Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-30 22:21:34
Üzenet elküldve: 2017-12-30 22:21:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A távolból előködlő hegyek egyre közelebb kerülnek, de mire rendesen kivehetné a részleteket, már eltakarják őket a fák és a kis tündér hamar az erdő közepén baktat. Hiába a jó minőségű, kijárt út, a föl boruló lombok alatt bizony rájön a cidrizhetnék. Nagyon is el tudja képzelni, hogy a sötétből hirtelen előkerülő tündérfaló rémek elragadják magukkal és egy perc múlva már nyoma sem lesz az úton. Soha senki nem fogja megtalálni...
~Mondjuk soha senki nem is keresne. Senki nem tud rólam, egyedül vagyok, mint a kémény.~
Amennyire tudja, fürgén szedi fáradt kis lábait, hogy minél előbb megérkezzen céljához, ami előzetes ismeretei alapján már nincs olyan messze.*
~Mondjuk soha senki nem is keresne. Senki nem tud rólam, egyedül vagyok, mint a kémény.~
Amennyire tudja, fürgén szedi fáradt kis lábait, hogy minél előbb megérkezzen céljához, ami előzetes ismeretei alapján már nincs olyan messze.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-29 17:51:59
Üzenet elküldve: 2017-12-29 17:51:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Nem rejtegeti, bizony, tetszik neki, amit lát. A leányzó most korántsem riadt elszenvedője az eseményeknek. Ezúttal olyan oldalát mutatja, ami elindít egy rég érzett bizsergést a hím gerince mentén. Semmit nem változtak az erőviszonyok, jussának behajtása mégis egyszeriben játszmává fordult. A nőstényke az ujjai közé vette a szálakat és szinte észrevétlenül a táblára ügyeskedik magának egy lépésjogot. A csalás kiváltsága a nőstényeknek, de nem ez az igazi fegyverük. Hanem hogy elérjék, hogy az ellenfél teret adjon neki.
Kharasshi is sodródik a fakóvérű egyezkedésével. Hűvös tüzű tekintete csak úgy falja a halovány mosolygást a kékekben, a lejjebb bágyadó pillantást, mely őrajta motoz. A hang suttogó teltségében az a merész zönge ott visszhangzik a fejében.
A mozdulat pedig, mely szavak nélkül válaszol... Nem követelést teljesít, nem ég rajta a kiszolgáltatottság bélyege. Kínál, mintha felajánlás volna egy kegyben részesített előtt. A döntés pedig hibátlan. Nem ad többet, mint amennyit szeretne, de a nyak igéző tájéka túl csábos az ajánlat szépen körített tálcáján, hogy Kharasshi nemet mondjon a felajánlott kóstolóra.
Sakk.
A felség ellép hát a királynő elől, elfogadva a helyzetet.
Pillantása végigsiklik a karcsú nyak fehér bőrén. Sóvár éhséggel, mint a mítoszok éjszakáinak vérivó bestiái. Közelebb hajol. Ajkai szinte érintik az állacska finom vonalát.*
- Legyen *súgja. De nem ragadja el jussát, hiába van oly közel. A lány mögé kerül előbb, úgy nyúl az álla alá. Hátrébb feszíti kissé, de inkább csak az érzet kedvéért, hogy kedvére igazíthatja a karcsú testecskét. A mozdulat aztán simításba fordul. Birtokló, élveteg és áhítattal adózó simításba, ami végigvonul a nőstény fehér nyakán, aztán vissza megint, egészen az álla alá. Kharasshi mélyen beszívja a sötét tincsek, a fakó bőr illatát. Lélegzete párája forrón cirógat, de az ajka még nem érinti a lányt.
Balja lejjebb simítja az inget az elf válláról, az utolsó araszig kihúzva a határt, mely az egyezség értelmében birtoka lesz nemsokára, aztán a lány derekára siklik, hogy egészen közel szorítsa magához.
Lassan hajol a nőstényke nyakába. Hosszúra nyújtott, kéjes csókkal halad felfelé, egészen az apró, gömbölyű cimpáig, aztán vissza. Lágyan indul, de hamar a csók és a harapás közti pajzán mezsgyére sodródik, és bár a határait nem lépi át, nem úgy tűnik egy röpke pillanatnak szánja a dolgot. Az ajka nem válik el a lány bőrétől, így felfed egy újabb kiskaput az egyezségben a csókot illetően.
Bár a szorításán nem enyhít, figyel a lányra, engedi, ha a nyakát más ívbe döntené, feltéve, hogy nem a válla felé, hogy teret lopjon tőle. Az állacskát béklyóban tartó ujjak idővel a nőstény ajkaira siklanak, a derekát szorító kéz pedig visszatalál az ingvállhoz, s tudatosan vagy ösztönösen, egyre lejjebb vonja, ahogy a nyak bársony bőrét faló csók egyre nyaklótlanabb lesz a szenvedélytől.*
*Nem rejtegeti, bizony, tetszik neki, amit lát. A leányzó most korántsem riadt elszenvedője az eseményeknek. Ezúttal olyan oldalát mutatja, ami elindít egy rég érzett bizsergést a hím gerince mentén. Semmit nem változtak az erőviszonyok, jussának behajtása mégis egyszeriben játszmává fordult. A nőstényke az ujjai közé vette a szálakat és szinte észrevétlenül a táblára ügyeskedik magának egy lépésjogot. A csalás kiváltsága a nőstényeknek, de nem ez az igazi fegyverük. Hanem hogy elérjék, hogy az ellenfél teret adjon neki.
Kharasshi is sodródik a fakóvérű egyezkedésével. Hűvös tüzű tekintete csak úgy falja a halovány mosolygást a kékekben, a lejjebb bágyadó pillantást, mely őrajta motoz. A hang suttogó teltségében az a merész zönge ott visszhangzik a fejében.
A mozdulat pedig, mely szavak nélkül válaszol... Nem követelést teljesít, nem ég rajta a kiszolgáltatottság bélyege. Kínál, mintha felajánlás volna egy kegyben részesített előtt. A döntés pedig hibátlan. Nem ad többet, mint amennyit szeretne, de a nyak igéző tájéka túl csábos az ajánlat szépen körített tálcáján, hogy Kharasshi nemet mondjon a felajánlott kóstolóra.
Sakk.
A felség ellép hát a királynő elől, elfogadva a helyzetet.
Pillantása végigsiklik a karcsú nyak fehér bőrén. Sóvár éhséggel, mint a mítoszok éjszakáinak vérivó bestiái. Közelebb hajol. Ajkai szinte érintik az állacska finom vonalát.*
- Legyen *súgja. De nem ragadja el jussát, hiába van oly közel. A lány mögé kerül előbb, úgy nyúl az álla alá. Hátrébb feszíti kissé, de inkább csak az érzet kedvéért, hogy kedvére igazíthatja a karcsú testecskét. A mozdulat aztán simításba fordul. Birtokló, élveteg és áhítattal adózó simításba, ami végigvonul a nőstény fehér nyakán, aztán vissza megint, egészen az álla alá. Kharasshi mélyen beszívja a sötét tincsek, a fakó bőr illatát. Lélegzete párája forrón cirógat, de az ajka még nem érinti a lányt.
Balja lejjebb simítja az inget az elf válláról, az utolsó araszig kihúzva a határt, mely az egyezség értelmében birtoka lesz nemsokára, aztán a lány derekára siklik, hogy egészen közel szorítsa magához.
Lassan hajol a nőstényke nyakába. Hosszúra nyújtott, kéjes csókkal halad felfelé, egészen az apró, gömbölyű cimpáig, aztán vissza. Lágyan indul, de hamar a csók és a harapás közti pajzán mezsgyére sodródik, és bár a határait nem lépi át, nem úgy tűnik egy röpke pillanatnak szánja a dolgot. Az ajka nem válik el a lány bőrétől, így felfed egy újabb kiskaput az egyezségben a csókot illetően.
Bár a szorításán nem enyhít, figyel a lányra, engedi, ha a nyakát más ívbe döntené, feltéve, hogy nem a válla felé, hogy teret lopjon tőle. Az állacskát béklyóban tartó ujjak idővel a nőstény ajkaira siklanak, a derekát szorító kéz pedig visszatalál az ingvállhoz, s tudatosan vagy ösztönösen, egyre lejjebb vonja, ahogy a nyak bársony bőrét faló csók egyre nyaklótlanabb lesz a szenvedélytől.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-29 17:11:34
Üzenet elküldve: 2017-12-29 17:11:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Nyitott szemmel és éberen figyelve ér be az erdőségbe és habár a sötétség utoléri ő inkább halad a város irányába. Nincs most kedve megkeresni erdei kis táborát és ott lepihenni a hidegben. Nincs kedve tüzet csiholni és fekvőhelyet készíteni. Ha a szántón lenne, akkor még csak csak betérne a romos tanya kis házikójába, végtére is az már kissé komfortosabb, mint a szabadég alatt éjszakázni.
