Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-31 16:15:59
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolvászolása //

̵ Lehetséges.
*Zárja le végül a kékvérűség témáját ennyivel. Hogy melyikük inkább az, vagy kevésbé az, kár lenne belemenni. Nem gondolja, hogy bármivel „nemesebb” lenne Sythránál. Nemessége is talán annyiban nyilvánul meg, hogy mikor lehetősége van rá mosakodik, illetve csak olykor-olykor beszél olyan undorítóan, mint egy kocsis.*
̵ Vagy úgy. Szóval amit most levágtál kicsit sem fellengzős, ugyebár?
*Továbbra is csak vigyorog és remekül szórakozik. Nincs is jobb annál, mikor sértegetik. Valamilyen beteges módom élvezi a verbális rugdosást, ezért is nevetgél annyit Sythra megjegyzésein. De felfigyel valamire.*
~ Egy mosoly lenne? Az ám. ~
*Nem ismeri régről a félvért, tehát nem töltött vele huzamosabb időt, mégis elismerésként éli meg azt az apró görbületet. Csak egy haloványka sejtése van arról, hogy ez a jelenség nem jellemző Sythrára, és akkor is ha csak gúnyos megnyilvánulás, hirtelen elönti a büszkeség profizmusa végett.*
̵ Tényleg nem.
*Ért egyet, ami éppen annyira furcsa, mint az, hogy Sythra mintha kicsit leeresztene. Ez pedig azt is vonja maga után, hogy Valea is valamelyest félreteszi büszkeségét és végre befogja a száját. Természetesen gyanakszik, de azt nem mondaná, hogy ellenére lenne, ha kicsit tényleg normálisabb stílusra váltanának.*
̵ Hát... azt hiszem egyikünk sem.
*Egy kis grimaszolás után megerőlteti magát és javít válaszán.*
̵ Én sem. De azt hiszem ezzel nem mondtam újat.
*Elhallgat egy rövid időre amíg azon töpreng, hogy mit mondhatna, vagy hogy egyáltalán kell-e bármit mondania.*
̵ Amúgy, ha ez számít, nem vagy annyira szörnyű, meg olyan nehéz eset, mint amilyennek mutatod magad.
*Mondandója további részét szó szerint elharapja, inkább saját ajkába mélyeszti fogait. Az már túl őszinte és túl barátságos lenne, márpedig Sythrához hasonlóan ő sem szeret túl sokat elárulni magáról.*
̵ Volt már amúgy olyan emberi lény aki huzamosabb ideig elviselt téged?
*Bár kérdésének komolyságát egy visszafogott sértés mögé rejti, azért a félvér érzékelheti, hogy ténylegesen kíváncsi a válaszra, viszont mivel mostani beszélgetésük során úgy vette észre, hogy ez a stílus egy járható út náluk, ezért döntött úgy, hogy alkalmazza.*


1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-30 20:57:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Még csak... Farkasvigyor éhe jelzi, hogy ha rajta múlik, ez a szám jócskán nőni fog és nem is korlátozódik majd csupán az éjszakákra.
Kedvére valók azok a kérdések is. Főleg, hogy csókocskákkal fűszerezi őket a lány. A válasza pedig egészen ki is teljesíti az örömét. A magukat kínáló ajkak megállnak, mielőtt érintenék, s azok a pimaszul csillogó kékek mintha várnának valamire. Ebben a kérdezz-felelekben Kharasshi jól teljesít, hiszen általában csak enged az ösztönnek. Most is mozdul a jobbja szinte azonnal, hogy a kócos tincsek közé furakodva magához húzza a nősténykét arra a csókra. Mikor elvette a jussát végigsimít a lány ajkain.*
- Bizony kedvemre volnál egy olyan ruhában *duruzsolja a képzelgésbe merülve.* - Levenni rólad, vagy csupán felgyűrni... vagy csak óhajtani, hogy vetkőzz, s élvezni, ahogy teljesíted. *Ajkával, orrával cirógatja a nyakacska ívét.* - Odaadón, durcásan szikrázó tekintettel, vagy incselkedve, hogy kívánságomat fordítsd saját vesztemre. Az engedelmességbe bujtatott lázadás koronája igen ékes a homlokodon, kis fakóvérű. De ki tudja, talán lesz olyan vidék, ahol fordul a kocka. *Felkacag a gondolatra.* - Azért kíváncsi volnék, melyik lenne neked nagyobb kihívás.


1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-30 15:35:12
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//

*Nyikordul az ajtó. Nagyon igyekszik, hogy alvásnak tűnjön, amit csinál, pedig piszkosul hegyezi a fülét, vajon Kharasshi mit csinál, merre megy, mit tervez? Egy tompa puffanás, aztán még egy, valamivel halkabb. Mint ha szövet hullana zizegve a padlóra. ~Talán mellény, és az ing.~
A gondolatra halvány mosoly fészkel a lány szája szegletébe, s alig bírja visszafogni, amikor a csizma koppanása egyik a másik után egyre közelebbről hallatszik. Aztán, hogy valóban nem lehet más, mert a lépések azután, sokkal puhábban közelítenek. És persze, a bizonyosság, amikor Kharasshi mellé heveredik, s lassan érzi a hátáról lehámozott takarót, s a simító kedveskedő ujj érintését.
Talán az álca mégsem sikerült olyan jól, de nem bánja egy percig sem, viszont nem is árulná el magát ilyen hamar. Csendben szuszogva várja meg, míg Kharasshi elduruzsolja a mondandóját. Csak azután szólal meg szinte doromboló álmoskás hangon, amikor a csók a hátát éri.*
- Azt, hogy mindent kitalálsz, hogy magadhoz láncolj *nyílnak a sűrű pillák, égkék pillantással ajándékozva Kharasshit.* Pedig még csak két éjjel voltam a tiéd.
*Szigorúan véve. Az újabb játék gondolata viszont kellemes bizsergést ébreszt Rilkäline-ben. Nem ismeri azt a környéket, így azt sem tudja, hogy azoknál a népeknél, tényleg szokás-e rabnőket tartani. Feljebb emeli fejét, s tenyerével támasztja meg halántékát.*
- Tetszene, ha lenge kendőkből kellene kihámoznod? *kérdezi, s Kharasshi vállához hajol, hogy csókot hintsen rá.* Vagy az tetszene, ha házikedvenc módjára dorombolnálak körbe? *Újabb karcos csókkal illeti Kharasshi vállát.*
- De ha kíváncsi vagy, még én sem jártam arra, és szívesen felfedezném. *Közelebb hajol Kharasshihoz, de csak úgy, mint az első csókjuk alkalmával, nem veszi el az ajkairól. Csak incselkedve közelít, miközben kékjeit a fakókra emeli.* Veled.




