Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3638-3657
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-06 21:45:08
Üzenet elküldve: 2019-12-06 21:45:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Igazság szerint Raeneroldot kezdi meggyőzni Learon. A pásztorábrázatú férfi gondolatai nemhogy nem rosszak, egyenesek elnyerik az elf tetszését. A város lakossága képes lehet önfenntartónak is lenni, ha kap elegendő földet és ahhoz szükséges eszközöket, ehhez azonban a gazdagok segítségére lenne szükség, ami megintcsak bonyolult. Még a legnyitottabb metropolisznak nevezett Lihanechben is az egyszerű adományokig tudták fejleszteni a rendszert, nagyobb támogatásra nem lehetett számítani.*
-Ebbe nem lehet belekötni. Szerintem mindketten tudjuk, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de ehhez több olyan hozzáállású földesúr kéne, mint amilyen a te stílusod is. Ezt viszont ugyanúgy tudjuk, hogy nem lehet megoldani. *Kicsit maga elé néz, sóhajt egyet és utána folytatja.*
-Tudod ez a probléma. A szegénység függ az arisztokráciától és ez fordítva is igaz. A két fél patthelyzetben van, nem tudnak egymás nélkül mozogni. A létezésükről nem is beszélve. Ez egy folyamatos kör. *Amikor pedig a birtokra terelődik a szó, Rae számára felelevenedik az a házikó, melyet saját otthonának képzel el, egészen gyerekkora óta. Emiatt pedig cseppnyi irigység is költözik bele Learonnal szemben, hiszen a felmagasztalt pásztormágus megvalósította azt a tervet, mely neki eddig csupán eszményileg kiviteleződött.*
-Ez egyszerűen meseszép! *Mondja halovány mosollyal a Derin házra. Annak ellenére, hogy van egy kevés benne a zöldszemű szörnyből, tökéletesen elismeri, sőt, kifejezetten a férfi pozitívumai közé vési fel elméjében a megpillantottakat.*
//Hajnal//
*Igazság szerint Raeneroldot kezdi meggyőzni Learon. A pásztorábrázatú férfi gondolatai nemhogy nem rosszak, egyenesek elnyerik az elf tetszését. A város lakossága képes lehet önfenntartónak is lenni, ha kap elegendő földet és ahhoz szükséges eszközöket, ehhez azonban a gazdagok segítségére lenne szükség, ami megintcsak bonyolult. Még a legnyitottabb metropolisznak nevezett Lihanechben is az egyszerű adományokig tudták fejleszteni a rendszert, nagyobb támogatásra nem lehetett számítani.*
-Ebbe nem lehet belekötni. Szerintem mindketten tudjuk, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de ehhez több olyan hozzáállású földesúr kéne, mint amilyen a te stílusod is. Ezt viszont ugyanúgy tudjuk, hogy nem lehet megoldani. *Kicsit maga elé néz, sóhajt egyet és utána folytatja.*
-Tudod ez a probléma. A szegénység függ az arisztokráciától és ez fordítva is igaz. A két fél patthelyzetben van, nem tudnak egymás nélkül mozogni. A létezésükről nem is beszélve. Ez egy folyamatos kör. *Amikor pedig a birtokra terelődik a szó, Rae számára felelevenedik az a házikó, melyet saját otthonának képzel el, egészen gyerekkora óta. Emiatt pedig cseppnyi irigység is költözik bele Learonnal szemben, hiszen a felmagasztalt pásztormágus megvalósította azt a tervet, mely neki eddig csupán eszményileg kiviteleződött.*
-Ez egyszerűen meseszép! *Mondja halovány mosollyal a Derin házra. Annak ellenére, hogy van egy kevés benne a zöldszemű szörnyből, tökéletesen elismeri, sőt, kifejezetten a férfi pozitívumai közé vési fel elméjében a megpillantottakat.*
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-06 13:43:26
Üzenet elküldve: 2019-12-06 13:43:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learon bólogat, így már érti és látja, hogy persze kevesebb család kaphat támogatást, de még így is nagyon sokaknak változhatna meg gyökeresen az élete.*
-Még, ha családról is van szó, akkor is tartom a véleményem. Azonban városban négyhavi bérre költeni ostobaság lenne, mert a tanulatlan szegénységnek nincs sok esélye elhelyezkedni városi munkában. A sok írástudatlannak nem vennék hasznát, talán csak küldöncként vagy szolgai munkákra, amikből szintén nem tudnák fizetni a továbbiakban a házat. Az egyetlen, ami ezt a nagy embertömeget felszívhatná az a földgazdaság. Nekem magamnak is szükségem volna még két gyermekre, hogy igazán nevelhessek szárnyasokat. *Azonban a gyermekek a legkevésbé megszerezhető munkaerő jelenleg. A családok félnek kiadni máshoz, pedig sokkal jobb életet biztosíthatnának nekik. Reanerold elmondja, hogy nem szeretne áldozatául esni a rendszernek, de a Sajt-mester tudja, hogy a legtöbben így vágnak bele mindenbe. Az emberek töredék része gondolja magáról, hogy majd elfogadja egy nemes pénzét egy vitás helyzetben a szegény igazával szemben, de amikor ott állnak, valamiért mégis az aranyat választják, és lesütik a szemüket.*
-Oh, nem kell mesélni! *Neveti el magát és egy oszlopon lévő kőtáblára mutat, ami az út mellett van, rajta írás: „Derin-birtok” és egy nyíl, ami egyenesen mutat egy fákkal szegélyezett hely felé.*
-Az már ott az én földem lesz, még egy kicsit kell menni és ott vagyunk! *Azonban mivel ennyire lelkes a férfi, mégis mond pár mondatot a földjéről.*
-Nem kell túl sokra számítani, sosem voltam a pompa szeretője. Ugyan megtehetném, hogy hatalmas kúriám legyen, de mégis egy faházban lakom, ami maximum három embernek lenne elég. Persze ki lehetne bővíteni akármikor, de jelenleg felesleges. A parasztjaim, mint mindjárt magad is láthatod, egy kicsit kisebb házban, amolyan cselédlakban, de még mindig jobb, mint amiből jöttek. Képzeld, a pestisből menekítettem ki szegényeket. Majdnem meghaltak. Ha a Kancellárunk nem találja meg a gyógymódot, most talán nem is lennének munkásaim. *Húzza el szomorúan a száját, mert rossz és borzasztó dolgok történnek a világban manapság.*
//Hajnal//
*Learon bólogat, így már érti és látja, hogy persze kevesebb család kaphat támogatást, de még így is nagyon sokaknak változhatna meg gyökeresen az élete.*
-Még, ha családról is van szó, akkor is tartom a véleményem. Azonban városban négyhavi bérre költeni ostobaság lenne, mert a tanulatlan szegénységnek nincs sok esélye elhelyezkedni városi munkában. A sok írástudatlannak nem vennék hasznát, talán csak küldöncként vagy szolgai munkákra, amikből szintén nem tudnák fizetni a továbbiakban a házat. Az egyetlen, ami ezt a nagy embertömeget felszívhatná az a földgazdaság. Nekem magamnak is szükségem volna még két gyermekre, hogy igazán nevelhessek szárnyasokat. *Azonban a gyermekek a legkevésbé megszerezhető munkaerő jelenleg. A családok félnek kiadni máshoz, pedig sokkal jobb életet biztosíthatnának nekik. Reanerold elmondja, hogy nem szeretne áldozatául esni a rendszernek, de a Sajt-mester tudja, hogy a legtöbben így vágnak bele mindenbe. Az emberek töredék része gondolja magáról, hogy majd elfogadja egy nemes pénzét egy vitás helyzetben a szegény igazával szemben, de amikor ott állnak, valamiért mégis az aranyat választják, és lesütik a szemüket.*
-Oh, nem kell mesélni! *Neveti el magát és egy oszlopon lévő kőtáblára mutat, ami az út mellett van, rajta írás: „Derin-birtok” és egy nyíl, ami egyenesen mutat egy fákkal szegélyezett hely felé.*
-Az már ott az én földem lesz, még egy kicsit kell menni és ott vagyunk! *Azonban mivel ennyire lelkes a férfi, mégis mond pár mondatot a földjéről.*
-Nem kell túl sokra számítani, sosem voltam a pompa szeretője. Ugyan megtehetném, hogy hatalmas kúriám legyen, de mégis egy faházban lakom, ami maximum három embernek lenne elég. Persze ki lehetne bővíteni akármikor, de jelenleg felesleges. A parasztjaim, mint mindjárt magad is láthatod, egy kicsit kisebb házban, amolyan cselédlakban, de még mindig jobb, mint amiből jöttek. Képzeld, a pestisből menekítettem ki szegényeket. Majdnem meghaltak. Ha a Kancellárunk nem találja meg a gyógymódot, most talán nem is lennének munkásaim. *Húzza el szomorúan a száját, mert rossz és borzasztó dolgok történnek a világban manapság.*
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:32:39
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:32:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learon meglepettségét először nem érti Rae, bár aztán a pásztorábrázatú kifejti a véleményét, a hosszúéletű ifjoncnak így rá kell jönnie, hogy lehetséges, rosszul fogalmazta meg mondandóját.*
-Szerintem rosszul magyarázhattam. Persze, a nemesek akár emberenként is adhattak ezer aranyat, szokás is volt, de a polgárság legtöbbször családonként gyűjtötte össze a pénzt és egy teljes családhoz is továbbítottuk. Viszont az a legtöbb esetben úgy történt, ahogyan mondod: Lihanechben hiába magasak az árak, egy belvárosi kétszobás ház négyhavi bérét fedezné ez az összeg, vagy akár földbe is befektethető. De a legtöbbször komolyan csak felelőtlenül elherdálták. *Az artheniori szegénység is szóba kerül. Egy kissé ráncos lesz a homloka, Learon mondandójával nem teljesen ért egyet, bár ez feltehetően az otthoni viszonyokhoz való hasonlítgatás eredménye lehet.*
-Nem tudom, mindenesetre majd meglátom. Ha viszont igazad van és Artheniorban szomorú, de nem terjedt el ez a szokás, ideje lenne bevezetni. Esetleg találok majd valakit, akit megajándékozhatok. *Persze most nem egy ezer aranyas összegre gondol, egymagának nincsen jelenleg ennyi pénze, azért legalább élelmet venne. Hirtelen elkomorodik a társa, mikor a céljait emlegeti és jogos érveket hoz fel. Rae egyáltalán nem buta, ennek ellenére meg szeretné tartani értékeit, s rossz irányba a legkevésbé sem szeretne megváltozni.*
-Nagyon reménykedem, hogy nem fog ilyen történni. Ha kifejezetten a polgársággal is szimpatizálok, attól még igazságos és a legkevésbé sem korrupt szeretnék lenni. *Izgul. Ez látszik rajta. Bár a szívélyes invitálás mosolyra fakasztja. Kevés olyan ember él már manapság, aki hasonlóan kedves és vendégszerető.*
-Köszönöm! Biztosan gyönyörű birtokod van, jó lehet ott élni. *Itt maga elé is mered, sóhajt, belegondol, milyen lehet vidéken, madárcsicsergésre kelni, annak a hatalmas függetlenségnek és szabadságérzetnek a tudatában.*
-Mesélnél kérlek még az otthonodról? *Kezdi el unszolni a férfit.*
//Hajnal//
*Learon meglepettségét először nem érti Rae, bár aztán a pásztorábrázatú kifejti a véleményét, a hosszúéletű ifjoncnak így rá kell jönnie, hogy lehetséges, rosszul fogalmazta meg mondandóját.*
-Szerintem rosszul magyarázhattam. Persze, a nemesek akár emberenként is adhattak ezer aranyat, szokás is volt, de a polgárság legtöbbször családonként gyűjtötte össze a pénzt és egy teljes családhoz is továbbítottuk. Viszont az a legtöbb esetben úgy történt, ahogyan mondod: Lihanechben hiába magasak az árak, egy belvárosi kétszobás ház négyhavi bérét fedezné ez az összeg, vagy akár földbe is befektethető. De a legtöbbször komolyan csak felelőtlenül elherdálták. *Az artheniori szegénység is szóba kerül. Egy kissé ráncos lesz a homloka, Learon mondandójával nem teljesen ért egyet, bár ez feltehetően az otthoni viszonyokhoz való hasonlítgatás eredménye lehet.*
-Nem tudom, mindenesetre majd meglátom. Ha viszont igazad van és Artheniorban szomorú, de nem terjedt el ez a szokás, ideje lenne bevezetni. Esetleg találok majd valakit, akit megajándékozhatok. *Persze most nem egy ezer aranyas összegre gondol, egymagának nincsen jelenleg ennyi pénze, azért legalább élelmet venne. Hirtelen elkomorodik a társa, mikor a céljait emlegeti és jogos érveket hoz fel. Rae egyáltalán nem buta, ennek ellenére meg szeretné tartani értékeit, s rossz irányba a legkevésbé sem szeretne megváltozni.*
-Nagyon reménykedem, hogy nem fog ilyen történni. Ha kifejezetten a polgársággal is szimpatizálok, attól még igazságos és a legkevésbé sem korrupt szeretnék lenni. *Izgul. Ez látszik rajta. Bár a szívélyes invitálás mosolyra fakasztja. Kevés olyan ember él már manapság, aki hasonlóan kedves és vendégszerető.*
-Köszönöm! Biztosan gyönyörű birtokod van, jó lehet ott élni. *Itt maga elé is mered, sóhajt, belegondol, milyen lehet vidéken, madárcsicsergésre kelni, annak a hatalmas függetlenségnek és szabadságérzetnek a tudatában.*
-Mesélnél kérlek még az otthonodról? *Kezdi el unszolni a férfit.*
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:11:39
Üzenet elküldve: 2019-12-06 11:11:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vásári menet//
*Részéről ez a gesztus a világ legtermészetesebb dolga, de érzi, hogy társai feszengenek kissé. Nem ez volt a célja, sőt, éppen ellenkezőleg. A kérdés miatt ráébred, mennyire mélyreható, hogy más-más környezetből jöttek. Az ő gyermekkora tele volt melegséggel és törődéssel, s bár néhány évig eltemette magában, mostanság valami kezdi előcsalogatni belőle a család utáni vágyat. Ez pedig ijesztő felfedezés, hiszen semmi esélye nincs rá, s ha utat enged az érzésnek, csak lelki ereje fog elszivárogni tőle. Most rajta a sor, hogy zavarban érezze magát, és egy félénk mosollyal válaszoljon.*
- Nem akarom visszakapni. Nincsenek nagy igényeim, és a legtöbbet a Sellőház biztosítja a fizetésen felül. Számomra a pénz nem jelent sokat, és különben is ezek csekélységek. A legtöbben, akik a Sellőházban élünk, még az utcára is ritkán jutunk ki, a városi piacra pedig szinte soha. Szerettem volna megosztani a szerencsémet, hogy eljöhettem ide, és magammal vinni valamit a csillogó és távoli Artheniorból a közeli munkatársak számára.
