Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3597-3616
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-02-18 10:42:02
Üzenet elküldve: 2024-02-18 10:42:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Relael folyamatosan azt érzi, hogy egy vesztes csatát vív és a sokadik próbálkozását követően már kezd valamelyest beleunni ebbe.*
- Igaz igaz.
*Nem vitatja a kijelentést, mert valójában felesleges volna, hiszen Kyr úgyis átlát rajta. Ez némi megkönnyebbülést is jelent neki, elvégre szereti a játszmázást, valahol mégis felszabadító, ha végre nem kell hazudnia.
Újabb tömör választ kap, melynek hatására szemöldökei leheletnyit feljebb emelkednek.*
- Vagy úgy.
*Nem firtatja tovább a témát, ezúttal a csend mellett dönt, elvégre Kyr a megegyezésük alapján csupán egy kísérő, s nem egy társalkodóhölgy. Feltehetően utóbbi pozícióra nem is kifejezetten lenne alkalmas.
Relael aligha tudja útjuk során a tájat élvezni, mert bár az erdőség a Kikötőnél tagadhatatlanul szebb látvány, de a hosszúéletű nem leli benne örömét. Túl sok időt töltött a városban ahhoz, hogy fajtájára jellemző erdők iránti elragadtatás kialakuljon benne. Vagy csak egyszerűen az istenek így döntöttek, mikor megformálták őt.*
*Relael folyamatosan azt érzi, hogy egy vesztes csatát vív és a sokadik próbálkozását követően már kezd valamelyest beleunni ebbe.*
- Igaz igaz.
*Nem vitatja a kijelentést, mert valójában felesleges volna, hiszen Kyr úgyis átlát rajta. Ez némi megkönnyebbülést is jelent neki, elvégre szereti a játszmázást, valahol mégis felszabadító, ha végre nem kell hazudnia.
Újabb tömör választ kap, melynek hatására szemöldökei leheletnyit feljebb emelkednek.*
- Vagy úgy.
*Nem firtatja tovább a témát, ezúttal a csend mellett dönt, elvégre Kyr a megegyezésük alapján csupán egy kísérő, s nem egy társalkodóhölgy. Feltehetően utóbbi pozícióra nem is kifejezetten lenne alkalmas.
Relael aligha tudja útjuk során a tájat élvezni, mert bár az erdőség a Kikötőnél tagadhatatlanul szebb látvány, de a hosszúéletű nem leli benne örömét. Túl sok időt töltött a városban ahhoz, hogy fajtájára jellemző erdők iránti elragadtatás kialakuljon benne. Vagy csak egyszerűen az istenek így döntöttek, mikor megformálták őt.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-02-09 19:04:47
Üzenet elküldve: 2024-02-09 19:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Így a hűvösben is szép látványt mutat neki minden, ami természet. Nincs ez másként az erdőségben sem, kezei már karcosak, annyi fán húzta végig tenyerét, hogy kapjon belőlük egy kis vágyott energiát. Tagadhatatlanul fárad, de ki fog tartani a nyomvonalon, mert elhatározta és ettől ezerszer hosszabb utat is megtett akkor, amikor Artheniorba költözött. Ha kell, bármelyik viskóban elalszik, neki ez már nem újdonság, hiába szokta meg a Pegazus kényelmét, néha még édesen kísérti a megannyi szabad ég alatt, vagy romos tákolmányban töltött éjszaka.
Szerencséjére egy kis útbaigazítást mindenhol kap, amikor arra van szükség, de már kezeitől nyirkosan gyűrött térképe hűen mutatja a célját, és nagyon megörül, amikor megérzi végre a vizet a közelében, hiszen ez azt jelenti, hogy lassan de biztosan eléri Norit. Arra egyszer sem gondol, hogy mi történik majd, ha nem találja, de ha ezzel megtörné a saját varázsát, akkor elszomorodna és arra most nincs idő. *
*Így a hűvösben is szép látványt mutat neki minden, ami természet. Nincs ez másként az erdőségben sem, kezei már karcosak, annyi fán húzta végig tenyerét, hogy kapjon belőlük egy kis vágyott energiát. Tagadhatatlanul fárad, de ki fog tartani a nyomvonalon, mert elhatározta és ettől ezerszer hosszabb utat is megtett akkor, amikor Artheniorba költözött. Ha kell, bármelyik viskóban elalszik, neki ez már nem újdonság, hiába szokta meg a Pegazus kényelmét, néha még édesen kísérti a megannyi szabad ég alatt, vagy romos tákolmányban töltött éjszaka.
Szerencséjére egy kis útbaigazítást mindenhol kap, amikor arra van szükség, de már kezeitől nyirkosan gyűrött térképe hűen mutatja a célját, és nagyon megörül, amikor megérzi végre a vizet a közelében, hiszen ez azt jelenti, hogy lassan de biztosan eléri Norit. Arra egyszer sem gondol, hogy mi történik majd, ha nem találja, de ha ezzel megtörné a saját varázsát, akkor elszomorodna és arra most nincs idő. *
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-02-07 14:57:05
Üzenet elküldve: 2024-02-07 14:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Elég sok ideje megy már, mire beér az erdőbe. Be kell vallja magának, hogy Relael lovával sokkal gyorsabb és könnyebb volt az utazás. Talán neki is kéne egy ló. Rövid töprengés után elhatározza, hogy vesz magának egy lovat. Csakhogy a pénzét inkább nőkre és italokra költené. Erről jut eszébe, hogy pénze sincs. Igen nagy problémába ütközött, elvégre pénz nélkül nem sok kurtizánnak fog tetszeni. Arra pedig, hogy ismeretségből elengedik neki a pénzt, mint ahogy korábban Lissa tette, nem is számít. Nagy gondok ezek, amik végig lefoglalják Agin gondolatait az út során. *
* Elég sok ideje megy már, mire beér az erdőbe. Be kell vallja magának, hogy Relael lovával sokkal gyorsabb és könnyebb volt az utazás. Talán neki is kéne egy ló. Rövid töprengés után elhatározza, hogy vesz magának egy lovat. Csakhogy a pénzét inkább nőkre és italokra költené. Erről jut eszébe, hogy pénze sincs. Igen nagy problémába ütközött, elvégre pénz nélkül nem sok kurtizánnak fog tetszeni. Arra pedig, hogy ismeretségből elengedik neki a pénzt, mint ahogy korábban Lissa tette, nem is számít. Nagy gondok ezek, amik végig lefoglalják Agin gondolatait az út során. *
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:59:38
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Már nem tudja megmagyarázni, hogy miért gondolta jó ötletnek elhagyni a várost, de abban már kezd egyre biztosabb lenni, hogy rossz döntés volt. Napok óta kutyagol étlen-szomjan, és nem valószínű, hogy sokáig bírja még. Fázik is, nagyon fázik, de most már nincs más választása, mint előre menni. A kikötő nem lehet túl messze, ha odáig eljutna, talán valahol meghúzhatná magát, míg újra erőre nem kap. Ahhoz mondjuk étel is kéne, de nem lehet telhetetlen, örülhet, ha valami vackot talál magának, ami megvédi az esetleges vihartól.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2024-01-06 11:02:52
Üzenet elküldve: 2024-01-06 11:02:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
// Zárás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto olyan sikerrel állítja irányba az elfet, hogy az a szavait se találja. Az egykori hajcsár vár egy darabig, de mikor Hanloren percek múlva se képes még bólintani sem, elege lesz a tökölődésből.*
- Akkor ezt megbeszéltük.
*Lehúzza a teája maradékát. A pohara úgy koppan az asztalra, mint szerződés aljára a pecsét. Kinéz az ablakon: csak a legközelebbi fákig látni el, vastag köd borít mindent. Nem tudni, mennyi lehet még hátra hajnalig.*
~Kurva mindegy, többet úgyse végzek ma már…~
*Ezzel a gondolattal teszi el magát nappalra. A fegyvereit kéznél tartja, mert a fasz tudja, mi lakik még ebben az erdőben. Nem olyan nehéz benyomni a kunyhó ajtaját.*
// Este //
*Hogy a tapsifüles mivel töltötte a nappalt, csak ő tudhatja. Az ork amolyan félig alvó, félig éber pihenéssel, amit még matrózkorában tanult a Jenarin. Egyedül egy pipa erejéig hajlandó fölkelni, valamikor déltájt. Az egész kunyhót beteríti a dohány nehéz szagú füstjével.
Mikor azonban leszáll az esti szürkület, megélénkül. Eszik-iszik, vételez magának két napi útravalót a Nővér készleteiből, elrak egy üveg vizet is.*
- Artheniorban találkozunk. Hagyjál üzenetet a Wegtoreni Kalmárban, hogy hol talál'ak meg. Ez meg a tied.
*1 Fekete varázsitalt hagy az asztalon Hanloren Duunelar számára.
Fogalma sincs, ért-e az elf az alkímiához, de anélkül is ki fogja találni, mihez kezdjen vele. Az ork ezután elköszön, és hamarosan eltűnik a Vaserdő hallgatag fái közt, magára hagyva a Nővért a gondolataival.**
// Zárás //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto olyan sikerrel állítja irányba az elfet, hogy az a szavait se találja. Az egykori hajcsár vár egy darabig, de mikor Hanloren percek múlva se képes még bólintani sem, elege lesz a tökölődésből.*
- Akkor ezt megbeszéltük.
*Lehúzza a teája maradékát. A pohara úgy koppan az asztalra, mint szerződés aljára a pecsét. Kinéz az ablakon: csak a legközelebbi fákig látni el, vastag köd borít mindent. Nem tudni, mennyi lehet még hátra hajnalig.*
~Kurva mindegy, többet úgyse végzek ma már…~
*Ezzel a gondolattal teszi el magát nappalra. A fegyvereit kéznél tartja, mert a fasz tudja, mi lakik még ebben az erdőben. Nem olyan nehéz benyomni a kunyhó ajtaját.*
// Este //
*Hogy a tapsifüles mivel töltötte a nappalt, csak ő tudhatja. Az ork amolyan félig alvó, félig éber pihenéssel, amit még matrózkorában tanult a Jenarin. Egyedül egy pipa erejéig hajlandó fölkelni, valamikor déltájt. Az egész kunyhót beteríti a dohány nehéz szagú füstjével.
Mikor azonban leszáll az esti szürkület, megélénkül. Eszik-iszik, vételez magának két napi útravalót a Nővér készleteiből, elrak egy üveg vizet is.*
- Artheniorban találkozunk. Hagyjál üzenetet a Wegtoreni Kalmárban, hogy hol talál'ak meg. Ez meg a tied.
*1 Fekete varázsitalt hagy az asztalon Hanloren Duunelar számára.
