Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:55:03
 ÚJ
>Wylindhor Valdhorisz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Rosszalkodjunk!//

*Hátuk mögül az ég szakadatlan morgással adja hírül mindenkinek, hogy percek kérdése, és könyörtelenül csap le mindenre és mindenkire. A fák koronájukkal javarészt eltakarják szem elől a borús eget, így Dhorisz csak tippelni tud a vihar érkezését illetően. Úgy számol, hogy nagyjából húsz-huszonöt perc még kell, mire az eső megérkezik. A valószínűsége annak, hogy még az út során a nyakukba szakad az ég, egyre nagyobb. Dhorisz ettől nem olyan boldog. Bár bőrkabátja némileg állja a vizet, de a szakadó eső behatolását a bőréig azért nem tudja visszatartani.*
- Több a választék?* Nevet fel.*
- Én inkább úgy mondanám, hogy még kétféle dohány kapható, valamint van füstölő és illóolaj változata is. De ételt tekintve is jó a kínálat. ~Mondjuk a Sellőben sem volt valami rossz.~
*A fák levelei lágyan kezdenek rezegni az esőtől, amely a jelek szerint még csak csepereg.*
- Hát ez rohadt jó.* Sóhajtja kelletlenül.*
- Nem tudtam, mi hiányzik az életemből.
*Míg az erdő útját tapossák, árgus szemekkel kutat lapulevelek után. Néhány darabból talán tudna egy esernyőszerű fedezéket készíteni. Szerencséjére talál is nyolc darabot. Felszedi őket, s sebtében összefonja a levelek szárait úgy, hogy tartsanak is. A nyolc levélből két ernyő kijön.*
- Hát nem lettek valami szépek, de a célnak talán megfelel.* S ezzel az egyik ernyőt átnyújtja Burzhgornak.*


2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:52:57
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//

*Borzalmas ellenfél, kár lenne tagadni, sőt. Valahol még élvezi is Rorkir a kihívást, s ha itt lelné végét az élete, boldog lenne, hogy ilyen dicső csatában esik el, nem pedig betegen az ágyában pihenve. Méltó ellenfél, ahogy mondani szokás, azonban esze ágában sincs feladni, vagy menekülni, ez szembe menne mindennel, amiben hisz. Látja, hogy társai, akiket nyugodtan nevezhet annak a helyzetre való tekintettel, keményen helytállnak, és bizony hozzáteszik a magukét, de nem tudni, hogy mennyire sérültek vajon meg. Nem számíthat rájuk, legalábbis nem tudhatja, hogy mennyire alapozhat a párosra, így újfent saját kezébe kell hogy vegye sorsát. Látja, hogy közeledik a fenyegetés, mindkét oldalról, s kár lenne hátrálni, így úgy dönt, hogy nincs más hátra, mint előre, menni kell, harcolni kell az utolsó leheletéig. Sikeresen elér a tűzhöz, ami hatásosnak bizonyult a fekete véglény ellen, rövid mérlegelés után akcióba kezd, talán élete utolsójába. A balról közelítő Jalanydira néz, lábát megveti a tűz szélén, és amennyi izzó parazsat tud, de legalábbis hamut mindenképp próbálja a viharlényre rúgni, szemébe, vagy bárhová, csak lassítsa egy kicsit, na meg nem tudni, hogy a porra, esetleg a tűzre hogyan reagál. Kezével pedig egy újabb égő végű fadarabot ragad. ~Teysus ha látsz, jól nyisd most ki szemed!~ Igyekszik felmérni az alakváltó csápjait, és úgy látja, hogy a kettőssel illetve a tűz megkerülésével van elfoglalva, így talán akad rés a védelmén. Egy előre bukfenccel, gurulással igyekszik lopni a távot, és ha elérne a lényig, a fekete borzalom lényegébe ültetné a tüzet, hátha nagyobb kárt tudna okozni, mint a csápokkal. Csak remélni tudja, hogy sikerül elkerülnie a halálos végtagokat, illetve, hogy Jalanydi megzavarodik annyira, hogy terve működhessen.*


2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 13:55:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//

*A Viharlény összecsapása folytatódik az alvégen Denodeával. Az íjas egy jókora lövedéket durrant a lény mellkasába, mely láthatatlanul robog át rajta, azonban a sercegő kék energiatestet így is kicsit megbolygatja, láthatóan fájdalmat okozva ezzel a villámharcosnak. A sercegő lövedék Rorkir füle mellett robog el és nagy csattanással egy alkar vastagságú ágat röpít le egy közeli fáról. Nem sokon múlott, úgy tűnik a fekete-fehér lények is igen kétségbeesetten igyekeznek kiiktatni Jalanydit. Rorkir jeges pengéjét küldi a lövedékkel ellentétes irányba, melybe a Viharlény szélsebes mozgása ellenére is beleakad, ahogyan Denodea halántékához nyúl. A lövés hatásos, sercegve reppen tova a penge, de a Viharlény láthatóan kisebb lesz tőle, harmadik oldalról pedig kezén reppen át Kiriotól egy újabb tű. Minden irányból záporoznak hát rá a támadások. Az alakváltó sötétségszörny támadását pedig a barbár kiáltásának köszönhetően a hegyesfülű is észreveszi. Egy lövéssel egyik fegyverét egy fa lombkoronájába küldi, majd a már előbb is látott mozdulattal jó tizenöt láb magasra ugrik hirtelen. Az árnykarok azonban nem restek követni, kettő elvéti, de a harmadik szorosan bal combjára tekeredik lehúzva őt a földre. Teysus szolgája fájdalmasan felkiált, ám kiáltása sikollyá alakul mire Rorkir a tűz szélére ér. Jalanydi ugyanis felhagy az eltalálhatatlan ellenfél ostromlásával és az íjásztól felreppenve szikrás csíkot hagyva mellkason rúgja Kiriot, majd innen, ahogyan azt Rorkir is észreveheti szeme sarkából egyenesen a barbár felé indul sercegő haláltáncát folytatván. A bajt tetézve A Kiriora tekeredni vágyó két csáp mellett egy harmadikat a Vérgőzös klán bajnoka láthat a tüzet jobbról kerülve közelíteni. Tehát ismét két tűz közé került, azonban most nem szemből és oldalról támadja a két lény, hanem balját és jobbját igyekeznek lefogni, és nem biztos, hogy a mérges mennydörgéseket hallató villámharcos elől bárhogy ki tudna térni. Hogy az események még baljóslatúbbak legyenek, az ég ismét eldörren felettük, mintha csak az elemek is csatároznának felettük.*