*Hátrapillant a válla fölött, bár már messze maguk mögött hagyták a várost, még a sziluettje se látszik. Csak egy hívogató érzés árad abból az irányból.*
- A legtöbben magányosan élünk, és nehéz sorsot cipelünk a hátunkon. Alig van valamink, és szívből jövő kedvességet nagyon ritkán kapunk. Pedig megérdemeljük. Mindannyian. Ezért gondoltam, hogy mindenkinek viszek valami apró emléket, hogy örömöt szerezzek vele. Ti ketten ugyan szintén velem jöttetek, de nektek is jár egy kis kedvesség, ráadásul nektek köszönhetem, hogy ilyen remekre sikerült ez a mai nap. Nekem kellemes érzés, hogy meghálálhatom, nem szükséges hát soha semmivel viszonozni.
*Szerény mosollyal zárja szavait. Egy kicsit aggódik, nem értik-e úgy, hogy szeretetet akar venni ilyen módon, vagy lekötelezettévé akarja tenni őket, pedig erről szó sincs. Lehet, hogy a többieknek jobb lenne azt mondania, hogy a Sellőház beszerzése. De az is elsülhet visszafelé, hiszen ahhoz tényleg apró dolog, a vezetés sokkal jobb dolgokat is tudna venni az alkalmazottainak, ha figyelmes akar lenni. És Cassy nem tud az utolsó mosogatólányig mindenkinek adni, hiszen szűkös keretből gazdálkodott. De ráér ezt még kitalálni, most inkább megpróbálja az esetlegesen beálló csöndben a figyelmet új téma irányába fordítani. Tekintete igásukra esik, aki csendben koptatja a métereket. Fakósárga szőre és még fakóbb sörénye egy kis életre kap a napsütésben.*
- Ügyesen irányítasz, Wrexan. Nehéz dolog? Egyszer majd engem is megtanítasz szekeret hajtani?
*Fordul a fiú felé. Aztán eszébe jut az ígérete.*
- Oh, hiszen én megígértem neked, hogy megtanítom a kártyázást!
*Nekilát megint feltúrni a holmiját, valahol ott kell lennie annak a paklinak.*
*Részéről ez a gesztus a világ legtermészetesebb dolga, de érzi, hogy társai feszengenek kissé. Nem ez volt a célja, sőt, éppen ellenkezőleg. A kérdés miatt ráébred, mennyire mélyreható, hogy más-más környezetből jöttek. Az ő gyermekkora tele volt melegséggel és törődéssel, s bár néhány évig eltemette magában, mostanság valami kezdi előcsalogatni belőle a család utáni vágyat. Ez pedig ijesztő felfedezés, hiszen semmi esélye nincs rá, s ha utat enged az érzésnek, csak lelki ereje fog elszivárogni tőle. Most rajta a sor, hogy zavarban érezze magát, és egy félénk mosollyal válaszoljon.*
- Nem akarom visszakapni. Nincsenek nagy igényeim, és a legtöbbet a Sellőház biztosítja a fizetésen felül. Számomra a pénz nem jelent sokat, és különben is ezek csekélységek. A legtöbben, akik a Sellőházban élünk, még az utcára is ritkán jutunk ki, a városi piacra pedig szinte soha. Szerettem volna megosztani a szerencsémet, hogy eljöhettem ide, és magammal vinni valamit a csillogó és távoli Artheniorból a közeli munkatársak számára.
*Hátrapillant a válla fölött, bár már messze maguk mögött hagyták a várost, még a sziluettje se látszik. Csak egy hívogató érzés árad abból az irányból.*
- A legtöbben magányosan élünk, és nehéz sorsot cipelünk a hátunkon. Alig van valamink, és szívből jövő kedvességet nagyon ritkán kapunk. Pedig megérdemeljük. Mindannyian. Ezért gondoltam, hogy mindenkinek viszek valami apró emléket, hogy örömöt szerezzek vele. Ti ketten ugyan szintén velem jöttetek, de nektek is jár egy kis kedvesség, ráadásul nektek köszönhetem, hogy ilyen remekre sikerült ez a mai nap. Nekem kellemes érzés, hogy meghálálhatom, nem szükséges hát soha semmivel viszonozni.
*Szerény mosollyal zárja szavait. Egy kicsit aggódik, nem értik-e úgy, hogy szeretetet akar venni ilyen módon, vagy lekötelezettévé akarja tenni őket, pedig erről szó sincs. Lehet, hogy a többieknek jobb lenne azt mondania, hogy a Sellőház beszerzése. De az is elsülhet visszafelé, hiszen ahhoz tényleg apró dolog, a vezetés sokkal jobb dolgokat is tudna venni az alkalmazottainak, ha figyelmes akar lenni. És Cassy nem tud az utolsó mosogatólányig mindenkinek adni, hiszen szűkös keretből gazdálkodott. De ráér ezt még kitalálni, most inkább megpróbálja az esetlegesen beálló csöndben a figyelmet új téma irányába fordítani. Tekintete igásukra esik, aki csendben koptatja a métereket. Fakósárga szőre és még fakóbb sörénye egy kis életre kap a napsütésben.*
- Ügyesen irányítasz, Wrexan. Nehéz dolog? Egyszer majd engem is megtanítasz szekeret hajtani?
*Fordul a fiú felé. Aztán eszébe jut az ígérete.*
- Oh, hiszen én megígértem neked, hogy megtanítom a kártyázást!
*Nekilát megint feltúrni a holmiját, valahol ott kell lennie annak a paklinak.*
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-06 09:49:18
Üzenet elküldve: 2019-12-06 09:49:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learont nagyon meglepi az, amit a férfi mond. Ilyen szokás Artheniorban nem, hogy nem volt sosem, hanem még sokszor hülyének is nézték amiatt, hogy segítette a nincsteleneket. El is hangzott egyszer a füle hallatára, hogy: „A bolond kecskés megint szétosztja a pénzét ahelyett, hogy orvosra költené!” El is gondolkodtatja ez a Sajt-mestert.*
-Ezer aranyat? Hát annyiból már vehettek volna egy kisebb telket. Egy fél hektárt egy házzal! Nem értem én a ti szegényeiteket. Ha nekem hat évvel ezelőtt ezt felajánlották volna, rögtön kaptam volna az alkalmon, ahogy sok ismerősöm is, akik zsellérként dolgoznak mások földjén napszámban! *Nem tudja felfogni, hogy lehetnek emberek ennyire felelőtlenek, hogy egy ilyen segítséggel nem élnek. Sokaknak az a pénz egy egész évi jövedelme, amiből a kenyéren kívül másra nem is futja. Azonban, ha az embernek van saját földje, jövőre már saját kenyere van, ha nem is sok.*
-Ha ilyenek a tapasztalataid, megértelek. Artheniorban azonban nem teljesen lett volna ez így. Itt sokan azért nem mertek lépni, mert megszokták az elnyomást. Azt, hogy most mi van a lázadás után, nem tudom, mert azóta csak átutazóban voltam a városban, de talán máris más a helyzet, mint régebben! *Láthatóan csalódott, mikor a férfi a jövőbeli terveiről beszél. A pásztormágusnak legalább olyan rossz tapasztalata van a városi őrséggel, mint beszélgetőtársának a szegényekkel kapcsolatban.*
-Nagyon vigyázz, hogy jó ember maradj, ha a városi őrségbe állsz be. Tobzódik ott a korrupció és az erőszak! A legtöbben, akik ott voltak még a lázadás előtt, csak erőszakos idióták voltak. Reménykedem benne, hogy most más a helyzet! *Látszik rajta, hogy tényleg szívén viseli a férfi jövőbeni sorsát. Kevés ilyen jó reménységű alakkal találkozott mostanában. Már persze ha a máguslánykákat nem veszi bele a képbe, mert azok csupa naiv jóságból állnak.*
-Ha bármi segítségre van szükséged, akár egy tanács, akár a mágia terén, keress fel nyugodtan! De ha csak innál egy jót, akkor is várlak! *Neveti el magát a szakállas.*
//Hajnal//
*Learont nagyon meglepi az, amit a férfi mond. Ilyen szokás Artheniorban nem, hogy nem volt sosem, hanem még sokszor hülyének is nézték amiatt, hogy segítette a nincsteleneket. El is hangzott egyszer a füle hallatára, hogy: „A bolond kecskés megint szétosztja a pénzét ahelyett, hogy orvosra költené!” El is gondolkodtatja ez a Sajt-mestert.*
-Ezer aranyat? Hát annyiból már vehettek volna egy kisebb telket. Egy fél hektárt egy házzal! Nem értem én a ti szegényeiteket. Ha nekem hat évvel ezelőtt ezt felajánlották volna, rögtön kaptam volna az alkalmon, ahogy sok ismerősöm is, akik zsellérként dolgoznak mások földjén napszámban! *Nem tudja felfogni, hogy lehetnek emberek ennyire felelőtlenek, hogy egy ilyen segítséggel nem élnek. Sokaknak az a pénz egy egész évi jövedelme, amiből a kenyéren kívül másra nem is futja. Azonban, ha az embernek van saját földje, jövőre már saját kenyere van, ha nem is sok.*
-Ha ilyenek a tapasztalataid, megértelek. Artheniorban azonban nem teljesen lett volna ez így. Itt sokan azért nem mertek lépni, mert megszokták az elnyomást. Azt, hogy most mi van a lázadás után, nem tudom, mert azóta csak átutazóban voltam a városban, de talán máris más a helyzet, mint régebben! *Láthatóan csalódott, mikor a férfi a jövőbeli terveiről beszél. A pásztormágusnak legalább olyan rossz tapasztalata van a városi őrséggel, mint beszélgetőtársának a szegényekkel kapcsolatban.*
-Nagyon vigyázz, hogy jó ember maradj, ha a városi őrségbe állsz be. Tobzódik ott a korrupció és az erőszak! A legtöbben, akik ott voltak még a lázadás előtt, csak erőszakos idióták voltak. Reménykedem benne, hogy most más a helyzet! *Látszik rajta, hogy tényleg szívén viseli a férfi jövőbeni sorsát. Kevés ilyen jó reménységű alakkal találkozott mostanában. Már persze ha a máguslánykákat nem veszi bele a képbe, mert azok csupa naiv jóságból állnak.*
-Ha bármi segítségre van szükséged, akár egy tanács, akár a mágia terén, keress fel nyugodtan! De ha csak innál egy jót, akkor is várlak! *Neveti el magát a szakállas.*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-06 09:09:19
Üzenet elküldve: 2019-12-06 09:09:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learon elgondolkodtató tényállást közöl Raenerolddal, amit az ifjú hosszúéletű nem csak végighallgat, hanem gondolkozik is rajta. Rae sok mindenben könnyen meggyőzhető egyén, habár bizonyos nézeteiben ugyanaz marad. Ez például a szegénység megítélésére is igaz, hiszen lovagunk nem találkozott még olyan városi nincstelennel (egyetlen eggyel sem), aki a pénzt, amit adott volna neki, képes lett volna munkakeresésbe, házba, vagy egyéb ingóságba fektetni. Inkább azonnal elverték a legközelebbi fogadóba.*