Fogalma sincs, ért-e az elf az alkímiához, de anélkül is ki fogja találni, mihez kezdjen vele. Az ork ezután elköszön, és hamarosan eltűnik a Vaserdő hallgatag fái közt, magára hagyva a Nővért a gondolataival.**
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-12-23 20:26:01
Üzenet elküldve: 2023-12-23 20:26:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nővér cinikus mosolyán lazán túllendül.*
~Próbát megért.~
*A templomról szóló beszámoló alatt viszont felkönyököl az asztalra, és homlokát a mancsának támasztva figyel. Előretolja az állát, míg a hallottakat forgatja a fejében.*
- Ez a másik kettő hogy nézett ki? A Pycta meg a Quantall? És…*az elfre emeli az asztalon pihenő mutatóujját* …hogy hívtak _téged_, mielőtt Fekete Nővér lettél?
*Ha ezek hárman levágtak egy csapat orkot, meg az isten papjait, nem mindennapi figurák lehetnek. A város évkönyvei bizonyára hősként tartják őket számon. Érdekes volna találkozni velük valamelyik este. Ki tudja, hova futna ki a dolog…
A Banya furcsa ajándékán elégedetten fölmordul. Maga elé veszi az időközben kiürült poharát, önt bele egy ujjnyi pálinkát.*
- Neeem… *lassan meglögyböli a szeszt* …én látom, honnét jön ez:
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*Hátborzongatóan hangzik az ork rozsdás hangján. Érezni, hogy számtalan emlék tapad e három sorhoz: fájdalom és halál, fenség és önfeladás, elégtétel és végtelen, féktelen szabadság. Telitölti a poharát teával*
- Ez otthon egy áldozati fohász. Ahogy én látok a sötétben, te úgy nem tévedsz el soha. A Vezérlő Értelem mindenen áthatol.
*Az látszólag nem zavarja, hogy a Nővér egy boszorkánytól kapta az ajándékot, nem közvetlenül az istentől. A Mesterek Mestere bárkit felhasznál a terveihez. És amennyi ajándékot adott neki, a Nővér nem az a feláldozható gyalog lesz ebben a játékban, mint aminek próbálja beállítani magát. Erre kitalálja, hogy nem hagyja el az erdőt.*
- Én máshogy tudom. *félig leengedett szemhéjakkal állja a nő tekintetét. Kinyitja a hüvelykujját.* Egy. Bejársz a Kikötőbe. Te magad mondtad. *kinyitja a mutatóujját is* Kettő. Nem tagadhatsz meg tőlem semmit. Ezt is te mondtad. *asztalra üt a mancsával, és kinyitja a középső ujját* Három. Egy orkra köpnek Artheniorban. Egy hosszúfülű viszont bárhova bejuthat. Te meg *bök a Nővérre az állával* egy kibaszott hős vagy ezeknek. *fölemeli a nyitott tenyerét* Nem kell térítened. A gazdagokkal meg a hatalmasokkal kell barátkoznod. Férkőzzél be a köreikbe. Hallgassad meg a bajaikat. Adjál nekik tanácsot. Szállítsál pletykákat. Én meg néha vendégségbe megyek hozzád, mint most. Elmeséled, ki van kivel. Aki használható, annak bemutatsz. *leejti a mancsát az asztalra, hogy megrezzennek tőle a poharak* Ennyi a dolgod.
*A másik mérget vehet rá, hogy a terv nem most fogant meg Wruzto szürke koponyájában. Láthatóan nem látja értelmét, hogy a Nővér itt penészedjen az erdő alján. Ha az elf eddig jelre, prófétára várt, hát most itt ül előtte a redős tarkójával. Ideje dologhoz látni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nővér cinikus mosolyán lazán túllendül.*
~Próbát megért.~
*A templomról szóló beszámoló alatt viszont felkönyököl az asztalra, és homlokát a mancsának támasztva figyel. Előretolja az állát, míg a hallottakat forgatja a fejében.*
- Ez a másik kettő hogy nézett ki? A Pycta meg a Quantall? És…*az elfre emeli az asztalon pihenő mutatóujját* …hogy hívtak _téged_, mielőtt Fekete Nővér lettél?
*Ha ezek hárman levágtak egy csapat orkot, meg az isten papjait, nem mindennapi figurák lehetnek. A város évkönyvei bizonyára hősként tartják őket számon. Érdekes volna találkozni velük valamelyik este. Ki tudja, hova futna ki a dolog…
A Banya furcsa ajándékán elégedetten fölmordul. Maga elé veszi az időközben kiürült poharát, önt bele egy ujjnyi pálinkát.*
- Neeem… *lassan meglögyböli a szeszt* …én látom, honnét jön ez:
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*Hátborzongatóan hangzik az ork rozsdás hangján. Érezni, hogy számtalan emlék tapad e három sorhoz: fájdalom és halál, fenség és önfeladás, elégtétel és végtelen, féktelen szabadság. Telitölti a poharát teával*
- Ez otthon egy áldozati fohász. Ahogy én látok a sötétben, te úgy nem tévedsz el soha. A Vezérlő Értelem mindenen áthatol.
*Az látszólag nem zavarja, hogy a Nővér egy boszorkánytól kapta az ajándékot, nem közvetlenül az istentől. A Mesterek Mestere bárkit felhasznál a terveihez. És amennyi ajándékot adott neki, a Nővér nem az a feláldozható gyalog lesz ebben a játékban, mint aminek próbálja beállítani magát. Erre kitalálja, hogy nem hagyja el az erdőt.*
- Én máshogy tudom. *félig leengedett szemhéjakkal állja a nő tekintetét. Kinyitja a hüvelykujját.* Egy. Bejársz a Kikötőbe. Te magad mondtad. *kinyitja a mutatóujját is* Kettő. Nem tagadhatsz meg tőlem semmit. Ezt is te mondtad. *asztalra üt a mancsával, és kinyitja a középső ujját* Három. Egy orkra köpnek Artheniorban. Egy hosszúfülű viszont bárhova bejuthat. Te meg *bök a Nővérre az állával* egy kibaszott hős vagy ezeknek. *fölemeli a nyitott tenyerét* Nem kell térítened. A gazdagokkal meg a hatalmasokkal kell barátkoznod. Férkőzzél be a köreikbe. Hallgassad meg a bajaikat. Adjál nekik tanácsot. Szállítsál pletykákat. Én meg néha vendégségbe megyek hozzád, mint most. Elmeséled, ki van kivel. Aki használható, annak bemutatsz. *leejti a mancsát az asztalra, hogy megrezzennek tőle a poharak* Ennyi a dolgod.
*A másik mérget vehet rá, hogy a terv nem most fogant meg Wruzto szürke koponyájában. Láthatóan nem látja értelmét, hogy a Nővér itt penészedjen az erdő alján. Ha az elf eddig jelre, prófétára várt, hát most itt ül előtte a redős tarkójával. Ideje dologhoz látni.*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-12-22 12:52:17
Üzenet elküldve: 2023-12-22 12:52:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
-Ez ennyi. *Sajátos, kissé cinikus mosollyal nyugtázza a kérést.* -Többet is tanulhatsz a toronyban. Nekem csupán ennyi tudás van a birtokomban.
*Készséggel válaszol a kérdésre. Hisz azért van itt, önkéntes száműzetésében, hogy segítse uruk kiválasztottait. Még azokat is, akik nem szolgáltak rá.*
-A templomot a lázadás során betörő orkok hódították el a fény úrnőjétől. Róluk nem sokat tudok. *Feláll ültéből, hogy egy hosszú rőzsével megpiszkálja a kialudni készülő parazsat. Tesz néhány száraz hasábot is rá, hogy hamarosan újra kedves kis lángok világítsák be a helyiséget.*
-Az volt a feladatunk, hogy visszahódítsuk a templomot Tőle. Én, egy Quantall nevű mágus és Pycta, az erdei szerzetes. Imával, mágiával és vérrel. *Hangja halkulni látszik.*
-Találkoztam vele is. Ha valóban ő volt. *Szólal meg újra néhány szívdobbanásnyi szünet után.*
-Öreg aggastyán képében jelent meg az urunk. Nekem és a szerzetesnek. Furcsa ez tőle. Azt mondta, nem fog veszíteni. És jól tudja, kik vagyunk. S lám, immáron őt szolgálom. *Megfordul, majd elmosolyodik.*
-Mondott az sok mindent odalenn. Nem hiszem, hogy tiszta volt az elméje. De csinált velem valamit... *Bök homlokára.* -Mindig megtalálom a kiutat, a legmélyebb útvesztőből is Tudom, ostobán hangzik, de így van.
*Végül ismét leül az asztalhoz, tekintetét az orkra emelve. Végül csak kibújik a szög a zsákból. Kötve hiszi, hogy ez a dolog most jutott csak eszébe a szürkebőrűnek.*
-Nem hagyom el az erdőt. *Emelkedik szemöldöke a magasba jelentőségteljesen.*
-Ezt Te is tudod.
-Ez ennyi. *Sajátos, kissé cinikus mosollyal nyugtázza a kérést.* -Többet is tanulhatsz a toronyban. Nekem csupán ennyi tudás van a birtokomban.
*Készséggel válaszol a kérdésre. Hisz azért van itt, önkéntes száműzetésében, hogy segítse uruk kiválasztottait. Még azokat is, akik nem szolgáltak rá.*
-A templomot a lázadás során betörő orkok hódították el a fény úrnőjétől. Róluk nem sokat tudok. *Feláll ültéből, hogy egy hosszú rőzsével megpiszkálja a kialudni készülő parazsat. Tesz néhány száraz hasábot is rá, hogy hamarosan újra kedves kis lángok világítsák be a helyiséget.*
-Az volt a feladatunk, hogy visszahódítsuk a templomot Tőle. Én, egy Quantall nevű mágus és Pycta, az erdei szerzetes. Imával, mágiával és vérrel. *Hangja halkulni látszik.*
-Találkoztam vele is. Ha valóban ő volt. *Szólal meg újra néhány szívdobbanásnyi szünet után.*
-Öreg aggastyán képében jelent meg az urunk. Nekem és a szerzetesnek. Furcsa ez tőle. Azt mondta, nem fog veszíteni. És jól tudja, kik vagyunk. S lám, immáron őt szolgálom. *Megfordul, majd elmosolyodik.*
-Mondott az sok mindent odalenn. Nem hiszem, hogy tiszta volt az elméje. De csinált velem valamit... *Bök homlokára.* -Mindig megtalálom a kiutat, a legmélyebb útvesztőből is Tudom, ostobán hangzik, de így van.
*Végül ismét leül az asztalhoz, tekintetét az orkra emelve. Végül csak kibújik a szög a zsákból. Kötve hiszi, hogy ez a dolog most jutott csak eszébe a szürkebőrűnek.*
-Nem hagyom el az erdőt. *Emelkedik szemöldöke a magasba jelentőségteljesen.*
-Ezt Te is tudod.
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-12-12 11:34:11
Üzenet elküldve: 2023-12-12 11:34:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Akkor azt a keveset tanítsd meg.
