Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Kicsit talán túlzásnak véli, hogy az istenek sem ismerhetik a történetek minden aspektusát, de mivel nem is különösebben hisz bennük, ezért nem látja értelmét vitába szállni ezzel az állítással.
A kérdésre csak megrázza fejét.*
- Nem, sajnos én sem hallottam felől, igaz jómagam sem jártam mostanság Synmirán, mert Learonnal elindultunk felkutatni egy Wojest nevezetű nagy hatalmú lényt.
*Némi aggodalom benne is felüti a fejét, de mivel hozzá talán nem áll annyira közel Krestvir - bár hálás neki -, ezért hamar el is ül ez az érzés.*
- A Szellemek biztosan vigyáznak rá. Meg egyébként is, nem tűnik olyannak, aki miatt aggódni kellene.
*Valuryen boldogabbnak tűnik amiatt, hogy mindketten Synmira “lakói” mint azt Karheia indokoltnak tartaná, de cseppet sem bánja, mert a jókedv ragadós, és a hosszúéletű lelkesedése mosolyt csal az ő arcára is.*
- Éppen oda tartok, mert igazán rám fér egy kiadós pihenés ott. Főleg a mostani izgalmak után. Velem tartasz?
*Közben feldereng benne egy dolog, amit szeretett volna elintézni, és úgy véli akár kérhetné benne Valuryen segítségét.*
- Mondd csak, mivel ilyen természetközeli vagyok esetleg nem értesz véletlenül kutyák képzéséhez? Van egy pár kölyök akiket a piacon vettem, és nem venném zokon ha esetleg egy nálam jobban hozzáértő tudna segíteni a megnevelésükben. Semmi komoly, csak szeretnem ha megbízhatóan hallgatnának az alap parancsszavakra.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-09-06 10:46:56
Üzenet elküldve: 2021-09-06 10:46:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// A szállítmány védelmében //
*Mivel jelenleg szolgálatban van, talán valóban nem kellett volna egy pillanatra se szem elől tévesztenie a rakományt, ám a lány miatt mégis megteszi, mert belé is szorult udvariasság. Arról nem is beszélve, hogy a lánynak eleve ott se kellene lennie, így a köszönetet csak tudomásul veszi. Mindenesetre, ezúttal lehet, hogy hasznát fogják venni, vagy pont ellenkezőleg, de a következtetést egyelőre még túl korai levonnia. Ahogy összébb tömörödnek megindul a javaslat áradat, amiből igyekszik a használható dolgokat kiszűrni. A férfi javaslata az, hogy körbe nézne a fák között míg, ők megközelítik a szekeret. Zsonorha is mindjárt a legrosszabbra gondol, hogy bizony itt szándékos hátráltatásról lehet szó, viszont ő rugalmas e tekintetben, hogy hol kell helytállnia. Egyelőre ezeket fontolja meg, azonban a kis utcakölyök is szeretné kifejteni a véleményét, ha pedig már úgyis mondja, akkor nem szakítja félbe. Az pedig, hogy önként vállalkozik a feladatra megkönnyíti a dolgokat.*
-Akkor a kö… kö… következő le… legyen. Me… menjen csak nyu… nyugodtan. *Int a férfi felé.*
-Zsonorha p… pedig másszon le, az egyik o… oldalra, ho… hogy legalább a háta le… legyen vé…védve. A célra ta… ta… tartást nem javaslom, de le… legyen kéznél a fe… fegyvere. A ki… kislány meg megkérdezi mi…mi… a probléma. Én itt ma… maradok há… hátul. Bárki észleli a ve... veszélyt, ki... kiáltson fel, említve az i... irányt, a ko... kocsihoz vi.. viszonyítva. Elől, há... hátul, o... oldalt. *A lovat pedig csak elengedi, hogy a közeli fűcsomókat tudja ostromolni, legalább az egyik oldalról annyival is takarásban vannak. Ő maga a kocsi hátuljába sétál kivont karddal és a hátát vélhetően a szintén a kocsi oldalánál álló Zsonorhának mutatja, míg a kocsi végét figyeli, valamint a környező bokrokat, a környéket, amit már elhagytak.*
-Akkor i… indulhatsz… *Int a lánynak, majd a férfinek is, de neki bizonyos okokból inkább megjegyzést nem fűz hozzá.*
*Mivel jelenleg szolgálatban van, talán valóban nem kellett volna egy pillanatra se szem elől tévesztenie a rakományt, ám a lány miatt mégis megteszi, mert belé is szorult udvariasság. Arról nem is beszélve, hogy a lánynak eleve ott se kellene lennie, így a köszönetet csak tudomásul veszi. Mindenesetre, ezúttal lehet, hogy hasznát fogják venni, vagy pont ellenkezőleg, de a következtetést egyelőre még túl korai levonnia. Ahogy összébb tömörödnek megindul a javaslat áradat, amiből igyekszik a használható dolgokat kiszűrni. A férfi javaslata az, hogy körbe nézne a fák között míg, ők megközelítik a szekeret. Zsonorha is mindjárt a legrosszabbra gondol, hogy bizony itt szándékos hátráltatásról lehet szó, viszont ő rugalmas e tekintetben, hogy hol kell helytállnia. Egyelőre ezeket fontolja meg, azonban a kis utcakölyök is szeretné kifejteni a véleményét, ha pedig már úgyis mondja, akkor nem szakítja félbe. Az pedig, hogy önként vállalkozik a feladatra megkönnyíti a dolgokat.*
-Akkor a kö… kö… következő le… legyen. Me… menjen csak nyu… nyugodtan. *Int a férfi felé.*
-Zsonorha p… pedig másszon le, az egyik o… oldalra, ho… hogy legalább a háta le… legyen vé…védve. A célra ta… ta… tartást nem javaslom, de le… legyen kéznél a fe… fegyvere. A ki… kislány meg megkérdezi mi…mi… a probléma. Én itt ma… maradok há… hátul. Bárki észleli a ve... veszélyt, ki... kiáltson fel, említve az i... irányt, a ko... kocsihoz vi.. viszonyítva. Elől, há... hátul, o... oldalt. *A lovat pedig csak elengedi, hogy a közeli fűcsomókat tudja ostromolni, legalább az egyik oldalról annyival is takarásban vannak. Ő maga a kocsi hátuljába sétál kivont karddal és a hátát vélhetően a szintén a kocsi oldalánál álló Zsonorhának mutatja, míg a kocsi végét figyeli, valamint a környező bokrokat, a környéket, amit már elhagytak.*
-Akkor i… indulhatsz… *Int a lánynak, majd a férfinek is, de neki bizonyos okokból inkább megjegyzést nem fűz hozzá.*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-09-02 18:22:29
Üzenet elküldve: 2021-09-02 18:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
*Az árva előadja a nagy zuhanást. Hiába, ő tényleg nem ült még más élőlény hátán és a kezdők kiváltsága legyen, hogy hibáznak. Ez a megkülönböztetés azért nem jár sérthetetlenséggel. Így a vállát fájlalva kénytelen magáhoztérni. Hamar talpra is pattan, minek okán nem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy szándékosan tartja fel a rejtélyes szállítmányt. Kitisztult elméjének azzal kell szembesülnie, hogy a maszkos már a segítségére siet. Őt a lovával megelőző szőkeség teszi teljessé, aki a kezét nyújtja, hogy ismét nyeregbe pattintsa az árvát. Neki sem kell több, minek okán hallotta már valahol a mondást miszerint, ha ledob egy ló, azonnal ugorj vissza rá. Lily el is fogadja a segítő kezet és egy pillanat alatt a nyeregben is van. Illetve mögötte, ahol eddig is üldögélt.*
-Köszönöm, hogy nem hagytál itt! *Mondja a páncélos fülébe, immár elviselhetőnek szánt hangnemben. Ám a folytatás vagy elmarad, vagy várat magára, mivel a férfi némaságba burkolózik amíg elérik a majdnem száguldó kocsit. A rajta ülő nőre pillantva, eszébe jut a lánynak, hogy őt talán érdekelte a hogyléte. Mindez még az előtt, hogy lehullott volna, mint ágról a levél. Talán most is igényel valami megerősítést afelől, hogy a kis baleset nem járt tragikus kimenetellel. De mielőtt felkelthetné, akárcsak a nő figyelmét, a kocsis lándzsás valami érdekesebbre hívja fel a figyelmet. Lily nem is rest kitekinteni a lovasa válla mellett. Nyilván csak óvatosan és erősen kapaszkodva, amibe csak tud. Távol álljon tőle még egy zuhanás! Ám a bérencnek igaza van. Valami szekérnek látszó dolog, kishíján a menet útját állja. Enyhe megkönnyebbülés a kis tolvaj lelkében, hogy ezúttal nem ő a fennakadás oka. A lóról történő lesegítést azért szívesen fogadja. Mondjuk ez szöges ellentéte a beszédhibás eddigi viselkedésénék, de az árva meg tudná szokni a törődést. A végén még barátok lesznek a nagy együttlovaglásban. Aztán meghallgatja az összes elhangzó véleményt. Egy ilyen komolyan őrzött áru mellett, ennyi hozzáértő társaságában, a rengeteg lenéző szót és pillantást követően, Lily álmodni sem merte volna, hogy ő lesz kénytelen előállni egy stratégiával. Mikor beáll a tanácstalan csend, meg is köszörüli a torkát. Amint megkapja a kívánt figyelmet, bele is kezd.*
-Öhm... Izé... Nekem volna egy tervem. *Amennyiben pedig nem hallgattatja el senki, folytatja is. Nem halkan, hogy mindenki hallja, de nem is kiáltva. Az idő ezalkalommal nem a kis csapatnak dolgozik.*
