Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-18 20:49:43
Üzenet elküldve: 2018-12-18 20:49:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//YIlanda Hyths//
*Nem érez cukkolást a másik szavaiban, sokkal inkább belátást. Miként a balga gyermek rájön, a szülők, felnőttek óvó szava színigaz volt. Segítőszándéka máris éled, és kínál fel egyéb úti célokat.*
-Hát, ha nem a város, akkor a nagyúr vára, vagy van a közelben egy kicsi falu is, meg állítólag egy varázslatos tisztás is rejtezik valahol az erdő mélyén, ahol mágusok, tündérek, szárnyas lovak, óriás pillangók, és beszélő gombák élnek, és mindig nyár van. Csak nehéz megtalálni, nekem még nem sikerült legalábbis.
*Mindezt halálosan komolyan mondja, és gondolja, folytatná még Synmira nem picit túlzó leírását, de YIl feljajdul, így kizökkenve, aggodalmasan fordul hátra.*
-Jól vagy? Valamelyik sebed szakadt ó!
*Mosolyodik el részvéttel.*
-Megesik.
*Lassít le picit, és igyekszik jobban figyelni nem csak az útirányra, de a mögötte haladó nőre is. Nem csak fecsegni, de figyelmeztetni őt az erdő nyújtotta meglepetésekre is.
Véleménye szerint az öt az nem olyan sok.*
-Hát, kora reggel mikor felkelek, és mielőtt ellátom az állatokat, az csak egyetlen gyors fonat aztán reggeli után fel is kell kontyolni, mert a főzéshez az úgy praktikusabb, majd ebéd előtt, hogy még se úgy üljek az asztalhoz, mint egy utolsó cseléd, az ebéd utáni pihenő után, mert kócos lesz és este lefekvéshez.
*Bár a felajánlásból nem lesz semmi, ő mégis hálásan mosolyog.*
-Köszönöm, a gesztus is kedves tőled.
*Mintha csak barátnők lennének.*
~Végre van egy barátnőm!~
*Ujjong benne hangosan, és perdül örömteli táncra a lélek.*
-Nem, nem itt, kinn van a birtokunk a földeken.
*Pontosít picit lakóhelyén, máris többet kotyogva el, mint amennyit szabad lenne, a határtalan boldogság elnyomja a belenevelt óvatosságot.*
-Régen a városban laktam, a szüleimmel. Pici voltam még mikor meghaltak, nagyapa akkor vett magához, nem is emlékszem Artheniorra. A szüleimre sem. Ő gyakran megy a városba, ott szokta eladni a portékáit. Keresett bőrműves, otthon dolgozik, aztán mikor elkészül a rendelésekkel, beviszi a városba, otthon nem fogad vásárlókat.
//YIlanda Hyths//
*Nem érez cukkolást a másik szavaiban, sokkal inkább belátást. Miként a balga gyermek rájön, a szülők, felnőttek óvó szava színigaz volt. Segítőszándéka máris éled, és kínál fel egyéb úti célokat.*
-Hát, ha nem a város, akkor a nagyúr vára, vagy van a közelben egy kicsi falu is, meg állítólag egy varázslatos tisztás is rejtezik valahol az erdő mélyén, ahol mágusok, tündérek, szárnyas lovak, óriás pillangók, és beszélő gombák élnek, és mindig nyár van. Csak nehéz megtalálni, nekem még nem sikerült legalábbis.
*Mindezt halálosan komolyan mondja, és gondolja, folytatná még Synmira nem picit túlzó leírását, de YIl feljajdul, így kizökkenve, aggodalmasan fordul hátra.*
-Jól vagy? Valamelyik sebed szakadt ó!
*Mosolyodik el részvéttel.*
-Megesik.
*Lassít le picit, és igyekszik jobban figyelni nem csak az útirányra, de a mögötte haladó nőre is. Nem csak fecsegni, de figyelmeztetni őt az erdő nyújtotta meglepetésekre is.
Véleménye szerint az öt az nem olyan sok.*
-Hát, kora reggel mikor felkelek, és mielőtt ellátom az állatokat, az csak egyetlen gyors fonat aztán reggeli után fel is kell kontyolni, mert a főzéshez az úgy praktikusabb, majd ebéd előtt, hogy még se úgy üljek az asztalhoz, mint egy utolsó cseléd, az ebéd utáni pihenő után, mert kócos lesz és este lefekvéshez.
*Bár a felajánlásból nem lesz semmi, ő mégis hálásan mosolyog.*
-Köszönöm, a gesztus is kedves tőled.
*Mintha csak barátnők lennének.*
~Végre van egy barátnőm!~
*Ujjong benne hangosan, és perdül örömteli táncra a lélek.*
-Nem, nem itt, kinn van a birtokunk a földeken.
*Pontosít picit lakóhelyén, máris többet kotyogva el, mint amennyit szabad lenne, a határtalan boldogság elnyomja a belenevelt óvatosságot.*
-Régen a városban laktam, a szüleimmel. Pici voltam még mikor meghaltak, nagyapa akkor vett magához, nem is emlékszem Artheniorra. A szüleimre sem. Ő gyakran megy a városba, ott szokta eladni a portékáit. Keresett bőrműves, otthon dolgozik, aztán mikor elkészül a rendelésekkel, beviszi a városba, otthon nem fogad vásárlókat.
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-18 18:44:52
Üzenet elküldve: 2018-12-18 18:44:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ő is látott a helyzetben tárgyalási lehetőséget. Megelégedett volna két erszénnyel, de még talán eggyel is. Gúnyosan elmosolyodik, mikor tippje beigazolódni látszik a holdfény hajú nőstény származását illetően. A másik kettő mintha csak a testével védené. Csak egy pillantásra méltatja Dreyiát, miközben az ork karját célozza a nyíllal. Nem fog szópárbajt vívni egy jöttmentel, nagyobb gondja is van annál. Például az, hogy mi lesz, ha nem teszik, amit mond. Nem akarja megölni egyiküket sem. Na nem azért, mert sajnálná bármelyiknek is a halálát, egyszerűen csak addig él az alkupozíciója, míg mindhárman élnek. Egy sebesült nem változtat semmin, de egy halottra mindenki vérszemet kap.
Sok ideje nincs agyalni a problémán, mert az ork elbődülve indul meg felé. Fegyvert ugyan nem lát nála, de ha bárki is arra számítana, hogy hagyja majd, hogy a behemót elérje, hát téved.*
~Ostoba hím.~
*Egy pillanatig céloz csak, behunyva bal szemét, majd útjára engedi a nyilat. Kedveli az íj pendülésének hangját, megnyugtatja. Az már kevésbé, hogy a nyílvessző nem arra tart, amerre elképzelte és alighanem vállba fogja találni az orkot. Tikkelő szemmel veszi tudomásul a tényállást, ez nem fogja megállítani a vérszemet kapott hústornyot.
Az íjat a földre dobva kardjához kap, de későn. Vaskos kéz szorul karjára, arcába pedig érzi a jókora öklöt becsapódni. Túl közel volt az ork. Szíves örömest vágódna hanyatt, de nem tud, az ork ugyanis erősen tartja a karjánál fogva. Érzi, ahogy alsóajka felszakad valahol, szájából vér szivárog. A drága, drága vére...*
-Állj!
*Parancsol az orkra zúgó fejjel, de feléjük a kérés már csak így megy. Ha elérhetné a kardját, mielőtt az ork nekikezd kikloffolni az arcát, az szuper lenne. Nem, képtelen lenne előrántani a pengét így... Kavarognak fejében az ötletek, de a legfontosabb most az lenne, hogy megszökjön az orktól.*
-Ne.
*Köp ki némi vért és emeli fel karját jelezve, hogy nem nyúlkál a pengéért. Nem sok reményt fűz hozzá, hogy a hatalmas ork majd lehiggad, de minden eszközt megragad.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Ő is látott a helyzetben tárgyalási lehetőséget. Megelégedett volna két erszénnyel, de még talán eggyel is. Gúnyosan elmosolyodik, mikor tippje beigazolódni látszik a holdfény hajú nőstény származását illetően. A másik kettő mintha csak a testével védené. Csak egy pillantásra méltatja Dreyiát, miközben az ork karját célozza a nyíllal. Nem fog szópárbajt vívni egy jöttmentel, nagyobb gondja is van annál. Például az, hogy mi lesz, ha nem teszik, amit mond. Nem akarja megölni egyiküket sem. Na nem azért, mert sajnálná bármelyiknek is a halálát, egyszerűen csak addig él az alkupozíciója, míg mindhárman élnek. Egy sebesült nem változtat semmin, de egy halottra mindenki vérszemet kap.
Sok ideje nincs agyalni a problémán, mert az ork elbődülve indul meg felé. Fegyvert ugyan nem lát nála, de ha bárki is arra számítana, hogy hagyja majd, hogy a behemót elérje, hát téved.*
~Ostoba hím.~
*Egy pillanatig céloz csak, behunyva bal szemét, majd útjára engedi a nyilat. Kedveli az íj pendülésének hangját, megnyugtatja. Az már kevésbé, hogy a nyílvessző nem arra tart, amerre elképzelte és alighanem vállba fogja találni az orkot. Tikkelő szemmel veszi tudomásul a tényállást, ez nem fogja megállítani a vérszemet kapott hústornyot.
Az íjat a földre dobva kardjához kap, de későn. Vaskos kéz szorul karjára, arcába pedig érzi a jókora öklöt becsapódni. Túl közel volt az ork. Szíves örömest vágódna hanyatt, de nem tud, az ork ugyanis erősen tartja a karjánál fogva. Érzi, ahogy alsóajka felszakad valahol, szájából vér szivárog. A drága, drága vére...*
-Állj!
*Parancsol az orkra zúgó fejjel, de feléjük a kérés már csak így megy. Ha elérhetné a kardját, mielőtt az ork nekikezd kikloffolni az arcát, az szuper lenne. Nem, képtelen lenne előrántani a pengét így... Kavarognak fejében az ötletek, de a legfontosabb most az lenne, hogy megszökjön az orktól.*
-Ne.
*Köp ki némi vért és emeli fel karját jelezve, hogy nem nyúlkál a pengéért. Nem sok reményt fűz hozzá, hogy a hatalmas ork majd lehiggad, de minden eszközt megragad.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:31:51
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:31:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Az éji úgy látszik, hülyeségre készül. De ezt még tetézi, hogy a három utazóra feszít rá íjjal, alig pár lépésről. Nem ez a legzseniálisabb terv, amit valaki kitalált. Az élet sokszor bizonyította, hogy eszméletlen nagy ostobaság íjjal páncélos húshegyre célozni. Dreyia hallgatja a nő monológját, és felnevet.*
-Eltévesztetted a házszámot, kicsi lány. Mondd meg neki te, van füle és agya is, hogy hallja. Nem ostoba szolga, hogy utasítani kelljen, de gyanítom, a régi életed kiverni belőled nem lesz olyan nehéz. Tuti valami nemeske lehettél odahaza. De idekint, távol a biztonságtól, az arroganciád édes kevés.
*Ahogy Zammiriára néz, ami rejtély, hogy teszi de Dreyia nem épp Wagzal méretű, így elláthat mellette. Nem kicsit parancsolgató stílusa, de erről hamarosan leszokik, vagy Wagzal vagy Dreyia gondoskodik róla. Amikor az erszényükre tér ki, szintén felvidul Dreyia, de erre már Wagzal is mozdul. Érzékeli Zammiria tevékenységét is, így ellenkező oldalra tér ki, hogy Zammi célozhasson a cafkára miközben az ork és ő lerohanják. Dreyia cikcakkozva, előredőlve fut az eszement éji felé. Nem mintha lenne esélye megütni a nőt, hisz az ork is robogó tempóra váltott, és csak a szerencsén vagy az isteneken múlik, mi lesz a nemes hölggyel. Dreyia részéről veszítse fejét a francba.*
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 17:41:46, a következő indokkal:
Vesszők pótlása.
