Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van gyűjtögetni! Kattints ide, hogy gyűjtögethess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (4061. - 4080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-25 12:00:05
 ÚJ
>Cilia Miritar Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*Jól gondolja Karheia, Cilia fejében a feladat egy teljesen más fogalom. Sőt egy külön élőlény. Talán úgy tudja elképzelni mint a röfögőket. Amik mindig kergetik a nőt és nem hagyják, hogy a ugatóival töltse a napot. Legyen az enni keresés vagy akár bújócska.*
- Fontosabbak mint a barátaid, akik megvédenének?
*Szegezi neki komoly kérdését. Szinte már már megvető a hangszíne az apró lánynak. Számára elképzelhetetlen, hogy bármi másabb fontosabb legyen Deresnél. Aki óvja, félti és megvédi akár egy brümmögőtől is, ha kell.*
- Lehet. Vagy, amikor feküdnek a földön akkor is elnyúlnak a fűben.
*Helyesel a nő ötletére és még hozzá is adja saját elképzelését is. Smaragdjait ő maga is végig vezeti gyorsan a nyúl formáján, hogy saját megállapításának alapokat keressen.*
- Ha szeretnéd.
*Vonja meg kissé vállait értetlenül. Ezek csak szavak még számára is. Ha pedig tetszik a nőnek akkor szívesen megossza vele. Elvégre is, nem kerül az semmibe. És, ha ennek Karheia örül akkor ő miért ne örülne úgyszintén.*
- Varázslat? Az micsoda?
*Óvatosan kell bánnia a nőnek a számára ártatlannak tűnő szavakkal is. Cilia az ilyeneket úgy kapkodja ki mint magokat a kukori.
Megrázza a fejét a felajánlásra és megpaskolja Deres oldalát óvatosan.*
- A fürgehoppok Deresé. Ő sokkal éhesebb, mint én. Én nem is szeretem, mert rágós.
*Egyszer próbálta ő is megrágni, de a nyers hús miatt végleg elment a kedve, hogy az ilyet valaha is megpróbálja. Talán jobb is, hogy így tett. Mert lehet valami csúnya fertőzés vetett volna véget az életének.
Ekkor azonban egy kissé aggodalmasabb dolog kerül terítékre. Legalább is Karheia számára tűnhet annak. Az fiatal elf lánykát nem igazán aggasztja. Érdeklődve figyeli csupán a másikat, ahogy próbálja elmagyarázni neki a nevét és a név mint hívószó lényegét. Ám nem úgy tűnik valami is ragadna belőle a lányra. Kérdésénél pedig ismét csak fejét rázza.*
- A fadöntők neveztek csibésznek vagy átokfajzatnak. Meeg semmirekellő. Igen így is hívtak már. Erre gondoltál?
*Kérdez vissza tanácstalanul. Bár neki egyik sem tetszik amiket eddig hallott. Így inkább őt ne is nevezzék őt. Bár, ha folyamatosan az ő tarsolyukat lopja el elemózsiáért akkor ne csodálkozzon ezen a kicsi lány.*
- De hát Ő beszél. Így hív engem, hogy Vrraugh!
*Próbálja utánozni Deres öblös mély hangját amennyire csak tudja.*


4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-24 23:06:47
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*A viszonzott kérdésre alsó ajkát beharapva töpreng el. Egyfelől elgondolkodik azon, hogy a feladat kifejezés mindkettejük szótárában azonos jelentéstartalommal bír, s arra jut, hogy vélhetően nem, másfelől így sem értelmetlen a fiatal lány mondanivalója.*
- Hát...
*Kezdi el kissé bizonytalanul. Dekoncentrált, ezért nehezére esik összeszednie gondolatait, és valamit frappánsat felelni.*
- Erre nincs kifogásom. Talán csak annyi, hogy azok a feladatok fontosak.
*Azzal nem vesztegeti az idejét, hogy ecsetelje mik is ezek a számára fontos feladatok, mert úgy sejti ez csak még több félreértést okozna közöttük.*
- Talán azért nevezték el így őket, mert hosszúra nyúlt a fülük. Meg a lábuk és talán kicsit a testük is.
*Elgondolkodva szemléli az állatot, mely lelógó végtagjai okán kifejezetten hosszúnak tűnik, ezzel valamelyest alá is támasztja Karheia érvelését.*
- De a fürgehopp még mindig jobban tetszik. Használhatom én is ezt a szót?
*Kérdések armadája hangzik el közöttük, amit a varázslónő kifejezetten mókásnak talál. Cilia legújabb érdeklődésére pedig hevesen megrázza fejét.*
- Nem ételként kellett nekem. Másra használtam a vérét és életét. Egy varázslathoz volt szükségem rá.
*Úgy sejti erre is rá fog kérdezni a kíváncsi ifjú lány, de nem előlegezi meg válaszát. Különösen azért sem, mert a végrehajtott bűbáj meglehetősen intim jellegű.*
- És te nem kérsz belőle? Mert ha igen, akkor meg kell nyúzni és sütni, vagy főzni.
*Amennyiben megkapja feleletét a földre helyezi az aprócska zsákmányt, igyekszik karját kinyújtva közelebb tenni a kutyához, de még mindig távolságot tartani tőlük.*
- Igen.
*Egyre furcsább és számára aggasztóbb képet fest le magáról Cilia, de emlékezteti magát, hogy ne hamarkodja el konklúzióját, elvégre komoly nehézségeik akadnak a megértés során.*
- Az én nevem Karheia.
*Közben mutatóujjával magára mutat.*
- Így hívnak engem. A barátaim rövidebben mondják, és csak Rheiának szólítanak. Te is hívhatsz Rheiának. Neked semmi ilyened nincs?
*Egy röpke pillanatra elgondolkodik, majd egy suta kérdéssel folytatja.*
- Ha Deres tudna beszélni, szerinted ő minek hívna téged?


