Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-13 19:46:10
Üzenet elküldve: 2016-12-13 19:46:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 993
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 993
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Mikor Taitos teszi azt a megjegyzést, mely a múltjára utal, összenéz vele, kutatón, hogy jól érti-e, hogy ezzel mire utal vissza a fiú. De válaszolni nem válaszol, már csak azért sem, mert Mofi megteszi helyette. Elengedi Tai tekintetét. Nagyjából egyetért Mofetával.
Meg aztán, a fiú is tudhatja, hogy nem igazán válogatós. Ábrándjai vannak finom ételekről, kiadós étkezésekről, s ezt olykor meg is kapja, de általánosságban véve nem eszik sokat. Sőt, gyakran el is felejti, ha épp nagyon el van merülve valamiben. Ha pedig úton van, és kifogyott a tartalékokból, megeszik bármi ehetőt, amit a természet adni tud. És az sem vitatható el, hogy egyébként rá is férne, hogy rendesen egyen, mert a köpeny ugyan jól rejti ezt is, de nem sok hús van a csontjain, ha még nem is kórosan sovány.*
- Én elfogadom. *jelenti halkan az útnak a lába előtt, de aztán somolyogva odafordul a tündér felé, így felfedve előtte az arcát. Az a lepény nagyon jól hangzik.*
- Ennyire azért ne legyél éhenkórász! A kezeimet még megtartanám magamnak. *válaszolja Taitos „bókjára” fanyar mosollyal. S hogy egészében viccel, vagy tényleg nem értette, hogy a fiú szófordulatot használt, azt nehéz volna esetében eldönteni.
Mikor megkapja az ételcsomagot, meg ugyan nem lepődik a köszönetnyilvánításon, de nem is tudja, minek szól. Viszont jelentőséget sem tulajdonít neki. Nyilván azt köszöni a fiú, hogy előkészíti az ételt.
Fogalma sincs róla, hogy a tündér tőle várná az utasításokat, így elgyűjtöget továbbra is magában, anélkül, hogy egy szót is szólna. Mikor aztán összeszedett néhány maréknyi levelet, azokkal visszatér a pokróchoz és lepakol. Majd pedig elő… a kicsiny kondérral. Meg pohárral. Aztán az egyik tőrét is előveszi, és nekilát aprítani a húst.*
- Abból vehetek kicsit? *kérdi Mofit, ha épp a közelben van, a vaj felé intve. Amennyiben megkapja az engedélyt, fakanállal vesz belőle, és a kondérba teszi.*
- Oda! *válaszol egyszerű intéssel Taitosnak, mutatva a helyet, ahova óhajtja a tüzet. A megnevezésen csak magában mulat kicsit, de jelét nem adja.*
- Hozol egy kis vizet, kérlek? *pöccinti meg ujja hegyével a poharat, és néz Mofetára. Húslé van a kezén, úgyhogy inkább bízza a lányra, meg addig is ő be tudja fejezni az aprítást.*
//Díszes kompánia//
*Mikor Taitos teszi azt a megjegyzést, mely a múltjára utal, összenéz vele, kutatón, hogy jól érti-e, hogy ezzel mire utal vissza a fiú. De válaszolni nem válaszol, már csak azért sem, mert Mofi megteszi helyette. Elengedi Tai tekintetét. Nagyjából egyetért Mofetával.
Meg aztán, a fiú is tudhatja, hogy nem igazán válogatós. Ábrándjai vannak finom ételekről, kiadós étkezésekről, s ezt olykor meg is kapja, de általánosságban véve nem eszik sokat. Sőt, gyakran el is felejti, ha épp nagyon el van merülve valamiben. Ha pedig úton van, és kifogyott a tartalékokból, megeszik bármi ehetőt, amit a természet adni tud. És az sem vitatható el, hogy egyébként rá is férne, hogy rendesen egyen, mert a köpeny ugyan jól rejti ezt is, de nem sok hús van a csontjain, ha még nem is kórosan sovány.*
- Én elfogadom. *jelenti halkan az útnak a lába előtt, de aztán somolyogva odafordul a tündér felé, így felfedve előtte az arcát. Az a lepény nagyon jól hangzik.*
- Ennyire azért ne legyél éhenkórász! A kezeimet még megtartanám magamnak. *válaszolja Taitos „bókjára” fanyar mosollyal. S hogy egészében viccel, vagy tényleg nem értette, hogy a fiú szófordulatot használt, azt nehéz volna esetében eldönteni.
Mikor megkapja az ételcsomagot, meg ugyan nem lepődik a köszönetnyilvánításon, de nem is tudja, minek szól. Viszont jelentőséget sem tulajdonít neki. Nyilván azt köszöni a fiú, hogy előkészíti az ételt.
Fogalma sincs róla, hogy a tündér tőle várná az utasításokat, így elgyűjtöget továbbra is magában, anélkül, hogy egy szót is szólna. Mikor aztán összeszedett néhány maréknyi levelet, azokkal visszatér a pokróchoz és lepakol. Majd pedig elő… a kicsiny kondérral. Meg pohárral. Aztán az egyik tőrét is előveszi, és nekilát aprítani a húst.*
- Abból vehetek kicsit? *kérdi Mofit, ha épp a közelben van, a vaj felé intve. Amennyiben megkapja az engedélyt, fakanállal vesz belőle, és a kondérba teszi.*
- Oda! *válaszol egyszerű intéssel Taitosnak, mutatva a helyet, ahova óhajtja a tüzet. A megnevezésen csak magában mulat kicsit, de jelét nem adja.*
- Hozol egy kis vizet, kérlek? *pöccinti meg ujja hegyével a poharat, és néz Mofetára. Húslé van a kezén, úgyhogy inkább bízza a lányra, meg addig is ő be tudja fejezni az aprítást.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-12 22:01:24
Üzenet elküldve: 2016-12-12 22:01:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Díszes kompánia//
– Köszönöm szépen, Krestvir kisasszony! Bumeráng.
*Ízelgeti egy kicsit a szót elismételve, bár nem merné megígérni, hogy ha legközelebb kell használnia, akkor eszébe fog jutni, így inkább abban reménykedik, hogy a fegyverek neveit majd minél kevesebbszer kell előhívnia. Az kicsit lelombozza, hogy a lány mégsem rajong az állatokért, hiszen ez mínusz egy beszédtémát jelent, de senkitől nem követelheti meg, hogy rajongjon értük, maximum törekedhet arra, hogy megváltozzon a véleményük. Ő maga általánosságban rajong nemcsak az állatokért, de a világ legtöbb teremtményéért, így nem is kérdés, hogy például az állandóan a közelében lévő csacsival szoros barátságot kötött rövid idő alatt. Bólint amikor felmerül, hogy tényleg nem lehet állandóan gombákat enni, és úgy véli, hogy itt az ideje felvidítani a lányt, persze közben válaszolva Taitos Úrfi felvetésére is, hálásan megmosolyogva a finom női kezek említését.*
– Tényleg meg kell becsülnünk azt, amink van, de ha van más, akkor miért ne ennénk azt? Például a lepényt Lord nyeregtáskájából. Van a tésztába sütve zöldség is, egy kis répa és hagyma, meg köles és árpa. Nagyon finom, és jól becsomagoltam kendőbe, szóval még biztosan puha is. Tudom, hogy nem főtt étel, de talán majd az ebéd mellé, ha gondolja... szóval szívesen megkínálok mindenkit.
*Zavarodik bele kissé a hosszúra vett monológba, és a végét inkább egy széles mosollyal zárja le, hogy érthető legyen, mindössze csak annyi történt, hogy felajánlja, megosztja velük az elemózsiáját. Miközben Krestvir pakolászik, ő először is a csacsiról gondoskodik, akit gyorsan abrakol, majd előveszi a saját maga által hozott dolgokat. Talán az egyetlen érdekesség az lehet, hogy a kenyérkék a tündér méretére vannak készítve, bár mivel több napra készült, van elég. Ezen felül előkerül egy kis agyagtégely fűszeres vajjal, ám ez minden ami lapul nála. Azt persze nem tudja, hogy ez sok-e, vagy kevés, így csak leteszi a közösbe, majd figyeli, hogy miben segíthet. A kerti növényekhez ért valamelyest, ám a vadonban még soha nem kényszerült arra, hogy gyűjtögessen. A tipikus szederbokrot vagy eperfát megismeri ugyan, ám azt már csodálattal figyeli, ahogyan a lány a folyó mellől szedegeti a dolgokat, bár egyre kényelmetlenebbül érzi magát, hiszen amíg Taitos annak rendje és módja szerint utasítgatja Mogrimot, persze csak kedvesen, addig Krestvir nem oszt rá feladatot, így ismételten haszontalannak kezdi magát érezni.*
//Díszes kompánia//
– Köszönöm szépen, Krestvir kisasszony! Bumeráng.
