Külső területek - Kikötői erdőség
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Szántóföldek (új) Dokkok és kikötő (új) | Kikötői erdőség | Tharg birtokok (új) Krenkataur barlangrendszer (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:28:02
Üzenet elküldve: 2018-03-31 14:28:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Ciharo, ha lehet, még jobban megrémül Syoud beteges fenyegetéseitől. Kétségbeesetten nyúl a pajzsért, húzza magára és most már a fejét védi vele, így próbál a lova felé kúszni. Nem nagyon megy neki, az a tucatnyi lépés is leküzdhetetlen távolságnak tűnik átlőtt térdekkel. Közben rövid időre elhallgat a hüppögés és nyögdécselés, talán összeszorította a fogát, talán ajkába harapott. Nem látni, arcát takarja a pajzs, amit végső pánikkal tart arca, válla, melle előtt.*
-Nem tudom, nem ismerem... nem tudom, mi lesz. Egy hatalmas... de nem tudtuk, hogy mi fog történni. A társaim... mindenfelé elmentek. Lanawin minden sarkába, így írták... minden sarkába és minden tájára, a hegyeken, a völgyekben, a pusztában és a tenger partján kell imádkozni, így volt írva... abban a könyvben. De nem tudjuk, pontosan mi lesz... Nem tudom. Nem tudom! *Újra zokogni kezd, amit hörgő nyögések szakítanak félbe, ahogy mozdulni próbál, tenyérnyi távokat megtéve araszolva lova felé.*
-Guba! Guba! *Alig érteni, amit mond, mert már a szája is félig telement porral, amit sárrá oldott az arcán patakzó könny. Valószínűleg a lovát szólongatja.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Ciharo, ha lehet, még jobban megrémül Syoud beteges fenyegetéseitől. Kétségbeesetten nyúl a pajzsért, húzza magára és most már a fejét védi vele, így próbál a lova felé kúszni. Nem nagyon megy neki, az a tucatnyi lépés is leküzdhetetlen távolságnak tűnik átlőtt térdekkel. Közben rövid időre elhallgat a hüppögés és nyögdécselés, talán összeszorította a fogát, talán ajkába harapott. Nem látni, arcát takarja a pajzs, amit végső pánikkal tart arca, válla, melle előtt.*
-Nem tudom, nem ismerem... nem tudom, mi lesz. Egy hatalmas... de nem tudtuk, hogy mi fog történni. A társaim... mindenfelé elmentek. Lanawin minden sarkába, így írták... minden sarkába és minden tájára, a hegyeken, a völgyekben, a pusztában és a tenger partján kell imádkozni, így volt írva... abban a könyvben. De nem tudjuk, pontosan mi lesz... Nem tudom. Nem tudom! *Újra zokogni kezd, amit hörgő nyögések szakítanak félbe, ahogy mozdulni próbál, tenyérnyi távokat megtéve araszolva lova felé.*
-Guba! Guba! *Alig érteni, amit mond, mert már a szája is félig telement porral, amit sárrá oldott az arcán patakzó könny. Valószínűleg a lovát szólongatja.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-31 09:34:17
Üzenet elküldve: 2018-03-31 09:34:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Syoud egyszerűen nem tud hibázni. Ha Alyo őszinte akarna lenni - szerencsére nem akar -, akkor hangot adna annak, hogy mennyire őszintén csodálja Syoudot a profizmusáért. Alyo csak áll az óriásra szegezett nyílvesszővel, az óriás hörögve ajvékol, Syoud meg a lehetőségeket sorolja.
Csak a varázsital emlegetésénél pillant apjára, ő szíve szerint inkább megölné most már és kirabolná, nem pedig varázsitalt fecsérelne rá. Remélhetőleg Syoud pont elkapja a tekintetét és megegyeznek abban, hogy kinyírják a nőt és elássák/felgyújtják/megnyúzzák/szétszórják a tagjait a tájon/elküldik a darabjait a kikötői szajhának.
Alyot különösebben nem érdekli az, hogy nem hall minden szót, a lényeg éppen elég volt neki, Syoud meg majd elmondja a többit. Ő inkább becélozza a nő torkát.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Syoud egyszerűen nem tud hibázni. Ha Alyo őszinte akarna lenni - szerencsére nem akar -, akkor hangot adna annak, hogy mennyire őszintén csodálja Syoudot a profizmusáért. Alyo csak áll az óriásra szegezett nyílvesszővel, az óriás hörögve ajvékol, Syoud meg a lehetőségeket sorolja.
Csak a varázsital emlegetésénél pillant apjára, ő szíve szerint inkább megölné most már és kirabolná, nem pedig varázsitalt fecsérelne rá. Remélhetőleg Syoud pont elkapja a tekintetét és megegyeznek abban, hogy kinyírják a nőt és elássák/felgyújtják/megnyúzzák/szétszórják a tagjait a tájon/elküldik a darabjait a kikötői szajhának.
Alyot különösebben nem érdekli az, hogy nem hall minden szót, a lényeg éppen elég volt neki, Syoud meg majd elmondja a többit. Ő inkább becélozza a nő torkát.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-30 20:51:15
Üzenet elküldve: 2018-03-30 20:51:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amúgy csak galádul mosolyogna a háborgáson, de így prüszkölve ugrik fel a hideg zuhanyra. Az ösztönök ugyanolyan csatasorba rándulnak, akár egy kézitusánál, így valószínűleg egy-két pillanattal később szinte már ismerős helyzetben találhatja magát a lány. Kharasshi egy fordulással maga alá gyűri, s ha némi hadakozás árán is, de a két csuklót a markába zárva szorítja le.*
- Ejnye, nőstényke *morogja, s szűkíti a szemét. Csatakos fonatairól még hűvösen csepeg a víz a zaklatottan szuszogó keblekre.*
- Úgy gondoltam, reggel eloldalak, de látom már, hogy elhamarkodott döntés lenne. Ilyen túlkapás után *csóválja a fejét.* - Attól tartok, előbb ki kell, hogy engesztelj.
*A bicskanyitogató megjegyzést nem átallja még azzal is tetézni, hogy élveteg lassúsággal szépen lecsókolja a vízcseppeket a libabőrös keblecskékről.*
- Egy mélységit nem egyszerű feladat megbékíteni *jegyzi meg, mint egy rajta kívülálló tényt.
Kedve lenne elégtételt venni a merényletért, de ha most az élete múlna rajta, akkor se menne, pedig ezek szerint maradt még parázs a kis bestiában.*
- Ne háborogj *vigyorodik el, s mintegy fegyverszüneti egyezményként ajkával a lányét cirógatva, lassú csókra hajol a másikhoz.
Végül elengedi a csuklóit és visszahelyezkedik a korábbi helyére. Odahúzza magához a levetett inget és felitatja vele a kilocsolt vizet. Szerencsére annyira sokat azért nem hagyott.
Magához húzza a kis méregzsákot, ha engedi és álmos cirógatással igyekszik elűzni a béklyó miatti forrongását.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amúgy csak galádul mosolyogna a háborgáson, de így prüszkölve ugrik fel a hideg zuhanyra. Az ösztönök ugyanolyan csatasorba rándulnak, akár egy kézitusánál, így valószínűleg egy-két pillanattal később szinte már ismerős helyzetben találhatja magát a lány. Kharasshi egy fordulással maga alá gyűri, s ha némi hadakozás árán is, de a két csuklót a markába zárva szorítja le.*
- Ejnye, nőstényke *morogja, s szűkíti a szemét. Csatakos fonatairól még hűvösen csepeg a víz a zaklatottan szuszogó keblekre.*
- Úgy gondoltam, reggel eloldalak, de látom már, hogy elhamarkodott döntés lenne. Ilyen túlkapás után *csóválja a fejét.* - Attól tartok, előbb ki kell, hogy engesztelj.
*A bicskanyitogató megjegyzést nem átallja még azzal is tetézni, hogy élveteg lassúsággal szépen lecsókolja a vízcseppeket a libabőrös keblecskékről.*
- Egy mélységit nem egyszerű feladat megbékíteni *jegyzi meg, mint egy rajta kívülálló tényt.
Kedve lenne elégtételt venni a merényletért, de ha most az élete múlna rajta, akkor se menne, pedig ezek szerint maradt még parázs a kis bestiában.*
- Ne háborogj *vigyorodik el, s mintegy fegyverszüneti egyezményként ajkával a lányét cirógatva, lassú csókra hajol a másikhoz.
Végül elengedi a csuklóit és visszahelyezkedik a korábbi helyére. Odahúzza magához a levetett inget és felitatja vele a kilocsolt vizet. Szerencsére annyira sokat azért nem hagyott.
Magához húzza a kis méregzsákot, ha engedi és álmos cirógatással igyekszik elűzni a béklyó miatti forrongását.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-30 14:35:11
Üzenet elküldve: 2018-03-30 14:35:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kharasshi nevével ajkain éri a mámor, a tüzes lávafolyam perzselőn söpör rajta végig, melyhez hasonlóban nagyon régen, vagy talán sohasem volt része. Ezt most aligha tudná megmondani. Karjai satuként szorulnak a férfira, míg nem csillapodik a teste annyira, hogy el tudja engedni, vagy míg ki nem fordul maga a hím az ölelésből. Kharasshi melléje rogyik, de csak valahol periférián érzékeli, mert elméjében csak a zsibongás s pattogás van, akárcsak kezeiben, s lábaiban. Minden tagja elgyengült, s csak lassú mély lélegzetvételeit hallja a fülében dobogó vértől.
Pihegve fordítja kipirult arcát az ivó férfi felé, s követi pillantása a lecsorgó vízcsepp útját. Újra sóhajt, s szemeit lehunyja még egy-egy pillanatra, s a lassan foszló kábulatból így evickél kifelé, ameddig vízzel nem kínálja Kharasshi. Akkor jólesőn, mohón kortyol, s csak arra koncentrál, hogy remegő kezével szájánál tudja tartani a tömlőt. Csak utólag veszi észre, hogy bilincs csattant a bokája köré. Értetlen pillantással néz a hímre.*
- Mit művelsz? *szuszogja még, s hangjába némi szemrehányás is vegyül.* Oldozz ki! *Eddig mámorban szédelgő pillantása egészen kitisztul.*
~Az ágyig sem bírnék elmenni…~
- Mégis, milyesmire vetemednék? *fordul oldalára a férfi felé. Orrán még gyöngyöző izzadtságcseppek fénylenek, mikor durcás szemrehányással kérdezi. S míg a hím elégedettségébe feledkezik, Rilkäline, a tehetetlenség éledező mérgében, a kezében tartott vizes tömlőből a maradék vizet egyenesen a hím arcába borítja.*
- Mondjuk ilyesmire? *Gyerekes forrongás, még a lobogó vérének hirtelenségét lovagolva meg. Nem előre tervezett, csak éppen ez volt a keze ügyében, amivel szegényes elégtételt vehet. Aztán megbillenti lábát, hogy csörren a lánc.* Eressz el!