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Az éji úgy látszik, hülyeségre készül. De ezt még tetézi, hogy a három utazóra feszít rá íjjal, alig pár lépésről. Nem ez a legzseniálisabb terv, amit valaki kitalált. Az élet sokszor bizonyította, hogy eszméletlen nagy ostobaság íjjal páncélos húshegyre célozni. Dreyia hallgatja a nő monológját, és felnevet.*
-Eltévesztetted a házszámot, kicsi lány. Mondd meg neki te, van füle és agya is, hogy hallja. Nem ostoba szolga, hogy utasítani kelljen, de gyanítom, a régi életed kiverni belőled nem lesz olyan nehéz. Tuti valami nemeske lehettél odahaza. De idekint, távol a biztonságtól, az arroganciád édes kevés.
*Ahogy Zammiriára néz, ami rejtély, hogy teszi de Dreyia nem épp Wagzal méretű, így elláthat mellette. Nem kicsit parancsolgató stílusa, de erről hamarosan leszokik, vagy Wagzal vagy Dreyia gondoskodik róla. Amikor az erszényükre tér ki, szintén felvidul Dreyia, de erre már Wagzal is mozdul. Érzékeli Zammiria tevékenységét is, így ellenkező oldalra tér ki, hogy Zammi célozhasson a cafkára miközben az ork és ő lerohanják. Dreyia cikcakkozva, előredőlve fut az eszement éji felé. Nem mintha lenne esélye megütni a nőt, hisz az ork is robogó tempóra váltott, és csak a szerencsén vagy az isteneken múlik, mi lesz a nemes hölggyel. Dreyia részéről veszítse fejét a francba.*
A hozzászólást Hengerfej (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 17:41:46, a következő indokkal:
Vesszők pótlása.
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:08:25
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:08:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ziana Yedhir//
*Feltűnik neki a szinte ezüst tálcán nyújtotta határozott válasz, de úgy véli, ha már volt ilyen kedves hozzá a nő és megmutatja neki az utat, kötözködik vele.*
- Lassan kezdem úgy érezni, hogy nekem sem kéne a város felé vennem az utat.*Jegyzi meg kedvesen mosolyogva. Bár magában teljességgel tisztában van azzal, hogy ha még akár 5-10 napot el kéne töltenie itt a hatalmas rengetegben bizonyosan elmebomoltan vergődne elő, reszkető lábakkal, mindig maga-magamögé tekintve és azt mondogatva: Van itt valaki, ugye te is hallod.*
- Áú.*Nyugtázza egy elhaló megjegyzéssel, hogy egy nemrég még félrehajtott ág minden igyekezete ellenére megsimogatja nem is túl finoman az arcát. A terep egyre nehezebben járható, ahogy várható YIlanda sokkal lassabban mozog, minden egyes bokorral külön-külön csatát vív az átkelésért.*
- Napjában ötször?*Akad meg a fejében a mondat, ő nem lenne képes ilyen kitartóan foglalkozni a fürtjeivel még akkor se, ha egyedül élne egy erdő kellős közepén. Egy másik emberi lény társasága nélkül bizonyosan fává vagy szúnyog eleséggé válna egy idő után.*
- Felajánlanám, hogy készítek egy szép kontyot neked, de sajnos nem tudom azt, hogy kéne. Tehát akkor ketten éltek a nagyapáddal itt az erdőben? Ő sem jár a város felé?*Kíváncsiskodik és reméli, a nő ezt még nem tartja túl tolakodó kérdésnek. Mikor Ziana arra utal mivel vicces is az erdő, ő kissé gúnyos tekintetét nekiszegezi a szembejövő fáknak és bokroknak, mintha csak azt mondaná: Én már pedig kijutok innen, látjátok, engem nem tudtok már átejteni, ennyi.*
~Aztán majd egyszer megkapjátok a magatokét és tüzelő lesz belőletek, meg baltanyél.~
//Ziana Yedhir//
*Feltűnik neki a szinte ezüst tálcán nyújtotta határozott válasz, de úgy véli, ha már volt ilyen kedves hozzá a nő és megmutatja neki az utat, kötözködik vele.*
- Lassan kezdem úgy érezni, hogy nekem sem kéne a város felé vennem az utat.*Jegyzi meg kedvesen mosolyogva. Bár magában teljességgel tisztában van azzal, hogy ha még akár 5-10 napot el kéne töltenie itt a hatalmas rengetegben bizonyosan elmebomoltan vergődne elő, reszkető lábakkal, mindig maga-magamögé tekintve és azt mondogatva: Van itt valaki, ugye te is hallod.*
- Áú.*Nyugtázza egy elhaló megjegyzéssel, hogy egy nemrég még félrehajtott ág minden igyekezete ellenére megsimogatja nem is túl finoman az arcát. A terep egyre nehezebben járható, ahogy várható YIlanda sokkal lassabban mozog, minden egyes bokorral külön-külön csatát vív az átkelésért.*
- Napjában ötször?*Akad meg a fejében a mondat, ő nem lenne képes ilyen kitartóan foglalkozni a fürtjeivel még akkor se, ha egyedül élne egy erdő kellős közepén. Egy másik emberi lény társasága nélkül bizonyosan fává vagy szúnyog eleséggé válna egy idő után.*
- Felajánlanám, hogy készítek egy szép kontyot neked, de sajnos nem tudom azt, hogy kéne. Tehát akkor ketten éltek a nagyapáddal itt az erdőben? Ő sem jár a város felé?*Kíváncsiskodik és reméli, a nő ezt még nem tartja túl tolakodó kérdésnek. Mikor Ziana arra utal mivel vicces is az erdő, ő kissé gúnyos tekintetét nekiszegezi a szembejövő fáknak és bokroknak, mintha csak azt mondaná: Én már pedig kijutok innen, látjátok, engem nem tudtok már átejteni, ennyi.*
~Aztán majd egyszer megkapjátok a magatokét és tüzelő lesz belőletek, meg baltanyél.~
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-18 01:14:15
Üzenet elküldve: 2018-12-18 01:14:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Wagzal visszarángatja a vitába, így kénytelen megfigyelői pozícióját feladni. Elsőként egy lanyha mosollyal felel a zsoldosnak Dreyia ellenző véleményének említésére.*
- Gondolod?
*Aztán békítő nézőpontot ajánl, mert félő, hogy elbízzák magukat a Patkányokkal szemben. A hangja most is lágy és türelmes.*
- Nos, ezt már talán sosem tudjuk meg. A magam részéről óvatos vagyok, mert túl keveset tudok róluk. De az biztos, hogy ők nem egy törvényes városőrség. Erővel és saját, íratlan szabályokkal dolgoznak. És ne feledjétek, hogy akiket láttunk, csak gyalogok a táblán…
*Bosszantja, hogy olyan keveset tud, de az óvatosság türelemre inti. Aztán a hóesés kisimítja feszültségét. Egészen a támadásig.
A maga részéről megtorpan, amint a nőstény felfedi magát. A távolsági fegyver előnyt jelent, ám ők hárman vannak egy ellen, legalábbis Wagzal nem szólt, hogy mást is érezne a közelben. Így pedig, ha a nőstény ellövi esélyét, könnyen szorult helyzetbe kerülhet akkor is, ha van terepismerete. Továbbgondolásra nincs ideje, mivel Wagzal nekiiramodik.*
- Ne!
*Kiáltja azért utána önkéntelenül, mert még látott a helyzetben tárgyalási lehetőséget. Egy nőstény egyedül az erdőben eléggé kiszolgáltatott, s nyilván nem véletlenül bukkant fel ilyen messze a Kikötőtől. Azon kívül az a nyíl, bár egyetlen lövés, mégis veszélyes. Bár az biztos, hogy ha a mélységi elereszti, akkor viselnie kell a következményeket. Mivel Dreyia Zam és a veszély közé lépett, Zamnak nincs gyors beleszólása a dolgokba, de dobótőreit előhúzza a csizmáiból, és ő is futni, helyezkedni kezd. Nem szándéka megölni Mirlahint, de ha kárt tesz a társaiban, akkor nem hagyja elmenni. Talán még a gyors megadással is jobban járna. Ha ki tudja kerülni Wagzalt.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Wagzal visszarángatja a vitába, így kénytelen megfigyelői pozícióját feladni. Elsőként egy lanyha mosollyal felel a zsoldosnak Dreyia ellenző véleményének említésére.*
- Gondolod?
*Aztán békítő nézőpontot ajánl, mert félő, hogy elbízzák magukat a Patkányokkal szemben. A hangja most is lágy és türelmes.*
- Nos, ezt már talán sosem tudjuk meg. A magam részéről óvatos vagyok, mert túl keveset tudok róluk. De az biztos, hogy ők nem egy törvényes városőrség. Erővel és saját, íratlan szabályokkal dolgoznak. És ne feledjétek, hogy akiket láttunk, csak gyalogok a táblán…
*Bosszantja, hogy olyan keveset tud, de az óvatosság türelemre inti. Aztán a hóesés kisimítja feszültségét. Egészen a támadásig.
A maga részéről megtorpan, amint a nőstény felfedi magát. A távolsági fegyver előnyt jelent, ám ők hárman vannak egy ellen, legalábbis Wagzal nem szólt, hogy mást is érezne a közelben. Így pedig, ha a nőstény ellövi esélyét, könnyen szorult helyzetbe kerülhet akkor is, ha van terepismerete. Továbbgondolásra nincs ideje, mivel Wagzal nekiiramodik.*
- Ne!
*Kiáltja azért utána önkéntelenül, mert még látott a helyzetben tárgyalási lehetőséget. Egy nőstény egyedül az erdőben eléggé kiszolgáltatott, s nyilván nem véletlenül bukkant fel ilyen messze a Kikötőtől. Azon kívül az a nyíl, bár egyetlen lövés, mégis veszélyes. Bár az biztos, hogy ha a mélységi elereszti, akkor viselnie kell a következményeket. Mivel Dreyia Zam és a veszély közé lépett, Zamnak nincs gyors beleszólása a dolgokba, de dobótőreit előhúzza a csizmáiból, és ő is futni, helyezkedni kezd. Nem szándéka megölni Mirlahint, de ha kárt tesz a társaiban, akkor nem hagyja elmenni. Talán még a gyors megadással is jobban járna. Ha ki tudja kerülni Wagzalt.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:17:46
Üzenet elküldve: 2018-12-17 21:17:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* Még a váratlan kukkoló érkezése előtt, a beszélgetés vége felé a Horrorin család szégyenfoltja oda fordul a szabónőhöz, hogy összegezze a tanulságot. Mármint amit levont.*
-Azt hiszem Zammiria, hogy Linkelstar azt akarja mondani nekünk, hogy hibát követtél el azzal, hogy oda adtad nekik a száz aranyat.
Hiszen nem bánthattak volna minket akkor sem, ha nyíltan köpünk a szemük közé és elsétálunk. Hiszen a Kikötő békéje számukra fontosabb, mint koszos pár arany.