-Valóban érdekes, amit taglalsz és tiszteletre méltóak az akaratvágyuk miatt a jobbágyaid. Lihanechben, ha nem is volt sok a szegény, de mind azonnal elherdálta a pénzét, amit osztottunk nekik. Létezett ugyanis a gazdagabb polgárság körében egy selencitra nevű mozgalom, mely szerint a Folyók havában a megfelelő jövedelemmel rendelkezők ezer aranyat adtak a rászoruló családoknak, de érdekes módon a pénz mindig a Táncoló Irbisz söröskorsóiból felhörpintve végezte. Lehet, hogy itt máshogyan mennek akkor a dolgok. *Való igaz azért, hogy a vagyonosak megsegítő mozgalmait az érdemre méltóak körében nagyra tartotta és gyakorolta Rae. Talán ezt folytatni is fogta.*
-Valami rendészeti, városi munkára gondoltam, de lehet, hogy ez változni fog. Persze ha megengeded, szívesen meglátogatlak majd a birtokodon is. *Mosolyog, de a nemesek említésénél arca elkomorodik. Valóban nem kedveli az ilyesfajta hozzáállást és kisajátítást, hiszen a társadalomra nézve is káros, akárcsak az egyeduralom. A hatalom megosztásának elve fontos egy jól működő város esetében a Lachornus fiú szerint.*
//Hajnal//
*Learon elgondolkodtató tényállást közöl Raenerolddal, amit az ifjú hosszúéletű nem csak végighallgat, hanem gondolkozik is rajta. Rae sok mindenben könnyen meggyőzhető egyén, habár bizonyos nézeteiben ugyanaz marad. Ez például a szegénység megítélésére is igaz, hiszen lovagunk nem találkozott még olyan városi nincstelennel (egyetlen eggyel sem), aki a pénzt, amit adott volna neki, képes lett volna munkakeresésbe, házba, vagy egyéb ingóságba fektetni. Inkább azonnal elverték a legközelebbi fogadóba.*
-Valóban érdekes, amit taglalsz és tiszteletre méltóak az akaratvágyuk miatt a jobbágyaid. Lihanechben, ha nem is volt sok a szegény, de mind azonnal elherdálta a pénzét, amit osztottunk nekik. Létezett ugyanis a gazdagabb polgárság körében egy selencitra nevű mozgalom, mely szerint a Folyók havában a megfelelő jövedelemmel rendelkezők ezer aranyat adtak a rászoruló családoknak, de érdekes módon a pénz mindig a Táncoló Irbisz söröskorsóiból felhörpintve végezte. Lehet, hogy itt máshogyan mennek akkor a dolgok. *Való igaz azért, hogy a vagyonosak megsegítő mozgalmait az érdemre méltóak körében nagyra tartotta és gyakorolta Rae. Talán ezt folytatni is fogta.*
-Valami rendészeti, városi munkára gondoltam, de lehet, hogy ez változni fog. Persze ha megengeded, szívesen meglátogatlak majd a birtokodon is. *Mosolyog, de a nemesek említésénél arca elkomorodik. Valóban nem kedveli az ilyesfajta hozzáállást és kisajátítást, hiszen a társadalomra nézve is káros, akárcsak az egyeduralom. A hatalom megosztásának elve fontos egy jól működő város esetében a Lachornus fiú szerint.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-05 12:37:40
Üzenet elküldve: 2019-12-05 12:37:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*A férfi kifejt egy egész jó nézetet, azt ahogyan ő látja a világot és annak munkásait. Learon nem teljesen ért egyet ezzel, mert nála a legrosszabb helyen a nemesek szerepelnek, hiszen a legtöbb esetben ők a baj okozói.*
-Értem, amit mondasz, és nagyon érdekesnek is tartom. A városi szegénység sokszor tényleg nem akar dolgozni és elfogadja helyzetét. Azonban kellő erőfeszítéssel ők is rávehetők a munkára. Azért be kell látnod, hogy a termelőeszközök rossz elosztása is szerepet játszik abban, hogy nem akarnak elmenni dolgozni. Ha kapnának földet, szerszámokat és egy házat, ahol elkezdhetnének gondoskodni magukról, megtennék. Persze nem mindenki, de az én munkásaim is nincstelenek voltak mikor megtaláltam őket és most évi ezer aranyért és egy hektár földért és a házukért dolgoznak, méghozzá nagyon serényen! *Arról is megvan a véleménye, hogy bármikor kimehetnének dolgozni a földekre. Nem akar nagy vitába bonyolódni új ismerősével, de nem tarthatja magában nézeteit.*
-A földek a gazdagok tulajdonában vannak, vagy ami jelenleg parlagon hever, az azért van úgy, mert nem biztonságos. Ami föld megfelelő védelem alatt áll azon banditák hemzsegnek. Itt Amon környékén, ahol az én birtokom is van, ezer aranyba kerül egy hektár föld. Egy egyszerű embernek egy életbe telik ennyit félrerakni, ha átlagos keresete van, vagy csak valami nemestől bérel. *Látott már ilyet eleget. A sok befizetett adó vagy földbérleti díj mellett csak az alapvető életben maradásra marad, meg évente egy váltás ruhára talán. Nagy luxus a saját föld, amit a legtöbben nem engedhetnek meg maguknak.*
-Ezt örömmel hallom! *Bólogat mosolyogva a vadászás kérdésére. Ő maga sem szeret megölni egy állatot sem, így csak kecskéi tejét használja meg a birkáinak gyapjúját. Nála az állatok végelgyengülésben mennek el, nem a bárd által.*
-Áh! Milyen munkában gondolkodsz? *Érdeklődik a pásztormágus, mert ez a fickó sokra hivatott szerinte és az ilyen emberekkel jó jóban lenni. Egyszer még hasznot hozhat a Sajtmesternek is a jó kapcsolat és az, hogy tudja, hogy milyen ügyben fordulhat a békés lelkű lovaghoz.*
//Hajnal//
*A férfi kifejt egy egész jó nézetet, azt ahogyan ő látja a világot és annak munkásait. Learon nem teljesen ért egyet ezzel, mert nála a legrosszabb helyen a nemesek szerepelnek, hiszen a legtöbb esetben ők a baj okozói.*
-Értem, amit mondasz, és nagyon érdekesnek is tartom. A városi szegénység sokszor tényleg nem akar dolgozni és elfogadja helyzetét. Azonban kellő erőfeszítéssel ők is rávehetők a munkára. Azért be kell látnod, hogy a termelőeszközök rossz elosztása is szerepet játszik abban, hogy nem akarnak elmenni dolgozni. Ha kapnának földet, szerszámokat és egy házat, ahol elkezdhetnének gondoskodni magukról, megtennék. Persze nem mindenki, de az én munkásaim is nincstelenek voltak mikor megtaláltam őket és most évi ezer aranyért és egy hektár földért és a házukért dolgoznak, méghozzá nagyon serényen! *Arról is megvan a véleménye, hogy bármikor kimehetnének dolgozni a földekre. Nem akar nagy vitába bonyolódni új ismerősével, de nem tarthatja magában nézeteit.*
-A földek a gazdagok tulajdonában vannak, vagy ami jelenleg parlagon hever, az azért van úgy, mert nem biztonságos. Ami föld megfelelő védelem alatt áll azon banditák hemzsegnek. Itt Amon környékén, ahol az én birtokom is van, ezer aranyba kerül egy hektár föld. Egy egyszerű embernek egy életbe telik ennyit félrerakni, ha átlagos keresete van, vagy csak valami nemestől bérel. *Látott már ilyet eleget. A sok befizetett adó vagy földbérleti díj mellett csak az alapvető életben maradásra marad, meg évente egy váltás ruhára talán. Nagy luxus a saját föld, amit a legtöbben nem engedhetnek meg maguknak.*
-Ezt örömmel hallom! *Bólogat mosolyogva a vadászás kérdésére. Ő maga sem szeret megölni egy állatot sem, így csak kecskéi tejét használja meg a birkáinak gyapjúját. Nála az állatok végelgyengülésben mennek el, nem a bárd által.*
-Áh! Milyen munkában gondolkodsz? *Érdeklődik a pásztormágus, mert ez a fickó sokra hivatott szerinte és az ilyen emberekkel jó jóban lenni. Egyszer még hasznot hozhat a Sajtmesternek is a jó kapcsolat és az, hogy tudja, hogy milyen ügyben fordulhat a békés lelkű lovaghoz.*
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-04 18:09:58
Üzenet elküldve: 2019-12-04 18:09:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Lassan haladnak, kevésbé szőrös társa beszélni kezd, a négylábú bundásabbik meg vélhetően gazdája mellett csahol. Raenerold számára állat és gazda kapcsolata egyfajta szentség, talán még szorosabb is, mint egy párkapcsolat. Talán valamiféle nagyon elmélyült, ritka összhangú barátságként foghatja fel a dolgot az ifjú hosszúéletű. Learon szavait nyugodtan hallgatja és bólintással nyugtázza, persze saját véleményét is közbe tüzdeli, bár rövidebbre fogva, hogy a másik gondolataira bízhassa részben ezeket.*
-Sosem tartottam alábbvalóknak a földművelőket, mint bármelyik más társadalmi osztályt, válasszák ezt az életformát akármilyen okból. Nagyon jól fogalmaztál: ti tartatok el mindenkit. Nélkületek minden összeomlana és valójában nektek van a legnagyobb hatalmatok mindenki felett. *Lihanechben ez különösen igaznak bizonyult. A tudományok városához tartozó földek fele olyan zsírosak sincsenek, mint a thargoknál, vagy Artheniorban, a földművesek pedig sztrájkoltak már a túldolgoztatás miatt.*
-Az egyedüli, akikkel bajom van, azok a városi szegények. Valójában ők is bármikor felléphetnek érdekeik miatt és kialakíthatnak egy valódi életet, állandó keresettel és házzal, de ehelyett inkább a folytonos lázongásnak élnek. Színész mind. *Ők is bármikor kimehetnének dolgozni a földekre Rae szerint, de nem teszik. Ez is bizonyítja azt számára, hogy az ilyenek köszönik szépen, de nem kérnek többet az élettől, bőven megelégszenek ezzel is. Csak a szájuk nagy.*
-Nyugodj meg, nem tervezek vadászni, csupán önvédelem miatt szeretnék egy vadászebet. Tekintélyt parancsoló jószág, némely fajta falkákba verődve akár egy medvével is elbír! De nem szeretek szórakozásból ölni, főként nem állatokat. Ilyen téren nem kell aggódnod. *A mágiáról szóló dolgokat biccentéssel nyugtázza és egyedül arra reagál, amiben róla is szó esik. Ezek önmagában megfogalmazott sorok, egyáltalán nincsen arra sem szükség, hogy magasztalja a pásztorábrázatút. Ahogyan a családja címeréről szóló históriát és vélemény nyilvánítását is fogadta.*
-Természetesen nem ingyen és azonnal gondoltam. Előbb még munkát kell találnom, hiszen csak nemrég érkeztem. *Mosolyodik el a végére.*
//Hajnal//