-A maszkos, ahogy mondta, beveti magát a fák közé. *Majd a kocsin helyet foglaló nő felé fordul.* Az íjász hölgy... Bocsánat! Nem tudom a nevedet. Szóval ő célra tartja a fegyverét. Az első gyanús dologra elengedi a húrt. *Intézi ezeket a szavakat már mindenkinek. Tekintete a kis társaság arcain vándorol.* A parancsnok... *Nyugszik meg a kék páros, a szőke lovag szemein.* Itt marad az árut védeni. A többi lándzsás úriember társaságában. Hiszen nem tudhatjuk, hogy be vagyunk-e kerítve. *Az árva, ennél a résznél, tart egy levegővételnyi hatásszünetet.* És én megyek érdeklődni, hogy miért nem haladnak. Alapvetően nem keltek gyanút. Nálam mindenki veszélyesebbnek tűnik, vagy hasztalan közelről. Ha ezek útonállók, én beszélek a nyelvükön. Ilyenek között kellett felnőnöm. *Fejezi be egy biztató mosollyal kísérve. Nem csak a hatékonyság által motiválva. Szeretné bizonyítani, hogy ő is aktív tagja a kíséretnek. Ha jól végzi a dolgot, talán kevesebb szempár figyeli majd. Így könnyebben szimatolhat a titokzatos szállítmány körül.*
*Az árva előadja a nagy zuhanást. Hiába, ő tényleg nem ült még más élőlény hátán és a kezdők kiváltsága legyen, hogy hibáznak. Ez a megkülönböztetés azért nem jár sérthetetlenséggel. Így a vállát fájlalva kénytelen magáhoztérni. Hamar talpra is pattan, minek okán nem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy szándékosan tartja fel a rejtélyes szállítmányt. Kitisztult elméjének azzal kell szembesülnie, hogy a maszkos már a segítségére siet. Őt a lovával megelőző szőkeség teszi teljessé, aki a kezét nyújtja, hogy ismét nyeregbe pattintsa az árvát. Neki sem kell több, minek okán hallotta már valahol a mondást miszerint, ha ledob egy ló, azonnal ugorj vissza rá. Lily el is fogadja a segítő kezet és egy pillanat alatt a nyeregben is van. Illetve mögötte, ahol eddig is üldögélt.*
-Köszönöm, hogy nem hagytál itt! *Mondja a páncélos fülébe, immár elviselhetőnek szánt hangnemben. Ám a folytatás vagy elmarad, vagy várat magára, mivel a férfi némaságba burkolózik amíg elérik a majdnem száguldó kocsit. A rajta ülő nőre pillantva, eszébe jut a lánynak, hogy őt talán érdekelte a hogyléte. Mindez még az előtt, hogy lehullott volna, mint ágról a levél. Talán most is igényel valami megerősítést afelől, hogy a kis baleset nem járt tragikus kimenetellel. De mielőtt felkelthetné, akárcsak a nő figyelmét, a kocsis lándzsás valami érdekesebbre hívja fel a figyelmet. Lily nem is rest kitekinteni a lovasa válla mellett. Nyilván csak óvatosan és erősen kapaszkodva, amibe csak tud. Távol álljon tőle még egy zuhanás! Ám a bérencnek igaza van. Valami szekérnek látszó dolog, kishíján a menet útját állja. Enyhe megkönnyebbülés a kis tolvaj lelkében, hogy ezúttal nem ő a fennakadás oka. A lóról történő lesegítést azért szívesen fogadja. Mondjuk ez szöges ellentéte a beszédhibás eddigi viselkedésénék, de az árva meg tudná szokni a törődést. A végén még barátok lesznek a nagy együttlovaglásban. Aztán meghallgatja az összes elhangzó véleményt. Egy ilyen komolyan őrzött áru mellett, ennyi hozzáértő társaságában, a rengeteg lenéző szót és pillantást követően, Lily álmodni sem merte volna, hogy ő lesz kénytelen előállni egy stratégiával. Mikor beáll a tanácstalan csend, meg is köszörüli a torkát. Amint megkapja a kívánt figyelmet, bele is kezd.*
-Öhm... Izé... Nekem volna egy tervem. *Amennyiben pedig nem hallgattatja el senki, folytatja is. Nem halkan, hogy mindenki hallja, de nem is kiáltva. Az idő ezalkalommal nem a kis csapatnak dolgozik.*
-A maszkos, ahogy mondta, beveti magát a fák közé. *Majd a kocsin helyet foglaló nő felé fordul.* Az íjász hölgy... Bocsánat! Nem tudom a nevedet. Szóval ő célra tartja a fegyverét. Az első gyanús dologra elengedi a húrt. *Intézi ezeket a szavakat már mindenkinek. Tekintete a kis társaság arcain vándorol.* A parancsnok... *Nyugszik meg a kék páros, a szőke lovag szemein.* Itt marad az árut védeni. A többi lándzsás úriember társaságában. Hiszen nem tudhatjuk, hogy be vagyunk-e kerítve. *Az árva, ennél a résznél, tart egy levegővételnyi hatásszünetet.* És én megyek érdeklődni, hogy miért nem haladnak. Alapvetően nem keltek gyanút. Nálam mindenki veszélyesebbnek tűnik, vagy hasztalan közelről. Ha ezek útonállók, én beszélek a nyelvükön. Ilyenek között kellett felnőnöm. *Fejezi be egy biztató mosollyal kísérve. Nem csak a hatékonyság által motiválva. Szeretné bizonyítani, hogy ő is aktív tagja a kíséretnek. Ha jól végzi a dolgot, talán kevesebb szempár figyeli majd. Így könnyebben szimatolhat a titokzatos szállítmány körül.*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-09-02 16:32:24
Üzenet elküldve: 2021-09-02 16:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// A szállítmány védelmében //
*Zsonorha megpróbálja udvariasan lereagálni a helyzetet és minél hamarabb rákérdez Lilyenn állapotára, mire a mosoly mellé még egy megnyugtatásnak szánt választ is ad. Hogy ezt igazából is így gondolja, azt nem szűri le. Ezért is szeretne visszafordulni a már megszokott táj felé, de mielőtt ezt meg tehetné, szeme újra a lányra szegeződik, ki most a ló helyett a föld kényelmét vizslatja. Általában nem szokása Teysust a szájára venni, mégis most nagyon megtenné.*
~Azért remélhetőleg nem sérült meg nagyon~ *Látván, hogy ketten is a segítségére sietnek, gondolta Ő már nem hagyja el a helyét és csatlakozik be harmadiknak a felsegítő osztagba. Nem sokkal ezután a távolban megjelenik egy már látszatra roskatag szekér, mi minden megtett méterrel egyre tisztábban rajzolódik ki előttük. Fel is hívják erre a figyelmet és már azon gondolkoznak, hogy hogyan közelítsék meg a kocsit.*
-Nem tudjuk, hogy mennyien lehetnek, ezért nem ajánlom, hogy elsiessük a dolgot. ~A Szöszinek igaza van. Nem mehetünk tovább, míg meg nem tudjuk, hogy kik ezek, mit akarnak és, hogy veszélyesek-e ránk. Viszont a kocsit sem hagyhatjuk itt, ha csak nem szeretnénk tálcán felkínálni a rakományt. Ide mindenképpen biztos őrség kell.~ *Gondolja, majd a többiek tekintetét keresve próbál válaszutat találni.*
-Bárhová kell menni, legyen az az erdő mélye... *Vet egy pillantást a maszkosra* Természetesen vállalom a kockázatot, de mint íjat használó, talán többre mennénk vele, ha távolról segítenék be. Persze abban az esetben, ha szükséges. *Fejezi ki további gondolatait, közben tekintete egyenesen a lovagra csúszik.*
*Zsonorha megpróbálja udvariasan lereagálni a helyzetet és minél hamarabb rákérdez Lilyenn állapotára, mire a mosoly mellé még egy megnyugtatásnak szánt választ is ad. Hogy ezt igazából is így gondolja, azt nem szűri le. Ezért is szeretne visszafordulni a már megszokott táj felé, de mielőtt ezt meg tehetné, szeme újra a lányra szegeződik, ki most a ló helyett a föld kényelmét vizslatja. Általában nem szokása Teysust a szájára venni, mégis most nagyon megtenné.*
~Azért remélhetőleg nem sérült meg nagyon~ *Látván, hogy ketten is a segítségére sietnek, gondolta Ő már nem hagyja el a helyét és csatlakozik be harmadiknak a felsegítő osztagba. Nem sokkal ezután a távolban megjelenik egy már látszatra roskatag szekér, mi minden megtett méterrel egyre tisztábban rajzolódik ki előttük. Fel is hívják erre a figyelmet és már azon gondolkoznak, hogy hogyan közelítsék meg a kocsit.*
-Nem tudjuk, hogy mennyien lehetnek, ezért nem ajánlom, hogy elsiessük a dolgot. ~A Szöszinek igaza van. Nem mehetünk tovább, míg meg nem tudjuk, hogy kik ezek, mit akarnak és, hogy veszélyesek-e ránk. Viszont a kocsit sem hagyhatjuk itt, ha csak nem szeretnénk tálcán felkínálni a rakományt. Ide mindenképpen biztos őrség kell.~ *Gondolja, majd a többiek tekintetét keresve próbál válaszutat találni.*
-Bárhová kell menni, legyen az az erdő mélye... *Vet egy pillantást a maszkosra* Természetesen vállalom a kockázatot, de mint íjat használó, talán többre mennénk vele, ha távolról segítenék be. Persze abban az esetben, ha szükséges. *Fejezi ki további gondolatait, közben tekintete egyenesen a lovagra csúszik.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-09-02 13:54:36
Üzenet elküldve: 2021-09-02 13:54:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
* A lány mikor le esik a lóról a lovag megfordul érte így Illidarynak csak annyi ideje van, hogy le ugorjon a kocsiról és oda menjen a Lilyhez felsegíteni, de a lovag már nyújtja a lóról is a kezét a lánynak. Szimplán hagyja a történések folyását és egyszerűen elindul gyalog a szekér mellett míg meg nem látja az út torlaszt. *
- Ha megengedi Mytryell akkor én be vetném magamat az erdőbe. 30-40 méterre befelé el távolodnék és teszek egy kőrt a szekér körül nagy ívbe. Nem lenne kellemes ha az lenne aminek ki is néz. Csak egy Íjjászunk van.