* Valamiért az az érzésem, ahogy írom ezeket a sorokat, hogy a hangjából kicsengő irónia nem csak félreértés. Talán tényleg komolyan gondolja agyaras hősünk, amit más, értelmesebb szereplőnk nem teheti, hogy ez a látszólagos nyugalom sokkal inkább fakad a konfliktusok imént látott rendezéséből. Pont a kis összeg a lényeg. Ezek a kis összegek, amivel enyhítik a lebukott tolvaj fájdalmát, vagy csak saját főnökükét, aki nem kap pár napig sápot, egy kereskedőnek bőven elfogadható szint. Amolyan leírja veszteség listába, és elfelejti. Sokkal jobban jár és az Arthenior felé vagy a másik irányba, a tengerentúlra szállított árú árában majd kompenzálja.
Még mindig örülök annak, hogy hőseink nem próbálták ki, hogy mennyire érte volna meg a rakparton kipróbálni a fizetés nélkül távozást. És nagy szerencsének mondhatják, hogy a zsebes kárára a veszteségükből is alkudhattak.*
-Igen, a hercegnő imádni szokta az élet ezen szép pillanatait.
* Ám nem olyan sokáig tart ez a jókedv. Balszerencséjükre vagy talán épp jó, hogy előre tudta figyelmeztetni őket, de Wagzal szó szerint kiszimatolja a csapdát.*
~ Talán, ha nem ütném bele mindenbe az orromat, akkor simán csak eloldalgott volna.~
* Ám a megtörténtet nehéz lenne visszacsinálni. A lány előjön és ez határozottan egy rablótámadás. Méghozzá a legvédtelenebb tagjuk ellen céloz a kis kormos képű. Ha nem lenne egyébként is dühös amiatt, mert épp azon vitáztak, hogy a Patkányoknak nem kellett volna aranyat fizetni az életükért cserébe, most lehet megvárná a többiek reakcióját, mennyire hajlandóak kockáztatni egy torokban megálló nyílvesszőt.*
-Vagy talán te lennél halott, kokszos!
* Agyarait elővillantva bődül el és mintha csak katapultból lőtték volna ki, iramodik meg Mirlahin felé.
Nem vesz elő most még semmi fegyvert. Az értelmes fajok mindegyikének van egy szokása. Ha nem fegyverrel támad a másik és ezért nincs közvetlen fizikai fenyegetettség, akkor haboznak ők ilyet használni.*
~ Az utolsó esélye, hogy védje magát, ha a készülő lövéssel sakkban tart minket. Vagy eddig így gondolta.
Most talán azon tanakszik majd, hogy ha nem használ éles fegyvert, akkor megúszhatja néhány kék-zöld folttal. Ezért inkább belemegy az ökölharcba, mintsem megsebesítse valamelyikünket és emiatt a vérét vegyük.~
* Ez a három dolog egyszerre történik. A gondolat, az üvöltés és a megiramodás. Ha eléri a haramia nőszemélyt, akkor annak a bal kezét megragadva minden erejét beleadja, hogy ne engedje el egyhamar. Jobbjának páncélos öklével pedig az arcába csap. Egy olyan harcedzett jellem hamar kiszúrhatja a mozdulatból, hogy nem ez nem egy képzett ökölvívóé. Inkább kocsmai verekedőkére hasonlít. Nem állcsúcsra irányul a mozdulat, hogy a másik megszédüljön, hanem a vér mellett legalább annyira nyomot hagyjon a szépségén. Fogak vagy az orr eltörése.
Ám ha valamiért mégis meggondolta volna magát az útonálló és kereket oldana, akkor nehéz vértjében nem rohanna utána, hanem két kezével előhúzva dobótőreit kettőt gyors egymásutánban utána engedne a háta közepét célozva.*
~ Remélem ott hátul okosak lesznek és nem vetik ők is rá magukat. Most jobban esne egy kis harc egy mélységivel szemben, mintsem elijesszék.~
* Mivel a száműzött nő minden mozdulatát éberen figyeli, hogy ha célpontot változtatna, akkor le tudja reagálni, ezért nincs egy töredék másodperce sem arra, hogy hátranézzen. De konok megindulását az sem akadályozhatja meg, ha közben erre kérlelnék. Öngyilkosság lenne megállni most már. Csak ügye abban az esetben, ha szökni próbál a támadójuk és a két penge útjára bocsátásával megnyugodhatna.*
~ Talán igaza van Zammiriának és nem kéne állandóan ilyen helyzetbe keverednem...~
//sortűz képességének használata abban az esetben, ha Mirlahin megpróbálna elszaladni. Ellenkező esetben pusztakezes harc. //
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* Még a váratlan kukkoló érkezése előtt, a beszélgetés vége felé a Horrorin család szégyenfoltja oda fordul a szabónőhöz, hogy összegezze a tanulságot. Mármint amit levont.*
-Azt hiszem Zammiria, hogy Linkelstar azt akarja mondani nekünk, hogy hibát követtél el azzal, hogy oda adtad nekik a száz aranyat.
Hiszen nem bánthattak volna minket akkor sem, ha nyíltan köpünk a szemük közé és elsétálunk. Hiszen a Kikötő békéje számukra fontosabb, mint koszos pár arany.
* Valamiért az az érzésem, ahogy írom ezeket a sorokat, hogy a hangjából kicsengő irónia nem csak félreértés. Talán tényleg komolyan gondolja agyaras hősünk, amit más, értelmesebb szereplőnk nem teheti, hogy ez a látszólagos nyugalom sokkal inkább fakad a konfliktusok imént látott rendezéséből. Pont a kis összeg a lényeg. Ezek a kis összegek, amivel enyhítik a lebukott tolvaj fájdalmát, vagy csak saját főnökükét, aki nem kap pár napig sápot, egy kereskedőnek bőven elfogadható szint. Amolyan leírja veszteség listába, és elfelejti. Sokkal jobban jár és az Arthenior felé vagy a másik irányba, a tengerentúlra szállított árú árában majd kompenzálja.
Még mindig örülök annak, hogy hőseink nem próbálták ki, hogy mennyire érte volna meg a rakparton kipróbálni a fizetés nélkül távozást. És nagy szerencsének mondhatják, hogy a zsebes kárára a veszteségükből is alkudhattak.*
-Igen, a hercegnő imádni szokta az élet ezen szép pillanatait.
* Ám nem olyan sokáig tart ez a jókedv. Balszerencséjükre vagy talán épp jó, hogy előre tudta figyelmeztetni őket, de Wagzal szó szerint kiszimatolja a csapdát.*
~ Talán, ha nem ütném bele mindenbe az orromat, akkor simán csak eloldalgott volna.~
* Ám a megtörténtet nehéz lenne visszacsinálni. A lány előjön és ez határozottan egy rablótámadás. Méghozzá a legvédtelenebb tagjuk ellen céloz a kis kormos képű. Ha nem lenne egyébként is dühös amiatt, mert épp azon vitáztak, hogy a Patkányoknak nem kellett volna aranyat fizetni az életükért cserébe, most lehet megvárná a többiek reakcióját, mennyire hajlandóak kockáztatni egy torokban megálló nyílvesszőt.*
-Vagy talán te lennél halott, kokszos!
* Agyarait elővillantva bődül el és mintha csak katapultból lőtték volna ki, iramodik meg Mirlahin felé.
Nem vesz elő most még semmi fegyvert. Az értelmes fajok mindegyikének van egy szokása. Ha nem fegyverrel támad a másik és ezért nincs közvetlen fizikai fenyegetettség, akkor haboznak ők ilyet használni.*
~ Az utolsó esélye, hogy védje magát, ha a készülő lövéssel sakkban tart minket. Vagy eddig így gondolta.
Most talán azon tanakszik majd, hogy ha nem használ éles fegyvert, akkor megúszhatja néhány kék-zöld folttal. Ezért inkább belemegy az ökölharcba, mintsem megsebesítse valamelyikünket és emiatt a vérét vegyük.~
* Ez a három dolog egyszerre történik. A gondolat, az üvöltés és a megiramodás. Ha eléri a haramia nőszemélyt, akkor annak a bal kezét megragadva minden erejét beleadja, hogy ne engedje el egyhamar. Jobbjának páncélos öklével pedig az arcába csap. Egy olyan harcedzett jellem hamar kiszúrhatja a mozdulatból, hogy nem ez nem egy képzett ökölvívóé. Inkább kocsmai verekedőkére hasonlít. Nem állcsúcsra irányul a mozdulat, hogy a másik megszédüljön, hanem a vér mellett legalább annyira nyomot hagyjon a szépségén. Fogak vagy az orr eltörése.
Ám ha valamiért mégis meggondolta volna magát az útonálló és kereket oldana, akkor nehéz vértjében nem rohanna utána, hanem két kezével előhúzva dobótőreit kettőt gyors egymásutánban utána engedne a háta közepét célozva.*
~ Remélem ott hátul okosak lesznek és nem vetik ők is rá magukat. Most jobban esne egy kis harc egy mélységivel szemben, mintsem elijesszék.~
* Mivel a száműzött nő minden mozdulatát éberen figyeli, hogy ha célpontot változtatna, akkor le tudja reagálni, ezért nincs egy töredék másodperce sem arra, hogy hátranézzen. De konok megindulását az sem akadályozhatja meg, ha közben erre kérlelnék. Öngyilkosság lenne megállni most már. Csak ügye abban az esetben, ha szökni próbál a támadójuk és a két penge útjára bocsátásával megnyugodhatna.*
~ Talán igaza van Zammiriának és nem kéne állandóan ilyen helyzetbe keverednem...~
//sortűz képességének használata abban az esetben, ha Mirlahin megpróbálna elszaladni. Ellenkező esetben pusztakezes harc. //
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:02:31
Üzenet elküldve: 2018-12-17 20:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//YIlanda Hyths//
*A kérdés jogos, maga is feltette már számtalanszor. Persze sosem hangosan kimondva, csak csendesen kételkedve nagyatyja szavaiban.*
-Hát, öhm.
*Vakarja meg nyakát zavartan, önkéntelenül, majd fog bele a válaszba, érezhetően betanult, sokszor hallott mondatokat visszhangoz, kevéske meggyőződéssel.*
-Attól, hogy itt nincsenek mások, mármint emberek. Az emberek betegségeket terjesztenek, és én könnyen megbetegszem. Az emberek kihasználják mások kedvességét, ártatlanságát. Veszélyesek. Az erdő biztonságosabb. Sokan tűnnek el az utakról, elrabolják, kirabolják, meggyilkolják, eladják őket. Gyenge vagyok.
*Vonja meg vállát kelletlenül, nem túl élvezetes dolog hangosan kimondani saját hiányosságainkat, de hát ez van.*
-Nem tudnám megvédeni magam.
*Ránt azért egyet a tegez pántján, mintha számítana bármit is, hogy magával hordja.
Mindezen indokokat maga YIl is alátámasztotta előző történeteivel, így némileg fancsali a mosoly, melyet a bókra villant.*
-Na persze, különösen a hajrabló, leányokat megtámadó, martalóc, gyilkolásszós népség örülne.
*Halk beszélgetésük közben azért ha nem is gyorsan, de fogynak a méterek. A terep jelentősen lassítja a haladást, fákat, sűrűbbre nőtt bokrokat kell kerülgetni, kiálló gyökerekre, avar alatt rejtőző árkokra, kövekre ügyelni, de egyértelműen egy adott irányba haladnak.
Egy pillanatra megsajnálja YIlt, hogy nincs ideje még a hajára sem, gyorsan múlik azonban az érzés, belegondolva, neki magának mi mindenre van ideje.*
-Ez borzasztóan unalmas. Én jobban örülnék, ha olyan életem lenne, hogy abba alig férjen bele a fésülködés.
*Persze azért férjen bele, hiszen az is fontos.*
-Olykor napjában négyszer-ötször újra fonom.