*Hogy mennyi hajlandóság maradt a Nővérben, nem tudhatja, de bolond lenne, ha meg se próbálna mindent eltanulni tőle.
Az igazságról, és az elf odavezető útjáról szóló gondolatok látszólag nem ingatják meg.*
- Hogyan volt ez a dolgod a templommal? *kérdezi rövid latolgatás után* Segített benne valaki, vagy egyedül csináltad az egészet?
*Könnyű kitalálni, mi történt azokkal, akik a fény oltárát ledöntötték. A templomra - főleg a könyvtárára - attól még szükségük van. Ha Wruzto nem jár sikerrel, megszerzik az utána jövők. Az isten majd jelzi, ha nem tart rá igényt.
A csatornára vonatkozó beszámoló kevés támpontot ad a további tervezéshez. Nem segít az sem, hogy a Nővér igazából nem tudja, kivel beszélt, sem azt, hogy konkrétan hol. Simán lehet, hogy a Banya nem is halandó, hanem valami démon, mint Querduqvar. Ha egyáltalán az, akinek mondja magát.*
- Aha. Aztán mit varázsolt ez a Banya? Vagy csak mondott dolgokat a vérmágiáról?
*A hosszúfülűt fürkészi a pohara fölött, miközben iszik. Ha csak hangokat követett, sokat nem fog tudni, de a kis nyom is nyom. Talán másnak is akadt már dolga a Banyával. Nem akkora hely az a Kikötő.*
- Ja, ja, de egyedül kurva sokáig fog tartani. *mármint megtalálni mindazokat, akiket az Értelem vezet* Ebben is kell a segítséged. El kéne menned Artheniorba…
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Akkor azt a keveset tanítsd meg.
*Hogy mennyi hajlandóság maradt a Nővérben, nem tudhatja, de bolond lenne, ha meg se próbálna mindent eltanulni tőle.
Az igazságról, és az elf odavezető útjáról szóló gondolatok látszólag nem ingatják meg.*
- Hogyan volt ez a dolgod a templommal? *kérdezi rövid latolgatás után* Segített benne valaki, vagy egyedül csináltad az egészet?
*Könnyű kitalálni, mi történt azokkal, akik a fény oltárát ledöntötték. A templomra - főleg a könyvtárára - attól még szükségük van. Ha Wruzto nem jár sikerrel, megszerzik az utána jövők. Az isten majd jelzi, ha nem tart rá igényt.
A csatornára vonatkozó beszámoló kevés támpontot ad a további tervezéshez. Nem segít az sem, hogy a Nővér igazából nem tudja, kivel beszélt, sem azt, hogy konkrétan hol. Simán lehet, hogy a Banya nem is halandó, hanem valami démon, mint Querduqvar. Ha egyáltalán az, akinek mondja magát.*
- Aha. Aztán mit varázsolt ez a Banya? Vagy csak mondott dolgokat a vérmágiáról?
*A hosszúfülűt fürkészi a pohara fölött, miközben iszik. Ha csak hangokat követett, sokat nem fog tudni, de a kis nyom is nyom. Talán másnak is akadt már dolga a Banyával. Nem akkora hely az a Kikötő.*
- Ja, ja, de egyedül kurva sokáig fog tartani. *mármint megtalálni mindazokat, akiket az Értelem vezet* Ebben is kell a segítséged. El kéne menned Artheniorba…
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-12-10 10:06:48
Üzenet elküldve: 2023-12-10 10:06:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
-Sajnos keveset. Nem szívesen teszem ki a lábam, a vén mágusmester tornya pedig messze. *Valóban nem szívesen indul Lihanech irányába.
Figyelmesen fülel. Valóban érdekli, mily terveket sző az ork.*
-Igazság. *Fancsali mosoly húzódik arcára.*
-Az igazságot nehezen veszi a gyomor. Én megfizettem az árát. Ha nincs az urunk, még mindig egy hamis úrnő előtt hajlongok a földön kúszva. Az a templom pedig Artheniorban... Már voltak előtted is olyanok, kik ledöntötték a fény oltárát, s a helyére urunkét emelték. Tudod, hol vannak most? *Komoran elmosolyodik.*
-Én magam voltam, ki urunk trónját eltiporta. Megkínzott érte. De a kín vezetett engem az igazsághoz. Nem a hatalom és a födél ígérete. *Szemei a kandalló mellett álló orkra rebbennek.
A Csatornarendszert illetőekre végül felsóhajt.*
-Jártam odalenn. Találkoztam is egy... Banyával, ki urunk tanait követte. De furcsa szerzetek azok ott lenn. Sokkal... Inkább megragadják a vérmágia adta lehetőségeket, mint azt idefenn gondolnánk. De hogy megtalálnám-e őket újra? Aligha. Éjsötét volt odalenn. Noha ez nem riaszt, nem tudnám megmondani, merre vannak. Én csak... A hangjukat követtem. *Nyakát masszírozva fordul vissza az asztal felé. Kissé elmereng, mielőtt újra szólásra nyitná száját. Úgy érzi, Wruzto tervei kissé kuszák.*
-Türelmesnek kell lenned. Jönni fognak még olyanok, kik elánnal szolgálják urunkat. Őket kell megtalálnod.
-Sajnos keveset. Nem szívesen teszem ki a lábam, a vén mágusmester tornya pedig messze. *Valóban nem szívesen indul Lihanech irányába.
Figyelmesen fülel. Valóban érdekli, mily terveket sző az ork.*
-Igazság. *Fancsali mosoly húzódik arcára.*
-Az igazságot nehezen veszi a gyomor. Én megfizettem az árát. Ha nincs az urunk, még mindig egy hamis úrnő előtt hajlongok a földön kúszva. Az a templom pedig Artheniorban... Már voltak előtted is olyanok, kik ledöntötték a fény oltárát, s a helyére urunkét emelték. Tudod, hol vannak most? *Komoran elmosolyodik.*
-Én magam voltam, ki urunk trónját eltiporta. Megkínzott érte. De a kín vezetett engem az igazsághoz. Nem a hatalom és a födél ígérete. *Szemei a kandalló mellett álló orkra rebbennek.
A Csatornarendszert illetőekre végül felsóhajt.*
-Jártam odalenn. Találkoztam is egy... Banyával, ki urunk tanait követte. De furcsa szerzetek azok ott lenn. Sokkal... Inkább megragadják a vérmágia adta lehetőségeket, mint azt idefenn gondolnánk. De hogy megtalálnám-e őket újra? Aligha. Éjsötét volt odalenn. Noha ez nem riaszt, nem tudnám megmondani, merre vannak. Én csak... A hangjukat követtem. *Nyakát masszírozva fordul vissza az asztal felé. Kissé elmereng, mielőtt újra szólásra nyitná száját. Úgy érzi, Wruzto tervei kissé kuszák.*
-Türelmesnek kell lenned. Jönni fognak még olyanok, kik elánnal szolgálják urunkat. Őket kell megtalálnod.
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-29 09:49:49
Üzenet elküldve: 2023-11-29 09:49:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Elrejti a fejedet, és az elég lesz. *Ítéli meg a szerencsés végeredményt; nem hajlott voltaképp a szépséges kinézetre, nem mintha tudna jobbat. Igazából attól félt bőven, hogy leesik róla a túlméretezett csuklya, vagy akár szét is szakad az anyag. Szerencsére egyik sem történt meg, megrázhatja majd az árus kezét majd Artheniorban, ha egy darabban visszatérnek. Viszont Lillyenn dicséretére nem reagál semmit, még a kezét sem siet megfogni; no nem mintha meg akarná őt sérteni, de ha tudná a leány, milyen körülmények kényszerítették e kezdő szintű szakma kitanulására, akkor nem lenne annyira büszke ő az orkra.
Mindenesetre mikor Armarkhtur megáldja őket jelenlétével, Ukromnak nem kell hosszasan ecsetelnie bármiről, fél-elf barátjukba ezerszer több kíváncsiság fúródik. Egy kicsit túl sok. A szürkebőrű óva intően két ujja közé csípi Lilly hátát is díszítő ing végét (nem véletlenül nem a hátát fogja meg), hogy mikor őt a manó felé kezdi vonzani kíváncsisága, érezze a tanító jellegű, visszatartó erőt. Ugyan nem tartaná vissza örökké, de véleményét ezzel megmondja; jobb nem megijeszteni a teremtményt. Ő maga a helyén marad.
Mindenesetre a várva várt dilemma felhangzik, az ork pedig visszafojtott lélegzettel várja a választ. A pozitív jellegű szavak pedig megnövelik szívverését, és egészségtelen mennyiségű reményt adnak szegény szívének. Nehéz lepleznie izgatottságát, hogy a józan gondolkodás ellenére Armarkhtur nem csak hogy tudja, kiről beszélnek, de azt is, hogy hol van. Hogy aztán mégis miért, és hogyan, azon ráér később rágódni. Feladatuk van!
Gyorsan sétálni kezd, hogy cókmókjait összekapkodja, és miután csak sikerül megszúrnia magát a varrótűvel az izgatottságtól, és tatyója hasonlóképp néz ki, mielőtt itt letelepedtek volna, a kis manó felé lép. Két nagy kezével, derekánál fogja felkapja a továbbra is harmatkönnyű lényt, hogy lehajolva óvatosan tarkójára tegye; ad neki időt, hogy elhelyezkedjen. Más helyzetben kétszer is meggondolná, mielőtt bárki törpénél kisebb szerzet kérné meglovagoltatásra, de ha sietni akarnak, hát sietni fognak. Tekintve, hogy úti vezetőjük per pillanat rajta van, Ukrom nem rest előre menni, hogy a manónak ne kelljen a két hölgynek előre kiabálni, mikor merre forduljanak. Nehéz lesz a szürkebőrűt, s menetelésének nyomát eltéveszteniük...*
- Elrejti a fejedet, és az elég lesz. *Ítéli meg a szerencsés végeredményt; nem hajlott voltaképp a szépséges kinézetre, nem mintha tudna jobbat. Igazából attól félt bőven, hogy leesik róla a túlméretezett csuklya, vagy akár szét is szakad az anyag. Szerencsére egyik sem történt meg, megrázhatja majd az árus kezét majd Artheniorban, ha egy darabban visszatérnek. Viszont Lillyenn dicséretére nem reagál semmit, még a kezét sem siet megfogni; no nem mintha meg akarná őt sérteni, de ha tudná a leány, milyen körülmények kényszerítették e kezdő szintű szakma kitanulására, akkor nem lenne annyira büszke ő az orkra.
Mindenesetre mikor Armarkhtur megáldja őket jelenlétével, Ukromnak nem kell hosszasan ecsetelnie bármiről, fél-elf barátjukba ezerszer több kíváncsiság fúródik. Egy kicsit túl sok. A szürkebőrű óva intően két ujja közé csípi Lilly hátát is díszítő ing végét (nem véletlenül nem a hátát fogja meg), hogy mikor őt a manó felé kezdi vonzani kíváncsisága, érezze a tanító jellegű, visszatartó erőt. Ugyan nem tartaná vissza örökké, de véleményét ezzel megmondja; jobb nem megijeszteni a teremtményt. Ő maga a helyén marad.