* Fejbe már sejti, hogy a tejfel hajú lovag úgyis ellenkezni fog az ötlete ellen, de azért megpróbálkozik vele. ~ Ha tényleg nem csak egy szekér hanem társaságunk is van mellé akkor mindenképpen előnynek számítana ha legalább 2-3 személyt ki tudnék iktatni mielőtt oda térünk a szekérrel. Főleg, hogy nagy titokba szállítunk és még az árút se tudjuk. Honnan sejthették, hogy most fogunk egyáltalán indulni? ~ *
- Lily kérlek maradj a kocsi közelébe ha teheted, és figyelj a környezetedre.
* A mélységinek a hangja teljesen komolyra váltott és ridegre, kérdőn néz a lovag reakciójára a cselekvés lehetőségének esélyére. Számba is veszi gyorsan az eszközeit mielőtt bárki is bármilyen megállapítást tudna tenni, hogy ezzel is kerülje a későbbi problémákat. Mire már kérdése elhangzik a maszkos férfinak addigra már csak húsz vagy harminc méterre lehetnek az út torlasztól. Ha nem kap választ a drága holló ember kérdésére akkor önként jelentkezik a kocsi megközelítésére. *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.02 13:55:26
* A lány mikor le esik a lóról a lovag megfordul érte így Illidarynak csak annyi ideje van, hogy le ugorjon a kocsiról és oda menjen a Lilyhez felsegíteni, de a lovag már nyújtja a lóról is a kezét a lánynak. Szimplán hagyja a történések folyását és egyszerűen elindul gyalog a szekér mellett míg meg nem látja az út torlaszt. *
- Ha megengedi Mytryell akkor én be vetném magamat az erdőbe. 30-40 méterre befelé el távolodnék és teszek egy kőrt a szekér körül nagy ívbe. Nem lenne kellemes ha az lenne aminek ki is néz. Csak egy Íjjászunk van.
* Fejbe már sejti, hogy a tejfel hajú lovag úgyis ellenkezni fog az ötlete ellen, de azért megpróbálkozik vele. ~ Ha tényleg nem csak egy szekér hanem társaságunk is van mellé akkor mindenképpen előnynek számítana ha legalább 2-3 személyt ki tudnék iktatni mielőtt oda térünk a szekérrel. Főleg, hogy nagy titokba szállítunk és még az árút se tudjuk. Honnan sejthették, hogy most fogunk egyáltalán indulni? ~ *
- Lily kérlek maradj a kocsi közelébe ha teheted, és figyelj a környezetedre.
* A mélységinek a hangja teljesen komolyra váltott és ridegre, kérdőn néz a lovag reakciójára a cselekvés lehetőségének esélyére. Számba is veszi gyorsan az eszközeit mielőtt bárki is bármilyen megállapítást tudna tenni, hogy ezzel is kerülje a későbbi problémákat. Mire már kérdése elhangzik a maszkos férfinak addigra már csak húsz vagy harminc méterre lehetnek az út torlasztól. Ha nem kap választ a drága holló ember kérdésére akkor önként jelentkezik a kocsi megközelítésére. *
A hozzászólás írója (Illidary Manteqrut) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.02 13:55:26
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-09-02 10:52:01
Üzenet elküldve: 2021-09-02 10:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// A szállítmány védelmében //
*Nem igazán áll szándékában lerepíteni maga mögül az ott utazót, túl is vészeli a kis ugratást, belé kapaszkodva. Miután újra felveszik a normál tempót viszont érzi, hogy valami, mintha hiányozna mögüle. Hátratekint és akkor tűnik neki fel, hogy a nő már vagy öt- nyolc méterrel ezt megelőzően kellemetlen találkozót intézet a talajjal. Nyilván jót mosolyog a dolgon, minek palástolja, bizonyára nincs hozzászokva, hogy egy állat hátán üljön. A kocsit nem állítja meg, inkább maga üget vissza és szedi fel a lányt, ha az is olyan jeleket küld, hogy visszaülne a régi helyére.*
-Na gye…gye…gyere. *Nyújtja a kezét, hogy visszasegítse. Amint elrendezik ezt a kellemetlenséget, lóval azért gyorsan beérik a kocsit, ami elgurult előttük. Pont akkor érnek vissza, mikor a lándzsás figyelmezteti az útakadályra. Mindjárt elsötétül a tekintete, hiszen jobban örült volna annak ha minden eseménytől mentesen telik az út.*
-Kö…közelítsük meg… *Emeli fel az egyik kezét, hogy a kocsis is tudja mi tévő legyen. Nem akar túl nagy űrt hagyni maga és a kocsi között, a végén még elszakítják a védendő rakománytól. Együtt több esélyük van. Mikor már csak tizenöt, talán húsz méterre vannak a szekérszerű tárgytól, jelez a kocsisnak, hogy most már fékezze meg a lovakat. Nem igazán szeretne egyedül intézkedni, de a csomagot kell védeniük. Leszáll a lóról és lesegíti a lányt is.*
-Ki vá… vá…vállalja? Sa… sajnos nem hi… hiszem, hogy elférnénk me… me… mellette. Ki kéne de… deríteni mi… mi… mi történt, de csak kö… kö… körültekintően. *Néz hátra a férfi irányába, nem szívesen küldené a lányt, a végén még figyelmetlenségből kitörné a bokáját aztán ápolhatnák, arról a változatról nem is szívesen elmélkedik, mi lenne ha túszul ejtenék. Ám ha a másik két útitársa úgy vélekedne, hogy neki kéne mennie, akkor bizony rábízná a lányra a lovat és elindulna.*
*Nem igazán áll szándékában lerepíteni maga mögül az ott utazót, túl is vészeli a kis ugratást, belé kapaszkodva. Miután újra felveszik a normál tempót viszont érzi, hogy valami, mintha hiányozna mögüle. Hátratekint és akkor tűnik neki fel, hogy a nő már vagy öt- nyolc méterrel ezt megelőzően kellemetlen találkozót intézet a talajjal. Nyilván jót mosolyog a dolgon, minek palástolja, bizonyára nincs hozzászokva, hogy egy állat hátán üljön. A kocsit nem állítja meg, inkább maga üget vissza és szedi fel a lányt, ha az is olyan jeleket küld, hogy visszaülne a régi helyére.*
-Na gye…gye…gyere. *Nyújtja a kezét, hogy visszasegítse. Amint elrendezik ezt a kellemetlenséget, lóval azért gyorsan beérik a kocsit, ami elgurult előttük. Pont akkor érnek vissza, mikor a lándzsás figyelmezteti az útakadályra. Mindjárt elsötétül a tekintete, hiszen jobban örült volna annak ha minden eseménytől mentesen telik az út.*
-Kö…közelítsük meg… *Emeli fel az egyik kezét, hogy a kocsis is tudja mi tévő legyen. Nem akar túl nagy űrt hagyni maga és a kocsi között, a végén még elszakítják a védendő rakománytól. Együtt több esélyük van. Mikor már csak tizenöt, talán húsz méterre vannak a szekérszerű tárgytól, jelez a kocsisnak, hogy most már fékezze meg a lovakat. Nem igazán szeretne egyedül intézkedni, de a csomagot kell védeniük. Leszáll a lóról és lesegíti a lányt is.*
-Ki vá… vá…vállalja? Sa… sajnos nem hi… hiszem, hogy elférnénk me… me… mellette. Ki kéne de… deríteni mi… mi… mi történt, de csak kö… kö… körültekintően. *Néz hátra a férfi irányába, nem szívesen küldené a lányt, a végén még figyelmetlenségből kitörné a bokáját aztán ápolhatnák, arról a változatról nem is szívesen elmélkedik, mi lenne ha túszul ejtenék. Ám ha a másik két útitársa úgy vélekedne, hogy neki kéne mennie, akkor bizony rábízná a lányra a lovat és elindulna.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-09-02 06:48:55
Üzenet elküldve: 2021-09-02 06:48:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// A szállítmány védelmében //
*A békés menetet látszólag nem varja meg semmi, egyelőre. A környéket már némileg ismerők talán sejthetik, hogy időnként nem árt óvatosnak lenni, mert nem minden vadállat retteg a helyi favágóktól, vagy az emberszerűektől úgy általában. Az erdő apró neszei viszont nem adják jelét ennek, csak pár fakopáncs, madár röppenése és dallama jelzi, hogy a fák rengeteg életnek nyújtanak menedéket.
Az úton a kocsit vezető fegyveres figyelmes lesz egy foltra a távolban, és jobban megnézve az úgy tűnik egyáltalán nem is mozdul. Ez persze Luthery és Lilyenn figyelmét sem kerülheti el, különösen mert a lándzsás oda pisszent nekik, majd fejével előre bólintva jelzi, hogy ott lehet némi látnivaló. Távolról egy szekérnek tűnik, rozoga, kicsi és üres, csak egy aprócska alak görnyedt formája sejlik fel mellette.
A lándzsás óvatosan lassít a haladáson, és ha azt kérik tőle, akkor teljesen meg is áll távolabb, hogy a többiek akár biztonságos feltérképezhessék a jelenetet.*
*A békés menetet látszólag nem varja meg semmi, egyelőre. A környéket már némileg ismerők talán sejthetik, hogy időnként nem árt óvatosnak lenni, mert nem minden vadállat retteg a helyi favágóktól, vagy az emberszerűektől úgy általában. Az erdő apró neszei viszont nem adják jelét ennek, csak pár fakopáncs, madár röppenése és dallama jelzi, hogy a fák rengeteg életnek nyújtanak menedéket.
