Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-22 09:52:09
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 736
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//
//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Yeza olykor talán vadabb és impulzívabb, mint a hozzá hasonló leánykák legtöbbje, de azért nem barlangban nőtt fel egy szekérkeréken hintázva. A zenéhez nincs ugyan tehetsége és igen, van benne némi rossz érzés a dolog miatt, mert elég sokáig igyekezték ennek ellenére végigtaszigálni a muzikalitás rögös útján. Lehet, hogy inkább az a kész csoda, hogy mindezek dacára nem gyűlölte meg az egészet. Ilyesmiről ugyanis szó sincs. Szereti a zenét, s mivel neki nem adatott hozzá készség, kifejezetten csodálja azokat, akiknek igen. A hangszerrel is tisztelettel bánik. Finoman pendíti a húrjait, azzal az egy kivétellel, amikor épp a mozdulat közben ragadja el a tüsszentés.
A szántók lassan elmaradnak mellette, s helyüket felváltja az erdő, ami azt jelenti, hogy már legalább a fele út mögötte van. Az az igazság, hogy rá is fért ez a kis séta. Mondjuk azzal nem számolt, hogy így lehűl a levegő az esti eső miatt, de ha sietősebbre fogja a lépteit, eléggé kimelegszik majd, hogy ez se legyen olyan szörnyű.
Amikor a rejtőzködő igric kiugrik elé, kis híján frászt kap. Intő jel. Ha most Wäor látná, biztos a fejét csóválná. Hihetetlen, hogy képes volt ennyire elbambulni. A félvér szerencséjére az ijedelem után Yeza hamar kapcsol és nem is próbál a ruhaujja alatt lapuló kése felé nyúlkálni. Ironikus, hogy az igric viszont felettébb óvatosnak tűnik, pedig Yezánál nem láthatott fegyvert eddig sem, most sem. De igaz... mostanság már ki jár fegyvertelenül? Az csak még inkább óvatosságra int, ha nem látni.*
- Eooghan! *mosolyodik a vörös megkönnyebbült kifejezéssel az arcán.* - Hát megvagy. Tegnap úgy megugrott ez az átok *pillant a bűnbaknak megtett hátas felé* -, hogy azt hittem, kivisz a világból. Féltem, hogy végleg elkeveredtünk *sóhajt. Igyekszik mindent beleadni a színészkedésbe. Nem esik nehezére, hiszen igazából csak néhány apró részletet ferdít el és az igric csinos kis vonásai kissé azért most is ellágyítják. Most például egyáltalán nem tűnik őrült káposztás-megkötözős gyilkosnak. Talán tényleg félreértés volt az egész. De ha őrült, ha nem az, most itt van, és ez azt jelenti, hogy mégis együtt teszik majd meg az út hátralévő részét. Így aztán Yezának nagyon is érdeke, hogy elkenje az előző este történéseit.* - Aggódtam miattad. Amekkora eső jött. Találtál valami menedéket?
*Mielőtt tovább göngyölhetné a meggyőző előadást, valami csetepaté zajai szűrődnek feléjük, amire Yeza máris felkapja a fejét.*
- Hallottad? *Igazából nem is annyira az a kérdés, hogy hallotta-e a másik, hanem inkább, hogy mitévők legyenek.*