*Ízelgeti egy kicsit a szót elismételve, bár nem merné megígérni, hogy ha legközelebb kell használnia, akkor eszébe fog jutni, így inkább abban reménykedik, hogy a fegyverek neveit majd minél kevesebbszer kell előhívnia. Az kicsit lelombozza, hogy a lány mégsem rajong az állatokért, hiszen ez mínusz egy beszédtémát jelent, de senkitől nem követelheti meg, hogy rajongjon értük, maximum törekedhet arra, hogy megváltozzon a véleményük. Ő maga általánosságban rajong nemcsak az állatokért, de a világ legtöbb teremtményéért, így nem is kérdés, hogy például az állandóan a közelében lévő csacsival szoros barátságot kötött rövid idő alatt. Bólint amikor felmerül, hogy tényleg nem lehet állandóan gombákat enni, és úgy véli, hogy itt az ideje felvidítani a lányt, persze közben válaszolva Taitos Úrfi felvetésére is, hálásan megmosolyogva a finom női kezek említését.*
– Tényleg meg kell becsülnünk azt, amink van, de ha van más, akkor miért ne ennénk azt? Például a lepényt Lord nyeregtáskájából. Van a tésztába sütve zöldség is, egy kis répa és hagyma, meg köles és árpa. Nagyon finom, és jól becsomagoltam kendőbe, szóval még biztosan puha is. Tudom, hogy nem főtt étel, de talán majd az ebéd mellé, ha gondolja... szóval szívesen megkínálok mindenkit.
*Zavarodik bele kissé a hosszúra vett monológba, és a végét inkább egy széles mosollyal zárja le, hogy érthető legyen, mindössze csak annyi történt, hogy felajánlja, megosztja velük az elemózsiáját. Miközben Krestvir pakolászik, ő először is a csacsiról gondoskodik, akit gyorsan abrakol, majd előveszi a saját maga által hozott dolgokat. Talán az egyetlen érdekesség az lehet, hogy a kenyérkék a tündér méretére vannak készítve, bár mivel több napra készült, van elég. Ezen felül előkerül egy kis agyagtégely fűszeres vajjal, ám ez minden ami lapul nála. Azt persze nem tudja, hogy ez sok-e, vagy kevés, így csak leteszi a közösbe, majd figyeli, hogy miben segíthet. A kerti növényekhez ért valamelyest, ám a vadonban még soha nem kényszerült arra, hogy gyűjtögessen. A tipikus szederbokrot vagy eperfát megismeri ugyan, ám azt már csodálattal figyeli, ahogyan a lány a folyó mellől szedegeti a dolgokat, bár egyre kényelmetlenebbül érzi magát, hiszen amíg Taitos annak rendje és módja szerint utasítgatja Mogrimot, persze csak kedvesen, addig Krestvir nem oszt rá feladatot, így ismételten haszontalannak kezdi magát érezni.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:31:45
Üzenet elküldve: 2016-12-12 20:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Szóval nem talált rokonlelkekre, kik mindig azt eszik, amit éppen találnak, vagy kapnak más, jótétebb lelkektől.*
-Nos, de legalább van Krestvir. Legalább van...
*Sokat elárulhatnak ezek az amúgy furcsán túl őszinte és lelkesedésmentes szavak Taitostól, az ő múltjáról. Ugyanis nem mindig volt ám neki saját szobája, sőt. Éjszakájinak nagyobbik részét a szabad ég alatt töltötte. Mondhatni alig aludt házban, nem hogy ágyban.*
-De persze amíg van jobb... Én bízom abban, hogy a finom női kezek alatt finom lesz az étel is.
*Küld egy bátorító mosolyt a páros felé.*
~Taitos, Taitos, másokkal főzetsz magadra ok nélkül?!~
*Szólal meg fejében egy hang. Nem vitás, ellustult.
Megérkezvén bevárja Ragront is, hisz nála van az étek, és Krestvir kezébe nyomja.*
-Köszi.
*Enged el egy talán meglepő köszönetnyilvánítást tanítványa irányába, és a bódulatból feleszmélt gnómot fogja munkára.*
-Tied a gyújtós, enyém a nagyobb fa. Szárazat keress!
*Adja ki az utasításokat, és vár egy keveset. Pár perc csendet hagy a gnómnak.*
-Figyelj, ezzel nincs semmi baj. Nincs okod leblokkolni.
*Biztosítja már félig teli karokkal.*
-De hagyjuk akkor a témát.
*Mogrimot nem tréningezteti annyira, mint Krestvirt, ennek talán az az oka, hogy fiatalabb, már az ő köreikbeni tagsága.*
-Én meg is volnék, gyere, menjünk vissza. Sajnos nedves egy picit minden, így dörzsgyújtanunk kell, kivéve, ha van egy gnómos trükköd.
*Indul a lányokhoz.*
-Hova kérik a tűzhelyet a szakácsmester kisasszonyok?
*Kérdezi letéve terhét, és nagy kövek után néz, hogy rakhasson egy kört belőlük.*
//Díszes kompánia//
*Szóval nem talált rokonlelkekre, kik mindig azt eszik, amit éppen találnak, vagy kapnak más, jótétebb lelkektől.*
-Nos, de legalább van Krestvir. Legalább van...
*Sokat elárulhatnak ezek az amúgy furcsán túl őszinte és lelkesedésmentes szavak Taitostól, az ő múltjáról. Ugyanis nem mindig volt ám neki saját szobája, sőt. Éjszakájinak nagyobbik részét a szabad ég alatt töltötte. Mondhatni alig aludt házban, nem hogy ágyban.*
-De persze amíg van jobb... Én bízom abban, hogy a finom női kezek alatt finom lesz az étel is.
*Küld egy bátorító mosolyt a páros felé.*
~Taitos, Taitos, másokkal főzetsz magadra ok nélkül?!~
*Szólal meg fejében egy hang. Nem vitás, ellustult.
Megérkezvén bevárja Ragront is, hisz nála van az étek, és Krestvir kezébe nyomja.*
-Köszi.
*Enged el egy talán meglepő köszönetnyilvánítást tanítványa irányába, és a bódulatból feleszmélt gnómot fogja munkára.*
-Tied a gyújtós, enyém a nagyobb fa. Szárazat keress!
*Adja ki az utasításokat, és vár egy keveset. Pár perc csendet hagy a gnómnak.*
-Figyelj, ezzel nincs semmi baj. Nincs okod leblokkolni.
*Biztosítja már félig teli karokkal.*
-De hagyjuk akkor a témát.
*Mogrimot nem tréningezteti annyira, mint Krestvirt, ennek talán az az oka, hogy fiatalabb, már az ő köreikbeni tagsága.*
-Én meg is volnék, gyere, menjünk vissza. Sajnos nedves egy picit minden, így dörzsgyújtanunk kell, kivéve, ha van egy gnómos trükköd.
*Indul a lányokhoz.*
-Hova kérik a tűzhelyet a szakácsmester kisasszonyok?
*Kérdezi letéve terhét, és nagy kövek után néz, hogy rakhasson egy kört belőlük.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-12 13:43:50
Üzenet elküldve: 2016-12-12 13:43:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*A gomba vagy gombaleves hallatán megborsódzik az apróság háta. Nem mondhatni válogatósnak de amikor szüleivel időnként szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat akkor megevett annyi gombalevest, hogy már a könyökén jön ki. Ha más nem marad megeszi, de ha akad valami jobb ennél azt örömmel fogja elfogyasztani. Taitos a lányokra bízza az elkészítést, amivel teljes mértékben egyetért. Alap dolgokat ő is meg tud főzni, de nem kimondottan az a szakács alkat. Az ifjú mágus a szemére hányja az igazságot, hogy néhány perce még ment volna neki a mesélés. Lelkesedés híján nincs, az biztos, de teljesen leblokkolt. Általában nem okoz gondot neki, ha csoport előtt kell beszélnie, legyen az kisebb vagy valamivel nagyobb, de eddig otthoni közegben tette ezt meg. Most viszonylag idegenekkel van együtt, akikkel még nem tud feloldódni úgy, hogy az elég lenne egy teljesen fesztelen beszélgetésre. Ez lehet az oka annak, hogy egy fikarcnyi történet sem jut eszébe. A gázló csobogására feleszmél, hogy itt megállnak.*
- Keresek száraz fát. *Mondja Taitosnak, majd a környéken kezdi keresgélni a száraz fadarabokat a tűzhöz. A cipó és a hús gondolata már mindjárt jobb, mint a gomba. Mindeközben próbál valami vicces történetre gondolni de sehogyan sem jut eszébe egy sem, teljesen csődöt mond ezen a téren.*
- Sajnálom, de leblokkoltam teljesen. *Vallja be őszintén Taitosnak intézve szavait. Látható, hogy a gnóm zavarban van, nem szokott így járni de egy új helyzet új körülményeket szül.*
A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.12 13:46:12
//Díszes kompánia//
*A gomba vagy gombaleves hallatán megborsódzik az apróság háta. Nem mondhatni válogatósnak de amikor szüleivel időnként szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat akkor megevett annyi gombalevest, hogy már a könyökén jön ki. Ha más nem marad megeszi, de ha akad valami jobb ennél azt örömmel fogja elfogyasztani. Taitos a lányokra bízza az elkészítést, amivel teljes mértékben egyetért. Alap dolgokat ő is meg tud főzni, de nem kimondottan az a szakács alkat. Az ifjú mágus a szemére hányja az igazságot, hogy néhány perce még ment volna neki a mesélés. Lelkesedés híján nincs, az biztos, de teljesen leblokkolt. Általában nem okoz gondot neki, ha csoport előtt kell beszélnie, legyen az kisebb vagy valamivel nagyobb, de eddig otthoni közegben tette ezt meg. Most viszonylag idegenekkel van együtt, akikkel még nem tud feloldódni úgy, hogy az elég lenne egy teljesen fesztelen beszélgetésre. Ez lehet az oka annak, hogy egy fikarcnyi történet sem jut eszébe. A gázló csobogására feleszmél, hogy itt megállnak.*
- Keresek száraz fát. *Mondja Taitosnak, majd a környéken kezdi keresgélni a száraz fadarabokat a tűzhöz. A cipó és a hús gondolata már mindjárt jobb, mint a gomba. Mindeközben próbál valami vicces történetre gondolni de sehogyan sem jut eszébe egy sem, teljesen csődöt mond ezen a téren.*
- Sajnálom, de leblokkoltam teljesen. *Vallja be őszintén Taitosnak intézve szavait. Látható, hogy a gnóm zavarban van, nem szokott így járni de egy új helyzet új körülményeket szül.*
A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.12 13:46:12
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-11 14:12:23
Üzenet elküldve: 2016-12-11 14:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
*Én, és a hasonmás… Igen, eddig ő is így tapasztalta, úgyhogy tökéletesen megérti testvérét. Aztán valami mocorgást érez a pocijánál, és ismét megijed.*
~ Jaj, ez te voltál? Ezt ne csináld! ~ *kéri a másikat, majd valami szöget üt a fejében.*
~ Akkor biztos az is te voltál. Azt is te csináltad! ~ *rendezi le magában a történteket, és ezzel meg is nyugszik.*
~ Nagyon mókás volt ám. Ha egyszer rájövök, hogy kell csinálni, majd megmutatom. ~ *osztja meg kezdetleges élményét a másikkal, és magában visszaemlékszik arra az érzésre, amitől mosolyt formáz arcocskája.