*Csacsog, mint gondtalan leányka, bár hangján érezhető az elégedetlenség.*
-Mindig másféle módon, néha kontyba is rendezem *sóhajt nagyot* azzal is telik az idő, aztán mi végre? Úgysem láthatja senki, csak nagyapa. Aki meg azt hiszi kedvtelésből teszem, és mindig meglep újabb, szebb pántlikákkal, függőkkel. Melyek mind arra emlékeztetnek, hogy az egyetlen kaland, mulatság az életemben egy új frizura.
*Egyre halkabban mormolja szavait, s tudná folytatni az idők végéig, ám az útirányt illető megjegyzés kizökkenti.*
-Vicces ugye? Csalóka az erdő, bolyonghattál volna napokig is, igen közel a célodhoz, még sem találva meg.
//YIlanda Hyths//
*A kérdés jogos, maga is feltette már számtalanszor. Persze sosem hangosan kimondva, csak csendesen kételkedve nagyatyja szavaiban.*
-Hát, öhm.
*Vakarja meg nyakát zavartan, önkéntelenül, majd fog bele a válaszba, érezhetően betanult, sokszor hallott mondatokat visszhangoz, kevéske meggyőződéssel.*
-Attól, hogy itt nincsenek mások, mármint emberek. Az emberek betegségeket terjesztenek, és én könnyen megbetegszem. Az emberek kihasználják mások kedvességét, ártatlanságát. Veszélyesek. Az erdő biztonságosabb. Sokan tűnnek el az utakról, elrabolják, kirabolják, meggyilkolják, eladják őket. Gyenge vagyok.
*Vonja meg vállát kelletlenül, nem túl élvezetes dolog hangosan kimondani saját hiányosságainkat, de hát ez van.*
-Nem tudnám megvédeni magam.
*Ránt azért egyet a tegez pántján, mintha számítana bármit is, hogy magával hordja.
Mindezen indokokat maga YIl is alátámasztotta előző történeteivel, így némileg fancsali a mosoly, melyet a bókra villant.*
-Na persze, különösen a hajrabló, leányokat megtámadó, martalóc, gyilkolásszós népség örülne.
*Halk beszélgetésük közben azért ha nem is gyorsan, de fogynak a méterek. A terep jelentősen lassítja a haladást, fákat, sűrűbbre nőtt bokrokat kell kerülgetni, kiálló gyökerekre, avar alatt rejtőző árkokra, kövekre ügyelni, de egyértelműen egy adott irányba haladnak.
Egy pillanatra megsajnálja YIlt, hogy nincs ideje még a hajára sem, gyorsan múlik azonban az érzés, belegondolva, neki magának mi mindenre van ideje.*
-Ez borzasztóan unalmas. Én jobban örülnék, ha olyan életem lenne, hogy abba alig férjen bele a fésülködés.
*Persze azért férjen bele, hiszen az is fontos.*
-Olykor napjában négyszer-ötször újra fonom.
*Csacsog, mint gondtalan leányka, bár hangján érezhető az elégedetlenség.*
-Mindig másféle módon, néha kontyba is rendezem *sóhajt nagyot* azzal is telik az idő, aztán mi végre? Úgysem láthatja senki, csak nagyapa. Aki meg azt hiszi kedvtelésből teszem, és mindig meglep újabb, szebb pántlikákkal, függőkkel. Melyek mind arra emlékeztetnek, hogy az egyetlen kaland, mulatság az életemben egy új frizura.
*Egyre halkabban mormolja szavait, s tudná folytatni az idők végéig, ám az útirányt illető megjegyzés kizökkenti.*
-Vicces ugye? Csalóka az erdő, bolyonghattál volna napokig is, igen közel a célodhoz, még sem találva meg.
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-17 17:52:36
Üzenet elküldve: 2018-12-17 17:52:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Mirlahin//
*Hallja. Hallja az orkot, ahogy szaglászik és közeledik, hallja a fém jellegzetes súrlódását, ahogy előkerül hüvelyéből a szablya. Mélázva temeti arcát a kezeibe egy pillanatra, ezt most magának köszönheti. Ha itt marad, ha elszökik, észre fogják venni. Akkor már legyen ő az első, aki lép.
Idegre illeszti az nyilat és feláll, egyenesen az orkot célozva.*
-Nem tévedsz sokat drágám, potyognak az éjiek.
*Sziszegi, de nem néz közben a mélységire. Oldalazik néhány lépést, hogy maga is az útra kerüljön, persze a távolságot tartva. Még kitöri a bokáját valami gyökér ebben a rohadt cserjében.
Most van ideje szemrevételezni a társaságot, mindenkit csak egy pillanatra.*
-Mondd meg a méretes orkodnak, hogy ha megmozdul a keze, halott.
*Szegezi Zammiriának. A leány első pillantásra nemesnek tűnik, bizonyára az övé a hím. Nem mintha származásából túl sok előnyt tudna majd kovácsolni, épp ellenkezőleg. Ahogy családjából senki, úgy ő sem tűri meg a konkurenciát.
A harmadikat csak egy pillantásra méltatja, inkább tűnik harcosnak, mint előkelőnek. A szablya ugyan aggasztó lehet még a kezében, de míg távol van, nem foglalkoztatja különösképp.
Tudja, hogy csak egy nyílvesszőt lenne ideje kilőni, talán még fel sem húzhatná a következőt, mire megrohannák. Mindenesetre ennek is épp elég riasztónak kell lennie ahhoz, hogy azt tegyék, amit mond.*
-Erszényeket ide, majd húsz lépés hátra.
*Szólal meg ridegen, alaposan megfeszítve közben az ideget a nyílon.*
-Nem mondom még egyszer.
*Jelenik meg arcán undok félmosoly, szemei szinte világítanak a sötét csuklya alól. Még mindig az orkra céloz, de felkészül rá, hogy a legcsekélyebb mozgásra elkapja íját.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Mirlahin//
*Hallja. Hallja az orkot, ahogy szaglászik és közeledik, hallja a fém jellegzetes súrlódását, ahogy előkerül hüvelyéből a szablya. Mélázva temeti arcát a kezeibe egy pillanatra, ezt most magának köszönheti. Ha itt marad, ha elszökik, észre fogják venni. Akkor már legyen ő az első, aki lép.
Idegre illeszti az nyilat és feláll, egyenesen az orkot célozva.*
-Nem tévedsz sokat drágám, potyognak az éjiek.
*Sziszegi, de nem néz közben a mélységire. Oldalazik néhány lépést, hogy maga is az útra kerüljön, persze a távolságot tartva. Még kitöri a bokáját valami gyökér ebben a rohadt cserjében.
Most van ideje szemrevételezni a társaságot, mindenkit csak egy pillanatra.*
-Mondd meg a méretes orkodnak, hogy ha megmozdul a keze, halott.
*Szegezi Zammiriának. A leány első pillantásra nemesnek tűnik, bizonyára az övé a hím. Nem mintha származásából túl sok előnyt tudna majd kovácsolni, épp ellenkezőleg. Ahogy családjából senki, úgy ő sem tűri meg a konkurenciát.
A harmadikat csak egy pillantásra méltatja, inkább tűnik harcosnak, mint előkelőnek. A szablya ugyan aggasztó lehet még a kezében, de míg távol van, nem foglalkoztatja különösképp.
Tudja, hogy csak egy nyílvesszőt lenne ideje kilőni, talán még fel sem húzhatná a következőt, mire megrohannák. Mindenesetre ennek is épp elég riasztónak kell lennie ahhoz, hogy azt tegyék, amit mond.*
-Erszényeket ide, majd húsz lépés hátra.
*Szólal meg ridegen, alaposan megfeszítve közben az ideget a nyílon.*
-Nem mondom még egyszer.
*Jelenik meg arcán undok félmosoly, szemei szinte világítanak a sötét csuklya alól. Még mindig az orkra céloz, de felkészül rá, hogy a legcsekélyebb mozgásra elkapja íját.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-17 16:58:59
Üzenet elküldve: 2018-12-17 16:58:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Mirlahin//
*Dreyia hallgatja Wagzal okfejtését, és egyes pontokon még igazat is adna neki. Viszont van egy bökkenő, amit nagytestű útitársa nem vett figyelembe.*
-Az hogy lazán lenyomtak volna minket, szerintem egyikünk se vitatja. Hisz lássuk be három fő elvben egy bandának nem ellenfél. De, ahogy mondtad is. A Patkányok a város védelméről, és viszonylagos közbiztonságáról is gondoskodnak. Épp ezért nem nyírhattak ki minket a közönség előtt, pláne hogy a tolvaj lebukott. Inkább csináltak egy erődemonstrációt, és némi bakfis ellenében elengedtek minket. Amit még mindig nem értek, hogy nekik az a 30-40 arany hol érte meg. De mindegy is. Túlestünk rajta és megúsztuk verés nélkül tehát olcsón átjutottunk rajtuk.
*A havazás kicsit elcsendesítette a triót, hisz nem sűrűn van havazás. Ami viszont gyorsan kiöli a korábbi laza csevegést, az az ork bejelentése. Hogy valaki figyeli figyelte őket. Az a megjegyzés hogy egy éji leste őket vigyorgásra készteti. Kardot ránt és be ál Zammiria és a jelzett pont közé, hogy a társa, aki kevésbé harcias ne sérülhessen meg komolyabban, ha a jelzett nőstény tényleg ott lenne.*
-A fene a patkuciba a végén még igaza lesz, potyognak, erre felé az éjiek mintha készülne valami.
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Mirlahin//
*Dreyia hallgatja Wagzal okfejtését, és egyes pontokon még igazat is adna neki. Viszont van egy bökkenő, amit nagytestű útitársa nem vett figyelembe.*
-Az hogy lazán lenyomtak volna minket, szerintem egyikünk se vitatja. Hisz lássuk be három fő elvben egy bandának nem ellenfél. De, ahogy mondtad is. A Patkányok a város védelméről, és viszonylagos közbiztonságáról is gondoskodnak. Épp ezért nem nyírhattak ki minket a közönség előtt, pláne hogy a tolvaj lebukott. Inkább csináltak egy erődemonstrációt, és némi bakfis ellenében elengedtek minket. Amit még mindig nem értek, hogy nekik az a 30-40 arany hol érte meg. De mindegy is. Túlestünk rajta és megúsztuk verés nélkül tehát olcsón átjutottunk rajtuk.
*A havazás kicsit elcsendesítette a triót, hisz nem sűrűn van havazás. Ami viszont gyorsan kiöli a korábbi laza csevegést, az az ork bejelentése. Hogy valaki figyeli figyelte őket. Az a megjegyzés hogy egy éji leste őket vigyorgásra készteti. Kardot ránt és be ál Zammiria és a jelzett pont közé, hogy a társa, aki kevésbé harcias ne sérülhessen meg komolyabban, ha a jelzett nőstény tényleg ott lenne.*
-A fene a patkuciba a végén még igaza lesz, potyognak, erre felé az éjiek mintha készülne valami.
