Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-05 18:13:45
Üzenet elküldve: 2025-03-05 18:13:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Ahogy maga mögött hagyja azt a fránya üreget, úgy kezd kissé megnyugodni. Azon a helyen még a növények is furák, amiket gyűjtött. Olyan hatást keltve a helynek, mintha maga is halott lenne. A nagy fenyvesek között most is béke és félhomály honol. Citromhab újfent a kikötő irányába haladna, és majdnem a fiút is becsapja vele. Ösztönösen indulna a Sellőház felé. Nemhiába a régi megszokást időbe telik levetkőzni. Az utolsó pillanatba feleszmél, így hazafelé irányítja a jószágot. Alig várja, hogy végre az erdőt is hátra hagyja. Elég volt a sötét nyomasztó helyekből mára.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:00:58
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:00:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Tökéletes, a nap már jócskán fent ragyog az égen. Jobban nem is időzíthette volna túráját. Lihegve lélegzetét kapkodva ácsorog az erdőségben. Leszedi hátáról a kis táskát, majd előkotorva a kulacsát, azzal oltja a szomját. Egy két korty nem sok. Majd keres egy forrást ahol majd feltöltheti. Persze nem feledkezik meg hűséges barátjáról sem aki vele jött. Kitartja két kezét, fejével a válla közé szorítja a kulacsot, és egy kis tálkát formál két tenyeréből. Abba önti bele lassan a vizet. Deres pedig szépen fellefetyeli belőle azt. Majd felegyenesedik és a víz maradékát lezárja, visszahelyezi azt a táskába.*
-Gyerünk Deres.
*Mondja, bár fáradt egy picit már, hosszú volt ide az út. De amíg fent van a nap nem állhat meg. Tüzetesen kezdi átvizsgálni az erdőséget. Bokrok, fák, virág csoportok semmi nem marad érintetlenül. Bármit amit hasznosnak talál, óvatosan felszed, ha kell földestül. Azt pedig a bekészített rongyokba csomagolja, hogy hazavigye. Remélhetőleg azokat elültetve, hogy a Rezidencia kertjében nőjenek tovább. Ez az első ígérete Trylnor felé. Hogy vigyázni fog rá, ne betegedjen meg. Ehhez pedig a legjobb gyógyfüveket kell találnia, amit utána maga fog majd gondozni. Sokan hinnék ez nehéz feladat. Viszont a második lépés sokkalta nehezebb. De egyszerre csak egyet. Az egész napját így tölti.
Keresése közben, a vadonban, amikor már az este leszáll, egy elhagyatott kis kunyhóra lel rá. Ami tökéletes is lesz neki éjszakára. Alaposan körbejárja, megbizonyosodva arról nem e lakik benne senki, na meg nem lakja e valami olyan vad ami ártalmas lenne számára, vagy Deresre. Azok után pedig belépve a recsegős öreg ajtón körbepillant az elhagyatott öreg bútorokon. Régóta nem járt itt már senki, pont olyan ahogyan szereti. Becsukja maga mögött az ajtót. A széket az elé tolja, hogy nehezebben lehessen benyitni, ha valaki esetleg rájuk találna. Utána pedig, fáradtan lépked be a ház mélyére, meg is találja az öreg elhagyatott ágyat. Nem olyan mint amilyen otthon van a rezidencián. De megteszi. Felinvitálja barátját maga mellé, egymást melengetik. Nosztalgikus, csak úgy mint a régi szép időkben.*
*Tökéletes, a nap már jócskán fent ragyog az égen. Jobban nem is időzíthette volna túráját. Lihegve lélegzetét kapkodva ácsorog az erdőségben. Leszedi hátáról a kis táskát, majd előkotorva a kulacsát, azzal oltja a szomját. Egy két korty nem sok. Majd keres egy forrást ahol majd feltöltheti. Persze nem feledkezik meg hűséges barátjáról sem aki vele jött. Kitartja két kezét, fejével a válla közé szorítja a kulacsot, és egy kis tálkát formál két tenyeréből. Abba önti bele lassan a vizet. Deres pedig szépen fellefetyeli belőle azt. Majd felegyenesedik és a víz maradékát lezárja, visszahelyezi azt a táskába.*
-Gyerünk Deres.
*Mondja, bár fáradt egy picit már, hosszú volt ide az út. De amíg fent van a nap nem állhat meg. Tüzetesen kezdi átvizsgálni az erdőséget. Bokrok, fák, virág csoportok semmi nem marad érintetlenül. Bármit amit hasznosnak talál, óvatosan felszed, ha kell földestül. Azt pedig a bekészített rongyokba csomagolja, hogy hazavigye. Remélhetőleg azokat elültetve, hogy a Rezidencia kertjében nőjenek tovább. Ez az első ígérete Trylnor felé. Hogy vigyázni fog rá, ne betegedjen meg. Ehhez pedig a legjobb gyógyfüveket kell találnia, amit utána maga fog majd gondozni. Sokan hinnék ez nehéz feladat. Viszont a második lépés sokkalta nehezebb. De egyszerre csak egyet. Az egész napját így tölti.
Keresése közben, a vadonban, amikor már az este leszáll, egy elhagyatott kis kunyhóra lel rá. Ami tökéletes is lesz neki éjszakára. Alaposan körbejárja, megbizonyosodva arról nem e lakik benne senki, na meg nem lakja e valami olyan vad ami ártalmas lenne számára, vagy Deresre. Azok után pedig belépve a recsegős öreg ajtón körbepillant az elhagyatott öreg bútorokon. Régóta nem járt itt már senki, pont olyan ahogyan szereti. Becsukja maga mögött az ajtót. A széket az elé tolja, hogy nehezebben lehessen benyitni, ha valaki esetleg rájuk találna. Utána pedig, fáradtan lépked be a ház mélyére, meg is találja az öreg elhagyatott ágyat. Nem olyan mint amilyen otthon van a rezidencián. De megteszi. Felinvitálja barátját maga mellé, egymást melengetik. Nosztalgikus, csak úgy mint a régi szép időkben.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:50:03
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:50:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 551
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 551
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*A fák között mindig hűvösebb az idő, ő pedig még mindig nem szokta ezt a keleti klímát. Összébb húzza magán a vaskos bundakabátot és fejébe húzza a köpenyt.*
-Gyerünk. Pihentél eleget, most mutasd meg, hogy nem vagy semmirekellő. *Előrehajol a nyeregben, hogy megveregethesse a ló pofáját. Vágtára ugyan nem fogja, de a hátas patái immáron szaporábban érik a földet. Napnyugta előtt a Szántóföldekre szeretne érni. Beszéltek ott ugyanis egy "parancsnokról", aki visszavonultan tengeti napjait. Egy derekas, szótlan férfiemberről. Artheniorban nem sok parancsnok akadt, akire ráillik e leírás, s meri remélni, hogy megérzése ezúttal sem hagyja cserben. És ha igaz a szóbeszéd és ez a katona valóban Bredoc, hát bolond lenne nem kísérletet tenni rá, hogy ismét valami őrültségre bírja. Kevés olyan ember van, kire rábízná magát, az egykori parancsnokhelyettese pedig ilyen. Előbb azonban fel kell lelnie, bár nem aggódik emiatt különösebben. Valószínűsíti, hogy a szántóföldek parasztjai tudni fogják, hol keresse. Gyorsabban szárnyra kap egy efféle hír az ilyen népek között, mint ahogy a sirály repül.*
*A fák között mindig hűvösebb az idő, ő pedig még mindig nem szokta ezt a keleti klímát. Összébb húzza magán a vaskos bundakabátot és fejébe húzza a köpenyt.*
-Gyerünk. Pihentél eleget, most mutasd meg, hogy nem vagy semmirekellő. *Előrehajol a nyeregben, hogy megveregethesse a ló pofáját. Vágtára ugyan nem fogja, de a hátas patái immáron szaporábban érik a földet. Napnyugta előtt a Szántóföldekre szeretne érni. Beszéltek ott ugyanis egy "parancsnokról", aki visszavonultan tengeti napjait. Egy derekas, szótlan férfiemberről. Artheniorban nem sok parancsnok akadt, akire ráillik e leírás, s meri remélni, hogy megérzése ezúttal sem hagyja cserben. És ha igaz a szóbeszéd és ez a katona valóban Bredoc, hát bolond lenne nem kísérletet tenni rá, hogy ismét valami őrültségre bírja. Kevés olyan ember van, kire rábízná magát, az egykori parancsnokhelyettese pedig ilyen. Előbb azonban fel kell lelnie, bár nem aggódik emiatt különösebben. Valószínűsíti, hogy a szántóföldek parasztjai tudni fogják, hol keresse. Gyorsabban szárnyra kap egy efféle hír az ilyen népek között, mint ahogy a sirály repül.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-26 17:43:57