*Maga sem hiszi, hogy a nyakon öntés miatt elengedné a férfi, és talán még dühös is lesz, de neki most legalább olyan rosszul esik láncra verve feküdni, amikor szíve szerint csak odakucorodva pihegne a kandalló melegében fürdőzve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kharasshi nevével ajkain éri a mámor, a tüzes lávafolyam perzselőn söpör rajta végig, melyhez hasonlóban nagyon régen, vagy talán sohasem volt része. Ezt most aligha tudná megmondani. Karjai satuként szorulnak a férfira, míg nem csillapodik a teste annyira, hogy el tudja engedni, vagy míg ki nem fordul maga a hím az ölelésből. Kharasshi melléje rogyik, de csak valahol periférián érzékeli, mert elméjében csak a zsibongás s pattogás van, akárcsak kezeiben, s lábaiban. Minden tagja elgyengült, s csak lassú mély lélegzetvételeit hallja a fülében dobogó vértől.
Pihegve fordítja kipirult arcát az ivó férfi felé, s követi pillantása a lecsorgó vízcsepp útját. Újra sóhajt, s szemeit lehunyja még egy-egy pillanatra, s a lassan foszló kábulatból így evickél kifelé, ameddig vízzel nem kínálja Kharasshi. Akkor jólesőn, mohón kortyol, s csak arra koncentrál, hogy remegő kezével szájánál tudja tartani a tömlőt. Csak utólag veszi észre, hogy bilincs csattant a bokája köré. Értetlen pillantással néz a hímre.*
- Mit művelsz? *szuszogja még, s hangjába némi szemrehányás is vegyül.* Oldozz ki! *Eddig mámorban szédelgő pillantása egészen kitisztul.*
~Az ágyig sem bírnék elmenni…~
- Mégis, milyesmire vetemednék? *fordul oldalára a férfi felé. Orrán még gyöngyöző izzadtságcseppek fénylenek, mikor durcás szemrehányással kérdezi. S míg a hím elégedettségébe feledkezik, Rilkäline, a tehetetlenség éledező mérgében, a kezében tartott vizes tömlőből a maradék vizet egyenesen a hím arcába borítja.*
- Mondjuk ilyesmire? *Gyerekes forrongás, még a lobogó vérének hirtelenségét lovagolva meg. Nem előre tervezett, csak éppen ez volt a keze ügyében, amivel szegényes elégtételt vehet. Aztán megbillenti lábát, hogy csörren a lánc.* Eressz el!
*Maga sem hiszi, hogy a nyakon öntés miatt elengedné a férfi, és talán még dühös is lesz, de neki most legalább olyan rosszul esik láncra verve feküdni, amikor szíve szerint csak odakucorodva pihegne a kandalló melegében fürdőzve.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-29 23:39:12
Üzenet elküldve: 2018-03-29 23:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
- Pedig az enyém biztosan szebb! *jegyzi meg az elf lány alig észrevehető, féloldalas vigyorral kísért megjegyzésére újabb szemtelen mosollyal, teljesen ösztönösen. Még meg is lepi a dolog, hiszen otthon arra, amit mondott, (bár az otthon az ő esetében a hordát magát, nem pedig egy a külvilágtól határkövekkel, vagy kerítésekkel a külvilágtól elhatárolt helyet jelentett eddig) nagyjából pont valami nagyon hasonlót válaszoltak volna a lányok. Ha nem szó szerint próbálták kikaparni egymás szemét, akkor szavakkal "harcoltak." Régi szép idők, ha a tegnapot és a tegnapelőttet hajlandó régmúltnak tekinteni. És hát igen. Éppen ezért van itt, és most, mert nagyon is hajlandó az ilyesmire.
De azért a múlt sem múlhat el teljesen nyomtalanul. A kikötő említésére azonnal közbevág, hiába beszél az elf lány közben tovább.*
- Na azt nem, arra nem megyünk! Úgy értem, én biztosan nem. Baljóslatú hely az. Te is jobban teszed, ha elkerülöd. Bárki jobban teszi.
*Nem fűz ehhez komolyabb és mélyebb magyarázatot, végül is szavai szerinte önmagukért beszélnek. Inkább csak hallgatja az útbaigazítást, és értő arccal bólogat. A lány mondandójának végeztével pedig hallgat egy ideig.
Kicsit még mindig furcsán és talán kényelmetlenül is érzi magát, ahogyan Valea mellett, néha kicsit mögötte, néha kicsit előtte lépdel, mivel azonban elvileg az elf mutatja neki az utat, ritkán siet előre.
Nem mintha hátát féltené, vagy harcra készülne, hiszen azt már többször megállapította magában, hogyha akár a tündérnek, akár neki szándékában állt volna rátámadni, már régen harcolnának. Talán valamelyikük már holtan is heverve itt a retkes fák között a mocskos dögevők martalékául. De hát az ösztön és a nevelés még is csak nagy urak, főleg ketten együtt. Nem szívesen mutatná hátát egy elfnek, még akkor sem, ha részéről nyilvánvalóan nem fenyegeti veszély.
Még akkor is hallgat, amikor útitársa olyan kijelentést tesz, amit akár kérdésként is értelmezhetne, amire illene válaszolni. Csak majd egy percnyi, kínosan hosszúnak tűnő hallgatás után válaszol hirtelen, talán pont akkor, amikor a másik lány végleg feladja, hogy választ fog kapni az egyszerű kérdésre, amit fel is tett, meg nem is.*
- Igen. Valahonnan valahová, meg valamiért mindig mentünk. *válaszol mégis.*
- Unalmas volt nagyon. Jó lenne most már csak úgy dögleni kicsit a napon, és nem gondolni arra, hogy holnap hova megyünk. Kéne egy hely, ahová mindig mehetek.
*Szavai kicsit önmagát is meglepik, de, ha nem pont valami ilyesmire vágyott volna lelke mélyén mindig, sohasem hagyta volna el a hordát, ami otthonát jelentette. Eddig. Tegnapig. Ma kora éjjelig. Mindegy. Eddig azonban hasonlót nem mondhatott volna senkinek. Senkinek, aki nem idegen, vagy nem "ellenség." Azoknak azonban, akiknek nem zöld a bőre, mint az övé, végre nyugodtan beszélhet, és ez olyan érzés, amire nem is igazán vannak szavai. Ettől függetlenül szavak nélkül is elég jól érti önmagát. Az elf lányt ellenben egyáltalán nem.*
- Fura egy elf vagy te. *mondja ki végül kicsivel később azt a mondatot, ami nagyjából összegzi érzéseit és gondolatait vele kapcsolatban, bár hangsúlyában megint csak nincsen benne az, hogy egyszerű megállapítását sértésnek szánja.*
- Az erdőben vagyunk. Nem félsz tőle, hogy összefutunk másokkal a fajtádból? Mit mondasz akkor nekik, hogy mi az istenekért vagy velem? Na ne érts félre, nem bánom! Egyszerűbben kijutok innen veled, és nem is annyira unalmas, mint magammal beszélgetni, vagy bámulni a felhőket, meg a fákat. *ismeri el.*
- Csak nem igazán értem. Mehetnél az utadra, és én is az enyémre. De... *hallgat el, pont mint, aki hirtelen ébred rá arra, amit megoldásnak vél*
- Szerintem értem. *mosolyodik el. Mosolya nem gúnyos, nem ellenséges, de nem is megértő. Inkább csak megállapít valamit, amit ténynek vél.*
- Vándorolsz már egy ideje, nem? Nem szeretnél hazamenni már te sem.
- Pedig az enyém biztosan szebb! *jegyzi meg az elf lány alig észrevehető, féloldalas vigyorral kísért megjegyzésére újabb szemtelen mosollyal, teljesen ösztönösen. Még meg is lepi a dolog, hiszen otthon arra, amit mondott, (bár az otthon az ő esetében a hordát magát, nem pedig egy a külvilágtól határkövekkel, vagy kerítésekkel a külvilágtól elhatárolt helyet jelentett eddig) nagyjából pont valami nagyon hasonlót válaszoltak volna a lányok. Ha nem szó szerint próbálták kikaparni egymás szemét, akkor szavakkal "harcoltak." Régi szép idők, ha a tegnapot és a tegnapelőttet hajlandó régmúltnak tekinteni. És hát igen. Éppen ezért van itt, és most, mert nagyon is hajlandó az ilyesmire.
De azért a múlt sem múlhat el teljesen nyomtalanul. A kikötő említésére azonnal közbevág, hiába beszél az elf lány közben tovább.*
- Na azt nem, arra nem megyünk! Úgy értem, én biztosan nem. Baljóslatú hely az. Te is jobban teszed, ha elkerülöd. Bárki jobban teszi.
*Nem fűz ehhez komolyabb és mélyebb magyarázatot, végül is szavai szerinte önmagukért beszélnek. Inkább csak hallgatja az útbaigazítást, és értő arccal bólogat. A lány mondandójának végeztével pedig hallgat egy ideig.
Kicsit még mindig furcsán és talán kényelmetlenül is érzi magát, ahogyan Valea mellett, néha kicsit mögötte, néha kicsit előtte lépdel, mivel azonban elvileg az elf mutatja neki az utat, ritkán siet előre.
Nem mintha hátát féltené, vagy harcra készülne, hiszen azt már többször megállapította magában, hogyha akár a tündérnek, akár neki szándékában állt volna rátámadni, már régen harcolnának. Talán valamelyikük már holtan is heverve itt a retkes fák között a mocskos dögevők martalékául. De hát az ösztön és a nevelés még is csak nagy urak, főleg ketten együtt. Nem szívesen mutatná hátát egy elfnek, még akkor sem, ha részéről nyilvánvalóan nem fenyegeti veszély.
Még akkor is hallgat, amikor útitársa olyan kijelentést tesz, amit akár kérdésként is értelmezhetne, amire illene válaszolni. Csak majd egy percnyi, kínosan hosszúnak tűnő hallgatás után válaszol hirtelen, talán pont akkor, amikor a másik lány végleg feladja, hogy választ fog kapni az egyszerű kérdésre, amit fel is tett, meg nem is.*
- Igen. Valahonnan valahová, meg valamiért mindig mentünk. *válaszol mégis.*
- Unalmas volt nagyon. Jó lenne most már csak úgy dögleni kicsit a napon, és nem gondolni arra, hogy holnap hova megyünk. Kéne egy hely, ahová mindig mehetek.