A fák és az éjszaka megteszi a hatását és máris sötétség kerekedik. Szerencséje, hogy kitartó léptekkel halad és emiatt az út felét már az este előtt megteszi. Ezzel spórol energiát, időt és természetesen olajat is, hiszen a lámpása bőven fogyasztja a drága fekete masszát, amely beszerzése nem könnyű, még akkor sem, ha a halászoknál bőven lehet kapni halolajat, amely pontosan olyan, mint a föld kincse, kivéve a szagát, amely rettenetes. De mit van mit tenni, ha egyszer halból van, akkor annak hal szaga is van.
Az erdőben megtett erőltetett menetben kezd fáradni, de tudja, hogy lassan eléri a szántó területét, amely már a város előszobájának is tekinthető. Itt ténylegesen meg kell majd állnia és pihennie, talán még aludnia is.
A fák ritkulni kezdenek, és szépen lassan kitisztul a látkép. Előtűnnek a csillagok és a felhős ég ellenére a hold is néha. A nyomokban fellelhető hó miatt pedig világosabb is a terep. Ezen a ponton eloltja a lámpást és inkább a szemére hagyatkozik.*
A fák és az éjszaka megteszi a hatását és máris sötétség kerekedik. Szerencséje, hogy kitartó léptekkel halad és emiatt az út felét már az este előtt megteszi. Ezzel spórol energiát, időt és természetesen olajat is, hiszen a lámpása bőven fogyasztja a drága fekete masszát, amely beszerzése nem könnyű, még akkor sem, ha a halászoknál bőven lehet kapni halolajat, amely pontosan olyan, mint a föld kincse, kivéve a szagát, amely rettenetes. De mit van mit tenni, ha egyszer halból van, akkor annak hal szaga is van.
Az erdőben megtett erőltetett menetben kezd fáradni, de tudja, hogy lassan eléri a szántó területét, amely már a város előszobájának is tekinthető. Itt ténylegesen meg kell majd állnia és pihennie, talán még aludnia is.
A fák ritkulni kezdenek, és szépen lassan kitisztul a látkép. Előtűnnek a csillagok és a felhős ég ellenére a hold is néha. A nyomokban fellelhető hó miatt pedig világosabb is a terep. Ezen a ponton eloltja a lámpást és inkább a szemére hagyatkozik.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-29 14:00:13
Üzenet elküldve: 2017-12-29 14:00:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Az a szájszegletben lapuló ravaszkás mosoly, mely a mélységi arcán pihen. Abból sejti, hogy ráérzett a vakfoltra, ami legbelül nyugtalanította már az egyezség megszületésekor, és hogy ezzel a férfi pedig valószínűleg tisztában is volt. S bár akkor kikötések nélkül egyezett bele, most talán mégis alkalma adódik, egy kis finomításra.
Kharasshi közelről jövő szavai szinte csiklandozzák, s bár nem iszik előre a medve bőrére, de egy visszafogott mosoly mégiscsak pillantásába költözik, melyet a pimasz lélektükrökre függeszt.*
- Talán ki tudunk egyezni… *Suttogja, de korábbi merszének fénye még ott motoz a hangjában. Hamarost kizárja azokat a területeket, melyeket amúgy is ruha takar. Azok helyett inkább a szájára kérné, de tart tőle, hogy mégiscsak kihátrálna, ő pedig ilyen miatt nem szeg egyezséget. S kizárja azokat is, melyek valószínűleg nem felelnek meg a férfinak, mint mondjuk a kézfeje, vagy a homloka. Pillantását csak egy pillanatra engedi le, tépelődés közben, mely a fehér tincsekkel borított nyak felé kalandozik, s meg is pihen ott, ahol még mindig látszanak a karmolás nyomok, az első estéről. A meghozott döntés nyugalmával rebbenti pilláját a fürkésző fakókra, s ujjaival egyidejűleg hajtja félre fekete tincseit, felfedve a területet, mely fölött végül határozott. A mozdulat egyértelmű, s ha a férfinak is megfelel, immár a fedetlen fehér bőrtől nem nagy a távolság, hogy teljesítse az egyezség rá eső felét.*
*Az a szájszegletben lapuló ravaszkás mosoly, mely a mélységi arcán pihen. Abból sejti, hogy ráérzett a vakfoltra, ami legbelül nyugtalanította már az egyezség megszületésekor, és hogy ezzel a férfi pedig valószínűleg tisztában is volt. S bár akkor kikötések nélkül egyezett bele, most talán mégis alkalma adódik, egy kis finomításra.
Kharasshi közelről jövő szavai szinte csiklandozzák, s bár nem iszik előre a medve bőrére, de egy visszafogott mosoly mégiscsak pillantásába költözik, melyet a pimasz lélektükrökre függeszt.*
- Talán ki tudunk egyezni… *Suttogja, de korábbi merszének fénye még ott motoz a hangjában. Hamarost kizárja azokat a területeket, melyeket amúgy is ruha takar. Azok helyett inkább a szájára kérné, de tart tőle, hogy mégiscsak kihátrálna, ő pedig ilyen miatt nem szeg egyezséget. S kizárja azokat is, melyek valószínűleg nem felelnek meg a férfinak, mint mondjuk a kézfeje, vagy a homloka. Pillantását csak egy pillanatra engedi le, tépelődés közben, mely a fehér tincsekkel borított nyak felé kalandozik, s meg is pihen ott, ahol még mindig látszanak a karmolás nyomok, az első estéről. A meghozott döntés nyugalmával rebbenti pilláját a fürkésző fakókra, s ujjaival egyidejűleg hajtja félre fekete tincseit, felfedve a területet, mely fölött végül határozott. A mozdulat egyértelmű, s ha a férfinak is megfelel, immár a fedetlen fehér bőrtől nem nagy a távolság, hogy teljesítse az egyezség rá eső felét.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-28 21:07:29
Üzenet elküldve: 2017-12-28 21:07:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Bájos az önzetlen mozdulat. Nem nehéz rájönni, hogy a lány felfedezhette a kenőcs jótékony hatását a tenyerén, s ha a felvetés el nem tereli, bizonyára Kharasshival is megosztotta volna a sebekre is enyhet hozó írt. Főleg, mert mintha valamiféle bűntudat gyötörné a mélységi felsértett tenyerei miatt.
Szemérmes kis tépelődés veszi kezdetét. Ezúttal viszont mintha komolyabb lenne az elhatározás, hogy letudja a nem szívesen, de elvállat kötelezettséget. Kharasshi pedig türelmesen vár, akár a keresztutak démonai a mocskos kis paktumaikkal. A kék íriszek végül felpillantanak rá, de a tekintet csak a mélységi ajkáig emelkedik. A halványan bujkáló galád mosolygásig. Aztán a hirtelen kipattanó kérdés mégis csak a fakókig szalasztja azt a tekintetet. Kharasshi szemében elégedett, eleven, de türelemmel uralt tűz éled.
~Okos kislány.~
Bizony, nem árt, ha a nőstényke kiélezi a figyelmét, ha ilyen gyakorisággal egyezkedik egy mélységivel. Néminemű szerencséjének mondható, hogy Kharasshi sokkal inkább leli kedvét abban, hogy rávezesse a lányt, hogyan vészelje át ezt a közös telet, mintsem hogy talmi kis győzelmeken üljön tort.*
- Hová szeretnéd? *kérdi egészen közel hajolva, a rá jellemző pimaszsággal, viszont egyáltalán nem gúnyolódva. Mintha ez is valami mélységi játék volna a maga furcsa szabályaival.
Egyértelmű, hogy a "sehová" azért nem opció, de azt se veheti biztosra a lány, hogy a kérdés választási lehetőség, nem pedig puszta érdeklődés.