1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-29 21:12:34
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//

*Talán el is hinné, hogy a drága még mindig szendereg, de az a finom kis mosolygás nem tud elbújni a lány szája szegletében. Lehetne édes álmok huncutsága is, de árulkodik, hogy a láncra masnizott lábikó bizony kimaradt a takaró alól, és persze sejti, hogy a lovához intézett monológot is kissé hangosabbra eresztette a bosszúság, mint szerette volna. Az ilyen látvány azonban hathatósan űzi el a galád hátas kibírhatatlan természete miatti háborgást. Már az ajtóban elkezdi a vetkőzést, hogy holmijaiból ösvényt hagyva, kellőn lecsupaszodva, épp csak nadrágban heveredjen vissza a nőstényke mellé.
Aprólékos mozdulatokkal hajtogatja le a takarót a kívánatos látványról, aztán elmélázó cirógatásba kezd. Ujjai élvezkedő csodálattal adóznak a finom íveknek és a selymes bőrnek.*
- Talán nem is baj, ha hozzászoksz kicsit a láncokhoz *mondja, mint akiben szemernyi kétely sincs afelől, hogy a lány ébren van.* - Arra gondoltam, magunk mögött hagyhatnánk ezt a vidéket. Olyan nagy a világ és én oly keveset láttam belőle. Szívesen fedezném fel. Veled. De a szigeteken bölcsebb, ha az ágyasomként mutatkozol. A dél rabnőinek felékszerezett, lenge ruhái igazán jól mutatnának rajtad *mondja és a minx-sávoktól ékes hátacskára csókol.* - Mit gondolsz?


1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-29 17:30:19
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*Az álombéli madarak torz csivitelése hullámokban férkőzik a tudatába. Némelyik hullám jobban, némelyik kevésbé, de egyik sem ébreszti meg eléggé. Kharasshi olyan óvatosan száll ki mellőle, hogy az addig a férfi mellkasán pihentetett tenyér is álomittas mozdulattal húzódik a hasra forduló lány feje mellé. Saját újra mélyülő szuszogása nyomja el Kharasshi motozásának zaját, s mire az ajtó csukódik a férfi mögött, Rilkäline fejében újra elevenednek a tegnap részletei, elmosódva, megváltozva.
A tavaszi napsugarakban fürdőző tisztás, ahol a térdig érő fű óvón öleli körbe, ahogyan Kharasshi hanyatt dönti. S hogy most, viszonozza a lopott csókot, nem pedig kifordul előle csalafinta mozdulattal. Aztán egy frissen szakajtott fűszállal szórakozott incselkedésbe kezd a fölé hajoló marconán, aztán pedig, hogy a nyakába hintett duruzsolásra elneveti magát. Mint ha újra álmodná azt, amit elszalasztott, csak beteljesítve azt. Csak amikor kívülről más zajok is érkeznek, akkor rezzen meg újra pillája, és férkőzik több valóság a tudatába. Feldereng, hogy ha a fűtenger nem is volt valódi, mert ~az nem lehetett.~ Mégis, valahogy újra a prém szálait érzi az ujjai közt. Nem az ágy puhaságát, mint általában. Aztán villanások jönnek.
Észak reménye, ahogy a fáról leemelik, s hogy megöleli a hím. Aztán a verseny kuszasága. Csapódó ágak közé hajszolt Kacérka, s aztán, ahogy Kharasshi beájult az ajtón. De már nem jut el odáig, hogy mi lett a folytatás, mert mint ha vita zaja hallatszana kintről.
Kharasshi ingerült morranásai beszűrődnek, s az álomkép megváltozik. Inkább csak érzés, mely abbéli félelmét árasztja szét testében, hogy talán az a vándor jött vissza, s azért a nagy morgolódás. Csak azt nem fedezi fel, hogy válaszokat nem hall. Minek is kellett emlegetni tegnap éjjel?
~Tegnap éjjel.~
Kipattan a szeme, de nem mozdul, csak pislog. Lassanként az új egyezség és annak szentesítése nem csak kusza álomképekben fut végig rajta, hanem tudatosan. Tisztán.*
- Húh… *Érzi a porcikáiban felemelő hajszoltságot, s elégedett mosolyra húzódnak ajkai. Macskához méltón nyújtózik el jólesőn. Akkor aztán nem csak megérzi, de hallja is a láncokat. Csúfolódva csilingelnek. Kidugja lábát a takaró alól, s valóban úgy van, ahogy érezte. Csak az a zsinegmasni teszi mássá a béklyót. Mint a reggeli meglepetés ajándék. Kälinek az, hogy még ha rá is került a lánc, könnyűszerrel eloldhatná, ha akarná. Kharasshinak pedig az, hogy kegyesen nem oldja le magáról, hanem a kívánságot teljesítvén, önmagából kreált ajándékként nyúlik el újra hason a prémen, karjai közé hajtott fejjel. S mikor lépteket hall az ajtó felől, még szemeit is lehunyja, mint ha mi sem történt volna.*


1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-29 16:21:58
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