Aztán ismét csend lesz, ahogy a ringatózás hosszasan folytatódik, s ő arra figyelve lassan megint elálmosodik, még nyitja is a száját, mint aki ásít.*
*Én, és a hasonmás… Igen, eddig ő is így tapasztalta, úgyhogy tökéletesen megérti testvérét. Aztán valami mocorgást érez a pocijánál, és ismét megijed.*
~ Jaj, ez te voltál? Ezt ne csináld! ~ *kéri a másikat, majd valami szöget üt a fejében.*
~ Akkor biztos az is te voltál. Azt is te csináltad! ~ *rendezi le magában a történteket, és ezzel meg is nyugszik.*
~ Nagyon mókás volt ám. Ha egyszer rájövök, hogy kell csinálni, majd megmutatom. ~ *osztja meg kezdetleges élményét a másikkal, és magában visszaemlékszik arra az érzésre, amitől mosolyt formáz arcocskája.
Aztán ismét csend lesz, ahogy a ringatózás hosszasan folytatódik, s ő arra figyelve lassan megint elálmosodik, még nyitja is a száját, mint aki ásít.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-11 13:41:12
Üzenet elküldve: 2016-12-11 13:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Odabent//
*Kis elfünk, kissé elveszti a kapcsolatot testvérével, egy pár perc csend áll be a szavak nélküli kommunikációjukban, mert hát ugye hova is sietnének azt leszámítva, hogy ismét zötykölődni kezdenek, és ettől Zakt'ar keze túl mélyen nyomódik szájába, így inkább kihúzza.*
~Nem, itt csak én vagyok, meg ez a hasonmás.~
*Szögezi le magában, hogy idegen lény ide nem hatolhat be. Persze őket leszámítva. Igazából kicsi Zygótakora óta itt él, és amióta van valami memóriakezdeménye, nem emlékszik olyanra, ami itt lett volna, és hozzájuk nem hasonló is lett volna. Pedig hónapok alatt észrevették volna, ha van ilyen.*
~Ez van csak!~
*Nyúl egyik kezével ahhoz a hosszú valamihez, amit nem igazán érez. Másik kezecskéjével pedig lassan testvére köldökzsinórját tapintja ki, és ügyetlenül rátenyerel. Igazából mindez sokkalta kevésbé magasztosan megy végbe, mint bárki sejtené, hiszen az ifjú elf mozgáskoordinációja egy egytől-tízig terjedő skálán olyan jó, mint ahány éves ő maga.
Végezetül azért remélhetőleg testvére is érezheti azt a pici, ám annál ijesztőbb húzást hasának környékén, mint amit ő szokott, ha magára tekeri azt a furcsaságot.*
*Kis elfünk, kissé elveszti a kapcsolatot testvérével, egy pár perc csend áll be a szavak nélküli kommunikációjukban, mert hát ugye hova is sietnének azt leszámítva, hogy ismét zötykölődni kezdenek, és ettől Zakt'ar keze túl mélyen nyomódik szájába, így inkább kihúzza.*
~Nem, itt csak én vagyok, meg ez a hasonmás.~
*Szögezi le magában, hogy idegen lény ide nem hatolhat be. Persze őket leszámítva. Igazából kicsi Zygótakora óta itt él, és amióta van valami memóriakezdeménye, nem emlékszik olyanra, ami itt lett volna, és hozzájuk nem hasonló is lett volna. Pedig hónapok alatt észrevették volna, ha van ilyen.*
~Ez van csak!~
*Nyúl egyik kezével ahhoz a hosszú valamihez, amit nem igazán érez. Másik kezecskéjével pedig lassan testvére köldökzsinórját tapintja ki, és ügyetlenül rátenyerel. Igazából mindez sokkalta kevésbé magasztosan megy végbe, mint bárki sejtené, hiszen az ifjú elf mozgáskoordinációja egy egytől-tízig terjedő skálán olyan jó, mint ahány éves ő maga.
Végezetül azért remélhetőleg testvére is érezheti azt a pici, ám annál ijesztőbb húzást hasának környékén, mint amit ő szokott, ha magára tekeri azt a furcsaságot.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-11 11:46:30
Üzenet elküldve: 2016-12-11 11:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
*Érzi a másik örömét, és ettől ő is izgatott lesz. Örül, hogy így felfedezték egymást, és hogy nincs egyedül. Bár itt van még az a harmadik ketyegő, meg a világot megrezgető hangok, de velük nem tud így kapcsolatot teremteni. Vagy talán csak ki kellene próbálni?
Figyeli aztán a testvére válaszát, és erősebben kapaszkodik belé.*
~ Én nem akarok kimenni. Itt olyan jó! ~ *feleli, és épp ekkor kezdenek ismét ringatózni, amitől az anyának kellemetlen helyre tett lábacskája is fel-le mozog kissé, bizonyára tovább ingerelve a kényes területet.
Ő meg már épp visszaaludnia, mikor eszébe jut az a korábbi furcsa érzés, amiről majdnem megfeledkezett.*
~ Az előbb volt itt valami. Te is érezted? ~ *érdeklődi meg testvérétől, hátha ő meg tudná mondani, mi volt az. Talán még sincsenek egyedül? Az valamiért eszébe sem jut, hogy a testvére keze volt az, ami megérintette, és attól érezte magát olyan furán, csiklandósan, mert ez új érzés volt, eddig még ilyet nem tapasztalt, márpedig ez a másik hozzá hasonló lény már régóta vele van.*
*Érzi a másik örömét, és ettől ő is izgatott lesz. Örül, hogy így felfedezték egymást, és hogy nincs egyedül. Bár itt van még az a harmadik ketyegő, meg a világot megrezgető hangok, de velük nem tud így kapcsolatot teremteni. Vagy talán csak ki kellene próbálni?
Figyeli aztán a testvére válaszát, és erősebben kapaszkodik belé.*
~ Én nem akarok kimenni. Itt olyan jó! ~ *feleli, és épp ekkor kezdenek ismét ringatózni, amitől az anyának kellemetlen helyre tett lábacskája is fel-le mozog kissé, bizonyára tovább ingerelve a kényes területet.
Ő meg már épp visszaaludnia, mikor eszébe jut az a korábbi furcsa érzés, amiről majdnem megfeledkezett.*
~ Az előbb volt itt valami. Te is érezted? ~ *érdeklődi meg testvérétől, hátha ő meg tudná mondani, mi volt az. Talán még sincsenek egyedül? Az valamiért eszébe sem jut, hogy a testvére keze volt az, ami megérintette, és attól érezte magát olyan furán, csiklandósan, mert ez új érzés volt, eddig még ilyet nem tapasztalt, márpedig ez a másik hozzá hasonló lény már régóta vele van.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-11 08:07:38
Üzenet elküldve: 2016-12-11 08:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Odabent//
*Egy kicsit várnia kell Zakt'arnak ahhoz, hogy megkapja válaszát.
Addig csendesen, elmélyülten, és koncentrálva szopogatja ujjait.
Az ikertelepátia mindig foglalkoztathatta a tudósokat. Hiszen a "tudom mire gondolsz" jelensége még magyarázható a hasonló gondolkodással, mely a közelséggel, és az igen közeli genetikai állománnyal függhet össze. Azonban az "érzem, hogy baj van" soha nem kapott magyarázatot. Ezek a megérzések egyszerűen csak úgy vannak, és egy ehhez hasonló éri el a mi kis elfünket leszámítva azt, hogy nem bajról van szó, és nem tud róla, hogy ő elf lenne.