2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:17:21
 ÚJ
>Chalarel Daedwyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

-Hallottam, hogy volt valami robbanás is.
*Próbálja felidézni a környéken keringő pletykákat. Sok különböző dolgot hallott a városban történt eseményekről, de talán ez volt az a mozzanat, amit mindenki említett.*
-És hogy van is egy nagy sebhely Arthenior közepén.
*Bíbor íriszei pedig már kúsznak is utazótársára valamiféle megerősítést várva*
-Hát a barkácsolás jóval nyugodtabb munka.
*Mosolyodik is el szélesen, valahol aranyosnak találja, ahogy ötletelgetnek, mint két izgatott kisgyerek.
A neki feltett kérdést hallva azonban hamar eltűnik a mosoly az arcáról, ahogy elgondolkodik, mit is felelhetne erre. Valójában semmihez sem ért, legalább is úgy érzi, s főképp ezt akarta orvosolni, mikor elhagyta a várost.*
-Nem igazán.
*Vallja be végül őszintén, felesleges ezen bármit is szépíteni*
-A családomban jóformán mindenki katona, én sajnos nem örököltem az ehhez szükséges képességeket.
*Szavai nem szomorúak, csak tényszerűen közöl*
-A mágiához talán lenne némi érzékem, de nagyon hosszú idő, mire mágussá válik valaki.
*Sóhajt fel halkan. Régen sokat gondolkodott rajta, hogy esetleg felkeres egy Teysus hívő mágust, de egy ideje már letett ezen tervéről.*


2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-26 06:59:16
 ÚJ
>Burzhgor Grokkargha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Rosszalkodjunk!//

*Mosolyog, ahogy Dhorisz elfogadja az ajánlatát.*
-Remek. Majd ő fog megkeresni minket a Kalmárban, Artheniorban. Úgy is be akartam már oda is nézni és néhány szóbeszédből hallottam, hogy ott egy kicsivel több a dohány választék.
*Ezeket már az erdőben mondja Dhorisznak.*
-Én? Természetesen benne vagyok. Ilyen alkalmat nem hagynék ki. Viszont siessünk. Ha már úgyis utolér minket az eső, legalább az Arthenior közelében legyen.
*Az erdőben az út még nem annyira sáros, bár ez még változhat. Még gyorsan tudnak mozogni.*


2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-25 08:29:08
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//

*Kétségtelen, hogy a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Rorkir helyzete fényesnek, de még olyan jó átlagosnak sem igazán. Arról végképp fogalma sincs, hogy például a macskájába már eleve belebújt valami aljas szörnyeteg, vagy hogy ez is annak az oka, hogy megfújta az a kürtöt, vagy csak a szellemek érzik úgy, hogy kihívás kell a barbárnak, és megadták neki. Jóllehet, hogy felesleges ilyesmin gondolkoznia, így inkább el sem kezdi, igyekszik a mostra koncentrálni, ha ezzel megvan, majd jöhet a többi. ~Azon a hídon, majd ha odaértünk.~ Hangzik fejében atyja hangja, mely különös megnyugvással tölti el, főleg a helyzetre való tekintettel.*
-Nem mondod?
*Veti oda gúnyosan, ahogy zajlanak az események, mindez talán pár másodperc lehet, nem olyan sok, mint ahogy a barbár hiszi, vagy ahogy lelassul a szemében. Szerencséje, hogy ott van az a két furcsa alak, nélkülük talán már rég halott lenne. ~Mondjuk nélkülük lehet ezek sem jönnek.~ Ki tudja? Viszont akkor nem lenne ilyen felemelő megmérettetésben része, mint amilyen ez. Ezért pedig köszönet illeti azt, aki ezért a felelős. Talán éppen magát, Rorkirt. Látja, ahogy eltalálják Jalanydit a varázstűk, azonban átszaladnak rajta, roppant különös, a férfi eddig legalább abban bízott, hogy amit megvág, az meg is vágódik, de így? Hát ha a tű nem, hátha a nagyobb fegyver. Nagyobb fegyver egyenlő nagyobb kár, legalábbis Rorkir álláspontja szerint, bár sokkoló élmény volt, ahogy a penge hegye csak hozzáért a lényhez, bár nem a legokosabb, tudja, hogy fémmel nem ölheti meg, így ilyen formán biztosan nem, taktikát kell váltani. Nem beszélve arról, hogy a sebzett alakváltó lény csápjai sokszorozódnak, viszont kisebbek, mint korábban. Talán erre érthették, hogy ki kell fárasztani. Látja, hogy vagy három csáp közelít Kirio felé, amiknek nagyon nem kéne odaérniük, így dönt a barbár, főleg, hogy Jalanydi is háttal lehet neki, ahogy a kettős felé fordult. ~Ha nem érhetek hozzá..~ Rorkir nagyot terpeszt, megmarkolja fegyverének nyelét, a feje fölé emeli, és teljes erejéből Jalanydi felé hajítja azt, bár fogalma sincs, hogy ez is lepattan-e róla, de bízik benne, hogyha betalál, ez nyomot hagy a rohadékon. Nem várja meg, hogy betalál-e, vagy sem, elindul az árnylény felé, közben Kirionak kiáltva figyelmeztetve a veszélyre.*
-Kirio! Ugorj!
*Reméli, hogy bízik benne annyira, hogy ne tegyen fel felesleges kérdéseket, és elugrik, de legalább is szétnéz. Rorkir pedig nem tudja, hogy mennyi ideje lehet, mielőtt az ellenség észreveszi, vagy inkább mennyire gyors, de ha teheti, az égő tűzhöz sietne, és akár belerúgva, akár csak felvéve egy fadarabot, és elhajintva az árnylény felé igyekezne még több kárt tenni benne. Talán egy belerúgás kevesebb idő, bár talán fájdalmas lehet Rorkirnak is. Mindenképp a tűz felé igyekszik, mert Jalanydival egyelőre nem tud mit kezdeni, az árnylény viszont fenyegeti azt a kettőst, akiknek nagy valószínűséggel több, használhatóbb ereje van a viharlénnyel szembem.*