Üzenet elküldve: 2025-02-26 17:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Újfent erre jár, de most igyekszik nem elcsábulni, mert akkor sokáig itt lesz még. Az ideje viszont jócskán limitált, mert ma már otthon szeretne aludni. Pont ezért hagyta korán maga mögött a kikötőt. Kicsit fáj a szíve a régi otthona miatt, de már van új. Igaz, hogy egyetlen társa az öreg kanca, de őt nagyon szereti. Igyekszik mindennel elhalmozni, amivel csak lehet. A hajnali szürkületben kényelmes tempóban halad keresztül az erdőségen. Kicsit párás, kicsit nyirkos, de legalább üde fenyő illat van. A csendet szinte harapni lehet, olyan, mintha egy misztikus varázserdőbe keveredett volna. Ettől függetlenül tudja, hogy ez a hely sok igazán veszélyes vadállat otthona, a haramiákról meg a szektásokról nem is beszélve. Igyekszik is, hogy nehogy szem elől tévessze azt a keskeny kis utat, ami végig kígyózik a fák masszív rengetege között. Nem lenne szerencsés.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-23 12:06:06
Üzenet elküldve: 2025-02-23 12:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Hogy megvirrad a felhők között, nem érzi. Sötéten borul a vállára az erdőség árnya, s maga sincs jobb kedvében, hogy kívánná a fák lombjai felett emelkedő nap sugarait a bőrén. Süvítve tépi a szél az ágakat, nyögve nyikordul olykor egy-egy öregebb törzs az ereje alatt. Maga elé szegezve a tekintetét figyeli a szekérnyomni kitaposott utat, a gallérja takarja a leengedett állát. Zsibbad a karja, amivel a ládát szorítja az oldalához, egy helyen szorítja el a vér útját az éles perem, de nem mozdul, hogy tegyen ellene. A háttérbe tompul az is, az arcát érő hideg, s minden más is, a sűrűből a hűvös huzattal felé sodródó élettelen zajok. Korán van még mindig, tompa homály csupán a fák között a reggel, kihalt az út, mégis úgy űzi maga előtt a pirkadó világ, mint egy ösztönei fogságában élő vadat. Határozottak a léptek, egy percre sem lassított azóta, hogy szilárd talajra lépett a kikötő vizén hánykódó hajóról, vissza sem nézett, azt sem tudná megmondani mikor, hogyan, merre jutott ki a kikötőből, szélben lengedező árnyalakok, szűk sikátorok, rohadásnak indult házak között. Nem fut, de nincsen messze tőle. Hogy elvezesse a bőre alá szorult feszültséget, ami az idegei végén remeg a világ végéről kellene legyalogolnia újra, ha még képes volna rá. Fuldoklik a ki nem mondott, meg nem tett súlya alatt, mégis a hátában érzett fény az, ami egyre csak gyorsabb tempóra ösztökéli. Fehéren veszik a szélbe az arca előtt gőzölgő lehelet; be, vissza, el, a fák rejtette jótékony sötétbe, felejteni.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-22 12:28:46
Üzenet elküldve: 2025-02-22 12:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Már délutánra fordul az idő, amikor eléri a sűrű erdőséget. Szekérrel nem sok lehetősége van, így most nagyon nem tud mélyre menni, mert erős az esély rá, hogy mire visszajönne, már nem lenne meg a szekér. Egyelőre azzal is megelégedik, hogy az egyik jól megszokott helyen félreáll. Kiköti Citromhabot, hogy hadd csipegessen egy keveset, amíg ő körbejárja a környéket. Viszi a határozót is magával, de nagyjából azért tisztában vele, hogy mik a lehetőségei, azért igyekszik a helyi növényvilágot jobban megismerni. A jövőben ebből kellene megélnie, szóval ez kiemelten fontos számára. Még jó, hogy az alkimistás időszakból ragadt rá némi tudás, így nem teljesen van vakon a dolgokat illetően. Amúgy meg szeret dolgokat keresni, szóval ez nem csak munka, hanem szórakozás is egyben. Nem hiába mondják, hogy ha a munkád a hobbid, akkor nem kell soha dolgoznod. Van is ebben nagy igazság.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:27:37
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:27:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A fenébe is, választhatott volna jobb útvonalat is. Azonban fél nap járásnyira az erdőben persze könnyű okosabbnak lenni. Már jól lejárta a lábát, addig is volt ideje egy kicsit gondolkodnia. De persze semmire nem jutott. A benne lévő kavalkád csak jobban összemosódik. A harag, a bánat, a bosszú egy igazán érdekesen kivitelezett táncot jár benne. Már alig várja, hogy a kikötőbe érkezzen. Tán már érzi is a tenger sós illatát. Nem lehet már annyira messze. Még egy kicsit kell csak kibírnia. Aztán pedig annyit mulathat egy sellő ölében amit nem szégyell.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-06 12:10:29
Üzenet elküldve: 2025-02-06 12:10:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Hamar feladja a névadást az állatnak. Már az erdőségben jár, de azt lassabban érte el, mint gondolta volna. Nagyon álmos. Az út során végig a saját szemeivel küzdött, amik mindenképp le akartak csukódni. Hiába, nem egészen pihente ki magát a Hét Varjúi események után.
Muszáj lesz megállnia. Leszáll a lóról, és ásít egy nagyot. Már alig bír a lábán maradni. Legszívesebben ott helyben lefeküdne, de tudja, hogy éjjelre megfagyna. Kiköti a lovat egy fához, majd néhány vékonyabb ágat gyűjt össze, hogy miután azokat ügyesen egymásra építgeti, meggyújtsa. Mikor már javában ég a tűz, lefekszik mellé. Mintha agyon ütték volna, úgy alszik el. Egyáltalán nem fél attól, hogy esetleg valaki rátalálna.
Nem álmodik. Mintha csak tíz másodpercre hunyta volna be a szemét, úgy ébred meg a hajnalra. Reszket. A tűz már rég kialudt, ő pedig mindjárt megfagy. Hamar összeszedi magát. Kezeit összeszorítja, hogy leheljen belé néhányat. Nyújtózkodik kettőt, majd visszaül a nyeregbe. Éber tekintettel és kipihent testtel folytatja az útját. *
* Hamar feladja a névadást az állatnak. Már az erdőségben jár, de azt lassabban érte el, mint gondolta volna. Nagyon álmos. Az út során végig a saját szemeivel küzdött, amik mindenképp le akartak csukódni. Hiába, nem egészen pihente ki magát a Hét Varjúi események után.
Muszáj lesz megállnia. Leszáll a lóról, és ásít egy nagyot. Már alig bír a lábán maradni. Legszívesebben ott helyben lefeküdne, de tudja, hogy éjjelre megfagyna. Kiköti a lovat egy fához, majd néhány vékonyabb ágat gyűjt össze, hogy miután azokat ügyesen egymásra építgeti, meggyújtsa. Mikor már javában ég a tűz, lefekszik mellé. Mintha agyon ütték volna, úgy alszik el. Egyáltalán nem fél attól, hogy esetleg valaki rátalálna.
Nem álmodik. Mintha csak tíz másodpercre hunyta volna be a szemét, úgy ébred meg a hajnalra. Reszket. A tűz már rég kialudt, ő pedig mindjárt megfagy. Hamar összeszedi magát. Kezeit összeszorítja, hogy leheljen belé néhányat. Nyújtózkodik kettőt, majd visszaül a nyeregbe. Éber tekintettel és kipihent testtel folytatja az útját. *
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-01 14:36:52
Üzenet elküldve: 2025-02-01 14:36:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Számtalan alkalommal járt már az erdőségben. Nem is csak átutazóban. Egy időben innen hordták a prémet a viharfiaknak, mikor még jó aranyat fizettek érte. A vadászok gyakorlatilag kiköltöztek az erdőbe, ők pedig elvitték a prémet a városőrök orra alatt. Persze ez még a patkányok előtt volt.*
-A Thargoknál? Futólag. A piacon. *Nem teszi hozzá, miért járt ott. Relael így is eleget tud valószínűleg az Alissänához fűződő kapcsolatáról.*
-Elég vad népnek tűnik. Ismered őket? *Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael pozitívan tekintene a vademberekre. Az a sok hókuszpókusz vérrel meg erőpróbával... Nem nemes kisasszonyoknak való. Még az olyanoknak sem, mint az övé. Legalábbis így gondolja.
