Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 21:56:51
Üzenet elküldve: 2017-02-28 21:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
*Hátramarad kicsit, hogy az utánuk érkező Loka is tudja majd, hogy merre mennek tovább, de amint a nő feltűnik a láthatáron, s biztos benne, hogy felfedezte őket, maga is továbbmegy a többiek után a faluba, ahol élelmet remélnek szerezni a hosszú útra. Közben mond néhány varázsigét, mellyel kicsit kényelmesebbé teszi maga számára az utazást, védelmet nyerve az időjárás viszontagságaitól.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.28 22:15:49
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Hátramarad kicsit, hogy az utánuk érkező Loka is tudja majd, hogy merre mennek tovább, de amint a nő feltűnik a láthatáron, s biztos benne, hogy felfedezte őket, maga is továbbmegy a többiek után a faluba, ahol élelmet remélnek szerezni a hosszú útra. Közben mond néhány varázsigét, mellyel kicsit kényelmesebbé teszi maga számára az utazást, védelmet nyerve az időjárás viszontagságaitól.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.28 22:15:49
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:42:25
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:42:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Asira//
//16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A növény kezdi kifejteni a hatását, ám nagy valószínűséggel, magától is elaludt volna Asira.*
~ De édesen alszik!~
*Aria, mint tolvaj? Legfeljebb a lelkeké. Az hogy mi van a nőnél egy cseppet sem érdekli, nem fogja kirabolni.*
~ Most nem kockáztatok.~
*Nem szívesen csinálná végig ugyanazt a bájcsevejt, mint múltkor tündérkével. A kaja jobb ha nem beszél.
Szerencsére, nem olyan helyen vannak ahol naponta járkálnának, és amúgy is kezd beesteledni, s végre megkezdheti a várva várt vacsorát.
Szép lassan elkezdi felölteni az eredeti alakját, miszerint egy újabb halandó testet kebelezhessen be, úgyis pótolni kell az előző veszteséget.*
- Ígérem vigyázok rád.
*Ezzel a mondattal búcsúzik el az embertől.
Miután ez befejeződött az átváltozás, Tyilaria elkezdi leszaggatni a ruhákat, a tőrének a segítségével. Amennyiben van lehetősége attól mindig megszabadul.
A "pácienst" a lábától fölfelé kezdi el elnyelni. Egyre jobban húzza magát rá a zsákmányára, aki mit sem sejtve hamarosan bevégezheti a sorsát. A derekát szépen elhagyva, kúszik egészen a domborulatokig. Félig már a gyomrában van a préda, és a démon érzi is magában, ami egészen kellemes érzéssel tölti el.*
~ Hogy lehettek ennyire finomak?~
*Az emberi hölgyeménynek már csak a feje látszik ki, azonban néhány másodperc múltán, és egy utolsó nagy nyeléssel, lecsúszik a feneketlen bendőbe.*
~ Ne aggódj most már jó helyen vagy. HISZEN MOST MÁR AZ ENYÉM VAGY!~
*Egy alattomos, vigyor terül szét a lény arcán. Innentől már csak az emésztéssel kell foglalkoznia.
Egy igazi gyönyör járja át az egész Aria testét, miközben zajlik a folyamat. A hasa egyre jobban zsugorodik. Egy halandóhoz képest sokkal gyorsabban történik az emésztés, ennek ellenére azért igénybe vesz némi időt. Ha nem is látja, hogy mi történik benne, azonban tisztában van vele. Ahogy lemállik a bőr a húsról, majd csontról a hús, és így tovább. A belsőszervek teljesen szétfolynak. Az "emésztőnedv" kívül belül dolgozik, ami teljesen átjárja az áldozat testét, s szétmarja. Amennyiben magába tudna nézni egy rövid ideig láthatná a "vérszínében" pompázó a folyadékot, de az is eltűnik lassacskán. Végül nincs semmi ami összetarthatná a csontokat, és összetöredeznek. Csak ennyi marad belőle. Mindenkinek ez a sorsa akit elnyel a démon. Asira maradványai ugyanazon az útvonalon távozik is ki.
Végül ahogy szokta, megköszöni eme különleges táplálékot.*
- Köszönöm az ételt.
*Elégedetten sóhajt egyet. Miután befejezte az étkezést máris indulna tovább, de előtte megpillant valamit.*
- Hű! Szép a koponyád. *A csontkupacból kiszedi a koponyát, és rögtön arrébb csúszik, hogy elkezdhessen visszaváltozni.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.28 22:21:20
//16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A növény kezdi kifejteni a hatását, ám nagy valószínűséggel, magától is elaludt volna Asira.*
~ De édesen alszik!~
*Aria, mint tolvaj? Legfeljebb a lelkeké. Az hogy mi van a nőnél egy cseppet sem érdekli, nem fogja kirabolni.*
~ Most nem kockáztatok.~
*Nem szívesen csinálná végig ugyanazt a bájcsevejt, mint múltkor tündérkével. A kaja jobb ha nem beszél.
Szerencsére, nem olyan helyen vannak ahol naponta járkálnának, és amúgy is kezd beesteledni, s végre megkezdheti a várva várt vacsorát.
Szép lassan elkezdi felölteni az eredeti alakját, miszerint egy újabb halandó testet kebelezhessen be, úgyis pótolni kell az előző veszteséget.*
- Ígérem vigyázok rád.
*Ezzel a mondattal búcsúzik el az embertől.
Miután ez befejeződött az átváltozás, Tyilaria elkezdi leszaggatni a ruhákat, a tőrének a segítségével. Amennyiben van lehetősége attól mindig megszabadul.
A "pácienst" a lábától fölfelé kezdi el elnyelni. Egyre jobban húzza magát rá a zsákmányára, aki mit sem sejtve hamarosan bevégezheti a sorsát. A derekát szépen elhagyva, kúszik egészen a domborulatokig. Félig már a gyomrában van a préda, és a démon érzi is magában, ami egészen kellemes érzéssel tölti el.*
~ Hogy lehettek ennyire finomak?~
*Az emberi hölgyeménynek már csak a feje látszik ki, azonban néhány másodperc múltán, és egy utolsó nagy nyeléssel, lecsúszik a feneketlen bendőbe.*
~ Ne aggódj most már jó helyen vagy. HISZEN MOST MÁR AZ ENYÉM VAGY!~
*Egy alattomos, vigyor terül szét a lény arcán. Innentől már csak az emésztéssel kell foglalkoznia.
Egy igazi gyönyör járja át az egész Aria testét, miközben zajlik a folyamat. A hasa egyre jobban zsugorodik. Egy halandóhoz képest sokkal gyorsabban történik az emésztés, ennek ellenére azért igénybe vesz némi időt. Ha nem is látja, hogy mi történik benne, azonban tisztában van vele. Ahogy lemállik a bőr a húsról, majd csontról a hús, és így tovább. A belsőszervek teljesen szétfolynak. Az "emésztőnedv" kívül belül dolgozik, ami teljesen átjárja az áldozat testét, s szétmarja. Amennyiben magába tudna nézni egy rövid ideig láthatná a "vérszínében" pompázó a folyadékot, de az is eltűnik lassacskán. Végül nincs semmi ami összetarthatná a csontokat, és összetöredeznek. Csak ennyi marad belőle. Mindenkinek ez a sorsa akit elnyel a démon. Asira maradványai ugyanazon az útvonalon távozik is ki.