*Magában puffog, mikor Valea elneveti magát az előbb elhangzottakon, Sythrától pedig egy olyan féloldalas pillantást kap jutalmul, amiből tisztán látszik, hogy most nézte teljesen bolondnak a lányt.*
~Vajon mit volt nevetni?~
- Úgy általánosságban gondoltam a nemest, nem feltétlenül rád. Bár te is kékvérűbbnek tűnsz, mint én valaha is leszek.
*Forgatja szemeit a lányt szavaira, és valóban ráébred, hogy saját kijelentése nem is lehetne igazabb, mert csak egy nemeske állna le ennyire megmagyarázni, hogy mennyire és miért is nem nemes. Épp csak az ezüst kanál nem lóg ki a ruhája alól...*
- Azon felül meg az elfek mindig fellengzősek és azt gondolják, hogy még a fülükön is arany jön ki, és hogy milyen csodálatos teremtmények. Pff... Ugyan kérlek.
*Ezzel pedig már többet árult el saját személyiségéről és világbéli nézeteiről Val-nak, mint előtte bárkinek, és ha ezt szóvá is tenné neki, biztosan azért csinálná, hogy a lány érezze, mennyire különleges helyzetben is van most. Ő tesztelheti elsőként Sythra már-már valódi személyiségét.
Az együtt alvós felvetésre csak prüszköl egyet, és már majdnem el is neveti magát, erre azonban konkrétan nem kerül sor, legfeljebb egy elnéző kis mosoly játszik szája szélén.*
- Sosem tudhatod mit hoz a holnap. Tegnap sem gondoltam volna, hogy itt fogok veled kettesben baktatni egy erdőben.
*Most először igazán és konkrétan Valra veti ametiszt tekintetét, és valahol mélyen valóban kezdi is jól érezni magát, mintha korábbi altesti mondataik csak amolyan erőfitogtatások lettek volna. Nem mintha az alfanőstény címre pályázna, de azért lehetnek nézeteltéréseik, urambocsá' "egyazon szinten" is.*
- Kösz a kérdést, nem szorít a cipőm. És egyébként sincs nekem semmi problémám... *Vállat von, mert valójában nem tudná életének egy olyan aspektusát kiemelni, amely különösképp gondot okozna számára, inkább csak apró kényelmetlenségek, mint az, hogy most itt van Val-lal.*
- Nem vagyok jó ebben.
*Először széttárja kezeit, majd először Val-ra, aztán magára mutat, jelezvén, hogy itt most a kettejük közti helyzetről van szó. Legalábbis verbális síkon, elvégre egyikőjük sem jeleskedett eddig a túláradó barátkozásban.*


1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-29 12:12:36
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

*Sythra egyből le is csap a csípős szavakra, ahogy Val is tette korábban. Reakciója viszont sokkal intenzívebb, mint amire az elf nő számított, valahol a fellobbanó tűz és egy tomboló szélvihar közé tenné jellemét. Még nem döntött. Talán nem a legmegfelelőbb visszajelzés, de egy pár pillanatnyi hallgatás után röviden, de őszintén felnevet. Van Sythra vadságában valami, ami mélyen benne tiszteletet vált ki, de ezt természetesen semmiképpen sem kívánja a tudtára adni.*
̵ Nemesnek tűnök?
*Teszi fel a kérdést és hümmög rajta párat.*
̵ Szigorúan véve az vagyok, de nem szigorúan meg nem. Szóval aligha ronthatok a nemesek megítélésén, amikor vajmi kevés közöm van hozzájuk.
*De ez elég nyilvánvalóan látszik is megjelenésén. Családja, és ezáltal lehet, hogy ő is nemes, ugyanakkor a nemesekre jellemző modort és mentalitás nem alakult ki ebben. Nem is nagyon bánja. Ismételten felnevet, és ahogy az esetek többségében a sértést – vagy legalábbis szerinte annak szánt mondatot – visszájára fordítva viccet csinál belőle.*
̵ Ó szóval velem aludnál?
*Egy sejtelmes mosollyal Sythrára pillant.*
̵ És még a szívemre is pályázol. Ez több mint kedves, egyenesen megható.
*El is morzsol egy képzeletbeli könnycseppet.*
̵ Amúgy azon túl, hogy szorít aaa... cipőd mi is a problémád? Vagy kérdezzem azt mi nem a problémád?
*Talán kicsit jóhiszeműen nem feltételezi abból a fél mondatból, hogy a „nemes elf” előítélet lenne a dologban, mert bár benne is vannak előítéletek, mint Vivrithari esetében is volt, de képes elvonatkoztatni tőlük. Magából kiindulva pedig másról is ezt feltételezi, vagy éppenséggel nem von le elhamarkodottan következtetéseket amikor nem biztos valamiben.*