*Szavai kicsit önmagát is meglepik, de, ha nem pont valami ilyesmire vágyott volna lelke mélyén mindig, sohasem hagyta volna el a hordát, ami otthonát jelentette. Eddig. Tegnapig. Ma kora éjjelig. Mindegy. Eddig azonban hasonlót nem mondhatott volna senkinek. Senkinek, aki nem idegen, vagy nem "ellenség." Azoknak azonban, akiknek nem zöld a bőre, mint az övé, végre nyugodtan beszélhet, és ez olyan érzés, amire nem is igazán vannak szavai. Ettől függetlenül szavak nélkül is elég jól érti önmagát. Az elf lányt ellenben egyáltalán nem.*
- Fura egy elf vagy te. *mondja ki végül kicsivel később azt a mondatot, ami nagyjából összegzi érzéseit és gondolatait vele kapcsolatban, bár hangsúlyában megint csak nincsen benne az, hogy egyszerű megállapítását sértésnek szánja.*
- Az erdőben vagyunk. Nem félsz tőle, hogy összefutunk másokkal a fajtádból? Mit mondasz akkor nekik, hogy mi az istenekért vagy velem? Na ne érts félre, nem bánom! Egyszerűbben kijutok innen veled, és nem is annyira unalmas, mint magammal beszélgetni, vagy bámulni a felhőket, meg a fákat. *ismeri el.*
- Csak nem igazán értem. Mehetnél az utadra, és én is az enyémre. De... *hallgat el, pont mint, aki hirtelen ébred rá arra, amit megoldásnak vél*
- Szerintem értem. *mosolyodik el. Mosolya nem gúnyos, nem ellenséges, de nem is megértő. Inkább csak megállapít valamit, amit ténynek vél.*
- Vándorolsz már egy ideje, nem? Nem szeretnél hazamenni már te sem.
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-29 13:19:51
Üzenet elküldve: 2018-03-29 13:19:51
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*A nyílvesszőnél tömörebb és vaskosabb számszeríj-lövedék tompa "cshompp" hangot hallatva zúzza szét a térkalácsot és tépi széjjel a szalagokat; ettől még egy kifejezetten jó adottságokkal és acélidegekkel ellátott katona is úgy üvölt, mint akit nyúznak. Syoud is üvöltene, tudja jól, még a nyála is folyna - azért lőtt pontosan oda, ahova. Szép csendesen elkezdi újra felhúzni a számszeríjat, de most nem siet annyira.*
- Igen, igen, drágám. Ha anyád sötételf lett volna, még szebben dalolna rólam, hidd el. *válaszol szomorkás, csendes hangon. Kész rejtély, vagy inkább káosz a fickó.*
- Segítek egy kicsit, hogyan dönthetsz jól, csak hogy ne legyél információhiányban, oké? Egyrészt ez a számszeríj arra készült, hogy vérteseket öldököljek vele, és ilyen távolságból éppen annyira lyukasztja át a pajzsod és a vérted, hogy beleakadjon a tüdődbe és lassú, kínos fulladásra ítéljen. Másrészt... *mosolyodik el.*
- Elegendő csak addig ugrálnom a térdeden, amíg össze nem fosod magad, aztán hagyni, hogy egy-két órán át benne pácolódj, mielőtt újra kérdezek. Ezt csak azért mondom el, mert nem akarom sokáig húzni a dolgot, hmmm? *kacsint a lányra. Elf hallása van, így nem gondolja, hogy annál a három méternél közelebb kell mennie.*
- És mint már mondtam korábban, kapsz gyógyitalt, vagy bevonszolunk a lovaddal együtt Amon Ruadhra, ahol ellátnak. Mondom, drága, nem vagyunk mi rosszban, csak nem szeretjük, ha baszakodnak velünk. Világos? *guggol le a fekvő lány mellé annak talpa felöl, majd finoman "megperregteti" a számszeríj lövedékét, mint valami íjhúrt.*
- Dehogy mondtál el mindent, gyönyörűm. Naszóval... Milyen varázslat? Milyen társak? Hol? Milyen céllal? Kinek a parancsára? Meg ne merd említeni nekem Teysust! Az érdekel, aki a "helyi főnök". És még valami... ha rajtaérlek, hogy hazudsz, akkor nagyon szomorú lesz a szívem. Nagyon. *széles, harminckét-fogas vigyor.*
- És akkor széjjeltéplek, de lassan. Nagyon.
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.29 13:42:38
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*A nyílvesszőnél tömörebb és vaskosabb számszeríj-lövedék tompa "cshompp" hangot hallatva zúzza szét a térkalácsot és tépi széjjel a szalagokat; ettől még egy kifejezetten jó adottságokkal és acélidegekkel ellátott katona is úgy üvölt, mint akit nyúznak. Syoud is üvöltene, tudja jól, még a nyála is folyna - azért lőtt pontosan oda, ahova. Szép csendesen elkezdi újra felhúzni a számszeríjat, de most nem siet annyira.*
- Igen, igen, drágám. Ha anyád sötételf lett volna, még szebben dalolna rólam, hidd el. *válaszol szomorkás, csendes hangon. Kész rejtély, vagy inkább káosz a fickó.*
- Segítek egy kicsit, hogyan dönthetsz jól, csak hogy ne legyél információhiányban, oké? Egyrészt ez a számszeríj arra készült, hogy vérteseket öldököljek vele, és ilyen távolságból éppen annyira lyukasztja át a pajzsod és a vérted, hogy beleakadjon a tüdődbe és lassú, kínos fulladásra ítéljen. Másrészt... *mosolyodik el.*
- Elegendő csak addig ugrálnom a térdeden, amíg össze nem fosod magad, aztán hagyni, hogy egy-két órán át benne pácolódj, mielőtt újra kérdezek. Ezt csak azért mondom el, mert nem akarom sokáig húzni a dolgot, hmmm? *kacsint a lányra. Elf hallása van, így nem gondolja, hogy annál a három méternél közelebb kell mennie.*
- És mint már mondtam korábban, kapsz gyógyitalt, vagy bevonszolunk a lovaddal együtt Amon Ruadhra, ahol ellátnak. Mondom, drága, nem vagyunk mi rosszban, csak nem szeretjük, ha baszakodnak velünk. Világos? *guggol le a fekvő lány mellé annak talpa felöl, majd finoman "megperregteti" a számszeríj lövedékét, mint valami íjhúrt.*
- Dehogy mondtál el mindent, gyönyörűm. Naszóval... Milyen varázslat? Milyen társak? Hol? Milyen céllal? Kinek a parancsára? Meg ne merd említeni nekem Teysust! Az érdekel, aki a "helyi főnök". És még valami... ha rajtaérlek, hogy hazudsz, akkor nagyon szomorú lesz a szívem. Nagyon. *széles, harminckét-fogas vigyor.*
- És akkor széjjeltéplek, de lassan. Nagyon.
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.29 13:42:38
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-29 13:03:52
Üzenet elküldve: 2018-03-29 13:03:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
//Sikeres "lövés"//
//Sikeres "lövés"//
*Az első lövés tompa puffanással áll meg a nő lábában, aki hátratántorodik. Ahogy a következő pillanatban megtámaszkodna sebesült lábán, a belenyilalló pokoli fájdalom miatt feljajdul, sérült lába kibicsaklik alóla és csak azért nem csuklik össze, mert pörölyének nyele támasztékul szolgál. Ép lába segítségével mozdulni próbál, talán menekülni, miközben elfehéredő arccal nyöszörög. Ekkor érkezik a második nyíl a másik térdébe. Erre már felsikolt, a fájdalomtól hanyatt veti magát. Arcában már egy csepp vér sincs, jajgatva próbál arrébb araszolni a földön, aztán remegő kézzel oldja hátáról a pajzsot és húzza maga elé, hogy fejét, felsőtestét védje. Csak a szeme látszik a perem fölött. Vérben forog.*
-Te rohadt... mocsok... *Hangja tompán, elhalón érkezik a pajzs mögül.* Ezért... ezért... *Hangja sírásba, lihegő nyöszörgésbe fordul. Látszik a fájdalom a józan eszét is kikezdi. Tágra nyílt szemekkel hallgatja az elfet, tekintetében halálos rémület. Halkan, hebegve válaszol. Közben a kíntól már a pajzsot sincs ereje rendesen tartani, csak úgy fekszik a mellén.*
-Egy varázslatot idézünk... a társaimmal. *Még beszél egy darabig, halkan, szenvedve, de Syoud, ha közelebb lép, értheti minden szavát. A mondandója végére érve könnyes szemmel néz az elfre.*
-Igazat mondtam. Elmondtam... mindent. Elengedsz?
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
//Sikeres "lövés"//
//Sikeres "lövés"//
*Az első lövés tompa puffanással áll meg a nő lábában, aki hátratántorodik. Ahogy a következő pillanatban megtámaszkodna sebesült lábán, a belenyilalló pokoli fájdalom miatt feljajdul, sérült lába kibicsaklik alóla és csak azért nem csuklik össze, mert pörölyének nyele támasztékul szolgál. Ép lába segítségével mozdulni próbál, talán menekülni, miközben elfehéredő arccal nyöszörög. Ekkor érkezik a második nyíl a másik térdébe. Erre már felsikolt, a fájdalomtól hanyatt veti magát. Arcában már egy csepp vér sincs, jajgatva próbál arrébb araszolni a földön, aztán remegő kézzel oldja hátáról a pajzsot és húzza maga elé, hogy fejét, felsőtestét védje. Csak a szeme látszik a perem fölött. Vérben forog.*
-Te rohadt... mocsok... *Hangja tompán, elhalón érkezik a pajzs mögül.* Ezért... ezért... *Hangja sírásba, lihegő nyöszörgésbe fordul. Látszik a fájdalom a józan eszét is kikezdi. Tágra nyílt szemekkel hallgatja az elfet, tekintetében halálos rémület. Halkan, hebegve válaszol. Közben a kíntól már a pajzsot sincs ereje rendesen tartani, csak úgy fekszik a mellén.*
-Egy varázslatot idézünk... a társaimmal. *Még beszél egy darabig, halkan, szenvedve, de Syoud, ha közelebb lép, értheti minden szavát. A mondandója végére érve könnyes szemmel néz az elfre.*
-Igazat mondtam. Elmondtam... mindent. Elengedsz?
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-29 01:57:17
Üzenet elküldve: 2018-03-29 01:57:17
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nem várt találkozás //
*A tündérleányka távozik, ahogy az várható volt. Miután majdnem jól összetörte magát és része lehetett egy eléggé szokatlan élményben nyilvánvaló, hogy inkább nem kíván tovább részt venni benne, valamint nem mindenki van úgy, mint jelen esetben Valea, hogy nem köti semmi sehova, és ideje mint a tenger. Van ennek valami szépsége, meg persze átka is.
Vivrithari szavait ő abszolút viccként értelmezi, és nem is olyan rossznak. Elkönyveli magában, hogy legalább az ork nőstény rendelkezik valamiféle önkritikával, ami nem teszi őt egyből baráttá, de elismeri, és egy jó pontot jelent számára. Ezt külsőleg is kifejezi, egy elég haloványka féloldalas vigyorral.*
- Majdnem olyan bájos, mint az enyém. Azért jobb ha nem alapozol rá komolyabban. *Torkát megköszörülve visszatér a rideg komolyságába, ettől függetlenül előbbi szavait valami humoros megjegyzésnek szánta volna, ha ez egyáltalán érthető a másik fél számára. Nem az ork ostobasága miatt, sokkal inkább, mert Valea gyorsan elfelejtette, hogyan kéne viselkedjen másokkal. Főleg azért mert sosem érdekelte igazán.*
- Az jó, én sem. *Csak ennyit tud felelni Vivrinek ez előre tervezéssel kapcsolatban. Az út hamar unalmassá válhat számukra, ha csak belőle indulunk ki, elvégre számára nem kényelmetlen a csend és a szavak felesleges cséplése sem a kenyere. Azért talán majd megerőlteti magát, hogy megfeleljen az elvárásoknak.