Végül ahogy szokta, megköszöni eme különleges táplálékot.*
- Köszönöm az ételt.
*Elégedetten sóhajt egyet. Miután befejezte az étkezést máris indulna tovább, de előtte megpillant valamit.*
- Hű! Szép a koponyád. *A csontkupacból kiszedi a koponyát, és rögtön arrébb csúszik, hogy elkezdhessen visszaváltozni.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.28 22:21:20
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:29:15
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:29:15
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lauwirra//
*Jól esik neki a segítség, mert még meg sem próbálták kirabolni, tehát nem egyszerű tolvajok. Más gazemberek már biztosan kibelezték, aztán el is vették volna tőle mindenét. De úgy tűnik, hogy ezek a népek meg akarják gyógyítani, de még mindig nem tudja, hogy mi az oka. Az, hogy valaki tanonc és segíteni akar, az rendben van, de miért küldi el a mesterét, ha egyáltalán ő a mestere. Lehet, hogy ő is tanonc? Legalább a növénynek jótékony hatása van, kezdenek leragadni a szemei, és nem sokkal később, már alig pislog fel a hóhajúra, aki lemetszi róla vérrel festett ruháját. Végül - mivel a kimerültségre pluszban hat az altató gyümölcs - lehanyatlik és mély álomba szenderül.*
*Jól esik neki a segítség, mert még meg sem próbálták kirabolni, tehát nem egyszerű tolvajok. Más gazemberek már biztosan kibelezték, aztán el is vették volna tőle mindenét. De úgy tűnik, hogy ezek a népek meg akarják gyógyítani, de még mindig nem tudja, hogy mi az oka. Az, hogy valaki tanonc és segíteni akar, az rendben van, de miért küldi el a mesterét, ha egyáltalán ő a mestere. Lehet, hogy ő is tanonc? Legalább a növénynek jótékony hatása van, kezdenek leragadni a szemei, és nem sokkal később, már alig pislog fel a hóhajúra, aki lemetszi róla vérrel festett ruháját. Végül - mivel a kimerültségre pluszban hat az altató gyümölcs - lehanyatlik és mély álomba szenderül.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:05:25
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Növények nyomában//
*Az elf leány nem viccel a mérgekkel kapcsolatban. A sérült idegennek úgy adja be az altatót, mintha tudná mi is lenne a baja. Nem akar beleszólni a kontár munkába, hiszen sejti a lány szándékait, de szakmai szemmel egy sérültnek vajmi kevés esetben adunk be altatót. Ennek egyetlen oka van. Az, hogy nem tudhatjuk mi pontos az, amitől ilyen állapotban van. Az altató hasznos dolog, de kontár kezekben meg is ölheti a pacienst, ami ha jól sejti nem épp az elf szándéka. Ettől függetlenül a szokásos hangnemben hidegen fele a lánynak, miután végig nézi annak akcióját.*
- Amennyiben találok, a növényből úgy állok szolgálatodra ifjú hölgy. *Majd finoman fejet hajt egy apró mosoly társaságában, majd megfordul és távozik a helyszínről. Van még bőven dolga, hiszen a begyűjtendő növények nem vándorolnak maguktól a zsebébe. Így ha már az erdőben van, akkor nekivág, hogy körülnézzen és beszerezze azt, ami után már régóta caplat.
Nem kell messzire mennie csupán nyugati irányba, hogy elérje a hegyek lábát és ott ismét rátaláljon az álmot és aranyat hozó növényre, amely úgy kell neki és a kis elfnek. Ahogy eltávolodik a rengetegbe, már le is tér az útról és az ösvényről, hogy belevágjon az újabb akciójába. fejében viszont már más tervek vannak. Egy olyan terv, amely végre nyugalmat adhat neki és a kutatásának, amely talán választ adhat a nagy kérdésére. Ennek érdekében és reményében éri el az erdő nyugati szélét. Ahogy odaér, újabb lelőhelyek után szimatol.*
*Az elf leány nem viccel a mérgekkel kapcsolatban. A sérült idegennek úgy adja be az altatót, mintha tudná mi is lenne a baja. Nem akar beleszólni a kontár munkába, hiszen sejti a lány szándékait, de szakmai szemmel egy sérültnek vajmi kevés esetben adunk be altatót. Ennek egyetlen oka van. Az, hogy nem tudhatjuk mi pontos az, amitől ilyen állapotban van. Az altató hasznos dolog, de kontár kezekben meg is ölheti a pacienst, ami ha jól sejti nem épp az elf szándéka. Ettől függetlenül a szokásos hangnemben hidegen fele a lánynak, miután végig nézi annak akcióját.*
- Amennyiben találok, a növényből úgy állok szolgálatodra ifjú hölgy. *Majd finoman fejet hajt egy apró mosoly társaságában, majd megfordul és távozik a helyszínről. Van még bőven dolga, hiszen a begyűjtendő növények nem vándorolnak maguktól a zsebébe. Így ha már az erdőben van, akkor nekivág, hogy körülnézzen és beszerezze azt, ami után már régóta caplat.
Nem kell messzire mennie csupán nyugati irányba, hogy elérje a hegyek lábát és ott ismét rátaláljon az álmot és aranyat hozó növényre, amely úgy kell neki és a kis elfnek. Ahogy eltávolodik a rengetegbe, már le is tér az útról és az ösvényről, hogy belevágjon az újabb akciójába. fejében viszont már más tervek vannak. Egy olyan terv, amely végre nyugalmat adhat neki és a kutatásának, amely talán választ adhat a nagy kérdésére. Ennek érdekében és reményében éri el az erdő nyugati szélét. Ahogy odaér, újabb lelőhelyek után szimatol.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 15:52:56
Üzenet elküldve: 2017-02-28 15:52:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Asira//
- Jól van.
*Mondja megnyugtató hangon, hiszen ilyenkor ez is a cél, hogy a beteg pozitív megerősítést halljon.*
- Egyelőre csak pihenj, bízza rám magát.
*Furcsa lesz amit Aria csinálni fog, mivel a tőrét előveszi, amivel másik fél felsőruházatát a testéről fel tudja vágni, hogy alaposan megnézhesse magának a pácienst. Remélhetőleg nem ijed meg. A hideg levegő amúgy is fájdalomcsillapító.
Visszafogja magát az elf, vagyis nem okoz a szükségesnél nagyobb fájdalmat.
A sérüléseket látja a nő testén, és alig bírja visszatartani a vigyort, de szerencsére sikerül, és egy aggódó tekintet vesz fel.
Egyszer csak kérdések merülnek fel, ami jogos is egyfelől.*
- Egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni egy sebesültet. *Zárná le ennyiben Aria, mivel összességében, ez az állás. Azonban ezt mégis kiegészíti. A hangján érezhető, miszerint nem pénzért "dolgozik. "*
- Részemről inkább tapasztalat szerzés céljából csinálom. Lehet fiatal vagyok, de bízom a tudásomban, amit szeretnék gyarapítani.
*Nem is merne mást mondani, mert ott értelmét veszti az egész.
Közben a doktor el is megy, s már csak ketten vannak, az erdőben. A hóhajú leányzó, most vár, hogy a növény kifejtse a jótékony hatását.*
- Itt leszek maga mellett, s ígérem nem hagyom magára.