A fakó tekintet a kékek mélyét fürkészi. Provokál, puhatolózik. Vajon a mersz, a kíváncsiság, szemérmesség vagy a kitérés kap teret? A fantáziáját ezúttal jobban piszkálja a válasz, mint magának az alku kiskapujának a lehetőségei.*
*Bájos az önzetlen mozdulat. Nem nehéz rájönni, hogy a lány felfedezhette a kenőcs jótékony hatását a tenyerén, s ha a felvetés el nem tereli, bizonyára Kharasshival is megosztotta volna a sebekre is enyhet hozó írt. Főleg, mert mintha valamiféle bűntudat gyötörné a mélységi felsértett tenyerei miatt.
Szemérmes kis tépelődés veszi kezdetét. Ezúttal viszont mintha komolyabb lenne az elhatározás, hogy letudja a nem szívesen, de elvállat kötelezettséget. Kharasshi pedig türelmesen vár, akár a keresztutak démonai a mocskos kis paktumaikkal. A kék íriszek végül felpillantanak rá, de a tekintet csak a mélységi ajkáig emelkedik. A halványan bujkáló galád mosolygásig. Aztán a hirtelen kipattanó kérdés mégis csak a fakókig szalasztja azt a tekintetet. Kharasshi szemében elégedett, eleven, de türelemmel uralt tűz éled.
~Okos kislány.~
Bizony, nem árt, ha a nőstényke kiélezi a figyelmét, ha ilyen gyakorisággal egyezkedik egy mélységivel. Néminemű szerencséjének mondható, hogy Kharasshi sokkal inkább leli kedvét abban, hogy rávezesse a lányt, hogyan vészelje át ezt a közös telet, mintsem hogy talmi kis győzelmeken üljön tort.*
- Hová szeretnéd? *kérdi egészen közel hajolva, a rá jellemző pimaszsággal, viszont egyáltalán nem gúnyolódva. Mintha ez is valami mélységi játék volna a maga furcsa szabályaival.
Egyértelmű, hogy a "sehová" azért nem opció, de azt se veheti biztosra a lány, hogy a kérdés választási lehetőség, nem pedig puszta érdeklődés.
A fakó tekintet a kékek mélyét fürkészi. Provokál, puhatolózik. Vajon a mersz, a kíváncsiság, szemérmesség vagy a kitérés kap teret? A fantáziáját ezúttal jobban piszkálja a válasz, mint magának az alku kiskapujának a lehetőségei.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-28 17:28:18
Üzenet elküldve: 2017-12-28 17:28:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
-Ó... értem. Világos. * Nem olyan gyakorlott az ilyesmiben, de abban marad magával, hogy ez a közepes erősségű nyomkodás, csak nem okoz nagyobb bajt, mint ami amúgy is van. Valahogy mégis bele kell dörzsölni azt a krémet, de ezentúl ha erre kerülne a sor, majd óvatosabban dögönyöz.*
- Ha rád hallgatok? ~Mint ha…~
- Hát, jó… holnap… *Hagyja a rá a férfira, de nem csak azért, mert egyértelműsítette, hogy erről ma nem kíván többet beszélni, hanem mert egy ideje, eltekintve a férfi gúnyos pillanatától, egészen kellemes mederben folyik az este, egy ilyen noszogatással nem bolygatná, ha másnap amúgy is kiderül. Mint valami kifordított idilli pillanat. A tűz fénye narancsos derengésbe vonja őket, a monoton mozdulatok Rilkalinenek is jól esnek, egészen, mint egy vacsora utáni nyugodalmas levezetés, még meg is köszöni a férfi a kenegetést.
~Köszöni? Mi–történik-itt?~
Pillant a felé forduló férfira, először is a kezére, mert a saját tenyerén érzi, hogy jót tesz neki a kenőcs, hátha Kharasshinak is gyógyítana rajta.
Éppen a férfi kezéért nyúlna, mikor elhangzik az egyezség kérdése, vissza is húzza saját kezeit, majd ölébe fekteti azokat.
~Talán jobb volna megszabadulni ettől az egyezségtől, inkább számítsak rá ma, mint váratlanul érjen holnap…~
Dilemmázás közben beharapja ajkait, mert pillanatnyilag a hangulat sem olyan parázs, hogy átharapná a másik torkát, még akár teljesíteni is tudná. Főleg ezen van a hangsúly, hogy ne húzódjon el, legalábbis részéről ez a lényeges. Illetve némi aggodalom is társul hozzá, mert érez némi vakfoltot az egyezségben, csak azt nem tudná megmondani, mi zavarja.*
- Letudhatnánk akár most is… valóban… *Ismétli el, miközben pillantása a férfi ajkaira siklik.* mmm… nagyon piszkálja a fantáziádat… *Sóhajt, majd a kékjeit a fakókra emeli, mikor bevillan az előző este vitás pillanata. * Hová? *Siklik a kérdés, amint megfogan, még Rilkälinet is meglepi.*
-Ó... értem. Világos. * Nem olyan gyakorlott az ilyesmiben, de abban marad magával, hogy ez a közepes erősségű nyomkodás, csak nem okoz nagyobb bajt, mint ami amúgy is van. Valahogy mégis bele kell dörzsölni azt a krémet, de ezentúl ha erre kerülne a sor, majd óvatosabban dögönyöz.*
- Ha rád hallgatok? ~Mint ha…~
- Hát, jó… holnap… *Hagyja a rá a férfira, de nem csak azért, mert egyértelműsítette, hogy erről ma nem kíván többet beszélni, hanem mert egy ideje, eltekintve a férfi gúnyos pillanatától, egészen kellemes mederben folyik az este, egy ilyen noszogatással nem bolygatná, ha másnap amúgy is kiderül. Mint valami kifordított idilli pillanat. A tűz fénye narancsos derengésbe vonja őket, a monoton mozdulatok Rilkalinenek is jól esnek, egészen, mint egy vacsora utáni nyugodalmas levezetés, még meg is köszöni a férfi a kenegetést.
~Köszöni? Mi–történik-itt?~
Pillant a felé forduló férfira, először is a kezére, mert a saját tenyerén érzi, hogy jót tesz neki a kenőcs, hátha Kharasshinak is gyógyítana rajta.
Éppen a férfi kezéért nyúlna, mikor elhangzik az egyezség kérdése, vissza is húzza saját kezeit, majd ölébe fekteti azokat.
~Talán jobb volna megszabadulni ettől az egyezségtől, inkább számítsak rá ma, mint váratlanul érjen holnap…~
Dilemmázás közben beharapja ajkait, mert pillanatnyilag a hangulat sem olyan parázs, hogy átharapná a másik torkát, még akár teljesíteni is tudná. Főleg ezen van a hangsúly, hogy ne húzódjon el, legalábbis részéről ez a lényeges. Illetve némi aggodalom is társul hozzá, mert érez némi vakfoltot az egyezségben, csak azt nem tudná megmondani, mi zavarja.*
- Letudhatnánk akár most is… valóban… *Ismétli el, miközben pillantása a férfi ajkaira siklik.* mmm… nagyon piszkálja a fantáziádat… *Sóhajt, majd a kékjeit a fakókra emeli, mikor bevillan az előző este vitás pillanata. * Hová? *Siklik a kérdés, amint megfogan, még Rilkälinet is meglepi.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-28 13:36:33
Üzenet elküldve: 2017-12-28 13:36:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
- Egy ácsnál segítettem be egy darabig, azért mondtam, hogy nem vagyok az *böki ki végül a sorjázó kérdések nyomása alatt.* - Ott erőltettem meg.
*A lány ujjai lassan, óvatosan azért ismét visszatalálnak a hátára, aminek azért örül, mivel érzi, hogy a rá kent kenőcs még korántsem szívódott fel teljesen.*
- Nem tört csontom. Izom, ízület... tudja a kórság. Valami gyulladás. Arra van a kulimász. Csak nem pihentettem, ahogy a vajákos sarlatán mondta, és nem javult *vallja be kelletlenül, de pont elég karcosan hozzá, hogy kiérződjék belőle a "mit nekem egy kis fájdalom" hányavetisége. Ennek némileg ellentmond, hogy az imént csaknem a parázs alá bújt kínjában a nőstényke mozdulatai elől.*
- Ha rám hallgatsz, nem cipeled azt a kardot. Csak bajt hoz rád *mondja.* - Kard csak olyasvalaki kezébe való, aki nem hőköl meg a vérontástól *pillant hátra.* - Ha meg akarod védeni magad, válassz hozzád való fegyvert. Van is egy ötletem *vigyorodik el saját gondolata nagyszerűségén.* - Holnap visszatérünk rá *zárja le a témát, mielőtt a lány faggatózni kezdene.