A határozott jelzésre miszerint induljanak el, párat pislog, majd magabiztosan sarkon fordul. Illetve először körbenéz, mert a nagy izgalmak közepette nyilvánvalóan nem figyelt saját helyzetére, ezért elsősorban pozicionálnia kell magát. Emlékezik, hogy honnan érkezik, a környezet és a fák árulkodnak erről, különösen az amelyiken a kis madárfészek volt. Alacsonyabban ülő ágak, sűrű lombozat. Mindezeket csak azért tudja, mert különösen odafigyelt a részletekre a találkozés előtt, főleg ha egy olyan helyen jár ahol könnyű elkeveredni. Miután ez sikeresen megtörténik lassan elindul, hogy Vivrithari ne maradjon le.*
- Arra a kikötő van. *Mutat abba az irányba ahonnan ő közelítette meg korábban az erdőséget. Úgy gondolja ha már idegen vezet talán ez érdekes információ lehet.* Erre van egy kisebb kitaposott út, azt követve Kelet felé a szántóföldekre juthatunk, onnan pedig tényleg egyenes az út Artheniorba. *Ösvénynek nem nevezné, csak ritkásabb az aljnövényzet, ami valamiféle útvonalat rajzol ki. Igazából szerencséjük van, mert éppenséggel Artheniort és annak közvetlen környezetét viszonylag jól ismeri Val, más terepeken már nem tudna ennyire jól eligazodni. Sok helyen járt, de nem mindenhol és még bőven van mit felfedeznie. Reményei szerint emlékezete nem csapja be, és sikeresen megtalálják a főútvonalat, eltévedés nélkül.*
- Durván harminc vagy talán harmincöt kilométerre lehet Arthenior. Gondolom hozzászoktál ekkora, vagy ennél nagyobb távok megtételéhez. *Tekintve, hogy Vivrithari nem úgy tűnik, mint aki lóháton érkezett, bár az is lehet igen, csak végül megette.*
*A tündérleányka távozik, ahogy az várható volt. Miután majdnem jól összetörte magát és része lehetett egy eléggé szokatlan élményben nyilvánvaló, hogy inkább nem kíván tovább részt venni benne, valamint nem mindenki van úgy, mint jelen esetben Valea, hogy nem köti semmi sehova, és ideje mint a tenger. Van ennek valami szépsége, meg persze átka is.
Vivrithari szavait ő abszolút viccként értelmezi, és nem is olyan rossznak. Elkönyveli magában, hogy legalább az ork nőstény rendelkezik valamiféle önkritikával, ami nem teszi őt egyből baráttá, de elismeri, és egy jó pontot jelent számára. Ezt külsőleg is kifejezi, egy elég haloványka féloldalas vigyorral.*
- Majdnem olyan bájos, mint az enyém. Azért jobb ha nem alapozol rá komolyabban. *Torkát megköszörülve visszatér a rideg komolyságába, ettől függetlenül előbbi szavait valami humoros megjegyzésnek szánta volna, ha ez egyáltalán érthető a másik fél számára. Nem az ork ostobasága miatt, sokkal inkább, mert Valea gyorsan elfelejtette, hogyan kéne viselkedjen másokkal. Főleg azért mert sosem érdekelte igazán.*
- Az jó, én sem. *Csak ennyit tud felelni Vivrinek ez előre tervezéssel kapcsolatban. Az út hamar unalmassá válhat számukra, ha csak belőle indulunk ki, elvégre számára nem kényelmetlen a csend és a szavak felesleges cséplése sem a kenyere. Azért talán majd megerőlteti magát, hogy megfeleljen az elvárásoknak.
A határozott jelzésre miszerint induljanak el, párat pislog, majd magabiztosan sarkon fordul. Illetve először körbenéz, mert a nagy izgalmak közepette nyilvánvalóan nem figyelt saját helyzetére, ezért elsősorban pozicionálnia kell magát. Emlékezik, hogy honnan érkezik, a környezet és a fák árulkodnak erről, különösen az amelyiken a kis madárfészek volt. Alacsonyabban ülő ágak, sűrű lombozat. Mindezeket csak azért tudja, mert különösen odafigyelt a részletekre a találkozés előtt, főleg ha egy olyan helyen jár ahol könnyű elkeveredni. Miután ez sikeresen megtörténik lassan elindul, hogy Vivrithari ne maradjon le.*
- Arra a kikötő van. *Mutat abba az irányba ahonnan ő közelítette meg korábban az erdőséget. Úgy gondolja ha már idegen vezet talán ez érdekes információ lehet.* Erre van egy kisebb kitaposott út, azt követve Kelet felé a szántóföldekre juthatunk, onnan pedig tényleg egyenes az út Artheniorba. *Ösvénynek nem nevezné, csak ritkásabb az aljnövényzet, ami valamiféle útvonalat rajzol ki. Igazából szerencséjük van, mert éppenséggel Artheniort és annak közvetlen környezetét viszonylag jól ismeri Val, más terepeken már nem tudna ennyire jól eligazodni. Sok helyen járt, de nem mindenhol és még bőven van mit felfedeznie. Reményei szerint emlékezete nem csapja be, és sikeresen megtalálják a főútvonalat, eltévedés nélkül.*
- Durván harminc vagy talán harmincöt kilométerre lehet Arthenior. Gondolom hozzászoktál ekkora, vagy ennél nagyobb távok megtételéhez. *Tekintve, hogy Vivrithari nem úgy tűnik, mint aki lóháton érkezett, bár az is lehet igen, csak végül megette.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-28 23:31:58
Üzenet elküldve: 2018-03-28 23:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*A tündérlány távozni készül lovával együtt, aki amúgy is túl sok lett volna egyetlen reggelire, cipelni magával pedig túl nehéz. Vivri nem is tartóztatja őket.*
- Vigyázz a lovadra, kár lenne érte, ha valami baja esne! *mondja neki búcsúzóul, maga sem igazán értve, hogy miért. Más szájából és máshol talán fenyegetésnek hangzana hasonló, ő mindenesetre barátságos elköszönésnek szánja, és talán hangjából sem érződik semmiféle rosszindulat, bármennyire volt, vagy legyen is előítéletes vele szemben a másik.
Talán annak köszönhető, hogy szépen szeretne búcsúzi, hogy a lány sok sikert kívánt neki, igaz nem csak neki, hanem az elfnek is. Még ha nem is őszinte jókívánság volt, pusztán csak udvariasság, jó előjelnek, vagy legalábbis valami olyasfélének azért talán megteszi, és hát legalább nem valami sértést vágott távozóban hozzá, pedig akár meg is tehette volna azt is. Talán mégsem az összes tündér annyira nagyképű, hogy azt higgye belőle árad a világra a fény.
~ Hiába na, ezek se lehetnek mind egyformák! ~*
- És ne menj arra mélyen befelé! *teszi még hozzá, mutatva egy irányt, remélve, hogy az apró szárnyas figyel rá még egyáltalán. Úgy gondolja elég felesleges hozzátennie, hogy miért ne menjen arra és nem is teszi. Amúgy is elég kevés esélyt lát arra, hogy Nellara majd pont arra indul, amerre nem kellene, és el is megy majd legalább annyira messzire.
Távozásával viszont nem marad más dolga, minthogy saját hegyes, fekete körmeit bámulva az elf lány váratlan ajánlatát mérlegelje magában. Kicsit úgy nézi saját ujjait, mintha azt várná, hogy ettől majd kitisztulnak gondolatai.
Bizarrnak tartja az ötletet, és kellemetlen érzése támad tőle, a kétség és bizonytalanság pedig valószínűleg halványzöld arcára is kiül. Ugyanakkor, ha csak saját önző szempontjából nézi, nem feltétlenül hülyeség. Még is csak jó lenne olyasvalakivel menni, aki vele ellentétben nem csak nagyjából ismeri az utat. Végül is, ugyan mi baj lehetne belőle?*
- Szóval azt mondod, nem biztos, hogy tárt karokkal várnak? *kérdez vissza feleslegesen pár hosszabb pillanatnyi hallhatás után.*
- Na majd, ha meglátják tündéri mosolyomat meggondolják magukat! *mosolyog, ha nem is tündérien, de mindenképpen vidáman, kissé talán szemtelenül és magabiztosan is. Még el is neveti magát egy kicsit. Ettől még elég valószínű, hogy nem nagyon lehet megállapítani róla, hogy viccel, vagy minden egyes szavát komolyan gondolja, főleg mert ezt igazából ő maga sem tudja. Kicsit mind a kettő.*
- Amúgy persze, mehetünk együtt egy darabig, miért ne? *von végül vállat.*
- Örülnék, ha megmutatnád nekem a legrövidebb utat innen kifelé. Utána pedig legfeljebb elválunk. Vagy majd meglátjuk, nem tudom. Sohasem szerettem előre tervezni. *ismeri el olyan mosollyal, mint, aki erre büszke.
Megigazítja hátán táskáját és fején a hajpántját.*
- Akár indulhatunk is! *mondja, mert valahogy sejti, hogy a másik lány nem jött rá, hogy az előző két mozdulat ugyanezt jelentette.*
*A tündérlány távozni készül lovával együtt, aki amúgy is túl sok lett volna egyetlen reggelire, cipelni magával pedig túl nehéz. Vivri nem is tartóztatja őket.*
- Vigyázz a lovadra, kár lenne érte, ha valami baja esne! *mondja neki búcsúzóul, maga sem igazán értve, hogy miért. Más szájából és máshol talán fenyegetésnek hangzana hasonló, ő mindenesetre barátságos elköszönésnek szánja, és talán hangjából sem érződik semmiféle rosszindulat, bármennyire volt, vagy legyen is előítéletes vele szemben a másik.
Talán annak köszönhető, hogy szépen szeretne búcsúzi, hogy a lány sok sikert kívánt neki, igaz nem csak neki, hanem az elfnek is. Még ha nem is őszinte jókívánság volt, pusztán csak udvariasság, jó előjelnek, vagy legalábbis valami olyasfélének azért talán megteszi, és hát legalább nem valami sértést vágott távozóban hozzá, pedig akár meg is tehette volna azt is. Talán mégsem az összes tündér annyira nagyképű, hogy azt higgye belőle árad a világra a fény.
~ Hiába na, ezek se lehetnek mind egyformák! ~*
- És ne menj arra mélyen befelé! *teszi még hozzá, mutatva egy irányt, remélve, hogy az apró szárnyas figyel rá még egyáltalán. Úgy gondolja elég felesleges hozzátennie, hogy miért ne menjen arra és nem is teszi. Amúgy is elég kevés esélyt lát arra, hogy Nellara majd pont arra indul, amerre nem kellene, és el is megy majd legalább annyira messzire.
Távozásával viszont nem marad más dolga, minthogy saját hegyes, fekete körmeit bámulva az elf lány váratlan ajánlatát mérlegelje magában. Kicsit úgy nézi saját ujjait, mintha azt várná, hogy ettől majd kitisztulnak gondolatai.