*Eddig még nem is hazudott az elf.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.28 16:16:19
- Jól van.
*Mondja megnyugtató hangon, hiszen ilyenkor ez is a cél, hogy a beteg pozitív megerősítést halljon.*
- Egyelőre csak pihenj, bízza rám magát.
*Furcsa lesz amit Aria csinálni fog, mivel a tőrét előveszi, amivel másik fél felsőruházatát a testéről fel tudja vágni, hogy alaposan megnézhesse magának a pácienst. Remélhetőleg nem ijed meg. A hideg levegő amúgy is fájdalomcsillapító.
Visszafogja magát az elf, vagyis nem okoz a szükségesnél nagyobb fájdalmat.
A sérüléseket látja a nő testén, és alig bírja visszatartani a vigyort, de szerencsére sikerül, és egy aggódó tekintet vesz fel.
Egyszer csak kérdések merülnek fel, ami jogos is egyfelől.*
- Egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni egy sebesültet. *Zárná le ennyiben Aria, mivel összességében, ez az állás. Azonban ezt mégis kiegészíti. A hangján érezhető, miszerint nem pénzért "dolgozik. "*
- Részemről inkább tapasztalat szerzés céljából csinálom. Lehet fiatal vagyok, de bízom a tudásomban, amit szeretnék gyarapítani.
*Nem is merne mást mondani, mert ott értelmét veszti az egész.
Közben a doktor el is megy, s már csak ketten vannak, az erdőben. A hóhajú leányzó, most vár, hogy a növény kifejtse a jótékony hatását.*
- Itt leszek maga mellett, s ígérem nem hagyom magára.
*Eddig még nem is hazudott az elf.*
A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.28 16:16:19
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 13:50:34
Üzenet elküldve: 2017-02-28 13:50:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lauwirra, Alludrin//
*Felsunyít a nőre, aki egyből kérdezősködni kezd, és mit adnak az istenek, pont egy orvos és a tanonca. Nem egy nagy emberismerő, de tolvaj és tud egyet s mást. Az megint más kérdés, hogy se ereje, se idegzete bármivel törődni, amikor ennyire kivan.*
- Asira, 25 tél van mögöttem és meg vagyok sérülve, nézze meg. *Egy vigyornak induló grimasz lesz a jutalma a hóhajúnak. Viszont Asira már legalább egy kicsit magához tér és hagyja magát vizsgálni. Egy hosszabb vágás van a mellkasán, és több lila folt a testén, az állkapcsát is beleértve.*
- És ugyan miért segítenének rajtam? *Gyanakodva néz rájuk, ez nem az ő hibájuk, hanem a neveltetéséé. Azért bekapja a gyümölcsöt, ezt még ő is ismeri.*
*Felsunyít a nőre, aki egyből kérdezősködni kezd, és mit adnak az istenek, pont egy orvos és a tanonca. Nem egy nagy emberismerő, de tolvaj és tud egyet s mást. Az megint más kérdés, hogy se ereje, se idegzete bármivel törődni, amikor ennyire kivan.*
- Asira, 25 tél van mögöttem és meg vagyok sérülve, nézze meg. *Egy vigyornak induló grimasz lesz a jutalma a hóhajúnak. Viszont Asira már legalább egy kicsit magához tér és hagyja magát vizsgálni. Egy hosszabb vágás van a mellkasán, és több lila folt a testén, az állkapcsát is beleértve.*
- És ugyan miért segítenének rajtam? *Gyanakodva néz rájuk, ez nem az ő hibájuk, hanem a neveltetéséé. Azért bekapja a gyümölcsöt, ezt még ő is ismeri.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-28 09:19:44
Üzenet elküldve: 2017-02-28 09:19:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Északi zarándoklat//
*Történéseink hatására a fehér hajó tündérnek aggodalmas vagyis inkább félelem teljes tekintete lesz. A meglepetések és lehetséges a nagy nyüzsgés hatására megkapaszkodik az öreg ruhaujjában a hóhajú leányzó. Atyai tekintettel és védelmezően veszi körbe a lánykát.*
- Ne aggódj gyermekem, az öreg Arraele apó mellett biztonságban van.
*Lágy, halk és csak a kis tündérnek címzett szavakkal próbál meg lelket önteni a törékeny leányzóba. A terebélyes tündérapó fajukon belül igen alkalmas lehet erre a szerepre, már csak atyai koránál és az átlagtól eltérő termetével. A mágus ifjú szokatlan kézmozdulatokkal gesztikulál amit az öreg első körben nem tud mire vélni.*
- Valami rituáléról lehet szó, bizonyára.
*Suttogja Syes fülébe. A méretes farkasfajzat megülésének gondolata felcsigázza az öreg tündérünket.*
- Gyermekeim szálljatok fel.
*Int a két tündér leányzónak már ha azok nem félnek az állattól. Az öreg szíves örömest pattan fel, még ha picit nagyobb darab is a lánykáknál. Az eget fürkészve komor lesz.*
- Nagy vihar közeledik. Egy-két óra és tombolni fog. (Időjóslás)
*Földművesként gyermekjáték neki az egek jeleit olvasni. Mondandóját a vezetőjüknek Taitosnak szánja.*
*Történéseink hatására a fehér hajó tündérnek aggodalmas vagyis inkább félelem teljes tekintete lesz. A meglepetések és lehetséges a nagy nyüzsgés hatására megkapaszkodik az öreg ruhaujjában a hóhajú leányzó. Atyai tekintettel és védelmezően veszi körbe a lánykát.*
- Ne aggódj gyermekem, az öreg Arraele apó mellett biztonságban van.
*Lágy, halk és csak a kis tündérnek címzett szavakkal próbál meg lelket önteni a törékeny leányzóba. A terebélyes tündérapó fajukon belül igen alkalmas lehet erre a szerepre, már csak atyai koránál és az átlagtól eltérő termetével. A mágus ifjú szokatlan kézmozdulatokkal gesztikulál amit az öreg első körben nem tud mire vélni.*
- Valami rituáléról lehet szó, bizonyára.
*Suttogja Syes fülébe. A méretes farkasfajzat megülésének gondolata felcsigázza az öreg tündérünket.*
- Gyermekeim szálljatok fel.
*Int a két tündér leányzónak már ha azok nem félnek az állattól. Az öreg szíves örömest pattan fel, még ha picit nagyobb darab is a lánykáknál. Az eget fürkészve komor lesz.*
- Nagy vihar közeledik. Egy-két óra és tombolni fog. (Időjóslás)
*Földművesként gyermekjáték neki az egek jeleit olvasni. Mondandóját a vezetőjüknek Taitosnak szánja.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-27 19:56:43
Üzenet elküldve: 2017-02-27 19:56:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat - folytatás a szántón//
*Taitos nem tud igazán hozzátenni az öreg szavaihoz. Nyilván nem akarja kifecsegni mindenkinek, hogy pontosan hová is tartanak. Az elég, ha az ő, és Krestvir titka marad, aki amúgy úgy tűnik csendben és visszahúzódva szándékozik nyomukban utazni. Végezetül csak bólogat. Az észak említésére egy kicsit még tovább is fűzi a fűzhetőt. Kezét a szeme elé tartja, láthatóan keres valamit, aztán koppant botjával, és okkult kézmozdulatokat tesz, hogy magyarázza, hogy máguskodni mennek oda.