Megszokta, hogy Relael előszeretettel köszörüli nyelvét rajta. Nem úgy persze, mint ahogy Ezméé tenné. Az aljas finomságok és az ímmel-ámmal elejtett gúny ellen nincs védelem. Ráadásul ha egy olyan valakitől érkezik, mint Relael, az ember hajlamos lenyelni az ilyesmit, mintha természetes lenne. Minden szélsőséges habitusa ellenére lenyűgözőnek találja az elfet. Olyannak, aki bármit megtehet. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy fantáziájában ő legyen az, aki mindent megtehet vele.*
-Volt már rá példa... *Elharapja a mondatot. Bármit mondana rá, valahogy gyerekesnek és gyöngének tűnne. Meghagyja hát ennyiben a dolgot, pedig ha valakit, Relaelt szívesen lenyűgözné. Nem óhajt gyámoltalan szerepben tetszelegni, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor nem nehéz megértenie az elfet, hisz látta, miféle férfiakkal múlatja idejét.*
-Valami lovagfélétől. Egy mesterkardot. *Nem akart belemenni a részletekbe, de nem látja okát, hogy elhallgassa Relael elől.*
-Már túl is adtam rajta. Az ilyenektől jobb minél előbb megszabadulni. *Felpillant a lányra, ahogy ott battyog a lova mellett. Kíváncsi lenne, vajon miért őt hozta magával. Mindenesetre valahol simogatja önbecsülését a dolog.*
-Az a férfi a fogadóban, a barátod... ~Akivel kefélsz.~
-Tényleg a Városőrség parancsnoka volt? *Tekintete félresiklik az őket környező növényzetre, kérdése egyértelmű jelentéssel bír. Kerülje-e a termetes férfit? Nem szívesen vitetné be magát önként.*
-Megpihenünk az éjszakára, igaz?
*Számtalan alkalommal járt már az erdőségben. Nem is csak átutazóban. Egy időben innen hordták a prémet a viharfiaknak, mikor még jó aranyat fizettek érte. A vadászok gyakorlatilag kiköltöztek az erdőbe, ők pedig elvitték a prémet a városőrök orra alatt. Persze ez még a patkányok előtt volt.*
-A Thargoknál? Futólag. A piacon. *Nem teszi hozzá, miért járt ott. Relael így is eleget tud valószínűleg az Alissänához fűződő kapcsolatáról.*
-Elég vad népnek tűnik. Ismered őket? *Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael pozitívan tekintene a vademberekre. Az a sok hókuszpókusz vérrel meg erőpróbával... Nem nemes kisasszonyoknak való. Még az olyanoknak sem, mint az övé. Legalábbis így gondolja.
Megszokta, hogy Relael előszeretettel köszörüli nyelvét rajta. Nem úgy persze, mint ahogy Ezméé tenné. Az aljas finomságok és az ímmel-ámmal elejtett gúny ellen nincs védelem. Ráadásul ha egy olyan valakitől érkezik, mint Relael, az ember hajlamos lenyelni az ilyesmit, mintha természetes lenne. Minden szélsőséges habitusa ellenére lenyűgözőnek találja az elfet. Olyannak, aki bármit megtehet. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy fantáziájában ő legyen az, aki mindent megtehet vele.*
-Volt már rá példa... *Elharapja a mondatot. Bármit mondana rá, valahogy gyerekesnek és gyöngének tűnne. Meghagyja hát ennyiben a dolgot, pedig ha valakit, Relaelt szívesen lenyűgözné. Nem óhajt gyámoltalan szerepben tetszelegni, épp ellenkezőleg. Ugyanakkor nem nehéz megértenie az elfet, hisz látta, miféle férfiakkal múlatja idejét.*
-Valami lovagfélétől. Egy mesterkardot. *Nem akart belemenni a részletekbe, de nem látja okát, hogy elhallgassa Relael elől.*
-Már túl is adtam rajta. Az ilyenektől jobb minél előbb megszabadulni. *Felpillant a lányra, ahogy ott battyog a lova mellett. Kíváncsi lenne, vajon miért őt hozta magával. Mindenesetre valahol simogatja önbecsülését a dolog.*
-Az a férfi a fogadóban, a barátod... ~Akivel kefélsz.~
-Tényleg a Városőrség parancsnoka volt? *Tekintete félresiklik az őket környező növényzetre, kérdése egyértelmű jelentéssel bír. Kerülje-e a termetes férfit? Nem szívesen vitetné be magát önként.*
-Megpihenünk az éjszakára, igaz?
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-02-01 13:54:01
Üzenet elküldve: 2025-02-01 13:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Relaelnek valójában sejtése sincs, hogy Haldrian és Alissäna milyen gyakorisággal bújnak össze, megjegyzése csupán arra irányult, hogy látszólag Haldrian az aki jobban érdeklődik a kurtizán iránt, és nem fordítva. A fattyú csendje viszont árulkodó az elf számára. Konkrét következtetéseket aligha tudna levonni belőle, mindenesetre felfigyel rá.
A kis tolvaj végül elpirul, de nem orcája vált élénkebb színre. Relael nem állhatja meg, mosolya kiszélesedik ennek láttán. Ha eddig kétségei voltak, immár teljesen eloszlatta Haldrian azt illetően, hogy miként tekint Alissänára. Ezen érzések pedig Relael szemében felhasználható gyengeségek.*
- Nohát, egész messze merészkedtél akkor. Thargoknál jártál-e már?
*Érdeklődik tovább, s kérdése ezúttal nem rejt mögöttes szándékot, csupán cseverészik. Így gyorsabban telik számára az idő, s fel is tűnik Relaelnek, hogy a levegő könnyebbé válik, az épületeket pedig növényzet váltja fel.*
- Nohát, egy kard miatt?
*Az cseppet sem döbbenti meg, hogy a fiú bajba keveredett a városban, s nem is óhajtja emiatt korholni. A lopással szemben felemás érzései vannak azóta, hogy ő maga vált ennek áldozatául, ezt leszámítva egyáltalán nem zavarja ha valaki így próbál boldogulni.*
- Persze, hogy nem. Nem is lennél képes rá.
*Szavait nem gúnyosnak szánja ezúttal, de könnyen érzékelheti annak a fattyú. Relael egyszerűen olyan gyámoltalannak látja Haldriant, nehéz lenne elképzelnie azt, hogy valaha kezet emelne bárkire is.*
- S miféle kardot csentél el, meg kitől, hogy ennyire kerestek miatta?
*Relaelnek valójában sejtése sincs, hogy Haldrian és Alissäna milyen gyakorisággal bújnak össze, megjegyzése csupán arra irányult, hogy látszólag Haldrian az aki jobban érdeklődik a kurtizán iránt, és nem fordítva. A fattyú csendje viszont árulkodó az elf számára. Konkrét következtetéseket aligha tudna levonni belőle, mindenesetre felfigyel rá.
A kis tolvaj végül elpirul, de nem orcája vált élénkebb színre. Relael nem állhatja meg, mosolya kiszélesedik ennek láttán. Ha eddig kétségei voltak, immár teljesen eloszlatta Haldrian azt illetően, hogy miként tekint Alissänára. Ezen érzések pedig Relael szemében felhasználható gyengeségek.*
- Nohát, egész messze merészkedtél akkor. Thargoknál jártál-e már?
*Érdeklődik tovább, s kérdése ezúttal nem rejt mögöttes szándékot, csupán cseverészik. Így gyorsabban telik számára az idő, s fel is tűnik Relaelnek, hogy a levegő könnyebbé válik, az épületeket pedig növényzet váltja fel.*
- Nohát, egy kard miatt?
*Az cseppet sem döbbenti meg, hogy a fiú bajba keveredett a városban, s nem is óhajtja emiatt korholni. A lopással szemben felemás érzései vannak azóta, hogy ő maga vált ennek áldozatául, ezt leszámítva egyáltalán nem zavarja ha valaki így próbál boldogulni.*
- Persze, hogy nem. Nem is lennél képes rá.