2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:54:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//

*A páros kevésbé szótlan tagja, Kirio felel Rorkir válaszára, miután felocsudott az első meglepetésből.*
-A Sötét Viharlény, kerüld!
*Kiáltja a középen elválasztott bőrszínű nő, mialatt Rorkir hátraugrik. A csápot így elkerüli, mely Jalanydi mögött tekeredik a semmire, s szomorúan, de baljóslatúan húzódik vissza akár a tenger. A baj csak az, hogy még legalább nyolc ilyenje van a lénynek. A férfi szeme sarkából megfigyelheti, hogy az új, visszanőtt csápok ugyan többen vannak, de kisebbek, mint az eredetiek. Aztán valahogy Jalanydivel egy ütemben sikerül kitérnie is, ami szinte csoda a villódzó Viharlény sebességét tekintve. Ekkor Kirio éles csatakiáltással veti be magát a harcba. Három míves tű repül közvetlenül a lény koponyája közepe felé. A Sötét Viharlényt egy el is találja, halántékán suhan át, ám a várt halálos kimenetellel ellentétben csupán egy mennydörgés szakítja szét a tisztást, ahogyan a fürge támadó felüvölt. A tű közben a viharlény testét alkotóhoz hasonló kék sercegéssel repül tova, míg a farakásnak nem csapódik, amit kis körben megpörköl. A másik két célt vétett tű pedig mellette landol.
Rorkirt nem öreganyók edzették, mégis, mire pengéje újra a levegőt szeli a villódzó alak a közjáték ellenére is, sercegve távozóra fogja. Röptében azonban a pallos hegye éppen csak eléri a lényt, ami ettől kiesik lendületéből, és a csápos rémet célzó Denodeát így csak annak lövése után éri el. A barbár ezzel szemben csípős élménnyel gazdagodhat. Ujjai rámerevednek a pengére, minden hajszála égnekáll, s egy pillanatra a szuszt is elveszíti, ahogy futó áramütés éri. Egy pillanatra megfordul a világ, de ennyitől még bőséggel harcképes, egy viszont biztos, egy villámcsapásból született lény esetén várható, hogy fémet érve bizony ráz. Hogy tisztán lásson a célra következő lövéséhez Kirio is elmozdul, ujjai hegyét a farakásba ágyazódott tűk felé irányítja, s láthatatlan erőtől vezérelve jó öt lépést azok irányába levitál. Ezzel együtt valami dördül egyet, nem mennydörgés ez, inkább ahhoz hasonlít, amit a másik szikár alak íja körül hallhatott Rorkir, csak sokkalta hangosabb, s a farakást, rajta pedig a megboldogult Tigrist megszálló démont is kibillenti egyensúlyából. Denodea találata után egyből a viharlény elől lép ki, íját újra felhúzza, hogy eltalálhassa Jalanydit mielőtt az találná el őt. Az árnylény gócpontjából pedig most csak úgy ömlik a folyékony olajosan csillogó feketeség, akár a tinta. A lökéshullám jókora adagot elvitt belőle, ám a kis csapat szomorúságára újabb csápok törnek elő a sebből, ezek még vékonyabbak, mint az eddigiek. Kirio és Denodea tehát jó öt-öt lépésre lehetnek Rorkirtól, mindketten a viharlényre fordulnak rá, úgy tűnik azt tekintik nagyobb fenyegetésnek, azonban Kirio így elvét egy végzetes hibát. Háttal áll az árnyrémnek, ami egyből három csápot indít irányába. Rorkirt a bizsergető delejcsapás után nem fenyegeti közvetlenül senki. A gonosz és az egyensúly erői egymást üldözik most a csata hevében, talán pont a sors fintora, hogy a csata kimenetele mégis a lavinát elindító termetes hógolyón, azaz Rorkiron és jéghideg pengéjén múlhat.*