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-17 11:07:53
Üzenet elküldve: 2018-12-17 11:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ziana Yedhir//
*Lenéz a nőre, elfogja lelkét a vágyódás és az irigység, hogy ha megfelelő közegbe keveredik gyerekkorában, akkor talán ő is ilyen aranyos és kedves lehetne most és neki is lenne valakije, akinek a haját fonogathatná. Mikor Ziana a fogadó környékéről ad leírást az mélyen elraktározza, látszik, megfeszülten figyel, hogy megtalálja később a nő segítsége nélkül is.*
- A fák között? Ha nem akarsz, ne válaszolj rá, de mitől jobb ez a hatalmas rengeteg, mint egy emberekkel teli város?*Azért kíváncsi nagyon is a válaszra, mivel ő városban nevelkedett, természetes volt, hogy mindig van körülötte valaki, így most az erdőben nem kicsit elveszettnek érzi magát és érthetetlen számára Ziana életfelfogása. Bár úgy sejti talán ez a száműzetés nem egészen önkéntes alapokon nyugszik. Mikor a nő célozgat rá, hogy nem igazán szokott eltévelyedett vándorokat kísérgetni, mert azok mindig az ösvényt választják az ismeretlen helyett, csak zavartan mosolyog.*
~Soha többet, le nem térek az útról többet, ha megtalálom.~*Határozza el magában.*
- Azt hiszem, bárki örülne, ha egy ilyen kedves személy találná meg az erdőben, így nem is biztatlak a város felé menni, csak elrontanának. Én is jobban örülnék, ha fegyverhordozás helyett inkább egy hozzád hasonlóan vidám személyhez csapódva minden nap lenne időm és belső indíttatásom befonni a hajam.*Gondol saját száraz loboncára, két ujjhegyével még meg is pödöri egy hajtincse végét.*
- Ilyen közel van?*Lepődik meg, mikor a nő szájából elhangzik, hogy nagyjából egy és fél óra múlva már elérheti a fogadót.*
//Ziana Yedhir//
*Lenéz a nőre, elfogja lelkét a vágyódás és az irigység, hogy ha megfelelő közegbe keveredik gyerekkorában, akkor talán ő is ilyen aranyos és kedves lehetne most és neki is lenne valakije, akinek a haját fonogathatná. Mikor Ziana a fogadó környékéről ad leírást az mélyen elraktározza, látszik, megfeszülten figyel, hogy megtalálja később a nő segítsége nélkül is.*
- A fák között? Ha nem akarsz, ne válaszolj rá, de mitől jobb ez a hatalmas rengeteg, mint egy emberekkel teli város?*Azért kíváncsi nagyon is a válaszra, mivel ő városban nevelkedett, természetes volt, hogy mindig van körülötte valaki, így most az erdőben nem kicsit elveszettnek érzi magát és érthetetlen számára Ziana életfelfogása. Bár úgy sejti talán ez a száműzetés nem egészen önkéntes alapokon nyugszik. Mikor a nő célozgat rá, hogy nem igazán szokott eltévelyedett vándorokat kísérgetni, mert azok mindig az ösvényt választják az ismeretlen helyett, csak zavartan mosolyog.*
~Soha többet, le nem térek az útról többet, ha megtalálom.~*Határozza el magában.*
- Azt hiszem, bárki örülne, ha egy ilyen kedves személy találná meg az erdőben, így nem is biztatlak a város felé menni, csak elrontanának. Én is jobban örülnék, ha fegyverhordozás helyett inkább egy hozzád hasonlóan vidám személyhez csapódva minden nap lenne időm és belső indíttatásom befonni a hajam.*Gondol saját száraz loboncára, két ujjhegyével még meg is pödöri egy hajtincse végét.*
- Ilyen közel van?*Lepődik meg, mikor a nő szájából elhangzik, hogy nagyjából egy és fél óra múlva már elérheti a fogadót.*
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-16 19:18:20
Üzenet elküldve: 2018-12-16 19:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A világítótoronytól//
* Szerencsére a kikötő melletti erdő eltéveszthetetlen, úgyhogy Grotg meg is találja amit keresett. Az, hogy a hazafelé utat merre leli, szintén felvéste a koponyája belső felára. *
- Aszondja hogy... idefelé menet úgy jöttem, hogy a világítótornyot néztem amikor kiléptem az erdők közül, méghozzá kicsit féloldalasan. Így ni. * Áll meg háttal az erdőnek, kicsit féloldalasan a világítótorony felé fordulva.* Szóval ha most elindulok, akkor hazajutok.
* Állapítja meg, és ezzel a lendülettel el is kezd tolatni, ügyelve rá, hogy ne vegye le a szemét a világítótoronyról, amíg be nem ér a fák közé. Ott is halad tovább rendületlenül, csak néha jajdulva fel, amikor egy vastagabb ágat fejel le, amit nem tör ketté a kobakjával és a lendületével. Olykor el is esik, de nem esik kétségbe, mert Grotg okos. Ilyenkor megnézi a nyomait, és ismét irányba fordul, hogy folytathassa a hátrafelé menetet. *
* Szerencsére a kikötő melletti erdő eltéveszthetetlen, úgyhogy Grotg meg is találja amit keresett. Az, hogy a hazafelé utat merre leli, szintén felvéste a koponyája belső felára. *
- Aszondja hogy... idefelé menet úgy jöttem, hogy a világítótornyot néztem amikor kiléptem az erdők közül, méghozzá kicsit féloldalasan. Így ni. * Áll meg háttal az erdőnek, kicsit féloldalasan a világítótorony felé fordulva.* Szóval ha most elindulok, akkor hazajutok.
* Állapítja meg, és ezzel a lendülettel el is kezd tolatni, ügyelve rá, hogy ne vegye le a szemét a világítótoronyról, amíg be nem ér a fák közé. Ott is halad tovább rendületlenül, csak néha jajdulva fel, amikor egy vastagabb ágat fejel le, amit nem tör ketté a kobakjával és a lendületével. Olykor el is esik, de nem esik kétségbe, mert Grotg okos. Ilyenkor megnézi a nyomait, és ismét irányba fordul, hogy folytathassa a hátrafelé menetet. *
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-16 15:48:12
Üzenet elküldve: 2018-12-16 15:48:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Az erdőbe lépve csak egy hangyányit lassítja Kócos lépteit, amíg a megfelelő ösvényt megtalálja. Rég nem járt már a kikötőben, tulajdonképpen a kezdetek óta, amikor felébredt, s lázálma nem csitult. Hosszú ideig volt amnéziás, míg Pycta és a többiek segítettek rajta. A leégett árvaház emlékei azóta is kísértik, persze csak alattomban, rejtetten.*
- Galin, Gael, Salmar, Verisa, Abel, Regneto, Skatha... *Suttogja a rég elfeledett neveket. Volt egy nő is, aki meghalt, de az ő nevét már nem tudja felidézni, pedig kezei között veszítette el.* Régi szép idők. Ott jelentkeztem ismét, felnőtt korodban, igaz? *Kérdezi meg saját magától, de ezúttal nem jön válasz.*
- Ó, tehát meg vagy sértődve... ne duzzogj már, meglásd jó lesz! *Kacag fel ismét jókedvűen. A sűrű erdőben kószáló szél lassan sós víz illatát hozza magával, mely kapcsán ismét a levegőbe szippant, mélyet, nagyon mélyet.*
- Hamarosan... hamarosan... *Dúdolgatja magában, majd ismét kacagásba fullad az ének.*
*Az erdőbe lépve csak egy hangyányit lassítja Kócos lépteit, amíg a megfelelő ösvényt megtalálja. Rég nem járt már a kikötőben, tulajdonképpen a kezdetek óta, amikor felébredt, s lázálma nem csitult. Hosszú ideig volt amnéziás, míg Pycta és a többiek segítettek rajta. A leégett árvaház emlékei azóta is kísértik, persze csak alattomban, rejtetten.*
- Galin, Gael, Salmar, Verisa, Abel, Regneto, Skatha... *Suttogja a rég elfeledett neveket. Volt egy nő is, aki meghalt, de az ő nevét már nem tudja felidézni, pedig kezei között veszítette el.* Régi szép idők. Ott jelentkeztem ismét, felnőtt korodban, igaz? *Kérdezi meg saját magától, de ezúttal nem jön válasz.*
- Ó, tehát meg vagy sértődve... ne duzzogj már, meglásd jó lesz! *Kacag fel ismét jókedvűen. A sűrű erdőben kószáló szél lassan sós víz illatát hozza magával, mely kapcsán ismét a levegőbe szippant, mélyet, nagyon mélyet.*
- Hamarosan... hamarosan... *Dúdolgatja magában, majd ismét kacagásba fullad az ének.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-16 11:22:21
Üzenet elküldve: 2018-12-16 11:22:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Mirlahin//
*A napfény tompulását igazán nem bánják érzékeny szemei, hátrébb csúsztatja a csuklyát a fején, hogy könnyebb legyen szemkontaktust tartani társaival. Dühe már elmúlt, rosszkedve is lassacskán feloldódik, és ahogy belejönnek a vándorlás ritmusába, már a gyaloglás miatt sem sajnálja úgy magát. Figyelmesen hallgatja társai okfejtését korábbi helyzetükről, ám ezúttal már nem tesz hozzá saját gondolatot hangosan. Viszont megjegyzi, ők mit mondanak róla. Nem csak az egyedi jellemvonások gazdagodása, hanem a különböző nézőpontok megismerése is erre sarkallja. Csendes, lágy arckifejezése régi pompájában mutatkozik.
Az arcát érő hideg, nedves, mégis puha érintésre odaemeli a kezét. Ujjain végleg elillan a hópehely eredeti formája, apró cseppként terül szét. Ám jönnek még. S ő kitartja tenyerét, hogy megérinthesse a ritka jelenséget. Még az arcát is felemeli az ég felé, ahol a hópelyhek sötétnek látszanak, mivel felülről éri őket a fény. Érintésük csiklandó érzést hagy maga után és egy szolid mosolyt Zam szája sarkában. Sűrűn kell pislognia és hunyorognia is, ezért sokáig nem marad így. Szempilláin azonnal megül a fehérség, ahogy nem elég gondosan elrejtett, fehér hajfürtjein is megpihen. Örül, hogy kardigánt öltött. Lehelete a párás levegőben enyhe ködként gomolyog.*
- Ez igazán szép... remélem, Lesha is látja.
*A hegyekből érkezett óriásnak tán nem olyan különleges a látvány, de rövid ismeretségük alatt azt a benyomást keltette, hogy örül az ilyesminek. A csillagnézés is tőle eredt.
A beszélgetésüket Wagzal észrevétele szakítja meg. Tekintete megpróbál áthatolni a gyűlő, hulló fehérségen. Lemaradva követi a zsoldost, Dreyiával ők alkotják a hátvédet. Kerüli a recsegő gallyakat a talajon, és ha egy mód van rá, a hó ropogását is, ahol nyomokban megmaradt. Talán a nő már nincs ott, de az is lehet, hogy a közelben maradt. Nem kizárt, hogy nem volt elég ügyes, és nyomokat hagyott maga után a lassan megtelepedő hóban. Ha egy fajtársáról van szó, különösen érdemes óvatosnak lenni. Wagzal szavait a rabszolgáról szintén csak meghallgatja most. Gondolatai inkább a titokzatos nőstény körül járnak.*
//A legtermékenyebb a feketeföld//
//Mirlahin//
*A napfény tompulását igazán nem bánják érzékeny szemei, hátrébb csúsztatja a csuklyát a fején, hogy könnyebb legyen szemkontaktust tartani társaival. Dühe már elmúlt, rosszkedve is lassacskán feloldódik, és ahogy belejönnek a vándorlás ritmusába, már a gyaloglás miatt sem sajnálja úgy magát. Figyelmesen hallgatja társai okfejtését korábbi helyzetükről, ám ezúttal már nem tesz hozzá saját gondolatot hangosan. Viszont megjegyzi, ők mit mondanak róla. Nem csak az egyedi jellemvonások gazdagodása, hanem a különböző nézőpontok megismerése is erre sarkallja. Csendes, lágy arckifejezése régi pompájában mutatkozik.
