Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Dokkok és kikötő (új)
Kikötői erdőségTharg birtokok (új)
Krenkataur barlangrendszer (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

920. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 21:49:24
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* A fene se tudja, mi lehet olyan izgalmas egy szigetben, amely a világtól gyakorlatilag el van szeparálva, csupán hajókkal lehet közlekedni, és azok se rövid utakat ígérnek. Sőt, kalandort próbáltatóak lehetnek. Bár a másik kézről meg valóban érdekes lehet egy olyannak, aki sosem mászott még le a fájáról, sosem hagyta el a dzsungelből szakított kis területét, vagy esetleg szülővárosát. *
- Mi benne olyan izgalmas?
* Mosolyog rá a szőkére, szürkéi pedig a zöldekbe mélyednek, mintha képesek lennének meglátni a választ a szemekben azelőtt, hogy a szavak elhagynák azokat az életteli ajkakat.
A szurkálódásra színpadiasan reagál; elnagyzott mozdulatokkal fordítja saját mellkasa ellen ujját, arcán az a tipikus hitetlen tekintet. *
- Vegyem ezt felkérésnek, kisasszony?
* Persze egyértelmű, hogy nem gondolja komolyan, amit előad, mégis szívesen belemenne egy táncba a másikkal. Meg még ki tudja, mibe, ha ráveszik. Na nem mintha nem mutatna rá hajlandóságot, sőt. *
- Azért az elég nagy kolónia!
* Sőt, az már gyakorlatilag egy kisebb város, ha a felső határ felé tendál a populáció. Odahaza látott legutóbb ennyi, illetve ennél több elfet egy rakáson. Szívesen hazakísérné a leányt, már csak azért is, hogy megtudja, hogy élnek az itteni elfek a városokon kívül. Talán még hasonlóságot is felfedez. Talán egy értékes szövetségesre lelt. Talán lenyűgözheti fajtársait jelenlétével. Talán, talán, talán. *
- És jó a várostól távol élni?
* Kérdez még, de a derült égből akciózás kizökkenti őt is, értetlenül néz a műveletet végző Lyzre. Illetve van sejtése, miért lehetett, de az kizárt. Hogy lenne akárki is képes elutasítani őt? Ezt erősíti meg az, hogy visszakapja a végtagot, ugyan egy óvaintés mellékleteként, de az még azt sugallja, hogy fájó pontot talált. *
- Fáj még valahol máshol?
* Kérdi kíváncsian, sőt, talán még egy enyhe aggódó szál is megrezeg.
Kezei ismét dolgoznak, viszont a felület kiterjedt a vádlira is, ami meglepően edzettnek érződik. Az érintett területen tényleg óvatosabban simít végig, olykor pedig bokától térdig cirógat végig a sípcsont mentén. Szürke lélektükrei a smaragdokat keresik, hogy elkapja és ékszergyűjteményébe zárhassa őket. *


919. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 19:48:59
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A bóknak még örül, s már pirul is bele rögtön, de aztán őszinte meglepetéssel veszi tudomásul, hogy az idáig oly kedvesen, óvatosan közeledő vándor, most csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve megcsöcsörészi. Ez nem éppen az a menetrend, amit ő ismert az udvarlásban. Pislog is nagyokat értetlenül, de aztán ifjú bohóságának tudja be az illetlen markolászást, s inkább Taitos vállára helyezi állát, hogy ölelésében találjon kapaszkodót a hullámzó vadállat hátán.*
- Nem hinném, hogy én győztem volna most bármiben is az ellen a fa ellen!
*Neveti el magát, s kissé hátra is dől, hogy Taitos szemébe nézhessen. Furcsa mód, mintha arcán azt látná, hogy kezdi kényelmetlenül érezni magát. Nana úgy véli, hogy ez bizonyára a korábbi megrökönyödésének eredménye. Nem tudja hány nővel lehetett dolga korábban, de furcsa lehet az olyan, aki természetesnek veszi effajta taperolást, azért próbál békítően kacsintani egyet a vándorra.*
- Meg bizony! De te így mit fogsz reggelizni?
*Pattan le Ragron hátáról kezében az egy szem almájával, majd kérdőn fordul vissza a Zöldfülű felé, s most felfedezi, hogy már két bot is van nála. Mármint nyilván ott volt ezelőtt is, csak nem volt ilyen. Merev.*


918. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 19:10:48
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A lány pánikrohama kicsit viccesen hat Taitosnak, de erőt vesz magán. Kivételesen nem röhögve néz fel a kezét elrúgdaló kismacskára.*
-No, bátorság amazonom!
*Nyaggatja egy kicsit, míg végül kezei között nem köt ki. A fák koronázatlan királynője.
Már úton vissza két gondolat erejéig is muszáj ajkait a másikétól elválasztania, így a zápor a tervezettnél rövidebben alakul, sőt, abba is marad, a beszéd most érdekesebbnek bizonyul.*
-Dehogy harap, nem harap, míg nem bántod.
*Magyarázza, majd az almára pillant.*
-Hmm, szép piros.
*Néz a tényleg nagyon szép almára, majd játékosan közli.*
-De igazából már van két gömbölyűbb, és szebb itt.
*Simít végig huncut vigyorral Nanaia mellein.*
-Mondjuk lehet, hogy finomabb, amit hoztál.
*Gondolkodik el jócskán eltúlozva a homlokráncolást az ügyön, és noha az almánál jóval kellemesebb és tenyértöltőbb tapintású kebleken nem időzik az ilyenkor illendőnél tőbbet, kezét most vadmacskánk feszesen kidolgozott csípővonala körül pihenteti.*
-Tudod, jobban belegondolva szegény almafának esélyt se hagytál itt nyerni. Szívtelen dolog ez tőled!
*Incselkedik egy kacsintás keretében, mikor befutnak a tisztásra. Taitosunk bizony csak erre várt, mert noha szavai is kifejezték csodálatukat a lány felé, a egy másik hasonló vélemény is, az eseményeken felbuzdulva, újra, igen "mélyről" tör felfelé, és bizony Taitosunk még mindig nem biztos abban, hogy ezt a kelleténél méretesebb elismerést kiscicája jól fogadná. Szóval igyekszik kereket oldani.*
-Megjöttünk!
*Jelenti ki serényen.*



917. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 17:34:46
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Imái meghallgattatnak, s hamarosan alája vágtázik a hős lovag, bár a mesétől kissé eltérő figura, de még csak piros ruhája és létrája sincs, a célnak úgy tűnik megfelel majd.*
- Itt vagyok!
*Szól kissé nyafogva az ágba csimpaszkodva mozdulatlanul, s kérlelő pillantásokkal ostromolja Taitost.*
- Esküszöm én mindenre, hogy nem fogok, csak most szedj le innen!
*Szinte már sírásba hajlik könyörgése, amit bosszús rúgás követ, hiszen ez most nem az a helyzet, amiben jól tűri a csiklandozást. Kicsit vinnyogva mordul fel, mint egy duzzogó kisgyerek és még szorosabban öleli meg a lába közt lévő ágat.*
- Dehh... féleeek!
*Nyöszörög tovább, s közben jobb lábát lelógatva próbál némi talajt vagy ahhoz hasonlatosat fogni talpa alá, de ügyetlen körözésével nem talál ilyet. Arra viszont pont elég ez a bénázás, hogy átforduljon és most már lógva csimpaszkodjon az ágba.*
- Segítségsegítségggg!
*ijedten kapkodja a levegőt a lendület után, s még néhány másodpercig kapaszkodik a fába, de kissé megnyúzta tenyerét ez a mutatvány. Nem vérzik, semmi komoly, csak hát fáj. Ezért már nem bírja nagyon tartani magát, így hát jöjjön, aminek jönnie kell, először lábával engedi el az ágat, majd kezeivel is, így pont sikerül Taitossal szemben a nyeregbe érkeznie. Megkönnyebbülten sóhajt fel és nagyon jó néven veszi most az ölelgetést is. Mert hát hiába a rettenthetetlen harci amazonoknak is van gyengéjük, ennek mint most kiderült a magasság az ellensége.*
- De legalább megvan!
*Mutatja büszkén a gömbölyű piros almát, amit azóta is görcsösen szorongat kezében. Aztán hamarosan észbe kap, hogy ő most lehet, hogy illetéktelen személynek minősül ebben a nyeregben, szóval kissé félve teszi fel a kérdést.*
- Nem harap?
*Na ha a farkas nem is, de Taitos bizony orvul puszitámadásba lendül, ami gyorsan elhessegeti hősnőnk félelmét és kacagni kezd.*


916. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 17:17:54
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//

*Az óriásoknál már csak előfordul, hogy sokat beszélnek. Mondjuk nem mindnél, de tény, hogy Bölény hajlamos hosszúra nyújtani a mondandóját. Persze csak akkor ha van értelme.*
-Szóva' dohány kéne ha jó' értem, igaz e?*Kérdi s bambán mered a tűzbe, melyet sikeresen meggyújtott, még hümmög valamit az orra alatt, hagyja, hogy a nőstény válaszoljon az enyhén filozófiai színt öltő kérdésre.*
-Na, lássuk mit eszün'.*Két hatalmas markát dörzsölni kezdi, s oda battyog a lóhoz, melyről le is cibál egy döglött vadmalacot. Útközben szerezte, elkószált az anyjától. Ez bizony nagy hiba volt.
Kezdődik a szokásos esti móka. Belezés, nyúzás. Már a felénél jár, mikor egyszer csak dolgozni kezd férfiú agyának hihetetlenül tökéletes gépezete.*
~ Adakve hulla', Bögre is az örök kovács mezőkö' va, kéne valaki új komé ~
*Bambán pillant a nőre, mérlegelvén hátha ismer e valakit a zöldség.*
~ Áhh, tökfej ez ahoz, meg amúgy is csak egy nősté', mi hasznát venném má'? ~
*Aztán valami átfordul az agyában, s férfiúi agyának tökéletessége kezd lendületbe jönni, akkor is ha nagyon döcögősen.*
~ Mondjuk elég nagy, csipisz szemme nézvö, tán a számszeríjra is meg löhötne tanítani. ~
-Öhhmm, hallod e', tudok egy melót ahó jó a fizetés, a főnök is nagy arc, és... nem nagyo' zárkóznak e attól se ha innen onnan lenyúsz ezt azt.*Mondja miközben fel nyársalja a malacot és a tűz fölött rögzíti két Y alakú fa segítségével.*
-Nyilazni tudol?* Kíváncsi átpillantás a nőstényre.*


915. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 16:48:09
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

~Na, nesze neked, megtetszik egy nő, és elviszi a hasmenés, tipikus.~
*Ingatja fejét, de legbelül ennél azért jobban aggódik.*
-Keresd, Ragron!
*Adja ki a parancsot, ahogy a warg orrához érinti a takarót, aki látván, hogy gazdája milyen ingerült, csak egy lehangolót morran, és vár, míg a Zöldfülű felpattan hátára kezében botjával.*
~Na lássuk.~
*A warg lesunyt fülei most felpattannak, és az irdatlan izmok hullámzása nyomán komoly lendületet szereznek, az erdei terep járására teremtett rémfarkas pedig immáron teljes sebességgel kanyarog a fák között, míg Taitos hátára lapulva alkarvédőjével fedezi magát a magasság miatt veszélyessé vált ágakkal szemben, aztán meghalja ő is.*
-Futás!
*Adja ki a parancsot sarkantyúzást imitálva hajtván a wargot, aki végül összesen majd három perc futással célba is ér. Lovasa körbekémlel.*
-Hol vagytok bitangok?
*Járatja szemét, de nem talál senkit. Ekkor néz fel.
Óriási sóhajtással rogy vissza a nyeregbe, aztán kissé dühösen pillant fel a fán rekedt cicára.*
-Ilyet többet ne csinálj!
*Dorgálja, miközben botját kissé kényelmesebb fogásra váltja.*
-El sem tudtam képzelni mi van veled, aztán így mászol fára? Felhorzsolod a térded!
*Igazából persze el tudta képzelni mi lehet vele, de ezt nem mondhatja a lány szemébe.*
~Mindig a nők és az alma...~
*Dohog, mert az eset egy kikötői pásztor meséjére emlékezteti az idők kezdetéről.*
~És ráadásul tériszonyos is?~
*Kicsit eljátszik a gondolattal, hogy cicáról nyuszira nevezi a leányt, de végül lemond róla, és úgy dönt megmenti, aztán biztos helyre viszi. Felnéz. Nagyjából nyolc lábnyira lehet a földtől, ebből Ragron háta a négyet súrolja, Taitos deréktól felfele pedig legalább ugyanennyi, ha kezét feje fölé emeli, így játékosan csiklandozgatja a tériszonyos amazon bokáját.*
-No, akkor a hiányos öltözetű kiscicákat megkérnénk, hogy ugorjanak a szőke... *Lenéz a wargra.* -Ragron, elrontasz mindent!
*Túr barátilag a borzas bundába, aztán óvatosan meghúzkodja Nanaia lábát.*
-Na gyere ide te bolond!
*Igyekszik egy nagy mosoly mellett elkapni valahol deréktájon a lecsusszanó lányt, aztán magával szembe fordítva ölébe húzza, hogy jól megölelgethesse.*
-Jó, hogy azért megvagy.
*Mondja válla felett, ha megvan a zsákmány.*
-És most, leányrablás!
*Kiált fel hirtelen, és ciccent Ragronnak, hogy induljon vissza a táborba. Persze lassabban, hogy az úton ajkától kulccsontjáig jó sok csókkal áraszthassa el az elkóborolt Nanaiát.*


914. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 16:22:08
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Az egyensúly nagyon fontos, a természet mindig törekszik, hogy egyensúlyban maradjon. Az erdőre ez különösen igaz. Ha túl sok a vad és kevés a vadász, akkor felborul az egyensúly, ami nem tesz jót az erdőnek. Ugyanezt hallja most vissza, vagyis az egyensúly fontosságát Gniwmiy szavaiból. Figyelmesen hallgatja a vörös hajú lányt, olykor egy-egy kurta bólintással erősítve meg szavait.
Átveszi a könyvet, majd ahogy lombzöld tekintete végigfut az ábrákon, haloványan elmosolyodik. Felrémlik benne saját tanítójának szavai, ahogy hasonlóan magyarázta neki évtizedekkel korábban ezeket a tanokat.
Becsukja a könyvet, majd visszaadja a lánynak és mosolyogva hallgatja a magyarázatát, amely akár válasz is lehetne a korábban felvázolt szituációra.*
- Rendben, de lássuk most ezt a gyakorlatban. *Mondja bólintva.*
- Kérlek, hunyd be a szemed és képzeld el a következő szituációt. *Kéri meg a lányt, remélve, hogy megbízik benne eléggé ahhoz, hogy eleget tegyen kérésének. A test test elleni küzdelem fontos, a technika tökéletesítése nem kevésbé, de a helyzetfelismerés és a hatékony improvizáció olykor megkönnyítheti a győzelmet vagy elodázhatja a vereséget.*
- Ott álltok a sziklameredély alatt, szemben veled az óriás. Három méter magas, mellkasa hordónyi, lábai vaskos oszlopok, karjain hajókötél vastag izmok. Kezében egy kisebb fára emlékeztető fabunkó, ágyékát egyetlen ágyékkötő takarja. Apró disznószemei mohón villannak rád, ostobaság és agresszió tükröződik bennük. Nem tudod elkerülni a harcot, csak magadra számíthatsz. Megindul feléd, fegyvertelen baljával próbálva elkapni téged lomha mozdulattal, de tudod, hogy ha az a pajzsnyi marok elkap, összeroppant, mint a száraz gallyakat. Két lépés választ el tőle.
*Annak idején gyakran "játszották" ezt a játékot tanítójával. Hunyt szemmel meditációs pózban ült mesterével szemben és a legjobb tudása szerint próbált harcolni, képességei és tudása tükrében. Az elképzelt ellenfelek ellen való küzdelem amúgy sem ismeretlen fogalom számára. Az elme és a lélek ereje sokszorta nagyobb, mint a testé, s aki megtanul a teste mellett az elméjével küzdeni, az esélyei megsokszorozódnak a győzelemre.*


913. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 15:09:45
 ÚJ
>Al'erÄany Halsg'ana KeËn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//

*Nem igaz tudja, hogy mit akar tőle ez a nagy melák, pedig nagyon érdekelné. Rá is kérdezne, csakhogy az folyamatosan beszél, és be nem áll a szája.*
~Csodálkozol? Az is akkora, mint a tenyerem. Eh.~
- És aztán? Neked ahhoz semmi közöd nagyláb.
~Akkora a talpa mind nekem a... a hasam!~
*Látszik rajta, hogy nem nagyon látott még óriást. Pedig elég könnyű őket kiszúrni, de azért mégis. Nem jön vele szembe egy a piacon, vagy a kocsmában.*
~Beférne a kocsmába? Kizárt.~
*Hálás az idegennek, amiért leül, így ugyanis ne kell kitörnie a nyakán, hogy beszélgessen vele. Ilyen áron amúgy sem jártatná a száját, csak úgy elmenne. Bár, annak se lenne sok értelme, mire lép, tízet, a másik kettőt.*
~Egy így nem fair!~
- Nincs mákom.
*Zsörtölődik.*
- Pedig szeretem tésztára pakolni!
*Sóhajt egyet, úgy tűnik, innen bizony nem fog szabadulni.*
- Inni akartam. Meg szerezni valamit, amiből ihatok.
*Persze nem csak piára költené az aranyat, de jelenleg legalább egy hete nem ivott meg egy jó sört, és mint tudjuk, az borzalmas vétek, és valakiképpen orvosolni kell.*


912. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 14:50:50
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//A Vaserdő mélyén alkonyatkor//

*Messze jár az erdei úttól a hölgyemény, így van oka gyanakodni. Mindazonáltal valóban nem tűnik Városőr formának. Már csak azért se mert se Vörös Köpenye, se páncélja. Se lova.*
~ Elég fapados egy városő lennö. ~
-Helyes. *Bólint s vidáman közelebb trappol, hogy alaposabban is megszemlélje a nőszemélyt. Megnyalja a száját. Mégis csak nő, akkor is ha zöldség. Jó leosztás.
Gondolatbeli lábjegyzet, ha következőleg látja Khunezket, vételeznie kell valami ütős piát a Vérkert hadi készletéből. Friss patak vízzel ugyanis nehéz a zöldbőrű nőket leitatni.*
-Veszélyös helyön téblábolsz, te asszony személy. Höhhö.*Ércesen felkacag saját remeknek vélt poénján.*
-Komolya', itt aztán mindenféle dógok előfordúnak.*Teátrálisan körbe is pillant az alkonyi erdőben, mintha csak valóban tartaniuk kellene bármitől is.*
-De mákod va'.*Jelenti be ellentmondást nem tűrően, s lehuppan egy kőre, hogy ne legyen akkora a magasság különbség. Azonban azt nem fejti ki, miben is van szerencséje a másiknak.*
-Mi a túrót csinász amúgy itte'?*Kíváncsian pillant a nőre.*




911. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 14:43:26
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