2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-23 10:16:35
 ÚJ
>Vulsryn Laenrick avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Talán már dél van, nem lehet tudni. A fák frissen hajtott lombjai csak foltokban engedik átszűrődni a napfényt, ez pedig csak sejtelmesebbé teszi az erdőt. Vulsryn megpihen egy kicsit, éppen lehevert a köpenyére, kicsit nézelődik. Napok óta gyalogol, megállás nélkül, fájó dereka és reszketeg tagjai ellenére is, ennyi kijárhat egy öreg gnómnak. A kikötői erdőség csendes, igazán kihaltnak tűnik, néhol sejlik csak fel egy-egy madárfütty, elsősorban rigóké. Régen hallotta már ezeket, s ha pont ő az, aki megveti a természetbe kimenekülő, bársonyharisnyás puhapöcsöket, ebben a pillanatban képes megérteni őket. Régóta járt már itt - itthon. Furcsa érzés, bűntudatot keltene benne, egyszer, régen, ha nem határozta volna el magát. ~ Ami megtörtént, úgy volt. ~ Ő nem fogja semmiért rosszul érezni magát, olyan, akár a fényfoltok a talajon: mikor árnyékos, mikor derűs. Szeszélyes fajzat. Lassan elég lesz már a nézelődésből, még a végén elérzékenyülne itt, aztán mit gondolna róla a sok féreg a földben. Sokkal könnyebb volt leheverni, mint felállni, ez igazi hadműveletnek nevezhető már.*
- A kurva életbe! *Mormogja maga elé, miközben lassan feltápászkodik. Térdeit, könyökeit, hátát kiroppantja, ebben a sorrendben. Azzal jöhet a hátizsák, a kopottas bőrerszény, majd a csoszogó léptek. Egészen koszos lett már a lábbeli, lehet úgy beitta magát a mocsok, hogy kimoshatatlanná vált, majd meglátja. Mielőtt azonban még Artheniorba menne, tesz egy kitérőt. Ameddig csak tudja, húzza az időt, a találkozást.*


2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-22 21:42:04
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kerek erdő közepén//
//Zárás//

*Talán Rorkir bátorításnak szánja sebeik hasonlóságát, de Karheia nem így éli meg. A tény, hogy más is szenvedett nem csökkenti szégyenét és szomorúságát, ami a múlt rávetülő árnyéka okoz.*
- Lehet, hogy én itt vagyok.
*Fakad ki hirtelen, enyhén remegő hanggal. Ritkán mutatja dühnek jelét, és valójában ritkán is dühös, de most feltámad benne a harag. Nem Rorkirral szemben, hanem azokkal a múltbéli szellemekkel szemben, akik ellen nem tudott mit tenni. Akik a szörnyűség okozói voltak, ő pedig nem több egy tehetetlen áldozatnál.*
- De ez nem mondható el másokról is, és ebben a gyászban Szellemek sem tudnak vigaszt nyújtani. Én pedig nem vagyok erős, csak a körülmények hozták így.
*Ez a gyász csak az övé, és csak ő értheti meg igazán, és ez csak még magányosabbá teszi.
Hagyja, hogy a férfi közelebb lépjen hozzá, és az érintésből sem bújik ki, holott kivételesen nem esik jól neki. Izmai megrezzenek az ujjak alatt, mint a préda amely a ragadozó neszezését hallja.*
- Rendben, nem feledem.
*Sóhajtja lezárt szemhéjakkal, mert továbbra is nehézséget jelent számára, hogy a másikra nézzen. Bár nem szeretne menni, de a hirtelen rászakadó fájdalom mégis erre készteti. Úgy érzi, mintha éppen fuldokolna, mert éppen valaki a víz alá nyomná fejét, és csak akkor kaphat újra levegőt, ha elvonul a már olyan jól ismert egyedüllétbe. Reméli valóban úgy van, ahogy Rorkir mondja, és nem haragszik rá, de mivel egyenes embernek ismerte meg, ezért elhiszi neki.
Összeszedi holmijait, és a kiskutyákat is, akik felettébb örülnek annak, hogy végre odasétált hozzájuk. Ölébe veszi őket, és lassan lovához sétál, de még visszafordul egy pillanatra.*
- A Szellemek kísérjenek utadon, Rorkir!


2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-22 17:09:06
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

– Mindenkin hagytak nyomot azok a napot. Kevesen jöttek ki belőle igazán jól, de nagyon sokan pórul jártak, akármelyik oldalon is voltak. *Már csak ennyit fűz a lázadásnak vagy forradalomnak is nevezhető káoszhoz. Örül, hogy nem volt a sűrűjében és legközelebb is inkább távol tartaná magát az ilyesmitől. Szerencsére a helyzet mostanában elég nyugodt. A város gondjára vállat von, ő nem biztos benne, hogy máris minden rendben lenne.*
– Igazad van, a békésebb jobb lenne. Most viszont inkább a gazdag kereskedőknek lehet szüksége ilyen védelemre. Viszont barkácsolni is szeretek, arra is szükség lehet. *Élénken folytatja az ötletelést. Szóban persze könnyű, elhatározásra jutni és tényleg munkához látni már sokkal, de sokkal nehezebb.*
– Igen, sok gyakorlással lehet fejleszteni magunkat. Na, és te értesz valamihez a kutakodás és a vándorlás mellett? *érdeklődik a sötételftől. Magától nagyjából sem tudja megsaccolni, hogy mivel foglalkozhatott a nő, mielőtt útnak indult.*