Amikor a kenőcs már egészen beivódott a bőrébe, lassan megfordul és a nősténykére néz.*
- Köszönöm *mondja és a tetejét rátéve félreteszi a tégelyt. Mindazonáltal ha az elf tenyerében bujkált volna még némi sajgás ama suhintás nyomán, a kenőcs most jótékony, hűs érzettel bizsergeti, és valószínűleg rövidesen egészen el is kergeti a fenyítés emlékét is.*
- És az egyezségünk? *kérdi a mélységi kisvártatva.* - A csókról *pontosít, mivel rövid ismeretségük meglehetősen sok alkuval tarkított.* - Nem gondoltad meg? Letudhatnánk akár most is.
- Egy ácsnál segítettem be egy darabig, azért mondtam, hogy nem vagyok az *böki ki végül a sorjázó kérdések nyomása alatt.* - Ott erőltettem meg.
*A lány ujjai lassan, óvatosan azért ismét visszatalálnak a hátára, aminek azért örül, mivel érzi, hogy a rá kent kenőcs még korántsem szívódott fel teljesen.*
- Nem tört csontom. Izom, ízület... tudja a kórság. Valami gyulladás. Arra van a kulimász. Csak nem pihentettem, ahogy a vajákos sarlatán mondta, és nem javult *vallja be kelletlenül, de pont elég karcosan hozzá, hogy kiérződjék belőle a "mit nekem egy kis fájdalom" hányavetisége. Ennek némileg ellentmond, hogy az imént csaknem a parázs alá bújt kínjában a nőstényke mozdulatai elől.*
- Ha rám hallgatsz, nem cipeled azt a kardot. Csak bajt hoz rád *mondja.* - Kard csak olyasvalaki kezébe való, aki nem hőköl meg a vérontástól *pillant hátra.* - Ha meg akarod védeni magad, válassz hozzád való fegyvert. Van is egy ötletem *vigyorodik el saját gondolata nagyszerűségén.* - Holnap visszatérünk rá *zárja le a témát, mielőtt a lány faggatózni kezdene.
Amikor a kenőcs már egészen beivódott a bőrébe, lassan megfordul és a nősténykére néz.*
- Köszönöm *mondja és a tetejét rátéve félreteszi a tégelyt. Mindazonáltal ha az elf tenyerében bujkált volna még némi sajgás ama suhintás nyomán, a kenőcs most jótékony, hűs érzettel bizsergeti, és valószínűleg rövidesen egészen el is kergeti a fenyítés emlékét is.*
- És az egyezségünk? *kérdi a mélységi kisvártatva.* - A csókról *pontosít, mivel rövid ismeretségük meglehetősen sok alkuval tarkított.* - Nem gondoltad meg? Letudhatnánk akár most is.
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-28 10:25:07
Üzenet elküldve: 2017-12-28 10:25:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Kezei a levegőbe dermedve állnak meg a félbehagyott mozdulatban, mikor Kharasshi kibújik alóluk. Kérdő tekintettel néz rá, mert közel nem durvultak el a mozdulatai annyira, mint mikor szándékosan dühösen kente a krémet. Pedig akkor az események bőven felzaklatták annyira, hogy minden haragját ebben vezesse le, most pedig közel nem volt olyan dühös, mint akkor. Legalábbis nem vette észre. Pedig más oka nem nagyon lehet, mint hogy túl erősnek találta a férfi a mozdulatokat. Mindenesetre, a krém még javában nem szívódott be, s mint tudja, a marcona arra is harapós, ha összekeni az ingét.
Másrészről a kérdő tekintet a mord válasznak is szól, melyhez egy elégedetlenkedő szusszantás is társul, mielőtt szavaival is kifejezné azokat.*
- Az ácsokkal is történhet baleset, nem is akármilyen. *Bár nem látott még balesetező ácsot, azért fantáziája van bőven hozzá.* De rendben, ha nem akarod megmondani... Csak a krémről sem mondtál semmit, most a válladról sem… izmod fáj-e, vagy csontod tört? Megütötted, vagy valami más történt? *Bombázza a férfit, hátha megérti mire kíváncsi, nem a legféltettebb titkait akarja kifürkészni.* Nyilván nem csak egy izomcsomó a problémád, de ha olyat bolygatok, amit nem volna szabad, azzal csak ártok. *Emeli újra a férfi vállához a kezeit, miközben azon morfondírozik, hogy miért is érdekli, hogy javul-e a válla a férfinak.*
~Minél hamarabb javul, annál kevesebbet kell vele matatnom.~
*Illetve persze, ha szeretné nézni a marcona szenvedését, akkor hozzá sem fogott volna a kenőcsözésnek önszántából. Így most, a korábbinál gyengédebben folytatja, amit elkezdett. Nem kimondottan masszírozás ez, inkább csak erősebb simítások, melyeket véletlenül sem lehetne durvasággal vádolni, s melyek nyomán a krém is szépen szívódik fel.*
- Istenek mentsenek, hogy összekrémezd az ingedet, mert rosszul dolgoztam el. *Toldja meg a mozdulatait a férfi szavainak másával, melyekkel korábban dorgálta őt, bár Rilkäline hangjában semmi feddő nincs, ma morogjon csak a férfi, ha akar.
Bár látszólag nem akar, inkább ő is kérdez. A lány nem válaszol azonnal, nyilvánvaló, hogy nem lenne itt, ha olyan ügyes volna a fegyvereivel. Még akkor sem vágta a férfi lábszárába a tőrt, amikor megtehette volna, pedig ott motoszkált benne, mégsem vetemedett rá. Pedig akkor jó néhány viszontagságtól mentette volna meg magát jobb esetben, rosszabb esetben pedig nem élne.*
- Nem vagyok kiemelkedőbb, egy átlagos harcosnál.
~Bár erő híján mondhatnám átlag alattinak is...~
*Kezd a válaszba, majd egy újabb szünetecske után folytatja a magyarázattal is.* A kardom mondatni örökség, bár használni sosem szerettem... *elhúzza a száját* és láthatólag elrettentésnek sem az igazi. *Válaszolja meg a kérdést, bár nem biztos benne, hogy csak a kardvívó tudományára kíváncsi a férfi, de mivel csak ezt nevesítette meg, ő csak erre válaszol.*
*Kezei a levegőbe dermedve állnak meg a félbehagyott mozdulatban, mikor Kharasshi kibújik alóluk. Kérdő tekintettel néz rá, mert közel nem durvultak el a mozdulatai annyira, mint mikor szándékosan dühösen kente a krémet. Pedig akkor az események bőven felzaklatták annyira, hogy minden haragját ebben vezesse le, most pedig közel nem volt olyan dühös, mint akkor. Legalábbis nem vette észre. Pedig más oka nem nagyon lehet, mint hogy túl erősnek találta a férfi a mozdulatokat. Mindenesetre, a krém még javában nem szívódott be, s mint tudja, a marcona arra is harapós, ha összekeni az ingét.
Másrészről a kérdő tekintet a mord válasznak is szól, melyhez egy elégedetlenkedő szusszantás is társul, mielőtt szavaival is kifejezné azokat.*
- Az ácsokkal is történhet baleset, nem is akármilyen. *Bár nem látott még balesetező ácsot, azért fantáziája van bőven hozzá.* De rendben, ha nem akarod megmondani... Csak a krémről sem mondtál semmit, most a válladról sem… izmod fáj-e, vagy csontod tört? Megütötted, vagy valami más történt? *Bombázza a férfit, hátha megérti mire kíváncsi, nem a legféltettebb titkait akarja kifürkészni.* Nyilván nem csak egy izomcsomó a problémád, de ha olyat bolygatok, amit nem volna szabad, azzal csak ártok. *Emeli újra a férfi vállához a kezeit, miközben azon morfondírozik, hogy miért is érdekli, hogy javul-e a válla a férfinak.*
~Minél hamarabb javul, annál kevesebbet kell vele matatnom.~
*Illetve persze, ha szeretné nézni a marcona szenvedését, akkor hozzá sem fogott volna a kenőcsözésnek önszántából. Így most, a korábbinál gyengédebben folytatja, amit elkezdett. Nem kimondottan masszírozás ez, inkább csak erősebb simítások, melyeket véletlenül sem lehetne durvasággal vádolni, s melyek nyomán a krém is szépen szívódik fel.*
- Istenek mentsenek, hogy összekrémezd az ingedet, mert rosszul dolgoztam el. *Toldja meg a mozdulatait a férfi szavainak másával, melyekkel korábban dorgálta őt, bár Rilkäline hangjában semmi feddő nincs, ma morogjon csak a férfi, ha akar.