Mindenesetre a várva várt dilemma felhangzik, az ork pedig visszafojtott lélegzettel várja a választ. A pozitív jellegű szavak pedig megnövelik szívverését, és egészségtelen mennyiségű reményt adnak szegény szívének. Nehéz lepleznie izgatottságát, hogy a józan gondolkodás ellenére Armarkhtur nem csak hogy tudja, kiről beszélnek, de azt is, hogy hol van. Hogy aztán mégis miért, és hogyan, azon ráér később rágódni. Feladatuk van!
Gyorsan sétálni kezd, hogy cókmókjait összekapkodja, és miután csak sikerül megszúrnia magát a varrótűvel az izgatottságtól, és tatyója hasonlóképp néz ki, mielőtt itt letelepedtek volna, a kis manó felé lép. Két nagy kezével, derekánál fogja felkapja a továbbra is harmatkönnyű lényt, hogy lehajolva óvatosan tarkójára tegye; ad neki időt, hogy elhelyezkedjen. Más helyzetben kétszer is meggondolná, mielőtt bárki törpénél kisebb szerzet kérné meglovagoltatásra, de ha sietni akarnak, hát sietni fognak. Tekintve, hogy úti vezetőjük per pillanat rajta van, Ukrom nem rest előre menni, hogy a manónak ne kelljen a két hölgynek előre kiabálni, mikor merre forduljanak. Nehéz lesz a szürkebőrűt, s menetelésének nyomát eltéveszteniük...*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-29 03:14:16
Üzenet elküldve: 2023-11-29 03:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Lomhán huppan le a szekérről az őszi avarba.
Emlékei szerint ez az az elágazás, ahol a kikötőbe is el lehet jutni. Járt már Artheniorban, annak az lett a vége, hogy egy évre követ fejthetett, így nem igazán kér többet a városból, inkább enged kíváncsiságának. Végtére is, jelenleg szabad mint a madár, se pénze, se háza, nem veszíthet semmit.
Rá sem néz az őrökre miközben a csupán félig meg-megálló kocsiról lelép. Amint lába talaj érint, lép még párat menetirányba, de amint legyőzi önnön tehetetlenségét már a kikötő felé is kanyarodik. Legalábbis ez a látszat. Egy ideig még a szekér után sandít, majd mikor amazok kellőképp messze vannak már, belép a susnyásba, mint egy csörtető vaddisznó.
Hamarost meg is találja, amit keresett, szerencsére észrevehető helyre lett téve, így egy ilyen bamba melák, mint Wrugg is könnyen ki tudja szúrni.
~ Ahol az út szerteágazik, az útjelző mögötti csipkebokor lábánál. ~
Visszahangzik fejében a mondat, melyet egyetlen szövetségese súgott a fülébe egy nappal ezelőtt. Egy őr, az ő templomából, személyes ismerőse, még ha az az ismertség nem is oly' mély. Talán két-három évvel hamarabb indult útnak a hegyekből mint ő. Egyikük pandúr, a másikjuk rabló. Felhorkant a sors fintorán, ahogy a földbe szúrt botot félrehajítva kiássa kezével a kis barna szütyőt. Nem sok, de arra, hogy némi alamizsnát és kvártélyt kaphasson pár éjjelre bőven elég.
Összeérinti ökleit, majd meghajol a csipkebokor előtt, s a kis erszényt sietősen bőrszíjához fűzi, ruházata alá dugva.
Olvasni nem igazán tud, így nem nagyon tudja, merre is van pontosan a kikötő. Kisvártatva, némi fejvakarás után a délutáni nap állásából kikövetkezteti merre is van dél, így elindul a leglogikusabbnak tűnő úton.*
Emlékei szerint ez az az elágazás, ahol a kikötőbe is el lehet jutni. Járt már Artheniorban, annak az lett a vége, hogy egy évre követ fejthetett, így nem igazán kér többet a városból, inkább enged kíváncsiságának. Végtére is, jelenleg szabad mint a madár, se pénze, se háza, nem veszíthet semmit.
Rá sem néz az őrökre miközben a csupán félig meg-megálló kocsiról lelép. Amint lába talaj érint, lép még párat menetirányba, de amint legyőzi önnön tehetetlenségét már a kikötő felé is kanyarodik. Legalábbis ez a látszat. Egy ideig még a szekér után sandít, majd mikor amazok kellőképp messze vannak már, belép a susnyásba, mint egy csörtető vaddisznó.
Hamarost meg is találja, amit keresett, szerencsére észrevehető helyre lett téve, így egy ilyen bamba melák, mint Wrugg is könnyen ki tudja szúrni.
~ Ahol az út szerteágazik, az útjelző mögötti csipkebokor lábánál. ~
Visszahangzik fejében a mondat, melyet egyetlen szövetségese súgott a fülébe egy nappal ezelőtt. Egy őr, az ő templomából, személyes ismerőse, még ha az az ismertség nem is oly' mély. Talán két-három évvel hamarabb indult útnak a hegyekből mint ő. Egyikük pandúr, a másikjuk rabló. Felhorkant a sors fintorán, ahogy a földbe szúrt botot félrehajítva kiássa kezével a kis barna szütyőt. Nem sok, de arra, hogy némi alamizsnát és kvártélyt kaphasson pár éjjelre bőven elég.
Összeérinti ökleit, majd meghajol a csipkebokor előtt, s a kis erszényt sietősen bőrszíjához fűzi, ruházata alá dugva.
Olvasni nem igazán tud, így nem nagyon tudja, merre is van pontosan a kikötő. Kisvártatva, némi fejvakarás után a délutáni nap állásából kikövetkezteti merre is van dél, így elindul a leglogikusabbnak tűnő úton.*
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-28 15:07:53
Üzenet elküldve: 2023-11-28 15:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A félvér kis beszéde nem igazán érte el a kívánt eredményt. Hiszen a szerzetes csendbe burkolózva reagálja le azt. Vagy épp ellenkezőleg és Mandulaszem ép elgondolkodik a hallottakon. Bárhogy is, árvánk Ukrom munkájának fürkészését választja a további háborgások helyett. Lassacskán mindkét ruhadarab elkészül, a lány pedig nem is rest azonnal felpróbálni a sajátját. Ahogy azt sejteni lehetett, kicsit hosszabbra sikerült, mint az ork tervezte. De nem mulatságosan nagyra. Maga a csuklya pont akkora, hogy elrejtse Lily arcát de ne gátolja őt a kilátásban. A többi része viszont alaposan, még a háta közepénél is lejjebb lóg. Ellenben árvánk ugyanúgy örül neki, mintha rá öntötték volna. Még körbe is fordul, hogy minden oldalról megmutassa magát.*
- Na? Hogy áll? Teszi a dolgát?
*Kérdez miközben a mestert figyeli, büszke-e a művére.*
- Szerintem ügyesen varrogatsz. Köszönöm szépen!
*Rázza meg a melák hatalmas mancsát. Mondjuk igazából egy ölelést tervezett, csak tartott tőle, hogy az nem venné jónéven. Majd Armarkhtur megidézésére kerül sor. Ő pedig kisvártatva meg is jelenik. Mindenkit a nevén nevezve üdvözöl. Ami furcsa, mert Lilyvel még nem találkozhatott. A kis tolvaj hangot is ad meglepődésének, amit a manó frappánsan meg is válaszol. Bár az nem derül ki, hogy kinél, vagy hol tájékozódott. Hiszen az árvát kevesen ismerik név szerint. Még annyian sem az ingoványos vidékeken. Az új szerzet látványával azonban nem tud betelni. Lassan meg is közelíti, kocsikerék méretűre nőtt kékekkel. Ha pedig az nem hátrál, egészen közel hajol hozzá.*
- Mi a manó?!
*Szólal meg kislányos zavarában.*
- Tényleg igazi vagy?
*A kérdés költői, mivel a félvér maga ellenőrzi le a választ. Baljának mutatóujjával megérinteni Armarkhtur orrát. Amennyiben ez sikerül neki, meglepetésében azonnal hátrhőköl.*
- Bocsánat! Csak tudod, még sosem láttam manót. Azt sem hittem, hogy léteztek.
*Mentegetőzik egy sort, aztán barátságos mosolyt húz arcocskájára.*
- De ha már így alakult, akkor örvendek!
*Ezek után Nawanthiri elmeséli, hogy miért van szüksége segítségre a csapatnak. A manó pedig, némi hümmögős töprengés után, biztosíja is őket, hogy tudja a megoldást a gondjukra. Már csak el kell indulni, nem is más, mint a Kikötő irányába.*
*A félvér kis beszéde nem igazán érte el a kívánt eredményt. Hiszen a szerzetes csendbe burkolózva reagálja le azt. Vagy épp ellenkezőleg és Mandulaszem ép elgondolkodik a hallottakon. Bárhogy is, árvánk Ukrom munkájának fürkészését választja a további háborgások helyett. Lassacskán mindkét ruhadarab elkészül, a lány pedig nem is rest azonnal felpróbálni a sajátját. Ahogy azt sejteni lehetett, kicsit hosszabbra sikerült, mint az ork tervezte. De nem mulatságosan nagyra. Maga a csuklya pont akkora, hogy elrejtse Lily arcát de ne gátolja őt a kilátásban. A többi része viszont alaposan, még a háta közepénél is lejjebb lóg. Ellenben árvánk ugyanúgy örül neki, mintha rá öntötték volna. Még körbe is fordul, hogy minden oldalról megmutassa magát.*
- Na? Hogy áll? Teszi a dolgát?
*Kérdez miközben a mestert figyeli, büszke-e a művére.*
- Szerintem ügyesen varrogatsz. Köszönöm szépen!
*Rázza meg a melák hatalmas mancsát. Mondjuk igazából egy ölelést tervezett, csak tartott tőle, hogy az nem venné jónéven. Majd Armarkhtur megidézésére kerül sor. Ő pedig kisvártatva meg is jelenik. Mindenkit a nevén nevezve üdvözöl. Ami furcsa, mert Lilyvel még nem találkozhatott. A kis tolvaj hangot is ad meglepődésének, amit a manó frappánsan meg is válaszol. Bár az nem derül ki, hogy kinél, vagy hol tájékozódott. Hiszen az árvát kevesen ismerik név szerint. Még annyian sem az ingoványos vidékeken. Az új szerzet látványával azonban nem tud betelni. Lassan meg is közelíti, kocsikerék méretűre nőtt kékekkel. Ha pedig az nem hátrál, egészen közel hajol hozzá.*
- Mi a manó?!
*Szólal meg kislányos zavarában.*
- Tényleg igazi vagy?