2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-21 20:28:18
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Valahogy ő sem így képzelte el ezt az éjszakát, mint, ahogy az sikerült. Talán még legbaljóslatúbb gondolataiban sem merült fel, hogy az éjszakát dideregve, egy ősöreg diófa kényszerű takarásában fogja tölteni, egyedül, legféltettebb lantja nélkül. Persze lant is van rengeteg, de a hideg arra késztette, hogy alvás helyett is a gondolkodás gyötrelmes művészetét folytassa, így arra jutott, mégis csak jó lenne visszaszerezni. Felmerült benne, hogy ugye a nő is a kikötőbe tart, a vérmérséklete pedig bizonyára nem hagyja majd ott sem nyugodni, így a forgalmasabb de eldugott csehókat talán nem ártana felkeresnie. Szerencséje még neki is lehet, ha már az összeölelkezős forró este elmaradt. Sietős tempót diktál a lábainak, így egy idő után felmelegedni látszanak, az éjszaka során kihült végtagjai. Néha egy erőset tüsszent és már alig várja, hogy ráfordulhasson az erdőségre, aminek elhagyása után már térhet is be, az első sarkon fellelhető zugkocsmába.
Ahogy szedi a lábait és fülel, hiszen ha egy szekér arra jár és el tudja vinni, akkor biz isten, hogy sok arany szerencsés gazdája lesz a hajtó, mert sokat megadna egy fuvarért most. Azonban semmilyen zaj nem üti meg a fülét, ami ilyesmire engedne következtetni, de valamit mégis hoz a szél a háta mögül. Lantjáték, azaz a hangszer az biztos, a játék az kétséges. Megtorpan, hogy füleljen, már egészen közel jár hozzá a forrása eme vérlázító barbárságnak, és egyre közeledik. Mert arra, ahogy a csodás hangszert, csak úgy, minden szenvedély és hozzáértés nélkül próbálják megszólaltatni, az számára felér egy kínzással. Majd felcsendül valami dallam, egy nő torkából kieresztve és megszólal Eooghanban a furcsa motoszkálás. Talán ő az. Lantjának nincsen kifejezetten egyedi hangzása, de így, hogy erőszakkal csiholnak belőle ki hangokat, végképp felismerhetetlen. De talán ő lesz az. ~Ha őt is elkapta az eső, és márpedig miért kímélte volna, csak annak okán, hogy csinos az arcocskája, talán, esetleg. ~ Latolgatja az esélyeket és fülel tovább, de gyorsulva ismétlődő lódobogás nem kíséri a dallamot. Hogy is tehetné, hiszen, ha a nő játszik rajta, akkor legalább egy keze szabad kell, hogy legyen. ~De miért? ~ Szaladnak össze a szemöldökei, eddig csak úgy vélte, az, hogy Yeza bedobta a lesántult adut, elterelés lehetett, talán volt benne igazság.
Mindenesetre a férfi megbújtik, az egyik úthoz közeli bokor mögött, a végére akar járni a dolognak. Ha nem az esti utitárs az, akkor mindegy, de ha mégis ő lenne, akkor inkább megpróbálná visszaszerezni kínzásnak alávetett hangszerét.
Lassan érkezik is a hang gazdája, maga mellett vezett lóval, kezében pedig sokat látott hangszerét bűvöli, erős mozdulatokkal pengetve. ~Ilyen nincs! Micsoda mázlista vagyok, márcsak a megfázást kellett volna elkerülnöm. Na mindegy. Ez is elég. ~ Habozik egy kicsit, mert nem tudja, hogy kivitelezze a dolgot. Nem lopott el semmit a nő tőle, csak a lantját, talán nem hivatásos tolvaj, ha meg csak szerény társaságától akart megszabadulni azt is megértené. Bár most egészen jól elszórakozik a hangszerrel, így lát rá némi esélyt, hogy esetleg csak az lehetett a célpont.~Az viszont az enyém! ~ Mikor a bokor mellé ér a lóval, váratlanul kipattan mögüle és próbálja megragadni a karját. Reméli, hogy mivel most mind a kettőt lefoglalja a hangszer, nem tud olyan gyorsan a kése után nyúlni. Ártani nem szeretne, csak kedvenc útitársát kívánja visszaszerezni.*
- Hé kislány! Egy pillanatra! *Lép oda hozzá.* -Nem akarok bajt. Nem foglak bántani. *Emeli fel a másik kezét a levegőbe, hogy lássa nincs nála fegyver.*




2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-21 12:20:55
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Annyit még futtában is meg tud állapítani, hogy a szőke elf nincs túl jó állapotban. Nyújtja a karját, úgy tűnik el is kapják azt, csupán erejét számolta el, mert már az is jócskán gondot jelent neki, hogy a nagyjából vele egy súlyú férfival megtartsa magát, így húzni már nem tudja. Csatangló természetesen nem örvend ennek a durva bánásmódnak, nem szereti a rá erőszakos mód felmászni próbáló sebesültet, ami már eleve ideges poroszkálásra készteti. Ezt csupán fokozza az, hogy szeme sarkából jól látni véli a felé tartó méretes férfit, aki akár emlékeztetheti egy kisebb méretű orkra is. A vadság, testalkat, az öltözet, majdnem minden megegyezik.*
- Várj!
*Szólal fel Rheia, miközben lovával is küszködik, aki egyre inkább veszíti el nyugalmi állapotát.*
- Várj! Segítek! Kérlek, állj!
*Felszabaduló karjával törekszik megállásra késztetni a férfit. Próbál a helyzetre való tekintettel tőszavakban beszélni, remélhetőleg hatva Rorkir elméjének talán még logikusan, higgadtan gondolkodó részére, közben egészen úgy tűnik, hogy Relton sikeresen felhasalt mögé, Csatangló hátára. Nagyon mást nem tart elképzelhetőnek, tekintve, hogy a férfi legyengült, ráadásul futtában próbált felugrani mögé.
A fegyver látványa az, ami végül pontot tesz az ügy végére. Karheia hiába igyekszik erősen tartani az állatot, az teljesen megrémül, elvégre ő nem egy csatamén. Heves ugrándozásba kezd, hogy megpróbálja hátáról a terheket ledobni, ha kell ágaskodik is, csak szabaduljon meg tőlük, és távolabb kerülhessen a vérgőzös barbártól. Rheia még talán át is vészel egy, vagy kettő erős rántást, de végül hamarosan a földön köt ki. Annyi lélekjelenléte még akad, hogy karjait arca elé húzza, hogyha megtaposni kívánja az állat, akkor talán enyhíthet valamicskét rajta.*


2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-21 07:05:41
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nimral //

-Köszönöm! *Hálálkodik a mélységi a bókért. Ő is így gondolja, szóval nem lepődik meg különösebben. Bólint egyet a munkatárs szavaira és már el is kezdi a mozsarak pakkolását, a morzsolófejeket külön elhelyezve a tálaktól, gondosan ügyelve rá, hogy a különböző anyagok teljesen ki legyenek tórölve. A segítséget viszont elutasítja.*
-Ezeket elbírom én is, te csak az üvegekre figyelj. Nagyon törékenyek és nem lenne jó, ha valamelyik eltörlne. *Ha mindennel végeztek, rendesen megrakodva, de egy rövidebb ösvényen indulnának el a Sellő felé.*
-Mielőtt visszamegyünk, a kikötőbe kéne kanyarodnunk. A Sellőhában van ördögvigyor. *Osztja meg gondolatait és ha a kollégának nincsenek ellenvetései, arra is indul el.*