*Lassan haladnak, kevésbé szőrös társa beszélni kezd, a négylábú bundásabbik meg vélhetően gazdája mellett csahol. Raenerold számára állat és gazda kapcsolata egyfajta szentség, talán még szorosabb is, mint egy párkapcsolat. Talán valamiféle nagyon elmélyült, ritka összhangú barátságként foghatja fel a dolgot az ifjú hosszúéletű. Learon szavait nyugodtan hallgatja és bólintással nyugtázza, persze saját véleményét is közbe tüzdeli, bár rövidebbre fogva, hogy a másik gondolataira bízhassa részben ezeket.*
-Sosem tartottam alábbvalóknak a földművelőket, mint bármelyik más társadalmi osztályt, válasszák ezt az életformát akármilyen okból. Nagyon jól fogalmaztál: ti tartatok el mindenkit. Nélkületek minden összeomlana és valójában nektek van a legnagyobb hatalmatok mindenki felett. *Lihanechben ez különösen igaznak bizonyult. A tudományok városához tartozó földek fele olyan zsírosak sincsenek, mint a thargoknál, vagy Artheniorban, a földművesek pedig sztrájkoltak már a túldolgoztatás miatt.*
-Az egyedüli, akikkel bajom van, azok a városi szegények. Valójában ők is bármikor felléphetnek érdekeik miatt és kialakíthatnak egy valódi életet, állandó keresettel és házzal, de ehelyett inkább a folytonos lázongásnak élnek. Színész mind. *Ők is bármikor kimehetnének dolgozni a földekre Rae szerint, de nem teszik. Ez is bizonyítja azt számára, hogy az ilyenek köszönik szépen, de nem kérnek többet az élettől, bőven megelégszenek ezzel is. Csak a szájuk nagy.*
-Nyugodj meg, nem tervezek vadászni, csupán önvédelem miatt szeretnék egy vadászebet. Tekintélyt parancsoló jószág, némely fajta falkákba verődve akár egy medvével is elbír! De nem szeretek szórakozásból ölni, főként nem állatokat. Ilyen téren nem kell aggódnod. *A mágiáról szóló dolgokat biccentéssel nyugtázza és egyedül arra reagál, amiben róla is szó esik. Ezek önmagában megfogalmazott sorok, egyáltalán nincsen arra sem szükség, hogy magasztalja a pásztorábrázatút. Ahogyan a családja címeréről szóló históriát és vélemény nyilvánítását is fogadta.*
-Természetesen nem ingyen és azonnal gondoltam. Előbb még munkát kell találnom, hiszen csak nemrég érkeztem. *Mosolyodik el a végére.*
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-04 09:24:12
Üzenet elküldve: 2019-12-04 09:24:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learon maga is így gondolkodik a termelőkről és gazdákról, azt azonban ő mindig hozzáteszi gondolatban, hogy itt a kétkezi munkásokat kell felmagasztalni, mert abból, amit elmondott, könnyen lehetett volna ő maga egy olyan ember, aki pénzen vett földön embereket dolgoztat és használ ki, nem pedig ő maga izzad a napon. Az előbbit, a nemest pedig lenézni kell, a pásztormágus ezt vallja.*
-Mégis, kevesen vannak így mint te. Sokan porban csúszó senkiknek tartanak minket, pedig mi adjuk az emberek asztalára azt, ami nélkül nem is élhetnének. Az ételt. *Vonja meg a vállát.*
-Nem akarom magamat felemelni, ne érts félre, de én azért dolgozom mert szeretem az állataimat és a munkát, nem pedig kényszerűségből, mint sajnos sokan mások. *Megmosolyogja a férfi szemlesütését, hiszen ez az első lépés afelé, hogy az ember jó ember legyen. Tisztelni kell a másik munkáját, ha az tényleg tiszteletre méltó.*
-Nem szeretem a vadászatot, de nem gondolom, hogy megvetendő dolog lenne, ha valaki jól vadászik. Arra figyelj csak, kérlek, hogy ne vadássz, csak ha muszáj! Sokan esnek abba a hibába, hogy hobbiból levadásszák az erdőt. Az Amon Ruadh melletti erdők és ez is megszenvedte, hogy anno a thargok így tartották el magukat. Megcsappant a vadállomány és így az olyanok is kárt szenvedtek, mint én. Kevesebb a jó növény, mint régen. *Gondol itt egyszerű gombákra és füvekre, mint amit ő is szedett. Az állatok, mint a szarvas vagy a disznó, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egészséges növényzet maradjon az erdőkben.*
-De a kutya jó ötlet. Nagyon hűséges és jó társa az embernek, ha igazán foglalkoznak vele! *Ezzel végig simít Nayka hátán, mire az állat megcsóválja a farkát.*
-Hogy milyenek? Vannak kecskéim, bárányaim a Nayka meg egy nagy igás lovam. Mindig akartam tyúkokat vagy libákat, de mostanában nem volt időm még arra se, hogy a piacra elmenjek értük, pedig már nagy szükség van rá. *Fortas asszony és a gyerekek tudnák gondozni, gyakorlatilag fel se tűnne az, hogy van pár tucat szárnyas, csak az, hogy több pénz, vagy több étel állt az asztalhoz.*
-Nálunk a kecske volt az az állat, ami legjobban jelképezte a családunkat, de az is lehet, hogy csak azért van ez, mert több generációra visszamenőleg voltak a Derinek a legnagyobb kecsketartók a faluban. *megvonja a vállat, mert ez igazából nem is érdekes. Nincs tényleges értelme a címereknek, csupán az ősei iránti tiszteletből viseli hiszen, ha már lett földje, megvan a joga hozzá.*
-Pontosan nem tudom. Mondhatnánk, hogy egész életemben erre készültem, mert szüleim gyermekkoromban minden elérhető mágiával foglalkozó könyvet megvettek nekem, amit csak tudtak. Az elméleti tudásom mindig megvolt, azonban igazán mágiát tanulni csak akkor kezdtem mikor a thargoknál letelepedtem. Így már volt rá pénzem és időm. Lehet nem gondolnád, de mikor öt vagy hat éve idejöttem, még egy cipőm se volt, annyira le voltam szegényedve! *Neveti el magát, hiszen számára is hihetetlen, hogy ilyen gyorsan meggazdagodott. Másoknak egy egész élet kell, hogy szerezzenek pénzen váltva egy hektár földet öregkorukra, Learon pedig élete delén elérte ezt.*
-Itt találkoztam mesteremmel, akinek elindulásomat köszönhetem. Worenth mester megtanított pár varázslatot a föld ágon, aztán más mágusokkal cserélgettem a tudást és néha fizettem is érte. *Mosolya töretlen amikor a férfi tanításról kérdezi. Még bólint is hozzá.*
-Persze! De a tudás nincs ingyen. Sok tanítványom volt már, szóval nincs ellenemre a dolog. Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, te is inkább másoktól tanulj, ne a toronyba menj, mert nincs az a pénz, amit Abogr mester elegendőnek talál.
//Hajnal//
*Learon maga is így gondolkodik a termelőkről és gazdákról, azt azonban ő mindig hozzáteszi gondolatban, hogy itt a kétkezi munkásokat kell felmagasztalni, mert abból, amit elmondott, könnyen lehetett volna ő maga egy olyan ember, aki pénzen vett földön embereket dolgoztat és használ ki, nem pedig ő maga izzad a napon. Az előbbit, a nemest pedig lenézni kell, a pásztormágus ezt vallja.*
-Mégis, kevesen vannak így mint te. Sokan porban csúszó senkiknek tartanak minket, pedig mi adjuk az emberek asztalára azt, ami nélkül nem is élhetnének. Az ételt. *Vonja meg a vállát.*
-Nem akarom magamat felemelni, ne érts félre, de én azért dolgozom mert szeretem az állataimat és a munkát, nem pedig kényszerűségből, mint sajnos sokan mások. *Megmosolyogja a férfi szemlesütését, hiszen ez az első lépés afelé, hogy az ember jó ember legyen. Tisztelni kell a másik munkáját, ha az tényleg tiszteletre méltó.*
-Nem szeretem a vadászatot, de nem gondolom, hogy megvetendő dolog lenne, ha valaki jól vadászik. Arra figyelj csak, kérlek, hogy ne vadássz, csak ha muszáj! Sokan esnek abba a hibába, hogy hobbiból levadásszák az erdőt. Az Amon Ruadh melletti erdők és ez is megszenvedte, hogy anno a thargok így tartották el magukat. Megcsappant a vadállomány és így az olyanok is kárt szenvedtek, mint én. Kevesebb a jó növény, mint régen. *Gondol itt egyszerű gombákra és füvekre, mint amit ő is szedett. Az állatok, mint a szarvas vagy a disznó, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egészséges növényzet maradjon az erdőkben.*
-De a kutya jó ötlet. Nagyon hűséges és jó társa az embernek, ha igazán foglalkoznak vele! *Ezzel végig simít Nayka hátán, mire az állat megcsóválja a farkát.*
-Hogy milyenek? Vannak kecskéim, bárányaim a Nayka meg egy nagy igás lovam. Mindig akartam tyúkokat vagy libákat, de mostanában nem volt időm még arra se, hogy a piacra elmenjek értük, pedig már nagy szükség van rá. *Fortas asszony és a gyerekek tudnák gondozni, gyakorlatilag fel se tűnne az, hogy van pár tucat szárnyas, csak az, hogy több pénz, vagy több étel állt az asztalhoz.*
-Nálunk a kecske volt az az állat, ami legjobban jelképezte a családunkat, de az is lehet, hogy csak azért van ez, mert több generációra visszamenőleg voltak a Derinek a legnagyobb kecsketartók a faluban. *megvonja a vállat, mert ez igazából nem is érdekes. Nincs tényleges értelme a címereknek, csupán az ősei iránti tiszteletből viseli hiszen, ha már lett földje, megvan a joga hozzá.*
-Pontosan nem tudom. Mondhatnánk, hogy egész életemben erre készültem, mert szüleim gyermekkoromban minden elérhető mágiával foglalkozó könyvet megvettek nekem, amit csak tudtak. Az elméleti tudásom mindig megvolt, azonban igazán mágiát tanulni csak akkor kezdtem mikor a thargoknál letelepedtem. Így már volt rá pénzem és időm. Lehet nem gondolnád, de mikor öt vagy hat éve idejöttem, még egy cipőm se volt, annyira le voltam szegényedve! *Neveti el magát, hiszen számára is hihetetlen, hogy ilyen gyorsan meggazdagodott. Másoknak egy egész élet kell, hogy szerezzenek pénzen váltva egy hektár földet öregkorukra, Learon pedig élete delén elérte ezt.*
-Itt találkoztam mesteremmel, akinek elindulásomat köszönhetem. Worenth mester megtanított pár varázslatot a föld ágon, aztán más mágusokkal cserélgettem a tudást és néha fizettem is érte. *Mosolya töretlen amikor a férfi tanításról kérdezi. Még bólint is hozzá.*
-Persze! De a tudás nincs ingyen. Sok tanítványom volt már, szóval nincs ellenemre a dolog. Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, te is inkább másoktól tanulj, ne a toronyba menj, mert nincs az a pénz, amit Abogr mester elegendőnek talál.