Az úton a kocsit vezető fegyveres figyelmes lesz egy foltra a távolban, és jobban megnézve az úgy tűnik egyáltalán nem is mozdul. Ez persze Luthery és Lilyenn figyelmét sem kerülheti el, különösen mert a lándzsás oda pisszent nekik, majd fejével előre bólintva jelzi, hogy ott lehet némi látnivaló. Távolról egy szekérnek tűnik, rozoga, kicsi és üres, csak egy aprócska alak görnyedt formája sejlik fel mellette.
A lándzsás óvatosan lassít a haladáson, és ha azt kérik tőle, akkor teljesen meg is áll távolabb, hogy a többiek akár biztonságos feltérképezhessék a jelenetet.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-08-19 08:30:04
Üzenet elküldve: 2021-08-19 08:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
*A szántók helyét erdő váltja fel. Ahogy egy legendából idézhetné is az ember lánya: "Nemsokára változik a táj. Még döglöttebb lesz." Az unalmas földeken dolgozó parasztok látványát, még unalmasabb fák váltják fel. Egy fa, két fa, sok fa. Igen ez határozottan egy erdő. Remek, csodálatos, de unalmas is. A kocsi és a lovak zaja még azt sem engedi, hogy kósza állatok látványa törje meg az egyhangúságot. Ez egyetlen öröm talán, hogy amennyiben ez sokáig tart, a fák árnyéka megóvhatja őket a napszúrástól. Lily is meglehetősen sovány, ám ez a vigasz még rajta is túltesz. Jobb elfoglaltság híján, a férfiak beszélgetését hallgatja, ahogy a szőkeség nem csak a lován, de a szavakon is lovagol. Most vagy tényleg nem értett valamit, vagy ez egy sajátos módja a gúnyolódásnak. Bár az árvát érdekelné, hogy ki néz épp kit ostobának, jobbnak látja, ha ennek nem ad hangot. A végén még ő sért meg valakit, ami rossz hatással lehet a testi épségére. Mikor a szőkeség kifejti, hogy ennek a kiruccanásnak semmi köze az artheniori várorsőrséghez, Lily szeme is felcsillan. ~Szóval, ha megdézsmálom ezt a titokzatos szállítmányt, és Teysus ne adja, rajtakapnak, csak a te haragodat kell rettegni, nem a városi egyenpáncélosokét?~ Ez a gondolat pedig csak felbátorítja a tolvajcsemetét. Olyannyira, hogy nem rest megkérdezni, mégis mit áll szándékában megdézsmálni. Persze semmi jelentőségteljes választ nem kap. Sőt, azt kell észrevennie, hogy a szőkeség egyenesen kerüli azt. Ennek tetejébe még a lova is kifejezi a kérdés iránti nemtetszését, egy váratlan felágaskodás formájában. A szerencsétlen lány kénytelen teljes erejéből szorítani az egyetlen kapaszkodót, jelen esetben a páncélos derekát. Legnagyobb bánatára, ebből legfeljebb a páncél érezhet bármit is, nem a viseője. Végül sikerül visszaszerezni az egyensúlyát és, az ijedtséget leszámítva, minden baj nélkül átvészeli a dolgot.*
-Te pedig a lovaddal csinálhatnál valamit. *Motyogja az orra alatt, nem is teljesen a lovasnak címezve, mégis ügyelve rá, hogy hallja. Ekkor hallja meg a vörös nő kérdését, amire először azt hiszi, hogy nem is neki szól. Volt ő már korcs, fattyú, tolvaj, kölyök, egyszer még fiúnak is nézték, legutóbb meg lemitugrászozták, de hiába kutatna az emlékei között, nem találna olyan alkalmat, amikor magázták volna. Ez persze lehet ösztönös aggodalom is, egy útitársa iránt, ami mellőz minden személyeskedést. Ám ha már ilyen jólelkű, hogy ösztönösen aggódik, akkor már biztosan sikerült túltennei magát a tegnap este történteken is. Ez pedig arra sarkallja a fajtársát, hogy szavakkal is biztosíta, semmi sem történt. Csupán szeszélyes lóra ültették.*
-Persze. Nincs semmi gond. *Jelenti ki, a legszebb műmosolyával, amit jelen helyzetben elő tud venni. Megpróbálja ezt az egészet egy integetéssel megkoronázni és ez a legnagyobb hiba. Ugyanis a baj itt történik. Amint elengedi a páncélos derekát, kibillen az egyensújból, majd nemes egyszerűséggel a földre huppan. Szerencsére a ló jobb oldalára, így nem hajt keresztül rajta a kocsi, de a jobb válla igencsak sajogni kezd. Amint felfogja, hogy mi is történt, azonnal talpra szökken és tekintetét a társaság felé fordítja. Nem olyan könnyű megállítani a kocsit, ha szándékukban áll egyáltalán, így azok nyilván tovább robogtak. Maguk mögött hagyva a megszeppent Lilyt, még mindig vadul kalapáló szívvel. Az árva első gondolata pedig nem is lehetne más, mint, hogy ezért megint szidást fog kapni, ha a szöszi kénytelen megálljt parancsolni a menetnek.*
*A szántók helyét erdő váltja fel. Ahogy egy legendából idézhetné is az ember lánya: "Nemsokára változik a táj. Még döglöttebb lesz." Az unalmas földeken dolgozó parasztok látványát, még unalmasabb fák váltják fel. Egy fa, két fa, sok fa. Igen ez határozottan egy erdő. Remek, csodálatos, de unalmas is. A kocsi és a lovak zaja még azt sem engedi, hogy kósza állatok látványa törje meg az egyhangúságot. Ez egyetlen öröm talán, hogy amennyiben ez sokáig tart, a fák árnyéka megóvhatja őket a napszúrástól. Lily is meglehetősen sovány, ám ez a vigasz még rajta is túltesz. Jobb elfoglaltság híján, a férfiak beszélgetését hallgatja, ahogy a szőkeség nem csak a lován, de a szavakon is lovagol. Most vagy tényleg nem értett valamit, vagy ez egy sajátos módja a gúnyolódásnak. Bár az árvát érdekelné, hogy ki néz épp kit ostobának, jobbnak látja, ha ennek nem ad hangot. A végén még ő sért meg valakit, ami rossz hatással lehet a testi épségére. Mikor a szőkeség kifejti, hogy ennek a kiruccanásnak semmi köze az artheniori várorsőrséghez, Lily szeme is felcsillan. ~Szóval, ha megdézsmálom ezt a titokzatos szállítmányt, és Teysus ne adja, rajtakapnak, csak a te haragodat kell rettegni, nem a városi egyenpáncélosokét?~ Ez a gondolat pedig csak felbátorítja a tolvajcsemetét. Olyannyira, hogy nem rest megkérdezni, mégis mit áll szándékában megdézsmálni. Persze semmi jelentőségteljes választ nem kap. Sőt, azt kell észrevennie, hogy a szőkeség egyenesen kerüli azt. Ennek tetejébe még a lova is kifejezi a kérdés iránti nemtetszését, egy váratlan felágaskodás formájában. A szerencsétlen lány kénytelen teljes erejéből szorítani az egyetlen kapaszkodót, jelen esetben a páncélos derekát. Legnagyobb bánatára, ebből legfeljebb a páncél érezhet bármit is, nem a viseője. Végül sikerül visszaszerezni az egyensúlyát és, az ijedtséget leszámítva, minden baj nélkül átvészeli a dolgot.*
-Te pedig a lovaddal csinálhatnál valamit. *Motyogja az orra alatt, nem is teljesen a lovasnak címezve, mégis ügyelve rá, hogy hallja. Ekkor hallja meg a vörös nő kérdését, amire először azt hiszi, hogy nem is neki szól. Volt ő már korcs, fattyú, tolvaj, kölyök, egyszer még fiúnak is nézték, legutóbb meg lemitugrászozták, de hiába kutatna az emlékei között, nem találna olyan alkalmat, amikor magázták volna. Ez persze lehet ösztönös aggodalom is, egy útitársa iránt, ami mellőz minden személyeskedést. Ám ha már ilyen jólelkű, hogy ösztönösen aggódik, akkor már biztosan sikerült túltennei magát a tegnap este történteken is. Ez pedig arra sarkallja a fajtársát, hogy szavakkal is biztosíta, semmi sem történt. Csupán szeszélyes lóra ültették.*
-Persze. Nincs semmi gond. *Jelenti ki, a legszebb műmosolyával, amit jelen helyzetben elő tud venni. Megpróbálja ezt az egészet egy integetéssel megkoronázni és ez a legnagyobb hiba. Ugyanis a baj itt történik. Amint elengedi a páncélos derekát, kibillen az egyensújból, majd nemes egyszerűséggel a földre huppan. Szerencsére a ló jobb oldalára, így nem hajt keresztül rajta a kocsi, de a jobb válla igencsak sajogni kezd. Amint felfogja, hogy mi is történt, azonnal talpra szökken és tekintetét a társaság felé fordítja. Nem olyan könnyű megállítani a kocsit, ha szándékukban áll egyáltalán, így azok nyilván tovább robogtak. Maguk mögött hagyva a megszeppent Lilyt, még mindig vadul kalapáló szívvel. Az árva első gondolata pedig nem is lehetne más, mint, hogy ezért megint szidást fog kapni, ha a szöszi kénytelen megálljt parancsolni a menetnek.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-08-18 21:20:40
Üzenet elküldve: 2021-08-18 21:20:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// A szállítmány védelmében //