2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-22 15:02:43
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Borzasztó kemény ellenfél ez a fekete trutymó, Rorkir sosem találkozott még csak hasonlóval sem, de még a legendákból sem ismeri a lényt, így teljes zavarral a fejében küzd. Szerencsére életösztöne akár egy vadállaté, így sokat nem gondolkozik, annál többet cselekszik. Talán nem a legszerencsésebb párosítás, de nem lehet mindenki olyan bölcs, mint az a Taitos mester, akiről Rheia mesélt neki még Synmirán. ~Ő kéne ide. Biztos kettészelné ezt lényt egy gondolattal, vagy tudja a fene hogy harcolhatnak a varázstudók.~ Bár nincs igazán ideje ezen rágódni, cselekedni kell, mégpedig gyorsan, ha élni akar. Sikerül hárítania az amorf lény támadását, szűz pengéje immár fekete vérrel pecsételődik meg, azt mondják a bölcsek, amit a penge először vág, az lesz a sorsa, ki tudja. Kirio nem ilyen szerencsés, és biz karjára csavarodik egy rohadt csáp, a barbár igyekszik segíteni, ahogy tud, és hallgat a nála nyilvánvalóan bölcsebb párosra, a tűz tényleg jó fegyvernek bizonyul. ~Rá kellett volna rúgnom az egész kibaszott rakást.~ Jut eszébe egy jobb megoldás, persze csak utólag, ahogy az lenni szokott. Ám hamar még nehezebb helyzetbe kerülnek, ahogy az ég szinte megreccsen, és egy cseppet sem átlagos figura jelen meg közöttük, talán ez a legkifejezőbb szó. Hatalmas erőt sugároz magából, mintha csak a villámlás istene lenne maga, ahogy egy szempillantás alatt egyik helyről a másikon terem.*
-Mi a fene ez... Valami ötlet?
*Mondja kérdőn, hátha van bármilyen használható ötletük, bár a maga részéről inkább csak költői kérdés, még akkor is, ha Rorkir nem is tudja, hogy ez mit is jelent pontosan. Talán csak egy pillanat, ahogy a csodálkozása átcsap egy sokkal erősebb érzéssé, a vággyá, hogy megölje ezt a valamit, de legalábbis beleadjon mindent, amit csak tud. Annál többet egyébként sem tudna, úgy nyugodtan pihenne meg. De talán még nincs itt az ideje, ha rajta múlik nem. Látszólag a Rorkirnak varázstűnek tűnő fegyverek semmi kárt nem tettek benne azok kívül, hogy felsercent az alak körül a levegő, s hirtelen már Rorkir előtt is áll, érte nyúl, jóllehet egy érintése is halált jelentheti! A barbár látja, hogy a fekete szötymedék is támad a jobbjáról, így egyetlen utat lát, egy terebélyes hátralépést, igyekszik kitérni mindkét támadás elől lopva egy kis távolságot, hogy kartávolságon kívül, de kardtávolságon belül essenek. Persze az lenne a legjobb, ha a két csapás egymást érné, de persze ez nem egy gyermekmese, nem tud ebben bízni a férfi, így inkább társaiban és saját karjának erejében keresi a megoldást. Száját nagyra nyitja, orrát felhúzza és kinyújtja a nyelvét, akár a farkasok, mielőtt támadnának. Bal lábával előre áll, abból indítja az erőt, ami az apró csipőcsavarásán át a vállába, onnan a karjain keresztül egészen a pallos pengéjéig fut, hogy egy oldalas csapást indíthasson Jalanydi nyaka felé, ha pedig ez nem találna a kard útjába eshet még a csáp is, így úgy gondolja, hogy ha a viharlény ki is tér, talán szerencséje lesz, ha pedig nem, a feje elvesztése csak tehet benne valami kárt.*


2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-22 11:43:51
 ÚJ
>Chalarel Daedwyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

*A bölcs gondolatokat hallva csak halvány mosollyal arcán bólogat. Mindig hálás lesz Teysusnak amiért számára kijelölt egy irányt, ám az ösvényt még sajnos nem lelte meg, nem találja még a helyét, de reméli, hogy majd Wegtorenben rálel.*
-Ezt szomorúan hallom.
*Őszintén sajnálja az Őrséget, bizonyára nem lehetett könnyű helytállni abban a felfordulásban, legalább is azok alapján, amit hallott.*
-De örülök, hogy ilyen könnyen megoldódott a város gondja.
*Úgy véli nagy dolog, hogy páran teljesen maguktól jelentkeztek a feladatra, a városőrök nem dúskálnak a pénzben általában, a kardforgatók hamarabb választják a zsoldosok életét.*
-Testhezállóbb lenne akkor valami békésebb foglalkozás.
*Gondolkodik hangosan Bobbir szavain*
-Talán egyszerű testőrködés? A nemesi családok mindig keresnek hasonlókat maguk mellé.
*Ötletel tovább, bár ha igaz, amit a lázadásról hallott, Arthenior vélhetőleg most nem bővelkedik túlzottan nemesi családokban.*
-Mindig sok idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy az ember a mesterévé váljon valamilyen fegyvernek.
*Utalgat arra, hogy még az elf könnyedén az íjászat mesterévé válhat, ha kellő időt fordít rá.*
-Bár könnyen beszélek úgy, hogy én nem forgatom őket túl jól és az íjászatban sem jeleskedem.
*Chala mindössze egy tőrt hord magánál, ami hosszú ruhája alatt bújik meg, de még egyszer sem fordult elő, hogy harcra használta volna.*


2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-22 09:57:52
 ÚJ
>Elrainieth Meiratalah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Irány a Kikötő//

*Rhule okoskodó megjegyzésére megpróbálja megrúgni. Bár leginkább ez egy gyengéd taszítás lesz, ha sikeredik. Mindezt persze a takaró alól még.*
- Nem az ágy hiányával van a bajom, hanem a hideggel. * nyöszörgi morcosan. ~Meg azzal az ostoba álommal.~ Nem akarja Rhule-t idegesíteni, hogy még rosszat is álmodott, és ha a fejfájása elmúlt volna, úgy az most inkább csak úgy még mindig megvan. Erőlteti magát, hogy felkeljen, és úgy ahogy van a lovához lépjen. Elfelejtette, hogy az állatot lenyergelte estére, így most ehhez kezd hozzá. Persze a takarót előbb visszateszi a nyeregtáskájába. A kérdés hirtelen éri, és meglepően őszintén felel rá.*
- Le akar szakadni a helyéről. *morcos, nem aludt jól, és még a feje is fáj. Persze ezt attól még magában tarthatta volna. Nagy levegőt vesz, és mielőtt felnyergelné a lovat normálisan is felel.*
- Jól vagyok, csak nem aludtam jól. *igyekszik kiegészíteni. Persze nagyon jó lenne, ha a fejfájásba belehalhatna, úgy egészen megbékélne a helyzettel. ~Mondjuk egyszer úgy is el kell múlnia.~ gondolja tovább a dolgot.
Aztán mikor már pár métert haladnak a lovaikon, úgy valahogy kedve is visszatér. Főleg, hogy láthatja Kikötőt, a tengert. Mélyeket szív a levegőből, és valóban érezni lehet a sós illatot.*
- Ez már a tenger illata? *kérdezi, mivel még sosem érzett ilyent muszáj erről bizonyosságot szerezni.*
- El is felejtettem megkérdezni a hátad, hogy van? *néz Rhule-re. A következő pillanatban azonban már a messzeséget kémleli, ott a kékség köti le leginkább a figyelmét. Most ismét mérges lesz apjára, hogy ebből a látványból mindig kihagyta, mikor a Kikötőbe ment. Csak nem ebbe, hanem a másikba.*