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-02 18:40:45
Üzenet elküldve: 2019-12-02 18:40:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learon kedves fickónak tűnik, Raenerold tetszéset gond nélkül elnyerte. Aki állatokat tart, vagy képes egy földbirtok gondjait magára venni, az magábab már egyáltalán nem lehet rossz ember. A Lachornus ifjonc legalábbis így gondolja, kivételek természetesen mindig akadnak, de Derin a legkevésbé sem tartozik ezek közé a kiálló szögek közé, annyi biztos. Nayka kedves ebnek bizonyul, Rae kedveli az ilyen állatokat. Minden egyes csahos a gazdája tükre és ha Learon társa tekintélyt parancsoló is, szelíd jószágnak bizonyul. A pásztorábrázatú szavai hallatán az őzszemek újra felcsillannak, ugyanis nem gondolta volna, hogy a föld ilyesfajta mesterét fújta társaságába a szél.*
-Ez egyszerűen csodálatos! Mindig is felnéztem és irigyeltem egyszerre az olyanokat, mint te. Ti vagytok az élet igazi művészei: növényeket termesztetek a semmiből, új állatok fogannak a birtokaitokban. *Az ifjú hosszúéletű lesüti szemeit, egyfajta vallomásként beszél, de mosolyog, szóval bánatosnak sem lehetne igazán mondani.*
-Én ezt nem tudnám végig csinálni, városi voltam egész életemben. Állatot viszont szeretnék: egy jó termetes kutyát, mondjuk egy pirtianesi kopót, amivel vadászni is lehetne! *Nincs oda a gondolatért, hogy állat állatot öl. Raeneroldot az fogja meg annyira a vadászebekben, hogy önálló, gazdájukkal mégis teljes harmóniában lévő kutyák, akik képesek megvédeni magukat és társaikat is.*
-Ez nagyszerű! És mégis milyen állataid vannak? *Érdeklődik még. Foglalkoztatja a téma. Ha teheti, megtekinti a kecskét Learon hátán, aztán hümmög egyet.*
-Valami hasonló. *Megjegyzi, amit a pásztormágus az arthenioriakról elárult. Fontos lesz még. Emellett pedig a saját verzióját is elmondja.*
-Lihanechben nem ez volt a szokás. Nálunk leginkább a polgárok vannak többségben, a tisztes közép, ahogyan mi nevezzük. *Elmosolyodik a hazai kifejezés említésére.*
-Ha nem is ezer éves címereket, de főként a lovagok és tudósok közül sokan készíttetnek nálunk maguknak emblémákat. Nálam a fürj volt a megnyerő, ezért nekem az a szimbólumom. *A heraldikát nem taglalja, nem untatja vele a pásztorábrázatút. Amikor viszont az említi a mágiát! Fandaron szemei szikrázni kezdenek, teljesen lázba jött. Ha őmaga nem is lépett a mágia rögös útjaira, a nagy hatalmú varázslókat mindig is tisztelte és kedvelte. Derin egészen kedvelt figura lett ezek miatt a szemében, s ha egyelőre nem is kap kérdéseket, a fiú megfogalmazza a mondandóját magában ám, rendesen. Követi a rögös földutat, a pásztorábrázatút és a szerethető állatát. A tökéletes harmónia kettősei ők. Amikor pedig elérkezettnek véli a pillanatot, akkor szépen, lassan, szüneteket hagyva a válaszolásra, hogy ne érezze a férfi letámadásnak, elkezd a legutolsó és legfontosabb témához kapcsolódóan beszélni.*
-Ez egyszerűen hihetetlen! Meddig tartott, mire megtanultad a varázslatokat? Melyeket ismered? Melyik a kedvenc ágad? Nekem a hold és egyszer majd szeretnék tanulni is belőle. Említetted, hogy ismered a varázslatokat abból. Esetleg valamikor tanítanál is? *Néz a másikra mosolyogva és szokatlanul higgadtan a séta közben.*
//Hajnal//
*Learon kedves fickónak tűnik, Raenerold tetszéset gond nélkül elnyerte. Aki állatokat tart, vagy képes egy földbirtok gondjait magára venni, az magábab már egyáltalán nem lehet rossz ember. A Lachornus ifjonc legalábbis így gondolja, kivételek természetesen mindig akadnak, de Derin a legkevésbé sem tartozik ezek közé a kiálló szögek közé, annyi biztos. Nayka kedves ebnek bizonyul, Rae kedveli az ilyen állatokat. Minden egyes csahos a gazdája tükre és ha Learon társa tekintélyt parancsoló is, szelíd jószágnak bizonyul. A pásztorábrázatú szavai hallatán az őzszemek újra felcsillannak, ugyanis nem gondolta volna, hogy a föld ilyesfajta mesterét fújta társaságába a szél.*
-Ez egyszerűen csodálatos! Mindig is felnéztem és irigyeltem egyszerre az olyanokat, mint te. Ti vagytok az élet igazi művészei: növényeket termesztetek a semmiből, új állatok fogannak a birtokaitokban. *Az ifjú hosszúéletű lesüti szemeit, egyfajta vallomásként beszél, de mosolyog, szóval bánatosnak sem lehetne igazán mondani.*
-Én ezt nem tudnám végig csinálni, városi voltam egész életemben. Állatot viszont szeretnék: egy jó termetes kutyát, mondjuk egy pirtianesi kopót, amivel vadászni is lehetne! *Nincs oda a gondolatért, hogy állat állatot öl. Raeneroldot az fogja meg annyira a vadászebekben, hogy önálló, gazdájukkal mégis teljes harmóniában lévő kutyák, akik képesek megvédeni magukat és társaikat is.*
-Ez nagyszerű! És mégis milyen állataid vannak? *Érdeklődik még. Foglalkoztatja a téma. Ha teheti, megtekinti a kecskét Learon hátán, aztán hümmög egyet.*
-Valami hasonló. *Megjegyzi, amit a pásztormágus az arthenioriakról elárult. Fontos lesz még. Emellett pedig a saját verzióját is elmondja.*
-Lihanechben nem ez volt a szokás. Nálunk leginkább a polgárok vannak többségben, a tisztes közép, ahogyan mi nevezzük. *Elmosolyodik a hazai kifejezés említésére.*
-Ha nem is ezer éves címereket, de főként a lovagok és tudósok közül sokan készíttetnek nálunk maguknak emblémákat. Nálam a fürj volt a megnyerő, ezért nekem az a szimbólumom. *A heraldikát nem taglalja, nem untatja vele a pásztorábrázatút. Amikor viszont az említi a mágiát! Fandaron szemei szikrázni kezdenek, teljesen lázba jött. Ha őmaga nem is lépett a mágia rögös útjaira, a nagy hatalmú varázslókat mindig is tisztelte és kedvelte. Derin egészen kedvelt figura lett ezek miatt a szemében, s ha egyelőre nem is kap kérdéseket, a fiú megfogalmazza a mondandóját magában ám, rendesen. Követi a rögös földutat, a pásztorábrázatút és a szerethető állatát. A tökéletes harmónia kettősei ők. Amikor pedig elérkezettnek véli a pillanatot, akkor szépen, lassan, szüneteket hagyva a válaszolásra, hogy ne érezze a férfi letámadásnak, elkezd a legutolsó és legfontosabb témához kapcsolódóan beszélni.*
-Ez egyszerűen hihetetlen! Meddig tartott, mire megtanultad a varázslatokat? Melyeket ismered? Melyik a kedvenc ágad? Nekem a hold és egyszer majd szeretnék tanulni is belőle. Említetted, hogy ismered a varázslatokat abból. Esetleg valamikor tanítanál is? *Néz a másikra mosolyogva és szokatlanul higgadtan a séta közben.*
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-02 18:02:26
Üzenet elküldve: 2019-12-02 18:02:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
-Csak nyugodtan, nem zavar a tegezés. *Egyezik bele a másik kérésébe rögtön és minden gond nélkül. Errefelé amúgy sem szokás az ilyen, de Learon rögtön magázódik, hiszen ki tudja, hogy beszélgetőpartnere honnan jön. Ha egy városi nemes ficsúr lenne, akkor könnyen megsértődne egy közvetlenebb hangnemen. A férfi nagyon jól bánik a kutyával, első mozdulatai is tapasztalatról tanúskodnak, bár erre nincs szükség. Ha a Sajt-mester valakihez odaküldi a kutyáját, az biztos lehet benne, hogy nem kap harapást. Nayka amúgy is a barátságosabbak közé tartozik, csak a farkasokra jelent veszélyt, de mostanában azok is egyre ritkábban a birtoka felé. Inkább akkor volt jellemző, hogy beléjük futott, mikor még vándorolt a környéken.*
-Gazdaságom van. Pásztor is vagyok és termelő is! *Vigyorogja meg, hogy mindegyik kérdésre igennel tudott válaszolni. Neki ez nagyon fontos dolog, szóval egy percig sem rejtegeti munkáját és elért érdemeit. Persze hangsúlyából kitűnik, hogy nem dicsekvés, csak amolyan tényközlés és válasz a kérdésre.*
-Vannak állataim és jó pár hektár földem. Elég ahhoz, hogy magamat és parasztjaimat, a Fortas családot eltartsa és még bőven maradjon pénz a kasszában szerencsére. *A nevet, amit használjon megjegyzi, méghozzá a rövidebbiket. Nem kell ezeket cifrázni így egymás között. Talán kis nem fogja mondani a nevét többet, hiszen négyszemközt teljesen felesleges lenne, de azért eszébe vési.*
-Akkor valami olyasmi lehet, mint nálam. *Mutat ő maga is a hátára, amin a köpeny, és azon a kecske van.*
-Megszoktam, hogy itt, akinek hosszú neve és címere van az nemes. Artheniorban így mennek ezek a dolgok. *Vagy mentek. Most nem is igazán tudja, hogy mennyire éri meg nemesnek lenni és ezeréves címereket háton hordani.*
-Mondhatjuk, hogy a föld mágia mestere vagyok, de emelett foglalkozom víz, tűz és hold-ággal is, jelentős eredményeket értem el ezekben is, de csak amolyan használóként tudom ezeket, alig a feléig jutottam a tanulható könyveknek ezeken az ágakon! *Ami már magában sem kis mutatvány, hiszen sok magát mágusnak nevező alak egy ágat sem ismer annyira, mint a Sajt-mester a mellékágait.*
-Nagyrészt a gazdaságomban használom ezeket a varázslatokat, vagy másoknak segítek vele. fanövesztés, kőformázás és barlangformázás! Mind csupa olyan amire egy egyszerű embernek nagy szüksége lehet, ha elég kreatív. *Azzal elteszi a bort most, hogy mind a ketten ittak belőle. A dicséretre most nem reagál, sokkal inkább arra, hogy végre indulhassanak, mert Learon kezd egyre éhesebb lenni.*
-Akkor erre! *Mutat az egyik irányba és el is indul, hogy hamar kiérhessenek az erdőből a jó földútra.*
//Hajnal//
-Csak nyugodtan, nem zavar a tegezés. *Egyezik bele a másik kérésébe rögtön és minden gond nélkül. Errefelé amúgy sem szokás az ilyen, de Learon rögtön magázódik, hiszen ki tudja, hogy beszélgetőpartnere honnan jön. Ha egy városi nemes ficsúr lenne, akkor könnyen megsértődne egy közvetlenebb hangnemen. A férfi nagyon jól bánik a kutyával, első mozdulatai is tapasztalatról tanúskodnak, bár erre nincs szükség. Ha a Sajt-mester valakihez odaküldi a kutyáját, az biztos lehet benne, hogy nem kap harapást. Nayka amúgy is a barátságosabbak közé tartozik, csak a farkasokra jelent veszélyt, de mostanában azok is egyre ritkábban a birtoka felé. Inkább akkor volt jellemző, hogy beléjük futott, mikor még vándorolt a környéken.*
-Gazdaságom van. Pásztor is vagyok és termelő is! *Vigyorogja meg, hogy mindegyik kérdésre igennel tudott válaszolni. Neki ez nagyon fontos dolog, szóval egy percig sem rejtegeti munkáját és elért érdemeit. Persze hangsúlyából kitűnik, hogy nem dicsekvés, csak amolyan tényközlés és válasz a kérdésre.*
-Vannak állataim és jó pár hektár földem. Elég ahhoz, hogy magamat és parasztjaimat, a Fortas családot eltartsa és még bőven maradjon pénz a kasszában szerencsére. *A nevet, amit használjon megjegyzi, méghozzá a rövidebbiket. Nem kell ezeket cifrázni így egymás között. Talán kis nem fogja mondani a nevét többet, hiszen négyszemközt teljesen felesleges lenne, de azért eszébe vési.*
-Akkor valami olyasmi lehet, mint nálam. *Mutat ő maga is a hátára, amin a köpeny, és azon a kecske van.*
-Megszoktam, hogy itt, akinek hosszú neve és címere van az nemes. Artheniorban így mennek ezek a dolgok. *Vagy mentek. Most nem is igazán tudja, hogy mennyire éri meg nemesnek lenni és ezeréves címereket háton hordani.*
-Mondhatjuk, hogy a föld mágia mestere vagyok, de emelett foglalkozom víz, tűz és hold-ággal is, jelentős eredményeket értem el ezekben is, de csak amolyan használóként tudom ezeket, alig a feléig jutottam a tanulható könyveknek ezeken az ágakon! *Ami már magában sem kis mutatvány, hiszen sok magát mágusnak nevező alak egy ágat sem ismer annyira, mint a Sajt-mester a mellékágait.*
