fel, most tényleg vidáman. Ugyanis Taitos szerint a mágia bizony pont arról szól, hogy miért alakul úgy a világ, ahogyan alakul.*
~Az az igének kérdése, hogy a mana hogyan áramlik, és milyen formát ölt, azonban az, hogy miért alakul úgy a mana, az a mágia. Erről szól az egész.~
*Nem mondja ki persze a választ, erre Mogrimnak is magától kell rájönnie, hiszen nem tanítana, hanem csak okítana, ha minden igazságot kimondana. Ekkor azonban picit távolabb tőlük elkezd zörögni az erdő. Ez a zörgés azonban más, lassabb ritmusban hangzik fel, mint az előbbi vadkanos.*
~Na, kiszagolt minket?~
*Örül meg magában Taitos, majd mielőtt mesélni kezdene figyelmezteti a gnómot.*
-Ne ijedj meg!
*Szól arra pillantva, ahonnan Ragront várja hamarosan.*
-Mindig is kedveltem a bütykölő ezermestereket.
*Kezd bele a történetbe.*
-Sajnos nekem a kezem nem volt elég ügyes ilyenekhez soha, így másféle életre lettem szorítva. Sokat jártam a vidéket. Az észak hegyeitől egészen a tengerig, a nagy víz városát ugyan kerülve, de mindenhol jártam.
*Magyarázza röviden életének korai szakaszát.*
-Én még a szövetség előtt érkeztem valamivel. Munkát, helyet, ételt, és mestert találtam itt.
*Gondol kissé érzékenyen arra, hogy Isuriit elszólították családja kötelességei, így most ő rájuk hagyta Synmira terelgetését.*
-Aztán, majd' két éve itt élek hát. Azóta voltak szebb, zavarosabb idők, kisebb kalandozások, ezekről bármikor szívesen mesélek egy tábortűznél. Na meg azokról a mesékről, amiket én is csak hallottam.
*A vándori képzésnek ugyanis elég sok folklorisztikus eleme van, melyeket Taitos is magáévá tett. Magyarul meséltek neki, mikor gyermek volt, ő pedig tudat alatt is magába szívta ezt.
Ekkor tör ki avart sodorva oldalról a warg, és enyhét morranva szemét ellenségesen értetlenkedve a számára ismeretlen gnómra mereszti, szájából pedig kiejti azt a fél őzgidát, amit még nem fogyasztott el teljesen.*


117. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-28 10:54:19
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Loka//

*Worenth szereti a gyerekeket, így nem kizárt, hogy néha napján vigyázni fog majd Loka gyermekére, vagy játszani vele... mint Chiari kislányával, aki mindig a köpenyét rángatta. Azil, az óriás mondjuk egy fokkal ennél rosszabbul járt, neki a szakálla bánta.*
-Gnóm retek. *mormolja maga elé.* -Erről már Isqeha mesélt nekem... gyomorbajra való. Örömmel veled tartok, kedves Loka. Ritkán mondok nemet egy kis erdei kirándulásra és gyűjtögetésre.
*Legutóbb Isqeha társaságában tette ezt meg, mondjuk akkor elég esetlenül mozgott a növények világában, de az ifjú herbalista sok újdonságot mondott el neki.*
-És, talán még tanácsot is tudnál nekem adni. Mindig is derékfájós voltam, sőt, újabban a hátam közepe szintén fájdogál. Nem állandó, csak mikor előjön, akkor igen kellemetlen. Tudsz erre valami kenőcsöt, krémet, vagy valami szert?
*Gyerekkorában hirtelen nyúlt meg és nagyon sok ideig meg volt görnyedve... rossz testtartás. Mára ezt sikerült orvosolnia, de az a fránya dereka és háta mintha nem akarnának felejteni. Loka elf, az erdő népéből való, a természet gyermeke, így hátha mond majd valami okosat.
Synmira határát hamar átlépik, ehhez csupán néhány röpke percre van szükség. És, hát valóban nem hagyhatja, hogy Loka terhesen egyedül mászkáljon.*
-Jó ezt hallani. *mosolyog. Úgy véli, hogy Loka elmondaná, ha valami nem menne jól és nem titkolná.*
-Sokkal nagyobb felelősség hárul Taitosra is, mióta Isurii elment. Szerencsére ti, mágusok, már elég tudással bírtok ahhoz, hogy csak minimálisan kelljen terelgetni. Hol keressük a gnóm retket?


116. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 23:00:50
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

// Myna, Wram //

-Hát kurtizán múlttal az semmiség, de az információszerzés, tolvajlás és éneklés na meg a tánc az, amiben kiemelkedően jó vagyok. *A színészkedést inkább nem is említi meg, mert szinte az összességet nézve már egyértelmű lehet, hogy abba is jó a lány.*
-Lereszelted a fogait? Ki akar ilyesmit magának megcsináltatni? *Kicsit költőien undorodva teszi fel a kérdést, hisz nem vall ez az egész ép elmére, na de az őrültek meg a zsenik mégis nagy eredményeket érhetnek el, így annyiba is hagyja a dolgot.*
-A fűző jól fogja a kötést, köszönöm. *Fene a banditákba, épp errefelé botlottak beléjük és ölték meg őket.*
-Na és hol tanultál vajákoskodni? *Érdeklődik, szeret tudni dolgokról.*


115. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 22:50:59
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

// Myna, Wram //

* Ahogy a keményebb terepet elhagyják, Wram megszaporázza a lovat, hogy haladjanak is. *
- Szóval ajánlatot kaptál. És mi lenne neked való munka? Mert a vetkőzéshez nagyon értesz azt láttam.
* Jegyzi meg Wram, nem kevés cinizmussal a hangjában. Az őt érintő kérdésre már némileg kezesebben reagál. *
- Fogjuk rá, de azért nem kell években gondolkozni. Ahhoz elég ideje vagyok itt, hogy tudjam, amit akarok, s hogy a számításaimat valóra tudom itt váltani. Ami pedig Reydist illeti, ma reszeltem tűhegyesre a felső fogsorát. Ne is kérdezd, hogy miért, mert erre értelmes választ nem tudok adni.
* Válaszolja az ork, miközben lassan beérnek az erdőbe. *
- Tart a kötés? Tettem alá egy fájdalomcsillapító kencét, ha esetleg be akarna gyulladni.


114. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 20:24:52
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Taitos is jobbnak látja, ha kicsit eltávolodnak a lányoktól, nehogy kellemetlen vagy kínos legyen a jelenlétük a „tündérbaleset” miatt. Egyáltalán nem szeretné ha Mofeta kellemetlenül érezné magát a történtek után. A maga részéről hallgatni fog, mint a sír. Neki is kellemetlen lenne egy hasonló szituációban. Azért megnyugtatja a fiatal mágus, hogy nem ez volt a legnagyobb gondja az életben, mármint a veszett vadkan. ~Vajon milyen kalandokat élhetett meg? Talán egyszer én is mesélhetek az unokáknak.~ Álmodozik magában egy pillanatig majd visszatér a valóságba. A kedves fogadtatása és üdvözlésre elmosolyodik.*
- Örülök, hogy megismerhettelek titeket. *Tekintete őszinte és mosolygós, színpatikus neki mindhárom Szilánk akivel most ismerkedett meg. Felnevet a mágus szavain a drabális dögökkel foglalkozás tekintetében. Mielőtt válaszolhatna egy teljesen ide nem illő kérdést kap. Szemöldökét ráncolgatja, hogy ez most, hogy jöhetett ide, már a kérdésre érti.*
- Ha tudományos akarok lenni, akkor a száradt falevélben nincsenek nedvek, így a súlya könnyebb, mint a lédús, zöld levélnek, ami így súlyosabb nála. *Válaszolja teljesen komoly, tudós arcot vágva.*
- Egyébként meg ki a csodát érdekli? *Neveti el magát mind a kérdésen mind a rá adott válaszán. Színészkedni próbált, de annyira lehet nem sikerül túl meggyőzőre. ~Mókás ez a Taitos mester.~ Szereti a vicces, humoros embereket, így máris megkedvelte a mágust. A két feltett értelmes kérdésre azért igyekszik válaszolni.*
- A messzi nyugati hegyeken túlról érkeztem. Egyszerű gépészsegéd voltam a családi céhben. Egy gnóm közösségben éltem egészen néhány héttel ezelőttiig. Ekkor útra keltem, mert szerettem volna világot látni. Így találkoztam Worenth mesterrel, akivel sokat beszélgettünk a mágiáról, amit gyermekkorom óta csodálok. Hát röviden így kerültem ide. *Az apró gnóm monológja végén feltekint Taitosra, hogy mit szól hozzá.*
- Te régóta tagja vagy az itteni közösségnek? *Egy kicsit kíváncsiskodik, szeretné megismerni a többieket, akárcsak ők a gnómot.*


113. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 20:24:45
 ÚJ
>Ordonok Ullamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Pördül egyet lovával, nem jó irányba haladt eddig. Fel nem tudja fogni, hogy hogy sikerült eltévednie. Kérdően néz a kutyára, de az búsan ingatja fejét, akárcsak a ló.*
-Hej, srácok! *vakarja tarkóját az ork.* Milyen lükék vagyunk! *nevet föl.* De most már a jó irányba tartunk! Nem?

*Egyenletesen baktat a lova amikor megpillantja, hogy kutyája nincs mellette. Kezével tölcsért formáz.*
-Asema! Merre vagy? *kiált. A kutya hirtelen előbukkan a fák közül. Egy szarvast kerget, de amint meglátja gazdáját és annak arckifejezését, lehajtott fejjel tér vissza.*



112. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 19:45:30
 ÚJ
>Ordonok Ullamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Fák közt baktat a nemes ork, fején kalapja immár tollatlan. Kezében kardja meg-meg pördül, fejében gondolat egy sem őszül. Talán csak egy, egy versike.*
~Nemes ork, fején kalap,
Hátán köpönyeggel baktat,
Néhol megáll s hátranéz,
Követi őt bármi vész.

Íja húrján halál a dallam,
Mulatni valót nem lelünk rajta,
Ezen muzsika rosszat sejtet,
Páncélt tör s csontot repeszt.

Kalapjából kihullt a tull,
Vörös színe vér mely hull,
Köpenye is csupa vörös,
Takar holtat, az van mögött.~

*Ezen szép verset ízlelgeti magában.*
~Nem lennék rossz költő.~ *gondolja öntelten.*


111. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 10:46:20
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Nem sokat kell győzködnie a fiúkat, hogy hagyják hátra őket és a kissé kínos problémát. Ami jellemző, de jobb is így. Ő viszont, mivel magára vállalta a kezelését, nem menekülhet.
Eléggé kellemetlenül érinti a tündérke kérlelő hangja és szomorúsága, mert úgy érzi, vigasztalnia kellene, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Még csak egy tiszta zsebkendő sincs nála.*
- Nem kell elnézést kérned, és miért is mondanám el bárkinek? *Szerencsére a tündérke erőt vesz magán, és nekilát öltözködni. Jól van, ez már haladás. Úgy áll, hogy ahol a csacsi nem, ott ő takarja el a lányt, s közben tapintatosan átnéz a hátas fölött, a fiúk után. Csak akkor pillant le ismét, mikor a szeme sarkából észleli, hogy Mofeta elkészült. És újra kesergésbe kezd.
Megpróbálja átérezni a lány helyzetét, és nagyjából sikerül is őt megértenie, de ettől még nem lesz könnyebb.*
- Nem hiszem, hogy Taitos emiatt megtagadna téged. Ha tanácsolhatok valamit… Azt hiszem, emiatt most eléggé szégyenkezel, és kínos lehet számodra. De most már átöltöztél, tisztában vagy. Mintha meg sem történt volna… Szerintem a legjobb, ha nem csinálsz belőle ügyet, mert sokkal kínosabb az, ha siránkozol miatta és fölemlegeted. Ha te nem említed, hidd el, a többiek sem fogják. Vagyis a gnómot még nem ismerem, de Taitos biztosan nem. Ha amaz mégis nekiállna gúnyolódni, majd én visszaadom neki, attól ne félj! És magadban is rendezd ezt le! Ettől nem lettél kevesebb. Te is mondtad, hogy ezen nem lehet segíteni, vagyis nem a te hibád, akkor meg fölösleges rajta keseregni, mert inkább azzal vonod magadra a figyelmet. Föl a fejjel, és mintha mi sem történt volna! Ha erősnek mutatod magadat, majd nem találnak rajtad fogást! Indulhatunk? *furcsa lehet, hogy ilyen ábrázattal ad elő ilyen biztató szavakat, miközben az ő képe áll úgy, mint a legnagyobb gúnymestereké, hiszen még most is lekicsinylő mosolyra áll a szája, de az ember abból dolgozik, amije van.*


110. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 09:55:07
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Így tehát a nyöszörgős ébredés már csak Krestvir társaságában éri, ami valóban jelentősen javítja a körülményeket, bár boldoggá még így sem teszi a tündért, maximum hálássá, hiszen nem kell sok ész ahhoz, még így, ájulásból ébredve sem, hogy rájöjjön, nem magától pottyant a szamár nyergébe. Ha pedig valaki oda tette, akkor elkerülhetetlenül fel lett fedve a baleset, ami el is indítja a negatív gondolatok zuhatagát a tündérke fejében. Ebből az önsajnálatból és a pityergésből Krestvir szavai rángatják ki, akire könnyes szemmel, és lesütött tekintettel, éppen csak egy pillanatra ugyan, de rá mer nézni, és bólintani. Első, hogy választ adjon a kérdésre, másodszor azonban már nem csak választ, hanem magyarázatot is adnia kell, főleg azok után, hogy a lány ilyen kedves volt vele.*
– Ne haragudjon Krestvir kisasszony, hogy szégyent hoztam Önökre. Én... nagyon megijedtem... azt hittem mindannyian meghalunk, amikor még Taitos Úrfi is menekülőre fogta. Ő még Ragront is meg tudta szelídíteni, és ha ő is megijedt...
*Nehezen tudja összeszedni a gondolatait, de magán érzi a fürkésző szempárt, ami a vallomására vár. Arra, hogy elmondja, miért nem figyelmeztette előre őket arra, hogy ilyen gyáva, miért így kellett kiderülnie. Még mindig szipogva, elcsukló hangon, de folytatni tudja.*
– Nagyon ritkán történik ilyen... tényleg. Csak amikor nagyon megijedek. Próbáltam gyógyítót keresni, de azt mondta, hogy erre nincsen gyógyfű meg varázsital. Kérem ne mondja el Achim Mesternek, soha többé nem kérne fel semmire!
*Ekkor már rá mer nézni a lányra, könyörgő, rimánkodó tekintettel, ám közben már a nyeregtáskában is matat, hogy mutassa, ő készült, van váltás ruhája. Krestvir pedig bármennyire is szenvtelen, együttérzés nélküli hangon beszél, a kis tündér hálája odáig terjed, hogy belehallja azt is, ami nincs ott, hiszen a lány mellette maradt, még akkor is, amikor a többiek itt hagyták őt. Ha minden jól megy, akkor igyekszik összeszedni magát, és behúzódva a csacsi mögé, sebtiben átöltözik, majd a nedves ruhát szorongatva a kezében, kétségbeesetten, gyámoltalanul várja az ítéletet Krestvir színe előtt.*
– Ha... ha Ön is Taitos Mester tanítványa... és ezek után nem talál méltónak arra, hogy én is az legyek... én...
*Újra elkapja a tekintetét, és látszik rajta, hogy nem kell sok ahhoz, hogy ismét elpityeredjen szégyenében.*