*A kérdés költői, mivel a félvér maga ellenőrzi le a választ. Baljának mutatóujjával megérinteni Armarkhtur orrát. Amennyiben ez sikerül neki, meglepetésében azonnal hátrhőköl.*
- Bocsánat! Csak tudod, még sosem láttam manót. Azt sem hittem, hogy léteztek.
*Mentegetőzik egy sort, aztán barátságos mosolyt húz arcocskájára.*
- De ha már így alakult, akkor örvendek!
*Ezek után Nawanthiri elmeséli, hogy miért van szüksége segítségre a csapatnak. A manó pedig, némi hümmögős töprengés után, biztosíja is őket, hogy tudja a megoldást a gondjukra. Már csak el kell indulni, nem is más, mint a Kikötő irányába.*
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-27 21:01:23
Üzenet elküldve: 2023-11-27 21:01:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Semmit nem szól a lányka monológjára. Talán vitatkozni nem akar, talán ötleteket adni a szörnynek, mindenesetre amíg az idézés ideje el nem jön, a szerzetes beleburkolózik a csöndjébe, amit a többiek már egyre jobban ismernek.*
*Amikor a manó megjelenik, hirtelen Nawanthiri sem ismer rá. Armarkhtur szépen kikerekedett, a sebei meggyógyultak, és a legújabb manódivat szerint öltözködik - nagyot fordult a világ három év alatt! Valahonnan még a kis tolvajlány nevét is tudja!*
- Hát csak tájékozódom, mielőtt útra kelek! *feleli, mintha ez lenne a minimum. A bálról azonban sajnos nem jut ideje mesélni, mert Savanyú Ukrom - magából teljesen kivetkőzve - csevegésre vetemedik. Dél Sarlója is gyakrabban áll együtt Észak Kardjával ennél, nem hagyhatja figyelmen kívül.*
- Nekem az ingovány az otthonom. De megfogadtam, hogy magányos vénasszonyokkal nem tréfálok soha többet!
*Aztán bizonytalanul Nawanthirire tekint, aki eddig nem szólalt meg.*
- Miért hívtál ide?
*A szerzetes nehézkesen visszaül a sarkaira, és nem kevésbé bizonytalanul a barátaira pillant. Lehet Armarkhtur akármekkora trükkmester, csak egy kicsivel tudnak róla többet a tenger szívében lakó mesternél. Mandulaszem persze elmondja azt a keveset. A manó elgondolkodva simogatja a nemlétező szakállát.*
- Hmm-hmm-hmm! Ismerem én ezt a te Csontvetődet, és azt is tudom, melyik szigeten lakik. Hmm-hmm-hmm!
*Borzasztó pofákat vág, miközben gondolkodik. Nagy vitorlafüleit is megpiszkálja közben, aztán leszopogatja az ujját.*
- Még olyan kapitányt is tudok a Kikötőben, aki járt ott! *szegezi az inkriminált ujjat a szerzetesre* Olyan viszont egyet se, aki vállalná az utat. Hmm-hmm-hmm!
*Végigtekint a társaságon. Összecsapja a kezét.*
- Hadd üljek fel a nyakadba, Ukrom! Tudok egy hajót!
*Ha a szürkebőrű hajlandó felvenni, az apró teremtmény a Kikötő nyugati széle felé kalauzolja hőseinket, árkon-bokron keresztül…*
*Semmit nem szól a lányka monológjára. Talán vitatkozni nem akar, talán ötleteket adni a szörnynek, mindenesetre amíg az idézés ideje el nem jön, a szerzetes beleburkolózik a csöndjébe, amit a többiek már egyre jobban ismernek.*
*Amikor a manó megjelenik, hirtelen Nawanthiri sem ismer rá. Armarkhtur szépen kikerekedett, a sebei meggyógyultak, és a legújabb manódivat szerint öltözködik - nagyot fordult a világ három év alatt! Valahonnan még a kis tolvajlány nevét is tudja!*
- Hát csak tájékozódom, mielőtt útra kelek! *feleli, mintha ez lenne a minimum. A bálról azonban sajnos nem jut ideje mesélni, mert Savanyú Ukrom - magából teljesen kivetkőzve - csevegésre vetemedik. Dél Sarlója is gyakrabban áll együtt Észak Kardjával ennél, nem hagyhatja figyelmen kívül.*
- Nekem az ingovány az otthonom. De megfogadtam, hogy magányos vénasszonyokkal nem tréfálok soha többet!
*Aztán bizonytalanul Nawanthirire tekint, aki eddig nem szólalt meg.*
- Miért hívtál ide?
*A szerzetes nehézkesen visszaül a sarkaira, és nem kevésbé bizonytalanul a barátaira pillant. Lehet Armarkhtur akármekkora trükkmester, csak egy kicsivel tudnak róla többet a tenger szívében lakó mesternél. Mandulaszem persze elmondja azt a keveset. A manó elgondolkodva simogatja a nemlétező szakállát.*
- Hmm-hmm-hmm! Ismerem én ezt a te Csontvetődet, és azt is tudom, melyik szigeten lakik. Hmm-hmm-hmm!
*Borzasztó pofákat vág, miközben gondolkodik. Nagy vitorlafüleit is megpiszkálja közben, aztán leszopogatja az ujját.*
- Még olyan kapitányt is tudok a Kikötőben, aki járt ott! *szegezi az inkriminált ujjat a szerzetesre* Olyan viszont egyet se, aki vállalná az utat. Hmm-hmm-hmm!
*Végigtekint a társaságon. Összecsapja a kezét.*
- Hadd üljek fel a nyakadba, Ukrom! Tudok egy hajót!
*Ha a szürkebőrű hajlandó felvenni, az apró teremtmény a Kikötő nyugati széle felé kalauzolja hőseinket, árkon-bokron keresztül…*
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-27 10:28:17
Üzenet elküldve: 2023-11-27 10:28:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Miközben Ukrom szkeptikus volt fél-elf társa ötletével kapcsolatban, Nawanthiri egyenesen meg volt rettenve tőle, az ork enyhe meglepetésére. Azért csak nem lehetett "olyan" rossz az ötlet, ugye? Mondjuk ők itt zavart vizeken eveznek, amiket a szerzetes jobban ismer, úgyhogy valószínűleg jobb, ha rá hallgatnak. Maradnak akkor a való világban, és ujjukat keresztezhetik, hogy nem süllyed az óriásnevelt még egy kómába. Még a gondolat is viszketi a szürkebőrű, nos, bőrét.*
- Nem fogod azt örökké érezni, csak ne ugorj ki még a bőrödből. *Hangzik el a józan eszű tanács. A folyamatos ágyban fekvéssel és épülettömbökben mérhető kirándulásokkal ellentétben ez a túra bőven húzhatja Lillyen sebeit, de ha nem tesz valami különösen erőfeszítőt, akkor nem fog kelleni senkinek aggódnia. Azonban most reá várnak a manó megidézésénél, így maradék idejét nem a további beszédnek, hanem a másik csuklya elkészítésének szenteli, amivel így hamar végez; Ez a második nem annyival kisebb méretű, mint ahogy azt a serdülő elfek és felnőtt orkok méretaránya diktálja, így Lillyennek több mint a fejét fogja ez az improvizált ruha elfedni, de legalább így is rejtve marad az arca. Hanem ezután siet ellebegtetni a fáklyát, hogy rájuk boruljon a sötétség.
A rituálé pillanatai számára feszültséggel telnek, nem tudja, mire is számítson. Háromszor hangzik el a manó neve, és Ukrom nem rest szemeivel a fatörzsek között szökellni. Nem tetszett neki a csönd. Egy néma vállrándítással válaszolna Nawanthiri kérdésére, ha nem lepné volna meg egy idegen zaj olyannyira, hogy centiméterek akadállyozzák meg attól, hogy a fonótűbe tenyereljen, miközben felugrik. Már a hangra sem emlékezett.
Armarkhtur egésze pedig olyannyira különbözik a félhalálig gyötört, csontsovány, félmeztelen manótól a mocsári kunyhó pincéjében, hogy a szürkebőrűt minden probléma nélkül meg lehetett volna győzni, hogy ez egy másik teremtmény. Még fél szemmel Nawanthiri felé is sandít, mintha nem lenne biztos, hogy a jó személyt kapták meg. Nem is siet hangot adni tettetett örvendésének, ami főleg elmarad, mikor a manó megint csak gúnynevét teszi hozzá sajátjához, amitől az ork szeme felparázslik; az összes részlet közül ezt az egyet igazán elfelejthették volna mindketten! De legalább elérték, amit akartak: Armarkhtur itt van, közöttük, és vele együtt a remény, hogy nem kell az elkövetkezendő napokat a tengeren vakon tölteniük, egyik nevesincs szigetről a másikra hajókázva.*
- ...Jobban nézel ki. Kerülted a mocsarakat, gondolom? *Ezért az udvariasság minimumát fránya csevegésként csak asztalhoz teszi, mielőtt a szerzetes a tárgyra térne. Neki több mondanivalója lesz.*
*Miközben Ukrom szkeptikus volt fél-elf társa ötletével kapcsolatban, Nawanthiri egyenesen meg volt rettenve tőle, az ork enyhe meglepetésére. Azért csak nem lehetett "olyan" rossz az ötlet, ugye? Mondjuk ők itt zavart vizeken eveznek, amiket a szerzetes jobban ismer, úgyhogy valószínűleg jobb, ha rá hallgatnak. Maradnak akkor a való világban, és ujjukat keresztezhetik, hogy nem süllyed az óriásnevelt még egy kómába. Még a gondolat is viszketi a szürkebőrű, nos, bőrét.*
- Nem fogod azt örökké érezni, csak ne ugorj ki még a bőrödből. *Hangzik el a józan eszű tanács. A folyamatos ágyban fekvéssel és épülettömbökben mérhető kirándulásokkal ellentétben ez a túra bőven húzhatja Lillyen sebeit, de ha nem tesz valami különösen erőfeszítőt, akkor nem fog kelleni senkinek aggódnia. Azonban most reá várnak a manó megidézésénél, így maradék idejét nem a további beszédnek, hanem a másik csuklya elkészítésének szenteli, amivel így hamar végez; Ez a második nem annyival kisebb méretű, mint ahogy azt a serdülő elfek és felnőtt orkok méretaránya diktálja, így Lillyennek több mint a fejét fogja ez az improvizált ruha elfedni, de legalább így is rejtve marad az arca. Hanem ezután siet ellebegtetni a fáklyát, hogy rájuk boruljon a sötétség.
A rituálé pillanatai számára feszültséggel telnek, nem tudja, mire is számítson. Háromszor hangzik el a manó neve, és Ukrom nem rest szemeivel a fatörzsek között szökellni. Nem tetszett neki a csönd. Egy néma vállrándítással válaszolna Nawanthiri kérdésére, ha nem lepné volna meg egy idegen zaj olyannyira, hogy centiméterek akadállyozzák meg attól, hogy a fonótűbe tenyereljen, miközben felugrik. Már a hangra sem emlékezett.