Bár látszólag nem akar, inkább ő is kérdez. A lány nem válaszol azonnal, nyilvánvaló, hogy nem lenne itt, ha olyan ügyes volna a fegyvereivel. Még akkor sem vágta a férfi lábszárába a tőrt, amikor megtehette volna, pedig ott motoszkált benne, mégsem vetemedett rá. Pedig akkor jó néhány viszontagságtól mentette volna meg magát jobb esetben, rosszabb esetben pedig nem élne.*
- Nem vagyok kiemelkedőbb, egy átlagos harcosnál.
~Bár erő híján mondhatnám átlag alattinak is...~
*Kezd a válaszba, majd egy újabb szünetecske után folytatja a magyarázattal is.* A kardom mondatni örökség, bár használni sosem szerettem... *elhúzza a száját* és láthatólag elrettentésnek sem az igazi. *Válaszolja meg a kérdést, bár nem biztos benne, hogy csak a kardvívó tudományára kíváncsi a férfi, de mivel csak ezt nevesítette meg, ő csak erre válaszol.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-27 21:14:18
Üzenet elküldve: 2017-12-27 21:14:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*A nőstényke nem restell foghegyről visszakérdezni, de Kharasshi egyelőre nem szándékozik letörni a leányzó újsütetű a kurázsiját. A szív dolgára elhangzó eszmefuttatásra pedig csupán egy lapos pillantást vet hátra.
~Ugyan, mit tudhatsz te erről?~
Viszont a kis fakóvérű nem csak szavaiban lesz merészebb. A mozdulataiban immár nyoma sincs a korábbi félszeg szemérmességnek. Határozottak, és vékony ujjacskákhoz mérten meglehetősen kemények. Kharasshi akaratlanul is kissé előrébb görnyed, bal keze pedig egyre inkább markolni kezdi a prém szélét. Ha megnyúznák se tudná megmondani, jó-e, amit a némber a hátával művel vagy inkább valami kiművelt kínzás. Épp annyira lehet a hozzáértés jele, vagy azé, hogy a nőstényke eléggé neheztel rá.
Végül egy rándítással mégis kibújik a folytatás alól.*
- Harcos vagyok, nem pedig ács, az történt vele *morogja.
Mindenesetre nem kel fel, inkább csak kivár, hogy választ kapjon fel nem tett kérdésére. Ha a nőstény azért kínozta meg a masszírozással, mert kért hozzá, hogy kikergesse a vállából ezt a nyavalyát, talán be kívánja majd fejezni a procedúrát. Ha így van, hát tűrni fog és nem húzódik el megint. Ha viszont csak az érzései ragadták durvaságra, Kharasshi elmélete szerint már nem fogja folytatni a dolgot.*
- És veled mi a helyzet? *kérdi.* - Csak elrettentésül hordasz kardot vagy forgatod is?
*A nőstényke nem restell foghegyről visszakérdezni, de Kharasshi egyelőre nem szándékozik letörni a leányzó újsütetű a kurázsiját. A szív dolgára elhangzó eszmefuttatásra pedig csupán egy lapos pillantást vet hátra.
~Ugyan, mit tudhatsz te erről?~
Viszont a kis fakóvérű nem csak szavaiban lesz merészebb. A mozdulataiban immár nyoma sincs a korábbi félszeg szemérmességnek. Határozottak, és vékony ujjacskákhoz mérten meglehetősen kemények. Kharasshi akaratlanul is kissé előrébb görnyed, bal keze pedig egyre inkább markolni kezdi a prém szélét. Ha megnyúznák se tudná megmondani, jó-e, amit a némber a hátával művel vagy inkább valami kiművelt kínzás. Épp annyira lehet a hozzáértés jele, vagy azé, hogy a nőstényke eléggé neheztel rá.
Végül egy rándítással mégis kibújik a folytatás alól.*
- Harcos vagyok, nem pedig ács, az történt vele *morogja.
Mindenesetre nem kel fel, inkább csak kivár, hogy választ kapjon fel nem tett kérdésére. Ha a nőstény azért kínozta meg a masszírozással, mert kért hozzá, hogy kikergesse a vállából ezt a nyavalyát, talán be kívánja majd fejezni a procedúrát. Ha így van, hát tűrni fog és nem húzódik el megint. Ha viszont csak az érzései ragadták durvaságra, Kharasshi elmélete szerint már nem fogja folytatni a dolgot.*
- És veled mi a helyzet? *kérdi.* - Csak elrettentésül hordasz kardot vagy forgatod is?
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-27 11:12:41
Üzenet elküldve: 2017-12-27 11:12:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 917
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 917
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
*Még szerencse, hogy ha nem is túl sűrűn, de lakott ezen vidék is. A vízfejű fővároshoz képest persze elég elenyésző a négyzetméterre jutó népesség, de talán ez így jobb is. Barátságos népségek élnek erre, bár őt nem ismerik fel. Ez talán, sőt elég biztosan a saját problémája, mert ha belegondol, a városban még csak-csak hallanak róla, bár ezért se teszi meg a minimumot se, de a városon kívül már úgy látszik, hogy még a visszhangjai se érnek el. Ez persze egy olyan dolog, ami csak akkor érdekli, mikor már tényleg nincs min gondolkodnia, ami a napokban el is érte.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-26 20:03:51
Üzenet elküldve: 2017-12-26 20:03:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadászat//
* Valóban vicces, már-már a régi szólásra emlékeztető szituáció, ahol is a nyúl hordja a puskát, annyi különbséggel, hogy ez most két vadászról, s egyikük prédává válásáról szól.
Zaras férfi a talpán, teszi, amit tennie kell, s a lány sem rest, végül hosszúra nyúlt pásztorórájuk végén találják magukat, s az elterülő hímre lágyan omlanak Lyz tincsei, amikor az a vállára hajtja fejét. Még jó ideig mered a rajta pihegőre, meg a sötétségbe burkolózó fákra, bokrokra, az ezüstsugarakban fürdőző vízfolyásra, s az abban úszkáló, magukat meg-megmutogató pikkelyesekre. Nagyot sóhajt még, és szorosabban magához vonja a lányt, mielőtt ő is behunyná a szemeit. *
//Vadászat//
* Valóban vicces, már-már a régi szólásra emlékeztető szituáció, ahol is a nyúl hordja a puskát, annyi különbséggel, hogy ez most két vadászról, s egyikük prédává válásáról szól.
Zaras férfi a talpán, teszi, amit tennie kell, s a lány sem rest, végül hosszúra nyúlt pásztorórájuk végén találják magukat, s az elterülő hímre lágyan omlanak Lyz tincsei, amikor az a vállára hajtja fejét. Még jó ideig mered a rajta pihegőre, meg a sötétségbe burkolózó fákra, bokrokra, az ezüstsugarakban fürdőző vízfolyásra, s az abban úszkáló, magukat meg-megmutogató pikkelyesekre. Nagyot sóhajt még, és szorosabban magához vonja a lányt, mielőtt ő is behunyná a szemeit. *
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-26 15:39:31
Üzenet elküldve: 2017-12-26 15:39:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Csodálkozik kicsit, hogy szó nélkül hagyja a marcona, hogy kutasson a csomagokban. Ennyi erővel fegyver is akadhat a kezébe, bár teljesen mindegy volna, azon a játszmán már túl vannak. Végül is csak megtalálja a tégelyt, amit keres.*
~Kabala... ”csodálatos”... ~
- Zavar? *Kérdezi csendesen a felbátorodására tett megjegyzésre, s egy apró vállvonással jelzi, hogy éppen lehet benne valami. Úgy van vele, ha a férfit nagyon zavarná, nyilván ennél nyomatékosabban adna hangot a nemtetszésének, legalábbis eddigi tapasztalatai alapján, úgyhogy olyan nagyon mégsem zavarhatja, vagy legalábbis jobban kell neki a hátkenegetés, mint amennyire zavarja. Rilkäline pedig csak kezd újra önmagára lelni ebben a furcsa helyzetben.
Míg a prém a tűz elé kerül, addig ő a tégellyel babrál, majd segít elteríteni a bundát.