A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.22 10:00:09


2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:21:39
 ÚJ
>Rhule Bedowir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Irány a Kikötő//

* Annak ellenére, hogy az idő eseménytelenül telik Rhule úgy érzékeli gyorsan eljön a hajnal. Félhomály van még, de az erdő újfajta életre kel. Véget érnek a halk neszezések, ágropogások, bagoly huhogás. Az éjszaka hangjait felváltja a madárcsicsergés, az apró énekesek vidám trillázása. Meira is mocorogni kezd. Rhule nem messze tőle ücsörög pokrócát maga köré tekerve. Csupán kétszer hagyta el őrhelyét, akkor is csak azért, hogy vizelni menjen.*
- Aki világot lát ne kényeskedjen.* mosolyog, bár ezt Meira aligha láthatja a fejére húzott szövet alól.*
- Ma ismét puha ágyban alhatsz, ha minden jól megy.* tápászkodik fel végszóra és elkezdi összehajtani a pokrócot.* Nyugodt éjszaka volt.* feleli a lány kérdésére. Közben örömmel tapasztalja, hogy a tegnapi szúró fájdalom helyét izomláz szerű sajgás váltotta fel. Hálásan gondol a lányra.*
- Hogy van a fejed?* kérdezi, majd Zápor mellé lép, hogy felszerelje nyergére a csomagját. Iszik egy korty vizet, majd indulás előtt a lovakat is megitatja. Amint Meira is kész újra nyeregbe pattanni elindulnak az erdőn keresztül. A fák levelei harmattól csillognak, a levegő még mindig nyers, megköveteli az utazóktól, hogy szorosabbra vonják össze magukon köpönyegüket. Az erdő túloldalán előbukkanva már meleg, napsütéses idő várja őket. A távolban pedig ott kéklik a tenger. Oldalra pillant útitársára, miként hat rá a látvány.*

A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.22 08:23:22


2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-21 22:58:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Tigris teljesen kifordul magából, élettelen porhüvelye puhán hullik a rönkökre, helyén pedig most egy hét karú borzalom gomolyog. Az alak felszíne olajosan csillog, mélysége feketén gomolyog, se szeme, se feje, csápjai viszont vadul törnek egyből a három harcos felé. Denodea újabb gomolygó láthatatlan vesszőt lő ki, de a lény okos, s láthatóan szemek nélkül is képes kitérni egy ilyen borzalom elől. Rorkir úgy tűnik éppen ki tud törni eközben az alvégen, ám a lénynek nem kettő, nem három, hanem négy csápja van. Az egyikkel egyszerre csap felé, és a tűket ujjai hegyéből kilövő Kirio felé. A harc első hulláma azonban csak a furcsa kettős színű nőt éri felkészületlenül. A Vérgőzös klán itt ügyelő tagja kardját teszi a gomolygó sötétségbe ösztönösen is, mivel úgy tűnik sikerrel meg tudja állítani a rémet. Sőt, még némi fekete lé is kenődik az amúgy eddig makulátlan pengére védése nyomán. Noha kicsit lassabban, de a tűzig is elér. Kikapja az égő fát, s végével egy hosszú előretörő lépés után a szörny egyik csápját kapja oldalba, pont időben ahhoz, hogy az éppen Kirio csuklójára tekeredő darab lángokra kapjon, s akár az olaj, elporladva hulljon a földre. A tűz hatásos a lény ellen, nem vitás, földöntúli sikolya Kirio fájdalomkiáltásával keveredik. Ha Rorkir odapillant láthatja, hogy a nő kezén fekete foltocska jelenik meg, szemei pedig beesnek az őt ért találat nyomán. Nem vitás, a szörnyeteg ördögien harcol. Rorkir ekkor vált a tél fagyos pengéjére, a tű, mit kezében tartott eddigre mágikus módon visszatér gazdája ujjbegyére, s míg Denodea újra célra emeli íját, Rorkir pedig újra lecsapna, az ég újból dörren, ám ezúttal nem a megszokott módon, odafent, magasan, távolról. Nem, ez a villám a vadkanok mögött néhány lépéssel csap le, nyomán pedig egy elszántan vigyorgó kék alak jelenik meg.*
-ITT VAGYOK!
*Kacag fel úgy, hogy minden szava és nevetése egy-egy kicsi csattanás az égi vihar közepéből. Szemei szinte lángolnak a statikus elektromosságtól, kék körvonalai pedig elmosódottan vibrálnak. Tesz egy lépést előre, de ez nem olyan lépés, mint amilyet az átlagos emberek, vagy netán orkok tesznek. Ő az egyik pillanatban még itt van, a másikban ott. Még egy lépés, aztán Denodea engedi el az ideget, hogy az időközben beállt zavarban az alakváltó árnyszörnyre zúdíthassa haragját. A Kék Viharlény azonban egy újabb lépéssel beleáll a lövésbe, mintegy tíz lépést megtéve egyetlen szempillantás alatt. A láthatatlan nyíl, és teste találkozása nyomán felszikrázik a levegő. Szemei vadul villannak, nem vitás, az őt kihívó Rorkir irányába veti magát, és puszta vibráló kezével nyúl fel mellkasa irányába, miközben jobbról egy árnycsáp is közeledik. A barbár harcos szénája nem áll a legfényesebben, ám a kétarcúak úgy tűnik nem hátrálnak, minden bizonnyal segítségére lesznek ebben a csávában is.*