1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-27 19:52:04
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Fenséges ez a mély kortyokban ziháló fáradtság, ami elnyújtózik benne. De alig kezd visszasomfordálni a tudatába az őket körülvevő szoba képe, a nőstényke megszólal. Bár Kharasshi is jócskán megszomjazott, azért néhány szívdobbanásnyi ideig még viaskodott volna a fáradtság a víz utáni sóvárgással, míg elhatározza magát a mozdulásra. De a kijelentésből akaratlanul is felszólítást hall ki. Ösztönei e zilált bódulatban meg sem kérdőjelezik a kis fakóvérű matróna óhajának jogkörét. Épp csak egy pillanatot csal el magának, míg összeszedi magát annyira, hogy feltápászkodjon. De mire felkönyököl, a lány már nyújtózik is és megkaparintja a korsót. Kharasshi csak ekkor ébred rá, hogy mi munkált benne az imént, s mily természetességgel. Figyeli, ahogy a nőstényke iszik, hogy a mohó kortyok mint nedvesítik meg hetyke kebleit, s eltöpreng azon az iménti furcsa érzésen.
A kancsóért nyúl, de a kínáló gesztus visszakozik. Kharasshi csak felölti ama gazemberes mosolygást, s a kancsóról lemondva a lányhoz hajol. Ajkai élvezettel isszák a nedvességet, mely Rilkäline mellkasán fénylik. A kortyokból félreszaladt víz elkeveredve ölelkezésük sós verejtékével. Épp elég kiskapu, hogy ne lehessen válaszra kényszeríteni holmi zsarolással. Egy-egy kéjenc csók a két keblecske ékére, mielőtt mégis válaszol.*
- Hiszen máris a láncaimban vagy *súgja, aztán iszik ő is. Jóleső, nagy kortyokban.* - Egy nőstény pedig sosem fegyvertelen, ezt már rég megtanultam *mondja, s leteszi a majdhogynem üres kancsót.
Jóleső érzés, ahogy a lány hozzá bújik. A mellkasát simító mozdulatban sem érez most semmi egyebet, mint az érintés vágyát. Nem somfordál bírálat vagy ki nem mondott sötét gondolat az ujjacskák nyomában. Legalábbis nem érzi jelét.
Magukra húzza a takarót és cirógatása lassacskán őt is az álmok közé bűvöli. Hajnalban megébred ő is. A városi népek talán nem is igazán ismerik ezt, mikor a madarak e korai órán ilyen lármásan rákezdenek, mintha mind egyszerre csivitelnék ki, ami a bögyüket nyomja. S ha sikerül erre a kaotikus koncertre visszaaludni, reggelre úgy tűnhet, mintha az egész csupán furcsa álom lett volna.
Elmosolyodik az erőtlen motyogáson, mellyel a lány a hangoskodó tollasokat csitítja. Általában nem pöröl velük, hanem felkel szépen, öltözik, s megy, hogy abrakot adjon a jószágnak. Ám Kharasshi nagyon is büszke rá, hogy ez az elcsigázottság az ő bűne, így az a legkevesebb, hogy ezúttal átvállalja a feladatot.
Óvatosan csusszan ki a lány mellől, csendben öltözködik, de mielőtt kimenne, vigyázva a nőstényke bokája köré fonja azt a láncot. Viszont ezúttal nem kattintja rá a bilincset, csupán egy kis zsineggel könnyen oldható hurkot köt a két láncszem közé, hogy összetartsa.
A csizmáit már odakint veszi fel, s neki is lát, hogy elrendezze a lovak állását. Zabot, szénát tesz eléjük. Persze a Bitangja már ilyenkor is kódorog, de a pergő abrak hangjára mindig nagyon hamar előkerül. Kiengedi a tyúkokat, szór magot azok elé is. Vizet húz, feltölti az itatókat. Kicsit azért maga is megmosdik, mielőtt visszaindulna. De még előbb kénytelen összeveszni a hátasával, aki szokásához híven pofátlan. A kanca részét dézsmálná, pedig még a sajátjával se végzett. Persze a sárgát se kell azért félteni. Nem csinál problémát a dologból, neki teljesen mindegy, hogy melyik kupac kié, ha a Bitang emezt eszi, ő nem harcol érte, egyszerűen átnyújtózik a másik adaghoz. Valószínűleg ezt már annyiszor eljátszották, hogy Kharasshi az egyetlen, aki felbosszantja magát rajta.
Morgolódása viszont csak az ajtóig tart. Tudja mi várja odabent, s ez máris kéjenc vigyorgást csal a képére.*


1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-27 07:37:38
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*A sértett vad büszkesége minden gyengédségen átüt. Nem csak az arcán látszik Kharasshinak, hanem az érintésein is, hogy követeléssé válik, ami eddig hitegető játék volt. Hogy a következő pillanatban határozott ujjak fognak Rilkäline nyakára, s hogy derekát átfogva szorítja magához a hím. ~Végre~
A vékony derék ívbe hajlik, s az eddigi durcaság elégedett félmosollyá szelídül a bujavörös ajkakon, amikor megérzi, az elhatározást. Vágyódó kék szikrák, csak fényükkel sejlenek a sűrű pillák közül, de még így is, a fakókba fonódva tükrözik a feszítő vágyat, amikor Kharasshi lassú határozottsággal birtokává teszi. A férfi nyaka köré font karja megszorul, s lélegzete is bennreked, mikor eléri a mozdulat. Addigi édesgető ujjai az izmos hátsóra simulnak, s szorítanak is, ahogy, szoros ölelésébe vonja. Kharasshi mozdulásaira ösztönösen válaszol, s mint első alkalommal, most is elragadja az a vihar, mely dagasztja, s tépi a vitorlát, hogy aztán, mint a hajótörött kapkodjon a friss levegőért, mielőtt elragadja a kérlelhetetlen mélység. Küszködve kapaszkodik, ujjait egyre csak görbítve, de efölött már nincs hatalma, mert a feszítő gyönyör egyszerre rántja a mélybe, és emeli magasba. Ebben a heves utazásban csak egyetlen biztos pont van, melyet egyre kétségbeesettebben von magához, mint hajótörött az utolsó erős deszkát a tajtékzó tengeren. Úgy kapaszkodik az egyre síkosabb hát izmaiba, s mikor már azt hiszi, hogy itt a vég, hogy engedik zuhanni, a kegyetlen gyönyörben tovább hajszolják, s minden eddiginél magasabb hegy csúcsáról lökik a mélybe. Küszködve, remegve éri a csoda, s a zihált csókok is a torkára forrnak, míg újra levegőhöz nem jut. Csak piheg. Aztán a megszorult karjait remegőn fejti le a férfiról, mikor az oldalra gördülne, s a mámorban leszorult pilláit éledezve nyitja fel. Lassan tisztul a tekintet, s hasonlóan fordul a férfi felé is, hogy szuszogva csillapodjon tovább. Kiszáradt ajkai vízért áhítoznak, de csak megnyalja őket, s úgy piheg. Kipirult arcát felemeli, s a zilált ében tincsek közül a fakó pillantást keresi.*
- Szomjan halok *jegyzi meg rekedt erőtlen, majd víz után pillant. A vizeskancsó nem messze van tőlük, a forralt víz kihűlt maradékával, melyre nem volt szükség a seb körül. Nyújtózkodik kicsit, hogy elérje, de megkaparintva aztán hunyt szemekkel, mohón kortyol belőle, hogy a fele majd' félre megy. A maradék vizet Kharasshinak nyújtja, s azonnal eszébe jut, az első alkalom utáni csörtéjük is. Amikor a maradék vizet a férfi arcába borította, de most csak egy halvány mosoly fut át az arcán emiatt. Vissza is húzza a kancsót, nem adja ám azonnal.*
- Nem adhatom az egyetlen fegyverem, míg nem vallasz, Kharasshi! *Tudnia akarja.* Láncot kapok ma éjjelre is?
*Összehúzott pillákkal figyel a válaszra, de mindennek ellenére, ez is kellemes emléknek tűnik, s ha belegondol, könnyűszerrel kijátszható a válasz, s valószínűleg cseppet sem riasztó a kancsófegyver. Pedig akkor tombolni tudott volna, ha nem olyan kimerült.
Végül átadja a kancsót, s mikor a férfi is ivott, Rilkäline visszafészkel, s a hím vállára hajtja fejét, onnan pislog szótlanul. Teljességgel megkukulva. Keze lassan a tetovált mellkasra csúszik, ahogyan a téli éjszakákon is önkéntelen, s ebben az ismerős, mégis új számításban lassan elnyomja az álom.
Mély sötét massza borítja be, ahol nincsenek rémképek, nincsenek égő kunyhók, de még csak a hátán szántó fantomkések sem léteznek. Fekete sötétség, pihentető ingoványa. Ha Kharasshi lefejtené magáról a kezét, azt sem venné észre, de ha rajta múlik, ugyan ebben a pózban ébred.
Hajnalban az első madarak kezdődő csiripelése férkőzik tudatába tompán torzítva. A csicsergés azt jelentené, hogy most kellene kimennie a lovakhoz, de olyan elgyötört minden porcikája, hogy fel sem fogja, hogy az ébresztőt fújó madarak azok. Halk dünnyögéssel inti csendre a hangoskodókat, de nem veszi a fáradtságot, hogy megnézze, mi is az. ~Várhat~ S újabb sötét masszába zuhan a tudata.*