4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-23 21:55:40
 ÚJ
>Shorenai de Monteqieo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A vihar útján//

*Alissäna mondandója ugyan tágítja fejében világismeretét, de a legkevésbé sem csigázzák az elhangzottak. Ha nem lenne kísérőjük, jó eséllyel tüzetesebben is kifaggatná a kis pillangót a praktikáiról és kuncsaftjai mibenlétéről. Rengeteg lehetőséget lát az élet szeszélyesebb vizein hajózó elfben, és ha tervei jól sülnek el, úgy lesz alkalma élni is a lehetőségekkel.
Ennek ellenére érdeklődést színlelve hümmög és villant mosolyt, noha a kis hosszúéletű észreveheti, hogy a hűvös tekintet nem mulat az ajkakkal.*
-Ugyan már. Az ilyesmit egy férfiember bírja. *Feleli meg Naesala sajátos megjegyzést udvarias mosollyal bajsza alatt.* ~Remélem, karóba húznak az orkok, mielőtt vége ennek, zsoldosféreg.~
*Ha sikerül átjutniuk a folyón. A legkevésbé sincs ínyére a "ha" szócska, ezért némi aggodalmat költöztet ábrázatára. Nagy szerencse, hogy kísérőjük kellő helyismerettel bír, mert talál egy révészt, aki felháborító áron méri az átkelést.*
-Na de kérem... *Emeli fel tüntetőleg kesztyűs kezét, hogy újabb 40 aranynak megfelelő érmét nyomjon Naesala Wynroris mellkasához. Persze nem szívesen teszi, de a látszat áldozatot követel.
Az erdő sötét, és a nap is rövidesen eltűnik a horizonton. Mihelyst Naesala egy táborozásra alkalmas helyet talál, kesztyűjétől is kabátjától megválva igyekszik puha aljnövényzet után nézni, hogy valamiféle fekvőhelyet fabrikáljon magának, és persze Alissänának.*
-Meg kell mondanom, fogadóra számítottam. *Susogja az elfnek, miközben szeme sarkából vet egy szemrehányó pillantást kísérőjükre, természetesen úgy fordulva, hogy amaz véletlenül se lássa.
Megkínálja a kurtizánt a fogadóban vásárolt elemózsiából, majd Naesalához libben.*
-Meg kell mondjam, roppant elégedett vagyok az eddigi tempónkkal. *Szól fennhéjazóan.*
-Ha a kisasszony a Hét Varjú Tavernában jár a közeljövőben, vendégem egy kiadós vacsorára. Na meg egy fürdőre. Ezután az éjjel után ránk fog férni... *Még megenged egy színpadias sóhajt, majd visszatérve fekvőhelyére egy, a zsákjában fellelhető ruhadarabbal megpárnáz tarkójának. Még az kéne, hogy mindenféle aljnövényzet tapadjon hajába. Amennyiben Alissäna is megpihen, úgy megszólítja.*
-Aludt már kegyed ily kellemetlen körülmények között? Na persze, nem számítom bele a kellemetlenebb kuncsaftokat. *Felkuncog, és ezúttal valóban őszintén.* ~Vajon miféle kikötőieket ül meg ez a tövistelen fekete rózsácska?~ *Kedveli a pillangót, és nem csak azért, mert sajátos rokonszenvet érez az "alantas" hivatást űző népekkel. Sokkal inkább közrejátszik az, hogy Alissäna kitűnő szólamokat üt meg nála.*


4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-23 21:32:34
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//A vihar útján//

*Alissäna magyarázatát Naesala is figyelemmel hallgatja. Őszintén nem sok újat tud meg belőle, bár annak idején ritkán vetődött a Víz Városának azon külső részeire, ahol a gyöngyhalászok és családjaik éltek. Azt azonban jól tudja, miféle áldozattal kerülnek felszínre azok az apró, fényes gömbök, melyeket aztán Lichanech tehetősebbjei oly természetességgel aggatnak magukra. Annak idején épp eleget volt szemtanúja a városi elit fényűzésének Ithamnek köszönhetően. Talán ezért is csendül kissé furcsán a fülében Shorenai lelkesedése a mesterség nemességéről és szépségéről. Nem szól közbe, Alissäna hamarabb és jóval tapintatosabban oszlatja el a férfi romantikus elképzeléseit, mint ahogy ő tenné. A hatalmas faragott gyöngy említésére viszont elgondolkodva ráncolja a homlokát. Halványan rémlik neki valami róla. Hogy látta-e valaha személyesen, vagy csupán annyiszor hallott róla, hogy idővel saját emlékké kopott benne, azt már nem tudná biztosan megmondani. Elf létére néha nem jobb az emlékezőtehetsége egy rövidéltűnél. Shorenai nyugatot illető visszakérdezésére aztán ismét felé fordítja a fejét. Görény közben békésen baktat mellette, Naesala pedig egy kicsit rövidebbre fogja a kantárszárat, ahogy lassanként maguk mögött hagyják a jártabb vidéket.*
- Bármerre is mennénk, a folyó keresztezné az utunkat *bólint kurtán* - Az ismertebb átkelőhelyek most veszélyesek lehetnek. *Hogy az orkok figyelik-e a hidakat és gázlókat, arról fogalma sincs, de nem is kívánja kideríteni. A feldúlt falvakból annyi bizonyos csak, hogy kisebb csapataik messzire merészkedtek a seregtől, esze ágában sincs egy jól ismert útvonalon várni, míg valamelyikükbe belebotlanak.
Shorenai világvégét sirató megjegyzésére már csak száraz pillantást vet rá. A szája sarka azért megmozdul.*
- Remélem, azért túléli valahogy ezt a megpróbáltatást, Monteqieo úr *úgy szól, mintha ő maga ne választaná szívesebben a meleg ágyat a nyirkos föld helyett. Rég aludt már a szabad ég alatt, a városban töltött hosszú évek pedig, ha nem is szívesen vallja be, de alaposan elpuhították. Ettől még pontosan tudja, hogy egy-két kényelmetlen éjszakát gond nélkül kibír. Shorenai se gondolhatta komolyan, hogy háborús időben majd minden este puha dunna és meleg vacsora fogadja.
A Vaskorsó említésére ösztönösen a tharg földek irányába néz.*
- Ha nem is rombolták még földig, akkor is kénytelenek volnánk a bűzös varangyok vendégszeretetét élvezni. *Amilyen rohadt sokan vannak, minden bizonnyal az ostromgyűrű ki is tart a fogadóig.
Alissäna kérdésére vet felé egy pillantást. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a leány egyre többször szegezi tekintetét a földre, és bár egyetlen panaszos szó sem hagyta el a száját, biztos benne, hogy abban a kényelmetlen topánkában sajog már a lába. A távolabbi erdőségre pillant, aztán fel az égre, mintha abból próbálná megsaccolni, mennyi világosság maradt még nekik.*
- Hamarosan *érkezik a talán enyhet adható válasz* - Ha sikerült átjutnunk a folyón, minél előbb keresünk egy védettebb helyet.
*Végül jóval tovább haladnak az erdőségben annál, mint amennyit Naesala elsőre tervezett. Mire a fák között egyre határozottabban hallani kezdi a folyó tompa zúgását, már ő is érzi a lábát, de úgy dönt, nem volna sok értelme ezen az oldalon éjszakázni, ha még világosban sikerülhet átkelniük. Hamarosan a lombok között fel is villan előttük a víztükör, majd a fák megritkulásával a folyó egésze kibontakozik előttük. Védtelen útitársait nem vezeti egyenesen a partra. Előbb megáll a fák takarásában, végigjáratja tekintetét mindkét parton, s csak amikor semmi olyat nem lát, ami különösebb óvatosságra intené, indul tovább. Egy darabon a folyással párhuzamosan haladnak, mígnem valamivel odébb egy szerény révhelyre bukkannak. A part mellé kötve lapos fenekű komp ring a vízen, a közelében pedig a révész várakozik. Alacsonyan jár már a nap, nemigen válogathatnak már. Előkeresi erszényét majd 40 aranyat számol a révész markába, hogy mindhármukat Görénnyel együtt átvigye a túloldalra . Ha pedig egyik útitársa sem emel kifogást a rögtönzött terv ellen, már indulnak is, hogy még sötétedés előtt átjussanak a túlpartra.*