-Nagyrészt a gazdaságomban használom ezeket a varázslatokat, vagy másoknak segítek vele. fanövesztés, kőformázás és barlangformázás! Mind csupa olyan amire egy egyszerű embernek nagy szüksége lehet, ha elég kreatív. *Azzal elteszi a bort most, hogy mind a ketten ittak belőle. A dicséretre most nem reagál, sokkal inkább arra, hogy végre indulhassanak, mert Learon kezd egyre éhesebb lenni.*
-Akkor erre! *Mutat az egyik irányba és el is indul, hogy hamar kiérhessenek az erdőből a jó földútra.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:57:44
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:57:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
*Beérkezett a forgácsos rengetegbe! A nap talán túl is lehet a delelőn, hagyományos esetben korogna gyomra és polgári neveltetése miatt panaszkodna erre, de most nem ezt teszi. Céljai és May eszménye hajtják, látni akarja a félvért a munkahelyén, ölelni és érezni az illatát, magát a lányt. Azt sem tudja, hogy egyáltalán visszaért e már Artheniorból. Igazán kiábrándító lenne, ha hoppon maradna! A delelő utáni időből késő délután lesz lassan, mire a finomruhájú tudós megpillantja a dokkok peremét és megérzi a tenger sós illatát.*
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:49:53
Üzenet elküldve: 2019-12-02 15:49:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét erdőbe ér. Nem zavarja a dolog. Hozzászokott már az ilyen monoton utakhoz. Bár fajtáját nyughatatlannak tartják és vadnak, de mégis képes egykedvűen haladni. Még egy hintóra sincs szüksége ehhez az úthoz. Nem csak alvással bírja jól viselni hanem amúgy is. A sima természet látványa amúgy is elég érdekes számára. Minden fa más és az erdei hangok sokat elárulnak neki. Egy helyen megáll és bizonyos nyomokat elkezd vizsgálgatni. Megállapítja, hogy szarvas aztán halad tovább. A karjai már kezdenek fáradni.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-01 10:57:21
Üzenet elküldve: 2019-12-01 10:57:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Raenerold nagypolgárnak nevelkedett, ráadásul a Víz Városában, ahol a városi elfek hajlamosak kissé túlkapóak lenni. Amikor viszont elhangzik az a nagy formaság, ő is megejtene egy fontos leszögezni valót a saját részéről.*
-Persze, persze, de akkor én is kérnék valamit. Letegeződhetnénk? *Nagyon reménykedik egy igenlő válaszban, mindkettőjüknek jobb lenne így a belátásai alapján. Úgy néz ki, hogy a Lachornus ifjonc részben tiszta szíve megtetszett a pásztorábrázatú embernek, hiszen az őszinte megjegyzés hatására elhangzik a kutya neve is, ha ez pedig nem lenne elég, az állatot is közel engedi hozzá. Nem ismeri még az eb jellemét, így nem mer hangosan örvendezni, véletlenül sem kívánja a csahost megijeszteni, vagy támadásra bírni, hiszen az utóbbi verzió is mindig az elhamarkodott mozdulatok; vagyis az értelmesek bűneinek származékai, s akkor is biztatták bizony, hogy a bundás nem harap. Hagyja, hogy a nedves orr a térdéhez érjen, majd egy csillogó mosollyal kísérve, lassan odacsúsztatja a kezét az állathoz, hogy szagmintát adhasson magáról. Megjegyzi a hűséges társ nevét, tekintetével egy pillanatra a pásztorábrázatút kutatva, hogy emlékezetébe véshesse az állat megszólítását.*
-Nayka, szóval ez a neved! Szervusz kedves Nayka, nagyon szép eb vagy ám! *Hagyja, hogy a kutya reagáljon, míg ő a gazdájával társalog. Az őzszemek felcsillannak, a rengeteg állat hallatán. Amennyire Rae megveti a szegényeket, a földműveseket és jószágtartókat úgy tiszteli.*
-Igazán? Esetleg gazdaságod van? Netán pásztor lennél, vagy termesztő? *Tapogatózik a témában, hátha valamelyik tippje betalál. A neve boncolgatásánál meglepődik, de nem úgy, ahogyan azt a pásztorábrázatú gondolja. Ezt természetesen szavakba is foglalja.*
-Igen, túlságosan is. Lihanechben szokásos a második név adása, amiegy olyan dallamos nevű családnál, mint a miénk, kötelezően elfnek kell lennie. De az egyszerűség kedvéért csak szólíts Raeneroldnak, vagy Raenek. Amelyik hamarabb az ajkadra esik. *Ez csak egy rövid megerősítés az átlagos fajú számára, megilletődését csak ezután kívánja taglalni.*
-Miért lennék nemesi származású? Egyszerű polgár vagyok, lovagi képzéssel. A címer is csak a kötelező szimbólum miatt lett választva. *Mutat a hátára elmosolyodva. Aztán kap egy bemutatkozást is. Valóban sokkal egyszerűbb a másik neve, de ez a rengeteg cím! Ráadásul elhangzik az az ismert, de homályba burkolt szó is a szájából. ~ Tharg... ~ Ennek ellenére úgy érzékeli, a nemesi mivolt visszájára sült el, legalábbis nála a földbirtokos és az arisztokrata fogalma eléggé összemosódott. Otthon csak a leggazdagabbak fektettek tőkét a zsíros talajba, ugyanis a pénzbeli kereskedelem, vagy az Akadémián elfoglalt állások sokkal kifizetődőbbek voltak.*
-Sok mindent tudhatsz akkor a hátad mögött! Részemről a szerencse! *Kifejezetten örül, amikor a Learonhoz hasonló, szemében nagyobbnak tűnő személyekkel találkozhat.*
-Pásztormágus? Esetleg földmágiával foglalkozol? Vagy van valami általam nem ismert ág, amit művelnél? *Indul be vadregényes fantáziája a kifejezés hallatán. Hangzatos cím, az már tagadhatatlan. A bölcselettel kénytelen egyetérteni, a meghívást pedig boldogan elfogadja.*
-Örömmel! Köszönöm, hogy veled tarthatok. Sok érdekességet ismerhetsz, izgatja a fantáziámat egy tharg pásztormágus hétköznapjai. *Hogy csak a kettő legkülönlegesebb címet említse. Az almabornál bólint és meg is kóstolja. Finom, zamatos nedű, ami köszönetez kíván.*
-Jófajta, ez tagadhatatlan. Biztosan van tapasztalatod is a készítésében. *Azzal félkézzel a hátára próbálja halászni a hátizsákot, de figyelme szinte teljesen Learoné. Kedveli az érdekes figurákat, márpedig a pásztorábrázatú nála annak számít.*
//Hajnal//
*Raenerold nagypolgárnak nevelkedett, ráadásul a Víz Városában, ahol a városi elfek hajlamosak kissé túlkapóak lenni. Amikor viszont elhangzik az a nagy formaság, ő is megejtene egy fontos leszögezni valót a saját részéről.*
-Persze, persze, de akkor én is kérnék valamit. Letegeződhetnénk? *Nagyon reménykedik egy igenlő válaszban, mindkettőjüknek jobb lenne így a belátásai alapján. Úgy néz ki, hogy a Lachornus ifjonc részben tiszta szíve megtetszett a pásztorábrázatú embernek, hiszen az őszinte megjegyzés hatására elhangzik a kutya neve is, ha ez pedig nem lenne elég, az állatot is közel engedi hozzá. Nem ismeri még az eb jellemét, így nem mer hangosan örvendezni, véletlenül sem kívánja a csahost megijeszteni, vagy támadásra bírni, hiszen az utóbbi verzió is mindig az elhamarkodott mozdulatok; vagyis az értelmesek bűneinek származékai, s akkor is biztatták bizony, hogy a bundás nem harap. Hagyja, hogy a nedves orr a térdéhez érjen, majd egy csillogó mosollyal kísérve, lassan odacsúsztatja a kezét az állathoz, hogy szagmintát adhasson magáról. Megjegyzi a hűséges társ nevét, tekintetével egy pillanatra a pásztorábrázatút kutatva, hogy emlékezetébe véshesse az állat megszólítását.*
-Nayka, szóval ez a neved! Szervusz kedves Nayka, nagyon szép eb vagy ám! *Hagyja, hogy a kutya reagáljon, míg ő a gazdájával társalog. Az őzszemek felcsillannak, a rengeteg állat hallatán. Amennyire Rae megveti a szegényeket, a földműveseket és jószágtartókat úgy tiszteli.*
-Igazán? Esetleg gazdaságod van? Netán pásztor lennél, vagy termesztő? *Tapogatózik a témában, hátha valamelyik tippje betalál. A neve boncolgatásánál meglepődik, de nem úgy, ahogyan azt a pásztorábrázatú gondolja. Ezt természetesen szavakba is foglalja.*
-Igen, túlságosan is. Lihanechben szokásos a második név adása, amiegy olyan dallamos nevű családnál, mint a miénk, kötelezően elfnek kell lennie. De az egyszerűség kedvéért csak szólíts Raeneroldnak, vagy Raenek. Amelyik hamarabb az ajkadra esik. *Ez csak egy rövid megerősítés az átlagos fajú számára, megilletődését csak ezután kívánja taglalni.*
-Miért lennék nemesi származású? Egyszerű polgár vagyok, lovagi képzéssel. A címer is csak a kötelező szimbólum miatt lett választva. *Mutat a hátára elmosolyodva. Aztán kap egy bemutatkozást is. Valóban sokkal egyszerűbb a másik neve, de ez a rengeteg cím! Ráadásul elhangzik az az ismert, de homályba burkolt szó is a szájából. ~ Tharg... ~ Ennek ellenére úgy érzékeli, a nemesi mivolt visszájára sült el, legalábbis nála a földbirtokos és az arisztokrata fogalma eléggé összemosódott. Otthon csak a leggazdagabbak fektettek tőkét a zsíros talajba, ugyanis a pénzbeli kereskedelem, vagy az Akadémián elfoglalt állások sokkal kifizetődőbbek voltak.*
-Sok mindent tudhatsz akkor a hátad mögött! Részemről a szerencse! *Kifejezetten örül, amikor a Learonhoz hasonló, szemében nagyobbnak tűnő személyekkel találkozhat.*
-Pásztormágus? Esetleg földmágiával foglalkozol? Vagy van valami általam nem ismert ág, amit művelnél? *Indul be vadregényes fantáziája a kifejezés hallatán. Hangzatos cím, az már tagadhatatlan. A bölcselettel kénytelen egyetérteni, a meghívást pedig boldogan elfogadja.*
-Örömmel! Köszönöm, hogy veled tarthatok. Sok érdekességet ismerhetsz, izgatja a fantáziámat egy tharg pásztormágus hétköznapjai. *Hogy csak a kettő legkülönlegesebb címet említse. Az almabornál bólint és meg is kóstolja. Finom, zamatos nedű, ami köszönetez kíván.*
-Jófajta, ez tagadhatatlan. Biztosan van tapasztalatod is a készítésében. *Azzal félkézzel a hátára próbálja halászni a hátizsákot, de figyelme szinte teljesen Learoné. Kedveli az érdekes figurákat, márpedig a pásztorábrázatú nála annak számít.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-01 09:12:58
Üzenet elküldve: 2019-12-01 09:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*A nagy felpattanást és meghajlást túlzásnak érzi, de azért egy fejbiccentést ő is megenged magának a férfi felé.*
-Hagyja csak, magunkban vagyunk, nem kell ez a nagy formaság! *Mosolyog és a következőkre, hogy a férfi ilyen kedves szavakkal illeti a kutyáját, egyből hatalmas mosoly árad szét az arcán.*
-Na! Nayka, menj és üdvözöld te is az idegent, hidd el nem harap! *Mondja ezt a kutyának a pásztormágus, mire a kutya óvatosan bár, de mégis határozott léptekkel megy a férfi felé, hogy a térdének nyomhassa az orrát. Amolyan kutyaköszönés ez, ha már beszélni nem tud.*
-Akkor jó embert talált, mert nekem annyi van, hogy estig eltartana mindegyiknek köszönni rendesen! *Neveti el magát, bár azért ez túlzás, hiszen alig több mint két tucat állata van csak. Troddnál persze más lenne a helyzet, hiszen az ő nyáját talán csak ő tudja megszámolni, annyian vannak.*
-De hosszú név ez! Biztos nemesi származású. *Egyszer már megjárta emiatt, hogy szóvá tette valakinek a hosszú nevét, és a heg még mindig ott van a vállán emiatt, úgyhogy most igyekszik sokkal barátságosabb szavakat használni.*
-Hogy szólíthatom? Mert ebbe beletörne a nyelvem és meg se tudnám jegyezni! *Nevet tovább, majd odalépve a kezet nyújt.*
-Learon Derin, tharg pásztormágus, földbirtokos és Sajt-mester! *Neki nem hosszú neve, hanem temérdek címei vannak, de ezeket már megszokta bemutatkozásnál, így csak ezt a hármat említi.*
-Mind vándorlunk az életünkben. Ki ténylegesen, ki pedig csak átvitt értelemben, de ez mindegy is. *Vakarja meg szakállát.*
-Volna kedve esetleg csatlakozni hozzám és parasztjaimhoz egy reggelire? Itt lakunk a közelben. *Mutat hüvelykjével háta mögé.* ~Ha már a tegnapi lány annyira sietett, hátha emez elfogadja a meghívást.~ *Azzal előhalássza boros kulacsát és egy jó nagy korty utána férfi elé tartja.*
-Házi almabor, én magam készítettem. Jót tesz ebben a nagy szélfúvásban!