Végül ijesztő nesz hallatszik, és az előbb még koppantott bot ijedten fordul Nellarához, hogy keményre tömörített végével lesújthasson rá, ha támadna, aztán végül csak egy fáradt vigyor csapja arcon.*
~Na most kérdezném, hogy hol járt addig, míg a máguslaknál volt, mert szinte biztos, hogy Ragront látnia kellett volna.~
*Csak biccent egyet, ugyanis beszélni nem tud. Végül a kis megijedős közjáték után Daewe is kap Taitos néma szavaiból. Egy mosoly, egy biccentés, meg is van a csapat. Taitos felpattan a nyeregbe, már Ragronéba, és int a tündéreknek, hogy ugorjanak fel, ha akarnak, kényelmetlenül, de lassan utazva ők bőven elférnek. Még a szíjakat is nekik adja, aztán kezével int egyet előre, hogy menjenek. Most az egyszer nem igazán beszél. Igazából az első faluig meg sem állna, ha lehet, aztán majd ott kiereszti hangját, már ha úgy adódik. A kis csapat persze ettől még beszélgethetne egy jót.*
~Jó lenne nem némán ülni attól, hogy fáj a torkom.~
*Morfondírozik magában. Elég kellemetlenül érinti ez az egész "sérültesdi".*
~Ne aggódj, hamarosan már egy jobb helyen leszel!~
*Nyugtatja magát, ahogy megkapaszkodik a nyeregben, esetlegesen tartva valamelyik alkalmi utasát is.
Végezetül a gázló után valamivel tér le. Hallott egy kis faluról erre, ahonnan tudnának étket keríteni.*
*Taitos nem tud igazán hozzátenni az öreg szavaihoz. Nyilván nem akarja kifecsegni mindenkinek, hogy pontosan hová is tartanak. Az elég, ha az ő, és Krestvir titka marad, aki amúgy úgy tűnik csendben és visszahúzódva szándékozik nyomukban utazni. Végezetül csak bólogat. Az észak említésére egy kicsit még tovább is fűzi a fűzhetőt. Kezét a szeme elé tartja, láthatóan keres valamit, aztán koppant botjával, és okkult kézmozdulatokat tesz, hogy magyarázza, hogy máguskodni mennek oda.
Végül ijesztő nesz hallatszik, és az előbb még koppantott bot ijedten fordul Nellarához, hogy keményre tömörített végével lesújthasson rá, ha támadna, aztán végül csak egy fáradt vigyor csapja arcon.*
~Na most kérdezném, hogy hol járt addig, míg a máguslaknál volt, mert szinte biztos, hogy Ragront látnia kellett volna.~
*Csak biccent egyet, ugyanis beszélni nem tud. Végül a kis megijedős közjáték után Daewe is kap Taitos néma szavaiból. Egy mosoly, egy biccentés, meg is van a csapat. Taitos felpattan a nyeregbe, már Ragronéba, és int a tündéreknek, hogy ugorjanak fel, ha akarnak, kényelmetlenül, de lassan utazva ők bőven elférnek. Még a szíjakat is nekik adja, aztán kezével int egyet előre, hogy menjenek. Most az egyszer nem igazán beszél. Igazából az első faluig meg sem állna, ha lehet, aztán majd ott kiereszti hangját, már ha úgy adódik. A kis csapat persze ettől még beszélgethetne egy jót.*
~Jó lenne nem némán ülni attól, hogy fáj a torkom.~
*Morfondírozik magában. Elég kellemetlenül érinti ez az egész "sérültesdi".*
~Ne aggódj, hamarosan már egy jobb helyen leszel!~
*Nyugtatja magát, ahogy megkapaszkodik a nyeregben, esetlegesen tartva valamelyik alkalmi utasát is.
Végezetül a gázló után valamivel tér le. Hallott egy kis faluról erre, ahonnan tudnának étket keríteni.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-27 11:38:40
Üzenet elküldve: 2017-02-27 11:38:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
* A mágus fura mutogatásait, hála korosodó fajtársának, sikerül dekódolnia, bár való igaz, egyedül is talán rájött volna, mit akar Taitos mondani, így azért mégiscsak sokkal, de sokkal egyszerűbb dolga van. *
- Értem... Szóval északra.
* Erősíti meg magát egy bólintással. Taitos sajnos kevesebb figyelmet kap perpillanat, ugyanis a tündérnek a tündér érdekesebb. Főleg, mikor egy másik is felbukkan az égből. Vagyis fáról. Egy picit megijed, ezért hátrébb húzódik, de úgy néz ki, ott sincs biztonságban, hátulról lóháton érkezik egy fiatal nő. A tündért most annyi idegen veszi körbe, hogy azt se tudja, hova húzódjon, hát öntudatlanul, de megkapaszkodik abban, ami hozzá a legközelebb van, szó szerint és átvitt értelemben is: a tündérpapa ruhaujjába.
Ha esetleg valaki az arcát kezdené tanulmányozni, láthatja, hogy egy kicsit megijedt, vagy legalábbis tart a kialakult helyzettől. Annyira, hogy el is hallgat, és idegesen pislog minden irányba. *
* A mágus fura mutogatásait, hála korosodó fajtársának, sikerül dekódolnia, bár való igaz, egyedül is talán rájött volna, mit akar Taitos mondani, így azért mégiscsak sokkal, de sokkal egyszerűbb dolga van. *
- Értem... Szóval északra.
* Erősíti meg magát egy bólintással. Taitos sajnos kevesebb figyelmet kap perpillanat, ugyanis a tündérnek a tündér érdekesebb. Főleg, mikor egy másik is felbukkan az égből. Vagyis fáról. Egy picit megijed, ezért hátrébb húzódik, de úgy néz ki, ott sincs biztonságban, hátulról lóháton érkezik egy fiatal nő. A tündért most annyi idegen veszi körbe, hogy azt se tudja, hova húzódjon, hát öntudatlanul, de megkapaszkodik abban, ami hozzá a legközelebb van, szó szerint és átvitt értelemben is: a tündérpapa ruhaujjába.
Ha esetleg valaki az arcát kezdené tanulmányozni, láthatja, hogy egy kicsit megijedt, vagy legalábbis tart a kialakult helyzettől. Annyira, hogy el is hallgat, és idegesen pislog minden irányba. *
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-27 10:12:55
Üzenet elküldve: 2017-02-27 10:12:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Már az erdőben//
* Eran hamarabb rájön a cselre, mint azt Zaras elvárta, na tessék, most még felül is múlja az elvárásokat! Talán tényleg egy gondolkodásserkentőt ivott meg. Ennek köszönhetően eléri, hogy Zaras a sebessége és ügyessége helyett a kardjára támaszkodjon, s ne elkerülje, hanem kivédje a támadást. Mondani sem kell, hogy minden erejére szüksége van, de mivel két-jobbkezes, így a baljában tartott kard az, ami falként szolgál. Az oldala belebizsereg abba, hogy nem tudja továbbvezetni az energiát.