4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-23 21:20:03
 ÚJ
>Delrayne Savyeren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A ló sebesen száguld, nem ismer fáradalmat, akadályt sem. A lovasa szorosan simul az áramvonalas, sötét testre, együtt mozog a ménnel. Gyakorló ruhája szűkre szabott, egyszerű, nadrág, keresztbe lapolt, oldalt megkötött ing, felette vastagabb, ám szintén testhez szabott gyapjú mellény. A köpeny nyaka magasra szabott, ám a kendő mely a nő nyakában van így is eltakarja félig az arcát.
A levegő csípős, hűvös. Éberré teszi az ember leányát. Az erdő elsuhan mellette, a patadobogás monoton mód veri fel az erdő csendjét.*


4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-22 23:43:59
 ÚJ
>Alissäna Lucthel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A vihar útján//

- Érthető.
*Nyugtázza egy biccentéssel. Alissäna is aggódna, ha még Artheniorban keresné meg a szükséges betevőt, de így kevésbé fáj a feje a háború miatt. Helyette aggódhat amiatt, hogy épségben megérkezzenek a Kikötőbe.
Naesala ténymegállapítására egy számára furcsa jelző miatt kapja fel a fejét a pillangó. Kisasszonynak aligha szólították valaha, s ha igen, egészen más fajtársa szájából hallani. Értékeli az apró, udvarias gesztust, akkor is ha nem tudatos nőtársa részéről.*
- Igen, meglehetősen messzire sodort az élet.
*Véletlenül sem óhajtja elhinteni azt, hogy ez az ő választása volt. Persze jó eséllyel a víz városában is komoly nehézségekkel nézett volna szembe, mégis más az amikor a szülők néhány tucat aranytallérért döntenek életed értéke felett, ezzel pedig rabszolga sorba kényszerítenek, ahol infernális szörnyűségek lesznek a mindennapok részei. Alissäna vélhetően inkább választotta volna a korgó gyomrát ennél az életnél, de nem panaszkodik. Wegtorent kifejezetten kedvelte, s valahol a ki nem mondott szabályrendszere is tetszetős volt számára, csupán ő a kard szerencsétlenebb éléről indult.*
- Sajnos nem annyira.
*Igyekszik Shorenai reakciójából megtudakolni, hogy érdekli-e a folytatás, s úgy ítéli meg a férfi biztosan kíváncsi néhány érdekes részletre.*
- Meglehetősen nehéz szakma, ami veszéllyel jár és persze nem minden kagyló rejt gyöngyöt. A gyöngyhalászok súlykövekkel merülnek le, sok esetben hatokig csinálják ezt aprócska gyöngyért cserébe. Ínséges időkben hónapokig nincs érdemi eredmény.
*Emlékszik apja meggyötört, a soványságtól szinte már torz testére. Még az emlékek sem szépíti meg azokat a bórus időket.*
- De a végeredmény természetesen meseszép! Azt mesélik a legnagyobb gyöngy olyan hatalmas, mint egy férfi felsőteste és a mesterek az elfek mítoszát faragták bele.
*Mosolyogva idézi fel az alaposan emlékezetébe vésett mesterművet.*
- Volt szerencsém nekem is megcsodálni, amikor a télbúcsúztató ünnepség keretében megnyitották az Öregtölgy Könyvtárat és mindenki számára látogatható volt.
*Láthatóan örömmel mesél, bár ezen információk minden bizonnyal csak Shorenai számára lehetnek újdonságok. Ha valamivel rendelkezik a kurtizán, amit sosem vehetnek el tőle, azok az emlékei, amikhez nem csupán ragaszkodik, de szentimentálisan kötődik is.
Az utazás tervezetébe nem szól bele, helyette fejét lehajtva az előtte elterülő földet bámulja. Egy lépés és egy újabb. Már kezdi megszokni sajgó talpait, sokkal inkább mint a hűvös levegőt. Semmire nem vágyik jobban annál, hogy végre megérkezzenek a Hét Varjú Tavernába, de jól tudja, hogy még jelentős táv áll előttük.*
- Tehát akkor hamarosan letáborozunk éjszakára?
*Érdeklődik akkor, amikor úgy ítéli, hogy két útitársa éppen szünetet tart a megbeszélésben.*


4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-22 19:12:28
 ÚJ
>Brynar Skarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//

– Gwuffot már láttam vadon is. A thargoknál is előfordul hébe-hóba.
* Egy rövid pillanatra elgondolkodik.*
– Erős hátas. Ha megszokik, jó társ. De nem könnyű megszelídíteni.
* Tekintete egy pillanatra elréved, ahogy egy régi emlék eszébe jut.*
– Gyerekkoromban volt egy ismerősöm. Torvennek hívták. Volt egy gwuffja. De mindketten meghaltak már.
* Nem időzik tovább a múlton. A következő kérdésre Ettvallder felé fordul.*
– Az irbisz nem két lábon jár.
* Röviden megrázza a fejét.*
– Nagymacska. Négy lábon jár. És veszélyesebb, mint a legtöbb állat.
* Nem fejti ki tovább. Ha az idegen még nem látott ilyet, talán jobb is, ha nem az erdőben találkozik vele először.
A Pirtianesből való származás információját csendben elraktározza magában. Nem kérdez rá. Helyette tovább vezeti a lovat az erdei úton, miközben a fák között egyre ismerősebbé válik számára a vidék.*
– Amon már nincs messze. Ha odaérünk, megmutatom, merre van a Vaskorsó.
*Egy pillanatra hátrapillant az őzre, majd vissza az útra.*
– Ha sört akarsz, ott találsz.
*A ló tovább halad, a szekér kerekei pedig egyenletesen döcögnek a földúton Amon Ruadh felé.*