2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 21:00:03
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Madvaarick //

* Jól tippelt, mert tényleg a közelben lehet a vajákos kunyhója a férfi elmondása szerint. És lám, mint egy varázsszóra előttük is terem a kis épület.*
– Pofás kis kuckó. * Egy elég jó kis helynek tűnik így belülről. Mindenféle olyan dolgokkal, amire csak egy vajákosnak szüksége lehet. Ő maga nem tudja, mire lehet szüksége a férfinak, de hamarjában megkapja a feladatát.*
– Jól van akkor én összeszedem ezeket az üvegeket.* Veszi el zsákot és kezdi el belepakolni óvatosan a cuccokat. Miután végez vele, felajánlja Madvaaricknak, hogy esetleg viszi az ágyneműjét. Így talán nem kell mindent a férfinak cipelnie. Ha megkapja, akkor viszi majd azt is az üvegek mellett. A vissza út már sokkal hosszabbnak ígérkezik így felpakolva.*


2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 20:31:16
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kicsit úgy érzi, hogy romantikusan andalognak, ami egy kissé zavarja is. Nem az a romantikus fajta, ráadásul valamiért azt gondolja, hogy, amit tesz az nem helyes, mi több illetlenség. Múltja kavarog, s a vihar, mely egyelőre még csupán a szél orkánerejű, jelentkező lökéseiben nyilvánul meg egyre hevesebben dobogó szívében, teljesen szétzilálja egyébként sem tiszta, puncstól ragadó elméjét.*
- Hehe... ez kedves... *Vigyorog kényszeredetten.* Derűs természetem... az van, az bizony van! *Srófol rá még egy lapáttal, majd, valami nagyon vicceset akarna mondani, amint egy igazán jót kacaghatnak együtt, de a régi emlékeken kívül semmi nem jut eszébe. Cassy nagyon kedves lány, s Khult a csapat tagjának titulálja, de a férfi vére talán sosem nyugszik meg, így a kijelentést válasz nélkül hagyja, csupán hümment néhányat. Hogy a csapat tagja-e, vagy sem, azt eldönti az idő. Volt, hogy olykor egész hosszú ideig kihúzta egy helyen, majd egyik pillanatról a másikra beütött a ménkű.*
- Úgy van, úgy van! *Élénkül fel hirtelen, mikor elejtett megjegyzése nem sebzett azonnal, a sötét miatt azt az árnyalatnyi eltérést sem látja, így lassan megnyugszik és igyekszik lakatot varázsolni nagy pofájára. ~ Jó kemény seggű kis csaj, annyi biztos, bögyös, mosolygós, amolyan hasra ültetős... a mindenit csibebaba! ~ Ezúttal gondolatai nem komolyak, mármint jelentésük igen, de kemény fogalmazásuk sokkal inkább a romantikus felhőket hivatottak elhessegetni, ami egy ilyen csillagfényes éjszaka egy pár fölött gyülekeznek. Már csak egy árnyalatnyi, falatnyi hely, s akár még meg is tudná puszilni. ~ Hülye Khul, hülye Khul! ~ Sajnos egyetlen fába sem tud belefejelni feltűnés nélkül. Sajnos.*
- Nem, nem az! *Heherészik, majd fejét vakarva tekint az égre, de feltűnésmentesen, mert látja, pont ott húzódik.* Mert én vagyok Harcizom! *Húzza ki magát, s kezd ismét magára találni.*
- Vágok, csapok, harapok... mikor mit kell, szivi! *Tódítja, miközben már az ajakharapást szemléli kiguvadó szemekkel.*
- Melyik kettő közül csibefalat? Hát négyet mondtál! *Mondja feltűnően gyorsan hadarva. ~ Hát ez nem igaz. Annyi csillagkép van az égen. ~ Majdnem beletrafált, s valahogy annyira nem is akarja kendőzni, ezért inkább csak szelíden elmosolyodik.*
- Közöttük van, bébi, közöttük, de nem biztos, hogy tudni akarod melyik az. *Pillant maga is az égre, s megáll, hogy Cassyt elengedve, hátratett kézzel, amolyan egyszerűen, férfi módjára csak szemlélődjön, mintha más dolga nem is lenne. Szemei elvesznek a távoli sötétben pillogó pontok sokaságában, már megint máshol jár.*
- Amúgy nem illik hozzám, de nem is nekem szánták, sokkal inkább akadály, mint biztos pont, amolyan leküzdendő, mint amilyen az egész életem volt, bébi. Jaja... *Mélyen felkuncog, s csak egy pillanatra pillant Cassy arcára, majd ismét sajátját füröszti a holdak fényében és a Fal alatt, mi távol van, s elérhetetlenül zárva.*


2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 15:35:37
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//