*Szavait nem gúnyosnak szánja ezúttal, de könnyen érzékelheti annak a fattyú. Relael egyszerűen olyan gyámoltalannak látja Haldriant, nehéz lenne elképzelnie azt, hogy valaha kezet emelne bárkire is.*
- S miféle kardot csentél el, meg kitől, hogy ennyire kerestek miatta?
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-29 21:35:47
Üzenet elküldve: 2025-01-29 21:35:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Érdekes nép ez a tharg, azt meg kell hagyni. Maguk szívesen fosztogatják a környező falvakat, de más haramiákat nem tűrnek a vidéken. *
- Rendben, rendben. Igyekszem észben tartani.
* Halkan nevetgél a szakálla mögött. Persze, nem most mászott le a fali szőttesről, tudja ő, hogy a termet nem minden. És aki ilyen csecsebecse kardot forgat, bizonyosan okozhat még meglepetést a tusázásban az ellenfelének. Nem kíván vele ugyan harcba bocsátkozni, de akasztotta már össze a bajszát hasonló nyikhajokkal és fürgék tudnak lenni. Lehet hogy Kjenar puszta ököllel leütne egy lovat, de kevésbé hajlékony és ruganyos. *
- Nem úgy értem. Kihúzni... Mármint, egy testből.
* Sokadmondó vigyorra húzza a száját, és szemöldökeivel tréfásan le és fel ugrándozik. Aki gyakran találkozik a halállal, megtanul mókázni rajta. *
- Látom, azért lenne mit élezni rajta. Ezeket az apró kis éleket nehéz lehet rendben tartani egyszerű fenőkővel. Nem egyszerű rendesen hozzájuk férni mindenhol. Aztán meg, egyszer csak azon kapod magad hogy... Hopsz! Nem jön ki valaki bordái közül.
* Közli olyan arccal, akárha az időjárást vitatná meg valakivel. Ciccegve megrázza a fejét. *
- Ha Amon Ruadhra érsz, keresd fel Kjenar Hastent a kovácsműhelyben.
* Megsarkantyúzza a hátasát, és menet közben még hátrakiált a fickónak. *
- Könnyen megismered majd, akkora mint egy medve és rőt a szakálla! Szépen megélezi neked!
* Mire a mondandója végére ér, el is tűnik a fák között. *
* Érdekes nép ez a tharg, azt meg kell hagyni. Maguk szívesen fosztogatják a környező falvakat, de más haramiákat nem tűrnek a vidéken. *
- Rendben, rendben. Igyekszem észben tartani.
* Halkan nevetgél a szakálla mögött. Persze, nem most mászott le a fali szőttesről, tudja ő, hogy a termet nem minden. És aki ilyen csecsebecse kardot forgat, bizonyosan okozhat még meglepetést a tusázásban az ellenfelének. Nem kíván vele ugyan harcba bocsátkozni, de akasztotta már össze a bajszát hasonló nyikhajokkal és fürgék tudnak lenni. Lehet hogy Kjenar puszta ököllel leütne egy lovat, de kevésbé hajlékony és ruganyos. *
- Nem úgy értem. Kihúzni... Mármint, egy testből.
* Sokadmondó vigyorra húzza a száját, és szemöldökeivel tréfásan le és fel ugrándozik. Aki gyakran találkozik a halállal, megtanul mókázni rajta. *
- Látom, azért lenne mit élezni rajta. Ezeket az apró kis éleket nehéz lehet rendben tartani egyszerű fenőkővel. Nem egyszerű rendesen hozzájuk férni mindenhol. Aztán meg, egyszer csak azon kapod magad hogy... Hopsz! Nem jön ki valaki bordái közül.
* Közli olyan arccal, akárha az időjárást vitatná meg valakivel. Ciccegve megrázza a fejét. *
- Ha Amon Ruadhra érsz, keresd fel Kjenar Hastent a kovácsműhelyben.
* Megsarkantyúzza a hátasát, és menet közben még hátrakiált a fickónak. *
- Könnyen megismered majd, akkora mint egy medve és rőt a szakálla! Szépen megélezi neked!
* Mire a mondandója végére ér, el is tűnik a fák között. *
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-29 20:14:03
Üzenet elküldve: 2025-01-29 20:14:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Azt meghiszem. Láthatólag jó munkát is végeztek, alig látni banditákat, mondjuk egyebet sem.
* Azért ez is elmond egy-két dolgot a helyi lakosokról. Bár az ő reakciójából kiindulva simán megtűrhetik a képét. Bár egy ember aligha fogja megmutatni egész népének a viselkedését.
Az már megállapította, hogy elég szabadszájú a fickó, egy kikötői suhanc jut eszébe róla, akit még nem vertek meg eléggé, és csakis ezért képzeli, hogy megengedheti magának ezt. Bárhol máshol lennének, akkor lehet, hogy most mérgesebb lenne, de tekintve, hogy szinte a semmi közepén vannak, és épp az ő népének a földjeire szeretne menni, akkor inkább nem kezd felesleges harcokba. *
- Na, az szép! Látom őszinteségből nincs hiány!
* Megemeli vállait és elkezdi csóválgatni a fejét, miközben mosolyra kanyarítja ajkait. *
- Csak vigyázz, mert ez a kutya * mutat magára * nem ugat, csak harap!
* A másik mintha egy kicsit nagyobb figyelmet szentelne a kardjára, mintsem rá. Bár ismeretlenektől ez talán magától értetődő. Talán ő egy megszállott, esetleg egy hozzáértő? *
- Dehogy! * Felnevet * Bár biztos segítene abban is, én inkább mások ellen szeretem használni! Talán egy kicsit nehéz előhúzni, de megvan a maga sajátossága. Bele kell jönni. Bár szívesen lecserélnem már, de a legtöbb hüvelyt ugyanúgy felszabdalná egy idő után.
* Meg persze drága is lenne folyton újat venni minden egyes alkalommal, mikor már rosszul néz ki. *
- Még élek, nem?
* Ez ugyan közel sem erősíti meg, hogy jó e, de ha belegondol, hogy a kikötőből jön, az talán jelenthet valamit. Főleg, ha eljutottak a hírek a vashegyre a patkányokról. Elég kemény dolgot művelnek, hogy ne tudjanak róla a szomszédban élők. *
- Azt meghiszem. Láthatólag jó munkát is végeztek, alig látni banditákat, mondjuk egyebet sem.
* Azért ez is elmond egy-két dolgot a helyi lakosokról. Bár az ő reakciójából kiindulva simán megtűrhetik a képét. Bár egy ember aligha fogja megmutatni egész népének a viselkedését.
Az már megállapította, hogy elég szabadszájú a fickó, egy kikötői suhanc jut eszébe róla, akit még nem vertek meg eléggé, és csakis ezért képzeli, hogy megengedheti magának ezt. Bárhol máshol lennének, akkor lehet, hogy most mérgesebb lenne, de tekintve, hogy szinte a semmi közepén vannak, és épp az ő népének a földjeire szeretne menni, akkor inkább nem kezd felesleges harcokba. *
- Na, az szép! Látom őszinteségből nincs hiány!
* Megemeli vállait és elkezdi csóválgatni a fejét, miközben mosolyra kanyarítja ajkait. *
- Csak vigyázz, mert ez a kutya * mutat magára * nem ugat, csak harap!
* A másik mintha egy kicsit nagyobb figyelmet szentelne a kardjára, mintsem rá. Bár ismeretlenektől ez talán magától értetődő. Talán ő egy megszállott, esetleg egy hozzáértő? *
- Dehogy! * Felnevet * Bár biztos segítene abban is, én inkább mások ellen szeretem használni! Talán egy kicsit nehéz előhúzni, de megvan a maga sajátossága. Bele kell jönni. Bár szívesen lecserélnem már, de a legtöbb hüvelyt ugyanúgy felszabdalná egy idő után.
* Meg persze drága is lenne folyton újat venni minden egyes alkalommal, mikor már rosszul néz ki. *
- Még élek, nem?
* Ez ugyan közel sem erősíti meg, hogy jó e, de ha belegondol, hogy a kikötőből jön, az talán jelenthet valamit. Főleg, ha eljutottak a hírek a vashegyre a patkányokról. Elég kemény dolgot művelnek, hogy ne tudjanak róla a szomszédban élők. *
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-29 15:56:37
Üzenet elküldve: 2025-01-29 15:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem mondhatnám. De senki sem szereti, ha csavargók zargatják a jónépet. Én meg éppen ráérek.