A férfi mögé telepszik sarkaira ülve, leveszi a kenőcs tetejét, s belemeríti ujjait. Egy pillanattal később, térdeire emelkedve kezdi kencézni a fájó területen, s csak azután kezdi alaposabban beledolgozni mind két kezével. *
~Lehet szíve?~
-Hmm… azt mondod? *Kérdezi elgondolkodva, s közben folyamatosan erősödő mozdulatokkal körkörösen masszírozza a kenőcsöt Kharasshi bőrébe.* Nem igazán hiszem. Onnantól, hogy érző szíve van valaminek, nem hiszem, hogy szörnyetegnek mondható. *Pusztán általánosságban beszél, mert önmaga még nem döntötte el, hogy Kharasshit, melyik kategóriába sorolja. Most pillanatnyilag a kettő közt ingadozik valahol félúton, vagyis talán a szörnyeteg felé billen a mérleg nyelve valamelyest. Bizalma legalább annyira ingadozik, mint ama mérleg, mert mint korábban mondotta, nem szolgált rá. Illetve most valójában szánja, mint egy sérült vadat, a válla miatt és az egyéb fájdalmak miatt is, melyek létezését hangja csendes zengéséből sejt, s mely csak megerősíti korábbi beszélgetésükkor is felmerült gyászos hangulatot.*
- Mi történt a válladdal? *Érdeklődik valamivel lágyabban, mint eddig, miközben ujjait a férfi tarkójára vezeti, hogy onnan fájós válla irányába gyömöszöljön tovább.*
*Csodálkozik kicsit, hogy szó nélkül hagyja a marcona, hogy kutasson a csomagokban. Ennyi erővel fegyver is akadhat a kezébe, bár teljesen mindegy volna, azon a játszmán már túl vannak. Végül is csak megtalálja a tégelyt, amit keres.*
~Kabala... ”csodálatos”... ~
- Zavar? *Kérdezi csendesen a felbátorodására tett megjegyzésre, s egy apró vállvonással jelzi, hogy éppen lehet benne valami. Úgy van vele, ha a férfit nagyon zavarná, nyilván ennél nyomatékosabban adna hangot a nemtetszésének, legalábbis eddigi tapasztalatai alapján, úgyhogy olyan nagyon mégsem zavarhatja, vagy legalábbis jobban kell neki a hátkenegetés, mint amennyire zavarja. Rilkäline pedig csak kezd újra önmagára lelni ebben a furcsa helyzetben.
Míg a prém a tűz elé kerül, addig ő a tégellyel babrál, majd segít elteríteni a bundát.
A férfi mögé telepszik sarkaira ülve, leveszi a kenőcs tetejét, s belemeríti ujjait. Egy pillanattal később, térdeire emelkedve kezdi kencézni a fájó területen, s csak azután kezdi alaposabban beledolgozni mind két kezével. *
~Lehet szíve?~
-Hmm… azt mondod? *Kérdezi elgondolkodva, s közben folyamatosan erősödő mozdulatokkal körkörösen masszírozza a kenőcsöt Kharasshi bőrébe.* Nem igazán hiszem. Onnantól, hogy érző szíve van valaminek, nem hiszem, hogy szörnyetegnek mondható. *Pusztán általánosságban beszél, mert önmaga még nem döntötte el, hogy Kharasshit, melyik kategóriába sorolja. Most pillanatnyilag a kettő közt ingadozik valahol félúton, vagyis talán a szörnyeteg felé billen a mérleg nyelve valamelyest. Bizalma legalább annyira ingadozik, mint ama mérleg, mert mint korábban mondotta, nem szolgált rá. Illetve most valójában szánja, mint egy sérült vadat, a válla miatt és az egyéb fájdalmak miatt is, melyek létezését hangja csendes zengéséből sejt, s mely csak megerősíti korábbi beszélgetésükkor is felmerült gyászos hangulatot.*
- Mi történt a válladdal? *Érdeklődik valamivel lágyabban, mint eddig, miközben ujjait a férfi tarkójára vezeti, hogy onnan fájós válla irányába gyömöszöljön tovább.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-26 13:53:47
Üzenet elküldve: 2017-12-26 13:53:47
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Learon//
*Seles érdeklődve hallgatja a beszámolót, de mint külső szemlélő, ugyanis ő maga soha nem tartott birkát, és nem is igazán kereskedett.*
- Szívesen adnék ötletet, ha lenne, de mi igazából magunknak termesztettünk. Volt egy idős asszony, aki összegyűjtötte a fölösleget, amivel mi már nem tudtunk mit kezdeni, és levitte a vásárba. *Meséli.* Én legfeljebb vásároltam ott. A férjem... *Kicsit zavartabban pillant Learonra, de a kellemetlen emlékek nem állítják meg, hogy ettől függetlenül folytassa.* Ő rendes fizetést kapott, nem kellett gazdálkodnunk. De azért én szerettem a növényekkel babrálni. Meg a kecskével, ugye. *Mosolyog derűsen.* De köszönöm, nem tudok róla, hogy szükségem lenne bármire, tulajdonképpen minden holmi nálam van most is, amire általában szükségem lehet, akár hetekre is. *Rácsap a mellette lévő, pufók zsákra.*
*Seles érdeklődve hallgatja a beszámolót, de mint külső szemlélő, ugyanis ő maga soha nem tartott birkát, és nem is igazán kereskedett.*
- Szívesen adnék ötletet, ha lenne, de mi igazából magunknak termesztettünk. Volt egy idős asszony, aki összegyűjtötte a fölösleget, amivel mi már nem tudtunk mit kezdeni, és levitte a vásárba. *Meséli.* Én legfeljebb vásároltam ott. A férjem... *Kicsit zavartabban pillant Learonra, de a kellemetlen emlékek nem állítják meg, hogy ettől függetlenül folytassa.* Ő rendes fizetést kapott, nem kellett gazdálkodnunk. De azért én szerettem a növényekkel babrálni. Meg a kecskével, ugye. *Mosolyog derűsen.* De köszönöm, nem tudok róla, hogy szükségem lenne bármire, tulajdonképpen minden holmi nálam van most is, amire általában szükségem lehet, akár hetekre is. *Rácsap a mellette lévő, pufók zsákra.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-26 10:08:15
Üzenet elküldve: 2017-12-26 10:08:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Seles//
*Learon enyhén kihúzza magát, amikor bárányainak kabátját dicséret éri. Azért ez az ő műve, hiszen nem csak, hogy jó birkákat választott, hanem szépen nevelgette őket, így lehetett azokból a középszerűként árult jószágokból most a ilyen gyönyörű.* ~Nem is gondolta volna az a kereskedő, hogy ezek az állatok majd ilyen szépek lesznek egyszer!~ *Legszívesebben leugrana a bakról, hogy végig simogassa az említett társait, de végül türtőzteti magát és válaszol.*
-Hát, én nem terveztem olyan sok mindent készíteni. Egy nagy nemezszőnyeget gondoltam a házamba, hogy még kényelmesebben tudjak aludni majd, meg egy kucsmát, mert néha fázik a fülem. A maradék felét Kagannak terveztem adni, a másik felét meg eladnám valakinek. Lehet a Vashegyen lesz rá vevő! Ha kell, a városba is elmegyek vele! *Az, amivel végül eljut majd addig, hogy pénzt kapjon érte, nem lesz valami sok. Lehet a végén majd párnát csinál, vagy valami dísztárgyat, a házába. Attól függ mennyi lesz, és milyen árfolyamban mozog majd a gyapjú nyíráskor.*
-Önnek nincs szüksége valamire nemezből? Máshoz nem értek sajnos, nem igazán voltak juhaim, mindig is kecske és szárnyastartó voltam! *Azt viszont előre látta, hogy errefelé lenne kereslet a gyapjúra, így az ezer és pár száz arany befektetés igencsak jó ötlet volt.*
-De lehet megkérdem Troddot, neki is vannak bárányai, hogy ő kinek adja el a gyapjukat. Lehet átveszi tőlem is! *Ezt már csak úgy magának mondja, de közben arra a következtetésre jut, hogy a pásztortársa inkább húsbárányt tart, nem biztos, hogy törődik a gyapjúval.*
*Learon enyhén kihúzza magát, amikor bárányainak kabátját dicséret éri. Azért ez az ő műve, hiszen nem csak, hogy jó birkákat választott, hanem szépen nevelgette őket, így lehetett azokból a középszerűként árult jószágokból most a ilyen gyönyörű.* ~Nem is gondolta volna az a kereskedő, hogy ezek az állatok majd ilyen szépek lesznek egyszer!~ *Legszívesebben leugrana a bakról, hogy végig simogassa az említett társait, de végül türtőzteti magát és válaszol.*
-Hát, én nem terveztem olyan sok mindent készíteni. Egy nagy nemezszőnyeget gondoltam a házamba, hogy még kényelmesebben tudjak aludni majd, meg egy kucsmát, mert néha fázik a fülem. A maradék felét Kagannak terveztem adni, a másik felét meg eladnám valakinek. Lehet a Vashegyen lesz rá vevő! Ha kell, a városba is elmegyek vele! *Az, amivel végül eljut majd addig, hogy pénzt kapjon érte, nem lesz valami sok. Lehet a végén majd párnát csinál, vagy valami dísztárgyat, a házába. Attól függ mennyi lesz, és milyen árfolyamban mozog majd a gyapjú nyíráskor.*
-Önnek nincs szüksége valamire nemezből? Máshoz nem értek sajnos, nem igazán voltak juhaim, mindig is kecske és szárnyastartó voltam! *Azt viszont előre látta, hogy errefelé lenne kereslet a gyapjúra, így az ezer és pár száz arany befektetés igencsak jó ötlet volt.*
-De lehet megkérdem Troddot, neki is vannak bárányai, hogy ő kinek adja el a gyapjukat. Lehet átveszi tőlem is! *Ezt már csak úgy magának mondja, de közben arra a következtetésre jut, hogy a pásztortársa inkább húsbárányt tart, nem biztos, hogy törődik a gyapjúval.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-25 23:49:19
Üzenet elküldve: 2017-12-25 23:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászok//
*Miközben a gerendák méretre vágásán ügyködnek a fából, Zhaggur a bánya bejelentésén aggódik.* ~Ehh, de jól jönne az a fűrész.~
-Ne aggódj Testvérem. *Áll meg a munkában.* -Vagy bolondnak nézel tán? Nem hagyom a bányánkat ezeknek a martalócoknak, ismerem a fajtájukat. De áldozni kell rá. Gondolj erre úgy, mint egy megtérülő befeketetésre. *Úgy gondolja, észérvekkel biztos, hogy meggyőzhető a barátja.*
-Nem, ezt én akarom intézni. Persze magammal viszem Dhorhunlit is, dörzsölt az a törp. El kél a segítsége.