*Szégyenlősen mosolyogva fordul el pillantása, mikor Khul említi, hogy mindig vigyáz rá. Igyekszik úgy érteni, hogy a teljes személyzet felvigyázójaként gondolt magára a férfi, nem kiemelten az övé. A fák alatti sötétről visszafordul a pillantása.*
- Így van, mind nagyobb biztonságban vagyunk, mióta velünk vagy. És a derűs természeted miatt többet mosolygunk.
*Ezen a ponton talán elfogult egy kicsit, leginkább önmagára gondol. Vannak, akikbe túl sok komolyság szorult, de kifejezetten ellenérzéseket nem talált senkiben, leszámítva egy túl nagy lendülettel érkező tengeri medvét, akivel fel kellett vállalnia a konfliktust.*
- Tudtam én mindjárt, hogy köztünk a helyed. Remélem, te is így érzed.
*Most ő hallgat egy kicsit és élvezi, hogy Khul beszél hozzá, megértőn kezelve bugyuta beszédét. Számára egy kicsit ijesztő a környezet, de csak azért, mert rossz dolgokat hallott erről az útról, bizalma mégis arra ingerli, hogy engedje el magát. Mivel csak ketten járnak itt, és föléjük borul az éjszaka, elegendő csendesen beszélni. Ittlétük tán észrevétlenül múlik el.
Könnyűvé váló lelkébe hirtelen mar bele a visszakérdezés, hogy miért tölti ébren az éjszakát. Némi szégyenérzet fut át rajta. A mai napon maga mögött hagyta a mindennapi élet terhét, bár Laor csipkelődésekor folyton emlékeztette magát, hogy miért is nem lehet mellette senki. A rossz érzést megtanulta már elhajtani, erős alapokon áll belenyugvása. Élvezi ő is a csillagokkal meghintett égbolt látványát, de érzi, hogy csökken közöttük a távolság, ettől egy kicsit összezavarodik. Talán mégsem volt jó ötlet együtt jönni a sötétben. S még csak nem is Khulban rendült meg a bizalma. Khul vonzó férfi, biztos benne, hogy rengeteg nő lenne szívesen itt helyette, ebben a meghitt környezetben, s amilyen könnyedén összekerült Kherillával, vélhetően egy csinos nőnek nem lenne nehéz dolga, ha közelebb akarna kerülni a zsoldoshoz. De tudja, hogy nem jó ez így, sok-sok fájdalom és megbánás lapulna egy ilyen úton, végül pedig az egész keserűséghez vezetne. Kész szerencse, hogy félhomály borul rájuk, nem látni, hogy mennyire kipirul az arca, ahogy talán azt sem, hogy mennyire gyötrődik, hogy visszaállítsa a semleges, baráti viszonyulást a fejében. Khul észreveszi magát, és olyan ijedten próbál szabadkozni, hogy Cassy egyfelől kuncogni kezd, másfelől egy kis kellemetlen lökést ad neki, amiért annyira biztos akar benne lenni, hogy nem veszi mélyebb értelemmel a dolgot.*
- Ne is tedd, drága! Nem értelek félre, ne aggódj! Kollégák vagyunk és talán egy kicsit barátok is. Ez így tökéletes.
*Kacsint enyhe mosollyal az enyhe hazugságra. A szíve még nem érte utol az elméjében már leszögezett döntést, de már alakul. Minden figyelmével igyekszik a csillagképeket fürkészni, ezért az oldalba billentésre meglepetten ugrik meg, majd elneveti magát.*
- Micsoda kihívás!
*A szomorúbb megerősítésre egy kicsit hosszabban nézi a zsoldost, de aztán ő is felnéz ismét.*
- Lássuk csak… ezek szerint nem az Észak Kardja…
*Elvigyorodva sandít oldalra.*
- Pedig illene hozzád.
*Aztán megint szemlélődni kezd, önkéntelenül ráharap az alsó ajkára tűnődő izgatottsággal.*
- Szóval nem veszik észre… a legkisebb csillagképre, illetve a legegyszerűbbre tudnék gondolni. A Homokóra egészen szerényen bújik meg a Mérleg és a Négy Város között.
*Mutat fel az ujjával a horizonthoz közelebb eső irányba.*
- A Fal egyenessége viszont olyan egyszerű és kerül minden hivalkodást, hogy erről is el tudom képzelni, kevés figyelmet kap.
*Mozdul át a keze kettejük közé, mert szinte az ellenkező oldalon kellene lennie.*
- Valamelyik a kettő közül?
*Várja felvont szemöldökkel az értékelést.*


2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:59:26
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nimral //
// Madvaarick kunyhójában //

*Nimral szavai sanda, önelégült mosolyra késztetik.*
-Igen, ebben igazad van. Ez tökéletes hely egy csendben és nyugalomban dolgozó vajákos számára. *Ahogy ezt kimondja, a kicsi, de takaros, zsúpfedeles tákolmány előttük is terem a csapás végén.*
-Na, itthon is vagyunk. *Ahogy belépnek, a mélységi megannyi mozsarat, főzetkészítésre alkalmas eszközt, szárított füveket és pár széket találhat. A férfi egy zsákért indul, melyek a bal oldali falra vannak akasztva.*
-A mozsarakat hozom én. Te az üvegekkel foglalkozz. *Adja ki az utasítást és ha teheti, egy hasonló méretű zsákot nyom Nimral kezébe.*
-Azért légy óvatos, semmit ne törj el, ha lehet. *Mondja és a részéről bele is kezd a pakkolászásba. Ha a munkakellékekkel végez, egy széket és ágyneműt rögzít a jobb vállára, kötelekkel. Ágyat meg majd szerezni fog valahogyan Artheniorban, akárcsak asztalt.*