*Nem is kell elmondani, hogy Zsonorha mennyire élvezi az ilyen utakat. Főleg akkor mutatja ezt ki, mikor körülöttük magas, egyben dús lombú fák kezdenek sorakozni. Bármennyire is érdekli az, ami az úton történik, most mégsem tudja levenni szemét a fölötte történő dolgokról: A nap apró sugarai világítják be a helyet. Alig győzi behatolni magát a fák lombkoronái közé, de még így is akad olyan rész, ahol nem törik meg a fény.*
~Csodaszép ez a látvány. Hihetetlen, hogy ilyen kicsi levelek együtt el tudják takarni a napot a szemünk elől. Kár, hogy bizonyára ezeket a teremtményeket használják fel a különböző dolgok elkészítésében. De másik oldalról meg ez a természetes. Ebből jó hasznot húzunk és tovább építhetjük azt, amit a föld megadatott nekünk. Ez az élet rendje, mikor életet veszt valami, nő belőle egy másik, mit aztán mi újból felhasználhatunk és ez így megy körbe-körbe. Nem tartottam mindig igazságosnak a természetet. Néha most sem, de pedig ez úgy van jól, ahogy van. Mi hónapokon, éveken keresztül gondozunk, míg ezt a természet úgy hálálja meg, hogy megengedi learatni-e hosszú időn át tartó nevelésünk gyümölcsét. S ez az, ami igazságos. Nem csak a fákra lehet ezt értelmezni. Sőt! A fák azok, akik magától is elvannak. A víz, úgy esik rájuk, mintha arany lenne, a fény pedig úgy növeszti meg őket, mintha valami varázslat hatása alatt lennének. Itt vannak még például a szántóföldek, az is a mi odafigyelésünk alapja. Ezt tagadni sem lehet, de ki is akarná? Nem is az a fontos, hogy mi teszi ezt egyenlővé, hanem az, amitől annak hisszük… Talán túl sokat gondolkozom, de amíg ez csak is az én gondolataimban marad, nem is számít.~ *A kocsi halad tovább és úgy látszik, hogy Zsonorha igen csak eggyé tudott válni a természettel. Ami persze abban nyilvánul meg, hogy egy ideig végig a fák lombjait figyelgeti és a rajtuk átszűrődő fénycsíkokat, ahogy leérnek egészen a talajig. Jó is egy kevés árnyék, hisz már így is elég kellemetlen ez a forróság. Hirtelen egyszer csak nagy zajt vesz figyelembe a háta mögött. Meg is fordul, mire tekintetét egyből a többiek felé lökdösi. Látja, hogy a szöszi lova, már a két hátsó lábán áll. A félvérnek most nagyon kell kapaszkodnia ahhoz, hogy fent tudjon maradni a lovon. Reméljük ez sikerül, de ha mégsem, bizonyára a maszkos ott lesz, hogy felsegítse. Nem is rá vallana, ha esetleg nem így tenne. Ebből is látszik a merev hűsége és a dicséretre méltó segítő keze Lilyenn irányába. Nem tagadja, hogy egy pillanatra még Ő is megszeppen azt látván, hogy a lányt nem sok választja el a földtől. Nem tesz semmit, csak csöndben kivárja a végét, majd olyat tesz, amire még eddig nem nagyon mutatott példát*
-Mondja! Jól van? ~Most mit csinálok?~ *Böki oda hangosan kérdését a félvérnek. Azt, hogy miért teszi? Igazából még Ő maga sem tudja, de megtette és bármennyire is nehéz ezt neki elhinni, most tényleg érdekli, hogy jól van-e, ha ez idáig nem is érdekelte különösebben. De az is lehet, hogy eddig nem volt miért. Még mindig nem érti ezt a különös cselekedetet, mert nem is lehet megérteni. Egyszerűen csak úgy jött, de abban biztos, hogy semmi képen sem bánta meg.*
*Nem is kell elmondani, hogy Zsonorha mennyire élvezi az ilyen utakat. Főleg akkor mutatja ezt ki, mikor körülöttük magas, egyben dús lombú fák kezdenek sorakozni. Bármennyire is érdekli az, ami az úton történik, most mégsem tudja levenni szemét a fölötte történő dolgokról: A nap apró sugarai világítják be a helyet. Alig győzi behatolni magát a fák lombkoronái közé, de még így is akad olyan rész, ahol nem törik meg a fény.*
~Csodaszép ez a látvány. Hihetetlen, hogy ilyen kicsi levelek együtt el tudják takarni a napot a szemünk elől. Kár, hogy bizonyára ezeket a teremtményeket használják fel a különböző dolgok elkészítésében. De másik oldalról meg ez a természetes. Ebből jó hasznot húzunk és tovább építhetjük azt, amit a föld megadatott nekünk. Ez az élet rendje, mikor életet veszt valami, nő belőle egy másik, mit aztán mi újból felhasználhatunk és ez így megy körbe-körbe. Nem tartottam mindig igazságosnak a természetet. Néha most sem, de pedig ez úgy van jól, ahogy van. Mi hónapokon, éveken keresztül gondozunk, míg ezt a természet úgy hálálja meg, hogy megengedi learatni-e hosszú időn át tartó nevelésünk gyümölcsét. S ez az, ami igazságos. Nem csak a fákra lehet ezt értelmezni. Sőt! A fák azok, akik magától is elvannak. A víz, úgy esik rájuk, mintha arany lenne, a fény pedig úgy növeszti meg őket, mintha valami varázslat hatása alatt lennének. Itt vannak még például a szántóföldek, az is a mi odafigyelésünk alapja. Ezt tagadni sem lehet, de ki is akarná? Nem is az a fontos, hogy mi teszi ezt egyenlővé, hanem az, amitől annak hisszük… Talán túl sokat gondolkozom, de amíg ez csak is az én gondolataimban marad, nem is számít.~ *A kocsi halad tovább és úgy látszik, hogy Zsonorha igen csak eggyé tudott válni a természettel. Ami persze abban nyilvánul meg, hogy egy ideig végig a fák lombjait figyelgeti és a rajtuk átszűrődő fénycsíkokat, ahogy leérnek egészen a talajig. Jó is egy kevés árnyék, hisz már így is elég kellemetlen ez a forróság. Hirtelen egyszer csak nagy zajt vesz figyelembe a háta mögött. Meg is fordul, mire tekintetét egyből a többiek felé lökdösi. Látja, hogy a szöszi lova, már a két hátsó lábán áll. A félvérnek most nagyon kell kapaszkodnia ahhoz, hogy fent tudjon maradni a lovon. Reméljük ez sikerül, de ha mégsem, bizonyára a maszkos ott lesz, hogy felsegítse. Nem is rá vallana, ha esetleg nem így tenne. Ebből is látszik a merev hűsége és a dicséretre méltó segítő keze Lilyenn irányába. Nem tagadja, hogy egy pillanatra még Ő is megszeppen azt látván, hogy a lányt nem sok választja el a földtől. Nem tesz semmit, csak csöndben kivárja a végét, majd olyat tesz, amire még eddig nem nagyon mutatott példát*
-Mondja! Jól van? ~Most mit csinálok?~ *Böki oda hangosan kérdését a félvérnek. Azt, hogy miért teszi? Igazából még Ő maga sem tudja, de megtette és bármennyire is nehéz ezt neki elhinni, most tényleg érdekli, hogy jól van-e, ha ez idáig nem is érdekelte különösebben. De az is lehet, hogy eddig nem volt miért. Még mindig nem érti ezt a különös cselekedetet, mert nem is lehet megérteni. Egyszerűen csak úgy jött, de abban biztos, hogy semmi képen sem bánta meg.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-08-18 18:27:16
Üzenet elküldve: 2021-08-18 18:27:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// A szállítmány védelmében //
* A lovag szavai után szimplán vállat rándít, próbálja nem felvenni szavait. A továbbiakban inkább csak a zajokra próbál figyelni.
A természet könnyen el árulhatja azokat a személyeket akik nem elég alaposak a rejtőzködésbe. Ezért is inkább figyelemmel kíséri a mozgásokat és egyben a nem ide illő hangokra. Egyik kezét tőrére helyezi mert rossz érzése támad. A szőkeség lova felágaskodik amire Illidary azonnal szemét a mögötte ülő lányra helyezi. Ha esetleg le esne azonnal oda rohan hozza, ha nem akkor továbbra is tőrén tartja kezét és figyelemmel kíséri az utat.
Ignis magas röptébe halad felettük és fürkészi a területet, azt már nem igen lehet tudni, hogy csak egy kis élelemre fáj e a foga vagy ô is a védelmet szándékozik elősegíteni.
Egy kis időre elveszti madara nyomát de utána hamar elő is kerül a zsákmányával.
A lányra néha aggódva tekinget, mert a tejfel hajú lovag eléggé harsányan beszélt vele előbb, de próbálja elengedni a helyzetet. *
* A lovag szavai után szimplán vállat rándít, próbálja nem felvenni szavait. A továbbiakban inkább csak a zajokra próbál figyelni.
A természet könnyen el árulhatja azokat a személyeket akik nem elég alaposak a rejtőzködésbe. Ezért is inkább figyelemmel kíséri a mozgásokat és egyben a nem ide illő hangokra. Egyik kezét tőrére helyezi mert rossz érzése támad. A szőkeség lova felágaskodik amire Illidary azonnal szemét a mögötte ülő lányra helyezi. Ha esetleg le esne azonnal oda rohan hozza, ha nem akkor továbbra is tőrén tartja kezét és figyelemmel kíséri az utat.
Ignis magas röptébe halad felettük és fürkészi a területet, azt már nem igen lehet tudni, hogy csak egy kis élelemre fáj e a foga vagy ô is a védelmet szándékozik elősegíteni.
Egy kis időre elveszti madara nyomát de utána hamar elő is kerül a zsákmányával.