Jobb pengéjével támad, srégen fentről, igazából egyszerűen csak fel kell emelni a pajzsot, hogy kivédje, de Zaras reméli, hogy addig is eltereli a figyelmét annyira, hogy ellökhesse. *
* Eran hamarabb rájön a cselre, mint azt Zaras elvárta, na tessék, most még felül is múlja az elvárásokat! Talán tényleg egy gondolkodásserkentőt ivott meg. Ennek köszönhetően eléri, hogy Zaras a sebessége és ügyessége helyett a kardjára támaszkodjon, s ne elkerülje, hanem kivédje a támadást. Mondani sem kell, hogy minden erejére szüksége van, de mivel két-jobbkezes, így a baljában tartott kard az, ami falként szolgál. Az oldala belebizsereg abba, hogy nem tudja továbbvezetni az energiát.
Jobb pengéjével támad, srégen fentről, igazából egyszerűen csak fel kell emelni a pajzsot, hogy kivédje, de Zaras reméli, hogy addig is eltereli a figyelmét annyira, hogy ellökhesse. *
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:33:22
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:33:22
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -3-//
*A kikötői erdőségen is átrohan mint a szél, lova már izzad, nem gond, ha kijut a kikötőbe úgyis hajóra, vagy csónakra cseréli a szerencsétlen állatot, még ha meg is döglik akkor is kénytelen a végsőkig hajtani. A kikötői erdősség így egy rövid vágta csupán a hosszú útja során. Nem fog sokáig tartani. Hamarosan kirobban az erdő szélén, és már látja is a dokkok végtelennek tűnő sorát, és a sötét várost. Átokverte vidék, amit a holtak istenének áldozó banda lakik. Nem fog sokáig itt maradni. Mármint nem tervez, ha hosszan keresgélne itt akkor nyilván elkapnák a holtak, vagy a kultusz őrült hívei.*
//A Tepós -3-//
*A kikötői erdőségen is átrohan mint a szél, lova már izzad, nem gond, ha kijut a kikötőbe úgyis hajóra, vagy csónakra cseréli a szerencsétlen állatot, még ha meg is döglik akkor is kénytelen a végsőkig hajtani. A kikötői erdősség így egy rövid vágta csupán a hosszú útja során. Nem fog sokáig tartani. Hamarosan kirobban az erdő szélén, és már látja is a dokkok végtelennek tűnő sorát, és a sötét várost. Átokverte vidék, amit a holtak istenének áldozó banda lakik. Nem fog sokáig itt maradni. Mármint nem tervez, ha hosszan keresgélne itt akkor nyilván elkapnák a holtak, vagy a kultusz őrült hívei.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:22:03
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:22:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -3-//
*Régen ki nem állhatta az erdőket, mindig is városi gnómnak tartotta magát... különben is, ki hallott már olyanról hogy erdei gnóm? Van ideje bőven ilyen hülyeségeken gondolkozni a hosszú út alatt. Ami viszont igaz, hogy amióta Vadvédbe költözött, egészen megszokta hogy nem nyüzsög körülötte az élet. Valahogy mindenre több ideje van, persze a tennivaló is több, de mégis, tartalmasabbnak és nyugalmasabbnak érzi a napjait. Ez a rövidke kis séta aminek nemrégiben nekivágott éppen a lehető legjobbkor jött, túlságosan sokat ücsörgött már a mágustoronyban az elmúlt hatokban, nem árt ha néha megmozgatja az izmait is. A tolvajt ugyan nem látja semerre, hiszen jó nagy előnnyel indult, de pontosan tudja hogy hová ment, így nem tartja fel a nézelődés és a gondolkodás, keresgélés sem. Már nem lehet messze a kikötő, ott pedig majd bérel egy hajót, vagy egyszerűen nekiáll és átúszik, hiszen ha már idáig elfutott, miért ne mehetne önerőből el akár a világ végére?*
//A Tepós -3-//
*Régen ki nem állhatta az erdőket, mindig is városi gnómnak tartotta magát... különben is, ki hallott már olyanról hogy erdei gnóm? Van ideje bőven ilyen hülyeségeken gondolkozni a hosszú út alatt. Ami viszont igaz, hogy amióta Vadvédbe költözött, egészen megszokta hogy nem nyüzsög körülötte az élet. Valahogy mindenre több ideje van, persze a tennivaló is több, de mégis, tartalmasabbnak és nyugalmasabbnak érzi a napjait. Ez a rövidke kis séta aminek nemrégiben nekivágott éppen a lehető legjobbkor jött, túlságosan sokat ücsörgött már a mágustoronyban az elmúlt hatokban, nem árt ha néha megmozgatja az izmait is. A tolvajt ugyan nem látja semerre, hiszen jó nagy előnnyel indult, de pontosan tudja hogy hová ment, így nem tartja fel a nézelődés és a gondolkodás, keresgélés sem. Már nem lehet messze a kikötő, ott pedig majd bérel egy hajót, vagy egyszerűen nekiáll és átúszik, hiszen ha már idáig elfutott, miért ne mehetne önerőből el akár a világ végére?*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:08:41
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:08:41
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -3-//
~Csak erre jöhetett! Az erdőben akar meglógni előlem!~
*Worenth számára ismerős a környék, mivel az otthona itt van a szomszédban, így talán az ösvényeket is könnyebben átszeli, aztán uzsgyi, ki a szántóra, ahol már távolabbra is ellát mint itt, a fák között.*
~Kár, hogy nincs elf szemem, vagy olyan varázslat, ami erősítené a látásomat.~
*Újabb villanás a fák között, majd mintha a vékonyabb ágak is lengedezni kezdenének, és az aljzatnövény (ha van) is felkavarodik picit.*
//A Tepós -3-//
~Csak erre jöhetett! Az erdőben akar meglógni előlem!~
*Worenth számára ismerős a környék, mivel az otthona itt van a szomszédban, így talán az ösvényeket is könnyebben átszeli, aztán uzsgyi, ki a szántóra, ahol már távolabbra is ellát mint itt, a fák között.*
~Kár, hogy nincs elf szemem, vagy olyan varázslat, ami erősítené a látásomat.~
*Újabb villanás a fák között, majd mintha a vékonyabb ágak is lengedezni kezdenének, és az aljzatnövény (ha van) is felkavarodik picit.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-25 12:47:13
Üzenet elküldve: 2017-02-25 12:47:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Északi zarándoklat//
*Az ifjú mágus mutogatásba kezd, szegény jobban most nem tudná elmondani az útitervet. Arraele valami módon segítene neki, de sajnos a jelbeszédből nem olyan sokat ért meg.*
- Azt hiszem a város felé mutogat. Utána meg elkanyarodunk valahova…
*Fordítani igyekszik a másik tündérnek Taitos mutogatását. Lódobogás hangjára hátranéz. Daewe tűnik fel jókedvűen.*
- Daewe lányom, de jó, hogy csatlakoztál! Már azt hittem kihagyod a kalandod.
*A kedves nyúlánk elf lány valahogy feldobja az öreg tündér kedvét. Jóság sugárzik belőle, ami ritka kincs manapság. Már nyugodtan menne tovább, amikor a fáról valami újabb tündér pottyan eléjük.*
- Gyermekem ne ijesztgess, mert itt kapok szívgörcsöt!