1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-26 18:25:17
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //

*Általában szokása végtelenül nyugodt maradni kellemetlen helyzetekben, de lassan kezdi naggggyon erősen feltételezni, hogy a nőstény direkt ingerlésbe fogott, és tűrőképességének határait tervezi feszegetni.*
- Na, hát rohadtul nem mondanám, hogy zavar a csend. Azt viszont rohadtmód mondanám, hogy nem az én ötletem volt itt lenni veled, szóval inkább légy hálás, hogy kettőnk közül valaki igyekszik.
*Ametiszt tekintete ha tudna, már gyilkolna, de nem tud, szóval csak csúnyán néz, és el is vicsorodik, de úgy rendesen.*
- Hát tudod, te sem segítesz a "kurvára nemes elfek" - *Itt újra macskakapar a levegőben, fintorogva.* - hírnevének szépítésében.
~Csak képeld fel vagy kapargasd meg az arcát, az majd mindent megold! Bruh.~
- És te próbáltad már megtartani azt a szép kis fejedet azzal, hogy nem beszélsz úgy seggből előrángatott nőstény létedre, mintha nem hinnéd, hogy álmodban a szívedbe lehet mártani egy konyhakést is akár?
*Fej oldalra, gúnyos vigyor, és kész a mesteri duó egy erdőben történő pusztakezes cicaharchoz. Nem akar azért küzdeni Valeával, sőt, még odáig sem jutott el, hogy valóban meg akarja ölni, de kezdenek egyre közelebb jutni hozzá. És ha ez megtörténik, kettejük együttélése Vadvédben végtelenül nehézkessé fog válni.*

A hozzászólás írója (Sythra Nyrinath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 18:54:20


1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-26 15:10:07
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //

̵ Remek megállapítás. Jár a keksz, csak kár, hogy sajnos most nincs nálam.
*Igyekezne szomorkásan lebiggyeszteni alsó ajkát, de arra a megállapításra jut, hogy a gúnyos hangnemen kívül mást nem érdemel meg Sythra. Ha csak arcizmait is, de meg kéne mozduljon, ami túl sok energiavesztességgel jár.*
̵ Nem mintha én lennék az, akit zavar a csend, szóval meg is köszönhetnéd, hogy segíteni próbáltam.
~ Vagy nem. Nincs szükségem rá. ~
̵ Tudod, nem kifejezetten segítesz az előítéletek leküzdésében.
*Sythra társaságában már majdnem kezdi meg is szeretni szociálisan analfabéta önmagát. Talán nem is annyi haszontalan időt töltenie vele, még a végén teljesen megbékél önnön magával.*
̵ Artheniorban, nemesi családba.
*Feleli röviden, kelletlenül szinte kiköpve a szavakat.*
̵ Úgy tűnik a semmi, vagy talán a túl sok sátor megártott a modorodnak.
*Tekintetét éppen csak rövid időre emeli a félvérre.*
̵ Próbáltad azt már, hogy nem úgy viselkedsz másokkal, mintha a seggedből rángattad volna ki őket? Szerintem sokat segítene, például a fejedet a csinos kis nyakacskádon tartani.
*Valea természetesen nem veszi a szívére senki jellemgyengeségét, meg esetleg sértőnek titulálható véleményét. Az ő problémájuk, bár most jelen esetben Sythra is egy elég kellemetlen problémának tűnik a számára, mint egy pattanás a hátán ami viszket is mint a rosseb.*


1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-25 19:15:21
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

*Hát persze, nyilvánvaló volt, hogy suta próbálkozása legföljebb szórakoztatni fogja a nőstényt, de hát az elhangzottak alapján ő sem igyekszik annyira, mint az elvárható volna. Na persze nem Sythra által elvárható, csak úgy általában.*
- Na és látod, mindenki lehet "szarabb" valamiben.
*Ujjaival még imitálja is a kis macskakaparásokat a levegőben, hozzá szolidan fintorog.*
~Nem gondoltam volna blablabla.~
*Még képzeletében is fintorog. Kedve lenne felképelni ezt az ostoba elfet, de igyekszik kedves lenni, mert hát... miért is ne?*
- Gondolom azért nem ezt kérdeztem, mert egyáltalán nem érdekel, hogy hol születtél, de legyen. Én egy vándorcsapat koszos sátrában valahol a semmi közepén.
*Sóhajt egyet, meg halkan nyög is mellé, mint akit éppen hátba rúgtak, de megembereli magát és igyekszik jól nevelt lenni.*
- És te hol születtél, ha már ilyen nagyon szép az idő?
*Úgy ironizál, hogy csak na, de dob mellé egy féloldalas, vicsorgós mosolyt, ami már majdnem kedvesnek és őszintének tűnik.*


