Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

260. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-13 11:45:20
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Isdyncer//

*A lány úgy látszik, hogy ért a Troddal való társalgáshoz. Nem mintha Trodd-ot zavarnák a nagyszájú egyének csak ő már ezt a csendesebb életmódot szokta meg hisz így nőtt fel. A kérdésekre hol bólint hol pedig ahogy szokott megfontoltan válaszol.*
-Nem itt születtem, de már a régiek közül vagyok itt. Mikor jöttem akkor az erőd még fából volt és a városiak nem is törődtek a Thargokkal. A dolgok sokat változtak azóta.
*A törzs nagy része harcosokból áll úgyhogy sokan el is tünedeztek, de jöttek újak, az erőd leégett, de felépült kőből, szereztek egy falvat és a vezér már tagja a városi uraknak is. Trodd-nak is jobb sora lett. Mikor idejött akkor karámot kellett építsen az állatoknak és ellátni őket. Most már ő a törzs állatainak pásztora és földet is kapott. Csak egy ház kéne és mindent elért az életében. A következő kérdésre megrázza a fejét.*
-Eddig föld nélküli paraszt voltam. Kaptam a vezértől földet és meg is vettem kereskedőktől a háznak valót, de jöttek a démonok. A családhoz meg otthon kell.

259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-13 11:11:08
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth//

*Ezeknek a tényeknek a tudatában is biztos benne Learon, hogy nem a pénz lesz majd az akadálya a mágiatanulásának, hanem leginkább az idő, amiből mostanában nem jut neki bőkezűen. Mindig megy valahova.*
-Biztosan jól szolgáltál ott is, de bevallom őszintén, jobban örülök, hogy eljöttetek ide. Itt mindenkinek megvan az esély, hogy tanuljon, nem úgy mint a városban. *Sosem tudott megbékélni azzal, hogy mikor először ment a templomba, mezítlábasan, leszegényedve, senki nem akart vele foglalkozni, csak olvasni engedték. Biztos benne, hogyha mostanában odaállna, dugig tömött erszénnyel, ketten is ugranának, hogy tanítsák.*
-Akkor aki ezt a tanácsot adta, nagyon okos ember lehet. *Utal a túlzásba vitt lovaglásra. Ő is néha megüli az állatot, de Redul mindig is igás volt, és amekkora háta van annak az állatnak, sokkal könnyebb a szekéren ülni. Egy pásztor fecsegését nem igazán lehet mesterinek nevezni, de mindenki abban a tudományban jó, ami a leginkább érdekli. Ahogy Worenth is mondta volt, csak akkor lehet valakiből a szakmája nagy képviselője, ha teljesen odateszi magát. Learonnak pedig mindene a kecske.*
-Valóban, de ha a hasznot nézed, máris másképp áll a helyzet. Van egy tehened, amit megvettél annyiért, mint sok kecskét. Rengeteg ételt megeszik, nem elégszik meg az év nagy részében az erdő, rét füvével. Külön legelőt kell neki kialakítani. És ehhez képest, jóval több munka van vele, betegesebb is. Egy tehén a megevett takarmány mennyiségéhez képest kevesebbet ad vissza mint a kecske. *Ezután megáll a mondatban, és megfogja egyik állatának a fejét, és Worenth felé fordítja.*
-Meg amúgy is! Nézz bele ezekbe a szemekbe! Hát egy tehén mikor tud ilyen aranyosan nézni? Na ugye, hogy sosem! *Neveti el magát.*
-Igénytelenebb, ha úgy vesszük, bár én ezt a szót nem szeretem rájuk használni. Inkább kevésbé válogatós és ellenállóbb jószág. *Persze maga a szó ugyan ezt jelenti, de nem mindegy, hogyan használja az ember.*
-Én régebben élőhúsként adtam el, mészárosoknak. Akkor mintegy duplaáron volt a kecske. Mondjuk, ez biztosan azért van, mert kevesebb van belőlük, a húsa különlegességnek számított akkor. *Most sem tudná levágni az állatait. Akkor eszik húst, amikor egyik állata elpusztul végelgyengülésben, vagy olyan komoly baja esik, hogy megváltás neki a halál. Az igazság az, hogy Learon még sosem evett jóízű kecskét. Az esze mindig ellene van és elrontja.*
-Hát, a kecskesajt pedig biztosan. Ami azt illeti a városban nem is találkoztam minőségi sajtokkal. Te már ettél igazán jót? *Ha már erről beszélnek, elővesz két darab sajtot. Az egyik lágyabb, látszik, hogy friss, a másik pedig sokkal keményebb, az a városi. Ezt el is mondja hozzá, miközben a férfinak nyújtja a sajtok felét, hogy megkóstolhassa.*
-Mintha nem is figyelnének oda, hogyan készítik a sajtot. Én mondom neked, Worenth, aki kiérdemeltem több falu Sajt-mesterének címét, hogy nem jó irányba halad a tejfeldolgozás! *Annyira elmerül a beszédbe, hogy nem is igazán figyel az állataira. Persze néha odapillant, de bízik annyira lovában és kutyája ítélőképességében, hogy azok jelezni fognak, ha bármi történik.*
-Gazda bárkiből lehet, ha érdeklik az állatai! Synmirának is jól jönne néhány jószág, ebben biztos vagyok. *Csatlakozik a nevetéshez, de hamar meg is lepődik. Persze látta ő, hogy a férfi ért a lovakhoz de, hogy lovászinas? Akinek ilyen gyönyörű szakmája van, miért nem marad meg benne?*
-Nagyon örülhetsz ennek, Worenth! Hidd el, az ilyen tudomány sosem megy veszendőbe. Lovakra mindig szükség lesz, és ha már megöregszel és visszavonulsz, a mágia ösvényéről, hálás lehetsz, ha értesz a földekhez! *Persze nem mindenkiben van meg az a furcsa elhivatottság, ami az igazi parasztokban és pásztorokban, akik el sem tudják képzelni életüket mesterségük nélkül, és ezt Learon teljesen meg is érti.*


A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.13 11:12:48

258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-13 10:18:26
 ÚJ
>Isdyncer Lill Enchris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// Trodd //

* Mivel igen gyorsan sikerült minden szükséges összepakolniuk, kenyeret és bort ezért kényelmes ütemben sétálhatnak lefele a Vashegyről. Lill néha kérdez, máskor elmereng a természet szépségein. Könnyen megeshet, hogy bizony akár fél órát vagy órát is némán haladnak egymás mellett, de ennél tovább azért nem bírja szótlanul a nő.*
- Hány éve élsz itt vagy már itt születtél?* fordul hirtelen a pásztorhoz, majd ismét pár perc elteltével jut eszébe amit még a fogadós, vagy szerzetes vagy mi is volt mondott.*
- Neked is van családod? Feleség, gyerekek?* ha nem kapna választ nem erőlteti. Talán újabb fél óra múlva más kérdés jut eszébe.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.01.20 00:09:47, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.

