//Második szál//
//Ki korán kel, őzet lel//
* A megerősítésre elhúzza a száját. Amikor egy kis kapcsolódás gyanánt az erdő felé vette az irányt, nem éppen erre számított. Benne volt a pakliban, hogy a város zajától menekülve néhány régiót átlép, de legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy pont Amonhoz közel vert tábort. Pánik ugyan nem ül ki az arcára, idegesnek tűnik. *
- Ilyen az én formám. ~ Remélem, az utat legalább felismerem. ~
* Mondja, majd a vaskorsó hallatán a férfi felé fordul. Nem ismeri a Thargok székhelyeit, sem sincs barátja ezekben a körökben. Pont egy olyan helynek hangzik, ahol nem számít a vevő háttere, csak az, hogy tudjon fizetni. *
- Sör.
* Ismétli ízlelgetve a szót, mintha már érezné is a szájában a hideg nedűt. Talán arra van most a legjobban szüksége. A felajánlásra egy apró mosoly kerül az arcára. *
- Kösz. Azt hittem ismerem ezeket a fákat, de a jelek szerint az egyetlen dolog, amit ismerek, az a közöttük meglapuló állatvilág.
* Bár nem teljesen lappang az örömtől, hogy a Thargok vidékére kell mennie, jelenleg ha utálná őket, sem lenne más opciója. Így minden félelmét lenyelve követi Brynar nyomait. *
- Az egész családnak vadászol?
* Teszi fel ártatlanul a kérdést. Kissé meglepi a másik, elvégre ahonnét ő jött, ott mindenki magáért harcolt a túlélés reményében. Ez fajta viselkedés pedig a vadászatra is kiterjedt. Aki nem ejtette el a saját vadat, az sokszor nem jutott ételhez, de az sem volt mindig megoldás. *
- Mennyire ismered ezeket az erdőket? Van valami nagyobb vad a környéken, amire érdemes odafigyelni?
* Csak, hogy nem töltsék teljes némaságban az utat, a félvér próbálja szóval tartani a másikat. Persze fogalma sincs, mit mondhatna egy éppen megismert vadásztársnak, így rögtönöz azzal amivel tud. Nem ismeri Amon Ruadh és az azt körbe ölelő vidéket, ki tudja? Ha valami érdekeset hall, még a végén kiderül, hogy gyakrabban is meg kéne látogatnia ezeket a vidékeket. *
- Mondd, mennyire bánnak jól a kívülállókkal felétek?
* Gondol itt arra, hogy bár beengedhetik a kocsmába, neki nem a „helyi” árat kell majd fizetnie, hanem az utazóit, amire a világ összes adóját ráemelték. Aranya van neki, nem ezen van a hangsúly, de érdemes előbb tisztázni a különböző bánásmódokat, mielőtt nekivág. Nem mindegy, hogy kétnapi hideg élelmet milyen áron kaphat. Ha dupla annyi, nem bánja, ez egyszer lenyeli, ám attól a ponttól kétszer annyi élelemmel fogja elhagyni a várost, hogy ilyen ne következhessen be. *