*Óvatosan inti Nellarát, hogy lehetőleg tartózkodjon az ijesztésétől, mert ez az amivel az öreg tündért ki lehet csinálni.*
*Az ifjú mágus mutogatásba kezd, szegény jobban most nem tudná elmondani az útitervet. Arraele valami módon segítene neki, de sajnos a jelbeszédből nem olyan sokat ért meg.*
- Azt hiszem a város felé mutogat. Utána meg elkanyarodunk valahova…
*Fordítani igyekszik a másik tündérnek Taitos mutogatását. Lódobogás hangjára hátranéz. Daewe tűnik fel jókedvűen.*
- Daewe lányom, de jó, hogy csatlakoztál! Már azt hittem kihagyod a kalandod.
*A kedves nyúlánk elf lány valahogy feldobja az öreg tündér kedvét. Jóság sugárzik belőle, ami ritka kincs manapság. Már nyugodtan menne tovább, amikor a fáról valami újabb tündér pottyan eléjük.*
- Gyermekem ne ijesztgess, mert itt kapok szívgörcsöt!
*Óvatosan inti Nellarát, hogy lehetőleg tartózkodjon az ijesztésétől, mert ez az amivel az öreg tündért ki lehet csinálni.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-25 11:22:47
Üzenet elküldve: 2017-02-25 11:22:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Alludrin, Asira, Lauwirra//
~ Mennyivel egyszerűbb lenne ha egyedül lennék, de most ezt kell szeretni.~
*Az első páciens(ük), nincs a legjobb bőrben itt a semmi közepén, és nem akarja, haza cipelni, mert azért nem itt lakik a szomszédságban.*
~ Sajnos nincs mit tenni.~
*Nemsokára megszólal a csuklyás, és egy női hangot vél benne felfedezni Aria.*
- Minden rendben, most csak pihenjen.
*Amint megérkezik félvér is, rögtön meg is kezdi a bemutatkozást.*
- Ne aggódjon, mindjárt itt van a doktor úr, én pedig egy tanonc vagyok.
*Próbálja nyugtatni a nőt, miszerint a legjobb kezekben van.*
- Kérem mondjon el magáról, pár apróságot. Hogy hívják, hány éves, s persze honnan jött.
*Jelenleg a mentális állapotát próbálja felmérni, az elf, ezek az információk nem arra vannak, hogy kifaggassa a másikat, csak nem e amnéziás vagy esetleg más hasonló gondokkal küzd, és egy darabig ébren tartsa.*
- Megsérült valahol?
*Próbálja diagnosztizálni a beteget, hogy hol lehet a próbléma.
Aria nem rest, és ahol engedi a másik, ott körültekintően szétnéz, hátha lát valami sérülést. Amennyiben engedi, az elf az ember homlokára teszi a kezét, hogy nem forró-e, amint ezzel végzett, megfogja csuklóját, hogy ellenőrizhesse a vérnyomását. Ezek mind rutin feladatok a hóhajúnak.
Amint megkapja a válaszokat, elő is veszi az egyik növényt, segítség nyújtásként.*
- Tessék. Ez Cytne Álma! Ettől egy kicsit el fogsz lazulni, s könnyebbnek fogod érezni magadat. Nyersen fogyasztható!
*Még mielőtt átadná, a férfi felé fordul.*
- Doktor úr. Tudna még adni ebből a növényből, mert szükségem lenne még rá, esetleg tudna még szerezni belőle?
*Tudja a választ, hogy nála már nincs több, de ezzel finoman akarja jelezni, hogy egyedül akarja folytatni a műveletet.
Természetesen a hatását végig nézheti, de nem kell nagy ördögösségre gondolni. Ez gyógynövény, nincs benne semmi extra.*
~ Mennyivel egyszerűbb lenne ha egyedül lennék, de most ezt kell szeretni.~
*Az első páciens(ük), nincs a legjobb bőrben itt a semmi közepén, és nem akarja, haza cipelni, mert azért nem itt lakik a szomszédságban.*
~ Sajnos nincs mit tenni.~
*Nemsokára megszólal a csuklyás, és egy női hangot vél benne felfedezni Aria.*
- Minden rendben, most csak pihenjen.
*Amint megérkezik félvér is, rögtön meg is kezdi a bemutatkozást.*
- Ne aggódjon, mindjárt itt van a doktor úr, én pedig egy tanonc vagyok.
*Próbálja nyugtatni a nőt, miszerint a legjobb kezekben van.*
- Kérem mondjon el magáról, pár apróságot. Hogy hívják, hány éves, s persze honnan jött.
*Jelenleg a mentális állapotát próbálja felmérni, az elf, ezek az információk nem arra vannak, hogy kifaggassa a másikat, csak nem e amnéziás vagy esetleg más hasonló gondokkal küzd, és egy darabig ébren tartsa.*
- Megsérült valahol?
*Próbálja diagnosztizálni a beteget, hogy hol lehet a próbléma.
Aria nem rest, és ahol engedi a másik, ott körültekintően szétnéz, hátha lát valami sérülést. Amennyiben engedi, az elf az ember homlokára teszi a kezét, hogy nem forró-e, amint ezzel végzett, megfogja csuklóját, hogy ellenőrizhesse a vérnyomását. Ezek mind rutin feladatok a hóhajúnak.
Amint megkapja a válaszokat, elő is veszi az egyik növényt, segítség nyújtásként.*
- Tessék. Ez Cytne Álma! Ettől egy kicsit el fogsz lazulni, s könnyebbnek fogod érezni magadat. Nyersen fogyasztható!
*Még mielőtt átadná, a férfi felé fordul.*
- Doktor úr. Tudna még adni ebből a növényből, mert szükségem lenne még rá, esetleg tudna még szerezni belőle?
*Tudja a választ, hogy nála már nincs több, de ezzel finoman akarja jelezni, hogy egyedül akarja folytatni a műveletet.
Természetesen a hatását végig nézheti, de nem kell nagy ördögösségre gondolni. Ez gyógynövény, nincs benne semmi extra.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-24 22:59:23
Üzenet elküldve: 2017-02-24 22:59:23
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
- Affenébe *dohog Lorew, miközben már-már kezd múlni az alkohol okozta kellemes, és bátor elmeállapot* Belehugyozhattam volna a nevemet a fűbe. Mégis csak személyesebb lett volna, mint egy sima folt, ami félig felmászott egy fára.
*Elvégre volt bőven anyag, csak a biztos kéz hiányzott. Sajnos amióta nem tud rendesen fogni, még az olyan apróságok is nehézséget okoznak, mint hogy ne pisiljen a cipőjére. Abban sem teljesen biztos, hogy valaha képes lesz újra úgy fogni, mint azelőtt. Gyakran próbálkozik legalább ügyesebbik kezével, a jobbal, próbál ráfogni a tőrére, de... eddig nem sok sikerrel. A sétapálcáját is csak úgy tudja használni, ha ránehezedik. Viszont ezen apró nehézségek most jelentéktelennek tűnnek az újonnan fellángoló akarattal szemben.*
- Nylisani! *kiáltja el magát. A kiáltás nem fenyegető, és nem is olyan határozott, mint amilyet szeretett volna, inkább... sóvárgó* Meg foglak találni! Nem adom fel!