2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:39:33
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

– Így van. Örüljön, aki egyáltalán tudja, hogy merre megy az életben. Az nehezebb, mint elmennunk a Kikötőből a városba. *Megvas gondolatok jönnek elő a fejéből az úton, talán az erdő, talán a társaság teszi. Irigyli valamennyire a másikat, amiért van egy látszólag határozott célja, amiért küzd.*
– Szétverték őket, amikor a lázongások voltak a városban. Ők sem úszták meg könnyen azokat a napokat. Sokuknak biztosan máshol kellett menedéket keresniük, a városon kívül. Aztán persze rájött a város, hogy ilyen fickók nélkül sosem lesz rend, úgyhogy kaptak az alkalmon, amikor ajánlkozott egy csapat a feladatra. *magyarázza szinte bennfentesen Chalarelnek. Valóban látott és hallott egyet s mást, viszont legalább ugyanennyi fejlemény lehet ezzel az üggyel kapcsolatban, amiről semmit sem tud. Nem is az ő dolga, hogy tudja. Amíg a sötételf iszik, addig lassít a tempóján, nehogy lemaradjon a másik.*
– Az biztos. Ha valóban bajba keverednek, akkor az életük is múlhat rajta. Vagy igen, másé is. Ha erre kerül sor, én jobban szeretném békésen elintézni, ha pedig úgy nem megy, hát halottak nélkül. Talán elég lesz nekem, ha magamat meg tudom védeni, aztán pedig a családomat, ha úgy alakul. *Meglapogatja díszes kardjának hüvelyét.*
– Szoktam gyakorolni. Az íjjal már nem bánok olyan ügyesen, pedig jó lenne vele vadászni. *teszi még hozzá.*


2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-20 12:56:58
 ÚJ
>Chalarel Daedwyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

-Mindenkinek más az útja.
*Ereszt el halovány mosolyt a hosszúfülű felé. Chala nem tartozik azok közé, aki elítéli, ha valaki nem oly buzgón, s látványosan viseli hitét. Sőt, még csak azokat sem nézi le, akik nem az ő Urát követik, úgy véli, mindenkinek szíve joga eldönteni mely entitás követését választja, elhatározását pedig tiszteletben kell tartani.
Némán hallgatja a másik beszédét, egyik szavánál kicsit értetlenül húzza össze a szemöldökét.*
-Újraalakult? Hát mi lett a régivel?
*A mélységi sokat nem tud arról, mi van most a városban, hisz még jóval a lázadás előtt érkezett a Kikötőbe. Félinformációkra támaszkodik csupán, amit innen-onnan hallott emberektől, de egyikük sem említette, hogy bármi is történt volna az őrséggel.
A kérdést hallva elgondolkodva kezdi méregetni a férfit.*
-Nem ismerlek, Bobbir, így erre nehezen tudok válaszolni. Te el tudod képzelni magadat?
*Mosolyog a másikra, majd kulacsát leemelve övéről iszik pár kortyot, ahogy végez pedig már rakja is vissza a helyére.*
-A városőrök munkája nem könnyű.
*Törli meg kezével szája sarkát*
-Az is előfordulhat, hogy végezni kell valakivel. Csak akkor érdemes csatlakozni, ha biztosan tudod, a lelkiismereted elbírja az ilyesmit.


2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 23:45:55
 ÚJ
>Ken'Yäta Eronkezhar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Ken'Yäta gyors, és halk lépésekben halad vissza a város felé. Legjobb számítása szerint is reggel lesz mire visszaér a kaszárnyába. Vagy a fene sem tudja, és ahogyan azt sem, hogy mégis mihez kezdjen most.*
~Vagy megmondom az igazat, és lehet hogy fellógatnak, vagy hazudok, és ha kiderül biztos fellógatnak.~
*Gondolja magában. Ha tehetné akkor most kikiabálná a benne bujkáló szitokszavakat, de mivel mindjárt maga alá piszkít félelmében így csak fejében visszhangzanak.*
~Faszba!~
*Harapja meg idegesen a szája szélét. Fárad. Nem is kicsit. Az éjszaka hűs szele mozgatja a fák leveleit, és a kevéske égbolti fényben lassan szemei is elhasználódnak. Egyre tompább ahogy halad előre, noha jó lenne kiérnie a kikötőbe vezető erdőségből, mielőtt éjszakázni készülne. Kicsit meghúzza a tempót amíg van benne erő. Pláne hogy figyelmét is veszti ahogy egyre távolabb kerül a Krenkataurtól. A barlangrendszer még rémálmaiban vissza fog térni.*