//Hajnal//
*A nagy felpattanást és meghajlást túlzásnak érzi, de azért egy fejbiccentést ő is megenged magának a férfi felé.*
-Hagyja csak, magunkban vagyunk, nem kell ez a nagy formaság! *Mosolyog és a következőkre, hogy a férfi ilyen kedves szavakkal illeti a kutyáját, egyből hatalmas mosoly árad szét az arcán.*
-Na! Nayka, menj és üdvözöld te is az idegent, hidd el nem harap! *Mondja ezt a kutyának a pásztormágus, mire a kutya óvatosan bár, de mégis határozott léptekkel megy a férfi felé, hogy a térdének nyomhassa az orrát. Amolyan kutyaköszönés ez, ha már beszélni nem tud.*
-Akkor jó embert talált, mert nekem annyi van, hogy estig eltartana mindegyiknek köszönni rendesen! *Neveti el magát, bár azért ez túlzás, hiszen alig több mint két tucat állata van csak. Troddnál persze más lenne a helyzet, hiszen az ő nyáját talán csak ő tudja megszámolni, annyian vannak.*
-De hosszú név ez! Biztos nemesi származású. *Egyszer már megjárta emiatt, hogy szóvá tette valakinek a hosszú nevét, és a heg még mindig ott van a vállán emiatt, úgyhogy most igyekszik sokkal barátságosabb szavakat használni.*
-Hogy szólíthatom? Mert ebbe beletörne a nyelvem és meg se tudnám jegyezni! *Nevet tovább, majd odalépve a kezet nyújt.*
-Learon Derin, tharg pásztormágus, földbirtokos és Sajt-mester! *Neki nem hosszú neve, hanem temérdek címei vannak, de ezeket már megszokta bemutatkozásnál, így csak ezt a hármat említi.*
-Mind vándorlunk az életünkben. Ki ténylegesen, ki pedig csak átvitt értelemben, de ez mindegy is. *Vakarja meg szakállát.*
-Volna kedve esetleg csatlakozni hozzám és parasztjaimhoz egy reggelire? Itt lakunk a közelben. *Mutat hüvelykjével háta mögé.* ~Ha már a tegnapi lány annyira sietett, hátha emez elfogadja a meghívást.~ *Azzal előhalássza boros kulacsát és egy jó nagy korty utána férfi elé tartja.*
-Házi almabor, én magam készítettem. Jót tesz ebben a nagy szélfúvásban!
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-01 08:58:14
Üzenet elküldve: 2019-12-01 08:58:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Elvan magában, nem alszik, de pihenget. Pontosabban nyugodtan pihengetne is tovább, de szóra lesz figyelmes, márpedig ha nem téved, ez bizony egy férfitől érkezik. Fúlei megrezzennek, szemeit kinyitja és az idegenre néz. Kissé megilletődik, nem számított senkire, de ha ezt dobta ki neki a sors, élni kell az alkalommal. Valamennyire összeszedte már magát, szóval felpattan és meghajol derékban. Emellé pedig az illő köszöntés dukál, megfáradt arcára valami mosolyszerűséget is próbál felkenni. Az egyedüli, ami sosem változik rajta, azok a csillogó, őzike szemek.*
-Jó reggelt úgyszint! Esetle... *Nem fejezi be a mondandóját, ha megláthatja a kutyát. Elmosolyodik, s int az állat felé. Raenerold egyszerűen rajong az állatokért, tollastól bundásig bármi jöhet, bár a nagytestű juhászkutyák és a kopók vannak a nagy kedvencei között elsősorban.*
-Szia pajtás! *Mondaná a szavakat az eb felé, ha találkozhat tekintetük. Persze nem egy összeszedetlen balfácán, az állatszeretetét is kordában tudja tartani. Az embernek tűnő férfira siklanak szemei, köhint egyet és folytatja ott, ahol abbahagyta, némi kihagyással és bocsánatkéréssel megfűszerezve.*
-Bocsánat, csak tudja kedvelem a jószágokat. Raenerold Fandaron Lachornus vagyok, Lihanechből. Örvendek! *Nyitja részéről a bemutatkozást, ugyanis valószínűleg hatvan egynéhány évével ő az idősebb kettejük közül. Milyen előnyös tud lenni ez a kései öregedés! A hahota tárgya pedig fel is kelti az érdeklődését. Nem gondolta volna, hogy ekkora lesz itt a forgalom, persze a másik barátságosnak tűnik, Rae meg bízik az emberismeretében, így egy közvetlenebb hangszín talán nem árthat meg egyiküknek sem.*
-Valóban? Ez nagyon érdekes. Én nem vagyok vándor, csak egy egyszerű lovag, de remélem így is megfelelek. *Tárja szét mosolyogva karjait.*
//Hajnal//
*Elvan magában, nem alszik, de pihenget. Pontosabban nyugodtan pihengetne is tovább, de szóra lesz figyelmes, márpedig ha nem téved, ez bizony egy férfitől érkezik. Fúlei megrezzennek, szemeit kinyitja és az idegenre néz. Kissé megilletődik, nem számított senkire, de ha ezt dobta ki neki a sors, élni kell az alkalommal. Valamennyire összeszedte már magát, szóval felpattan és meghajol derékban. Emellé pedig az illő köszöntés dukál, megfáradt arcára valami mosolyszerűséget is próbál felkenni. Az egyedüli, ami sosem változik rajta, azok a csillogó, őzike szemek.*
-Jó reggelt úgyszint! Esetle... *Nem fejezi be a mondandóját, ha megláthatja a kutyát. Elmosolyodik, s int az állat felé. Raenerold egyszerűen rajong az állatokért, tollastól bundásig bármi jöhet, bár a nagytestű juhászkutyák és a kopók vannak a nagy kedvencei között elsősorban.*
-Szia pajtás! *Mondaná a szavakat az eb felé, ha találkozhat tekintetük. Persze nem egy összeszedetlen balfácán, az állatszeretetét is kordában tudja tartani. Az embernek tűnő férfira siklanak szemei, köhint egyet és folytatja ott, ahol abbahagyta, némi kihagyással és bocsánatkéréssel megfűszerezve.*
-Bocsánat, csak tudja kedvelem a jószágokat. Raenerold Fandaron Lachornus vagyok, Lihanechből. Örvendek! *Nyitja részéről a bemutatkozást, ugyanis valószínűleg hatvan egynéhány évével ő az idősebb kettejük közül. Milyen előnyös tud lenni ez a kései öregedés! A hahota tárgya pedig fel is kelti az érdeklődését. Nem gondolta volna, hogy ekkora lesz itt a forgalom, persze a másik barátságosnak tűnik, Rae meg bízik az emberismeretében, így egy közvetlenebb hangszín talán nem árthat meg egyiküknek sem.*
-Valóban? Ez nagyon érdekes. Én nem vagyok vándor, csak egy egyszerű lovag, de remélem így is megfelelek. *Tárja szét mosolyogva karjait.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-01 08:42:18
Üzenet elküldve: 2019-12-01 08:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Learon rendben hazaért tegnap, mikor gombaszedés után egy lánnyal találkozott. Megvolt már az ebéd, sőt a vacsora is, és most a jóízű reggelihez keres a pásztor magának egy kis kalapost, na meg az erdei saláták legfontosabb összetevőit. Egy kis pitypang levél, csalánhajtás és medvehagyma. Isteni eledel és nem is kell messzire mennie hozzá. Persze egy kis sajttal még finomabb lesz. Fortas asszony lebbencset főzött reggel, de az a pásztormágusnak olyan nehéz étel így reggelre, hogy inkább az erdei bóklászást választotta.* ~Mindig jót tesz ezen a friss levegőn a séta!~ *Vele tart éppen Nayka kutya is, aki egy bokorból csörtet elő csurom vizesen. Megtette nála is a hatását a reggeli harmat.*
-Jaj, te kutya! Csak meg ne fázzál nekem! *Cirógatja végig a vizes hátát az ebnek. Némi mászkálás után meg is találja, ami kell neki és egy vászonba csomagolja, hogy mire hazaér le is itassa róla a nedvességet s egyből megehesse majd. Mikor még elindult, azon a tuskón, amin egyébként jó gombák szoktak lenni, most valami teljesen másfajta teremtmény nőtt ki.* ~Nézzenek oda! Egy elf. És milyen jóízűen pihenget itten!~ *Nem rest megszólítani a férfit, hiszen aki egy erdőben ilyen nyugodtan képes feküdni, az nem lehet nagyon gonosz. A legnagyobb gonoszok a városban és annak környékén tanyáznak ugyanis.*
-Jó reggelt uram! *Szól oda neki pár méterről, nehogy a végén még valami rossz szándékot feltételezzen róla az ismeretlen alak. Nem tudja a Sajt-mester, hogy amaz éppen alszik-e, vagy csak pihen, így jobb nem közel merészkedni.*
-Egyre gyakoribb az ilyen fáradt vándor az erdőben. Tegnap is találkoztam eggyel, meg ma is! *Neveti el magát a pásztormágus.*
//Hajnal//
*Learon rendben hazaért tegnap, mikor gombaszedés után egy lánnyal találkozott. Megvolt már az ebéd, sőt a vacsora is, és most a jóízű reggelihez keres a pásztor magának egy kis kalapost, na meg az erdei saláták legfontosabb összetevőit. Egy kis pitypang levél, csalánhajtás és medvehagyma. Isteni eledel és nem is kell messzire mennie hozzá. Persze egy kis sajttal még finomabb lesz. Fortas asszony lebbencset főzött reggel, de az a pásztormágusnak olyan nehéz étel így reggelre, hogy inkább az erdei bóklászást választotta.* ~Mindig jót tesz ezen a friss levegőn a séta!~ *Vele tart éppen Nayka kutya is, aki egy bokorból csörtet elő csurom vizesen. Megtette nála is a hatását a reggeli harmat.*
-Jaj, te kutya! Csak meg ne fázzál nekem! *Cirógatja végig a vizes hátát az ebnek. Némi mászkálás után meg is találja, ami kell neki és egy vászonba csomagolja, hogy mire hazaér le is itassa róla a nedvességet s egyből megehesse majd. Mikor még elindult, azon a tuskón, amin egyébként jó gombák szoktak lenni, most valami teljesen másfajta teremtmény nőtt ki.* ~Nézzenek oda! Egy elf. És milyen jóízűen pihenget itten!~ *Nem rest megszólítani a férfit, hiszen aki egy erdőben ilyen nyugodtan képes feküdni, az nem lehet nagyon gonosz. A legnagyobb gonoszok a városban és annak környékén tanyáznak ugyanis.*
-Jó reggelt uram! *Szól oda neki pár méterről, nehogy a végén még valami rossz szándékot feltételezzen róla az ismeretlen alak. Nem tudja a Sajt-mester, hogy amaz éppen alszik-e, vagy csak pihen, így jobb nem közel merészkedni.*