*Nem néz körül, nem érdekli, hogy ki hallotta, vagy ki volt a közelben, az alkohol egyik nagyszerű hatása, hogy sokkal könnyebb tőle tenni a külvilágra. És épp az imént határozta el, hogy semmi nem fogja megállítani. Újból a torony felé veszi az irányt, elvégre legutóbb is itt látta. ostobaság, a villám sosem csap be ugyanoda kétszer. Ennek ellenére be fog nézni, ha pedig nincs ott, hát megy tovább. Vissza a városba. Majd újból vissza a toronyba. Vissza a Vashegyre. Nem fog lazsálni, amíg el nem éri a célját. Vagy amíg meg nem hal. De a fogadalom érvényes ebben a világban, és a következőben. Minden más világban is. Nem akadályozhatják meg ebben.*
*Elvégre volt bőven anyag, csak a biztos kéz hiányzott. Sajnos amióta nem tud rendesen fogni, még az olyan apróságok is nehézséget okoznak, mint hogy ne pisiljen a cipőjére. Abban sem teljesen biztos, hogy valaha képes lesz újra úgy fogni, mint azelőtt. Gyakran próbálkozik legalább ügyesebbik kezével, a jobbal, próbál ráfogni a tőrére, de... eddig nem sok sikerrel. A sétapálcáját is csak úgy tudja használni, ha ránehezedik. Viszont ezen apró nehézségek most jelentéktelennek tűnnek az újonnan fellángoló akarattal szemben.*
- Nylisani! *kiáltja el magát. A kiáltás nem fenyegető, és nem is olyan határozott, mint amilyet szeretett volna, inkább... sóvárgó* Meg foglak találni! Nem adom fel!
*Nem néz körül, nem érdekli, hogy ki hallotta, vagy ki volt a közelben, az alkohol egyik nagyszerű hatása, hogy sokkal könnyebb tőle tenni a külvilágra. És épp az imént határozta el, hogy semmi nem fogja megállítani. Újból a torony felé veszi az irányt, elvégre legutóbb is itt látta. ostobaság, a villám sosem csap be ugyanoda kétszer. Ennek ellenére be fog nézni, ha pedig nincs ott, hát megy tovább. Vissza a városba. Majd újból vissza a toronyba. Vissza a Vashegyre. Nem fog lazsálni, amíg el nem éri a célját. Vagy amíg meg nem hal. De a fogadalom érvényes ebben a világban, és a következőben. Minden más világban is. Nem akadályozhatják meg ebben.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:40:52
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:40:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
*Ahogy Amon Ruadról szép lassan átér az erdőségbe kezdi látni lelki szemei előtt a cél. Zavarja egy kicsit, ami a Vaskorsóban történt, egyáltalán nem volt egy hullámhosszon azzal a buta óriással, és az emberrel. Csak ült, és bambán hallgatta őket. Megunta, így hát elindult a Mágustoronyba, újra újrakezdje az egész mágiatanulási folyamatot.
Az egyik fa mögött egy hatalmas állatot vesz észre, pár pillanat múlva veszi csak észre, hogy egy warg. Először a lábai gyökeret eresztenek a földbe, de nem sok kell ahhoz, hogy összekapja magát: hatalmasat sikít, majd elszalad a legalacsonyabb fához és egy határozott lendülettel és szárnycsapással felugrik rá, majd megpróbál olyan magasra kerülni, hogy az állat ne tudja elkapni.
Felbukkan egy másik tündér is, egy lány, de ő nem fél a wargtól.
Nellara a fán, reszketve hallgatja, hogy mit mond valakinek, akiről később kiderül, hogy a Mester. Felbukkan még pár alak, néhány ismerős, néhány, nem, az állat pedig nem bántja őket, így hát még kicsit ijedten, de leugrik a fáról, a szárnyait használva vitorlaként.*
- Elnézést.. én... én csak az állatott láttam, a többieket nem. Azt hittem, hogy vad.
*Makogja abban a reményben, hogy a többiek nem nézik teljesen bolondnak.*
*Ahogy Amon Ruadról szép lassan átér az erdőségbe kezdi látni lelki szemei előtt a cél. Zavarja egy kicsit, ami a Vaskorsóban történt, egyáltalán nem volt egy hullámhosszon azzal a buta óriással, és az emberrel. Csak ült, és bambán hallgatta őket. Megunta, így hát elindult a Mágustoronyba, újra újrakezdje az egész mágiatanulási folyamatot.
Az egyik fa mögött egy hatalmas állatot vesz észre, pár pillanat múlva veszi csak észre, hogy egy warg. Először a lábai gyökeret eresztenek a földbe, de nem sok kell ahhoz, hogy összekapja magát: hatalmasat sikít, majd elszalad a legalacsonyabb fához és egy határozott lendülettel és szárnycsapással felugrik rá, majd megpróbál olyan magasra kerülni, hogy az állat ne tudja elkapni.
Felbukkan egy másik tündér is, egy lány, de ő nem fél a wargtól.
Nellara a fán, reszketve hallgatja, hogy mit mond valakinek, akiről később kiderül, hogy a Mester. Felbukkan még pár alak, néhány ismerős, néhány, nem, az állat pedig nem bántja őket, így hát még kicsit ijedten, de leugrik a fáról, a szárnyait használva vitorlaként.*
- Elnézést.. én... én csak az állatott láttam, a többieket nem. Azt hittem, hogy vad.
*Makogja abban a reményben, hogy a többiek nem nézik teljesen bolondnak.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:23:22
Üzenet elküldve: 2017-02-24 20:23:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lauwirra, Alludrin//
*Talán el is bóbiskolt egy pillanatra, mert máshol találja magát. Még az is leget, hogy a pillanat, perc, vagy óra is lehetett, nem tudja. A nap már nem világít rá oly hevesen, tehát tényleg hosszú időnek kellett eltelnie azóta, hogy a fának dőlt. Mégsem a pihenés, hanem egy női hang ébreszti fel. Reflexei nem működnek úgy, mint normál esetben, így összerezzen, majd elnéz a hang irányába. Onnan egy fehér hajú nő közeledik hozzá és valamit mond neki. A szavak lassan állnak össze, és a mondat sem siet megfogalmazódni a fejében, kimerült.*
- Nem igazán, de túlélem. *Próbál mosolyogni, de mosolya torz grimaszba fordul. Magpróbál jobban felülne, de csak egy nagy nyikkanás hagyja el a torkát, és marad úgy, ahogy volt. Túlságosan kimerült.*
*Talán el is bóbiskolt egy pillanatra, mert máshol találja magát. Még az is leget, hogy a pillanat, perc, vagy óra is lehetett, nem tudja. A nap már nem világít rá oly hevesen, tehát tényleg hosszú időnek kellett eltelnie azóta, hogy a fának dőlt. Mégsem a pihenés, hanem egy női hang ébreszti fel. Reflexei nem működnek úgy, mint normál esetben, így összerezzen, majd elnéz a hang irányába. Onnan egy fehér hajú nő közeledik hozzá és valamit mond neki. A szavak lassan állnak össze, és a mondat sem siet megfogalmazódni a fejében, kimerült.*
- Nem igazán, de túlélem. *Próbál mosolyogni, de mosolya torz grimaszba fordul. Magpróbál jobban felülne, de csak egy nagy nyikkanás hagyja el a torkát, és marad úgy, ahogy volt. Túlságosan kimerült.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-24 19:02:58
Üzenet elküldve: 2017-02-24 19:02:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
*Miután Synmirán összepakolta kis motyóját az útra, már nem is bánja annyira, hogy kicsit lemaradt az indulással, ugyanis így van alkalma egy kicsit vadulni. Persze csak a maga módján, ami most abból áll, hogy a pej kancát vágtára sarkallva iramodik a többiek nyomába. Nagyon élvezi a dolgot, hiszen annyira rég ült utoljára nyeregben. Noha legutóbb is lóháton tette meg ezt az utat, de akkor Zaras mögött utazott és az mégsem volt ugyanolyan. Szinte sajnálja is, hogy egy rövid vágtára van csak lehetősége, előrehajolva a ló nyakára, mert a kis csapat feltűnik a Vaserdőbe vezető ösvény végén. Legszívesebben nem is lassítana addig, de végül ügetésre fogja hátasát és mire beéri Taitos-ékat, már lépésben halad. Lehet, hogy az ifjú mágus nem vette volna rossz néven a lendületes belépőt, de azt mégsem tudhatja, hogy a warg miként reagálna. És a két tündérre sem akarja a frászt hozni.*
- Sajnálom, hogy egy kicsit elmaradtam, volt egy kis... szóval egy kicsit feltartottak.