1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-25 18:35:52
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //
// Hölgyek kolbászolása //

*Némaságba burkolózik, közben szeme sarkából olykor-olykor társára pillant. Arca mint egy érzelemmentes szikla, vonásai csak akkor rendeződnek át, amikor még intenzívebben kezdi ráncolni szemöldökét. Legbelül jót mulat, amikor Sythra társalgással próbálkozik, elég nyilvánvaló, hogy nem megy neki, nehezére esik, ezért hagyja is még egy kicsit tovább próbálkozni.
Végül nem bírja ki, megereszt egy vigyorgást.*
̵ Na igen... nagyon szép.
*Direkt Sythra előbbi szóhasználatát emeli át saját mondatába is, talán egy kis csipkelődés felrázza, vagy túl komolyan veszi. Úgyis kiderül idővel.*
̵ Ez fantasztikusan borzalmas volt. Nem hittem volna, hogy van aki nálam is szarabb lehet a dumálgatásban.
*Még egy kicsit arcán éktelenkedik vigyora, aztán lassan leolvad onnan, és visszatér a komoly komorságába.*
̵ Például, kezdhetted volna hasonlóan unalmas témákkal, amikre válaszolni lehet. Olyan hülye kérdésekkel, hogy te hol születtél?
*Itt tekintetét elszakítja az előtte elterülő tájról, és pár másodpercig csendben mereven nézi a nőt, aki remélhetőleg megérti, hogy akár válaszolhat is a példaként szolgáló kérdő mondatra. *


1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-25 15:06:06
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hölgyek kolbászolása//

*Lova békésen poroszkál az erdő nyugalmában, míg gazdája a nyeregben puffog magában. Néha még kicsit hangosan is morgolódik, és átkozza magát, ezt az egyáltalán nem kellemes kiruccanást, mindezek mellett pedig Pyctát meg ezt a nőstény itt mellette.*
~Minek is mentem ebbe bele...~
*Arcán tökéletesen tükröződik, hogy mennyire semmi kedve ehhez, mint egy morcos gyerek, akitől elvették a cukorkáját. De nem baj, ha ezen egyszer sikeresen túl lesz, akkor bizonyos, hogy bármit képes lesz teljesíteni, mert hát ennél rosszabb már nem lehet.*
- Na és... ömm...
*Nem is tudja mit kéne mondania. Kéne egyáltalán mondania bármit? Biztos az volt ezzel a főnök célja, hogy valamelyest szokják egymást és ne úgy nézzenek egymásra, mint két vérmes rozsomák, akik mindig azt tervezik, hogy széttépik egymást.*
- Na, igen.
*Sóhajt egyet és megcsóválja fejét. Eddig sem volt erőssége a beszélgetés, most sem az. Mondjon valami konkrétat?*
- Szép az idő.
~Gratulálok! Ezt sikerült kipréselni magadból...~


1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-24 23:25:34
 ÚJ
>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Hajó, ha nem jó//

*Most minek alakoskodjon? Arra ott vannak a kiugrott ál-nemesek és más senkiházi népek. De ő elf, nem is akármilyen, és egy emberi nőstény nem fogja kizökkenteni. Legalábbis ruhában.*
- Üzleti alapon. Az jó. *válaszolja óvatosan, mert ez túl sok mindent jelenthet, főleg Amon Ruadhon.*
- A lecsúszott nemesekről tudnék mesélni, heh! Szerencsére pont úgy fuldokolnak a vérükben, mint bárki más. *az utólag megpurcant kurtizánokról is kész kalandkönyvet írhatna, de nem akarja felborítani a vörös lány lelki békéjét.*
- Bolond dolgok? Na. Mesélj! *közben megállnak és elrejtik a lovakat egy szerény ideiglenes tábor mellett. A semminél jobb, és talán meg is találják őket itt, vagy ha azt nem, némi nyomot.*
- Hallgatlak. Innentől te vezetsz. Imádom, ha a nő van f... szóval ha vezet. *ragyogó, napsugaras vigyor.*


1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-24 16:57:28
 ÚJ
>Riqelie Lemara Leser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Hajó, ha nem jó//

*Meglepve, szinte már-már elismeréssel vonja fel szemöldökét, mikor megkapja Syoudtól a választ.*
- Nos, az őszinteségeddel nem lesz baj.
*Vigyorodik el a nyeregben. Ennyire tömör, lényegre törő összefoglalást ritkán hall az ember.
A hallottak után ugyan felmerülnek benne újabb kérdések és kéretlen vélemények, de a jótékony csönd élvezetét nem adja fel olyan könnyen.*

*A továbbiakban inkább csak hallgatja a fütyörészést. Legalább is addig, amíg Syoud abba nem hagyja.*
- Nos Syoud... *Egy pillanatig azon tűnődik, hogyan fogalmazhatná meg rövid történetét.*
- Mondjuk úgy, hogy üzleti alapon keveredtem a Vashegyre néhány társammal.
*Vagyis emberével. De rég is volt!*
- Aztán visszatértem Artheniorba... a történet többi része eléggé olyan, mint a poshadt víz. Szerepel benne egy lecsúszott nemes, egy szerencsevadász, egy vajákos, egy meglépett tolvaj és egy utólag megpurcant kurtizán. Csupa unalmas figura.
*Vigyorodik el, hiszen ennyiből is sejthető, hogy a mesének nem lett jó vége.*
- Utóbbi miatt jöttem megint a környékre... aztán nagyon furcsa és bolond dolgok történtek...
*Mereng el a nagy egyenlőség napjának éjszakáján. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tényleg nem emlékezne semmire.*
- Itt álljunk meg.
*Húzza meg a gyeplőt és torpantja meg a lovát.*
- Nem kell, hogy túl nagy feltűnést keltsünk. A lovakat rejtsük el valahova. Ötlet? Te vagy a helyi.
*Néz Syoudra kérdőn.*
- Mellesleg, ha elintéztük a lovakat, elmondom, hogy egészen pontosan mit is kéne elérni a kikötőben.