* Rántja meg a vállát egykedvűen, majd nyugodt mosolyra húzza a száját. Szinte lustán a helyére csúsztatja a fegyverét. *
- Nem tartok tőled, cimbora. Cingár vagy, az első langyos lepkefingnyi szellő elsodorna, egészen Artheniorig. Már, megbocsáss.
* Ezt azért szükségét érzi hozzátenni, hát tud ő udvarias is lenni, ha akar. Vagy olyasmi. *
- Ha olyan könnyű lenne minket kipiszkálni innen, már megtették volna, nem gondolod?
* Jöttek, láttak, várost alapítottak, es a kutya nem dugta ide az orrát, hogy kitessékelje őket, mint rögtönzött honfoglalókat. *
- Nem terveztem megöregedni.
* Vigyorog, hiszen nincs is nagyobb dicsőség, mint csatában megtalálni a halált. Ha vén aggként szenderegne egy puha ágyban, az csak annyit tesz, hogy gyáván megfutamodott életében a csata sűrűje elől.
Szerencsére a másik nem rejtegeti a kardot, így Kjenar csillogó szemmel szemügyreveszi, mitől dudorodott olyan furcsán a kardhüvely. Amit lát, attól felkunkorodik a szája széle, majd dörmögő hangon felnevet. *
- Hét ördög és pokol! Mit csinálsz ezzel, halat filézel?
* A fegyver állapota arra enged következtetni, hogy gyakran használják. Érdekes megoldás, annyi biztos. Tűnődve vizslatja még egy ideig, majd ismét nevetve megcsóválja a fejét. *
- Mond csak, nem nehéz kihúzni?
* Érdeklődik kíváncsian, a nyeregben imitálva a mozdulatot, amire gondol. *
- Meg aztán a cafatok... Undok egy eszköz, mi tagadás. Aztán jól forgatod-e?
* Látványosnak, látványos azt meg kell hagyni. *
- Nem mondhatnám. De senki sem szereti, ha csavargók zargatják a jónépet. Én meg éppen ráérek.
* Rántja meg a vállát egykedvűen, majd nyugodt mosolyra húzza a száját. Szinte lustán a helyére csúsztatja a fegyverét. *
- Nem tartok tőled, cimbora. Cingár vagy, az első langyos lepkefingnyi szellő elsodorna, egészen Artheniorig. Már, megbocsáss.
* Ezt azért szükségét érzi hozzátenni, hát tud ő udvarias is lenni, ha akar. Vagy olyasmi. *
- Ha olyan könnyű lenne minket kipiszkálni innen, már megtették volna, nem gondolod?
* Jöttek, láttak, várost alapítottak, es a kutya nem dugta ide az orrát, hogy kitessékelje őket, mint rögtönzött honfoglalókat. *
- Nem terveztem megöregedni.
* Vigyorog, hiszen nincs is nagyobb dicsőség, mint csatában megtalálni a halált. Ha vén aggként szenderegne egy puha ágyban, az csak annyit tesz, hogy gyáván megfutamodott életében a csata sűrűje elől.
Szerencsére a másik nem rejtegeti a kardot, így Kjenar csillogó szemmel szemügyreveszi, mitől dudorodott olyan furcsán a kardhüvely. Amit lát, attól felkunkorodik a szája széle, majd dörmögő hangon felnevet. *
- Hét ördög és pokol! Mit csinálsz ezzel, halat filézel?
* A fegyver állapota arra enged következtetni, hogy gyakran használják. Érdekes megoldás, annyi biztos. Tűnődve vizslatja még egy ideig, majd ismét nevetve megcsóválja a fejét. *
- Mond csak, nem nehéz kihúzni?
* Érdeklődik kíváncsian, a nyeregben imitálva a mozdulatot, amire gondol. *
- Meg aztán a cafatok... Undok egy eszköz, mi tagadás. Aztán jól forgatod-e?
* Látványosnak, látványos azt meg kell hagyni. *
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-29 12:22:40
Üzenet elküldve: 2025-01-29 12:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szóval te lennél a helyi rendfenntartó?
* Kíváncsi kékjei végigmérik a vörös alkatát a felszerelésével együtt. Sok felszerelés megfordult kezei alatt, bár szakértőnek nem nevezné magát, de azért szereti hasonlítgatni másét a sajátjához. A láncos buzogányt látva kicsit visszavesz pofátlan bámulásból, elvégre veszélyes egy fegyver. Nem is emlékszik, hogy mikor látott ilyet utoljára. Nem éppen egy közkedvelt fegyver, bár aki jól használja azt még veszélyesnek is tartaná. *
- Tőlem nem kell tartanod, sem neked, sem uradnak! Nem tudnának annyit fizetni, hogy egy egész törzsnek mennyek neki!
* Felnevet ezen kijelentésen. Dobhatnak utána akármennyit is, azért öngyilkos akciókba ritkán vesz részt. De még így is többször, mint amennyi egészséges! Szóra se méltatja a kereskedő távozását. Ha ő úgy gondolja, hogy nincs szüksége a további szolgáltatásaira, akkor ez van. De azért reméli, hogy hamar meggondolja magát és rájön, hogy mégis mekkora hibát követett el! *
- Yagnar.
* Ismétli az orra alatt e nevet. Ha ő lenne a jelenkori jarl, akkor az ő nevét előnyös nem elfelejteni. A másik nem cseng ismerősen. Bár biztos nagy tekintélyük van a helyiek között. *
- A sok munka mellett nem volt alkalmam meglátogatni a vashegyet.
* Ez legalább nem hazugság! Elvégre munka az mindég van, főleg sárváros, és a kocsmai bunyó után. Bár most talán rávigyorog a szerencse, elvégre hirtelen szabad lett és még útbaigazítást is kap a másiktól. Bár fogalma sincs, hogy mégis mennyire van messze, de az biztos, hogyha a másik lóval van, akkor nem kis sétának fog nekikezdeni. *
- Munka, fizetés, pia, nők! Nem is kell ennél több, akkor kösz az útbaigazítást!
* Azzal int a férfi irányába s elkezd menetelni a mutatott irányba. Azért reméli, hogy sötétedés előtt képes megjárni.
Nem is tesz meg néhány lépést, de újfent megállítja a félvért. Hátrapillant figyelve a másik közeledtét, akkor biztos jól hallotta. Bár a kardja számára kifogástalan állapotban van, annak hüvelye itt-ott észrevehetően megviselt. Nem kizárt, hogy a kard recéi belülről kezdik feltépni az anyagot, amiből készült, majd szépen lassan dolgoznak kifelé minden kihúzás következtében. *
- Aki kíváncsi hamar megöregszik!
* Feleli egy mosollyal az arcán, bár egy rossz szava sem lehet az előbbi felmérése után. Nem gondolja, hogy kardját titkolnia kéne, elvégre azért van, hogy mások láthassák, meg persze, hogy használja. Végső soron csak okot kéne adnia, hogy elővegye, akkor meg már megint ugyan ott vannak. Leakasztja a kardot az oldaláról, majd vízszintesen feltartja. Lassú mozdulattal félig kihúzza a hüvelyből, hogy a másik megleshesse. Bár nem érti, hogy ez miért érdekli. *
- Szóval te lennél a helyi rendfenntartó?
* Kíváncsi kékjei végigmérik a vörös alkatát a felszerelésével együtt. Sok felszerelés megfordult kezei alatt, bár szakértőnek nem nevezné magát, de azért szereti hasonlítgatni másét a sajátjához. A láncos buzogányt látva kicsit visszavesz pofátlan bámulásból, elvégre veszélyes egy fegyver. Nem is emlékszik, hogy mikor látott ilyet utoljára. Nem éppen egy közkedvelt fegyver, bár aki jól használja azt még veszélyesnek is tartaná. *
- Tőlem nem kell tartanod, sem neked, sem uradnak! Nem tudnának annyit fizetni, hogy egy egész törzsnek mennyek neki!
* Felnevet ezen kijelentésen. Dobhatnak utána akármennyit is, azért öngyilkos akciókba ritkán vesz részt. De még így is többször, mint amennyi egészséges! Szóra se méltatja a kereskedő távozását. Ha ő úgy gondolja, hogy nincs szüksége a további szolgáltatásaira, akkor ez van. De azért reméli, hogy hamar meggondolja magát és rájön, hogy mégis mekkora hibát követett el! *
- Yagnar.