A lányra néha aggódva tekinget, mert a tejfel hajú lovag eléggé harsányan beszélt vele előbb, de próbálja elengedni a helyzetet. *
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-08-18 13:09:07
Üzenet elküldve: 2021-08-18 13:09:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// A szállítmány védelmében //
*A maszkos férfi kérdez feleleket játszik magával, jobb híján, ha már vele nem tud.*
-A.. azért ké… kérem fel a ki… kíséretre, hogy a sa… sa… saját fegyverét fo…forgassa. Ne…nekem is csak ké… két kezem van. *Nem azért keresett maga mellé embereket, hogy legyen kikkel csevegni az úton, ám nagyon úgy néz ki, hogy a férfinek az eddig elhangzott információk nem elégítik ki a kíváncsiságát. ~Ez egyszer még bajba fogja keverni, ha nincs is már most benne. ~ Gondolja, miközben egyre inkább átveszi a szántók helyét az egyre nagyobb csoportokban fellelhető magas fák. Eleinte még csak pár van belőle, majd később már a napsugarak se igazán találnak szabad utat a lombokon keresztül. Ettől a résztől tartott jobban, hiszen itt még nappal is a félhomály uralkodik egyes részeken, amik alkalmat adhatnak egy rajtaütésre. Arra gondolt, ha látják, hogy többed magával jött, és fel van fegyverkezve a kíséret, esetleg elmegy a bátorságuk attól, hogy az útjukat állják. Közben a férfi egy igazán érdekes felvetéssel él, amire nem restell azonnal választ is adni.*
-Ne… nem igazán sze…szeretnék. *Mondja, háttal a férfinek, aki a kocsira felkapaszkodva utazik. Ő maga még mindig a kocsi jobb oldala mellett léptet. Ahogy pedig Illidary megfogalmazza a mondandóját, már önmagában is gyanús. Az kéne még, hogy egy jól időzített farönkkel elválasszák az általa védelmezni kívánt kocsitól.*
-Sze… szeretném ti…tisztázni, hogy nem a vá… város érdekeiben já… járok el. Ha a vá… városnak lenne annyi ő… őrsége, ho…hogy az ilyen me… megbízásokat is e… el tu…tu…tudják látni, ne…nem lenne mu…mu…munkám. *Mondjuk nem is igazán találkozott mostanában Artheniorban egyen köpenyben mászkáló városi őrökkel, ami valóban elég szokatlan és vészjósló gondolat a jövőre nézve. Ekkor kiabál a fülébe a mögötte ülő suhanc, amit bizony nem vesz jó néven.*
-Iiii… itt ülök e…e… előtted te…te…te szerencsétlen! Za…za… zabolázd meg a ha…ha… hangodat! *Húzza meg a gyeplőt és hajol előre, hogy a ló felágaskodjon két lábra, ezzel némi kellemetlenséget okozva a mögötte ülőnek, esetleg némi riadalmat is, hogy lecsúszhat, vagy eshet. De nem tart soká a dolog csak egy fél pillanat és a ló ismét négy lábbal a földön áll. Folytatják is az utat, ha minden visszatért a helyére.*
-A ki…ki…kikötővel nincsen ba…baj. Azokkal van, ….akik la… la… lakják. *Na igen, hiszen ha növénytermesztésből és halászatból élő szűzlányok portyáznának a környéken nem kéne őrséget fogadni. Majd jön a következő kérdés mögüle ismét, immár talán normális hangon.*
-E…el mo…mondom… miért. *Kezd bele a magyarázatban meglehetősen nyugodtan.*
-Me… me… mert nem tudtad ki…kihúzni a pa… pa… partvisnyelet a hátsódból és ma… ma… magunkkal kellett ho… hozzunk. *Ad választ a feltételezett megpusztulás miértjére.*
*A maszkos férfi kérdez feleleket játszik magával, jobb híján, ha már vele nem tud.*
-A.. azért ké… kérem fel a ki… kíséretre, hogy a sa… sa… saját fegyverét fo…forgassa. Ne…nekem is csak ké… két kezem van. *Nem azért keresett maga mellé embereket, hogy legyen kikkel csevegni az úton, ám nagyon úgy néz ki, hogy a férfinek az eddig elhangzott információk nem elégítik ki a kíváncsiságát. ~Ez egyszer még bajba fogja keverni, ha nincs is már most benne. ~ Gondolja, miközben egyre inkább átveszi a szántók helyét az egyre nagyobb csoportokban fellelhető magas fák. Eleinte még csak pár van belőle, majd később már a napsugarak se igazán találnak szabad utat a lombokon keresztül. Ettől a résztől tartott jobban, hiszen itt még nappal is a félhomály uralkodik egyes részeken, amik alkalmat adhatnak egy rajtaütésre. Arra gondolt, ha látják, hogy többed magával jött, és fel van fegyverkezve a kíséret, esetleg elmegy a bátorságuk attól, hogy az útjukat állják. Közben a férfi egy igazán érdekes felvetéssel él, amire nem restell azonnal választ is adni.*
-Ne… nem igazán sze…szeretnék. *Mondja, háttal a férfinek, aki a kocsira felkapaszkodva utazik. Ő maga még mindig a kocsi jobb oldala mellett léptet. Ahogy pedig Illidary megfogalmazza a mondandóját, már önmagában is gyanús. Az kéne még, hogy egy jól időzített farönkkel elválasszák az általa védelmezni kívánt kocsitól.*
-Sze… szeretném ti…tisztázni, hogy nem a vá… város érdekeiben já… járok el. Ha a vá… városnak lenne annyi ő… őrsége, ho…hogy az ilyen me… megbízásokat is e… el tu…tu…tudják látni, ne…nem lenne mu…mu…munkám. *Mondjuk nem is igazán találkozott mostanában Artheniorban egyen köpenyben mászkáló városi őrökkel, ami valóban elég szokatlan és vészjósló gondolat a jövőre nézve. Ekkor kiabál a fülébe a mögötte ülő suhanc, amit bizony nem vesz jó néven.*
-Iiii… itt ülök e…e… előtted te…te…te szerencsétlen! Za…za… zabolázd meg a ha…ha… hangodat! *Húzza meg a gyeplőt és hajol előre, hogy a ló felágaskodjon két lábra, ezzel némi kellemetlenséget okozva a mögötte ülőnek, esetleg némi riadalmat is, hogy lecsúszhat, vagy eshet. De nem tart soká a dolog csak egy fél pillanat és a ló ismét négy lábbal a földön áll. Folytatják is az utat, ha minden visszatért a helyére.*
-A ki…ki…kikötővel nincsen ba…baj. Azokkal van, ….akik la… la… lakják. *Na igen, hiszen ha növénytermesztésből és halászatból élő szűzlányok portyáznának a környéken nem kéne őrséget fogadni. Majd jön a következő kérdés mögüle ismét, immár talán normális hangon.*
-E…el mo…mondom… miért. *Kezd bele a magyarázatban meglehetősen nyugodtan.*
-Me… me… mert nem tudtad ki…kihúzni a pa… pa… partvisnyelet a hátsódból és ma… ma… magunkkal kellett ho… hozzunk. *Ad választ a feltételezett megpusztulás miértjére.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-08-15 18:25:57
Üzenet elküldve: 2021-08-15 18:25:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A tenger felől//
*Ugyanazt a mintát követi, mint idefelé. Kora délután igyekszik elérni a kikötő fáit, ahol éber álomra hajtja a fejét, hogy aztán az alkonyat beállta után indulhasson újra útnak. Így elkerüli a rekkenő hőséget és nyugodtan utazhat a hold és a csillagok fényénél.
Bár benne van a lehetőség, hogy esetleg valami rablóbanda könnyű célpontnak nézi a magányos lovast, de megvannak az eszközei és képességei, hogy kiverekedje magát az ilyen helyzetekből. Ha minden jól megy, akkor a fák közé bekúszó sötétséggel ébred és gépiesen szedelőzködik össze, hogy nyeregbe szállhasson és nekikezdhessen a szántókon át a városig tartó útnak.
A lehető legoptimálisabb sebességet kívánja tartani, amely nem fárasztja ki a következő megállóig Éjvihart, de elég gyors, hogy még napkelte előtt elérje a szántókat átszelő utat.*
*Ugyanazt a mintát követi, mint idefelé. Kora délután igyekszik elérni a kikötő fáit, ahol éber álomra hajtja a fejét, hogy aztán az alkonyat beállta után indulhasson újra útnak. Így elkerüli a rekkenő hőséget és nyugodtan utazhat a hold és a csillagok fényénél.
Bár benne van a lehetőség, hogy esetleg valami rablóbanda könnyű célpontnak nézi a magányos lovast, de megvannak az eszközei és képességei, hogy kiverekedje magát az ilyen helyzetekből. Ha minden jól megy, akkor a fák közé bekúszó sötétséggel ébred és gépiesen szedelőzködik össze, hogy nyeregbe szállhasson és nekikezdhessen a szántókon át a városig tartó útnak.
A lehető legoptimálisabb sebességet kívánja tartani, amely nem fárasztja ki a következő megállóig Éjvihart, de elég gyors, hogy még napkelte előtt elérje a szántókat átszelő utat.*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-08-15 17:54:36
Üzenet elküldve: 2021-08-15 17:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A tengerhez//
*A kikötői erdőbe érve már mindketten elég fáradtak ahhoz, hogy egy hosszabb pihenőt tartson. Kora délután éri el a katonás rendben álló fákkal tűzdelt erdőt és úgy dönt, hogy inkább vár egészen éjjelig, hogy ne a forróságban kelljen lovagolnia. Éjviharnak és az erdőmélyi elfnek is kellemesebb lesz, ha nem nappal vágtatnak át a vidéken. Most áldás, hogy a kikötői erdőben egymástól ugyanolyan távolságra ültették a fákat, így könnyebb a holdfényben az út vonalát követni.
Innen már talán érezni a tenger sós levegőjét ahogy a hullámok a partot ostromolva permetezik meg a felhőket ízükkel. Ha éjjel egészen a délelőtt beálltáig lovagol, akkor addigra talán eléri a tengert és ezzel küldetésének utolsó állomását. Három víz, két folyó és egy álló, már Mil'Ochassban pihen és várja, hogy elvégezhesse a szertartást, amely amilyen "haszonnal" kecsegtet, olyan veszélyes is. Nem az Erdőszellemtől fél, ő biztosan megtartja ígéretét, hanem a következményektől. Hisz ha egyszer elvégezte a szertartást, már nincs visszaút, együtt kell élniük a döntésével.