2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:38:14
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//

*Rohan a másik, mint egy bolond, de teljesen érthető okokból. Rorkir pedig utána lohol, szintén érthető okokból, bár talán az ő indokai egy kissé ködösebbek lehetnek annak, aki nem ismeri a barbár kultúrákat. Mindenesetre Rorkir szentül hiszi, hogy jó oka van arra, amit tesz. A nőt és a lovát valamivel hamarabb észreveszi, de persze ez semmit sem változtat, ellenben felvet néhány kérdést, melyekre hamarosan választ is kaphat a barbár. ~Mit akar ez itt? Tán segíteni a másiknak? Remélem, hogy nem. Őt nem bántanám olyan szívesen, de kénytelen lennék. A francba. Csak ne legyél hülye, kérlek, te ismeretlen asszony.~ Fut vegig az agyán, de nincs ideje gondolkozni, hisz épp az üldözöttje elé vágtat a lovával. Ahogy nézi, míg a másik felszáll a lóra, ha sikerül neki egyáltalán, talán ez épp annyi idő lehet, hogy Rorkir is odaérjen valamivel később. Kardot ránt, melyen keze csücsült, és lendületből ugorva próbálja elérni az elfet a pengével. Persze könnyen lehet, hogy addigra már elindul a ló, ha vágtára ösztökéli a gazdája, és akkor valószínűleg csak a levegőbe csaphat a kardjával. Ez már a nőn múlik, illetve a lovon. Ott fent ülve könnyű célpontnak tűnik a másik, főleg, hogy nem támadásra akarja használni az íjját, hanem a vérzését elállítani. Egyik sem ostoba döntés Rorkir szerint, csupán a körülmények kérdése. Bárhogy is, az üldözés és futás következtében erősen verejtékezik, és a levegőt is úgy kapkodja, ahogyan csak bírja, de reményei szerint már nem kell sokáig kibírnia ezt a hajcihőt.*


2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:10:20
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*A vadbaromja még mindig fut utána. Normál helyzetben örülne egy ilyen szituációnak, de ez kivételes alkalom. Nem jut ideje nézegelődni az újonnan jött jövevényre, mert fontosabbnak értékeli a bőrét, mint az új találkozásokat. A barbárral ellentétben a karjaiból is tud lendületet szerezni a futáshoz, ami addig jelent előnyt, amíg fel nem lép az első probléma a vérveszteség miatt.
Vizslatja a természet munkáit, hogy merre szerezzen lépés előnyt, amikor a semmiből elé terem egy fa. Nem tudja hogyan került oda, de neki áll megkerülni, de egy érdekes megállapítást tesz róla.*
~Ennek a fának farka van.~
*Megáll egy másodpillanatra, hogy mit hozott ide a szél. Nem egy szőrös fába futott, hanem egy lóba és a tulajába. Elfogadja a feléje nyújtott kezet, hogy felmásszon a lóra. Remélhetőleg a nő nem akarja vele ilyen módon végigszántani környéket.Valószínűleg nem sértődik meg, hogy miközben tüdejét igyekszik megtalálni, nem köszön illően a megmentőnek vélt alaknak. Ha nyeregbe kerül, akkor leszereli a hátáról az íját és az eddig haszontalannak bizonyuló nyilakkal lenyisszantja a fegyverről az ideget. A fából faragott részt meghagyja az ölében pihenni, míg az ideget kezelésbe veszi. Mindkét végére köt egy-egy hóhércsomót. Egyik lyukon átdugja a kezét és felhúzza egész a hónaljáig, másikhoz felhúzza a lábát és belehelyezi. Elengedi magát és hagyja, hogy a lába súlya megfeszítse az ideget és elszorítsa a nyomópontot.*


2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-20 12:59:58
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Titok a mélyben//

*Soha nem volt az a nagy rejtőzködő, sem bujkáló, így ez a dolog most sem jön be igazán. Miután észrevették és ő részben megfigyelte a többieket a mélyben megtalált péksütemények jutnak az eszébe. Valamint a leszúrt szenvedő szavai, amelyből rendesen össze is áll a kép az érkező bandáról.
A nála lévő zsákot nem veszi elő még, így azt a hasadékban hagyja. Ki tudja még mit hoz a jövő ezzel kapcsolatban és rájönnek, hogy legyilkolta a kis barátjukat.*
- Maguknak is! *Jön a morgó válasz Zhaggurtól, aki lassan előmászik a rejtekhelyéről és elindul a háziasszony irányába.*
- Soha nem lehet tudni miféle haramiák járják a környéket. *Morogja tovább a köszönés után.*
- Kit kerestek? *Majd épp elmondja a kérdését, amikor a férfi a bányáról kezd magyarázni, amely már közel sem kezd tetszeni Zhaggurnak. Forrófejű törpe és akármi is sül ki a dologból, nem akarja szó nélkül hagyni a megjegyzést.*
- Még szép! Az én bányám! *Nyomatékosítja a tulajdonjogi viszonyokat, hogy még véletlenül sem legyen félreérthető. Majd morcos hangulatán enyhítve elvigyorodik és folytatja.*
- Munkásokat azért felveszek. *Ezzel a rá nem igazán jellemző módon megpróbálja oldani a helyzetet.*