4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-21 14:40:33
 ÚJ
>Cilia Miritar Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*Kérdése mélyebbre hatol, mint az ő sejtette. Pedig számára csak egy ártatlan kérdést tett fel. Egy csepp rosszindulat nem volt mögötte.*
- Azok a feladatok nem hagyják? Miért nem kergeted el őket velük?
*Számára a feladatok szó egy teljesen más értelmet nyer. Inkább gondol valami apró élőlényre mint a cincogókra, amik idegesíthetik a nőt. Bár nem érti miért tartana magával annyit. Mondjuk megértené, mert rettentően aranyosak az apró élőlények.
Karheia magyarázata még, ha lassú és érthető nem segíti abban, hogy Cilia jobban megértse. Sőt inkább kelti fel a lány érdeklődését miért beszél egyre lassabban és artikuláltabban. Látszólag Cilia teljes mértékben megérti őt. Viszont tény, egy két szó értelme teljesen másképp szerepel a lány fejében, vagy annak teljes hiányában egy új fogalommal állt elő.*
- Ugye? Én neveztem el úgy. De most már emlékszem a nevére. Vajon miért adták nekik azt? Hm.
*Gondolkodik el rajta. A fürge hopp teljes mértékben lefedi a nyulak természetét. Hiszen mást nem csinálnak azután, ha valaki meglátja őket és menekülőre fogják.
Ha Karheia jobban figyelte a lány reakcióját leginkább fájdalmat szűrhet le belőle és egy pillanatnyi zavarodottságot. Mintha, aki hirtelen felébredt egy mély álomból vagy inkább egy mély felismerés ült volna ki arcára. Ennek az egyvelege leginkább. Viszont legfőképp őszintének tűnt, ez a reakció nem egy gyermeki színjáték volt. Valós fájdalmat érzett a lány. Szerencsére csak ideiglenest.*
- Nem ennéd meg? Pedig te fogtad meg, nem? Akkor viszont miért?
*Kérdések kérdések hátán. Nem is érti. Ha nem éhes akkor miért akart nyulat fogni? Deres is csak akkor teszi, amikor éhes. Ha pedig nem akkor esetleg játékból kergeti meg. De, ha elfogja akkor sem fogja elpazarolni és szőröstől bőröstől felfalja.*
- De hát már készen van. Alszik. Deres megeszi így is.
*A vér és halál látványa nem rendíti meg a lányt legalább is ilyen apró méretben. Meg aztán ő elég piros bogyót evett már ahhoz, hogy ellegyen egy teljes napig.*
- A nevem? Nekem csak Deresem van. Neked van olyanod?
*Kérdez vissza teljesen tudatlanul mit is jelent ez a szó egyáltalán.*


4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-19 16:28:45
 ÚJ
>Ettvallder Skyy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//

- Részvétem.
* Mondja oda röviden a kapott válaszra. Nem éppen erre számított, mikor a családja után kérdezett, s bár őszintén, fogalma sincs mire számított. Ha egy valami rosszabb annál, hogy valaki sorra veszti el a rokonait, akkor az az, amikor az utolsó rokon kezét fogva várjuk, hogy elragadja őt is a halál. Kegyetlen a sors azokkal, akiket egyedüli életre száműznek. *
- Gwuff? Erre? Érdekes.
* Ezt hallva séta közben a környező erdőt fürkészi. Tudja, hogy semmi esélye nem lesz befogni egyet, de a reménykedést nem hagyja abba emiatt. *
- Úgy hallottam marha jó hátas lehet belőle. Nincs véletlen ilyen nálatok?
* Már csak azért is kérdez rá, hogy megtudja milyen árban mozognak ezek a jószágok. A jövőben szeretne magának valami tekintélyt parancsoló hátast. A kérdés csupán, hogy megéri e. *
- Iribisz? Olyat még nem láttam. Az is ilyen két lábon járó valami?
* Kérdezi kíváncsian. Sok olyan állat van még, amit még nem látott, s csak egy maréknyi olyan van, amivel nem is szeretne soha, ám azok, amik jó pénzért elkelnek, azokkal mindenképp el kéne fogni néhányat.
Az újonnan feltett kérdésre elmereng. Nem tudja pontosan hányadik esztendője annak már, hogy otthagyta szülővárosát. Bár most így hirtelen abban sem biztos, hogy a teljes történetére kíváncsi, csupán mostanra. *
- Fogalmam sincs. Még kölyök lehettem Pirtianesben, mikor úgy döntöttünk elhagyjuk a várost. Sok időt töltöttünk az erdőben, mára már hozzám nőtt.
* Bár már egy ideje nem tartja számon az idő múlását, valahogy sosem tartotta fontosnak. Az idő akkor sem vár, ha az ember bizonytalan, így ő sem szokott sokkal többször ezen rágódni.
A férfi válaszától néhány másodpercig meglepetten néz, majd egy apró kuncogást követve folytatja. *
- Na, akkor nem lesz baj. Nem keresem a bajt ott, nincs.
* Mondja, s bár ez az állítás nem teljesen igaz. Ha igaz lenne, sem Sárvárosba, sem a kikötőben nem ismernék a nevét. Azért abban is biztos, hogy nem fog összeverekedni minden Tharggal. Csak, ha nagyon muszáj.
A tisztásra érve végre nem kell minden előtte lévő növényzetet arrébb tolnia kézfejével. Az aljnövényzet megritkul, ahogy a fák is egyre ritkábban kezdik dominálni az előttük lévő teret, mindaddig, amíg végül el nem fogynak.
Kardját lecsatolja az oldaláról, mielőtt felszállna, majd odafenn a két lába közé állítja. Szeretné hamar a keze ügyében tudni, ha szüksége lenne rá, de amíg erre nincs szükség, úgy csak támaszkodik rajta. *
- És milyen messze is vagyunk?