Bizarrnak tartja az ötletet, és kellemetlen érzése támad tőle, a kétség és bizonytalanság pedig valószínűleg halványzöld arcára is kiül. Ugyanakkor, ha csak saját önző szempontjából nézi, nem feltétlenül hülyeség. Még is csak jó lenne olyasvalakivel menni, aki vele ellentétben nem csak nagyjából ismeri az utat. Végül is, ugyan mi baj lehetne belőle?*
- Szóval azt mondod, nem biztos, hogy tárt karokkal várnak? *kérdez vissza feleslegesen pár hosszabb pillanatnyi hallhatás után.*
- Na majd, ha meglátják tündéri mosolyomat meggondolják magukat! *mosolyog, ha nem is tündérien, de mindenképpen vidáman, kissé talán szemtelenül és magabiztosan is. Még el is neveti magát egy kicsit. Ettől még elég valószínű, hogy nem nagyon lehet megállapítani róla, hogy viccel, vagy minden egyes szavát komolyan gondolja, főleg mert ezt igazából ő maga sem tudja. Kicsit mind a kettő.*
- Amúgy persze, mehetünk együtt egy darabig, miért ne? *von végül vállat.*
- Örülnék, ha megmutatnád nekem a legrövidebb utat innen kifelé. Utána pedig legfeljebb elválunk. Vagy majd meglátjuk, nem tudom. Sohasem szerettem előre tervezni. *ismeri el olyan mosollyal, mint, aki erre büszke.
Megigazítja hátán táskáját és fején a hajpántját.*
- Akár indulhatunk is! *mondja, mert valahogy sejti, hogy a másik lány nem jött rá, hogy az előző két mozdulat ugyanezt jelentette.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-28 20:29:43
Üzenet elküldve: 2018-03-28 20:29:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zsibongó bódulatba merül újra és újra. Hitetlenkedve kapaszkodik minden porcikájába a gyönyör. Szinte tépi. Egy-egy kicsi mozdulás is önkívületbe porlasztja a józan eszét, de immár falja ez a mámort, nem csak kóstolgatja. Újra és újra semmivé lesz e hullámzó delíriumban. A csodában, ahol a szentség és a kárhozat elvegyül egymásban, ahol üvöltés szorul a torokba elképedt zihálássá töredezve.
Szinte elveszik a szorításában az a karcsú testecske, mégse tart ellen neki, nem csitítja, pedig... A szorítása, a hátát szántó karmolás is csak húzza inkább mélyebbre ebben az eszeveszett hajszában.
A mámor ködében egészen megrészegülve, alig éri el az a szó. De mikor felfogja, szinte pánikba szédül. Ha még egyszer kimondja ez a démoni kis fakóvérű, akkor a szavát szegi. Meg olyan meredek domboldalon száguld most már, hogy képtelen lenne megállni. Nem... nincs az a hatalom, ami megállíthatná. A megrökönyödött tiltakozás is csak visszhangként lüktet a fejében: ~nem mondhatja ki harmadszor. Nem tenné... Az nem lehet...~
Amikor a lány teste megfeszül, Kharasshi még türtőztetni akarja magát, hiszen a nőstények hevét forrva lehet tartani, de ezúttal egyszerűen kiszalad a kezéből a gyeplő. Néhány ütemnyi veszett küszködése még az akaratnak, aztán legyűri az az újból és újból belé kapaszkodó boszorkányság. Minden izma megfeszül, ahogy a világ kicsavarodik az elméjéből és a feloldozó, sűrű semmi egészen eltölti a hosszú szünben két lélegzet között.
Mikor aztán újra lélegzethez jut, nagy kortyokban nyeli a levegőt. Égnek az izmai, szinte úgy rogy a nőstényke mellé, mintha egy napot végigharcolt volna valamelyik küzdőveremben. Szíve szerint káromkodna egy öblöset, hogy ilyen aztán már régen történt vele, de örül, hogy szuszog. Kell néhány perc, hogy összeszedje magát annyira, hogy nyújtózkodva elérje a holmija közt a vizes tömlőt. Mohón nyeli a kortyokat. Ki is fut néhány csepp az izzadságtól csatakos mellkasra, de ez most kicsit se érdekli. Odanyújtja a vizet a lánynak is, hadd igyon. S így egyszersmind neki is kínálkozik az alkalom. Míg a kis fakóvérű a szomját oltja, a vékony bokácskán összezár a bilincs. A nagyjából másfél méter lánc és a lerögzített karika az egyik padlódeszka alatt bújt meg eddig, s ezek szerint Kharasshi nagyon jól tudta, hogy ott van.
Ezután, mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen elnyúlik iménti helyén egy hatalmas, elégedett sóhajjal.*
- Nem bízhatom a véletlenre *dünnyögi szinte már félálomban.* - Ismerem a nőstények trükkjeit. De kizárt, hogy most utánad induljak, ha olyasmire vetemednél. *Nagyot, elcsigázottat fúj, ahogy felidéződik benne az élmény, a képén pedig kéjes elégedettség nyújtózik el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zsibongó bódulatba merül újra és újra. Hitetlenkedve kapaszkodik minden porcikájába a gyönyör. Szinte tépi. Egy-egy kicsi mozdulás is önkívületbe porlasztja a józan eszét, de immár falja ez a mámort, nem csak kóstolgatja. Újra és újra semmivé lesz e hullámzó delíriumban. A csodában, ahol a szentség és a kárhozat elvegyül egymásban, ahol üvöltés szorul a torokba elképedt zihálássá töredezve.
Szinte elveszik a szorításában az a karcsú testecske, mégse tart ellen neki, nem csitítja, pedig... A szorítása, a hátát szántó karmolás is csak húzza inkább mélyebbre ebben az eszeveszett hajszában.
A mámor ködében egészen megrészegülve, alig éri el az a szó. De mikor felfogja, szinte pánikba szédül. Ha még egyszer kimondja ez a démoni kis fakóvérű, akkor a szavát szegi. Meg olyan meredek domboldalon száguld most már, hogy képtelen lenne megállni. Nem... nincs az a hatalom, ami megállíthatná. A megrökönyödött tiltakozás is csak visszhangként lüktet a fejében: ~nem mondhatja ki harmadszor. Nem tenné... Az nem lehet...~
Amikor a lány teste megfeszül, Kharasshi még türtőztetni akarja magát, hiszen a nőstények hevét forrva lehet tartani, de ezúttal egyszerűen kiszalad a kezéből a gyeplő. Néhány ütemnyi veszett küszködése még az akaratnak, aztán legyűri az az újból és újból belé kapaszkodó boszorkányság. Minden izma megfeszül, ahogy a világ kicsavarodik az elméjéből és a feloldozó, sűrű semmi egészen eltölti a hosszú szünben két lélegzet között.
Mikor aztán újra lélegzethez jut, nagy kortyokban nyeli a levegőt. Égnek az izmai, szinte úgy rogy a nőstényke mellé, mintha egy napot végigharcolt volna valamelyik küzdőveremben. Szíve szerint káromkodna egy öblöset, hogy ilyen aztán már régen történt vele, de örül, hogy szuszog. Kell néhány perc, hogy összeszedje magát annyira, hogy nyújtózkodva elérje a holmija közt a vizes tömlőt. Mohón nyeli a kortyokat. Ki is fut néhány csepp az izzadságtól csatakos mellkasra, de ez most kicsit se érdekli. Odanyújtja a vizet a lánynak is, hadd igyon. S így egyszersmind neki is kínálkozik az alkalom. Míg a kis fakóvérű a szomját oltja, a vékony bokácskán összezár a bilincs. A nagyjából másfél méter lánc és a lerögzített karika az egyik padlódeszka alatt bújt meg eddig, s ezek szerint Kharasshi nagyon jól tudta, hogy ott van.
Ezután, mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen elnyúlik iménti helyén egy hatalmas, elégedett sóhajjal.*
- Nem bízhatom a véletlenre *dünnyögi szinte már félálomban.* - Ismerem a nőstények trükkjeit. De kizárt, hogy most utánad induljak, ha olyasmire vetemednél. *Nagyot, elcsigázottat fúj, ahogy felidéződik benne az élmény, a képén pedig kéjes elégedettség nyújtózik el.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-28 15:54:59
Üzenet elküldve: 2018-03-28 15:54:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lehunyt szemekkel vár. Szinte biztos benne, hogy Kharasshi pillanatok múlva enged vágyának, de e helyett ajkaira suttog újra. Mélyre hat a morgó „Ne”, megremegteti a bariton, s neve hallatán felnyílnak pillái, újra fogadva a fakó fényt. A becézés még idegen, sosem hallott, s mégis oly melengető. Eddig talán teljes nevén sem szólította a férfi. Csak, mint fakóvérű, s csak, mint nőstényke, most mégis nevét saját szájízére formálva édesíti a pillanatot, csalogatja magához a lányt. Pedig Rilkäline abban sem volt biztos, hogy egyáltalán emlékszik, miként mutatkozott be neki a tisztáson.
A suttogó ajkak nyakára siklanak, s könnyedén alakítják a megszeppent szenvedélyt újra lobogóvá. Belesimul a csókokba, egészen elveszve a termetes test alatt, s csak azért hunyja le újra szemeit, hogy a borzongató cirógatásnak mindinkább átadhassa magát egy pillanatra. Az öntelt csipkelődésre pajkoskék csillanás válaszol, miközben bal kezének ujjai, a fakó tincsek közül a férfi nyakán át, markáns állkapocsra fognak. Úgy hajol ajkaival a férfiéhez, hogy gyengéd cirógatással illesse a korábban nyakán incselkedőt. Már nem csak kéri, kínálja is a csókot, gyengéden kóstolgatva, s finom harapásokkal tűzdeli, amikor a férfi keze válla mellé húzza sajátját.
A hím mozdulására tüdejében rekedt levegőt sóvárgón lélegzi ki, s ugyan olyan sóvár mozdulattal válaszol a lágy ívű csípő is. Mikor nem állja tovább a csábítást, kecsesen billen engedélyt adva, s feloldozást kérve.
Minden mozdulat, és minden jutalomcsók finom hullámot vet, önmagát gerjesztve újra és újra. Óvatos határokat feszegető lépésenként, de minél többet kap, annál éhesebb s mohóbb.
Lassan ürül az elméje, minden aggályt kiszorítva férkőzik vissza az olthatatlan szenvedély, mozzanatról-mozzanatra vetkezi le a szemérmesség utolsó morzsáit is.