1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-24 14:53:51
 ÚJ
>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Hajó, ha nem jó//

- Lovam? Most már van!
*Mosolyog, majd ő is lóra száll. Meg nem tudná mondani, kiére.*
- Ja, az egyszerű. Ember fajú, nunás lény, lehetőleg termékeny korban. Ha szép, az erős előny, ha vakmerő és tüzes, még inkább. Utóbbiakra bizonyíték, hogy le mer küldeni a Kikötőbe, pláne velem. *közben elindulnak dél felé a Tharg Ösvényen.*

*Egy darabig nem szólal meg, csak fütyörészik, és időnként vidám pillantást vet Riqeliere. Ám egy idő után elunja a kuksolást.*
- Mondd csak, Riqelie... hogy kerültél a vezér kezei közé? Nem olyannak tűnsz, mint azok, akik mennek öhm... felajánlkozni. Mi a történeted? *hamar elérik a Három öregember sziklát, ami a tharg érdekszféra déli végét jelzi.*


1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-23 22:01:57
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Türelmetlen fészkelődés, akaratos, duzzogó sóvárgás a kékek mélyén. Gyönyörű és elégtételteljes látvány.
~Közepes tűz?~ csóválja meg a fejét Kharasshi cinikusan. Amit lát, az egyáltalán nem erről árulkodik. Egy ilyen nősténykét egy "közepes tűzzel" csak megsérteni lehetne. Vagy inkább kiábrándítani. A sértés a szilaj szellemiségé lenne, mellyel az élet ezt a lelket fűszerezte.
Bizony felemlegeti az úrnő szerepét, melyet a hím megpendített, s hogy észrevette, Kharasshi kedélyét is mint borzolta a kis színjáték a tanyán. Eszében sincs tagadni, de bevallani se akar túl sokat, így vonásait inkább pajzán harapások mögé rejti, melyeket a kedvére tartott nyakacskába oszt.
Hogy a zsenge bőr bársonyát falja, csupán akkor torpan meg kissé, amikor a lány azt a vándort is felemlegeti. Arra a játékra nem emlékszik jó szívvel. Ha nem épp természetének ezen oldala miatt ült volna csend a kis házikón, egész másképp is végződhetett volna. Elvégre az a fickó rálelt a kunyhóra. Törékeny békéje határait sározta a csizmájával. Ha csak rajta múlik, nem hagyott volna neki lélegzetet, hogy rejtekét felfedhesse, hogy a kincsét bárkinek egy szóval említhesse.
No de a beste addig megy, hogy csak így bolondnak címezi. Kharasshi képén pedig kiütközik a jellegzetes rándulás: a sértetten horgadó férfiúi büszkeség a tövisként bökő tudattal, hogy a pimasz nősténynek nagyon is igaza van. Akarja a lányt. Sóvárogva. Kit is várat itt tulajdonképp, s mi végre?
Finom ujjak incselkedése édesgetve élcelődik rajta. Elég hát a játékból. Balja a karcsú nyakra fog Rilkäline álla alatt. Nem vámolja a pihegő lélegzetet, de e birtokló gesztust kiteljesíti rajta. Fakóit a nőstény tekintetébe fúrja, s rajta tartja, hiába rejti el amaz sötét pillái mögé kékjeit. Jobbja egészen átöleli Rilkäline derekát, hogy egy lassú, kéjes mozdulatban birtokba vegye ezt a fenséges kis templomot. Elragadtatott sóhaj kapaszkodik fel a hím torkán, ahogy a mozdulat fokára érve egészen megfeszül. A zsibongó érzés, amivel a kis fakóvérű teste első alkalommal is meglepte, végigszánt minden porcikáján. Kéjek gyönyörben fojtogató, túlvilági béklyója. Minden mozdulása újabb hullámokat vet a mámor tengerében, és ezek a hullámok aztán mind erősödve sodorják is magukkal. Csókokban falja szeretője zihálását, újra és újra édes ajkaira bukva. Gyönyörbe szédült mohósága hamar gyorsabb ütemre hajtja, míg a nőstényke teste megfeszül. Ám ezúttal nem engedi sóhajtva a megsemmisülésbe hullani. Nem ereszti a táncból, szakadék fölé sodorja, hol szinte kétségbeesetten kapkodnak a határaikat elhagyó érzékek. Túl mindenen, ahol reszketeg görcsben szorítják a nőstényke combjai. Belefeszül ebbe a szorításba, míg szeretője kitartja az ütemet, s csak aztán mozdul újra, hogy a végakkordban maga is feloldoztassék.*


1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-22 20:08:28
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//