Letérve az útról a fák közé indul, hogy húsz lépésre onnan tábort verjen. Nem gyújt tüzet, nincs szükség rá, leveszi páncélját, hisz nem lenne pihentető alvás benne. Elrágcsálja hideg vacsoráját, közben csak a lombok közül kikandikáló eget kémleli. Ha végzett, betekeri magát pokrócába és az erdőben megpihenők éber álmára hajtja a fejét, hogy akkor ébredjen, amikor már előbújtak a csillagok. A levegő már lehűlhetett, Éjvihar is kipihenhette magát. A csuhátlan csuhás felszíjazza vértjét, felszerszámozza a telivért és nyeregbe pattan, hogy az éjszaka hűvös szelével együtt, a tenger illatát követve vágtasson le egészen a tengerig.*
*A kikötői erdőbe érve már mindketten elég fáradtak ahhoz, hogy egy hosszabb pihenőt tartson. Kora délután éri el a katonás rendben álló fákkal tűzdelt erdőt és úgy dönt, hogy inkább vár egészen éjjelig, hogy ne a forróságban kelljen lovagolnia. Éjviharnak és az erdőmélyi elfnek is kellemesebb lesz, ha nem nappal vágtatnak át a vidéken. Most áldás, hogy a kikötői erdőben egymástól ugyanolyan távolságra ültették a fákat, így könnyebb a holdfényben az út vonalát követni.
Innen már talán érezni a tenger sós levegőjét ahogy a hullámok a partot ostromolva permetezik meg a felhőket ízükkel. Ha éjjel egészen a délelőtt beálltáig lovagol, akkor addigra talán eléri a tengert és ezzel küldetésének utolsó állomását. Három víz, két folyó és egy álló, már Mil'Ochassban pihen és várja, hogy elvégezhesse a szertartást, amely amilyen "haszonnal" kecsegtet, olyan veszélyes is. Nem az Erdőszellemtől fél, ő biztosan megtartja ígéretét, hanem a következményektől. Hisz ha egyszer elvégezte a szertartást, már nincs visszaút, együtt kell élniük a döntésével.
Letérve az útról a fák közé indul, hogy húsz lépésre onnan tábort verjen. Nem gyújt tüzet, nincs szükség rá, leveszi páncélját, hisz nem lenne pihentető alvás benne. Elrágcsálja hideg vacsoráját, közben csak a lombok közül kikandikáló eget kémleli. Ha végzett, betekeri magát pokrócába és az erdőben megpihenők éber álmára hajtja a fejét, hogy akkor ébredjen, amikor már előbújtak a csillagok. A levegő már lehűlhetett, Éjvihar is kipihenhette magát. A csuhátlan csuhás felszíjazza vértjét, felszerszámozza a telivért és nyeregbe pattan, hogy az éjszaka hűvös szelével együtt, a tenger illatát követve vágtasson le egészen a tengerig.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:02:29
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:02:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Minden út Artheniorba vezet//
*A sokadik szippantás dohány után végül kénytelen megállapítani, milyen silány minőségű. No nem mintha akkora pipadohány ínyenc lenne, kifinomult ízlésűnek finoman szólva sem lehetne nevezni, tökéletesen beéri ő az olcsó, perzselt karszőr szagú fajtával, de azért mindennek van határa. El is oltja inkább hamarosan. Ennyi év, és még mindig nem tanulta meg, ohgy ne vegyen azoktól a hazug matrózoktól csempészárut. Még hogy wegtoreni... -mert hát nyilván ezt állította bibircsókos Kryel- néhány szántóföldeki a kiskertben jobbat termeszt.
Még kiütögeti pár pillanatra megtorpanva csizmája sarkán a pipából a hamut, aztán már folytatja is útját.*
*A sokadik szippantás dohány után végül kénytelen megállapítani, milyen silány minőségű. No nem mintha akkora pipadohány ínyenc lenne, kifinomult ízlésűnek finoman szólva sem lehetne nevezni, tökéletesen beéri ő az olcsó, perzselt karszőr szagú fajtával, de azért mindennek van határa. El is oltja inkább hamarosan. Ennyi év, és még mindig nem tanulta meg, ohgy ne vegyen azoktól a hazug matrózoktól csempészárut. Még hogy wegtoreni... -mert hát nyilván ezt állította bibircsókos Kryel- néhány szántóföldeki a kiskertben jobbat termeszt.
Még kiütögeti pár pillanatra megtorpanva csizmája sarkán a pipából a hamut, aztán már folytatja is útját.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-22 08:49:17
Üzenet elküldve: 2021-07-22 08:49:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A jó törpe harcos elhagyja a tharg földeket. A vaskorsó nem volt túl meggyőző. A dalnok tündér meg érdekes szerzet volt. Egyet eldiskurált vele. Már ez megérte. Hősünk most kalandok és legendáka illő csatába kíván belepofátlankodni már ugye ha talál ilyet egyáltalán egy ilyen birka parasztföldön. Egyszer lázongtak a földtúrók akkor is vérmészárlást csináltak. Csak jól deresre kellett volna húzni mindet. Na nem baj majd lesz itt nemulass ha a törpe birodalom bekebelezi ezeket a vidékeket is. No addig is harcosunk a fákat rója vagyis a fák között rója útját. Valahogy ide kecmergett a targok földjéről de a szántó valahol egyenesen előre lesznek legjobb megszimalotálsa szerint.*
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-21 09:02:13
Üzenet elküldve: 2021-07-21 09:02:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Minthogy a kikötőben elvégezte a dolgát, már indul is vissza a város irányába Titusz hátán. A környék veszélyes ahhoz, hogy egy becsületes lovag több időt tölthessen errefelé, a nélkül, hogy berántaná az iszonyat. Már az erdőség felét is elhagyja, mikor lazíthat végre a tempón, úgy hallotta a városon kívül mostanában veszélyes az élet. De nem ám, csak a kikötői részen, még a szántókon is és a környékbeli falvak területei sem biztonságosak. ~Mi lesz így a várossal? ~ Ám egyetlen jó dolgot lát ebben a kissé kaotikussá váló állapotban, a munkájára egyre inkább van kereslet.*
-Mo… most visszamegyünk és o… ott pihenhetsz egy kicsit majd. *Paskolja meg a ló nyakát.*
-Mo… most visszamegyünk és o… ott pihenhetsz egy kicsit majd. *Paskolja meg a ló nyakát.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-15 22:03:05
Üzenet elküldve: 2021-07-15 22:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a kikötő //
* A kibírhatatlan meleget, amit sikeresen kibírt ő is meg a jószágok is, hátra hagyja. A szántóföldektől egy időre könnyes búcsút vett. Az erdő hűsítő levegője igazi áldás embernek és állatnak egyaránt. A kis ösvényen léptetve haladnak. Nem hajtja az állatait, mert azok is kimerültek már. Ráadásul ez már veszélyes környéknek számít, hiszen itt a rablóbandáké a törvény. Akármennyire is akaratos, most még neki is jó lenne meghúznia magát. Fegyvere folyamatosan keze ügyében van, de szerencséjére nem volt rá eddig szüksége. Csak néhány átutazóval találkozott, akiknek maximum csak biccentett. Eltart egy ideig mire az erdő ritkulni kezd, de ez csak bekövetkezik. A fenyő gyantás illata már kezd keveredni a friss sós tengeri levegővel.*
- Mindjárt ott vagyunk!* Ezt magának is meg úgy társainak is mondja. biztatásképpen.*
* A kibírhatatlan meleget, amit sikeresen kibírt ő is meg a jószágok is, hátra hagyja. A szántóföldektől egy időre könnyes búcsút vett. Az erdő hűsítő levegője igazi áldás embernek és állatnak egyaránt. A kis ösvényen léptetve haladnak. Nem hajtja az állatait, mert azok is kimerültek már. Ráadásul ez már veszélyes környéknek számít, hiszen itt a rablóbandáké a törvény. Akármennyire is akaratos, most még neki is jó lenne meghúznia magát. Fegyvere folyamatosan keze ügyében van, de szerencséjére nem volt rá eddig szüksége. Csak néhány átutazóval találkozott, akiknek maximum csak biccentett. Eltart egy ideig mire az erdő ritkulni kezd, de ez csak bekövetkezik. A fenyő gyantás illata már kezd keveredni a friss sós tengeri levegővel.*
- Mindjárt ott vagyunk!* Ezt magának is meg úgy társainak is mondja. biztatásképpen.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-08 18:32:14
Üzenet elküldve: 2021-07-08 18:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy jött, úgy halad a szántók felé is. Jócskán letérve az útról, a fák között bújva. A Vérkertben történtek óta nem óhajtja a Kikötő környékén felfedni magát, s nem is kíván lehetőséget nyújtani erre senkinek. Hogy a sikertelenség lombozta-e le, vagy a régi-új ismerősként köszöntött magány van-e rá hatással, nem tudná megmondani. Valójában nem is érdekli. A benne búvó sötétség kellően rátelepszik az érzelmek keltette parázsra, s csírájában fojt el mindent, mi kételyt szülhet. Valójában hálás is érte.
Ugyanakkor örömére szolgált volna egy valamirevaló útitárs... Egy olyan, aki képes rá vigyázni. Mert legyen bármekkora is a sötétség hatalma benne, még is csak halandó... És nincs is különösebb fegyvere, hogy megvédje magát.
Sóhajtva torpan meg, s hunyja be a szemét egy hosszú pillanatra. Hagyja, hogy a langyon szellő végigsimítsa arcát, hagyja, hogy minden baljós gondolat, mi gondolatai között motoz, eltávozzék.
Azzal, hogy az ork holtában maradt, csak bajt hozhat fejére az oltár. Ezen márpedig változtatni kell, mielőbb...*
Ugyanakkor örömére szolgált volna egy valamirevaló útitárs... Egy olyan, aki képes rá vigyázni. Mert legyen bármekkora is a sötétség hatalma benne, még is csak halandó... És nincs is különösebb fegyvere, hogy megvédje magát.
Sóhajtva torpan meg, s hunyja be a szemét egy hosszú pillanatra. Hagyja, hogy a langyon szellő végigsimítsa arcát, hagyja, hogy minden baljós gondolat, mi gondolatai között motoz, eltávozzék.