2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:43:30
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hűvös az éjszaka, mert lassan inkább már azt lehet mondani, szerencsére azonban a holdak világa kellő látótávolságot biztosít, így nem kell minduntalan a lábuk elé nézni. Persze, ha úgy tetszik, egymást támogatják, melegükkel, tartásukkal, nyugtató és pihentető szavakkal, mely a bazári forgatag után kimondottan jólesik az embernek... meg persze az elfnek is. Ugyan azt mondja, igyekezniük kell, azért nem katona módjára marsalozik előre, csupán egy kissé sietve, hogy Cassy még bírja azért a tempót és ne fúljon lihegésbe az a kedves, csicsergő hang. Fejét göcögve oldalra dönti játékosan, mikor a lány örömére jobban belé karol:*
- Ezért vagyok, végeredményben amott is rád vigyázok csibebogár! *Vonja meg enyhén a vállát, tulajdonképpen, ha lenne munkaköri leírása bizonyára ez is szerepelne benne, meg a káromkodás.*
- Igen! Heh... fura volt, de tényleg elmúlt... Laort pedig csak most ismertem meg, jó cimbora válnék belőle... de nem a barátom, csak egy hasonviselt ember, mint én, valaha zsoldos lehetett, ha nem csal a szimatom. *Futtatja végig tekintet a sötétlő horizonton. Az erdő sűrűje nem tűnik veszélyesnek, nem túl csendes, nem túl sötét, csak szokványos éjszakai látképét mutatja.*
- Ébren? *Szalad fel a szemöldöke Cassyre pillantva, mint, aki nem érti, persze a lány utána megmagyarázza kijelentését. Rögtön ezután az égbolt felé fordítja a tekintetét, s a fák ágainak szövevényében igyekszik kivenni, az egyre inkább sziporkázó csillagok hagymázas szikrázását. Önkéntelenül is közelebb bújik a lányhoz, amikor megpróbál áttekinteni egy-egy ág között, hogy aztán kissé hirtelen húzódjon el:*
- Bocsánat... én csak... *Kezd bele.* Eh... faszom, magyarázkodom itt. *Aztán egy öblöset üt a szájára, csak úgy csattan.* Bocsesz... megint mocskos a szám, hehe... szóval... nem igazán hiszem, hogy kitalálod. *Billent egyet a mellette sétáló Cassy derekán, saját csípőjével, ha a lány nem elég éber.*
- Korántsem hiszem. *Mosolyodik el szomorúan, majd immár az eget kezdi fürkészni.* Sokan észre sem veszik. *Vonja meg a vállát.*
- Hol van a lakásod, nem is meséltél még róla? *Kérdez előbb, kissé, mintha hessegetve a témát, bár nem feltűnően, de azért picit érezhető, ugyan az is igaz, mintha kikívánkozna valami, azonban, ahogy szóra nyílik a száj, úgy csattanva csukódik is.*


2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 17:07:00
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Madvaarick //

* Elhűl egy pillanatra az összeg hallatán.*
– Mi van? Te most szívatsz engem? Háromszáz arany az kis üvegnyi lötty? Akkor mennyi az erősebbeknek az ára?* Kérdezi hitetlenkedve. Ő már kevesebbért is ölt embert és az jóval veszélyesebb munka, mint italokat kevergetni. Persze ez csak a saját véleménye az üggyel kapcsolatban. Kiderül, hogy az erdőbe tartanak. Beérve Madvaarick megkeresi az utat, ami valószínűleg a kunyhójához vezeti majd.*
– Itt van a kunyhód valahol? Mert ez jó helynek néz ki. Ideális ha távol akarna maradni valaki a külvilágtól.* Halkan beszél és ha teheti szorosan a másik nyomában halad.*



2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:04:54
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Karheiát nem lepi meg a tény, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják őt, elvégre komoly dolgokról van szó, nem egyébről, mint élet, és halál harcról. Egyértelműen nem rendíti meg ez a tény, hiszen durvább dolgokat is látott már, a táborban, ahol jó pár évet eltöltött. Ott bizony mindennaposak voltak a küzdelmek, ennek okán szerzett rengeteg ork agyarat, ami éppen táskájában pihen.
Egy darabig tehát unottan szemléli az eseményeket, éppen csak nem ásít. Latolgatja, hogy mit tegyen, ha egyáltalán tenni szeretne valamit, akár végig is nézheti a műsort szemrebbenés nélkül, legalább valami ténylegesen érdekeset is lát. Persze a csinos tündérleány is az volt, különösen annak szárnyai, de Rheia szemében egy jó kis harchoz nem érhet fel. A két férfi közé egyértelműen nem szeretne állni, elvégre nem kíván megsérülni más helyett.
Ahogy nézelődik, magában azt állapítja meg, hogy a testes férfi nyilvánvaló előnyben van, talán abból tud erre következtetni, hogy a másik határozottan menekülni látszik.
Végül megelégeli a nézelődést, és fokozott tempóra ösztökéli lovát, hogy annak gyorsaságából fakadó előnyét kihasználja, és a szőkeség elé kerüljön. Ekkor lelassít, vagy akár meg is torpan, attól függően, hogy Relton orra bukik, vagy menetel tovább. Segítőkészen karját nyújtja neki, hogy esetleg felhúzza a nyeregbe. Legalábbis így tűnik, valójában jobb esetben is lelassítja a férfit, és ezzel minden bizonnyal csak ront annak helyzetén.*