2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 21:25:08
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felépítendő ház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Kezdi nagyon kellemetlenül érezni magát a barbár, ahogy az összes szem, s talán még a nem létezőek is szegény, ártatlan macskáját veszik figyelmük alá. ~Mivan ezek nem láttak még macskát?~ Rázza a fejét értetlenül, abban sem biztos, hogy miért van szükség arra, hogy vérét ontsa, hisz ki a fenének nem vörös a vére? ~Tán a démonoknak?~ Furcsa érzés motoszkál a koponyájában, nem is igazán tudja hova tenni a dolgot, minden csak egyre bonyolódik és furcsábbnál furcsább. A tetőpontját akkor éri el az őrület, mikor furcsa és számára megmagyarázhatatlan varázslatos erők szemtanúja lesz, és az állat, mi hűségesen ette ételét, őrizte az álmát és melegítette az apró kis testével (vagy éppen fordítva), most egyszersmind megszűnik annak lenni, ami volt, és valami nem e-világi szörnyűséggé változik, mintha csak benne bujkálna maga a gonosz. Nem kétséges, hogy egy pillanatra megrebben a barbár szempillája, ahogy zajlanak az események, azonban a furcsa kaparászás a fejében csak nem hagy abba. A döbbenettől a hozzá intézett szavakat alig hallja, próbálja feldolgozni a szürreális látványt, ami szeme elé tárul. ~Rorkir! Nyisd ki a szemed! Láss is, ne csak nézz!~ Egy furcsa hangot hall a fejében, hallja de mégsem a fülével.*
-A szellemekre...
*Súgja, szinte csak magának, életében csak egyszer hallotta a háború istenének hangját, azóta sem felejtette el, s most ismét rátalál a zengő hang. Szemei lassan az égre kúsznak, ahol látja a keletkező mennydörgést. Szemei előtt kitisztulnak az események, észlel mindent, és ért is mindent, már amennyire ez lehetséges, és hamar összekapja magát. Fogalma sincs, hogy mi miért történik, csak azt tudja, hogy egy bestia bújik éppen elő szeretett jószágából, és jó eséllyel az ő, és a két másik életére tör, vagy továbbmenvén az egész világra veszélyt jelent. Ő pedig Rorkir, a Vérgőzös klánból, és soha ne halhasson meg becsülettel, ha hagyja, hogy mások előtte harcoljanak, míg ő a hátukba bámulva értetlenkedik. Ajka mosolyra húzódik, aztán hamar kacagásba, majd hangos nevetésbe fordul át.*
-Vorjaskarr üti hatalmas kalapácsával az üllőt odafent, az ÉN indulómnak. Háhááh.
*Azzal a kéjes, furcsa grimasszal a képén lódul meg. Szemei tűzben égnek, hegyes szemfogai pedig akár egy bestiájé. ~Micsoda dicsőség lenne legyőzni!~ Lába sebesen hordja Rorkirt a tűzhöz, ahonnan fel is kap egy fadarabot, ha tud, melynek csak az egyik vége lángol, s félelmet nem ismerve rohan a fekete ismeretlen felé.*
-Jalanydi.. GYERE CSAK!
*Üvölti, majd pallosát még mindig egy kezével tartva a tüzet az alaktalan lénybe nyomja, ha teheti, had füstöljön. Hallgat a kettősre, mert fogalma sincs, hogy mivel áll szemben, azonban úgy tűnik, hogy ők is ellene harcolnak, és nem mindhárman a barbár ellen fordulnak, így bizalmat szavaz nekik, jobban mint korábban. Ha a lény esetleg támadna, vagy mozgolódna, igyekszik kitérni, hátrálni egy-egy lépést, hogy rendesen megfoghassa Fehér Agyart, és végre ki is próbálhassa a télpengékből kocsávolt acélt. Mind a tíz ujja szinte elfehéredik a szorításól, majd egy hatalmas csatakiáltás kíséretében megpróbál lecsapni a lényre.*


2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2020-04-19 20:21:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Egy felépítendő ház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*A két felemás szerzet feszülten vár, s mikor Rorkir beledöf kezébe egyszerre néznek a barbárról macskájára.*
-Az állat!
*Suttogják szinte egyszerre, és Denodea elengedi az íj idegét, mire egy gomolygó sercegő valami indul meg a farakás irányába. A jelenség valami olyasmi lehet, mint a tábortűz tetején remegő valóság, maga a levegő vet fodrokat, ahogy a "nyílvessző" becsapódik, és megrezzenti a törzsek kupacát. Tigrist nem találták el, ő valami oknál fogva a kupac tetejére ugrott fel, még mielőtt a támadás elérhette volna. Rorkir bármilyen kérdése jogos, ám úgy tűnik sem az újra célzó Denodea, sem Kirio nem fog neki felelni, aki eddigre elé lép. Kilenc tűje most kilenc ujjából mered előre a levegőben. Nem vitás, mágia szemtanúja lehet.*
-Segíts most, Rorkir, a Vérgőzös!
*Hangzik a kiáltás, ahogy két tű repül el a meglepően ügyesen manőverező Tigris háta mögött. Ismét jogos lenne a kérdés, mit árthatott szegény állat pont Teysus híveinek, ám ekkor az állat háta felnyílik, belőle pedig néhány éjfekete nyúlvány kezd rohamosan a trió irányába közeledni, miközben szegény kis állat szinte teljesen kifordul. Denodea a csápokat veszi tűz alá, következő láthatatlan vesszője az egyiket robbantja ketté, mire az részint elporlad, ám helyében lassú szétágazásba kezd a kígyószerűen mozgó, lebegő valami. Hogy hogy kerül ez tigrisbe, vagy mi köze ennek Teysushoz, arra egyik kétarcú elflény sem ad választ, csupán néhány gyors kurjantással adják Rorkir tudtára a legfontosabbakat. Denodea morran először.*
-Szét fog ágazni, míg ki nem fárasztjuk.
*Kirio pedig a tűket bűvölve kevésbé a csápokkal, mint inkább környezetükkel foglalkozik.*
-Teysusra, Jalanydi is közeleg! Rorkir, tüzet!
*Biccent a tábortűz irányába, miközben az eddig felhőtlen naplementét mennydörgés szaggatja meg rútul.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3188-3207