Lábait a férfi dereka köré fonja, s immár szabad csuklójával, mindkét kezével béklyózva talál fogást a széles hát lapockája alatt. Onnan ízleli, s pásztázza ujjaival az ütemre hullámzó kötegeket, s belefeledkezve feszül rá puha tenyerével, míg ujjai is begörbülnek. Kékjeiben az elégedettség és telhetetlenség keveredik, s egy idő után már maga sem tudja, hogy öleli, simítja vagy marja a másikat. Készséggel menetel a Kharasshi által kijelölt szédítő úton, élvekkel kövezett ösvényen, a gyönyör ormai felé. Végül, bal keze visszatalál a tincsek közé, esdeklőn szorítja, húzza maga felé, míg homlok a homlokhoz támaszkodik, hogy aztán mámorral itatva zihálja immár ő a férfi ajkaira:*
- Kharasshi
*Tobzódó szimfóniába kevert ima, mielőtt mindent borító gyönyörbe fordul a mindenség. Égkék segélykérés, hogy szorítsa, tartsa erősen, el ne engedje, s ő sem enged, csak mind erősebben szorít. Bódultan lépi át a kaput, melyet a férfi oly kitartóan támasztott, hogy illedelmesen előreengedje őt. Remegő kézzel tartja magát hasonló támaszt nyújtva ő is, s meg-megfeszülve kitartóan húzza magával a férfit is, a gyönyör kertjének színpompás kavalkádja felé.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.28 16:12:41
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lehunyt szemekkel vár. Szinte biztos benne, hogy Kharasshi pillanatok múlva enged vágyának, de e helyett ajkaira suttog újra. Mélyre hat a morgó „Ne”, megremegteti a bariton, s neve hallatán felnyílnak pillái, újra fogadva a fakó fényt. A becézés még idegen, sosem hallott, s mégis oly melengető. Eddig talán teljes nevén sem szólította a férfi. Csak, mint fakóvérű, s csak, mint nőstényke, most mégis nevét saját szájízére formálva édesíti a pillanatot, csalogatja magához a lányt. Pedig Rilkäline abban sem volt biztos, hogy egyáltalán emlékszik, miként mutatkozott be neki a tisztáson.
A suttogó ajkak nyakára siklanak, s könnyedén alakítják a megszeppent szenvedélyt újra lobogóvá. Belesimul a csókokba, egészen elveszve a termetes test alatt, s csak azért hunyja le újra szemeit, hogy a borzongató cirógatásnak mindinkább átadhassa magát egy pillanatra. Az öntelt csipkelődésre pajkoskék csillanás válaszol, miközben bal kezének ujjai, a fakó tincsek közül a férfi nyakán át, markáns állkapocsra fognak. Úgy hajol ajkaival a férfiéhez, hogy gyengéd cirógatással illesse a korábban nyakán incselkedőt. Már nem csak kéri, kínálja is a csókot, gyengéden kóstolgatva, s finom harapásokkal tűzdeli, amikor a férfi keze válla mellé húzza sajátját.
A hím mozdulására tüdejében rekedt levegőt sóvárgón lélegzi ki, s ugyan olyan sóvár mozdulattal válaszol a lágy ívű csípő is. Mikor nem állja tovább a csábítást, kecsesen billen engedélyt adva, s feloldozást kérve.
Minden mozdulat, és minden jutalomcsók finom hullámot vet, önmagát gerjesztve újra és újra. Óvatos határokat feszegető lépésenként, de minél többet kap, annál éhesebb s mohóbb.
Lassan ürül az elméje, minden aggályt kiszorítva férkőzik vissza az olthatatlan szenvedély, mozzanatról-mozzanatra vetkezi le a szemérmesség utolsó morzsáit is.
Lábait a férfi dereka köré fonja, s immár szabad csuklójával, mindkét kezével béklyózva talál fogást a széles hát lapockája alatt. Onnan ízleli, s pásztázza ujjaival az ütemre hullámzó kötegeket, s belefeledkezve feszül rá puha tenyerével, míg ujjai is begörbülnek. Kékjeiben az elégedettség és telhetetlenség keveredik, s egy idő után már maga sem tudja, hogy öleli, simítja vagy marja a másikat. Készséggel menetel a Kharasshi által kijelölt szédítő úton, élvekkel kövezett ösvényen, a gyönyör ormai felé. Végül, bal keze visszatalál a tincsek közé, esdeklőn szorítja, húzza maga felé, míg homlok a homlokhoz támaszkodik, hogy aztán mámorral itatva zihálja immár ő a férfi ajkaira:*
- Kharasshi
*Tobzódó szimfóniába kevert ima, mielőtt mindent borító gyönyörbe fordul a mindenség. Égkék segélykérés, hogy szorítsa, tartsa erősen, el ne engedje, s ő sem enged, csak mind erősebben szorít. Bódultan lépi át a kaput, melyet a férfi oly kitartóan támasztott, hogy illedelmesen előreengedje őt. Remegő kézzel tartja magát hasonló támaszt nyújtva ő is, s meg-megfeszülve kitartóan húzza magával a férfit is, a gyönyör kertjének színpompás kavalkádja felé.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.28 16:12:41
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-27 21:06:11
Üzenet elküldve: 2018-03-27 21:06:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// Nem várt találkozás //
- Hát, én nem olyan régen voltam a városban. Igazából csak tegnap jöttem vissza.
~És az sem volt olyan jó, nem akarok visszamenni oda.~
- De nektek jó utat. Én folytatom az utamat.
*Megrezegteti a szárnyait, majd felreppen a lova hátára. Ez határozottan könnyebb, mint megmászni a lovat.*
- Sok... sikert.
*Mondja picit visszakozva, miközben végignéz az orkon és az elfen. Az orokokat még mindig nem kedveli, viszont az egyik legjobb barátja elf.
Ellovagol a fák között, de ahelyett, hogy hazafelé venné az irányt, a Szántóföldek felé indul el. Eddig sem hiányolták otthonról, ha napokra eltűnt, most pedig határozottan ki kell szellőztetnie a fejét. Valahogyan el kell felejtenie Vokat, és hogyan máshogyan is lehetne, mint a Mágustoronyban, elmerülve egy adag könyvben.*
- Hát, én nem olyan régen voltam a városban. Igazából csak tegnap jöttem vissza.
~És az sem volt olyan jó, nem akarok visszamenni oda.~
- De nektek jó utat. Én folytatom az utamat.
*Megrezegteti a szárnyait, majd felreppen a lova hátára. Ez határozottan könnyebb, mint megmászni a lovat.*
- Sok... sikert.
*Mondja picit visszakozva, miközben végignéz az orkon és az elfen. Az orokokat még mindig nem kedveli, viszont az egyik legjobb barátja elf.
Ellovagol a fák között, de ahelyett, hogy hazafelé venné az irányt, a Szántóföldek felé indul el. Eddig sem hiányolták otthonról, ha napokra eltűnt, most pedig határozottan ki kell szellőztetnie a fejét. Valahogyan el kell felejtenie Vokat, és hogyan máshogyan is lehetne, mint a Mágustoronyban, elmerülve egy adag könyvben.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 22:35:28
Üzenet elküldve: 2018-03-26 22:35:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem számított rá, hogy ilyen készségre találnak a szavai. A mohó kis nőstényke nagyon is magára talált, s miképp ez az este az övé, mint ünnepelt, elvitathatatlan joggal, s hévvel lát neki, hogy kibontsa az ajándékát. A csípős nyelv nem fenekedik rajta, a kékekben se parázslanak azok a szúrós szikrák. Csak a vágy szavát szuszogja a forró lehelet, s ő mit sem szeretne jobban, mint vele merülni ebbe a vad örvénybe. Az érintés felforralja a vérét. Kevésen múlik, de megállítja a kék íriszekből tisztuló nyaklótlan szenvedély. A test diktálta ösztön mákonya egy pillanatra elengedte a nősténykét, s ez elég volt, hogy meginogjon. Elrejti Kharasshi elől a kék lélektükröket.*
- Ne... *súgja a lány ajkára.* - Käli *szólítja. Most először. Lecsupaszítja a kis fakóvérű nevét. Egész másképp hat így. A becézőn lágy hangsúlyban is büszke és erőteljes... és nőstényhez illőn öntörvényű.* - Ne hunyd le a szemed.
*Végigcsókol a lány állán, aztán a nyakába hajolva incselkedik egy kicsit, hiszen tudja már, hogy ez a nőstényke egyik gyengéje. Csak eztán néz újra a kékekbe.*
- Látni akarom bennük az elragadtatást *vigyorodik pimasz önteltséggel.
Végigsimít az imént még oly merész kacsón, aztán tovább haladva kissé jobban kiszabadítja magát a nadrágból. Csak egy kis kitérő, mielőtt ráfogna a vékony kis csuklóra, hogy markába béklyózva a lány válla mellé húzza.
Mozdul a csípője, magával hívja ismét a másikat arra a kéjes ritmusra. Immár nincs köztük semmi, mégsem megy tovább. Ugyanabba az aljas játékba kezd, mint a masszázzsal. Magához édesgeti a félszeggé szeppent vágyat, s elégedett csókokkal jutalmaz minden mozdulást, mely a gátlások elé tolakodva többet követelne. Lépésről lépésre teljesíti az óhajt. És mindig többet is egy kicsit. Figyelmes könyörtelenséggel egyensúlyoz a kívánalmak és a vámszedés mérlegén, míg a csókok falva követelő éhe és a kéjek egyre áthatóbb zenéje egyazon ütembe nem forrasztja őket. Akkor aztán elereszti a lány csuklóját is. Hadd ölelje, hadd szorítsa, hadd karmolja. Mert fogja. Kharasshi nem hagyja, hogy csupán a langy kéjek felszínén fürdőzzön ez az este. Messzire viszi magával a kis nőstényt. Olyan mélységekbe, olyan magasságokba, ahol forr a levegő és a gyönyör minden nevének halhatatlan imáját zihálják a cserepesre száradt ajkak. Oda, ahol sosem volt más, csak az itt és a most végtelenje.
Hogy mikor rúgta le magáról végül a nadrágot, maga se tudná megmondani. Nem könnyű feladat, hogy türtőztesse magát. A beteljesülés kapujának félfáján támasztja magát minden erejével, hiszen rég volt már, hogy a gyönyörök kertjében fosztogathatott, és ez a kis nőstény kivételesen mámoros csemege.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem számított rá, hogy ilyen készségre találnak a szavai. A mohó kis nőstényke nagyon is magára talált, s miképp ez az este az övé, mint ünnepelt, elvitathatatlan joggal, s hévvel lát neki, hogy kibontsa az ajándékát. A csípős nyelv nem fenekedik rajta, a kékekben se parázslanak azok a szúrós szikrák. Csak a vágy szavát szuszogja a forró lehelet, s ő mit sem szeretne jobban, mint vele merülni ebbe a vad örvénybe. Az érintés felforralja a vérét. Kevésen múlik, de megállítja a kék íriszekből tisztuló nyaklótlan szenvedély. A test diktálta ösztön mákonya egy pillanatra elengedte a nősténykét, s ez elég volt, hogy meginogjon. Elrejti Kharasshi elől a kék lélektükröket.*
- Ne... *súgja a lány ajkára.* - Käli *szólítja. Most először. Lecsupaszítja a kis fakóvérű nevét. Egész másképp hat így. A becézőn lágy hangsúlyban is büszke és erőteljes... és nőstényhez illőn öntörvényű.* - Ne hunyd le a szemed.
*Végigcsókol a lány állán, aztán a nyakába hajolva incselkedik egy kicsit, hiszen tudja már, hogy ez a nőstényke egyik gyengéje. Csak eztán néz újra a kékekbe.*
- Látni akarom bennük az elragadtatást *vigyorodik pimasz önteltséggel.