Sikeres kísérletén viszont szavak nélkül kezd ujjongani és tovább elmélkedni, mely szavakba öntve valahogy így hangozhatna:*
~Sikerült! Tudtam, hogy hasonlít!
*Picit elgondolkodik a válaszon is.*
~Nem lehet, ha ők is olyanok lennének, mint mi, akkor itt lennének velünk.
*Jön rá az igazságra.*
~Szóval egyszer majd meg kell néznünk.~
*Habozva lefagy egy pillanatra, majd döntést hoz.*
~De mégnem most.~
*Egyelőre túl kényelmes itt bent, és úgyis van még egy kis elintéznivalója. Ki akarja próbálni, hogy vajon fejjel lefele mennyivel izgalmasabb a helyzet.*
*Egy kicsit várnia kell Zakt'arnak ahhoz, hogy megkapja válaszát.
Addig csendesen, elmélyülten, és koncentrálva szopogatja ujjait.
Az ikertelepátia mindig foglalkoztathatta a tudósokat. Hiszen a "tudom mire gondolsz" jelensége még magyarázható a hasonló gondolkodással, mely a közelséggel, és az igen közeli genetikai állománnyal függhet össze. Azonban az "érzem, hogy baj van" soha nem kapott magyarázatot. Ezek a megérzések egyszerűen csak úgy vannak, és egy ehhez hasonló éri el a mi kis elfünket leszámítva azt, hogy nem bajról van szó, és nem tud róla, hogy ő elf lenne.
Sikeres kísérletén viszont szavak nélkül kezd ujjongani és tovább elmélkedni, mely szavakba öntve valahogy így hangozhatna:*
~Sikerült! Tudtam, hogy hasonlít!
*Picit elgondolkodik a válaszon is.*
~Nem lehet, ha ők is olyanok lennének, mint mi, akkor itt lennének velünk.
*Jön rá az igazságra.*
~Szóval egyszer majd meg kell néznünk.~
*Habozva lefagy egy pillanatra, majd döntést hoz.*
~De mégnem most.~
*Egyelőre túl kényelmes itt bent, és úgyis van még egy kis elintéznivalója. Ki akarja próbálni, hogy vajon fejjel lefele mennyivel izgalmasabb a helyzet.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-10 16:25:00
Üzenet elküldve: 2016-12-10 16:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 993
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 993
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
- Bumeráng. *segíti ki Mofetát a fegyver nevével. Noha ő sem ismerné azt, ha nem hallja korábban.*
- Nincs bajom velük. De azt hiszem, annyira nem is rajongok értük. *felel végül, némileg bizonytalanul, mert magában azt is mérlegre teszi, hogy olyan sok lehetősége azért nem is volt eddig barátkozni velük. Csak a lovak, meg Ragron… de Ragron nem éppen alkalmas a babusgatásra. Aztán a holló sem, bár őt azért megkedvelte, csak szeretgetni nehéz volna.
Az emlékeztetőre körül is néz, nem látja-e valahol tollas társát, de egyelőre nem fedezi föl.*
- Finomak, de állandóan azokat enni… az nem egy kiadós étkezés. *veti ellen. Még ma is emlékszik arra a fura kotyvalékra, amivel Taitos első találkozásukkor kínálta meg. Amilyen éhes volt, megette, de már ránézésre sem volt étvágygerjesztő.
Közben kiderül, hogy Taitos hallgatózik, mert beleszól a beszélgetésbe. A mosolyát valóban nem tudja hova tenni, mérgezésben meghalni nem annyira vidám dolog, de ráhagyja a fiúra. Annál is inkább, mert közöl jó híreket is.*
- Látod, ez már sokkal jobban hangzik! *jelenti Mofetának, rámutatva, hogy a gombánál példának okáért a hús és cipó máris jobb felhozatal.
Aztán kedvén tovább javít a tény, mikor kiderül, hogy Mogrim nem tud előadni egy tréfás történetet sem. Még el is mosolyodik kárörömében. De valójában nem is egészen annak örül, hogy a gnóm felsült, hanem annak, hogy ő nem. Vagyis hogy a jelek szerint ügyesebb volt valaki másnál!
Aztán észreveszi magát, és rögtön megbánásra kényszeríti magát, meg együttérzésre. Igen, igen, szegény Mogrim!
Ha már megérkeztek, akkor leteríti a földre a takaróját, és elkéri Taitól az ígért élelmet, azt lát neki előkészíteni. A fűszerekről fogalma sincs, de mindent megszagolgat, aztán kedve szerint, ráérzésre használja azokat. Meg összeszed még a folyó környékéről is ezt-azt, míg a fiúk tüzet raknak.*
//Díszes kompánia//
- Bumeráng. *segíti ki Mofetát a fegyver nevével. Noha ő sem ismerné azt, ha nem hallja korábban.*
- Nincs bajom velük. De azt hiszem, annyira nem is rajongok értük. *felel végül, némileg bizonytalanul, mert magában azt is mérlegre teszi, hogy olyan sok lehetősége azért nem is volt eddig barátkozni velük. Csak a lovak, meg Ragron… de Ragron nem éppen alkalmas a babusgatásra. Aztán a holló sem, bár őt azért megkedvelte, csak szeretgetni nehéz volna.
Az emlékeztetőre körül is néz, nem látja-e valahol tollas társát, de egyelőre nem fedezi föl.*
- Finomak, de állandóan azokat enni… az nem egy kiadós étkezés. *veti ellen. Még ma is emlékszik arra a fura kotyvalékra, amivel Taitos első találkozásukkor kínálta meg. Amilyen éhes volt, megette, de már ránézésre sem volt étvágygerjesztő.
Közben kiderül, hogy Taitos hallgatózik, mert beleszól a beszélgetésbe. A mosolyát valóban nem tudja hova tenni, mérgezésben meghalni nem annyira vidám dolog, de ráhagyja a fiúra. Annál is inkább, mert közöl jó híreket is.*
- Látod, ez már sokkal jobban hangzik! *jelenti Mofetának, rámutatva, hogy a gombánál példának okáért a hús és cipó máris jobb felhozatal.
Aztán kedvén tovább javít a tény, mikor kiderül, hogy Mogrim nem tud előadni egy tréfás történetet sem. Még el is mosolyodik kárörömében. De valójában nem is egészen annak örül, hogy a gnóm felsült, hanem annak, hogy ő nem. Vagyis hogy a jelek szerint ügyesebb volt valaki másnál!
Aztán észreveszi magát, és rögtön megbánásra kényszeríti magát, meg együttérzésre. Igen, igen, szegény Mogrim!
Ha már megérkeztek, akkor leteríti a földre a takaróját, és elkéri Taitól az ígért élelmet, azt lát neki előkészíteni. A fűszerekről fogalma sincs, de mindent megszagolgat, aztán kedve szerint, ráérzésre használja azokat. Meg összeszed még a folyó környékéről is ezt-azt, míg a fiúk tüzet raknak.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-09 17:17:56
Üzenet elküldve: 2016-12-09 17:17:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Synmirába//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A környék megváltozott, és nem csak az ide átzúduló menekülteknek köszönhetőek. Valahogy... más lett, rövidebb, idegesítőbb.*
- Pöh. *köp ki oldalra, de most már látja maga előtt a Vashegyet, ami úgy emelkedik a vidék fölé, mint valami stabil sziklaszirt a változás tengerében. Vagy, ha már Kriyonnál tartunk...*
- Áh, mindegy. Csak érjek haza. *dörmög maga elé, mert már anekdota és beszólás-gyártáshoz sincs hangulata. Csak legyen már otthon és alhasson egyet. Esetleg egy kis sör, egy kis gatyafű, egy laza cocó valamelyik elf ringyótól vagy kedvesebb tündérkétől, és alvás, napokig. Ameddig csak bír.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A környék megváltozott, és nem csak az ide átzúduló menekülteknek köszönhetőek. Valahogy... más lett, rövidebb, idegesítőbb.*
- Pöh. *köp ki oldalra, de most már látja maga előtt a Vashegyet, ami úgy emelkedik a vidék fölé, mint valami stabil sziklaszirt a változás tengerében. Vagy, ha már Kriyonnál tartunk...*
- Áh, mindegy. Csak érjek haza. *dörmög maga elé, mert már anekdota és beszólás-gyártáshoz sincs hangulata. Csak legyen már otthon és alhasson egyet. Esetleg egy kis sör, egy kis gatyafű, egy laza cocó valamelyik elf ringyótól vagy kedvesebb tündérkétől, és alvás, napokig. Ameddig csak bír.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-09 16:08:41
Üzenet elküldve: 2016-12-09 16:08:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Synmirába//
* Mi tagadás, igaz, hogy elfünk nem éppen a legérettebb alak Lanawin földjén, de csakúgy, mint mindenkinek, neki is eljön majd az a pillanat, ami megváltoztatja őt. Nem is biztos, hogy olyan sokára!
Csendben utaznak, már tényleg csak egy köpésre vannak a most már nyugodtan otthonnak nevezhető máguslaktól. *
- Köszönöm.