4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-18 22:27:51
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*Cilia teljesen jogos kérdése komplex reakciót vált ki belőle. Elsőként sóhajt egyet, ahogy rávilágítanak hiányosságaira, másfelől megmosolyogtatja ez, elvégre a gyerekek már csak ilyenek. Ezért is kedveli annyira a társaságukat.*
- Mert én nem vagyok olyan jó gazdájuk, mint te. Ahhoz, hogy jól viselkedjenek, sok időt kellene töltenem velük. Sajnos sok a feladatom, így kevés időm marad a kutyákra.
*Magyarázata hosszúra sikeredik, s egy fontos tényezőről nem ejt szót, amit utólag tesz hozzá.*
- Szóval az én hibám.
*Nehezére esik lecsupaszítani összetett mondatait, ezért beszéd közben gyakran megáll, és korrigál. Ezzek után is úgy érzi, hogy biztosan akad amit Cilia nem ért, ugyanakkor bízik abban, hogy a leány ki tudja következtetni a szövegkörnyezetből.
Nem mellesleg örömmel konstatálja, hogy különös odafigyelése legalább Cilia részéről valamiféle eredményhez vezet. Az ifjú leány kutyája nem olyan könnyen oldódik, de Karheia nem hibáztatja ezért, s azzal is megelégszik, hogy az elővett tőr immár nem rászegeződik.
A nyúllal tér vissza, ami után felragyog a leányka arca. Karheia elmosolyodik, kicsit fel is nevet.*
- Fürge hopp, milyen frappáns izé... szóval tetszik! Jobban hangzik, mint a nyúl.
*Cilia reakcióját furcsának találja, egy pillanatra meg is akasztja a tharg varázslónőt. Nem a legkiválóbb emberismerő, de ez nem rettenti el attól, hogy érdeklődve tanulmányozza a hosszúéletű gyermek arcát. Úgy dönt nem teszi szóvá, sőt, egyelőre el is feledi amit látott. Nem minden apróságnak van jelentősége, lehet ez is csak egy véletlen egybeesés, vagy egy butácska gyermeki szokás.*
- Nem, nem foglak. Én szívesen adom oda neked. Én nem enném meg, és szomorú lennék ha elpazarolnánk az áldozatát.
*Beszéd közben hevesen gesztikulál. A "nem" szócskánál fejét ingatja, szomorúsága emlegetése során pedig lejjebb biggyeszti alsó ajkát, remélhetőleg ezek is segítik a megértést. Azt is jól tudja, hogy az erdőben semmi nem vész kárba, hiszen ha ők nem, vélhetően egy róka szívesen elrágcsálja a nyúl tetemét, mégis nagyobb örömmel töltené el, ha a furcsa kislány kaphatná meg, akinek még mindig maszatos az arca a korábbi étkezése után.*
- Segítsek elkészíteni?
*Idő közben Karheia kutyái még inkább lecsillapodnak. Cilia és Deres jelenléte már elvesztette az újdonság örömét, ezért kicsivel távolabb lihegve hevernek le egy korábban ásott lyukba, hiszen csaholásuk és állandó éberségük elég kimerítő számukra.*
- Egyébként van neved, ugye? Elárulod nekem mi a neved?


4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-18 00:38:31
 ÚJ
>Shorenai de Monteqieo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A vihar útján//

-Gyöngyhalászat! Milyen nemes és szép feladat! *A gyöngy ára a fellegekben, meg sem fordul a fejében, hogy szegénység jár e munkakörrel. Talán most adja jelét először járatlanságának valamiben. A Víz Városával kapcsolatban valóban csekély tudással ír, de eleddig jól árnyalta ilyen jellegű hiányosságait.
Életről és halálról cseverészni egy zsoldossal és egy kurtizánnal talán még érdekes is lehetne, ha nem viselné ezt a rohadt álarcot. Bármennyire is kedveli a felvett maszkot, néha határozott súlya van.*
-Ha megérkeztünk kedvesem, egy forró fürdő majd mindenért kárpótol minket.
*Atyai kedvességgel karolja át a kis kurtizán vállát, mintha roppantul aggódna annak állóképességét illetően. A cselekvés színpadias, mégis ösztönszerű már. Elméje ugyanis teljesen máshol jár. A Kikötőbe érkezés pillanatát tervezi, na meg azt, hogyan csomagolja majd törekvéseit vaskos cukormázba Relael előtt.*
-Nyugatnak? *Ocsúdik merengéséből Naesala szavaira. Van valamennyi helyismerete, elvégre számtalanszor járt a Szántókon, de erről bölcsen hallgat.*
-Na és a folyó? Úgy hiszem, keresztezni fogja utunk... *Aggodalmasan ütögeti botját cipője orrának.*
-Se tűz, se meleg fogadó... Mivé lesz a világ? *Megcsóválja fejét. Természetesen a legkevésbé sem bánja a zord körülményt, de ezt nem köti útitársai orra alá. Megszokta már ugyan a puha ágyat és a reggelit, de valahol felüdülés is kilépni a komfortzónából.*
-Gondolja, hogy a Vaskorsó már az enyészeté?




4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-17 18:49:58
 ÚJ
>Brynar Skarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//

* A vállán cipeli tovább az őzet. Az idegen kérdésére csak egy pillanatra néz hátra, majd ismét előre fordítja a tekintetét. *
– Csak anyámnak.
* Néhány lépésen át csendben halad tovább, majd hozzáteszi: *
– Ő maradt nekem.
* A következő kérdésre kissé körbenéz. Ismeri ezt a vidéket annyira, hogy tudja, mire számíthat. *
– Vaddisznó van. Farkas is. Medvével is találkoztam már. Gwuff is előfordul. Erdőben gyakrabban.
* Tekintete egy pillanatra a fák közé siklik. *
– Erdei irbiszt is láttam már. Attól jobb távol maradni.
* Egy darabig csendben haladnak tovább, mígnem Brynar ismét megszólal. *
– Te mióta jársz az erdőkben?
* Nem néz hátra, miközben felteszi a kérdést. Egyszerű kíváncsiság vezeti, hiszen Ettvallderből nem úgy tűnik, mint aki most először mozog a vadonban. A kívülállókkal való bánásmódra vonatkozó kérdésre is válaszol. *
– Attól függ, hogyan viselkedsz. Ha tisztességes vagy, veled is úgy bánnak. Ne keresd a balhét!
* Nem tesz hozzá többet. A thargoknál ez szerinte egyszerű dolog. Nem az számít elsőként, honnan érkezik valaki, hanem az, hogyan viselkedik, amikor közéjük kerül.
Hamarosan a fák ritkulni kezdenek előttük. Brynar néhány lépéssel később kilép egy tisztásra, ahol már ott várja a szekér. Mellette a lova békésen legelészik. A férfi odalép, majd leemeli válláról az őzet, és felteszi azt a szekérre. Ezután a lóra pillant, majd Ettvalderre.*
– Ülj fel.
* Ő is így tesz. A kezébe veszi a kengyelt és ha minden jól megy, elindítja a szekeret. *