Végigsimít az imént még oly merész kacsón, aztán tovább haladva kissé jobban kiszabadítja magát a nadrágból. Csak egy kis kitérő, mielőtt ráfogna a vékony kis csuklóra, hogy markába béklyózva a lány válla mellé húzza.
Mozdul a csípője, magával hívja ismét a másikat arra a kéjes ritmusra. Immár nincs köztük semmi, mégsem megy tovább. Ugyanabba az aljas játékba kezd, mint a masszázzsal. Magához édesgeti a félszeggé szeppent vágyat, s elégedett csókokkal jutalmaz minden mozdulást, mely a gátlások elé tolakodva többet követelne. Lépésről lépésre teljesíti az óhajt. És mindig többet is egy kicsit. Figyelmes könyörtelenséggel egyensúlyoz a kívánalmak és a vámszedés mérlegén, míg a csókok falva követelő éhe és a kéjek egyre áthatóbb zenéje egyazon ütembe nem forrasztja őket. Akkor aztán elereszti a lány csuklóját is. Hadd ölelje, hadd szorítsa, hadd karmolja. Mert fogja. Kharasshi nem hagyja, hogy csupán a langy kéjek felszínén fürdőzzön ez az este. Messzire viszi magával a kis nőstényt. Olyan mélységekbe, olyan magasságokba, ahol forr a levegő és a gyönyör minden nevének halhatatlan imáját zihálják a cserepesre száradt ajkak. Oda, ahol sosem volt más, csak az itt és a most végtelenje.
Hogy mikor rúgta le magáról végül a nadrágot, maga se tudná megmondani. Nem könnyű feladat, hogy türtőztesse magát. A beteljesülés kapujának félfáján támasztja magát minden erejével, hiszen rég volt már, hogy a gyönyörök kertjében fosztogathatott, és ez a kis nőstény kivételesen mámoros csemege.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:52:41
Üzenet elküldve: 2018-03-26 19:52:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Ó igen, Alyo borítékolta a rossz választ is, ha másért nem, hát Syoud alaphangulata miatt. Persze nyugtathatná, hogy engedje el a történetet, hogy borítson rá fátylat, meg egyáltalán szarjon rá, azonban mégsem teszi. Főleg azért nem, mert simán lelőné most őt is, amilyen paprikás most a hangulata és köszöni szépen, de nem egy hülye óriás miatt akar megdögleni.
A nyílvessző fütyülése ismerős hang, szinte bizsergetően jól esik neki hallani. Szája féloldalas mosolyra húzódik, de ő csak akkor indítja útjára a maga nyilát, ha Syoudé nem talál, ha esetleg apja elhibázta volna, akkor Alyo is gyorsan talál rajta valami helyet, ahol nem fedi vért és oda céloz. Az ilyen helyek megtalálása nem okozhat neki gondot, hiszen gyakorlott lövész maga is.*
- Apus, miattad most Teysusszal is összeveszem!
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Ó igen, Alyo borítékolta a rossz választ is, ha másért nem, hát Syoud alaphangulata miatt. Persze nyugtathatná, hogy engedje el a történetet, hogy borítson rá fátylat, meg egyáltalán szarjon rá, azonban mégsem teszi. Főleg azért nem, mert simán lelőné most őt is, amilyen paprikás most a hangulata és köszöni szépen, de nem egy hülye óriás miatt akar megdögleni.
A nyílvessző fütyülése ismerős hang, szinte bizsergetően jól esik neki hallani. Szája féloldalas mosolyra húzódik, de ő csak akkor indítja útjára a maga nyilát, ha Syoudé nem talál, ha esetleg apja elhibázta volna, akkor Alyo is gyorsan talál rajta valami helyet, ahol nem fedi vért és oda céloz. Az ilyen helyek megtalálása nem okozhat neki gondot, hiszen gyakorlott lövész maga is.*
- Apus, miattad most Teysusszal is összeveszem!
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 18:57:51
Üzenet elküldve: 2018-03-26 18:57:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Perzseli a parázs, melyet Kharasshi élesztett, szított s hagyott magára. Elnyílt ajkakkal figyeli az ujjára sikló csókot, de a pillantásába keveredett dühös szikrák nem csillapodnak. Szólna, hogy nem tagad ő semmit. Dacolna még csak azért is, bár azzal csak maga ellen beszélne, de Kharasshi elnyúlik mellette, s könnyedén ragadja magához újra. Rilkäline pedig egyre a férfihoz simul, átadva magát az érzésnek, mikor végre megkapja az áhított harapását. Nem marad nyom nélkül, a kebleire sikló tenyér pontosan érezheti, mennyire hatással vannak azok mohó karcos csókok. Korábban könyöklő kezét, a tisztáshoz hasonlóan a fakó tincsekbe fúrja, míg korábban a csókkal illetett kacsó, a hím csípőjére, majd fenekére simít. Ahogy a nyakába dünnyögött szemtelen szembesítés borzolja az idegeit, hol szenvedéllyel, hol dühbe hajlón, úgy markol rá válaszként, mert ajkairól értelmes mondat már nem távozhat. Persze hogy dühíti, hogy az egészet úgy tálalja Kharasshi, mint ha az ő vágya volna. Mint ha vágyna kényeztetni a férfit, holott számára ez a biztosíték lenne, hogy büntetlenül adhassa vissza, ha mégis valahogyan ellenére tenne a hím, de szavai újfent kiforgattatnak. Kéjekkel itatott szemtelen harc.
Mohón mozdul a fölé kerekedő alatt. Míg az csókokkal halmozza, Rilkäline balja újra a tincsek közé keveredik, jobbját pedig a fölé hajoló mellkasra simítja.
Az elsuttogott parancs, pezsgő vérében száguld, s simítja tenyereit végig az izmos mellkason, lefelé a hullámzó kötegeken a nadrág korcáig. Ügyesen oldja meg az övet, majd tovább a nadrágot is, hogy azt fokozatosan lejjebb igazgatva az addig csak átsejlő éket, teljes valójában érintse. Puha keze gyengéden mozdul, s játssza saját kis játékát, miközben a fakókba fúrja kékjeit.
A végső tett kapujában viszont keze kissé megremeg, ahogy agyába férkőzik újra a régmúlt árnya, s az, hogy azóta sem érintette őt senki. Szíve, ha lehet, még gyorsabban ver, de teste a korábbi hév lendületéből veszít egy árnyalatot.
Nem menekül, nem húzódik el, de pillája szeppenve rebben a férfiét fürkészve, majd inkább lehunyva várja a vágyott s egyben félt sorsot.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.26 19:02:39
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Perzseli a parázs, melyet Kharasshi élesztett, szított s hagyott magára. Elnyílt ajkakkal figyeli az ujjára sikló csókot, de a pillantásába keveredett dühös szikrák nem csillapodnak. Szólna, hogy nem tagad ő semmit. Dacolna még csak azért is, bár azzal csak maga ellen beszélne, de Kharasshi elnyúlik mellette, s könnyedén ragadja magához újra. Rilkäline pedig egyre a férfihoz simul, átadva magát az érzésnek, mikor végre megkapja az áhított harapását. Nem marad nyom nélkül, a kebleire sikló tenyér pontosan érezheti, mennyire hatással vannak azok mohó karcos csókok. Korábban könyöklő kezét, a tisztáshoz hasonlóan a fakó tincsekbe fúrja, míg korábban a csókkal illetett kacsó, a hím csípőjére, majd fenekére simít. Ahogy a nyakába dünnyögött szemtelen szembesítés borzolja az idegeit, hol szenvedéllyel, hol dühbe hajlón, úgy markol rá válaszként, mert ajkairól értelmes mondat már nem távozhat. Persze hogy dühíti, hogy az egészet úgy tálalja Kharasshi, mint ha az ő vágya volna. Mint ha vágyna kényeztetni a férfit, holott számára ez a biztosíték lenne, hogy büntetlenül adhassa vissza, ha mégis valahogyan ellenére tenne a hím, de szavai újfent kiforgattatnak. Kéjekkel itatott szemtelen harc.
Mohón mozdul a fölé kerekedő alatt. Míg az csókokkal halmozza, Rilkäline balja újra a tincsek közé keveredik, jobbját pedig a fölé hajoló mellkasra simítja.
Az elsuttogott parancs, pezsgő vérében száguld, s simítja tenyereit végig az izmos mellkason, lefelé a hullámzó kötegeken a nadrág korcáig. Ügyesen oldja meg az övet, majd tovább a nadrágot is, hogy azt fokozatosan lejjebb igazgatva az addig csak átsejlő éket, teljes valójában érintse. Puha keze gyengéden mozdul, s játssza saját kis játékát, miközben a fakókba fúrja kékjeit.
A végső tett kapujában viszont keze kissé megremeg, ahogy agyába férkőzik újra a régmúlt árnya, s az, hogy azóta sem érintette őt senki. Szíve, ha lehet, még gyorsabban ver, de teste a korábbi hév lendületéből veszít egy árnyalatot.
Nem menekül, nem húzódik el, de pillája szeppenve rebben a férfiét fürkészve, majd inkább lehunyva várja a vágyott s egyben félt sorsot.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.26 19:02:39
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 16:25:08
Üzenet elküldve: 2018-03-26 16:25:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
//Íjász aktív használata//
*A vénülő elf mesterlövész a maga nemében igazi hantagyáros: alacsonyságát és gyakori perverzkedéseit igen sűrűn kellett igazságot jobbára nélkülöző lódítással ellensúlyoznia. Talán ezért lehet, hogy megérzi, ha át akarják verni.*
- Kértelek, hogy ne basszál fel. *közli lemondó sóhajjal, majd - tervei szerint - térden lövi az óriás lányt. A lövést követően az íjászok ősi tudományát alkalmazva rögtön tűz-kész állapotba hozza a fegyverét és ha szükséges (mert mellé lőtt, vagy mert Ciharo nem dőlt el üvöltve), akkor újra belelő egyet a lány térdébe.*
*Amennyiben sikerült szétlőnie az óriáslány térdét, akkor jön a monológ, egyébként nem.*
- Ja, az istenek nem jönnek csak úgy elő, de saját szememmel láttam, ahogy valami fényes isteni akármi a vezéremmel kokettál, és itt van velem a lányom, aki még többet tudna mesélni az idézős baromságaitokról. Elugattam neked, hogy nem szeretjük errefelé a fajtádat, a rohadt szektás-kavarós-idézős csürhét, meg azt is, hogy ne baszakodj velem. Ne. Baszakodj. A Thargokkal. *láthatóan kezd egyre idegesebb lenni, de mindezt még sima mosollyal és alig emelkedő hangsúllyal sorolja.*
- Két lehetőséged van, cicám, és javaslom, hogy alaposan fontold meg őket, mert nem dobom fel újra a választást. Az egyik, hogy szépen elmakogod az igazat, kapsz tőlem egy zöld varázsitalt és elhúzhatod magad innen, a szavamat adom. Kettő, hogy tovább makacskodsz, vagy megpróbálsz ismét átbaszni, és akkor első körben megháglak, aztán lassan és jobbára élve megnyúzlak, aztán megint megháglak, végül elvágom a torkod, a hulládat meg elvonszolom a vérkertbe, ahol lehugyozom és meggyújtom. A sorrendet persze lehet, hogy variálom kicsit, de a lényeg ez lesz... *széles, pszichotikus vigyor.*
- Világosan beszéltem, kiscicám? Szóval?