*Szárazon felkacag.*
-Ne aggodalmaskodj annyit, bízz bennem, mint eddig. Addig ugyan nem jegyeztetek be semmit, míg nem találtunk valamit a bányában.
*A másnapi leereszkedésre csak bólint, végszóra pedig befut Dhorhunli is, aki már kurjant is feléjük.*
-Jó Dhorhunli. Ez igen. *Simítja végig a szakállát elégedetten, miközben a kordéhoz cammog. A részletekre csak legyint, az élelemnek örvend.*
-Szerszámok majd később. *Bólint.* Fűrész is kelleni fog. Hamar megjártad az utat, ha nem fárasztott ki, akkor gyere, segíts nekünk. Épp támasztéknak valót szelünk, mint láthatod mi sem voltunk restek.
*Mutat végig a kidöntött fákon.*
-Baltád van-e? Az élelmet valóban el kell tárolni. A bányába nem vihetjük, penészedne mint a rosseb. Mit gondolsz Zhaggur?
*Miközben a gerendák méretre vágásán ügyködnek a fából, Zhaggur a bánya bejelentésén aggódik.* ~Ehh, de jól jönne az a fűrész.~
-Ne aggódj Testvérem. *Áll meg a munkában.* -Vagy bolondnak nézel tán? Nem hagyom a bányánkat ezeknek a martalócoknak, ismerem a fajtájukat. De áldozni kell rá. Gondolj erre úgy, mint egy megtérülő befeketetésre. *Úgy gondolja, észérvekkel biztos, hogy meggyőzhető a barátja.*
-Nem, ezt én akarom intézni. Persze magammal viszem Dhorhunlit is, dörzsölt az a törp. El kél a segítsége.
*Szárazon felkacag.*
-Ne aggodalmaskodj annyit, bízz bennem, mint eddig. Addig ugyan nem jegyeztetek be semmit, míg nem találtunk valamit a bányában.
*A másnapi leereszkedésre csak bólint, végszóra pedig befut Dhorhunli is, aki már kurjant is feléjük.*
-Jó Dhorhunli. Ez igen. *Simítja végig a szakállát elégedetten, miközben a kordéhoz cammog. A részletekre csak legyint, az élelemnek örvend.*
-Szerszámok majd később. *Bólint.* Fűrész is kelleni fog. Hamar megjártad az utat, ha nem fárasztott ki, akkor gyere, segíts nekünk. Épp támasztéknak valót szelünk, mint láthatod mi sem voltunk restek.
*Mutat végig a kidöntött fákon.*
-Baltád van-e? Az élelmet valóban el kell tárolni. A bányába nem vihetjük, penészedne mint a rosseb. Mit gondolsz Zhaggur?
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-25 19:40:25
Üzenet elküldve: 2017-12-25 19:40:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Learon//
*Seles eltöprengve pillant Learonra, és nem tudja nem észrevenni a szoknyavadász attitűdöt, ami egyre inkább kezd kiéleződni. Előfordult már ilyesmi vele máskor is. Nem tartja magát csúnyának, és kedves is, ha valakit szimpatikusnak talál, ez gyakran elég szokott lenni, hogy szemet vessenek rá. ~ Még több gond. ~ Felsóhajt, de csevegő hangon folytatja a beszélgetést a férfival.*
- Olyat még én se hallottam, hogy fáztak volna. Szép a bundájuk, biztosan jó meleg ruhát tud majd belőle készíteni, ha megnyírja őket. *Állapítja meg.* Arról nem is beszélve, mennyire szeretnek kalandozni. Elég nagy az út a földig, ahogy nézem. Gyakran teszik meg együtt, vagy ez csak egy különös eset, a földdel kapcsolatos intéznivalók miatt?
*Seles eltöprengve pillant Learonra, és nem tudja nem észrevenni a szoknyavadász attitűdöt, ami egyre inkább kezd kiéleződni. Előfordult már ilyesmi vele máskor is. Nem tartja magát csúnyának, és kedves is, ha valakit szimpatikusnak talál, ez gyakran elég szokott lenni, hogy szemet vessenek rá. ~ Még több gond. ~ Felsóhajt, de csevegő hangon folytatja a beszélgetést a férfival.*
- Olyat még én se hallottam, hogy fáztak volna. Szép a bundájuk, biztosan jó meleg ruhát tud majd belőle készíteni, ha megnyírja őket. *Állapítja meg.* Arról nem is beszélve, mennyire szeretnek kalandozni. Elég nagy az út a földig, ahogy nézem. Gyakran teszik meg együtt, vagy ez csak egy különös eset, a földdel kapcsolatos intéznivalók miatt?
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-25 19:11:07
Üzenet elküldve: 2017-12-25 19:11:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Seles//
*Learon maga is gondolkodott már sokszor azon, hogy megőrülne, ha olyan munkákat kéne végeznie, mint a Kancellárnak a Vashegyen. Ugyan minden képesítése megvan rá, de az, hogy egész nap a tollal forgassa egy asztal mögött… az már sok lenne neki. A könyvtárban való mágiatanulás is zavarta pár óra múltával. A mókus sajnos kimarad az életéből, pedig szereti ezeket a bolyhos állatokat. Nem tartja valami okosnak egyébként ezt a fajt, de a kinézetük kárpótolja az eszük hiányát.* ~Pont mint…~ *Néz oldalra és mosolyog egy hatalmasat, de utána megrázza a fejét, hiszen gyakorlatilag megsértette gondolatban a lányt.*
-Áh, értem. *Az állatok ólja nem olyan nagy probléma, már meg is van oldva.*
-Ól az nincs, de van karám, és mivel még nincs annyira hideg, egymáshoz bújva jól tudnak aludni! ~Valakik vehetnének példát róluk!~
-Olyan nagy hideget én még erre nem láttam, hogy a bárányok fáznának. Egyébként is, mikor elmegyek messze legeltetni, akkor sem jutnak be ólba. Szerintem egészen megszokták már a vándorlást.