* Fogadja el, de ezen kívül ő sem kíván szólni. Legalábbis addig, amíg lelkiismeret-furdalása nem lesz, ugyanis Daewe hirtelen hallgatása minden bizonnyal azt jelenti, hogy megsértődött valami miatt.
~ Nők. ~
Pedig aztán Zarasnak lenne rá oka. *
- Bocs.
* Nyögi ki. Csak nem kell részletezni, miért kér bocsánatot, hiszen egyértelmű, nem? *
* Mi tagadás, igaz, hogy elfünk nem éppen a legérettebb alak Lanawin földjén, de csakúgy, mint mindenkinek, neki is eljön majd az a pillanat, ami megváltoztatja őt. Nem is biztos, hogy olyan sokára!
Csendben utaznak, már tényleg csak egy köpésre vannak a most már nyugodtan otthonnak nevezhető máguslaktól. *
- Köszönöm.
* Fogadja el, de ezen kívül ő sem kíván szólni. Legalábbis addig, amíg lelkiismeret-furdalása nem lesz, ugyanis Daewe hirtelen hallgatása minden bizonnyal azt jelenti, hogy megsértődött valami miatt.
~ Nők. ~
Pedig aztán Zarasnak lenne rá oka. *
- Bocs.
* Nyögi ki. Csak nem kell részletezni, miért kér bocsánatot, hiszen egyértelmű, nem? *
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-08 17:43:16
Üzenet elküldve: 2016-12-08 17:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Igazándiból Lord akkor is mellettük téblábolna, ha nem vezetné senki, így tényleg nem okoz semmilyen problémát a varázslótanoncnak. A visszakérdezés pedig még meg is győzi a tündérkét arról, hogy Krestvir szeretne beszélgetni, így tehát azonnal válaszol is. Persze úgy sejti, hogy a lány tudja jól, hogy miből gondolja ezt, csak el szeretné indítani a témázást, ahhoz pedig ez is nagyon jó módszer.*
– Abból, ahogy a madárkát szerette volna megvédeni Taitos Úrfi izéje ellen.
*Jelenti ki magabiztosan, még az izé szót is, ugyanis egyrészt meg sem szemlélte igazán a fegyvert, másrészt talán ha megszemlélte volna, akkor sem tudná, hogy mi is az pontosan. Gyűlöli a fegyvereket, és ugyan a kardot meg tudja különböztetni a buzogánytól, de a fokos, a fejsze és a szekerce, de akár két különböző kard megkülönböztetése is nehézséget okozna a számára, nemhogy olyan egzotikus fegyverek nevei, mint például egy bumeráng. A gombák és a magvak említésére elégedetten nyel egy nagyot, és nyalja meg a szája szélét, ugyanis eszébe ötlik, hogy elég éhes. Ráadásul ebből arra is következtethet, hogy nem akarnak majd vadászni, ami szintén pozitívum a számára.*
– Tartalékom nekem is van, Krestvir kisasszony, de vadászni én sem tudok, viszont én nagyon szívesen eszem gombákat. Finomak.
*Mogrim szavaira igyekszik nem reagálni, hiszen ő legszívesebben ráhagyná a gnómra a dolgot. Ha nem szeretne mesélni, akkor ő nem erőltetné, de mivel itt Taitos a főnök, abba sem szól bele, hogy ő viszont megteszi. Azt nem tudja, hogy az újabb hülye viccen ránduljon-e össze jobban, vagy azon, hogy rájuk bízza a mester a főzést, de visszautasítani nem fogja a felkérést, így újra Krestvir felé fordul.*
– Akkor úgy tűnik Ön lesz a szakácsné, Krestvir kisasszony, én pedig szorgos konyhalányként dolgozom majd a keze alá.
*Megérkezvén újra szabadjára engedi a csacsit, aki szerencsére még itt is talál magának rágcsálnivalót, nem egy kényes állat, a vízből pedig a szomját is oltja, Mofi azonban nem kóborol el, hanem a varázslótanonc mellett marad, és lesi a parancsait.*
//Díszes kompánia//
*Igazándiból Lord akkor is mellettük téblábolna, ha nem vezetné senki, így tényleg nem okoz semmilyen problémát a varázslótanoncnak. A visszakérdezés pedig még meg is győzi a tündérkét arról, hogy Krestvir szeretne beszélgetni, így tehát azonnal válaszol is. Persze úgy sejti, hogy a lány tudja jól, hogy miből gondolja ezt, csak el szeretné indítani a témázást, ahhoz pedig ez is nagyon jó módszer.*
– Abból, ahogy a madárkát szerette volna megvédeni Taitos Úrfi izéje ellen.
*Jelenti ki magabiztosan, még az izé szót is, ugyanis egyrészt meg sem szemlélte igazán a fegyvert, másrészt talán ha megszemlélte volna, akkor sem tudná, hogy mi is az pontosan. Gyűlöli a fegyvereket, és ugyan a kardot meg tudja különböztetni a buzogánytól, de a fokos, a fejsze és a szekerce, de akár két különböző kard megkülönböztetése is nehézséget okozna a számára, nemhogy olyan egzotikus fegyverek nevei, mint például egy bumeráng. A gombák és a magvak említésére elégedetten nyel egy nagyot, és nyalja meg a szája szélét, ugyanis eszébe ötlik, hogy elég éhes. Ráadásul ebből arra is következtethet, hogy nem akarnak majd vadászni, ami szintén pozitívum a számára.*
– Tartalékom nekem is van, Krestvir kisasszony, de vadászni én sem tudok, viszont én nagyon szívesen eszem gombákat. Finomak.
*Mogrim szavaira igyekszik nem reagálni, hiszen ő legszívesebben ráhagyná a gnómra a dolgot. Ha nem szeretne mesélni, akkor ő nem erőltetné, de mivel itt Taitos a főnök, abba sem szól bele, hogy ő viszont megteszi. Azt nem tudja, hogy az újabb hülye viccen ránduljon-e össze jobban, vagy azon, hogy rájuk bízza a mester a főzést, de visszautasítani nem fogja a felkérést, így újra Krestvir felé fordul.*
– Akkor úgy tűnik Ön lesz a szakácsné, Krestvir kisasszony, én pedig szorgos konyhalányként dolgozom majd a keze alá.
*Megérkezvén újra szabadjára engedi a csacsit, aki szerencsére még itt is talál magának rágcsálnivalót, nem egy kényes állat, a vízből pedig a szomját is oltja, Mofi azonban nem kóborol el, hanem a varázslótanonc mellett marad, és lesi a parancsait.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-08 14:36:59
Üzenet elküldve: 2016-12-08 14:36:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Útját immár az erdőségen át folytatja. Közben a pónin lévő tarisznyából előhalászik egy kis szárított gyümölcsöt amit jóízűen kezd el csemegézni. Aszalt szilva és aszalt barack, a két kedvence. Tápláló és egészséges így a tél közeledtével. Mazsolázgatás közben azon gondolkodik, hogy vajon sikerül e majd elhelyezkednie a Vaskorsóban. A pultos azt mondta neki, hogy keresse meg Leandana kisasszonyt Amon Ruadhban mert a felvételéről most csak Ő dönthet. Kíváncsisággal és tervekkel halad az erdőségen át végcélja felé.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-08 14:20:01
Üzenet elküldve: 2016-12-08 14:20:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
- Kellett valami nagyon rossz dolgot tenniük, ha ez valóban így van. *jegyzi meg, részint kíváncsian, részint pedig csak úgy mellékesen. De sosem jó valakit faggatni, főleg ha az ember még alig ismeri. A bizalmát szeretné elnyerni a lánynak, nem pedig a rosszallását.
A más fajúakat illetően nem mond semmit. Sok mindent tudna, de aki olyan okos, mint Ryrros, az tudja mikor jobb meg sem szólalni. Talán majd idővel. De ez az idő nem most jött el. És így is szokatlanul esik számára az idősebb Minasynről szóló téma. A mese... na az már más tészta. Lesz majd, valamikor.*
- Persze, nagyon szívesen. *mosolyodik el a férfi.*- Fiatalok voltunk, sok kalandban vettünk részt.
*De nem megy rögtön bele, jobb néha nem azonnal a dolgok közepébe vágni. Mynánál pont ez volt a taktikája. Kis cserfes, magamutogató és becsvágyó leányzó volt akkor. Azt adta neki, amit akart. Egy tüzes férfit az ágyban és egy megfoghatatlan szeretőt. Egy segítőt. Talán épp az eszével és a veszélyességével bűvölte el. Aztán egy pillanatra nem figyelt rá, és elrontották az egész tervét. Morfiusz... gondolatban ökölbe szorul a keze. Nem feledte el a férfit. Lesz még egy elbeszélgetésük alkalomadtán.
Neki köszönhetően annyira elromlott az a kis cafka, hogy már a házasság és a gyerek sem kötötte hozzá. Ha a vér akkor is. Most viszont Ryrros... mondhatni gazdag. Na ehhez vajon mit szólna a kis Mynácska?