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
//Íjász aktív használata//
*A vénülő elf mesterlövész a maga nemében igazi hantagyáros: alacsonyságát és gyakori perverzkedéseit igen sűrűn kellett igazságot jobbára nélkülöző lódítással ellensúlyoznia. Talán ezért lehet, hogy megérzi, ha át akarják verni.*
- Kértelek, hogy ne basszál fel. *közli lemondó sóhajjal, majd - tervei szerint - térden lövi az óriás lányt. A lövést követően az íjászok ősi tudományát alkalmazva rögtön tűz-kész állapotba hozza a fegyverét és ha szükséges (mert mellé lőtt, vagy mert Ciharo nem dőlt el üvöltve), akkor újra belelő egyet a lány térdébe.*
*Amennyiben sikerült szétlőnie az óriáslány térdét, akkor jön a monológ, egyébként nem.*
- Ja, az istenek nem jönnek csak úgy elő, de saját szememmel láttam, ahogy valami fényes isteni akármi a vezéremmel kokettál, és itt van velem a lányom, aki még többet tudna mesélni az idézős baromságaitokról. Elugattam neked, hogy nem szeretjük errefelé a fajtádat, a rohadt szektás-kavarós-idézős csürhét, meg azt is, hogy ne baszakodj velem. Ne. Baszakodj. A Thargokkal. *láthatóan kezd egyre idegesebb lenni, de mindezt még sima mosollyal és alig emelkedő hangsúllyal sorolja.*
- Két lehetőséged van, cicám, és javaslom, hogy alaposan fontold meg őket, mert nem dobom fel újra a választást. Az egyik, hogy szépen elmakogod az igazat, kapsz tőlem egy zöld varázsitalt és elhúzhatod magad innen, a szavamat adom. Kettő, hogy tovább makacskodsz, vagy megpróbálsz ismét átbaszni, és akkor első körben megháglak, aztán lassan és jobbára élve megnyúzlak, aztán megint megháglak, végül elvágom a torkod, a hulládat meg elvonszolom a vérkertbe, ahol lehugyozom és meggyújtom. A sorrendet persze lehet, hogy variálom kicsit, de a lényeg ez lesz... *széles, pszichotikus vigyor.*
- Világosan beszéltem, kiscicám? Szóval?
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 14:03:18
Üzenet elküldve: 2018-03-26 14:03:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//Alyo: Bukott "hazugság észlelés" próba//
//Syoud: Sikeres "hazugság észlelés próba//
*Ciharo továbbra is lazán, könnyed testtartásban áll, pörölyét a földre támasztva, sem pajzsáért, sem kardjáért nem nyúlva, de arcáról lehervad a mosoly. Nyel egyet, mielőtt válaszol.*
-Nem idéztem meg semmit. Ha Te is szolgálsz valamilyen istent, tudhatod, hogy nem jönnek el közénk egy ima kedvéért. Közeledik egy nap, amit mi, Teysus hívei így ünneplünk. Imádsággal. Elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem nagyon tisztelik az istenünket és meghívjuk, hogy ott is legyen jelen, legyen erős. Úgy hívjuk, hogy a Nagy Egyenlőség Napja, mert arra kérjük az istent ezen a napon, hogy mindenkinek adja meg ugyanazt az esélyt az életre. Ezt az imádságot láttátok. Szeretném, ha a Kikötőben is erősödne az istenem, mert úgy hallottam, sok gonoszság történik arrafelé.
*A beszéd végére visszatér egy apró mosoly a szája szegletébe.*
-Kielégítettem a kíváncsiságod?
//Alyo: Bukott "hazugság észlelés" próba//
//Syoud: Sikeres "hazugság észlelés próba//
*Ciharo továbbra is lazán, könnyed testtartásban áll, pörölyét a földre támasztva, sem pajzsáért, sem kardjáért nem nyúlva, de arcáról lehervad a mosoly. Nyel egyet, mielőtt válaszol.*
-Nem idéztem meg semmit. Ha Te is szolgálsz valamilyen istent, tudhatod, hogy nem jönnek el közénk egy ima kedvéért. Közeledik egy nap, amit mi, Teysus hívei így ünneplünk. Imádsággal. Elmegyünk egy olyan helyre, ahol nem nagyon tisztelik az istenünket és meghívjuk, hogy ott is legyen jelen, legyen erős. Úgy hívjuk, hogy a Nagy Egyenlőség Napja, mert arra kérjük az istent ezen a napon, hogy mindenkinek adja meg ugyanazt az esélyt az életre. Ezt az imádságot láttátok. Szeretném, ha a Kikötőben is erősödne az istenem, mert úgy hallottam, sok gonoszság történik arrafelé.
*A beszéd végére visszatér egy apró mosoly a szája szegletébe.*
-Kielégítettem a kíváncsiságod?
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 11:21:44
Üzenet elküldve: 2018-03-26 11:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Ha nem lenne tele a keze a fegyverével, akkor valószínűleg bőszen arcpálmázna a szóváltást hallva. Ő valahogy előre borítékolta a választ és lám. Borítékolta azt is, hogy Syoud tikkelni fog és lám. Valami hülye jós lett volna belőle újabban? Lehet, hogy meg kéne próbálkozzon ezzel a szakmával is, ha már az íjászat nem jövedelmez annyira. Mert sajnos a buksza gyászosan vékonyka, noha nem szolgáltak különösebben rá arra, hogy vastagabb legyen.
Amúgy most bár az jelenik meg a lelki szemei előtt, hogy itt hamarosan kenyértörés lesz. Mármint akkor, ha Syoud rossz válaszokat kap és mivel egy kicsit elmebeteg a drága, ezért az teljesen eseti, hogy mi is a jó válasz és mi a rossz.
Alyo fegyvere egyelőre a célon marad, de nem szól közbe, ha már Syoud agya elborult, akkor ő próbál kicsit eszén lenni, bár tudvalevő, hogy nem egy különösebben okos valaki. De legalább nem akar feltétlenül öldökölni.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*Ha nem lenne tele a keze a fegyverével, akkor valószínűleg bőszen arcpálmázna a szóváltást hallva. Ő valahogy előre borítékolta a választ és lám. Borítékolta azt is, hogy Syoud tikkelni fog és lám. Valami hülye jós lett volna belőle újabban? Lehet, hogy meg kéne próbálkozzon ezzel a szakmával is, ha már az íjászat nem jövedelmez annyira. Mert sajnos a buksza gyászosan vékonyka, noha nem szolgáltak különösebben rá arra, hogy vastagabb legyen.
Amúgy most bár az jelenik meg a lelki szemei előtt, hogy itt hamarosan kenyértörés lesz. Mármint akkor, ha Syoud rossz válaszokat kap és mivel egy kicsit elmebeteg a drága, ezért az teljesen eseti, hogy mi is a jó válasz és mi a rossz.
Alyo fegyvere egyelőre a célon marad, de nem szól közbe, ha már Syoud agya elborult, akkor ő próbál kicsit eszén lenni, bár tudvalevő, hogy nem egy különösebben okos valaki. De legalább nem akar feltétlenül öldökölni.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 11:11:36
Üzenet elküldve: 2018-03-26 11:11:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*A fakuló mosolyon nem akad fenn - általában a népek nem szeretik, hogy a pszichotikus elfek céloznak rájuk.*
- Nem akarlak bántani, Ciharo, de nagyon felbasz, ha hülyének vagy levegőnek néznek. *kezdi a dolgot, majd jóindulata jeleként enyhén lejjebb engedi a számszeríjat. Amúgy is bízik benne, hogy kábé háromszor gyorsabb a vértes óriásnál.*
- Amellett kedvelem az óriásokat is, még ha tőled egy picit viszket is a tenyerem. *vallja meg őszintén, mert őszinteséget vár.*
- Hogy mire vagyok kíváncsi? Például, hogy mit jelent, amit beszélsz? Mint hívő a hívőt kérdezem... *megtérése többosztatú volt, mert a sitten való túlélést szolgálta.*
- Mit idéztél meg? *felőle akár halkan súghatja is a monstrum, de tudni akarja.*
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*A fakuló mosolyon nem akad fenn - általában a népek nem szeretik, hogy a pszichotikus elfek céloznak rájuk.*
- Nem akarlak bántani, Ciharo, de nagyon felbasz, ha hülyének vagy levegőnek néznek. *kezdi a dolgot, majd jóindulata jeleként enyhén lejjebb engedi a számszeríjat. Amúgy is bízik benne, hogy kábé háromszor gyorsabb a vértes óriásnál.*
- Amellett kedvelem az óriásokat is, még ha tőled egy picit viszket is a tenyerem. *vallja meg őszintén, mert őszinteséget vár.*
- Hogy mire vagyok kíváncsi? Például, hogy mit jelent, amit beszélsz? Mint hívő a hívőt kérdezem... *megtérése többosztatú volt, mert a sitten való túlélést szolgálta.*
- Mit idéztél meg? *felőle akár halkan súghatja is a monstrum, de tudni akarja.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Kikötői erdőség
Üzenet elküldve: 2018-03-26 11:05:38
Üzenet elküldve: 2018-03-26 11:05:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Nyugat//
*A sietős ellovagolás kútba esik, ahogy Ciharo realizálja, hogy éppen életveszélyesen fenyegetik. Lassan lekászálódik a lóról, ügyelve rá, hogy a keze mindig szem előtt legyen. Megnézi magának a thargokat is meg a fegyvereiket is. Aztán nyugodt hangon, de sokat fakult mosollyal válaszol.*
-Ahogy mondtam, az istenemhez, Teysushoz imádkoztam és elhívtam hatamát erre a földre, hogy megáldja. Titeket azért béreltelek föl, mert ez egy veszélyes vidék. Meg az oltár építésében is jó lett volna egy kis segítség, de mindegy. Könnyen szerzett arany, ha engem kérdezel. Mire vagy még kíváncsi? Szeretnétek hallani az imádság teljes szövegét?
*A sietős ellovagolás kútba esik, ahogy Ciharo realizálja, hogy éppen életveszélyesen fenyegetik. Lassan lekászálódik a lóról, ügyelve rá, hogy a keze mindig szem előtt legyen. Megnézi magának a thargokat is meg a fegyvereiket is. Aztán nyugodt hangon, de sokat fakult mosollyal válaszol.*
-Ahogy mondtam, az istenemhez, Teysushoz imádkoztam és elhívtam hatamát erre a földre, hogy megáldja. Titeket azért béreltelek föl, mert ez egy veszélyes vidék. Meg az oltár építésében is jó lett volna egy kis segítség, de mindegy. Könnyen szerzett arany, ha engem kérdezel. Mire vagy még kíváncsi? Szeretnétek hallani az imádság teljes szövegét?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3642-3661