2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 10:08:10
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Úgy tűnik a fejsze nem teljesen téveszt célt, a pengéje valószínűleg véresen hever a földön. Egy jókora húsdarabot szakít ki az üldözött karjából. Ez önkéntelen mosolyra készteti Rorkirt, miközben lohol a másik után. A kardját egyelőre még nem veszi elő, hisz nem bolond. Kivont karddal nehezebb futni, így keze csak a markolaton van még mindig, kivonásra készen, ha sikerülne beérnie a másikat. Nem hiszi, hogy gyorsabb lenne nála, így csak fut utána, míg a sebesülések és a vérveszteség megteszi a hatását, és valószínűleg a másik lelassulhat idővel. Nem tűnik olyannak, aki jól bírja a fájdalmat, de ezt Rorkir nek tudhatja. A szeme sarkából lát egy nőt, aki épp arra jön egy lóval. Nem tudja, hogy mennyire lehet közel, a hangját épp csak hallja, de most bem érzi, hogy lenne ideje oda is koncentrálni. Nem tekinti fenyegetésnek, reméli, hogy ha sikerül végeznie ezzel az elffel, utána majd beszélgethetnek. Talán még a Thargokhoz is segíthet neki eljutni.*


2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 09:23:07
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//
//Rorkir, Karheia, Relton//

*Áldassék annak a kiszámíthatatlan erőnek (szerencsének) a kitalálója, akinek hatalma megvillan az ilyen frissen gőzölgő szarban is. Igazságosan Ő döntötte el, hogy Rorkir ne legyen a célzás mestere (főleg porral a szemében), de a harcokban ne legyen ügyefogyott.
A közeledő erdős terep látványa nyújtja a segítő kezét. Már csak néhány lépés kérdése, hogy az anyatermészet szűz ölén menekülhessen.
A jobbról elszáguldó fegyver elmosódott alakja elég, hogy a már megindult gondolatokat felülírja, és az útvonalát enyhén balra navigálja.
Nem érdekli más csak a futás. Hall egy idegen hangot is, de nincs mersze felé fordulni. Talán ha elér egy fát, akkor kipillant a törzse mögül hang tulajára, ha a barbár nincs közvetlenül a seggében.*
~Élni! Élni! Túlélni!~
*Nem tudja még, hogy miféle sérülés lehet a bumeráng alatt, de sírni a fájdalom miatt csak másodlagos. Az se érdekli, hogy a mellette elzubogó bárd egy húsz centis szeletet vágott a felkarja húsából, mintha csak vaj volna.
Fájdalomra fittyet hányva igyekszik minél több utat állítani maguk közé. Minden erejét iszkolásra fordítja, amíg a másik matatásra és csapkodásra is. Reméli ez elég lesz. A cél még mindig az erdő járatlan útjai. Korábbi elhatározása szerint, ha nem a puszta szerencsén múlik az élete, akkor szemmel felkeresi az új jövevényt, hogy lássa milyen védelmezőt rendelt ki neki a sors.*


2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 02:51:40
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Számára ez már egészen ismerős környék, nem csak azért, mert többször is kilovagolt ide, de nem olyan rég még itt futottak össze a tündérkével. Kicsit újra lassít Csatangló tempóján, egyrészt azért, hogy kímélje az állatot, és magát is, illetve azért, mert az erdő maga ezt követeli. A sűrű fák nyugalmat kölcsönöznek, ugyanakkor veszélyt is rejthetnek, ezért Karheia jobbnak véli inkább megfontoltabban közlekedni. Egyébként sincs semmi sürgős dolga, így sietnie sem szükséges, sőt, kicsit örül is, hogy Synmirától kiszabadult.
Elgondolkodik azon is, hogy talán szálljon le, és eredeti tervének eleget téve pihenjen meg újra a fák árnyékában, de elveti az ötletet. Egyik ok, amiért így dönt, az a dulakodás hangja, ami a csendes vidéket megzavarja. Megállásra készteti hátasát, hogy fülelni tudjon ő is, illetve az állat is, akinek a reakcióit figyeli közvetlenül a táj felmérése után. Aggodalommal töltik el ezek a hangok, ezért gyorsan megbizonyosodik róla, hogy kardjai helyükön vannak, bár használni úgysem nagyon tudja. Talán itt lesz az ideje megtanulni ezt is.
Karheia viszont sok mindent megélt, bátor asszony, így nem retten meg, nem várja meg, amíg a hangok elhalnak, és nem is fordul vissza, hanem folytatja útját, de immár felkészülve. Hamarost meg is pillantja a hangok forrásaként szolgáló két férfit, akik első, de még második ránézésre sem úgy tűnik, hogy baráti edzést folytatnak.*
- A szellemekre!
*Szalad ki a száján valamivel hangosabban, de feltehetően nem eléggé ahhoz, hogy megzavarja az életükért harcolókat. Időközben meg tudja állapítani azt, hogy egyikük egy magas, nagyobb darab férfi, akár népének egyik tagja is lehet, a másikuk egy szőke, satnyább testalkatú, elfre tippelne, de a nagy birkózás közepette nem mer messzemenő következtetéseket levonni ezt illetően.*
- Mi folyik itt?
*Szegezi a kérdést a két férfinak, ezúttal már célzottan, hangját a korábbinál jobban kiengedve. Ha nem támadnak neki, akkor lassan leereszkedik lova hátáról, felkészülve arra, hogy bármikor bevonhatják őt is. Úgy sejti lent a földön talán gyorsabban, és megfelelőbben tud reagálni bármire, ami őt érheti, mint lova hátán, aki akár meg is ijedhet.*