* Ismétli az orra alatt e nevet. Ha ő lenne a jelenkori jarl, akkor az ő nevét előnyös nem elfelejteni. A másik nem cseng ismerősen. Bár biztos nagy tekintélyük van a helyiek között. *
- A sok munka mellett nem volt alkalmam meglátogatni a vashegyet.
* Ez legalább nem hazugság! Elvégre munka az mindég van, főleg sárváros, és a kocsmai bunyó után. Bár most talán rávigyorog a szerencse, elvégre hirtelen szabad lett és még útbaigazítást is kap a másiktól. Bár fogalma sincs, hogy mégis mennyire van messze, de az biztos, hogyha a másik lóval van, akkor nem kis sétának fog nekikezdeni. *
- Munka, fizetés, pia, nők! Nem is kell ennél több, akkor kösz az útbaigazítást!
* Azzal int a férfi irányába s elkezd menetelni a mutatott irányba. Azért reméli, hogy sötétedés előtt képes megjárni.
Nem is tesz meg néhány lépést, de újfent megállítja a félvért. Hátrapillant figyelve a másik közeledtét, akkor biztos jól hallotta. Bár a kardja számára kifogástalan állapotban van, annak hüvelye itt-ott észrevehetően megviselt. Nem kizárt, hogy a kard recéi belülről kezdik feltépni az anyagot, amiből készült, majd szépen lassan dolgoznak kifelé minden kihúzás következtében. *
- Aki kíváncsi hamar megöregszik!
* Feleli egy mosollyal az arcán, bár egy rossz szava sem lehet az előbbi felmérése után. Nem gondolja, hogy kardját titkolnia kéne, elvégre azért van, hogy mások láthassák, meg persze, hogy használja. Végső soron csak okot kéne adnia, hogy elővegye, akkor meg már megint ugyan ott vannak. Leakasztja a kardot az oldaláról, majd vízszintesen feltartja. Lassú mozdulattal félig kihúzza a hüvelyből, hogy a másik megleshesse. Bár nem érti, hogy ez miért érdekli. *
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-29 11:31:25
Üzenet elküldve: 2025-01-29 11:31:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Bólint a szavakra. *
- Magam is e kéretlen fajtát űzöm, de nem akadt utamba egy sem. Szerencse! Neki vagy nekem, nem tudom.
* Jókedvűen vigyorog. *
- Nem tűri bizony. De azért csak átszökdös pár féreg a küszöb alatt.
* Az egyértelmű már számára, hogy ilyesfajta szórakozással nem szolgálhat neki ez a kettő. A féregírtás ma elmarad.
Na de, sárdarabok repkednek és a gyáva kereskedő kereket old. Azért ennyire ijesztőnek meg rosszarcúnak nem gondolta eddig magát, de lehet eltelt egy kis idő, mióta megigazította a szakállát. *
- Hát ez elment.
* Állapítja meg a nyilvánvalót. *
- Vashegy bizony. Amon Ruadh városa és Thargarod. Ott székel Yagnar, ki a Rhagodarok fia. Jarl a thargok között. Nem jártál még arra?
* Már nem veszik olyan szigorúan a látogatókat, többen járnak-kelnek a városban, mint korábban. *
- Nos, arra van. Munka akad, és tisztes fizetség is, ha megszolgálják. A sör erős, a leányok tüzesek. Jó utat!
* Hüvelyujjával int a jelzett irány felé. Lova végre abbahagyja a táncikálást, és most fegyelmezetten engedi, hogy Kjenar lépésre ösztökélje. Esze ágában sem volt kísérgetni ezt a jöttmentet, de aztán szeme megakad annak fegyverzetén. *
- Miféle kardot hordozol? Nem tűnik egyszerű kardnak.
* Nem hiába, no, szakmai ártalom. Közelebb léptet a fickóhoz, hogy jobban lásson. *
* Bólint a szavakra. *
- Magam is e kéretlen fajtát űzöm, de nem akadt utamba egy sem. Szerencse! Neki vagy nekem, nem tudom.
* Jókedvűen vigyorog. *
- Nem tűri bizony. De azért csak átszökdös pár féreg a küszöb alatt.
* Az egyértelmű már számára, hogy ilyesfajta szórakozással nem szolgálhat neki ez a kettő. A féregírtás ma elmarad.
Na de, sárdarabok repkednek és a gyáva kereskedő kereket old. Azért ennyire ijesztőnek meg rosszarcúnak nem gondolta eddig magát, de lehet eltelt egy kis idő, mióta megigazította a szakállát. *
- Hát ez elment.
* Állapítja meg a nyilvánvalót. *
- Vashegy bizony. Amon Ruadh városa és Thargarod. Ott székel Yagnar, ki a Rhagodarok fia. Jarl a thargok között. Nem jártál még arra?
* Már nem veszik olyan szigorúan a látogatókat, többen járnak-kelnek a városban, mint korábban. *
- Nos, arra van. Munka akad, és tisztes fizetség is, ha megszolgálják. A sör erős, a leányok tüzesek. Jó utat!
* Hüvelyujjával int a jelzett irány felé. Lova végre abbahagyja a táncikálást, és most fegyelmezetten engedi, hogy Kjenar lépésre ösztökélje. Esze ágában sem volt kísérgetni ezt a jöttmentet, de aztán szeme megakad annak fegyverzetén. *
- Miféle kardot hordozol? Nem tűnik egyszerű kardnak.
* Nem hiába, no, szakmai ártalom. Közelebb léptet a fickóhoz, hogy jobban lásson. *
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-29 08:40:17
Üzenet elküldve: 2025-01-29 08:40:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Az istenek áldják meg, hogy ne legyen egyszer sem egy kényelmes melója, ahol csak a lábait kell lóbálgatnia. Valahogy az utóbbi időben a baj mindig megtalálja, bárhol is legyen. Bár bizonytalan a vörös lovas szándékait illetően, reméli, hogy nem valami útonállóval van dolga. Elvégre említette a vashegy urát, vagy mit. *
- A kéretlen fajta. Tudod… akik olyan önzetlenül felajánlják, hogy csak a pénzed viszik, vagy az életedet is. Ha a vashegy valóban a közelben van, akkor elég vagyok egymagam is. Elvégre ez az ÚR, biztos nem tűri meg az élősködőket a területén!
* A magabiztos arcát meglepődés váltja. Eleinte fel sem fogja, hogy miért érdekli, hogy előre fizetett e. Elvégre elég fura más zsoldos munkájáról érdeklődni. Ám villámcsapásként éri el a felismerés, hogy mégis mire gondolt. Már hallja is maga mögött, ahogy csattan az ostor, majd a lovak sikolyát és mire odanéz, már el is indultak. Felváltva pillant vörös lovas és az épp távozó kereskedő között. Mi ez, ha nem a legjobb első benyomás? *
- Hogy téged is vitt volna el a pestis!
* Csak ennyi hagyja el a száját, miközben figyeli az egyre csak távolodó szekeret. *
- Ami azt illeti a felét előre elkérem szóval nem teljesen veszett az ügy!
* Megvonja vállait, bár örült volna, ha az egészet látná, bár ebből kiindulva egyre biztosabb, hogy otthagyta volna valamelyik fogadóban, hogy lerázhassa a félvért. Cselesek ezek a kereskedők. A félvér mentálisan fel is jegyzi, hogy a kereskedőkkel óvatosabban kell bánni. Tekintette visszakerül az idegenre. *
- Mit is mondtál, vashegy? Mindig is el akartam menni oda! És mit látnak szemeim? Hirtelen szabad vagyok! Ha szerencsém van, akkor nálatok is akadhat egy-két elvégzendő munka.
* Kacsint az idegen felé, bár még mindig nem tiszta, hogy mi járatban erre, de ez vajmi keveset számít most már. Amíg nem foglyokat szeretne ejteni, addig semmi probléma. *
* Az istenek áldják meg, hogy ne legyen egyszer sem egy kényelmes melója, ahol csak a lábait kell lóbálgatnia. Valahogy az utóbbi időben a baj mindig megtalálja, bárhol is legyen. Bár bizonytalan a vörös lovas szándékait illetően, reméli, hogy nem valami útonállóval van dolga. Elvégre említette a vashegy urát, vagy mit. *
- A kéretlen fajta. Tudod… akik olyan önzetlenül felajánlják, hogy csak a pénzed viszik, vagy az életedet is. Ha a vashegy valóban a közelben van, akkor elég vagyok egymagam is. Elvégre ez az ÚR, biztos nem tűri meg az élősködőket a területén!