Azzal, hogy az ork holtában maradt, csak bajt hozhat fejére az oltár. Ezen márpedig változtatni kell, mielőbb...*
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-06 15:18:03
Üzenet elküldve: 2021-07-06 15:18:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
- Öhm, félisten, ha jól tudom. Elég hajmeresztő a történet, még számomra is nehezen elhihető.
*Ez mosolyt csal az arcára, mert valójában Karheia valamelyest jóhiszemű, és ritkán feltételezi, hogy hazudnának neki, mégis talán többnyire kétkedőnek mondaná magát. Learonban bízik, ezáltal jobban hisz neki, ugyanakkor azt is gondolja, hogy a férfire jellemző a túlzás és a történetek helyenkénti kiszínezése.*
- Nem egészen találtuk meg a válaszokat, amiket kerestünk. Pontosabban Learon kereste. Azt mondta egykoron Wojest hozta vissza az életbe, és Eeyr bajnokává tette, ami egy jel formájában is megjelent rajta. Talán már te is láthattad.
*Az úti társnak örül, egy mosollyal köszöni meg, hogy Valuryen megtiszteli jelenlétével.*
- A segítségednek hála már nekem sem jelent gondot a gyaloglás.
*Közben nyitott szemmel fog járni, hátha valami nyomot vesz észre a kis enyves kezű tolvaj után, aki ilyen galád tettet követett el ellene.*
- Nem hoztam magammal őket, túl hosszú az út és túl kicsik ahhoz. Learonnál vannak otthon. Nem mellesleg veszélyes is volt az út, az ingoványoson át Erdőmélyébe, majdnem minket is elnyelt a sár.
*Szerencsére nem lett végül senkinek semmi baja, de eléggé megijedt akkor.*
- Nem sietek egyébként se...
*Elharapja a szavakat, mert Valuryen valami után kezd el kutatni, majd Karheia megdöbbenésére elkezd valami rajzolgatni. Kíváncsisága vezérli, ezért érdeklődve átpillant a lap felett, és látja körvonalazódni saját vonásait a lapon, amitől zavarba jön. Piruló arcát lehajtva igyekszik elrejteni azt, amiben szőke haja is segítségére van.*
- Lehet mégis sietek.
*Jegyzi meg szórakozottan.*
- Öhm, félisten, ha jól tudom. Elég hajmeresztő a történet, még számomra is nehezen elhihető.
*Ez mosolyt csal az arcára, mert valójában Karheia valamelyest jóhiszemű, és ritkán feltételezi, hogy hazudnának neki, mégis talán többnyire kétkedőnek mondaná magát. Learonban bízik, ezáltal jobban hisz neki, ugyanakkor azt is gondolja, hogy a férfire jellemző a túlzás és a történetek helyenkénti kiszínezése.*
- Nem egészen találtuk meg a válaszokat, amiket kerestünk. Pontosabban Learon kereste. Azt mondta egykoron Wojest hozta vissza az életbe, és Eeyr bajnokává tette, ami egy jel formájában is megjelent rajta. Talán már te is láthattad.
*Az úti társnak örül, egy mosollyal köszöni meg, hogy Valuryen megtiszteli jelenlétével.*
- A segítségednek hála már nekem sem jelent gondot a gyaloglás.
*Közben nyitott szemmel fog járni, hátha valami nyomot vesz észre a kis enyves kezű tolvaj után, aki ilyen galád tettet követett el ellene.*
- Nem hoztam magammal őket, túl hosszú az út és túl kicsik ahhoz. Learonnál vannak otthon. Nem mellesleg veszélyes is volt az út, az ingoványoson át Erdőmélyébe, majdnem minket is elnyelt a sár.
*Szerencsére nem lett végül senkinek semmi baja, de eléggé megijedt akkor.*
- Nem sietek egyébként se...
*Elharapja a szavakat, mert Valuryen valami után kezd el kutatni, majd Karheia megdöbbenésére elkezd valami rajzolgatni. Kíváncsisága vezérli, ezért érdeklődve átpillant a lap felett, és látja körvonalazódni saját vonásait a lapon, amitől zavarba jön. Piruló arcát lehajtva igyekszik elrejteni azt, amiben szőke haja is segítségére van.*
- Lehet mégis sietek.
*Jegyzi meg szórakozottan.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-06 11:50:41
Üzenet elküldve: 2021-07-06 11:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
-Ó, vagy úgy. Értem.
*Mondja kissé szomorkásan, hogy Krestvir től nem tudott meg többet, no de sebaj.*
-Wojest? Miféle nagy hatalmú lény ő? És megtaláltátok?
*Gyermeki kíváncsisággal igyekszik bármiféle tudást magába szívni, nem mellesleg izgalmas kalandnak is tűnik egyben. *
-Azt hiszem igazad lehet. Nem kell őt félteni. ~Vajon miféle szellemek vigyázhatnak rá? Rám is vigyáznak vajon? Remélem nincsenek a hátamon, vagy nem figyelnek mikor épp a dolgomat végzem. Nagyon nyomasztó érzés lenne tudni.~
-Synmirára? Elkísérhetlek természetesen, bár én gyalogszerrel vagyok, ha nem gond neked. Szeretek sétálni, főleg az erdőkön keresztül.
*Talán tényleg ideje lenne szereznie egy kedves hátast, hogy többször és gyorsabban lehessen ott helyeken. A kiskutyák emlegetésére szinte felvillan Valuryen szeme, és ugrálni tudna örömében. Olyan régen látott már hasonló, imádnivaló teremtéseket. *
-Hát hol bujkálnak azok a kis huncutok! Érték hozzá valamelyest, ami azt illeti.
*Meg is böki az orrát egy kicsit.*
-Szívesen segítek, általában szeretnek az állatok. Persze ha nagyon sietős a dolgod azt is megértem, de ha itt is megfelel, akkor megnézném őket, ha megmutatod.
*Közben pedig a batyujában kezd el kutatni, elővesz egy szépen megmunkált, díszes könyvet, no meg tollat és tintát is. Majd leül, s az ölébe veszi, és firkálni kezd valamit. Ha Rheia nagyon kíváncsi, úgy láthatja, hogy az ő neve szerepel ott, és egy aprócska rajz készülődik róla. *
-Ó, vagy úgy. Értem.
*Mondja kissé szomorkásan, hogy Krestvir től nem tudott meg többet, no de sebaj.*
-Wojest? Miféle nagy hatalmú lény ő? És megtaláltátok?
*Gyermeki kíváncsisággal igyekszik bármiféle tudást magába szívni, nem mellesleg izgalmas kalandnak is tűnik egyben. *
-Azt hiszem igazad lehet. Nem kell őt félteni. ~Vajon miféle szellemek vigyázhatnak rá? Rám is vigyáznak vajon? Remélem nincsenek a hátamon, vagy nem figyelnek mikor épp a dolgomat végzem. Nagyon nyomasztó érzés lenne tudni.~
-Synmirára? Elkísérhetlek természetesen, bár én gyalogszerrel vagyok, ha nem gond neked. Szeretek sétálni, főleg az erdőkön keresztül.
*Talán tényleg ideje lenne szereznie egy kedves hátast, hogy többször és gyorsabban lehessen ott helyeken. A kiskutyák emlegetésére szinte felvillan Valuryen szeme, és ugrálni tudna örömében. Olyan régen látott már hasonló, imádnivaló teremtéseket. *
-Hát hol bujkálnak azok a kis huncutok! Érték hozzá valamelyest, ami azt illeti.
*Meg is böki az orrát egy kicsit.*
-Szívesen segítek, általában szeretnek az állatok. Persze ha nagyon sietős a dolgod azt is megértem, de ha itt is megfelel, akkor megnézném őket, ha megmutatod.
*Közben pedig a batyujában kezd el kutatni, elővesz egy szépen megmunkált, díszes könyvet, no meg tollat és tintát is. Majd leül, s az ölébe veszi, és firkálni kezd valamit. Ha Rheia nagyon kíváncsi, úgy láthatja, hogy az ő neve szerepel ott, és egy aprócska rajz készülődik róla. *
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2021-07-05 08:36:49
Üzenet elküldve: 2021-07-05 08:36:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hegyes fülek, szőke tincsek//
*Kicsit talán túlzásnak véli, hogy az istenek sem ismerhetik a történetek minden aspektusát, de mivel nem is különösebben hisz bennük, ezért nem látja értelmét vitába szállni ezzel az állítással.
A kérdésre csak megrázza fejét.*
- Nem, sajnos én sem hallottam felől, igaz jómagam sem jártam mostanság Synmirán, mert Learonnal elindultunk felkutatni egy Wojest nevezetű nagy hatalmú lényt.
*Némi aggodalom benne is felüti a fejét, de mivel hozzá talán nem áll annyira közel Krestvir - bár hálás neki -, ezért hamar el is ül ez az érzés.*
- A Szellemek biztosan vigyáznak rá. Meg egyébként is, nem tűnik olyannak, aki miatt aggódni kellene.
*Valuryen boldogabbnak tűnik amiatt, hogy mindketten Synmira “lakói” mint azt Karheia indokoltnak tartaná, de cseppet sem bánja, mert a jókedv ragadós, és a hosszúéletű lelkesedése mosolyt csal az ő arcára is.*
- Éppen oda tartok, mert igazán rám fér egy kiadós pihenés ott. Főleg a mostani izgalmak után. Velem tartasz?
*Közben feldereng benne egy dolog, amit szeretett volna elintézni, és úgy véli akár kérhetné benne Valuryen segítségét.*
- Mondd csak, mivel ilyen természetközeli vagyok esetleg nem értesz véletlenül kutyák képzéséhez? Van egy pár kölyök akiket a piacon vettem, és nem venném zokon ha esetleg egy nálam jobban hozzáértő tudna segíteni a megnevelésükben. Semmi komoly, csak szeretnem ha megbízhatóan hallgatnának az alap parancsszavakra.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3655-3674