Az arcát érő hideg, nedves, mégis puha érintésre odaemeli a kezét. Ujjain végleg elillan a hópehely eredeti formája, apró cseppként terül szét. Ám jönnek még. S ő kitartja tenyerét, hogy megérinthesse a ritka jelenséget. Még az arcát is felemeli az ég felé, ahol a hópelyhek sötétnek látszanak, mivel felülről éri őket a fény. Érintésük csiklandó érzést hagy maga után és egy szolid mosolyt Zam szája sarkában. Sűrűn kell pislognia és hunyorognia is, ezért sokáig nem marad így. Szempilláin azonnal megül a fehérség, ahogy nem elég gondosan elrejtett, fehér hajfürtjein is megpihen. Örül, hogy kardigánt öltött. Lehelete a párás levegőben enyhe ködként gomolyog.*
- Ez igazán szép... remélem, Lesha is látja.
*A hegyekből érkezett óriásnak tán nem olyan különleges a látvány, de rövid ismeretségük alatt azt a benyomást keltette, hogy örül az ilyesminek. A csillagnézés is tőle eredt.
A beszélgetésüket Wagzal észrevétele szakítja meg. Tekintete megpróbál áthatolni a gyűlő, hulló fehérségen. Lemaradva követi a zsoldost, Dreyiával ők alkotják a hátvédet. Kerüli a recsegő gallyakat a talajon, és ha egy mód van rá, a hó ropogását is, ahol nyomokban megmaradt. Talán a nő már nincs ott, de az is lehet, hogy a közelben maradt. Nem kizárt, hogy nem volt elég ügyes, és nyomokat hagyott maga után a lassan megtelepedő hóban. Ha egy fajtársáról van szó, különösen érdemes óvatosnak lenni. Wagzal szavait a rabszolgáról szintén csak meghallgatja most. Gondolatai inkább a titokzatos nőstény körül járnak.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-16 04:18:18
Üzenet elküldve: 2018-12-16 04:18:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elég egy csoda//
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* A derült, fényes őszi időt szinte egy csapásra váltja fel az égből hulló fehérség, hirdetve a tél közeledtét. Nem megszokott látványban lehet részük, és ez ork hősünk szerint csak feldobja a táj és beszélgetésük hangulatát.*
-Kételkedem benne, hogy olyan rosszul jártak volna. Amennyire átlátom az ottani dolgokat, inkább pont ellenkezőleg lehet. A Patkányok azzal vették át az uralmat a régen Artheniorhoz tartozó Kikötő felett, hogy elég fegyverforgatót tudtak maguk mögött a katonaság kivonulását követő káoszban.
Ha elbánnak három idegennel, akik megverték a tolvajukat, akkor nem törik meg nimbuszuk, csak újabb jelét adják, hogy az ő szemétdombjuk. Amit a kereskedőknek tiszteletben kell tartaniuk.
De nem volt érdekük, mert a harcban megsérülhetett volna némelyikük vagy akár egyet-kettőt el is kaphattunk volna, ha nem vigyáz. Utána persze legyűr a túlerő minket, de nekik is jobb volt pár arannyal több és békesség, mint megkockáztatni akár egy kisebb csoport ellen is a rohamot.
* Ki tudhatja, hogy vajon tényleg képesek lettek volna sírba rakni néhányat közülük, mielőtt befellegzik nekik is. Lehet, csak a testőr büszkesége mondatja ezt vele. De hirtelen meglepő kijelentést tesz, körülbelül akkor, mikor a mélységi rabszolgáról beszélgetnek.*
-Női szagot érzek. *gyorsan úgy érezi, hogy pontosítani kell, miközben orrcimpái remegtek és idegesen ki-be szívta a levegőt* Arról. *mutat egy remek lőállás felé.*
-Sötételf nő.
* Odasétál, ahonnét Mirlahin illata jön felé, de addigra már a lesben álló bandita minden bizonnyal régen elszelel. Töprengve nézi az üres helyet.*
-Valahogy az volt az érzésem, hogy nem szolgaként született. Inkább mindenről lemondónak éreztem, aki nagyon is tisztában van vele, hogy sok jogot elvesztett ezzel. De talán el sem bírná tartani magát. Lehet adóssága volt.
De igazatok van. Amikor köztük éltem, én sem olyannak ismertem meg a legtöbbet a népetek közül, aki jámboran elviseli az alávetettséget. Nagyon is tisztelik és ragaszkodnak a szabadsághoz, ha már egyszer megillette őket.
De van mindenből mindenféle az összes nép között!
//A legtermékenyebb a feketeföld//
* A derült, fényes őszi időt szinte egy csapásra váltja fel az égből hulló fehérség, hirdetve a tél közeledtét. Nem megszokott látványban lehet részük, és ez ork hősünk szerint csak feldobja a táj és beszélgetésük hangulatát.*
-Kételkedem benne, hogy olyan rosszul jártak volna. Amennyire átlátom az ottani dolgokat, inkább pont ellenkezőleg lehet. A Patkányok azzal vették át az uralmat a régen Artheniorhoz tartozó Kikötő felett, hogy elég fegyverforgatót tudtak maguk mögött a katonaság kivonulását követő káoszban.
Ha elbánnak három idegennel, akik megverték a tolvajukat, akkor nem törik meg nimbuszuk, csak újabb jelét adják, hogy az ő szemétdombjuk. Amit a kereskedőknek tiszteletben kell tartaniuk.
De nem volt érdekük, mert a harcban megsérülhetett volna némelyikük vagy akár egyet-kettőt el is kaphattunk volna, ha nem vigyáz. Utána persze legyűr a túlerő minket, de nekik is jobb volt pár arannyal több és békesség, mint megkockáztatni akár egy kisebb csoport ellen is a rohamot.
* Ki tudhatja, hogy vajon tényleg képesek lettek volna sírba rakni néhányat közülük, mielőtt befellegzik nekik is. Lehet, csak a testőr büszkesége mondatja ezt vele. De hirtelen meglepő kijelentést tesz, körülbelül akkor, mikor a mélységi rabszolgáról beszélgetnek.*
-Női szagot érzek. *gyorsan úgy érezi, hogy pontosítani kell, miközben orrcimpái remegtek és idegesen ki-be szívta a levegőt* Arról. *mutat egy remek lőállás felé.*
-Sötételf nő.
* Odasétál, ahonnét Mirlahin illata jön felé, de addigra már a lesben álló bandita minden bizonnyal régen elszelel. Töprengve nézi az üres helyet.*
-Valahogy az volt az érzésem, hogy nem szolgaként született. Inkább mindenről lemondónak éreztem, aki nagyon is tisztában van vele, hogy sok jogot elvesztett ezzel. De talán el sem bírná tartani magát. Lehet adóssága volt.
De igazatok van. Amikor köztük éltem, én sem olyannak ismertem meg a legtöbbet a népetek közül, aki jámboran elviseli az alávetettséget. Nagyon is tisztelik és ragaszkodnak a szabadsághoz, ha már egyszer megillette őket.
De van mindenből mindenféle az összes nép között!
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-15 23:24:38
Üzenet elküldve: 2018-12-15 23:24:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Három utazó. Két mélységi nőstény és egy ork, utóbbi talán valamelyiknek a szolgája. Bolond lenne beléjük állni egyedül, de jobb nem szem elől téveszteni őket. Sóhajtva kuporodik vissza az útmeni cserjés rejtekébe és teszi le maga mellé az íjat. Az ilyen jellegű munka bizony hosszú és fáradalmas, türelmet igényel. Neki pedig igen kevés türelem jutott osztályrészül, de megteszi, ami tőle telik.
Vége a régi időknek, erre a neve nem jelent semmit. Visszaút azonban nincs, az aranyért pedig meg kell dolgozni. Hát így áll a dolog.*
-Csak egyetlen magányos utazó, csak egy.
*Suttogja csak úgy magának halkan, miközben kiles a ködös útra. Nincs olyan az ég alatt, de még felette sem, akihez fohászkodna. De ha már kívánhat, legyen hím az illető. Szíves örömest töltené ki a Kikötő óta gyülemlő haragot valami oktondi barmon, aki azt hiszi, joga van egyáltalán a szemébe nézni. Mégpedig itt sok ilyen van. Kislány korában térden állva kuporogtak előtte, ha nénjével kiment a házból, most meg...*
-Bah.
*Kapja le tekintetét az útról és dobja a földre ismét az íjat. Hogy a fenébe jutott idáig?* ~Persze, tudom én.~
*Még pár órát ad a dolognak, de azután kénytelen lesz elindulni valamerre. Nem töltheti a napokat prédára várva, legjobb lesz, ha maga keresi fel őket. Keze szórakozottan szalad végig a csuklya alól kilógó, hófehér hajzuhatagon, majd állapodik meg combján. Bárkit is hoz elébe a sors, nem fogja sajnálni.*
A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.15 23:27:08
Vége a régi időknek, erre a neve nem jelent semmit. Visszaút azonban nincs, az aranyért pedig meg kell dolgozni. Hát így áll a dolog.*
-Csak egyetlen magányos utazó, csak egy.
*Suttogja csak úgy magának halkan, miközben kiles a ködös útra. Nincs olyan az ég alatt, de még felette sem, akihez fohászkodna. De ha már kívánhat, legyen hím az illető. Szíves örömest töltené ki a Kikötő óta gyülemlő haragot valami oktondi barmon, aki azt hiszi, joga van egyáltalán a szemébe nézni. Mégpedig itt sok ilyen van. Kislány korában térden állva kuporogtak előtte, ha nénjével kiment a házból, most meg...*
-Bah.
*Kapja le tekintetét az útról és dobja a földre ismét az íjat. Hogy a fenébe jutott idáig?* ~Persze, tudom én.~
*Még pár órát ad a dolognak, de azután kénytelen lesz elindulni valamerre. Nem töltheti a napokat prédára várva, legjobb lesz, ha maga keresi fel őket. Keze szórakozottan szalad végig a csuklya alól kilógó, hófehér hajzuhatagon, majd állapodik meg combján. Bárkit is hoz elébe a sors, nem fogja sajnálni.*
A hozzászólás írója (Mirlahin Nurumdalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.15 23:27:08
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-15 20:36:05
Üzenet elküldve: 2018-12-15 20:36:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A legtermékenyebb a feketeföld//
*Wagzal meséje a tolvajról, akár vicces is lehetne. Ha nem látta volna, hogy veri pépesre a szerencsétlen éjit. Viszont Dreyia is egyet ért a büntetéssel.*
-Bőven azt kapta, amit megérdemelt. Erő híján én a kezét vágtam volna le, hogy többet ne lopkodjon. És igen, a többit láttuk, pontosabban átéltem. Hisz ha egyedül maradtál volna velük valószínűsíthető, hogy neked ugranak. Az hogy beszóltam nekik nem öncélú halálvadászat volt. Ráadásul az észlényeknek le se esett, hogy csak 20-30 arany a bevételük, és még a kölyök sápját is bukták. Szóval egy okosabb egyed lazán föléjük nőhet.
*Zammiria szavai jó kedvre deríthetik az orkot, de a szelíd korholása is igaz.*
-Nehéz kérés, a koldusok és a nézelődők egy része eleve a srác társai voltak. Wagzal, ha akar se tudta volna kikerülni a rágcsálókat. Igaz kirabolni tervezték, de három fő már nekik is komolygond. No, nem azért mert erősebbek lettünk volna náluk. Csak ha egy háromfős csapatnak neki ugranak fuccs az általuk garantált béke és lelép mindenki. Így ketten, majd veled együtt hárman már gond lettünk nekik, és az a tény hogy nem csendesen szóltunk hozzájuk, hanem úgy hogy mindenki jól halja, nos, az fájt nekik. De a verés, amit a főnöküktől kapnak még inkább fog.