Mira pedig... a harcias és naiv. Őt a szerelemmel lehetett elcsalni. De aztán egy pillanatra ismét nem figyelt, és már más karjaiban duruzsolt. Aztán pedig egyszerűen csak ellene fordult. Legalább még használhatta valamire előtte. Tett róla, hogy sose felejtse el az ikrek. De ő, Ryrros, nem haragtartó. Mirával talán még lehetnek kompromisszumai a jövőben. És még az sem tehet keresztbe, ha már nem él az ikre. Ezt legalább sikerült elintéznie. Elszakadtak egymástól, és már nem is akarnak tudni a másikról semmit. A Foks-szok együtt az igazán erősek. És így ez az egyesülés már sosem történhet meg. Bármennyire is okoskodnak az életben, valahol Ryrros győzött. Főleg az utolsó - talán az utolsó - Foks generációval az oldalán.
Minasyn... ő úgy tűnik megint más. Neki a bizalmába kell férkőznie. Őt meg kell szereznie. Talán előbb inkább mint barátot. Most nem a veszélyes és ellenállhatatlan Ryrros kell, és nem is a romantikus és kiismerhetetlen... hanem a gazdag és kedves, a segítőkész és a tökéletes úriember. *
- Nem. *mosolyodik el, miközben a korát fejtegetik.*
- Csak olykor zavarni szokott másokat, ha rájönnek mennyi idős is vagyok. Főként az embereket. Nagyanyád ennyi idősen biztosan már ősz volt. Ezért jobb szeretem fiatalabbnak vallani magam. Úgy vélem... ez inkább kegyes hazugság, még ha rosszul is érzem magam ennyitől is. *mosolyog Minára.*- Nem szeretek hazudni... olyan nagyon nagy kár, hogy olykor mégis meg kell tennünk...
*Tökéletes hazugság, ismét.
És a kocsik körvonalai közben szépen lassan kibontakoznak előttük a sötétből. Valóban nem sok. Csak két nagy ló húzta szekér, és egy még nagyobb ponyvás. Mindegyik elején és végén egy ember, és mellettük még négy lovas, karddal az oldalukon. Összesen tízen. Na meg még ők ketten.*
- Srrathyn úr? *lép is oda hozzájuk egy őszülő, robusztus férfi.*
- Igen. *szól Ryrros.*
- Rubrik Rozden vagyok, a karaván vezető. Örülök, hogy megérkezett. Már vártuk *nyújt kezet a férfi, amit Ryrros meg is ráz.*- Szabad a csomagjait?
- Nem köszönöm, elbírom magam. Csak ez van, a többi holmi majd később jön.
*A férfi biccent, majd a lány felé fordul.*
- A hölgy Minasyn Foks, és velünk tart. Én fizetem az ő részét. *mutatja be Ryrros a lányt, akinek biccent a másik.*
- Nem szükséges, uram, egy ilyen bűbájos kis hölgy senkinek nem okoz plusz gondot. A vacsora már tálalva. Kívánja, hogy tegyünk plusz terítéket?
- Igen, köszönöm. Máris megyünk. *biccent a fél mélységi, majd amikor a férfi elsétál, Minához fordul.*
- Nos... remélem valóban nem okoz gondot neked a társaságom. *mosolyog a lányra.*- Nem túl nagy kényelem, és nem is úri szállás... de étel és ital van, na meg egy ágy is a kocsi végében. Vagy valami hasonló. Mehetünk? Kiszolgálásra azért sajnos ne nagyon számíts. *hunyorog egy kissé.*
- Kellett valami nagyon rossz dolgot tenniük, ha ez valóban így van. *jegyzi meg, részint kíváncsian, részint pedig csak úgy mellékesen. De sosem jó valakit faggatni, főleg ha az ember még alig ismeri. A bizalmát szeretné elnyerni a lánynak, nem pedig a rosszallását.
A más fajúakat illetően nem mond semmit. Sok mindent tudna, de aki olyan okos, mint Ryrros, az tudja mikor jobb meg sem szólalni. Talán majd idővel. De ez az idő nem most jött el. És így is szokatlanul esik számára az idősebb Minasynről szóló téma. A mese... na az már más tészta. Lesz majd, valamikor.*
- Persze, nagyon szívesen. *mosolyodik el a férfi.*- Fiatalok voltunk, sok kalandban vettünk részt.
*De nem megy rögtön bele, jobb néha nem azonnal a dolgok közepébe vágni. Mynánál pont ez volt a taktikája. Kis cserfes, magamutogató és becsvágyó leányzó volt akkor. Azt adta neki, amit akart. Egy tüzes férfit az ágyban és egy megfoghatatlan szeretőt. Egy segítőt. Talán épp az eszével és a veszélyességével bűvölte el. Aztán egy pillanatra nem figyelt rá, és elrontották az egész tervét. Morfiusz... gondolatban ökölbe szorul a keze. Nem feledte el a férfit. Lesz még egy elbeszélgetésük alkalomadtán.
Neki köszönhetően annyira elromlott az a kis cafka, hogy már a házasság és a gyerek sem kötötte hozzá. Ha a vér akkor is. Most viszont Ryrros... mondhatni gazdag. Na ehhez vajon mit szólna a kis Mynácska?
Mira pedig... a harcias és naiv. Őt a szerelemmel lehetett elcsalni. De aztán egy pillanatra ismét nem figyelt, és már más karjaiban duruzsolt. Aztán pedig egyszerűen csak ellene fordult. Legalább még használhatta valamire előtte. Tett róla, hogy sose felejtse el az ikrek. De ő, Ryrros, nem haragtartó. Mirával talán még lehetnek kompromisszumai a jövőben. És még az sem tehet keresztbe, ha már nem él az ikre. Ezt legalább sikerült elintéznie. Elszakadtak egymástól, és már nem is akarnak tudni a másikról semmit. A Foks-szok együtt az igazán erősek. És így ez az egyesülés már sosem történhet meg. Bármennyire is okoskodnak az életben, valahol Ryrros győzött. Főleg az utolsó - talán az utolsó - Foks generációval az oldalán.
Minasyn... ő úgy tűnik megint más. Neki a bizalmába kell férkőznie. Őt meg kell szereznie. Talán előbb inkább mint barátot. Most nem a veszélyes és ellenállhatatlan Ryrros kell, és nem is a romantikus és kiismerhetetlen... hanem a gazdag és kedves, a segítőkész és a tökéletes úriember. *
- Nem. *mosolyodik el, miközben a korát fejtegetik.*
- Csak olykor zavarni szokott másokat, ha rájönnek mennyi idős is vagyok. Főként az embereket. Nagyanyád ennyi idősen biztosan már ősz volt. Ezért jobb szeretem fiatalabbnak vallani magam. Úgy vélem... ez inkább kegyes hazugság, még ha rosszul is érzem magam ennyitől is. *mosolyog Minára.*- Nem szeretek hazudni... olyan nagyon nagy kár, hogy olykor mégis meg kell tennünk...
*Tökéletes hazugság, ismét.
És a kocsik körvonalai közben szépen lassan kibontakoznak előttük a sötétből. Valóban nem sok. Csak két nagy ló húzta szekér, és egy még nagyobb ponyvás. Mindegyik elején és végén egy ember, és mellettük még négy lovas, karddal az oldalukon. Összesen tízen. Na meg még ők ketten.*
- Srrathyn úr? *lép is oda hozzájuk egy őszülő, robusztus férfi.*
- Igen. *szól Ryrros.*
- Rubrik Rozden vagyok, a karaván vezető. Örülök, hogy megérkezett. Már vártuk *nyújt kezet a férfi, amit Ryrros meg is ráz.*- Szabad a csomagjait?
- Nem köszönöm, elbírom magam. Csak ez van, a többi holmi majd később jön.
*A férfi biccent, majd a lány felé fordul.*
- A hölgy Minasyn Foks, és velünk tart. Én fizetem az ő részét. *mutatja be Ryrros a lányt, akinek biccent a másik.*
- Nem szükséges, uram, egy ilyen bűbájos kis hölgy senkinek nem okoz plusz gondot. A vacsora már tálalva. Kívánja, hogy tegyünk plusz terítéket?
- Igen, köszönöm. Máris megyünk. *biccent a fél mélységi, majd amikor a férfi elsétál, Minához fordul.*
- Nos... remélem valóban nem okoz gondot neked a társaságom. *mosolyog a lányra.*- Nem túl nagy kényelem, és nem is úri szállás... de étel és ital van, na meg egy ágy is a kocsi végében. Vagy valami hasonló. Mehetünk? Kiszolgálásra azért sajnos ne nagyon számíts. *hunyorog egy kissé.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-08 13:01:28
Üzenet elküldve: 2016-12-08 13:01:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza Synmirába//
*Zaras kirohanása óta nem szólt egy szót sem. Nem azért, mert megbántva érzi magát miatta, egyszerűen nem látta értelmét a vitának. Amit válaszként kapott csak megerősítette abban, hogy a szürke bizony gyerekesen tud viselkedni, és felettébb rosszul veszi a kritikát. Így aztán nem is akarta tovább feszíteni a húrt. A lapos, kihalt szántőföldek is elmaradnak mögöttük, az erdő még így, téli nyugalomra készülve is sokkal rokonszenvesebb neki, mint a sík földek. Ahogy az ösvény néhány vadrózsa bokor mellett megy el, kezét kinyújtva összegyűjt róluk egy maréknyi csipkebogyót. Fanyar íze szomjoltónak is jó lehet, amellett hozzáértő szerint az egészségnek is jót tesz. Nézegeti a bogyókat, talán már a könnyű éjszakai fagyok is megcsípték őket. Rágcsálni kezd egyet, aztán előre löki a kezét, tenyerét és a rajta fekvő bogyókat Zaras orra alá tolva.*
- Kérsz? Finom, és a meghűlés is elkerül, ha elrágsz néhányat.