4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-17 12:52:39
 ÚJ
>Cilia Miritar Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*Figyeli a nőt, ahogy amaz hozzáigazodva próbál egyre veszélytelenebbnek tűnni. Ciliánál valamelyest ez be is válik. A pengéje mostanra már csak kezében pihen, de a föld irányába mutat. Nem úgy mint Deres. Aki árgus szemét nem veszi le senkiről. Ide oda cikázik mélybarna szempárja minden apró mozdulatra, amit esetlegesen Karheia vagy a kutyái tesznek.
Mind két fél végül az óvatosság felé hajlik és meghagyják egymás közt a néhány lépés távolságot ezzel elég levegőt hagyva, hogy mindenki megszokja a másik közelségét.*
- Rád miért nem hallgatnak?
*Böki oda kérdését kíváncsian, ahogy végig méri a két fiatal és izgatott juhászkutyát.
Ekkortájt bújik ki a szög a zsákból. Ugyanis Karheia gyanúja, miszerint Ciliának gondjai vannak a közös nyelvel, valóban nem egy téves gondolat. Bár Cilia szavajárása vagy éppen kiejtésével nem töri a közös nyelvet. Ami inkább több kérdést vet fel mintsem választ ad. Tán nem emlékszik néhány szónak a jelentésére, mert tanulmányai szakadtak félbe? Vagy valami teljesen más áll a dolgok mögött.
Karheia készségesen segít abban, hogy megértesse magát. Fel is áll óvatosan és elindul a nyúlért. Cilia és Deres az óvatosság ellenére is egy pillanatra meghőköl. Már csak a miheztartás végett is. Viszont nem szaladnak el. Kíváncsian várják vajon mit fog nekik mutatni az ismeretlen. Mindeközben az állatok jóformán farkas szemet néznek egymással leginkább. Cilia karját Deres oldalán pihenteti és a durva, dús bundáját simogatja ezzel is csitítgatva barátját. Érzi benne a feszültséget, amit a két juhászkutya közelsége okoz.
Karheia rövid időn belül érkezik is a nyúllal és, miután meg is mutatja azt Cilianak arcára rögvest sugárzik is az értelem.*
- Áh de hát ez egy fürge hopp. Áu..
*Jajdul fel egy röpke pillanatra, és Deresről kezét levéve fejéhez kap. Arcára is kiül a pillanatnyi fájdalom. Majd ismét a nyúlra tekint.*
- Nyúl. Tényleg nyúl.
*Motyogja orra alatt egy enyhe delíriumos állapotban. Viszont tekintete egy röpke pillanat után már ki is tisztul. Deres ebben a röpke pillanatban veszi csak le tekintetét a veszélyforrásról, hogy a jajgató gazdája arcát megnyalja aggodalmasan. Amikor pedig látja gazdája ismét magára talált, feje csak úgy mint eddig szigorúan villan vissza az előtte álló hármasra.*
- Nem fogsz minket miatta kergetni?
*Kérdezi gyanakvóan Cilia. Bár roppantul örülne, ha kedves barátja végre egy jót ehetne. És ezek a mezei nyulak bizony finom falatok egy olyan megtermett jószágnak mint Deres. Akiből az éhség már ki is hozta a látványos jeleket. Pofáját nyalja és annak szélén lassan a nyál is csörgedezni kezd. Tekintete a kutyákról inkább az elejtett prédára kúszik laposan. Viszont parancsra vár, hogy elveheti-e.*


4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-17 08:49:07
 ÚJ
>Ettvallder Skyy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//

* A megerősítésre elhúzza a száját. Amikor egy kis kapcsolódás gyanánt az erdő felé vette az irányt, nem éppen erre számított. Benne volt a pakliban, hogy a város zajától menekülve néhány régiót átlép, de legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy pont Amonhoz közel vert tábort. Pánik ugyan nem ül ki az arcára, idegesnek tűnik. *
- Ilyen az én formám. ~ Remélem, az utat legalább felismerem. ~
* Mondja, majd a vaskorsó hallatán a férfi felé fordul. Nem ismeri a Thargok székhelyeit, sem sincs barátja ezekben a körökben. Pont egy olyan helynek hangzik, ahol nem számít a vevő háttere, csak az, hogy tudjon fizetni. *
- Sör.
* Ismétli ízlelgetve a szót, mintha már érezné is a szájában a hideg nedűt. Talán arra van most a legjobban szüksége. A felajánlásra egy apró mosoly kerül az arcára. *
- Kösz. Azt hittem ismerem ezeket a fákat, de a jelek szerint az egyetlen dolog, amit ismerek, az a közöttük meglapuló állatvilág.
* Bár nem teljesen lappang az örömtől, hogy a Thargok vidékére kell mennie, jelenleg ha utálná őket, sem lenne más opciója. Így minden félelmét lenyelve követi Brynar nyomait. *
- Az egész családnak vadászol?
* Teszi fel ártatlanul a kérdést. Kissé meglepi a másik, elvégre ahonnét ő jött, ott mindenki magáért harcolt a túlélés reményében. Ez fajta viselkedés pedig a vadászatra is kiterjedt. Aki nem ejtette el a saját vadat, az sokszor nem jutott ételhez, de az sem volt mindig megoldás. *
- Mennyire ismered ezeket az erdőket? Van valami nagyobb vad a környéken, amire érdemes odafigyelni?
* Csak, hogy nem töltsék teljes némaságban az utat, a félvér próbálja szóval tartani a másikat. Persze fogalma sincs, mit mondhatna egy éppen megismert vadásztársnak, így rögtönöz azzal amivel tud. Nem ismeri Amon Ruadh és az azt körbe ölelő vidéket, ki tudja? Ha valami érdekeset hall, még a végén kiderül, hogy gyakrabban is meg kéne látogatnia ezeket a vidékeket. *
- Mondd, mennyire bánnak jól a kívülállókkal felétek?
* Gondol itt arra, hogy bár beengedhetik a kocsmába, neki nem a „helyi” árat kell majd fizetnie, hanem az utazóit, amire a világ összes adóját ráemelték. Aranya van neki, nem ezen van a hangsúly, de érdemes előbb tisztázni a különböző bánásmódokat, mielőtt nekivág. Nem mindegy, hogy kétnapi hideg élelmet milyen áron kaphat. Ha dupla annyi, nem bánja, ez egyszer lenyeli, ám attól a ponttól kétszer annyi élelemmel fogja elhagyni a várost, hogy ilyen ne következhessen be. *