A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.27 09:57:47


109. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-27 09:21:31
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Mindenki rendben, és hamar indulhatnak is el, hallótávon kívülre a vadkantól. Előtte azonban még egy furcsa ténynek Taitos is fültanúja lesz. Habár elég sok dologra fel van készülve. Az ijedtükben bepisilő tündérekre nincs. Ez a megrökönyödés ki is ütközik arcára, és éppen ezért Krestvir első szavára ugrik, mikor már elég messzire kerültek a vadtól.*
-Gyere cimbora!
*Ütögeti meg a gnóm vállát, és ők maguk picit előrébb sietnek.*
-Nincsen baj, voltunk már nagyobb galibában is.
*Emlékszik vissza arra, mikor három élőholt csapta fejbe egy villámmal.*
-Hát, akkor üdv köztünk!
*Köszönti ő is ünnepélyesen Mogrimot. Az elmúlt időszakban sokat vándorolt, így nem tudhatja mi történhetett otthon. Azonban a fickóból simán kinézi, hogy Worenth felvette mágusnak.*
-Mesélj picit magadról, honnan jöttél, kinek mondanád magad? Mik a céljaid?
*Dobja fel a kérdést.*
-Azon túl persze, hogy ekkora drabális dögökkel legfeljebb hátasi minőségben találkozz.
*Utal vissza az előbbi közjátékra, miközben picit lassít a tempón, ahogy egyre több időt hagytak a lányoknak, és egyre közelebb vannak a gázlóhoz. Hagyja picit szóhoz jutni a gnómot, de előtte, éppen mikor már egy frappáns válasszal előállhatna Taitos megtoldja kérdéseinek sorát egy gyorsan ihletett látszólag értelmetlen kérdéssel. Nem vitás, direkt csinálja.*
-Mondd el nekem még azt is, hogy miért esik le az elszáradt falevél olyan lassan!
*Aztán csak ballag az ifjú tanonc mellett. És belül mosolyog.*
~Egységben az erő. Egy új családtag felvidít, erősít, és veled van.~
*Zengenek mestere, Zordon szavai, kit már elég régen nem látott.*


108. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-26 11:54:02
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Nem túlzottan az a vezér alkat ezért elfogadja Taitos mester vezetését, sőt örül neki, hogy valakinek vészhelyzetben is fog az agya. Az ájult tündérkét lesegíti majd felülteti a szamarára az ifjú mágus. Köszönettel elfogadja a segítséget és felkapaszkodik Mofeta mögé a csacsira. Figyel a törékeny lelkűre, nehogy véletlenül megint leszédüljön a hátasáról. Vet még egy oldalsó pillanatot a fának csapott, ájult vadkanra. Nem szívesen lenne itt mikor a bestia magához tér. A száját elnézve a vadkan egészen biztos veszett lehet, látott már ilyet, igaz csak egyszer, az is róka volt, de a tünetek hasonlóak voltak. Lassanként kezdik elhagyni a rémségek helyszínét aminek hatására már kezd megnyugodni. Krestvir kérdésére zavarba jön.*
- Azt hiszem igen. *Ő szembesült először a tündérke bepisilésével amit nem akart nagy dobra verni de már kitudódott szegény Mofeta „balesete”. Távolodás közben úgy érzi helyesnek ha tisztázza a körülményeket.*
- Sajnálom, hogy veszélybe sodortalak titeket, nem állt szándékomban. *Leszegett fejjel ül tovább Lord hátán. Egyáltalán nem gondolta, hogy ma ilyen rémségekben lesz része, ráadásul ezt a szörnyűséget másokra is rászabadítja. Belülről furdalja a lelkiismeret e miatt. A lány kérésére, hogy vigyáz a tündérre bólint, majd lepattan a csacsiról és Taitossal kicsit előre mennek már ha követi őt az ifjú mester.*


107. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-25 17:55:52
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 44

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Elcsíp egy-két szót a két fiú beszélgetéséből, de annyira most nem érdekli, hogy rendesen oda is figyeljen.
A disznót lesi, aki úgy tűnik, rendesen kapott a csacsitól, mert nemigen akar ismét talpra állni.
Taitos vezénylésére szó nélkül cselekszik. Szerencsére a vaddisznó miatt nem kellett olyan magasra másznia, mint akkoriban Ragron miatt, meg egy kicsit gyakorolt is azóta, így különösebb gond nélkül kapaszkodik meg az ágban, majd ereszkedik le a földre.*
- Köszönöm! *szól azért a fiúnak, mert észreveszi, hogy jött neki segíteni, csak éppen most ment egyedül is a lejutás.
Gyanakvón méregeti az ájult malacot, tart tőle, hogy idő előtt megéled.
Mikor a fiúk Mofetát emelik le a fáról, odapillant, és meg is akad szeme a gyanús folton a tündérke ruháján.*
- Bevizelt? *kérdez rá köntörfalazás nélkül, felhívva a másik kettő figyelmét a Mofival történt balesetre. Még szerencse, hogy a tündér nincs magánál, különben még zokon vehetné a tapintatlanságát.*
- Majd én maradok mellette. *szól Mogrimnak, és fél kézzel megfogja az apró tündér karját, jelezve, hogy ő majd vigyáz, hogy ne essen le. A gnóm majd kapkodja a lábait. Úgy véli, a csacsival sem jutna gyorsabban messzire ezen a terepen.*
- Ha már kellően messze vagyunk, menjetek előre! *adja ki az utasítást ezúttal ő. A fiúk meg vagy értik, vagy nem, hogy ezt miért mondja. Azt gondolja, ha Mofeta magához tér, kevésbé lesz zavarban, ha csak egy lány lesz mellette. Meg akkor esetleg a ruhaváltást is meg tudják oldani.
Erősen fogja a tündért, miközben sánta lépteivel tartja a lépést a csacsival. Örül, mikor elérik a folyót, és végre lelassíthatnak.
Némileg megkésve veszi észre, hogy Mofeta kezd magához térni. Már csak az alig hallható szipogásra figyel fel.
Akkor odafordul, és jól megnézi a tündért. Tényleg sír?... Mivel nem látja rendesen az arcát, nem biztos benne, de erős a gyanúja. Ám mert nem érez magában nagy készséget a vigasztaláshoz, szorítkozik az alapvető probléma megoldására.*
- Ébren vagy már? *kérdi Mofit, hogy felhívja magára a figyelmét. Eddigre remélhetőleg már a fiúk is előrébb járnak tőlük.*
- Van nálad váltásruha? *halkan beszél, de különösebb együttérzés nélkül.*


106. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-25 16:31:55
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Sa'argathot-diadala- Mentőakcio//

* Elindulnak hát, egy élő, s egy holt teherrel a lovakon. Míg mennek, Cralan folyamatosan odafigyel mind a kettőre, hisz nem tudhatják, hogy nem tér-e vissza Lars egy kellemetlenebb formában. Az úti cél sem igazán ínyére való, de ő csak egy testőr, nincs joga beleszólni a döntésbe. Így csupán lovagol, hol itt, hol ott tűnve fel, hogy őrizze a hintót, s annak utasait. *
~ Remélem hamar megjárjuk azt a hegyet, s végre visszatérünk a Kúriába. Ideje lenne már. ~
* Fogalmazódik meg benne a néma fohász lovaglás közben. *


105. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-25 08:57:23
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Az az egyetlen szerencse, hogy az ájulás következtében a tündérke nem pont a zuhanás élményét éli át. Rengetegszer voltak rémálmai, főleg, amikor még ennél is kisebb volt, mostanra azonban ezek már csak akkor kerülnek elő, ha eleve nyomott hangulatban, vagy frusztráltan alszik el. Általában teljes sötétségben zuhan, amitől szintén fél, és nem érzékeli a saját testét sem, teljesen tehetetlen a rémálmokban, most azonban csak a csönd veszi körül, amiből nem is nagyon akaródzik neki kikászálódni. Azt, hogy átpakolódik Taitos által a csacsira, még átaludja. Lord először ugyan felszegett fejjel ünnepelteti önnön hősiességét, ám amikor alélt kis gazdája a hátára kerül, már aggódva kezd prüszkölni, és orrával bökdösve folyamatosan próbálja keltegetni barátját. Ettől függetlenül azért szót fogad, felengedi a hátára Mogrimot is, így elindulhatnak közösen a folyó felé. Mofeta már ezen út alatt kezd el ébredezni, és az első, amit megérez, az Lord közelsége, amitől nagyon megkönnyebbül, és bár így is a csacsin fekszik, még inkább átöleli az állatot. A második viszont a baleset kínos érzése, ami miatt azonnal megrohanják a rossz emlékek.*
~Megint nem sikerült! Megint kiderült, hogy gyáva és haszontalan vagyok! Még a tündérek között is a legkisebb és a leggyávább! Ezek után biztos, hogy Taitos Úrfi nem akar majd velem foglalkozni! Miért mentett meg egyáltalán?! Mi lett a malaccal? Remélem senkinek nem esett baja. Biztos el fogja mondani Achim Mesternek, és csalódni fog bennem, és...~
*Nem szeretné, hogy ezek után bárki is észrevegye, hogy ébren van, ám a lelkét nyomasztó súlyos terheknek és gondolatoknak valahol fel kell szakadniuk, így a piciny tündérke halkan ugyan, de pityeregni kezd, bár arcát igyekszik Lord szőrébe temetni, hogy senki ne hallja meg.*


104. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-24 18:50:09
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot-diadala- Mentőakcio//

*A félvér árgus szemekkel figyeli ahogy Ziana iszik, majd miután ő befejezte az evést elveszi az üveget.*
-Egyél is hadnagy!
*Szólítja fel hamiskás mosoly kíséretében, miközben Amon felé hajtja a hintót.*
-Rendben van, csak gondoltam nem árt ha szólok. Nem bízom ebben a népségben. Ez a Lars volt az is aki annak idején Grombarnál olyan sietősen cserben hagyott minket. Szóval szerintem nem nagy kár érte.
*Cotys kiköp egyet, hogy nyomatékot adjon véleményének. Aztán nagyot húz az üvegből.*
-Hogy van a karod? Nekem minden tagom fáj.


103. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-24 18:40:47
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Taitos a fáról tekint le, már jócskán a koppanások után.*
-Tyű, Lord, adtál neki.
*Vigyorodik el, megnyugodva, hogy Krestvir is a fára ért, ám ekkor észreveszi, hogy Mogrim kettő helyett kapaszkodik. Meséjére végül csak gyors választ ad, pont azért, mert most alkalmuk van eliszkolni, és ki tudja mikor lesz ilyen legközelebb.*
-Értem már, nos, akkor hagyjuk itt, mielőtt felkel. Ragron nagyjából tíz percre van innen a gázlónál, oda meg kövessen, ha mer.
*Fejti ki tömör, ámde gyakorlatias véleményét.*
-Szóval mondom mi lesz.
*Sóhajt egyet.*
~Már megint utasítgatok...~
*Dorgálja meg magát, de megint szükségszerű a helyzet. Valakinek irányt kell adnia ilyen helyzetben, és mire a másik három felállítaná a hierarchiát, a természet erői is ugyanezt tennék a disznóval.*
-Most lemegyek, átveszem Mofit, felültetjük a szamárra, te mész vele, így tartani tudjátok a tempónkat. Kellemes kocogással pedig irány a folyó!
*Ennyit mond, aztán leugrik botjáért. Kezét nyújtja Krestvirnek, hogy lesegíthesse, aztán átveszi az alélt tündért, és a nyeregbe teszi. Aztán jön Mogrim, és utána már csak Lordra kell felkászálódnia, és Mofetát is tartania, ha addig nem kel fel, aztán futhatnak. Az élesztgetés, meg a beszélgetés, majd a hegyomlásnyi warg árnyékában megtörténhet. Taitos addig pedig nem szándékozik megállni. Sereghajtóként tereli a csapatot.*


102. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-24 16:06:38
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Sa'argathot diadala - Mentőakció //

* Azt már megszokta, hogy ha valamit tervez ritkán jön be de mivel nem a hogyan érdekli, hanem a végeredmény ezért beleegyezően bólint.*
- Akkor Kilencesre és irány Amon Ruadh.* válaszol Cralan kérdésére.
A hintóban komolyabb vallatás várja aminek a lényegét sem érti az elején.*
- Mit fogadtam el? Ja, hogy a Sötét Anya segítségét?* kérdez vissza némi gondolkodás után.*
- Évek óta vigyáz a családunkra. Régebb személyesen is találkoztam vele, most csak egy hang hivatkozott rá.* magyarázza a történteket majd elgondolkozva teszi hozza.*
- Cralan következett volna vagy Én.* hisz az sem biztos, hogy a kettejük közé befurakodó gyíklény nem pont a mágus nőstényt akarta megölni.*
- Pihenjünk.* szól végül remélve, hogy ezzel sikerül véget vetnie a további kérdezősködésnek.*


101. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-11-24 14:34:42
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Meglepődve tapasztalja, hogy a fenevad csak nem akar tágítani. ~Mi a fene ütött ebbe?~ A vadkanok legjobb ismeretei szerint nem ennyire megátalkodottak. Esetleg, ha kicsinyjeiket féltik, akkor bevadulhatnak, de ez már jócskán túlmegy azon is. Taitos is belátja, hogy ez már túlmegy a normális értékeken és fára mászik, hozzájuk hasonlóan. A fára mászott ifjú mágus jogos kérdést tesz fel Mogrimnak.*
- Mester uram, az úgy volt, hogy az erdei tisztás felől jöttem az ösvényen amikor hangos röfögést hallottam meg. A következő pillanatban ez a „drágaság” röffent elém, habzó szájjal. Azóta lélekszakadva rohantam, bokorról bokorra, fától fáig, rejtőzve előle. Hála az égnek, hogy rátok akadtam. Azóta már bizonyosan a húsomból lakmározna. *Rémült komolysággal ad rövid tájékoztatót a mágusmesternek arról, hogy hogyan sikerült rájuk szabadítania ezt a bestiát. A következő pillanatban egy fülrepesztő kiáltás dugítja be hallójáratát. A mellette csücsülő tündérke feltehetően félelmében sikítja el magát. A gnóm nem is tud mit kezdeni a helyzettel, a tündérke száját azért mégsem tömheti be. Ami ezután következik igazán meglepi. A sikítás abbamarad és Mofeta elájul. Szerencsére még időben kap utána, hogy megtartsa a biztonságos fa tetején. Erősen tartja az apró tündért miközben valami nedvességet érez a kicsi lény alsó fertályáról. ~Az áldóját!~ Jelen helyzetben nem problémázik rajta, elvégre előfordulhat ilyen bármelyik nap. Szóval ez nem tántorítja el attól, hogy szorosan a fán tartsa Mofetát. Rövid, körültekintő pillantása megnyugtatja a felől, hogy mindannyian fán vannak. Mivel a vadkan a fát célozza meg így a csacsi elemi erőjű oldalba rúgása kizökkenti farkasos vadságából. Meglepetten borul oldalra, vagyis hasal el az avarban, úgy, hogy fejjel csapódik egy közeli fának. Eszméletét el is veszíti a bestia de még határozottan él.*
- Most mi legyen? *Értetlen tekintettel kérdezi a többieket a kialakult helyzet felől.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3239-3258