2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 01:43:10
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

*Bár homok ment a szemébe, a csatabárd lesújt. Nem nehéz támadást indítani valaki ellen, aki épp az ellenfél előtt hever a földön. A csapás akár találhatna is, de nem. Relton valamiféle módon elkerüli, nem tudni, hogy hogyan. Mindenesetre egy macska ügyességével ugrik hátra, és bukfencezik, bár egy ilyen helyzetben akkora távolságot valószínűleg nem lophat a mozdulattal. Bár Rorkir szemébe homok került, és ez pár pillanatra megzavarja őt, nem esik pánikba. Mivel ez csak homok, könnyezik és fáj is neki, de nem vakul meg tőle, vagy ilyesmi. Tisztán látja Reltont két sűrű pislogás között képek formájában. Menekülni próbál. Mivel valamennyi lepés előnye lehet a másiknak, mivel Rorkir fegyvere a földön van, így taktikát vált
Bal lábával előre lépve vesz lendületet, és nemes egyszerűséggel utána hajítja a fegyverét némi üvöltéssel megfűszerezve. Bár a célzás nem erőssége, ilyen távban egy ekkora széles élű fegyverrel nehéz lenne mellédobnia. Ha nem is találja el, biztosan nem könnyíti meg a dolgát. De nem várja meg, hogy talál-e, vagy sem. Amint keze elengedi a fegyvert, rohanni kezd felé kezét kardja markolatára csúsztatva, hogy ha a helyzet úgy adódna, elő vehesse, de persze ez még a jövő zenéje. Rorkir számításai szerint viszont az elf lába korábban megsérülhetett, így valószínűleg nem fog tudni csak úgy elszaladni.*


2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-19 01:21:28
 ÚJ
>Relton Miirphys [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

*Homok sikeresen betalál. Remélhetőleg emberből van, és a látására hagyatkozik harc közben, nem pedig a hallására. Már van három napja is, hogy utoljára fürdött, ezért nem fél, ha esetleg az orrára támaszkodik az ellen.
Nem hagy időt arra, hogy Relton egyáltalán leszerelje az íját, nemhogy felhúzni. Közelharcba keverednie öngyilkosság. Nincs mit tenni, kihasználja az előnyét: a látást. Nem ismeri Rorkir jelenlegi látását, de egy ember méretű ugrándozó valamit nehéz összekeverni bármi mással, míg Reltonnak továbbra is kifogástalan, csak a nadrágjából csorog valami.
Hátraugrik és dob egy bukfencet, hogy elhagyja a fegyver sugarát, és iszkolásra fogja a dolgát. Ha járt úton menne, akkor csak a macska egér játék folytatódna, amíg a macska be nem kapja a cincogit. Relton a cincogi.
Járatlan utak, az erdő mélye, mellett teszi le a voksát, ahol várhatólag sok az avarban megbúvó ág, gödör és más természetes nehézségek, amik segítik a továbbhaladást. Netalántán fedezékként szolgáljanak a későbbiekben. Azon a terepen hosszabb távon előnye lenne a látása miatt, ha valóban jobb, mint a másiknak. Ha elér addig, akkor a fák közelében járja az egérútját.*


2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-09-18 21:59:41
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Rorkir, Relton//

*Mély sajnálatára a csapása csak részben találja el az elfet, de így is már jóval közelebb van céljához, mint korábban. Ahogy a harag, a düh és az adrenalin egyre inkább elönti szervezetét, a hangokat már nem is hallja. Szinte megszűnik a külvilág számára, csak az ellenfelére öasszpontosít. A fülében hallja a szíve dobogását, a torkában pedig érzi a lüktetést. Szinte jobban élvezi ezt, mint bármi mást. Relton a földre kerül, s homokot próbál szórni Rorkir szemébe, de tapasztalt harcosként ez nem igazán zökkenti ki. Annyira elöntötte már a hév, hogy akár kést is szúrhatna a szemébe, az sem állítaná meg. Nem érez fájdalmat, a karjában érzi az erőt, mintha ezer évig is tudna harcolni. Így a földön lévő hegyeasfülűre igyekszik egy végső csapást mérni. Egy olyat, ami után nem hogy ugrálni ne tudjon, de mozdulni se. Legalábbis ez a célja.*

A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 22:00:28


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3235-3254