Armarkhtur egésze pedig olyannyira különbözik a félhalálig gyötört, csontsovány, félmeztelen manótól a mocsári kunyhó pincéjében, hogy a szürkebőrűt minden probléma nélkül meg lehetett volna győzni, hogy ez egy másik teremtmény. Még fél szemmel Nawanthiri felé is sandít, mintha nem lenne biztos, hogy a jó személyt kapták meg. Nem is siet hangot adni tettetett örvendésének, ami főleg elmarad, mikor a manó megint csak gúnynevét teszi hozzá sajátjához, amitől az ork szeme felparázslik; az összes részlet közül ezt az egyet igazán elfelejthették volna mindketten! De legalább elérték, amit akartak: Armarkhtur itt van, közöttük, és vele együtt a remény, hogy nem kell az elkövetkezendő napokat a tengeren vakon tölteniük, egyik nevesincs szigetről a másikra hajókázva.*
- ...Jobban nézel ki. Kerülted a mocsarakat, gondolom? *Ezért az udvariasság minimumát fránya csevegésként csak asztalhoz teszi, mielőtt a szerzetes a tárgyra térne. Neki több mondanivalója lesz.*
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:33:41
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:33:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Látogatóban a Fekete Nővérnél //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gyertya meggyullad, ahogy kell. Az agyaras elégedetten morran, aztán Hanlorenre pillant.*
- Ez már múltkor is fasza trükk volt! Tudsz még?
*Attól nem tart, hogy reggelre tüzet fog hányni, de a kis praktikákkal is előrébb van. Majd indulás előtt el ne felejtsen itt hagyni valami jóságot az oktatásért!*
- Akkor megmondom, mikre gondoltam én. Hátha hozzá tudsz fűzni valamit.
*Az emberek mindenhol önzők. A parasztot ugyanúgy az fogja érdekelni, mit nyer Sa'Tereth-tel, mind bármelyik kikötői mandrót. Wruzto hülyét kap ettől a csőlátó anyagiasságtól, Arthenior környékén viszont nagyrészt emberek élnek. Hozzájuk kell alkalmazkodni.*
- Nem akarnék a sokaságnak prédikálni. Aki igazságot keres, vagy helyet a világban, az meg fog hallani minket. Ilyenből kevés van. A legtöbb halandó az igazságnak még a létezését is letagadja, csak hogy ne kelljen semmihez tartania magát.
*Undorodva elhúzza a száját.*
- Varázslatot én csak a rafináltaknak ígérnék, mer' ahogyan mondtad, az isten nem villámot ad a papjainak, amit akárki bele tud baszni az ellenbe.
*Feltápászkodik, és a kandallóhoz ballag.*
- A hatalmat, a bosszút, a födelet a hívek feje fölé csak mi tudjuk megadni.
*Félreteszi a kondért, egy hosszabb ággal megkotorja a parazsat.*
- Akarok épülni egy zarándokszállást a Vérkertben. Sötétkamrával, könyvekkel, meg valakivel, aki vigyáz rá. Ezzel már lesz otthona a keresőknek.
*Két hasáb fa, és még egy. Finoman alájuk fúj. A tűz belekapnak a száraz kéregbe.*
- Aki bosszút akar, megkaphatja. *A Nővérre tekint. Sárga szemeiben táncolnak a lángok.* Tőled is. Aki békét, annak vérrel kötünk szerződést, hogy az ellensége soha be ne támadhassa többet.
*Elkezd hátratett mancsokkal járkálni a szobában, az ajtóig meg vissza. A csizmái úgy kopognak, mint a végzet.*
- Ennyivel indulunk, de van még tovább.
*Megáll az ajtó előtt. Hátrapillant a válla fölött.*
- Nemtom, hogy vagy vele, de nekem tetszik az a templom Artheniorban…
*Valószínűleg ötlete is van a megszerzésére, de egyelőre hagyja leülepedni az elmondottakat. Ami a csatornát illeti:*
- Egy oltárt fölszenteltem a Lakónegyed alatt. Régóta be akarom járni, csak egyedül nem mertem.
*Lomhán visszaereszkedik a székére.*
- Mer' te ismered lenn a járást? Vagy csak voltál lenn, azt' láttál, amit láttál?
*Ha a Nővér eligazodik a földalatti világban, abban nagy lehetőségek rejlenek. Akár a templomot is visszaadhatja a Láncok Leverőjének…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gyertya meggyullad, ahogy kell. Az agyaras elégedetten morran, aztán Hanlorenre pillant.*
- Ez már múltkor is fasza trükk volt! Tudsz még?
*Attól nem tart, hogy reggelre tüzet fog hányni, de a kis praktikákkal is előrébb van. Majd indulás előtt el ne felejtsen itt hagyni valami jóságot az oktatásért!*
- Akkor megmondom, mikre gondoltam én. Hátha hozzá tudsz fűzni valamit.
*Az emberek mindenhol önzők. A parasztot ugyanúgy az fogja érdekelni, mit nyer Sa'Tereth-tel, mind bármelyik kikötői mandrót. Wruzto hülyét kap ettől a csőlátó anyagiasságtól, Arthenior környékén viszont nagyrészt emberek élnek. Hozzájuk kell alkalmazkodni.*
- Nem akarnék a sokaságnak prédikálni. Aki igazságot keres, vagy helyet a világban, az meg fog hallani minket. Ilyenből kevés van. A legtöbb halandó az igazságnak még a létezését is letagadja, csak hogy ne kelljen semmihez tartania magát.
*Undorodva elhúzza a száját.*
- Varázslatot én csak a rafináltaknak ígérnék, mer' ahogyan mondtad, az isten nem villámot ad a papjainak, amit akárki bele tud baszni az ellenbe.
*Feltápászkodik, és a kandallóhoz ballag.*
- A hatalmat, a bosszút, a födelet a hívek feje fölé csak mi tudjuk megadni.
*Félreteszi a kondért, egy hosszabb ággal megkotorja a parazsat.*
- Akarok épülni egy zarándokszállást a Vérkertben. Sötétkamrával, könyvekkel, meg valakivel, aki vigyáz rá. Ezzel már lesz otthona a keresőknek.
*Két hasáb fa, és még egy. Finoman alájuk fúj. A tűz belekapnak a száraz kéregbe.*
- Aki bosszút akar, megkaphatja. *A Nővérre tekint. Sárga szemeiben táncolnak a lángok.* Tőled is. Aki békét, annak vérrel kötünk szerződést, hogy az ellensége soha be ne támadhassa többet.
*Elkezd hátratett mancsokkal járkálni a szobában, az ajtóig meg vissza. A csizmái úgy kopognak, mint a végzet.*
- Ennyivel indulunk, de van még tovább.
*Megáll az ajtó előtt. Hátrapillant a válla fölött.*
- Nemtom, hogy vagy vele, de nekem tetszik az a templom Artheniorban…
*Valószínűleg ötlete is van a megszerzésére, de egyelőre hagyja leülepedni az elmondottakat. Ami a csatornát illeti:*
- Egy oltárt fölszenteltem a Lakónegyed alatt. Régóta be akarom járni, csak egyedül nem mertem.
*Lomhán visszaereszkedik a székére.*
- Mer' te ismered lenn a járást? Vagy csak voltál lenn, azt' láttál, amit láttál?
*Ha a Nővér eligazodik a földalatti világban, abban nagy lehetőségek rejlenek. Akár a templomot is visszaadhatja a Láncok Leverőjének…*
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:44:45
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom kételyeinek ad hangot, árvánk ötletével kapcsolatban. A szerzetes pedig egyenesen lehangolóan veti el már gondolatot is. Pedig a lány abban reménykedett, hogy a terve működhet. Nyerve vele némi időt a kis csapatnak. Ám, ha nem, hát nem. Azért egy gondolatot még fűz Nawanthiri szavai mögé.*
- Értem, amit mondasz. Talán nem ez a legjobb terv a rém ellen.
*Mondja szavait meghazudtoló töretlen határozottsággal.*
- Az aggodalmad is érthető, valamilyen szinten. Nem akarsz jobban belekeverni minket, mint amennyire szükséges. De...
*Ennél a pontnál, mintegy szavait nyomatékosítva, jobbját a csépőjére teszi, baljának mutatóujját pedig Mandulaszemre szegezi.*
- De neked is meg kell értened valamit. Talán el foglak szomorítani, ám már nyakig benne vagyunk. Úgy Ukrom is és én is, ahogyan te.
*Aztán csak rájön, túlságosan is hepciásra vette a hangnemet. A lány szenvedett eleget és teljesen jogosan igyekszik megóvni ettől a barátait. Azonban ennek már elmúlt az ideje. Lily egy mély lélegzet kifújása után folytatja. Már sokkal higgadtabban.*
- Mind tudtuk, mire vállalkozunk, mikor elindultunk. Mégis itt vagyunk. És egy utolsó, nem is tudom, hogy minek, érezném magam, ha hagynálak egyedül szembenézni azzal az ízével.
*Ezzel pedig be is fejezi kis monológját, hogy inkább felajánlja a segítségét az orknak. Nawanthiri együttműködésével sikerül is fáklyát gyújtani. Így legalább a látási viszonyok javulnak némiképp. A melák kérdésére viszont a félvérnek legörbülnek az ajkai.*
- Ezt itt már alig érzem. Csak néhány mozdulatnál feszül meg, vagy mi.
*Mutat a hasán lévő vágásra.*
- A másik még rendesen tud fájni. De túl fogom élni. Köszönöm!
*Aztán a szerzetes előkészület, hogy megidézze a manót. Végre. Lily már alig várta ezt a pillanatot. Fel is készül mindenféle ragyogó fényekre és hangok kavalkádjára. Szóval megannyi csinnadrattára, ahogy a hozzá nem értők elképzelik a varázslatokat. Ellenben semmi ilyesmi nem történik. A trió már-már kezdené azt hinni, hogy az idézés kudarcba fulladt, mikor egy fura szerzet tipeg be a fáklya fénye alá. Árvánk meglepődöttségében rögtön hátrál is két lépést. De a fura figura megszólal, azzal pedig egyértelművé teszi, hogy őt várta a csapat. A tolvaj palánta tátott szájjal méri végig a szerzetet. Majd csak kérdések csúsznak ki rajta.*
- Te tudod a nevem?
*Ad hangot rögvest a csodálkozásának.*
- Bál? Miféle bál?
*Ukrom kételyeinek ad hangot, árvánk ötletével kapcsolatban. A szerzetes pedig egyenesen lehangolóan veti el már gondolatot is. Pedig a lány abban reménykedett, hogy a terve működhet. Nyerve vele némi időt a kis csapatnak. Ám, ha nem, hát nem. Azért egy gondolatot még fűz Nawanthiri szavai mögé.*
- Értem, amit mondasz. Talán nem ez a legjobb terv a rém ellen.