*Learon maga is gondolkodott már sokszor azon, hogy megőrülne, ha olyan munkákat kéne végeznie, mint a Kancellárnak a Vashegyen. Ugyan minden képesítése megvan rá, de az, hogy egész nap a tollal forgassa egy asztal mögött… az már sok lenne neki. A könyvtárban való mágiatanulás is zavarta pár óra múltával. A mókus sajnos kimarad az életéből, pedig szereti ezeket a bolyhos állatokat. Nem tartja valami okosnak egyébként ezt a fajt, de a kinézetük kárpótolja az eszük hiányát.* ~Pont mint…~ *Néz oldalra és mosolyog egy hatalmasat, de utána megrázza a fejét, hiszen gyakorlatilag megsértette gondolatban a lányt.*
-Áh, értem. *Az állatok ólja nem olyan nagy probléma, már meg is van oldva.*
-Ól az nincs, de van karám, és mivel még nincs annyira hideg, egymáshoz bújva jól tudnak aludni! ~Valakik vehetnének példát róluk!~
-Olyan nagy hideget én még erre nem láttam, hogy a bárányok fáznának. Egyébként is, mikor elmegyek messze legeltetni, akkor sem jutnak be ólba. Szerintem egészen megszokták már a vándorlást.
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-25 19:01:04
Üzenet elküldve: 2017-12-25 19:01:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Learon//
*Seles csodálkozva veszi tudomásul, hogy nem csak neki furcsa érzés egy házban lenni, furcsa a bezártság. Már többektől is hallotta, de ezek szerint a Sajt-mester is el tud szokni a dologtól. A sok kint töltött idő egészen átformálja az ember életmódját, és nem a bent levés javára. ~ El se tudom képzelni, mit kezd magával az, akinek az élete otthon, vagy egy épületben dolgozva telik. ~ Ekkor szinte varázsszóra megpillant egy mókust előttük az úton. Kedves kis teremtés, rámosolyog, de mire szólhatna róla Learonnak, már el is tűnik.*
-Nekem a sátor éppen megfelel, ha szállásról van szó. *Mondja neki.* ~ Ezek szerint a szállásolásom minden kellemetlenség nélkül megoldódhat. ~ Nincsenek nagy igényeim, de a szárítót elfogadom. Ők hol fognak lakni? Nagy az ól? *Mutat a sok állatra.*
*Seles csodálkozva veszi tudomásul, hogy nem csak neki furcsa érzés egy házban lenni, furcsa a bezártság. Már többektől is hallotta, de ezek szerint a Sajt-mester is el tud szokni a dologtól. A sok kint töltött idő egészen átformálja az ember életmódját, és nem a bent levés javára. ~ El se tudom képzelni, mit kezd magával az, akinek az élete otthon, vagy egy épületben dolgozva telik. ~ Ekkor szinte varázsszóra megpillant egy mókust előttük az úton. Kedves kis teremtés, rámosolyog, de mire szólhatna róla Learonnak, már el is tűnik.*
-Nekem a sátor éppen megfelel, ha szállásról van szó. *Mondja neki.* ~ Ezek szerint a szállásolásom minden kellemetlenség nélkül megoldódhat. ~ Nincsenek nagy igényeim, de a szárítót elfogadom. Ők hol fognak lakni? Nagy az ól? *Mutat a sok állatra.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-25 18:08:04
Üzenet elküldve: 2017-12-25 18:08:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Seles//
*Learon csak egy pillanatig néz az elrepülő almacsutka felé, de amikor azt egyik kecskéje felkapja a földről és rágcsálni kezdi, végül úgy dönt, jó helyre ment az. Learon egészen felhúzza a szemét és egy pillanatra vad gondolata támad, amikor a lány kijelenti, hogy nem lesz szüksége ruhára. Aztán fejében helyreáll a kép és rájön, hogy csak a köpenyről van szó.* ~Nos, na mindegy, Learon!~
-Remek. Nyugodtan vegye használatba a szárítómat. Szerintem én is kimosom a köpenyemet meg az ingemet. *Ezt csak úgy magának mondja, hiszen a munka előbb lesz biztosan elvégezve, ha hangosan is kimondja. Amúgy meg elfelejtené a dolgot.*
-Nos, ahogy gondolja. Eleinte nekem is furcsa lesz a házban és nem a sátorban aludni. Biztos nem lesz tökéletes az álmom, de majd megszokom pár nap alatt! *A faházakkal egyébként nincs olyan nagy gondja, ő csak a kőházaktól irtózik, de azoktól nagyon. Nem bírja elviselni, ha sziklák vannak körötte. Olyan mintha minden rá akarna zuhanna. Ez alól csak a barlangok a kivételek, amikben elég sok ideig lakott, még itt a közelben is, a sziklaszirteknél.* ~Jó lesz végre mozogni, dolgozni! Talán még egy kicsit futok is majd holnap, mert egészen elhanyagoltam a testedzést.~ *Gondolkodik, miközben hátradől a bakon, és élvezettel nézi kecskéit, bárányait és nyája új szerzeményét is. Ez utóbbin időzik a legkevesebbet, de a mosolya itt a legszélesebb.*
*Learon csak egy pillanatig néz az elrepülő almacsutka felé, de amikor azt egyik kecskéje felkapja a földről és rágcsálni kezdi, végül úgy dönt, jó helyre ment az. Learon egészen felhúzza a szemét és egy pillanatra vad gondolata támad, amikor a lány kijelenti, hogy nem lesz szüksége ruhára. Aztán fejében helyreáll a kép és rájön, hogy csak a köpenyről van szó.* ~Nos, na mindegy, Learon!~
-Remek. Nyugodtan vegye használatba a szárítómat. Szerintem én is kimosom a köpenyemet meg az ingemet. *Ezt csak úgy magának mondja, hiszen a munka előbb lesz biztosan elvégezve, ha hangosan is kimondja. Amúgy meg elfelejtené a dolgot.*
-Nos, ahogy gondolja. Eleinte nekem is furcsa lesz a házban és nem a sátorban aludni. Biztos nem lesz tökéletes az álmom, de majd megszokom pár nap alatt! *A faházakkal egyébként nincs olyan nagy gondja, ő csak a kőházaktól irtózik, de azoktól nagyon. Nem bírja elviselni, ha sziklák vannak körötte. Olyan mintha minden rá akarna zuhanna. Ez alól csak a barlangok a kivételek, amikben elég sok ideig lakott, még itt a közelben is, a sziklaszirteknél.* ~Jó lesz végre mozogni, dolgozni! Talán még egy kicsit futok is majd holnap, mert egészen elhanyagoltam a testedzést.~ *Gondolkodik, miközben hátradől a bakon, és élvezettel nézi kecskéit, bárányait és nyája új szerzeményét is. Ez utóbbin időzik a legkevesebbet, de a mosolya itt a legszélesebb.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-12-25 17:55:19
Üzenet elküldve: 2017-12-25 17:55:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Learon//
*Seles csodálkozva pillant az almacsutkára, de nem tud rájönni, miért nem dobja el a férfi. Ő gondolkodás nélkül úgy tesz, annyira a kezében van a mozdulat. ~ Nem vagyok varázsló, a természetnek adom, amit a természettől kaptam. ~*
-Azt hiszem, a sütésen kívül nincs semmi más. Talán mosok egy kicsit, ha már lesz hova kiakasztanom a ruhát. Úgyse lesz most szükség a köpenyemre. *Véli, szinte magában töprengve. A felajánlás miatt rámosolyog Learonra. Örül, hogy a férfi látja rajta, hogy nem egy toprongyos szolgáló, de Seles nem érzi, hogy a kapott munkán túl a szállás őt illeti. Félreérthető volna. A bezártság pedig megfojtaná.*
- Nem, köszönöm. Nem fogadhatom el. De a munkát időben elvégzem, megígérem!
*Seles csodálkozva pillant az almacsutkára, de nem tud rájönni, miért nem dobja el a férfi. Ő gondolkodás nélkül úgy tesz, annyira a kezében van a mozdulat. ~ Nem vagyok varázsló, a természetnek adom, amit a természettől kaptam. ~*
-Azt hiszem, a sütésen kívül nincs semmi más. Talán mosok egy kicsit, ha már lesz hova kiakasztanom a ruhát. Úgyse lesz most szükség a köpenyemre. *Véli, szinte magában töprengve. A felajánlás miatt rámosolyog Learonra. Örül, hogy a férfi látja rajta, hogy nem egy toprongyos szolgáló, de Seles nem érzi, hogy a kapott munkán túl a szállás őt illeti. Félreérthető volna. A bezártság pedig megfojtaná.*
- Nem, köszönöm. Nem fogadhatom el. De a munkát időben elvégzem, megígérem!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719