*Mosolyogva és kipirult arccal ugrik le a nyeregből, és bár a varázslóhoz beszél, egy-egy mosoly kijár az idős ezermesternek is, és az egyelőre ismeretlen leányzónak is.*
- Üdv! Daewe vagyok.
*Megveregeti a ló nyakát, arcán ugyanaz a lelkes kifejezés ül, mint amikor először ment a nagyvárosba. Egyszerűen imád utazni, világot látni. Arthenior pedig az a hely, ahol képtelen lenne élni, de mégis lenyűgözi.*
- Én voltam az utolsó, akire vártatok vagy van még valaki, aki velünk tart?
*Miután Synmirán összepakolta kis motyóját az útra, már nem is bánja annyira, hogy kicsit lemaradt az indulással, ugyanis így van alkalma egy kicsit vadulni. Persze csak a maga módján, ami most abból áll, hogy a pej kancát vágtára sarkallva iramodik a többiek nyomába. Nagyon élvezi a dolgot, hiszen annyira rég ült utoljára nyeregben. Noha legutóbb is lóháton tette meg ezt az utat, de akkor Zaras mögött utazott és az mégsem volt ugyanolyan. Szinte sajnálja is, hogy egy rövid vágtára van csak lehetősége, előrehajolva a ló nyakára, mert a kis csapat feltűnik a Vaserdőbe vezető ösvény végén. Legszívesebben nem is lassítana addig, de végül ügetésre fogja hátasát és mire beéri Taitos-ékat, már lépésben halad. Lehet, hogy az ifjú mágus nem vette volna rossz néven a lendületes belépőt, de azt mégsem tudhatja, hogy a warg miként reagálna. És a két tündérre sem akarja a frászt hozni.*
- Sajnálom, hogy egy kicsit elmaradtam, volt egy kis... szóval egy kicsit feltartottak.
*Mosolyogva és kipirult arccal ugrik le a nyeregből, és bár a varázslóhoz beszél, egy-egy mosoly kijár az idős ezermesternek is, és az egyelőre ismeretlen leányzónak is.*
- Üdv! Daewe vagyok.
*Megveregeti a ló nyakát, arcán ugyanaz a lelkes kifejezés ül, mint amikor először ment a nagyvárosba. Egyszerűen imád utazni, világot látni. Arthenior pedig az a hely, ahol képtelen lenne élni, de mégis lenyűgözi.*
- Én voltam az utolsó, akire vártatok vagy van még valaki, aki velünk tart?
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-02-24 15:43:30
Üzenet elküldve: 2017-02-24 15:43:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lau, Asira//
*Ahogy követi a lányt egy kicsit elcsendesedik. Elméje a megoldandó feladatra koncentrál és próbálja minél jobban megoldani az előttük álló dilemmát. Kell egy teszt alany és az a jó ha az egy humanoid, mivel a mérgeket és az altatót a legjobb, ha rajtuk teszteli. Ennél fogva kell találni valakit. De vajon kit. Ahogy egyre mélyebben haladnak be az erdőbe, úgy kezd feléledni a doktor a gondolkodásból és meghallani a másik szavát, aki szintén nem túl beszédes. Bizonyára a maga problémájával van elfoglalva, vagy épp ezzel a közössel.*
- Értem. Az altató hatású növény kísérlete talán még kényesebb, is mint a méregé. Mivel az adagolás itt nem olyan könnyű. Ennél a növénynél pedig hosszabb is a folyamat, mivel többször kell használni a hatás érdekében. Nem elég egy jól irányzott dózis, mint a másikból. *Persze ha lenne szérum, akkor ez is így működne, de az persze bonyolult kémiai és lepárlási folyamat eredménye, amely jelen esetben nem kivitelezhető. Így marad a főzet, amely megoldhatja a dolgot.*
- Hogy? Mi? Ki az? *Kapja fel a fejét a lány mondatára, kizökkenve az elméletéből. Amint a távolba fókuszál, megpillantja az emberi alakot. Egy kicsit összehunyorítja a szemét és máris összpontosít a szemközti figurára. Ahogy a másik megindul ő is követi. Nem szól egy szót sem. Hagyja, hogy a másik intézze a dolgokat. Kíváncsi vajon egy rugóra jár e az agyuk, hiszen itt a sűrű erdőben ahol senki nem látja őket, máris kapóra jöhet ez az idegen. Egy terv kezd összeállni a fejében. Egy nagyszerű terv.*
*Ahogy követi a lányt egy kicsit elcsendesedik. Elméje a megoldandó feladatra koncentrál és próbálja minél jobban megoldani az előttük álló dilemmát. Kell egy teszt alany és az a jó ha az egy humanoid, mivel a mérgeket és az altatót a legjobb, ha rajtuk teszteli. Ennél fogva kell találni valakit. De vajon kit. Ahogy egyre mélyebben haladnak be az erdőbe, úgy kezd feléledni a doktor a gondolkodásból és meghallani a másik szavát, aki szintén nem túl beszédes. Bizonyára a maga problémájával van elfoglalva, vagy épp ezzel a közössel.*
- Értem. Az altató hatású növény kísérlete talán még kényesebb, is mint a méregé. Mivel az adagolás itt nem olyan könnyű. Ennél a növénynél pedig hosszabb is a folyamat, mivel többször kell használni a hatás érdekében. Nem elég egy jól irányzott dózis, mint a másikból. *Persze ha lenne szérum, akkor ez is így működne, de az persze bonyolult kémiai és lepárlási folyamat eredménye, amely jelen esetben nem kivitelezhető. Így marad a főzet, amely megoldhatja a dolgot.*
- Hogy? Mi? Ki az? *Kapja fel a fejét a lány mondatára, kizökkenve az elméletéből. Amint a távolba fókuszál, megpillantja az emberi alakot. Egy kicsit összehunyorítja a szemét és máris összpontosít a szemközti figurára. Ahogy a másik megindul ő is követi. Nem szól egy szót sem. Hagyja, hogy a másik intézze a dolgokat. Kíváncsi vajon egy rugóra jár e az agyuk, hiszen itt a sűrű erdőben ahol senki nem látja őket, máris kapóra jöhet ez az idegen. Egy terv kezd összeállni a fejében. Egy nagyszerű terv.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3700-3719