* A magabiztos arcát meglepődés váltja. Eleinte fel sem fogja, hogy miért érdekli, hogy előre fizetett e. Elvégre elég fura más zsoldos munkájáról érdeklődni. Ám villámcsapásként éri el a felismerés, hogy mégis mire gondolt. Már hallja is maga mögött, ahogy csattan az ostor, majd a lovak sikolyát és mire odanéz, már el is indultak. Felváltva pillant vörös lovas és az épp távozó kereskedő között. Mi ez, ha nem a legjobb első benyomás? *
- Hogy téged is vitt volna el a pestis!
* Csak ennyi hagyja el a száját, miközben figyeli az egyre csak távolodó szekeret. *
- Ami azt illeti a felét előre elkérem szóval nem teljesen veszett az ügy!
* Megvonja vállait, bár örült volna, ha az egészet látná, bár ebből kiindulva egyre biztosabb, hogy otthagyta volna valamelyik fogadóban, hogy lerázhassa a félvért. Cselesek ezek a kereskedők. A félvér mentálisan fel is jegyzi, hogy a kereskedőkkel óvatosabban kell bánni. Tekintette visszakerül az idegenre. *
- Mit is mondtál, vashegy? Mindig is el akartam menni oda! És mit látnak szemeim? Hirtelen szabad vagyok! Ha szerencsém van, akkor nálatok is akadhat egy-két elvégzendő munka.
* Kacsint az idegen felé, bár még mindig nem tiszta, hogy mi járatban erre, de ez vajmi keveset számít most már. Amíg nem foglyokat szeretne ejteni, addig semmi probléma. *
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-28 20:34:17
Üzenet elküldve: 2025-01-28 20:34:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Kesehajú cingár lép közelebb hozzájuk, mire a köpcös igyekszik kereket oldani az oldalvízen. Kjenarnak hamar leesik a szereposztás, így tekintetével elereszti a kereskedőt és a fehérhajú ifjúra függeszti. Nem kerüli el figyelmét a sokatmondó testtartás sem. Kizárt, hogy édes fia legyen a másiknak, így csakis a fegyveres erő szerepét játszhatja a másik mellett. *
- Nem hallak jól, fiam. Meglepetés? Aztán miféle meglepetés?
* Firtatja kedves, könnyed hangon, miközben a termetes jószág tovább táncol alatta. *
- Te lennél e kis létszámú kompánia hű fegyverese?
* Halkan füttyent. *
- Elismerésem, öcsém.
* Felvonja fél szemöldökét, majd zavartan torok-köszörül egyet. *
- Nos, remélem előre fizettek.
* Buzogánya végével tanácstalanul megvakarja a szakállát, majd széles vigyorral ráhunyorít a másikra, miközben a kövér kereskedő felé mutat. *
- Mert a dagadt most iszkol el, csak szólok.
* A jelzett irányban a kereskedő éppen minden erejét és fürgeségét összeszedve inal el a két lóval, meg szekérrel.
Kjenar képén csúfondáros vigyor terül szét. *
- Asszem nincs megelégedve a szolgáltatásoddal.
* Bájosan int a kereskedő után. *
* Kesehajú cingár lép közelebb hozzájuk, mire a köpcös igyekszik kereket oldani az oldalvízen. Kjenarnak hamar leesik a szereposztás, így tekintetével elereszti a kereskedőt és a fehérhajú ifjúra függeszti. Nem kerüli el figyelmét a sokatmondó testtartás sem. Kizárt, hogy édes fia legyen a másiknak, így csakis a fegyveres erő szerepét játszhatja a másik mellett. *
- Nem hallak jól, fiam. Meglepetés? Aztán miféle meglepetés?
* Firtatja kedves, könnyed hangon, miközben a termetes jószág tovább táncol alatta. *
- Te lennél e kis létszámú kompánia hű fegyverese?
* Halkan füttyent. *
- Elismerésem, öcsém.
* Felvonja fél szemöldökét, majd zavartan torok-köszörül egyet. *
- Nos, remélem előre fizettek.
* Buzogánya végével tanácstalanul megvakarja a szakállát, majd széles vigyorral ráhunyorít a másikra, miközben a kövér kereskedő felé mutat. *
- Mert a dagadt most iszkol el, csak szólok.
* A jelzett irányban a kereskedő éppen minden erejét és fürgeségét összeszedve inal el a két lóval, meg szekérrel.
Kjenar képén csúfondáros vigyor terül szét. *
- Asszem nincs megelégedve a szolgáltatásoddal.
* Bájosan int a kereskedő után. *
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-28 18:50:35
Üzenet elküldve: 2025-01-28 18:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Bármennyire is tetszik neki a pengéjének a vonalai, annak karbantartásait nem szívesen várja. A penge recéinek hatékonyságát valami rémálom folyton folyvást megőrizni. Mindegy, valahogy csak túléli! Eddig is megvolt valahogy, ezután is meglesz! Hegyes fülei nem hagyják cserben a fattyút, ha mást nem is, legalább ezt megörökölte szülőjétől. Fülét hegyezve fordul hang irányába, majd azzal a lendülettel feláll a földről. Kardját visszahelyezi a hüvelyébe, majd int egyet a pocakosnak, hogy legyen résen, akinek nem is kell kétszer mondani. Ő egyből a kocsija mellé húzódik a menekülést fontolgatva. A hamarosan érkező társasághoz hamar arc is párosul, de nem is akármilyen. *
~ Vörös lovas? Mint a mesékbe? ~
* Elbaszott egy mesék voltak azok ám. Bár nem merengél hosszasan felesleges témákon, elvégre csak megbízták, vagy mi a fene?! Meg valami kérdést is kaptak, bár nincs tisztában a pontos hatáskörökkel, de megmerne esküdni, hogy az út semmilyen része sem tartozik az imént említett úr földjéhez. Megengedi magának, hogy félútig megközelítse az idegent, közben kardjának hüvelyét is szorítja. Hátha kell! *
- Átutazóban! Kedves barátom… *mutat a kereskedőre * szeretne eljutni Artheniorba. Én meg azért vagyok, hogy ne érje meglepetés az úton!
* A vörössel szemben neki nincs olyan jó meggyőző férfias hangja, inkább egy erősebb szellőhöz lehetne hasonlítani, ami végképp megtéveszthet mindenkit, aki csak hallja. Míg a félvér kettejük közé áll, addig a kereskedő lassú mozdulatokkal elindul a szekér felé. Nem kizárt, hogy már most elege lett ebből a beszélgetésből, és inkább kivonná magát, végleg. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Bármennyire is tetszik neki a pengéjének a vonalai, annak karbantartásait nem szívesen várja. A penge recéinek hatékonyságát valami rémálom folyton folyvást megőrizni. Mindegy, valahogy csak túléli! Eddig is megvolt valahogy, ezután is meglesz! Hegyes fülei nem hagyják cserben a fattyút, ha mást nem is, legalább ezt megörökölte szülőjétől. Fülét hegyezve fordul hang irányába, majd azzal a lendülettel feláll a földről. Kardját visszahelyezi a hüvelyébe, majd int egyet a pocakosnak, hogy legyen résen, akinek nem is kell kétszer mondani. Ő egyből a kocsija mellé húzódik a menekülést fontolgatva. A hamarosan érkező társasághoz hamar arc is párosul, de nem is akármilyen. *
~ Vörös lovas? Mint a mesékbe? ~
* Elbaszott egy mesék voltak azok ám. Bár nem merengél hosszasan felesleges témákon, elvégre csak megbízták, vagy mi a fene?! Meg valami kérdést is kaptak, bár nincs tisztában a pontos hatáskörökkel, de megmerne esküdni, hogy az út semmilyen része sem tartozik az imént említett úr földjéhez. Megengedi magának, hogy félútig megközelítse az idegent, közben kardjának hüvelyét is szorítja. Hátha kell! *
- Átutazóban! Kedves barátom… *mutat a kereskedőre * szeretne eljutni Artheniorba. Én meg azért vagyok, hogy ne érje meglepetés az úton!