-Egyre gyakoribb az ilyen fáradt vándor az erdőben. Tegnap is találkoztam eggyel, meg ma is! *Neveti el magát a pásztormágus.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-12-01 08:13:52
Üzenet elküldve: 2019-12-01 08:13:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hajnal//
*Ködös, kissé csípős a reggel, amikor Raenerold gyalogolni kényszerül az avarral frissen belepett erdőben. Finom szálfák között lépdel, hátán a holmijaival, fejében az ismereteivel. A fürjcímeres prémkabát valamennyire felmelegíti, így csak enyhén sápatag arcát illeti csókkal a hűvös szellő. Eközben dúdolgat magában, nagyon halkan, hogy még elf érzékeit is figyelembe véve, csak saját maga hallhassa azt. A nóta pedig középgyorsnak, mégis ütemesnek, ugyanakkor szomorúnak mondható. A csizmák a földet tapodják, de nem sokáig; Rae elfárad.*
-Nem lesz ez így jó. *Állapítja meg fejét rázva.*
~ Valahova le kéne telepedni egy kicsit. A pihenés sosem árthat. ~
*És miután a bölcs gondolat megfogalmazódik benne, kutatni kezdenek a barna szemek. Érdekes párosítás a hosszúéletűeknél ez a kinézet: kányaszín haj tób szemekkel. Nem egy alkalom volt, mikor félvérnek nézték miatta. Eszébe is jut minden, de csak egy pillanatig. Bőven elég ahhoz, hogy leköthesse magát, majd az erdőben barangolva rálelhessen egy tuskóra. ~ Ez kell nekem! ~ Gondolja, majd le is telepszik rá. Elfáradt tagjait kinyújtóztatja, a megpakkolt, hátfedő zsákját maga mellé teszi. Hideg a kéreg, de a prémes ruhabelső, melyre ráült, remélhetőleg enyhít a körülményeken. Nincs mit tenni, várja azt a szerencsés pillanatot, amikor összeszedi végre magát és ha minden igaz, nem fogják elszórakoztatni. Vagy csak azt hiszi? Mindenesetre lábait kinyújtja, aztán maga alá húzza, szenved. Nehéz az elf lovagok sorsa, hiszen erejük jócskán elmarad embertársaiktól, ők inkább a gyorsaság és ügyesség bajnokai.*
//Hajnal//
*Ködös, kissé csípős a reggel, amikor Raenerold gyalogolni kényszerül az avarral frissen belepett erdőben. Finom szálfák között lépdel, hátán a holmijaival, fejében az ismereteivel. A fürjcímeres prémkabát valamennyire felmelegíti, így csak enyhén sápatag arcát illeti csókkal a hűvös szellő. Eközben dúdolgat magában, nagyon halkan, hogy még elf érzékeit is figyelembe véve, csak saját maga hallhassa azt. A nóta pedig középgyorsnak, mégis ütemesnek, ugyanakkor szomorúnak mondható. A csizmák a földet tapodják, de nem sokáig; Rae elfárad.*
-Nem lesz ez így jó. *Állapítja meg fejét rázva.*
~ Valahova le kéne telepedni egy kicsit. A pihenés sosem árthat. ~
*És miután a bölcs gondolat megfogalmazódik benne, kutatni kezdenek a barna szemek. Érdekes párosítás a hosszúéletűeknél ez a kinézet: kányaszín haj tób szemekkel. Nem egy alkalom volt, mikor félvérnek nézték miatta. Eszébe is jut minden, de csak egy pillanatig. Bőven elég ahhoz, hogy leköthesse magát, majd az erdőben barangolva rálelhessen egy tuskóra. ~ Ez kell nekem! ~ Gondolja, majd le is telepszik rá. Elfáradt tagjait kinyújtóztatja, a megpakkolt, hátfedő zsákját maga mellé teszi. Hideg a kéreg, de a prémes ruhabelső, melyre ráült, remélhetőleg enyhít a körülményeken. Nincs mit tenni, várja azt a szerencsés pillanatot, amikor összeszedi végre magát és ha minden igaz, nem fogják elszórakoztatni. Vagy csak azt hiszi? Mindenesetre lábait kinyújtja, aztán maga alá húzza, szenved. Nehéz az elf lovagok sorsa, hiszen erejük jócskán elmarad embertársaiktól, ők inkább a gyorsaság és ügyesség bajnokai.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-30 07:03:38
Üzenet elküldve: 2019-11-30 07:03:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
*Learon megvakarja szakállát a lány köszönetnyilvánítására, bár nem igazán tartja érdemesnek most magát rá, hiszen az csak természetes, hogy tanít valakit, aki érdemes rá.*
-Ugyan! Reméljük, ha legközelebb lájuk egymást, már máshogy lesz! *Megereszt egy biztató mosolyt is a baglyos lány felé.*
-Ahogy gondolod, de tudd, hogy a Derin-birtok kapuja mindig nyitva áll előtted majd, ha szeretnél bejönni enni vagy inni valamit! *Mosolya töretlen, hiszen csak így szavatolhatja, hogy nem holmi udvariaskodás ez, hanem tényleges kijelentés. A pásztormágushoz elég sokan térnek be, akik nagyrészt jó barátok, vagy kellemes ismerősök és nekik is mindig jut egy tál étel, vagy egy jó pohár bor, ha azt kérik.*
-Csak ne hagyjad, hogy nagyon elszálljon magától a madarad! *Nevet fel a pásztor a szerinte igencsak leleményes szóviccen.*
-A vadállatokat mindig kellő szigorral kell nevelni, ezt ne feledd! *Azzal feláll és leporolja magát, nagyot szív a pipából, amiben még mindig van egy kevés dohány, mert egyébként a beszélgetés során is szipkázott pár slukkot a jó pipájából.*
-Akkor azt hiszem, nem is tartalak fel. Örültem a találkozásnak. Ha máskor beszélgetni szeretnél egy szerencsésebb időpontban, csak keressed Learon Derint a tharg-birtokoknál! Biztos lesz olyan valaki, aki útba tud igazítani, elég sokan ismernek.
//Váratlan találkozás//
*Learon megvakarja szakállát a lány köszönetnyilvánítására, bár nem igazán tartja érdemesnek most magát rá, hiszen az csak természetes, hogy tanít valakit, aki érdemes rá.*
-Ugyan! Reméljük, ha legközelebb lájuk egymást, már máshogy lesz! *Megereszt egy biztató mosolyt is a baglyos lány felé.*
-Ahogy gondolod, de tudd, hogy a Derin-birtok kapuja mindig nyitva áll előtted majd, ha szeretnél bejönni enni vagy inni valamit! *Mosolya töretlen, hiszen csak így szavatolhatja, hogy nem holmi udvariaskodás ez, hanem tényleges kijelentés. A pásztormágushoz elég sokan térnek be, akik nagyrészt jó barátok, vagy kellemes ismerősök és nekik is mindig jut egy tál étel, vagy egy jó pohár bor, ha azt kérik.*
-Csak ne hagyjad, hogy nagyon elszálljon magától a madarad! *Nevet fel a pásztor a szerinte igencsak leleményes szóviccen.*
-A vadállatokat mindig kellő szigorral kell nevelni, ezt ne feledd! *Azzal feláll és leporolja magát, nagyot szív a pipából, amiben még mindig van egy kevés dohány, mert egyébként a beszélgetés során is szipkázott pár slukkot a jó pipájából.*
-Akkor azt hiszem, nem is tartalak fel. Örültem a találkozásnak. Ha máskor beszélgetni szeretnél egy szerencsésebb időpontban, csak keressed Learon Derint a tharg-birtokoknál! Biztos lesz olyan valaki, aki útba tud igazítani, elég sokan ismernek.
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:00:20
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:00:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
*Nem tudja, hogy mi jár a férfi fejében, de hálás neki, hogy foglalkozna vele és még figyelmezteti is hova menjen.*
-Köszönöm, hogy foglalkoznál vele. Örülnék neki, sőt meg is fizetnélek, de most nincs sok időm.
*Titokban tartja ugyan, de még mindig menekül üldözői elől és nem tudja, hogy követik-e még vagy sem. Nem akar a férfira bajt hozni, tekintve, hogy milyen befolyásos és hírnevét valószínűleg nem szeretné csorbítani. Ezt azonban ha lehetséges nem szeretné közölni a férfival.*
-Bizony nem jó dolog annak lenni és biztosan nagyon finom amit kínálsz, de nem időzhetek sokáig, mivel még van egy kis dolgom. Köszönöm a meghívásodat, nem szeretnélek megsérteni sem.
*Hasa megint éhesen felmorran, amire zavartan felnevet.*
-Eia a legkisebb gondom hidd el. Ez a madár egy nagy gyomor, ami folyamatosan éhes, de legalább el tudja látni magát. Egy kicsit még nevelnem kell rajta ez ügyben.
*A lány sok időt fordít a madár képzésére, de van még mit fejlesztenie. Az a szerencse, hogy fióka korában mentette meg az állatot, így még a legfogékonyabb korában tudott vele kezdeni. A madár sokszor azóta is meghálálja neki amit tett. Kisegítik egymást és várhatóan még sokáig így is lesz, ha számításai nem csalnak.*
//Váratlan találkozás//
*Nem tudja, hogy mi jár a férfi fejében, de hálás neki, hogy foglalkozna vele és még figyelmezteti is hova menjen.*
-Köszönöm, hogy foglalkoznál vele. Örülnék neki, sőt meg is fizetnélek, de most nincs sok időm.
*Titokban tartja ugyan, de még mindig menekül üldözői elől és nem tudja, hogy követik-e még vagy sem. Nem akar a férfira bajt hozni, tekintve, hogy milyen befolyásos és hírnevét valószínűleg nem szeretné csorbítani. Ezt azonban ha lehetséges nem szeretné közölni a férfival.*
-Bizony nem jó dolog annak lenni és biztosan nagyon finom amit kínálsz, de nem időzhetek sokáig, mivel még van egy kis dolgom. Köszönöm a meghívásodat, nem szeretnélek megsérteni sem.
*Hasa megint éhesen felmorran, amire zavartan felnevet.*
-Eia a legkisebb gondom hidd el. Ez a madár egy nagy gyomor, ami folyamatosan éhes, de legalább el tudja látni magát. Egy kicsit még nevelnem kell rajta ez ügyben.
*A lány sok időt fordít a madár képzésére, de van még mit fejlesztenie. Az a szerencse, hogy fióka korában mentette meg az állatot, így még a legfogékonyabb korában tudott vele kezdeni. A madár sokszor azóta is meghálálja neki amit tett. Kisegítik egymást és várhatóan még sokáig így is lesz, ha számításai nem csalnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3638-3657