257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-12 18:38:38
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Learon//

*Jócskán elősegíti a mágiatanulást, ha megvannak hozzá a megfelelő előképzettségek, ez vitathatatlan. Viszont ennek ellenére is bizony ki kell nyitni azt az erszényt.*
-A templomi szolgálatom nem nagy múlt. Akkor hagytam fel vele, mikor Isurii társának kért. Együtt tervezgettük és építettük fel mindazt, amiből később Synmira született.
*Ha akkor nem áll Isurii mellé, mára akkor sem lenne templomi szolgáló, mert akkor valamelyik másik mágussal fogott volna össze egy iskola létrehozásának reményében, vagy egy valamivel szerényebb máguskör kialakításán.
Valamiért szöget ütött a fejébe ez a gwuff dolog. Egyébként volt egy idő, amikor kaphattak volna egy kisebb csordára valót, de végül nem lett semmi az orkokkal való baráti szövetségből.*
-Én is így vélem. Igen, óva intettek, hogy ne vigyem túlzásba, különben még rosszabb lesz a helyzet.
*Figyelmesen hallgatja Learon szavait. Ha az iménti percekben Worenth volt a mester, akkor most a szerepek felcserélődtek.*
-Értem. Viszont egy tehén súlyának ötszöröse jóval több, mint egy kecske súlyának tízszerese. Jól mondom? Lényegében a kecske akkor úgymond igénytelenebb is? Azt hallottam, hogy a tehénnel nagyon sok munka van és éjszaka fel kell kelni fejni. Nem egy irigylésre való munka. A kecskesajt és a kecskehús is drágább, mint a marha? Ebből kifolyólag a gwuff is leadja azt a napi húsz liter tejet nagyjából szerintem. Na, még a végén gazda lesz belőlem. *nevetgél, közben egy futó pillantást vet az irbiszre, aki egészen kezd megbarátkozni a jószágokkal. Ha túl közel megy, akkor Learon lova figyelmezteti az erőviszonyokra, ekkor Xauzur kissé behátrál és összehúzza magát.*
-Gyerekkoromban lovászinas voltam, és szerettem csinálni. Később pedig volt saját földem, ahol zöldséget és gyümölcsöt termesztettem eladásra. Ki gondolná, ugye? *réved el tekintetet mosolyogva a távolba.* -Azóta minden megváltozott, aminek őszintén szólva roppantul örülök.

256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-11 19:51:16
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth//

*Egyébként mágiát tanulni nem olyan drága, mint azt sokan gondolják. Learon szerint csak nagy tudás kell hozzá és tehetség, jó képességek. Ha ez megvan, a lehetőségek tárháza bontakozik ki, méghozzá nem is olyan nagy összegekért. Ismert olyan nemest, aki több tízezer aranyat ölt bele, de alig jutott el az alapokig, de hallott olyan szegény embert is, akinek nem sokba került elég magas szinte eljutni, alig pár száz aranyból, meg egy kis találékonyságból. Learon nem tud azzal vitatkozni, hogy a fanevelés kétségkívül a leghasznosabb varázslatok egyike. Nem hiába ez az első amit meg akar tanulni.*
-Erről nem is tudtam Worenth! *Utal a tanítói szolgálatra.*
-Ha ilyen nagy múltad van mások okításában, teljesen megértem, hogy mindenki téged akar a mesterének! *Mosolyodik el, de ez hamar le is olvad az arcáról, amikor a félelem kerül terítékre. Worenth nem ismeri ezek szerint annyira, hogy tudja, hogy Learon az első akadálynál elmenekül, ha nem tartja ott valami fontos kapocs. Így volt ez szinte mindennel. Bár az is lehet, hogy csak szépíteni akarja a pásztornak, hogy az ne búslakodjon ilyesmin. Mindennek ellenére azért jólesnek neki a szavak. Megvan ebben a férfiban valami, ami megnyugtatja a Sajtmester lelkét és erőt önt belé, hogy folytathassa a dolgokat, amikbe belekezdett. Hevesen bólogat amikor a vacak termékekről és élelmekről van szó. A városban megtapasztalta azt, hogy sokszor rendelkezésre áll a jó minőségű, friss alapanyag, de sokan nem azt használják, hanem elmennek fogadókba és ott étkeznek. A szegényebbek pedig azt sem tudják mit vesznek meg, csak olcsó legyen. Egy városi ember már fel sem ismeri a minőséget, hanem a mennyiséget kergeti.*
-Ha van valaki aki ért a fejéshez és a tej tárolásához, akkor remek választás lehet, akármilyen tejet is ad. Bár én még mindig inkább a lovakban bízom. Nem hiába ők az elterjedtebbek. *Akármilyen jó minőségű lehet az a gwuff, valamiért mégis a lovat választja helyette az egyszerű ember. Majd a pásztor elmegy és megnézi miért van így.*
-Remek lesz köztünk az együttműködés, már előre látom! *Mosolyog a férfira, hiszen az nagyon sokat segített neki eddig is. Ha már most ilyen jól összetalálkoztak, ezeket a beszélgetéseket szokássá is lehetne változtatni.*
-Azért a lovaglást sem szabad túlzásba vinni! *Ha mindenhova az állaton megy az ember, könnyen áteshet a ló túloldalára és pont attól fog fájni az a hát, hogy megerőlteti a rengeteg mozgással.*
-Egy tehén, a súlyának ötszörösét termeli ki tejben, a kecske pedig akár tízszeresét is, de ehhez jól kell őket tartani. Mindehhez még jön az is, hogy a kecske sokkal többféle zöldet megeszik, így ellenállóbbá teszi a szervezetet. *Úgy érzi magát ilyenkor, mintha valami könyvet mondana fel, pedig nem így van. Nem megtanulta, hanem kitapasztalta ezeket. Tudna még mesélni arról is, hogy mennyivel jobba kecske húsa, mint a marháé, de nem akarja untatni a Mestert.*
-Ami a gwuffot illeti, fogalmam sincs, de szerintem olyan háromszorosa lehet. Belegondolva, hogy sokkal zsírosabb, mint a kecske, vagy a tehéntej.

255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-11 18:38:52
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