*A rabszolgás eseten felvonja szemöldökét, és érthetetlennek tartja. No, nem azért mert ne lehetne éji rabszolga, csak az a rész hogy jó neki úgy. Egészen addig morfondírozik, amíg észreveszi, hogy valami fehér vacak hullik az égből. Nem sűrűn lát havazást, de még hószállingózást se ezért alaposan megszemléli. Közben kifejti véleményét a rabszolgáról.*
-Nem tudom, a rabszolgaságot megjátszani számomra sértő dolog lenne. Na meg odahaza ezért meg is nyuvasztanának. Szóval egy éji sem játssza meg a rabszolgát pláne csak azért, hogy ne verjék meg. Meg hogy egy ember szolgája legyen, piha. Az a kölyök vagy eleve gyerekként került oda vagy nagyon beverte a fejét. Más ötletem nincs rá. Egyszerűen elfogadhatatlannak tartom a dolgot. Mert ha még frissen fogták el és csali lenne az oké. De akkor nem lett volna olyan mulya. Meg feltérképezte kikémlelte volna az ura lakhelyét, nem henyél vagy játszik nyamvadt ölebet. Az sértené az önbecsülését.
*Wagzal meséje a tolvajról, akár vicces is lehetne. Ha nem látta volna, hogy veri pépesre a szerencsétlen éjit. Viszont Dreyia is egyet ért a büntetéssel.*
-Bőven azt kapta, amit megérdemelt. Erő híján én a kezét vágtam volna le, hogy többet ne lopkodjon. És igen, a többit láttuk, pontosabban átéltem. Hisz ha egyedül maradtál volna velük valószínűsíthető, hogy neked ugranak. Az hogy beszóltam nekik nem öncélú halálvadászat volt. Ráadásul az észlényeknek le se esett, hogy csak 20-30 arany a bevételük, és még a kölyök sápját is bukták. Szóval egy okosabb egyed lazán föléjük nőhet.
*Zammiria szavai jó kedvre deríthetik az orkot, de a szelíd korholása is igaz.*
-Nehéz kérés, a koldusok és a nézelődők egy része eleve a srác társai voltak. Wagzal, ha akar se tudta volna kikerülni a rágcsálókat. Igaz kirabolni tervezték, de három fő már nekik is komolygond. No, nem azért mert erősebbek lettünk volna náluk. Csak ha egy háromfős csapatnak neki ugranak fuccs az általuk garantált béke és lelép mindenki. Így ketten, majd veled együtt hárman már gond lettünk nekik, és az a tény hogy nem csendesen szóltunk hozzájuk, hanem úgy hogy mindenki jól halja, nos, az fájt nekik. De a verés, amit a főnöküktől kapnak még inkább fog.
*A rabszolgás eseten felvonja szemöldökét, és érthetetlennek tartja. No, nem azért mert ne lehetne éji rabszolga, csak az a rész hogy jó neki úgy. Egészen addig morfondírozik, amíg észreveszi, hogy valami fehér vacak hullik az égből. Nem sűrűn lát havazást, de még hószállingózást se ezért alaposan megszemléli. Közben kifejti véleményét a rabszolgáról.*
-Nem tudom, a rabszolgaságot megjátszani számomra sértő dolog lenne. Na meg odahaza ezért meg is nyuvasztanának. Szóval egy éji sem játssza meg a rabszolgát pláne csak azért, hogy ne verjék meg. Meg hogy egy ember szolgája legyen, piha. Az a kölyök vagy eleve gyerekként került oda vagy nagyon beverte a fejét. Más ötletem nincs rá. Egyszerűen elfogadhatatlannak tartom a dolgot. Mert ha még frissen fogták el és csali lenne az oké. De akkor nem lett volna olyan mulya. Meg feltérképezte kikémlelte volna az ura lakhelyét, nem henyél vagy játszik nyamvadt ölebet. Az sértené az önbecsülését.
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-15 19:30:06
Üzenet elküldve: 2018-12-15 19:30:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//YIlanda Hyths//
-Magam fonom. És kis díszeket is készítek bele, nyáron virágokból, máskülönben színes madártollból, gyöngyökből, vagy csak pántlikából.
*Jelenti ki büszkén a haját ért dicséretre. Ez aztán borzalmasan hiányzott, egy barátnő, akivel el lehet csevegni a frizurákról, ruhákról, fiúkról. Nem mintha ismerne fiúkat.*
-Persze. Nem. A vár mellett.
*Felelget a gyorsan érkező kérdésekre, és egészíti még ki önként a tudnivalókat.*
-A város messzebb van, nos, sokkal messzebb. De él itt a közelben egy király.
*Bizonytalanodik el kissé a hegyi erőd tulajdonosának rangjában.*
-Vagy valami nagy úr, azt nem tudom pontosan. De hatalmas várban lakik, és biztos népes alattvalói vannak, nagy a forgalom arra felé, és sokan érkeznek onnan. Gyakran látom őket az úton. A vár aljában pedig van egy fogadó. Ott még sose jártam.
*Előzi meg gyorsan a további kérdéseket.*
-Nem megyek ki az útra sosem, mindig maradok a fák között.
*Tényleg szívesen segítene, de valahol megérti, hogy egy harcos hős nem engedheti, hogy más cipekedjen helyette, nem mutathatja gyengének magát.*
-Rendben, de ha elfáradnál szólj nyugodtan.
*Bólint és mosolyog kedvesen a lányra.*
-Segítek, és majd olyan lesz, mint a lovagos mesékben, én leszek a hűséges fegyverhordozód.
*Ezen még örömködik egy sort, majd szontyolodik el rövid időre hallva, hogy YIl nem is vinné magával kalandozni. Vállát vonja az okokra.*
-Azért nem sokan szoktak eltévedni. Általában mindenki az ösvényen marad.
*Nincs sem vádló él a hangjában, sem lenézés amiatt, hogy a másik vörösnek mégis sikerült elveszni pár fa között, a miérteken pedig nem gondolkodik, így elkerüli a felismerés, hogy talán ki letér az útról, az nem véletlen teszi, s rosszban sántikál, bujkál.
Saját maga is szívesebben élne a városban, egy szép házban, szomszédokkal, barátokkal, sokkal inkább, mint a semmi közepén egy morgós vénemberrel.*
-Igen.
*Sóhajt nagyot újra, majd vigyorodik el miközben felzárkózik YIL mögé.*
-Az utat úgy egy órán belül, aztán onnan jobbra, és még egy fél óra se, és eléred a tavernát.
//YIlanda Hyths//
-Magam fonom. És kis díszeket is készítek bele, nyáron virágokból, máskülönben színes madártollból, gyöngyökből, vagy csak pántlikából.
*Jelenti ki büszkén a haját ért dicséretre. Ez aztán borzalmasan hiányzott, egy barátnő, akivel el lehet csevegni a frizurákról, ruhákról, fiúkról. Nem mintha ismerne fiúkat.*
-Persze. Nem. A vár mellett.
*Felelget a gyorsan érkező kérdésekre, és egészíti még ki önként a tudnivalókat.*
-A város messzebb van, nos, sokkal messzebb. De él itt a közelben egy király.
*Bizonytalanodik el kissé a hegyi erőd tulajdonosának rangjában.*
-Vagy valami nagy úr, azt nem tudom pontosan. De hatalmas várban lakik, és biztos népes alattvalói vannak, nagy a forgalom arra felé, és sokan érkeznek onnan. Gyakran látom őket az úton. A vár aljában pedig van egy fogadó. Ott még sose jártam.
*Előzi meg gyorsan a további kérdéseket.*
-Nem megyek ki az útra sosem, mindig maradok a fák között.
*Tényleg szívesen segítene, de valahol megérti, hogy egy harcos hős nem engedheti, hogy más cipekedjen helyette, nem mutathatja gyengének magát.*
-Rendben, de ha elfáradnál szólj nyugodtan.
*Bólint és mosolyog kedvesen a lányra.*
-Segítek, és majd olyan lesz, mint a lovagos mesékben, én leszek a hűséges fegyverhordozód.
*Ezen még örömködik egy sort, majd szontyolodik el rövid időre hallva, hogy YIl nem is vinné magával kalandozni. Vállát vonja az okokra.*
-Azért nem sokan szoktak eltévedni. Általában mindenki az ösvényen marad.
*Nincs sem vádló él a hangjában, sem lenézés amiatt, hogy a másik vörösnek mégis sikerült elveszni pár fa között, a miérteken pedig nem gondolkodik, így elkerüli a felismerés, hogy talán ki letér az útról, az nem véletlen teszi, s rosszban sántikál, bujkál.
Saját maga is szívesebben élne a városban, egy szép házban, szomszédokkal, barátokkal, sokkal inkább, mint a semmi közepén egy morgós vénemberrel.*
-Igen.
*Sóhajt nagyot újra, majd vigyorodik el miközben felzárkózik YIL mögé.*
-Az utat úgy egy órán belül, aztán onnan jobbra, és még egy fél óra se, és eléred a tavernát.
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-15 18:58:54
Üzenet elküldve: 2018-12-15 18:58:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ziana Yedhir//
*Mikor a nő közli, hogy a támadóját márpedig a bogarak nem fogják elfogyasztani csalódást színlel, bár egy kis őszinte beütéssel. Hálás lett volna ugyanis az ízeltlábúak nemzetségének, ha ott helyben port és hamut csinálnak az idegenvezetőjéből. Mikor Ziana a haja után nyúl, gonosz mosolyt ereget az arcán, majd megszólal.*
- Neked is nagyon szép hajad van ám, talán szebb is, mint az enyém, hát vigyázz rá.*Toldja meg a történetet egy óva intéssel, persze a csuklyától nem igazán látja, de ez nem zavarja. A nő aggódása miatt feltámad benne a lelkiismeret, hogy esetleg kicsit eltúlozta a dolgokat, de gyorsan túlteszi magát.*
~Milyen kedves és ártatlan. Lehet, az erdő teszi és a társadalom nagy részétől való távolság.~*Elmélkedik magában, majd mikor Ziana a Fogadót említi, felcsillan a szeme.*
- Fogadó? Az is van errefelé? A város határában talán?*Kérdezősködik, bár neki aztán most már igazán mindegy hogy milyen emberek lakta létesítménybe tér be, csak ne legyen odakint az erdőben.*
- Köszönöm nagyon kedves vagy, hogy segíteni szeretnél, de minden holmimat elbírom.*Őszintén elenged egy mosolyt, igazán rossz érzés motoszkálna benne, ha még a táskáját, esetleg a palástját is a nőre bízná, minthogy olyan figyelmes és kedves vele.*
- Megvallom, téged nem szívesen vinnélek magammal gyilkosokat hajkurászni…*Jegyzi meg halkan.*…kár lenne a szép hajadért és ki igazítaná útba az eltévedt vándorokat itt az erdőben, ha én elviszlek?*Indul meg a bozótos irányába, amerre a nő mutatott.*
- Bölcs, tanító vagy pap. Talán inkább csak egy városi polgár lennék, ha tehetném. Valamint igenis nekem most nagydolog, hogy megmutatod az utat, ne is szerénykedj, a bókokat és dicséreteket illik elfogadni.*Ad egy tanácsod kedvesen mosolyogva, amire neki még néha magát is emlékeztetnie kell.*
- Mennyi idő alatt érünk oda?*Merül fel benne a gondolat, nem szívesen éjszakázna az erdőben újra, de kicsit nyugtatóan hat a gondolat, hogy talán már nem sokáig kell.*
//Ziana Yedhir//
*Mikor a nő közli, hogy a támadóját márpedig a bogarak nem fogják elfogyasztani csalódást színlel, bár egy kis őszinte beütéssel. Hálás lett volna ugyanis az ízeltlábúak nemzetségének, ha ott helyben port és hamut csinálnak az idegenvezetőjéből. Mikor Ziana a haja után nyúl, gonosz mosolyt ereget az arcán, majd megszólal.*
- Neked is nagyon szép hajad van ám, talán szebb is, mint az enyém, hát vigyázz rá.*Toldja meg a történetet egy óva intéssel, persze a csuklyától nem igazán látja, de ez nem zavarja. A nő aggódása miatt feltámad benne a lelkiismeret, hogy esetleg kicsit eltúlozta a dolgokat, de gyorsan túlteszi magát.*
~Milyen kedves és ártatlan. Lehet, az erdő teszi és a társadalom nagy részétől való távolság.~*Elmélkedik magában, majd mikor Ziana a Fogadót említi, felcsillan a szeme.*
- Fogadó? Az is van errefelé? A város határában talán?*Kérdezősködik, bár neki aztán most már igazán mindegy hogy milyen emberek lakta létesítménybe tér be, csak ne legyen odakint az erdőben.*
- Köszönöm nagyon kedves vagy, hogy segíteni szeretnél, de minden holmimat elbírom.*Őszintén elenged egy mosolyt, igazán rossz érzés motoszkálna benne, ha még a táskáját, esetleg a palástját is a nőre bízná, minthogy olyan figyelmes és kedves vele.*
- Megvallom, téged nem szívesen vinnélek magammal gyilkosokat hajkurászni…*Jegyzi meg halkan.*…kár lenne a szép hajadért és ki igazítaná útba az eltévedt vándorokat itt az erdőben, ha én elviszlek?*Indul meg a bozótos irányába, amerre a nő mutatott.*
- Bölcs, tanító vagy pap. Talán inkább csak egy városi polgár lennék, ha tehetném. Valamint igenis nekem most nagydolog, hogy megmutatod az utat, ne is szerénykedj, a bókokat és dicséreteket illik elfogadni.*Ad egy tanácsod kedvesen mosolyogva, amire neki még néha magát is emlékeztetnie kell.*
- Mennyi idő alatt érünk oda?*Merül fel benne a gondolat, nem szívesen éjszakázna az erdőben újra, de kicsit nyugtatóan hat a gondolat, hogy talán már nem sokáig kell.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-15 17:53:16
Üzenet elküldve: 2018-12-15 17:53:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//YIlanda Hyths//
*Figyelmesen hallgatja a nőt, és közben azon tanakodik miért is rettegnek egyesek ennyire a rovaroktól, meg azon, miként kap fel valaki egy órási százlábút, mikor egy picike szarvasbogarat megfogni is fél.*
-A bogarak nem fogják megenni.