4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-16 20:44:32
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*Karheia nem hibáztatja Ciliát az óvatosságért, sőt, kifejezetten helyénvalónak tartja. A leány megjelenése ugyan aggasztó a számára, de olyan kontextussal szolgál, mely még inkább segít abban, hogy ne nehezteljen.
Észleli, hogy a leány extrém módon tudatában van környezetének, és talán valamiféle terveket is szövöget. Ez utóbbiban nem egészen biztos, mindenesetre nem rest továbbra is higgadt maradni, apróbbnak és sebezhetőnek mutatni magát. Elvégre onnan lentről jóval nehezebb bármi rosszat tenni. Mindezek mellett Karheia magára is vigyáz, s bár Cilia ártalmatlan leánykának tűnik számára, de jól tudja, hogy bizonyos körökben örömmel tanítják ki a gyermekeket lopásra vagy a penge forgatására. Taktikáján nem változtat, csupán saját éberségét sem hagyja szunnyadni.*
- Bizony, hogy az. Látszik rajta.
*Helyesel nagyokat bólogatva. Látni véli, hogy miként válnak nyugodtabbá társaságában, amit örömmel konstatál, de úgy sejti korai volna elkönyvelni sikerét.
Cilia arcán értetlenséget lát, ennek okán Karheia vonásai is zavarodottságot tükröznek. Néhány igen hosszú pillanatig hallgat, pislog, értelmez, azután villámcsapásként éri a felismerés. Cilia vélhetően nem csak megjelenésében vadóc, könnyen lehet, hogy a közös nyelv nem minden szavát érti.*
- Megmutatom.
*Mondja Karheia, mutatóujját feltartva pedig jelez a leánykának, hogy várjon. Nagyon lassan emelkedik fel, kínosan ügyelve arra, hogy semmiféle fenyegető vagy hirtelen mozdulatot ne tegyen. Ezt követően eloldalaz a kis tisztásához, ahol a halott állat teste fekszik.
Szánja a rágcsálót, ezért gyengéden bánik vele annak tudatában is, hogy jól tudja, szegény állat már aligha érzi törődését. Háláját viszont igyekszik mély tisztelettel kifejezni, így már-már ceremóniális körülményességel fekteti a nyúlat alkarjára.
Rövidesen visszatér vele Ciliához, ahol ismételten leguggol. Karját kinyújtva kínálja fel az állatot a leánynak.*
- Nyúl. Kéred? Deres meg tudja enni. Biztos finom volna neki.
*Próbál egyszerű szavakat és mondatokat használni, de nincs könnyű dolga. Számára olyan magától értetődő a közös nyelv tudása, s utóbbi időben gyerekekkel sem igazán vette körbe magát, hogy gyakorolja az egyszerű beszédet.*


4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-16 17:22:31
 ÚJ
>Brynar Skarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//

– Igen, elég messze vagy Artheniortól.
* Egy pillanatra felvonja a szemöldökét az alkohol hallatán. Nem erre számít az idegentől, de nem különösebben lepődik meg rajta. A kérdésre röviden bólint, miközben az őzet továbbra is fogja. *
– A Vaskorsó Tavernában kapsz.
* Röviden elgondolkodik, majd hozzáteszi: *
– Ott van sör is. Meg más italok.
* Nem részletezi tovább. Az őzet lassan a vállára emeli, és egy pillanatra megigazítja a fogását, mielőtt tovább indulna. Néhány lépés után megáll, majd hátrapillant Ettvallderre. Az idegen úgy tűnik, szintén Amon Ruadh felé venné az irányt, Brynar pedig nem lát okot arra, hogy külön utakon menjenek. A szekér és a lova sincs messze, az őzet pedig amúgy is oda tart vele.*
– Ha Amon Ruadhba mész, jöhetsz velem.
* Egy pillanatra az őzre néz, majd a mögötte lévő erdő felé biccent.*
– A szekerem nincs messze. Ezt pedig haza kell vinnem anyámnak.
* Ezzel újra elindul a zsákmánnyal a vállán. Nem sürgeti az idegent, egyszerűen csak természetesnek veszi, hogy ha akar, csatlakozhat hozzá.*



4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-15 19:33:54
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//A Krenkataur felé//

*A túloldalon partot ér, majd a kantárnál megragadva a hátast magával húzza. Lova alaposan elfáradt, és bizonyára fázik is. Ezzel nincs egyedül. Wegtoreniként sosem viselte jól a hideget, a hűvös folyóvíz pedig a legkevésbé sem hajaz a a langyos déli lagúnákra ott nyugaton. Legalább annyira prüszköl is, mint a kanca, ha nem jobban.
Nem öltözik fel, helyette kivezeti Jarsét egy napsütötte tisztásra. Itt aztán szépen komótosan kipakol, mit sem törődve mezítelenségével. Száradniuk kell. Neki is, a lónak is, és felszereléseinek is. Jól esne tüzet rakni, de nem óhajtja felhívni magára a figyelmet. Elvégre csak egy folyó választja el őt a Szántóföldektől. Libabőr fut végig testén, ahogy egy könnyű szellő megkerüli.*
-Jól van. Jól. *Meglapogatja a ló pofáját, majd némi elemózsiát kerít málhájából. Kétszersült, és egy kevés sózott hús, mit hideg vízzel öblít. Fáradt vándor legjobb eledele. Tervei szerint itt tölti az éjt az erdőségben, így a sátrát is felveri. Mire végez is, a könnyebb ruhadarabok is némileg megszáradtak. A hátast kiköti egy közeli fához, ő pedig keze ügyébe helyezve fegyvereit a szőrméből vart hálózsákjába vackolja magát, hogy másnap reggel - immáron teljesen szárazon - folytathassa útját a Krenkataurba.*