*Igazán semmi oka rá, hogy haragszomrádot játsszon a szürke hajúval. Lehet, hogy megbántotta a véleményével, ezt pedig nem akarta. Még akkor sem, ha igaza volt.*
*Zaras kirohanása óta nem szólt egy szót sem. Nem azért, mert megbántva érzi magát miatta, egyszerűen nem látta értelmét a vitának. Amit válaszként kapott csak megerősítette abban, hogy a szürke bizony gyerekesen tud viselkedni, és felettébb rosszul veszi a kritikát. Így aztán nem is akarta tovább feszíteni a húrt. A lapos, kihalt szántőföldek is elmaradnak mögöttük, az erdő még így, téli nyugalomra készülve is sokkal rokonszenvesebb neki, mint a sík földek. Ahogy az ösvény néhány vadrózsa bokor mellett megy el, kezét kinyújtva összegyűjt róluk egy maréknyi csipkebogyót. Fanyar íze szomjoltónak is jó lehet, amellett hozzáértő szerint az egészségnek is jót tesz. Nézegeti a bogyókat, talán már a könnyű éjszakai fagyok is megcsípték őket. Rágcsálni kezd egyet, aztán előre löki a kezét, tenyerét és a rajta fekvő bogyókat Zaras orra alá tolva.*
- Kérsz? Finom, és a meghűlés is elkerül, ha elrágsz néhányat.
*Igazán semmi oka rá, hogy haragszomrádot játsszon a szürke hajúval. Lehet, hogy megbántotta a véleményével, ezt pedig nem akarta. Még akkor sem, ha igaza volt.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-07 21:21:56
Üzenet elküldve: 2016-12-07 21:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Díszes kompánia//
*Fél füllel hallgatja a lányok beszédét.*
-Nincs baj a gombával. Van mindenhol sok, egyszerű és laktató.
*Picit azért meg kell, hogy ossza azt a tényt is, hogy egy nagy lutri az egész.*
-Aztan egy rossz fogás, és az volt az utolsó vacsora.
*Vigyorodik el kissé érthetetlenül a tényen. Azt viszont nem hangoztatja, hogy ő érti a természet jeleit, és megfejti a rejtett utalásokat.*
-De most kifejezetten rátok bízom a dolgot. Hoztam otthonról cipót és sózott húst. Víz van, meg talán egy csokor fűszerem is.
*Legyint, ezáltal szabad kezet adva nekik az ételek terén véghezvitt fantáziálásban.
Mogrim felelete kissé meglepi.*
-Három perce még ment volna.
*Megrökönyödve emlékszik vissza arra, hogy legújabb gnóm társuk nemrégiben még szívesen hallotta felkérését.*
-Hmm, akkor gondolkozz egy picit, biztosan tudsz. Legyen elcsépelt, ez a fontos csak.
*Mogrim helyett inkább botjával csapkodja a fagyott port, már nem mintha a most már tapasztalt gnóm irányába lenne bármilyen rossz gondolata is. Fütyörészni kezd, majd dúdolásra vált. De a szövegig már nem jut el, csak a kis utazódallamot csalja elő míg mennek.*
~Én már beszéltem eleget.~
*Gondol arra, hogy neki a csend is megfelel, aztán egyre hangosodó csobogásra lehetnek figyelmesek. Elérték a gázlót, az út itt ki is szélesedik, a sok megpihenő utas által ki lett járva ugyanis a bozót is.*
-Itt is vagyunk.
*Szemével elkezdi Ragront keresni, mert nála van holmija a nyeregtáskákban. De ő még nincs itt. Egy keveset várnia kell.*
-Mogrim, a mi dolgunk lesz tüzet rakni.
*Jelenti be a férfias feladatot.*
//Díszes kompánia//
*Fél füllel hallgatja a lányok beszédét.*
-Nincs baj a gombával. Van mindenhol sok, egyszerű és laktató.
*Picit azért meg kell, hogy ossza azt a tényt is, hogy egy nagy lutri az egész.*
-Aztan egy rossz fogás, és az volt az utolsó vacsora.
*Vigyorodik el kissé érthetetlenül a tényen. Azt viszont nem hangoztatja, hogy ő érti a természet jeleit, és megfejti a rejtett utalásokat.*
-De most kifejezetten rátok bízom a dolgot. Hoztam otthonról cipót és sózott húst. Víz van, meg talán egy csokor fűszerem is.
*Legyint, ezáltal szabad kezet adva nekik az ételek terén véghezvitt fantáziálásban.
Mogrim felelete kissé meglepi.*
-Három perce még ment volna.
*Megrökönyödve emlékszik vissza arra, hogy legújabb gnóm társuk nemrégiben még szívesen hallotta felkérését.*
-Hmm, akkor gondolkozz egy picit, biztosan tudsz. Legyen elcsépelt, ez a fontos csak.
*Mogrim helyett inkább botjával csapkodja a fagyott port, már nem mintha a most már tapasztalt gnóm irányába lenne bármilyen rossz gondolata is. Fütyörészni kezd, majd dúdolásra vált. De a szövegig már nem jut el, csak a kis utazódallamot csalja elő míg mennek.*
~Én már beszéltem eleget.~
*Gondol arra, hogy neki a csend is megfelel, aztán egyre hangosodó csobogásra lehetnek figyelmesek. Elérték a gázlót, az út itt ki is szélesedik, a sok megpihenő utas által ki lett járva ugyanis a bozót is.*
-Itt is vagyunk.
*Szemével elkezdi Ragront keresni, mert nála van holmija a nyeregtáskákban. De ő még nincs itt. Egy keveset várnia kell.*
-Mogrim, a mi dolgunk lesz tüzet rakni.
*Jelenti be a férfias feladatot.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-07 19:37:01
Üzenet elküldve: 2016-12-07 19:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Worenth //
// Odabent //
*Minden a legnagyobb rendben mindaddig, míg más bele nem köp az elf nő levesébe. Legyen az Worenth, vagy az átkos kelés a méhében.
Loka bólint és tétován megfordul. Magának is lesz dolga ha hazaér, egy terhességmegszakítás. Sajnos ezzel már rég elkésett ugyan, de mit lehet tenni; a Gorthwen lány mindig is álmodozó típus volt.
Lassan lépdel ahogyan visszafelé haladnak, Synmira irányába. A porontyok így újra érezhetik a megnyugtató ringatást melyet első bölcsőjük, anyjuk teste biztosít. Komoly koncentrációra van most szüksége ahhoz, hogy ne vesse le magát a földre és kezdjen el kezét-lábát dobálva hisztizni amiért ily rútul elbánt vele a sors. És persze ahhoz is, hogy be ne pisiljen.*
- Nem lehet már sok hátra. *Számolásai alapján pár hét, vagy akár csak pár nap.* Ahogy kinézek, akármelyik pillanatban kibújhat. *A sopánkodás sem megszokott jelenség Lokánál, ám meg kell hagyni, a mindig tökéletes alakú elf hasának mérete kolosszális. Olyannyira, hogy az akár ikrekre adhat gyanút.*
// Odabent //
*Minden a legnagyobb rendben mindaddig, míg más bele nem köp az elf nő levesébe. Legyen az Worenth, vagy az átkos kelés a méhében.
Loka bólint és tétován megfordul. Magának is lesz dolga ha hazaér, egy terhességmegszakítás. Sajnos ezzel már rég elkésett ugyan, de mit lehet tenni; a Gorthwen lány mindig is álmodozó típus volt.
Lassan lépdel ahogyan visszafelé haladnak, Synmira irányába. A porontyok így újra érezhetik a megnyugtató ringatást melyet első bölcsőjük, anyjuk teste biztosít. Komoly koncentrációra van most szüksége ahhoz, hogy ne vesse le magát a földre és kezdjen el kezét-lábát dobálva hisztizni amiért ily rútul elbánt vele a sors. És persze ahhoz is, hogy be ne pisiljen.*
- Nem lehet már sok hátra. *Számolásai alapján pár hét, vagy akár csak pár nap.* Ahogy kinézek, akármelyik pillanatban kibújhat. *A sopánkodás sem megszokott jelenség Lokánál, ám meg kell hagyni, a mindig tökéletes alakú elf hasának mérete kolosszális. Olyannyira, hogy az akár ikrekre adhat gyanút.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-07 06:44:27
Üzenet elküldve: 2016-12-07 06:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadhra//
*Vágta. A kis pihenő után Taitos és Ragron neki is láthatnak a maradék pár órás útnak. A farkasfélék futása azonban robbanékony, mint egy ragadozónál ez megszokott, így ha állandó sebességen akarnak haladni, lassabban utazhatnak, mintha egy lovon tenné meg Taitos ugyanezt az utat. Azonban van egy kisebb-nagyobb titok a történetben. Ragron terepjáró. Ugyanis az erdőben szokott vadászni, így sebessége így "légvonalban" sokkal nagyobb, mint egy lóé.*
~Itt legalább csend van és nyugalom.~
*Minden zsong ugyanis ezektől az istenektől.*
~Nem értem őket. Tiszteletreméltó személyek, és csak akaratoskodnak. Picit fájó dolog ez.~
*Veszi észre a mintákat, hiszen nem megsegíteni jöttek az embereket, inkább csak hergelik egymást, és Taitos ettől dühös lesz.*
~Egy istennek jólétet hozni lenne a dolga. Ezt viszont nem teszik meg. Valószínűleg nem is olyan istenek, hanem csak nagy hatalmú hódítók kik világunkra törtek.~
*De nem hoztak. Sa'argathot is magát ölette meg, sőt, egy nála rosszabbat hozott a világra.*
~Baj készül. Jelentenem kellene a Hadúrnak.~
*Meghúzza a Ragron irányítására használt szíjat.*
-Gyerünk, irány Amon Ruadh!