– Bocsánat... ne haragudjon... nem mondta... tényleg nem...
*Motyogja maga elé Mofi, még inkább megszeppenve, ami után le is korholja Kresvir, és a szavai által kiderül, hogy a tündérke nemcsak haszontalan, de még figyelmetlen is, hiszen arra sem emlékszik rendesen, hogy a társai mit mondtak, vagy mit nem mondtak éppen. Ez ugyan kissé mérséklődik, amikor Mogrim viccén elmosolyodhat, sőt, a kis gnómra még együtt érzően is tekinthet, amikor szegénykéről kiderül, hogy nem nagyon szeretne a warg hátán utazni, ám mindezek előtt Mofit még éri egy váratlan, és megszégyenítő kérdés, Taitos Úrfi által.*
~Azt? Mármint... azt azt? De hát!~
– Nem! Dehogy!
*Olyan gyorsan és vehemensen kezd el tiltakozni ezzel a két rövid szóval is, mintha a vándor valami hatalmas bűnnel vádolná meg, amit mindenképpen tagadnia kellene. Tulajdonképpen ez is történik, és amellett, hogy a pír az egész arcát elönti a feje búbjáig, még olyan kicsinek is érzi magát, amilyen picinek talán soha nem érezte. Halk, cincogó hangocskával tud ismét megszólalni csak, hiszen meg kell szólalnia, hiszen a mestere kérdezte.*
~Hogy gondolhatta azt, hogy én ilyesmit énekelnék? Vannak olyan dalok is, de fúj!~
– Az... izé... puszi...
*Ha nem lenne elég kínos a helyzet, még a csók kifejezés sem jut az eszébe, de talán ha eszébe is jutna, ezek után már azt sem merné kiejteni a száján. Amint válaszolt, vagy legalább is ő úgy érzi, hogy válaszolt, lesüti a tekintetét, és idegesen várja, hogy valaki elkezdjen végre másról beszélni.*
~Krestvir kisasszony vicce... és most Taitos Úrfi is! Miért mindenki ilyen... és hogy fogok én velük beszélni? Az én családomban nem szokás ilyenekről beszélni mások előtt!~
*Bár a hatalmas farkas minden igyekezetét beveti annak érdekében, hogy hűtse a kedélyeket, és még Taitost is megnevetteti, a helyzeten csak az segít igazán, amikor közvetlenül neki ajánlja fel Taitos a barátja hátát, a tündérke pedig fel mer pislantani, bár kissé megtört, de mégis hálás tekintettel.*
– Köszönöm. Igen.
*Bólint.*
~Végre valaki észreveszi, hogy baj van. És tudja is, hogy mi az. Ha nem tudná, biztosan megkérdezte volna. Ugye? Igen! Biztosan! Akkor tényleg nincs semmi baj.~
*Talán sehol nem érezné jelenleg magát nagyobb biztonságban, mint egy ilyen hatalmas és kedves állat hátán. Van benne ugyan egy természetes óvatosság, ám egyáltalán nem fél tőle azóta, amióta megtudta, hogy a mágus mester barátja a warg. Ez persze nem jelenti azt, hogy a helyzet megoldódott. Elég csak egy elejtett szó, és a csöppnyi boldogságon, amelyet a farkas leendő közelgése jelent, ismét eluralkodik a rossz érzés, ami már csaknem ismét pityergésbe fullad.*
~Krestvirnek köszönte meg. Csak ő főzött. Én... nem tudtam segíteni. Igaza van! És Mogrimnak sem válaszolt. Nem szeretik, ha valaki haszontalan.~
– Én...
*Próbálkozik még mindig halkan, és egy lépéssel közelebb húzódik a gnómhoz. Szeretné neki jelezni, hogy ő figyel, hogy ő hallja a kérdését, és ő együtt érez vele. A warg hatalmas ugyan, de Taitost és Krestvirt talán csak két harapásból tudná megenni, míg a két csöppség a fél fogára sem lenne elég. A tündérke nyel egy nagyon, és könnyivel küszködve ugyan, de elhatározásra jut. Ki kell állnia Mogrimért.*
– Ha én Ragron hátán leszek... és Lord rögzítve... akkor nem jöhetne Mogrim Úrfi Lord hátán? Leér a lába... tudom... kérem...

254. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-11 12:20:49
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Learon//

*A pásztornak konkrét tervei vannak, amit könnyedén meg is tud valósítani. Abban is van valami, hogy nyilván aki mágiát tanul annak nem csak kenyérre való csörög az erszényében, hanem bizony annál valamivel vastagabb és nehezebb a tartalma.*
-Ez is egy megoldás.
*Mellesleg nem is akármilyen! Tüzet lényegesen könnyebb csiholni, mint egy magnak rimánkodni, hogy haladjon a növekedésben. A fanevelés varázslat arra is jó, hogy nem kell megvárni a gyümölcsök megérését, hanem egy kis mágiával megserkenti ezt a folyamatot. Gazdaságos is lehet, mivel hamarabb dobhatja piacra az eladásra szánt javait, már persze, ha akar élni ilyen lehetőséggel... kár lenne kihagyni.*
-Hidd el, megéri. Noha nem sokat, de dolgoztam a templomban tanítóként és a könyvtárban is pakolásztam meg leltároztam. Tényleg minden van, ami csak kell.
*Nem árt esetleg valamelyik csuhástól tanácsot kérni, hogyha nem akar tűt keresni a szénakazalban.*
-Mindannyian félünk valamitől, ez még nem tesz gyávává. Aki azt állítja, hogy semmitől sem fél, az hazudik.
*Mindenkinek megvan a maga gyengéje, csak egyeseknél nehezebb rálelni, mint másoknál. Sokan csak mártírokká akarnak válni ezáltal, ami sikerülhet is, de mi haszna?*
-Nem kételkedem szavaid hitelességében. *mosolyog szelíden.* -Talán túlságosan hozzászoktatták a szervezetünket a vacakhoz, és már a jót és egészségeset találjuk furcsának. Ha gwuffok után nézel vigyél magaddal... talán még én is vennék párat.
*Lovaik vannak bőven, tehát hátasokban nincs hiány, de, ha lehetne a lónál hasznosabb állatuk is, miért ne? Elvégre is a ló csak viszi a pénzt, a gwufftej pedig kicsit visszapótolna.*
-Nagyon örülnék neki. Meg aztán, ha már így van, én is meglátogathatlak téged, vagy akár segíthetek is valamiben.
*Redul is jó szolgálatot tesz így az elhangzottak alapján.*
-Mostanság én is elég gyakran pattanok lóhátra, mint korábban. Hiába, nem vagyok már huszonéves. *nevet.* -De főleg azért, mert észrevettem, hogy nagyon jót tesz a hátfájásom ellen.
*Régóta szenved ettől, már az idejét sem tudja mióta. Furcsa is, mikor elmúlik, de hála a kezeléseknek és a krémeknek, na meg persze a lovaglásnak, mostanában egész tűrhető.*
-Visszakanyarodva kicsit a kecskékhez... mennyi tehet adnak egy nap? És mennyit egy tehén? Vajon egy gwuff mennyit adhat?

253. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-10 16:37:29
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Egy keveset Taitos azért még tétovázik Mofeta válaszán.*
-Mármint, hogy azt? A pillangók? Fényes nappal?
*Picit meg is csóválja a fejét a hallottakra.*
~És miért kell a gyermekeknek erre gyermekibb szó? Nem lenne jobb nem is tudniuk? Azt tudtam, hogy a tündérek ilyen kis aranyoskák, meg ilyenek, nem is volt ellenemre, de azt nem néztem ki belőlük, hogy kéjenc kultúrájuk is van.~
*Lefirkantja a vers mellé, hogy "flörtölés=szeretkezés (gyermekiesen)" aztán letudottnak véli a témát. Már tudja, hogy ha nagyon magányos lesz, akkor érdemes tündérekkel kikezdenie. No nem Mofetával, aki egyértelműen mértékletesebb ennél, olyannyira, hogy be sem meri fejezni. Szóval biztosan nem lenne kedvére az ilyesmi hetyegés.
Aztán persze jön Ragron, és Taitos már csak utólag tud figyelni az egészre.*
-Mogrim, jelenleg csak egy rántott wargfület kérnék, ha a rántás nem a panírt jelenti rajta.
*Neveti el magát, és letörli a vizet arcáról. Ezzel kissé ázott kinézetet is nyert hát, és nem mondhatja, Mogrimnak igaza van.*
-Van nálam csere. De nem árthat, megköszönném.
*Biccent a gnómnak, aztán elfut Ragronhoz, mielőtt leülnek enni.*
-Láttuk ám, meg éreztük...
*Paskolja meg a szörnyeteg oldalát, aztán fenyegető hangnemben ráparancsol, hogy most már ne menjen el, ő viszont így tesz, és elmegy. Elmegy enni.
Elnyammog Krestvir étkein, még a leveleket is behabzsolja, dacára savanyúságuknak. Szokva van hozzájuk.*
-Nincs semmi baj Mofi.
*Biztosítja azonnal a hebegő tündért.*
-Ragronra azért fel mersz ülni? Lordot majd odakantározzuk a nyereggel jobbra Ragrontól, és akkor nem viszi el a víz, legyen bármi is. Elég rossz lesz szegénynek a hideg is.
*A tündérre pillant, hogy megvárja a válaszát, aztán picit tűnődik. Ha látná mi szorult abba a pici kobakba, és ebből mennyi a gond, biztosan nem enne olyan jóízűen. De nem lát.*
-Köszönöm Krestvir, mennyei volt.
*Jelenti ki, és kinyújtózva feláll.*
-Add azt is.
*Mutat a főzős edényre, és felkapván sajátját is elbattyog a folyóhoz mosogatni.

Kicsivel később, ha mindenki összeszedte magát Taitos Ragron szélén áll a gázló partján.*
-Akkor a sorrend... Krestvir, Mofeta, és Lord. Krestvir, ha nem akar visszajönni vissza tudod hozni, téged ismer, habár lehet, hogy csak morogni fog. Legfeljebb átsétálunk Mogrimmal.
*Oldalra néz, hogy ki mit szól.*
-Aztán meg sem állunk Kalácsfalváig!
*Rikkantja vidáman, remélve, hogy tényleg így fog történni.*

252. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-09 23:58:58
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth//

-Ha bejön a tervem és megtanulom a föld mágia alapjait, egy éven belül hatalmas gazdagságra teszek szert és nem lesz gondom a pénzre. ~Na, nem mintha most bármiért is aggódnom kéne, hiszen jóformán nem költök semmire, csak az állatokra, de azok vissza is hozzák az árukat.~ *Csatlakozik a nevetéshez.*
-Hát igen, kihasználják, hogy a varázstudóknak általában van miből! *Igazából egy intelligens varázshasználó nagyon gyorsan meg tudja tanulni, hogyan kell aranyra váltani ezt a mesterséget. Learonban pedig pezseg a tett-, és tudásvágy. Továbbra is kitart a kedvence ága, a föld ág mellett, és újból is kedvenc, és valószínűleg leghasznosabb varázslatához lukad ki megoldásképpen.*
-A faneveléssel teremtek egy fát, azt pedig elégetem. Nem kell ehhez tűzág! *Persze lényegesen egyszerűbb pár mozdulattal tüzet csiholni az ujjaival, de azt minden egyes alkalommal el kell végezni, míg egy fa elég sokáig elég. Vannak könnyen kivágható, kellő hőt adó fajták, csak elég magot kell szerezni hozzá. Arra nem gondol, hogy kerülhet olyan helyzetbe, amikor nem lesz lehetősége fát vágni, meg tüzet rakni, hiszen alig karnyújtásnyira van a letelepedéstől. Talán, ha hónapok kérdése az egész. Igazán hálás a férfi nyugtató szavaiért. Ő is így gondolja magáról jelenleg, de akármi történhet ebben a zavaros világban, ő pedig nem akar rossz irányba menni.*
-Köszönöm a szavaidat, Worenth. Figyelni fogok, hogy ugyan ilyen békés maradjak. *Ejt meg egy mosolyt a hó hajúra nézve.*
-Ha egyszer lesz annyi időm, és arra járok, mindenképpen benézek majd a könyvtárba. *A következőkön pedig hangosan nevetni kezd. Még kutyája is felnéz álmos kábulatából, hogy mi is történt vele.*
-Valóban irigylem őket! Amilyen gyáva ember vagyok, ha egy töredékét is megkapnám annak a merészségnek, ami volt bennem kiskoromban, a fél karomat is odaadnám érte! *Próbálja viccessé tenni szerencsétlen helyzetét. Tényleg gyáva, ezt sokszor tapasztalhatták a környezetében élők, de azért ő jobban szégyelli ezt a tulajdonságát, mint a fél kart, vagy bármi más hibáját, ami van.* ~Talán erre is akad majd valamikor gyógyszer. Vagy valami mágia, ami megacélozza a szívet!~
-Pedig hidd el, sokkal egészségesebb, mint az a híg és tápanyagcsökkentett vacak, ami a tehenekből jön! Nem is értem, hogyan terjedhetett el ennyire. *Nevet továbbra is. Sok ostobaságot elkövettek a parasztok, és annak egyike, hogy olyan buta nagy állatokat tenyésztenek, mint a marha, amikor gyönyörű és hatalmas legelők vannak még mindig szerte a környéken.*
-Elhiheted, ha én mondom, hogy a kecskénél nincs hasznosabb állat! Minden részét használhatja a jó pásztor, ha elpusztul az állat. *Ezt bizonyítja a sok szaru és bőr használati tárgy, ami sok tanyán megtalálható. Nagy része kecskéből készül, vagy juh maradványokból.*
-Vetni fogok egy pár pillantást erre az állatra. Hátha tényleg olyan jó mint mondják! *Nem gondolkodott még igazából azon, hogy visszatérjen Synmirába. Jobban szeretne egy ideig a földjén élni és sok-sok terve is van ami ahhoz kapcsolódik.*
-Köszönöm a lehetőséget, és élni is fogok vele! *Biccent egyet a pásztor mintegy hálája jeléül.*
-Közel van a föld Synmirához, bármikor eljöhetek majd oda szekérrel, ha időm tartja, és hozhatok majd nektek cserébe mindenféle jó ételt, a segítségért cserébe! *Egy pásztor, földműves mi mással is szolgálhatna, ha nem ezzel?*
-Rajtam is látszik, hogy ők milyenek hozzám. *Vigyorog rá a kecskéire, és meg is simogatja a legközelebbit.*
-Redul, mert ez a neve, már az előtt is megvolt, hogy Amon Ruadhra érkeztem. Vándorlásom során leghűbb és leghasznosabb társam volt, mert olyanokra is képes voltam vele, amire egyébként fél karom miatt nem lettem volna. Megveregeti a ló nyakát, és az elégedetten bámul rá, buta tekintetével.*
-Nem egy okos jószág, de annál kedvesebb. A Thargoknál mindig ott volt a közelemben, de a kis távolságok miatt nem kellett a segítsége, legalább pihent egyet az ottaniak között, hogy most kellően teljesíthessen.*

251. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-09 10:13:47
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Learon//

*A hóhajú lassan mindenki mestere lesz, aminek ő igazán örül. Önzetlen ember, aki örömmel adja át a tudását másoknak.*
-Jó az, ha van, csak ugye nem kevés pénzbe kerül. De hát, a mágusoknak mit adnak ingyen, nem igaz? *kérdezi nevetve. Ezért is jó, ha egymást tanítják, és nem a csuhásoktól tanulnak meg mindent, mert így gazdaságosabb. Persze, amit senki sem tud, azt valahonnan muszáj.*
-Ha már hasznosság... a tűzágat is lehet jóra használni. Közeleg a tél, és egy tűzmágus biztosan nem fagy halálra. Én emiatt nem aggódom. *veregeti meg a pásztor vállát.* -Te jó ember vagy Learon és nem hiszem, hogy ok nélkül ártanál másoknak a tudásoddal.
*Azt beszélik, a druidáknak van ehhez valamiféle képességük. Kicsit furcsa szerzetek, de a mágusokat is annak tartják, szóval egy csónakban eveznek lényegében.*
-Kétlem, hogy nálunk lenne ilyesmiről jegyzet. De a könyvtárban biztosan fel lehetne lelni valami jó kötetet, ami részletezi a dolgot.
*Ott aztán van minden, csak meg kell találni, ami sokszor nem egy csettintésre megy.*
-A gyermekeknek nincs félelemérzetük, épp ezért fittyet hánynak a veszélyre, ami kissé irigylésre méltó nem gondolod?
*Ha Learon gyűjti az ilyen apróságokat, akkor a közeljövőben a mágus majd elteszi a "maradékot" és eljuttatja a pásztornak.*
-Szép tervek. *bólogat.* -Megmondom neked őszintén, hogy a kecsketejért sosem rajongtam. Nekem olyan... büdös, és nem tudok szemet hunyni fölötte. Viszont a kecsketej ha jól tudom drágább. Gyapjú mindig kell, és az hasznot is hoz. Én sem ismerem őket csak annyit tudok, hogy hátasként is használható, bár ilyet még sosem láttam. Egyébként, ha a későbbiek folyamán otthonra vágysz, akkor Synmiraba bármikor jöhetsz, az ajtónk nyitva áll előtted, és a nyájad előtt.
*Persze mondjuk Kalácsfalva és környéke sokkal jobb opció egy pásztornak, ezt be kell látni, viszont Synmiran közelebb lenne a mágusokhoz és többet tudna tanulni.*
-Látszik a jószágaidon, hogy jól bánsz velük. Ez a lovad volt korábban is?

250. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-08 18:38:44
 ÚJ
>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Az orkkal nem jutott valami sokra. Nagy buta és szerencsétlen fattyúféreg az, és sokkal lassabb mint ő volt. Az ütközetük nyomán, miről évszázadok hosszán át nem fog mesélni a kutya se, az elf karja megsérült. Szerencsére mostanra meggyógyult az említett végtag, és pár az erdőben eltöltött nap után a kedve is megjött valami máshoz. Úgy hallotta a kikötői felhajtás csupán vaklárma volt. Nem jöttek az élőholtak és nem pusztították el a kikötőt, ellenben minden csavargó és semmirekellő most ott vetette meg a lábát, és amennyire jelenleg nem látja, egész jól megvannak ott. Így hát sok sok hattal a zöldbőrűvel való harca után úgy dönt ismét nyakába veszi az utat és meglátogatja azt az átokverte kikötőt.*

249. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-08 16:30:59
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth//

-Ha bölcs tanácsokról és tudás kiterjesztéséről van szó, akkor joggal nevezhetlek mesteremnek, Worenth. *Hajtja is meg kissé a fejét, mindössze pár pillanatig, hiszen a férfi nagyban hozzájárult már ahhoz is, hogy a pásztor végül mégsem mondott le a mágia tanulásáról és nem ment egyszerű parasztnak annak idején, ahogyan tervezte.*
-Hát igen, ha harcra kerülne a sor, lehet, hogy tényleg szükség lenne rá. *Morfondírozik Learon is, de akárhányszor erre jut, mindig ott köt ki, hogy nem akar ilyen helyzetbe keveredni.*
-Ha sok időm lesz rá, és nem veszik el ezek a drágák minden perc szabadságomat. *Simít végig megint a lova fején.*
-Akkor lehet én is meg fogom tanulni a tűz ágat, de a Szellemek adják, hogy ne kerüljek soha olyan helyzetbe, hogy használnom keljen! *Megcsóválja a fejét. A gondolat, hogy bántania kell valakit, már elég régóta távol áll tőle. Főleg nem mágiával, ami ellen sok esetben nem is lehet védekezni.*
-Bevallom neked őszintén, hogy félek attól, hogyha erős hatalom kerül a kezembe, meg fogok változni és rosszra fogom használni. *Letargiába nincs ideje sem beleesni emiatt, mert a sámánról szóló beszámoló leköti a gondolatait.*
-Szóval druidás dolog. *Mosolyodik el, mert bizony volt már, hogy őt is ilyen néven emlegették amikor a ároson keresztülsétált kecskéivel.*
-Azért, ha lennének erről írások, nagyon szívesen utánanéznék. *A férfi kuncogásához ő is csatlakozik. Nevet, mert belegondolva nem lenne egy halva született ötlet, ha belekezdenének. Mondjuk az már kérdéses, hogy Ragron mennyire díjazná a sokadik embert aki nyúzni kezdi játék céljából. Learon kecskéi sem szeretik ha folyamatosan a középpontban vannak, pedig ezeknél jól neveltebb állatokat nem igazán ismer.*
-A gyerekek nem hiszem, de mindenki más rémült lenne. A fiatalabbak valahogy másként élik meg az állatokhoz való kötődést és a bizalmat velük szemben. *Emlékszik vissza, hogy volt olyan velük gyerekkorukban a faluban, hogy farkaskölyköt loptak az anyjától az erdőben, nem törődve a veszéllyel, vagy a bika karámba mentek játszani, próbálgatva a hatalmas állat türelmét. Mikor megkapja a farkat, elszáll minden bizalmatlansága az irbisszel kapcsolatban. Ilyen jó gazdával nem lehet gond a későbbiekben. Látja már most, hogy a ragadozó szemében megvan a kellő tekintély Worenth irányába.* ~Biztos az a nyugodtság és határozottság, ami alapból körülveszi.~ *Gondolkodik el a dolgon. A farkat megköszöni, majd elrakja a szekéren lévő egyik zsákba. Remek dísz lesz belőle, előre látja, hogy kalapot fog ékesíteni a darab.*
-Disznót mindenképpen, de nem sokat, mert csak eladásra szánnám. Nem lenne szívem levágni. Tyúkokat, abból egész sokat, mert a tojás meg a hús a legalapvetőbb élelem, és eladásra, cserére is kiváló. Tehénnel nem szeretek foglalkozni. Igényes állat, és nincs akkora tejhozama ilyen vidéken, mint a kecskének és a teje is rosszabb minőségű szerintem. Juhokból és kecskékből hatalmas állományt szeretnék felállítani, mert ahogyan elnéztem a környék vidékét, hiány van mind a gyapjúból, mind a tejből. *Beszámolója elég hosszúra sikeredett, de nem akar ő semmit sem kihagyni.*
-Gwuffot pedig bevallom őszintén, sosem tartottam és nem is ismerem különösen a nevelését. Talán ha utánajárnék, megjönne hozzá a kedvem, de íg nem tudok biztosat mondani.

248. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-08 16:02:52
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Learon//

*Igazság szerint nem is bánja, ha nem beszélgetnek hosszasan a sötét seregekről, de mivel globálisan érintett mindenkit, legalább két-három mondat erejéig lehetetlenség megkerülni, hiszen mindenhol ez a téma. A sötét hívek miatt ő nem aggódik, mert a fény bajnokai majd megtörik őket pontosan úgy, ahogyan az égi entitások tették.*
-Nem mindegy, hogy ki a mentor, viszont a célig vezető utat mindenki maga tapossa ki. A jó mentor csupán terelget, bölcs tanácsokkal szolgál és kiterjeszti a tudást.
*Egyértelműen arra utal a maga bölcselkedő nyelvezetén, hogy az affinitás fejlesztéséért mindenki maga felelős. A mester pedig kiegészíti varázslatokkal, vagy esetleg ágakkal az alapot, ami már megvan a tanítványnak. Learon esetében van mire építeni, ami jócskán megkönnyíti a dolgokat.*
-Igen, ez tény. Én magam is nagyra tartom a védő és másokat megsegítő varázslatokat. A harcban viszont rájöttem, hogy olykor a legjobb védekezés a támadás. *mosolyog.* -Ott bizony hasznát vettem volna néhány erőteljes tűz, vagy napvarázslatnak még akkor is, ha nem vagyok csatamágus.
*Kizárólag a védekezéssel nem lehet harcot nyerni, és a szeretteinket sem óvhatjuk meg kizárólag ezzel, ezért is jó, ha a mágus képes támadó varázslatot is előhúzni a cilinderből. Worenth mondjuk még erre sem panaszkodhat, hiszen a villámcsapással nagyon könnyen megsütheti azt, aki rászolgál, de az önmagában kevés.*
-Szó sem volt mágiáról. *csóválja meg a fejét.* -Az ork sámán volt rég, de még csak nem is kántált soha, hogy azzal bűvölte volna meg. Mintha mentálisan kommunikáltak volna egymással, mint mi mágusok, mikor a mágiát használjuk... csak ők enélkül. Különös volt és furcsa... én nem értek ehhez, biztos valami druidás dolog. *von vállat. Borugg említett részleteket is ezzel kapcsolatban, de arra most per pillanat a hóhajú nem emlékszik, hülyeséget meg nem akar mondani.*
-Kevesen mondják ezt. *kuncog halkan magában.* -Sokak félelmetesnek és gyilkosnak tartják. Képzeld, Taitos egyszer említette, hogy akar egy állatsimogatót. Milyen lenne már! Kecske, kecske, juh, juh, és végül egy warg. Biztos a frászt hozta volna a gyerkőcökre.
*Worenth mindig megbízott a wargban, birkózott is már vele, jó móka volt.*
-Persze. Xauzur ide! *parancsolja maga mellé az irbiszt, aki lassan sétál oda, majd leül gazdája elé. A mágus a szájához nyúl, és kirántja a pele farkát.*
-Később ebből még lehetnek gondok. *mondja, miután átadja a pásztornak a farkat, Xauzur meg szaladgál tovább.* -Még a kutyák szájából sem tudja minden gazda kivenni a falatot, nemhogy egy irbiszéből. Viszont a fogait is szoktam időnként ellenőrizni, és elég jól tűri, sosem morog, vagy ilyesmi.
*Amint ennek jelét látja a mágus, majd másképpen fogja kezelni a dolgokat.*
-Értem. És milyen állatokat szeretnél még venni? Tehenet, disznót, esetleg gwuffot?
*Mindhárom kiváló haszonállat, csak azt nem tudja, hogy vajon a tehén, vagy a gwuff lenne e a gazdaságosabb és elérhetőbb választás. Ha tippelnie kellene, az elsőre szavazna.*

247. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-08 13:20:30
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth//

*Kitárgyalják a sötét hordákat, de erről a pásztor nem akar több említést tenni. A szörnyűség megtörtént, és még igazi veszélyt nem jelentenek a hatásai. Idővel biztos sokkal több gondjuk majd a gonoszok híveivel, de ezzel ő nem akar foglalkozni. Lesz elég ereje, hogy megvédje magát és az állatait, ha nekiáll tanulni. A dicséret, amit kap a varázslótól, büszkeséggel tölti el a szívét. Igaz, a tehetségét nem magának köszönheti, de azt az életmódot, amivel bensőjét ilyen harmonikussá és az erővel szemben befogadóvá tette, azt igen.*
-Én is úgy vélem, hogy meg fogom tudni tanulni, ha értő kezekbe kerül az elmém. *Utal itt egy megfelelő tanítóra, aki ki tudja még, hogy ki lesz. Lehet, hogy Worenth mester, de az is, hogy valamely templomban, vagy a már jól ismert Mágustoronyban szívja majd magába a tudást. Hallgatja az elmélkedést és igazából csak egyetérteni tud.*
-Én sem gondolom másképpen. Miután megszereztem a nyájamat, nem is gondolhattam másra, csak erre az ágra. Meg kell védenem azokat akiket szeretek, és erre ez a legalkalmasabb. Ismersz annyira, hogy tudd, nem akarok senkivel sem harcolni, ha nem muszáj. *Mosolyog, hiszen a férfi is valahogy úgy áll a mágiához mint ő, és nem úgy, ahogy sok hatalmaskodó, akinek ez csak eszköz ahhoz, hogy pénzt, és erőt szerezzen mások feletti erőszakoskodáshoz. Érdekli a történet a hollóval kapcsolatban, így nem rest kérdezni sem.*
-Ez valami mágia volt? Vagy tényleg ilyen erős kapocs volt köztük? *Nem fér a fejébe, hogyan is lehetséges ez. Persze Learon is érti, hogy mit mondanak, de az, az állatokkal kialakított kötelék miatt lehetséges, nem pedig szavakkal szólnak hozzá a jószágok. Ha pedig tényleg van ilyen varázslat, akkor neki meg kell keresnie majd és meg kell tanulnia majd élete során. Ez egy olyan dolog, ami felett nem hunyhat szemet.*
-Hát igen, Ragronhoz már volt szerencsém. Csodálatos teremtmény. *Visszagondol arra, ahogy szinte ölebként viselkedett gazdája mellett az a hatalmas vadállat. Learon megmosolyogja a zsákmánnyal visszatérő irbiszt. Normál esetben nem ölne meg ilyen apró teremtményt a férfi és elítéli azokat akik ezekre vadázsnak, de a természet egy teljesen más dolog. Egy ilyen állatnak az a dolga, hogy megölje a kisebbeket.*
-Nem kaphatnám meg esetleg a mókus farkát? Persze, csak ha nem falja fel azt is. *A következő kérdés meglepetésként éri. Teljesen biztos tervei vannak, csak az időpont a kérdéses ezzel kapcsolatban.*
-Természetesen. De majd csak idővel. Semmiképpen sem most, mert még dolgom van városban. Be akarok szerezni még állatokat. Akármennyire húz egy saját telekre a szívem, be kell látnom, hogy hat kecskével meg egy fél karral, nem biztos megélhetés az. Persze ha megtanulnám ezeket a varázslatokat, más lenne a helyzet, de akkor is inkább pásztor voltam mindig is, mintsem földműves.

246. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-08 07:37:55
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Taitos jó megfigyelőnek ismerte meg, ha azt mondja, hogy Krestvir főztje jó lesz, akkor ő bizony elhiszi neki. A mágust igen tapasztaltnak tekinti annak ellenére, hogy fiatal. Amiket többek közt a mágiáról tanított neki nemrég, és amilyen kérdésekkel fordult hozzá már megállapíthatta, hogy mélyen gondolkodó személlyel van dolga. ~Nem hiába mester, Worenth mester mellett.~ Krestvir nem egy megszokott lány a meglátása szerint, de a vadkan történetkor megláthatta, hogy igen bátor és a főzésben is jeleskedik, nem húzza ki magát a munka alól. Mofi énekét is szívesen hallgatja, a kicsi tündér tele van csupa pozitív érzéssel, amit igen értékesnek tart. Ez érződik is a dalban, amit nekik énekel. A dalszövegre kérdező Taitos-on, vagyis inkább az észrevételen a dalszövegre meglepődik. Ő nem is vett észre, mert annyira a dallamvilágra figyelt. A feltett kérdésre azonban kíváncsian várja a választ Mofitól. Ezután a gnóm kerül terítékre mármint a kérdések tekintetében. Elmosolyodik a dolgon és megpróbálja összefoglalni tudását erről a moháról.*
- Persze, hogy igazi. Mifelénk az erdőben sok ilyen mohafajta nő. Világosbarna a teteje és tenyérnyinél nem nő szélesebbre. De a gyökere annál vastagabb. Fehér színű és olyan íze van nyersen, mint a cukorrépának. Azért rántott, mert kirántod a földből. *Majd felnevet a moha névmagyarázatán, de igazából neki is így mesélték.*
- A fehér, gyökeres részt megtartva ki is lehet sütni serpenyőben. Nagyon tápláló, ha nincs más étel a közelben. *Reméli ezzel meg tudja győzni Taitost mert Mogrim nem hazudik a moháról. A felkiáltásra nincs felkészülve így megrezzen és fel is pattan ültéből. Gondolkodás nélkül bebújik Taitos mögé. ~Most mi történt?~ Egy pillanatra kitekint a köpeny mögül és meglátja Ragront csurom vizes bundával. Nagyot sóhajt magában majd megvárja, amíg minden bundavíz széthullik a szélrózsa minden irányába. Biztos fedezékéből kilépve látja, hogy igen szép munkát végzett a warg.*
- Nem lettél nagyon vizes mester? Hozok még fát a tűzre, hogy megszáradjon a ruhád. *Szívesen ajánlja fel segítségét a fiatal mágusnak. Ha az étel elkészül, akkor utolsóként kér majd belőle. Taitos elöljáró, a hölgyek pedig hölgyek, számára így illendő. Az a mondat pedig, hogy wargháton utazhat, újra megfagyasztja benne a vért.*
- Esetleg van más mód rá? *Néz fel aggódó szemekkel, először a warg gazdira majd a többiekre.*

A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.08 07:41:54

245. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-07 23:15:10
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

* Már magasan jár az égen a nap, mire eléri az erdőséget, Bato mostanra már biztosan megtalálta az üzenetet, melyben leírta, ami szívét nyomta, s azt, hogy elment, megoldást keres a bajára, addig pedig nem is szándékozik visszatérni, míg Végleg meg nem szabadul az őbenne lakozó démontól. Így vagy úgy.
Talán két óra telt el az utolsó pihenője óta, de nem is a fáradtság, inkább testének sajgása, és gyomrának korgása az, ami miatt ismét leül egy picit az út szélén. Előbbin nem tud segíteni, utóbbi meg csak és kizárólag saját ostobaságának köszönheti, amiért semmi ételt nem csomagolt magának. Se vizet. Képes volt a legfontosabb dolog nélkül elindulni. Halkan gratulál múltbeli énjének, aztán még fúj egy picit, mielőtt tovább folytatná útját a tenger felé. *


244. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-07 20:55:38
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Másra sem vágyat szíve mélyén, csak egy újabb sűrű erdőre magas fákkal, amik miatt bárki eltévedhet. De ilyen helyzetekben veszi át az irányítást sötételf énje, nem hagyva, hogy az ember eltántorítsa bármitől is, most például egy erdőtől. A sötételf nem hagyja, hogy féljen, sőt, ritkán érezte magában ilyen erősnek. Amikor az elfeknél szolgált szinte sosem jött elő, elnyomva élt egy kis odúban az elméje távoli szegletében, de ahogy kiszabadult a szolgaság alól a másik énje felébredt, és most bátran, kitartóan meg akarja ismerni a világot. Talán azért, mert még nem ismeri igazán erről az oldalról.*

243. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-07 14:34:06
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Learon//

*Mindennek és mindenkinek rosszul jött, de hála a nagy erejű entitásoknak, a veszély elmúlt. Aztán, hogy mennyi időre, az majd kiderül.*
-Én magam is így vélem.
*Hosszú távon képtelenség lett volna tartani az iramot a sötét hordákkal, akik nem fáradtak el és szinte végtelen utánpótlással rendelkeztek volna.*
-Persze, jobb is előtte kicsit meditálni, összeszedni az energiákat és úgy hozzálátni. Nem hiszem, hogy különösebb nehézséget fog neked okozni.
*Elvégre is a pásztor rendelkezik a megfelelő tudással, hogy elsajátítsa a földág egyes varázslatait.*
-Nagyon megszerettem a földágat, mert erős védelmi varázslatokat tartalmaz. Egy nagy erejű földmágusban nagyon nehéz kárt tenni, vagy a közvetlen közelébe férkőzni és egyáltalán megsebezni.
*Ráadásul ott van a sziklarepesz varázslat, amit ha a mágusok speciális képességével idéz meg és célzottan küldi valakire, akkor aligha van annál pusztítóbb és erőteljesebb támadás, amit az ellenség nyakába lehet zúdítani.*
-Te pedig főleg nem éheznél soha, mivel a hegyóriások étkével köveket, sziklákat, fákat is magadba tömhetnél mindenféle károsodás nélkül.
*Természetesen minden egyes ág, kivétel nélkül hasznos, és varázslatait számtalan formában fel lehet használni, de a hóhajú csak azt tudja dicsérni, amit már megtapasztalt és amiben van jártassága.*
-Értem és elhiszem. Találkoztam olyan druidával már, képzeld el ork volt, aki konkrétan beszélgetni tudott a hollójával és parancsolni neki. Roppantmód hasznos volt a felderítéseknél, és ha érkezett valaki, Corax már messziről rikácsolt. Bár most sem kell aggódni, mert Ragron és Xauzur is itt van nekünk.
*Pillant mosolyogva az irbiszre, aki kicsit elkóricált, de most visszatért, méghozzá a szájában egy kistestű állattal... mókus, vagy pele lehet.*
-Ennyit a jutalomfalatokról.
*Jó látni az irbisz leleményességét, képes vadászni magának, akárcsak Taitos wargja.*
-Kell is az emberi társaság, és legalább egy-két barát, vagy kedves ismerős. Ha mondjuk mégis meglenne még a földed, akkor letelepednél egy időre?

242. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-06 18:37:00
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 992
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Díszes kompánia//

*Hogy ők hárman jól összeszokottak…? A gnómfi elég nagyot téved, de végül is, amilyen oldott esetenként a hangulat, kinézhet úgy.
Taitos megelőlegezett dicséretére a szokásos fintorgós arckifejezését veszi elő, amiről valójában nem lehet megállapítani, hogy tényleg fintorog-e. Magában pedig értelmetlennek találja a fiú szavait, hiszen honnan is tudja, milyen lesz az étel, amíg nem készült el, és nem kóstolta? A feltételezést nem tudja értékelni és valódi dicséretként elfogadni. Úgyhogy csak keverget csöndesen tovább. Amíg nem jön Mogrim, hogy ő is a segítségét ajánlja – neki a fejét rázza, hogy nem: nem kell semmi -, majd Mofeta kezd bocsánatkérésbe, erősen próbára téve a beleérző képességét.*
- Én nem is mondtam, hogy kellett volna. - *feleli enyhén furcsállón, de ennél többet nem foglalkozik az üggyel – egyértelmű, hogy nem érti meg, hogy a tündér érzéseit milyen mélyen megzargatta az előbbi megjegyzése, és hogy haszontalannak érzi magát. Avagy azt sem tudja, hogy a lány vigaszra, esetleg bátorításra szorulna.
A tündér válaszát, amivel Taitosnak tartozik, ő is érdeklődéssel várja, de véleménye szerint elég hebehurgyán adja magát elő a lány. Olyannyira, hogy felmerül benne, hogy a tündér valamiért zavarban van. Ám mielőtt még pontosítást kérhetne - vélhetőleg még inkább zavarba hozva ezzel Mofetát -, megjelenik Ragron, és kis csapatuk felbolydul.
Már-már ő is megijed, hogy mi a baj, ám amikor kiles Taitos mögül, és meglátja a csuromvíz wargot, megnyugszik. Ahhoz utazott már eleget ezzel a kettővel, hogy tudja, ez a hatalmas állat olykor egészen olyan, mint egy komisz gyerek. Avagy van róla elképzelése, mi fog most következni.
Ennek megfelelően bújik vissza Taitos mögé, és még hátat is fordít a várható áradatnak. Majd mikor vége van, visszaguggol a tűz és a kondér mellé, olyan természetességgel, mintha egész életében ezt csinálta volna, és nem lenne semmi rendkívüli abban, hogy egy warg próbál nekik bosszúságot okozni.
Persze, a csuklya rejtekén meg somolyog, csendes kárörvendéssel fogadva mestere balsorsát, de eme illetlensége szerencsére leplezve van, már csak azzal is, hogy elmerül a főzésben.
Mikor a hús kellően puhára főtt, jelenti, hogy előkészíthetik a kenyeret, meg az evőeszközöket, majd elosztja négyfelé az ételt. Hozzá megkínál mindenkit még azokkal a zöld levelekkel is, amiket a gázló partján szedett. Ízre savanykásak, amolyan salátának megteszik.
Taitos felajánlására, hogy Ragron hátán keljenek át, biccent. Kicsit izgatott lesz a lehetőségtől, hogy újra a warg hátán ülhet.*

241. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-01-06 16:47:36
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Worenth//

*Igazán szerencsétlenül jött ez a sötétség és gonosz erők ébredése minden szempontból neki. Az állatok folyamatosan rémültek voltak, ezt tapasztalta a tanyákon is. Kevesebb tejet adtak az állatok és kevesebbet tojtak a tyúkok is, és mikor ezért akart tanulni, hogy értelmesen foglalja el magát, ott is akadályba ütközött.*
-Ha nem jönnek azok az erős lények, hogy segítsenek nekünk, akkor tökéletes lett volna a győzelem. Nagyon jól kitalálták ezt az ellenségesek. Megtört volna mindenki, ha tovább tart a háború. *De nem akar ő többet panaszkodni és ezekről a nyomasztó dolgokról beszélni akkor, amikor boldognak kell lennie, hogy végre viszonylagos béke uralkodik a tájon. Érdeklődve figyel, miután elhangzik, hogy a mágus ismeri ezt a varázslatot. Az pedig komoly boldogságot ad a pásztornak, hogy hajlandó lenne neki valamikor megtanítani. Ha már így ajánlja neki magát a hó hajú, hát bolond lesz Learon elmulasztani az esélyt.*
-Szavadon foglak Mester! *Vigyorog.*
-Azonban most még más dolgaim vannak. Majd talán egy nyugodtabb környezetben, meditáció után térjünk vissza rá, kérlek. *Azóta is hódol ennek a szokásnak a pásztormágus, hogy még Synmirán együtt végezték. Nincs is annál jobb módja, hogy megnyugodjon, hogy állatai közelében meditál az ember.*
-Oh igen. A rügyfakasztásról is hallottam és az is igencsak jó dolog lesz, ha a földemen valamelyik növény haldoklik. *Már sokat gondolkodott ezen, hogy mintha a föld ágat a parasztoknak és pásztoroknak találták volna ki. Tökéletes erdőjáró mágiák vannak benne. Furcsa, hogy ennyire nem terjedt el a parasztok között.*
-Tizedére csökkenthetnénk pár varázslattal a munkát, és nem lenne többé éhezés a városban. *A mosolyra és a tovább fogalmazott kérdésre a pásztor bólogatni kezd.*
-Tudom, hogy a legtöbben bolondnak tartanak ezért, de nem igazán érdekelt sosem. *Itt megáll és egy lélegzetvételnyi szünetet tart, majd füttyent párat, mire kecskéi odafordulnak és mekegnek neki egyet, mintha csak szólnának hozzá.*
-Persze, ez csak egy trükk, mint a kutyának a leülés. Azonban, attól függ, miképpen hallgatja az ember. Válaszolnak ők a maguk módján, ha nem is emberi diskurzussal, de a testük beszél. Hidd el nekem Worenth, megértem amit mondanak. *Ezután elneveti magát.*
-Értem azért amit kérdezel, természetesen. Voltak emberek. Falusiak és a városban is néhány barátságos alak akivel szót váltottam, de igazán nem több.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3638-3657