*Kotyog közbe halkan, épp csak a tényszerűség kedvéért, máskülönben élvezi a történetet, hogy valós e azzal nem törődik, legalább új, és izgalmas.*
-A hajadért?
*Döbben le teljesen és önkéntelenül nyúl saját fonatához, féltve simítja végig a csuklya takarása alatt.*
-Hogy micsoda népségek vannak!
~Igaza volt nagyapának, jobb is, ha elkerülöm az embereket.~
*Sóhajt nagyot, közben rosszallón ingatja fejét, majd hallva, hogy YIl még sem sértetlen aggódva lép közelebb.*
-De jól vagy? Nem akarsz leülni? El tudsz sétálni az útig? Hozzam a holmidat? Talán jobb lenne a fogadó felé indulnod, az közelebb van, mint a város.
*Ezt nem tudja honnan tudja, de tudja. Picit meglepődve gondolkodik el ismét isten adta tehetségén. Maga is sajnálja, hogy nem csatlakozhat tartósan a a hős amazonhoz, bár már közel sem annyira, mint fél perccel ezelőtt. Ha valóban ennyi szörnyűséget kell átélni egy utazás során talán még is csak jobb otthon ülni, a melegben, biztonságban unatkozva.
Igyekszik segíteni a lánynak megtalálni a kifejezést, melyet keres.*
-Felderítőnek?
*Nem, nem ezen dicső szavacska hagyja el YIlanda ajkait, ami nem is csoda, hisz Iwaa maga sem tudja biztosan létező feladatkör az, vagy csak épp kitalált egy új, még sosem hallott szót.*
-A lelket.
*Hümmög nagyot, ízlelgeti a titulust, majd biccentve vigyorodik el, jelezve ez is tetszetős számára.*
-Mintha egy nagy bölcs lennék, vagy tanító, vagy pap.
*Kuncog a végén, valahogy mind túl idegen tőle. Még a megmentő is. Legyint erre szerényen.*
-Ugyan, csak ismerem a járást. Arra.
*Mutat a nő háta mögé, keresztül a bozótoson de még nem indul, várja miként dönt YIl a holmiját, és annak szállítását illetően.*
//YIlanda Hyths//
*Figyelmesen hallgatja a nőt, és közben azon tanakodik miért is rettegnek egyesek ennyire a rovaroktól, meg azon, miként kap fel valaki egy órási százlábút, mikor egy picike szarvasbogarat megfogni is fél.*
-A bogarak nem fogják megenni.
*Kotyog közbe halkan, épp csak a tényszerűség kedvéért, máskülönben élvezi a történetet, hogy valós e azzal nem törődik, legalább új, és izgalmas.*
-A hajadért?
*Döbben le teljesen és önkéntelenül nyúl saját fonatához, féltve simítja végig a csuklya takarása alatt.*
-Hogy micsoda népségek vannak!
~Igaza volt nagyapának, jobb is, ha elkerülöm az embereket.~
*Sóhajt nagyot, közben rosszallón ingatja fejét, majd hallva, hogy YIl még sem sértetlen aggódva lép közelebb.*
-De jól vagy? Nem akarsz leülni? El tudsz sétálni az útig? Hozzam a holmidat? Talán jobb lenne a fogadó felé indulnod, az közelebb van, mint a város.
*Ezt nem tudja honnan tudja, de tudja. Picit meglepődve gondolkodik el ismét isten adta tehetségén. Maga is sajnálja, hogy nem csatlakozhat tartósan a a hős amazonhoz, bár már közel sem annyira, mint fél perccel ezelőtt. Ha valóban ennyi szörnyűséget kell átélni egy utazás során talán még is csak jobb otthon ülni, a melegben, biztonságban unatkozva.
Igyekszik segíteni a lánynak megtalálni a kifejezést, melyet keres.*
-Felderítőnek?
*Nem, nem ezen dicső szavacska hagyja el YIlanda ajkait, ami nem is csoda, hisz Iwaa maga sem tudja biztosan létező feladatkör az, vagy csak épp kitalált egy új, még sosem hallott szót.*
-A lelket.
*Hümmög nagyot, ízlelgeti a titulust, majd biccentve vigyorodik el, jelezve ez is tetszetős számára.*
-Mintha egy nagy bölcs lennék, vagy tanító, vagy pap.
*Kuncog a végén, valahogy mind túl idegen tőle. Még a megmentő is. Legyint erre szerényen.*
-Ugyan, csak ismerem a járást. Arra.
*Mutat a nő háta mögé, keresztül a bozótoson de még nem indul, várja miként dönt YIl a holmiját, és annak szállítását illetően.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-12-15 13:44:30
Üzenet elküldve: 2018-12-15 13:44:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ziana Yedhir//
*Egészen büszke rá, hogy így meg tudta fogni a nő képzeletét és kíváncsiságát.*
- Megmenekülni? Elkezdtem keresgélni az avarban és hirtelen felkaptam valamit, egy nagy százlábút és az orrlyukába tömtem. Erre eleresztett én meg kigáncsoltam és belöktem az avarba, hogy megegyék a bogarak, aztán elszaladtam.*Meséli nem kicsit kiszínezve a dolgokat, magában jót mosolyog azon mennyire találékony valójában.*
- Gondoltad volna csak azért akart megölni, hogy levágja a hajamat és eltegye a többi trófeája mellé. Borzasztó, hogy léteznek ilyen alakok, akik csak kényük- kedvük szerint gyilkolásznak ártatlan nőket.*Hüledezik, bár a felháborodás egy része valós. Mikor látja, hogy mennyire feltüzelte Ziana kedélyét kicsit visszatér a valóság ösvényére.*
- Tudod, épp hogy megmenekültem, de már nagyon szeretnék fedett helyen lenni, sok volt a megrázkódtatás mostanában és hogy egy karcolás nélkül az túlzás.*Bár, hogy valójában tarkítják zöld foltok a testét, azt azonban nem mutatná meg a nőnek, való igaz, nem mind a menekülés következménye. Lopás közben nem ritka hogy neki kell ütköznie valakinek vagy valaminek nekilöki a tömeg, esetleg ügyetlenkedik egy kicsit, így mindig van friss foltja.*
- Oh milyen kár!*Színlel csalódottságot mikor a nő mondja hogy ha esetleg csapatot szervezne ő nem tud vele tartani.*
- Pedig minden jó csapatban kell lennie egy ilyen…*Úgy tűnik, ízlelgeti még a mondat velejét, vagy csak csigázni kívánja Ziana kíváncsiságát, majd folytatja.*… rátermett és eltökélt ember, aki tartja bennünk a lelket.*Egyik ujjával Ziana mellkasára mutat közben nyomatékosításként. Mikor pedig a nő felajánlja, hogy kiviszi az úthoz, kicsit megkönnyebbül, szinte már hálás neki.*
- Te egy igazi megmentő vagy! *Hálálkodik a nőnek.*
//Ziana Yedhir//
*Egészen büszke rá, hogy így meg tudta fogni a nő képzeletét és kíváncsiságát.*
- Megmenekülni? Elkezdtem keresgélni az avarban és hirtelen felkaptam valamit, egy nagy százlábút és az orrlyukába tömtem. Erre eleresztett én meg kigáncsoltam és belöktem az avarba, hogy megegyék a bogarak, aztán elszaladtam.*Meséli nem kicsit kiszínezve a dolgokat, magában jót mosolyog azon mennyire találékony valójában.*
- Gondoltad volna csak azért akart megölni, hogy levágja a hajamat és eltegye a többi trófeája mellé. Borzasztó, hogy léteznek ilyen alakok, akik csak kényük- kedvük szerint gyilkolásznak ártatlan nőket.*Hüledezik, bár a felháborodás egy része valós. Mikor látja, hogy mennyire feltüzelte Ziana kedélyét kicsit visszatér a valóság ösvényére.*
- Tudod, épp hogy megmenekültem, de már nagyon szeretnék fedett helyen lenni, sok volt a megrázkódtatás mostanában és hogy egy karcolás nélkül az túlzás.*Bár, hogy valójában tarkítják zöld foltok a testét, azt azonban nem mutatná meg a nőnek, való igaz, nem mind a menekülés következménye. Lopás közben nem ritka hogy neki kell ütköznie valakinek vagy valaminek nekilöki a tömeg, esetleg ügyetlenkedik egy kicsit, így mindig van friss foltja.*
- Oh milyen kár!*Színlel csalódottságot mikor a nő mondja hogy ha esetleg csapatot szervezne ő nem tud vele tartani.*
- Pedig minden jó csapatban kell lennie egy ilyen…*Úgy tűnik, ízlelgeti még a mondat velejét, vagy csak csigázni kívánja Ziana kíváncsiságát, majd folytatja.*… rátermett és eltökélt ember, aki tartja bennünk a lelket.*Egyik ujjával Ziana mellkasára mutat közben nyomatékosításként. Mikor pedig a nő felajánlja, hogy kiviszi az úthoz, kicsit megkönnyebbül, szinte már hálás neki.*
- Te egy igazi megmentő vagy! *Hálálkodik a nőnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674