*Vágta. A kis pihenő után Taitos és Ragron neki is láthatnak a maradék pár órás útnak. A farkasfélék futása azonban robbanékony, mint egy ragadozónál ez megszokott, így ha állandó sebességen akarnak haladni, lassabban utazhatnak, mintha egy lovon tenné meg Taitos ugyanezt az utat. Azonban van egy kisebb-nagyobb titok a történetben. Ragron terepjáró. Ugyanis az erdőben szokott vadászni, így sebessége így "légvonalban" sokkal nagyobb, mint egy lóé.*
~Itt legalább csend van és nyugalom.~
*Minden zsong ugyanis ezektől az istenektől.*
~Nem értem őket. Tiszteletreméltó személyek, és csak akaratoskodnak. Picit fájó dolog ez.~
*Veszi észre a mintákat, hiszen nem megsegíteni jöttek az embereket, inkább csak hergelik egymást, és Taitos ettől dühös lesz.*
~Egy istennek jólétet hozni lenne a dolga. Ezt viszont nem teszik meg. Valószínűleg nem is olyan istenek, hanem csak nagy hatalmú hódítók kik világunkra törtek.~
*De nem hoztak. Sa'argathot is magát ölette meg, sőt, egy nála rosszabbat hozott a világra.*
~Baj készül. Jelentenem kellene a Hadúrnak.~
*Meghúzza a Ragron irányítására használt szíjat.*
-Gyerünk, irány Amon Ruadh!
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-07 00:47:45
Üzenet elküldve: 2016-12-07 00:47:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Nem nagyon vizsgálja a partnere reakcióit a kis vöröske, inkább csak előrefelé néz és megy, amerre vezetik, miközben fecseg a múltjáról a nagymamája egyik barátjának. Furcsa dolog ez, de mégis valahogy felpezsdíti a gondolat a lányt, hogy ő is ismerheti az öreg őse ismerősét, aki mintha egy évet sem öregedett volna.*
-Ez az ember itt. *Mutat magára a mutatóujját a saját mellkasába szúrva.* Biztos, hogy kivétel, mert én nekem nem szokásom szeretni a testvéreimet. *El is mosolyodik a végén, szeret kitűnni az általánosságból, de persze valahol meg törekszik arra, hogy ne is legyen feltűnő jelenség.*
-Ja, ez a más fajúakkal nem keveredünk vagy mi, engem is fajgyűlöletre akartak nevelni, de nem jött össze, a nagyi ezért kedvelt engem szerintem, mert saját magára emlékeztettem. *Majd jön egy érdekes kezdeményezés, aminek megörül és kicsit meg is ugrik a kis fruska.*
-Mesélnél a nagyimról? Ó az nagyon jó lenne, nagyon szerettem és alig ismertem, olyan hamar elváltak az útjaink. *A végét már szomorúbban fejezi be, mintha a rokona hibája lenne, hogy eltűnt az életéből.*
-Ő... *lefagy egy pillanatra, nem érti nagyon a kérdést, hisz ha zavarná, akkor már rég lelépett volna, arra nem is mer gondolni, hogy bármit is akarna tőle a férfi, hisz olyan fiatal Ryrroshoz képest, hogy szinte kizárja az esélyét, hogy ilyen kis fiatal lányocskákra bukjon a félelf.*
-Nem zavar, kéne? *Kérdez vissza és fel is emeli tekintetét a másikra most szinte először beszélgetés közben, hogy elindultak a kocsikhoz, amihez megérkezve el is indulnak az erdőségbe, amin átkelve átjutnak majd a város közelébe.*
*Nem nagyon vizsgálja a partnere reakcióit a kis vöröske, inkább csak előrefelé néz és megy, amerre vezetik, miközben fecseg a múltjáról a nagymamája egyik barátjának. Furcsa dolog ez, de mégis valahogy felpezsdíti a gondolat a lányt, hogy ő is ismerheti az öreg őse ismerősét, aki mintha egy évet sem öregedett volna.*
-Ez az ember itt. *Mutat magára a mutatóujját a saját mellkasába szúrva.* Biztos, hogy kivétel, mert én nekem nem szokásom szeretni a testvéreimet. *El is mosolyodik a végén, szeret kitűnni az általánosságból, de persze valahol meg törekszik arra, hogy ne is legyen feltűnő jelenség.*
-Ja, ez a más fajúakkal nem keveredünk vagy mi, engem is fajgyűlöletre akartak nevelni, de nem jött össze, a nagyi ezért kedvelt engem szerintem, mert saját magára emlékeztettem. *Majd jön egy érdekes kezdeményezés, aminek megörül és kicsit meg is ugrik a kis fruska.*
-Mesélnél a nagyimról? Ó az nagyon jó lenne, nagyon szerettem és alig ismertem, olyan hamar elváltak az útjaink. *A végét már szomorúbban fejezi be, mintha a rokona hibája lenne, hogy eltűnt az életéből.*
-Ő... *lefagy egy pillanatra, nem érti nagyon a kérdést, hisz ha zavarná, akkor már rég lelépett volna, arra nem is mer gondolni, hogy bármit is akarna tőle a férfi, hisz olyan fiatal Ryrroshoz képest, hogy szinte kizárja az esélyét, hogy ilyen kis fiatal lányocskákra bukjon a félelf.*
-Nem zavar, kéne? *Kérdez vissza és fel is emeli tekintetét a másikra most szinte először beszélgetés közben, hogy elindultak a kocsikhoz, amihez megérkezve el is indulnak az erdőségbe, amin átkelve átjutnak majd a város közelébe.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2016-12-06 21:22:35
Üzenet elküldve: 2016-12-06 21:22:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
~ Vége. De vajon mi lehetett? ~ *tanakodik még magában, és annyira elmerül ebben a gondolatban, hogy szinte észre sem veszi, hogy egy pillanatra megálltak.
Majd már épp elfogadná, hogy a furcsa érintés abbamaradt, mikor ismét tapasztalja, de ezúttal nem rándul úgy össze tőle, inkább feszülten figyel.*
~ Hú… Annyira fura… De mi lehet? ~ *borzong izgatottan, ám kellemes ismerkedését az ismeretlennel megzavarja egy gondolat. Ami nem az övé.
Meglepetten figyel, hogy ez is mi volt, mire újabb gondolat jön, és ekkor ráébred, hogy az a másik valaki beszél hozzá. Pedig nem volna min meglepődni. Csak természetes, hogy egy ilyen remek elfpalánta már az anyaméhben megérti mások gondolatait. Vagy legalábbis a testvéréét. Vagy ez minden gyermek sajátja volna?*
~ Te voltál az? Te szóltál? ~ *kérdez vissza, és várja a választ.*
~ Amúgy nem tudom. Biztos még több olyan, mint mi. De ugye nem akarod megnézni? ~ *esik máris kétségbe, hogy a másik még itt hagyná őt.*
~ Vége. De vajon mi lehetett? ~ *tanakodik még magában, és annyira elmerül ebben a gondolatban, hogy szinte észre sem veszi, hogy egy pillanatra megálltak.
Majd már épp elfogadná, hogy a furcsa érintés abbamaradt, mikor ismét tapasztalja, de ezúttal nem rándul úgy össze tőle, inkább feszülten figyel.*
~ Hú… Annyira fura… De mi lehet? ~ *borzong izgatottan, ám kellemes ismerkedését az ismeretlennel megzavarja egy gondolat. Ami nem az övé.
Meglepetten figyel, hogy ez is mi volt, mire újabb gondolat jön, és ekkor ráébred, hogy az a másik valaki beszél hozzá. Pedig nem volna min meglepődni. Csak természetes, hogy egy ilyen remek elfpalánta már az anyaméhben megérti mások gondolatait. Vagy legalábbis a testvéréét. Vagy ez minden gyermek sajátja volna?*
~ Te voltál az? Te szóltál? ~ *kérdez vissza, és várja a választ.*
~ Amúgy nem tudom. Biztos még több olyan, mint mi. De ugye nem akarod megnézni? ~ *esik máris kétségbe, hogy a másik még itt hagyná őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661