* A vörössel szemben neki nincs olyan jó meggyőző férfias hangja, inkább egy erősebb szellőhöz lehetne hasonlítani, ami végképp megtéveszthet mindenkit, aki csak hallja. Míg a félvér kettejük közé áll, addig a kereskedő lassú mozdulatokkal elindul a szekér felé. Nem kizárt, hogy már most elege lett ebből a beszélgetésből, és inkább kivonná magát, végleg. *
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:51:12
Üzenet elküldve: 2025-01-28 17:51:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Ritkán jár a tharg határokon kívül. Bár most is, mondhatni a peremén kóvályog, szinte minden tizedik fa már a Vashegy fennhatósága alá tartozik, ahogy tekereg meg kanyarog a szűk erdei csapás. A közelben halad a fő ösvény, ami a Kikötőtől Artheniorig vezet.
Amikor nemrég erre járt, ez még csak egy vadcsapás volt, mostanra a Tharg birtokokra átszökdöső haramiák szépen kitaposták. Emiatt is jött ide. Egyelőre nem okoznak nagy gondot, de nem kéne hogy rendszer legyen a látogatásaikból. A parasztok aggódnak.
A várva várt portya tervezgetése elhúzódik, a harcosok meg kezdik elunni a várakozást, ahogy Kjenar is, és inkább más móka után néznek. Néhány csavargó elpáholása jót tesz a léleknek.
Jókora, bokaszőrös lova patája súlyosan dobban az avarban. Már azon van, hogy visszafordul, eddig elég eseménytelen az útja, meg aztán, nem is várta hogy az ölébe hull egy csapat szédelgő. Két kanyar után megállásra készteti a hátast és fülel. Aha. Semmivel össze nem téveszthető nesz.
Ügetésre fogja a jószágot, a hang felé fordítva lépteit. Ütemes, szinte dallamos, zene füleinek. Akárki is az, csak megnézi magának. Lendületesen berongyol a tisztásra, vállának támasztva szeretett buzogányát. *
- Mi járatban a Vashegy urának földjén?
* Harsogja mennydörgő hangon, megfékezve a lovat, ami izgatott toporgásba és forgásba kezd. A határ csak a következő kanyarnál kezdődik, de ezt nem kell tudnia senkinek. Hehe.
Szeme egy köpcös kereskedőformát észlel, de nem ő feni az acélt. Amott, hátul a fa tövében a ficsúr az. *
* Ritkán jár a tharg határokon kívül. Bár most is, mondhatni a peremén kóvályog, szinte minden tizedik fa már a Vashegy fennhatósága alá tartozik, ahogy tekereg meg kanyarog a szűk erdei csapás. A közelben halad a fő ösvény, ami a Kikötőtől Artheniorig vezet.
Amikor nemrég erre járt, ez még csak egy vadcsapás volt, mostanra a Tharg birtokokra átszökdöső haramiák szépen kitaposták. Emiatt is jött ide. Egyelőre nem okoznak nagy gondot, de nem kéne hogy rendszer legyen a látogatásaikból. A parasztok aggódnak.
A várva várt portya tervezgetése elhúzódik, a harcosok meg kezdik elunni a várakozást, ahogy Kjenar is, és inkább más móka után néznek. Néhány csavargó elpáholása jót tesz a léleknek.
Jókora, bokaszőrös lova patája súlyosan dobban az avarban. Már azon van, hogy visszafordul, eddig elég eseménytelen az útja, meg aztán, nem is várta hogy az ölébe hull egy csapat szédelgő. Két kanyar után megállásra készteti a hátast és fülel. Aha. Semmivel össze nem téveszthető nesz.
Ügetésre fogja a jószágot, a hang felé fordítva lépteit. Ütemes, szinte dallamos, zene füleinek. Akárki is az, csak megnézi magának. Lendületesen berongyol a tisztásra, vállának támasztva szeretett buzogányát. *
- Mi járatban a Vashegy urának földjén?
* Harsogja mennydörgő hangon, megfékezve a lovat, ami izgatott toporgásba és forgásba kezd. A határ csak a következő kanyarnál kezdődik, de ezt nem kell tudnia senkinek. Hehe.
Szeme egy köpcös kereskedőformát észlel, de nem ő feni az acélt. Amott, hátul a fa tövében a ficsúr az. *
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2025-01-28 14:08:55
Üzenet elküldve: 2025-01-28 14:08:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A kellemetlen hideget lassan melegebb idők váltják. Végre nincs szükség termetes bundákat maga köré tekernie, hogy ne fagynak le a végtagjai, bár errefelé ez nem jellemző, azért nem szokott ártani. A pocakos kereskedő kényelmes tempóban vezeti a szekeret egyenesen Arthenior felé, hogy mit akar ott, az a félvért hidegen hagyja. Elvégre nem azért fizetnek neki, hogy erről tudjon.
Pocakos munkaadója a kelleténél jobban figyeli az utat, mint ahogyan szokták azok, akik zsoldosokkal közlekednek. Bár az aggodalom nem alaptalan, elvégre a félvér, kit alapból védelme érdekében fogadott magához, épp a szekér hátuljában horpaszt. Hát mit gondoljon ilyenkor valaki, aki elég drágán bérel maga mellé kísérőket? Talán még ki is dobná, ha nem az erdő közepén lennének, ahol bármelyik percben megjelenhet valami, vagy valaki. Kénytelen megbarátkozni a tudattal, hogy tulajdonképpen ő fizet a félvérnek, hogy elvihesse a városba. Itt ott néhány sóhaj hallható, de a félvér egyikről sem vesz tudomást. Ritka a szabadnap egy zsoldos életében, szóval kiélvezi ezt a kis időt, amíg tudja.
Valahol félúton csak megáll a szekér. A hirtelen megállásra a félvér is felpattan s keze már a kardjának a markolatán pihen. Mint látható izgalomra semmi ok. Csak munkáltatója döntött úgy, hogy megpihenteti a lovakat. Legalábbis csak erre tud gondolni, mit sem sejtve, hogy munkáltatóját tényleg csak egy hajszál állítja meg attól, hogy itt hagyja a félvért.
A zsoldos a szekértől nem messze egy fának a tövében foglal helyet, ahol pengéjét kezdi kiélesíteni. A fenőkő és acél találkozásának a jellegzetes hangja hallható közel s távol. Az erőben ez talán felér egy meghívással is, de közel sem biztos, hogy a barátságosabbal. *
* A kellemetlen hideget lassan melegebb idők váltják. Végre nincs szükség termetes bundákat maga köré tekernie, hogy ne fagynak le a végtagjai, bár errefelé ez nem jellemző, azért nem szokott ártani. A pocakos kereskedő kényelmes tempóban vezeti a szekeret egyenesen Arthenior felé, hogy mit akar ott, az a félvért hidegen hagyja. Elvégre nem azért fizetnek neki, hogy erről tudjon.
Pocakos munkaadója a kelleténél jobban figyeli az utat, mint ahogyan szokták azok, akik zsoldosokkal közlekednek. Bár az aggodalom nem alaptalan, elvégre a félvér, kit alapból védelme érdekében fogadott magához, épp a szekér hátuljában horpaszt. Hát mit gondoljon ilyenkor valaki, aki elég drágán bérel maga mellé kísérőket? Talán még ki is dobná, ha nem az erdő közepén lennének, ahol bármelyik percben megjelenhet valami, vagy valaki. Kénytelen megbarátkozni a tudattal, hogy tulajdonképpen ő fizet a félvérnek, hogy elvihesse a városba. Itt ott néhány sóhaj hallható, de a félvér egyikről sem vesz tudomást. Ritka a szabadnap egy zsoldos életében, szóval kiélvezi ezt a kis időt, amíg tudja.
Valahol félúton csak megáll a szekér. A hirtelen megállásra a félvér is felpattan s keze már a kardjának a markolatán pihen. Mint látható izgalomra semmi ok. Csak munkáltatója döntött úgy, hogy megpihenteti a lovakat. Legalábbis csak erre tud gondolni, mit sem sejtve, hogy munkáltatóját tényleg csak egy hajszál állítja meg attól, hogy itt hagyja a félvért.
A zsoldos a szekértől nem messze egy fának a tövében foglal helyet, ahol pengéjét kezdi kiélesíteni. A fenőkő és acél találkozásának a jellegzetes hangja hallható közel s távol. Az erőben ez talán felér egy meghívással is, de közel sem biztos, hogy a barátságosabbal. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1372-1391