*Mondja szavait meghazudtoló töretlen határozottsággal.*
- Az aggodalmad is érthető, valamilyen szinten. Nem akarsz jobban belekeverni minket, mint amennyire szükséges. De...
*Ennél a pontnál, mintegy szavait nyomatékosítva, jobbját a csépőjére teszi, baljának mutatóujját pedig Mandulaszemre szegezi.*
- De neked is meg kell értened valamit. Talán el foglak szomorítani, ám már nyakig benne vagyunk. Úgy Ukrom is és én is, ahogyan te.
*Aztán csak rájön, túlságosan is hepciásra vette a hangnemet. A lány szenvedett eleget és teljesen jogosan igyekszik megóvni ettől a barátait. Azonban ennek már elmúlt az ideje. Lily egy mély lélegzet kifújása után folytatja. Már sokkal higgadtabban.*
- Mind tudtuk, mire vállalkozunk, mikor elindultunk. Mégis itt vagyunk. És egy utolsó, nem is tudom, hogy minek, érezném magam, ha hagynálak egyedül szembenézni azzal az ízével.
*Ezzel pedig be is fejezi kis monológját, hogy inkább felajánlja a segítségét az orknak. Nawanthiri együttműködésével sikerül is fáklyát gyújtani. Így legalább a látási viszonyok javulnak némiképp. A melák kérdésére viszont a félvérnek legörbülnek az ajkai.*
- Ezt itt már alig érzem. Csak néhány mozdulatnál feszül meg, vagy mi.
*Mutat a hasán lévő vágásra.*
- A másik még rendesen tud fájni. De túl fogom élni. Köszönöm!
*Aztán a szerzetes előkészület, hogy megidézze a manót. Végre. Lily már alig várta ezt a pillanatot. Fel is készül mindenféle ragyogó fényekre és hangok kavalkádjára. Szóval megannyi csinnadrattára, ahogy a hozzá nem értők elképzelik a varázslatokat. Ellenben semmi ilyesmi nem történik. A trió már-már kezdené azt hinni, hogy az idézés kudarcba fulladt, mikor egy fura szerzet tipeg be a fáklya fénye alá. Árvánk meglepődöttségében rögtön hátrál is két lépést. De a fura figura megszólal, azzal pedig egyértelművé teszi, hogy őt várta a csapat. A tolvaj palánta tátott szájjal méri végig a szerzetet. Majd csak kérdések csúsznak ki rajta.*
- Te tudod a nevem?
*Ad hangot rögvest a csodálkozásának.*
- Bál? Miféle bál?
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:45:52
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:45:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*A Morthimer ház címerével ellátott echós szekér relatíve gyors tempóban halad az Arthenior felé vezető úton. Gyors ahhoz képest, hogy két igavonó húzza, mivel ezeket a jószágokat nem a sebességük, hanem az kitartásuk miatt szokás tartani.
Orthus Morthimer és kocsisa, Japher Campa ülnek a bakon. Mostanra Orthus már nagyjából lehiggadt és egyfajta sztoikus nyugalom lett úrrá rajta. Kellemetlen híreket kapott egy igen értékes és nagy becsben tartott tulajdona kapcsán, ezért siet haza. Annyira azért nem volt fontos az ügy, hogy a szekeret hátrahagyva lovat béreljen. Már úgyse tehet sokat az ügyben. Ezzel együtt kétségtelenül bosszús. Sajnos a rabszolga olyan ingóság, aminek van saját akarata, meg lába is. Így néha megesik, hogy lába kél. Már csak az a kérdés, hogy önszántából, vagy csak vad természete miatt? Egymagában, vagy segítséggel? Ezeken töpreng az egyhangú hazaúton, miközben szekere egyre csak fogyasztja a mérföldeket.*
*A Morthimer ház címerével ellátott echós szekér relatíve gyors tempóban halad az Arthenior felé vezető úton. Gyors ahhoz képest, hogy két igavonó húzza, mivel ezeket a jószágokat nem a sebességük, hanem az kitartásuk miatt szokás tartani.
Orthus Morthimer és kocsisa, Japher Campa ülnek a bakon. Mostanra Orthus már nagyjából lehiggadt és egyfajta sztoikus nyugalom lett úrrá rajta. Kellemetlen híreket kapott egy igen értékes és nagy becsben tartott tulajdona kapcsán, ezért siet haza. Annyira azért nem volt fontos az ügy, hogy a szekeret hátrahagyva lovat béreljen. Már úgyse tehet sokat az ügyben. Ezzel együtt kétségtelenül bosszús. Sajnos a rabszolga olyan ingóság, aminek van saját akarata, meg lába is. Így néha megesik, hogy lába kél. Már csak az a kérdés, hogy önszántából, vagy csak vad természete miatt? Egymagában, vagy segítséggel? Ezeken töpreng az egyhangú hazaúton, miközben szekere egyre csak fogyasztja a mérföldeket.*
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:16:10
Üzenet elküldve: 2023-11-25 23:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatóban a Fekete Nővérnél//
*Komor mosoly terül szét arcán, ahogy az orknak sikerül meggyújtani a gyertyát elsőre. Örül, hogy legalább egy kevés tudást átadhatott az inkvizítornak. Nem, mintha e mágia megváltoztatná életét, de tapasztalatai szerint legalább megkönnyíti valamelyest.
Az asztalra könyökölve, figyelmesen hallgatja vendégét. Szemei fürkészve kutatják a a savószín tekintetet, majd lassan, értően bólint.*
-Ki jutalomért fogadkozik őelőtte, hamar pórul jár. Mindig megtalálja azokat, kik nem szívvel szolgálják. Hogy mivel tudnál őszinte szándékot kicsikarni belőlük? *Lassan nyúl hátra, hogy gondosan font haját szórakozottan piszkálni kezdje, míg a sötét ablakon kipillantva gondolataiba réved.*
-Ha tudnám erre a választ, nem itt lennék. Látod, én is elbuktam Sziritán dolgát. Pedig bajban a legkönnyebb megnyerni a lelket. *Feláll, hogy elvegye az ork elöl az üres tányért, s ha kiürült a korsója, újratöltse azt.*
-Megsegítem uram szolgálóit, megetetem és megitatom őket, sebüket kötözöm. Tanáccsal szolgálok, ha úgy óhajtják, de a győzelem receptjét nem ismerem. *Visszaül helyére.*
-A Szántóföldek jóformán hitetlen. Néhány helyen a tharg isteneket tisztelik, máshol Eeyr vagy Teysus csapja fel a fejét... De ha Urunk jószerencsével szolgálna a parasztokat és megsegítené őket... Nem elveszett ügy. Csak Sziritánt kerüld. *Halkan felsóhajt. Egy darabig szótlan ül.*
-A Kikötőt jól ismered. A Csatornarendszerben jártál-e? *Tölt magának a teából.*
-Jóval nagyobb, mint gondoltam. És különös szerzetek lakják. Urunk követői is, többek között. Egyik-másik... Érdekes erőkkel bír. *Még mindig előtte van a banya, ki egészen sajátos vérmágiát eszközölt odalenn. Bő lére ereszti ezúttal. Igyekszik segíteni az ork dolgát, megosztva minél több információt.*
*Komor mosoly terül szét arcán, ahogy az orknak sikerül meggyújtani a gyertyát elsőre. Örül, hogy legalább egy kevés tudást átadhatott az inkvizítornak. Nem, mintha e mágia megváltoztatná életét, de tapasztalatai szerint legalább megkönnyíti valamelyest.
Az asztalra könyökölve, figyelmesen hallgatja vendégét. Szemei fürkészve kutatják a a savószín tekintetet, majd lassan, értően bólint.*
-Ki jutalomért fogadkozik őelőtte, hamar pórul jár. Mindig megtalálja azokat, kik nem szívvel szolgálják. Hogy mivel tudnál őszinte szándékot kicsikarni belőlük? *Lassan nyúl hátra, hogy gondosan font haját szórakozottan piszkálni kezdje, míg a sötét ablakon kipillantva gondolataiba réved.*
-Ha tudnám erre a választ, nem itt lennék. Látod, én is elbuktam Sziritán dolgát. Pedig bajban a legkönnyebb megnyerni a lelket. *Feláll, hogy elvegye az ork elöl az üres tányért, s ha kiürült a korsója, újratöltse azt.*
-Megsegítem uram szolgálóit, megetetem és megitatom őket, sebüket kötözöm. Tanáccsal szolgálok, ha úgy óhajtják, de a győzelem receptjét nem ismerem. *Visszaül helyére.*
-A Szántóföldek jóformán hitetlen. Néhány helyen a tharg isteneket tisztelik, máshol Eeyr vagy Teysus csapja fel a fejét... De ha Urunk jószerencsével szolgálna a parasztokat és megsegítené őket... Nem elveszett ügy. Csak Sziritánt kerüld. *Halkan felsóhajt. Egy darabig szótlan ül.*
-A Kikötőt jól ismered. A Csatornarendszerben jártál-e? *Tölt magának a teából.*
-Jóval nagyobb, mint gondoltam. És különös szerzetek lakják. Urunk követői is, többek között. Egyik-másik... Érdekes erőkkel bír. *Még mindig előtte van a banya, ki egészen sajátos vérmágiát eszközölt odalenn. Bő lére ereszti ezúttal. Igyekszik segíteni az ork dolgát, megosztva minél több információt.*
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-24 16:54:57
Üzenet elküldve: 2023-11-24 16:54:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Lily ötletén lemondóan megrázza a fejét.*
- Mikor először álmodtam vele, tízszer megöltem egymás után. Pár nap múlva megint ott volt velem. Semmit nem számított.
*Arra a felvetésre, hogy megpróbálhatná meghívni a barátait az álmába, rémülten a lánykára mered:*
- Biztos, hogy nem!
*Annyira nem, hogy még meg is rázná szegény félelfet, de ezt a késztetést szerencsére sikerül visszanyelnie.*
- A mesterem azt mondta, a saját álmában senkit nem érhet baj. A szörny mégis tud nekem ártani, ha csak közvetve is! Titeket viszont nem fog megvédeni semmi, és álomszőni se tudtok!
*Mély levegő. Kifúj.*
- Egy álomban semmi nem úgy van, mint ébren, tudod? Megverhetsz egy hadsereget egyedül, és kikaphatsz egy kisegértől. Én meg… *baloldalt a füle mögé simítja a haját* hát láttátok, kicsit azért tudom irányítani az álmaim, de nem tudom úgy kiforgatni őket, mint a szörny. Még csak magamhoz se tudom parancsolni, hogy na akkor küzdjünk…
*Itt abba is hagyja, mert nem akar örökké panaszkodni. Inkább követi Lilyt, hátha tud valamit segíteni a szürkebőrű csuklyáiban. Ha mást nem, hát meggyújtja a tolvajlány fáklyáját, aztán meg kerít egy nagyobb követ, amire az idézéshez szükséges gyertyát ráültetheti. Ha Ukrom elkészül, így is tesz. Az égen közben a hold felhág a fák fölé. A korongja bevilágítja az erdőt, és ezüstbe vonja az országutat. Tele van egészen.