4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-15 09:48:33
 ÚJ
>Cilia Miritar Faensa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*A nő semmi rosszat nem cselekedett saját mércéjével. Azonban Cilia senkit nem engedett magához közel az utóbbi időben. Nem kedveli a két lábúakat. Hangosak, fenyegetőek, és nem osztozkodnak. Pedig nekik aztán van bőségesen. Neki pedig sokszor nincsen. Próbálkozott már, vigasztalásképpen erdei bogyókat hagyni a fadöntők tarsolya mellett. Ám a múltkori rablások sérelmeit nem felejtették el olyan könnyen. Ez pedig csak még mélyebbre húzta Ciliat abban a meggyőződésben. Csak magában és Deresben bízhat.
A két fiatal kutya végül hallgat gazdájára, vagy lehet pusztán Deres fenyegető jelenléte zabolázta meg izgatott kíváncsiságukat.
Karheia jól látja. Deres már nem egy fiatal jószág. Őszes pofája szigorral villan a környezetére, ha szükséges. A lányt pedig sajátjaként óvja. Mintha nem is egy gazda és kutya kapcsolaton alapulna a közöttük lévő kapocs.
Cilia nem szól közbe. Pusztán el-eltekint Karheia bocsánatkérése közben. Menekülési útvonalat keresve. Melyik bokorban tudná lehagyni őket. Mi gátolhatná a két juhászkutya útját abban, hogy feladják a keresésüket, ha netán a kétlábú utánuk eresztené őket. Nem bízik benne egyáltalán. De a magadása és szelíd szavai segítenek abban Cilia és Deres ne rögvest meneküljenek el tőle.*
- Mert Deres bölcs.
*Válaszolja még kissé gőgösen. De még jól érezhető a pánik beszél belőle. A görnyedő testtartás és a hátrálás azonban meghozza az eredményt. Deres is abbahagyja a torokbéli morgást és vicsorgást. Testtartása is enyhül, a görnyedéséből felegyenesedik. Cilia Tüskét is lassan kezdi leereszteni a föld irányába. Légzése is lassulni kezd. A pánik lassan elernyedni látszik.*
- A kutyusom? Nyúl?
*Kérdezi vissza bizonytalanul. A szavak egyáltalán nem tűnnek számára ismerősnek. Szemeiből pedig jól látható az értetlenség.*
- Az micsoda? Deres meg tudja enni?
*Szemöldöke lágyan húzódik össze, ahogy azon morfondíroz mit is ajánl fel számukra az idegen. Viszont, ha valami tényleg ehetőt mutat fel Deresnek. Annak igazán örülne, mert szegény jószág napok óta nem evett nagyobb falatot. A holdsajt pedig aligha csillapítja szegénynek az éhségét.*


4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-14 18:32:01
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Praktikus varázslat//

*Karheia rögvest meg tudja állapítani, hogy a fiatal lányka kutyája egy rangidős egyed. Nem olyan tapasztalt a négylábúakkal, de volt szerencséje kislányként is elég időt töltenie velük, ezért nem okoz problémát számára, hogy felismerjen egy magabiztos egyedet. Ez, illetve gazdájuk viselkedése önmagában elegendő volna ahhoz, hogy a kamasz kutyák meghátráljanak, de az i-re egyértelműen pontot helyez Cilia pengéjének váratlan jelenléte.
Karheia segítő szándékkal lép közelebb, hogy végre kontrollt gyakoroljon neveletlen kutyái felett, de a rémült leány és annak kutyája félreértik szándékait. Sikerül hátrébb parancsolnia az ebeket, akik most kíváncsi rémülettel, egy-egy bizonytalan csóválással fürkészik gazdájuk arcát, majd az idegeneket.*
- Semmi baj, nem akartalak megijeszteni.
*Kezeit feltartva, tenyereit kifelé fordítva tesz egy óvatos lépést hátra, törekedve arra, hogy egy kőben vagy kiálló gyökérzetben ne botoljon el.*
- Bocsánatot kérek a kutyáim miatt. Ugatnak, de nem harapnak, persze ez nem mentség.
*Enyhén begörnyedve próbálja kisebbnek mutatni egyébként is alacsony termetét, s talán ez érthetőbb a vadóc lány számára. Felületesen felméri Cilia ruházatát, megjelenésével kapcsolatos észrevételeit egyelőre nem emészti meg, jobb szeretné ha a feszült helyzet valamelyest enyhül.*
- Megmondom nekik, de ők nem olyan jól neveltek mint a te szép kutyád. De ne haragudj rájuk, nem akarnak bántani, csak ők is vigyáznak rám, ahogy a te barátod is vigyáz rád.
*Tesz még egy lépést hátrébb, majd egy újabbat, így már úgy véli elég tisztes távolságba kerülnek egymástól ahhoz, hogy megkíséreljen leguggolni. Persze továbbra sem fordít hátra a leánynak, mert bár Karheia szerint nincsen gonosz gyermek, de rémület meggondolatlanságra késztethet bárkit, azt a tőrt pedig semmiképpen sem óhajtja bordái közé fúrva érezni.*
- Látom, hogy éhes voltál, talán a kutyusod is az. Van nálam egy friss nyúl, amit nem tudnék felhasználni. Kéred?


4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2026-09-14 10:31:04
 ÚJ
>Ettvallder Skyy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//

* Látván, hogy a másik egyből a nyilaiért nyúl, mihelyst észreveszi, szabad kezét ösztönösen megemeli, egy amolyan, nincs szükség erre, kifejezést mutatva. Nem akar harcolni, legalábbis nem itt, és nem most, és végképp nem ilyen kevés vigaszdíjért.
Szemöldökei ösztönösen feljebb csúsznak a Amon Ruadh hallatán. Eddig bele se gondolt, ám most jobban körbenézve azon kezd gondolkodni, hogy vajon átlépte e a határt vagy az még jóval odébb van. *
- Ó.
* Hagyja el a száját meglepetten, majd a számszeríját visszahelyezi a hátára. Ha ez igaz, és közelebb van a Thargok birtokához, mint az szerette volna, úgy csoda, hogy eddig nem jött senki számon kérni. *
- Arthenior.
* Válaszolja hasonlóan szárazon, ahogy körbesétálja az elejtett vadat. Szemeivel még mindig fürkészi az elejtett vadat, majd tekintete ismét az erdő irányába emeli. *
- Nem is tudtam, hogy ilyen messzire merészkedtem.
* Kezeit mellkasánál összekulcsolja, majd nekidől az egyik fának. *
- Mondd. Odahaza nálatok milyen az alkohol felhozatal? Ez a vad lett volna az egyetlen okom tovább maradni. A víz még hagyján, de épp alkohol híján vagyok.
* Feleli oda miközben fejben épp azon morfondírozik, hogy melyik hely lenne közelebb az ízlésének. Artheniorban számos fogadóban megfordult már, persze szigorúan munkát keresve. Ám nem szalasztaná el azt az alkalmat sem, hogy a Thargok sörét megkosztolja. *
- Ha Amon közelebb van, mint Arthenior, inkább nem a hosszabb utat választanám a készleteim frissítésére. Persze csak ha nyitottak vagytok egy kis kereskedésre.



2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4085-4104