*Támaszkodó kezére billenti állát, s hajából kibomló tincsei megpihennek arcán. Bár kényelmi szempontból ez is csak pár percig megfelelő póz, nem bánja.
~Így legalább biztosan nem fogok ülve elaludni.~
Óvatosan les a férfira smaragdszín szemeivel, s figyeli a lángokat, mely tükröződnek a másikéban, egészen különös szín elegyet alkotva. Elveszik egy picit a látványban.
Újra eszébe jut, hogy feléjük nincsenek ilyen ezüstös szemű elfek, ez is biztosan területfüggő.*
- Igazán izgalmasnak hangzik, hogy csak hajóval lehet megközelíteni az otthonodat.
*Ő nem hogy hajón nem utazott még, de a kolóniát is nagy ritkán hagyta csak el.*
-Kezdem tényleg elhinni, hogy nemes vagy…
*Ejt meg pillái alól egy huncut fél mosollyal tűzött villanást, csak hogy megpiszkálja az állóvizet kissé, de ahogy mondani szokták, előfordul, hogy visszanyal a fagyi.*
-Az én hazám, nem olyan érdekes. Pár száz, legfeljebb ezer-ezerötszáz elfből álló kolónia. Nem is olyan messze innen, vagy, ahogy vesszük.
*Vonja meg vállát, majd szisszen egy aprót, a férfi puha érintése nyomán, mely éppen egy érzékeny területet ért, valamivel térdhajlata alatti vékony bőrön. Kikapja lábát a másik öléből, ezzel egy időben szabad kezével is odakapna, ha nem volna belegabalyodva teljesen a köpenybe. Kicsit érdekes szituációt szül a helyzet, s hogy arca pírjában kiütköző zavarát palástolja, csak egy szót told hozzá.*
-Óvatosan…
*Hangjában halovány dorgálás hallatszik, mely legbelül inkább önmagának szól, mint a másiknak. A világért sem vallaná be, hogy csiklandós, ezért lassan visszaengedi lábát korábbi kényelmes helyére, hátha csak azt hiszi, korábbi egyezségük szerint azt jelezte, hogy fáj.
Ha Zaras nem firtatja a témát, ő sem kezd magyarázkodni. Megpróbál, újra térdére hajtott fejel ellazulni. Bár kissé problémásnak látja ezt hosszútávon, hacsak nem akar újra hahotában kitörni, vagy fetrengve elnyúlni a földön. Ugyan más kellemetlenebb eshetőség is bekövetkezhetne, de azért bízik önuralmában, hogy nem hozza magát visszafordíthatatlanul kellemetlen helyzetbe.*



910. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 13:46:33
 ÚJ
>Al'erÄany Halsg'ana KeËn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bölény Grindwullf//

*Hallja háta mögül a csörtetést, meg is fordul egy picit, hogy megnézze, ki, vagy mi az. Nem lenne jó, ha így hirtelen hátba támadná valaki, vagy valami. Miközben fordul, a tőre felé nyúl, aztán megáll, és felvont szemöldökkel néz az idegenre.*
~Hát ezt meg mivel etették?~
- Hejj!
*Utánozza az óriás kurjantását, miközben a keze a tőr markolatán van. Biztos ami biztos, egy óriás meg egy óriás, és ki tudja, hogy nem akar-e a nő fejére lépni.*
- Nincsen, de most kvittek vagyunk, mer' én is azt keresek.
*Ránt vállat. Nem hiszi, hogy be tudna ülni egy kocsmába egy óriással. Nem jó terv, nem a legjobb útitárs.*
- Úgy nézek ki?
*Hangosan kineveti az óriást.*
- Kösz', nem. Nem vagyok az.


909. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 11:37:13
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Tény, hogy majd' becsinál, na de nem a vacsorától, csak az erőlködéstől. De ez csak amolyan hasonlatféle, nem a tényleges biológiai folyamat leírása. Tehát nagy erőkkel húzódzkodik fel a fára, ami azért is nehéz, mert körülbelül 7 láb magasságban kezd csak elágazni, így addig kevés kapaszkodó van a rücskös kérgen kívül. De hősnőnk, ügyes macska lévén legyőzi ezt az akadályt, s nemsokára már az egyik alsó vastagabb ágon ül és próbálja elérni a lentről kiszemelt gyümölcsöt. Csakhogy lentről nem tűnt ilyen magasnak ez a fa, így most fordítva nézve viszont újabb okot ad a becsinálásra. De ha már itt van nem adja fel, jobb kezével nyújtózkodik az alma felé, bal kezével pedig a vastag ágat ölelgeti és közben persze próbál közelebb is kúszni, de alig halad valamit. Mondhatni olyan tipikus macska a fán ragadt történet lesz, de nem valószínű, hogy lennének a közelben piros ruhás emberek létrával, szóval kénytelen lesz Zöldfülűnkre várni.*
- Hahó!
*Ez ugyan nem hallatszik el táborhelyükig, mert csak egy rekedt nyöszörgés. De első próbálkozásra nem futott többre egy pánikoló kismacskától. De legalább az alma már a markában van, így már jobb kezével is át tudja ölelni az ágat. Ez sem hoz ugyan megkönnyebbülést, mert még mindig nem segíti hozzá a megoldáshoz, hogy miként is másszon le innen.*
- Hahó!
*Némileg hangosabban, de még mindig nem eléggé. Maga is belátja, hogy ez elég gyért próbálkozás, ezért aztán nagy levegőt vesz, behunyja szemét és amíg bírja szusszal nyomja.*
- Segítség! Segítséég! SEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!
*Remélhetőleg Taitos mielőbb odasiet hozzá és nem röhögi ki nagyon.*


908. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-22 10:41:03
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// Al'erÄany Halsg'ana KeËn //

*Csörtet, mint egy marha csorda, hisz már a Kikötő közelében van, és ez itt már a Patkányok birtoka, vagy ha nem az övék, úgy a Vérkerté, vagy ha nem az övék, akkor valaki másé.*
~ De tuti nöm Artyenioré ~
*Vagyis hát, tulajdonképpen fogalma sincs, de itt már bátrabban mászkál, közel van öreg cimborája Khunezk, akire bizton számít bármilyen galibába keveredik. Mondjuk legutóbb nem érte el az ima vonalon. De hát mindenki lehet elfoglalt időről időre.*
~ Biztosa' menti a hason szőrű derék legönyököt mint én, bárcsak több ilye' óriás lönne, beza ~
*És akkor bamm, kiszúrja az ork nőstényt, alig 30 méterre magától.*
-Hejj.*Kurjant oda, majd megvakarja a hátsóját, és sandán pillant a lóra szíjazott pajzs felé. De végül elveti.*
-Hallo', van piád?*Kérdi, s igyekszik közelebb csattogni a hozzá képest mélynövésű ork hölgyeményhez. Maga után ráncigálva Bütyököt a nagyobb póni méretű lovat.*
-Városő vagyó?*Kérdi, úgy 15 méterről, s marka megszorul a harci pöröly markolatán.*



907. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-21 22:33:11
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

* A különbség elhanyagolható, hiszen a köpeny sem véd meg a kíváncsiskodó kezektől, és azok melegséget ígérő érintéseitől.
A melengetés meg mondhatni kölcsönös, hiszen a Zaras ölében pihenő láb is sugározza a meleget, így még kevésbé mondhatja el, hogy ő fázik.
Lyz alig hallható válaszára a lány arcára pillant, és mosolyogva veszi tudomásul, hogy bizony a másik elpilledt.
~ Hosszú volt a nap? ~
Nevet magában, de arcán csupán a mosoly ül, szürke szemeiben a lángok sárgás táncot lejtenek, mintha egy örök tűz éppen felemésztené a teliholdat egy felhőtlen éjjelen, s ezen csodás fenomén átmelegíti a világot, tiszta fátylat terítve a föld kerekségére. *
- Khm.
* Hallatja a varázst megtörő hangot, és visszahúzza kezét az engedélyezett zónába. Ilyenkor kell feleszmélni? Hát hihetetlenek ezek a nők. Úgy tűnik, hogy ettől még fel is élénkül a hölgyemény. *
- Egy messzi szigetről. Tiolnak hívják, dél felé kell hajózni.
* Kezd el hazájáról mesélni. S ha már belekezdett, akkor azt is megemlíti, hogy lakosságának nagy része fajtárs, na meg az is kihagyhatatlan részlet, hogy családja az egyik a nagy házak közül, s bizony nem hazudott korábban sem, mikor nemesnek vallotta magát. *
- És te, Lyz? Mesélj te is a hazádról.
* Adja át a lehetőséget a másiknak, miközben keze szakadatlanul masszíroz, simogat, s annyira belefeledkezett az egészbe, hogy ismét elkezdett feljebb vándorolni. Bizonyára ott is fáj. *


906. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-21 20:29:04
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Synmira felé//

*Az időjárás látszólag neki kedvez, habár a távoli délen, a tenger felől gomolyfelhők gyülekeznek és egyértelműen a szárazföld felé fújó széllel Ishin irányába tartanak. Úgy hiszi, nem igazán kell aggódnia, hogy elázik, hiszen nem állja útját eddig semmi és senki, reméli ez az erdei úton sem lesz másképp. Azonban ha mégis rosszra fordulnak a dolgai, akkor még így is előbb érne Amonba, mint Synmiraba.
Amon ugye a területet fennhatósága alatt tudja, így hát olyan szintű településnek tekinthető, mint Arthenior. Van ott ugyanolyan, ha nem jobb, kocsma és szállás. Nyugodt lehet Ishin minden tekintetben, csak ha nem egy félős fajta, ami pedig nem mondható el róla.
Bátran szedi lábait és időnként a magad fák, az aljnövényzetben gyönyörködik. Az erdei állatok kevés faját láthatja csak, hiszen nem vadászni indult és most nem is éhes, legszivesebben aludna egy jót a szabad ég alatt. Ám nem teheti, mert fontos, hogy célba érjen. Odahaza nem is jelezte távozását, ezért majd ha megérkezik bepótolja s ír egy levelet szüleinek. Hiszen van nála minden eszköz, még régről, ezért akár személyes naplót is vezethetne.
~Mi volna ha majd Synmiraban naplót vezetnék a fejlődésemről. Tényleg ez remek ötlet. Kíváncsi vagyok mit szól hozzá majd a tanítóm. Csak érjek már oda, nagyon várom.~
Ezzel a gondolattal, gyorsabb iramban kezd haladni célja felé.
Az útitársakat messziről kerüli, hogy semmiképp se késlekedjen.*


905. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-21 17:00:39
 ÚJ
>Al'erÄany Halsg'ana KeËn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A nő magányosan caflat a Folyó felől a kikötői erdősségbe. A vízben csak gyorsan lemosta magáról az egy hetes mocskát, nem nagyon szöszmötölt, már indult is tovább. Nem szereti húzni az időt, és ez meg is látszik a létein: nagyok, gyorsak és súlyosak, szinte belevágja kemény, cipős talpát az avarba. Hátán többször is megigazítja a rongyos táskáját, néha unalmában le-letör egy ágat, de már hajítja is el.
Nem jó ez így, egyedül, na de majd ha odaért a Kikötőbe! Azt mondják, ott van élet. Hát most pont ez kell az orknak. Félreeső kocsmák, jóképű férfiak, vagy valami alak, aki adna neki munkát.*


904. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-21 16:53:58
 ÚJ
>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Rendben, elismerem, ebben igazad van.
*Ahogyan a férfi, ő is leül a földre. Nem szeretne visszamenni a Vashegyre, jó neki itt a fák között. Majd ha nagyon keresi valaki, akkor úgyis utána jönnek, bár Gniwmiy nem tudja, hogy lenne bármilyen halaszthatatlan dolga.*
- Viszont nem mindegy, hogy miben vagyunk erősek. Egy férfi nem tudna kihordani egy gyermeket, viszont egy nő nem tudja megvédeni magát, és a gyermekét. Így lesz összhangban minden.
*A táskájából elővesz egy könyvet, majd megforgatja a kezében.*
- Mi mindig egymással gyakoroltunk. Szerintem úgy a leghatékonyabb. A technikát másik személyen, a testi erőt pedig gyakorlóbábun, fán, vagy... *halkan elneveti magát* homokzsákon.
*Miközben beszél kinyitja a könyvet, és úgy adja át a férfinak. A lapra egy alak van rajzolva, ki van emelve rajta azok a részek, amiket támadni érdemes.*
- A Mesterem azt tanította, hogy mindenkin vannak olyan részeg, mik fájnak, ha megütöd. Lehetsz egy törpe, vagy 3 méteres óriás *utal ezzel a férfi kérdésére*, vannak olyan pontok a testünkön, miket nem tudunk kiedzeni. Senki sem szereti, ha nyakon szúrják, betörik az orrát. De ott van a nyak, a has. Ha eddig ezek túlságosan fent vannak az illetőn, mert mondjuk egy óriás, akkor ágyék. Az még egy nőnek is tud fájni. Van ha jól rúgsz a térdére, akkor le tud szakadni. Próbáltál már valakit úgy fellökni, hogy rajta állsz a lábán? Akkor az illető biztos, hogy nem fog tovább üldözni.


903. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-21 01:06:31
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem lehet tisztában valaki olyan múltjával, akit csak éppen akkor ismert meg. Sajnos sokan vannak úgy, hogy valamilyen gaztett, gonosz dolog árnyékolja be a múltját, s azt a terhet képtelen levetkőzni még akkor is, ha már a jelen útját tapossa, s talán a jövő kövein lépkedve sem lesz képes túladni rajtuk.
Senki sem néz le ezért, akadnak olyan kövek a lélekre láncolva, melyeket képtelenség letenni, olyan események ezek, melyeknek jellemtorzító, viselkedésbefolyásoló hatásai vannak. Csak a kiválasztott kevesek, a legerősebbek képesek túltenni magukat a múlt borzalmain, ám számosak azok, akik haláluk napjáig élnek a bélyeggel a lelkükön, de olyan is akad, kik lelkük egy részét veszítik el, mely darabot már soha nem pótolhat semmi és senki. Megszámlálhatatlan súlyos teher létezik, a sötétség számtalan formája, s mindenkinek a saját terhe a legnehezebb, hisz senki sem cipelheti helyette.*
- A nők is lehetnek éppoly erősek, mint egy férfi, sőt, talán erősebb is. Hisz nem véletlen helyezték az utódlás terhét a vállukra az istenek. *Mosolyog. Őszinte pillantásából látszik, hogy nem színlel. Valóban hiszi is, amit beszél.*
- Csak egy bizonyos szintig elég az erő, ha megfelelő a technika, bárki legyőzhető. Ahogy mondod, szorgalmas gyakorlás, megfelelő technika és egy csipetnyi találékonyság sokszor győzelemre vezet az erővel szemben. *Mosolyog a lányra, majd megkerülve a vöröst, annak a fának a törzse elé ül le, melyen korábban Gniwmiy gyakorolt.*
- Tudod, *helyezkedik el kényelmesen, hátát a törzsnek vetve, mintha a legpuhább fotelben ülne.* én úgy is szoktam edzeni, hogy elképzelem a szituációt, amelybe kerülhetek. Nem túl abszurd, képtelen helyzetet, hanem valami valóságosat. Hogy ha netán hasonló helyzetbe kerülnék, ne legyen annyira idegen. *Néz fel a lányra, ha az nem követte példáját és nem ült le vele szemben.*
- De, hogy értsd és ne tarts futóbolondnak, mondok egy példát. Gyakorolsz a fa törzsén *simítja meg a göcsörtös kérget.* és a fák közül nem egy csuhás facsókoló lép mögéd, hanem egy ronda, barátságtalan, három méteres, izmos óriás, bunkósbottal a kezében, ágyékkötőben . *Hunyorít, hogy szavainak komoly felhangot adjon, de végül persze elmosolyodik saját, hiányos színész-tudásán.*
- Nem olyan kedves, mint én, hanem az értékeidet akarja elvenni tőled, akkor is, ha te nem akarod odaadni. Sarokba szorít egy sziklameredély alatt és a harc elkerülhetetlen. Mit teszel? *Teszi fel a kérdést, kivárva türelemmel, míg a vörös végiggondolja a választ.*


902. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-21 00:47:35
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Vadászat//

*Boldogan gubózik bele a köpenybe, máris sokkal jobban érzi magát. Így, hogy a férfi a megint közvetlenül bőréhez ér, nem érzi magát olyan kiszolgáltatottnak, mint ha teljesen meztelenül üldögélne ott.
Igyekszik minél jobban belemerülni a ruhadarabba, s csak az érintett lábat hagyja kint.
Amíg a férfi, kezelésbe veszi bokáját, addig ő egyre jobban ellazul. Fejét másik térdén pihenteti, melyet továbbra is karjaival ölel át.
Zaras kérésére, csak dünnyögve válaszol, s kissé bele is borzong annak érintésébe.*
-Persze, szólok. ~Ez nagyon kellemes.~
*Ugyan szavakba nem önti, de arcáról leolvasható, hogy mennyire kellemesnek találja a gyengéd masszírozást. Szemei félárbócra eresztve, onnan les ki pillái közül, de lehet, hogy nem is jut el kép az agyáig, szinte teljesen kikapcsol. Érzi az egyre felfelé araszoló ujjakat, s ha nem feledkezne ennyire bele, nem volna ilyen engedékeny, de pillanatnyilag jobban esik neki, mintsem elrontsa a hangulatot. Mindemellett kicsit úgy érzi, legalább törleszt a másik, a korábbiakból. Legalábbis ezzel mentegeti magát, hogy nem tud kiszakadni, pedig a férfi egyre inkább eltér a témától, már ami a bokát illeti.*
- Az ott, már nem a bokám... *Jegyzi meg tompán, hogy visszatérítse Zrast, hátha ennyi is elegendő.*
- Honnan jöttél?
*Teszi fel a kérdést, ha már szóba került a hideg kapcsán. Térdére hajtott fejét kissé megemeli, bár tekintete még enyhén fátyolos. Hogy kizökkentse magát, amíg a férfi válaszol, kinyújtott lába mellé támaszkodik, s megigazgatja a köpenyt, hogy az minél inkább betöltse rendeltetését.*



901. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2017-09-20 21:18:33
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Legyen Nanaia bármennyire is biztos magában, Taitos azért csak elindul, így egy mosolyt is visz magával legalább. Na persze mindezt azért teszi, hogy visszatérhessen.*
~Elment?~
*Tátja nagyra száját, ahogy kicsit lefagyva körbetekint. Pár pillanatig temeti magában az örömöt, és gyászolja a sok elmaradt, önfeledt enyelgést, aztán meglátja, hogy a lány holmija még itt van.*
~Oh, akkor csak a szokásos reggeli dolgok.~
*Taitos jónak látja a lány elgondolását, a természet szava ugyanis szent.*
~A lányok is járnak budira.~
*Emlékezteti magát, miközben a ruhák lerakása után alkalmas bokrot keres, majd jót sóhajtva rázúdítja a tegnapi itókák maradványait.*
~Növekedj nagyra!~
*Áldja meg szórakozottan a szentelt víz után gondolatban is a cserjét, aki előtt még nyilvánvalóan nagy jövő áll. Talán egy pár évtized múlva belőle is olyan hű vándorbot válik, mint Taitosból. Eltelik öt perc, eltelik tíz is, tizenöt, Taitosunk pedig egyre jobban aggódik.*
~Hát az az egész szarvas nem tarthat eddig...~
*Persze tudja, hogy lehet, hogy messze van lapu, vagy valami nőies időhúzás ez is, de ha eddigre sem ér ide kedvenc amazonja, akkor bizony füttyent Ragronért, aki feldúlt gazdájához üget egy percen belül, hogy az Nanaia pokrócrészével és botjával, feldúltan suttoghassa fülébe, hogy keresse meg őt. Persze megeshet, hogy aggodalma egy aranyos tekintet tüzében elpárolog.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3562-3581