Nawanthiri a gyertya mellé térdel és meggyújtja. A lángot eleinte óvnia kell a kezeivel, hogy ki ne aludjon, de lassacskán erőre kap. A szerzetes ekkor elveszi a kezét. Leül a sarkaira.*
- Armarkhtur! Armarkhtur! Armarkhtur!
*Elfújja a gyertyát. Körbepillant, de nem lát mozgást a barátain kívül. Nem is hall semmi különöset. Kérdőn Ukromra néz. A percek múlnak, de csak az erdő susog körülöttük. Olyan fertály óra után Nawanthiri bizonytalanul megkérdi az orkot:*
- Szerinted újragyújtsam?
- Áh, hagyd csak!
*A szerzetes úgy pattan föl, mint akit pók mart meg. Az árnyak közül egy apró alak tipeg be a fáklya fénykörébe. Nagy fülek, hosszú orr, ravaszdi szemek… myridaenbőr kabát és csizmácska, nádbugából szőtt nadrág, arancsatos öv, vadászkalpag, nyteliköpeny - a manóra alig lehet ráismerni!*
- Szervusz neked is, Savanyú Ukrom! Lilyenn! *biccenti meg a kalapját feléjük* Na mi a helyzet? Nem is vagytok kutyaszorítóban! *körbetekint a holdfényben fürdő tájon* Vagy… *elmosolyodik* szeretnétek eljönni velem a bálba?
*Lily ötletén lemondóan megrázza a fejét.*
- Mikor először álmodtam vele, tízszer megöltem egymás után. Pár nap múlva megint ott volt velem. Semmit nem számított.
*Arra a felvetésre, hogy megpróbálhatná meghívni a barátait az álmába, rémülten a lánykára mered:*
- Biztos, hogy nem!
*Annyira nem, hogy még meg is rázná szegény félelfet, de ezt a késztetést szerencsére sikerül visszanyelnie.*
- A mesterem azt mondta, a saját álmában senkit nem érhet baj. A szörny mégis tud nekem ártani, ha csak közvetve is! Titeket viszont nem fog megvédeni semmi, és álomszőni se tudtok!
*Mély levegő. Kifúj.*
- Egy álomban semmi nem úgy van, mint ébren, tudod? Megverhetsz egy hadsereget egyedül, és kikaphatsz egy kisegértől. Én meg… *baloldalt a füle mögé simítja a haját* hát láttátok, kicsit azért tudom irányítani az álmaim, de nem tudom úgy kiforgatni őket, mint a szörny. Még csak magamhoz se tudom parancsolni, hogy na akkor küzdjünk…
*Itt abba is hagyja, mert nem akar örökké panaszkodni. Inkább követi Lilyt, hátha tud valamit segíteni a szürkebőrű csuklyáiban. Ha mást nem, hát meggyújtja a tolvajlány fáklyáját, aztán meg kerít egy nagyobb követ, amire az idézéshez szükséges gyertyát ráültetheti. Ha Ukrom elkészül, így is tesz. Az égen közben a hold felhág a fák fölé. A korongja bevilágítja az erdőt, és ezüstbe vonja az országutat. Tele van egészen.
Nawanthiri a gyertya mellé térdel és meggyújtja. A lángot eleinte óvnia kell a kezeivel, hogy ki ne aludjon, de lassacskán erőre kap. A szerzetes ekkor elveszi a kezét. Leül a sarkaira.*
- Armarkhtur! Armarkhtur! Armarkhtur!
*Elfújja a gyertyát. Körbepillant, de nem lát mozgást a barátain kívül. Nem is hall semmi különöset. Kérdőn Ukromra néz. A percek múlnak, de csak az erdő susog körülöttük. Olyan fertály óra után Nawanthiri bizonytalanul megkérdi az orkot:*
- Szerinted újragyújtsam?
- Áh, hagyd csak!
*A szerzetes úgy pattan föl, mint akit pók mart meg. Az árnyak közül egy apró alak tipeg be a fáklya fénykörébe. Nagy fülek, hosszú orr, ravaszdi szemek… myridaenbőr kabát és csizmácska, nádbugából szőtt nadrág, arancsatos öv, vadászkalpag, nyteliköpeny - a manóra alig lehet ráismerni!*
- Szervusz neked is, Savanyú Ukrom! Lilyenn! *biccenti meg a kalapját feléjük* Na mi a helyzet? Nem is vagytok kutyaszorítóban! *körbetekint a holdfényben fürdő tájon* Vagy… *elmosolyodik* szeretnétek eljönni velem a bálba?
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2023-11-23 10:50:50
Üzenet elküldve: 2023-11-23 10:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Már évek teltek el, mióta utoljára varrnia kellett, tehát nem halad éppen fénysebességgel, de legalább halad. Komikusnak nézhet ki, ahogy a kis tűt az ork a két ujja között tartja, csakhogy eléggé koncentrálnia kell a méretek miatt, hogy csak a szövetet, és ne saját bőrét szúrja át véletlenül.
Közben a rejtélyes, de számára inkább lehangoló választ hallva elégedetlenül morog. Valami kézzelfoghatóbbra számított, nem pedig olyasmire, amit ironikusan egy lázálomban tapasztalhatna csak meg. De ez is a fő probléma azzal, hogy nem egy mindennapi ellenfele akad a szerzetesnek; nem egy fizikai jelenség, amit ő is láthatna. Valami szellem, amikben ő ezelőtt még csak nem is hitt. Hihetetlenül bosszantó, milyen keveset tud ezzel kezdeni.
De legalább Lillyenn elég leleményes még egy ötlethez. Még ha az az ötlet ugyanolyan talapzat nélküli, mint Nawanthiri leírása, de reményteli, és nem is kifejezetten őrültség; elvégre volt már lehetőségük az Álomfűz alatt az óriásnevelt régi álmát végignézni, milyen nehéz lehet egy éppen zajlóban aktívan részt venni? Bár ha amazt jól értette, nem számít, milyen állapotban hagyják azt a jelenséget, ha úgy jön vissza, mintha mi sem történt volna vele.
Egy pillanatra a leányra néz, mikor ő hozzá fordul. Szokásos, komor ábrázata helyett mély gondolkodás látszódik a szürkebőrű arcán.*
- Hm. Kétlem hogy ilyen egyszerű lenne. *Kénytelen a fél-elf izgalmát kicsit lenyomni.* - De ha a kezeim közé kapnám... *Nem fejezi be, akarattal nyomja le az ingert hangjában. Nem vérezné össze a szövetet. De ha már zsenge társa mellette van, még egyszer megnézi magának amaz buksiját, megítéli magának, nagy lesz e ruhadarabja neki. Szinte biztos, de átvészeli, maximum levágja a végét.*
- Nem kell, mindjárt kész vagyok. Hanem jó buzgó vagy ahhoz képest, hogy lejártad a fél kontinenst. Hogy vannak a sebeid?
*Közben már valóban végzett az egyik csuklya elkészítésével, és nem nehéz megállapítani, hogy ez Ukrom mérete. A ruha kifejezetten vékonynak néz ki a takaró tömése nélkül, és az anyag nem nyúlik annyira, mint egy valódi fejfedő, de legalább biztosan elrejti buksijukat a Kikötő amúgy is gyanúsnak kinéző lakosai zömében.
A rájuk ereszkedő sötétség megnehezíti Ukrom munkáját, úgyhogy vizuálisan is örül a fáklya fényének, ha valóban gyújtanak egyet. Munkájától elszakadva az égboltot fürkészi, próbálja megnézni, mázlijuk van e. Szerencsére nincs sok felhő, ami jó jel, úgyhogy nem lesz sok akadályuk a hold megkeresésében.*
*Már évek teltek el, mióta utoljára varrnia kellett, tehát nem halad éppen fénysebességgel, de legalább halad. Komikusnak nézhet ki, ahogy a kis tűt az ork a két ujja között tartja, csakhogy eléggé koncentrálnia kell a méretek miatt, hogy csak a szövetet, és ne saját bőrét szúrja át véletlenül.
Közben a rejtélyes, de számára inkább lehangoló választ hallva elégedetlenül morog. Valami kézzelfoghatóbbra számított, nem pedig olyasmire, amit ironikusan egy lázálomban tapasztalhatna csak meg. De ez is a fő probléma azzal, hogy nem egy mindennapi ellenfele akad a szerzetesnek; nem egy fizikai jelenség, amit ő is láthatna. Valami szellem, amikben ő ezelőtt még csak nem is hitt. Hihetetlenül bosszantó, milyen keveset tud ezzel kezdeni.
De legalább Lillyenn elég leleményes még egy ötlethez. Még ha az az ötlet ugyanolyan talapzat nélküli, mint Nawanthiri leírása, de reményteli, és nem is kifejezetten őrültség; elvégre volt már lehetőségük az Álomfűz alatt az óriásnevelt régi álmát végignézni, milyen nehéz lehet egy éppen zajlóban aktívan részt venni? Bár ha amazt jól értette, nem számít, milyen állapotban hagyják azt a jelenséget, ha úgy jön vissza, mintha mi sem történt volna vele.
Egy pillanatra a leányra néz, mikor ő hozzá fordul. Szokásos, komor ábrázata helyett mély gondolkodás látszódik a szürkebőrű arcán.*
- Hm. Kétlem hogy ilyen egyszerű lenne. *Kénytelen a fél-elf izgalmát kicsit lenyomni.* - De ha a kezeim közé kapnám... *Nem fejezi be, akarattal nyomja le az ingert hangjában. Nem vérezné össze a szövetet. De ha már zsenge társa mellette van, még egyszer megnézi magának amaz buksiját, megítéli magának, nagy lesz e ruhadarabja neki. Szinte biztos, de átvészeli, maximum levágja a végét.*
- Nem kell, mindjárt kész vagyok. Hanem jó buzgó vagy ahhoz képest, hogy lejártad a fél kontinenst. Hogy vannak a sebeid?
*Közben már valóban végzett az egyik csuklya elkészítésével, és nem nehéz megállapítani, hogy ez Ukrom mérete. A ruha kifejezetten vékonynak néz ki a takaró tömése nélkül, és az anyag nem nyúlik annyira, mint egy valódi fejfedő, de legalább biztosan elrejti buksijukat a Kikötő amúgy is gyanúsnak kinéző lakosai zömében.
A rájuk ereszkedő sötétség megnehezíti Ukrom munkáját, úgyhogy vizuálisan is örül a fáklya fényének, ha valóban gyújtanak egyet. Munkájától elszakadva az égboltot fürkészi, próbálja megnézni, mázlijuk van e. Szerencsére nincs sok felhő, ami jó jel, úgyhogy nem lesz sok akadályuk a hold megkeresésében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3597-3616