*Az nem lehet, hogy nincs tovább. Valami, bármi, csak egy kicsi, csak egy kicsit több. Gondolataiban megállás nélkül ismétlődik a mantra: „Még!” Az a néhány csókocska csak a türelmetlenséget élesztgeti, mert ki nem fizeti a kívánságot. Csak incselkedik a szemtelen, hiába a gyengéd kérlelés, még le is blamálják érte.*
- Emlékszem *sóhajtja. Persze, hogy emlékszik a folyópartra, ahol szót emelt a morc vendéglátásért, de belül rettegett, hogy ott éri a vég. Milyen dühös volt, hogy elragadták, és az ellenkező irányba lopták ki a temetőből, és első ízben lóra kényszerítették.* De ne várass tovább Kharasshi! *sürgeti, de tudja már, hogy ez is az aljas játék része. Nehogy akkor kapja meg, amit szeretne, amikor szeretné, hanem akkor, amikor a hím megkönyörül. Kicsinyes bosszú a télért, de kétségtelenül hatásos. Erőnek erejével zabolázza magát, mert azt az örömöt bizony nem adja meg, hogy eszét vesztve esik neki a hímnek. De még mennyire, hogy nem. Viszont ennek a játéknak is megvan a szépsége. Tudhatja Kharasshi, hogy hasonlóképp visszafizeti majd az adósságot, mégsem átall cicázni vele.*
- Közepes tűz is megfelelt volna *gördül ajkairól, de ami belülről emészti, már jóval túlmegy a közepes határain.
Ahogy a férfi beszél, csókokkal szegélyezett úton haladnak gondolatai, s tolakodva elevenednek meg az emlékek.
A férfi nyaka köré fűzi karjait, úgy hallgatja, hogy simításai és csókjai közé burkolva színt vall a maga módján. És minden szavát issza. Persze nem vallaná be, még magának sem, s Kharasshi is csak az elcsípett pillantásokból sejtheti, hogy rátapint egy-egy érzékeny vagy izgalmas emlékre.
Viszonozza a lopott csókot mielőtt a másik nyakába rebegi:*
- A tanyán beleborzongtál, azt hittem, feldühítettelek. Hogy meg fogod torolni. De élveztem, ennek ellenére is. *vallja még, aztán, a karmester újabb szólamot szólaltat, amitől megbicsaklik a lélegzet, s kiszáradnak az ajkak. S baljával újra csókra húzza a férfit, már-már harapásba fordulva, jobbjával pedig lefelé araszol, simítva a feszes mellkast, majd a hasfalat is.
Nem vág a hím szavába, mert a cinkos ujjak újrakorbácsolják vágyait, s minden porcikájával erre figyel. Csak amikor újabb szünet éri, akkor suttogja rekedten válaszát, amit nem tud kihagyni.*
- Azt kifelejtetted, amikor az a vándor férfi idetévedt a hófúvásban *folytatja a felsorolást küszködve a sóhajok közt. *Akkor sem volt másként, *Akkor is, mint a lánynál, furcsa párnak adták ki magukat. Olyanoknak, akiket a tavasz nem választ el, s akik csak a rosszalló szemek elől az erdőben lelnek nyugtot.* sőt, még csókot is kaptál. ~Loptál~ *Ellenben a tisztással. Azt mondjuk Rilkäline nem tudta lekövetni, hogy mi lehet az oka, de tény, hogy a szokásosnál is harapósabb volt a mélységi miután tovább indult a váratlan vendég. Addig persze nem, na de utána...*
- Most is bolond vagy *simít lejjebb, s ujjaival édesgeti a gyönyörök beteljesítőjét, nem hagyva nyugtot Kharasshinak sem. Éppen csak hiteget. Ha már ilyen szemtelen volt, szenvedjen ő is, vagy tegyen ellene. Egy mozdulat volna csak, a kellő pillanatban, mikor a kacsó édesgetése önnön mámorát is szítva moccan.*
- Holnap reggel elmondom *sunyiskodik, s csókot lehel a szigorú ajkakra. Aztán újra, és nem is engedi szólni egy darabig.*



1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-05-21 13:50:51
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 837
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//

*Egészen felemelő, ahogy a nőstényke válaszol a kényeztetésre. Szívesen ajándékozna neki már most egy leheletnyi mennyet, de mégis csak egy egész télen át váratta ez beste. Az ilyesmi pedig nem maradhat csak úgy feledés alá temetve.*
- Kérlek? *Széles vigyor fut Kharasshi képére. Incselkedőn elhint még néhány csókot a folytatásért remegő combocskákon.* - Tudod, mindig úgy gondoltam, a könyörgés nem illik hozzád. Bár balzsamos hallani, az igaz *teszi hozzá. Csókjai lassanként haladnak felfelé a lány hasán.* - Már az első szavaid után tudtam, hogy jó választás voltál *harap morranva Rilkäline oldalába.* - A tüzemet kritizáltad, emlékszel? A félsz fölé emelkedtél, úgy szóltál hozzám *húzódik a szája félmosolyra, míg tovább vezeti a csókjait.*
- A mélységi virtus birtokolni akar. Mindig *súgja.* - Ettől olyan izgató az olyan zsákmány, akit nem lehet. Aki a láncokat is úgy viseli, mint az ékszert *mondja míg a keblecskéket ízleli.
Megtámaszkodik könyöklő bal karján, s jobbja kettejük csípője közé furakszik, nehogy a vágy szorításából ernyedhessen a test.*
- Pont annyira szereted ezeket a játékokat, mint én *súgja a nőstényke nyakába két csók között.* - Amikor a tanyán úrnőként parancsoltál nekem... túlzásig feszítve a húrt. *Mozdul, feszül a jobbja, hogy ez a kéjes túlzás most édes kis hangocskát csaljon elő a lány ajkáról, tán vezeklés gyanánt.* - Vagy azon a reggelen, ami béklyóban ért, s épp aki láncra vert, ébresztett újabb sarcot szedni.
*A kékekbe fúrja a pillantását és lassú csókot oroz a kívánatos ajkakról. Ujjai jóval merészebb, szabadosabb cinkosok ezúttal. Érezhetően csupán nyitányra hivatottak kettejük rég várt keringőjében, de gondja van rá, hogy azt a mámoros kis szólamot könyörtelenül előcsalják, melyben az elragadtatás újra és újra szólal, akárhogy is harapja az ajkát a kicsike.*
- Játszottál akkor is, amikor azzal a kis fajtádbélivel összeakadtunk ott az erdőben *vigyorodik.* - Azt játszottad, hogy a szeretőm vagy, és már akkor is tetszett a gondolat, igazam van?
- Bolond voltam, hogy türtőztettem magam, egész télen. *A lányénak feszül a csípője. Most már az ő teste is türelmetlenül követelőzik. Kibontja az övét és kiszabadítja magát a nadrágból.* - Nem szabadott volna hagynom, hogy reggelente kicsusszanj mellőlem az ágyból. Ha lefoglak, mint az első éjszakánkon a hidegben, és nem engedek kibúvót, hálás lettél volna érte. Ha nem is ismerd be, talán erre vártál egész télen, igaz?
*Alig várja, hogy újra megmerítkezzen a mámorban, de megáll a mozdulattal, s fakóit a lány tekintetébe mélyeszti. Hallani akarja ezt a választ és kiolvasni a szeméből az igazat, míg annyi idő után újra összeforrnak.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220